One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



bae & bell || love runs out

better me, better you ☆ Mila & Isa EmptyBailey E. West
Today at 12:32 pm



Foglalt keresztnevek

better me, better you ☆ Mila & Isa EmptyKaylee Hill
Today at 11:46 am



Avatarfoglaló

better me, better you ☆ Mila & Isa EmptyKaylee Hill
Today at 11:43 am



Munkahelylista

better me, better you ☆ Mila & Isa EmptyGrace E. Hoover
Today at 11:02 am



Foglalt vezetéknevek

better me, better you ☆ Mila & Isa EmptyGrace E. Hoover
Today at 10:53 am



Elkészültem az elõtörténetemmel...

better me, better you ☆ Mila & Isa EmptyGrace E. Hoover
Today at 10:47 am



Like the cat and the rat

better me, better you ☆ Mila & Isa EmptyMilo Morris
Today at 10:46 am



Játékpartner keresõ

better me, better you ☆ Mila & Isa EmptyLenore Furukawa
Today at 9:42 am



Welcome in my crazy mind

better me, better you ☆ Mila & Isa EmptyMadelaine Riggs
Yesterday at 11:59 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 29 23
Diákok 29 30
Törvényszegõk 13 25
Bûnüldözés 10 16
Hivatal 6 6
Üzlet 12 17
Oktatás 6 5
Munkások 12 7
Egészségügy 11 13
Összesen 128 142
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 29 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 20 vendég :: 2 Bots

Bailey E. West, Dalton Simmons, Daniel S. Ramsay, Elias Anderson, Elle Ray, Ezra O'Neal, Jay Cameron, Lenore Furukawa, Mallorie Dupeyrón


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 better me, better you ☆ Mila & Isa

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: better me, better you ☆ Mila & Isa   better me, better you ☆ Mila & Isa EmptySzomb. Aug. 17, 2019 2:23 pm


