One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Helyszínigénylés

Grace Eileen Hoover EmptyAlexandra Ruud
Today at 6:41 pm



Flor&Dorian - all goes wrong

Grace Eileen Hoover EmptyFlor Sanchez Moreno
Today at 6:11 pm



Rae & Flor - SMS

Grace Eileen Hoover EmptyFlor Sanchez Moreno
Today at 6:07 pm



Munkahelyi ismerkedés

Grace Eileen Hoover EmptyMilo Rosewoods
Today at 5:54 pm



Ash & Sofia - party in the U.S.A.

Grace Eileen Hoover EmptyAsher Fawkes
Today at 5:20 pm



Sebby a nagy tesó

Grace Eileen Hoover EmptyAlexandra Ruud
Today at 5:05 pm



Eliott & Marissa

Grace Eileen Hoover EmptyEliott K. Norwood
Today at 4:39 pm



| Mirabell & Thaddeus |

Grace Eileen Hoover EmptyMirabell Wagner
Today at 1:36 pm



Am I in big trouble?

Grace Eileen Hoover EmptyAveline Everhart
Today at 12:22 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 28 25
Diákok 37 30
Törvényszegõk 14 26
Bûnüldözés 10 14
Hivatal 5 7
Üzlet 14 17
Oktatás 7 5
Munkások 16 11
Egészségügy 13 14
Összesen 144 149
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 42 felhasználó van itt :: 15 regisztrált, 0 rejtett és 27 vendég :: 2 Bots

Alexandra Ruud, Amicia Cole, Aveline Everhart, Dorian J. Lester, Dylan Welsh, Henry H. Marsh, Keira Kerrigan, Marissa Grey, Mathias Burke, Milo Rosewoods, Myna Rosegold, Pavel S. Dragunov, Piper Ashby, Sofia I. Basora, Wayne Winston


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Grace Eileen Hoover

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Grace Eileen Hoover   Grace Eileen Hoover EmptyHétf. Aug. 19, 2019 12:21 pm

Grace Eileen Hoover


Karakter típusa:
saját
Teljes név:
Grace Eileen Hoover
Becenevek:
Gracey
Születési hely, idő:
1998.05.18. Boston, Massachusetts
Kor:
21
Lakhely:
Manhattan
Szexuális beállítottság:
heteroszexuális
Családi állapot:
szingli
Csoport:
diákok
Egyetem:
New York Egyetem + állatorvos szak + még tanul
Ha dolgozik//Munkabeosztás:
gondozó
Ha dolgozik//Munkahely:
Central Park Zoo
Hobbi:
zene, olvasás, túrázás, utazás, fotózás
Play by:
Bella Thorne

Jellem
Barátságos, kedves embernek vallom magam, de igazság szerint a legtöbb esetben, csak színjátékot játszom. Nem érzem magam jól idegenek között vagy tömegben, mert nem tudom elengedni magam és hát vannak bizonyos fóbiáim is. Például tömegiszony, klausztrofóbia, arachnofóbia, tériszony... Egy gyerekkori élménynek köszönhetően pedig bepánikolok a tűzijáték és hasonló hangos dolgok hallatán, de erről majd később.
Imádom a természetet és az állatokat, ezért is dolgozok az állatkertben és vagyok azon, hogy egyszer állatorvos legyen belőlem vagy épp túravezető, ha a terveim nem úgy sikerülnek. Van A és B tervem is, igen. Az ember sosem készülhet fel eléggé az élet buktatóira, de mindig fel kell állnia és tovább haladni. Legalábbis, a nagyapám mindig ezt hajtogatta, én pedig eszerint próbálok élni.
Egyetemista létemre nem sok bulira járok, mert a tanulást fontosabbnak tartom, emiatt pedig már megjegyezték páran, hogy olyan kis magamnak való vagyok. Alapból a bulikat nem csípem, de természetesen van, hogy mégis el tudnak rángatni valahova. Mégis, többre tartom a popcornozós estéket, vagy épp a kerti sütőgetéseket, ahol csak azok vesznek körül, akiket ismerek és szeretek.
Dolgok, amiket szeretek: víz (hála az égnek, attól nem félek), fotózás, zenélés, pizza, naplemente (pedig félek a sötétben is), könyvek, hamburger, coca cola (a pepsit utálom), biciklizés, Central Park, Leonardo Dicaprio (nem tehetek róla), tisztaság (nem betegesen) , strandröplabda, jégkása stb.
Dolgok, amiket nem szeretek: tömeg, sötét, bohócok, vidámpark, pókok, szusi, garbó, próba babák és minden egyéb babák, Pepsi, tű, vattacukor stb...


