One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



bae & bell || love runs out

Jake&Dorian - keepin' it real EmptyBailey E. West
Today at 12:32 pm



Foglalt keresztnevek

Jake&Dorian - keepin' it real EmptyKaylee Hill
Today at 11:46 am



Avatarfoglaló

Jake&Dorian - keepin' it real EmptyKaylee Hill
Today at 11:43 am



Munkahelylista

Jake&Dorian - keepin' it real EmptyGrace E. Hoover
Today at 11:02 am



Foglalt vezetéknevek

Jake&Dorian - keepin' it real EmptyGrace E. Hoover
Today at 10:53 am



Elkészültem az elõtörténetemmel...

Jake&Dorian - keepin' it real EmptyGrace E. Hoover
Today at 10:47 am



Like the cat and the rat

Jake&Dorian - keepin' it real EmptyMilo Morris
Today at 10:46 am



Játékpartner keresõ

Jake&Dorian - keepin' it real EmptyLenore Furukawa
Today at 9:42 am



Welcome in my crazy mind

Jake&Dorian - keepin' it real EmptyMadelaine Riggs
Yesterday at 11:59 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 29 23
Diákok 29 30
Törvényszegõk 13 25
Bûnüldözés 10 16
Hivatal 6 6
Üzlet 12 17
Oktatás 6 5
Munkások 12 7
Egészségügy 11 13
Összesen 128 142
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 27 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 2 Bots

Bailey E. West, Dalton Simmons, Daniel S. Ramsay, Elias Anderson, Ezra O'Neal, Grace E. Hoover, Jay Cameron, Lenore Furukawa, Mallorie Dupeyrón


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Jake&Dorian - keepin' it real

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Jake&Dorian - keepin' it real   Jake&Dorian - keepin' it real EmptyYesterday at 7:01 pm


jake&dorian

Káoszokkal később az utolsó találkozás óta.
Mondhatott volna nekem bárki, bármit a mai napom alakulására, azonban esélyes, hogy képen röhögtem volna a tagot, ha ma azt mondja, hogy a bátyámmal futok majd össze. Eltávolodtunk és ismertem már annyira Jaket, hogy önszántából nem jönne ide, még ha én akartam is volna ezt a találkozást. Most viszont, hogy itt állunk egymással szemben és próbálunk értelmet nyerni ennek a helyzetnek a valóságába, egyszerűen muszáj sűrűbben pislognom, - vagy vész esetén megcsípnem magamat - hogy kizárjam az álmodás lehetőségét. A mi történetünk eléggé súlyos ahhoz, hogy lassacskán összeroppanjunk a terhe alatt. Rengeteg olyan dolog köt össze és egyben szakít szét minket, melyet normál esetben meg se kellett volna élnünk, mégis voltunk olyan szerencsések - szerencsétlenek - hogy a tulajdonunkba fogadtuk és addig dédelgettük, míg az teljes mértékben a lényünkké nem vált. Egy részem hisz a változásban. Reménykedik az újrakezdésben, abban, hogy ha már egyszerűen nem válhatunk régi önmagunkká, de talán az új Lester tesók kiadás majd megközelíti annak nyomát, hogy ne csak az maradjon nekünk, amit már jelenleg is olyan jól ismerünk.
Óvatosan indítunk és egyértelműen Hannah is felmerül, mint téma. A kis hercegnő sokat nőtt és változott, mióta utoljára látta a bátyámat és bizonyára felragyogna az arca, hogyha ismételten sor kerül erre, de nem lépem át a határaimat, hogy arra kérjem: látogassa meg őt. Bizonyára megvolt az oka arra, hogy nem tette és arra is, hogy tőlem megtartsa azt a jó pár lépést, amely azóta sem vált kevesebbé. - Kétségkívül számítok rá. - elmosolyodok egy röpke másodpercre, hiszen Hannah ezt teszi velem. Felkavart mindent, amikor hozzánk került és biztos voltam benne, hogy ez egy rossz vicc. De azóta másképp értelmezem létezését. Ő az én lányom és az én reszortom, hogy megvédjem és felneveljem. Ugyanakkor ennek a tudata mérhetetlen boldogsággal áraszt el, amelyet nem hinném, hogy egy magamfajta bármilyen formában is megérdemelne.