Mila & Isabel
Szerencsésnek tekintem magamat és a korosztályomat, amiért olyan színvonalú technikai fejlesztésekkel és eszközökkel vagyunk körülvéve, amelyeknek köszönhetően gyakorlatilag néhány gombnyomás alatt bármiről értesülhetünk. Nem feltétlenül a hírekre gondolok ez alatt, bár a közélettel és politikával foglalkozóknak nyilván ez a része is nagyon fontos. Sokkal inkább arra értem, hogy most már gyakorlatilag a világ másik felén élő emberekkel is könnyedén tudjuk tartani a kapcsolatot, nem kell heteket várnunk egy-egy levélre és legfőképpen nem telik hónapokba, hogy külföldre utazhassunk.
Nem feltétlenül kell persze a világ másik felén lennie a barátaimnak ahhoz, hogy fontos legyen számomra a velük való kapcsolattartás. Persze a social media platformoknak vannak veszélyei is, hiszen mindenki igyekszek a legjobb arcát mutatni az Instagramon. Ami ugyanúgy tele van a saját életükkel elégedetlen kritikus trollokkal, mint mondjuk a Facebook, vagy a Youtube. És ha már itt tartunk, gyakorlatilag hálát adhatnánk a Youtube-ért. Különösen mert Mila barátnőnek hála, ha ki is hagytam egy-két közös programot a csajokkal, a repülőtéren, vagy utazás közben - ha épp nem vagyok itthon - bármikor bepótolhatom, hogy legalább azt tudjam, hogy merre jártak nélkülem. De be kell vallanom, hogy az utóbbi időben egyáltalán nem zárkóztam fel és a lemondott programok sokasodásával csak szimplán kimaradtam a jóból. Viszont ha már azt mondják, hogy valamit valamiért...
- Jó, én... - ingerülten rázom meg a fejemet, próbálva összeszedni a gondolataimat és kitalálni, hogy mit is akarok pontosan kihozni ebből. Jellemző rám, hogy könnyen felkapom a vizet, de mindig a származásomra fogtam és arra, hogy a latinok indulatosak. Milával mégis képes vagyok viszonylag nyugodt maradni és meghallgatni az ő indokait is, amelyek jelen esetben is teljesen jogosak. - Nagyon fontosak vagytok nekem, ezt tudod. De Louval ez nem olyasmi, amit mások segítségével kellene megoldanunk, hanem egymás között. Különben meg már tuti az agyatokra mennék vele, ha állandóan csak róla beszélnék és kérném a tanácsokat, hogy mit kellene csinálnom - Magyarázom teljesen beleélve magam, a végére azonban mégis elmosolyodom, mert szinte látom magam előtt a jelenetet. - Rendben, megbeszéltük - a mosolyom szélesedik, látva az alagút végén a fényt, azaz azt, hogy Mila hajlandó nekem elnézni a hibámat.
