One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Marshall x Nash - The first look

Ava && Jade ~ this is so biological... EmptyClayton Nash
Yesterday at 11:03 pm



Dinner for two

Ava && Jade ~ this is so biological... EmptyBalázs Csíkszentmihályi
Yesterday at 10:20 pm



Csöbörből... - Alex&Thaddeus

Ava && Jade ~ this is so biological... EmptyAlexandra Ruud
Yesterday at 9:36 pm



work out with . . .

Ava && Jade ~ this is so biological... EmptyAmicia Cole
Yesterday at 9:12 pm



Veni, vidi, vici

Ava && Jade ~ this is so biological... EmptyAnne Diamond
Yesterday at 8:48 pm



Activity Check (09.17-10.01.)

Ava && Jade ~ this is so biological... EmptyDorian J. Lester
Yesterday at 7:35 pm



Nyomtalanul - Myna&Alex

Ava && Jade ~ this is so biological... EmptyAlexandra Ruud
Yesterday at 5:42 pm



Henry HaJoon Marsh

Ava && Jade ~ this is so biological... EmptyHenry H. Marsh
Yesterday at 4:46 pm



Maddie & Jake - Mini date

Ava && Jade ~ this is so biological... EmptyMadelaine Riggs
Yesterday at 3:48 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 28 25
Diákok 37 30
Törvényszegõk 14 26
Bûnüldözés 10 14
Hivatal 5 7
Üzlet 14 17
Oktatás 7 5
Munkások 16 11
Egészségügy 13 14
Összesen 144 149
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots

Amicia Cole, Anne Diamond, Aveline Everhart, Diane N. Miles, Marissa Grey, Prima Polignac


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Ava && Jade ~ this is so biological...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Ava && Jade ~ this is so biological...   Ava && Jade ~ this is so biological... EmptyCsüt. Szept. 12, 2019 10:57 am