Múlt

Kezemet tördelve ücsörgök a rendelő várójában, miközben hol az új dokim névtábláját, hol a falon csüngő Picasso utánzatot szugerálom. Említettem már, hogy nem szeretek új embereket megismerni? Baromira stresszelek ilyenkor, úgyhogy míg másoknak mániája az ismerkedés, én legszívesebben a családomon kívül soha nem is állnék szóba senki mással. Izzadok, a szívem durván vadul kalapál és volt már példa arra is, hogy elájultam. Ennek köszönhetően elkönyveltek egy alamuszi csodabogárnak és mindennapossá váltak a csúfolódások is, bár a mostani ijedtségem már meg se közelíti azt, amilyen egykor volt. Mrs Lowell rengeteget segített nekem az évek során. Ha ő nincs, talán egyetemre se megyek soha, mint ahogy arra is ő beszélt rá, hogy jöjjek el Bostonból, íratkozzak át az itteni egyetemre és lakjak külön a szüleimtől, hogy kimozduljak kicsit a komfortzónámból. Ő ajánlotta Miss Woods-ot is, aki vár nincs olyan régóta a pályán, mint az előző dokim, mégis, már most rendkívül elismert a szakmájában.
-Grace! Gyere nyugodtan!- les ki az ajtón, mire felpattanok és követem be az otthonosan berendezett irodájába. -Ne haragudj, hogy megvárattalak. Fontos telefonom volt, de most már csakis rád figyelek. Hogy vagy? - kérdezi barátságos mosollyal az arcán, én pedig továbbra is a kezemet tördelve foglalom el az egyik fotelt vele szemben. Igyekszem mosolyt erőltetni magamra és eljátszani, hogy minden rendben, pedig valójában ki vagyok bukva. Túl idegen és túl új nekem még minden, viszont muszáj voltam ezt meglépni, mert Mrs Lowell meggyőzte a szüleimet, hogy, ha most nem teszünk a pánikbetegségeim és a fóbiáim ellen, később csak rosszabb lesz, bár szerintem ez hülyeség. Annál rosszabb, mint amilyen eddig is volt, már nem lehet.
-Semmi gond. Nem sietek sehova. -mosolyodok el barátságosan, mire ő hosszan rám pillant - a frász kerülget attól, amikor így néznek rám, mert tudom, hogy épp olvasnak bennem-, majd előveszi az aktámat, amit már az előző alkalommal neki álltunk együtt átbeszélni. Na persze nem azt a részt, ahol Mrs Lowell leírta a véleményét, mert azt maximum csak kiindulópontnak tekinti, hanem azt, amiben az életemről van szó.
-Köszönöm! Most pedig, beszélgessünk egy kicsit. -lapozgat bele a köteg papírba, én pedig nagyot nyelek és megnyalom kiszáradt ajkaimat egy bólintás kíséretében. Utálom, hogy mindentől félek és, hogy olyan hétköznapi dolgoktól kiborulok, mint például bevásárlás egy nagyobb boltban és hasonlók. Normális akarok lenni és ez az egy dolog az, ami arra késztet, hogy újra meg újra megerőszakoljam magam ezekkel a beszélgetésekkel. Most mondjuk annyival rosszabb az egész, hogy biztos vagyok benne, Miss Woods azt fogja kérni, hogy meséljek el mindent, amiket egyszer már Mrs Lowellnek elmeséltem.
-Tudod, Grace, én annak a híve vagyok, hogy a sebeken lévő ragtapaszoktól jobb hirtelen és gyorsan megszabadulni, hiszen akkor, abban a pillanatban ez borzalmas fájdalmat tud okozni, mégis, utána gyorsan enyhülni kezd az egész, míg végül nem marad más, mint egy heg, egy aprócska emlék. Persze, ha egy páciensnek ez túl durva, lassabban is haladhatunk, így most meg kell kérdeznem, neked melyik verzió a szimpatikusabb? - mosolyog rám gyengéden, holott nagyon jól tudom, hogy a válaszomtól függetlenül úgyis azt fogja tenni, amit ő jónak gondol. Csupán úgy tesz, mintha lenne választási lehetőségem.
-Azt hiszem, a hirtelen letépős verzió jó lesz. - motyogom halkan, gyenge, erőtlen hanggal, ami még nekem is rohadtul szánalmasnak hat. Még ettől a nőtől is be vagyok rezelve, pedig nagyon aranyos volt már az első alkalommal is. Úgy szeretnék végre normális ember lenni.
