One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Avatarfoglaló

Jake&Dorian - keepin' it real EmptyMason Ford
Today at 12:37 am



Városi könyvtár | Margarita & Aicha

Jake&Dorian - keepin' it real EmptyAicha N. Dubois
Today at 12:19 am



catch me if you can ☆ Saya & Isa

Jake&Dorian - keepin' it real EmptySaya Manoban
Yesterday at 11:41 pm



Egy pörgős nap végén | Taytum & Saya

Jake&Dorian - keepin' it real EmptySaya Manoban
Yesterday at 11:40 pm



come on small pet, let's meet

Jake&Dorian - keepin' it real EmptyRomero D. Bohen
Yesterday at 11:09 pm



Fortune útjai kiszámíthatatlanok

Jake&Dorian - keepin' it real EmptyCaitlin Star
Yesterday at 10:42 pm



Ruby & Millie • kind hearts still break hearts

Jake&Dorian - keepin' it real EmptyMillie Crawford
Yesterday at 10:18 pm



l'arrivée - Marion & Pierre

Jake&Dorian - keepin' it real EmptyMarion Arceneaux
Yesterday at 10:15 pm



BelAmi

Jake&Dorian - keepin' it real EmptySelket Sheay
Yesterday at 9:54 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 18 16
Diákok 25 19
Törvényszegők 11 17
Bűnüldözés 8 9
Hivatal 6 6
Üzlet 12 15
Oktatás 5 5
Munkások 11 7
Egészségügy 13 9
Összesen 108 104
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 1 Bot

Adeline Brown, Caitlin Star, Dylan Welsh, Jefferson Wagner, Sean St. Vincent


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Jake&Dorian - keepin' it real

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Jake&Dorian - keepin' it real   Jake&Dorian - keepin' it real EmptyVas. Aug. 11, 2019 6:05 pm


jake&dorian

Káoszokkal később az utolsó találkozás óta.
Egy idő után az ember úgy érzi már nem érhetik meglepetések az életben, hiszen annyi mindennel találkozott, aztán otthagynak egy gyereket az ajtaja előtt, akiről később az is kiderül, hogy történetesen az övé. Ilyenkor mindenki keresi a rejtett kamerákat és az átverés akár egyetlen szikráját is, de mivel nem találja, így belenyugszik, hogy azért akadnak még váratlan fordulatok az életben és még fiatal az idő ahhoz is, hogy biztosra kijelentsem: már megéltem mindent. Valahogy igy érzem magamat azokban a percekben is, amikor a telefonom idegesítő csörgése után a bátyám kedvenc pszichológusának hangját hallom meg. Első körben megfordul a fejemben, hogy leteszem, mert egyszerűen a frászt hozza rám a tudat, hogy valaki az én elmémet vizsgálgatja. Mármint mennyire abszurd ez? Meg amúgy is, kinek van annyi lélekjelenléte, hogy belemásszon az én gondolataimba és még ki is elemezze azt? Szóval egyértelműen nem hiszek ebben a boszorkányságban és rengeteg kérdés fel is merül bennem abban az összesen két percben, amelyet egymással csevegünk. Nem sokat, csak egy címet és egy időpontot kapok, ahol és amikorra pontosan ott kell lennem, ha törik, ha szakad. Visszakontráznék, hogy oké...de azért mini-és lányosabb-én egy szobával arrébb fekszik és nem feledkezhetek meg csak úgy róla, azonban mielőtt ezzel kapcsolatban bármit is felhozhatnék, egyszerűen átvállalja Hannah felügyeletét. Mit mondtam én, hogy boszorkány? Vagy csak tisztában van azzal, amit én is levezettem itt magamban, de csak ne legyenek már alaptalanak a félelmeim, ha róla van szó.
- Akkor szombat és este 8? - ismétlem meg a korábban elregélt instrukciókat, amire persze egyből jön a válasz, hogy még véletlenül se felejtsem el, különben nem leszünk jóban. - Ott leszek. - ennyivel zárom le és szinte már csak akkor veszek normálisan levegőt, amikor bontom a vonalat.
Egész héten zakatol az agyam, hogy mégis milyen beszélgetést tudnánk mi lefolytatni egy városban lévő bárban és kettesben, mire a hét másik felében rájövök, hogyha ő vigyáz Hannahra, akkor egyértelműen nem lesz ott. Közös témánk akadna, ezt nem vitatom, de részben megnyugszom, hogy az egyszerű telefonbeszélgetésen kívül más kommunikáció nem történik majd közöttünk. Ismerem egyébként azt a helyet vagyis inkább azt mondanám, hogy egyszer-kétszer már megjártam annak belsejét és italválasztékát is egyben, és azt is jól tudom, hogy eléggé félreeső helyen van ahhoz, hogy könnyedén eltüntess valakit, aki az utadat állja. Én nem tettem, de tehettem volna.
Az óra szinte csak elüti a fél nyolcat, amikor összefutok a pszichológussal a lakása előtt. Hannahtól nehezen válok meg, ámbár az LA-be töltött kiruccanásunk alatt már vigyázott egyszer rá és akkor is épségben visszahozta. Akkor most miért is vannak aggályaim? Próbálnék belőle indulás előtt kiszedni egy-két információt a folytatással kapcsolatban, de úgy érzem a kapuk bezárultak és innentől kezdve magamra vagyok utalva a vadonban meg a túlélésre hajlamos képességeimre. Nem pontosan így fejtette ő ezt ki, de határozottan kiérződött az erre tendáló szándék a hangjában.
Nyolc előtt öt perccel lépek be a bárba és nem kell csalódnom a kapott látványon. Régebben sem töltötték el itt sokan a szabadidejüket és ez a létszám azóta sem növekedett, ahogyan elnézem, bár a sarokban ülő vén fószer már nem rontja a levegőt. Lehet feldobta a lábát a vén bolond? Amennyi italt ledöntött magába és amennyi hamburgert befalt az ittléte alatt, nem nagyon csodálkoznék. A kint parkoló autóm gyanánt nem szívesen fogyasztanék alkoholt, de azért valami gyengébbet rendelek magamnak, nehogy a végén megkövezzenek és együttes erővel kergessenek ki a helyről, amiért erőfeszítést sem teszek arra, hogy a nyomdokaiba léphessek. Szerencsére a pultos hölgy már más, mint korábban és a berendezés modernebb verzióját elnézve úgy veszem észre, hogy a vezetőség is változásokon ment át, aminek valahol örülök. Nincs kedvem régi ismerősökhöz, akik felemlegethetnék azokat a dolgokat, amelyek miatt bűnhődök is rendesen.
Elfintorodok a pohárban lévő ital ízétől, mert bár alkoholnak van csúfolva, inkább tűnik olyan felvizezett poros italnak, amit potom összegekért bármelyik bolt polcáról leemelhetsz. Se íze, se bűze, de amíg várakozok, tökéletesen megfelel. Már éppen az utolsó cseppek maradnak csak hátra, amikor nyílik az ajtó és jó szokásomhoz híven most sem hagyom ki, hogy ne nézzem meg ki lép be rajta. Az egyetlen különbség viszont az, hogy a bátyámat látom teljes valójában, amitől erősen feltételezhető, hogy a gyatra minősége ellenére valami mégis van ebben az italban, ami hallucinációkat okoz.
- Szóval te vagy a meglepetésvendég. - elismerő hümmögés hagyja el ajkaimat és felállok, hogy tisztelettel köszöntsem őt. A kapcsolatunk eléggé sok hullámvölgyet él át mostanában, így magam sem tudom hányadán állunk a másikkal. Mindenesetre nem kell sokat túráztatnom a gondolataimat ahhoz, hogy rájöjjek, ez a szőke barátnője műve. - Eléggé kihalt a kóceráj, de azért foglaltam neked helyet. Alkoholmentes teát? - tartom fel a poharamat megspékelve egy általam ráaggatott névvel, hogy oldjam némiképp a feszültséget, aztán végül félreteszem önmagamat, hogy felvegyem az aggódó kistestvér szerepét, ami baromi jól megy már mostanra. - Rég láttalak, Jake. Egyben vagy? - teszem fel felé intézve kérdésemet, de többet nem jártatom a számat.

     Jake&Dorian - keepin' it real 670315305   


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



Dorian J. Lester
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
32
Foglalkozás :
rossz példakép
Hozzászólások száma :
755

Jake&Dorian - keepin' it real Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jake&Dorian - keepin' it real   Jake&Dorian - keepin' it real EmptyVas. Aug. 11, 2019 6:53 pm

Dorian & Jake
“It’s a sibling bound”
Ha az embernek lesz egy idegösszeomlása, majd ráadásul felerősödik a PTSD tünetei, akkor kijelenthető, hogy nincs jól. Az elmúlt néhány hétben felborultak a napjaim, és már tényleg nem tudtam, hogy ki vagyok. A munkámat is egy időre fel kellett függesztenem, mert nem ment, hogy az emberek életét megmentsem, ha a sajátom sem volt rendben. Nem tett jót az sem, hogy felbukkant egy újabb rokon Fred bácsi személyében, ráadásul oda még az öcsém is elpofátlankodott. Nem adtam el még a szülői házat, visszaléptem az utolsó pillanatban, mert nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy apának vagy egy testvére, és mi nem is tudtunk róla. Mi fog kiderülni még? Valahol a nagyvilágban él egy húgom, vagy még egy öcsém? Totál káosz lett minden, és a családtól, mint fogalomtól egy időre szabadulni akartam. Elhoztam az ebeket a házból, bezsúfolódtunk Maddie lakásába a három ekutyával, de nem tette szóvá. Nem így működnek a párkapcsolatok, az ember nem cuccol be két nap után, és veszi természetesnek, hogy más életterét használja, de nálunk ez történt, és a csodával ért fel, hogy a rendszer nem bukott el. A New Yorkon kívül tett látogatásomat homály fedte a grillezés után, ugyan az arcomon még látszódott, hogy nem okés minden, de már sokkal jobb színben pompáztam, mint akkor. A húgomat, de még az öcsémet sem kerestem, mert nem akartam velük beszélni. Számtalan alkalommal keresett Jason telefonon, de még e-mailt is küldött, de arra sem reagáltam. A kórházban már csak a hűlt helyemet találhatta meg. Nem árultam el senkinek, hogy kinél időzöm, de volt egy sejtésem, hogy a szőkeség viszont nem rejtette véka alá. Ki nem mondott paktum született közöttünk, és élettársak lettünk. Segített elintézni a szabadságomat, nem tett megjegyzéseket a szokásaimra, nem reklamált, ha rendetlenséget hagytam, vagy továbbaludtam a kelleténél. Kilátástalan délelőttök következtek, néha a délután is egybeolvadt vele, és csak arra eszméltem fel, hogy eltelt egy újabb nap. Még kerestem önmagamat, az is megfordult a fejemben, hogy egy időre elmegyek Alaszkába, és ott próbálok szerencsét, de immár nem egyedül voltam, aki egyszerűen szedhette a sátorfáját. Maddie ott volt mellettem, ha éjszaka felriadtam, nem hagyott el, és ez olyan kapcsot teremtett kettőnk között, amire eddig még nem volt példa. Megbíztam egy nőben, és nem menekültem el, amikor komolyabbra fordultak a dolgok közöttünk. Mondjuk nem mondtuk ki, hogy együtt vagyunk, de nyilvánvaló volt a napi rendszerességi szexből, és az együttélésből.
Közeledett a szombat, és bejelentette, hogy valami meglepetése van számomra, de egyelőre nem tudtam hova tenni. Elmegyünk moziba, vagy elvisszük a kutyákat sétálni? Samira és Dózer jól kijöttek Jesse-vel, sőt még annál is jobban. A kisasszony egy férfira akadt rá, mert Jesse nem hagyta magát, és néha már lehetett érezni közöttük, hogy a kislány kezdett behódolni, ámbár még mindig ő volt az úr a háznál. Kicsit ideges lettem, amikor Maddie azt mondta péntek este, hogy csak én fogok elmenni valahova, és ő nem tart velem, ellenben ideje, hogy egy kicsit kimozduljak, mert a penész fog megenni. Annyi mindent tett értem, hogy nem akartam nemet mondani neki, és emiatt indultam el hamarabb is otthonról, mert azt kérte, hogy fél nyolckor már ne legyek ott. Egy barátot várt, vagy kit, én meg vettem a fáradtságot, és elmentem előtte egy kicsit sétálni a Centralba. Jólesett, hogy kiszellőztethettem a fejemet, és nem loholt senki a nyomomban. Megígérte, hogy megadja a címet sms-ben, ahova mennem kell, és arra kért legyek pontos is. Ez kicsit felbaszta az agyamat, mert nem vagyok az, aki nem jelenik meg időben…orvos vagyok, ez a munkám része, hogy ne késsek. Háromnegyedkor meg is érkezett az üzenet egy közeli bárról…hát szép, akkor most alkoholizálnom kellene? Nem értettem, de zsebre dugtam a kezemet, és elindultam a megfelelő címre. Alig volt tőlem két utcára, már kezdtem aggódni, hogy a szőkeség lekövetett. Nem mondanám, hogy kellemes lett volna az idő, már beköszöntött az ősz is. Mikor megláttam a cégért, még egy utolsó pillantást vetettem rá, majd kinyitottam az ajtót, és beléptem a füstös helyre. Nem sokan voltak bent, néhány részeg, meg egy ismerős arc a pultnál. Mi a fene?!
- Ahogy te is nekem. – hetek óta nem láttam az öcsémet, és most sem esett jól a találkozás, de nem is fordultam ki egyből. Érdeklődve szemléltem végig a berendezést. Nem csalódtam benne, amikor elkezdett humorizálni, de nem mozdultam közelebb hozzá. – Kösz, de nem. – feleltem egykedvűen, mire találkozott a tekintetünk. – Most már jól, Jason. Hol van Hannah? – érdeklődtem tőle, majd valaki be szeretett volna jönni, ezért elindultam az öcsém felé, és megváltam a kabátomtól, amit végül a jobbomra akasztottam rá. – Látom még egyben vagy, és nem találtak meg, akkor ez már fél siker. – mértem végig. Egy kicsit nyúzottabb lett az arca, és fogyott is, de ettől függetlenül sértetlennek bizonyult.



