One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Interview with...?

Out of the past • Tatiana&Madelaine EmptyAmicia Cole
Today at 10:13 pm



Kapcsolatkeresõ

Out of the past • Tatiana&Madelaine EmptyEbony Moontone
Today at 9:44 pm



New York Public Library ** Dean & Elaine

Out of the past • Tatiana&Madelaine EmptyDean Calver
Today at 9:21 pm



You always late

Out of the past • Tatiana&Madelaine EmptyKeagan Gooding
Today at 9:11 pm



Elkészültem az elõtörténetemmel...

Out of the past • Tatiana&Madelaine EmptyAurora Cabot
Today at 9:05 pm



Rae & Flor - SMS

Out of the past • Tatiana&Madelaine EmptyRaelyn J. Winters
Today at 7:47 pm



Munkahelyi ismerkedés

Out of the past • Tatiana&Madelaine EmptyMyna Rosegold
Today at 7:15 pm



Helyszínigénylés

Out of the past • Tatiana&Madelaine EmptyAlexandra Ruud
Today at 6:41 pm



Flor&Dorian - all goes wrong

Out of the past • Tatiana&Madelaine EmptyFlor Sanchez Moreno
Today at 6:11 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 28 25
Diákok 37 30
Törvényszegõk 14 26
Bûnüldözés 10 14
Hivatal 5 7
Üzlet 14 17
Oktatás 7 5
Munkások 16 11
Egészségügy 13 14
Összesen 144 149
Ismerõs idegenek
New York utcáin

Share
 

 Out of the past • Tatiana&Madelaine

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Out of the past • Tatiana&Madelaine   Out of the past • Tatiana&Madelaine EmptyVas. Szept. 15, 2019 1:49 pm

Tatiana & Madelaine
━━━ "Life is a matter of choices, and every choice you make makes you."

Sosem éltem egyszerű életet. Állandóan megmondták nekem, hogy mit kellene tennem, és mit ne. A balett egy kötött szabályokkal rendelkező művészvilág, ahol nem mindenkinek van maradása. Oroszország keményen kezeli, és komolyan veszi, ha valaki tényleg ezzel kíván foglalkozni. A családomban kivétel nélkül erősen futó vonás volt a művészvéna, egyikünk-másikunk más ágazatban találta meg önmagát, de nem volt fekete bárány, akinek ne jutott volna ki a tehetségből. Az apám remekül festett, az anyám ereje a tanításban rejlett, a bátyám ujjai hamisítatlan hangokat csaltak ki a zongorából, és ott voltam én a nagyanyámmal egyetemben, aki a táncban teljesedett ki. Az érzelmeink is ebben mutatkoztak meg. Sosem beszéltem önmagamról mások előtt, nagyon ritkán fordult elő, hogy megnyíltam volna, és ez részben csak akkor történt meg, ha kimozdítottak a komfortzónámból mások, vagy az élet úgy hozta, hogy nehézségeket gördített elém. A támadás éjszakája megváltoztatott, már nem láttam úgy a fényes karrierem csúcsát, mint előtte, és erről két amerikai férfi tehetett. A bizalmamat amúgy sem adtam könnyen, de