One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Ash & Sofia - party in the U.S.A.

Ami Aspen-ben történik... EmptySofia I. Basora
Today at 11:07 am



I kissed a boy and I liked it

Ami Aspen-ben történik... EmptyBlake W. Holden
Today at 10:36 am



Ruby and Wayne - Beautiful stranger

Ami Aspen-ben történik... EmptyWayne Winston
Today at 10:23 am



Work through the night - Myna & Rea

Ami Aspen-ben történik... EmptyMyna Rosegold
Today at 9:18 am



Játékpartner keresõ

Ami Aspen-ben történik... EmptyMirabell Wagner
Today at 7:44 am



Ruby & Millie • kind hearts still break hearts

Ami Aspen-ben történik... EmptyRuby Dayton
Today at 12:18 am



Unexpected journey - Melrose os & Darick

Ami Aspen-ben történik... EmptyDarick Liam Kerrigan
Yesterday at 11:52 pm



Beköltözés az új albérletbe

Ami Aspen-ben történik... EmptyMyna Rosegold
Yesterday at 9:48 pm



Myna történetei

Ami Aspen-ben történik... EmptyMyna Rosegold
Yesterday at 7:29 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 27 25
Diákok 35 30
Törvényszegõk 14 25
Bûnüldözés 9 15
Hivatal 5 7
Üzlet 13 15
Oktatás 7 5
Munkások 14 9
Egészségügy 11 14
Összesen 135 145
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 28 felhasználó van itt :: 10 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 2 Bots

Aston Miles, Aveline Everhart, Bellamy West, Darick Liam Kerrigan, Erin Watson, Leo Drom, Myna Rosegold, Thaddeus Darnell Wright, Wayne Winston, Zoya Thornton


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Ami Aspen-ben történik...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Ami Aspen-ben történik...   Ami Aspen-ben történik... EmptyHétf. Aug. 19, 2019 10:34 pm

Jobban talán nem is nyúlhattam volna mellé a bőröndöt illetően, de a Karen felől érkező mosoly szerencsére nem enged kétségek közé sodródni, ami egy kissé meglepett visszamosolyt eredményez és egy röpke megállapítást is kicsikar tőlem a jelenre nézve: a személyi asszisztens kapásból jobb fej, mint a mindig citromfejet vágó munkaadóm, aki egy millió százalék, hogy nem rendezte volna ennyivel a dolgot a beszólásom után.
- Nos, akkor elég lenne minden nap tíz percet emelgetned, a végén nem is lenne ránk szükséged, egymagad betöltenéd a legszemélyesebb testőr pozícióját, és olyan izmos karjaid lennének, mint most Marlon-nak vannak. - bökök fejemmel a mellettem álló fickóra, aki ránézésre egész jó kondiban van, meggyűlne vele a bajom, ha valamiért egymásnak kellene feszülnünk.
- El ne pirulj itt nekem cimbora. - nevetve próbálom zavarba hozni a kollégát és egy kicsit meg is paskolom a vállát, hogy reagálni azért el ne felejtsen, viszont nem mélyedek bele túlságosan a részletekbe, mert mielőtt tovább indulnánk, van néhány komolyabb dolog, amiről szót kell ejtenünk.

- ...Karen, de most őszintén... az előző testőrségnek kellett ezekkel a rajongói dolgokkal is foglalkozni? Már nem azért, de most, ha nekem kellene napi több órát szőrös és szőrtelen férfi altájakat nézegetnem, mert feltételezem nem a csodás hangját dicsérte az üzenetek túlnyomó többsége, nos hát, lehet én is felmondtam volna... - fogom meg ismét ennek az egésznek a "lényegét", de ez persze csak poén, amit tuti, hogy Karen ért, viszont, ha hallaná a házsártos nagyasszony, egész biztos, hogy éjszaka odakint kellene aludnom a hidegben.

Csettintek egyet a küldött mosoly mellé, mert ez tetszett, szerencsére a házban mérhető humorérzék szintjét van aki érdemben is tudja emelni, öröm ilyet tapasztalni.
- Nem gond a főzés, úgy hallottam, hogy a személyi asszisztens kiválóan tudja készíteni az ételeket, legyen szó reggeliről, ebédről, vagy vacsoráról. Ugye jól értesült vagyok Marlon? - pillantok a kissé szótlanul mellettem nézelődő főnökömre, akinek vajon kellemetlen lehet Karen jelenléte, azért nem beszél?
- Lehet 6 órás is az intervallum, rajtam nem múlik, de hát ki a fene szeretne például hajnali négykor kimászni az ágyból ezért, nem igaz? - megerősítésért Marlon felé pillantok, de nyilvánvalóan én sem gondolom komolyan a 6 órás közöket, jó lesz az a 12.
- Örülök, hogy így döntöttél. - kacsintok egyet, hisz ezen is túl vagyunk, megbeszélve. Milyen könnyedén és gyorsan megy minden, alig tudom elhinni.