Túl nagy lelkesedést nem érzek ki a hangjából a munkával kapcsolatos terveim iránt, bár van egy sejtésem, hogy az érem egy olyan oldalát nézi, amelyet már láthatott tőlem. Nem szeretném megcáfolni, sem adni a lovat alá ez ügyben, ezért nem is véleményezem igazán a riposztját, helyette inkább csak egy egyetértő 'aha' bukik ki belőlem. Ez is egy lehetőség és bár nem fog tőzsdecápát csinálni belőlem, de hoz némi összeget magával, ami viszont közel sem olyan rossz, mint amilyennek tűnik.
Látom rajta mennyire nem tetszik neki az, amit mondtam, de ettől függetlenül ha már így alakult, próbálok vele a legőszintébb lenni. Bánt, hogy ez rossz hatással van rá és igen, én is bántva érzem magamat a szavai által, mert kiérződik belőlük az igazság. Mit adtam én neki cserébe a kihagyott évekért? Még több gondot a nyakába? Ettől függetlenül a véleményemtől, miszerint a keresését nem támogatom, nem is tágítok. - Félre ne érts, örülök, hogy megtetted, de ettől függetlenül nem helyeslem. Nem kívántam én senkinek sem, hogy részese legyen ennek az egésznek, főleg nem neked. Annyira nagy probléma, hogy szerettelek volna ebből kihagyni? - fordulok felé, de már a menekülést választja.
- Ne fordíts hátat, amikor hozzád beszélek, Lester! Nem emelheted fel a hátsód és sétálhatsz ki minden egyes alkalommal azon a kurva ajtón, akárhányszor nem tetszik, amit mondok, mert soha a büdös életben nem fogjuk ezt megbeszélni. - fordulok egyet a székemen és kissé hangosabban adom a tudtára a szavaimat, amely elég ok arra, hogy felhívjuk a bent lévők figyelmét. Nem mintha egyébként felfognák mi történik a környezetükben, viszont ez nem jelenti azt, hogy rájuk is tartozik. - Induljunk, ha már annyira ki akartál innen menni. - kerülöm ki őt és rávágok egyet az ajtóra, hogy az kinyíljon ennek hatására, de már csak akkor kezdek bele a szövegelésembe, amikor a bátyám is kifáradt a levegőre. - Gondolod nekem akkora élmény volt egyedül maradni a bolond menyasszonyoddal meg az állandó nyafogásával? Én ezt nem bírom tovább, én azt nem bírom. Nem voltam már gyerek Jake, de felnőtt sem az istenért. Megértettem az okokat, de ettől nem tudtam félrelökni azt az érzést, hogy egyedül ragadtam itt és szükségem lett volna a társaságra, hogy ne érezzem magamat olyan kicseszettül elveszettnek. Nem döntöttem jól, ezt leszögezem, de akkoriban nem ez számított. Tartoztam valahova és ez elvakított. Ezt nem róhatod fel nekem. - az autómhoz sétálok és nekidőlök, hogy így figyeljem őt. - Hálátlan vagyok, ezt leszögezem. De mégis hogyan a fenébe szeretnéd, hogy visszaadjam neked azokat az éveket, amiket a keresésemmel töltöttél? Nem tudom kitörölni varázsütésre, mert attól még ott lesz és hidd el, ha tudnám miképpen törleszthetném ezt neked, megtenném. De kurvára nehéz úgy bármit is kezdeni, ha arra nem vagy hajlandó, hogy felvedd azt a rohadt telefont vagy megnyiss egy üzenetet. És most is, inkább fogod magad és inkább úgy döntesz, hogy lelépsz. - nem tudom visszafogni magamat, egyszerűen nem megy, mert most úgy érzem minden egyes visszafogott gondolat felszínre tör bennem. - A testvéred vagyok..testvérek vagyunk és nem valami idegenek. Szóval beszélj hozzám Lester, üvölts, bármi, de még egyszer ne próbálj meg hátat fordítani nekem majd hálátlannak nevezni, amikor esélyt sem adsz arra, hogy az életed része legyek. - a kinti levegő némiképp nyugodtan hat rám, annak ellenére, hogy a szavaim közel sem erről árulkodnak.