most már annyi esély sem volt, hogy valakivel kapcsolatba kerüljek, mint előtte. Mélyen magamba zártam a fájdalmamat, és érzéketlen lettem a külvilág ingereire. Várakoztam, hogy mi lesz a következő napokban, van-e még értelme, hogy erőt fektessek a mozgásba, vagy adjam fel teljesen. A doktornő rendelőjében lévő jelenlétem is arra utal, hogy még nem hoztam meg a döntést, de nem is szerettem volna kiadni önmagamat. Megpróbáltam, eljöttem, hogy lássam van-e értelme, de eddig nem nyűgözött le. Nem volt másabb, mint a legtöbb pszichológus, aki egyből a tárgyra tért volna. Semmi felvezető, csapjunk a lecsóba, mert az óra ketyeg. Nem pártoltam a sürgetést, és ennek hangot is adtam abban a minutumban, ahogyan előhozakodott az ötleteivel.
- A normális etikett formáknak adtam hangot a bemutatkozással, és nem tenném egyenlővé a megnyílással. Ahhoz nem sok ész kell, hogy rájöjjön a nevemből, hogy orosz vagyok. Bizonyára felkészült az orvosi anamnézisből, amit Dr. Lester adott át, de ez még nem teszi lehetővé, hogy megismerjen. Úgy gondolja, hogy néhány leírt sorral közelebb kerül a jellememhez, vagy ha arra próbál rávezetni, hogy beszéljek a sérülésemről? Bizonyára ez másoknál működik, de nálam nem. – merev testtartást veszek fel, kihúzom a hátamat, még annak ellenére is, hogy fájdalommal jár az ülés. A kórházban kényelmesebb lett volna találkozni, de muszáj volt kikelni az ágyból, hogy erősödjenek az izmaim.
- Dr. Riggs, mint ahogyan említettem, nem én kérvényeztem a találkozót, hanem ajánlották. Nem hiszek abban, hogyha beszélek a sérülésemről, akkor segíteni tud. Megint csak azt érzékelem, hogy ki akarja belőlem húzni, és ezzel nem jutunk előrébb. – nem kerülöm el a pillantását, és a szám is elkeskenyedik. Ki gondolta volna, hogy szót fogunk érteni?
- Egy támadás sosem kellemes, ha erre akar kitérni, vagy utalni. A nyílt és őszinte beszélgetést jobban preferálom, mint a rébuszokban való kommunikációt. A balett világára céloz? Olvasta a lapokat mostanában, találgatnak rólam, ez a dolguk. Nem könnyű, de voltam már rosszabb passzban is. Az élet tele van kihívásokkal. A combom fáj, igen fizikai fájdalmat érzek minden egyes lépéssel, de ami bennem zajlik, ezt ne vegye alapul a támadással egyetemben. Mindenáron arra szeretne kitérni, hogy mi játszódik bennem? Fárasztanak a kérdések, főleg az ilyenek, és a feltételezések, hogy mi lehet velem. Látja a szemével, nem vagyok jól. Mindenki ezt gondolja, de nem mondja ki. Nem kell az együttérzése, tudja, unom, hogy mindenki bennem akar olvasni, mint maga is. – hallgatok el, és szemrehányóan mérem végig.




