One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



catch me if you can ☆ Saya & Isa

Flor&Dorian - all goes wrong - Page 2 EmptySaya Manoban
Yesterday at 11:41 pm



Egy pörgős nap végén | Taytum & Saya

Flor&Dorian - all goes wrong - Page 2 EmptySaya Manoban
Yesterday at 11:40 pm



come on small pet, let's meet

Flor&Dorian - all goes wrong - Page 2 EmptyRomero D. Bohen
Yesterday at 11:09 pm



Fortune útjai kiszámíthatatlanok

Flor&Dorian - all goes wrong - Page 2 EmptyCaitlin Star
Yesterday at 10:42 pm



Ruby & Millie • kind hearts still break hearts

Flor&Dorian - all goes wrong - Page 2 EmptyMillie Crawford
Yesterday at 10:18 pm



l'arrivée - Marion & Pierre

Flor&Dorian - all goes wrong - Page 2 EmptyMarion Arceneaux
Yesterday at 10:15 pm



BelAmi

Flor&Dorian - all goes wrong - Page 2 EmptySelket Sheay
Yesterday at 9:54 pm



Játékpartner keresõ

Flor&Dorian - all goes wrong - Page 2 EmptyJoshua Miller
Yesterday at 9:36 pm



Unexpected trip to Peekskill

Flor&Dorian - all goes wrong - Page 2 EmptyDean Calver
Yesterday at 9:09 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 18 16
Diákok 25 19
Törvényszegők 11 17
Bűnüldözés 8 9
Hivatal 6 6
Üzlet 12 15
Oktatás 5 5
Munkások 11 7
Egészségügy 13 9
Összesen 108 104
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 34 felhasználó van itt :: 14 regisztrált, 0 rejtett és 20 vendég :: 2 Bots

Aicha N. Dubois, Amelia J. McCoy, Bellamy West, Caitlin Star, Choi Dae Won, Fable Hill, Freddie Berles, Henry H. Marsh, Katherine P. Montgomery, Marissa Grey, Mason Ford, Raelyn J. Winters, Romero D. Bohen, Sarah Farrow


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Flor&Dorian - all goes wrong

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Flor&Dorian - all goes wrong   Flor&Dorian - all goes wrong - Page 2 EmptySzer. Aug. 07, 2019 4:45 pm