     Jake&Dorian - keepin' it real 670315305   


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



Dorian J. Lester
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
32
Foglalkozás :
rossz példakép
Hozzászólások száma :
671

Jake&Dorian - keepin' it real Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jake&Dorian - keepin' it real   Jake&Dorian - keepin' it real EmptyVas. Aug. 18, 2019 7:50 am

Dorian & Jake
“It’s a sibling bound”
Számtalan forgatókönyv játszódott le a fejemben, hogy mi lesz akkor, ha megtalálom az öcsémet. Nem gondoltam volna, hogy drogosan tengeti a mindennapjait, ölni fogok érte, és ráadásul egy kislány édesapjává is válik…sok minden történt az elmúlt években, amire nem tudok igazán kitérni, megváltozott, akárcsak én, és már nem azok a kisfiúk voltunk, akik egykoron összetartottak. Több éven át kutattam őt sikertelenül, és mikor ráakadtam…a boldogság érzése kerített a hatalmába, hogy még sem vagyok egyedül, nem én vagyok az utolsó Lester a családban, akad még egy kis szaros, aki ugyanúgy Rachel és Harvey Lester gyermeke, mint én. Könnyebben keltem fel az ágyamból azzal a tudattal, hogyha rossz útra is tévedt, de életben volt, és ez több, amit várhattam volna a hazaérkezésem után. Talán nem kellett volna akkor mindenáron felvennem vele a kapcsolatot, hagyhattam volna, hogy élje az életét, és nem esünk bele abba a csapdába, amiben most is vagyunk. Már nem érzem, hogy ugyanahhoz a családhoz tartoznánk, sok maradt ki, és valamiért…eltávolodtunk. Az együttélés jó mókának tűnt egy darabig, az aggodalom nem múlt el, de kartávolságon belül volt. Az életünk része lett egy gyönyörű kislány, aki nem tehetett arról, hogy megfogant, de benne is a családunk génjei öröklődtek. Féltettem Hannah-t, megvoltak a gondjaink, de legfőképpen Dorian-nek, hiszen a nyomában volt egy drogkartell. Egyszer elérkezik az a nap, amikor le kell számolnia a múltjával, és bízom benne, hogy nem negatív végkimenetele lesz a történetnek.
Most itt állok, ő a pultnál ül, és az üres pohárnak a peremén játszadozik. Újabb időszak zárult le Los Angeles-ben. Az a város a kezdetünk, és a végünk is. Ott nőttünk fel, odaköt a legtöbb emlék, és ott találkoztunk újra is. Nincs szívem megválni a háztól, még akkor sem, ha az egész egy anyagi csőd. Borzalmasan érezném magam, úgy tűnne, hogy mintha szembeköpném a szüleink végakaratát. Nem tudom jelenleg elképzelni, hogy ott éljem le az életemet, de ki tudja, hogy Jason-nek milyen tervei vannak a jövőre nézve. A tekintetem őt figyeli, az eltelt hetekben lesoványodott, de az arca megtelt élettel, igazán a szemei beszélnek, mert tiszták. A drog elpusztít, és nyomorba dönt, de valahogyan sikerült félretennie…becsülöm érte, és büszke vagyok rá. Fordult a kocka. Most nekem fájóak, és hosszúak az éjszakáim, kényszerszabadságon vagyok, és fogalmam sincs, hogy mit kezdjek az életemmel. Röhejes, hogy ekkorát fordulhat egy ember élete, nemde?
Nem felelek neki arra, hogy ne vesszen kárba az ittlétünk. Csak azért megyek beljebb, mert elállom az utat, de igazából magam sem tudom, hogy mennyire akarok maradni. Kerültem őt, és Norát is, akkor miért ma kellene éppen megbocsájtanom? Még nem látok tisztán, Maddie-nek tudnia kell, hogy a hangulatingadozásaim nem múltak el, és két perc alatt ki lehet hozni a sodromból.
- Lesz ez még rosszabb is. – mosolyodom el az unokahúgom legújabb szokásain. Hiányzik a kis csaj, megszoktam, hogy vele alszok, és éjszaka legalább háromszor fel kell kelnem, de nem is tudom, hogy mikor láttam utoljára, lehetséges akkor, amikor elhoztam a kutyákat?
- Jó lenne. – ennyit fűzök hozzá a munkalehetőséghez. Nem kérdezek rá, hogy illegális-e, mert azt neki kell tudnia, hogy mennyit érdemes beáldoznia a lánya érdekében. Nem tisztem megmondani neki, hogy mi a rossz, és mi a jó…már nincs. Leülök a bárszékre, és rendelek magamnak egy vizet, mire kifejtem a véleményemet is a múltban beállt mosolyszünet miatt.
- Aggódhatsz. – felelem egykedvűen, és belekortyolok az üvegbe. – Felnőttél. – kurtítom meg a válaszomat, de amit utána kapok, pontosan az, amit vártam tőle sajnos. Rászorítok az üveg nyakára, és nem sok kell, hogy eltörjem azt, mikor ránézek, és hosszan meredünk egymásra. – Nem kellett volna, hogy keresselek? – kérdezek vissza fenyegető hangon. – Tudod te mit kellett átélnem? Tettem egy kibaszott ígéretet a szüleinknek. – tolom odébb az üveget magam elől, és oldalra fordulva a bárszéken húzom ki magam. – Éveken át kerestelek, fogalmam sem volt, hogy meghaltál-e, nem tudtam semmit. Nem azért utaztam el Moszkvába, mert magadra akartalak hagyni, hanem, hogy több pénzünk legyen, és egy jobb jövőt biztosítsak neked. Te mit tettél eközben? Leléptél, és a kurva drogot választottad. Bizonytalanságba tértem vissza, éveken át az hajtott, hogy legalább tudjam, hogy élsz-e még. Hálátlan pöcs vagy öcskös, de nem is vártam többet. Igazad van, talán nem kellett volna ennyi időt rád szánnom, de a testvérem vagy…és ez kicsit többet jelentett, mint valami szar duma. Hiba volt idejönnöm. Próbálj meg végre felnőttként viselkedni, mert én már nem húzom ki a seggedet a bajból...már nem. Viszlát. – kidobok egy húszast a pultra, és a kabátomat szedve indulok meg a kijárat felé. Tajtékzani tudnék.




