One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Interview with...?

Raelyn&Dorian - no one like you EmptyAmicia Cole
Today at 10:13 pm



Kapcsolatkeresõ

Raelyn&Dorian - no one like you EmptyEbony Moontone
Today at 9:44 pm



New York Public Library ** Dean & Elaine

Raelyn&Dorian - no one like you EmptyDean Calver
Today at 9:21 pm



You always late

Raelyn&Dorian - no one like you EmptyKeagan Gooding
Today at 9:11 pm



Elkészültem az elõtörténetemmel...

Raelyn&Dorian - no one like you EmptyAurora Cabot
Today at 9:05 pm



Rae & Flor - SMS

Raelyn&Dorian - no one like you EmptyRaelyn J. Winters
Today at 7:47 pm



Munkahelyi ismerkedés

Raelyn&Dorian - no one like you EmptyMyna Rosegold
Today at 7:15 pm



Helyszínigénylés

Raelyn&Dorian - no one like you EmptyAlexandra Ruud
Today at 6:41 pm



Flor&Dorian - all goes wrong

Raelyn&Dorian - no one like you EmptyFlor Sanchez Moreno
Today at 6:11 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 28 25
Diákok 37 30
Törvényszegõk 14 26
Bûnüldözés 10 14
Hivatal 5 7
Üzlet 14 17
Oktatás 7 5
Munkások 16 11
Egészségügy 13 14
Összesen 144 149
Ismerõs idegenek
New York utcáin

Share
 

 Raelyn&Dorian - no one like you

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - no one like you   Raelyn&Dorian - no one like you EmptyKedd Szept. 10, 2019 6:52 am


raelyn&dorian

Nem mondanám, hogy teljes mértékben sikerül ellazulnom most abban a helyzetben, amibe belecsöppentünk. Egyszerűen tartok attól, hogy elszúrom még jobban és a képembe vágja, hogy többet látni se akar. Ezért ha közeledek, akkor is csak óvatosan, jóllehet ez bőven megnehezíti az a tény, hogy a környezetünk még mindig abban a tudatban él, hogy a dolgok jól alakulnak közöttünk. Bár ez lenne a mostani helyzetünkre is az igazság, de azt jó jelnek veszem, hogy a feltűnésem után pár másodperccel nem ugrott a nyakamnak, hogy megfojtson, amiért volt pofám ide tolakodni a történtek után. Ezért meglapulok és kiélvezem azt a pár órát, amikor újra a közelében tudhatom magamat anélkül, hogy csak még nagyobb galibát okoznék kettőnk között. Ennek a tudata viszont túlságosan elvakít ahhoz, hogy akár egy másodpercre is hajlandó legyek számításba venni az igazságot.
Jóllehet a magamnak bemagyarázott terveim hatásosnak bizonyulnak, mégis olyan vagyok, mint aki most találkozik először nővel az életében és aligha tudja, hogy milyen értelmes szöveggel nyűgözze le. Ezekkel viszont általában az a probléma, hogy a visszájára sülnek el, mégis az arckifejezését elnézve nem ezt érzem és ez valahol felbátorít ahhoz, hogy folytatásra biztassam magamat, melyre az is rásegít, ahogyan egy kis időre elveszünk a másik vonásaiban. Mégis mit művelünk mi egymással? Létezik erre értelmes magyarázat azon kívül, hogy bizonyára ilyen módon büntetjük a másikat? Mert ha igen, nekem túlságosan elvették az eszemet jelen pillanatban ahhoz, hogy rátaláljak.
Érdeklődésem nem hagy alább a mai programmal kapcsolatban, ami úgy tűnik előre megtervezett feladatokból áll össze és amelynek tétje igenis nagy, tekintetbe véve kik vannak a helyszínen. Fel is merül bennem a kérdés, hogy én mint városi suttyó mit rontja itt a levegőt, de aztán ránézek a közelemben lévő lányra és rájövök, hogy igenis nyomós indokom van az ittlétre.
