One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



catch me if you can ☆ Saya & Isa

Yoon & Daewon | Lunch time EmptySaya Manoban
Today at 11:41 pm



Egy pörgős nap végén | Taytum & Saya

Yoon & Daewon | Lunch time EmptySaya Manoban
Today at 11:40 pm



come on small pet, let's meet

Yoon & Daewon | Lunch time EmptyRomero D. Bohen
Today at 11:09 pm



Fortune útjai kiszámíthatatlanok

Yoon & Daewon | Lunch time EmptyCaitlin Star
Today at 10:42 pm



Ruby & Millie • kind hearts still break hearts

Yoon & Daewon | Lunch time EmptyMillie Crawford
Today at 10:18 pm



l'arrivée - Marion & Pierre

Yoon & Daewon | Lunch time EmptyMarion Arceneaux
Today at 10:15 pm



BelAmi

Yoon & Daewon | Lunch time EmptySelket Sheay
Today at 9:54 pm



Játékpartner keresõ

Yoon & Daewon | Lunch time EmptyJoshua Miller
Today at 9:36 pm



Unexpected trip to Peekskill

Yoon & Daewon | Lunch time EmptyDean Calver
Today at 9:09 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 18 16
Diákok 25 19
Törvényszegők 11 17
Bűnüldözés 8 9
Hivatal 6 6
Üzlet 12 14
Oktatás 5 5
Munkások 11 7
Egészségügy 13 9
Összesen 108 103
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 35 felhasználó van itt :: 15 regisztrált, 0 rejtett és 20 vendég :: 2 Bots

Aicha N. Dubois, Amelia J. McCoy, Bellamy West, Caitlin Star, Choi Dae Won, Fable Hill, Freddie Berles, Henry H. Marsh, Katherine P. Montgomery, Leo Drom, Marissa Grey, Mason Ford, Raelyn J. Winters, Romero D. Bohen, Sarah Farrow


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Yoon & Daewon | Lunch time

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Yoon & Daewon | Lunch time   Yoon & Daewon | Lunch time EmptyHétf. Okt. 14, 2019 11:30 pm