Jake Lester
Egészségügy
Play by :
Jesse Lee Soffer
Kor :
37
Foglalkozás :
Idegsebész, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
252

Jake&Dorian - keepin' it real Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jake&Dorian - keepin' it real   Jake&Dorian - keepin' it real EmptyVas. Aug. 11, 2019 8:15 pm


jake&dorian

Káoszokkal később az utolsó találkozás óta.
Ha valamitől úgy igazából a falnak tudnék rohanni teljes önszántamból, az a bizalmatlanság. A kérdőjelek együttes támadása a fejemben, amely során a válaszok valahol máshol keringenek az éterben, de sosem érnek el hozzám. Nem feltétlenül tudtam összerakni annak a kirakósnak a darabkáit, amit Madelaine kiszórt elém a telefonbeszélgetésünk során, hiszen bizonyos részletei hiányoztak, amelyek meghatározónak bizonyultak volna ahhoz, hogy a teljes képet is megkaphassam. Ki lesz a társaságom? Nem mintha első esetnek bizonyulna, hogy egyedül ledarálok pár kört az italokból, de már régen nem volt erre példa és őszintén szólva, nem is most szeretném elkezdeni. Gondolom a bátyám révén tisztában van már a helyzetemmel, így azt se lenne nehéz kikövetkeztetni, hogy számomra ezek a helyek már nem nyújtanak örömet. Jobban érzem magamat otthon a lányommal vagy Raelyn társaságában, mintsem az alkoholos üvegek között fetrengve valahol a hajnali órákat követően. Kétlem, hogy ez egy fordított pszichológiára hajazó dolog lenne, amelyben én vagyok a kísérleti patkány, noha ez sem teljesen kizárt, azonban erre már késő gondolni akkor, mikor a helyszínen ücsörgök és ezt a kegyetlenül rossz italt próbálom elfogadtatni a szervezetemmel. A poharam csak lassan ürül ki, de jobb, mint a semmi alapon mégsem hagyom veszni hagyni, ha már egyszer fizettem érte. Erősebbre jobban vinne a lélek, de annak következményeivel már forgatókönyv szerint tisztában vagyok, így ha nem muszáj, a sorsomat sem szeretném kísérteni. Unalmamban fordulok egy félkört a székemen és inkább az emberekből álló felhozatalt mérem fel. Máskor már leültem volna az egyik fószerhez, hogy kiharcoljak magamnak egy nagy pofont, ami után jogom lett volna megagyalni a tagot. Hogy én mennyiszer szórakoztattam el ezzel magamat. Szinte hajszoltam a bajt, mert azzal együtt jött az adrenalin is, és ha az embernek nem akadt horogra egy újabb szer, akkor a maga módján kellett azt helyettesítenie. És ha már azok az olcsó löttyök sem voltak elegendőek, amelyeket a pult mögül kaptam, akkor másképp értem el, hogy jól érezzem magamat. Innen, ebből az állapotból és az életem jelenlegi helyzetéből visszatekintve szinte szégyellem akkori énemet és ezért is örülök, hogy egyetlen ismerős arc sem fogadott belépésemkor, azonban később ez a helyzet éles váltást vet Jake feltűnésével. Eleinte csak tátogok, mint hal a szatyorban, a hangomat keresem, meg valami értelmeset mindkettőnk ittlétére, de csak összeállnak annak a bizonyos kirakósnak a darabkái. Ebben a játszmában úgy látszik mi voltunk a parasztok és a királynő irányítása alá keveredtünk, jóllehet biztosan nem így működik a sakk. Mentségemre szóljon, nem vagyok jó az ilyen játékokban. A heteket átölelő és és elmélyedő feszültség kiérződik közöttünk már az első pillantás alkalmával, amelynek áthidalása nehezebb lesz, mint ahogyan azt mi gondolnánk.
- Eléggé kellemetlen, huh? - kérdezek rá, hiszen jó pár hullámvölgyön túl nem az lenne az első ember, akivel szívesen összefutnál, aki felelős a hangulatod jó nagy részéért. Noha én próbálkoztam vele felvenni a közös hangot és tényleg igyekeztem kapcsolatba lépni vele, hogy ezen változtassunk. Telefonhívások? Pipa. Életemben nem forgattam vagy figyeltem annyit azt a rohadt készüléket, mint azokban a percekben, amikor azt vártam, hogy reagáljon már valamit. Valahol az is elegendő lett volna, ha elküld melegebb éghajlatra, de a semmi beszédesebbnek bizonyult. Aztán átmentem régimódi verzióba: jött az e-mail. Öregem, gondoltam már senki sem nézi azokat a fiókokat, de egy próbát megért, azonban ez a fajta megnyilvánulásom is süket fülekre talált. Esküszöm, még egy hét és bevetettem volna a postagalambokat, bár sosem hittem, hogy azok hoznának valami hasznot is az üzenetküldés szempontjából. Ámbár korábban mintha elcsíptem volna egy beszélgetést arról, hogy van egy tag a parton, aki ilyen mókás dolgokkal üzletel. Gondoltam annak se a szomszédja az, aki hülye.
Piszkosul bántam, hogy kettőnk kapcsolata ilyen irányba haladt, holott nekünk kellene a legjobban összetartanunk testvérekként. Évek választottak el egymástól és a megannyi történés ellenére valahogy mégis visszakeveredtünk a másik életébe, ám ehhez Jake erőfeszítései is kellettek. Most pedig, hogy itt vagyunk, rá kell jönnünk, hogy nem minden a terv szerint halad és bárhogyan is szépítjük, képtelen vagyunk normális módon lereagálni azt.
- Ó, akkor már értek mindent. Gondolom a barátnőd nem avatott be téged sem ebbe a programba részletesebben, akárcsak engem. - gondolkozok el a poharamat tovább kémlelve, majd csak ezután nézek fel rá. - Nála van és épségben. Nem rontottam még el őt teljesen. - félmosolyt ejtek, hogy ezzel is megnyugtassam afelől, hogy a velem kapcsolatos kételyek ellenére Hannah él és virul.
- Gondolom szerencsém volt eddig. - vonok vállat nyeglén, habár megvan az esély arra, hogy ez hamarosan úgyis bekövetkezik. Számolnom kellene a napokat, az órákat vagy a perceket? Okosabb döntés lenne a részemről, de ugyanakkor mégsem kifizetődőbb. Inkább kiélvezem mindazt, ami megadatott, hiszen bármelyik pillanatban beüthet a valóság és onnan már nincs visszaút. - Meglapulok, jól viselkedek és nem keltek feltűnést. Aztán ki tudja meddig működik ez. - megiszom még az utolsó cseppeket is a poharamból, és eltolom magamtól az üres üvegcsapdát.
- Te merre jártál? - fordulok felé és csak ezután folytatom tovább. - Tekintetbe véve a temérdek megválaszolatlan üzenetet, azt hittem elnyelt a föld. Azért máskor, ha ilyet tervezel, egy húzz a fenébe riposzttal megajándékozhatnál, hogy tudjam, még életben vagy. Kevésbé ütne szíven ez a válasz, mint a teljes csend. - támasztom meg a könyökömet a pulton és próbálom helyrerakni ennek az egész helyzetnek a menetét. Hogy hova fogunk kikötni? Ötletem sincs.

     Jake&Dorian - keepin' it real 670315305   


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



Dorian J. Lester
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
32
Foglalkozás :
rossz példakép
Hozzászólások száma :
755

Jake&Dorian - keepin' it real Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jake&Dorian - keepin' it real   Jake&Dorian - keepin' it real EmptySzomb. Aug. 17, 2019 5:42 pm

