Nagyon fontos a menetrend betartása. Minden előre megvan tervezve, le van papirozva, így nem történhet megcsúszás, csak akkor, ha valaki hibát vét a rendszerben.
Ma nagyon fontos megbeszélésre vagyok hivatalos a marketing részleggel. Úgy vélem, hogy minden üzletnek ez a kulcsa, hiszen ha hallani a Hyundai-ról, akkor az azt jelenti, hogy létezik és működik. De fontos az is, hogy mit mondanak a cégről, az autókról, motorokról, különféle járművekről, mert bár nincs olyan, hogy rossz reklám, de olyan igen, hogy nem megfelelő előadás. Sajnos, ha valamit nem a megfelelő módon mutatunk be a fogyasztói társadalomnak, akkor arra jobban fognak emlékezni, mint ha valamit jól teszünk. Tehát ezért is fontos, hogy minden a helyén legyen.
Sok munka borul a nyakamba és bár nehéz, de bekell vallanom magamnak, hogy Hendery itt léte bizony jelentősen csökkenti az esélyét a munkában való összeroppanásomnak. Alig két hete, hogy apámék elutaztak, most pedig ismételten az államokon kívül tartózkodik üzleti megbeszélés miatt és rám bízott sok egyéb feladatot a meglévők mellé.
Ma délután tehát összeülök a marketingigazgatóval és a legjobb csapatával, hogy kieszeljünk valami újat és innovatívat, amire felfigyel a hallgatóság. A Kia sok vevőnket elviszi és bizony felkell kelteni az érdeklődést az emberekben. Ma tehát a feladat egy új üzleti terv megalakításának kezdeteinek megtárgyalása.
Már van pár ötlet az új modellel kapcsolatosan, a dizájn részét már kidolgozták, a szlogen pedig a családbarát mivolta lesz, egy új arculattal. A termék már kész, már csak azt kell kitalálni, hogy hogyan adjuk el.
Egy nagyon fontos dokumentum sorozat maradt apám dolgozószobájában, ami lényegében az egész tervezetet tartalmazza minden apró részlettel, valamint a pénzügyekkel kapcsolatos becsléseket, rengeteg számot és rengeteg információt. A költségvetés mindig nagyon fontos, ezért is van mindig jelen egy pénzügyi munkatárs is a megbeszéléseken, hogy az anyagi vonzatát is tisztán lássuk.
A meeting előtt még számos más feladatom is van, többek között egy korábbi partnereknek tartott prezentáción készült jegyzőkönyvet is átkell még futnom, mivel jelezték, hogy kivetnivalót találtak, ennek pedig jobb szeretek én magamnak utána nézni.
Sokan mondják, hogy a főnöknek kel la legkevesebbet dolgozni és ő keres a legtöbbet. Az igazság viszont az, hogy bár csak annyi látszik, hogy egész nap papírokat tologatok és emberről-emberre járok, ez valójában rengeteg időt vesz igénybe. Egyébként sem vagyok a híve a semmit tevésnek.
Hendery számát hívom, amint beleszól, észre sem veszem a koreai megszólítást, pedig megkéne lepnie, ilyesmiben nem sűrűn van részem. Annyira belemerülök a probléma megoldásába, hogy elhalad fülem mellett ez a két szó. Vele ellentétben angolul szólalok meg és így adok ki minden fontos információt a dosszié megtalálásához és bízom benne, hogy jó kezekben van a feladat.

Meredten nézem a laptopomon megnyitott diasort, melyet bár értek, hisz én állítottam össze, de számokon és képeken kívül mást nem tartalmaz és bizony annak a dossziénak a tartalmával nyerne csak igazán jelentőséget. Igyekszem visszaemlékezni miket is foglal magába a sok kép, de felülkerekedett rajtam mostanság a fáradtság és bevallom sokszor el is kalandozom, főleg, hogy mindig eszembe jut, most nem itt szeretnék lenni, hanem Aiden-nel. Ez mindig meglep, hisz eddig a munka egyet jelentett életcélommal azzal, amit szeretnék, most azonban bár élvezem minden percét, mégis ilyen gondolataim támadnak. Tehát nem éppen megfelelő a teljesítőképességem, amit egy egészséges életmóddal könnyen lehetne orvosolni, de amíg a kávé jelenti az étkezést, folyadékot és alvást is egyben, addig ez nem igen lehetséges.
-Köszönöm-hagyok ennyi időt a beszélgetésnek és már csapom is fel, hogy a lapok közé tekinthessek és bár ismerős minden, mint olvasok, mégis egy nagyon rossz érzés kezd maga köré vonni.