Yoon & Dae Won
today's little moments become tomorrow's precious memories


Azt tartják, hogyha sokat gondolunk valamire, és kitartóan reménykedünk, a vágyaink előbb vagy utóbb, de célt érnek. Számtalanszor hallottam már ezt gyermekéveim alatt, de azt hiszem egyszer se akartam semmit se annyira, mint most a szűnni nem akaró tárgyalások sorozatát… Olyan ez, mint egy végtelenített lemez. Csak pörög, pörög, visszahalljuk a szavainkat, visszaemlékezünk alkalmakkal az előtt elrebegett információkra, körberágjuk még egyszer a patyolat tisztára cuppogtatott csontot, és hagyjuk, hogy fokozódjon a türelmetlenség. Mert hát tagadni se lenne érdemes: baromi türelmetlenek vagyunk. De ahhoz, hogy sikerrel járjunk, meg kell tanulni jó pofát vágni a legszorosabb helyzetekben is- jószerint nincs is más lehetőségünk.
És tudom, hogy az a hullámvasutat, amire jegyet váltottam a múltkori kirohanásommal, Yoon még jobban elszenvedi. Tudja, hogy mi történik… tudja, hiszen soha nem volt buta gyerek, mostanra pedig már szinte kész felnőtt. Viszont az incidens mögött megbúvó emberek kapcsán vakon tapogatózik… még az én esetemben is. És ez a vakon tapogatózás nem eredményez mást, mint, hogy vakon kell megbíznia bennem. Hogy valamiféle elnyomott ösztönére kell hagyatkoznia abban, hogy a bíróság számára is csak egyet tudjon sugallni- nálam lesz neki a legjobb.
Talán nem menthetetlen a helyzet. Hiszen a keze a legnagyobb természetességgel simul a tenyerembe, én pedig nem is érzek mást, mint az egész lényemben végigszaladó tüzet, a késztetést, hogy ezt a kölyköt az életem árán is megvédjem, hogy a pártfogásomba vegyem, hogy úgy szeressem és gondoskodjak róla, ahogy annak idején is tettem. Mert most, ahogy oldalra pillantva futólag rátekintek nem látok mást, mint a pápaszemes, gombafrizurás Yoon-t tetőtől-talpig Pókember mintában…
- Természetesen! –ocsúdok fel pillanatnyi elkalandozottságomból egy terebélyes mosolyt öltve ajkaimra. – Amit csak szeretnél, és amennyit csak szeretnél –nem szeretném, hogyha innentől bármikor is azt kéne éreznie, hogy nélkülöznie kell. Hogy a legapróbb pennyket is meg kell számlálnia, hogy úgy gondolja, napról napra él. Ez, döntsön bárhogyan is a bíróság, nem így lesz.
- Azt hiszem ez nem ennyire egyszerű, Töki… -bár az volna… bárcsak el lehetne ennyivel intézni, de jelen állás szerint nem tudok mást, mint a fejemet ingatva jelezni, hogy a hatályos törvények nem annyira légből kapottak, hogy ennyivel ki lehessen pipálni az ügyet. – De hé!... Bárhogy is, nem fogom hagyni, hogy nevelőszülőkhöz kerülj, azt még annyira se, hogy az árvaházban maradj. Nem csak én, Hwan is megtesz mindent annak érdekében, hogy megint a családoddal lehess, jó? Ha kell, erre meg is esküszöm –a kocsi mellé érve szemközt fordítva magammal simítom tenyeremet a tarkójára, hogy a puha, dús tincseket gondoskodással simítva biztosítsam szavaim milyensége felől. Csak eztán, egy némán artikulált „jól van”-t követően nyitom ki neki az ajtót, és már kerülöm is meg az autót, hogy a volán mögé pattanjak.
- Dunsztom sincs… ki tudja, lehet ingyen fánkot osztogattak mielőtt mi kiértünk volna –rántom meg a vállamat futtában, negédes mosollyal intve a szélvédőn keresztül az említett pasas felé, míg gyújtást adok a motorra, ami nagymacskákat megszégyenítő dorombolással búg fel a motorháztető alatt. – Bár az gondolom még nem futott át az agyán, hogy így nem fog tudni „lefülelni minket”… mondjuk én már nem vagyok meggyőződve arról, hogy ezek a vérmes, minden lében kanál gyámügyisek nem vetik be a kor legmodernebb lehallgató készülékeit… -piszmogom az orrom alatt, rükvercről téve sebességbe a váltót, ezzel már apránként sorolva is be a nyüzsgő forgalomba a parkoló idilli kihaltsága után.


Choi Dae Won
Üzlet
Play by :
Choi Siwon
Kor :
33
Foglalkozás :
Szállodaigazgató, vezérigazgató-helyettes (Cherry Blossom Hotel & Spa)
Hozzászólások száma :
139

Yoon & Daewon | Lunch time Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Yoon & Daewon | Lunch time   Yoon & Daewon | Lunch time EmptySzer. Okt. 09, 2019 8:33 am


Daewon & Yoon

Az otthon nem egy épület, nem is egy utca vagy egy város. Az mind csak tégla és vakolat. Az otthon az, ahol a családunk van.

