One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Dinner for two

Keith & Poppy EmptyMinnea Mitchell
Today at 11:13 am



Kono Kalakaua

Keith & Poppy EmptyKono Kalakaua
Today at 9:21 am



Activity Check (09.17-10.01.)

Keith & Poppy EmptyRhydian Vaughan
Today at 9:15 am



Munkahelylista

Keith & Poppy EmptyAurora Cabot
Today at 8:03 am



Foglalt vezetéknevek

Keith & Poppy EmptyAurora Cabot
Today at 7:59 am



Foglalt keresztnevek

Keith & Poppy EmptyAurora Cabot
Today at 7:59 am



Avatarfoglaló

Keith & Poppy EmptyAurora Cabot
Today at 7:58 am



Work through the night - Myna & Rea

Keith & Poppy EmptyMarissa Grey
Today at 6:44 am



Aurora Cabot

Keith & Poppy EmptyMillie Crawford
Yesterday at 11:50 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 28 25
Diákok 37 30
Törvényszegõk 14 26
Bûnüldözés 10 14
Hivatal 5 7
Üzlet 14 17
Oktatás 7 5
Munkások 16 11
Egészségügy 13 14
Összesen 144 149
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 37 felhasználó van itt :: 13 regisztrált, 0 rejtett és 24 vendég :: 2 Bots

Aurora Cabot, Bailey E. West, Cassia Tierra Diaz, Jess H. Song, Kim Tae Oh, Kono Kalakaua, Minnea Mitchell, Saya Manoban, Seena de Felice, Sofia I. Basora, Valentina Delon, Veronica J. Rhodes, Wayne Winston


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Keith & Poppy

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Keith & Poppy   Keith & Poppy EmptyPént. Aug. 23, 2019 8:48 pm



Keith and Poppy

Játszi könnyedséggel engedtem el a fülem mellett azokat a dolgokat, amik nem tetszettek, vagy nem érdekeltek. Ezt már sikerült az elmúlt néhány évben a tökélyre fejlesztenem, és igaz volt ez Keith állandó helyesbítésére is, már ami a megszólítását illette. Nekem ő akkor is Főni lesz, ha a feje tetejére áll, és pörögni kezd. Mondjuk, azt szívesen megnéztem volna. Talán egy hétig még azt is kibírnám, hogy a szüleitől kapott nevén szólítsam, és ne aggassak rá számára idegesítő beceneveket. Pedig biztos, hogy ez a remek kapcsolatunk alapja.
- Jó, az már határozottan reggelinek minősül. – nyugtáztam a bagellel kapcsolatos válaszát, aztán dobtam is a bombát. Nem akartam túl sokáig húzni az időt, mert annak egyrészt semmi értelme nem volt, másrészt mindenképpen meg kellett oldanunk egy égető problémát. Jobban mondva biztosan az én dolgom lett volna eredetileg, de én nem vagyok olyan önző, hogy megtartsam magamnak ezeket a fontos infókat, és olyan lelkes sem, hogy egyedül akarjak mindent megoldani. Vannak olyan esetek, amikor jól jön a segítség, hiába vagyok képes egyébként elintézni egyedül is a problémát. Ő a főnök, tudnia kellett róla mindenképpen, én legalábbis erre jutottam.
- Bocsi, de ne a hírnököt akard megfojtani, oké? – ha velem szemben állt volna, valószínűleg most megvontam volna a vállaimat. Így viszont csak idegesen haraptam be a szám szegletét. – Hidd el, én sem örülök neki, főleg, hogy potyára jöttem be majdhogynem, de ez már csak egy ilyen nap. Reménykedjünk, hogy szar kezdés után nem jön még több szar! – a magam pozitív világszemléletével most már tényleg megrántottam a vállaimat.
- Értettem, Főnök úr! – csak azért is kiemeltem a megszólítást. – Akkor nyomtatok, te meg siess, ahogy tudsz! – nem akartam én utasítgatni, hiszen nem cseréltem fel még csak fejben sem a szerepeinket. Inkább kérésnek szántam, mert egyedül nem akartam taxiba pattanni és intézkedni, noha megtehettem volna. Tényleg ők rontották el, a fenébe is! – Ó, részvétem! – szisszentem fel jól hallhatóan. Talán láttam egyszer, vagy esetleg kétszer az apját futólag, azt is véletlenül. Nem mondhatnám, hogy mindenáron meg szerettem volna ismerkedni vele, valahogy nem az a magával ragadó, bűbájos típus volt. Sőt, égnek állt tőle a hátamon a nem létező összes pihe.
- Akkor nem csodálom, hogy ilyen morgós vagy még a reggeli ellenére is. Gondolom megalapozza a remek hangulatod, de ígérem majd megpróbállak felvidítani! – csiripeltem tovább a kagylóba. – Nem sokat, alig néhány dolgot. A lista legtöbb eleme hiányzik. – közöltem a további híreket, aztán rövid úton készültem bontani a vonalat. – Akkor várlak! Még van némi teendőm! – amit ő adott, természetesen. Mielőtt még bármit is mondhatott volna, már bontottam is a vonalat, hogy lehuppanjak a gépem elé. Hamar megtaláltam a dokumentumot, és már nyomtattam is a kért listát.
Mire nagyjából letelt a fél óra, már a stúdió előtt strázsáltam az utcán, hogy minél előbb indulhassunk. Egy kávét szürcsöltem ráérősen, nekitámaszkodva a hátammal a falnak, úgy lestem, hogy mikor érkezik egy kocsi elénk, amiből remélhetőleg ismerős fog kiszállni, és nem az, akinek a fél szeme mindig rajtam van. Egy másik, akin az én fél szemem van ott mindig, de szigorúan csak a biztonság kedvéért.