- Hé! - nevetve pillantok rá, holott én magam hoztam fel a témát, na meg az ikonikus Fenty márka szülőanyját is. - Azért hírnév ide vagy oda, nem feledkezhetsz meg rólunk. - teszem még hozzá. Tulajdonképpen manhattani lakosokként, akik elég tehetős családokban nőnek fel, egyikünk sem állíthatja, hogy teljesen függetlenek lennénk a rivaldafénytől. Egyszerűen csak nem hollywoodi színészek magasságában mozgunk, de New York mindig is különleges volt. - Most gondolj bele milyen menő lenne Rihanna barátjának lenni. Konkrétan csak Fenty termékeket használnék - magyarázom mosolyogva a valótlan ötletet. De ha már álmodni szabad, legyen nagy az az álom.
Már-már leesett állam hallgatom a történetet, amit elmesél nekem, miközben az iskolánk ismerős folyosóit rójuk, hogy én is leadhassam a jelentkezésem a végzős bál szervezésére. Tulajdonképpen nem életbevágóan fontos, hogy bekerüljek, de mégis jó ötletnek tűnt, hátha rájövök, hogy a sport mellett élvezem a rendezvényszervezést is. - Jesszusom! - nevetek fel, ami a visszhang miatt sokkal hangosabbnak tűnik. - Komolyan, mi van ezekkel a pasikkal? Miért van az, hogy néhányban egyáltalán nincs tartás? Eszemben sem lenne olyannal lenni, aki a sarokban marad, ha megkérem. - Fintorgok egyet és csak áldani tudom az életet, hogy a jelenlegi párkapcsolatom közelében sincs annak, mint amit leírtam. Sőt, épp az ellenkezője, Lou nagyon is tudja mit akar. És én is tudtam, amikor kinéztem magamnak.
Egész gyorsan sikerül elintézni a jelentkezési lapot, tekintve, hogy a titkárnőnek is ezer dolga van és gyakorlatilag pillanatok alatt nyom rá egy pecsétet, majd becsúsztatja a csak számára átlátható iratrendezőjébe. - Fogalmam sincs, hogy mennyi időre sikerült megoldanunk, ez olyan... - nagyot sóhajtok, de próbálok pozitívan állni a dologhoz. - Nem is tudom, néha szerintem csak mindketten túl stresszesek vagyunk és összekapunk, de a szánk túl nagy és sokkal jobban megsértjük egymást, mint kellene. - Elmosolyodom, mert legbelül tudom, hogy a kapcsolatomat nem ez az időszak határozza meg. - Egyébként arra gondoltam, hogy még ebben a hónapban elmehetnénk a Hamptonsba is. Csak a csajokkal, egy kis kikapcsolódásra a suli előtt - vetem fel az ötletet, amin már jó pár napja töröm a fejem.
- Óóó! Ez komoly? Most őszintén féltékeny vagyok... - Az arcom persze elárulja, hogy ha igaz is amit mondok, nem rossz értelemben mondom. - Imádom Spanyolországot! - jegyzem meg álmodozó mosollyal. - Tényleg, miért nem látjuk mostanság a szüleid? Annyira el vannak havazva a munkával? Vagy nem jól alakul valami a felújítás miatt? - kérdő pillantással vizslatom Mila arcát, miközben helyet foglalunk egy kinti asztalnál Paolo éttermében. Amit sok szempontból imádom, mert hát egyáltalán nincs messze a sulitól, remek a menü, na meg persze...
- Naháát - lassan, de biztosan elvigyorodom és szemöldök-húzogatva nézek Milára, szigorúan a pincérfiú csekkolása után. - Olaszország sem lehet szörnyű hely. Szerinted mennyi idős lehet? És vajon mi a neve? Vajon valami nagyon olasz?