Dorian & Jake
“It’s a sibling bound”
Maddie nem szokott váratlan meglepetésekkel előállni, de most valami nagyszabásúra készülhetett, mert nem árulta el, hogy hova kell mennem, amíg az óra el nem ütötte a háromnegyedet. Céltalanul bolyongtam a Central Parkban, és azon agyaltam, hogy kivel akar összehozni, mert semmilyen ötletem nem volt rá. Egy kis részemet már ismerte a szöszke, de még messze állt a teljes Lester kórképtől. Nem szerettem volna csalódást okozni neki azok után, hogy befogadott, és a kutyáimat sem dobta ki. Sokan megvetnének, hogy meghúzom magam egy nőnél. Bérelhettem volna egy lakást, akár el is utazhattam volna valamelyik ingatlanomba, mert akadt pár, csak senkinek nem kötöttem az orrára, hogy tulajdonképpen milyen ingóságaim vannak szerte a világon. Nem éltem nagylábon, nem költöttem ezreket ruhákra, de néha velem is elszaladt a ló, ha kivettem néhány nap szabadságot, és Alaszkába utaztam például. Ott nem érdekelt, hogy mennyibe kerül egy verseny, vagy mit kell feláldoznom ahhoz, hogy jól érezzem magamat. Samira és Dózer a legjobbat érdemelték, szó se róla, hogy a lurkók meg is hálálták. Nem tudtam volna neki nemet mondani, ahogyan lassan Maddie-nek sem, de sosem árultam volna el neki, hogy az eltelt hetekben mennyire fontossá vált nekem. Kimondatlan paktum született közöttünk, és igen a facebook státuszomat meg kellett volna változtatnom a foglaltra, de azt hiszem, hogy onnan is töröltem magam, hogy véletlenül se akadjon rám senki. Paranoiás lettem a katonaság után, és nem győztem bátorítani a barátaimat is arra, hogy minél kevesebb információt szolgáltassanak magukról a digitális világban. Egy szó, mint száz már ötven van, és nekem pár percen belül találkozóm lesz egy idegennel a közeli bárban. Nem akartam inni, de valami arra mutatott, hogy ma nem megyek haza józanul, ezért is tömegközlekedtem, és engedtem meg a szőkeségnek, hogy kettesben maradjon az ismerősével. A zsebembe csúsztatom a két karomat, és úgy lépem át a bejáratot, hogy a tekintetem már kutatja a mai partneremet, de nem kell sokat nézelődnöm, mert a pultnál megtalálom az öcsémet. Mi a fene? Akkor most ki vert át kit? Nem taglalom, hogy mennyire felmegy bennem a pumpa, de ennek semmilyen jelét nem mutatom a külvilág felé. Higgadtan kezelem a találkozás tényét, és nem fordulok ki azonnal az ajtón, különben is észrevesz a kisebbik Lester, szóval esélyem sincs menekülni.
- Tagadjam? Igen, nem rád számítottam. – világosítom fel a véleményemről, és mi tagadás, de sajnos kerültem az eltelt hetekben. Nem óhajtottam beszélni vele a történtek fényében, és arra is rájöttem, hogy Beckset ismeri valahonnan, ami tetézte a szakadékot közöttünk. A kabátomtól válok meg elsőként, amint egy újabb vendég érkezik, és nem maradhatok a bejárat közelében. Teszek felé egy-két lépést, és a jobbomra akasztom a ruhadarabot.
- Maddie a ludas… - ingatom a fejemet, mert most esik le, hogy ki vigyáz az unokahúgomra. Nincs semmilyen barát, ő vállalta magára a szerepet, és nem tágít mellőle…igen ez már túlmutat azon, amit kedvelek benne, de jó kisfiú leszek, és végighallgatom, amit az öcsém akar, aztán meglátjuk, hogy mi sül ki belőle.
- Örülök neki, hogy még lélegzik, nagy teljesítmény. – felfelé görbül az ajkam, mert emlékszem az első szerencsétlen esténkre, amikor rátaláltunk a küszöbön, és elkezdett sírni. – Még mindig Bieber a nyerő nála? – kérdezek vissza, és kiszúrom az egyik bárszéket, de még nem vetemedem rá, hogy el is foglaljam. – Jól teszed, akkor talán életben maradsz, és nem fognak rád törni, mondjuk még csodálnám, ha a házamban laknál, de akkor nem tévedtem. A számlákat állom, amiatt ne fájjon a fejed. – pillantok el a vállam felett a mögöttünk lévő játékterem felé, ahonnan egy kisebb hangzavar hallatszik el ide. – Rendbe szedtem magamat. – vonok vállat, és most már nem várok arra, hogy le is üljek. Intek a pultosnak, hogy jöjjön közelebb. – Egy víz lesz, köszi. – mondom neki, és ha kikészíti, akkor megtámaszkodom a vízszintes felületen. – Te sem szóltál pár éve, amikor felszívódtál…hagytad, hogy keressek, szóval nem gondolnám, hogy ez igazságos lenne, ha a fejemre olvasnád. Nem tartozunk már elszámolással egymásnak, ahogyan LA-ben is elmondtam neked. Az öcsém vagy, de… - itt tekintek fel rá. – Nem tartozom érted felelősséggel, az ígéretet nem sikerült betartanom, Jason. Köszi. – elveszem az üvegemet, és miután kibontom, máris belekortyolok.




Jake Lester
Egészségügy
Play by :
Jesse Lee Soffer
Kor :
37
Foglalkozás :
Idegsebész, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
252

Jake&Dorian - keepin' it real Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jake&Dorian - keepin' it real   Jake&Dorian - keepin' it real EmptySzomb. Aug. 17, 2019 9:29 pm


jake&dorian

Káoszokkal később az utolsó találkozás óta.
Nehezen sikerül csak úgy befogadnom és egyben megemésztenem a bátyám látványát, már csak azért sem, mert eltelt egy kis idő, mióta legutóbb találkoztunk és akkor sem úgy kezdtük meg a mosolyszünetet, hogy annyira jóban voltunk. Rossz ezt megtapasztalni, de talán csak egy egészen más kialakult képet vártunk attól, ha annyi év kihagyást igyekszünk fele annyi időbe belesűríteni. Meglehet a valóságunk ez és bármennyire is nehéz ezt elfogadni, ebből kell most a lehető legjobbat kihoznunk - már ha létezik ennél jobb forgatókönyv számunkra.
Látom rajta, hogy hadakozik önmagával és azzal a tettével, hogy közelebb merészkedjen hozzám. Nem várt társaságként léptem be az életébe és pont ezért kellemesnek sem könyvelhető el ez a találkozás, noha az én részemről némi öröm is felüti fejét, mint valami reménysugár a teljes sötétségben. Már gyerekként is egy példakép rajzolódott ki előttem személyében, akire számíthattam és akitől tudtam, hogy csak a legjobbat igyekszik megadni nekünk, amennyi tőle telik a szüleink hiányában. Hangosan sosem mondtam köszönetet, de megpróbáltam olyan gyerekként viselkedni - mihelyst felfogtam helyzetünk súlyát, - hogy ne okozzak még több plusz problémákat a számára, mégsem volt ez elegendő ahhoz, hogy maradásba bírja őt. És bár az okokat megértettem, a nagyobb képet is homályosan ugyan, de látni véltem, ennek ellenére nem volt könnyed érzés beletörődni az egyedüllét gondolatába és abba, hogy a magam útját kell egyengetnem anélkül, hogy ő megmondaná melyik a helyes és helytelen a megannyi változó közül. Nem hibáztatom őt a döntéseimért, magamat okolom, hogy annyira függtem a család és a hovatartozás gondolatától, hogy az egész életemet beáldoztam érte. Utólag belátva ökör döntés volt.
- Ez kölcsönös, de ha már így alakult, ne vesszen kárba az ittlét. - felemelném a poharamat is, ha annak már semmivé vált tartalma ne hozna szégyent a tószt mondás minden egyes fajtájára, ezért leteszek a mozdulatról és lábammal kicsit meglököm a mellettem üresen lévő széket, hogy helyet foglalhasson, ha érez magában arra késztetést.
A találkozásunk nem véletlen és erre hamar sikerül rájönnünk, de a felismerés úgy tűnik a meglepettség érzelmét festi arcának vonásaira. Apró bólintással összegzem egyetértésemet az elhangzottakra, szavakban azonban nem érzem szükségét, hogy véleményt is formáljak. Elég annyi, hogy eme gesztussal biztos legyen abban, hogy legalább ebben egy véleményen vagyunk.
- Néhanap én is okozhatok meglepetéseket. - célzok itt arra, hogy még nem rontottam el teljes egészében Hannaht, habár lehet nem most ütközik ki rajta ez, hanem majd a későbbiekben. - Mostanában ráállt azokra a táncolós-éneklős-fiúbandás gyerekdalokra, de őszintén áldom a zenei ízlésében beállt változásokat. - nem hazudok, akárhányszor ha még egy másodpercre is meghallom annak a kölyöknek az éneklését, kedvem támad kivágni a készüléket az ablakon, hogy ott nyekeregjen tovább. Az a négy fickó szinte megkönnyebbülésnek hat a sok héten át tartó, véget nem érőnek tűnő szenvedés után.
Nem hozakodok fel ugyan vele, hiszen nem szívesen szólnám el magamat, de Ashton műhelyében megüresedett egy hely és múltkor már felvetette az ötletet, hogy besegíthetnék neki a kocsiknál. Közel sem vágyom arra, hogy egész életemben a bátyám vérét szívjam anyagilag. - Talán. - keserédes mosoly költözik képemre, mert ennek olyan 50-50% esélyt adok. Lehet még ma vígan tervezem a jövőmet, holnap meg már az is kérdéses, hogy lesz egyáltalán másnapom. Ha az ember elcseszi az életre kapott esélyeit, akkor ne csodálkozzon, ha a kölcsönkapott éveket egyszer kamatostul behajtják rajta. - Van egy munkalehetőség kilátásban és úgy tűnik össze is jön a dolog. Ha sikerül összeegyeztetnem majd Hannah bölcsis beosztásával, akkor azon leszek, hogy egy kisebb lakásra gyűjtsek belőle kettőnknek. - avatom be őt mindenesetre a terveimbe, ámbár az előttem álló öt percet sem szeretem részletesen beosztani. Tisztán láttam mennyire változhatnak meg a dolgok egyik percről a másikra, így csak remélhetem, hogy semmi sem jön majd közbe.
Túl sok jót nem jelentett ez a nagy csend amit alkalmazott, de úgy látszik nem jól viseli, hogyha részleteiben próbálnám őt kifaggatni hogy és hollétéről.
- Már nem is aggódhatok a bátyámért? - elismerő hümmögést hallatok, hogy aztán véleménnyel is éljek a nagy felháborodása után. - Üzentem volna, csak tudod a környezetem nem volt olyan adakozó, hogy állta volna a hívással járó díjat. - vonok vállat egyszerűen, mielőtt tovább folytathatnám. -  Tény és való, ebben igazad van. Nem vagyok már tizenéves, valójában nem tartozol felelősséggel a tetteim iránt. Ha valamit elbaszok, az csakis az én saram. - biztosítom őt efelől, ha bármi kétség is felmerülne benne emiatt. - Hagyjuk már ezt a szöveget az ígéretről. Nézz rám Lester, itt vagyok, élek és lélegzek, szóval piszok jól munkát végeztél. Ne ostorozd magad feleslegesen, ha nem muszáj. - újabb kört rendelek magamnak, de még mielőtt kiérne ez a förmedvény, a bátyám felé fordulok. - Csak, hogy tisztázzunk valamit. Ha tudtam volna akkor, hogy keresel, egy percig sem hagytam volna, hogy tovább csináld. - hallgatok el végül, mert van, amiért megéri bármit megtenni és van, ami csak még több bajt hoz az ember nyakára. Az utóbbi engem jellemez.