- Te... haló... - barátian, tenyérrel kissé mellbe csapom, hogy térjen vissza Aspen-be.
- A végén még kiesik a szemed, annyira nézed azt a popót… mondd, mit kezdenék egy vak testőrrel? Vagy te akarsz lenni a Daredevil Aspenben film főszereplője? - vigyorogva rázom meg a fejemet, de az előbbieket csak akkor mondom persze mikor már Karen hallótávolságon kívülre került.
- Mesélj, mióta tart már a rajongásod? És ne próbáld tagadni, vagy mellébeszélni. - érdeklődök vigyorogva, bár nem szokásom a kíváncsiskodás, de nézzük a tényeket: egy hetet fogunk itt tölteni, négyen bezárva ezért mindennél jobban szeretnék tisztán látni, hogy ki kivel van, nehogy a végén tiltott területre tévedjen valamelyikünk.

- Nahát, én érkezek, Karen-nek meg hirtelen sürgős telefonálni valója akad, milyen érdekes. - mosolyodok el, mert tuti, hogy ez "Mooney körül forog a világ" ugratás sem fog tetszeni második legkedvesebb énekesnőmnek.
- Ó nem kellene túl nagy az a ház, csak legyen benne egy kényelmesen berendezett szoba, ahol van egy jó nagy tévé, egy hűtőláda sör és sportcsatornák, vagy reality-k. És nem is látnánk egymást. Tényleg... lehet ez a hely is ilyen, miután megfőzte a vacsit és elfogyasztottuk, már itt sem vagyok. - ha már nincs a közelemben cintányér, a pult is megfelel egy kisebb csapásra, mondandóm megfelelő, beszólós pontján.
- Hmm... milyen hideg... - érezheti, hogy nem a hűtőben lévő hidegellátásra gondolok, hanem a szavakra, amivel visszavág. De hát mit is várok, ha folyamatosan szívom a vérét. Vagyis szívjuk egymás vérét, mert ebben aztán partner, ha másban már nem is.

Néhány korábban már tökélyre fejlesztett mozdulattal megoldom a borosüveg nyitás problémáját és már töltöm is a vörös kincset az előkészített poharakba. Magamnak és Marlon-nak nem töltök, én szolgálatban nem iszok, még akkor sem, ha minden porcikám szinte remeg az alkohol után, Marlon pedig nincs itt, majd ő eldönti kér-e. aki viszont mindenképpen kap, az Elle. Direkt jól teleöntöm a poharat, viszont nem érkezik tőle megálljt parancsoló szó, ezért színültig töltöm. Karen-nek csak félig, ahogyan azt illik.
- Parancsoljon Mrs. Ray, fenékig ám! - nyújtom felé a poharat, majd miután remélhetőleg átveszi tőlem, egy almát veszek magamhoz, hogy valamivel azért lekössem alkohol után sóvárgó testemet. Egy alma pontosan jó is lesz, a pult közepén lévő tál tetejéről ki is kapok egyet és helyet foglalok Elle-el szemben a bárszékre ülve.

- Ne aggódjon, nem túloztam el semmit. - kezem ügyébe kerül egy hámozókés is, így innentől nincs akadálya, hogy komótosan neki lássak a gyümölcs meghámozásának.
- Csak az igazat mondtam: lefeküdtünk és kész. - a világ legkomolyabb ábrázatával mondom mindezt, aminek a végén flegmán vonom meg a vállamat.
- Ja igen, még annyit tettem hozzá, hogy egész éjjel a nevemet kiáltozta az élvezettől, annyira jól végeztem a dolgomat. - felelek továbbra is komoly arccal, komoly hangon és bár tudom, hogy minimum egy felém száguldó borral teli vagy netán azóta már kiürült pohár közelebbi megismerésével játszok, de ezt azért nem tudom kihagyni mindazok után, hogy szavamat adtam arra, hogy semmit sem mondok az ott történtekről.
- Persze, hogy nem mondtam senkinek semmit Elle, ezt akkor este meg is beszéltük, én nem vagyok hátba támadós fajta. - kissé megrázom a fejemet és az sem érdekel, ha azóta már csupa vörösboros a ruhám, megérte látni azt az arcot, amit vágott.
- Csupán beképzeli, hogy az ártatlan kérdések mögött bizony az én pletykám áll. Kiheverte már a látványt? Tudja, Richi-nek hiányzik... - a hámozás után, nagylelkűségemet bemutatva, Elle felé nyújtom az első szeletet.
- Egy falat almát kér esetleg? - biztosra veszem, hogy nem fogadja el, de azért próbálkozok, ne mondja, hogy meg sem kérdeztem.