- Nem bírná el a lelkiismeretem, hogyha végül a nap végén mentőexpedíciót kellene tartani miattam. - már megint a hülyeségen járnak a gondolataim és még egy bugyuta mosoly is odarajzolódik a képemre. Ha eddig nem találtak rám, hogy kicsináljanak, akkor elásom magamat én, mert ez már szánalmas, amit művelek. Ezért, hogy minél gyorsabban visszatérjek normális énemhez - létezett az valamikor is? - inkább a feladatunkra figyelek és arra, hogy minél többet fogjak fel belőle. Bár eléggé nehézkesnek bizonyul, amikor egy angyal próbál elcsábítani már a létezésével is. Gyorsan ki is fejtem véleményemet a feladattal kapcsolatban és bár én tényleg próbálkozom, hogy jól viselkedjek, de ha igy mosolyog rám, nem feltétlenül ígérhetem, hogy nem lesznek ennek következményei.
- Ennyire hihetetlen, hogy derült égből villámcsapásként ráleltem létezésem értelmére? - kérdezek vissza, mielőtt besegíthetném őt a talicskába, olyan szinten eladva azt, mintha valami új szériás kocsit próbáltatnék ki vele. Bizonyára az utóbbi kényelmesebb lenne, mint ez.
- Mulan.. - ismétlem el magamnak is a válaszát, mielőtt megoszthatnám vele a sajátomat. - Ha jobban belegondolok, ő neki volt ilyen amazon természete, mint neked. - gondolkozok el kicsit cukkolva őt és abban reménykedem, hogy nem most kevertem össze a meséket, mert nem örülnék neki, ha rajtam gyakorolná a harcosabb énjét. Bár...ha bizonyos körülményeket és helyszíneket kicserélünk...átgondolhatnám ezt még egyszer?
Ám majdnem sikerül elszólnom magamat, de még időben észhez kapok, hogy ez most nem az egyik vágyálmom és gyorsan fel is ébredek, hogy aztán elterelve a figyelmemet a meggondolatlan szövegelésemről most inkább a feladatra és annak teljesítésére figyeljek. Neki is vágunk ennek és bár eleinte eléggé bénának bizonyulunk, aztán csak ráérzünk mit meg hogy kell. Érzem, hogy a versengés iránti elhatározásom egyre jobban elhatalmasodik rajtam, de mielőtt elégedetté is tenném ezt az énemet, egy kis baleset jön közbe és Rae a földön köt ki ennek hatására.
- Basszus.. - nyögöm ki. - Jól vagy? - ő ugyan jót nevet rajta, de engem jobban leköt, hogy aggódjak érte, viszont nem úgy látszik, mintha maradandó sérüléseket szenvedett volna.
- Ne is pörögj ezen, majd a második feladatnál letaroljuk őket. Na add a kezed.. - nyújtom felé a sajátomat és fel is segítem őt, hogy aztán tök természetesen a háta mögé lépve leporoljam őt, míg végül rá nem eszmélek arra, hogy mit művelek.
- Bocs.. - szólalok meg első körben és gyorsan meg is magyarázom tetteimet. - Most már tiszta vagy mindenhol. - köszörülöm meg a torkomat és még megszerezve a pár mindenhova guruló labdát indulunk vissza, hogy felkészüljünk a következő műsorszámra.
- Úgy tűnik ezt a versenyszámot a rendőrök nyerték, de ne törjön le ez senkit, mert ez még csak a kezdet. Mit szólnátok egy kis falmászáshoz? - jön a felkonferálás a szervezők részéről. - A párokból az egyik felmászik, majd megszerzi a fent lógó kis zászlót, majd csere. Értelemszerűen, aki a legtöbb zászlót gyűjti a legrövidebb idő alatt, az a csapat nyer. Készen álltok? - a tömeg nyüzsgésbe kezd ennek hatására, én pedig Rae felé fordítom a tekintetemet.
- Nem félsz a magasba? - érdeklődésemet egy incselkedő mosollyal is megspékelem, miközben a következő helyszínünk felé hátrálok.