Isabel Marquina
Diákok
Play by :
Sofia Carson
Kor :
18
Foglalkozás :
gimnazista, szinkronúszó
Hozzászólások száma :
55

better me, better you ☆ Mila & Isa Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: better me, better you ☆ Mila & Isa   better me, better you ☆ Mila & Isa EmptyKedd Aug. 13, 2019 11:20 am


Belle & Mila
Az elmúlt hetekben rengetegszer hamisítottam tartalmat a csatornámra, főként az olyanokat melyek nyaralásról szólnak hiszen jelenleg nem engedhetem meg magamnak ezt a kiváltságot. Mondjuk ez sem teljesen igaz, mert a múltkor elmentünk pár napra Skye-al a tengerpartra, és ott áztattuk magunkat napokon keresztül de ez részletkérdés. Sikerült ott csinálnom jó pár képet amit felhasználhatok a továbbiakban, de nem én lennék ha nem terveztem volna be egy kisebb külföldi utazást.
Pár napra ugyanis kiugrok a rokonaimhoz, s bár hazudnék, ha azt mondanám nem fogok egy kicsit nyaralni is de a legtöbb időmet arra szentelem, hogy információt szedjek ki belőlük arról vonatkozóan merre találhatom a szüleimet. Hátha ők tudnak valamit, bár kétlem, ugyanolyan tanácstalanok mint én. És mi a legrosszabb az egészben? Hetente többször találkozok egy FBI ügynökkel, mint bárki mással mostanában.
Kezd elegem lenni belőlük, állandóan a nyakamra járnak és néha olyan érzés, mintha mindenhová követnének azért, hogy tetten érjenek. De ennél okosabb vagyok én is és az apám is, ha üzen is nekem akkor sem tenné ennyire feltűnően arról nem is beszélve, hogy személyesen nem jönne el. Pedig úgy szeretném megölelni, csak egyszer.  Megrázom a fejemet, ki kell üldöznöm ezeket a gondolatokat mert még a végén bajba kerülök.
- Tudjátok a legtöbb korom béli már nem rajong a Disney mesékért, valamiért én mégis odavagyok még mindig értük, szerintem ez sose fog megváltozni. Épp a múltkor néztem meg Mulánt mert imádom benne Lee Shangot, ebből kifolyólag pedig arra döntöttem, hogy a legközelebbi közönségtalálkozón öltözzünk be mindnyájan a kedvenc karaktereinknek. – néha nem is értem miért néznek az emberek, mert sokszor hülyeségekről beszélek a rajongóimnak de valamiért tetszik nekik. Talán azért, mert olyan emberi vagyok?
Lehetséges.
- Tudom, tudom, de mégis rosszul esik, hogy ránk nem szentelsz ugyanannyi időt. A többi lánynak is akadnak problémái, nekem is vannak főleg ezzel a hülye felújítással de a barátaimra mindig szentelek időt. Mindegy, túl van tárgyalva.  – legyintek és bár nem sikerült teljes mértékben elengedni a megbántottságomat most jobban örülök annak, hogy itt van. – Hmm… egy mani-pedi session a kedvenc helyünkön?  – a látszat fenntartása nagyon jól megy már. Lehet boszorkánynak kéne továbbtanulnom. A hajam már megvan hozzá.
