One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Csöbörből... - Alex&Thaddeus

Long time to see U ~ EmptyThaddeus Darnell Wright
Today at 10:40 am



Ruby and Wayne - Beautiful stranger

Long time to see U ~ EmptyWayne Winston
Today at 10:12 am



Veni, vidi, vici

Long time to see U ~ EmptyMyna Rosegold
Yesterday at 11:56 pm



Ruby & Millie • kind hearts still break hearts

Long time to see U ~ EmptyRuby Dayton
Yesterday at 11:25 pm



Tara Törpéi

Long time to see U ~ EmptyTara Thredson
Yesterday at 11:02 pm



work out with . . .

Long time to see U ~ EmptyThaddeus Darnell Wright
Yesterday at 10:47 pm



Ash & Sofia - party in the U.S.A.

Long time to see U ~ EmptySofia I. Basora
Yesterday at 10:37 pm



arian&ingrid - let's do something tonight

Long time to see U ~ EmptyIngrid S. Skjeggestad
Yesterday at 9:56 pm



Samuel G. Carter

Long time to see U ~ EmptySamuel G. Carter
Yesterday at 9:40 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 28 25
Diákok 37 30
Törvényszegõk 14 26
Bûnüldözés 10 14
Hivatal 5 7
Üzlet 14 17
Oktatás 7 5
Munkások 16 11
Egészségügy 13 14
Összesen 144 149
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 39 felhasználó van itt :: 13 regisztrált, 0 rejtett és 26 vendég :: 2 Bots

Anne Diamond, Aurora Cabot, Aveline Everhart, Chastian A. Wing, Choi Dae Won, Dylan Welsh, Elisiana Simons, Isabel Marquina, Marissa Grey, Myna Rosegold, Sofia I. Basora, Thaddeus Darnell Wright, Wayne Winston


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Long time to see U ~

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Long time to see U ~   Long time to see U ~ EmptyVas. Aug. 25, 2019 4:11 am

Lily && Riley

A barátság nem egy nagy dolog. A barátság millió apróság.

- Parancsolj, itt a beutalód – adtam a lány kezébe a papírt, amit előzőleg lepecsételt egy olyan pszichológus, aki ténylegesen papírral dolgozik a szakmában. Lényegében az ő engedélye kellettahhoz, hogy észrevegyem a csuklóján éktelenkedő sebeket, és idővel el is mondta nekem, hogy nem érzi magát túlságosan jól. Én magam úgy ítéltem meg, hogy szorongással küzdhet szerencsétlen, és elég közel áll ahhoz, hogy összeomoljon, bár a neurózis még visszafordítható volt nála, így sikerült rávennem arra, hogy menjen el egy pszichiáterhez, hogy kezelni tudjuk a dolgot. Én magam ismertem is olyat szerencsére a másik gyakornoki munkám miatt, aki a lányt tudná kezelni és megbízható orvos volt, aki biztosan nem fogja elcseszni a gyógyszert. És mivel én magam sem voltam benne biztos, hogy nem sülhet el rosszul a dolog, végül inkább rá is emeltem a pillantásom, hogy szigorúan a következő szavakat fogalmazhassam meg:
- De be kell tartanod az adagot, amit Dr. Whitney ír fel neked, rendben? Sok gyógyszer mellékhatása, hogy súlyosbítja a tüneteket, azt pedig el szeretnénk kerülni mind a ketten – figyeltem, ahogyan lesüti a tekintetét, majd bólint egyet. Igazából hazudtam neki. Ha túladagolná a gyógyszereket, akkor meghalna, viszont pont ennek az elkerülése végett küldtem a dokihoz... Szóval lényegében ha valamit nem hagyhatok megtörténni, akkor az ez. Viszont szegény annyira bátortalannak és esetlennek tűnt, hogy egészen megsajnáltam. Össze kellett szorítanom a fogaimat, hogy nehogy felajánjam neki, hogy elkísérem, de végül az áldott jó szívem megintcsak legyűrt, és lekaptam egy öntapadós kis cédulát a sárga tömb tetejéről, hogy lefirkanthassam rá a telefonszámom. Ezt még nagyon meg fogom bánni.
- Bármikor bármi történne... Ha nem éreznéd jól magad, vagy azt gondolod, hogy nem hat a gyógyszer, vagy éppen... Nem úgy hat, ahogyan kéne, akkor ezen a számon elérsz. – Átcsúsztattam neki a papírt az asztalon, aztán igyekeztem megejteni valami biztató mosolyszerűséget, ami nem úgy néz ki, mintha legalábbis a fogamat húznák. Mert nincs elég bajom ugye a két problémásabb „gyerekemmel” – akik közül az egyik még idősebb is nálam – a nyakamba kell venni egy öngyilkosjelölt tinédzsert is, én pedig majd... Nyugalmat lelek a síromban. Annyit viszont legalább elértem, hogy az első beszélgetésünk alkalmával óta valamiféle reményszerűség csillant meg szerencsétlenem szemébe, még ha elég halovány is. Ekkor jöttem rá arra, hogy jól döntöttem... Még ha ennek az én lelki világom is issza meg a levét.
Figyeltem a fiatal lányka távolodó alakját, aztán pedig egy halk sóhaj kíséretében kezdtem el betuszkolni azokat a papírokat egy mappába, amikre szükségem lehet, közben pedig gondolatban már egyeztettem az időpontot a saját pszichológusommal. Most egy kicsit kezdtem soknak érezni a dolgot, végül pont ezért is vettem elő rögtön a mobilom, hogy kikereshessem az én dilidokim számát a telefonomból, viszont végül egy másik névjegyen akadt meg a pillantásom. Lily. Szegény lány hozzám hasonlóan mazochista és munkamániás, ami miatt úgy éreztem, hogy talán... Ha meglátogatom némi kaja társaságában, akkor legalább a reggel óta korgó gyomrom – mert ugye megint elfelejtettem kaját hozni magammal, és időm nem volt kimenni, mert sűrűn jöttek a betegek hozzám – kedvére tehetek, meg a lány társasága is kellemesen hatna rám... A nyakamat tettem volna rá, hogy neki is jól esne a szünetében valamit harapni.