credit • megjegyzés • szószám

Poppy O'Brien
Munkások
Play by :
Zoey Deutch
Kor :
23
Foglalkozás :
Recepciós | Balancé Studio
Hozzászólások száma :
6

Keith & Poppy Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Keith & Poppy   Keith & Poppy EmptyPént. Júl. 19, 2019 12:30 am

Pops and Keith
━━━ “The quickest way to know a woman is to go shopping with her.”


Csak a közel négy lábnyi asztal lapja választott el apám alakjától az irodájában, ami fent volt a picsában kvázi a felhők felett, és legalább húsz perce megállás nélkül mondta a saját maga igazát. Megint az öcsémmel kapcsolatos ügyek voltak előszedve és az, hogy nekem feltétlenül szakmát és hivatást kell váltanom, ha nem akarom, hogy a család vagyona megsemmisüljön. Nem mintha a Kajmán-szigeteken apámnak ne lenne bankszámlája nyitva, amire havi szinten egy bizonyos összeg átutalgatott. A tőzsdézést olyan szinten űzte, hogy a kisujjából is dollárezrek zubogtak, ha éppen jó napja volt a részvényekkel. Képtelen volt megérteni, hogy vele ellentétben én meg magasról tettem a vagyonra, és kurvára nem tudtam pénzen megvenni azokat a dolgokat, amire szükségem volt. Mondjuk egy hét szabadságra, amikor nem baszogat senki sem.
- Hónapok óta ezt az ügyet görgetjük anélkül, hogy beszélnél a fiaddal a konkrétumokról és választás elé állítanád, aminél van valami döntése is. Biztos, hogy ennyire elmérgesedő kapcsolatot szeretnél vele? - csak kötöttem én is az ebet a karóról, és ha tehettem volna, akkor apró darabokra szaggattam volna azt a szaros végrendeletet, ami a széfjében feküdt. A második példányát pedig az ügyvédje őrizte. Ha nem akartam bankot rabolni és elkövetni faszságot, akkor nem nyúltam egyik paksamétához sem.
- Kenneth már jóval korábban eldöntötte, hogy nem kér a Lackwood névből és ebből a birodalomból, amit felépítettem nektek. Tavaly haza sem jött és idén sem volt valami túl aktív, szóval miről is beszélünk? Legyek hálás neki azért, csak mert felhívja negyed évente az öregét? - előredőltem a széken, a tenyerem pedig végigsúrolta a már majdnem egy hetes borostámat is. Tina már a második nap jelezte, hogy szúrt a pofám, de nem izgatott. Ameddig Jetiként nem cibálnak el borbélyhoz, addig nincs gond. Most már a félig vadember style egészen menő volt, igaz, már kezdett zavarni engem is. Az pedig, hogy az apámmal ebbe az örökösödési mizériába belefáradtam, kicsit sem volt túlzás. Hányadjára és milyen módokon kellene még neki nemet mondanom? Nekem az élet más kártyalapot osztott, nem tudnék egész nap a monitor előtt gubbasztani, mert beleőrülnék a mozgáshiányba.