Dor ✫ Flor

Ahhoz képest, hogy megígértem Ryannek, hogy annyit leszek itthon, amennyit csak tudok, és Rae is itt lakik hivatalosan, és már hónapok óta jár Doriannal, furcsa, hogy még nem találkoztunk személyesen. Bár az tény, hogy volt néhány alkalom, amikor mind a ketten a lakásban voltunk, csak mivel ők elvonultak, én is behúzódtam a szobámba, ha nem volt különösebb dolgom kint, és utána valahogy elkerültük egymást, pedig nem volt szándékos, legalább is részemről biztos, hogy nem.
- Az, hogy néhány alkalommal esetleg el kellett látnia és e miatt találkoztatok gyakrabban nem feltétlen indokolja, hogy egymásba is gabalyodtatok - szándékosan nem mondom, hogy „szerettek”, mert nem tudom, hogy egymás előtt felvállalták-e akár saját maguk előtt is, és nem én szeretném elárulni. - Általában az én tapasztalataim szerint az ilyenek még a barátságot sem feltétlen vonzzák maguk után - mosolygok rá bíztatóan, hogy ne becsülje le magát. Őt nem ismerem, de Rae-t igen, és nem hiszem, hogy megint olyan rosszul választana, mint az első alkalommal. Ha magamból indulok ki, akkor nekem már az is elég lenne, ha önmagamért szeretne valaki, és nem akarna megváltoztatni vagy azt elérni, hogy minden az ő akarata szerint történjen.
Itthon még nem tört rám eddig pánikroham, és lényegében egészen szépen meg is úsztam eddig, a New Yorkban töltött idő alatt, és néha-néha már azt is hittem, hogy gyógyult vagyok. A legdurvábbat talán akkor éltem meg, amikor Ryan először bukkant fel az életemben, na, akkor, ott, ha Ő nem olyan felkészült és sokat látott, biztos, hogy komoly bajom lett volna, és nem úszom meg mentő nélkül. A többi ahhoz képest szinte semmi nem volt, bár utána azért még jó néhány alkalommal kerülgetett, így rá kellett jönnöm, nem gyógyultam meg. Dor „tudatlansága” Rae hollétére vonatkozóan, a korábbi sötét, Marcos gondolataimmal összevegyítve pedig egy újabb roham szélére sodornak. De most még vagyok annyira magamnál, hogy irányítani tudjam, és nem akarom sem magamat, sem őt kellemetlen helyzetbe hozni, így megpróbálok uralkodni magamon, és legalább kifelé mutatni, hogy jól vagyok, még akkor is, ha érzem, hogy ettől még azért kissé messze vagyok. Tudom, hogy Rae tud magára vigyázni, és egyelőre hagyom, hogy Dorian szavai megnyugtassanak. A pánik meg ráér később is, majd, ha bevallja, gőze sincs, hogy hol van a barátnőm. De kell pár perc, hogy ezt a szintet is elérjem.
Kicsit még nehéz úgy fókuszálnom a külvilágra, mint normális állapotomban, de még így is észreveszem rajta, hogy először szeretné visszautasítani, hogy bejöjjön, de végül valami mégis meggyőzi, bár nem tudom, hogy mi. Vajon ennyire rosszul nézek ki? Persze erre a kérdésemre nem kapok választ, és nem is karok rákérdezni, mert a végén még a saját csapdámba esek, és véletlen lebeszélem, hogy bejöjjön, akkor viszont nem fogom megtudni mi is történt, és Rae miért nem nála van. Ez, ha nem lenne a múltam, tök mellékes lenne, de így nem tudok csak úgy szemet hunyni a dolog felett. - Majd kitalálunk közösen valami hihető magyarázatot, hogy miért bolt szükséged erre a kitérőre - próbálok én is hozzá hasonló módon reagálni, bár nem tudom mire is gondol pontosan. Ha arra, hogy mások arra fognak gondolni, hogy köztünk történni fog valami olyan, aminek nem kéne, akkor az engem teljesen hidegen hagy. Rae bízik bennem ennyire, vagy legalább is nagyon remélem, hogy bízik ennyire, mert soha senkit nem árulnék el ilyen aljas módon.
- Nem, de itt két lány lakik, és ez nem Manhattan legbiztonságosabb környéke - jön csípőből a hülyeség belőlem, mert nem tudom, Rae mit árult el neki és mit nem. E mellett valóban igaz, amit mondtam, mert ez Queens egy nyugodtabb és biztonságosabb része, azért össze sem lehet hasonlítani Manhattan elit negyedeivel. A többi biztonsági dolgot meg még nem is látta…
- Biztos, nem kérsz semmit? Csak miattam nem kell udvariaskodnod - erősítem meg a dolgot, mert nem szeretném, ha azért érezné magát kellemetlenül, mert csak én vagyok itthon. Ráadásul nem csak alkohol van a házban. Amikor viszont az üzenetet említem, valami átsuhan az arcán, de nem tudom beazonosítni. Lehet csak a mostani állapotom miatt, de lehet, más miatt nem jövök rá, bár az sem elképzelhetetlen, hogy nem is az üzenet az oka.
Még nem tértünk ki a lakótársammal arra, hogy volt-e már bátorsága bevallani kedvesének, hogy ő tulajdonképpen még házas, és én akarom Doriant felvilágosítani erről. Viszont ennek a NEM tudásnak köszönhetően, nem igazán tudom mi olyat titkolhatott el Dor, ami Rae-ből ezt váltotta ki. Valahogy viszont szeretném megtudni a választ, mert Rae eddig szinte a föld felett járt, és szeretném, ha ugyan ilyen állapotban találkoznék vele legközelebb. - Nem akarok tolakodó vagy rámenős lenni, de talán lehetséges, hogy, ha elárulod mi volt az a nagy titok, amit eltitkoltál, akkor tudok tanácsot is adni - ajánlom fel neki a segítségemet, és próbálok a legkevésbé pofátlannak tűnni. De kényszeríteni sem akarom, hogy olyat mondjon el, amit nem szeretne. Mi még nem ismerjük egymást, és, ha a kedvesének sem mondta el, akkor lehet, nekem sem akarja majd, bár az is elképzelhető, hogy egy idegennel másabb ezt a „valamit” megbeszélnie.
Elvigyorodom a kérdésére, de lehet inkább zavaromban, mint örömömben. Rae-től nem halhatta, hogy alkoholista hajlamaim lennének, mert attól függetlenül, hogy néha megiszok egy-egy pohár valamit, a rendszeresség a legkisebb mértékben fedezhető fel benne. Hiszen van, hogy hónapokig eszembe sem jut, utána meg van, hogy egy-két egymást követő nap is megiszok egy-egy deci bort vagy egy pohár sört. - Volt, hogy fél évig még csak rá sem néztem alkoholra, tehát nem hiszem, hogy bármilyen tábort erősíteni próbálnék - mosolygok rá kicsit zavartan. Egy kicsit jobban megnézem Doriant, és arra kell következtetnem, hogy ő inkább rendelkezik olyan háttérrel, mint én, így lehet később ő lesz az, akire leginkább számíthatok majd, hogy Rae biztonságban legyen. Viszont nehéz még így is erről beszélnem, így kicsit kerülő úton próbálom megtudakolni, hogy mit gondol az itt látottak és tapasztaltak után.


Flor Sanchez Moreno
Oktatás
Play by :
Mariana "Lali" Espósito
Kor :
28
Foglalkozás :
EPA-nál környezetmérnök, besegít a Rosa Italian Cafénál (és spanyolt oktat privátban)
Hozzászólások száma :
292

Flor&Dorian - all goes wrong - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor&Dorian - all goes wrong   Flor&Dorian - all goes wrong - Page 2 EmptyKedd Aug. 06, 2019 8:54 pm