-Remek.- csapja össze mosolyogva a tenyereit és kényelmesen hátra dől a székén egy apró jegyzetfüzettel a kezében. -Mivel a múltkor már nem maradt rá időnk - ráadásul nem is akartam ajtóstól rontani a házba -, most szeretném, ha mesélnél arról az ominózus esetről, ami megváltoztatta az életedet. - közli ezt úgy, mintha a világ legegyszerűbb dolga lenne, de számomra egyáltalán nem az. Sokáig nem is emlékeztem az egészre és, csupán Mrs Lowell kitartó munkájának köszönhető, hogy elő tudta vakarni az emlékeim közül. Bár azóta se tudom eldönteni, hogy jó avagy rossz-e, hogy sikerült neki, mert akárhányszor szoba kerül, a gyomrom pingpong labda méretűre zsugorodik, a szívem vadul kalapálni kezd és rögtön lever a víz, ahogy most is.
Remegő kezeimet a comjaimra simítom, miközben alsó ajkamat rágcsálom, végül nagy nehezen bólintok egyet és Miss Woods barátságos, nyílt barna tekintetére bámulok, mielőtt lehunynám a szemeimet.
Emlékszem a Backstreet Boys dalra, ami a lánchintánál szólt. Emlékszem a gyerekek csilingelő nevetésére és a vattacukor émelyítően édes illatára. Az öcsém, Justin, a játékpisztolyt csattogtatta, melyből tapadókorongos lövedék jött ki, ha épp apa el nem vette őket, hogy ne zavarjon meg vele senkit. Akkor épp csak üresen szórakozott vele és folyamatosan Brumi urat, a hatalmas mackómat vette célba, amit előtte fél órával nyert nekem apa a céllövöldében és baromi cuki, kék csokornyakkendő díszelgett a nyakában. Majdnem akkora volt, mint én.
Anya mosolyogva, apával karöltve sétált mögöttünk pár méterrel, miközben én elbújtam a vattacukros kocsi mögött, hogy Justin ne találjon ránk. Az árus egy cinkos mosoly és egy kacsintás kíséretében vette tudomásul, hogy ott bújkálok én pedig kuncogva vártam, hogy vajon melyik oldalról fog előugrani az öcsém. Pár pillanattal később hatalmas sikítozás és fegyverropogás zavarta meg az idilli hangulatot. Másodpercek alatt lett a nyugodt, nevetgélő emberekből pánikba esett, sikítozó tömeg, akik mindent eltiporva próbálták menteni az életüket. Riadtan álltam fel és pillantottam körbe Justin nevét kiabálva, vagy épp a szüleimet keresve, de mindenhol csak kétségbeesett arcokat, zokogó gyerekeket és aggódva kiabáló szülőket láttam. Számomra idegen neveket kiabáltak össze-vissza, így az én hangom, ami Justint szólítgatta, teljesen elhalt. Elindultam arra, ahol legutóbb láttam, de ide-oda lökdöstek és egyszer még el is estem, minek köszönhetően megtaposták a kezemet és a hátamon is átgyalogolt valaki, míg egy erős kéz meg nem ragadott és odébb nem húzott onnan, hogy aztán a céldobó pult mögé rántson magával. Egy fiatal srác volt az, nálam alig lehetett három-négy évvel idősebb és tudom, hogy valamivel korábban láttam az egyik standnál. Ijedten lapultunk háttal a falnak és én próbáltam kimászni onnan, hogy a családom felkeresésére induljak, de a srác visszahúzott, majd a fegyverropogás újra keresztül szelte a sikítozást és a stand oldalát is. Éles fájdalom hasított az derekamba, ahogy odakaptam meleg, ragacsos nedvesség terült szét kezemen, de meg se tudtam nézni, mert a fiú megragadott és felrántott a földről, hogy odébb cibáljon a hotdogosig. Ott aztán belökött az egyik alsó szekrénybe és rám csukta az ajtót én pedig magamra maradtam a fájdalmammal, a félelmeimmel és a tanácstalanságommal. Valamivel később elhalkult a tömeg és szirénák hangja szűrődött be a korom sötét lukba, de én már csak aludni akartam és megfeledkezni a fájdalmaimról. Az elmém folyamatosan ugyanazt a pár kérdést ismételgette: hol van anya és apa? Hol van az öcsém? Mi történt itt? Végül valószínűleg elaludtam, mert már csak a kórházban tértem magamhoz két nappal később, ahol elmondták, hogy az anyám kómában van az öcsém pedig halott.
Észre se vettem, hogy idő közben a hangom egy oktávval magasabb lett, hisztérikus nyöszörgéssé változott, miközben heves zokogás rázza a vállaimat. Tizenhat éves voltam akkor és azóta is utálom Kaliforniát és a Pacific Islandet, ahova Justin születésnapjára utaztunk el. Az utolsóra.