Kyle Mooney
Bûnüldözés
Play by :
Scott Eastwood
Kor :
38
Foglalkozás :
Testőr
Hozzászólások száma :
23

Ami Aspen-ben történik... Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ami Aspen-ben történik...   Ami Aspen-ben történik... EmptySzer. Aug. 14, 2019 8:20 pm

- Khm, az éppenséggel az enyém - Karen a férfire mosolygott, ezzel is jelezve, hogy egyáltalán nem vette zokon a kacatokkal teletömött batyus megjegyzést. Mivel Elle asszisztenseként rengeteg teendője volt, így abban a bőröndben hurcolta a notebookjától kezdve a tableten át a töltőkön keresztül minden iratát, s minden egyéb, fontosabb feljegyzést, melyre szüksége lehetett a munka folyamán. Ezek mellett természetesen igyekezett gondoskodni az esetlegesen fennálló balesetekről és betegségekről is, így egy kisebb méretű házipatika is meglapult a bőröndjében, nem beszélve a női kacatokról, melyekre minden nőnek szüksége volt.

- A helyzet az Kyle, hogy amióta sikeres és befutott énekesnő lett, azóta nem egyszer és nem kétszer kapott ilyen leveleket. Csak az előző testőrség emberei korábban ezeket soha nem osztották meg vele. Általában minden beérkező postát átnéztek, és csak a kedves rajongói leveleket adták tovább. Az ilyen zsaroló típusúakat meg eltették megőrzésre, hogy komolyabb fenyegetettség esetén átvizsgálják. Szóval, sajnos emiatt nem érzi igazán veszélyesnek ezeket, még akkor sem, ha a legutóbbi alkalom során ténylegesen megtámadták. És ha maga nincs ott..- inkább be sem fejezte a mondatát, a férfiak sejthették, hogy mire gondol. - A lényeg viszont, hogy jobb az óvatosság - ismét elmosolyodott, s talán már sarkon is fordult volna, ha Kyle még nem lép mellé.

- Nem, sajnos nincsen Kyle. És a reggelihez a tejet is maguknak kell lefejni - nevetve paskolta meg a férfi karját, s gyorsan hozzátette - Természetesen van wifi, Elle nem is jött volna el egy ilyen helyre, ha kiszakadna a világháló adta lehetőségekből. Az ételeket viszont magunknak kell elkészítenünk, direkt nem kértem a házhoz személyzetet, hogy senki se zavarja meg Elle nyugalmát.

- Hm, be kell , hogy valljam, ennyire alaposan nem készültem. Az épületet interneten keresztül néztem ki, majd egyeztettem az itteni menedzserrel. De egyeztetek a bérbeadóval, szerintem pár óra, és meglesz az a tervrajz. Ez a 12 órás változtatás kicsit nem macerás? - utóbbira már kicsit húzta a száját, még Marlonra is kipillantott, de mivel előírás, kénytelen volt elfogadni a szabályzatot.

- Jó, legyen a tizenkétórás rendszer, én meg beszerzem azokat a tervrajzokat. Maguk meg fedezzék fel az épületet, a szobáik a földszinten vannak. Találkozunk a vacsoránál - újabb mosoly érkezett, igazán kiegyensúlyozott nő volt, de már ment is a dolgára, ugyanis még rengeteg feladatot kellett elintéznie a turnékkal kapcsolatban.

Marlon diszkréten fixírozta végig az elhaladó kolléganőjét, egy ideje már tetszett neki Karen, noha egyszer sem jutott volna az eszébe az, hogy randira hívja. Igaz, gyakorta megfordult a fejében ez a gondolat, de a munkakapcsolat miatt ezt korábban mindig elhessegette. Most azonban sokkal fontosabb dolgokkal kellett foglalkoznia, így nem is volt rest feltenni kérdéseit a kollégájának.

- Biztos? - még mindig gyanakodva méricskélte Mooneyt, akinek végre megeredt a nyelve. Marlonnak nem esett nehezére a visszaemlékezés, azonnal bólogatni kezdett, amint felelevenedett előtte az este, Kyle szavai azonban úgy ledöbbentették, hogy az ámulattól nem csak a szemei kerekedtek el, a szája is tátva maradt, s hirtelen azt se tudta, hogy mit is mondhatna. Mooney persze alaposan összezavarta őt, s kétségek közt hagyva sétált tovább a konyha irányába, miközben Marlon Karent kezdte el keresni a házban, hogy megossza vele a legfrissebb pletykákat.

***

- Nagyon jófejek, valami kaját nem hagytak? Úgy kértem, hogy legyen hidegtál, és ne kelljen már az első estét főzéssel kezdenünk - Karen sokkal inkább volt éhes, mint szomjas, s míg én a borosüveget próbáltam felnyitni, ő addig a telefonjában próbálta megkeresni a menedzser telefonszámát.

- Armie Harnett-nek hívják.

- Ó tényleg, már emlékszem. Na és, jó pasi? Az utóbbi időben nem is meséltél nekem, hogy van-e valaki a láthatáron, ki vele...- sokkal jobb volt más magánéletét kivesézni, mint a sajátomat, s mivel Karen a legjobb barátnőm volt, érthető az, hogy érdekelt, mi a helyzet vele. Legutóbb még egy Larsen nevű alakkal randevúzgatott, de az csúnyán átverte őt, s kiderült róla, hogy egy háromgyermekes csalápa. Azóta valószínűleg nem mert komolyabb kapcsolatba belekezdeni, de egy kaland sosem árthatott. S ahogy ezen gondolkodtam, eszembe jutott, hogy már magam is rég kalandozgattam, így talán még inkább érdekelt az, hogy ki is lehet ennek a szállásnak a menedzsere.