flor&dorian

Másodpercek leforgása alatt történik mindaz, hogy a mindjárt szívinfarktust kapok állapotból átesek a lónak arra a túloldalára, ahol is már ismerkedősebb hangvitelt kell megütnöm a nem olyan idegen, de ismeretlen hölgy előtt. Számíthattam volna rá, hogy találkozni fogunk előbb vagy utóbb, noha ezt eddig egészen jól elkerültük. Mint valami kémfilmekben, ahol a két főszereplő nem lehet egy helyen vagy azokba a szuperhősös esetekben. Amikor Superman magára kap egy szemüveget és senki sem ismeri fel, holott mikor a világot menti meg, egyszerűen csak lekerül róla ez a kiegészítő, plusz még kap egy belőtt sérót, de még így sem vágja senki sem, hogy a két személy baszki egy és ugyanaz. Persze jó, értem én, ha mindenkinek feltűnne, akkor a film 5 percnél tovább tartó időtartamot sem élne meg, így el kell a nézők előtt húzni azt a bizonyos mézesmadzagot. És bár most úgy tűnhet, hogy ellenzem ezt a kategóriát, de erről szó sincs. Egyszerűen próbáltam magyarázatot találni, hogy miért nem lehettünk eddig a pontig Florral egy helyen, ugyanabban az időben. Bár kétlem, hogy mi is ugyanazok a személyek lennénk, mint ahogyan ezekben a klasszikusokban bemutatják azt, de a mai világban már nem lepődnék meg semmin sem.
- Az ő szíve választott volna engem? Én inkább úgy mondanám, hogy a szerencsétlenségeim miatt akadtunk össze, de tény, az első sokkal filmbeillőbbnek hangzik. - gondolkozok el egy röpke másodpercre és bár azt nem ígérhetem meg, hogy első körben valójában megismer majd, de az már haladás az emberi kapcsolatok fejlesztésének történetében, hogy tudjuk egymás nevét. Félsiker. Azért valahol az sem éppen esik rosszul, hogy mostanság ezen a címen tartanak számon, mint 'Rae szíve választottja'. Lehet a következő alkalommal, ha úgy döntök, ismét színesítem majd a testemen lévő palettát, ez a szöveg lesz, amit magamra varratok.
Nem hittem volna, hogy ennyire könnyű őt kibillenteni a nyugalmi állapotából, mégis nekem sikerül összehoznom, ezért mielőtt szegény totálisan kiakad, gyorsan ki is magyarázom az elhangzottakat a kellemetlenebb változók elkerülésének érdekében. Egyikünknek se lenne jó, hogyha még rosszabbul lenne. Ámbár eleinte kissé furán hat a túlzott aggodalma, miután felidézem mindazokat, amelyeket Rae mondott korábban, már nem is annyira tűnik meglepőnek a reakciója. Fordított esetben talán én sem cselekedtem volna másképp.
- Megnyugtató. - félmosolyt ejtek, ám a beljebb invitálását élből elutasítanám és már azon vagyok, hogy ezt szavakban is kifejezzem, amikor is a belső kisördög belemászik kusza gondolatmenetem közé és a hátsószándékra hívja fel figyelmemet. - Pár perc kitérőből nagy probléma csak nem lehet. - komolytalankodok, noha nem lehetek abban biztos, hogy vevő rá. Nem sokan rezegnek ugyanazon az elmesíkon, akárcsak én és sokakat egyenesen dühítenek az ilyen megszólalásaim. Ami pedig a maradásomat illeti, esetleg mélyebben elmerülhetünk az egész nem túl nyugtató veszélyek témában, hátha megtudok olyat, amitől nyugodtabban megy a reagálás minderre.
- A Big Brother már adásban van? - értem itt ezalatt a kamerákat meg a biztonsági rendszert és még tudja tököm, hogy még mik a jövőbeli tervek, mert mikor legutóbb itt jártam, akkor ennek még nem volt nyoma. Azóta viszont változhattak a dolgok és ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy akkor Raelynnel mi voltunk a legyőzhetetlen szuper páros, most meg szólóban nyomom. Elszomorító.
Kényelembe helyezem magamat, de az italt most kihagyom és elutasító válaszomat azért egy udvarias köszönöm odabiggyesztésével is megspékelem. Ő viszont úgy tűnik a borral barátkozik meg éppen és ez sok jót nem sejtet, közöm azonban túl sok nincs hozzá. Amikor felhozza az üzenetet, úgy érzem totális végem lesz. Nem egy tündéri, édes nőszemély? Én is kaptam tőle pár ehhez hasonlót, bár egyes üzenetváltások tartalmát nem lenne szerencsés a hűtőre kitűzni. Bele.Fogok.Pusztulni.
- Mondjuk úgy, hogy kinyitottam azt a nagy számat és a következménye nem volt éppen örömteli. - fintort vágok, de másképp nem tudnám ezt megmagyarázni. - Volt valami, amit korábban már el kellett volna mondanom neki, de túl gyáva voltam hozzá. Most meg mondhatjuk azt, hogy két pofára ehetem azt, amit főztem. - egy szóval se mondom, hogy nem érdemlem meg, de azért tényleg kegyetlenül mocsok módon érzem magamat miatta. A méltó jutalmam vagy büntetésem. - Itt minden flottul megy vagy egyszerűen azok táborát erősíted, aki minden délután elkortyolgat egy-két pohár bort a 'nyugiperceiben'? - vágom, előbb azt mantráztam, hogy nincs közöm hozzá, de azért a kíváncsiság mégiscsak egy olyan dög, amely addig furkálja-szurkálja az oldaladat, amíg bele nem ütöd az orrodat más dolgába. Aztán meg szépen és ártatlanul elsunnyog, ha betörik azt.