Tatiana Dragomir
Mûvészet
Play by :
Emily Didonato
Kor :
27
Foglalkozás :
balett táncosnő
Hozzászólások száma :
84

Out of the past • Tatiana&Madelaine Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Out of the past • Tatiana&Madelaine   Out of the past • Tatiana&Madelaine EmptySzomb. Aug. 31, 2019 8:24 pm



tatiana&madelaine
if it's out of your hands,
it deserves freedom from your mind too
Ha minden egyes alkalommal kitüntettek volna azért, mert bárki is kételkedett abban, hogy ez a találkozás melyet megejtünk egymás között, számára segítséggel szolgál, akkor a falamon ma már egy üres hely se maradna. Rengeteg embertípussal találkoztam már az elmúlt idő során, de ami közös bennük az az, hogy mindegyik úgy vélte, ha elnyomják a problémájukat és nem beszélnek arról az égvilágon senkinek az vagy varázsütésre tovaszáll vagy éppenséggel elfelejtődik. De minél tovább hurcolták magukkal annak terhét, annál nyilvánvalóbbá vált, hogy ez közel sincs így. Szükségük van arra, hogy egyszer letegyék mindazt és szembenézzenek vele, mert bár kevésbé hat a külvilág számára sebezhetőnek, ha állandóan az erősebbik énünket mutatják, de saját maguk még inkább azzá válnak. Bizonyára valahol hinni is kell abban leginkább, hogy ez működhet és akarni is, hogy működjön. Tenni érte, beengedni a mások által kapott tanácsokat, hogy aztán könnyebbé váljanak általuk mindazok a dolgok, amelyeket már egyedül képtelenek elbírni.
Tatiana egy komoly és összeszedett nőnek tűnik. Olyannak, akivel bizonyára lesz egy-két megvívott csatám mielőtt bármilyen információt is képes leszek kiszedni belőle, de közel sem várom el, hogy az első öt perc elteltével már egy életre szóló bizalmi kötelék alakuljon ki közöttünk. Korábbi feltételezésem az ötletemre kapott elutasító válaszában is megmutatkozik, habár ez nem egy szokatlan fordulat, amit egy másik féltől kaphatok. A legnehezebb önmagunkat bemutatni az alapinformációkon kívül. Az esetek többségében azért, mert ha megkapjuk ezt a kérdést, általában lefagyunk és képtelenek vagyunk összeszedni gondolatainkat, hogy bővebben is nyilatkozzunk arról a személyről, akivel egy testben élünk. Másik részben pedig ott van az, hogy miért is kellene egy szót is szólnunk arról kik vagyunk egy vadidegennek?
- Igen, Ms. Dragomir, az a célunk, hogy jobban is legyen. - értek ezzel egyet, bár csak azután folytatom, miután kifejtette őszinte véleményét az elgondolással kapcsolatban. Hozzáfűzném szívesen, hogy ahonnan én jöttem, ott az volt a módi, hogy be nem állt a szájuk, ha önmaguk fényezéséről volt szó, de inkább megtartom magamnak a gondolataimat.  
- Mégis valahol megtette. Elmondta a teljes nevét, azt is, hogy orosz. Nem csak az érzelmekről beszélve teheti meg ezt a bemutatkozást, hanem azon túl is. - fűzöm hozzá még saját véleményemet kedvesebb hangvételűen, mielőtt tovább haladhatnánk, egy egészen más oldaláról megközelítve Tatiana problémáját. Kezdetben nem várnám el tőle, hogy a legmélyebb, legtitkosabb gondolataiba is képes legyen beavatni, hiszen ahhoz idő kell, mi pedig nem töltöttünk el egymás közelében annyit, hogy ezt kivitelezzük. Mindenesetre vettem a jelzést, erre még semmilyen formában nem áll készen, legyen szó az érzéseiről, a gondolatairól vagy úgy önmagáról egészében, ezért erőltetni sem fogom ilyen formában a témát. - Viszont akkor tekintsünk el ettől és térjünk át ittlétének okára. A közelmúltban sérülést szenvedett és ha nem tévedek, ez több szempontból is kihatással volt magára, hiszen ellenkező esetben mi nem ejtettük volna meg ezt a találkozást. Hogy történt az egész? - kezdetben csak pár információval szolgálnak arról, aki megérkezik hozzám. A többire viszont - ha minden a tervek szerint alakul - útközben derül fény. Mellesleg mindig jobb magától a megtapasztalójától hallani a teljes sztorit, mint egy személytelen aktából informálódni. - Minden bizonnyal ez egy megviselő tortúra lehetett, fizikailag és érzelmileg egyaránt, főleg abban a körben, amiben rendszerint mozog. - teszem hozzá még gondolataimat, ezután viszont hallgatásra bírom magamat, hátha ő maga kíván beavatni a részletekbe. Egy sérülés sosem kellemes. Legfőképp akkor nem, hogyha befolyásolja mindazt, ami kiteszi életünk nagy részét. Jóllehet magam sosem kerültem még ebbe a helyzetbe - nem is szeretnék - de belegondolni a ténybe, hogy valami elveszi tőlem mindazt, amelyre az életemet tettem fel, olyanként érződik, amelybe nem szeretnék belegondolni és aminek gondolatával nem vágyom megbarátkozni sem. Sok mindent nem tudok még a velem szemben ülőről - remélhetőleg ez a későbbiekben változik majd - azonban abban biztos vagyok, hogy minél tovább kell szembenézni a sérülésének valódiságával, annál nehezebben birkózik majd meg azokkal az érzelmekkel, melyeket kivált belőle mindez. Ugyan az egyikben nem feltétlenül tudnék a segítségére lenni, de a másik esetében minden szempontból azon leszek, hogy enyhítsem a történtekkel járó kellemetlenségeket, melyek belülről emésztik fel.


Madelaine Riggs
Egészségügy
Play by :
✿ margot elise robbie ✿
Kor :
29
Foglalkozás :
- pszichológus -
Hozzászólások száma :
153

Out of the past • Tatiana&Madelaine Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Out of the past • Tatiana&Madelaine   Out of the past • Tatiana&Madelaine EmptyKedd Aug. 27, 2019 9:07 pm

Tatiana & Madelaine
━━━ "Life is a matter of choices, and every choice you make makes you."