- Elle...nem fogok összejönni minden pasival, csak azért mert jóképűek...de most egy kis pillanat, fel kell hívnom őt. - elnézést kérően fordult ki a konyhából, hogy egy viszonylag csendesebb helyre sétáljon, s onnan hívhassa fel a titokzatos idegent. Addig is, tovább próbálkoztam a palack felbontásával, amiben Mr. Mooney zavart meg. Epés kérdése egyáltalán nem tetszett, szikrázó pillantásomból érezhette a törődést, s a felé áradó szeretetemet. Vagy annak a hiányát.

- Vajon hány négyzetméteres házat kellene bérelnem, hogy ne fussak bele a maga önelégült képébe? - összeszűkült, haragos pillantásomat a férfi tekintetébe fúrtam, miközben lehuppanva a bárszékről, elé léptem, s az üveget a kezébe nyomtam.

- Bontsa fel, nem sikerül. A hűtőben meg van hideg élelem, ha annyira éhes, szolgálja ki magát. Én nem fogok főzni magának, ez egész biztos - negédes mosolyt küldtem felé, s mellkasom előtt összefont karokkal vártam, hogy ihassak a vörös nedűből.

- Egyébként mit hordott össze maga az alkalmazottaknak arról az estéről? Csak úgy mellékesen kérdem, mert Karen az autóban azzal a kérdéssel támadott le, hogy maga és én ott azt...szóval hogy mi...és hogy ezt állítólag Marlontól hallotta. Ugye nem hordott össze semmiféle aljas pletykát, csak hogy ezzel fényesítse az egóját, hogy köze lehetett a világ egyik leghíresebb énekesnőjéhez? Nem mintha ez túl sokat dobna magán...- jegyeztem meg gúnyosan, még mindig haragudtam a férfire azután az este után.


Elle Ray
Mûvészet
Play by :
Scarlett Johansson
Kor :
33
Foglalkozás :
The Queen of Pop
Hozzászólások száma :
55

Ami Aspen-ben történik... Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ami Aspen-ben történik...   Ami Aspen-ben történik... EmptyKedd Aug. 06, 2019 11:02 pm