     :biggrin:  


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



Dorian J. Lester
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
32
Foglalkozás :
rossz példakép
Hozzászólások száma :
755

Flor&Dorian - all goes wrong - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor&Dorian - all goes wrong   Flor&Dorian - all goes wrong - Page 2 EmptyKedd Aug. 06, 2019 4:52 pm


Dor ✫ Flor

Ez a hirtelen nyakamba szakadt magány valahogy furcsán rosszul érint, de nem tudom, miért. Voltam már egyedül, ráadásul ebben a lakásban is. Hiszen, amikor New Yorkba költöztem, valahol éppen ez az önállóságra való törekvés motivált, és akkor nem is zavart, mondhatni még élveztem is egy kicsit az egyedül létet. Akkor leginkább az albérleti díj volt, ami rákényszerített a lakótársra, de most már ez nem akadály, hiszen már nem pincérnőként dolgozok, hanem egy állami cégnél, van tanítványom is, ráadásul még néha mindig be-besegítek Lynnek, ahol azért még mindig jó jattot lehet összeszedni, akár egy nap alatt is a napi béren felül. Rae nélkül viszont most már nem olyan jó egyedül lenni, túl sok időm van gondolkozni, a gondolkodás pedig nekem árt, legfőképpen az idegeimnek. Igazából ki sem akarom számolni, hogy a lakótársam mikor költözött ki átmeneti jelleggel, de nekem már egy örökké valóságnak számít ez is. Zavarni viszont a világ minden kincséért sem zavarnám. Hiszen még mit mondhatnék neki, amikor azzal a férfivel van, akit szeret, hogy „Szia! A lakótársad, aki mellett életveszélyben vagy, önző módon szeretne újra látni, mert hiányzol neki.” ez baromság. Meg kell szoknom a dolgot, hiszen rajtam kívül, azt hiszem, mindenkinek jobb, ha egyedül vagyok. És tessék már megint elkalandoztam a munkámtól.
Nem értem az agyamat komolyan mondom. Itt van a jelentés, ami szépen készül, szinte már az egész megvan, csak az összegzés legvége hiányzik, de mégis, ha megállok egy pillanatra, hogy átgondoljam minden benne van-e, csak az jár a fejemben, hogy Marco hónapokon belül szabadul és meg akar majd találni. Hogy, ha megtalál, újra kezdődnek azok a szenvedések, amiket mellette, mellettük kellet átélnem, és amik egy részéről még a mai napig sem tudtam beszélni senkivel. Ráadásul lehet pont ezért kapott kevesebb büntetést, lehet, ha elmondtam volna mindent, ő sem szabadult volna ki soha, mint a szülei. Erővel kényszerítem magam a munkámra, de mivel elvesztettem a fonalat, így át kell olvasnom megint, hogy mi van benne és mi nincs.
A kopogás viszont egyből újra Marcot juttatja az eszembe, és csak azért nem telefonálok egyből Ryannek, mert eszembe jut a kamera, és nem akarom fölöslegesen őt sem idegesíteni, megvan neki is a saját élete.
Elképzeléseimmel ellentétben viszont az ajtóban nem a mostohabátyám áll, hanem Dorian, Rae nélkül. Igazából nem gondolok először semmi rosszra, mert lehet Rae-nek szüksége van valamire, de ő valamiért nem tudott hazaugrani, és Dort kérte meg, ebben pedig nincs semmi szokatlan. Látszik rajta, hogy kicsit zavart, de ezzel nem foglalkozok. - Valóban elég fura, de szerintem már éppen itt volta az ideje, hogy én is megismerjem Rae szívének választottját - mosolygok rá kedvesen, nem is sejtve a jövetelének valódi indokait. Dorral, ha nem tudnám kicsoda ő, első ránézésre, azt hizem, nem szívesen futnék vele össze az utcán, de tudva azt, amit tudok, nyugodtabbnak érzem magam. A vállam fölött való eltekintgetésre viszont az ajtónyitás után megtalált kezdeti nyugalmam kezd elpárologni. A kérdése, ami viszont a barátnőm és lakótársam hollétére utal, egy kisebb pánikot vált ki belőlem. Sőt, lehet nem is kisebbet, mert kezdem érezni, hogy egyre jobban eluralkodik rajtam a tehetetlenség, és egyre zavarosabbak a gondolataim, de még küzdök a józan eszemért, és még kérdezni is tudok, azt hiszem, hogy értelmesen is, ráadásul angolul, ami azért bizonyítja, hogy még azért magamnál vagyok, valamennyire.
Meggyőződésemmel ellentétben viszont ezeknek a pánikrohamoknak a leküzdésén még bőven van mit csiszolnom, mert vendégem látszik és hallatszik is, hogy nagyon sürgős nyugtatásra van szükségem. Szerencsére még tisztán átjut minden szava a kezdeti ködön, és - szerintem - egy teljesen normális aggódás veszi át a helyét. Viszont most valamiért hajlamos vagyok hinni neki, amikor azt mondja, „Biztonságban van”, talán pont a nyugodt hangsúly és az eddiginél nyugodtabb tartása miatt. Becsukom a szemem és veszek egy mély lélegzetet, hogy kavargó gondolataim, a zakatoló szívverésem csillapodjon és a pattanásig feszült izmaim is kicsit el tudjanak ernyedni. - Persze, megleszek - mosolygok rá kedvesen, hogy azért ő is megnyugodjon. - De gyere beljebb nyugodtan - állok félre az ajtóból, hogy be tudjon jönni, és ne a küszöbön beszéljük meg a dolgokat, mert azért még van kérdésem bőven. És, amikor beljebb jön, akkor bezárom jó alaposan az ajtót, és a kulcsot a mellette lévő kisasztalra teszem. - Foglalj helyet, és érezd magad otthon - gondolom, a lakást már ismeri, így nem kell körbevezetnem. - Kérsz valamit enni, inni…? - kérdezem tőle félbehagyva, bár gondolom azért az már megfigyelhette, hogy attól függetlenül, hogy lányok vagyunk, azért van itthon alkohol is, mint a sör és a bor, így, ha szeretne azzal is tudok szolgálni. És csak a válaszai után térek rá Rae „kiköltözésének” napjára. - Dorian, most őszintén, mi történt az alatt az idő alatt, amíg Rae megírta nekem azt a levelet - utalok most a hűtőn hagyott üzenetre - és eljutottatok volna a lakásodra? - kérdezem tőle értetlenül, miközben visszatérek a konyhából, azzal, amit ő kért, és a magamnak kitöltött egy pohár édes vörös borral. Nem iszok túl gyakran, de most határozottan érzem, hogy erre nagy szükségem van.