    Raelyn&Dorian - no one like you 1672389139  szívecske  


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



Dorian J. Lester
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
32
Foglalkozás :
rossz példakép
Hozzászólások száma :
724

Raelyn&Dorian - no one like you Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - no one like you   Raelyn&Dorian - no one like you EmptyKedd Szept. 03, 2019 11:51 pm


dor & rae
It hurts because it matters.




Az egyik pillanatban elárulom, hogy mennyire örülök neki, a másikban már mentegetőzöm, és kijavítom magam, és az arca mintha azt sugallná, hogy az előző verzió jobban tetszett neki, a szavai azonban megcáfolják ezt. Inkább csak bólintok, mielőtt újra szóra nyitnám a számat, és itt tök véletlenül kiönteném a szívem, vagy felesleges, ide nem illő szómenést kapnék, esetleg az időjárásról kezdenék magyarázni, mint az átlagember, mikor zavarban van. Sok ez nekem. Nem álltam rá készen, hogy felbukkan ma. Mondhatnám úgy is, hogy nem mertem remélni, mert a szívem egy eldugott részében valószínűleg titokban vágytam rá, eljöjjön. Nem kerestem, nem válaszoltam a hívásaira, vagy az üzeneteire, mert egyelőre tényleg időre volt szükségem, de attól még hiányzott, és a jelenlegi kusza helyzetben nem tudtam, hogyan hozhatnám ezt a tudtára, de szerettem volna látni, találkozni vele.
Mielőtt megindulnánk a regisztrációs pulthoz, az új hajszínemre tesz egy pozitív megjegyzést, és bár nem akartam, hogy számítson a véleménye, mégis mosolyt csal vele az arcomra, ami a következő megszólalását hallva csak tovább szélesedik.
- Nem, a szőke szerintem sem a te színed – értek vele egyet egy vicces grimasszal alátámasztva a szavaimat. A kreolos bőréhez aligha passzolna a világos haj... – fut végig az agyamon a gondolat, mire a következő pillanatban már egy emlék bukkan elő az agyam egy eldugott részéből, magam előtt látom, ahogy tenyerem végigsiklik a csupasz karján, a mellkasán, szinte érzem is... Hamar megrázom kicsit a fejem. Nem jó az irány. Koncentrálj, Rae! Úgy csinálok, mintha hónapok óta nem láttam volna, pedig csak egy hete annak, hogy elváltam tőle.
Akkor is hasonló problémákkal kell szembesülnöm, amikor felaggatom a hátára a regisztráláskor kapott számot. Majd épp végzek a nem túl bonyolult, de érzelmileg annál felkavaróbb feladattal, amikor hirtelen felém fordul a kérdésével, és basszus, annyira közel van. Azok az igézően kék szemek, az ajkai...
- Öhm... Ja igen, így már tuti nem fogsz elveszni – nyugtatom meg, és a kissé bamba arckifejezésemet hamar megregulázva még el is mosolyodom. Miután közlik velünk, hogy mi az első versenyszám, elnevetem magam annak abszurditásán. Igazából érdekesen hangzik, és még azt is el tudom képzelni, hogy jók leszünk benne. De ha mégsem, akkor is jó poén.
- Arra születtél, hogy engem egy talicskában tologass? - kérdezek vissza, mert muszáj, és a vigyoromat sem próbálom ezúttal elfojtani. - Örülök, hogy segíthetek beteljesíteni a létezésed célját. Menő tökhintó. Egészen Hamupipőkének érzem magam – fogom meg a kezét, hogy a segítségével elfoglaljam a harci pozíciómat, majd a kelleténél talán egy pillanattal később engedem el őt. - Bár ha már Disney hercegnőkről van szó, én már kislányként is leginkább Mulant éreztem magamhoz közel... és nem csak az ázsiai származásom miatt – jegyzem meg, ha már témánál vagyunk. Már gyerekként is harciasabb voltam a megszokottnál. Ez talán amiatt van, mert négy évesen anya nélkül maradtam, nem volt előttem egy állandó női role model, aki erősíthette volna a nőiesebb oldalamat.
- Aha... meg... Szerintem is jók leszünk – bólintok Dor buzdító megszólalására, és nem kerüli el a figyelmemet, hogy először mást akart mondani. Ami azt illeti, igazából sajnálom, hogy kijavította magát. Ezzel kicsit vissza is húz a szomorú valóságba, emlékeztet rá, hogy távolságot tartunk.
- Na gyerünk, cowboy, csapj a lovak közé! - kurjantom el magam egy karlendítéssel, pillanatokkal azelőtt, hogy a startot jelentő sípszó is elhangzana. Közben ismét felötlik bennem egy emlék még az ismerkedésünk elejéről, amikor megígértem Dornak, hogy egyszer cowgirlnek öltözve fogom elénekelni neki a Titanic betétdalát. Vajon lesz erre még lehetőségem a mostani helyzetünkből kiindulva? De nem sokat foglalkozom most ezzel, mert a feladatra kell koncentrálnom. Minden körben a lehető legtöbb labdát kell magamhoz vennem, és lehetőleg nem elszórnom, hogy a pálya másik felén a megfelelő vödörbe szórhassam azokat. Nem túl bonyolult feladat, de a nagy sietség, nyüzsgés, kapkodás mellett annál több a bénázási lehetős. Szerintem mondjuk egész jók vagyunk, talán gyorsabbak is a többieknél, bár nem könnyű úgy kapaszkodni a száguldó szállító eszközöm szélébe, hogy közben ne hagyjak el egy labdát sem... amiket aztán muszáj fel is szednünk. Tényleg úgy látom, hogy már épp nyerésre állunk, amikor az utolsó kör végén rosszul lendülök előre, kiesek a talicskából, és a pingpong labdáink egy része szanaszét gurul körülöttünk. A földön ülve, kissé kitekert lábbal igyekszem összekapkodni őket, és célba dobni velük. - Bocs, ezt elbénáztam! - pillantok közben Dor felé egy visszafogottabb vigyorral, és próbálom nem elröhögni magam, de ez egy olyan hülye helyzet.