Sosem szerettem a hivatalos találkozásokat. Hozzászoktam a fellépésekhez, meg az interjúkhoz is, de ahhoz nem, ahol már a magánéletem is porondra került. Alexander készségesen segített beszállni az autóba, ki is segített onnan, de azért messze nem mozogtam olyan jól, mint kellett volna. A kezelések megviselték a lábamat, állandóan injekciókat nyomtak a combomba, meg gyulladáscsökkentőkkel enyhítették a fájdalmamat. Még addig el sem jutottam, hogy a próbákról beszéljünk. A kinézetem a szokásostól eltér, már nem kifogástalan. Az arcom beesett, és sápadt, a tekintetem nem tükröz semmilyen fényt, a hajamat egy laza lófarokba kötöttem össze, és az öltözékem sem a balerinákra hajaz. Szerettem csinosan megjelenni, de ma még ahhoz sem volt kedvem, hogy válogassak a ruhák között. Egyenesen a kórházból jöttünk ide, talán nem ártott volna a mankó, hogy kényelmesebben tudjak mozogni. A váróteremben egy férfi vár ránk, és habár egészen tűrhető a megjelenése, egyáltalán nem szimpatizálok vele. A magázódási formának örülök, bólintok, hogy én vagyok a vélhető „Ms. Dragomir”, de Alexander az, aki érdemben lereagálja a helyzetet. Nem akar egyedül hagyni, érzem rajta, hogy dolgozik benne a bűntudat, mert a támadás éjszakáján is inni volt a többiekkel, és csak reggel jött rá, hogy kórházban vagyunk. Néma paktum közöttünk, hogy a védelmezőm, de nem is bánom, hogy van mellettem egy hazai férfi is. Oroszul beszélek napközben, az angolt csak akkor használom, ha nagyon muszáj. Leülök a székre, miközben értesíti a titkár a doktornőt, és körülnézek a posztereken. A mentális betegségek tárháza széles…nem vallom magam betegnek, de a körülöttem lévő embermassza, akinek még adok is a véleményére azt mondja, hogy jobban érezném magam, ha egy kicsit beszélgetnék a múltban történt eseményekről, akkor sikerülne feldolgoznom a támadás tényét is, és hamarabb térhetnék vissza a baletthoz. Borzalmasan fárasztó, hogy magyarázkodnom kell a bennem dúló viharok, és hangulatingadozások miatt. Nem sírhatok, ha éppen ahhoz van kedvem, vagy nem bámulhatok a semmibe órákon át? Mélyeket lélegzek, és az ölembe ejtem a két karomat, amíg ki nem jön a doktornő. Csinos…ez az első, ami feltűnik rajta. A ruházata visszafogott, de divatos. A smink nem annyira hangsúlyos…nem tudom eldönteni, hogy bizalomkeltő, vagy sem…de azt hiszem, hogy maradok a semleges mellett. Felemelkedem a székről, és a kezemet nyújtom a bemutatkozáshoz. A teljes nevemet regélem el, nem akarom, hogy kimaradjon bármi is. A mellettem ülő automatikusan követne, de megállítom a mozdulatsorban, és oroszul csevegünk el két szóban arról, hogy nem fog bántódásom esni a rendelő falain belül, ezért várjon meg idekint.
A helykínálás okoz elsőként fejtörést. Vajon hova fog ülni majd, ha beszélgetésre kerül sor? Mindenesetre a jobb oldalt választom, és helyezkedem el kényelmesen, amikor bevág egy kérdést. Komolyan az érdekli, hogy vagyok? Elmondom én neki, hogy fáradtan, de többet nem fog belőlem kihúzni.
- Tegyen úgy. – egy fejbólintással egyezek bele, és felveszem az előbbi testtartást is, hogy az ölembe ejtsem a két kacsómat. A pillantásom végigvezetem a berendezésen. Semmi orvosra hajazó milliő, tetszik az egyszerűsége, és már majdnem otthonosnak mondanám, de akkor a hotelszobám is az. Tele van luxuscikkekkel, mikor beérném egy ággyal, és szekrénnyel is. A kékjeimet a nőre vezetem, és mikor az első feladatról kezd el mesélni, akkor kihúzom magam, és máris reflektálok. – Azért vagyok itt, mert azt mondták jobban leszek, ha eljövök. Elnézést, de azt nem várhatja el tőlem, hogy könyvként tekintsek az életemre. Ha magamról kellene beszélni, akkor írtam volna naplót, és nem itt lennék. Elnézést, de gondolja, hogy ez működhet? Én nem hiszek az ilyenfajta megnyílásokban. Az embert nem lehet spontán arra kényszeríteni, hogy magáról valljon. Az én intim dolgom, és ez alatt értem a gondolataimat, és az érzéseimet is. Orosz vagyok Ms. Riggs, nem szokás magunkról regélni. – kinyújtom egy kicsit a bekötözött lábamat, és újra ránézek.


