One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Interview with...?

Business in San Francisco - Page 2 EmptyAmicia Cole
Today at 10:13 pm



Kapcsolatkeresõ

Business in San Francisco - Page 2 EmptyEbony Moontone
Today at 9:44 pm



New York Public Library ** Dean & Elaine

Business in San Francisco - Page 2 EmptyDean Calver
Today at 9:21 pm



You always late

Business in San Francisco - Page 2 EmptyKeagan Gooding
Today at 9:11 pm



Elkészültem az elõtörténetemmel...

Business in San Francisco - Page 2 EmptyAurora Cabot
Today at 9:05 pm



Rae & Flor - SMS

Business in San Francisco - Page 2 EmptyRaelyn J. Winters
Today at 7:47 pm



Munkahelyi ismerkedés

Business in San Francisco - Page 2 EmptyMyna Rosegold
Today at 7:15 pm



Helyszínigénylés

Business in San Francisco - Page 2 EmptyAlexandra Ruud
Today at 6:41 pm



Flor&Dorian - all goes wrong

Business in San Francisco - Page 2 EmptyFlor Sanchez Moreno
Today at 6:11 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 28 25
Diákok 37 30
Törvényszegõk 14 26
Bûnüldözés 10 14
Hivatal 5 7
Üzlet 14 17
Oktatás 7 5
Munkások 16 11
Egészségügy 13 14
Összesen 144 149
Ismerõs idegenek
New York utcáin

Share
 

 Business in San Francisco

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco - Page 2 EmptyKedd Aug. 06, 2019 2:25 pm


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 1

Egészen sok skálán mozgok, ha arról van szó, hogy miképpen viselkedjek a körülöttem lévő emberekkel. Az alkalmazottaimmal nem szoktam bunkó lenni, harapós lehet, de tiszteletlen az sosem. Általában a nőknek is megadom a kellő udvariasságot, de most valahogyan minden vagyok egyszerre, de tapintatos, és kedves nem. Cora Fraser statikusan építettem fel azt a fajta mércét, hogy egyszerre idegesítsen, és gondolkodtasson el. Eleinte még csak a távolból csodáltam, nem ismertem őt személyesen, meséltek róla, láttam munka közben, de a személyes érintettség kapcsán ez a köd kezdett feloszlani. Érdekellentét nem állt fenn közöttünk, de véleménykülönbség jócskán, és mikor megpróbáltam oldani a feszültséget közöttünk, meghívtam egy informális vacsorára. A hab a tortán ott következett be, és azóta csak a lejtőn süllyedünk, vagy a mocsárban csúszunk le. Nem értettem őt, a folytonos bocsánatkérésével csak azt sugallta, hogy mindenáron meg akar nekem felelni. Nem szerettem, ha valaki benyalt, és kényszernek élte meg a velem töltött időt. Lefixáltam a fizetését, elmondtam neki, hogy mit várok az előttünk álló utazástól, de nem fogta fel. Még mindig olyan nő akart lenni a szememben, aki bizonyít, aki önálló, akinek nem kell kifizetnem a kávéját, sem az utazását. Felfogtam, hogy vonjam le a fizetéséből, de had legyek már férfi, és menjen minden a normális kerékvágásban. Nem szokott hozzá, hogy a magasabb rendű teremti elő az anyagi feltételeket? Nem volt gyengébb, mert elfogadta a felkínált feltételeimet, de ő annak érezhette magát, mert dacolt, jótékonysági szervezetet nyitott a repülőtér közepén, mert két ember segítséget kért tőlünk. Csendesen elintézhettük volna, megkapták a fordítást, még a reggeliben is benne lettem volna, bár húzták a fogamat a kérésre, de az már mindennek a teteje, hogy ő akar megvendégelni mindenkit! Hú, de felbaszta az agyamat, és ez akkor tetőzött, amikor a sorban álltunk, és az eladó engem kérdezett meg, hogy mit kérek. Őszintén? Semmit, mert nem akarok még egy esküvői balladát végighallgatni, meg ódákat a nászútról. Nem voltam a házasulandó fajta, émelyegtem a pároktól is, de azért tartottam magam, és maximum csak annyi jött le, hogy tartozódó vagyok. Nagyot sóhajtok, kimérten felelek az eladónak a kérésére, és megvárom, hogy Ms. Fraser kiegyenlítse a számláját, mert én nem leszek benne a listájában. Nem veszi a lapot, csak akkor, amikor fél percig kettesben maradunk, és elmondom neki, hogy megint átlépett egy határt. Kezdek kételkedni benne, hogy jó ötlet felszállni ketten a gépre, de többet már nem hozom szóba. Biztosan állíthatom, hogy megtartom a két lépés távolságot, és maximálisan hivatalos leszek vele kapcsolatban. Megfelezem a költségeket, nem fogom meginvitálni többet, ha nem akarja, de ne csinálja ezt. Megértem, hogy a fél világot örökbe fogadná, de ez az USA, itt a népek jó nagy része csakis magára gondol, és az olyan lányok, mint Cora…járnak a legrosszabbul.
- Ez nem negatív, csak jó lenne, ha végre elgondolkodna néhány dolgon, és nem állandóan ellenem menne, mert ezzel csak megnehezíti mindkettőnk utazását, és nem szeretném, ha kényelmetlenül érezné magát. – nekem már sikerült elrontania a kedvemet, nem elég Mallorie magatartása, még istápolja egy másik nőt is, akinek annyi dolga lenne, hogy ne tegyen keresztbe nekem. Nagy kérés, ha egy kis nyugalomra vágyom a négyórás alvásom után? A kávét hamar kikérem, nem ragozom túl, egy presszó, bele két cukor, meg a tejszín, hogy most az egyszer krémesebb legyen, mert az állaga idekint nem olyan, mint otthon. A papírpoharamat megfogva tartom a terminálhoz a kártyámat, hogy lehúzzák a megfelelő összeget. Egy szendvicset is mellétoldok, mármint van annyi memóriám még, hogy éhes vagyok, csak az idegesség teljes mértékben átjárja a testem minden porcikáját. A többiek is megkapják a rendelésüket, és a legközelebbi asztalnál foglalnak helyet. Megfeszített háttal húzom a bőröndömet oda hozzájuk, és megvárom, hogy Cora is leüljön a négyesbe. Nem nézek rá, felesleges lenne, hiszen tudja, hogy haragszom rá, és nem hat meg, hogy megint bocsánatot kért. – Jason…annyira jó lesz. – a pár turbékol, én feltűröm az ingemet a könyökömig, és szótlanul látok neki az evésnek. – Mivel foglalkoznak? – jön a férfitól a kérdés, de meghagyom az első helyet Corának, hogy ő feleljen, addig belekortyolok a feketémbe, és utána hosszan meredek rá, ha beszélni kezd.



Jude Cowen
Hivatal
Play by :
Charlie Hunnam
Kor :
37
Foglalkozás :
immigration lawyer
Hozzászólások száma :
66

Business in San Francisco - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco - Page 2 EmptyCsüt. Aug. 01, 2019 11:13 pm


