One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Csöbörből... - Alex&Thaddeus

Lilah && Hell EmptyThaddeus Darnell Wright
Today at 10:40 am



Ruby and Wayne - Beautiful stranger

Lilah && Hell EmptyWayne Winston
Today at 10:12 am



Veni, vidi, vici

Lilah && Hell EmptyMyna Rosegold
Yesterday at 11:56 pm



Ruby & Millie • kind hearts still break hearts

Lilah && Hell EmptyRuby Dayton
Yesterday at 11:25 pm



Tara Törpéi

Lilah && Hell EmptyTara Thredson
Yesterday at 11:02 pm



work out with . . .

Lilah && Hell EmptyThaddeus Darnell Wright
Yesterday at 10:47 pm



Ash & Sofia - party in the U.S.A.

Lilah && Hell EmptySofia I. Basora
Yesterday at 10:37 pm



arian&ingrid - let's do something tonight

Lilah && Hell EmptyIngrid S. Skjeggestad
Yesterday at 9:56 pm



Samuel G. Carter

Lilah && Hell EmptySamuel G. Carter
Yesterday at 9:40 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 28 25
Diákok 37 30
Törvényszegõk 14 26
Bûnüldözés 10 14
Hivatal 5 7
Üzlet 14 17
Oktatás 7 5
Munkások 16 11
Egészségügy 13 14
Összesen 144 149
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 39 felhasználó van itt :: 13 regisztrált, 0 rejtett és 26 vendég :: 2 Bots

Anne Diamond, Aurora Cabot, Aveline Everhart, Chastian A. Wing, Choi Dae Won, Dylan Welsh, Elisiana Simons, Isabel Marquina, Marissa Grey, Myna Rosegold, Sofia I. Basora, Thaddeus Darnell Wright, Wayne Winston


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Lilah && Hell

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Lilah && Hell   Lilah && Hell EmptyVas. Aug. 25, 2019 7:21 pm