Flor Sanchez Moreno
Oktatás
Play by :
Mariana "Lali" Espósito
Kor :
28
Foglalkozás :
EPA-nál környezetmérnök, besegít a Rosa Italian Cafénál (és spanyolt oktat privátban)
Hozzászólások száma :
292

Flor&Dorian - all goes wrong - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor&Dorian - all goes wrong   Flor&Dorian - all goes wrong - Page 2 EmptyHétf. Aug. 05, 2019 8:46 pm


flor&dorian

Vajon minden rendező, forgatókönyvíró meg ehhez hasonló nagyágyú így készül fel élete nagy szereplésére, akárcsak én? Teljes sötétségben tapogatózva, azt se tudva mi legyen a következő lépése és egyszerűen rábízva a véletlenre, mintha az majd megoldaná a helyzet reménytelenségét? Kétlem, de talán valahol ösztönzőbb ilyen módon tekinteni arra a helyzetre, amibe hamarosan fejest ugrok, mint úgy, hogy: haver, ezt úgyis elcseszed. Teljes nagybetűkkel és vastagon szedve, hogy még véletlenül se téveszd szem elől a hibáidat. Egyébként belegondolva nem tudom az emberek miféle jószágból lettek összerakva, de többségünk jobban érzi magát, hogyha lát egy rajta kívülállót ugyanolyan szorult helyzetbe kerülni, akárcsak saját maga. Mintha kárörvendők lennénk és örülnénk más nyomorúságának, holott a mélyebb tartalmat megnézve közel sem erről van szó. Egyszerűen csak ezzel azt érezhetjük, hogy nem is vagyunk olyan egyedül, mert az a másik szerencsétlen is elszúrta, nem csak te. Erről a kis tökmag éveim jutnak az eszembe, amikor rossz jegyet vittem haza és úgy védekeztem a szüleim előtt, hogy azt mondtam xy is ugyanolyan jegyet kapott. Mármint komolyan, ez miben jobb? Megnyugtatja a szülőt, hogy nem csak a te gyereked marha, hanem a másé is és akkor nem azon kattog a drága anyuka meg az apuka, hogy totálisan elszúrták a nevelését a gyereknek? Nem tudom, de abban a helyzetben, amikor példaképeim vizslató tekintete meredt rám, félelmemben úgy éreztem ez működni fog. Ez olyan vágott sebre sebtapasz esete lehetett és talán egy részem most is annak a gyereknek érzi magát. Belegondol abban, hogy a nagyok is buktak már el ilyen csúfosan és ezen felbuzdulva már könnyebben megy az is, hogy kiszálljak a kocsiból és eljussak az ajtóig, habár valahol úgy zajlik ez le kívülről nézve, hogy két lépés fel, elbizonytalanodás, majd négy lépés hátra. Aztán végül csak elszámolom magamat, mert mire feleszmélek, ott állok az ajtó előtt és úgy kopogok, mintha attól félnék, hogyha kinyílik az ajtó, valaki orrba vág. Mert ez is megeshet, és mert valószínű megérdemelném, de azért kellemes biztosan nem lenne betört orral meg a béka segge alatt lévő büszkeséggel hazakullogni. Az ilyet az ember nem fogadja el egykönnyen és nem én leszek az első, aki csak úgy beletörődik.
A második kopogás már emberesebbre sikeredik, de nagy meglepetésemre nem az általam keresett és bálványozott nőszemély áll ott egy kis idő elteltével, hanem valaki egészen más. Számomra ismeretlen, habár a józan ész és a logika összekombinálásával csak-csak sikerül összeraknom a teljes képet és ráhibáznom a lány kilétére.
- Nem is értem, hogy hoztuk ezt össze. - tanácstalanságomba bököm ki ezt a szöveget, mert nem vagyok az a nagy menő ismerkedős fajta. Néha elgondolkoztató, hogy fel kellene lapoznom egy olyan könyvet, ami a normális emberi kapcsolatokat taglalja meg hogy miképpen kellene végleg magunk hagyni az ősember korszakot. Biztosan mások ezt zsigerből csinálják, de akadnak olyanok is, mint például én, akiknek nem árt néhány jó tanács, mielőtt végképp kilökjük őt védtelenül a nagyvilágnak csúfolt vadonba.
A kérdésemre egy újabb kérdés a válasz és már éppen mondanám azt, hogy akkor én veszek egy éles kanyart és nem zavarok tovább, de a félreértésből hirtelen egy kezdődő pánik lesz úrrá Flor vonásain, én pedig ahelyett, hogy felvenném a nyúlcipőt, egyszerűen javítok megfogalmazáson.
- Úgy volt, majd útközben változott a terv, de nincs pánik, Rae jó helyen van csak azt hittem már, hogy hazajött azóta. - magyarázom el, hogy ne essünk túlzásokba, ha nem muszáj, a részletekbe viszont nem megyek bele. Pontosan tudom hol van, de nem akarok beavatni senkit se, ha esetleg Rae egyedüllétre vágyik, ami leginkább ellenem szól, de akkor ebben az esetben vissza is kanyarodhatunk a korábbi eszmefuttatásomhoz, miszerint csoportban jobb szenvedni, mint egyedül. - Biztonságban van Flor, ne aggódj. - teszem hozzá nyugodtabban és megtámasztom mancsomat az ajtófélfán. - Te azért megleszel? - kérdezem meg lassan és egyben óvatoskodva, nehogy nála is átlépjem a túlságosan tolakodó határt, de mielőtt továbbállnék és nem rontanám tovább itt a levegőt, úgy érzem az az értelmes, ha megbizonyosodok arról, hogy akire előbb a szívbajt hoztam az teljesen rendben lesz a továbbiakban is. Ez már azért valamiféle javulásnak is betudható, nemde? Az ősemberek biztosan nem éreztek empátiát, egyszerűen ha gondot okoztál számukra, fejbe vertek egy bottal és sorsodra hagytak, de félreértés ne essék, nekem meg sem fordult ilyesmi a fejemben ezalatt a pár perc leforgása alatt.


