One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Elkészültem az elõtörténetemmel...

ophélie polignac EmptyMarissa Grey
Today at 10:51 am



Activity Check (09.17-10.01.)

ophélie polignac EmptyN. Allison Haden
Today at 10:47 am



Aiden && Allie part2

ophélie polignac EmptyN. Allison Haden
Today at 10:45 am



Fun in the market - Luke & Anita

ophélie polignac EmptyAnita Cooper
Today at 10:41 am



Élodie ✫ Flor - Egy megmentett kisállat

ophélie polignac EmptyFlor Sanchez Moreno
Today at 6:10 am



crazy friday night

ophélie polignac EmptyCherry Sullivan
Today at 3:12 am



♚Pain and gain ♚ Ryu & Hudson

ophélie polignac EmptyHudson Duncan Payne
Today at 12:13 am



Shut Up and Dance with me

ophélie polignac EmptyMyna Rosegold
Yesterday at 11:08 pm



Aston & Pola

ophélie polignac EmptyPola E. Whitebreak
Yesterday at 10:45 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 28 25
Diákok 36 30
Törvényszegõk 14 26
Bûnüldözés 9 14
Hivatal 5 7
Üzlet 13 17
Oktatás 7 5
Munkások 16 11
Egészségügy 12 15
Összesen 140 150
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 25 felhasználó van itt :: 11 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 2 Bots

Bellamy West, Daniel S. Ramsay, Diane N. Miles, Ewan Patrick Brooks, Joshua Miller, Leslie Hewson, Marissa Grey, Nick Campbell, Raelyn J. Winters, Sebastian St. Vincent, Veronica J. Rhodes


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 ophélie polignac

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: ophélie polignac   ophélie polignac EmptyVas. Júl. 07, 2019 3:15 am

Storm and 'nac


Karakter típusa:
Sajátságos keresett
Teljes név:
Ophélie Armagnac Polignac
Becenevek:
Stormer Woman & mindenféle 'nyak
Születési hely, idő:
1989.07.07, NY
Kor:
27
Lakhely:
Manhattan
Szexuális beállítottság:
Patológiás
Családi állapot:
Hajadon
Csoport:
Média és miegymás
Ha végzett vagy még tanul//Egyetem:
Jól csengő egyetem két kiváló szakja: meteorológia és műsorkészítés
Ha dolgozik//Munkabeosztás:
Jól csengő csatorna műsorvezetője & meteorológusa
Ha dolgozik//Munkahely:
-II-
és némi viharvadászat dokumentumfilmek számára

Hobbi:
Lakásfelújítás & nosztalgia
Play by:
Grace Elizabeth

Jellem
Egy csepp bor igazán nem áll távol a kiváltságosok gyermeknevelési szokásaitól - a franciáknál is fröccsöt ittak a gyerekek, nem igaz? - és nem állt távol soha az istenkáromlástól sem, amit ezek a frankofón liberálisok megengedtek maguknak, mint Polignac és Alton - egy csepp víz remek szórakozás az autó vagy busz üvegén, amint lefelé igyekszik, míg a nagyihoz utazunk, de egy csepp cola a hófehér abroszon egy egész délutánig is kitartó veszekedés forrása, amit egy csepp kakaóba csurgatott méz enyhíthet csak. És belőle egy csepp vér sem jött.

Egy perc tökéletesen elég idő, hogy bebizonyítsuk, olyan kiválóan szórakoztatóak vagyunk, mint a szüleink - ebbe éppen belefér egy tartalmas történet arról, hogy áztunk meg mégis azon a nyáron az előkészületek ellenére, haha - ahogy általában egy perc, míg tekintetünk nyugtázza elért eredményeinket: kiváló egyetemek, vajon hogy csinálja? egy remek munkahely, biztosan a neve miatt, és a kibérelhetetlen lakás megkaparintása, amihez már vagy boszorkánynak érdemes születni, vagy kurvának, ugye - ugyanakkor egy perc egy csésze fölé hajolva megtalálni elveszett józanságunkat a csempéken, és beismerni, éveken át titokban nevelgetett evési zavarainkért nem felelős senki rajtunk kívül.

Egy perc, míg a sejtett viharfellegeknek és villámlásnak, ismétlődő dübörgésnek nem hisz, oldalt nyit, valóban, a radar nem hazudik úgy, mint a szem, amit az érzések, benyomások becsapnak - mint mi csapjuk be szüleinket szeretetből, szeretetből magunk és irántuk, vágyva a tökéletes címére, ha nem is várták tőlünk, annál jobban adnánk - és ez a perc alkalmas egy kihűlt kávé felhajtására is, és míg fintorgunk mellékízén, eszünkbe jut otthon, a vihartól rettegő gyermekünk, de véget is ér a perc - annak idején egy perc volt minden fontos döntése, mert öntelt volt, és mert mindenben olyan jó, most pedig látszólag semmire sincs elég ideje.