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 7


Ha jobban belegondolok, külső szemmel, objektíven megnézve a párosunkat egyértelmű lehetett mindenki számára, de talán nekem kellett volna leesnie a leginkább, hogy egyértelműen másik síkon mozgott Mr. Cowen és máson én. Nem csak rajta, hanem magamon is nehéz volt kiigazodnom az ő társaságában, mert minden voltam, csak nem nyugodt vele. Nem véletlenül kúszott az idegességem végig a gerincem mentén, nem véletlenül okozott a vele való találkozás is gyomorgörcsöt. Meg akartam neki felelni, és mégsem tudtam, ami elszomorított. Az addigi simulékony természetem, a nyugodt énem mellette mintha nem is létezett volna, ami megrémített és amilyen lelkiismeretes voltam, bűntudattal aligha tudtam megbirkózni azokban az esetekben, amikor igen fontos fordulópont következett az életemben. Olyan jó lenne, ha könnyedén, nevetve tudnék továbblépni.. Olyan jó lenne, ha nem azt érezném minden egyes szavából, hogy nem vagyok jó. Hogy nem vagyok elég, és ha alapesetben ez fel is háborított volna, ott volt a tény, hogy nem akárkiről volt szó itt, hanem Mr. Cowenről. Olyan személyről, aki a munkám felett is rendelkezett, ami pedig az életem kiadós részét jelentette.
Az, hogy egy külső problémát sikerült ketten tökéletes nyugalomban kezelnünk, igazán nem jelentett semmit, nem lett egyszerre minden rendben köztünk és nem gondolnám, hogy azzal bármivel is közelebb kerültünk volna Jude-dal egy olyan kapcsolatban, ahol eddig csak a különbözőségek kerültek előtérbe. Hiába, hogy csendesek voltunk, hiába az, hogy ő is, én is hozzátehettünk az idegen pár problémájának megoldásához, igazán nem segített rajtunk. Ami így belegondolva természetes volt, de abban a pillanatban tudtam, hogy megint elrontottam valamit, amikor az ügyvéd nem oldódott fel. Az arcára volt írva, hogy a háta közepére nem kívánta ezt az egész reggelit az idegenekkel, és látnom kellett volna, tudnom, hogy ez egyet jelentett azzal, hogy még csak társalogni sincs kedve, csak azt nem értettem, hogy miért nem tudta ezt közölni ugyanolyan halkan, mint ahogy a hotelt illető kérdéseit is. Miért kellett volna tudnom, hogy mire vágyik, amikor semmiről sem tudok vele kapcsolatban? Hogy ne hozzam őt kellemetlen szituációba, ha nem tudom, mit szeretne?
Látszólag elcsúszott ez a probléma és a Clementine-féle esküvői sztori részesévé váltam, a mosolyom az arcomon neki szólt, nem magának az esküvőnek. Az érdeklődésemet a táncokról, a ruháról, az ételsorról az udvariasság szülte, mert addig is a frissen házasodottak női tagja beszélt és nem nekem kellett. Addig nem figyeltem arra, hogy mennyire nem voltam jól, mert akkor nem azzal voltam elfoglalva, hogy valamit, amit olyan nagyon rendbe akartam hozni, látszólag hiábavaló küzdés lesz. Mert ha mások beszélnek, akkor nem mi vagyunk a fontosak. Akkor jelentéktelenek maradhatunk, a háttérben meglapulva.
A fizetéssel kapcsolatos óhajommal sem értett mindenki egyet, és látszólag addig minden rendben is volt, ameddig meg nem kérdeztem Mr. Cowent arról, mit szeretne. Nos, hazudhatnék, mondhatnám, hogy erre a válaszra számítottam, de a pillanatnyi felengedésemet egyből be is fagyasztotta a szavaival, az arcomra mégis egy kényszeredett mosoly költözött az eladót figyelve.
- Kérem, akkor.. ennyi lesz, a három ital, a két szendvics és a flapjack - mert hogy Clementine már nem engem foglalt le, két BLT került még fel a listára. Valahol a még nálam is fiatalabb ara már Jason nyakába csimpaszkodva árasztotta el szerelemittas puszikkal a férfi bőrét, és miközben a bankkártyám a terminál oldalának simult, elpakolva azt pedig Jude hangja törte meg a csendemet és ütött meg olyan stílust, amire először köpni-nyelni sem tudtam. Az eladó lány még a rendelésünk leadásával volt elfoglalva, így ő is megúszta azt, hogy meghallja az utastársam hangját, így csak én élvezhettem azt egyedül, ám ahelyett, hogy felvettem volna vele a kesztyűt, a pillantásom még csak véletlenül sem kereste az ő tekintetét az első másodpercekben, de aztán muszáj voltam felnézni rá, a tüdőmet teleszívtam levegővel, és jó pár másodpercig benn is tartottam azt a légvételt.
- Sajnálom, ha ennyire negatívan látja ezt az egészet. Nem volt szándékomban semmi ilyesmi - folytathattam volna, kiakadhattam volna, de a napok óta tartó elgyötörtség miatt már a hangom is fakóvá vált, beletörődővé. - Ne haragudjon, Mr. Cowen... - óvatosan, hogy még csak véletlenül se ütközzön neki a bőröndöm se, és én magam se a férfinek, kikerültem őt, hogy egészen a pult végéig sétáljak, ahol a kávékat kapjuk meg, ahol Clementine és Jason boldog nevetéssel várta, hogy megérkezzek. Nem akartam letörni a kedvüket, ezért a nő kérdéseire, hogy hova megyünk, mit csinálunk, automatikusan, minden lelkesedést nélkülözve válaszolgattam, óvatosan visszapillantva az ügyvéd felé, aki már a fizetésnél járhatott jobb esetben.
Innen, a távolból jól öltözött férfi képét festette, jóképű volt és tiszteletet parancsoló. Csak tudnám, hogy az ilyen férfiakkal hogy is kell beszélni?! Nem hívhatom fel édesanyámat, ha Mr. Cowennel beszélek, hogy adjon tanácsot. Neki a vérében volt a flört. Én pedig úgy tűnt, hogy nem csak a flörtölésben voltam lúzer, hanem abban sem volt egy gyűszűnyi sikerem se, hogy Mr. Cowen ne a rosszat feltételezze rólam.
Sírhatnékom volt, de nem akartam, hogy eltörjön a mécses.
- ... és képzeld, ott volt Jason kutyusa is. Ő hozta nekünk a gyűrűket az oltárhoz - nevetett fel Clementine áttérve a tegezésre, én pedig valamikor ebben a pillanatban voltam képes a lányra figyelni. Az már mellékes, hogy az előző négy percben sem állt be a szája. Fogalmam sem volt, miről beszélt, de ideje lenne már elszakítanom a pillantásom Mr. Cowen alakjáról. A francba is!
- A mentes americano! - jött oldalról az újabb nő hangja, összerezzentem az erőteljes hangtól.



Cora Fraser
Egészségügy
Play by :
Clara Alonso
Kor :
32
Foglalkozás :
terapeuta
Hozzászólások száma :
51

Business in San Francisco - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco - Page 2 EmptyCsüt. Aug. 01, 2019 8:27 pm


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 1

A biztonsági ellenőrzés procedúrája után nem vágytam kevesebbre, mint egy nyugodt reggelire a kávé társaságában, és arra, hogy ne kelljen sokat beszélnem, mert még nem éreztem úgy, hogy igazán ébren lennék. Az éjszakám maga volt a pokol. Lorie tett róla, hogy ne aludjak, de megértettem azt, hogy mennyire sóvárog a drog után. A hátam közepére se óhajtottam egy újabb bájcsevejt, amíg le nem szállunk San Franciscóban. Elegendő lesz, hogy kinyaljam Mr. Chang-nek a fenekét, hogy nekem adja el a lovát, és azzal le is zárom a heti üzleteket, és társait. A kérdésem afelől, hogy mit kér a mellettem álló kisasszony, egy kisebb regényben merül ki, és ha nem lebegne a szemem előtt az előző találkáink sikertelen kimenetele, akkor most simán rászólnék, hogy csak képes egyedül is egy kibaszott döntésnek a meghozatalára, de úgy tűnik, hogy túl nagy kérésem volt. Mit nem lehet megérteni egy egyszerű kérdésben. Nem azt kérdeztem meg tőle, hogy hozzám jönne-e feleségül, hanem az istenverte kávéja érdekelt, de min csodálkozom? Nőből volt, ha egyből választ, akkor kellemesen csalódom benne, és nem mélyül el bennem az a fajta első benyomás, amit a lovardában éltem át vele kapcsolatban. Távolból csodáltam, egészen meg is kedveltem, mert szívből csinálta, amit csinál, de amikor megtörtént az első nézeteltérésünk, már nem láttam úgy, mint akkor a hátasomról. Mégsem fért a fejembe, hogyan volt képes felizgatni azután…nem rajongtam érte, hogyha nem hódolnak be nekem, de ő aztán minden sületlenséget összehordott, és tetőzte ezt a sushi bárban, amikor mindenáron félre akarta érteni, amit mondtam neki. Nem tetszett, hogy zsokénak is kinéztem volna, nem rajongott a szerencsejátékról kifejtett véleményemért. Megpróbáltam mindent, hogy normális mederben tartsam a viszonyunkat, de mostanra csak a kérdőjelek maradnak a fejemben. Biztosan átgondoltam, hogy adtam neki egy második, vagy éppen már harmadik esélyt? Amint megláttam, tudtam, hogy őt akarom a csikó mellé, de hogy ilyen áron? Mindenesetre csak rezignáltan forgatom meg az ujjaim között a bankkártyát, és nem teszem szóvá, hogy ideje lenne a sarkára állnia, mert ezzel nem bizonyítja nekem azt, amit annyira szeretne…nem fogom alkalmasnak látni a hosszú távú együttműködésre, és kénytelen leszek egy új tréner után nézni, akire jelen helyzetben még jelöltem is lenne.
- Ez egy nagyon jó ötlet lenne, ha addig kitalálná. – hagyom rá a mizériáját, én meg a táblára lesve már azt is tudom, hogy mit ennék, de azt majd elmondom az eladónak. Olyan simán mehetne, ha nem fordulna hátra az előttünk álló páros a segítségünket kérve. A spanyol e-mail kapcsán elmosolyodom, még szerencséjük is van, hogy minket kértek fel, szóval mi bajunk lehet, ha egy kicsit később kerülünk sorra? A házaspár nászútra készül Kubába, egyszer-kétszer már jártam a szigeten, és nagyon tetszett az ottani légkör, de az sem mostanában volt. A mobilt is megkapjuk, és úgy állok meg az útitársam mellett, hogy belelásson a szövegbe. Azonnal lejön, hogy nem egy kellemes témában jelentkezett a szállodának az igazgatója, de ez cseppet sem fogja elrontani a mézes heteket. Röviden összefoglalom, hogy mit ajánlottak fel, és ha én lennék a helyünkben, akkor elfogadnám a cserét. Cora is segít megírni a választ, most egészen nyugodtan működünk közre, és másodperceken belül az üzenet már el is van küldve, és az eszköz visszakerül a tulajdonosok kezébe. Jason és Clementine nagyon kedvesek első blikkre, csak sajnos nehezen viselem el az olyan nőket, akiknek be nem áll a szájuk, és az utóbbi ezt a tábort erősíti. A gyors bemutatkozást is megejtjük, aztán jöhet a folytatás…remélem nem fogadja el a meghívást Cora, de kontrázik, ezért az álcát felöltve én is belemegyek, hogy együtt üljünk egy asztalhoz. Minden szép és jó lenne, ha Ms. Fraser nem húzna ostoba feltételeket. Már majdnem hangosan kikívánkozik belőlem, hogyan is gondolta ezt, amikor mi tettünk szívességet, de van, akinek több esze van nálam, és elvből elutasítja.
- Öhm… - szólnék közbe, de csak a fejemet kapkodom a két nő közötti párbeszéden. Jason is az én cipőmben jár, és amikor szóba kerül a ruha is, akkor akad ki a mutató nálam. Elhiszem, hogy baromi érdekes egy esküvő, de miért éppen ma reggel kell mások szerelemittas történetét végighallgatnom, amikor egy nyamvadt kávéért álltam be a sorba? A nő arcára írt mosolyt nem sikerül viszonoznom, hosszan bámulom őt, de nem veszi a lapot. A türelmem fogytán, de akkor érem el a mélypontot, mikor előkerülnek a fotók, és a két lány elveszik a nász birodalmában. – Clem kislánykora óta vágyott erre a menyegzőre…egy egész füzete volt róla…tudja Jude. – a férjet figyelem, aki időközben hozzám csatlakozik. – Megértem, ez csak nekik jelent örömet, nekünk kevésbé, meg a pénztárcának sem. – a mellettem álló erre nem mond semmit, ami nem is baj, mert végre elérünk a sor elejére. A habos-babos máztól kidagad az ér a homlokomon, és megvárom, hogy odaférjek a pulthoz. – Köszönöm, de majd magamnak állom a cechet. – sugallom neki, hogy rossz ötlettel áll elő, de abban nem fogom meggátolni, hogy megvegye az „újdonsült” barátainknak a rendelését. – A hölgy fizetne, aztán majd én következem. – hívom fel az eladó figyelmét, aki kiüti az összeget, de még így is marad néhány másodperc, amíg nem figyel ránk senki, és ránézhetek Corára. – Ms. Fraser ne így próbáljon rám hatni. Sosem szerettem, ha egy nő fizetett, még akkor sem, ha van rá elegendő pénze. Tegyen a saját belátása szerint, csak engem hagyjon ki belőle. – állok félre, és megvárom, hogy kiegyenlítse a számláját, mert én biztosan külön vásárolok ezek után.