Hailee & Lilah
Megfordult már a fejemben az is, hogy talán túl önző vagyok, amikor csak magamra gondolok és arra, hogy magamat menteni tudjam a családom elől. Hiszen az apámmal kapcsolatos információk pusztán törekedékének ismeretében is inkább elmenekültem az egész elől, ki tudja mikre képes még, miket rejtegetett előlem gyerekként. Tisztában vagyok vele, hogy ez a tudás talán fontos lehetne, ha besétálnék vele egy rendőrségre, de még így tíz év távlatában sem bízom meg annyira a rend őreiben, mint egy átlagos állampolgárnak kellene. Gyerekkoromban gyakran jártunk Texasba, és ha apám keze elér addig, akkor biztosan vannak ismerősei és kapcsolatai New Yorkban is. Eszemben sincs megpróbálni aláásni őt, mert a végén csak én jönnék ki rosszul a dologból. Már így is eléggé félek attól, hogy mi lesz a következő lépése annak, aki azt a bizonyos képeslapot küldte. Épp elég, ha a régi életem darabkáját Hailee személyében kapom meg, és bevallom már abban sem vagyok biztos, hogy ez jó ötlet volt. De ő talán tud nekem néhány tanácsot adni, ami segít a jó úton maradni és legálisan megoldani, hogy továbbra is nyugodtan élhessem az életem. Távol Chicagótól és az alvilági akcióktól.
Valamilyen szinten bánom, hogy nem volt annyi eszem, hogy ne kezdjek el túlságosan kötődni ehhez a városhoz. Lehettem volna okosabb, de senkinek nem kívánok olyan életet, amelyben semmilyen támpontot nem tudhat magáénak az illető. Most pedig ha futnom kellene, gyakorlatilag mindent és mindenkit magam mögött kellene hagynom, amit szeretek.
Nem bírom ki, hogy ne nevessem el magam, amikor Hailee megosztja velem, hogy akármennyit is bizonygattam neki az üzeneteimben, hogy én bizony én vagyok, élt benne a félsz, hogy mégis más jelenik majd meg a találkozón. Bevallom őszintén, én sem biztos, hogy nyugodt lélekkel jöttem volna el fordított esetben. De nem érzem magam olyan különös módon kiemelkedő embernek, hogy bárki megpróbálja az én arcommal valaki másnak álcázni magát. Legalábbis az elmúlt években igyekeztem, hogy így legyen, nincs szükségem a felesleges felhajtásra magam körül. Még ha apám kívánságát is követtem volna, és jogi pályára lépek sem éreztem volna magam biztonságban, mert gyakorló jogászként ott lenne a nevem és még talán az arcom is mindenhol. Jól megvagyok én a boltomban és az önkéntességgel. - Tényleg ne haragudj, kérlek. Fogalmam sincs hogyan kellett volna elmondom ezt, mert... hát akkor tényleg talán csak még hihetetlenebbnek tűnik az egész. - halvány mosoly költözik az arcomra, miközben a fülem mögé simítok néhány tincset a sötét hajamból. - Ötletem sincs miért akarná bárki az én arcomat használni. De örülök, hogy sikerült mégis meggyőznöm téged. - Őszintén szólva nem csak azért kerestem meg, mert tanácsot akarok tőle. Meglepődve tapasztaltam ugyan, hogy a városban él, mert hajlandó lettem volna akár Texasba is elmenni hozzá, vagy az ország bármelyik pontjára. Bár hosszú ideje nem láttuk egymást, de róla tudom, hogy feltétel nélkül megbízhatok benne, nem kell attól tartanom, hogy leleplez bárkinek is.