     Jake&Dorian - keepin' it real 670315305   


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



Dorian J. Lester
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
32
Foglalkozás :
rossz példakép
Hozzászólások száma :
755

Jake&Dorian - keepin' it real Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jake&Dorian - keepin' it real   Jake&Dorian - keepin' it real EmptyVas. Aug. 18, 2019 7:50 am

Dorian & Jake
“It’s a sibling bound”
Számtalan forgatókönyv játszódott le a fejemben, hogy mi lesz akkor, ha megtalálom az öcsémet. Nem gondoltam volna, hogy drogosan tengeti a mindennapjait, ölni fogok érte, és ráadásul egy kislány édesapjává is válik…sok minden történt az elmúlt években, amire nem tudok igazán kitérni, megváltozott, akárcsak én, és már nem azok a kisfiúk voltunk, akik egykoron összetartottak. Több éven át kutattam őt sikertelenül, és mikor ráakadtam…a boldogság érzése kerített a hatalmába, hogy még sem vagyok egyedül, nem én vagyok az utolsó Lester a családban, akad még egy kis szaros, aki ugyanúgy Rachel és Harvey Lester gyermeke, mint én. Könnyebben keltem fel az ágyamból azzal a tudattal, hogyha rossz útra is tévedt, de életben volt, és ez több, amit várhattam volna a hazaérkezésem után. Talán nem kellett volna akkor mindenáron felvennem vele a kapcsolatot, hagyhattam volna, hogy élje az életét, és nem esünk bele abba a csapdába, amiben most is vagyunk. Már nem érzem, hogy ugyanahhoz a családhoz tartoznánk, sok maradt ki, és valamiért…eltávolodtunk. Az együttélés jó mókának tűnt egy darabig, az aggodalom nem múlt el, de kartávolságon belül volt. Az életünk része lett egy gyönyörű kislány, aki nem tehetett arról, hogy megfogant, de benne is a családunk génjei öröklődtek. Féltettem Hannah-t, megvoltak a gondjaink, de legfőképpen Dorian-nek, hiszen a nyomában volt egy drogkartell. Egyszer elérkezik az a nap, amikor le kell számolnia a múltjával, és bízom benne, hogy nem negatív végkimenetele lesz a történetnek.
Most itt állok, ő a pultnál ül, és az üres pohárnak a peremén játszadozik. Újabb időszak zárult le Los Angeles-ben. Az a város a kezdetünk, és a végünk is. Ott nőttünk fel, odaköt a legtöbb emlék, és ott találkoztunk újra is. Nincs szívem megválni a háztól, még akkor sem, ha az egész egy anyagi csőd. Borzalmasan érezném magam, úgy tűnne, hogy mintha szembeköpném a szüleink végakaratát. Nem tudom jelenleg elképzelni, hogy ott éljem le az életemet, de ki tudja, hogy Jason-nek milyen tervei vannak a jövőre nézve. A tekintetem őt figyeli, az eltelt hetekben lesoványodott, de az arca megtelt élettel, igazán a szemei beszélnek, mert tiszták. A drog elpusztít, és nyomorba dönt, de valahogyan sikerült félretennie…becsülöm érte, és büszke vagyok rá. Fordult a kocka. Most nekem fájóak, és hosszúak az éjszakáim, kényszerszabadságon vagyok, és fogalmam sincs, hogy mit kezdjek az életemmel. Röhejes, hogy ekkorát fordulhat egy ember élete, nemde?
Nem felelek neki arra, hogy ne vesszen kárba az ittlétünk. Csak azért megyek beljebb, mert elállom az utat, de igazából magam sem tudom, hogy mennyire akarok maradni. Kerültem őt, és Norát is, akkor miért ma kellene éppen megbocsájtanom? Még nem látok tisztán, Maddie-nek tudnia kell, hogy a hangulatingadozásaim nem múltak el, és két perc alatt ki lehet hozni a sodromból.
- Lesz ez még rosszabb is. – mosolyodom el az unokahúgom legújabb szokásain. Hiányzik a kis csaj, megszoktam, hogy vele alszok, és éjszaka legalább háromszor fel kell kelnem, de nem is tudom, hogy mikor láttam utoljára, lehetséges akkor, amikor elhoztam a kutyákat?
- Jó lenne. – ennyit fűzök hozzá a munkalehetőséghez. Nem kérdezek rá, hogy illegális-e, mert azt neki kell tudnia, hogy mennyit érdemes beáldoznia a lánya érdekében. Nem tisztem megmondani neki, hogy mi a rossz, és mi a jó…már nincs. Leülök a bárszékre, és rendelek magamnak egy vizet, mire kifejtem a véleményemet is a múltban beállt mosolyszünet miatt.
- Aggódhatsz. – felelem egykedvűen, és belekortyolok az üvegbe. – Felnőttél. – kurtítom meg a válaszomat, de amit utána kapok, pontosan az, amit vártam tőle sajnos. Rászorítok az üveg nyakára, és nem sok kell, hogy eltörjem azt, mikor ránézek, és hosszan meredünk egymásra. – Nem kellett volna, hogy keresselek? – kérdezek vissza fenyegető hangon. – Tudod te mit kellett átélnem? Tettem egy kibaszott ígéretet a szüleinknek. – tolom odébb az üveget magam elől, és oldalra fordulva a bárszéken húzom ki magam. – Éveken át kerestelek, fogalmam sem volt, hogy meghaltál-e, nem tudtam semmit. Nem azért utaztam el Moszkvába, mert magadra akartalak hagyni, hanem, hogy több pénzünk legyen, és egy jobb jövőt biztosítsak neked. Te mit tettél eközben? Leléptél, és a kurva drogot választottad. Bizonytalanságba tértem vissza, éveken át az hajtott, hogy legalább tudjam, hogy élsz-e még. Hálátlan pöcs vagy öcskös, de nem is vártam többet. Igazad van, talán nem kellett volna ennyi időt rád szánnom, de a testvérem vagy…és ez kicsit többet jelentett, mint valami szar duma. Hiba volt idejönnöm. Próbálj meg végre felnőttként viselkedni, mert én már nem húzom ki a seggedet a bajból...már nem. Viszlát. – kidobok egy húszast a pultra, és a kabátomat szedve indulok meg a kijárat felé. Tajtékzani tudnék.




Jake Lester
Egészségügy
Play by :
Jesse Lee Soffer
Kor :
37
Foglalkozás :
Idegsebész, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
252

Jake&Dorian - keepin' it real Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jake&Dorian - keepin' it real   Jake&Dorian - keepin' it real EmptyKedd Aug. 20, 2019 7:01 pm


jake&dorian

Káoszokkal később az utolsó találkozás óta.
Mondhatott volna nekem bárki, bármit a mai napom alakulására, azonban esélyes, hogy képen röhögtem volna a tagot, ha ma azt mondja, hogy a bátyámmal futok majd össze. Eltávolodtunk és ismertem már annyira Jaket, hogy önszántából nem jönne ide, még ha én akartam is volna ezt a találkozást. Most viszont, hogy itt állunk egymással szemben és próbálunk értelmet nyerni ennek a helyzetnek a valóságába, egyszerűen muszáj sűrűbben pislognom, - vagy vész esetén megcsípnem magamat - hogy kizárjam az álmodás lehetőségét. A mi történetünk eléggé súlyos ahhoz, hogy lassacskán összeroppanjunk a terhe alatt. Rengeteg olyan dolog köt össze és egyben szakít szét minket, melyet normál esetben meg se kellett volna élnünk, mégis voltunk olyan szerencsések - szerencsétlenek - hogy a tulajdonunkba fogadtuk és addig dédelgettük, míg az teljes mértékben a lényünkké nem vált. Egy részem hisz a változásban. Reménykedik az újrakezdésben, abban, hogy ha már egyszerűen nem válhatunk régi önmagunkká, de talán az új Lester tesók kiadás majd megközelíti annak nyomát, hogy ne csak az maradjon nekünk, amit már jelenleg is olyan jól ismerünk.
Óvatosan indítunk és egyértelműen Hannah is felmerül, mint téma. A kis hercegnő sokat nőtt és változott, mióta utoljára látta a bátyámat és bizonyára felragyogna az arca, hogyha ismételten sor kerül erre, de nem lépem át a határaimat, hogy arra kérjem: látogassa meg őt. Bizonyára megvolt az oka arra, hogy nem tette és arra is, hogy tőlem megtartsa azt a jó pár lépést, amely azóta sem vált kevesebbé. - Kétségkívül számítok rá. - elmosolyodok egy röpke másodpercre, hiszen Hannah ezt teszi velem. Felkavart mindent, amikor hozzánk került és biztos voltam benne, hogy ez egy rossz vicc. De azóta másképp értelmezem létezését. Ő az én lányom és az én reszortom, hogy megvédjem és felneveljem. Ugyanakkor ennek a tudata mérhetetlen boldogsággal áraszt el, amelyet nem hinném, hogy egy magamfajta bármilyen formában is megérdemelne.
Túl nagy lelkesedést nem érzek ki a hangjából a munkával kapcsolatos terveim iránt, bár van egy sejtésem, hogy az érem egy olyan oldalát nézi, amelyet már láthatott tőlem. Nem szeretném megcáfolni, sem adni a lovat alá ez ügyben, ezért nem is véleményezem igazán a riposztját, helyette inkább csak egy egyetértő 'aha' bukik ki belőlem. Ez is egy lehetőség és bár nem fog tőzsdecápát csinálni belőlem, de hoz némi összeget magával, ami viszont közel sem olyan rossz, mint amilyennek tűnik.
Látom rajta mennyire nem tetszik neki az, amit mondtam, de ettől függetlenül ha már így alakult, próbálok vele a legőszintébb lenni. Bánt, hogy ez rossz hatással van rá és igen, én is bántva érzem magamat a szavai által, mert kiérződik belőlük az igazság. Mit adtam én neki cserébe a kihagyott évekért? Még több gondot a nyakába? Ettől függetlenül a véleményemtől, miszerint a keresését nem támogatom, nem is tágítok. - Félre ne érts, örülök, hogy megtetted, de ettől függetlenül nem helyeslem. Nem kívántam én senkinek sem, hogy részese legyen ennek az egésznek, főleg nem neked. Annyira nagy probléma, hogy szerettelek volna ebből kihagyni? - fordulok felé, de már a menekülést választja.
- Ne fordíts hátat, amikor hozzád beszélek, Lester! Nem emelheted fel a hátsód és sétálhatsz ki minden egyes alkalommal azon a kurva ajtón, akárhányszor nem tetszik, amit mondok, mert soha a büdös életben nem fogjuk ezt megbeszélni. - fordulok egyet a székemen és kissé hangosabban adom a tudtára a szavaimat, amely elég ok arra, hogy felhívjuk a bent lévők figyelmét. Nem mintha egyébként felfognák mi történik a környezetükben, viszont ez nem jelenti azt, hogy rájuk is tartozik. - Induljunk, ha már annyira ki akartál innen menni. - kerülöm ki őt és rávágok egyet az ajtóra, hogy az kinyíljon ennek hatására, de már csak akkor kezdek bele a szövegelésembe, amikor a bátyám is kifáradt a levegőre. - Gondolod nekem akkora élmény volt egyedül maradni a bolond menyasszonyoddal meg az állandó nyafogásával? Én ezt nem bírom tovább, én azt nem bírom. Nem voltam már gyerek Jake, de felnőtt sem az istenért. Megértettem az okokat, de ettől nem tudtam félrelökni azt az érzést, hogy egyedül ragadtam itt és szükségem lett volna a társaságra, hogy ne érezzem magamat olyan kicseszettül elveszettnek. Nem döntöttem jól, ezt leszögezem, de akkoriban nem ez számított. Tartoztam valahova és ez elvakított. Ezt nem róhatod fel nekem. - az autómhoz sétálok és nekidőlök, hogy így figyeljem őt. - Hálátlan vagyok, ezt leszögezem. De mégis hogyan a fenébe szeretnéd, hogy visszaadjam neked azokat az éveket, amiket a keresésemmel töltöttél? Nem tudom kitörölni varázsütésre, mert attól még ott lesz és hidd el, ha tudnám miképpen törleszthetném ezt neked, megtenném. De kurvára nehéz úgy bármit is kezdeni, ha arra nem vagy hajlandó, hogy felvedd azt a rohadt telefont vagy megnyiss egy üzenetet. És most is, inkább fogod magad és inkább úgy döntesz, hogy lelépsz. - nem tudom visszafogni magamat, egyszerűen nem megy, mert most úgy érzem minden egyes visszafogott gondolat felszínre tör bennem. - A testvéred vagyok..testvérek vagyunk és nem valami idegenek. Szóval beszélj hozzám Lester, üvölts, bármi, de még egyszer ne próbálj meg hátat fordítani nekem majd hálátlannak nevezni, amikor esélyt sem adsz arra, hogy az életed része legyek. - a kinti levegő némiképp nyugodtan hat rám, annak ellenére, hogy a szavaim közel sem erről árulkodnak.