Jude Cowen
Hivatal
Play by :
Charlie Hunnam
Kor :
37
Foglalkozás :
immigration lawyer
Hozzászólások száma :
66

Business in San Francisco - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco - Page 2 EmptyKedd Júl. 30, 2019 1:31 pm


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 6


Ha gyakran zavarba is lehetett hozni, a vizet imádtam, úszni, vízben lenni, vitorlással szelni a vizet és csak lebegni, létezni abban az alattam elterülő mélységben, amit a tudomány a mai napig igazán alig fedezett fel. A víz mindig is megnyugtatott. Fiatalabb koromban rengetegszer menekültem egészen Brightonig, Seaford pedig csak egy hajszálnyival maradt le a kedvenc helyek listáján. Ha csak tehettem, kihasználtam a jó időt és napozással, úszással töltöttem, amihez pedig minden visszafogottság ellenére is szükséges volt a fürdőruha, amiből sosem lehet eleget vásárolni, mint a fehérnemű... Ha nem volt otthon legalább két hónapnyi mennyiségem, anélkül, hogy mosnom kellett volna, akkor egy sem. Rettentő érdekes fordulat volt, hogy éppen ezt a témát illető beszélgetés kerekedett a nagyon is magas férfi és köztem azok után, hogy eddig egyetlen személyes találkozónk sem alakult nem hogy pozitívan, de leginkább csak öltük egymást, amiért még mindig szégyenkeztem. Borzasztóan viselkedtem vele, amit nem tudom, hogy az ebből kialakuló bűntudatot meddig fogom magammal hordozni. Látszólag ő már túltette magát ezen, és lehet, hogy nekem sem ártana.
- Intimebb a fehérnemű, ebben teljes mértékben igaza van.. de a végeredmény ugyanaz. Mindkettőben fedetlenek leszünk bizonyos szinten - mosolyogtam fel rá, igyekezve azt elkerülni, hogy ne vörösödjek el a témát illetően. Az életben visszafogott voltam, a kelleténél jobban nem mutogattam magam, és a közönségességet a lehető legnagyobb mértékben igyekeztem elkerülni, ráadásul rég nem voltam már ártatlan, nem gondoltam volna, hogy a ma nagy népszerűségnek örvendő szex témakörét notóriusan kerülnöm kellene. Csak.. egyszerűen megvolt annak a helye és ideje és annak célszemélye is, akivel megvitattam a témát, aki határozottan nem Jude Cowen volt. Még csak esélyét sem láttam arra, hogy valaha is ehhez hasonló ügyekről beszéljek vele.
A hiábavaló próbálkozásom, hogy valamennyire feloldódhassak mellette dugába dőlt, és elkönyveltem magamban egy ki nem használt felajánlásnak, aminél nem érezhettem végre magam bűnösnek, mert én voltam az, aki lépni próbált felé, de megértettem az indokait arra, miért nem szeretne közelebb kerülni hozzám. Fenntartásai voltak és az utazás során sem kellett, hogy örök barátságot kössön velem. Túllendülve ezen az egész témán inkább a kávé kapott főszerepet, ami mellett nem tudtam elmenni könnyedén. Nélküle félember voltam, és reggel sosem siethettem annyira, hogy ne legyen időm ledönteni kevés kávéval felöntött rengeteg tejet. Muszáj volt, hogy krémes legyen, hogy fakóbarna és csak egy kicsit édes. Teát bármikor tudtam inni, melegben, hidegben, de a kávé szent volt. A reggeli zuhanyzást kellett megelőznie, szigorúan. Ha beszéltem is, Jude után lépdeltem a bőröndömet magam mellett görgetve a padlón.
- Nincs különleges kérésem - pillantottam fel a férfi arcára, ahogy megjegyezte, hogy az egyszerűség híve. Nem gondolnám, hogy alkoholban is más ízléssel bírna. Whisky-vel el tudtam képzelni őt, Cormopolitannel vagy éppen valami krémes koktéllal aligha. Ahogy a bankkártyája is előkerült, halkan felsóhajtottam. - Vagyis.. Szeretem a lattét, laktózmentes tejjel, néha még barna cukrot sem teszek bele.. de abból is maximum csak két kicsi csomaggal, ha éppen édesre van szükségem. De talán most inkább csak egy Americanot kellene kérnem - említettem már, hogy az utóbbi napokban a gyomrom nem volt túl együttműködő. Nem akartam volna rosszul lenni, és ha most leterhelem.. biztosan nem lett volna túl jó véleménnyel rólam a férfi. - Na jó... azt hiszem, hogy most válogatósnak gondol, de amúgy nem vagyok az. Azt hiszem.. - bőröndtologatás ezerrel. Csak tíz centiket. Zavart, hogy képes voltam lebeszélni magamról még a bugyit is, mert képtelen voltam csendben maradni. Miért kell ennyit dumálnom? - Mire odaérünk, kitalálom mit szeretnék, ígérem.. bocsánat - ebben nem kételkedtem. Még nekem is elegem lett hirtelen a saját bizonytalanságomból. Lesütöttem a pillantásomat is, elcsendesedtem, mielőtt még ő állított volna le, de a nagy hallgatásomba az előttünk lévő pár rondított bele a segítségkérésével, Jude pedig azonnal nyitott feléjük és hazudhatnék, de rettentő kíváncsisággal rendelkeztem, ezért a szöveget hogy átfuthassam, egészen közel kellett húzódnom az ügyvédhez. Egészen addig, ameddig a kölnije illata az orromat nem ostromolta minden egyes légvételkor. Férfias volt, könnyed és markáns, mint amilyen a tulajdonosa is.. Na jó! Hogy kiszabaduljak az illatából már léptem is hátra, ahogy átfutottam a szöveget, megpróbálva megnyugtatni az új feleséget, hogy semmi gond nincs rájuk nézve.
- Ennél jobb opciójuk nem lesz, ha elutasítják, és az egyik legjobb szálloda ott - ugyanolyan halk voltam, mint a férfi ahogy kikérte a véleményem, már csak a hotellánc nevét nézve is, teljeskörű ellátást fognak kapni, a kompenzáció pedig nem volt elhanyagolható. Mr. Cowen segítette ki őket, hogy összefoglalta a lényeget nekik. A nő szavait követően végigasszisztáltam a pötyögést belekapaszkodva a saját bőröndömbe, hogy valamivel le is foglaljam magam, de ahogy Jude szavak nélkül is átengedte a telefont, a szöveg végére még odabiggyesztettem egy kérést: megkérve a szálloda személyzetét, hogy a párral a levélváltás angolul történjék a jövőben áthidalva a kommunikációs problémákat az ott tartózkodásuk során, másba viszont nem javítottam bele egyáltalán, a telefon előbb visszakerült a férfihoz, ami végül a levélküldés után a párnál landolt. A hálálkodó szavakra elmosolyodtam, ami az arcomra fagyott a folytatást követően. Ennél messzebb már nem is járhatott volna Clementine az igazságtól, a válasz viszont oldalról egyértelműen jelezte a közöttünk lévő semmiféle személyes viszonyt, amire csak bólintottam. A kezemet nyújtottam kézfogásra előbb Clementine-nek, aztán pedig Jason sem maradhatott ki, az illem így diktálta.
- Még van két óránk a gép indulásáig - kezdtem bele nyugodt mosollyal az arcomon a nő felé, Mr. Cowen kérdése pedig megint csak egy igenlő bólintásban végezte részemről a válasz miatt. - Ha nem okoz gondot Önnek, elfogadnám.. egyetlen feltétellel - itt már mindhármójukra rápillanottam. - Ha megengedik, hogy én fizessek - Jude miatt azért, mert a sushi-s összeröffenést ő állta, és ha valamit nem szerettem, az a tartozás volt. Már tíz cent is kiborított, nem hogy az az összeg, amibe került az akkor félbehagyott érkezésünk.
- Szó sem lehet erről, Cora! Segítettek nekünk, ez a minimum - Jason is megtalálta a hangját, viszont tőlem elnéző mosolyt kapott csak.
- Most mennek nászútra. Hadd legyen ez az én ajándékom, még ha csak aprócska hozzájárulás is a boldog jövőhöz - mosolyogtam a párra, és ha kezdetben ódzkodtak is az ötletem ellen, kedveskedő érintéssel megsimogattam a nő fedetlen felkarját. - Biztosan gyönyörű ruhában mondta ki az igent.. egyébként gratulálok Önöknek - elpirulva, a boldogságtól sugárzó arccal nevette el magát Clementine.
- Jajj, nagyon. uszályosat választottam, tele volt sziporkázó apró kövekkel - nos, az én ízlésemnek az már túl sok lett volna, de ha neki az volt élete ruhája, akkor megérdemelt minden csillámló-szikrázó pillanatot. - Annyira sírtam, hogy alig hallotta Jason, hogy azt mondom, hozzámegyek - nevetett a kis nő megint, a férje kezét pedig el nem engedte volna. Maximum csak annyira, hogy az előttünk fogyó sorban ne keletkezzen előttük túl nagy rés az előző fogyasztó és köztük, ezért csak egy nyugodt, jókedélyű mosollyal néztem fel Jude-ra. Kíváncsi voltam, hogy mennyire fogja élvezni a két idegen társaságát. Reméltem, hogy nem morogva, nem elszeparálódva. Esküszöm, hogy nem akartam, de valahogy a lány mellé keveredtem már el is árasztott a felkészülési időszakban átélt csodákkal, problémákkal, a telefonja pedig a kezemben végezte, a Facebook-ját megnyitva a meghívott vendégek által készített képekkel halmozva el engem, amire már nem tudtam nem nevetve mosolyogni. Ha én sokat beszéltem, akkor is elbújhattam Clementine mellett. Jasonnek maradt Jude kizárásos alapon is.
- Jó napot kívánok?! Mit adhatok? - törte meg az élménybeszámolót a barista, én pedig rámosolyogtam a pillanatnyi szünetben, ahogy a feleség elhallgatott.
- Egy americanot szeretnék kérni, mézzel és egy áfonyás flapjack-et.. És máris mondják a többiek is - csak egy picit álltam arrébb, csípőmmel dőlve neki a pult szélének, hogy elférjen a két férfi és a még mindig elragadtatott arcú nőt.
- Két macchiato lesz nekünk - szólt inkább közbe Jason, hogy utolsóként már én is Mr. Cowent nézve várjam az ő rendelését. Ha kell, akkor minden erőmet be fogom vetni, hogy arrébb tolva őt az én kártyám érje a terminált. Nem szándékoztam vele vitába bocsátkozni a fizetésnél, mert szerettem volna én fizetni. Nem azért mentem vele, hogy mindent ő fizessen, nem azért megyek vele nyugatra, hogy mindent ő pénzeljen. Elég lesz, ha a lóért cserébe megcsappan a számlája.
- Mire vágyik, Mr. Cowen? - espresso? Esetleg egy flat white lesz? Mindenesetre a halk kérdésem szórakozott volt és minden távolságtartást nélkülözött. Talán az ifjú pár tehetett arról, hogy nem karót nyelten reagáltam most.