Fogadóbizottság végül nem érkezik a bőröndpakoláshoz, de jobban belegondolva talán jobb is így, mintha legalább egy pár kíváncsiskodva vizslató szempár érkezett volna, aki szinte már alig várja, hogy magába szippantson némi vélt vagy valós pletykának való elszólást, esetleg mondattöredéket. Ha Elle hallaná ezt az elmélkedést, egész biztos, hogy lenne egy félhangos megjegyzése Kyle Mooney lelkivilágára, aki még a legönzetlenebb segítőszándék mögött is csak a rosszat látja meg.
- Lefogadom, hogy ez a kacatokkal teletömött batyu Mrs. Ray-é. - naná, hogy azt gondolom, hogy a minimum harminc kilót nyomó, megfoghatatlan méretű csomag kedves munkaadóm tulajdona, aki elgondolásom szerint pár napra egy fél gardróbot megpróbált beletömködni a szerencsétlen bőröndbe.
Átemelem a küszöbön, majd ha már odabent vagyunk, jó nagyot taszajtok rajta, hogy apró kerekein kissé bentebb kerüljön és ne engem fárasszon tovább.
- Látszik, hogy Ray kisasszonyra nem sűrűn ijesztettek rá a rajongói... - nem bírom megállni, hogy Karen jelenlétében ne jegyezzek meg valamit a magam epés módján, végül biccentek, hogy értem mit szeretne, majd mikor mondata végére ér, szót kérek és egy kissé közelebb lépek a nőhöz.
- Wi-fi azért van ebben a puccos kastélyban Karen? - gyorsan ki kell ábrándítanom, ha egy szupertitkos megbeszélésben reménykedett a főnökasszony első embere, de hát na, ez is fontos kérdés.
- ... - hagyok időt felháborodni, bár, ha egy kicsit is veszi a poént, akkor nem szívja úgy mellre, mint ahogy barátosnéja tenné, feltéve, ha hallaná.
- Komolyra fordítva. - mosolyodom el kissé, majd komoly ábrázattal folytatom.
- Szükségem lenne egy alaprajzra, de, ha tervrajz van, annál jobb, szeretném átvizsgálni a helyet a pincétől a padlásig, a portásfülkétől az alagsorig. Nem szeretnék semmit sem kihagyni, azt meg főleg nem, ha bárki meg tudna lepni minket. - keresem a szemkontaktust, amit ha sikerül felvennem, hozzáteszem.
- A főbb bejáratoknál, ha jól sejtem kulcskártyás beléptetőrendszer van. A kódokat 12 óránként egységesen változtatnunk kell, mindhárman ugyanazt a kódot kapjuk és egyszerre módosítjuk. Bocs, ez előírás. - elnézéskérő pillantással zárom soraimat, majd, ha Karen-nek nincsen több kérdése felénk, Marlon felé fordulok, hogy válaszoljak a feltett kérdésére, vagy mondjuk úgy, reagálok a számonkérésére? Mielőtt belekezdenék még a távozó nő felé sandítok, aztán mikor újból ketten vagyunk, megadom a várva várt választ.
- Ugyan, dehogy, nincsen semmi. - apró vállrándítás és az ilyenkor szokásos fejrázás párosa után már mennék is a dolgomra, de Marlon átlát a szitán és a gyenge kitérő próbálkozáson, egy tapodtat, sem mozdul, és ha lehet még kíváncsibban néz mint korábban.
- Na jó... emlékszel arra az estére mikor leszaggatott ruhában rohant vissza hozzád a kocsihoz? Azt képzeld el, hogy feljött hozzám abban a csini kis egyberuhájában, igen, abban a mintásban. Éppen söröztem, mikor hallom, hogy valaki üti az ajtót, mint egy félőrült. Gondoltam valamelyik ütődött szomszéd lesz, de nem, Elle volt és ahogy ajtót nyitottam, szinte rögtön beljebb lökött, de úgy, hogy ő azzal a lendülettel belépett, hanyagul, sarokkal behajtotta maga mögött az ajtót és nekem esett. De szó szerint... tudod milyenek az egyetemista csajok... fú öregem... aztán fogta és mint Superman - mutatom a mozdulatot, bár gyanítom Marlon el tudja képzelni. - széttépte magán a ruhát és ott állt előttem fedetlen dudákkal.
- Nem mondod haver, hogy így akart visszacsábítani a munkába... azt tudom, hogy nincs túl sok jelentkező, megfelelő meg aztán főleg nincs, de azért ezt nem gondoltam volna... - fejcsóválva elgondolkozik, majd újból kíváncsian néz rám, hisz most jön csak a pikáns része a mesének.
- ... na, hát ne is hidd el, mert nem igaz, csak szeretted volna, ha ez történik mi?? - nevetem el magamat és már alig várom, hogy másodjára is meglássam a felültetett biztonsági főnök arcát.
- Igazából a törpekaméleonom esett be a csillárról a dekoltázsából és hogy kiszabaduljon kicsit elszakadt a ruha... ennyi történt. - látom a zavart a fickó képén, amint próbálja összerakni a valós képet, mert valahogy nem fér meg jól az elképzelt fedetlen kebelcsokor mellett egy törpekaméleon.
- Hát ennyi történt, én meg visszajöttem dolgozni… - eloldalgok és immár szabad az út a konyha irányába, ahol Mrs. ray-t sejtem.
- Várj már Kyle, akkor most mi is volt? A törpegekkód beesett a didkói közé, te meg megpróbáltad kiszedni onnan? Csak nem értem teljesen. - vázolja ugyan a kerettörténetet menet közben, de jól érzékeli, hogy tőlem sem tudja meg egyhamar az igazat.
- Jó estét Mrs. Ray, mit fog nekünk ma vacsorára készíteni? - belépve a szorítónak is betudható konyhába, máris nekiesek Mrs. Duzzoginak. Első menet, gong!

Kyle Mooney
Bûnüldözés
Play by :
Scott Eastwood
Kor :
38
Foglalkozás :
Testőr
Hozzászólások száma :
23

Ami Aspen-ben történik... Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ami Aspen-ben történik...   Ami Aspen-ben történik... EmptyKedd Aug. 06, 2019 9:22 pm

- Mi a helyzet veletek? Úgy értem, a hülye is látja, hogy van valami feszültség, mert ha teheted, csak kerülöd, meg alig beszéltek, pedig általában jól kijössz az alkalmazottakkal - Karen kíváncsian fordult felém az autóban ülve, s halkan tette fel a kérdését, mert tudta jól, hogy az elől ülő két jómadár nem süket, s még a falon keresztül is hallhatnak bennünket.

- Nincsen semmi, ő a testőröm, az a dolga, hogy megvédjen és ennyi. Nem szükségszerű, hogy mindenkivel baráti viszonyt építsek ki Karen...- kissé talán csípősen szóltam oda a barátnőmnek, mert feszélyezett ez a téma, s nem szívesen beszélgettem Mooneyról. Még mindig a bögyömben volt amiatt az este végett, s nem tudtam csak úgy elfelejteni a lakásán történteket. Erről azonban nem kívántam beszámolni sem Karennek, sem pedig Marlonnak.