Jake Lester
Egészségügy
Play by :
Jesse Lee Soffer
Kor :
37
Foglalkozás :
Idegsebész, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
227

Jake&Dorian - keepin' it real Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jake&Dorian - keepin' it real   Jake&Dorian - keepin' it real EmptySzomb. Aug. 17, 2019 9:29 pm


jake&dorian

Káoszokkal később az utolsó találkozás óta.
Nehezen sikerül csak úgy befogadnom és egyben megemésztenem a bátyám látványát, már csak azért sem, mert eltelt egy kis idő, mióta legutóbb találkoztunk és akkor sem úgy kezdtük meg a mosolyszünetet, hogy annyira jóban voltunk. Rossz ezt megtapasztalni, de talán csak egy egészen más kialakult képet vártunk attól, ha annyi év kihagyást igyekszünk fele annyi időbe belesűríteni. Meglehet a valóságunk ez és bármennyire is nehéz ezt elfogadni, ebből kell most a lehető legjobbat kihoznunk - már ha létezik ennél jobb forgatókönyv számunkra.
Látom rajta, hogy hadakozik önmagával és azzal a tettével, hogy közelebb merészkedjen hozzám. Nem várt társaságként léptem be az életébe és pont ezért kellemesnek sem könyvelhető el ez a találkozás, noha az én részemről némi öröm is felüti fejét, mint valami reménysugár a teljes sötétségben. Már gyerekként is egy példakép rajzolódott ki előttem személyében, akire számíthattam és akitől tudtam, hogy csak a legjobbat igyekszik megadni nekünk, amennyi tőle telik a szüleink hiányában. Hangosan sosem mondtam köszönetet, de megpróbáltam olyan gyerekként viselkedni - mihelyst felfogtam helyzetünk súlyát, - hogy ne okozzak még több plusz problémákat a számára, mégsem volt ez elegendő ahhoz, hogy maradásba bírja őt. És bár az okokat megértettem, a nagyobb képet is homályosan ugyan, de látni véltem, ennek ellenére nem volt könnyed érzés beletörődni az egyedüllét gondolatába és abba, hogy a magam útját kell egyengetnem anélkül, hogy ő megmondaná melyik a helyes és helytelen a megannyi változó közül. Nem hibáztatom őt a döntéseimért, magamat okolom, hogy annyira függtem a család és a hovatartozás gondolatától, hogy az egész életemet beáldoztam érte. Utólag belátva ökör döntés volt.
- Ez kölcsönös, de ha már így alakult, ne vesszen kárba az ittlét. - felemelném a poharamat is, ha annak már semmivé vált tartalma ne hozna szégyent a tószt mondás minden egyes fajtájára, ezért leteszek a mozdulatról és lábammal kicsit meglököm a mellettem üresen lévő széket, hogy helyet foglalhasson, ha érez magában arra késztetést.
A találkozásunk nem véletlen és erre hamar sikerül rájönnünk, de a felismerés úgy tűnik a meglepettség érzelmét festi arcának vonásaira. Apró bólintással összegzem egyetértésemet az elhangzottakra, szavakban azonban nem érzem szükségét, hogy véleményt is formáljak. Elég annyi, hogy eme gesztussal biztos legyen abban, hogy legalább ebben egy véleményen vagyunk.
- Néhanap én is okozhatok meglepetéseket. - célzok itt arra, hogy még nem rontottam el teljes egészében Hannaht, habár lehet nem most ütközik ki rajta ez, hanem majd a későbbiekben. - Mostanában ráállt azokra a táncolós-éneklős-fiúbandás gyerekdalokra, de őszintén áldom a zenei ízlésében beállt változásokat. - nem hazudok, akárhányszor ha még egy másodpercre is meghallom annak a kölyöknek az éneklését, kedvem támad kivágni a készüléket az ablakon, hogy ott nyekeregjen tovább. Az a négy fickó szinte megkönnyebbülésnek hat a sok héten át tartó, véget nem érőnek tűnő szenvedés után.
Nem hozakodok fel ugyan vele, hiszen nem szívesen szólnám el magamat, de Ashton műhelyében megüresedett egy hely és múltkor már felvetette az ötletet, hogy besegíthetnék neki a kocsiknál. Közel sem vágyom arra, hogy egész életemben a bátyám vérét szívjam anyagilag. - Talán. - keserédes mosoly költözik képemre, mert ennek olyan 50-50% esélyt adok. Lehet még ma vígan tervezem a jövőmet, holnap meg már az is kérdéses, hogy lesz egyáltalán másnapom. Ha az ember elcseszi az életre kapott esélyeit, akkor ne csodálkozzon, ha a kölcsönkapott éveket egyszer kamatostul behajtják rajta. - Van egy munkalehetőség kilátásban és úgy tűnik össze is jön a dolog. Ha sikerül összeegyeztetnem majd Hannah bölcsis beosztásával, akkor azon leszek, hogy egy kisebb lakásra gyűjtsek belőle kettőnknek. - avatom be őt mindenesetre a terveimbe, ámbár az előttem álló öt percet sem szeretem részletesen beosztani. Tisztán láttam mennyire változhatnak meg a dolgok egyik percről a másikra, így csak remélhetem, hogy semmi sem jön majd közbe.
Túl sok jót nem jelentett ez a nagy csend amit alkalmazott, de úgy látszik nem jól viseli, hogyha részleteiben próbálnám őt kifaggatni hogy és hollétéről.
- Már nem is aggódhatok a bátyámért? - elismerő hümmögést hallatok, hogy aztán véleménnyel is éljek a nagy felháborodása után. - Üzentem volna, csak tudod a környezetem nem volt olyan adakozó, hogy állta volna a hívással járó díjat. - vonok vállat egyszerűen, mielőtt tovább folytathatnám. -  Tény és való, ebben igazad van. Nem vagyok már tizenéves, valójában nem tartozol felelősséggel a tetteim iránt. Ha valamit elbaszok, az csakis az én saram. - biztosítom őt efelől, ha bármi kétség is felmerülne benne emiatt. - Hagyjuk már ezt a szöveget az ígéretről. Nézz rám Lester, itt vagyok, élek és lélegzek, szóval piszok jól munkát végeztél. Ne ostorozd magad feleslegesen, ha nem muszáj. - újabb kört rendelek magamnak, de még mielőtt kiérne ez a förmedvény, a bátyám felé fordulok. - Csak, hogy tisztázzunk valamit. Ha tudtam volna akkor, hogy keresel, egy percig sem hagytam volna, hogy tovább csináld. - hallgatok el végül, mert van, amiért megéri bármit megtenni és van, ami csak még több bajt hoz az ember nyakára. Az utóbbi engem jellemez.

     Jake&Dorian - keepin' it real 670315305   


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



Dorian J. Lester
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
32
Foglalkozás :
rossz példakép
Hozzászólások száma :
671

Jake&Dorian - keepin' it real Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jake&Dorian - keepin' it real   Jake&Dorian - keepin' it real EmptySzomb. Aug. 17, 2019 5:42 pm