Cora Fraser
Egészségügy
Play by :
Clara Alonso
Kor :
32
Foglalkozás :
terapeuta
Hozzászólások száma :
51

Business in San Francisco - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco - Page 2 EmptyKedd Júl. 30, 2019 6:33 am


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 1

A biztonsági ellenőrzés a legkényelmetlenebb része a repülésnek, ha engem kérdeznek, mégis én vagyok az, aki gyorsabban átesik a procedúrán, nem úgy, mint a kedves utastársam. Cora nem túl feltűnő szerelésben jelent meg, útközben láttam cifrább öltözéket is, de a becsipogás nem jelent túl sok jót. A műanyagtartókat húzom arrébb, hogy legalább az én soromban ne álljanak meg az emberek, de mögötte már kígyóznak a tömegek. Többen felszólalnak, de ez a szabály, én meg az övemet visszahúzva a nadrágomba lesem őt, egészen addig, amíg fel nem tűnik a fekete csipke, és többet nem mutat a kelleténél. Nem szép dolog a ruha alatt rejtegetni a lényeget, de hálás voltam érte, hogy nem azon nőkhöz tartozott, akik kipakoltak mindent, és attól érezték jól magukat, ha ország és világ előtt szemlére tehették az adottságukat. A csipke ápol és eltakar, de annyira nem, hogy ne induljon be tőle a fantáziám. Kezdem azt érezni, hogy remeteként vetődöm, nem sok alkalmam nyílt mostanában kiereszteni a fáradt gőzt a munka, és Lorie mellett, és mással nem is igazán bújtam ágyba. Meg lehetett nézni, hogy milyen eredménnyel zárult a legutóbbi görbe estém is. Útban volt a gyerekem, és ez némi önkontrollt szült, de nekem is vannak szükségleteim, és olybá tűnik, hogy most bújt ki a szög a zsákból. A tekintetem hosszan időzik rajta, de szerencsére nem veszik ki, és tovább is engedik, mely mindkettőnknek megnyugvást hoz, de azért illendő lenne minél hamarabb rendeznie a felsőjét.
- Csak nem a medence mellett vagyunk, és egy fehérnemű mást sugall, mint a fürdéshez illő ruha, nem gondolja? – ebben most nem tudunk egyetérteni. A strandon szabad a pálya, könnyebben is láthat az ember fia olyat, amiért nem kell megküzdenie, de én sokkal jobban gerjedek a szép csipkékért, mint a bikiniért, vagy az úszódresszért. A kávé létszükséglettél lép elő, sürgetem is, hogy álljunk odébb, és vegyük célba az egyik legnépszerűbb standot, de lassabban mozog a bőröndökkel, és ráadásul még beszél is. Hogyan képesek a nők még akkor is jártatni a szájukat, ha ez nem annyira fontos? Nekem persze mindenre van válaszom, de még a világomról sem tudok, hiába múlt el reggel kilenc, hatkor még fittebb voltam ehhez kétség sem fér.
- Így van, lesz ideje rá. – zárom le a témát a csikóról, de újabb hullámvölgybe kerülünk a tegeződéssel. Alapvetően nincs semmi problémám ezzel a formulával, de ha a magánéletemet sem teregetem ki előtte, akkor a keresztnevén sem fogom szólítani egy jó darabig. Éreznie kell, hogy ez a munkához kötődik, és nem barátkozni jöttem. A fizetését is én fogom utalni, amiből vehet jó sok fehérneműt, és a színből sem kell spórolnia. Talán bemegyek vele egy Victoria Secret boltba, ha megérkezünk…a minőség megfizethető. Maradok az eredeti tervem mellett, hogy fogyasszunk el a felszállás előtt egy feketét, és megnyugszom, hogy nem a teázókat kell vadásznom eme reggeli forgatagban. – Akkor most minden kritériumnak megfelelünk. Van különleges igénye, hány cukorral issza, kell-e mellé tejszín, vagy latté…a határos a csillagos ég, ha engem kérdez, mondjuk az egyszerűség híve vagyok. – mosolyodom el, és magam mellé állítom a bőröndöt, hogy kivegyem a bankkártyámat az oldalzsebből, amikor ketten is leszólítanak bennünket. A feltételezett pár férfitagja érdeklődik a nyelvtudásunk felől, miközben már a kezemben is landol az okostelefonja, és a kijelzőn fel nem tűnik a spanyol e-mail részlete. Cora mellém vetődik, hogy belelásson a szövegbe, és direkt lejjebb is tartom a telefont, hogy együtt nézhessük meg a probléma forrását. A lefoglalt szálloda tárgyában szereplő baj nem hétköznapi, nem csodálom, ha egy kezdő spanyol nyelvtudású egyednek nem menne a lefordítás, és némi szleng is fellelhető benne, elvégre, ha valóban Kubába készülnek, ott már keveredni fognak a dialektusok. – Mit gondol? – pillantok fel a hosszú szempilláim alól a lányra. – Egészen jó ajánlat, és én biztosan elfogadnám. – suttogom felé, mielőtt közölnénk a fordítás eredményét. – Semmi rossz. – nyugtatóan nézek át a páros hölgytagjára. A végére érve már fogalmazódik is a válasz a fejemben, de előbb elmagyarázom a lényeget. – Sajnos elhalálozott az egyik vendég az Önök szobájában, és emiatt a szálloda szeretne kompenzálást felajánlani egy nagyobb lakosztállyal egy másik emeleten, gyönyörű kilátással, és ingyenes vacsorával. Elnézésüket kérik, de hirtelen történt az eset, és nem akarnak kellemetlenséget okozni Önöknek. – látom a férfi arcán, hogy egy hatalmas kő gurul le a szívéről, és nem kell átszerveznie az egész nászútjukat. – Úristen, Jason…szegény…ebben az esetben fogadjuk el, már itt állunk az indulás előtt. Segítenének? – kérlelően néz hol rám, hol Corára, de én vagyok az, aki egy bólintással lát neki a válasz megírásának. Könnyedén térek át a spanyolra, nem tökölök sokat, de megmaradok a hivatalos formula mellett, aztán ha Cora is ellenőrizte a kisebb hibákat (bár kétlem, hogy lenne), akkor visszanyújtom a mobilt, és a nőre lesek. – Istenem, nagyon hálásak vagyunk. Hadd mutatkozzam be, én Clementine vagyok, ő meg Jason…most házasodtunk össze, és Önök... ? – jön a kérdés, de még a nevemet sejtem ki, amikor a nő izgulva az ajka elé kapja a kezét. – Maguk is nászút? Tuti biztos. – nem tudom ez honnan jött, vagy nagyon romantikus fajta, de hogy ennyire mellényúlni. – Én Jude vagyok, ő pedig Cora. Nem nászútra megyünk… - a férfi kezdi kapiskálni, hogy nem vagyunk egy pár, és megsimogatva a felesége vállát jelzi, hogy ne merüljünk bele a részletekbe. – Nincs kedvük velünk reggelizni, ha nem sietnek? Hálánk jeléül, hadd hívjuk meg Önöket. – nos élből vissza akarom utasítani, mert nem kenyerem a jótékonyság, de időnk még van, én meg már inni akarom a feketét, nem papolni. – Elfogadjuk? – kérem ki a velem utazó véleményét





Jude Cowen
Hivatal
Play by :
Charlie Hunnam
Kor :
37
Foglalkozás :
immigration lawyer
Hozzászólások száma :
66

Business in San Francisco - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco - Page 2 EmptyHétf. Júl. 29, 2019 2:03 am