- Ne csináld már Elle, jól ismerlek...és azért nem rossz pasi, magas meg sármos...tuti volt köztetek szex, vibrál a levegő! - Csak nem hagyta annyiban, s szinte már nevetve vádolt meg azzal, hogy én és ez az alak összebújtunk. Pff, még mit nem! A szemeim persze azonnal elkerekedtek, s azonnal válaszoltam erre a feltételezésre.

- Karen nagyon megkérlek, hogy ne idegesíts fel ilyennel. Nem volt köztünk semmi, mégis hogy feltételezhetsz rólam ilyesmit? - felháborodva tettem fel a kérdésemet, s ezen már a mellettem ülő nő is meglepődött, láthatóan nem erre számított.

- De hát Marlon is azt mondta, hogy...

- Mit mondott Marlon? - Most már nem tudtam nyugton ülni a helyemen, idegességemben mocorogni kezdtem, s egész testemmel Karen felé fordultam, hogy kiszedjem belőle, mégis mit pletykálhatott a fekete ember.

- Hát...azt mondta, hogy csapzottan jöttél ki a lakásáról, mármint érted...- Számolhattam volna azzal, hogy előbb utóbb annak az éjszakának híre megy, arra azonban nem gondoltam, hogy majd pont Marlon lesz a legnagyobb pletykás, s holmi kétes információkból majd kitalál dolgokat, és azokat megosztja Karennel. S ugyan szerettem mindkettőjüket, néha nagyon fel tudták paprikázni a hangulatomat.

- Nem, nem értem. Fogalma sincs arról, hogy mit látott, és közötök sincs hozzá. De a lényeg az, hogy köztem és Mr. Mooney között nincs semmi, és soha nem is lesz. Ezt a témát pedig megkérlek, hogy hanyagoljuk most...- a csöndes beszélgetést gyorsan le is zártam, miután hallottam, hogy Marlon leengedi a választófalat, miközben megálltunk tankolni.

- Elle, kértek valamit?

- Nem, köszönöm. - A férfi érezhette a feszültséget hangomból, egy pillanatra Karenre nézett, majd vállat vonva hagyott minket magunkra, hogy végre belemélyedhessek a menedzserem által küldött forgatókönyvbe, melyet lehetőségként kaptam, egy korábbi szerepemnek hála.

- Jól van Elle, ne haragudj, hogy így rákérdeztem...csak elég jóban vagyunk, én is megosztok veled mindent,de...mindegy is. Én hiszek neked, és Elle, ha bármi van, amit szeretnél elmondani, csak mond meg nyugodtan, jó? - tenyerét az ölemben heverő szövegfüzetre helyezte, s addig nézett, míg fel nem pillantottam rá. Haragudtam, de rá nem lehetett túl sokáig, s igaza volt. Tényleg a legjobb barátnőm volt az elmúlt időszakban, de én nem voltam olyas fajta, aki mindig mindent kikotyogott neki. Ha valami fájt, kellemetlenül érintett, azt szerettem inkább magamban tartani. Ami pedig ennek az alaknak a lakásán történt, az több, mint megalázó volt.

A tankolást követően újra gurult alattunk a jármű, ezt az időt pedig arra használtam fel, hogy lapozgattam a szövegkönyvet, s ismerkedtem azzal a karakterrel, amire próbáltak rávenni, hogy eljátszam. Pedig nem tartottam magam jó színésznőnek, nem is volt ez a hivatásom, s igazából találhattak volna nálam alkalmasabb szereplőt is. A rendező valamiért mégis ragaszkodott hozzám, s szerette volna, ha átolvasom, és igent mondok, mielőtt más után néznének.

- Nézd csak, megjöttünk! Húh, ez sokkal szebb, mint amilyen a képeken volt! - Karen izgatottan jelezte, hogy célt értünk, már nyílt is az oldalán az ajtó, s őt Marlon segítette ki a járműből. Nekem természetesen Mooney jutott, s szinte éreztem a hangjából azt, hogy legszívesebben hagyná, hogy jól pofára essek.

- Kössz, de ennyire nem kell látványosan gúnyolódnia - jegyeztem meg mogorván, s csak pár másodpercig hagytam, hogy segítsen, de amint biztosnak éreztem magam alatt a talajt, már húzódtam is el a férfitól, hogy Karen mellé érve, vele együtt sétáljak előre.

- Itt most lesz időd, hogy egy kicsit kikapcsolódj, rád is fér azok után, hogy..

- A levelekre gondolsz, és a hívásokra? Ugyan, biztos egy hülye csak a sok közül. Én nem aggódom emiatt, ti se tegyétek. Végül is, azért jöttünk, hogy szórakozzunk, nem? Nem is akarok hallani ezekről a dolgokról. Inkább nézzünk szét! - Előre sétálva tártuk fel egyik helyiséget a másik után, hatalmas ház volt ez, sokkal nagyobb, mint a weboldalon. Igaz, jó kis pénzt fizettünk érte, de megérte, mert igazán hangulatosnak tűnt, s a belső udvarában egy letakart medencén túl még egy jakuzzi is volt.