- Ha felhívom, és megegyezek vele néhány feltételben, akkor.. - nem tudtam végigmondani az ötletem, mert a telefon a zsebemben rezegni kezdett, apám feddő pillantásának kereszttüzében bocsánatot kérve vakkantottam bele: - Pops, még mindig csak Keith - hogy is van a genetika? Kurvára öröklődik, az én képes is biztosan úgy megnyúlik majd öreg koromra, mint amilyen apámé volt a hívás miatt. Poppy, mióta a Balancé alkalmazásában állt sem tudott leszokni a Főnöközésről és annak becézett formáiról, amitől a hátamon is égnek állt a szőr, de javíthatatlan volt. - Csak a kávén vagyok túl. Meg.. talán három bagelt is betoltam - automatikus válasz. Apámékhoz reggel átmentem, nagyanyám pedig képtelen úgy elengedni, hogy belém ne tuszkolja legalább a fél hűtőt, és az, hogy nemet mondjak neki, még csak hallani sem akart róla. A vasgyúró korszakomban kedvelt a leginkább, amikor szinte úgy gurultam a budi és a kiságy közt. Még időm se volt megkérdezni, hogy mi a helyzet, vagy hogy ityeg.. Poppy hangja a túloldalról koránt sem volt megnyugtató, de örültem annak, hogy nem kapta el a hisztiroham, mint egyes nőket, ha valami nem az elképzelésük szerint történik. A kis vörös egyre inkább helytállt a munkájában, és néha már nem csak azért kapta a szenny kaját, mert éhezett volna. A szar meg csak úgy ömlött a szájából, de persze nem őt hibáztattam. Csak mert máshol éppen a rendszerben elbaszódott valami, nem fogom az alkalmazottat egyből az utcára tenni.
- Mondtam már neked, hogy igazán remek hírekkel vagy képes szolgálni? Egyszerűen csodálatos - morogtam bele a telefonba, ezzel egyetemben pedig felemelkedtem végre abból a kurva kényelmes fotelből, amibe apám száműzte a társaságát. Többe került, mint a hűtőm otthon. A picsába is. - Megpróbálok fél órán belül odaérni. Addig nyomtasd ki légyszíves a megrendelőlapot, hogy tudjuk, pontosan mi kell és mennyi- még jó, hogy előre utalással szerződtünk a céggel. Ezután kétszer is meggondolom, hogy kire és mit bízok rá, de az kurva élet, hogy addig megyek a pénzem után, ameddig viszont nem látom. Annak adtam, akinek én akartam és nem az kapta, aki úgy gondolta, megérdemelte. Nem, nem játszunk ilyet. - Épp apámnál vagyok, Pops - adtam meg a választ arra, miért is kell nekem fél óra, hogy odaérjek. Leginkább azt a kibaszott forgalmat gyűlöltem New Yorkban, tyúklépésben, összeszarva lehetett csak közlekedni.
Apám reakcióját megjósolhattam volna. Nem igazán tetszett, hogy a képemen nem csupa öröm és boldogság látszódott. Érdekelt? Most nem.
- Kaptunk valamit? - kérdeztem, miközben megkerültem az asztalt, hogy apám lepakolt személyes cuccai felé vegyem az irányt. Felmartam a Chrysler kulcsát is, de még nem viharzottam ki az irodából. Majd ha már nem telefonálok. Baszdmeg, baszdmeg, csak maradj életben. Szólt a mantra - az autónak.

Keith Lackwood
Mûvészet
Play by :
Garrett Hedlund
Kor :
37
Foglalkozás :
koreográfus
Hozzászólások száma :
74

Keith & Poppy Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Keith & Poppy   Keith & Poppy EmptyKedd Júl. 16, 2019 9:15 pm