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




Raelyn J. Winters
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
28
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
193

Raelyn&Dorian - no one like you Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - no one like you   Raelyn&Dorian - no one like you EmptyKedd Aug. 13, 2019 12:38 am


raelyn&dorian

Ez nagyon nem jó ötlet. - hangzik el legalább századszorra is mantraként ez a pár egymás mellé pakolt szó azokban a másodpercekben, melyek keretbe foglalják a Raelyn felé közeledő lépteimet. Nevetséges mennyire gyámoltalannak érzem magamat, holott éppen az ellenkezőjével kellene előrukkolnom, mégis olyan vagyok, mint egy hülye gyerek, aki a saját hangját képtelen megtalálni anélkül, hogy ne kapna sírógörcsöt haszontalan próbálkozásai közben. Nehéz megragadni egy szóban ezt az érzelmi rengeteget, ami lezajlik bennem. Részben hibaként, őrültségként élem meg az ittlétemet, hiszen megígértem, hogy időt hagyok számára. Teret engedek, amíg maga nem dönt úgy, hogy képes lesz ismételten szembenézni a képemmel, ehelyett viszont itt állok előtte és olyan ígérettel hozakodok elő jelenlétem magyarázataként, amely már elavultnak is tekinthető akár, ha a kapcsolatunk állapotát vesszük figyelembe.
- Mindent a csapatért, igaz? - mosoly rajzolódik ki képemre, hiszen már lassacskán elhittem, hogy nekem örül, de aztán gyorsan kijavította magát, mielőtt akár egy aprócska reménysugár is felüthette volna a fejét bennem. Végül is, tegyünk úgy, mintha ez rendjén lenne és nem emésztene fel egyikünket sem a másik jelenlétének tudata. Meglehet én vagyok, aki teljesen megtébolyult a kinti levegő hatására, de valahol mélyen még mindig él bennem egy kis ösztönzőként cincogó hang, amely maradásba bír és arra, hogy gyenge bókokkal lássam el a velem szemben állót, aki sokall gyönyörűbb annál, mint amennyit helyesnek vélek megosztani vele.  
- Ez tagadhatatlanul így van, bár nekem a szőke nem állt volna jól. - merengek el egy mosollyal is megfűszerezve kimondott szavaimat, hogy oldjam a kettőnk közötti labda nagyságú feszültséget, amely egyre nagyobbra és nagyobbra növekszik, amíg úgy centik választanak el minket egymástól. Szeretem a kihívásokat. Határozottan éltet az adrenalin, így szívem szerint akár megpróbálhatnám azt, hogy közelebb merészkedek hozzá, hátha azzal még nem rontok el mindent. Mégsem teszem, helyette csak a zsebeimbe mélyesztem két mancsomat és arra várok, hogy a föld nyeljen el, ha már a gondolataim képtelenek maguktól gödröt ásni gazdájuk alá. Azzal is tisztában vagyok, hogyha a későbbiekben szeretnék elkerülni a felesleges kvízkérdéseket a kapcsolatunkban beállt változásokról, akkor nem árt majd úgy tennünk, mintha minden szép és jó lenne. És bár az esély megvan rá, hogy belepusztulok a folyamatba, mindig is voltam annyira mazochista, hogy ezt elviseljem.
Anna érkezése ment meg minket a továbbiakban, és bár próbálok hű maradni önmagamhoz és beszélgetésünkbe belecsempészni egy-két általam formált véleményt is, mégis hazugságnak hat minden, amelyet csak kiejtek a számon. Mintha neonfeliratként lenne a homlokomra vésve, hogy: egy szavát se hidd a rohadéknak!, holott sosem aggasztott korábban az, hogy mások képébe hazudjak, most viszont rettentően dühít. Úgy tűnik nem csak szépségei, de árnyoldalai is vannak annak az állapotnak, ha az ember fia önszántából jó útra akar térni. Amíg beszélgetésünk zajlik, kezemet Rae vállán pihentetem, hogy ezzel is bebiztosítsam magunkat a felesleges kérdésektől való megmeneküléshez, de mihelyst a veszély úgymond elhárul, elengedem Őt, nehogy kényelmetlenül érezze magát közelségemtől.
- Csak a hölgy után. - előreengedem és összeszedem a lehető legmélyebbről megmaradt jelenlétemet is ahhoz, hogy ne tévedjen el tekintetem a derekánál lejjebb, ezért inkább a környezetünket pásztázom. Eddig is ennyi fa volt a környéken vagy csak én maradtam ki egy egész változásnyi folyamatból? Már éppen azon vagyok, hogy ez tőle is megérdeklődjem, de inkább elhessegetem ezt a gondolatot, hiszen az egy újabb lökés lenne afelé a mély szakadék felé, ahonnan félő, egykönnyen nem lesz lehetőségem visszamászni a felszínre.
A rajtszámom megkapása egyszerű folyamatként zajlik le, bár egy örökkévalóságnak tűnik, miközben Raelyn megpróbálja a hátamra illesztgetni azt és próbál kevesebb érintést vinni ebbe a műveletbe. - Sikerült megbélyegezned? - pillantok hátra rá, de ő maga biztosít afelől, hogy a továbbiakban nem fogok elveszni, hiszen elég csak a számomat kiabálni ahhoz, hogy rám leljenek. Valljuk be, a való életben ez nem jönne annyira jól.
Enyhén magasba szökik a szemöldököm a feladatok ismertetése alatt, noha a mellettem álló lány jól szórakozik ezen. Kérhetnék még egy tucatot ezekből az értelmes feladatok felsorolásából? Úgy érzem nem hallottam még mára eleget a nevetését.
- Hogy készen állok-e? - már a feltételezés is sértő hangnemben teszem fel kérdésemet. - Úgy érzem, erre a feladatra születtem. - megengedek magamnak egy mosolyt, majd lassan odasétálunk a személyre szabott talicskánkhoz, hiszen hamarosan a verseny is kezdetét veszi.
- A tökhintója előállt, kisasszony. - a kezemet nyújtom felé, hogy segítsek ezáltal neki a beszállásban és mikor biztosra megyek abban, hogy kényelmesen elhelyezkedett - már ha ez egy talicskában bárhogy is kivitelezhető - csak akkor állok be én is a helyemre. A visszaszámlálás elkezdődik és tömeg most egyként gyűlik össze a versenyzők köré, hogy megnézze nyereségünket és bukásunkat is egyaránt. Én elszánt vagyok, egyben nem éppen a legjobb, ha versenyekről van szó. Túlságosan is komolyan veszem, de most talán higgadtan leszek képes kezelni.
- Megcsináljuk, ba..Rae. - ez az utolsó és egyben majdnem elrontott megszólítással történő szavam neki mielőtt megkezdődhetne a verseny, amely alatt inkább a pontszerzésre, mintsem a felesleges beszédre koncentrálok. Na meg az sem árt, hogy némiképpen figyelmen kívül hagyjam a többieket.

    Raelyn&Dorian - no one like you 1672389139  szívecske  


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



Dorian J. Lester
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
32
Foglalkozás :
rossz példakép
Hozzászólások száma :
724

Raelyn&Dorian - no one like you Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - no one like you   Raelyn&Dorian - no one like you EmptyHétf. Aug. 12, 2019 12:05 pm


dor & rae
It hurts because it matters.