Habár megterhelő volt az egész tárgyalásos mizéria, ettől függetlenül volt bennem egy kis megkönnyebbülés, amikor ennek is vége lett. Én magam sem tudtam, hogy meddig húzódik a dolog – sőt, valószínűleg Dae Won és a gyámügyesek sem – de ez is azt jelentette, hogy egyel kevesebb jelenésem van a bíróságon. Ugyanakkor persze nyüszíteni tudtam volna a ténytől, hogy talán évekig húzhatják a dolgot, de valahol mélyen reménykedtem benne, hogy nem így lesz. Tényleg azt láttam Dae Wonon, hogy befogadna, hogy felnevelne... Hogy általa talákozhatnék újra a családommal, és az a hatalmas lyuk, ami bennem és az életem lapjain keletkezett, talán feltölthető lenne. Talán visszajönnének az elmélekeim, vagy ha nem is, legalább tudnánk újakat csinálni. Nem lennék végre egyedül, nem félnék többet a sötétben éjszaka mert tudnám, hogy van rajtam kívül valaki, aki szeret és meg akar védeni.
Viszont emellett ott van az a tény is, hogy mi van, ha én már nem tudok megváltozni. Ha nem fogok tudni beilleszkedni Dae Won életébe, ha csalódást okozok neki? Ha fájdalommal fogja eltölteni az, amibe keveredni fog miattam? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések jártak a fejemben folyamatosan, ahogyan figyeltem őt Mr. Langdon háta mögül. Nem akartam csalódást okozni neki, ha már most ennyit volt hajlandó fáradozni értem, de boldoggá tett a tény, hogy ő viszont velem szeretne lenni. Ezért is léptem rögtön mellé és csúsztattam a kezemet az övébe. Egy kissé szúrós pillantást meg is ejtettem a gyámügyes faszi felé, hogy tudja mi a helyzet. Én is el akarok menni vele, aztán ha a seggünkben fog járni engem az nem érdekel. Semmi olyat nem csinálunk, ami miatt bárkinek el kellene számolnunk.
- A pizza a kedvencem – jegyeztem meg egy szégyenlős kis mosollyal az arcomon – És éhes is vagyok. Választhatok majd valami csípőset? Sonka, gomba kukoricás, mondjuk brokkolival, és jalapeno paprikával?
Csillogó szemekkel néztem rá, miközben a kajáról beszéltem neki. Mindig kifejezetten nagy étkű gyerek voltam, de való igaz, hogy sajnos valamennyire spórolni kell a kaján bent az árvaházban, hogy mindenkinek jusson. Így a repeta lehetősége alapvetően sem áll fenn, meg nem is annyira jó az étel, hogy kétszer kérjek belőle.
- És... Ha én a következő alkalommal csak beközlöm, hogy végre veled akarok lenni? – pislogtam rá, miközben kelletlenü elengedtem a kezét, ahogy kifelé mentünk az ajtón, de amint kiértünk, egyből újra a csuklója felé nyúltam – Akkor mi van? Én nem akarok nevelőszülőket, vagy visszamenni oda... Én csak veletek szeretnék lenni.
Az utolsó mondatot igen halkan tettem hozzá, és le is sütöttem a tekintetem, mintha legalábbis rosszat tettem volna az előbb. Én magam sem voltam benne biztos, hogy alapvetően mennyire számítok most bűnösnek a szituációban, meg saját magamat is zavarba hoztam azzal, hogy ezt csak így kimondtam, de... Az az igazság, hogy már féltem egyedül. És örültem neki, hogy végre valakit ez érdekel is, és mer küzdeni értem. Ettől függetlenül viszont a füleim eléggé elvörösödtek a dologtól, szóval csak szótlanul megindultam a kocsi felé, és bevágtam magam az anyósra, amint Dae Won nyitotta az ajtót.
- Úgy érzem magam, mint akit köröznek – jegyeztem meg, amikor ő is beült a kocsiba, miközben bekattintottam a biztonsági öv csatját – Hogy ért ki Mr. Langdon hamarabb nálunk? Teleportált, vagy mi? Már a kocsiban ül az ipse. Ez aztán a munkamorál...
Én magam sem tudtam, hogy miért zavar ennyire a ténye, mert legalább el tudtunk menni együtt valahova, de attól függetlenül a másiknak a fejébe tudtam volna húzni valamit, amiért ennyire feltűnően figyelt meg bennünket.


564 szó ● I.P.U.ruha



Kim Tae Yoon
Diákok
Play by :
▀ Na Jae Min ▄
Kor :
17
Foglalkozás :
▀ tanuló ▄
Hozzászólások száma :
18

Yoon & Daewon | Lunch time Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Yoon & Daewon | Lunch time   Yoon & Daewon | Lunch time EmptyVas. Okt. 06, 2019 9:48 pm