- Mindig kiemelt helyen lesztek a szívemben, de ha Rihanna megkeres akkor parkolópályára raklak titeket.  – nyújtom ki a nyelvemet, hiszen nem gondolom komolyan. Amúgy sem szeretem Rihannát, inkább egy Ariana Grande vagy inkább Selena Gomez típusú csajszinak tartom magam.
- A múltkor voltunk tengerparton Skye-al és egy csapat srác körülvett minket, nem igazán akartak elmenni így belementünk abba, hogy elmegyünk velük bulizni. Kiderült egy közeli parti házba mentek bulizni, mentünk velük majd… nem szépítem, kicsit becsiccsentettünk de Skye… hú, Ő nagyon komolyan beállt.  – előveszem a telefonomat és megkeresem a bulin készült képet. – És a házigazdával találtam meg egy bokorban smároltak. Nagyon durva volt, utána Skye teljesen kiborult mert a srác nem akarta békén hagyni, teljesen beleszeretett. Ciki volt, még most is írogat neki instán.  – lelkesen mesélem a történetet miközben visszamegyünk az előbb elhagyott titkárságba. Ha tudná, hogy nekem ez az egyetlen esélyem, hogy egyetemre menjek akkor nem lepődne meg a jelentkezésemen… Minél több szakkörbe jelentkezek és nyújtok kimagasló teljesítményt annál valószínűbb, hogy kapok ösztöndíjat.
- Majd meglátjuk mennyire jó az a jó. Nem zárkózok el a lehetőségtől. – annyira nem vonz az ötlet, hogy egy pasinak odaadjam a telefonszámomat de már annyi mindenről hazudok a körülöttem lévőknek, hogy ha eljátszom az érdeklődésemet a srác iránt már nem jövök ki rosszabbul.
- Mesélj, mizu veled mostanság? Megoldottátok a gondokat Louval?  – érdeklődők s bár a lelkem mélyén nemleges választ szeretnék kapni és egy szerelmi vallomást tudom, hogy ez nem fog előfordulni. Belle semmilyen érzelmeket nem táplált és nem is fog táplálni irántam, nem szabad áltatnom magam ezzel. – Képzeld, elutazok pár napra Spanyolországba a rokonaimhoz és elvileg anyáék is eljönnek oda. – hazudok. De nem tudhatják meg az igazat, bár már gondoltam rá, hogy fellövök a csatornámra egy coming out videót, úgyis imádják mostanában az ilyen jellegű megnyílásokat de abszolút nem állok készen arra, hogy mindenkinek elmondjam. Még hangosan, a tükör előtt magamnak sem mondtam ki. Szégyellem.
Miután leadtuk a jelentkezési lapot elindulunk Paolo felé, akinek az étterme szerencsére nincs is olyan messze. 15 perces séta után már meg is érkezünk hozzá, ahol köszönés után leülünk egy kinti asztalhoz, ha barátnémnek is megfelel.
- Nem rossz, nem rossz a felhozatal.  – biccentek a pincérfiú irányába.