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 5


- Ehhez fogom magam tartani. A csikó a főszereplője ennek a hétvégének és nem más, tudom- megtehettem volna, hogy ugyanolyan hosszas vélemény kinyilvánításra adom a fejem, mint ahogy ő is tett, de nem szerettem volna magamra haragítani még csak véletlenül sem. Beláttam, hogy ez az utazás, a célja ennek az egész hétvégének az, hogy megköttessen az üzlet, amihez én maximum csak eszköz leszek, egy olyan mellékvágány, amit a vitrinből csak lekap az ember szükség esetén, de nem is vágytam volna többre. Nem akartam mást, csak helyrehozni a több alkalommal is elkövetett hibáimat, ami azzal kezdődött, hogy nem akartam a férfi ellen menni, mert most egyrészt nem is voltunk olyan helyzetben, másrészt valóban nem voltunk sem olyan helyzetben, sem pedig olyan viszonyban, hogy kiadjam neki a gondolataimat leterhelő nehézségeket, mert nem tudott volna segíteni amúgy sem. Magunkat, az érzelmeinket rábízni egy másik emberre mindig is kétélű volt, egy olyan ingoványos terület, aminek lapjait nem ezekben a napokban akartam kiteríteni. Azt sem kedveltem, ha miattam, a fogyasztásom miatt fizettek, ezért egyetlen arcizmom sem rándult az első osztályt meghallva. Bőven volt a bankszámlámon, hogy ne érezhetően csappanjon meg a félretett összeg, és megtehettem volna azt is, hogy a first class előnyeit használjam akkor is, amikor hazautaztam a családomhoz, de az egyszerűség sokszor kifizetődőbb volt, viszont Mr. Cowen más módon találta meg a kényelmet, mint én, ezt pedig nem illettem sem kritikával, de előítélettel sem.
Kurta biccentéssel fogadtam azt, hogy nem akart a Hóhér szerepében tetszelegni és átugorhatatlan akadályokat elém gördíteni, egy apró sóhajjal lépdeltem a kapuk felé utána, végig a férfi hátát nézve, ahogy az ing hol megfeszült a széles vállakon, a keskeny csípőn, de az öv vonalánál lentebb már nem vezettem a pillantásom. Még csak az kellene, hogy megbámuljam őt!
Tízből nyolcszor legalább a tapogatás, a plusz kivizsgálás szent helyén végzem, ezért igazán hozzászokhattam volna már ehhez, de minden alkalommal újra és jra megilletődve, zavartan fogadtam az ellenőrzést, a tapogatást, és most is, akaratlanul is a pírral küszködve estem át ezen a - ha nem is megalázó, de - kiváltságos elemzésen. A lehető leggyorsabban próbáltam szabadulni az emberi pillantások kereszttüzében a helyzetből, nem mellesleg a holmijaimat sem szerettem elöl hagyni, gyors ritmusú pakolgatás közben Mr. Cowen szavaira megakadt a mozdulatsor.
- Tessék?! - nem, persze, hogy nem vettem észre a korábbi pillantását, amivel premier plánban végignézhette a melltartóm színét, csipke borítását, vagy azt, hogy az alsó gombot csak harmadszori próbálkozásra sikerült átbújtatnom a vágaton. - Amúgy sem kellene zavarnia, ha fehérneműben végezzük. Sokszor kevesebbet mutat a fürdőruha amúgy is - motyogtam ezt már csak, a bőröndömbe is csak egy egyrészes, no meg egy szolid kétrészes szett került bele, amiről nem kellett tudnia az ügyvédnek. Szokásomhoz híven nem tudtam magamban tartani az igazam, ezért is jártattam a számat, csak úgy mellékesen megjegyezve a gondolataimat. - Igyekezni fogok - már.. profiként, magabiztos emberként, szakemberként viselkedni. Igazság szerint.. Ameddig nem értem még egyszer félre, vagy nem érzem úgy, hogy bántani akarna a szavaival, nem lesz gond. Az üzletek felé gurulva már sikerült azon is gondolkodnom, hogy mit és hogyan tehetnék, hogy.. Howard döntését követhessem. Hogy miért nem tudok felengedni mások mellett? Nem tudtam. Talán mert nem bíztam bennük, attól függetlenül, hogy bárkivel, szinte bármilyen témáról elbeszélgettem. A gondolatok döntéssé domborodtak, aminél megtorpantam, és már meg is osztottam Mr. Cowennel, hátha úgy nekem könnyebb lenne, de azok a falak, amiket most ő húzott közénk, egy lemondó arcrándulással fogadtam. A pillantásomat elvezettem a férfiről is, de leszögezném, nem megsértődtem. Csak.. nem tudtam, hogy másként hogy oldódhatnék fel a közelében, hogy hogyan tudnék felengedni és nem azt várni, hogy mikor fog éles kritikával illetni. Talán elítéltem őt mégis. Talán csak én nem készültem fel erre a végletekig egyenes jellemre, amivel élt velem szemben.
- Rendben, ahogy jónak látja - kapaszkodtam meg még inkább a bőröndömben, megfogadva, hogy többé ezt nem fogom neki felajánlani. Mindenesetre elég.. érdekes találkozásoknak nézünk elébe, de mire a konkrét döntéshez érnénk, már nem fog érdekelni, hogy sziával köszönöm a mellettem lévő férfinek, mert csak az lesz a fontos, hogy a csikóért cserébe egy rakat pénztől fossza meg önmagát. Kifizetődő csereüzlet, tudtam jól. - Iszom kávét is.. délig csak. Ha utána, akkor nem tudok időben elaludni - hogy miért is osztom meg vele mindezt a felesleges információt? Mert beszélnem kell? Mert muszáj megmagyaráznom a szavaim? Igen. Mert jobb többet beszélni, mint mélyen hallgatni. A kávézóhoz érve is némileg lemaradva tőle parkoltam le a lábaim előtt a bőröndöt, vágyódó pillantással nézve el a kirakott szendvicsek felé, mert rettentően éhes voltam, az elmúlt napok után a gyomrom szirénázva jelezte volna, hogy táplálékra volt szüksége, ugyanakkor... talán nem lett volna jó, hogy a két percnyi jóllakást ugyanennyi wc kagyló feletti térdepléssel spékeltem volna meg. Lemondó pillantással inkább az ital kínálatot néztem az egyenruhás dolgozók felett, amikor a pár tanácstalanul fordult felénk, a férfi pedig magához ragadva a szót osztotta meg a problémájukat velünk. Csendesen figyeltem, ahogy Jude kezében végezte a telefon, az e-mail pedig csak a teljes fehér hátterű levelet betöltötte.
- Nem okoz gondot a spanyol nyelv, szívesen segítünk - nyugtattam meg őket, a nőt leginkább, szegényt elnézve a pánikroham hamarosan kopogtatni fog nála. Bátorító mosollyal néztem el róla, csak hogy egy aprót léphessek közelebb Mr. Cowenhez, épp, hogy csak egy centire kerülte el a blúzom anyaga az ő ingét. Közelebb léptem, hogy a szöveget én is átfuthassam, ha nem tagadta meg azt tőlem és nem úgy tartotta a készüléket, hogy semmit se láthassak.
- Mondtam, hogy Disneyland-be kellene mennünk, Jason - a lány idegeskedése az újdonsült férjre is félig átragadt, de ő próbálta nyugodtan fogadni a kis problémát, amit csak annyival igyekezett orvosolni, hogy a lapát kezébe vette a felesége aprócska kezét. Ha nem is szólaltam meg, nem közbeszólva Jude problémamegoldásába, a levélben sajnálatos tényt közölt a szálloda. A lefoglalt szállásukon az előttük lévő vendégük hajnalban elhalálozott, aminek részleteit természetesen nem közölték, és részben kegyeleti, részben higiéniai okok miatt nem állt módukban kiadni a következő napokban azt. A felajánlás viszont igen nagylelkű volt. A Kempinski biztosítani szerette volna, hogy ugyanazon az áron egy másik emeletén is üresen álló, csodás kilátással bíró nagyobb alapterületű szobájukat felajánlotta, biztosítva azt, hogy a vacsorát is ingyenes szolgáltatássá teszik.
- Hmm.. - akadtam el ennyinél, beharapva az alsó ajkam léptem el zavartan kissé távolabb az ügyvédtől, együttérzéssel nézve rá a párosra, ám csak akkor mondtam bármit is, ha Mr. Cowen is véleményt kért volna.
- Ennyire rossz? Politikai helyzet? - érdeklődött a fiú, amire megráztam a fejemet nemlegesen.
- Semmi ilyesmiről nincs szó. Eljutnak Kubába - vártam, hogy Jude milyen ötlettel állna elő. A részemről szívesen hívnám a szállodát, mert egyrészt volt még időnk a kávé kikérésig, másrészről még előtte a páros érdekeit is meg kellett volna tudnunk.



Cora Fraser
Egészségügy
Play by :
Clara Alonso
Kor :
32
Foglalkozás :
terapeuta
Hozzászólások száma :
51

Business in San Francisco - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco - Page 2 EmptyHétf. Júl. 29, 2019 12:01 am


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 1

Az állandó mentegetőzés nem a kenyerem, és őszinte, ehhez kétség sem fér, igyekszik betartani a szabályokat, és megfelelni mindenki igényének, mégis az a mosoly, mely az arcomon rajzolódik ki, nem teljesen szívből jövő a mondandója kapcsán.
– A vitákon már túl vagyunk Ms. Fraser, és nem bánnám, ha nem ragadna meg a múlt egyes pontjain. Építő jelleggel mondom ezeket, mert mindent a szívére vesz, félreértelmez, és ez a munkájában nem fogja előrevinni, csak hátrébb, ha nem tanul meg az emberek nyelvén beszélni. Nem óhajtottam bántani, most sem ez a célom, de látszólag két találkozásunk jelentett csődöt, három nap már sok lenne a próbálkozásra, és nekem most az a legfontosabb, hogy megkapjam a csikót. Nem érek rá másik lelkivilágának megfejtésével foglalkozni, az idő pénz, és ennyi napom van arra, hogy megkössem az üzletet. – tárgyilagosan fejtem ki a véleményemet a múltbéli történésekről. Hagytam, hogy elvigyenek az érzelmeim, hogy nyitottan álljak hozzá, és meginvitáljam egy informális vacsorára, de már abból sem sült ki semmi jó. Feleslegesen nem futok neki kétszer ugyanannak, és már így is kapott tőlem egy második esélyt a lovardában megesett szóváltásunk után. Gerinctelenség lenne a részemről, ha rákényszeríteném az utazást, miközben egy percig sem tudunk dűlőre jutni, még a lovakkal kapcsolatos kérdésekben sem. Eleinte még előnynek éreztem, ha magammal viszem, elvégre Mr. Chang odavan az édesanyja munkásságáért, de tévedtem, és elkönyveltem magamban, hogy az lesz a legjobb, ha egyedül oldom meg a vásárt is. A makacssága ellentmond azonban minden észrévnek, amikor elindul a kapuk irányába, és önállósítva úgy gondolja, hogy ebből még kisülhet valami jó is. Ráhagyom, ameddig nem táncol vissza, de amikor még ő az, aki sürget is, akkor kénytelen vagyok ösztönösen elmosolyodni. Nem felejtem, hogy honnan indultunk, és ez lesz az utolsó lehetősége is, hogy bizonyítson, de ha ennyire meg akarja mutatni nekem, akkor nem fogok leállni vele vitatkozni sem, mert nem érné meg, és a repülő sem fog örökké várni az érkezésünkre.
- Nem vártam kevesebbet, ha megbocsájt nekem. – közlöm vele az álláspontomat. Nem kell körbeugrálnia, sem a jó alattvalót játszania, mert nem emiatt akartam vele utazni, de örülnék neki, ha egy fokkal magabiztosabban állna az előttünk álló hétvégéhez, mert a mostani felállás szerint nem garantált a siker, és én nem jöhetek úgy haza, hogy ne kötöttem volna meg a szerződést Serena csikójára. Az ellenőrző kapuig előbb a repülőjegyeket is elő kellene halásznom, ezért félreállok, és kiszedem a táskámból, majd a sajátját átnyújtom neki a kiegészítéssel. Bízom benne, hogy nem fog vitába szállni velem, hogy az első osztályon fogunk utazni, de megnyugszik a kis lelkem, hogy ez legalább simán megy, és máris mehetünk a motozásra. A műanyagtartókkal együtt válunk meg a szükséges tárgyainktól, hogy átvilágíthassák, mi magunk meg átessünk a kényelmetlen procedúrán. Nem tart sokáig az enyém, könnyedén kapom vissza az övemet, és bújhatok bele a cipőmbe is, azonban nem mindenki ennyire szerencsés. Ms. Fraser egyszerűen fennakad a hálón, és besípol. Félreállok, hogy átcsúsztassam a nadrágom korcán az övet, majd a pillantásom a kisasszonyra fut, akit egy köpcösebb testalkatú hölgyemény vizsgál át. Mi lenne, ha kiderülne, hogy egy tolvajjal utazom? Mallorie után már mindenre felkészültem, de Cora egy ma született bárány, nehezen hinném el, hogy illegális felszereléssel kísérelne meg felszállni a gépre. A „basszus” kijelentése nem utal semmi jóra, a bőröndömmel állok félre, és a másik táskát is a vállamra akasztom. A sor nem állt meg, de többen felfigyelnek a kisasszony példájára. Amint megvan a ludas kulcscsomó, már szedi is a kis lábait a lány, én meg türelmesen várakozom rá. A tekintetem levándorol a kigombolt felsőre, és az onnan előbukkanó mellekre. Férfiból vagyok, automatikusan mérem fel az adottságait, és a csipke takarását. Ejha…mi lett volna, ha le is vetkőztetik? – Micsoda szerencse, hogy nem más miatt kellett vetkőznie. – köszörülöm meg a torkomat, és a szemébe mélyedek. – Hát, ha maga mondja, hogy nincs jobb jelölt, akkor cselekedjen annak megfelelően is. – tisztára szórakoztat, hogy el van vörösödve, de minden rossz ellenére már ott tartunk, hogy elindulhatunk a boltok irányába. Nekem szükségem lenne egy kávéra, de sürgősen. – Igen? – kíváncsian lesek le rá, azért egy jó fejjel magasabb vagyok, mint ő. – Kedves Öntől a felajánlás, de még nem tartunk ott, hogy tegezzem.  – hosszasabban bámulom őt, akárcsak egy röntgensugár lennék, aki megáll a melltartója környékén. – Én ragaszkodom a magázódáshoz, a keresztnevemen kevesen szólíthatnak, értse meg, jobb megmaradni a hivatalos forma mellett. Szereti a kávét, vagy csak a tea a nyerő? – érdeklődöm, és kiszúrom a Starbucks-ot, ahol már most nagy a sor. – Egyet ittam reggel, de a felszállás előtt még bedobnék egyet. Jöjjön… - biccentek, és beállunk egy pár mögé, akik nagyon csivitelnek, aztán felénk fordulnak. – Elnézést, de nem tudnának segíteni nekünk? Most megyünk nászútra Kubába, de egyikünk sem beszél spanyolul, és a szállásadónk valami hosszú e-mailt küldött most. – ez vicces lesz, mert mindketten beszélünk spanyolul, de én vagyok az, aki elsőként nyújtja a kezét, hogy megnézhesse azt a bizonyos levelet.