Kettős érzések játszanak bennem. Egyrészt örülök, hogy itt van, és majd' kiugrik a szívem, mert annyira hiányzott, és egy részem annyira szeretné, hogy minden olyan legyen, mint azelőtt. Másrészt meglep, hogy eljött, és a mellkasom körül újra felerősödik ez a fojtogató szorítás, amit azóta érzek, hogy vallomást tett nekem a kocsiban. Mert rosszul érzem magam, amiért távolságot tartok, mert nem vagyok benne biztos, hogy helyesen teszem-e, mert nem akarom, hogy azt érezze, már nem olyan fontos ő nekem a gyerek miatt. De ez az egész annyira zavaros, és fáj, és a fejem nehéz, mert tele van nehéz gondolatokkal, amelyek szüntelen ott kavarognak, és nem tudok rendet tenni közöttük. Azt hittem, lesz ma egy jó... vagy legalábbis jobb napom a kollégák között, sporttal, versengéssel, jótékonykodással, és ez majd jót tesz, mert egy időre kiürülhet a fejem, elvonhatják a figyelmem a problémákról, ami után esetleg... remélhetőleg... könnyebben át tudtam volna gondolni mindent. Ám most hogy itt van... rá kell jönnöm, hogy valójában nem szeretném, hogy elmenjen. Örülök, hogy a társaságában lehetek, de félek is, hogy még inkább összezavar, hogy még inkább megnehezíti nekem, hogy minden megemésszek. És fogalmam sincs, hogyan viselkedjek a közelében. Ami már csak azért is furcsa, mert én nem ilyen vagyok. Sosem aggaszt, hogy mások mit gondolnak, hogy miképpen kellene viselkednem, csak teszem azt, amitől jól érzem magam. De jelenleg kész katasztrófa vagyok. Teljes káosz.
- Tényleg nem kellett – adok neki igazat, és valamiféle halvány mosoly is megjelenik az arcomon. - Megértettem volna, ha mégsem jössz el. De örülök, hogy itt vagy. Mármint együtt nagyobb az esélye a csapatunknak a győzelemre – teszem hozzá gyorsan helyesbítésgyanánt. Azt sem tudom már, mit beszélek. Aztán a hajamat dicséri, és őszintén elmosolyodom. Nem kellene, hogy érdekeljen a véleménye, magam miatt csináltam, nekem kellett a változás... de basszus, akkor is örülök, hogy tetszik neki.
- Úgy éreztem, kell egy kis változás... - kezdenék a válaszadásba, és közben az egyik ujjam köré csavarok egy tincset, de akkor Anne toppan oda mellénk a szokásos csevegős, bőbeszédű stílusában. Persze fogalma sincs róla, hogy mi zajlik épp közöttünk Doriannel. Amiért most még kicsit bűntudatom is van, mert jó barátnők vagyunk, vele tudok őszinte lenni, de se neki, se Flornak nem mondtam egyelőre semmit. Nem volt kedvem beszélgetni az utóbbi napokban úgy bővebben senkivel. Épp elég volt, hogy bepofátlankodtam a bátyám életébe, és neki magyarázatot adnom ennek okáról.
Halvány érdeklődéssel, bujkáló mosollyal vonom fel a szemölködöm az előttem elhangzott szavakra, miszerint terminátor vagyok... Dorian pedig nem engedne megszöknöm. Vajon miért ver gyorsabban a szívem ettől a kijelentéstől?
- Először be kell regisztrálnunk téged is. Gyere, szerzünk neked számot – intek a fejemmel, és indulok meg a regisztrációs volt felé. Míg odáig eljutunk, nem igazán tudom, mit mondjak neki, képtelen vagyok hozni a szokott formámat. De nekem úgy is jó most, ha csak némát sétálunk egymás mellett. Megérkezve jelzem a pult mögött ülőnek, hogy van egy kis változás, mert mégis megérkezett a párom, ami gondolom ismét egy kis átszervezést igényel. De ez már az ő gondjuk. Aztán megkapjuk a számot, amit rám bíznak, hogy én tűzzek fel a hátára. Igyekszem ezt úgy kivitelezni, hogy minél kevesebbet érjek hozzá, bár közben elfog a vágy, hogy megöleljem, hátulról átöleljem a derekát, és egy pillanatra odahajtsam a fejem. Egyre szánalmasabbnak érzem magam.
- Ez meg is van! - közlöm a dolgom végeztével, mire a ismertetik is velünk az első feladatokat. Először egyikünknek egy talicskában kell majd tolnia a másikat, és a pálya egyik feléről a másikra minél több pingpong labdát eljuttatni. Elnevetem magam, amikor ezt közlik velünk, mert elképzelni is vicces. Aligha tudnám ezt teljes komolysággal végigcsinálni. Aztán célba dobás lesz. Kisebb baltákat kell belevágni az adott távolságban levő fa táblákba belevágni. Minél több pontért.
- Ez érdekes lesz – ingatom a fejem, és azt veszem észre magamon, hogy ismét egyre többet mosolygok. Szinte már fáj az arcom tőle, miután az elmúlt héten mondhatni egészen elszoktam tőle.
- Készen állsz rá, hogy ide-oda tologass? - kérdezem Doriant kissé szórakozottan.


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




Raelyn J. Winters
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
28
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
193

Raelyn&Dorian - no one like you Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - no one like you   Raelyn&Dorian - no one like you EmptyHétf. Aug. 05, 2019 8:45 pm