     :biggrin:  


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



Dorian J. Lester
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
32
Foglalkozás :
rossz példakép
Hozzászólások száma :
755

Flor&Dorian - all goes wrong - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor&Dorian - all goes wrong   Flor&Dorian - all goes wrong - Page 2 EmptyHétf. Aug. 05, 2019 6:17 pm


Dor ✫ Flor

Amióta Rae beköltözött a lakásba lényegében alig voltam egyedül, leszámítva persze, amikor műszakban volt, de azért mindig tudtam, hogy legfeljebb huszonnégy óra, és újra lesz mellettem valaki. Rettentő önző dög vagyok, mert az egész világnak az lenne a legjobb, ha meg tudnék lenni teljesen egyedül, de bármennyire is próbálkozok, előbb-utóbb rá kell jönnöm, hogy nagyon is igénylem a társaságot. Viszont sajnos bárki, aki kapcsolatba lép velem potenciális veszélyben van. Ha valami baja esik Rae-nek, akkor az csak is és kizárólag az én hibám lesz, hiszen ő semmit sem követett el, csak azt, hogy hozzám költözött be albérletbe. Ennek viszont nem kellene olyan bűnnek lennie, ami miatt baja eshet, a legrosszabbra pedig még csak gondolni sem akarok. A mostohabátyám, Marco egy állat, az egész családjával együtt, és elvileg ebben az évben szabadul, bár itt azért vannak olyan körülmények, amik miatt akár hosszabbítás, de akár rövidítés is megeshet a kiszabott tíz évére vonatkozóan. Rae előtt is próbáltam titkolni kezdetben, de volt egy pont, ahol már nem lehetett tovább elhallgatni előle, sőt, sosem lett volna szabad, de féltem, hogy mit fog gondolni. Nagyon nehéz megnyílnom bárki előtt, és legszívesebben örökre kitörölném a mostohacsaládomnál töltött időt az életemből, nemhogy még beszéljek is róla valakinek. Rae-nek viszont joga volt megtudni, hogy milyen veszélyt hoztam a fejére, így amikor elárultam neki, hogy ki is van a nyomomban, felajánlottam neki, hogy, ha szeretne, elköltözhet, és még segítek is neki bármiben, amiben csak szükségét érzi. Ezt viszont egyelőre visszautasította, és hagytam neki. Egyrészt, mert még nincs szabadlábon (egyelőre) a mostohabátyám, részben pedig azok miatt a biztonsági rendszerek miatt, amiket Ryan szereltetett be az FBI finanszírozásával. Egyszerre nem lehetett mindent megcsinálni így csak nem régen készült el minden, így az egész kégli olyan, mint egy erődítmény. A bérház bejárati ajtaja és a mi lakásunk ajtaja felé egy-egy kamera van beszerelve, ami két laptophoz van kötve; az egyik a mi lakásunkban van, hogy bármikor rá tudjunk nézni, a másik Ryan lakásában van, hogy végszükség esetén ő is tudja, hogy mi történik. Amikor először mondta, hogy milyen változtatásokat tervez, ez verte ki nálam a legjobban a biztosítékot, mert azt hittem, hogy másoknak is lesz hozzáférése, hiszen neki nincs ideje, hogy egész nap a monitort figyelni, de szerencsére nem így tervezte ő sem. A biztonsági és golyóálló bejárati ajtó és ablakok engem valahogy nem zavartak, de Rae-t azért kicsit érzékenyen érintették, és tudom, hogy paranoiásnak gondolt engem is és Ryant is. Ő viszont nem tudja, hogy a mostohacsaládomtól, habár csempészetből éltek, a gyilkolás sem állt soha túl messze, bár tudtommal Marco még nem ölt, de azok, amiket velem csinált, lehet, hogy rosszabbak voltak.
Valahol ezért is örültem a múltkor Rae hűtőn hagyott üzenetének, miszerint pár napra Dorianhez költözik, akivel még igaz, nem találkoztam személyesen, de Rae nem mondott róla semmi rosszat, sőt, kifejezette áradozott róla, és még néhány képet is mutatott róla. Ez valahogy természetes volt, ráadásul legalább annyira hasznos is lehet bármikor, mint az, hogy Rae és Ryan is megismerték egymást. Sosem lehet tudni, mikor jön jól, ha ismerjük egymás ismerőseit.
Ma nem kell bemennem dolgozni, de azért van munkám, mert hazahoztam egy jelentést, ami sürgős határidős, de már nem volt tegnap időm bent megcsinálni. Jobb is, hogy valami eltereli a figyelmemet, mert így egyedül félek, becsavarodok. Még jó, hogy még mindig nem csináltattam meg az itteni fegyvertartásimat, és így a pisztolyom is még mindig Tío washingtoni lakásában van. Ezzel tudom legjobban minimalizálni, hogy véletlen lelövök valakit.
Hiába felejtkeztem bele a munkába, még így is meghallom az elég vérszegényre sikeredett kopogást, hiszen a nappaliban vertem tanyát, de már reflex nálam, hogy teljesen elnémulok ilyenkor. Amikor viszont eszembe jut a kamera, egyből a hozzá tartozó laptophoz megyek, és megnézem, ki lehet az. Ha jól látom Dor az, csak azt furcsállom, hogy Rae nincs vele, de ezen most nem akadok fenn. Na, ugye, hogy milyen jó, hogy Rae még képeket is mutogatott róla? Különben simán ott állhatna, amíg rá nem un. Meghallom a második kopogást is, ami már azért kicsit erőteljesebb, de előtte azért lejjebb csukom a laptop fedőlapját, és csak utána nyitom ki a bejárati ajtót, de még mindig csak résnyire, hogy, ha baj van, vissza tudjam zárni, és a nyílásba az én lábam kerül, hogy más ne tudja ezt a lépést már megtenni. Sokszor hallani, hogy a betörők így akadályozzák meg, hogy vissza tudják a lakók csukni az ajtót.
A valóságban is Doriannak tűnik, nem csak a kamerában, de amikor bemutatkozik, akkor nyugszom meg teljesen, és szélesebbre tárom az ajtót. - Szia, Dorian! Igen, én vagyok Flor - fogadom el a felém nyújtott jobbot egy kedves mosoly kíséretében. - És valóban, mi még nem találkozunk - erősítem meg ezt a megállapítását is. Jobban megnézve kicsit feszültnek tűnik, amitől kicsit ideges leszek, és valahogy az sem nyugtat meg, hogy folyton a lakásba nézeget. - Rae? - kérdezek vissza értetlenül, mert ezek szerint csak az én fantáziám lódult el másik irányba. - Rae-t én azóta nem láttam, és nem is beszéltem vele, mióta „néhány napra” - teszem idéző jelbe az időintervallumot - a Te lakásodra költözött - mondom én is most már feszülten Rae miatt. - Dorian, hol van Raelyn? - kérdezem egyre idegesebben, és eszembe sem jut, hogy még mindig az ajtóban állunk. „Ugye nem Marco talált ránk? Ugye nem?” Csak ezek a gondolatok jutnak eszembe, hogy Rae-nek miattam esik baja.