- Te sem félsz egyébként sok mindentől, akármilyennek is tűnt a helyzet, mégis eljöttél. - Mosolyogva nézek rá. Ha mondanám, el sem hinné mennyire értékelem, hogy nem rázott le valamilyen hirtelen - és lényegében teljesen jogos - indokkal. Sajnos az emberiség elért egy olyan szintre, amikor az ember már abban sem lehet biztos, hogy ha egy régi ismerőse is keresi meg, akkor az biztosan ő, még ha más néven is. - De ha már itt tartunk, mondd csak, esetleg van kitől tartanod, aki így akarna rávenni téged egy találkozóra? Mondd, hogy nincs igazam... - kérdő pillantásom az arcára szegeződik, ugyanis valamilyen szinten mulatságos lenne, ha a kommunikáció nélkül töltött évek ellenére most mindketten egyszerre kerültünk volna hasonló helyzetbe. Ugyanis egy perverz zaklató és egy ismeretlen zsaroló már-már ugyanaz a kategória. Legalábbis az én szótáramban nagyon hasonló helyet foglalnak el.
- Ó jajj, Isten ments, hogy ilyesmibe keveredjek. - Megrázom ugyan a fejem, hiszen nagyon is távol áll tőlem az, hogy valakit bármilyen módon megöljek. És különben sem lenne rá okom. Mégsem említem meg, hogy bár nem öltem meg senkit, otthon van egy fegyverem, mert valljuk be, ebben az országban nevetségesen könnyen hozzá lehet jutni. De az egész fegyver témára úgy tekintek, mint hirtelen felindulásban elkövetett beszerzésre és magam sem tudom, hogy egyáltalán képes lennék-e meghúzni a ravaszt, ha olyan helyzetbe kerülnék. Sokszor az adott helyzetben derül ki, mire is képes az ember. Sokkal inkább kívánom azonban magamnak és mindenkinek, akivel az évek során összeismerkedtem itt New Yorkban, hogy ne kerüljünk olyan helyzetbe. Rettenetes érzés a sötétben tapogatózni, amikor fogalmam sincs róla mit akarhat az, aki megtalált.
- Rendben - halvány mosoly játszik az ajkaimon, a hangulatom mégsem túlságosan kedélyes, a szemeimben még mindig ott a kétség, amit legbelül is érzek az egész miatt. Megszorítom Hailee kezeit, miközben igyekszem összeszedni  fejben, hogy mi az, amit megoszthatok vele, lelkiismeretfurdalás nélkül. Megőrülnék, ha miattam történne vele valami. - Talán az lesz a legegyszerűbb, ha először azt magyarázom meg, hogy miért ezen a néven kerestelek fel. Szóval... - Mély levegőt veszek és a szemeibe nézek. - Az elmúlt években azért sem találkoztunk és tűntem el teljesen egy ideje, mert...Tíz éve gyakorlatilag elszöktem otthonról. - Nehéz kimondani mindezt egy hatalmas gombóccal a torkomban, de talán mindig elkezdeni a legnehezebb. - Olyasmiket tudtam meg a családomról, de főleg apámról, aminek nem akartam a részese lenni. Ezért is kellett nevet változtatnom, hogy ne találjon meg. Bár... - gondterhelt sóhaj tör ki belőlem, összevonom a szemöldökeimet, ahogyan az asztal egy pontját bámulva eszembe jut a borítékban érkezett képeslap, Chicagóból. - Bevallom őszintén, ez az egész névváltoztatás nem volt teljesen legális. - Felpillantok, az egykori barátnőm pillantását keresve, aki talán mostantól egyszerű bűnözőnek tekint, hiszen nem vagyok jobb náluk.
- Csak azért féltelek, mert én sem vagyok benne biztos, hogy mire lenne képes apám, ha esetleg megtalálna. Mert... Azt hiszem, hogy valaki tudja, hogy ki vagyok. Kaptam egy képeslapot, otthonról, Chicagóból. De semmi többet, és most fogalmam sincs mit kellene tennem... - Zavartan fúrom mindkét kezemet a hajamba, legszívesebben kitépnék néhány hajszálat, annyira frusztrál ez az egész helyzet és a tehetetlenség. Mintha csak kísérleti egérként várnám, hogy lesújtson a legrosszabb.