Tatiana Dragomir
Mûvészet
Play by :
Emily Didonato
Kor :
27
Foglalkozás :
balett táncosnő
Hozzászólások száma :
84

Out of the past • Tatiana&Madelaine Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Out of the past • Tatiana&Madelaine   Out of the past • Tatiana&Madelaine EmptyHétf. Aug. 26, 2019 11:46 pm



tatiana&madelaine
if it's out of your hands,
it deserves freedom from your mind too
Sokszor bármennyire is igyekszek, akadnak olyan helyzetek, amelyek befolyásolják a hangulatomat és az egész napomra rányomják a bélyegét. Ugyan a késésem egy ilyennek hat és még erre Evan is hasonlóképp rátesz egy lapáttal, a munkám során nem engedhetem, hogy elvakítsanak a személyes érzéseim. Akkor, azokban a pillanatokban nem én vagyok a beszélgetés főszereplője, hanem mindig az, aki velem szemben foglal helyet és ha megengedném magamnak, hogy a szavaimra hatással legyenek a körülöttem lezajlott dolgok, akkor nemhogy segítenék az embereken, hanem inkább rontanék a helyzetükön. Megesett már velem is olyan, hogy nehezen tudtam csak palástolni az érzéseimet és igen, másra vetítettem ki a problémáimat, ezáltal megbántva az illetőt. Későbbiekben ugyan a bocsánatkérés nem maradt el, de azóta kétszer is meggondolom, hogy ki felé irányítom a haragomat, mert ugyebár nem tarthatjuk magunkban, de függetlenül ettől ártatlan személyeket sem nézhetünk ki magunknak, hogy aztán ők legyenek az áldozatai az aznapi bal lábbal felkelésünknek.
Két mélyebb lélegzetvételt mindenesetre alkalmazok, miközben igyekszem összeszedni a gondolataimat és magamat egyaránt abban az öt percben, amim még maradt Ms. Dragomir érkezése előtt. Nem sokat tudtam meg róla, de ez úgy éreztem nem jelentett igazán gondot, hiszen jobb szerettem a beszélgetésünk során megismerni az embereket és nem egy előre megírt és többnyire érzelmektől mentes lapból. Nekem a személyes beszélgetés varázsa mindig többet mondott, mint a tömény és legépelt információ. Azokban az esetekben nemcsak a szavakból értettem, hanem a másik fél arcán tükröződő érzelmekből. A testtartásából, a hangjából és abból, ahogyan elmeséli a történetét. Többet értek ezek bárminél és ha csak azokra az információkra hagyatkoztam volna szüntelenül, amiket egy lapról olvastam le, akkor sok fontos és lényeges részlet felett siklottam volna el az évek során. Sokan nem hagytak maguknak időt arra, hogy felmérjék teljes egészében a beszélgetőpartnerüket és megelégedtek a felszínes tudással. Én így nem tudtam volna haladni egyről a kettőre és valószínű a bűntudat falt fel volna elevenen, ha nem tettem volna bele 1000%-ot abba, hogy minden részletét átjárjam az adott problémának.
Még egy pillantást vetek irodám berendezésére és ha akad olyan dolog, amely nem éppen a maga elrendezett módján áll, akkor odasietek, hogy eligazgassam. A friss levegő érdekében az ablakomat is rényire nyitom és bár Manhattan a nyüzsgésről volt híres, ez a környék aligha adta vissza a nagyváros hangulatát. Mielőtt idejöttem volna, elsődleges szempontnak éreztem, hogy valami félreeső környéken kezdhessem el munkám végzését, hiszen akkor semmi sem vonhatta el a figyelmemet. A nyugodt környezetek mindig is jó hatással voltak rám és a maximumot kell hoznom, ha eredményeket szeretnék elérni.
Evan kopogása után az ajtót közelítem meg és ha van szerencsém meglátni Tatianat, illedelmes és barátságos köszöntésben részesítem, mielőtt beljebb invitálhatnám őt. Nem kerüli el az sem a figyelmemet, hogy nem egyedül érkezett és bár ez nem olyan fordulat, amellyel ne találkoztam volna korábban, mégis Evan úgy sunnyog, mintha attól félne, hogy bármelyik pillanatban valaki a fejét venné szegénynek. Ez pedig bármennyire is indokolatlannak hat számomra, mégis újnak az elődjeihez képest. Formális kérdéssel indítok azután, hogy megtaláltuk a számunkra kényelmesnek ható helyet és a választ is többnyire szűkszavúan és egyben távolságtartóan kapom meg.
- Ez esetben azon leszek, hogy ne terheljem túl még így első körben. - próbálom oldani a hangulat feszült mivoltát, bár túlzásba sem viszem ennek kivitelezését. Tatiana komolyabb nőnek tűnik és bizonyára az indok sem könnyed, amiért megjelent nálam, ezért félreteszem azt az oldalamat, ami olykor-olykor igyekszik megtörni a fagyos légkört. Ahogyan arra sem kérdezek rá külön, hogy mindez fizikai vagy éppen lelki fáradtság a részéről, hiszen ha sikerül megtalálnunk útközben a közös hangot, akkor ez úgyis bizonyára kiderül.
- Kezdhetnénk egy egyszerű feladattal, a bemutatkozással. Bizonyára tisztában van miképpen épül fel egy könyv összefoglalója annak hátoldalán, ezért mit szólna, hogyha ilyen stílusban bevezetne engem az életébe egészen eddig a pontig, beleszőve időközben az okát is az ittlétének?! - vázolom fel, hogy lényegében mire is gondoltam. - Ne gondoljon itt túl nagy hosszúságúra, egyszerűen olyan, mintha kiemelné a lényeges eseményeket az életéből. - fejtem ki neki bővebben, hogyha valahol nem fogalmaztam volna világosan, de a továbbiakban átadom neki a beszéd kezdeményezését.