Dorian & Jake
“It’s a sibling bound”
Maddie nem szokott váratlan meglepetésekkel előállni, de most valami nagyszabásúra készülhetett, mert nem árulta el, hogy hova kell mennem, amíg az óra el nem ütötte a háromnegyedet. Céltalanul bolyongtam a Central Parkban, és azon agyaltam, hogy kivel akar összehozni, mert semmilyen ötletem nem volt rá. Egy kis részemet már ismerte a szöszke, de még messze állt a teljes Lester kórképtől. Nem szerettem volna csalódást okozni neki azok után, hogy befogadott, és a kutyáimat sem dobta ki. Sokan megvetnének, hogy meghúzom magam egy nőnél. Bérelhettem volna egy lakást, akár el is utazhattam volna valamelyik ingatlanomba, mert akadt pár, csak senkinek nem kötöttem az orrára, hogy tulajdonképpen milyen ingóságaim vannak szerte a világon. Nem éltem nagylábon, nem költöttem ezreket ruhákra, de néha velem is elszaladt a ló, ha kivettem néhány nap szabadságot, és Alaszkába utaztam például. Ott nem érdekelt, hogy mennyibe kerül egy verseny, vagy mit kell feláldoznom ahhoz, hogy jól érezzem magamat. Samira és Dózer a legjobbat érdemelték, szó se róla, hogy a lurkók meg is hálálták. Nem tudtam volna neki nemet mondani, ahogyan lassan Maddie-nek sem, de sosem árultam volna el neki, hogy az eltelt hetekben mennyire fontossá vált nekem. Kimondatlan paktum született közöttünk, és igen a facebook státuszomat meg kellett volna változtatnom a foglaltra, de azt hiszem, hogy onnan is töröltem magam, hogy véletlenül se akadjon rám senki. Paranoiás lettem a katonaság után, és nem győztem bátorítani a barátaimat is arra, hogy minél kevesebb információt szolgáltassanak magukról a digitális világban. Egy szó, mint száz már ötven van, és nekem pár percen belül találkozóm lesz egy idegennel a közeli bárban. Nem akartam inni, de valami arra mutatott, hogy ma nem megyek haza józanul, ezért is tömegközlekedtem, és engedtem meg a szőkeségnek, hogy kettesben maradjon az ismerősével. A zsebembe csúsztatom a két karomat, és úgy lépem át a bejáratot, hogy a tekintetem már kutatja a mai partneremet, de nem kell sokat nézelődnöm, mert a pultnál megtalálom az öcsémet. Mi a fene? Akkor most ki vert át kit? Nem taglalom, hogy mennyire felmegy bennem a pumpa, de ennek semmilyen jelét nem mutatom a külvilág felé. Higgadtan kezelem a találkozás tényét, és nem fordulok ki azonnal az ajtón, különben is észrevesz a kisebbik Lester, szóval esélyem sincs menekülni.
- Tagadjam? Igen, nem rád számítottam. – világosítom fel a véleményemről, és mi tagadás, de sajnos kerültem az eltelt hetekben. Nem óhajtottam beszélni vele a történtek fényében, és arra is rájöttem, hogy Beckset ismeri valahonnan, ami tetézte a szakadékot közöttünk. A kabátomtól válok meg elsőként, amint egy újabb vendég érkezik, és nem maradhatok a bejárat közelében. Teszek felé egy-két lépést, és a jobbomra akasztom a ruhadarabot.
- Maddie a ludas… - ingatom a fejemet, mert most esik le, hogy ki vigyáz az unokahúgomra. Nincs semmilyen barát, ő vállalta magára a szerepet, és nem tágít mellőle…igen ez már túlmutat azon, amit kedvelek benne, de jó kisfiú leszek, és végighallgatom, amit az öcsém akar, aztán meglátjuk, hogy mi sül ki belőle.
- Örülök neki, hogy még lélegzik, nagy teljesítmény. – felfelé görbül az ajkam, mert emlékszem az első szerencsétlen esténkre, amikor rátaláltunk a küszöbön, és elkezdett sírni. – Még mindig Bieber a nyerő nála? – kérdezek vissza, és kiszúrom az egyik bárszéket, de még nem vetemedem rá, hogy el is foglaljam. – Jól teszed, akkor talán életben maradsz, és nem fognak rád törni, mondjuk még csodálnám, ha a házamban laknál, de akkor nem tévedtem. A számlákat állom, amiatt ne fájjon a fejed. – pillantok el a vállam felett a mögöttünk lévő játékterem felé, ahonnan egy kisebb hangzavar hallatszik el ide. – Rendbe szedtem magamat. – vonok vállat, és most már nem várok arra, hogy le is üljek. Intek a pultosnak, hogy jöjjön közelebb. – Egy víz lesz, köszi. – mondom neki, és ha kikészíti, akkor megtámaszkodom a vízszintes felületen. – Te sem szóltál pár éve, amikor felszívódtál…hagytad, hogy keressek, szóval nem gondolnám, hogy ez igazságos lenne, ha a fejemre olvasnád. Nem tartozunk már elszámolással egymásnak, ahogyan LA-ben is elmondtam neked. Az öcsém vagy, de… - itt tekintek fel rá. – Nem tartozom érted felelősséggel, az ígéretet nem sikerült betartanom, Jason. Köszi. – elveszem az üvegemet, és miután kibontom, máris belekortyolok.




Jake Lester
Egészségügy
Play by :
Jesse Lee Soffer
Kor :
37
Foglalkozás :
Idegsebész, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
227

Jake&Dorian - keepin' it real Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jake&Dorian - keepin' it real   Jake&Dorian - keepin' it real EmptyVas. Aug. 11, 2019 8:15 pm