Rosemary Mila Saville
Diákok
Play by :
☘ madelaine petsch
Kor :
18
Foglalkozás :
☘ bitchin' around
Hozzászólások száma :
7

better me, better you ☆ Mila & Isa Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: better me, better you ☆ Mila & Isa   better me, better you ☆ Mila & Isa EmptyVas. Aug. 04, 2019 10:41 pm


Mila & Isabel
Előre érzem, hogy rettentő fura érzés lesz végezni a gimiben és hivatalosan is otthagyni a sulit. Valószínűleg azért, mert minden barátommal ellentétben nekem nincs legalább három tervem a jövőt illetően. A sport, a szinkronúszás ugyan állandóan a radaron van, de a barátnőimmel ellentétben nekem nincs elképzelésem, hogy azon kívül mit szeretnék csinálni, már ha egyáltalán egyetemre megyek. Amit szeretnék, de annak a gondolata, hogy hamarosan választanom kell valamit, amivel foglalkoznék, ha már a sport nem opció... Nos, a legkevésbé túlzásokba esve is rémisztő. Apa mindig biztosít róla engem és a testvéremet is, hogy az általa elért örökség és a már-már márkanévnek számító családnevünk örök opció lesz számunkra, akár újabb sportszermárkát akarunk létrehozni az övé mellé, akár fiatal sporttehetségeket felkaroló alapítványt akarunk létrehozni. De nem lenne képmutatás, ha egyszerűen azt választanám, amit a családom épített fel? És vajon érezném-e olyan jól magam, ha kényszerből foglalkozom valamivel?
A döntés ugyan még messzinek tűnik, de a tanév végén még a nyár is hosszúnak tűnt és a végzős évről is azt hittem, hogy sokkal lassabban érünk el odáig, hogy már olyan dolgokkal kelljen foglalkoznom, mint például a végzős bál. Most mégis itt vagyok a suli előtt. Szóval a fejemet teszem rá, hogy néhány héten belül a hajamat fogom tépni, mert továbbra is képtelen leszek dönteni a továbbtanulást illetően.
Addig is annyira akarom élvezni a végzős évet, mintha soha nem tehetném meg többé, hogy a legjobb barátnőimmel bulizzak együtt. Bár az elmúlt hetekben tényleg nem tettem meg, amiért kicsit bűntudatom is van. Leginkább viszont úgy érzem, hogy kimaradok a jó dolgokból, még ha az is elég jó dolog, hogy van egy barátom, aki gyakorlatilag a tenyerén hordoz. Nem akarom, hogy a barátnőim úgy érezzék, hogy direkt hanyagolom őket, ezért dobok is egy üzenetet a közös beszélgetésünkbe, de mintha csak az élet is össze akarna hozni bennünket, bele is szaladok egyikükbe.
- Persze, nem nyelt el a föld - érkezik a riposztom, bár a csípős megjegyzés hirtelen rosszul esik. Pedig nincs mögötte rosszindulat, de még csak azt sem érzem, hogy a barátnőm haragudna rám. Mégis feléleszti bennem a lappangó bűntudatot a lemondott programok miatt. Aminek egy részét akár azonnal is hajlandó vagyok pótolni, a nyomtatvány leadása után.
- Tudod miért nem voltam ott a legutóbbi bulikon. - vonom meg finoman a vállaimat, mintha a téma nem igényelne különösebb figyelmet. - Lou-val is legalább annyira szeretnék időt tölteni veletek, de az utóbbi időben ez nem igazán sikerült és meg is sínylette a kapcsolatunk. Nem akarom, hogy még egyszer akkora hullámvölgyből kelljen kimásznunk. - Szavaim határozottak, hiszen olyasmi ez, amit akarok, és kifejezett célom is, hogy megvalósítsam. - Mivel nyerhetném el a bocsánatodat? - teszem fel a kérdést halkan nevetve, Mila pillantását keresve. Meg sem fordult még a fejemben, hogy a kihagyott közös programok már annyira feltorlódtak, hogy a távolmaradásom fekete pontokat kezdett érni.
- Jesszus! Komolyan, mintha nem is pár hét telt volna el! - Hitetlenkedve rázom meg a fejemet. - Csak úgy hasítasz, gratulálok! Lassan annyi követőd lesz, hogy ciki lesz, ha velünk barátkozol és nem Rihannával magával - jegyzem meg vigyorogva. Mila a társaságunk azon tagja, aki az Instagramon túl is milliós követő sereggel rendelkezik és élvezi is. Csodálom a kitartását és az elhivatottságát, hogy míg én néha pár fotót is lusta vagyok feltölteni, addig ő heti rendszerességgel foglalkozik a videóival. - És most mesélj arról a sirályról, meg Skye pasi sztorijáról!
Meglepettségemben a magasba szaladnak a szemöldökeim, pillantásommal kérdőn vizslatom barátnőmet. - Nem is tudtam, hogy te is benne akarsz lenni a szervezésben - jegyzem meg, némi kíváncsi éllel a hangomban. - Egyébként igen, persze, hogy leadom én is. - bólintok. - Gyere, menjünk együtt. - Azzal kinyitom az ajtót, és megindulok az ismerős folyosókon a titkárság felé.
- Mmm.. Komolyan, ha a srác jól néz ki, nehezen lehet jobbá tenni a helyet - nevetem el magamat, nagyon is tudatában annak, hogy azon kívül, hogy jól megnézem magamnak azt a bizonyos olasz srácot, nem kellene komolyabban gondolkodnom a témán. - Ha félisten a srác, akár el is intézhetnénk, hogy megszerezze a számod.