Madelaine Riggs
Egészségügy
Play by :
✿ margot elise robbie ✿
Kor :
29
Foglalkozás :
- pszichológus -
Hozzászólások száma :
153

Out of the past • Tatiana&Madelaine Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Out of the past • Tatiana&Madelaine   Out of the past • Tatiana&Madelaine EmptyVas. Aug. 25, 2019 10:04 pm

Tatiana & Madelaine
━━━ "Life is a matter of choices, and every choice you make makes you."

A kórházban töltött újabb pár nap nem könnyítette meg a helyzetemet. A szembesítés pedig maga lett volna a pokol, de lelkiekben még nem készültem fel rá, hogy valakire ujjal mutogassak, miszerint a vesztemet okozták az utcán. A sajtótájékoztató óta eltelt néhány napban nem kommunikáltam nagyon senkivel. A tudat, hogy nem bírtam mozdulni, és ágyhoz lettem kötözve, nem segítettek. A combgyulladás, és a diagnózis, hogy ideget ért a szúrás…csak most vált világossá. Nem örültem neki, három hetem maradt felkészülni, de ahhoz fejben ott kellett volna lennem a táncban. Sírtam, ha egyedül maradtam, az egereket itattam, hogy a karrierem még nagyobb veszélybe került, mint bármikor. Az édesanyámat nem értesítettem, túl gyáva voltam beismerni a vereséget egyelőre, és ekkor merült fel az ötlet…nem tudom, hogy ki adta a hátszelet, és a nevet meg, de végül ott landolt előttem. Keressek fel egy pszichológust. Nem vagyok gyenge, megküzdök az éhezéssel, a versenyeztetéssel is, de ez most sokkal több, mint amit elbírok, de mégis egy idegennel kellene megosztanom? Őrület, hogy mire nem vesznek rá az amerikai tartózkodásom alatt. Az ideg miatt, konzultálnom kellett egy idegsebésszel is. Tudott oroszul…és ez borzalmasan megkönnyítette a kommunikációt. Mesélt magáról, megpróbálta oldani a feszültséget. A legjobbak között tartják számon, és megígérte nekem, hogy lábra fogok állni, és a premiert sem zárja ki, de csak szigorú szabályok mellett működhet. Ideges vagyok, nem látszik rajtam, de nem érzem jól magam a bőrömben, hogy itt vagyok. Alexander önként jelentkezett, hogy elhozzon, a segítségemre legyen, ha valamit nem ért meg a nő, illetve a járással is gondjaim adódtak. A fásli, és a mozgás fájtak, de mióta az injekciós kezelést kapom, egy fokkal csökkentek a szúrásokkal felélhető pillanatok.
Erre az alkalomra kocsit is kaptunk, nem kellett azzal bajlódnom, hogy a kamerák kereszttüzében hagyjam el a terepet, és nem is követtek idáig, mondjuk ez is felér egy csodával. Talán Tinának sikerült magára irányítania a médiát, és egy időre nyugtom lesz, de vajon ez meddig fog tartani? Mélyeket lélegzem, amíg utazunk. Az elsuhanó égimeszelők, és a sárga taxik adják meg a város alaphangulatát. Túlságosan nyüzsgő, és élettel teli, ami nem jellemző rám ilyen mértékben. Nem szeretem a zsivajt, jobban érzem magam, ha nem környékeznek meg ennyien, és ellehetek egymagamban is. Nem bánom a magányos órákat, de valahogy mostanság még ez is nehezemre esett. Ki vagyok szolgáltatva az itteni emberek kedvének…és én sosem viseltem jól, ha másoktól függök. Az édesapám halála óta, és a bátyám árulását követően megtanultam, hogy egyedül magamban bízhatok, nem lesz senki, aki fogja a kezemet. Szokatlan, hogy idegenek igyekeznek mégis valamit tenni az ügyem érdekében. Mr. Lackwood elvállalt, a feleségével is szembeszállt, amit többre becsültem, mint az elején hittem volna. Az utóbbi időben nem volt velem tiszteletlen, sőt…valami megváltozott. Megértettem, hogy a múltja köszön vissza a támadásomban, az a felhajtás, ami neki a karrierje végét jelentette. Senki nem tudja megjósolni, hogy velem mi lesz, nem lehet biztosra megmondani, hogy ezek után, ha most a premieren eltáncolom Odette szerepét, akkor utána még képes leszek valaki másnak a bőrébe bújni. Nem akartam hazamenni, de ez már nemcsak rajtam múlott.
Kiszállva a kocsiból Alexander egyből a kezét nyújtja, hogy belé kapaszkodjak, és felkísérjen a lépcsőn. Kínkeservesen küzdök meg minden egyes fokkal, de türelmesen az én lépteimhez igazítja a sajátját. A rendelőről nem mondaná meg az ember, hogy micsoda. Illedelmesen leülünk két üres székre, de máris jön egy fiatal úriember. – Biztosan Ön lesz Ms. Dragomir… - kezdene bele, de az orosz társam felpattan. – A doktornőt várjuk. – ez elegendő hozzá, hogy észhez kapjon. – Azonnal szólok neki. – tesz egy lépést hátra, és elszökken az egyik zárt ajtóhoz. Percek sem telnek el, amikor megjelenik a szőke nő. Kérkedve pillantok fel rá, és felemelkedem nagy nehezen a székről, hogy a kezemet nyújtsam neki. – Tatiana Irina Dragomir. – a beinvitálásra automatikusan követne Alex is, de nemet intek neki. – Megleszek. – válaszolok oroszul, és követem a hölgyet befelé. Megzavarodom a helykínálás miatt, de végül az asztal mellett a jobb oldallal egyezem ki. A hogy érzem magamra csak hosszan szemlélem a nőt. – Fáradtan. – felelem egyszerűen, és körülnézek a rendelőben. Vajon hány embernek segít ez a terápia, vagy mi?