Delilah Barker
Üzlet
Play by :
Melisa Asli Pamuk
Kor :
26
Foglalkozás :
a Barker Clothier butik tulajdonosa
Hozzászólások száma :
8

Lilah && Hell Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lilah && Hell   Lilah && Hell EmptyHétf. Aug. 19, 2019 1:29 pm



Lilah && Hailee

Azért jó, ha az embernek vannak barátnői, mert amikor az ember nem tudja, mit csinál, van, aki tudja helyette.
Talán nem túl szép dolog, de általában nem szoktam azokon az ismerőseimen kattogni, akikkel jó ideje nem tarottam a kapcsolatot még akkor sem, ha éppen barátságot ápoltunk korábban. Ennek igazából nem rosszindulat volt az oka, szimplán csak mindig volt elég teendőm, ami miatt nem feltétlenül tudtam arra koncentrálni, hogy kivel hogyan tartsam a kapcsolatot. Mindig úgy voltam vele, hogy önmagam vagyok az egyetlen, akire teljes mértékben számíthatok, de ettől függetlenül persze a családommal és azokkal az emberekkel tartottam a kapcsolatot, akik körülvettek. Mindig túl sok volt a tanulnivaló, kevés az idő, plusz sokat utazgattam az egyetemre, mert az ismerőseim és barátaim zöme new york-i volt. Szóval kifejezetten nehéz időszak volt, amin keresztülmentem és csak nyaranta illetve a szünetekben volt arra időm, hogy hazamehessek Texasba, és találkozzak az ottani barátokkal.
Dahlia viszont ilyen téren más volt... Ő teljesen kiesett, hiszen a chicagoi származása miatt sem volt időnk találkozgatni, szóval lényegében lemorzsolódtunk egymás társaságából. Nem mondom azt, hogy egyszer sem gondoltam rá, és nem hiányzott nekem, viszont gondoltam, hogy van oka annak, hogy nem keres engem. Amúgy is, az ilyen dolgok két emberen állnak, szóval én is legalább annyira hibás voltam azzal kapcsolatban, hogy nem álltunk szóba évekig, mint ő. Mert ugyanúgy ráírhattam volna két jogszabály között, amikor hisztizve vertem a fejem az falba.
Viszont a mostani felbukkanása elég aggasztó volt. Egyrészt az álnév miatt is, és bár titkon sejtettem azt, hogy a rég nem látott barátnőm fog eljönni a találkozóra... De belegondolva, ha ezt elmondtam volna apának, minden bizonnyal idiótának nevezett volna, és kitépi az összes létező hajamat. Mert tényleg felelőtlen dolog volt ez az egész. Mivel egy gyönyörű lányról van szó, simán lehetne valami szőrös perverz is, aki látni akart, és az ő képeit felhasználva próbált meg kicsalogatni a sarokból...
De minden kétségem elszállt, amikor a lány lépdelt felém. Bár idősebb lett, ettől függetlenül az arca és szépsége elárulta... Bár jó sok idő eltelt a legutolsó találkozásunk óta, és mind a ketten változtunk valamennyit, ettől függetlenül egyáltalán nem esett nehezemre felismerni őt.
- Téged is jó látni – sóhajtottam fel halkan, ahogyan végül magamhoz szorítottam a testét, majd eltoltam magamtól, és lesimítottam azokat a tincseket, amiket összeborzoltam a nagy ölelkezés közben – Illetve pontosítanék! Jó téged látni, és nem egy perverz disznót, akitől tartottam.