Isabel Marquina
Diákok
Play by :
Sofia Carson
Kor :
18
Foglalkozás :
gimnazista, szinkronúszó
Hozzászólások száma :
55

better me, better you ☆ Mila & Isa Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: better me, better you ☆ Mila & Isa   better me, better you ☆ Mila & Isa EmptyVas. Aug. 04, 2019 6:54 pm


Belle & Mila
Másfél évvel ezelőtt úgy gondoltam sima liba lesz végezni a sulival majd bekerülni az egyetemre, ahová természetesen protekcióval kerülnék be de most nem ez a helyzet. Mióta a szüleim eltűntek mint ahogyan a klisékkel teli filmekben szoktak azóta nincs más választásom mint az, hogy magamnak kell mindent biztosítanom.
Nehéz a gimi utolsó éve előtt azon aggódni honnan lesz még pénzem, mert bár itt hagytak egy elég szép nagy Vuitton táskányi pénzzel az rohamosan fogy, főleg ha az embernek fenn kell tartania egy bizonyos látszatot. Én pedig nem vagyok hajlandó egy olyan életet élni, mint az átlagemberek. A régi kétszintes házunkból el kellett költöznöm, mert lefoglalta a bank viszont ezt senki nem tudja. Minden barátomnak azt mondtam, hogy felújításba vágtak a szüleim míg körbejárják Európát anya jótékonysági munkája miatt. Azt még csak véletlenül sem említeném meg, még a legközelebbi barátnőimnek, főleg nem Isa-nak, hogy mi a valóság. Beletúrok vörös hajzuhatagomba majd a kezemben lévő telefonra meredek, mosolygok.
- Na sziasztok kedves vörikék! – köszönötöm a nézőimet, akiknek köszönhetően havonta elég szép összeget zsebelek be a youtube-tól. Több mint 8 millió ember várja, hogy mit fogok feltölteni hetente két alkalommal, ami számomra persze hihetetlen, de a családomat ért negatív hírek miatt egyből rám kaptak az emberek. – Jelenleg a suliba tartok, ahol leadom a jelentkezésemet a végzősbál szervezői csapatába. Nagyon izgulok, remélem felvesznek. – bizakodóan összekulcsolom a középső és mutatóujjamat.
Gyorsan felkapok valami nyári ruhát, hozzáillő ékszerekkel majd megkeresem a kedvenc papucsomat a settemhez és már indulok is az utamra. Útközben az újonnan megjelent Jonas Brothers albumot nyomatom, ujjhegyeimmel dobolva ritmusra. Vannak dolgok, amikről nem fogok lemondani és ez a megbeszélt JB koncert a lányokkal. Kivéve Isa-val, mert mostanában a 10. emeletről vagyunk le….
Ezt a nyarat is ugyanolyannak gondoltam, mint az eddigieket. Mi négyen rójuk az utcákat közösen, majd betérünk a kedvenc helyeinkre ahol mindenkit elragadunk a személyiségünkkel és azzal, hogy ezek a lányok tényleg az IT lányok, mi vagyunk az élő Serena és Blair. Jobb kiadásban, nem kéne a herceg, inkább Blairt fogadnám el.
Elkalandoztam.
- Azon gondolkodtam útközben, hogy ki volt a jobb karakter. Segítsetek eldönteni nekem, hogy Blair volt a jobb a GG-ben vagy Serena. Én speciel Blair-t jobban szerettem, mert bár high maintenance de Serenában van valami, amit nem tudok elviselni… - teszem fel az évszázad kérdését a követőimnek, s bár tudom, hogy ez egy végtelen kommentháborút fog indítani de valamiről szólnia kell a vlogomnak, nem? Elteszem a fülhallgatómat a táskámba és belépek a titkárnő irodájába.
- Jó reggelt Ms. Jeffery! Szeretném leadni a jelentkezésemet a szervezői csapatba. Rengeteg ötletem van, egy egész költségvetést is összeállítottam már és mondhatom nem hagynám cserben az iskola diákjait. Abszolút modern és iszonyú jó bulit találtam ki. – órákat tudnék fecsegni az elképzelésemről, de nem szeretnék itt lenni egész nap, elvégre Jennie már vár rám. Gyorsan beledobom a lapomat a gyűjtődobozba és már futok is a dolgomra. Épp a telefonomat venném elő, hogy felhívjam barátnőmet amikor is egy elveszett bárányba botlok, szó szerint.
- Jé, téged is lehet látni? – epésen teszem fel kérdésemet majd azért én is átölelem, beszívva az illatát. Imádom. Mindig is többet éreztem iránta, mint holmi barátság de még sose mondtam senkinek a titkomat, természetesen a többi mellett. Isa mindig is különleges volt számomra, imádom a mosolyát, a jó kedvét, Őt magát…
- Belle, már régóta nem találkoztunk, és nem miattunk… Te mondtál le minden megbeszélt programot, pedig próbálunk hozzád igazodni. Sokba fog még neked fájni az, hogy elnyerd a megbocsájtásomat. – a végére azért elnevetem magam. Nem tudok rá haragudni, de csak azért mert eszméletlenül belé vagyok esve. – Húú, nem is tudod mennyi mindenről maradtál le. Volt a Skye és a pasi dolog, Jennie és a sirály harca a tengerparton. Képzeld, újabb egymillióval nőtt a csatornám! – lelkesedek, tényleg olyan mintha nem lett volna az a pár hetes nélkülözés. Ugyanúgy tudok vele beszélgetni, mint mindig.
- Most jöttem onnan, ha akarod visszakísérlek. Leadod a jelentkezésed a szervezőkhöz? Én is jelentkeztem. – ha szeretné, hogy vele menjek követem ha nem akkor leülök egy padra. – Üljünk be Paolo-hoz, úgy tudom felvett egy új olasz fiút és istenien néz ki. – mintha érdekelnének is a pasik, jobban érdekel a barnaság itt mellettem, de hát álmodik a nyomor…