Ava && Jade
Legnagyobb hatással nem az élettelen környezet van egy élőlényre, hanem a saját és az őt körülvevő fajok egyedei.
Őszintén, ha rajtam múlott volna az, hogy a mai reggelemet hol töltsem, akkor minden bizonnyal nem a biológiaórát választom, hanem mondjuk elmegyek Isával, vagy valamelyik csapattársammal kávézni egyet, és egy jó reggelizőhelyen eszünk valami finomat. A lányok minden bizonnyal palacsintára, vagy joghurtra szavaztak volna, vagy egyéb édes nyalánkságokra, én pedig magamat ismerve csak maradok rántottánál, vagy egy szendvicsnél. Meglepő módon nem vagyok túl édesszájú, lényegében kávéból is csak a sós karamellás lattékat vagyok képes meginni... Sokszor meg is kapom, hogy túl speciális ízlésem van a dolgokkal kapcsolatban, de hát ez van... Hercegnőnek lettem nevelve, pénzem van, szóval megtehetem, hogy válogatok. Ezt ilyen formában amúgy senkinek sem szoktam kimondani, de attól még igaz.
Szóval lényegében, mivel már rutinos biológiaóra látogató voltam, inkább igyekeztem egyelőre mellőzni a reggelit... Mert szinte biztos voltam benne, hogy a békaboncolás közben majd lepakolom a a kaját az asztalra, vagy egyenesen szerencsétlen állatba fogom beletolni. Amúgy semmi bajom nincsen velük, a levelibékák kifejezetten cukik is, de volt egy olyan érzésem, hogy egy veszettül undorító varangyot fog elénk pakolni a tanárnő... Akit már azért is utáltam, mert matatnom kellett ebben a jószágban. Olyan lehetőség most pedig nem játszott, hogy nemes egyszerűséggel csak kihagyom az órát.
Ezért is, ahogyan beléptem a terembe, igyekeztem láthatatlanná válni a sok beteg boncolást élvező egyed között, akik valamilyen oknál fogva mind nálam rosszabbul öltözöttek voltak. Persze akadt egy két normálisabb diák is, de a legtöbben a „lúzereknek” titulált rétegből származtak. Én magam egyáltalán nem voltam az ilyen besorolások híve, sőt igazából azt tapasztaltam, hogy ők konkrétan előbb elítéltek engem, mint én őket... És ez rosszul esett. Sokan azonosítanak azokkal a lányokkal, akik hajnali ötkor képesek kelni, hogy kifrizurázzák magukat, meg megtartsák a reggeli szeánszukat. Én őszintén nem tartoztam közéjük, igazából csak a hétvégén be volt fonva a hajam, ami most ezért puha hullámokban hullik a vállam alá, az öltözékemet meg minden nap kb. 10 perc alatt kiválasztom, amiért külön tartom a suliba szánt darabokat. Agyonsminkelni magam nem szoktam, igazából a bőrömet rakom helybe arcmosás után, egy kicsit kifestem a szemem, feldobok némi szempillaspirált, meg egy rózsaszínes szájfényt -vagy éppen rúzst, attól függ milyen kedvem van – aztán lényegében már készen is vagyok. És mivel úgy a héten az öt sulis napból úgy négyen legalább elalszom, mindezt fél perc alatt kell lezavarnom... Zuhannyal együtt. Szóval nem... Nem vagyok olyan, amilyennek gondolnak, és így már én is kimondhatom magamban, hogy mondjuk Tennesse haja nem tetszik.
Egyetlen ember volt, akitől még nem kaptam semmilyen pillantást, aki okos is volt, és lényegében tett rám az eddigi órák alkalmával magasról... Szóval magabiztosan meg is indultam a lány melletti széket megcélozva, és ki is húztam azt.
- Aveline – bólintottam, miközben megismételtem én is az ő, teljes nevét, ha már ennyire hivataloskodik – Mizuka? Jól telik a reggeled?
A kérdésem valamilyen szinten őszinte volt, de nem néztem rá. Igazából egyáltalán nem volt szándékomban bántani őt, vagy a teremben bárkit, mégis úgy néznek rám néhányan, mintha legalábbis a Sátán seggéből másztam volna elő. Nem is értettem ezt az egészet, mert én soha életemben nem bántottam senkit ebben az iskolában... De hát ők tudják. Nekem nem lesz rosszabb életem ettől az egésztől.
Lassan pakoltam le mellé a rózsaszín, márványborítású bioszfüzetemet a tolltartómmal együtt, na meg a bullet journallel, amit konkrétan mindenhova cipelek magammal. Ennél több cuccot nem hoztam magammal, hiszen a tanárunk elég nyilvánvalóan kijelentette, hogy a könyveket hagyjuk otthon és azt tanuljuk meg, amit ő lead nekünk. Mert nyilvánvalóan a tankönyvírók is hülyék... De mindegy is. A lányra pillantottam, ahogyan a saját könyvében tanulmányoz valamit, miközben hozzá beszéltem.
- Maradjunk annyiban, hogy vannak itt bőven emberek, akik alaptalanul gyűlölnek csak azért, mert szőke a hajam és igyekszem nem egy tenyérbebaszott víziló külsejét felvenni, ha nem muszáj. Szerintem nem alaptalan a félelmem, biztosan elég sokan megnéznék, ahogyan az a szerencsétlen jószág rámveti magát, én meg visítva menekülni kezdek.
Mert amúgy ez történne. Nem is akartam játszani az agyam, én magam ténylegesen irtózom mindenféle csúszómászótól meg kétéltűtől... De a gyíkok azok cukik. Meg a fentebb említett, kis zöld színű levelibékák, de azokhoz sem érnék hozzá, egyszerűen csak aranyosak. Jó rájuk nézni.
Én magam pedig csak meredtem a közénk letett állatra, és igyekeztem nem fintorogni. Magam sem tudtam, hogy a másik lány mennyire van az én csapatomban – arra tippelek, hogy leginkább semennyire sem – szóval erősnek kellett mutatnom magam.
- Legyen így... Istenem, miért hittem azt, hogy ez jó lesz nekem? – legalábbis már egy természettudományi tárgyról kiderült, hogy nem megy nekem... Erre mit csinálok? Választok magamnak egy másikat! Tény és való, hogy valahol szülői meg nővéri nyomás volt rajtam, de ettől függetlenül... Miért is engedtem neki, amikor minden másban annyira engedetlen vagyok?