Egy csepp vajat borított a popcornra, aztán leveti magát a nagybátyja mellé - egy csepp bölcsészkedés ebben a különben is nagyon elvetemült családban, francia művészfilmek egy jól sikerült gyerekfelvigyázás után - egy kis csepp izzadtság, mielőtt ablakot nyitnak, majd inkább légkondit kapcsolnak, és mert a félhomályban könnyebb őszintének lenni, rövid beszélgetés arról, amire minden lány és nő képes, ő meg akárhány díját felmutathatja, nyilván legkevésbé sem - és a tökéletes lány, mert tökéletes volt, olyasmit tehetett a magányát megosztandó, amit persze mások nem, és alig egy hónappal később egy csepp vérből az is kiderült, hogy egyszer ő is képes arra, amire mások egész életükben.


Múlt
Néha olyanféle nosztalgiát érzett - míg a város egét szépen lassan legyőzték a fellegek, és szürkévé tették a színeket - mintha kedvenc gyermekkori regényének utolsó oldalát futotta volna át, és ez az érzés állandóan vele maradna: mikor keserű mosollyal vesszük tudomásul, valami örökre megváltozott, és ennek tudata olyan mély sebet ejt valónkon, hogy nem gyógyulhatunk meg, csak túlélhetjük, jól, rosszul, ki hogyan lát a maga életéhez. Az erkély magas, biztosan túlságosan jól táplált növényei hajladoztak a kezdődő szélben, de a figyelmét a tükörképe ragadta meg, és a van valami mögötte élménye: önmaga évekkel korábbi változata nem szólt, mint a bátyja kedvenc filmjeiben az őrület, ha kezdődik, de eltéveszthetetlenül figyelmet követelt magának, éppen nagyobbat, mint a lánya hangja a háta mögött.
Míg tökéletes volt - egész és nagyszerű, legalábbis a papírjai erről árulkodtak - nem kellett foglalkoznia azzal a különben is borzasztónak tűnő dologgal, ami a menstruáció volt, és mert mindenben jeleskedett, ha a korai érésben nem, hát volt miben megkapaszkodni, se olyan magának való nem volt, mint a bátyja, se annyira láthatatlan, mint az öccse, ő tényleg szülei gyermekének született, nem kritikusuknak vagy emlékeztetőül, hogy hozzájárultak a népesség növekedéséhez. Aztán persze orvosok lettek a dologból, átunatkozott órák patinás várókban, de mert vékony volt - nem kórosan, ugyan, a maximalizmus, önmagunk elhanyagolása csak pozitív tulajdonság lehet egy amúgy is vékony világban - ezt az ügyet mindig későbbre halasztották, aztán valahogy elmaradt, és amúgy sem szívesen közlik egy mindenben együttműködő, deviánsnak cseppet sem látszó lány feje felett, hogy ha így folytatja, nem csak egészségügyi következményekkel kell szembenéznie, de gyermeke sem lehet. Nem, az olyan diagnózisok csak öncsonkoló, dohányzó, rossz társaságba tartozó lányok osztályrésze, ő síelni volt és lovagolt, a helyi templomi közösség szopránja és lelkes állatvédő.

A nosztalgia érzése erősödött, mint szinte minden időjárási tüneménynél - szerette a villámokat, ha azok általában el is kerülték valami rejtélyes módon, mert akárhol tartózkodott, ott sosem tört ki a jósolt évezred vihara, soha olyan napsütéses nappalokat nem látott senki, mint ahol éppen járt. Azt azonban nem tudta megmagyarázni, miért nem egyszerűen megkönnyebbülés, elszámolás a múltba tekinteni, inkább olyasféle áhítat, amivel a felnőtt akaratlanul, mint ő most, elsuttogja, hogy haza akarok menni, és míg rájön, hogy felnőtt, ő most otthon van, és a sirámát nem hallja senki, nem játék többé a helyzet, nem is képzelet, megint ott áll, az egykori szobában, és nem tudja összeegyeztetni azt a jelennel, hogy is lehetne az az ő kislánya a háta mögött, aki most félelmében a szekrényben keres menedéket, hogy lehetne már ez egy kész élet, lejátszott paraméterekkel, mert a szülőségtől nem mentesülünk, de mert ebbe a korszakba születtünk, óhatatlanul önzőnek is, és keressük gyámolatlanul az ártatlanságot, ha már naivak nem lehettünk igazán. Nagyot sóhajt, szájához emeli a hideg kávéval telt poharát, és még nem pillant hátra - még egy kicsit emlékezik régi nyarakra, amelyeken tekerős fagyival kente össze a bátyja ingeit, sebesre csípték a szúnyogok a tó partján, de mert a következmények nem olyan természetűek akkor, ez most édes és vidám - aztán nyarakra, amelyeken már két étkezés között titokban hányt, ha megtehette, halkan és hatékonyan, nem mintha oka lett volna rá valódi, és nem mintha magyarázatot keresett volna rá akkor, csak valahogy.. idegen módon hozzátartozott ez ahhoz, hogy mindent megtart, irányít magában, magával.