Mert azért eléggé pörgős tempót vett fel mostanában az életem. Megismertem egy csomó új embert, akikke igyekeztem is többé kevésbé jó viszont kialakítani... És ez alapvetően változóan jött össze. Sok munkatársam nem nézte jó szemmel azt a közvetlen viszonyt, amit megengedtem Hwannal szemben, ami engem kifejezetten zavart... Szinte biztos voltam benne, hogy ilyen olyan pletykák ezért elindulhattak, és hát a legszomorúbb a dologban, hogy volt valóságalapja ezeknek... De mindegy. Amíg csak mi tudjuk, addig nincsen gond a dologgal, és igazából nem érdekem nem megbízni a férfiban. Neki ugyanannyira kellemetlen lenne, ha ez kitudódna, mint nekem.
- Erre van esély – bólintottam komoly arccal arra, amit mondott – De itt vagyok. Szóval végül... Szerintem ígyis úgyis ez lett volna a dolog végkimenetele.
Mert attól függetlenül, hogy egy kicsit ijesztő volt a helyzet, hülyeség lett volna azt állítani, hogy nyugodt lelkiismerettel tudtam volna maradni, ha nem keresem fel őt. És hát a kíváncsiságom meg túl nagy volt ahhoz, hogy ne menjek bele egy találkozóba... Pontosan tudtam, hogy nyilvános helyen senki nem tehet semmit velem, és azért elég sok ember volt ahhoz, hogy valaki itt akarjon ártani nekem... Bár néhány eset után már nem lepődnék meg azon, hogy akár meg is sérülhettem volna.
A név dologra csak egy bólintással jeleztem neki, hogy legyen. Én magam sem voltam hülye, tudtam, hogy valószínűleg valamibe belekeveredhetett, és végül ezért kényszerült rá a névváltoztatásra. Ha nem így lenne, akkor nyilvánvalóan engedte volna, hogy Dahlianak szólítsam, de nincs mese... Át kell állítanom az agyam a Delilah-ra. Biztos voltam benne, hogy meg fogom szokni egy idő után, ha ez volt neki egy új kezdet... Nem én leszek az, aki elveszi ezt tőle.
- Az már jó. – bólintottam arra, amit mondott – Akkor nem kell túl nagy csávából kihúzni.
Azt amit mondott viszont kénytelen voltam mérlegelni. Igazából én magam sem akarok bajba keveredni, de csak nem hagyhatom, hogy ő csak úgy... Nos tönkremenjen ebben az egészben. Akármennyire próbált erősnek mutatkozni, tudtam, hogy ha tényleg akkora a baj, hogy nem beszélhet róla, akkor bizony elég hamar össze fog roppanni. Lehet, hogy most még elbír vele, de nem hinném, hogy sokáig így lesz ez, és tudnia kell, hogy ettől függetenül számíthat rám.
- Nézd – nyúltam át az asztal felett, hogy megfoghassam a kezeit – Akkor csak annyit mondj el, amennyit biztonságosnak találsz. De bármi is történt... Ügyvéd leszek egy éven belül, ami annyit jelent, hogy járok tárgyalásokra. Ilyen téren meg tudlak védeni.
Persze lehet, hogy nem ilyen kis semmiségről van szó... Éppen ezért egyelőre nem akartam mondani ezen túl semmit, mert majd úgyis beavat a témába. De ettől függetlenül tudnia kellett, hogy mellette állok és valamilyen szinten... Nem csak egy védtelen nő vagyok jelenleg.
- Mi a legrosszabb, ami történhet velem, amiért találkoztunk? – billentettem félre a fejem – Hidd el, hogy ha valaki el akarna tenni láb alól... Előbb négyelném fel, és szórnám a tetrészeit egy folyóba, minthogy hozzám érjen. Nem vagyok annyira törékeny, mint amilyennek tűnök, szóval verd is ki szépen a kis fejedből, hogy hiba volt találkozni... Inkább csak próbálj beavatni, mert így nem fogok tudni neked segíteni.
Meg nem fogom tudni, hogy mihez kérjek segítséget... Mert tartottam tőle, hogy kevés leszek ahhoz, amit hallani fogok az elkövetkezendő percekben.