Rosemary Mila Saville
Diákok
Play by :
☘ madelaine petsch
Kor :
18
Foglalkozás :
☘ bitchin' around
Hozzászólások száma :
7

better me, better you ☆ Mila & Isa Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: better me, better you ☆ Mila & Isa   better me, better you ☆ Mila & Isa EmptySzomb. Aug. 03, 2019 11:36 pm


Mila & Isabel
Jól tudtam, hogy a végzős év rengeteg tennivalóval fog járni, azt viszont a legrosszabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy a hivatalos iskolakezdéssel - azaz szeptember harmadikával - ellentétben, ha valaki részese akar lenni a végzősbál szervezői csoportjának, akkor már augusztus elején tennie is kell a cél érdekében. Abból a szempontból semmiképp nem jelentett problémát a dolog, hogy már túl voltam a szokásos éves Formentera-n és Spanyolországban töltött családi nyaraláson, múlt héten pedig hazaértünk Santa Fe-ből, ahol anya családját látogattuk meg. Apa repült is tovább Ausztriába, hogy idén se hagyja ki az Austrian Open-t, nem tud ugyanis elmondani a tenisztornákról, hiába vonult már vissza sportolóként. Néha úgy tűnik, mintha jobban kötődne Ausztriához, mint én meg a testvérem, ami valamilyen szinten meg is bocsátható neki, hiszen ott születtek a gyerekei. Mi viszont mégsem ünnepeljük minden évben Bécsben a születésnapunkat. Már csak az kéne! Örülök, ha ezek után az augusztust néha a Hamptonsban tölthetem. Lehetőség szerint Lou-val, hátha a munka mellett belemegy egy kis kikapcsolódásba, alig két órányi autóútra a várostól.
Az utóbbi időben igyekeztem vele tölteni a szabadidőmet, ami a hajnalban, olykor reggelente letudott úszás és a heti háromszori edzéseken kívül így nyáron elég sok akadt. Az utóbbi két-három alkalommal még a barátnőimmel való bulikat is lemondtam, csak hogy a barátom beosztásától függően egy-egy estét és éjszakát is együtt tudjunk tölteni háborítatlanul, nem dübörgő zenétől és alig ismerős emberekkel körülvéve. Megígértem neki és magamnak is, hogy dolgozni fogok a kapcsolatunkért, és az utóbbi időben elég rendesen előtérbe helyeztem a párkapcsolatom minden mással szemben. Talán kicsit túlságosan is.
Eszemben sem volt felborítani az egyensúlyt a barátaim, a kapcsolatom, a sport és a hamarosan újra mindenkit beszippantó iskola között. De a nyár mindig is az az időszaka volt az évnek, amikor nehezebb összehozni ugyanazt a társaságot, ami a tanév közben olyan könnyedén sikerül, hiszen ilyenkor minden barátom és ismerősöm a legkülönbözőbb időpontokban a világ bármely táján tartózkodhat, nyaralni van, vagy épp dolgozik, esetleg én nem vagyok a városban.
Talán épp itt lenne az ideje, hogy én rázzam fel a csoportbeszélgetésünket. Hosszú lépteimet meg sem szakítva kapom elő a telefonom a vállamon lévő táskából. Megszoktam már, hogy szinte akármit csinálok, a kezemben van az eszköz, így az sem jelent különösebb problémát, hogy az iskola épülete felé menet kikerülgessem a körülöttem sétálókat. Bepötyögök egy "Mikor találkozunk, lányok?" üzenetet és még épp időben torpanok meg az iskola bejárata előtt, hogy ne ütközzem bele szó szerint a kivágódó ajtón kilépő barátnőmbe, akit vörös hajkoronájáról rögtön felismerek, meg sem kell néznem kétszer az arcát.
- Mila! - Izgatottságomban talán kicsit túl hangosan szólítom a nevén, de tény, hogy nem számítottam rá, hogy összefutok vele. Azt hittem csak én kóválygok ilyenkor az iskola környékén, mert szokásomhoz híven megint túl akarom vállalni magam. - Úristen, szia! - mosolyogva ölelem át, lelkes vagyok, hogy egyszerűen csak összefutottunk. - Hát te? Épp az előbb írtam üzenetet mindenkinek, nem is gondoltam volna, hogy összefutunk. Olyan érzés, mintha hónapok óta nem találkoztunk volna... Ne haragudj a lemondott programok miatt. - Bűntudatos, de nem teljesen őszinte pillantásomat Milára emelem. Ugyanis nem bánom teljesen, hogy úgy tűnik rendeződnek a dolgok Lou-val. - El kell mesélned mi mindenről maradtam le! - Úgy talán értelmet nyerni jó néhány hajnalban kapott üzenet is, ami a csoportbeszélgetésünkbe érkezett. Semmit nem értettem belőlük, mert nem voltam jelen, de a kíváncsiság fúrta az oldalam.
- Akár be is ülhetnénk valahova, csak be kell még szaladnom a titkárságra.

Isabel Marquina
Diákok
Play by :
Sofia Carson
Kor :
18
Foglalkozás :
gimnazista, szinkronúszó
Hozzászólások száma :
55

better me, better you ☆ Mila & Isa Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: better me, better you ☆ Mila & Isa   better me, better you ☆ Mila & Isa Empty

Ajánlott tartalom


better me, better you ☆ Mila & Isa Empty
Vissza az elejére Go down
 

better me, better you ☆ Mila & Isa

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: New York :: Manhattan :: Kórházak és hivatalos helyszínek-
^
ˇ