     Jake&Dorian - keepin' it real 670315305   


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



Dorian J. Lester
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
32
Foglalkozás :
rossz példakép
Hozzászólások száma :
755

Jake&Dorian - keepin' it real Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jake&Dorian - keepin' it real   Jake&Dorian - keepin' it real EmptyCsüt. Aug. 22, 2019 6:15 pm

Dorian & Jake
“It’s a sibling bound”
Az öcsémet itt látni nem olyan nagyon kellemes, mint eleinte a szőkeség gondolta volna. Megértem, hogy jót akar nekem, és azt szeretné, ha minden rendbe jönne, de nem szeretem, ha valaki belekontárkodik a magánéletem ama részébe, ahova amúgy is nehezen engedek be bárkit is. Maddie-nek fogalma sincs arról, hogy mibe nyúlt bele, pedig elmeséltem neki, hogy mennyire nem akartam látni egyik testvéremet sem. Dorian mostanában nagyfiú lett, és megpróbált a saját lábára állni, már nekem is mesébe illő volt a története, és az a különbség, amit igyekezett lenyomni a torkomon, hogy elhiggyem, innen már nincs lefelé. Pár hónappal ezelőtt tartottunk már itt, csak akkor még annyira elvakított a bűntudat, hogy nem hagytam volna magára. Mostanra betelt a pohár, és ahogyan a szemébe néztem, valahogyan a szívem tájékán lévő üresség nem óhajtott elmúlni. Mi értelme volt, hogy nekimentem Becks-nek, ha közben az öcsém a körmére játszik? Nagyon nem örültem, amikor megláttam a képeket az illegális versenyen. Ki tudja, hogy még mit műveltek együtt, és ez is olyan információ volt, amit elhallgatott előlem. Nem bízunk egymásban, nagyon is jól mutatja ez a példa, hogy már nem vagyunk olyanok, mint régen, és én nem vagyok benne biztos, hogy az öcsém nem adna át valami kartellnek, vagy ne áldozna be, ha a nagyobb érdek is úgy hozza. Egyszer már lelépett, nincs garancia, hogy nem teszi meg újra, és akkor egy kislány egyedül marad, és én leszek az, aki ott lesz, hogy felnevelje az apja helyett is. A munkára nem mondok semmit, az arcomra van írva, hogy nem tetszik az ötlet, mármint, ha tisztességes lenne, akkor azt mondanám, hogy oké, próbálja meg, de Jason-nek mi a normális, és a társadalom által elfogadott pénzkeresleti lehetőség? A víz mellé nem kérek semmit, hálátlan szavakat sem, ha lehetne, de a kisebb Lester úgy zúdítja rám, mintha nem látná, hogy mikor érdemes befogni. A legszívesebben szájon verném, de még tartom magam. Csakis a kezem remeg meg, és a színtelen folyadékba fojtom a mérgemet, mielőtt a fejemben lejátszódott jelenet életre kelne. Nem hiányzik senkinek, hogy kihívják a rendőrséget. Fáradt vagyok, de az is biztos, hogy ma nem alszom otthon, mert Maddie szemébe sem tudnék nézni, talán olyat mondanék neki, amit mindketten megbánnánk. Jason nem tágít, még mondja és mondja, ezért nem állom meg, hogy én ne meséljem el neki a saját nézőpontomat, ha már annyira okosnak akar látszani. – Gondoltál volna erre akkor, amikor a fronton harcoltam, vagy életeket mentettem. Mások a kezeim között haltak meg, miközben neked az volt a szórakozásod, hogy beszívj, és így létezz? – rázom meg a fejemet, és ellökve az üveget zárom le a témát. Nincs miről beszélgetnünk, inkább lelécelek, és keresek egy kietlen parkot, vagy elmegyek egy terembe, hogy levezessem a feszültséget. A mellkasomban gyűrűzik a harag, a kabátomba bújok bele, és indulok meg a kijárat felé, de valaki az utamat állja.
- Nem te fogod nekem megmondani, hogy mikor megyek ki, és hagylak itt, világos? – nézek rá komolyan, de annyi esze van, ha még mondana valamit, akkor ezt ne idebent tegyük meg. A bár mellett azért bőven akad még társaság, sokan most mennek haza, vagy éppen bulizni, de ő ott mindenki előtt teregeti ki a múltunkat. – Azért hagytalak Miával, mert bíztam benne. Egyedül érezted magad? Most sajnáljalak? Tudod mit, nem foglak. – fűzöm össze a két karomat a mellkasom előtt, és megvárom, hogy odamenjen a kocsijához, de az indulás helyett, csak lecövekel mellette. – Hálátlan vagy, az nem kifejezés. – fújtatok egyet, és mikor azt akarja elérni, hogy ráförmedjek, akkor egyszerűen elé sétálok, és a kabátjánál kapom el. Jól megszorongatom, de csak annyira, hogy szinte egy szemmagasságba kerüljünk. – Nem tudsz törleszteni, érted? Nincs visszaút, már nem tudjuk pótolni a kiesett éveket. Nem bízom benned, sem Norában. Ha őszinte lettél volna, a kurva életbe, akkor nem tartanánk itt…tudod te mit műveltél, ha? – nézek a szemébe, de már nem érzem, hogy sok hiányzik addig, hogy behúzzak neki egyet. – Mikor akartad közölni a fekete üzleted Becks-szel, vagy az ismeretségre egyáltalán felhívni a figyelmemet? Mielőtt szarrá vert engem? Minek néztek, hülyének? – lökök egyet rajta, majd ellépek. – Ne nekem akarj megfelelni, hanem a lányodnak, akinek csak te maradtál. Azt hiszed egy csettintésre helyrejönnek a dolgok? Mit fogsz neki mondani, ha az anyját keresi, vagy amikor bajba kerülsz, hmm? – tudom, hogy erre nem tud felelni. – Miattad agyonverték az anyját, remélem ez elég ébresztő lesz öcskös, és végre belátod, hogy az álomvilágod, amit építesz hová vezet. Megöltem miattad egy embert, és azt gondolod, ha keresel valami munkát, ezek eltűnnek? Ébredj fel Lester, mert ez a való világ, ahol nem elég, ha megpróbálsz jónak lenni. Nem leszel az. – közlöm vele szárazon.




Jake Lester
Egészségügy
Play by :
Jesse Lee Soffer
Kor :
37
Foglalkozás :
Idegsebész, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
252

Jake&Dorian - keepin' it real Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jake&Dorian - keepin' it real   Jake&Dorian - keepin' it real EmptySzomb. Aug. 24, 2019 10:44 pm


jake&dorian

Káoszokkal később az utolsó találkozás óta.
Elégszer keveredtem már számomra nem annyira kedvező helyzetekbe ahhoz, hogy tudjam, amikor már fejben valahol összerakod mégis mire számíthatsz a folytatástól, a forgatókönyvet az utolsó pillanatban átírják és bármennyire is felkészültnek érzed magadat, egyáltalán nem leszel az. Valahogy így érzek most a bátyám közelében is. Rengeteg ki nem mondott feszültség lakozik közöttünk, amelyet ahelyett, hogy csillapítottunk volna az újratalálkozásunk után, inkább még jobban elmélyítettünk. Naivan hittem, hogy rendbe jöhetünk. Gondoltam, hogy az éveket magába foglaló kihagyások után nem azzal törődünk, hogy még messzebb kerülünk egymáshoz, hanem próbálunk egységként működni. Mostanra már belátom, hibának bizonyult így gondolkoznom, hiszen amíg megoldást nem találunk a kettőnk kapcsolatát megmérgező problémára, addig cseszhetjük az egész testvéri kötelék dolgot.
Már az első pár mondat alkalmával sikerül beleakaszkodnunk a másikba és Jake az aki próbálná menteni a hátsóját a helyzet terhe alól, de most nem adnám ennyire könnyen magamat. A szabadba invitálom őt, de a dacos viselkedése nem hagy alább, sőt jön nekem azzal a sablon dumával, hogy nincs jogom megmondani mit csináljon. Vágom én, a fiatalabb testvér mindig butább a nagyobbnál, a nagyobb meg bölcsebb és arra kell hallgatni, de nálam ez pont olyan szabály, amely már régóta érvényét vesztette. Testemmel a kocsi oldalát támasztom és miközben kizárom a körülöttünk lévő emberek létezését is, kimondom mindazt, ami az évek során jelentősen nyomta a lelkemet. A következő szavak előtt amiket a fejemhez vág muszáj higgadtságot gyakorolnom, mert a szóhasználat, amivel illeti a helyzetemet eléggé intenzíven hat rám. És nem a jó értelemben.
- Szórakoztam, huh?! - meglepetten és szinte már majdnem elröhögve magamat kérdezek vissza arra, ami kezdetben megragadt, aztán folytatom. - Elmész te a francba, Lester.. - a fejemet csóválom és egy sóhajt követően kiadom véleményemet. - El sem tudom képzelni miken mentél keresztül, ezt alátámasztom, de ne merd nekem azt állítani, hogy te tisztában vagy minden egyes dologgal, amit át kellett élnem az évek során. Gondolom kimaradt az a lényeges információ, hogy nem volt más választásom, mivel egy ártatlan emberi élettel zsaroltak. Szerinted önként és dalolva tömtem magamba azt a sok szarságot, hogy aztán a világomról se tudjak? Bizonyára annyira élvezhető program, hogy te vagy a tesztalanya minden kicseszett anyagnak, amely csak a kezükbe kerül, ugye? Nem szórakozásból lettem függő, ők tettek azzá. Szóval még egyszer ne merészeld felróni ezt nekem, mert ha lett volna más választásom, nem így döntöttem volna és ezt tudod te is jól. - dühös vagyok, mert egyszerre tolulnak fel bennem az emlékek, amelyek a homályos köd alatt rémlenek fel egy-egy pillanat erejéig. Minden egyes mellékhatásra emlékeztem és amelyikre nem? Áldottam annak minden percét, mert akkor csak a zsibbadtságot tapasztalhattam. A külvilág egészen másképp állítja be a helyzetemet, de számomra ez egyenlő volt a pokollal és soha nem becsülném le az ő helyzetét az enyémmel szemben, mert egyikünké sem volt egy leányálom, ezt határozottan állíthatom.
- Sokat értél vele. - mérgelődök magamnak a Miával kapcsolatos témát követően, de gondolni sem akarok arra a nőre. A mai napig csak a gyűlölet és a megvetés maradt meg vele kapcsolatban, amiért végig kellett néznem a filmekbe illő szenvedését a bátyám hiányát illetően. Annak a nőnek egyetlen ízületében sem létezett a hűség fogalma és ez abban a percben felszínre tört, mihelyst Jake kitette a lábát az ajtón.
Meglepetődéssel fogadom, amikor a kabátomba kapaszkodik meg és úgy üvölti képembe a véleményét. Ösztönözném őt, ha nem enne szét az ideg, ehelyett viszont csak komoly ábrázattal és végtelen türelmem utolsó szem morzsáival hallgatom végig mondandóját, míg nem olyat mond, amely mellett képtelen vagyok elmenni szótlanul.
- Miket hordasz itt össze? - Becks egy más téma és valószínűleg képtelen lenne felfogni, ahogyan abban sem hajlandó részre hajlani, hogy megértse a kimaradt éveim nem azzal teltek, hogy pár idióta társaságában körülültük a tábortüzet és zenéltük a lemenő napnak. De Hannah édesanyját említve szinte alig tudom követni a szavait és elfogadni azt a tömény információáradatot amit rám zúdít. Túl sok kérdés tör felszínre bennem és be kell vallanom, egyszerűen nehezen is fogadom el addig a hallottakat, amíg be nem bizonyítja annak valós tartalmát. - Ki mondta ezt neked? - aligha vagyok képes kinyögni kérdésemet, mert túl sok minden zajlik a fejemben és nyugtalanságomon bizonyára azzal sem segít, hogy alkalmatlannak tart a jövőm felépítésére. - Már rég nem áltatom magamat ezzel. Szerinted nem gondolok minden egyes rohadt nap erre? Tudod milyen érzés órákig ébren lenni és őrizni a lányodat, nehogy alvás közben találjanak rád? Vagy szándékosan lepasszolni őt másnak, csakhogy véletlenül se legyen a közeledben, mert attól tartasz, hogy az lehet az a pillanat, amikor megtörténik a baj? Nem felejtettem el milyen áron vagyok még életben, ahogyan abban a hitben sem élek, hogy a probléma csak magától megszűnt, de nem tehetem ezt meg Hannahval. Nem kergethetem magamat őrületbe és gondolhatok mindig erre, amikor felelősséggel tartozom iránta. Azt akarod, hogy nőjek fel, de ha próbálok jobb lenni miatta és megadni neki mindazt, amit érdemel, akkor a fejemhez vágod, hogy tévhitekben élek? Az egyik kizárja a másikat és ezt te is tudod jól. Mégis mi a fenét vársz tőlem, hm? Tisztában vagyok vele, hogy jobbat érdemel nálam, de azt nem várhatod el tőlem, hogy lemondjak róla és ha ez egyenlő azzal, hogy álomvilágban élek, akkor vállalom. - hallgatok el végül, de nem veszem le róla a tekintetemet. Nem engedhetem meg magamnak, hogy ismételten abba az állapotba kerüljek, amelyből nagy nehezen sikerült kivergődni. Nem érdemlem meg Hannaht. Talán egyszer valójában utolér az a sok rossz, amit magamnak okoztam, de addig ha beledöglök is azon leszek, hogy mindent megadjak neki.