896 szóban || remélem tetszik  Lilah && Hell 3874598021  || ruha


Hailee R. Marsh
Hivatal
Play by :
Bae Joo Hyun "Irene" ✮✩
Kor :
24
Foglalkozás :
Ügyvédjelölt ✮✩
Hozzászólások száma :
26

Lilah && Hell Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lilah && Hell   Lilah && Hell EmptySzer. Aug. 14, 2019 11:24 am


Hailee & Lilah
Kezdetben igyekeztem magam abba a hitbe ringatni, hogy könnyű lesz magam mögött hagyni mindent és mindenkit, aki csak Dahlia Salernoként az életemhez tartozott. Hogy egyszerű lesz új életet kezdeni teljesen új emberként, egy ismeretlen városban, ahol éppen a zsúfoltság az, ami sikerül rejtve maradnom a családom és a Chicagóhoz kötő emberek elől. Hamar rá kellett azonban döbbennem, hogy ez az egész korántsem olyan egyszerű, mint ahogyan egy tizenhat éves lány kitalálta. Annak köszönhetően, hogy a családom nyakig merült a törvényen kívüli akciókba, az új személyazonosságomat gyakorlatilag pillanatok alatt sikerült megalkotnom. Valójában a mai napig csodának tartom, hogy a férfi nyomán, akinek a papírokat és Delilah Barker-t köszönhetem nem sikerült megtalálniuk. Máskor azon kapom magam, hogy úgy érzem, talán nem is kerestek soha. Az ilyen alkalmakkor igyekszem magam megnyugtatni azzal, hogy természetes, ha kicsit paranoiásan állok a helyzethez, hiszen apám mégiscsak az, aki és nagyon is tisztában vagyok vele, hogy nem egy ellensége hajlandó lenne kihasználni a helyzetet, ha kiderülne, hogy élek és virulok.
Tizenhat éves voltam, amikor elszöktem otthonról és hetek kellettek csupán, hogy rettentő magányosnak érezzem magam. Az őrületbe kergetett, hogy fogalmam sem volt róla mit gondolhat az apám, anyám és gyakorlatilag mindenki, aki az olajozottan működő gépezetben számított arra, hogy én is csatlakozom a piszkos üzletekhez. Aztán meg ott volt az egész kazetta B oldala, azok az emberek, akiket a barátaimnak tekintettem, akiknek egy szót sem szólhattam arról, hogy egyik napról a másikra el fogok tűnni és új életet kezdeni, valahol az Államok másik felén. Nem volt senki, aki tanácsokkal láthatott volna el, vagy ha van is őrangyalom, aki tíz éve segít abban, hogy ne derüljön ki ki vagyok valójában, még nem fedte fel magát nekem. De bevallom, erősen kétlem, hogy lenne bárki is, aki fegyverrel az oldalán ne apám mellett állna, akinek hiába van a listáján végtelen mennyiségű gonoszság, mindig a fő pénzforrás marad. És ki ne maradna hűséges a pénzhez?
Amiből gyakorlatilag én is bőven kivettem a részem, amikor egy táskányi készpénzzel távoztam otthonról. De tíz évvel később és egy butik tulajdonosaként már bátran állíthatom, hogy azt a piszkos pénzt beforgattam és jó célokra fordítottam. Kezdetben persze nem volt így, mert sokáig próbáltam fenntartani a látszatot legalább a nem Chicagóban élő barátaim előtt. Ilyen volt Hailee is, akivel akkor ismerkedtünk össze, amikor először jártam Dallasban. Kedvem sincs belegondolni vajon milyen ügyeket intézhetett akkoriban apám, amikor néha ott jártunk. Akkor döntöttem úgy, hogy most, évekkel később újra felveszem vele a kapcsolatot, amikor kiderült számomra, hogy jogi pályán mozog. Gyakorlatilag minden segítséget hajlandó lennék elfogadni, csak hogy abból a két hónapja kapott képeslapból ne legyen semmi több. Egyedül abba nem gondoltam bele, hogy nehéz lesz őt meggyőzni, ha hirtelen Delilah-ként állok elé és nem pedig úgy, ahogyan ő eredetileg ismer. Beletelt néhány próbálkozásba, de sikerült elérnem, hogy hajlandó legyen velem találkozni az ebédszünetében.
Cikázó pillantásom első körben olyan gyorsan szalad végig a kávézó vendégein, hogy nem veszem észre őt, csak második alkalommal, amikor már felém tart. Ölelése egyszerre megnyugtató és kelti fel bennem újfent a paranoiát, mégis viszonzom. - El sem hiszed milyen jó újra látni téged! - Képtelen vagyok nem mosollyal az arcomon rá pillantani, hiszen olyan ez, mintha visszautaztam volna az időben, oda, amikor még minden sokkal egyszerűbb volt és mindketten fiatalabbak voltunk. - Ne haragudj! Egyszerűen csak fogalmam sem volt róla hogyan kellene elmagyaráznom ezt az egészet. Valószínűleg nem is hittél volna nekem... - Mély sóhaj tör ki belőlem, olyasmi ez, amit soha nem osztottam még meg senkivel. Nem akartam emlékezni a múltamra és a legegyszerűbb megoldásnak az tűnt, ha elzárom az egészet egy dobozba, valahol az emlékeim mélyén és soha többet nem beszélek róla. De mióta tudom, hogy valaki megtalált, újra meg újra kinyílik a doboz.
Leülök vele szemben és próbálom megnyugtatni magamat, hiszen nem látok gyanús arcokat magunk körül és a rendőrség sem rontott még ránk. - Delilah-nak - felelem, egy apró, hivatalos bólintás közepette. Hallom a kérdéseit és fel is fogom őket, mégsem tudok rögtön válaszolni, mert soha nem fogalmaztam még meg a válaszokat, még magam számára sem. - Nem, dehogyis. Nem öltem meg senkit - finom mosoly jelenik meg a szám szegletében. - Hidd el, szívesen elmondanék neked mindent, de.. Nem akarlak bajba keverni, mert fogalmam sincs mi folyik a színfalak mögött. - Nagyot sóhajtok. Hogyan is magyarázhatnám el mi történt az elmúlt években és miről tudok, ha azzal csak bajba keverem őt? - Lehet, hogy ez az egész találkozó is egy hatalmas hiba volt - idegesen túrok bele a hajamba, néhány hosszú tincset a hátam mögé dobok, figyelve a pincér felénk közeledő alakját. Kérek tőle egy americanót, és a kezemet tördelve próbálok annyi lélekjelenlétet összeszedni, hogy folytatni tudjam.