765 ✮✩ ruha ✮✩ megjegyzés ✮✩ Taníts, mester Ava && Jade ~ this is so biological... 1471401822

Jaden Emmaline Foster
Diákok
Play by :
Virginia Gardner
Kor :
17
Foglalkozás :
Diák, barista
Hozzászólások száma :
33

Ava && Jade ~ this is so biological... Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ava && Jade ~ this is so biological...   Ava && Jade ~ this is so biological... EmptyVas. Szept. 01, 2019 8:51 pm


Jaden & Ava
Szereti a biológia órákat. Na meg persze a kémiát, matekot, és még a sokak számára olyan nagyon gyűlölt fizikát is. Tuljdonképpen a többi tantárggyal sincs neki semmi baja, és egészen jól is megy neki a történelem, az angol irodalom, és még a francia nyelv is, amit még kilencedik évfolyamban vettek fel a család közös megbeszélése alkalmával. Mondhatni ő az iskola egyik legjobb tanulója. Igaz, ebben sokat segít számára az, hogy elég mindent egyszer elolvasnia, s onnantól már semmi nem robbantja ki azt a tudást a fejéből. Csak kár, hogy ez a tudás jobbára elméleti alapon működik nála, a gyakorlatba már nem mindig tudja átültetni.
Mint például a testnevelés órákon. Nem is érti, hogy neki egyáltalán miért kellett azt a tárgyat felvennie, hisz még csak az sem mondható el róla, hogy annyira lusta lenne, hogy el sem mozdul szabadidejében a könyvek felől. Pedig néha azért ő is elmegy futni, főleg a kora hajnali időpontokban, mikor még olyan sokan nincsenek az utcákon, és nem tud összefutni senki ismerőssel. De neeeem, neki muszáj még az iskolában is mozognia... tulajdonképpen égetnie magát szinte minden egyes nap az évfolyamtársai előtt, mikor kiderül, hogy mennyire nem tud kötélre mászni, de még csak kézen állin se... Na meg persze a labdajátékok... na az mindennek a teteje...
Hál' istennek a biológia laborban nincsenek se kötelek, se labdák. Csak ő,
a sok másik okos kortárs, és a szikék. Legalábbis az új félévben, hisz az év első felében még csak az elméleti alapokat vették át, s most térnek rá a gyakorlatiasabb dolgokra. Jelen esetben pedig egy szegény, ártatlan békára, és annak kibelezésére. Ugyan nem mutatja ki, de azért ettől az egésztől még ő is tart egy kicsit. Persze pontosan tudja jól, hogy mit kell csinálnia, és tudja azt is, hogy ez a szerencsétlen állat nem fog elugrálni, miközben ő épp a hasát vágja fel nagy koncentrációval, de azért kicsit parázik. És igen, nem attól, hogy az állat esetlegesen még életben van, mert tudja, hogy az nem történhet meg. Sokkal jobban tart attól, hogy valamit elront, és rossz jegyet kap. Igen, nála ez a világ végét jelentené...
- Ja-Jaden... Foster... - szinte csak suttogja a lány nevét, amint az lehuppan mellé, hangja pedig akaratlanul is megremeg. Miért pont ide, miért pont mellé kellett leülnie a lánynak? Egész évben gyakorlatilag még csak hozzá sem szólt a csaj, pedig nem egy órájuk van együtt - történetesen azok a borzalmas testnevelés órák is -, és most mégis ideült... Aveline pedig tekintetével Alexet keresi, azt a szemüveges srácot, aki eddig mindig azt a helyet foglalta el, amit most Jade... Őszintén szólva sokkal jobban szeretné, ha most a lány helyett a másik okostojás srác ülne itt mellette, még egy könyörgő, segélykérő pillantást is vet felé, hogy mentse ki innen. Ő azonban csak megrántja a vállát, és inkább leül valahova máshova. "Hát kösz szépen, Alex..." - Csak nyugodtan.... - Ereszt el egy halk sóhajt, és pótcselekvésként, míg a tanárnő ki nem oszja a feladatot, jelen esetben azokat a békákat, inkább kimyitja azt a vaskos, öt kilós könyvet, amit még ano karácsonyra kapott. Noha semmi szüksége arra, hogy még vagy ötvenszer átolvassa a boncolás rejtelmeit, most mégis úgy érzi, hogy ezt kell csinálnia. Legalább addig se foglalkozik azzal a lánnyal ott mellette.
- Először is... Ezeket a békákat nem mi altatjuk el, hanem a tanárnő, ő pedig ilyet nem csinálna, szóval nem kell aggódnod... Másodszor pedig... hiába örülnék ennek a felállásnak én is, de Mrs. Larson egész biztos nem hagyná... Főleg hogy te voltál az egyetlen aki épp csak átment félévkor kettessel... Most biztos jobban fog figyelni rád... - szinte már-már rideg, és tárgyilagos. De talán Jaden is belátja, hogy igaza van. Aveline pedig nem is érti, hogy ez a kis pompomlány miért vette fel egyáltalán a biológiaórát. Hisz nem is lenne neki kötelező. Na meg persze egyértelmű, hogy a szőkeséget még csak nem is érdekli mindaz, amit itt tanulnak. Na de ha már itt vannak mind a ketten egy béka felett... jobb előbb túlesni rajta...
- Szóval egyezzünk meg abban hogy én csinálom, de ha a tanárnő ránk szól, kénytelen leszel átvenni a szikét, és te is matatni a békában...