Flor Sanchez Moreno
Oktatás
Play by :
Mariana "Lali" Espósito
Kor :
28
Foglalkozás :
EPA-nál környezetmérnök, besegít a Rosa Italian Cafénál (és spanyolt oktat privátban)
Hozzászólások száma :
292

Flor&Dorian - all goes wrong - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Flor&Dorian - all goes wrong   Flor&Dorian - all goes wrong - Page 2 EmptyVas. Aug. 04, 2019 9:02 pm


flor&dorian

Úgy viselkedtem az elmúlt pár napban mint aki megtébolyult jó dolgában. Nem egyszer és nem kétszer jártam végig a fejemben azt a beszélgetést, ami kiforgatta magából az életemet és olyan gondolatok rabságába kényszerített, ahonnan a menekülésem esélyei jócskán lecsökkentek. Szerettem volna újra meg újra elismételni neki mennyire elszúrtam és egyetlen perc sem telt azóta úgy, hogy ne éreztem volna magamat kegyetlen rosszul, amiért nem gondolkoztam és tettem vallomást már jóval előbb ennél a pontnál. Ha képes lettem volna az idő kerekét visszaforgatni, hogy változást hozzak el és ez a perc sose következzen be, hát megtettem volna, de mivel ez már felülmúlta a képességeimet, így egyszerűen csak azon kattoghatok mivel tehetem jóvá.
Látványos szenvedéseimet Hannah tette elviselhetőbbé, aki napról-napra egyre nagyobbnak tűnt, pedig még csak mintha tegnap lett volna, hogy az ajtó elé rakták le őt és meggondolatlanságból rám bízták ennek a tüneménynek az életét. Jelen pillanatban ő volt az egyetlen, aki visszatartott attól, hogy megbolonduljak ebbe a nagy házba, ami szinte már a saját erődömmé vált, amióta Jake sem keresi a társaságomat. Bármelyik oldalról is nézem, a képletbe vagy az életembe valami hibádzik. Valami vagy valaki mindig elszúrja az események menetét és ha jobban megnézem az egész képet, rá kell jönnöm, hogy ez a valaki csakis én lehetek. Kezdem úgy érezni, hogy már a lányom is jobban kijön a szomszéd nénivel, aki néhanap átnéz hozzánk, amióta kettesben maradtunk a csöppséggel. A vak is látja, hogy nem vagyok egy mintapéldánya az Év apukája címnek és bár ezt nem mondta a szemembe az öreglány, azért enyhén körülírva befenyített, hogy bármi is baja esik Hannahnak, valószínű tesz egy szívességet az emberiségnek és eltöröli létezésemet a föld színéről. Én tökre jó ötletnek találtam ezt, mert ha valójában ilyen dolog történne, önként jelentkeznék erre a feladatra és csinálnám végig hősiesen, így úgy gondolom meglehetősen fair alkut kötöttünk az öreglánnyal.
Kopogások hallatszanak a bejárati ajtón, így a kezembe kapom a mosolygó szerencsecsomagot és vele együtt rongyolok le a lépcsőn, hogy miután megbizonyosodtam arról, hogy nem most akar valaki az életemre törni, kitárjam Mrs. Scavo előtt az ajtót.
- Csirkefogó. - bosszúsan pillant fel rám, de tekintete egyből ellágyul, ahogyan Hannahra néz. - És a legédesebb tündér a világon. - gügyög neki, én pedig teszek egy lépést hátra, hogy a tőlem jóval kisebb hölgyet beengedjem a házba.
- Én is örülök a találkozásnak, Berta. - dünnyögöm magam elé, mert már rég hidegen hagyja a létezésemet. Erről beszéltem. Elsőre még nevezhetjük véletlennek is a dolgot. Másodikra már elgondolkozik az ember, hogy azért csak-csak valami hiba van a gépezetben, de harmadszorra is ugyanaz a tendencia? Egyértelművé teszi, hogy ki a főkolompos ebben a sztoriban.