raelyn&dorian

Történetesen ötletem sincsen mibe sétálok bele azzal, hogy korábban rábólintottam erre a programra. Akkor másabbak voltak a körülmények. Jól kijöttünk egymással, szinkronban voltunk, most azonban azt se tudnám megmondani, hogy egyáltalán látni akar vagy sem. Bár a tippem az utóbbit emelné ki válasznak, az a mocsok remény, ami belülről ösztönzi az embert, épp az ellenkezőjét igyekszik elhitetni velem. Utoljára talán az iskolai testnevelés órák keretében vettem részt ilyen versenyeken és mivel ezen az egy órán kívül aligha érdekelt más tantárgy, ezért mindig a dobogón végeztem a legvégén. Ennek viszont már jó pár éve és azóta sok minden történt. A különféle szerek nem segítettek abban, hogy megtartsam régi formámat, jóllehet miután kikerültem abból a mókuskerékből, igyekeztem visszanyerni magamat több-kevesebb sikerrel. A fegyverekhez értettem és a közelharchoz sem voltam sík hülye, de ha itt nem egy vadnyugati fegyverpárbajt kell imitálnunk vagy egy illegális ketrecharcban részt venni, akkor magam sem tudnám előre megjósolni hogyan fogok szerepelni. Mégis nem ez az, ami a legfőbb aggodalmat okozza, hanem az a személy, aki túlságosan meghatározóvá vált az életemben meglehetősen rövid idő alatt és a kettőnk meghittnek nem nevezhető kapcsolata. Képtelenség volt őt elérni ebben az egy hétben és igen, megígértem neki, hogy hagyok időt az elhangzottak átgondolására, mégis úgy éreztem belehülyülök, ha nem hallom a hangját vagy valami választ, amit elraktározhatok magamnak, mint valami reményt arra, hogy nem szúrtam el teljesen. Ennek hiányában azonban az idegösszeomlás kerülget, ahogyan megérkezek a sportesemény helyszínére és csak percek elteltével veszem a fáradtságot, hogy csatlakozzam a többiekhez, noha a tőlem megszokott viselkedéssel ellentétben most egyáltalán nem vagyok késésben. A tömegben elvegyülni szinte megváltásként hat rám, mégis ahogyan észreveszem Őt nem messze jelenlegi helyzetemtől, úgy érzem, mintha a körülöttünk lévők rohamosan a semmibe vesznének. Szinte érzem, ott kiabál bennem az a jövőkép, hogy most fogok jó nagy hülyét csinálni magamból mindenki előtt, mégsem tudom irányítani lépéseimet, amelyek egyenesen és ösztönszerűen közelítik meg azt a nőt, akit nem tudok és nem is akarok kitörölni a gondolataimból. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy bocsánatot kérjek vagy az utánalévő állapotot kezeljem, így egyszerűen csak azzal hozakodok fel ami legelőször eszembe jutok és közben abban reménykedem, hogy nem kér a távozásra. Hadaró szavaimat gondolataim formálják, melyeknek elmondását követően csak Őt figyelem, mintha hónapok teltek volna el legutolsó találkozásunk óta. A fenébe is, rohadtul hiányzott!
- Úgy emlékszem nem kellett kétszer kérned rá. - kutakodok emlékeim között és egy enyhe vállvonás is becsúszik, noha ez csak a látszat, mert olyan feszült vagyok, hogy szinte meg tudnék semmisülni itt az emberek között. - Megígértem Rae és pofátlanság lett volna, ha visszatáncolok. Amúgy is rám fér már, hogy valami jót cselekedjek. - egyik lábamról a másikra helyezem egyensúlyomat, kezeimet pedig zsebeimbe mélyesztem. Na ne már, hogy zavarba vagyok! Mi a franc?! Ez nem az a pillanat, amikor vissza az időbe játékot játsszunk és tizenéves kamasszá formálom magamat, aki attól megsemmisül, ha megfújja a szél. Esetleg közkívánatra nem kaphatnék még egy olyan ütést, mint legutóbb? A pontos helyét is megmutatnám, csakhogy észhez térítsen. De hogyan is lehetnék a józan valómnál, hogyha Ő így néz rám? A válasz egyszerű: sehogy.
- Oké.. - dünnyögöm magam elé, mintha ez olyan értelmes riposzt lenne a részemről, aztán abbahagyom a föld meg a levegő és az emberek kémlelését, hogy tekintetemet arcának vonásaira vezessem. - Jól áll a szőke... - biccentem enyhén oldalra a fejemet. - ..meg a lila is. Tetszik. - hű öcsém, ha most részt vennél volna valami csajozós szövegekből álló versenyen, biztos a zsűri az asztal alá röhögte volna magát. Ennél bénább már nem is lehetnél. Azért egy mosolyt is kikényszerítek magamból, hogy enyhítsem ennek a sok összehordott baromságnak az élét, de mielőtt önként elásnám magamat a földbe a megmenekülés érdekében, Anne csatlakozik hozzánk, így most már csak azzal törődök, hogy megtartsuk a közöttünk lévő jó viszony látszatát. Hátha a végén annyira belejövünk, hogy magunk is elhisszük túl vagyunk a nehezén. Egy köszönéssel indítok, aztán csak-csak kinyögök valami értelmesnek tűnő szöveget.
- Ja..hát sikerült átszerveznem a programjaimat. - megdörzsölöm tarkómat és bár annyi gondolat kavarog bennem, hogy egy egész medencét képes lennék megtölteni vele, mégsem tudom visszafogni mosolyomat. - Valóban? - kérdezek vissza ez elhangzottakra és teszek egy lépést közelebb Raelynhez. Önök is hallják mennyire megvadult ez a ketyegő a bordáim csapdája között vagy csak én fogok halláskárosult lenni a nap végére? - Ha csak rajtam múlik, nem engedem, hogy elmeneküljön innen. - a két vállára simítom kezeimet és cinkos mosolyt ejtek Anne felé. - Nem kell bemutatni mire képes. Engem is másodpercek alatt képes lenne hatástalanítani. Még szerencse, hogy nem harcolom ki magamnak. - Hazug dög! De szokták mondani, hogy amiről nem tudunk, az ugye nem is fáj. Már akinek. - Mivel is fogunk kezdeni amúgy vagy még nem kaptátok meg a programot? - tekintetem hol Raelynre, hol pedig Annere siklik, noha sokkal többet időzök el Raelyn vonásain. Jól átgondoltam én ezt az egészet?


    Raelyn&Dorian - no one like you 1672389139  szívecske  


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



Dorian J. Lester
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
32
Foglalkozás :
rossz példakép
Hozzászólások száma :
724

Raelyn&Dorian - no one like you Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - no one like you   Raelyn&Dorian - no one like you EmptyHétf. Aug. 05, 2019 1:47 am


dor & rae
It hurts because it matters.