Yoon & Dae Won
today's little moments become tomorrow's precious memories


Bármikor szólítják Yoon-t a tanuk padjára, önkéntelenül is görcsbe rándul a gyomrom, a szívem pedig milliónyi darabra hullik a magatehetetlen kissrác láttán, aki tanácstalansága okán minduntalan riadtan tekintget hátra a válla felett. Túl sok volt ez mindünknek, amit még felnőtt fejjel is nehéz felfogni, nem, hogy gyerekként, a leginkább szenvedő alanyként, akinek az életét egy szempillantás alatt forgattuk fel csakis a véletlennek köszönhetően. Talán azt hihetnénk, hogy azzal, hogy tudjuk, a tárgyalások végeztével –ha a bíróság a legkedvezőbb végzést hozza meg- beleteszi a kezét a jóba, hogy nem kell majd nélkülöznie, hogy lesz, ki figyel rá, hogy szerető közegben nevelkedhet tovább, a lehető legjobbat tesszük számára. Mégse csattan ki az örömtől, mégis fél még a harsányabb szótól is, hiszen nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy ő már nem az a fiú, akit annak idején hátrahagyott a családja. Kivetette magából a szülői közeg, elhatárolódott tőlünk. Ő Yoon, ez vitathatatlan… de nem az a Yoon, aki a legborúsabb napokban is üde színfolt volt, aki a legnehezebb időkben is az ártatlan pillogásával is mosolyt tudott csalni az arcomra. Mert, bár ugyanolyan ártatlanul pislog rám a megtermett Mr. Langdon háta mögül kisandítva, de mégis összeszorul a gyomrom, ha csak meglátom a tanácstalanságot a szemében, nem kevésbé akkor, mikor tenyerét az enyémbe simítva fog rá a kezemre, úgy tapadva rám, mintha valami megmagyarázhatatlan mágneses erő húzná hozzám. Kedvem volna magamhoz ölelni, haját simogatva biztosítani afelől a lelke mélyén szunnyadó kisfiút, hogy minden a legnagyobb rendben lesz… Ehelyett csak kezemben pihenő praclijára pillantok, onnan vezetve át tekintetemet egészen sápadtnak tetsző arcára, és ajkaimra fabrikálok egy halvány kis mosolyt.
- Hát… -tanakodva nézve az ajtó irányába, fejemet leheletnyit oldalra döntve kelletem a válasszal, mielőtt egy, már őszintébbnek tetsző vigyorral sandítok le rá. – Arra gondoltam, hogy ideje volna már úgy igazán megetetni téged. Nem gondolnám, hogy annyira felvet titeket a kaja ott a házban, úgyhogy mit szólnál mondjuk… pizzához? –vakon tapogatózva dobom be az első kézenfekvőnek tetsző ötletet. Elvégre ebben a korban mindenki a pizza után vágyakozik, nem? Végtére is, kellően egészségtelen, szükségszerűen borzolja a többet élt, többet tapasztalt rokonok idegeit, és megfelelő mennyiségben tartalmaz zsírt és olajat, ami ugyebár már magában véve is elég ahhoz, hogy hanyat-homlok bólintsanak igent.
- Fogalmam sincs… szeretném azt hinni, hogy mindenki érdekeit szem előtt tartva nem húzzák ki szükségtelenül a döntéshozatalt, de én ezen a ponton már nem vagyok ebben biztos –kelletlenül húzva el a számat tárom ki a főbejárat magasra nyúló ajtaját, hogy Yoon-t magam elé tessékelve lépjük át annak küszöbét. – Természetesen elengedhetetlen a tüzetes kivizsgálás. Nem könnyíti egyik eset se a másikat, de csakis azon vannak, hogy számodra a legjobb végkimenetelt biztosítsák –hordom össze a lehető legnagyobb kliséket, saját magamat is fárasztva az egymás után elhordott böszmeségekkel. De mégis mi mást tudnék mondani?...
- Az lesz az –bökök fejemmel a zsebemben megnyomott gomb hatására a 2019-es, fekete Ford Mustangon felvillanó lámpák irányába.


Choi Dae Won
Üzlet
Play by :
Choi Siwon
Kor :
33
Foglalkozás :
Szállodaigazgató, vezérigazgató-helyettes (Cherry Blossom Hotel & Spa)
Hozzászólások száma :
139

Yoon & Daewon | Lunch time Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Yoon & Daewon | Lunch time   Yoon & Daewon | Lunch time EmptyHétf. Szept. 30, 2019 1:56 pm


Daewon & Yoon

Az otthon nem egy épület, nem is egy utca vagy egy város. Az mind csak tégla és vakolat. Az otthon az, ahol a családunk van.