„Ne vegyél magadnak semmit, fél óra, és ott vagyok! Szóval szépen rázd le a köcsög kis rendeződet, és tedd szabaddá a tested nekem, mert a kedvencedet viszem desszerttel és jegeskávéval, csakhogy hízzon a feneked!”

Persze tudtam volna más megjegyzéseket is tenni, mert a lány meglehetősen gyönyörű volt mindig, de nem akartam egy szexista barom lenni annak ellenére sem, hogy már jóideje ismerjük egymást, és néha ezt a „randevút” megejtettük egymás között. Egyrészt én magam is voltam annyira tartózkodó, hogy ne legyen kedvem ilyenekkel poénkodni, másrészt nem illett az imidzsemhez és végül, de nem utolsó sorban, be tudtam volna verni az ilyen kis faszfejek képét... Na mindegy.
Gyorsan fel is pakoltam az egyik kedvenc kínai büfénkből két jókora adagnyi kaját, és beugrottam gyorsan a színház melletti Starbucksba is, hogy ne maradjon el a kellő koffeinadag, meg a sütije, és hát... Egy perc késéssel ugyan, de végül küldtem neki a képet az épület mögött húzódó kis kert egyik padján üldögélve, az ölemben szorongatott zacskókról. És hát majdnem haltam éhen, ettől függetlenül nem akartam elkezdeni kajálni nélküle.... De szerencsémre kifejezetten sokat nem is kellett várni, hamar megpillantottam, ahogyan felém tart a lány.
- Na csakhogy – vigyorogtam rá, mintha legalább húsz perce itt rohadnék – Mennyire készítettek ki reggel óta?
Alapvetően nem vagyok egy pusziszkodós ember, de ő egy kicsit közelebb állt hozzám, mint a legtöbb lány ismerősöm, szóval rögtön fel is álltam a helyemről, hogy odasétálhassak hozzá, és két puszit nyomhassak az arcára.
- Hoztam kanalat meg egyéb evőeszközöket, hátha gondot jelentene a pálcika – éreztem, ahogyan az arcomon amúgy is szétterülő vigyor egy kicsit szélesedni kezd, és már-már hamiskássá válik. Igazából csak húzni akartam az agyát egy kicsit, majd intettem is a padunk felé, hogy foglaljon csak helyet.

• 796 • ruha •  Long time to see U ~ 1735856013  Long time to see U ~ 303445802   •

Riley Rin Hwan
Diákok
Play by :
Kim Jun Myeon
Kor :
25
Foglalkozás :
gyakorló pszichológus, diák
Hozzászólások száma :
24

Long time to see U ~ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Long time to see U ~

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: New York :: Manhattan :: Broadway-
^
ˇ