Grace E. Hoover
Diákok
Play by :
Bella Thorne
Kor :
21
Foglalkozás :
állatkerti gondozó
Hozzászólások száma :
4

Grace Eileen Hoover Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Grace Eileen Hoover   Grace Eileen Hoover EmptySzer. Aug. 21, 2019 5:46 pm

Gratulálunk, elfogadva!

Kedves Grace!

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Az, hogy magad is képes vagy beismerni, csupán színjátékkal ámítod a körülötted lévőket, elég bátor dolog, amit a Te korodban gyakran még összekevernek a fiatalos, balga önbizalommal. Ha bármit, úgy tűnik, utóbbiból talán mégsem adtak neked kétszer annyit, mint kellene. A nagyapád, egy nyilván sokkal többet tapasztalt és idősebb ember egyáltalán nem túlzott a lehetőségek fontosságáról; bár egy New Yorkhoz hasonló helyen, a mi világunkban, meglehet, az A és a B együtt sem jelent semmi biztosat.
A "normálisságra" való törekvés elég tág fogalom, ám az ember ritkán viseli jól azt, amitől más lesz, mint az átlag, bármit, amitől kevesebbnek érzi magát a többieknél, a te fóbiád testes listája pedig könnyen le tudná húzni bármelyik felnőtt férfi életkedvét is, nemhogy egy egyetemista lányét, akinek az élete – elvileg – a szórakozásból kellene álljon, a tombolásból, hogy aztán némi kellemes kimerültséggel a csontjaiban tudjon belépni a való élet kapuján.
Az olyan tragédiák, amit te átéltél, és amiből egyre több van nem csak ország, de világszerte, megosztják az embereket; egy részük csak mániákusan tovább akar lépni, a másik pedig örökre benne ragad. Utóbbiból lesznek azok a besavanyodott emberek, akik aztán hasonló borzalmakra képesek, ha rossz helyre kerülnek. A felejtés ehhez képes áldásnak tűnik, még ha nem is tarthat örökké, elvégre, a tény az tény, és a tény az, hogy elvesztetted az öcsédet, ami egy felnőttet is megrázott volna, hát még egy gyereket.
Erőt jelent az, hogy Te tovább tudtál lépni, még ha az emlékekben gyökeredző félelemek maradtak is. És remélem, hogy egy napon majd túl is fogsz tudni lépni rajta, minden siettetés nélkül. Az elfogadás nehéz; persze, az állatorvosi egyetem sem kutya. Grace Eileen Hoover 4146035580

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

I'm sorry for everything
From the second that I was born it seems I had a loaded gun
oh everything I've done
OH, I SHOT, SHOT, SHOT A HOLE THROUGH EVERY SINGLE THING THAT I LOVED



Bellamy West
Bûnüldözés
Play by :
Michael Fassbender
Kor :
44
Foglalkozás :
nyomozó
Hozzászólások száma :
245

Grace Eileen Hoover Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Grace Eileen Hoover

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Ahol minden kezdõdik :: Karakterrészleg :: Diákok-
^
ˇ