A tekintetemet végig a combomon nyugtatott kézfejeimen tartottam. Én magam baromi kényelmetlennek tartottam azt a helyzetet, ami az utóbbi időben miattam alakult ki. Lényegében úgy éreztem, hogy bár a nagybátyám rám talált, ettől függetlenül rosszul esett mindaz, amit miattam kellett elszenvednie. Zavarban éreztem magam a tárgyalásokon, és bár igyekeztem csak az igazat elmondani, amikor a bíró engem kérdezett, viszont ettől függetlenül ideges voltam. Egyrészről túlságosan újszerű vlt az érzés, másrészt éreztem a hátamba fúródó tekinteteket is. Hiszen itt nem csak arról kellett meggyőzni a bírót és a gyámügyet, hogy Daewon alkalmas arra, hogy felneveljen... Hanem az árvaházat is bezárathatják miattam, ami hát nem feltétlenül lenne rossz, de ettől függetlenül még nem igazán tudtam, hogy mit kéne gondolnom a dologgal kapcsolatban. Épp ezért is néztem elég sokszor Daewon felé kétségbeesetten, mintha legalábbis tőle vártam volna a megoldást az ügyemmel kapcsolatban. Én magam is tudtam, hogy pontosan mit kéne tennem, de ettől függetlenül még nem volt túl egyszerű alig 17 évesen odaülni egy bírósági tárgyalásra rohangálni, és lerántani a leplet arról, hogy egész életemben bántalmaztak Dae Won meg lényegében csak megvédett...
A bíró viszont amint kimondta, hogy a tárgyalást a következő alkalomig berekeszti, úgy pattantam fel, mintha legalábbis egy rugó lökött volna fel a székemről. Elég tétova pillantásokkal próbáltam felmérni a környezetemet, hogy legalább ismerősre lelhessek Hwan vagy Daewon személyében, de a nálam magasabb, és testesebb Mr. Langdon teljesen eltakarta előlem a kilátást, ami miatt kezdtem egy kicsit pánikba esni... El akartam már menni a helyszínről.
Kívánságom pedig soha nem teljesült annyira hamar, mint most, ugyanis Dae Won hamarosan felbukkant előttünk. Figyelmesen hallgattam a szavait a másik férfi háta mögé húzódva, de amint kimondta, hogy el akar menni velem valahova, egy kicsit ellazult a görcsös tartásom és már inkább érdeklődve szemléltem a férfit, mint riadtan. Amint meg is kaptuk az engedélyt arra, hogy elhagyjuk a termet, el is léptem az ügyemet kezelő férfi mellett és határozottan ragadtam meg Dae Won kezét. Szükségem volt most valaki olyan közelségére, aki az én oldalamon áll...
- Mehetünk – motyogtam neki oda az orrom alatt, miközben lassan léptem is párat, de éreztem, ahogyan a tenyerem izzadni kezd az övében – De hova? Mit fogunk csinálni?
Igyekeztem nem folyamatosan a hátam mögé nézni, mert már lassan kezdett üldözési mániám lenni attól, hogy valaki folyamatosan a sarkunkban járt. Igazából már úgy voltam vele, hogy bármilyen végkimenetelbe bele tudtam volna törődni, csak ne legyen mindig valaki szeme rajtam... Mert ettől örökösen úgy éreztem, mintha valami nagyon rosszat tettem volna, pedig én ilyenre nem is akartam vetemedni.
- Szerinted meddig húzzák még ezt az egészet? – csúszott is ki rögtön a kérdés a számom. Alapvetően rosszul éreztem magam, mert annál többet nem tehettem az ügyért, hogy elmondtam azt, ami ténylegesen történt... És mégis mintha folyamatosan ugyanazokat a köröket futnánk le.


457 szó ● I.P.U.ruha



Kim Tae Yoon
Diákok
Play by :
▀ Na Jae Min ▄
Kor :
17
Foglalkozás :
▀ tanuló ▄
Hozzászólások száma :
18

Yoon & Daewon | Lunch time Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Yoon & Daewon | Lunch time   Yoon & Daewon | Lunch time EmptyVas. Szept. 01, 2019 7:52 pm