Jude Cowen
Hivatal
Play by :
Charlie Hunnam
Kor :
37
Foglalkozás :
immigration lawyer
Hozzászólások száma :
66

Business in San Francisco - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco - Page 2 EmptySzomb. Júl. 27, 2019 11:10 pm


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 4


Vannak az építő jellegű kritikák és vannak azok, amik az ember negatív jellemvonásait vetítik előre a jövőre nézve is. Nem áltattam magam, tisztában voltam azon tulajdonságaimmal, amik nem a pozitív megítélés alapköveit tették le sem bennem, sem másokban. Mert a legkedvesebb földi teremtés is irritálhatja bizonyos emberek világlátását, megítélését. Valóban nem éreztem jól magam. Valóban voltak nézetkülönbségek a férfi és köztem és valóban nem úgy reagáltam le a neki fontos dolgokat, mint ahogy kellett volna. Szótlanul, csendesen tűrtem azokat a tényeket, amiket elém tárt a válaszomat követően is, és minden szavából sütött az, hogy ő már tulajdonképpen lemondott arról, hogy én legyek az, aki a lovával foglalkozik, ha sikerülni fog az üzlet.
Nehéz beletörődni abba, ha az emberről lemondanak. Ha elutasítják és ha tulajdonképpen semmibe sem veszik. És a választ is nehéz lett volna neki frappánsan összegezni, mert ha valami zavart, akkor igyekeztem minden esetben a lelkem legmélyére is lemenni, hogy a lehető legteljesebb képet és véleményt formálva tárhassam a másik ember elé mindent, amit gondoltam és fontosnak tartottam az adott problémával kapcsolatban.
- Valóban hibáztam akkor, amiért nem kerestem az utazással kapcsolatban, de nem tudtam, mennyire haragszik rám, és nem akartam volna még egy vitát köztünk, Mr. Cowen - sóhajtottam egészen halkan. Alapvetően kerültem a konfliktusokat, de ha kellett, akkor igen is kiálltam magamért, a véleményemért, a gondolataimat sem voltam rest ilyenkor megosztani. Az már más kérdés, hogy a velem szemben álló férfival teljesen visszájára fordult eddig minden beszélgetésünk. Mintha kicseréltek volna, teljesen másként közöltem vele a tényállást részemről, ugyanakkor minden egyes alkalommal végül meghunyászkodva engedtem a férfit, hogy fölém kerekedjen. Sokkalta dominánsabb volt, mint én valaha is lehetek, és ezzel a tulajdonsággal szemben nem tudtam más megoldást, mint hogy a fülemet-farkamat behúzva engedjek neki végül. Ameddig a telefonját birizgálta különféle ügyletek miatt, volt időm arra is, hogy egyetlen egy mondata térjen vissza minduntalan  gondolataimban.. egyre rosszabb tartalommal bírva, egyre inkább kikezdve a méltóságomat is, ugyanakkor elérte azt is, hogy felhergeljem magam vele, mert alaptalannak tartottam azt, amit mondott. Természetesen a konkurenciával tisztában voltam. A legtöbb kiváló trénert ismertem, ha nem is személyesen, akkor névről, képről, kritikát illetően. Nem szerettem, ha valódi értékek és ismertség nélkül próbáltak meg beskatulyázni, de ez minden embernél igaz volt, úgy hiszem. Senki sem kedveli, ha nem tartják képesnek arra, hogy elérje a vágyait, hogy minden célt képes elérni, hogy méltó arra, akivé válni akart.
A hogylétemet illetően nem akartam, hogy fellépjen az önkéntes doktorommá is, ezért amikor elmondtam neki, hogy tényleg nem lesz gond, lezártnak is tekintettem az ügyet, megindulva a kapuk felé, amivel egyértelműen jeleztem Jude felé is, hogy eszem ágában sem volt feleslegesen felkelni reggel, hogy nem azért ácsorogtam a gardrób előtt ténylegesen 2 órát, hogy a megfelelő ruházatot kiválasztva minden eshetőségre: legyen zivatar, borzasztó hőség, kényelmes, állatsimogató ruházat és formális eseményt megillető ruha is bekerüljön, hogy most kipakoljak és visszarakjak mindent a szekrényeimbe. Nem. Már csak azért sem, mert sikerült a gyomorideget némi vásárlásba is beleölnöm, aminek eredménye csak négy új melltartó és bugyi volt, valamint egy kedves kis ananászmintás kétrészes fürdőruhára is sikerült beruháznom. Veszteségesek ezek az idegességgel töltött pillanatok, én mondom.
A mosolyát látva hazudnék, ha nem könnyebbültem meg egy kicsit. Nem akart harmadjára is hazaküldeni és nem fenyegetett Howard nevével is. Most én voltam az, aki a felettesemről egy kis időre megfeledkezett, és tessék, erre az ügyvéd hozta fel a főnökömet.
- A józan ész határain belül szeretnék bizonyítani, igen - ezt még muszáj voltam hozzátenni, mert nem akartam, hogy őrült ötletek elé vessen, hogy olyan feladatok elé állítson, amiben biztosan elvéreztem volna. Engedtem, hogy előre menjen, de amikor megtorpant, majdnem beleütközve álltam meg, bocsánatkérő pillantással nézve fel a kék szemeibe. - Értem, és.. köszönöm - vettem el tőle finoman a nyomtatott jegyet, a részemről benne voltam, hogy a következő hat órán át csendben legyünk. Nem hiszem, hogy túl sok kedve lett volna bármelyikünknek is litániákba foglalni az életünk egyes szakaszainak nehézségét. Jelenleg annak is örültem, hogy úgy tűnt, őt sem idegesítettem és én sem akartam tőle a lehető legtávolabb kerülni. A QR-kód a leolvasó alatt érvényesítése után minden magammal hozott ingóságot felpakoltam. A bőrönd, az ujjamról a gyűrű, a fülbevaló is a műanyag tárolóban végezte, ahogy a kisebb válltáskám is, kiszedve belőle a telefont, Kindle-t és a powerbanket is. Végigpillantottam magamon, de már a kapu zöldre váltása után egy kis ideges arcrándulással léptem át azon.. ami úgy elkezdett sivítani, mintha legalább egy városnyi embert öltem volna meg. Zavartan pillantottam az ellenőrző őrökre, a rendre utasító hangot követve pedig vágyódón néztem a bőrönddel teli tálcám után. Valahogy sose kedveltem, ha őrizetlenül kellett hagynom a dolgaimat.
- Tegye szét, kérem, a két kezét, hölgyem - megköszörültem a torkom, és mint akit letartóztatnak, úgy helyezkedtem el, csendesen szemlélődve. A pucér lábszáramat bizonyára nem fogja végigtaperolni a hölgy őr, de azért a pillantásomat sikerült elszakítanom a dolgaimtól, hogy a pírtól lángoló arcomat a nő láthassa premier plánban. A két tenyér előbb a hátamon, gerincem mentén szaladt végig, a szemhéjaim automatikusan csukódtak le és nem feltétlenül az élvezettől. A melltartó vonalát követték az ujjak finom mozdulattal, végigtapogatva az oldalamat is a bordáim mentén, hogy aztán elölről is sikerüljön ez a motozás. Jude felé bocsánatkérő pillantással éltem, amikor a nő belém mart a combom tájékán.
- Basszus! - nyikkantam egészen halkan, összerezzenve az érintésre.
- Nincs önnél esetleg kulcscsomó? - érdeklődött türelmesen, én meg..
- Basszus - ismétlés a tudás anyja, torokköszörülés közben már ki is varázsoltam a bugyim melletti zsebből a kulcsaimat. Szerencsére sikerült oda pakolnom a Ford kulcsait, a markomba zártam azt, láthatóvá téve a tárgyat azért. Még egy simítás itt, még három amott, és csak két gombot kellett kiszabadítanom a lyukából a felsőmön, hogy a csendes érdeklődésre megmutathassam az újonnan vásárolt csipke csodát is, mert természetesen a kis kütyü azt is bejelezte. Igazán próbáltam halk lenni, de a sok ember a zaj forrása is. Tömegben nem lehet suttogni úgy, hogy meg is hallják. Szerettem a lapcsipogókat. Csak kiszedetni felejtettem el, és ezek időről időre feltöltődnek.
Már tényleg lángoló arccal léptem Jude után a futószalag végén lévő tálcákért. Az utolsó pillanatban gomboltam vissza a blúzomat is, mielőtt itt még pucérrá váltam volna.
- Szeretnék kérni valamit, ha lehet - a pír még mindig az arcomat diszítette. - Még egyszer nem szeretném azt hallani, hogy bárki is alkalmasabb lenne nálam arra, hogy a csikóval foglalkozzon - jegyeztem meg, kibökve azt, ami eddig bökte a csőrömet a korábbi szavaira reflektálva. - Nem lenne igaz - mosolyogtam fel rá őszintén, ellenkezést nem tűrően miközben a megfelelő helyekre kerültek a kipakolt apróságok. Letettem a bőröndöt a padlóra, elindulva a duty free terület felé is, nem hátrahagyva a férfit, mert egyébként is.. inkább őt követték az emberek, mint engem, és ehhez nem kellett a végletekig ismernem a jellemét, hogy tudjam, így van.
- Mr. Cowen! - szólítottam meg, fellesve alulról/oldalról az arcára, a profiljára. Jól állt neki a borosta. - Szeretném, ha tegezne. És örülnék annak is, ha a keresztnevemen szólítana. Talán úgy.. kevésbé hivatalos és nem érzem magam a halálsoron, még ha ez a tisztelet alapvető jele is. De talán így San Francisco-ban is könnyebb lenne Mr. Chang meggyőzése is - ajánlottam fel, amivel nem kellett élnie, ha nem akart. De a lelkemnek jót tett, hogy talán.. ennyit sikerült felé nyitnom.