Delilah Barker
Üzlet
Play by :
Melisa Asli Pamuk
Kor :
26
Foglalkozás :
a Barker Clothier butik tulajdonosa
Hozzászólások száma :
8

Lilah && Hell Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Lilah && Hell   Lilah && Hell EmptyVas. Aug. 11, 2019 12:20 am



Lilah && Hailee

Azért jó, ha az embernek vannak barátnői, mert amikor az ember nem tudja, mit csinál, van, aki tudja helyette.
Jó ideje ne mhallottam már Dahliaról, ami miatt igazából nem haragudhattam rá. Lényegében nekem is akadt elég dolgom ahhoz, hogy ne tudjam felvenni vele a kapcsolatot. Az egyik oka a dolognak az volt, hogy általában vagy télen, vagy nyáron találkoztunk, mivel ő akkoriban járt Dallasban. Lényegében már elég régóta ismer engem és a családomat is, ezért mondhatni biztos voltam benne, hogy ő egy azon barátaim köreiből, akivel bármikor ott tudnám folytatni a félbemaradt beszélgetéseinket, ahol abbahagytuk. Soha nem lennék képes azért haragudni rá, mert egy ideje nem kerestük egymást, hiszen én magam is tudom, hogy minden kapcsolat két emberen áll.
Egyrészt, amikor megismerkedtünk, még mind a ketten fiatalabbak voltunk. Én még otthon éltem, és bár vezettem egy háztartást már elég fiatalon, plusz gyereket neveltem – Henry mindig sok figyelmet igényelt – de emmellett még mindig több időm volt sms-eket vagy éppen Facebook üzeneteket otthagyni neki, mint most. Nyilvánvaló volt, hogy valószínűleg nála is ez lehetett a helyzet, ezért semmi okom nem volt arra soha, hogy haragosan gondoljak rá.
És, hogy most mégis miért jutott eszembe ő? Nos hát... Lényegében azért, mert úgy alakult, hogy egy Delilah nevű nőszemély keresett fel, aki az ő képeit használta. Először eléggé nehezemre esett elhinni, hogy tényleg ő az illető, és rendesen kivert a frászt. Egy ideje már paranoiás voltam, amiért az előző ügyvéd, aki mellett jelöltként dolgoztam, hát enyhén szólva is úgy vetett bele a kis krokodilokkal teli verembe, hogy még úszni sem tanított meg. Ezáltal rákényszerültem arra, hogy gyilkosokat, erőszaktevőket, és hasonló, embernek nem nevezhető alakokat próbáljak meg védeni... Ami általában nem is jött össze, de ezen a végeredményen nem is kifejezetten lepődtem meg.
Egy Brooklyn-i barátnőm unszolására, és az ő segítségével végül viszont sikerült találnom valakit, aki a segítségemre lehetett, viszont enyhe megdöbbenéssel hát... Nos vettem tudomásul, hogy sajnos pontosan azt a férfit sikerült elkapnom, akitől végül a fizetésemet is kapom. Ha pedig mindez nem lenne elég, a szállodaigazgatóval is elég rendhagyó módon ismerkedtem meg, szóval mindez már gyanakvóvá tett a lány üzenetével kapcsolatban.
Első körben azt gondoltam, hogy valami perverz lehet, aki pont az amúgy teljes mértékben gyönyörű barátnőm képeit használja fel, és ezért is lepett meg, amikor megpillantottam az üzenetet. Viszont nagyjából fél óra veszekedés után végre kaptam tőle egy hangfájlt is, ami egy kicsikét megnyugtatott, de ettől függetlenül azonnal az egyik Manhattan-i kávézóba rendeltem a nőszemélyt.