jake&dorian

Káoszokkal később az utolsó találkozás óta.
Ha valamitől úgy igazából a falnak tudnék rohanni teljes önszántamból, az a bizalmatlanság. A kérdőjelek együttes támadása a fejemben, amely során a válaszok valahol máshol keringenek az éterben, de sosem érnek el hozzám. Nem feltétlenül tudtam összerakni annak a kirakósnak a darabkáit, amit Madelaine kiszórt elém a telefonbeszélgetésünk során, hiszen bizonyos részletei hiányoztak, amelyek meghatározónak bizonyultak volna ahhoz, hogy a teljes képet is megkaphassam. Ki lesz a társaságom? Nem mintha első esetnek bizonyulna, hogy egyedül ledarálok pár kört az italokból, de már régen nem volt erre példa és őszintén szólva, nem is most szeretném elkezdeni. Gondolom a bátyám révén tisztában van már a helyzetemmel, így azt se lenne nehéz kikövetkeztetni, hogy számomra ezek a helyek már nem nyújtanak örömet. Jobban érzem magamat otthon a lányommal vagy Raelyn társaságában, mintsem az alkoholos üvegek között fetrengve valahol a hajnali órákat követően. Kétlem, hogy ez egy fordított pszichológiára hajazó dolog lenne, amelyben én vagyok a kísérleti patkány, noha ez sem teljesen kizárt, azonban erre már késő gondolni akkor, mikor a helyszínen ücsörgök és ezt a kegyetlenül rossz italt próbálom elfogadtatni a szervezetemmel. A poharam csak lassan ürül ki, de jobb, mint a semmi alapon mégsem hagyom veszni hagyni, ha már egyszer fizettem érte. Erősebbre jobban vinne a lélek, de annak következményeivel már forgatókönyv szerint tisztában vagyok, így ha nem muszáj, a sorsomat sem szeretném kísérteni. Unalmamban fordulok egy félkört a székemen és inkább az emberekből álló felhozatalt mérem fel. Máskor már leültem volna az egyik fószerhez, hogy kiharcoljak magamnak egy nagy pofont, ami után jogom lett volna megagyalni a tagot. Hogy én mennyiszer szórakoztattam el ezzel magamat. Szinte hajszoltam a bajt, mert azzal együtt jött az adrenalin is, és ha az embernek nem akadt horogra egy újabb szer, akkor a maga módján kellett azt helyettesítenie. És ha már azok az olcsó löttyök sem voltak elegendőek, amelyeket a pult mögül kaptam, akkor másképp értem el, hogy jól érezzem magamat. Innen, ebből az állapotból és az életem jelenlegi helyzetéből visszatekintve szinte szégyellem akkori énemet és ezért is örülök, hogy egyetlen ismerős arc sem fogadott belépésemkor, azonban később ez a helyzet éles váltást vet Jake feltűnésével. Eleinte csak tátogok, mint hal a szatyorban, a hangomat keresem, meg valami értelmeset mindkettőnk ittlétére, de csak összeállnak annak a bizonyos kirakósnak a darabkái. Ebben a játszmában úgy látszik mi voltunk a parasztok és a királynő irányítása alá keveredtünk, jóllehet biztosan nem így működik a sakk. Mentségemre szóljon, nem vagyok jó az ilyen játékokban. A heteket átölelő és és elmélyedő feszültség kiérződik közöttünk már az első pillantás alkalmával, amelynek áthidalása nehezebb lesz, mint ahogyan azt mi gondolnánk.
- Eléggé kellemetlen, huh? - kérdezek rá, hiszen jó pár hullámvölgyön túl nem az lenne az első ember, akivel szívesen összefutnál, aki felelős a hangulatod jó nagy részéért. Noha én próbálkoztam vele felvenni a közös hangot és tényleg igyekeztem kapcsolatba lépni vele, hogy ezen változtassunk. Telefonhívások? Pipa. Életemben nem forgattam vagy figyeltem annyit azt a rohadt készüléket, mint azokban a percekben, amikor azt vártam, hogy reagáljon már valamit. Valahol az is elegendő lett volna, ha elküld melegebb éghajlatra, de a semmi beszédesebbnek bizonyult. Aztán átmentem régimódi verzióba: jött az e-mail. Öregem, gondoltam már senki sem nézi azokat a fiókokat, de egy próbát megért, azonban ez a fajta megnyilvánulásom is süket fülekre talált. Esküszöm, még egy hét és bevetettem volna a postagalambokat, bár sosem hittem, hogy azok hoznának valami hasznot is az üzenetküldés szempontjából. Ámbár korábban mintha elcsíptem volna egy beszélgetést arról, hogy van egy tag a parton, aki ilyen mókás dolgokkal üzletel. Gondoltam annak se a szomszédja az, aki hülye.
Piszkosul bántam, hogy kettőnk kapcsolata ilyen irányba haladt, holott nekünk kellene a legjobban összetartanunk testvérekként. Évek választottak el egymástól és a megannyi történés ellenére valahogy mégis visszakeveredtünk a másik életébe, ám ehhez Jake erőfeszítései is kellettek. Most pedig, hogy itt vagyunk, rá kell jönnünk, hogy nem minden a terv szerint halad és bárhogyan is szépítjük, képtelen vagyunk normális módon lereagálni azt.
- Ó, akkor már értek mindent. Gondolom a barátnőd nem avatott be téged sem ebbe a programba részletesebben, akárcsak engem. - gondolkozok el a poharamat tovább kémlelve, majd csak ezután nézek fel rá. - Nála van és épségben. Nem rontottam még el őt teljesen. - félmosolyt ejtek, hogy ezzel is megnyugtassam afelől, hogy a velem kapcsolatos kételyek ellenére Hannah él és virul.
- Gondolom szerencsém volt eddig. - vonok vállat nyeglén, habár megvan az esély arra, hogy ez hamarosan úgyis bekövetkezik. Számolnom kellene a napokat, az órákat vagy a perceket? Okosabb döntés lenne a részemről, de ugyanakkor mégsem kifizetődőbb. Inkább kiélvezem mindazt, ami megadatott, hiszen bármelyik pillanatban beüthet a valóság és onnan már nincs visszaút. - Meglapulok, jól viselkedek és nem keltek feltűnést. Aztán ki tudja meddig működik ez. - megiszom még az utolsó cseppeket is a poharamból, és eltolom magamtól az üres üvegcsapdát.
- Te merre jártál? - fordulok felé és csak ezután folytatom tovább. - Tekintetbe véve a temérdek megválaszolatlan üzenetet, azt hittem elnyelt a föld. Azért máskor, ha ilyet tervezel, egy húzz a fenébe riposzttal megajándékozhatnál, hogy tudjam, még életben vagy. Kevésbé ütne szíven ez a válasz, mint a teljes csend. - támasztom meg a könyökömet a pulton és próbálom helyrerakni ennek az egész helyzetnek a menetét. Hogy hova fogunk kikötni? Ötletem sincs.

     Jake&Dorian - keepin' it real 670315305   


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



Dorian J. Lester
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
32
Foglalkozás :
rossz példakép
Hozzászólások száma :
671

Jake&Dorian - keepin' it real Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jake&Dorian - keepin' it real   Jake&Dorian - keepin' it real EmptyVas. Aug. 11, 2019 6:53 pm