Már napok óta a padlón vagyok. Nincs ezen mit szépíteni, nem vagyok jól. Dorian váratlan vallomásán még mindig nem tudtam teljesen túltenni magamat. Közben baromira hiányzik. Nem mintha azelőtt sülve-főve együtt lettünk volna, vagy nem múlt volna el úgy nap, hogy egy ideig nem láttuk egymást, de ez most más. Mert a közöttünk levő távolság nem csak fizikai. Mert túl kellene lendülnöm a helyzeten valahogy, és folyton elfog a bizonytalanság, hogy esetleg eltúlzom ezt az egészet, túlgondolom, nem akarom büntetni Dort, amiért gyereke van, hiszen az nem volna fair, ugyanakkor... fáj. Fáj, hogy hazudott, mert egy nagyon fontos dolgot titkolt el előlem. Még mindig hihetetlen számomra azt a Doriant, akit én ismerek, összeegyeztetni azzal, hogy ő egy apa. Van egy lánya, akit nevel, akiről gondoskodik, akit szeret. Ebben biztos vagy, hisz olyan szeretettel beszélt róla a vallomásában is, és ez mind nagyon szép... de nagyon váratlan, nagyon... Nem is tudom. Vajon tényleg van bármi hely számomra is az életükben, ha ennyi ideig kizárt belőle? Ha nem akarta, hogy a gyerek létezéséről tudjak? Tudom... tudom azt, hogy jóvá akarja tenni, bizonyítani... hisz megígérte. De most még össze vagyok zavarodva. Még mindig csak emésztgetem ezt a dolgot, és próbálom kitalálni, hogy tudnék én beleférni az életükbe... vagy ők az enyémbe. Válófélben vagyok egy férfitól, aki nem akar válni tőlem, aki megcsalt, mert nem álltam készen, hogy gyereket vállaljak vele. Hát nem őrülten zavaros mindez? Dorian egész héten próbál elérni, keres, üzeneteket ír, és néha ott a telefon a kezemben, és szeretnék válaszolni, felvenni, ha hív, vagy visszaírni valamit, de aztán mindig elbizonytalanodom. Mit mondhatnék? Erre még nem állok készen. Kell még egy kis idő. Az életem egy kész felfordulás, most úgy érzem. Dorian, a lánya... aztán Adam. A testvéreim. Flor és az ő mostohabátya. Nem mehetek most haza, nem tudnék most szembenézni a kockázattal, Dor miatt sem. Hozzá sem mehetek. Örülhetek, hogy Leon elvisel, bár ki tudja, meddig. De mellette legalább nem vagyok egyedül, még ha egy kicsit fura is a helyzet.
Egyedül a hetekkel ezelőtt eltervezett, mai tűzoltósági jótékonysági program az, ami legalább egy kicsit izgalomban tart. A srácok is elég izgatottak és jókedvűek, ez pedig ragadós, jó hatással van rám. Egy kis változatosság, legalább volt okom kimozdulni egy munkán kívüli tevékenységre is, és öröm az is, hogy a jó ügyért jövünk össze. Jó, hogy társaságban vagyok. Bár párszor eszembe jutott, hogy eredetileg Doriannel terveztem érkezni, sőt, a lelkére kötöttem, hogy jönnie kell, jót cselekedni, de ugye most máshogy alakultak a dolgok, én meg partner nélkül maradtam. Azért igyekszem jól érezni magam, és mindenből ki fogom venni a részemet. Farmert viselek, és a tűzoltóság jelét viselő sötétszürke pólót, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, melyik csapathoz is tartozom. Két napja fodrásznál is voltam. Kellett valami új, valami változtatás. A lelkemnek volt szüksége rá. Szóval kiszőkíttettem a hajam, és kaptam egy-két lila tincset is. Anne szerint állatira vagány, nem győzi dicsérni, ez pedig folyton mosolyt csal az arcomra.
Érkezés után rögtön jelentkezünk a regisztrációs pultnál, megkapom a számom, amit a hátamra tűznek. Úgy igazából még nem tudom, milyen versenyszámok lesznek, és hogy miben lesz alkalmam részt venni társ nélkül, de az biztos, hogy hamarosan lesz egy összecsapásom a rendőrség kijelöltjével a „ringben”. Jó, a ring erős kifejezés, amikor egy szalmabálákkal körülkerített területről van szó. Anne épp bemutat egy régi zsaru ismerősének, amikor felemelve a fejem a válla felett megpillantom Doriant. A meglepettségtől kikerekednek a szemeim, a szívem pedig kihagy egyet. Nem számítottam rá, hogy eljön. Hirtelen nem is tudom, hogy örülök-e neki, vagy sem. A gyomrom idegesen rándul görcsbe, amikor megindul felém. Ismét elönt az érzés, hogy mennyire hiányzott, és istenem, hogy nézhet ki ennyire jól? Az enyhén ráfeszülő pólóban, a kissé kócos hajával, a tekintetével, ami egyszerre sugall elszántságot, és emlékeztet egy gyámoltalan kölyökkutyáéra. Már előttem áll, de még mindig fogalmam sincs, mit is kéne mondanom neki. Csak őt figyelem, ahogy beszél, ahogy kezét védekezően maga elé emeli, ahogy egyszerűen csak itt van, és létezik.
- Igen, kikényszerítettem belőled azt az ígéretet – bólintok egy kisebbet egy szomorú félmosollyal, megtalálva a hangomat. - Nem hittem, hogy tényleg eljössz. Tudod, a történtek után – vallom be őszintén. - Rendben – válaszolok végül csak ennyit a kérdésére. Nem biztos, hogy készen állok erre, de legyen. Végül is a jó ügyért tesszük.
- Szia Dorian! - lép mellénk a következő pillanatban Anne. - Hogy vagy? Mégis el tudtál jönni? Rae épp az előbb mondta, hogy más dolgod akadt, de örülök, hogy itt vagy. Nélküled ez az újdonsült szöszi kibújt volna a feladatok feléből, azt meg nem engedhetjük meg magunknak. Nyernünk kell, és Ő az aduászunk. Tudod te milyen gyorsan tud sprintelni, vagy hogy milyen erős karja van? Egy terminátor a csaj – neveti el magát meglökve engem kicsit a vállával, mire én is picit elnevetem magam, és lopva Dorianre pillantok. Istenem, hogy fogom végigcsinálni ezt a napot?


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




Raelyn J. Winters
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
28
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
193