- Tényleg klassz, míg lepakolsz, kimegyek, valamit elfelejtettem közölni a srácokkal. - Karen intve hagyott magamra, majd sietős léptekkel sétált a testőrök keresésére, akikre hamarosan rá is tallát az előtérben.

- Csak hogy itt vagytok. A helyzet az, hogy Elle nem igazán akar hallani a zsarolóról, sem pedig beszélni róla. Én úgy látom rajta, hogy nem igazán veszi komolyan ezt az egészet, de bevallom, aggódom. Szeretném, ha ti tényleg résen lennétek, mert ugyan klassz helyen vagyunk, és senki nem tud arról, hogy idejöttünk, de ettől függetlenül legyünk résen. Csak előtte ne beszéljetek erről kérlek. Gyertek be, és ne ácsorogjatok itt - kedvesen mosolygott a két férfire, s visszaindult a házba, hogy csatlakozzon hozzám a konyhában.

- Nézd Karen, isteni bort hűtöttek be nekünk. Holnap mindenképp szeretném megköszönni az itteni menedzsmentnek. Hogy is hívják a pasit? - a pulthoz lépve próbáltam kibontani a borosüveget, miközben kíváncsian érdeklődtem, hogy Karen mégis kiktől foglalta le ezt a csodálatos szállást.

Eközben...

- Figyelj Kyle, nem akartalak ezzel eddig csesztetni, de amióta újra nálunk vagy, nekem feltűnt az, hogy valami nincs rendben köztetek. És ezt szeretném tisztázni, mert most hogy van ez a fenyegetés, meg minden, tényleg toppon kell lennünk és nem szeretném, ha bármi gond adódna a konfliktusotokból, mert gondolom van valami. Igaz, Kyle? - Marlon nem engedte tovább társát, kíváncsian emelte meg a szemöldökét, s tudni akarta, hogy mi folyik a háttérben.

Elle Ray
Mûvészet
Play by :
Scarlett Johansson
Kor :
33
Foglalkozás :
The Queen of Pop
Hozzászólások száma :
55

Ami Aspen-ben történik... Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Ami Aspen-ben történik...   Ami Aspen-ben történik... EmptySzer. Júl. 31, 2019 12:09 am

Két hete újra szolgálatban... igen, magam is alig hiszem azután, ami és ahogyan akkor este a díjátadókor lezajlott közöttünk. Valamiért azonban képes voltam visszajönni és újból kitenni magamat Mrs. Ray hirtelen hangulatingadozásainak, kényének-kedvének. És hogy miért tértem vissza annak ellenére, hogy nem olyannak ismerem magamat, akit ha kidobnak az ajtón, még hagyja magát visszarángatni? Nos, erre mondják, hogy bizony van az a pénz... Volt. Nem is kevés, és most ismét itt vagyok. Hogy hol is? Valahol a colorado-i hegyek között, távol New-York-tól, egy csúcskategóriás bérelt autóban többedmagammal.

Pár perccel az után, hogy a nap lebukott a szemben lévő havas hegyvonulat mögött, a szürkület veszi át a hatalmat a táj fölött, hamarosan teljessé válik a sötétség, mi pedig csöndesen, a hosszú úttól kissé megfáradva, hegynek fölfelé rójuk a végtelennek tűnő kilométereket Aspen felé. Fogalmam sincs, hogy miért pont ide, havat és sípályát találtunk volna közelebb is, de hát mit akadok én fönt ilyen apróságon? Nem tökéletesen mindegy? Amíg a megállapodásunk szerint minden hétvégén egy szép kis összeggel dagad a számlám, addig akár a sivatagban is tevegelhetünk naphosszat. De csak addig és nem tovább!
- Mi volt az a csomag, amit átvettél attól a fickótól a benzinkúton? - tudtam, hogy Marlon mindent lát, még akkor is, ha ezt azonnal nem teszi szóvá. Csodálom a figyelmét, mert hiába vonja el a tankolás a figyelmét, valahogy fél szemét állandóan a terepen és Elle-n tudja tartani.
- Egy ezer éve nem látott ismerősöm volt, még a régi időkből... egy kis útravalóval lepett meg minket. - pillantok a volánnál ülő társamra, aki hitetlenkedve és kellőképp gyanakodva fogadja a túlságosan is elnagyolt mesémet.
- Útravalóval... - ízlelgetve ismétli meg a szócskát, de nem kérdez többet, talán már bízik bennem annyira, hogy nem firtatja tovább a csomagtartóban pihenő nagyobbacska fekete, keményfedeles táskát, aminek tartalmát jókora számzáras csatok védenek.
- Mikor érkezünk? - terelőkérdés érkezik, amire válasz már nem érkezik, csak jobbját emeli fel, hogy a szerpentin utolsó kanyarja után egy szépen kivilágított helyre mutasson az út mellett.