Dorian & Jake
“It’s a sibling bound”
Ha az embernek lesz egy idegösszeomlása, majd ráadásul felerősödik a PTSD tünetei, akkor kijelenthető, hogy nincs jól. Az elmúlt néhány hétben felborultak a napjaim, és már tényleg nem tudtam, hogy ki vagyok. A munkámat is egy időre fel kellett függesztenem, mert nem ment, hogy az emberek életét megmentsem, ha a sajátom sem volt rendben. Nem tett jót az sem, hogy felbukkant egy újabb rokon Fred bácsi személyében, ráadásul oda még az öcsém is elpofátlankodott. Nem adtam el még a szülői házat, visszaléptem az utolsó pillanatban, mert nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy apának vagy egy testvére, és mi nem is tudtunk róla. Mi fog kiderülni még? Valahol a nagyvilágban él egy húgom, vagy még egy öcsém? Totál káosz lett minden, és a családtól, mint fogalomtól egy időre szabadulni akartam. Elhoztam az ebeket a házból, bezsúfolódtunk Maddie lakásába a három ekutyával, de nem tette szóvá. Nem így működnek a párkapcsolatok, az ember nem cuccol be két nap után, és veszi természetesnek, hogy más életterét használja, de nálunk ez történt, és a csodával ért fel, hogy a rendszer nem bukott el. A New Yorkon kívül tett látogatásomat homály fedte a grillezés után, ugyan az arcomon még látszódott, hogy nem okés minden, de már sokkal jobb színben pompáztam, mint akkor. A húgomat, de még az öcsémet sem kerestem, mert nem akartam velük beszélni. Számtalan alkalommal keresett Jason telefonon, de még e-mailt is küldött, de arra sem reagáltam. A kórházban már csak a hűlt helyemet találhatta meg. Nem árultam el senkinek, hogy kinél időzöm, de volt egy sejtésem, hogy a szőkeség viszont nem rejtette véka alá. Ki nem mondott paktum született közöttünk, és élettársak lettünk. Segített elintézni a szabadságomat, nem tett megjegyzéseket a szokásaimra, nem reklamált, ha rendetlenséget hagytam, vagy továbbaludtam a kelleténél. Kilátástalan délelőttök következtek, néha a délután is egybeolvadt vele, és csak arra eszméltem fel, hogy eltelt egy újabb nap. Még kerestem önmagamat, az is megfordult a fejemben, hogy egy időre elmegyek Alaszkába, és ott próbálok szerencsét, de immár nem egyedül voltam, aki egyszerűen szedhette a sátorfáját. Maddie ott volt mellettem, ha éjszaka felriadtam, nem hagyott el, és ez olyan kapcsot teremtett kettőnk között, amire eddig még nem volt példa. Megbíztam egy nőben, és nem menekültem el, amikor komolyabbra fordultak a dolgok közöttünk. Mondjuk nem mondtuk ki, hogy együtt vagyunk, de nyilvánvaló volt a napi rendszerességi szexből, és az együttélésből.
Közeledett a szombat, és bejelentette, hogy valami meglepetése van számomra, de egyelőre nem tudtam hova tenni. Elmegyünk moziba, vagy elvisszük a kutyákat sétálni? Samira és Dózer jól kijöttek Jesse-vel, sőt még annál is jobban. A kisasszony egy férfira akadt rá, mert Jesse nem hagyta magát, és néha már lehetett érezni közöttük, hogy a kislány kezdett behódolni, ámbár még mindig ő volt az úr a háznál. Kicsit ideges lettem, amikor Maddie azt mondta péntek este, hogy csak én fogok elmenni valahova, és ő nem tart velem, ellenben ideje, hogy egy kicsit kimozduljak, mert a penész fog megenni. Annyi mindent tett értem, hogy nem akartam nemet mondani neki, és emiatt indultam el hamarabb is otthonról, mert azt kérte, hogy fél nyolckor már ne legyek ott. Egy barátot várt, vagy kit, én meg vettem a fáradtságot, és elmentem előtte egy kicsit sétálni a Centralba. Jólesett, hogy kiszellőztethettem a fejemet, és nem loholt senki a nyomomban. Megígérte, hogy megadja a címet sms-ben, ahova mennem kell, és arra kért legyek pontos is. Ez kicsit felbaszta az agyamat, mert nem vagyok az, aki nem jelenik meg időben…orvos vagyok, ez a munkám része, hogy ne késsek. Háromnegyedkor meg is érkezett az üzenet egy közeli bárról…hát szép, akkor most alkoholizálnom kellene? Nem értettem, de zsebre dugtam a kezemet, és elindultam a megfelelő címre. Alig volt tőlem két utcára, már kezdtem aggódni, hogy a szőkeség lekövetett. Nem mondanám, hogy kellemes lett volna az idő, már beköszöntött az ősz is. Mikor megláttam a cégért, még egy utolsó pillantást vetettem rá, majd kinyitottam az ajtót, és beléptem a füstös helyre. Nem sokan voltak bent, néhány részeg, meg egy ismerős arc a pultnál. Mi a fene?!
- Ahogy te is nekem. – hetek óta nem láttam az öcsémet, és most sem esett jól a találkozás, de nem is fordultam ki egyből. Érdeklődve szemléltem végig a berendezést. Nem csalódtam benne, amikor elkezdett humorizálni, de nem mozdultam közelebb hozzá. – Kösz, de nem. – feleltem egykedvűen, mire találkozott a tekintetünk. – Most már jól, Jason. Hol van Hannah? – érdeklődtem tőle, majd valaki be szeretett volna jönni, ezért elindultam az öcsém felé, és megváltam a kabátomtól, amit végül a jobbomra akasztottam rá. – Látom még egyben vagy, és nem találtak meg, akkor ez már fél siker. – mértem végig. Egy kicsit nyúzottabb lett az arca, és fogyott is, de ettől függetlenül sértetlennek bizonyult.



Jake Lester
Egészségügy
Play by :
Jesse Lee Soffer
Kor :
37
Foglalkozás :
Idegsebész, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
227

Jake&Dorian - keepin' it real Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Jake&Dorian - keepin' it real   Jake&Dorian - keepin' it real EmptyVas. Aug. 11, 2019 6:05 pm