Cora Fraser
Egészségügy
Play by :
Clara Alonso
Kor :
32
Foglalkozás :
terapeuta
Hozzászólások száma :
51

Business in San Francisco - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco - Page 2 EmptySzomb. Júl. 27, 2019 9:19 pm


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 1


A repülőtér közepén állok, és a velem szemben állót figyelem. Cora most nincs jó hangulatban, ezt bizonyítja a bocsánatkérése, a csendes, és megfontolt válaszai. Nem lélegzik igazán, nem érzem rajta, hogy akarja ezt, és ezzel még jobban azt erősíti meg bennem, hogy nem kellene magammal vinnem erre az útra. Szóvá teszi a rosszulléteket, én meg szinte már döntöttem is felette, mert nem fogom hagyni, hogy ezt csinálja magával. Elég volt nekem látni Lorie-t, hogy tönkreteszi magát, nem óhajtottam még egy nőnek asszisztálni az élete elrontásához, mert ebből a vallomásból sütött, hogy közöm van hozzá. Ideges a jelenlétemben, és feszült, ha rám kell néznie. Nem váltunk el jól, és nem is szerettem volna ugyanoda visszakanyarodni, ha nem muszáj. A sushi bárban elmondtam neki, hogy mit gondolok, vagy megfogadta a tanácsomat, vagy nem, de itt nekem nem kellett, hogy a rabszolgámat játssza. Lealacsonyodott, rühelltem, ha nem a saját akarata szerint döntött valaki, aki meg is tehette, hogy nemet mondjon. Ragaszkodtam hozzá, ez kétségtelen, mert a saját szemem nem hazudott, és láttam, amit láttam a lovardában. Kétség kívül az egyik legjobb tréner lenne belőle, és szívesen rábíztam volna a csikómat, hogy egy ilyen nő mellett készüljön a versenyekre, de ahogyan végigtekintek rajta…már kételkedem a józan megítélésemben is.
- Ez hozzám kapcsolódik Ms. Fraser, nehezen hiszem el, hogy a kettő különválasztható lenne. Nem indult jól a kapcsolatunk, átléptünk egy határt, amihez nem volt közöm, és magának se az enyémhez. Megértettem, hogy nehezen oldódik az idegenek társaságában, de akkor miért kellene elhinnem, hogy mégis akar jönni? Falfehér, már attól remeg a hangja, hogy elém kellett állnia. Nem keresett az utazás előtt. Mire kellene ebből következtetnem? Az ígéret egy dolog, az már megint más, hogy azt szívből teszi, vagy kényszerből. Nem lesz kevesebb, a páciensei várják vissza, én meg keresek mást, aki alkalmasabb erre a szerepre. Nem dől össze a világ, mert nem passzolnak az elképzeléseink. – adom a tudtára, de megszakít a munka, és kénytelen vagyok felvenni a telefont, és az üzeneteket elolvasni. A kijelzőn feltűnik a gépünk járatszáma, igaz még nem nyitották meg a kapukat, de az alapvető ellenőrzéseken át kellene esnünk, vagy éppen esnem, hogy ne késsem le a gépemet. Illetlen vagy sem, de néhány pillanat múlva már ismét jelen vagyok, és felteszem az utolsó kérdést. Nem tart semmiből, hogy váltsak néhány szót a felettesével, reggel már kétszer csörgött, hogy minden rendben van-e, és Cora ott tartózkodik-e a társaságomban. Egyelőre ignoráltam a férfit, mert nem akartam úgy egyeztetni vele, hogy nem beszéltem az alkalmazottjával.
- Ennek örülök, ha nem halálos beteg… - a hangja elcsuklik, és a szemtörölgetés sem az, amit a helyén tudnék kezelni a nagy közönség előtt. A sírás nem az én reszortom, és ha nem tartja magát, akkor kénytelen leszek rövidre zárni a társalgást is. Kihúzom magam, és megigazítom a táskám pántját a vállamon. – Rendben. – bólintok, de nem a kijáratot választja, hanem az ellenőrző kapuk egyikének irányába tesz pár lépést, egy kis meglepetést okozva nekem. Néhány méter után aztán hajlandó tudomást venni rólam, és hátratekinteni a válla felett. – Bizonyítani akar Ms. Fraser? – mosolyodom el, aztán utolérem, és most oldalasan lesek le a babaarcára. – Ebben az esetben, akkor jöjjön, mert nincs kedvem órákat sorban állni. – mutatom az utat, és máris elő kell vennem a jegyeket. – Egy pillanat. – farolok le, és az oldalsó zsebből kihalászom a kettő kinyomtatott formátumot. – Ez a magáé. Elfelejtettem szólni, de átfoglaltam a jegyét az első osztályra. Nincs kedvem hat órán át mások baját hallgatni, és alig aludtam az éjjel. Tessék, vegye el. – nyújtom felé, és elsőként vetem alá magam a nem túl könyörületes vizsgálatnak. A bőröndöt, és a laptopot egy kisebb tartóba helyezem a futószalagon, a telefonomat, és a napszemüvegemet is belesüllyesztem, hogy a motozásnak alávessem magam. – Erre, uram. – int az őr, és már követem is az utasításait. – Terpessze szét a két lábát…köszönöm. – mereven állok, de nem apad a mosolyom, inkább mulatságos, hogy itt olyan vagyok, mint a többi ember. Az övemtől is meg kell válnom, amikor a mellettem álló kisasszony besípol. – Hölgyem álljon félre…igen maga. – gondoltam ezen könnyedén túljutunk, de kíváncsi leszek, hogy mi a probléma.





Jude Cowen
Hivatal
Play by :
Charlie Hunnam
Kor :
37
Foglalkozás :
immigration lawyer
Hozzászólások száma :
66

Business in San Francisco - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco - Page 2 EmptySzomb. Júl. 27, 2019 1:58 am