-Nem és te sem ihatsz, a következő fél órában biztosan nem-nézek fel rá szikrázó tekintettel. Igazából nem rá vagyok mérges, reálisan látom a helyzetet és én felejtettem otthon a papírokat, így magamat hibáztatom. Nem lenne tragédia, ha elkéne halasztani a megbeszélést, azonban a szűkre szabott időmbe nem igen tudok más időpontot találni, hogy megejtsük és már erre a napra van felépítve a tervezet. A munka pedig nem tud elkezdődni, tehát hátráltatva lesz, méghozzá általam, ha most nem teszek valamit. -Rossz dossziét hoztál el, ezért most arra kérlek, hogy próbáljunk meg visszaemlékezni amire csak tudunk, a számokat tartalmazó táblázatokat utólag is eltudom nekik küldeni, azonban jó lenne a lényegi részre visszaemlékezni. Te is láttad, hogy mi áll bennük-dörzsölöm meg halántékomat, majd ketté hasad a fejem és képtelen vagyok gondolkodni.- Ülj le-utasítom még, hogy neki állhassunk a munkának

Nem figyelek fel a számonkérésére, arra az egy kérdőszóra, amit a kávé megtagadása vált ki belőle. Feszült vagyok és eléggé elhavazva a munka miatt ahhoz, hogy ne üsse meg fülem a tiszteletlensége, ám nem ez az oka, hogy izzó tekintetet villantok rá.
Azonban rendesen meglep. Ellenkezésre számítok tőle, hiszen az együtt töltött rövid idő alatt már kiismertem annyira, hogy bár nagyon szeretné ezt a munkát, de felettébb szabad gondolkodású és szívesen megy a feje után.
Megkell döbbennem mégis, ahogy hallgatom a beszámolóját , de nem is azon, hogy ennyi mindent képes volt megjegyezni, majd felkutatni emlékei között, hanem azon, hogy nagy részükre még csak nem is emlékszem, hogy egyáltalán szóba kerültek. Talán a fáradtság kezd annyira eluralkodni rajtam, hogy a memóriám és munkavégzésem látja kárát? Szinte már kétségbeesve nézem a diasort és hallgatom, amit mond. Nem sikerül semminek sem megragadnia. Bosszantó a tudat, hogy nem tudom tartani ezt az iramot és legyűrt a munka, Hendery nélkül pedig valószínűleg sehol sem lennék most, bár vele sem sokra megyek, hiszen képtelenségnek tartom, hogy ezt mind sikeresen a hallgatóság elé tárjam. Ennek a beismerése pedig végtelenül elkeserít és komorabbá válok a szokottnál is.
Akár magamra is vehetném szavait, azt ahogyan lényegében rossznak, nem megfelelőnek találja az autót a céljához. Vannak más családoknak szóló termékeink is és bizony most újat szeretnénk mutatni.
-Az igazság, hogy sokszor az az igazán új, ha valami megszokott-teszek csak ennyit hozzá. -Bár abban igazat adok neked, hogy így nehezebben lehet felkelteni az érdeklődést, de ne becsüld le a hatalmát a jól bevált dolgoknak, hiszen ha nincs változás, akkor tudják, hogy egy már bevált és megbízható autót kapnak, míg mindennel, ami új kockázatot vállalunk. Ez nagyon két élen forgó dolog-támasztom alá és egyben cáfolom is meg magam ezzel a pár mondattal, ami azért lehet, mert elbizonytalanodtam. Christopher Nam nem bizonytalanodhat el, ha munkáról van szó és főleg nem azért, mert az asszisztense mond valamit.
Érzem a teljes káoszt a fejemben, ahogy gondolkodom a következő lépésben, míg néma csenben telnek a hosszú másodpercek. Végül lassan tolom hátra a székem és kimérten állok fel.
-Hendery, azt szeretném, ha részt vennél a megbeszélésen és amit most itt elmondtál nekem, nekik is elmondanád. A száraz részleteket is, majd a véleményedet kifejtve-mondom alig ránézve. Ezzel szabad kezet adok neki, de a felelősség teljes mértékben az enyém. Az vígasztal, ha balul is sül el, kilehet javítani, csak akkor kevesebb idő jut a folyamat további részeire. Ha nem is fogadják el a véleményét, de legalább a konkrét tények ellesznek mondva, ami az elsődleges cél.
-Gyere utánam kérlek. A laptopot ne felejtsd itt-mondom felé fordulva és már indulok is a tárgyaló felé, ahol már mindenki a helyén van. Üdvözlöm őket és elmondom, hogy Hendery lesz a mai előadó akit úgy mutatok be, mint asszisztensem és gyakornokom, majd leülök az asztal végébe és várom, hogy mi fog kisülni belőle.

A kérdőíves véleményezést hallva elgondolkodom, hogy mennyire kellene kezdő cégnek lennünk, hogy erre szükség legyen, hiszen ennyi éves tapasztalat után azért már csak lehet tudni, mire van szüksége a vevőnek. Abban azonban igaza van, hogy mivel azt hangoztatjuk, hogy innovatívabb és még felhasználóbarátibb terméket óhajtunk előteremteni, ezért csak előnyünkre vált volna egy kérdőív. Erre nem gondoltam, ahogyan mostanában sok egyéb fontos dologra sem, aminek szinte már megszokott rutinnak kellene, hogy lennie.