Yoon & Dae Won
today's little moments become tomorrow's precious memories


A kalapáccsal egyidejűleg harsan a bíró hangja, ezúton hirdetve ki, hogy a tárgyalást a mai napra berekeszti, ezáltal a legközelebbi alkalomra két nap múlva kerül sor. Szavai végén a teremben lévő emberek zöme megkönnyebbült sóhajjal nyugtázza a hallottakat, majd a feszült, alig pár tizedmásodpercig tartott csönd után halk nyüzsgölődés támad. Megszokásból mindenki a mellette ülőhöz fordul, orra alatti susmorgással osztva meg az ez idáig magában tartott gondolatait, lábszárával kitolva maga alól a széket hoppanva fel, hogy minél sürgősebben távozhasson a tett színhelyéről.
Két nagyobb levegővétel erejéig maradok még a helyemen, mielőtt Hwanhoz hasonlóan felállok, ujjaimat rögtön zakóm felső gombjára simítva, hogy azt a neki szánt lyukon átdugjam. Csak egy pillanatig tekintek át a szomszédos asztalra, ahol az Angel Guardian Home két munkatársa még pár szót vált a védőügyvédükkel, mielőtt ők is távozásra adnák a fejüket szigorú norma szerint felénk lövellve pár szúrós tekintetet, jelezvén, ha mi nem vagyunk, most ők se lennének itt. Persze, számukra ez lenne a legideálisabb helyzet, de hát be kell látni, az élet nem mindig habos torta.
- Jössz?
- Mi? –fordulok Hwan irányába, ki nógató pillantással biccent az ajtó felé, erőteljesen jelezvén a szándékait. – Nem. Elviszem Yoon-t ebédelni. Majd valamikor délután, kora este beugrok, aztán mondhatod nekem a felettébb hasznos tanulságokat, én meg majd bólogatok rá, mintha értenék bármit is abból, amit mondasz –szolid mosollyal lapogatom meg a hátát, majd ahogy ő megkerüli az ajtót, biccentéssel távozva a teremből a mögöttünk lévő széksorok között, úgy én is, az övéinél lényegesen lassabb, megfontoltabb léptekkel iramodok meg az általa is kipécézett irányba. Éppen annyi különbséggel, hogy én megtorpanok azon sor szélén, amin éppen a gyámügyes, negyvenes férfi tornássza keresztül magát, sörhasához fogva az elálló zakójának alját. Azt hiszem ez egy szerető kapcsolat lenyomata: idővel belekényelmesedik az ember. Vajon én miért örvendek még mindig meglehetősen jó fizikumnak?...
- Jó napot, Mr. Langdon! – egy főhajtással is vegyítem az általam indítványozott kézfogást, nem szalasztva el a lehetőséget, hogy míg újból felveszem vele a szemkontaktust, előtte a némileg hátrébbhúzódó Yoon-ra tekintsek, mosollyal biccentve felé.
- Jó napot, Mr. Choi! –hangjából erőteljesen szűrődik ki, hogy semmi kedve itt lenni, és hát arcának jellegtelen, unott vonásai se a lelkesedését hivatottak jelezni. – Ugye tisztában van a szabályokkal?... Nem maradhatnak kettesben, bárhova is megyünk, mindig hallótávolságon belül kell maradnom, hogy elkerüljük, hogy a Tae Yoon az ön kényszere alatt bármikor is hamisan tanúskodjon –épp, hogy nem ásít bele a mondandója közepébe, amíg felvázolja a játékszabályokat.
- Természetesen tisztában vagyok vele –bólintok türelmetlenül, zsebre dugott kézzel helyezve súlyomat egyik lábamról a másikra. – Na?... Mehetünk? –elpillantva megtermett úriemberünk mellett fordulok Yoon irányába, meg se próbálva féken tartani az nadrágom zsebéből kiálló cérnát idegesen morzsolgató ujjaimat.


Choi Dae Won
Üzlet
Play by :
Choi Siwon
Kor :
33
Foglalkozás :
Szállodaigazgató, vezérigazgató-helyettes (Cherry Blossom Hotel & Spa)
Hozzászólások száma :
139

Yoon & Daewon | Lunch time Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Yoon & Daewon | Lunch time   Yoon & Daewon | Lunch time Empty

Ajánlott tartalom


Yoon & Daewon | Lunch time Empty
Vissza az elejére Go down
 

Yoon & Daewon | Lunch time

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Extrák :: Real Time játékok-
^
ˇ