Raelyn&Dorian - no one like you Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Raelyn&Dorian - no one like you   Raelyn&Dorian - no one like you EmptyVas. Aug. 04, 2019 9:00 pm


raelyn&dorian

Egy hét. Egy kínkeservesen hosszú hét áll mögöttem, amióta legutoljára találkoztam Raelynnel. Ebben az időszakban azonban mást sem tettem csak időt hagytam neki és néha próbáltam beszélgetésbe elegyedni vele - ami többnyire sikertelenségbe fulladt -, de döntésre nem jutottam azt illetően, hogy milyen mentséget hozzak még fel a hibáimra. Talán nem is létezik már ilyen. Egyszerűen kiterítettem a lapjaimat, az összes kártyámat felforgattam és most csak abból gazdálkodhatok, amit magamnak okoztam. Nem léphetek vissza a múltba és ismételgethetem a történteket, hanem azon kell lennem, hogy egy olyan jövőképet formáljak, amelynek már ő is a részese. Ahhoz viszont, hogy ez létrejöjjön, tepernem kell, mégpedig nagyon. Le kell nyűgöznöm, el kell hitetnem vele, hogy több titkot már nem őrzök ennél - és valójában tényleg nincsen már semmim -, ezért ha ismételten úgy dönt, hogy a társaságom továbbra is kedves számára, akkor több meglepetés nem éri majd. Ehhez viszont kevésnek bizonyulnak a szavak és ezt abban a pillanatban is tudom jól, ami közben majd szétvet az idegesség, hiszen a nyamvadt telefonomon beállított időzítő eszembe juttatott egy olyan programot, amire még akkor tettem ígéretet neki, amikor még mindig szép és jó volt közöttünk. Ami pedig engem illet, tartom magamat az adott szavamhoz. Túl sokszor tettem keresztbe az embereknek vagy hitegettem őket olyanokkal, amelyeket már abban a pillanatban tudtam jól, hogy eszem ágában sincs megtenni, de ahogyan az életem változik, úgy magam is igyekszem lépést tartani vele. A szekrényemet túrom át valami sportosabb szerelésért, de már régóta nem jártam a konditerem felé, habár az idegesség naprakészen tartja a testfelépítésemet. Az egyik percben még a lányomért aggódok, a másikban a bátyámmal lefelé tendáló testvéri kötelékünkért, a harmadikban meg azért, hogy nehogy kicsússzon a kezeim közül a lehetőség, hogy Raelynt visszakapjam. Már lassan, de körvonalazódik egy terv a fejemben ezt illetően, de még nem szántam rá magamat, hogy meg is lépjem. Viaskodok az érzéseimmel, harcban állok a gondolataimmal és ezek egyvelege bőven elég ahhoz, hogy egy percre se unatkozzak.
A tűzoltóság épülete helyett a parkot jelölték ki a rendezvény megtartásához. Ha az emlékezetem nem csal, ezen a napon a rendőrök és a tűzoltók mérik össze tudásokat és én értelemszerűen Raelynnel karöltve az utóbbihoz fogok tartozni majd. Lényege a napnak, hogy mindkét csapatot egy nagyobb cég szponzorálja és egy-egy szervezetet kiválasztanak, amire a végén adományt fordítanak. Nekünk csak az a feladatunk, hogy minél nagyobb összeget gyűjtsünk össze és megnyerjük a csapatunknak ezt a napot. Most, hogy ennyire összecsaptak kettőnk felett a hullámok, érdekes lesz ezt kivitelezni, de remélhetőleg vagyunk annyira értelmesek, hogy félretesszük nézeteltéréseinket arra az időre, amíg ezt összehozzuk a csapatnak. Mindenesetre legszívesebben elásnám magamat a tetteim miatt és elő sem bújnék, amíg ő úgy nem gondolja, hogy érdemes vagyok a felszínre jönni.
A nyüzsgés már egy utcával lejjebb is kitűnően hangzik és a kocsimat is valahol ennek a környékén sikerül csak leparkolnom. Civilek, egyenruhások és bámészkodók is a park köré tömörültek, hogy részesei lennek a több pontból álló versenynek, melynek pontos részleteit gondolom csak a kezdés előtt kapjuk meg. Van bennem egyfajta félsz is, ahogyan egyre közelebb kerülök a tömeghez. Vajon Rae mesélt rólunk a többieknek? Másképpen fognak tekinteni rám, mint a legutóbbi alkalommal, amiért rosszat okoztam neki? Nem tudhatom, ez viszont nem tart vissza attól, hogy megközelítsem őket. Átverekedem magamat a nézelődök során és ekkor veszem észre Őt a többiekkel együtt és esküszöm, ha nem magam tapasztalnám meg, akkor hülyének nevezném az illetőt, aki az állítja, teljesen tisztában van azzal milyen érzés, amikor lelassul az idő és a szíve ott marad abban az egy momentumban. A haja más lett, szőkébb árnyalatokban pompázik, de még mindig az egyik leggyönyörűbb nő, akivel valaha volt szerencsém találkozni. Észre sem veszem mennyire leragadtam, csak akkor amikor valaki véletlenül, de meglök hátulról és arra késztet finoman, hogy húzzak már a francba az útból. Ő neki is sikerül észrevennie és miközben elindulok felé, két kezemet védekezően a magasba lendítem.
- Eszembe jutott, hogy korábban megígértem a társad leszek ebben és tartom a szavamat. - magam védelmére kelve magyarázom el gyorsan ittlétem okát mielőtt elküldhetne melegebb éghajlatra, de ebben a pár másodpercben annyi mindent mondanék neki, ami emberileg nem hiszem, hogy lehetséges. - Benne vagy, hogy félretegyünk mindent addig, amíg itt vagyunk és egy csapatként működjünk? - teszem fel kérdésemet, de a szívem a torkomban dobog és egyszerűen képtelen vagyok levenni róla a tekintetemet. Mintha percek leforgása alatt próbálnám bepótolni az egy heti kihagyást azzal, hogy magamba iszom a látványát és elraktározom. A függőség átka. Ha egyszer valamire rászoksz, onnantól kezdve másra sem tudsz nézni és valószínű én sem érzek most másképpen, hogy ismételten a közelébe lehetek.


    Raelyn&Dorian - no one like you 1672389139  szívecske  


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



Dorian J. Lester
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
32
Foglalkozás :
rossz példakép
Hozzászólások száma :
724

Raelyn&Dorian - no one like you Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - no one like you   Raelyn&Dorian - no one like you Empty

Ajánlott tartalom


Raelyn&Dorian - no one like you Empty
Vissza az elejére Go down
 

Raelyn&Dorian - no one like you

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: New York :: Queens :: Utcák és parkok-
^
ˇ