Nem tudom, miért akartam gyereket. - jegyzi meg, némán persze, a most már folytonos égzengés épp elég rémisztő enélkül a felismerés nélkül is, ami nem újkeletű, de azért haláláig súlyos marad, szövetszerűen nehézkes. Soha mástól nem születhetett volna, mint a nagybátyjától - aki megértette a legmegérthetetlenebb dolgokat is - és soha máskor, mint akkor, amikor. Megállta, hogy míg terhes volt, nem hánytatta magát, szigorúan betartott minden előírást, és valahol ez is kontroll volt, ha nem is a megszokott, és később, lassan úrrá lett minden máson is. Mindenki máson, újra, mert nyilván meglepődtek, ha támogatták is első és egyelőre utolsó unokájuk érkezését, és ha el is tartott egy ideig, mire tökéletes lett újra, megküzdött érte, íme, itt volt, a gyerekszoba ablakában, látszólag épp annyira tökéletesen, mint az egész előtt.
A gyermek semmi lehetőségtől nem fosztotta meg - az iskoláit befejezte, az állását elfoglalta, barátait pedig megtartotta, mint azok az emberek általában, akik az anyatejjel szívták magukba mások lelkének felismerését, és élnek is vele, ha csak néha vissza - és míg az üres pohárral a konyhába indul, mégis arra gondol, vajon hol fordult minden véglegesbe, mikor ért véget az ember bizonytalansága, és vajon normális-e ezen gondolkozni, teljes ember marad-e az, amelyik már megosztozott a testén, és van-e joga elvágyni - például csak megnézni, hogyan tombolnak a maguk folyosóján az imádott tornádói...
Erős nosztalgiát és esőszagot érzett. Épp csak egy pillanatra feledkezett meg a háta mögött, a szekrényben síró gyermekről.


Ophélie Polignac
Média
Play by :
G.E.
Hozzászólások száma :
3

ophélie polignac Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: ophélie polignac   ophélie polignac EmptyVas. Júl. 07, 2019 1:20 pm

Gratulálunk, elfogadva!

Kedves Ophélie!

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Kezd egyértelművé válni, hogy a családoddal egyetemben elhoztok egy falat Franciaországot ide, a jenki-honba, ennek minden pozitív és negatív hozamával együtt. Talán itt láttad már meg a világot, de érződik egyfajta kifinomultság a szavaidban, amolyan misztikum, ami kihívás elé állítja az olvasót. Ez is ötletes megoldás, egyfajta szűrő azoknak, akik kezdeni akarnak veled, hiszen aligha hiszem, hogy az életben sokkal egyszerűbb lenne megfejteni az Ophélie Polignac nevű rejtélyt.

S ahogy az rejtélyekhez illik, a titkok sem maradhatnak el – feltételezhetően legalábbis az apuka valódi kiléte nem nyílt információ a családon belül. Nem mondhatni, hogy megkönnyíted az életedet, vagy hogy ne adnád fel a leckét a körülötted élőknek. Meglehet, nem csak a munkád végett s alatt szeretnéd a vihar közepén érezni magad; valahol a szemében, a fülsértő csendben, a káosz tudatával a falon kívül?

Kétségtelenül egyedi színfoltot hozol a családodba És New Yorkba is; talán minden nap láthatnak a tévéképernyőn, de a valódi énedet úgyis csak a családod fogja ismerni, talán még ők sem, már az ominózus nagybátyon kívül... Színt és rangot majd egy admintól kapsz, de a többit már intézheted is. ophélie polignac 4146035580

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

I'm sorry for everything
From the second that I was born it seems I had a loaded gun
oh everything I've done
OH, I SHOT, SHOT, SHOT A HOLE THROUGH EVERY SINGLE THING THAT I LOVED



Bellamy West
Bûnüldözés
Play by :
Michael Fassbender
Kor :
44
Foglalkozás :
nyomozó
Hozzászólások száma :
244

ophélie polignac Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
 

ophélie polignac

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Ahol minden kezdõdik :: Karakterrészleg :: Média, mûvészet és sport-
^
ˇ