Keith and Poppy

Szerintem én lennék a recepciós asszisztensek gyöngye, ha lehetne nevezni efféle versenyen. Igazából határozottan nem nekem találták ki ezt a fajta munkát, legalábbis elsőre meg voltam erről győződve. Sőt, még a harmadik hetemben is úgy gondoltam, hogy az egész csak egy kicseszés velem szemben bosszúból, amiért az előző helyemről annyira el akartam jönni, hogy lebuktattam magam, és kénytelenek voltak New Yorkba pakolni.
Aztán valahogy megszoktam. Sőt, odáig fajult, hogy még meg is szerettem, és nem volt olyan, amit ne tudtam volna elintézni. Ha mégis akadt, akkor pedig pontosan tudtam, hogy melyik számot kell tárcsáznom ahhoz, hogy megoldódjon az a bizonyos probléma, ami úgy tűnt, hogy még rajtam is ki tud fogni.
- Hogy érti azt, hogy nem érkezett meg?! – kérdeztem dühösen, toppantva egyet a magas sarkakba bújtatott lábammal. – Kaptam róla e-mailt, hogy ott vannak a raktárban, és a mai napon kiszállítják őket. Mégis, hogyan számoljak el a főnökömmel?! – olyan hatalmas szemeket meresztettem a fickóra, amekkorákat csak tudtam. Az árunak mindössze a töredékét sikerült kihoznia, és ugyan tudtam, hogy Keith cseppet sem lesz rám dühös, hiszen nem az én hibám, ettől függetlenül ennek a pasasnak erről nem kellett tudnia. Nyugodtan hihette akár azt is, hogy én emiatt még bajba kerülhetek, és az egész az ő hibája lesz.
- Nézze kisasszony, én erre a címre mindössze ennyit vettem át. Látja? – felém mutatta a fuvarlevelet, vagy ki tudja, hogy micsodát, de nekem kínai volt az egész. Azt viszont láttam még én is, hogy igazat beszélt. – Valószínűleg valamit elkevertek az adminisztrációnál… - vonogatta a vállait tanácstalanul, majd megpöccintette a sapkája simléderét, és már ott sem volt. Én meg legszívesebben felrobbantam volna.
- Á! – fújtattam, akár egy feldühödött bika. Valószínűleg, ha most egy rajzfilm szereplője lettem volna, akkor a fülemből füst gomolyogna elő a felforrt agyvizemnek hála. Ez azonban hála istennek nem következett be, viszont a kép megjelent a lelki szemeim előtt, és egy kicsit sikerült lehiggadnom is. Csak annyira, hogy elővegyem a telefonomat, és nekiálljak intézkedni.
- Üdvözlöm, Poppy O’Brien vagyok, és a Balancé Studioból telefonálok. A szállítmányunk egy része nem érkezett meg, viszont mára ígérték. Lenne szíves utána nézni? – a legbájosabb hangomat vettem elő, noha a szabad kezemmel folyamatosan a vöröslő tincseim között matattam, és próbáltam uralkodni magamon, mielőtt kitépném az összes hajszálamat. Türelmesen vártam a soromra, közben fel-alá járkáltam az asztalom előtt, amíg nem közölték velem a vonal túlsó végéről, hogy bizony ott van minden, és nagyon sajnálják, de valami biztosan elkeveredett. Ő volt a második, aki ma ezt mondta nekem, de egyikkel sem lettem előrébb sajnos. Ráadásul, már a futár is csak holnap jönne, de nekünk ma kellettek ezek a holmik.
- Csodás reggelt, Főni! – csiripeltem az újabb tárcsázást követően a telefonba. – Remélem már reggeliztél, és a kávédat is megittad, mert van egy kis gondunk… - akár fel is vezethettem volna jobban, vagy hosszabban, de nem láttam sok értelmét. – A mára ígért áruval valamit szarakodtak a raktárban, és hát… nem érkezett meg. És már nem is fog, szóval, ha ma szükségünk van rá, akkor nekünk kell érte menni. Tudod, elintézném én, de nekem nincs kocsim, ekkora pláne… - forgattam a szemeimet, csípőmmel az asztal szélének támaszkodva.
- Ha segíteni akarsz kocsit szerezni, akkor nem sértődöm meg… - és akkor még talán el is intézem az ügyet egymagam. – Egyébként bent vagyok a stúdióban. – tettem még hozzá, várva a további instrukciókra.

credit • megjegyzés • szószám

Poppy O'Brien
Munkások
Play by :
Zoey Deutch
Kor :
23
Foglalkozás :
Recepciós | Balancé Studio
Hozzászólások száma :
6

Keith & Poppy Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Keith & Poppy   Keith & Poppy Empty

Ajánlott tartalom


Keith & Poppy Empty
Vissza az elejére Go down
 

Keith & Poppy

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: New York :: Manhattan-
^
ˇ