Nem is válaszolok neki, jobb, ha én tudok csak ezen kellemetlenül kényes dolgokról, a cégörökös hibáit jobb nem szajkózni, végén még olyan fülébe jut, akit jobb lenne elkerülni.
Így hát mindennemű válaszreakció nélkül hagyom a feltevését, még egy bólintást sem ejtek meg, ám ha okos, márpedig most bebizonyította nekem, hogy akár még helye is lehet a cégen belül, akkor tudja, hogy miért kell most neki előadnia a prezentációt.
-Sokan bármit megtennének egy ilyen lehetőségért cserébe, főleg a te korodban és pozíciódban-utalok némileg a társadalmi elhelyezkedésére is, nem csak az asszisztensi mivoltára. -Ha igazán tudni kívánod, hogy milyen is az én munkám, akkor ez most tökéletes példa rá. A legjobbat kell nyújtani-folytatom határozottan, leplezve bizonytalanságomat és az indokoltan rossz érzésem, hogy egy tapasztalatlan személyre bízom a mai tárgyalást, de fejben már tudom, hogy hogyan fogom megoldani, ha hibát ejt. Mindenesetre pont az a cél, hogy a legjobban végződjön a megbeszélés.

Némán figyelem, néha oldalra fogatom szemeim, de csak ez villanás erejéig, hogy leolvashassam a gondolatokat a jelenlévők arcáról. Az üzleti testbeszéd számomra teljesen más, sokkal jobban értem, ebben nőttem fel. Szerencsére mindenki bólogat, sokan előrébb dőltek a székükben és kezüket az asztalra helyezték, ez bizony mind jó jel.
Szinte felugrok a székemben, mikor meghallom a nagy csapódást. Ebben csak az akadályoz meg, hogy szorosan rámarkolok egyik kezemmel a karfára. Arcomra egy pillanatra kiül az ijedtség, hiszen erőteljesen kilettem zökkentve az iménti feszült figyelemből.
Mikor észlelem, hogy mi a zaj forrása, jócskán meglepődöm, de amin még inkább, az Hendery hangneme, ami sokkal lelkesebb, hangosabb, na és persze nem éppen az én fülemnek kompatibilis.
Úgy vélem mindenkihez tartozik egy előadási mód, van aki egyszerűen nem rendelkezik vele, az a legrosszabb. Vannak azok, mint például én, akiknek a puszta kisugárzása arra készteti az embereket, hogy figyeljenek a szavaira és a határozottságnak köszönhetően megértik azoknak súlyát. A sok egyéb változat között megtalálható az is, amit most Hendery mutat meg és igen felvillanyozza az embereket.
Lényegében tele van közhelyekkel. Olyan nagyot mondó szavakkal, melyek bármely’ reklámfilmben jól hangoznának és felkeltenék a figyelmet Ez természetesen a marketingesek bevett fegyvere, így lehetséges, hogy ennyire kedvükre való a fiú felszólalása. Ami engem illet, számomra inkább az a kellemes meglepetés, hogy kimutatta, bizony van ám neki hangja, amit használni is tud és mer fellépni a véleménye mellett, így képviselve az érdekeit. Ez egy nagyon fontos tulajdonság, ha valaki a versenyszférában tervezi eltölteni az életét.
Ahogy elhallgat pár elnyúló másodpercnyi csend kerekedik, majd ebből felocsúdva, mindenki tapsolni és bólogatni kezd, engem kivéve. Bólintok egyet elismerően Hendery felé, hogy tudja jó munkát végzett, majd intek neki, hogy foglaljon helyet, majd felállok a székemből és lágyan az asztalon pihentetem ujjaim hegyét.
-Bárkinek van kérdése, vagy kivetni valója? -kérdezem, míg körbe jártatom tekintetemet. -Akkor elő a színekkel és statisztikákkal. A tervezőcsapatnak a mai nap áll rendelkezésére, hogy egy a gyerekek tekintetét elkapó dizájnnal drukkoljon elő, ami természetesen a szülőknek is kellő komolysággal bír. A marketinges csapatunkat kérem, hogy Hendery szavait idézzék elő, ha kell alakítsák át, majd küldjék el neki ellenőrzésre, kiváló reklámanyagként szolgál-hallgatok el egy pillanatra, hátha valaki mégis szólni kívánna. -Holnapra legyen minden készen. Munkára fel-engedem el őket ezzel a végszóval. Hangom nem szigorú, vagy utasító, inkább ösztönző. Az itteni emberek a munkájuknak élnek és szeretik a kihívásokat, főleg a rövid határidőket.
Miután csak ketten maradunk Hendey-vel, fáradtan ülök a székben és dörzsölöm meg homlokom.
-Szép munka-dicsérem meg őszintén, bár valahol nem éppen kellemes ezt bevallanom, főleg, hogy nem örültem jelenlétének és még mindig csak békélek a tudattal, hogy asszisztensem van, ám valóban nagy segítség. Majd felállok és elindulok az ajtó felé.
-Hendery, nekem is hozz egy kávét-mondom, mielőtt kilépnék az ajtón és ezzel adom meg a megérdemelt és kívánt pihenését.