     Jake&Dorian - keepin' it real 670315305   


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



Dorian J. Lester
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
32
Foglalkozás :
rossz példakép
Hozzászólások száma :
755

Jake&Dorian - keepin' it real Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jake&Dorian - keepin' it real   Jake&Dorian - keepin' it real EmptyVas. Szept. 01, 2019 8:48 pm

Dorian & Jake
“It’s a sibling bound”
A testvéri kötelék erős, és megmásíthatatlan. Amint a vér összeköt, már nem választhatod meg a családodat, mert egy életen át fognak kísérni. Gyűlöltem az öcsémet, amikor megszületett, és sok éven át gyötörtem a kis törpét, mert nem akartam a közelemben tudni. Idegesített, ha utánozott, ha olyan akart lenni, mint én. Belőlem egy volt, és senki nem érhetett fel hozzám. Aztán egy szép napon, amikor a rendőrség telefonált, hogy a szüleink autóbalesetben életüket vesztették, akkor egy csapásra megváltozott minden. Egyetlen este leforgása alatt kovácsolódtunk össze, magam mellett akartam tudni az utolsó élő rokonomat, és bár elviselhetetlenül sírt, ebben a fájdalomban közösen osztoztunk. Anya és apa már többet nem tette át a lábát a küszöbön, és egyedül maradtunk a nagyvilágban. Jason lett az utolsó reményem, hogy valamit jól csináljak, hogy felnőjek, és bizonyítsak…mert neki életben kellett maradnia. Emiatt érzem át mélységes kudarcnak azt, hogy a drogot választotta, hogy egy percig sem gondolta át, hogy mit veszíthet. Nem voltam mellette, elkövettem azt a hibát, hogy elszakadtam az öcsémtől, és ez a teher életem végéig a vállamat fogja nyomni. Ma este elértünk egy fordulóponthoz, és menni szeretnék, mert nem bírom elviselni a közelségét. Maddie rossz döntést hozott, amikor ilyen mértékű beleszólást engedélyezett magának, és bizony ennek lesznek következményei. A szőkeséggel is számolnom kell, de az első az öcsém, aki viszont úgy mozgatja a szálakat, hogy véletlenül se tudjak lelépni. A bár előtt fékez le, és a kocsija előtt vár be, vagy inkább szóval tart, hogy ne szökjek meg a marka közül, de rossz pillanatot tűzött ki az ügyünk rendezésére. Még nem álltam készen, hogy az arcába üvöltsem a csalódásomat, hogy szembesítsem az igazsággal. Nem szedte össze magát, nem volt elég erős, hogy fogadja a híreket. Te Jake Lester készen állsz, hogy szembenézz saját magaddal? Nem tudok felelni. Amint rám förmed, felmegy bennem a pumpa, és a gallérjánál kapom el. Nem passzírozom fel az autóra, de nem sok híja van, és látom, hogy nála is elpattan a húr abban a minutumban, amikor a múltja kerül terítékre. Nem felelek azonnal, megvárom, hogy kiadja a dühét, vagy elsőként üssön, mert akkor nem én leszek az, aki megtörik. Megráncigálom, de fizikálisan nem bántalmazom. Remegek a dühtől, hogy ide merte tolni a képét, hogy azt hitte ennyivel elintézhetjük. Farkasszemet nézek vele, és nagyon halkan szólalok meg.
- Valahogyan bele kellett keveredned öcskös. Tizenhét évesen mindig a rosszat válasszuk, de neked megvolt a jóra való utad, nem kellett volna letérned az ösvényről. – üvöltöm az arcába, hogy végre észhez térjen. – Nem kellett volna olyannak lenned, mint én. Neked egyetemre kellett volna menni, és feleségül venni egy szép lányt, aki tisztességes…megadhattam volna mindent, ha megvársz…de nem tetted. – a végét már suttogom, de nem eresztem el.
- Bíztam benne, és hiba volt, de ettől még nem kellett volna ennek történnie. – taszítok egyet rajta, munkál bennem még a harag, és azt hiszem, hogy megnyitott egy olyan csapot, aminek nem lesz lefolyása, vagy gátja. Kijönnek az eltemetett titkok, mint Becks és a kapcsolata, vagy Olive, akinek már az említése is sértő…megígértem, hogy még hagyok neki időt, de ezek ketten nem fogták fel, hogy távolságot kell ahhoz tartanom, hogy ne gyűlöljem meg őket. Ó, mit tettél Madelaine Riggs?!
- Nem számít honnan tudom, a hír igaz. – felelek rá, és megfordulva a hajamba túrok. Mindkét karomat a tarkómra csúsztatom, és fújtatva veszem a levegőt. – Sosem kérném, hogy mondj le a lányodról, de ideje belátnod, hogy a kettő nem fog menni, amíg a kartell a nyomodban van. Mégis mit vártál egy normális életet? Ha őszinte akarok lenni most van a legnagyobb biztonságban, Maddie-vel. Ha jó akarsz lenni Jason, akkor elgondolkodsz rajta, hogy előbb elrendezed az ügyeidet, hogy ne kelljen az álmát őrizned, és ha ezt megtetted, akkor visszakaphatod, de nem így. – tárom szét a karomat. – Nem látod, hogy mi történik? Alvilági emberekkel üzletelsz, ketrecharcokban veszel részt, meg még ki tudja, hogy miben. Nem tudok neked segíteni már…tönkretesztek idegileg. Nekem hány álmatlan éjszakát kell kibírnom, hogy mikor esel vissza, vagy ragadsz megint pisztolyt? Függő voltál…miért kellene hinnem neked…akár most, vagy később? Nem bizonyítottad, hogy érdemes lennél rá…tudod. Belefáradtam, hogy takarítsak utánad öcskös, vagy álmatlanul feküdjek az ágyamban, hogy mikor kell mennem érted, vagy Hannah-ért. Elég volt. Végeztem veled, és Norával is. Nincs szükségem testvérekre. – rázom meg a fejemet, és zsebre dugom a két karomat.




Jake Lester
Egészségügy
Play by :
Jesse Lee Soffer
Kor :
37
Foglalkozás :
Idegsebész, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
252

Jake&Dorian - keepin' it real Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jake&Dorian - keepin' it real   Jake&Dorian - keepin' it real EmptyKedd Szept. 10, 2019 6:30 am


jake&dorian

Káoszokkal később az utolsó találkozás óta.
Nem fogom magamat egy szentnek beállítani, mert az lenne a legnagyobb baromság a világon, amit valaha is elkövettem. Azt sem fogom határozottan kijelenteni, hogy az életem kikerült a veszélyzónából, mert ebben is tévednék. Azonban azzal kapcsolatban nem fogok tévhiteket terjeszteni, hogy ne próbálnék meg a jó ösvényen tovább haladni nem csak a magam érdekében, hanem azokért is, akik körülvesznek. Tudatában vagyok a múltamnak. A függőségemnek, a társaságomnak, melyek eleinte családiasabb környezetet biztosítottak annál, mint otthon fogadott egy olyan nő társaságában, aki a rinyáláson kívül máshoz sem értett. Fiatal voltam, befolyásolható és ők olyat kínáltak, amiről tudták, hogy szükségem van. Nem tudom, hogy akkoriban ez nagybetűkkel a képemre volt írva vagy sem, de olyan könnyedén sétáltam bele a csapdába, hogy aztán a kifelé vezető út onnan már egy labirintusnak hatott. Főleg akkor, amikor nem hagytak más választást számomra, mintsem, hogy egy legyek közülük. Gyűlölöm is magamat érte. Minden sejtemben átkozom a döntéseimet, de megmásítani nem tudom, azonban kaptam egy második esélyt - vagy nevezzük ezt bárhogyan is - és ha nem teszem bele magamat teljes mértékig, akkor meg sem érdemlem azt.
A bátyám szavai egy hatalmas nagy fejbeverésként érnek és bár látom az igazságtartalmat szavai mögött, mégis van egy pont, amelyet már képtelen vagyok tolerálni. A tudat, hogy ő abban a tévhitben él, miszerint számomra az elmúlt évek egy Hawaii nyaralással értek fel olyan hatással van rám, mintha gyomorszájon vágtak volna. Felfordul a gyomrom még a gondolattól is, hogy ilyen embernek hisz engem, aki bár külső szemmel tekintve pont ezt a látszatot kelti, de ha mélyebbre tekintünk és olvasunk a sorok között, észrevehetjük, hogy ennél sokkal többről szól. És bár korábban beavattam őt abba, hogy miért történt az, ami, úgy látszik ez nem jutott el még a tudatáig, hiába teltek el azóta hónapok, számára még mindig az a neveletlen és felelősségét figyelmen kívül hagyó kölyök vagyok, aki hálátlanul tiporta földbe mindazt, amit Ő adott nekem és ennek ellenkezőjét jelen pillanatban magam sem tudom hogyan bizonyíthatnám be.
- Én szerinted azért tepertem, hogy oda keveredjek, huh? Én sem akartam, hogy ez így legyen. Jobb ember akartam lenni, legalább miattad és egy darabig működött is, mert jól mentek a dolgok. Megismerkedtem valakivel, megkértem a kezét, de mikor odaállnak eléd, hogy kicsinálják, ha nem tartasz velük, akkor büszkén kihúzod magadat és azt mondod, hogy nem? Megvolt, amit terveztél..amit akartam magamnak is, de pont emiatt voltam számukra tökéletes célpont, mert tudták mivel tarthatnak sakkban. Csak így tarthattam Őt életben.. - ismétlem újra el magamat a korábbikat felidézve, hátha most sikeresebb leszek abban, hogy meg is értse nem csak rajtam múlt mindez. Én tényleg megpróbáltam, de elcsesztem, azonban egy percig sem bánom, hogy abban a pillanatban velük tartottam, ha ennek egy ártatlan emberi élet volt az ára.
Kell egy kis idő, hogy feldolgozzam a hallottakat és igazából nem megy. Nem tudom összerakni a kirakós bizonyos darabkáit, amelyek ironikusan engem tesznek felelőssé. Egy életet megmentettem azzal, hogy évekkel ezelőtt bekerültem a rossz emberek közé, majd egy másikat, a gyerekem édesanyjáét pont ezzel vettem el? A kezem ökölbe szorul és legszívesebben pofán verném a bátyámat, mégsem teszem. Tettek helyett inkább hagyom, hogy a szavaim bizonyuljanak beszédesebbnek.
- Nem számít?! - kérdezek vissza szinte már az értelmetlen röhögés szélére sodorva magamat. - Már hogyne számítana. Mégis hogy titkolhattad el ezt előlem? Hannah anyjáról van szó az istenit és jogom volt tudni róla, hogy mi történt vele! - olyannyira zavaros ez az egész. A gondolat, hogy Hannah édesanyja nincs életben és az egész csakis az én hibám, egyszerűen undort ébreszt bennem. Magamtól, attól az embertől, akitől képtelen leszek megszabadulni, bármennyi jó tettet is vigyek véghez az életemben. Örökké a lényemmé vált és nem leszek másabb, csak mert azt hajtogatom magamnak.
Bármennyire is próbálom tartani magamat, nem megy. Az abszurd gondolatra, hogy Hannah hozzá kerül képtelen vagyok másképp reagálni, mintsem a tarkómra fűzve ujjaimat elmosolyodjak. - Komolyan nem vagy az eszednél, Lester. - ennyit fűzök hozzá, de itt még nem végeztem. - Azt jól látod, nálam nincs jó helyen. Tudom mire vállalkoztam vele kapcsolatban és még egyszer ne kelljen megismételni magamat amiatt, hogy semmi pénzért nem fogok lemondani róla. - kezdek bele, de a gondolataim pörögnek és nem igazán találok kiutat belőlük.
- És mégis mit vársz tőlem? Sétáljak eléjük és ölessem meg magamat? Mert bizonyára nem fogunk békepipát elszívni az újratalálkozás örömében, erre már most mérget vehetsz. - próbálom neki felvázolni az esetleges változókat, ami az életem összeszedését illeti. - Nem megyek drogok..de még ital közelébe se. Teát szürcsölgetek egy bárba és azon vagyok a nap minden percében, hogy összevakarjam az életemből maradt roncsokat. Munkát szereztem és nem kell, hogy megbízz bennem, mert bizonyára az nem fog egykönnyen menni. Hibáztam, ez tény, de nem követem el újra őket, mert nem engedhetem meg magamnak, hogy megtegyem. Fontos nekem a véleményed Jake, ahogyan te is és ezzel rohadtul tisztában vagy, de egy percig se gondold, hogy elfogadom könnyedén azt a tényt, hogy elvennéd tőlem Hannaht..meddig is? Amig ki nem találom, hogy utazzak vissza a múltba annak érdekében, hogy más ember legyek? Ez vagyok én, a drágalátos öcséd, akit éveken át kerestél és nagyon sajnálom, hogy nem egy mintapéldánnyal állsz szemben, ahogyan azt is, hogy csalódott vagy emiatt, de legalább egy kurva másodpercig megpróbálhatnád a helyzetembe képzelni magadat és adni legalább egy esélyt, hogy megpróbálhassak jobb ember lenni. Ennyire nehéz ez? Vagy gyerünk, láss el tanácsokkal, hogy te mit tettél volna a helyembe? Mit tennél most a helyembe? - átadom neki a szót, de jelen pillanatban úgy érzem fel tudnék robbanni az idegességtől, amit érzek.