Tatiana Dragomir
Mûvészet
Play by :
Emily Didonato
Kor :
27
Foglalkozás :
balett táncosnő
Hozzászólások száma :
84

Out of the past • Tatiana&Madelaine Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Out of the past • Tatiana&Madelaine   Out of the past • Tatiana&Madelaine EmptyVas. Aug. 25, 2019 9:00 pm



tatiana&madelaine
if it's out of your hands,
it deserves freedom from your mind too
Az évek alatt összegyűjtött tapasztalok bebizonyították, hogyha késésben vagy a munkából, az általában több lesz, mint csak egy egyszerű késés. Ez esetben az univerzum úgy dönt, hogy belekever egy forgalmi dugóba és ha még ez nem lenne elég, egy gyors felső váltásra is ösztönöz mihelyst fél órával később sikerül bevergődnöd az épület ajtaján, mert a kávés poháron lévő tető úgy döntött, hogy most az egyszer nem marad a helyén, helyette a felsődön landol. Pluszban még az asszisztensed kioktatását is megkapod cserébe, ami már csak egy keserű mosolyt csal az arcodra, hogy elrejtsd a benned tomboló feszültség egyre nagyobbra növekvését.
- Az új lakótársad az oka? - Evan megtámaszkodik az ajtófélfán és úgy pörgeti a kezében kedvenc szerencsetollát, mintha ez megmenthetné őt attól a csapástól, melyet én mérek rá, ha tovább faggatózik.
- Nem. - az utolsó gombok is a helyükre kerülnek a váltás következtében és egy pillanatra sikerül is megkönnyebbülnöm, hogy még a józan eszemnél vagyok és többnyire felkészülök minden eshetőségre.
- Tulajdonképpen mik is vagytok ti most egymásnak? - újabb kérdés, de már beljebb merészkedik. Rossz döntés Evan, nagyon rossz. Természetesen erre ő is rájön, amikor az asztalomon lévő papírok fürkészése helyett tekintetem egyenesen őt célozza meg egyfajta figyelmeztetésként, hogy nem kellene tovább macska-egér játékot játszadoznia a türelmemmel. - Értettem és befogtam. Hozzak egy újabb adag kávét vagy ez még túl korai?
- Örömmel venném, ha becsuknád az ajtót magad mögött. - mosolyt ejtek felé, de valójában nem lenne túlságosan rossz az ajánlata, csak éppenséggel nem merek kockáztatni. Evan csak sóhajt egyet és már lassan lenyugszom, hogy végre magamra maradok, de még a résnyire nyílt ajtóból visszaszól a hecc kedvéért.
- Fél óra helyett negyed órád maradt felkészülni. Ez még nem a világvége, Mad Max. - mondja ki azt a nevet, amelytől tudja jól, hogy a falra mászok, de mielőtt megengedhetnék magamnak az így is szűkre szabott időbeosztásomból egy percet, hogy saját kezűleg fojtsam meg asszisztensemet, őt csak jót röhög műveletén és végül magamra hagy. Úgy érzem rég nem volt ehhez hasonló jó döntése. Ha a magánéletemet próbálta kiteregetni és darabjaira cincálni, azért nagyon nem rajongtam és ezzel ő is tisztában volt. Mégis minden egyes részletre kíváncsi volt amióta Jake-el úgy döntöttünk, hogy a barátság extrákkal viszonyt megspékeljük még az együttéléssel is. Kezdetben mondhatni szokatlannak hatott számomra ez a helyzet, mégis úgy érzem mára már könnyedén beleszoktam