- Egy órára muszáj lesz elugranom, de sietek vissza. - kapom fel a kocsikulcsomat a kezembe, de már rég nem osztottak ebben a darabban főszerepet, sőt még mellékszereplőként sem feleltem meg.
- Nem kell sietned aranyom, jól megleszünk. - azért egy mosolyt kapok ajándékba, így megnyugszom, hogy talán őt még elbűvölhetem páratlan személyiségemmel. Kedveltem őt, mert őszinte véleményt kaptam tőle és ugyanakkor a kezdeti kételkedésem ellenére bebizonyította, hogy nem a hátsószándék vezérli, akárhányszor átnéz hozzánk. Egyszerűen bármennyire is jó gyereknek tart engem és tudja, hogy idővel beletanulok az apa szerepbe, mégsem bízik abban, hogy jó munkát végeznék. Állítása szerint ő már öt gyereket felnevelt és mindegyik sikeres a munkájában, ezért Hannahból sem lesz akkora mocsok, mint én vagyok. Azért azt hozzáteszi, hogy ennek ellenére kedvel, én viszont nem fogom letörni a lelkesedését azzal, hogy márpedig a lányom eléggé valószínű az én személyiségemet fogja nagyrészben örökölni és ez nem tudom, hogy állati rossz lesz nekem vagy egy igazi, szerencsés flótás leszek.
- Peluscsere megvolt és már evett is. - hadarom gyorsan és közelebb lépek hozzájuk, hogy egy puszit nyomjak Hannah fejére.
- Akkor kezdhetek mindent elölről. - sóhajt egyet beletörődően Mrs. Scavo, de látva a közel sem lelkes tekintetemet egyből elmosolyodik.
- Csak vicceltem, fiam. Na nyomás és sötétedés előtt érj haza. - dorgál meg, mintha legalább egyike lennék a focicsapatnyi gyerekének, én pedig már sietek is ki az ajtón, hogy egy olyan beszélgetésbe kezdjek bele, amiről fogalmam sincsen, hogy mit tartalmaz majd.
A lakáshoz eljutni nem nagy tudománynak hat, a kocsiból kiszállni azonban annál nagyobbnak tűnik. Párszor még dobolgatok ujjaimmal a kormányon, aztán végül csak megemberelem magamat és nekiiramodok a már ismerős épületnek, hogy ha szükséges, térden állva csússzak bocsánatkérésért. Magam sem tudom, hogy ezzel a mutatvánnyal sikerrel járnék vagy komplett hülyét csinálnék magamból. Az első kopogás bátortalanabbra sikerül és túlságosan is halkra, hogy bárki is észrevegye, így ismét bepróbálkozok és várok. Az ajtófélfán ütöm el az időt, amíg az ajtó ki nem nyílik, de a számomra kedves vonások helyett egy másik lánnyal találom szembe magamat. Nem kell túl sokat matekoznom ahhoz, hogy kitaláljam kivel hozott össze a szerencse, de mielőtt azt hinné, hogy valami beteg állat vagyok, aki mások lakása elé áll és csendbe figyeli az ott lakókat, bele is kezdek ittlétem okába.
- Hello. Te biztosan Flor vagy, ha nem tévedek. Dorian..úgy emlékszem nem találkoztunk még. - a kezemet nyújtom felé bemutatkozásom békejeleként, de már izgága módon áttekintgetek a válla felett. - Raelyn esetleg itthon van? - kérdezek rá nyíltan, de addig nem moccanok, amíg választ nem kapok a kérdésemre.


     :biggrin:  


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



Dorian J. Lester
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
32
Foglalkozás :
rossz példakép
Hozzászólások száma :
755

Flor&Dorian - all goes wrong - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor&Dorian - all goes wrong   Flor&Dorian - all goes wrong - Page 2 Empty

Ajánlott tartalom


Flor&Dorian - all goes wrong - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 

Flor&Dorian - all goes wrong

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: New York :: Queens :: Lakóhelyek :: Lakások :: Raelyn és Flor lakása-
^
ˇ