     Jake&Dorian - keepin' it real 670315305   


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



Dorian J. Lester
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
32
Foglalkozás :
rossz példakép
Hozzászólások száma :
755

Jake&Dorian - keepin' it real Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jake&Dorian - keepin' it real   Jake&Dorian - keepin' it real EmptyVas. Szept. 15, 2019 7:56 pm

Dorian & Jake
“It’s a sibling bound”
Nehezen tolerálom magam az öcsém jelenlétében. Nem várt fordulat volt, hogy Maddie elhívta ide, és rávette, hogy találkozzon velem. A lelkére kötöttem, hogy ne szóljon bele a családi ügyeimbe, de úgy látszik, hogy egy ponton mindenki megszegi az ígéretét. Talán én magam késleltetem a viszontlátás tényét, de nem akartam látni, hogy mivé lesz az öcsém. Nem voltam jól, nem találtam a helyemet a családi veszekedés óta, és inkább visszahúzódtam a csigaházamba, mintsem örök csorbát ejtsek a testvéri kapcsolataimon. A kórházban még nem voltam túl a nehezén, de Nora más volt, mint Dorian. Az élete és a magzat élete is veszélyben volt, nem állhattam tétlenül, és úgy téve, mintha nem lennének bent. Nem érdemelt annyit a neheztelésem, hogy legalább ne nézzek rá. A húgom, és ha még idegen is, azért tudnom kellett, hogy jobban van-e, de már ez is hetekkel ezelőtt volt. Nem tudom, hogy azóta mi van vele, hogy egyáltalán Becks vigyáz-e rá. Az életem felét majdnem úgy éltem le, hogy nem tudtam a létezéséről, most ez csak annyiban változik meg, hogy már ismerem a lakhelyét, de őt magát nem. Nem kell választania köztem, és a szerelme között, nem hozom még egyszer olyan helyzetbe, de nekem meg kell hoznom a döntést, hogy akarom-e a kapcsolattartást a jövőben, vagy sem. A nem mellett voksolnék jelen pillanatban, de vannak itt ki nem mondott sérelmek az öcsém irányába. A kocsmában nem emeltem fel a hangomat, tisztességesen ott hagytam volna, ha nem erősködik az utcán, de sosem arról volt híres a kisebbik Lester, hogy hallgatott volna az idősebbre. Felkavar a látványa, nem undorodom tőle, vagy ilyesmi, inkább az érzelmeimet uralom nehezen, ha jelen van. Az egyik felem még félti, és bennem munkál a védelmező ösztön is, de mit ér mindez, ha ő maga nem látja be, hogy amit művel egy álomvilág? Nem akarok rosszat neki, de van az a pont, amikor ki kell szállnunk egymás életéből, és talán most jött el az, hogy a megértő testvér helyett utoljára a szemébe mondjam az igazságot, amit elhallgattam előle. Nem bántásból, de kicsúszik a számon Olive halálának a ténye. Nem várhatja haza Hannah édesanyját, nem is okolhatnám érte az öcsémet, de mégis. Szegény lányt agyonverték, mert terhes lett tőle, követelték a jussát. Még most sem értem, hogyan maradhatott életben a kislány, de ennél nagyobb áldás úgysem fogja érni. Nem kimondottan így képzeltem el, hogy apa lesz, de helytáll, csak azt nem látja be, hogy az igazi veszélyforrás ő maga a gyerekre nézve. Nekimegyek, az arcába üvöltöm az első kört, de ő sem marad rest, és jönnek ám a szidalmak, az elfojtott érzelmek. Dühösek vagyunk mindketten, nehezen emésztjük meg a külön töltött időt. Néha félek, hogy már nem is olyan a testvérem, mint régen. A félelmem nem alaptalan, pénzt adtam neki, aztán eltűnt, pisztollyal fenyegetett meg, öltem, amikor az útjába kerültem. Mi jöhetne még? Nem akarok még egy emberi életet kioltani, elegem volt az öldöklésből, és ha ő feltűnt a színen, már nem volt más választásom. A gyenge elpusztul, az erős marad életben. Nem volt ez nálunk sem másképpen, de most, amikor kiderül, hogy még akadnak piszkos üzletei, hogy még mindig a nyomában van a kartell, nem hiszek a változás szelében.
Letaglóz, hogy egy menyasszonyról beszél. Korábban említés szinten jelen volt a diskurzusunk során, de most belém mar. Elhallgatok, és lehajtom a fejemet. – Megértem, hogy volt egy indíttatásod, de Jason…be kell látnod, hogy a drogozást egyedül kezdted meg. Ez a te döntésed volt akkor, csak nem fogtad fel, hogy mekkora veszéllyel jár ez. – megvilágítom egy másik oldalról a következmények láncolatát. Nem ásom alá a vallomását, elhiszem, hogy szenvedett. Sokáig úgy aludtam el, hogy talán már nem is él, de minden elkezdődik valahol, akad egy meghatározó pillanat, ami egy másik ösvényre vezet. Eldöntöttem, hogy kimegyek Moszkvába, és most kell számolnom a saját döntésem sarával. Kiakad Olive halálán, megfordulok, és a hajamba túrok.
- Jobb lett volna, ha egy labilis pillanatban közlöm veled, hogy meghalt? Még azzal sem birkóztál meg, hogy a semmiből lettél apa. Jogod volt tudni, de nem akkor. Minden második nap segg részegre ittad magad, ezt ugye nem felejtetted el? Belekötöttél másokba, hogy verekedhess, hogy levezesd a drogok hiányát valamiben. Mi lett volna, ha akkor közlöm? Belövöd magad, és egyedül hagysz a három hónapos lányoddal? Hát…ez lett volna. – nyúzott az arcom, a két tenyerembe temetem, mert vékony jégen táncolunk. Meglepődöm a reakcióján, amikor azt feltételezi rólam, hogy erőszakkal venném el tőle a lányát. – Azt mondtam nincs jó helyen nálad, és igen nagyobb biztonságban lenne velem, de most Maddie a legtökéletesebb jelölt erre, vagy Nora. Anyára van szüksége, a picsába is. – akadok ki, kezd elszakadni nálam a cérna. Látszik rajta, hogy kiborul, és valami kézenfekvő megoldást, vagy véleményt vár tőlem, de sajnos fájdalommal fog megtelítődni a válaszom. – Nem kell lemondanod róla. Nem forgathatod vissza az időt, ahogyan én sem. Ne hagyd el őt, csak tedd amit, ami neki a legjobb. Jelenleg azt gondolom, hogy te vagy rá nézve a legnagyobb veszélyforrás, Jason. Megértem, ha próbálkozol, és jobb ember akarsz lenni, valóban nehéz…lásd még nekem se megy. Tanács kell? Nem tudom, mi legyen. – tárom szét a karomat tehetetlenül. – Kiürült a Lester mókatár. Már nincs ötletem se, hogy mi lenne a jó. Nem tudok hinni neked, sem másnak. Nem érzem, hogy lenne családom, akire számíthatok, tudod, hogy milyen érzés Jason? Itt állsz előttem, a vér köt hozzád, a tűzbe mennék érted, de nem érzem, hogy ez fordítva is igaz lenne. Nem bízok senkiben, nem alszok éjszakánként, mert a legkisebb zaj is halálos veszélyt jelenthet. Nem vagyok jól. – a hangom megtelik keserűséggel. – Most az kell, hogy egyedül legyek, hogy ne mondjam a szemedbe, hogy mennyire utállak jelenleg, amiért szeretlek is. – nézek mélyen a szemébe.