és egyben örültem is annak, hogy egy lakáson osztozunk. Jóllehet az én otthonomnak címkézett menedékem meglehetősen aprónak hatott a három kutyának és a plusz két főnek, de ennek is megvolt a maga bája és nehézségei is egyszerre. Lényegében sosem akadt egy unalmas percünk és bizonyára egyikünk sem érezte egyedül magát, ami bárhonnan is mérjük fel a helyzetünket, eléggé pozitívan hat. Ettől független nem vagyok az a fajta, aki csak úgy megosztja az érzéseit másokkal vagy beszél az életéről bárkinek és mivel ez egy olyan helyzet, amibe korábban nem volt részem, így úgymond megtartok magamnak mindent, ami ezzel jár. Evan pedig csak találgathat velünk kapcsolatban, mert belőlem aztán egy szót sem fog kihúzni, pár asszisztensi év együtt töltött idő ide vagy oda.
Az utolsó egy-két percben összekészülök következő interjúalanyom érkezésére. Evan szokta így hívni őket és bár általában az összes szál hajamat képes lennék kitépni a humoros megjegyzéseitől, ez mégis úgymond barátságosabb megnevezésnek hat, mint a páciens. Mindig is úgy véltem, hogy jobb olyan környezetbe betérni, ahol nem érzed magad feszélyezve. Én magam sem vagyok ezzel másképp, hiszen alapjáraton megvan az idegesség mindenkiben, ha valami újra készülünk. Márpedig beszélni az érzéseinkről egy vadidegennek sosem bizonyul egyszerűnek, amikor néha önmagunknak sem vagyunk hajlandóak bevallani a teljes igazságot.
Az ismerős kopogás szakít félbe gondolatmenetembe és végül megpillantom Evan bamba képét is a résnyire nyílt ajtón keresztül. - Maddie, Ms. Dragomir itt van. Kész vagy? - egy bólintást kap válaszképp és már sietek is az ajtóhoz, hogy fogadjam őt. Túl sok információt nem kaptam róla az alapokon kívül, de mivel tartom magamat azokhoz az elveimhez, hogy jobb szeretem magam megtudni mi zajlik le a másikban, mintsem egy papírról leolvasni a külsős véleményeket, ezért most is tartom magamat ehhez.
- Jó reggelt, Ms. Dragomir, örülök a találkozásnak. - a kezemet nyújtom felé bemutatkozásom jeleként és csak ezután mondom el én a saját nevemet. - Madelaine Riggs. Foglaljon csak helyet, ahol kényelmesebbnek tűnik. - tárom szélesebbre az ajtót és csak azután csukom be magunk mögött, amikor túl vagyunk az első pár lépésen. - Hogy érzi ma magát? - egy kezdőkérdéssel indítok, miközben én is a megszokott helyemre ülök a beszélgetésünk folytatása érdekében.



Madelaine Riggs
Egészségügy
Play by :
✿ margot elise robbie ✿
Kor :
29
Foglalkozás :
- pszichológus -
Hozzászólások száma :
153

Out of the past • Tatiana&Madelaine Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Out of the past • Tatiana&Madelaine   Out of the past • Tatiana&Madelaine Empty

Ajánlott tartalom


Out of the past • Tatiana&Madelaine Empty
Vissza az elejére Go down
 

Out of the past • Tatiana&Madelaine

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: New York :: Manhattan :: Kórházak és hivatalos helyszínek :: Dr. Riggs magánrendelője-
^
ˇ