jake&dorian

Káoszokkal később az utolsó találkozás óta.
Egy idő után az ember úgy érzi már nem érhetik meglepetések az életben, hiszen annyi mindennel találkozott, aztán otthagynak egy gyereket az ajtaja előtt, akiről később az is kiderül, hogy történetesen az övé. Ilyenkor mindenki keresi a rejtett kamerákat és az átverés akár egyetlen szikráját is, de mivel nem találja, így belenyugszik, hogy azért akadnak még váratlan fordulatok az életben és még fiatal az idő ahhoz is, hogy biztosra kijelentsem: már megéltem mindent. Valahogy igy érzem magamat azokban a percekben is, amikor a telefonom idegesítő csörgése után a bátyám kedvenc pszichológusának hangját hallom meg. Első körben megfordul a fejemben, hogy leteszem, mert egyszerűen a frászt hozza rám a tudat, hogy valaki az én elmémet vizsgálgatja. Mármint mennyire abszurd ez? Meg amúgy is, kinek van annyi lélekjelenléte, hogy belemásszon az én gondolataimba és még ki is elemezze azt? Szóval egyértelműen nem hiszek ebben a boszorkányságban és rengeteg kérdés fel is merül bennem abban az összesen két percben, amelyet egymással csevegünk. Nem sokat, csak egy címet és egy időpontot kapok, ahol és amikorra pontosan ott kell lennem, ha törik, ha szakad. Visszakontráznék, hogy oké...de azért mini-és lányosabb-én egy szobával arrébb fekszik és nem feledkezhetek meg csak úgy róla, azonban mielőtt ezzel kapcsolatban bármit is felhozhatnék, egyszerűen átvállalja Hannah felügyeletét. Mit mondtam én, hogy boszorkány? Vagy csak tisztában van azzal, amit én is levezettem itt magamban, de csak ne legyenek már alaptalanak a félelmeim, ha róla van szó.
- Akkor szombat és este 8? - ismétlem meg a korábban elregélt instrukciókat, amire persze egyből jön a válasz, hogy még véletlenül se felejtsem el, különben nem leszünk jóban. - Ott leszek. - ennyivel zárom le és szinte már csak akkor veszek normálisan levegőt, amikor bontom a vonalat.
Egész héten zakatol az agyam, hogy mégis milyen beszélgetést tudnánk mi lefolytatni egy városban lévő bárban és kettesben, mire a hét másik felében rájövök, hogyha ő vigyáz Hannahra, akkor egyértelműen nem lesz ott. Közös témánk akadna, ezt nem vitatom, de részben megnyugszom, hogy az egyszerű telefonbeszélgetésen kívül más kommunikáció nem történik majd közöttünk. Ismerem egyébként azt a helyet vagyis inkább azt mondanám, hogy egyszer-kétszer már megjártam annak belsejét és italválasztékát is egyben, és azt is jól tudom, hogy eléggé félreeső helyen van ahhoz, hogy könnyedén eltüntess valakit, aki az utadat állja. Én nem tettem, de tehettem volna.
Az óra szinte csak elüti a fél nyolcat, amikor összefutok a pszichológussal a lakása előtt. Hannahtól nehezen válok meg, ámbár az LA-be töltött kiruccanásunk alatt már vigyázott egyszer rá és akkor is épségben visszahozta. Akkor most miért is vannak aggályaim? Próbálnék belőle indulás előtt kiszedni egy-két információt a folytatással kapcsolatban, de úgy érzem a kapuk bezárultak és innentől kezdve magamra vagyok utalva a vadonban meg a túlélésre hajlamos képességeimre. Nem pontosan így fejtette ő ezt ki, de határozottan kiérződött az erre tendáló szándék a hangjában.
Nyolc előtt öt perccel lépek be a bárba és nem kell csalódnom a kapott látványon. Régebben sem töltötték el itt sokan a szabadidejüket és ez a létszám azóta sem növekedett, ahogyan elnézem, bár a sarokban ülő vén fószer már nem rontja a levegőt. Lehet feldobta a lábát a vén bolond? Amennyi italt ledöntött magába és amennyi hamburgert befalt az ittléte alatt, nem nagyon csodálkoznék. A kint parkoló autóm gyanánt nem szívesen fogyasztanék alkoholt, de azért valami gyengébbet rendelek magamnak, nehogy a végén megkövezzenek és együttes erővel kergessenek ki a helyről, amiért erőfeszítést sem teszek arra, hogy a nyomdokaiba léphessek. Szerencsére a pultos hölgy már más, mint korábban és a berendezés modernebb verzióját elnézve úgy veszem észre, hogy a vezetőség is változásokon ment át, aminek valahol örülök. Nincs kedvem régi ismerősökhöz, akik felemlegethetnék azokat a dolgokat, amelyek miatt bűnhődök is rendesen.
Elfintorodok a pohárban lévő ital ízétől, mert bár alkoholnak van csúfolva, inkább tűnik olyan felvizezett poros italnak, amit potom összegekért bármelyik bolt polcáról leemelhetsz. Se íze, se bűze, de amíg várakozok, tökéletesen megfelel. Már éppen az utolsó cseppek maradnak csak hátra, amikor nyílik az ajtó és jó szokásomhoz híven most sem hagyom ki, hogy ne nézzem meg ki lép be rajta. Az egyetlen különbség viszont az, hogy a bátyámat látom teljes valójában, amitől erősen feltételezhető, hogy a gyatra minősége ellenére valami mégis van ebben az italban, ami hallucinációkat okoz.
- Szóval te vagy a meglepetésvendég. - elismerő hümmögés hagyja el ajkaimat és felállok, hogy tisztelettel köszöntsem őt. A kapcsolatunk eléggé sok hullámvölgyet él át mostanában, így magam sem tudom hányadán állunk a másikkal. Mindenesetre nem kell sokat túráztatnom a gondolataimat ahhoz, hogy rájöjjek, ez a szőke barátnője műve. - Eléggé kihalt a kóceráj, de azért foglaltam neked helyet. Alkoholmentes teát? - tartom fel a poharamat megspékelve egy általam ráaggatott névvel, hogy oldjam némiképp a feszültséget, aztán végül félreteszem önmagamat, hogy felvegyem az aggódó kistestvér szerepét, ami baromi jól megy már mostanra. - Rég láttalak, Jake. Egyben vagy? - teszem fel felé intézve kérdésemet, de többet nem jártatom a számat.

     Jake&Dorian - keepin' it real 670315305   


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



Dorian J. Lester
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
32
Foglalkozás :
rossz példakép
Hozzászólások száma :
671

Jake&Dorian - keepin' it real Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jake&Dorian - keepin' it real   Jake&Dorian - keepin' it real Empty

Ajánlott tartalom


Jake&Dorian - keepin' it real Empty
Vissza az elejére Go down
 

Jake&Dorian - keepin' it real

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Valahol máshol :: Múlt és jövõ-
^
ˇ