Aveline Everhart
Diákok
Play by :
Danielle Rose Russel
Kor :
17
Foglalkozás :
Tanuló
Hozzászólások száma :
12

Ava && Jade ~ this is so biological... Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Ava && Jade ~ this is so biological...   Ava && Jade ~ this is so biological... EmptySzomb. Aug. 10, 2019 2:00 am



Ava && Jade
Legnagyobb hatással nem az élettelen környezet van egy élőlényre, hanem a saját és az őt körülvevő fajok egyedei.
Én magam sem tudom, hogy pontosan miért vettem fel annak idején a biológia órát, hiszen nem sok közöm volt hozzá soha életemben. Már általános iskolában sem szerettem, és  bár akkor még ráfoghatjuk, hogy a többi tárgyból úgy ahogy, de remekeltem, ettől függetlenül a természettudományi szarságok és minden más, amiben számolni kellett, enyhén szólva sem tartozott az erősségeim közé.
Viszont közös családi program minden augusztus utolsó napján összeülni, és megszülni valami előórarend szerűséget nekem. Mivel én teljes mértékben szarok bele az egészbe, általában ez úgy néz ki, hogy a család összeül, és apa közli velem, hogy a matek, a történelem, az európai történelem, illetve az irodalom elengedhetetlen. Általában ezekre rá is bólintok, hiszen alapvetően nekem sem lenne jobb ötletem, Eve pedig még be szokta nyögni, hogy hát ez így mind szép és jó, de valami természettudományi tárgyat is össze kéne mószerolnom, mert hát azért nem árt tudom a dolgok fizikai valóját, a kémia fontos tárgy, a biológia pedig az egészünket alkotja... Így tukmálták rám 9. osztályban a fizikát, amit egy becsületes kettessel zártam, 10-ben a biológiát – na meg persze mellé megkaptam ismét a jó öreg és gyűlöletes fizikát – amit nemes egyszerűséggel csak undorítónak találtam. Legalábbis nekem semmi kedvem nem volt órai keretek között beszélgetni a szexről, a férfi nemiszervekről, arról, hogy egy nő miért menstruál, vagy éppen az abortuszellenes Mrs. Larson által mutogatott rémségeket... Mindezzel semmi gond nem lett volna, ha legalább egy csoportbontást hozzánk vágnak, hogy nesze hülyék, legalább nem kell egy rakatnyi srác előtt kotonokat bontogatni és annak a használatának fontosságáról beszélgetni.
Attól függetlenül, hogy a népszerű diákok sorait erősítettem, még nem voltam egy paraszt... És emmellett bár sosem mondtam volna ezt ki, de elég könnyű volt zavarba hozni. Pont ezért is gyűlöltem ezt az órát... Na meg persze a békák boncolása sem tartozott éppen a legkedvencebb hobbijaim közé. Sok kis kocka fiú meg lány elég ferde szemmel is nézett rám, amikor az első napomon betettem a lábam, de nem foglalkoztam velük. Inkább leültem egyedül a hátsó padba, és írtam Isának egy „itt mindenki egy köcsög fasz” üzenetet, minthogy felkapjam a vizet. Általában nem is nagyon figyeltem az órákon, és épphogy egy kettest sikerült összekaparnom az első félév végén, mert az csak elmélet volt... Viszont most