Jake Lester
Egészségügy
Play by :
Jesse Lee Soffer
Kor :
37
Foglalkozás :
Idegsebész, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
252

Jake&Dorian - keepin' it real Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jake&Dorian - keepin' it real   Jake&Dorian - keepin' it real EmptyVas. Szept. 29, 2019 5:53 pm


jake&dorian

Káoszokkal később az utolsó találkozás óta.
Szüleink elvesztése időszakában nem gondoltam volna, hogy majd itt fogunk egyszer állni és a megromlott testvéri kapcsolatunkat próbáljuk majd darabjaiként felszedegetni és egymás mellé pakolni, hátha a teljes kép után haladni is tudunk majd valamerre. A rosszullét kerülget a megtudott információktól és a gondolataim cikázása sem segít ezen. Undorodok attól a személytől, aki jelenleg vagyok és akinek a szavai sértően hatnak arra a személyre, ki kétségkívül a legelső helyet képezi a fontossági sorrendbe. Elrontottuk és magam sem tudom lesz-e valaha esélyünk arra, hogy rendbe hozzuk mindezt, mert jelen pillanatban minden irányba haladunk csak abba az egybe nem. Szeretem a bátyámat, tisztelem és elmondhatatlanul hálás vagyok neki mindazért, amit értem tett, még ha ezt nem is hangoztatom eléggé. Meglehet biztos vagyok ezekben a gondolatokban, mégis annyira defektesen sikerül csak kifejeznem az érzéseimet vagy a gondolataimat, hogy ennek pont az ellenkezője kerül csak felszínre. Mintha azok a hónapok, amelyeket a keresésemmel töltött el, semmit se érnének, jóllehet ez nem így van.
A düh és a kétségbeesett próbálkozásom a bizonytalan jövőm iránt beszél belőlem és vágja hozzá azokat a szavakat, amelyeket kétszer is átgondolhatnék, mégsem megy. A fejemben újra lejátszódott évek megmérgezik a kimondott gondolataimat és kicsúsznak a kezeim irányítása alól.
- Nem kell emlékeztetned rá, tisztában vagyok vele, hogy mit műveltem. - értek vele egyet az elhangzottakban és egyáltalán nem büszkén teszem meg. Gyerek voltam, meggondolatlan. Ennek következményei pedig úgy tűnik olyanok, amelyek soha nem fognak csillapodni igazán.
Ha már kiadtam magamból a bennem felgyülemlett gondolatokat, elhallgatok, hogy aztán esélyt adjak számára, hogy fordítva is megtehesse ugyanezt. Lassan jutnak el csak tudatomig a szavak, mégis mikor megteszik, jobban lesújtanak, mint ahogyan arra számíthattam volna. Szólásra nyitnám a számat, mégsem teszem, hiszen úgy érzem, ha most belé fojtom ezeket a szavakat, később talán esélyem se lesz arra, hogy újra meghallgassam. Amilyen állapotban most vagyunk egymással, csoda lesz, ha még látni is akarná a képemet. Minden elhangzott vád közül nem is a saját rossz döntéseim azok, amelyek a padlóra küldenek, hanem az, amikor kimondja: nem érzi, hogy lenne családja. Ez pedig elegendő ahhoz, hogy felnézzek a vonásaira és realizáljam a helyzetünket. Rá kell jönnöm, hogy a kimaradt idő alatt semmilyen információm nincs arról, hogy mik történhettek vele. Arról, hogy miken ment keresztül és bár olyan érzés ezt bevallani, mintha gyomorszájon rúgnának, de valahol megértem, amiért úgy érezte, egyáltalán nem számíthat rám.
- Bár ne így lenne, de sajnos a valós tényeken ez nem változtat. A gondolattól is felfordul a gyomrom, hogy én jelentem rá a legnagyobb veszélyt, de rettenetesen szar érzés bevallani, hogy az egyetlen, amit tehetsz első körben, ha kisétálsz az életéből. Mármint hogyan a fenébe tudnám egyik verziót is ép ésszel elfogadni? - a fejemet csóválom, mielőtt egy sóhajtás után folytathatnám. - Sovány vigasz bizonyára és többnyire hihetetlen is, de hasonlóképpen érzek. Nem felejtettem el, amit értem tettél és nem is fogom. - kezdek bele most már higgadtabban, mert úgy érzem a veszekedésünk egy olyan állapotba ragadt, ami sehova nem vezet. Pozitív irányba biztosan nem.
- Jake..figyelj..sok idő eltelt, amióta utoljára láttalak. Fogalmam sem volt hogyan közeledhetnék feléd, legfőképp azok után, amiket tettem. Nem azzá az emberré váltam, akit látni akartál és akiért küzdöttél, hogy visszatérjen és baromira szégyelltem, hogy semmit sem tudok nyújtani viszonzásként, amitől ne azt éreztetném veled, hogy csak egy kudarc maradt belőlem. - kezdek bele, de inkább elfordítom róla a tekintetemet, nehogy eltérjek a gondolataimtól. - Nézz rám..nevetséges ez az egész. Igazad volt, mert még mindig nem vagyok túlságosan jól és nem is leszek, de jobb az ellenkezőjét hangoztatni. Idővel könnyebb a hazugságot elhinni, legfőképp akkor, ha az kegyes is mellé. Egy leszokóban lévő függő vagyok, aki még maga se nőtt fel ahhoz, hogy egy gyereket neveljen. Mennyire abszurd ez? - végigszántok ujjaimmal barna tincseim között és a fejemet csóválom szavaim hatására. - Szerettem volna, ha nem ilyen körülmények között találkozunk újra. Hogy lásd létezik még abból az emberből, akit korábban ismertél és aki a családodat jelentette, de esélyem sincsen meghazudtolni önmagamat. - elrugaszkodok a kocsitól, mert úgy érzem muszáj tennem egy-két lépést, majd csak ezután cövekelek le, hogy tekintetemet ismét rávezessem. - Tudatában vagyok annak, hogy egyáltalán nem ezt érzed, de baromira fontos vagy nekem, Jake..a bátyám vagy, a családom. És bár most nem tudom semmivel sem bebizonyítani ezt neked, de azon leszek, hogy ez megváltozzon. Csak arra az egyre kérlek, hogy még ne mondj le rólam.. - nem tartozott erényeim közé az őszinteség, de most minden egyes szavamat komolyan gondolom annak reményében, hogy a közeljövőben lesz esélyem bebizonyítani számára, hogy igenis számíthat rám, még ha azt a testvérét, akit egykoron ismert nem is kaphatja teljes mértékben vissza.

     Jake&Dorian - keepin' it real 670315305   


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



Dorian J. Lester
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
32
Foglalkozás :
rossz példakép
Hozzászólások száma :
755

Jake&Dorian - keepin' it real Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jake&Dorian - keepin' it real   Jake&Dorian - keepin' it real EmptyVas. Okt. 13, 2019 10:56 pm

Dorian & Jake
“It’s a sibling bound”
Mit jelent a bizalom? Kikért adnád fel önmagadat? Kik azok az emberek, akiket a családodnak tartasz? Számtalan olyan kérdés kering a fejemben jelenleg, amire nem tudok, és nem is akarok választ adni. Fájna kimondani az igazságot, és már az is felér egy véres ütközettel, hogy az egyik szerettem ellen megyek, és beszélek. Hányszor képzeltem a rideg orosz télben, miközben Greg testét óvtam, hogy Dorian az. Féltettem őt, minden egyes este úgy feküdtem le, hogy biztos kezekben hagytam, neki nem kell átélnie ezeket a szörnyűségeket, mert nincs baja. Mia vigyáz a testvéremre, nem engedi meg, hogy bántódása essen, és ha hazaérek, akkor egy családként fogunk működni. Így tudtam túlélni, és imádkozni, hogy várnak otthon. Nem várt senki. Nem maradt utánuk csak egy gyűrű és egy papír, hogy Dorian elveszett a nagyvilágban, és már abban sem lehetek bizonyos, hogy életben van. Számtalan átkutatott éjszaka, hosszú és kínkeserves várakozással teli időszakok váltották egymást, miközben kilincseket engedtem el, és új otthonként köszöntöttem az amerikai városok egyvelegét, de egyik sem volt Los Angeles, a szülőhelyem, vagyis helyünk. Éveken át, eredménytelenül költöttem a pénzemet, aztán feladtam. Az életet választottam a bizonytalanság helyett, és azokat az energiákat, melyeket a testvérem keresésébe öltem volna bele, egyszerűen a gyógyításra fordítottam. Megmentettem a szenvedőket, nem nyúltam késhez, de a kísérleti fázisban lévő kutatásom pozitív eredményekkel kecsegtetett. Visszaadhattam valamit a világnak abból, amit elvettem. Most nem fegyverrel jártam, hanem gyógyszerekkel kísérleteztem. A szívem helyén még mindig ott tátongott a lyuk, de tudtam, hogy helyesen cselekszem. Egy szép estén aztán váratlan hírrel szolgált a nyomozó. Megtalálta Doriant. Nem is kellett messze utaznom, a kezdetekig mentünk vissza. Éppen kipakolta a családi fészket, amikor odaértem. Micsoda öröm volt újralátni. Már attól nagyot dobbant a szívem, hogy a szemem nem csal meg. Ő volt az, ha egy kicsit meg is változott az évek alatt, még a véremként tekintettem rá. Elég volt egyetlen pillantás, hogy tudjam, bajban van. Szerettem volna segíteni, a fél kezemet is odaadtam volna, hogy magam mellett tartsam. Nem ment, csábította a drog. Egy másik világ részese volt, mely elvette tőlem, és nem engedte szabadon. Megőrültem a tehetetlenségben. Tudják, akadnak emberek, akikért bármit megtennénk…én meghaltam volna érte. Nem érdekelt az állapotom, hogy egyre rosszabbul vagyok, csak a cél lebegett a szemem előtt, és az ígéretem, hogy megszabadítom a terhétől. Bajban voltunk, amikor elgördült a fegyver. Alaszkáig vittem, ahol felkészítettem a bujkálásra. Nem mehettünk ki, és nem is akartam, hogy lássák. Ebben a légkörben tértünk vissza a Nagy Almába. Nézem most az öcsémet, de már nem hallom a hangját. Összetörök, ha arra a kislányra gondolok. Hannah nekem is olyan, mintha a lányom lenne. Együtt kezdtük, általa megértettem, hogy mi hiányzik belőlem. Nem szeretnék rosszat senkinek, távolabb is lépek, a kezemet a nadrágzsebembe dugom, és a földet fixírozom. Nem szólok közbe, miközben beszél, csak az emlékek forognak, és a torkomban növő gombóc. Egymás torkának esünk, elkerülhetetlen volt, hogy ez bekövetkezzen, de most sajnos még nagyobb üresség keletkezik bennem, mint amikor azt hittem, hogy meghalt. A kékjeim csillogással telnek meg, feltekintek az égboltra, a csillagokat keresem, de mindent elmos a metropolisz fényáradata. Belerúgok egy kőbe, azt hiszem ettől felébredek, de ez most a valóság, és semmilyen rémálom nem gyötör. Lemondóan fonódik össze a tekintetünk, és látom, hogy mennyire szenved ő is, akárcsak én. Az alsó ajkamat harapom be, és veszek egy mély lélegzetet.
- Tudod mi a legszomorúbb ma este öcskös? – körülnézek, és utána folytatom csak – Nem vártam soha, hogy viszonozd az érted tett cselekedeteimet. Én csak azt akartam, hogy végre helyesen dönts. Hannah remek kislány, és nagyszerű apukája leszel, nem kis dolog a próbálkozás, de ez nem egyik napról a másikra fog menni. –sóhajtok egyet – Egy család voltunk Dor, egy család voltunk, amíg csak ketten voltunk…de mára változnak az idők. Te is egy másik úton jársz, és én is. Amit ígértem, azt betartottam…felnőttél…apa…anya…itt vagyunk. – könnyes kékjeimmel tekintek fel a fekete égboltra. – A Lester testvérek itt vannak, és mégis külön. Felneveltem őt, megtanulta a leckét, de többre már nem vagyok hivatott. Látjátok, hogy mit csináltatok? – üvöltök felfelé, de válasz nem érkezik. – Dor…szabad vagy, nem kell, hogy az én hitem vigyen előre…már nem. Nincs több idő, vagy próbálkozás öcskös…most én leszek az, aki elmegy. – tartom fel a magasba a kezemet. – Kiszállok a Lester féle őrületből, mert darabokban az életem, és nem…egyikőtök sem tudja helyrehozni. Tedd, amit a szíved diktál…de most én jövök. Vigyázz magadra. – egyre távolodom, és még egy utolsó összenézés után fordítok neki hátat, hogy elvesszek a sötét utcán. Megkeresem még Maddie-t, felkapom a kutyáimat, és elhagyom New Yorkot…


/Köszönöm a játékot!  Jake&Dorian - keepin' it real 1471401822 /



Jake Lester
Egészségügy
Play by :
Jesse Lee Soffer
Kor :
37
Foglalkozás :
Idegsebész, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
252

Jake&Dorian - keepin' it real Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jake&Dorian - keepin' it real   Jake&Dorian - keepin' it real Empty

Ajánlott tartalom


Jake&Dorian - keepin' it real Empty
Vissza az elejére Go down
 

Jake&Dorian - keepin' it real

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Archívum :: Játékok-
^
ˇ