A hegytetőn áll a már fényárban úszó villa, mely úgy látszik, hogy a mi birtokunkba kerül a következő napokra. A kovácsoltvas-kapu automatán nyílik előttünk, ahonnan egy hosszabb út vezet fel egészen a ház előtti kertig, illetve parkolóig. Nem hinném, hogy bármiben is hiányt szenvednénk, míg itt tartózkodunk. A garázs előtt sportautó és luxus-terepjáró áll, a hó eltakarítva az útból, valakik gyönyörűen előkészítették a szállást nekünk.
Miután megálltunk, kiszállok és a hátsóajtóhoz lépek, hogy kinyissam Elle-nek, kire egész úton rá sem pillantottam. Van egy olyan érzésem, hogy nem véletlenül választotta a mögöttem lévő ülést: ő sem kockáztatta, hogy pillantásunk véletlen találkozzon a visszapillantó tükörben.
- Vigyázzon Mrs. Ray, csúszik, el ne törje valamijét! - nyújtom kezemet segítségképp és figyelmeztetem is egyben az alattomos veszélyre, de hanghordozásom akarva akaratlanul is úgy jöhet le a másik fél számára, hogy inkább kívánok neki egy jó kis jégen való brékelést némi zúzódással összekötve, mint óvatosságot szorgalmazva. Pedig nincs mögötte ilyen gondolat, csak hát színtelen hangomat betudhatja akár ennek is, ha már amúgy is a bögyében vagyok az apartmanos eset óta.

- Máris visszük a csomagokat! - miután Marlon segített Karen-nek kiszállni és a ház személyzete, feltéve, ha van egyáltalán még nem érkezik meg mellénk, kijelentem, hogy hordár-testőrként is funkcionálunk és visszük a bepakolt bőröndöket.
- Mi ez Kyle? - továbbra is furdalja a kíváncsiság a biztonsági főnököt, de lassan kezd rájönni, hogy ami a fekete, számzáras tárolóban van, az nem téli öltözet, gondolván az idefönt uralkodó hideg időre.
Körbe pillantok és ha nincsen a közelünkben senki, akkor egy szemvillanás alatt kinyitom a zárakat és láthatóvá teszem az eddig rejtőzködő tartalmat.
- Ugye ez csak valami vicc Kyle? - látok némi elhűlést felettesem ábrázatán, míg abban a néhány másodpercben felméri mi is az, amivel szemben áll.
- A fenyegetés valós Marlon, Karen beavatott a dologba... ennek a fele sem tréfa. - felelem komoly arccal, mert tényleg így gondolom, hogy a rajongó néhány napja már bőven átlépte azt a határt, ami még belefér.
- Meg kell tudnunk védeni Mrs. Ray-t és ehhez ez kevés lesz. - mutatok az oldalamon lévő pisztolytokra, melyben ott pihen a szolgálati stukker.
- Kyle, basszus, idefigyelj. - oldalra sandít, nehogy valaki fültanúja legyen annak, amit mond, végül felém fordulva folytatja.
- Ilyen cuccot még csak magunknál sem tarthatunk, egyszerűen nincsen hozzá engedélyünk. - határozottan gesztikulál, hogy értsem, ez nem volt valami jó ötlet a részemről.
- 47 államban tiltott, a maradékban pedig az engedélyek beszerzése is rém komplikált. Mi nem katonák vagyunk Kyle, hanem testőrök. - mutatóujját maga előtt tartja, miközben megrázza a fejét és láthatóan magyarázatot vár tőlem, hogy a beleegyezése nélkül döntöttem.
- Olvastam a leveleket, láttam a küldeményeket, az elszórt jeleket, ez a valaki már nem csupán rajongó, ez már nem az a szint, itt már jóval többről van szó. - felelem hasonló stílusban, mint a számonkérés, végül hozzáteszem:
- Nem mentél volna bele, ha felhozom ötletként, de mondd csak, mióta vagy ilyen parázós? Tudod mit mondok még, hogy legalább 30 államban, közöttük itt is, ha megtalálják nálunk a szervek, kapásból megyünk a dutyiba. Igen, nincs kecmec, azonnal a rács mögé visznek minket. - fokozom a hangulatot, egy kis adalékkal, de tudom én, hogy Marlon sem rezel be olyan könnyen a hatóságoktól.
- ...de miért pont orosz technika? - újból fejrázás következik, de ez már a beletörődős fajtából van.
- Nem igazán értelek, mi bajod az orosz fegyverekkel? - lehajtom a tároló tetejét és gondosan visszazárom azt, végül jelzek, hogy most már tényleg vigyük a beígért csomagokat az időközben szem elől eltűnt két nő után.

Kyle Mooney
Bûnüldözés
Play by :
Scott Eastwood
Kor :
38
Foglalkozás :
Testőr
Hozzászólások száma :
23

Ami Aspen-ben történik... Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ami Aspen-ben történik...   Ami Aspen-ben történik... Empty

Ajánlott tartalom


Ami Aspen-ben történik... Empty
Vissza az elejére Go down
 

Ami Aspen-ben történik...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Valahol máshol :: A világban-
^
ˇ