bejött a gyakorlat, ami miatt néhány dolog megváltozott. Ez mindössze annyit takar, hogy egyszerűen nem voltam hajlandó az órai munkában részt venni, és kétéltűekben matatni, mert alapvetően is undorodtam tőlük. Pont ezért is állok eddig kerek bukásra, még három másik tárggyal együtt. Mindez egyáltalán nem érdekelne, ha nem a csapattal lettem volna megfenyegetve, és apámat nem állította volna rám az igazgató... De így egyszerűen képtelen voltam elsiklani a dolog felett.
Éppen ezért is döntöttem úgy, hogy egy halk sóhaj kíséretében lepattanok a lány mellé, akit a tanár is pengének tartott. Általában egy szemüveges kissrác ül mellette, aki nagyjából olyan maga slehet, mint én magam, viszont most úgy néz ki, hogy én voltam a gyorsabb...
- Aveline, ugye? – pillantottam rá, a szőke hajfonatomat átdobva a vállam felett – Remélem nem bánod, hogy a melletted levő helyet elfoglaltam.
Nem mosolyogtam rá. Pontosan tudtam, hogy csak egy kis tornászkurvának találhat, mint mindenki más a teremben, holott én soha nem voltam gonosz a kevésbé népszerű diákokkal. Mindenkivel rendesen elbeszélgettem, és soha életemben nem viseltem az egyenruhámat, a többi lánnyal ellentétben. Lehetséges, hogy népszerű voltam, meg minden egyéb, de annyira cinknek éreztem, ahogyan ők ennyire tömegemberként viselkednek. És mivel a csapatban én voltam az egyik legkönnyebb és leghajlékonyabb lány, ezért mondhatni szinte biztosított helyem volt ott... Illetve sokban hozzásegített a dologhoz az is, hogy bár a kapitány egy buta picsa volt, ettől függetlenül kedvelt annyira, hogy ne hajítson csak úgy ki.
- Előre szólok – pakoltam le, a pasztellrózsaszín, keménykötésű füzetemet az asztalra, a hasonló árnyalatú mappámmal együtt – Rettegek, hogy az a szar felugrik a helyéről. Nem lepődnék meg, ha a kis barátaid ideadnának abból a rémségből egy olyan példányt, ami még életben van... Szóval ha egy mód van rá... Én nem akarok rosszban lenni veled, de mi lenne ha csak nézném, ahogyan turkálsz abban a borzalomban, és... Mondjuk kommentálnám? Hogy látom a máját, meg ilyenek? Imádnám a dolgot.
Persze rögtön sejtettem, hogy ezt nem fogjuk ennyivel letudni, de ettől függetlenül egy próbát megért a dolog. Ha nem muszáj, nem matatnék gusztustalan dögökben.

703 ✮✩ ruha ✮✩ megjegyzés ✮✩ Taníts, mester Ava && Jade ~ this is so biological... 1471401822

Jaden Emmaline Foster
Diákok
Play by :
Virginia Gardner
Kor :
17
Foglalkozás :
Diák, barista
Hozzászólások száma :
33

Ava && Jade ~ this is so biological... Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ava && Jade ~ this is so biological...   Ava && Jade ~ this is so biological... Empty

Ajánlott tartalom


Ava && Jade ~ this is so biological... Empty
Vissza az elejére Go down
 

Ava && Jade ~ this is so biological...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Valahol máshol :: Múlt és jövõ-
^
ˇ