- Kicsit elmegyek... Majd jövök – pillantottam Hwanra, miközben kihúztam a hajamból a gumit, és párszor átfésülgettem a szőke tincseket, majd némi szájfényt magamra kenve, fel is pattantam, hogy megindulhassak a hotelhez közeli kávézó felé, ahova megbeszéltük a nőszeméllyel a találkozót. Én magam sem tudtam, hogy mire számítsak, ezért a liftben a gyorshívóba raktam Hwan számát, hátha valami furcsa zsákos emberrel beszéltem volna le egy laza randevút az ebédszünetemre. Kezdtem már annyira belehergelni magam a témába, hogy szinte éreztem, ahogyan már-már akarattal kezdtem el keresni a saját gyilkosom alakját az utcán, és mindenkibe láttam valami rosszat, ami miatt képtelen voltam hát konkrétan normálisan áthaladni a zebrán.
Pont ezért is, mivel előbb odaértem a helyre, mint Lia, gyorsan szerváltam is magamnak egy kávét – szigorúan feketét – mert hát ugye valamiben meg kell halni, és akkor vigyen már el a szívbaj... Inkább az, mint valami elcseszett maszkos gyilkos.
Talán ezen okok miatt is lepődtem meg akkor, amikor ténylegesen megpillantottam a lány sötét haját és magas – hozzám képest majdnem mindenki az – vékony alakját. Egy ideig csak szemléltem, reménykedve, hogy nem fog eltűnni és valami szőrös szatírrá változni, emiatt pedig legszívesebben lekevertem volna magamnak egy pofont. Némi fáziskéséssel sikerült végül felállnom a helyemről, és odamenni hozzá, hogy átölelhessem a derekát.
- Na mivan, elveszett madárkám? – motyogtam a hajába, ahogyan magamhoz szorítottam a testét – Nem mellesleg remélem tudod, hogy baromira ijesztő volt ez az egész játék veled... Eddig a pillanatig meg voltam győződve arról, hogy most fognak elrabolni!
Egy kicsit meg is csóváltam a fejem, majd sóhajtva szorítottam rá a kezére és húztam le a székre. Én magam is tudtam, hogy nyilvánvalóan oka lehetett annak, hogy nevet változtatott és ilyen hirtelen bukkant fel újra.
- Hogyan szólítsalak? – suttogtam oda, majdhogynem hangtalanul neki – És mi történt? Azt hiszem pár dolgot le kell tisztáznunk, hogy képben legyek a dolgokkal. Kinyírtál valakit?
A kérdést nem szimplán a hirtelenjében kialakult paranoiám okozta, egyszerűen tényleg nem tudtam elképzelni, hogy ha huszonpár évig semmi baja nem volt a nevével és a személyazonosságával, akkor most így hirtelenjében mi az isten történhetett. Vetettem rá pár kíváncsi pillantást, de egyelőre nem tettem fel több kérdést, tűrtőztettem magam. Pontosan tudtam, hogy azzal nem jutunk előbbre, ha most mindent egyszerre a nyakába zúdítok.


750 szóban || remélem tetszik  Lilah && Hell 3874598021  || ruha


Hailee R. Marsh
Hivatal
Play by :
Bae Joo Hyun "Irene" ✮✩
Kor :
24
Foglalkozás :
Ügyvédjelölt ✮✩
Hozzászólások száma :
26

Lilah && Hell Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lilah && Hell   Lilah && Hell Empty

Ajánlott tartalom


Lilah && Hell Empty
Vissza az elejére Go down
 

Lilah && Hell

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: New York :: Manhattan :: Éttermek, cukrászdák, kávézók-
^
ˇ