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 3


Szerettem nézni az embereket. A feltörő mosolyukat, a boldogság kirajzolódását az arcvonásaikon, vagy akár azt, hogy a szomorúság könnybe fordulón pergett végig a puha bőrön és ült meg egyetlen törékeny másodpercre a szájuk szegletében, mielőtt tovafolyt volna megadva magát a gravitációnak. Szerettem a csodálkozásukat, szerettem a kedvességüket és azt is, ha irritált pillanataikban kaptam el a reakcióikat. Mind-mind megfigyelhető, és egyetlen izomrándulás képes volt elárulni a tulajdonosa érzelmi befolyásoltságát is.
Azt viszont, ha engem figyeltek és néztek, minden esetben zavart pillantások követték a részemről. Nem szerettem túlzóan megnyílni másoknak, sérülékenynek mutatkozni és Nicholas óta aligha voltam képes bárkire is rábízni magam. Nem akartam sérülni, és persze tudtam, ha a szerelem már el is múlt, az idea, a ragaszkodás vágya egy másik lélegző ember irányában nem múlt el. Tisztában voltam a sérülékenységemmel, azzal, hogy hol és mit kellene javítanom magamban, csak.. néha voltak olyan időszakok, amikor nem akartam, mert elfáradtam lelkileg, szellemileg. Úgy tűnt, hogy épp egy ilyen időszak köszöntött be, amivel tüskéit kimeresztő sünivé váltam és olyanokba szúrtam bele ezeket a tüskéket, akikbe nem kellett volna.
Ám hazudni sem volt szokásom, a lelkiismeretem nem hagyta. Ezért is avattam bele félig-meddig a körülményekbe a velem szemben álló magas férfit. Megpróbáltam szalonképesen fogalmazni, ami talán az ő hivatalos megjelenésére volt reflektálás. Határozottan megint alulöltözött voltam Mr. Cowenhez képest.
A szavaimmal mégsem azt a reakciót kaptam, mint amiben reménykedtem volna. Miért nem lehetett a szőnyeg alá söpörni a problémáinkat és repülőre ülni? Mintha mi sem történt volna. Síri csendben hallgattam végig mindazt, amit mondott nekem, olykor a szemeit nézve, az arcvonásait, de a legtöbbször valahogy.. mégiscsak elcsúszott valamerre oldalra róla a pillantásom. Miért nem vagyok képes nyitottabbá válni?
- Nem Önnel van itt a probléma. Hanem azzal, ahogy folyamatosan Önnek ellentmondva reagálok a szavaira, amit nem időben bánok meg vagy gondolok át. Ha most azt mondja, hogy ne menjek, nem hiszem, hogy a bűntudatommal egy ideig képes lennék elszámolni, ha egyáltalán menne. Mellesleg ez az egész a munkámat, a belé vetett hitemet borítaná fel, amit pedig ha lehet, szeretnék elkerülni, mert azt hiszem, hogy most ott vagyok, ahol kell lennem és ahol a legtöbbet tudom nyújtani, segítve a... - elhallgattam, ahogy a férfi telefonja közbeavatkozott, egyetlen apró bólintással engedve neki, hogy a kütyüvel foglalkozzon, ameddig jól esett neki. Ki voltam én, hogy bármit is megmondjak neki? Nos, próbáltam már jelezni a nem tetszésemet, tudjuk, mi lett a vége. Ameddig a készülékéé volt minden figyelme, a lehető legcsendesebben tologattam ide és oda pár centiket a bőröndömet, addig sem a férfit kellett néznem, hanem azon gondolkodhattam, hogy még milyen nyelveken tudom azt mondani, hogy sajnálom? A francia túl egyszerű lenne, és ha már spanyolul is beszélt, akkor a franciát sem tartottam kizártnak. Apa viszont a két tenyerét örömében összecsapná, ha skótul megszólalnék, de a felvágás távol állt tőlem mindig is.
Jude szavaira pillantottam fel ismételten a padlózat stíröléséből, egy orbitális sóhaj kíséretében, amit a kérdése váltott ki belőlem.
- Tudok magamnak is taxit hívni, ha arra kerülne a sor, de nem halálos beteg vagyok. Én még nem - akadtam el egy pillanatra, ahogy éreztem megremegni a hangomat is, sebtében megtörölve az arcomat úgy, hogy a spirál és a vékony tusvonal festékét még csak véletlenül se kenjem el a szememen. - Köszönöm, hogy ennyire aggódik miattam, de senkit nem fogok lehányni. Cserkész becsszó - egy apró rándulás jelezte a mosolyt a szám szegletében, és mielőtt még ágálhatott volna a szavaim ellen, fordulva egy felet elindultam az ellenőrző kapuk felé a bőröndömet magam után húzva, mert nélkülem nem fog San Francisco-ba utazni. Ígéretet tettem. És nem fogok az üzletének keresztbe tenni, mert annyit megérdemelt, hogy a csikó a legjobb kezekbe kerüljön, és ha ehhez az én jelenlétem valamit hozzátehet, akkor igenis helyt fogok állni. Öt méternyi gurulás után megállva fordultam felé, ha esetleg nem iramodott utánam, hogy kérdőre vonjon bármiért is.
- Nem szeretném, ha lekésné a gépet miattam.. Szeretném bebizonyítani, hogy jól döntött velem kapcsolatban. A földön ezt nehéz lenne.. itt New Yorkban - nem sürgettem.. indulattal biztosan nem, de még csak az kellene, hogy elessen ettől az üzlettől miattam. Megint egy dolog, amit nem tudnék megbocsájtani magamnak.


Cora Fraser
Egészségügy
Play by :
Clara Alonso
Kor :
32
Foglalkozás :
terapeuta
Hozzászólások száma :
51

Business in San Francisco - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco - Page 2 EmptySzomb. Júl. 27, 2019 12:16 am


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 1

Az éjszakám merő fájdalomban telt el, akárhányszor felüvöltött Mallorie. Kín gyötörte a testét, nem tudott megküzdeni a függőségével, és egyelőre tehetetlen voltam, mert kétely viaskodott bennem. Egyik felem hibáztatta, nem talált mentséget rá, hogy majdnem megölte a benne növekvő magzatot, a másik felem meg aggódott érte. Szerettem volna enyhíteni a fájdalmán, de nem voltam rá képes, és most még magára is hagytam. Nagyon kevés alkalommal gyúlt bennem bűntudat, de most határozottan elgyűrűzött a belsőmben, és igyekeztem ezen felülkerekedni a reggel folyamán, de nehezen ment. A repüléssel nem lesz gond, az első osztályra szóltak a jegyeink, és ha Ms. Frasernek ez sem tetszik, akkor már nem tudok érdemben mit tenni azért, hogy ne feszengjen, vagy ne hozzon ki a sodromból. Átléptem a határokat, de többet nem fog előfordulni, hogy bizalmaskodva folyjak bele a magánügyeibe. Nem csodálkoztam azon, hogy az elmúlt napokban nem keresett fel, a főnökével tárgyaltam, de az is rövidre sikeredett. Nem óhajtottam magyarázkodni, nem kerestem kifogásokat, hanem sürgettem a lépteimet is, hogy időben odaérjek a megbeszélt találkára. A magánparkolóban hagytam a Teslámat, és így vezettem be a kis lábaimat a terminálba.
A laptop táska, a bőröndöm egy újabb akadálypálya mellett vezet el, ilyen reggeli forgatagban szinte egy másik univerzum a repülőtér. A késéstől messze állok, de a nagy kijelző előtt már ott álldogál a megbízott tréner a kéréseknek megfelelő ruházatban, mondjuk a kényelmes mellett fiatalos is, de amint lefékezem a gurulós csodámat, máris belekezd a bocsánatkérésbe, és egy ettől egy mély sóhaj szökik fel az ajkaim közül. Nem mondhatja komolyan, hogy még mindig itt tartunk? Felvonom az egyik szemöldökömet, majd közlöm vele finoman a tényállásokat, de az nem kerüli el a figyelmemet, hogy falfehér. Ennyire retteg tőlem, hogy már a puszta jelenlétem taccsra vágja? Remek hétvége elé néznénk…hacsak…és ekkor dobja le a bombát. A stressz, és ez a fajta őszinteség imponál, legalább nem rejti véka alá, hogy mennyire nem bírja a képemet, de úgy gondolom, hogy ideje véget vetni ennek, mert nem vagyok az a férfi, aki szeret olyan nő társaságában utazni, aki szó szerint rosszul van tőle.
- Nem mehetünk. – adom a tudtára, miután már indulna, de erre vajmi kevés esélyt látok. – Maga úgy gondolja, hogy ezek után érdemes lenne felülnünk arra a gépre? Kényszernek éli meg az utazást…akkor most mondom, hogy nem kell jönnie, és ennek nem lesz semmilyen következménye. Megoldom egyedül is Ms. Fraser, hogy megvásároljak egy csikót. Ha rosszul érzi magát, akkor nem fogom magára erőszakolni a kiruccanást. Felhívhatom a főnökét, hogy én magam közöljem vele, hogy nem utazik velem. Nézzen magára! Kibírja a vacsoráig? Ez nem kínzás, nekem egy fontos üzlet...magának nem. Elhiszem, hogy tartaná a szavát, és sosem szegné meg az ígéretét, de felmentem alóla, és higgye el, hogy mindketten jobban járunk. – nem menesztem a kékjeimmel, őt figyelem, és ha esetleg össze akarna nekem esni, akkor közbeavatkozom, de egyéb módon tartom a távolságot, hogy ne hozzam még ennél is kényelmetlenebb szituációba. A telefonom jelez a zsebemben, szerencsére a legtöbb ügyfelem tisztában van vele, hogy üzleti úton vagyok, és emiatt nem is zaklat, de akadnak kivételek, akik megtehetik, hogy ekkor is hívjanak, vagy küldjenek üzenetet. Bocsánatkérően nézek a nőre, majd előveszem a készüléket, és átfutom a teendők listáját. Gyorsan válaszolok az asszisztensemnek, aztán Sawyernek is küldök egy sms-t. A végén elpakolom a laptop táskába a mobilomat, amikor a hangosbemondóba jelzik, hogy lehet menni biztonsági ellenőrzésre, aki még nem tette meg. – Hívjam fel Mr. Howardot, vagy hívjak Önnek egy taxit? – érdeklődöm tőle.





Jude Cowen
Hivatal
Play by :
Charlie Hunnam
Kor :
37
Foglalkozás :
immigration lawyer
Hozzászólások száma :
66

Business in San Francisco - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco - Page 2 EmptySzomb. Júl. 20, 2019 11:16 pm


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 2


Minden egyes találkozás a férfival olyan sebezhetővé tett, amit nem szerettem. Az idegességem egy pillanat alatt kúszott végig a gerincem mentén, és habár eszemben sem volt, hogy felemeljem a hangomat vele szemben, tisztában voltam azzal, hogy nem megfelelően beszéltem vele. Hogy nem úgy és nem azokat kellett volna reagálnom, mint ahogy végül felé fordultam. Barátságtalanul, minden nyíltságot és befogadókészséget nélkülözve.
Visszavezethettem volna ezt arra a feszültséggel teli időszakra, ami körülölelte az itt töltött időmet. Az öcsém rossz eredményei, az, hogy már hosszú hónapok óta nélkülöztem a nyugodt családi környezetet és annak biztonságát. Talán épp elég volt Calum vizsgálata és a miatta érzett aggódásom, az a gondolat, hogy igazából már bármikor elveszthettem őt, és hálásnak kellett volna lennem azért, hogy eddig képes volt megbirkózni a betegségével, de nem ment. Csak apa tudott arról, hogy mennyire rettegtem attól, hogy nem látom azt az arcot többé, nem hallom a hozzá tartozó nevetést és nem foghatom meg többé azt a vékonyka kis kezet, hogy nem ülhetek le az ágyára. Borzasztó érzés volt mindig ezzel a feszültséggel élni, viszont ezzel talán még együtt tudtam volna élni, de a Mr. Cowennel folyamatos feszült találkozások felerősítették bennem az aggódást, a félelmet, ami egyenes utat biztosított ahhoz, hogy az étel egyáltalán ne maradjon a gyomromban. Az idegesség pedig tovagyűrűzött a nem alváshoz, aminek szintén nem örültem.
Hányszor kértem már bocsánatot? Hányszor kell még önmagam miatt elnézést kérni? Az a legabszurdabb, hogy minden sajnálomot, minden elnézést és bocsánatot tiszta szívemből mondtam neki, és jelen esetben túlságosan is fáradt voltam, hogy a csalódottságom kiüljön az arcomra a válaszát hallva meg. Mégis rosszul estek a szavai, mert ekkora szakadékot még sosem emeltem senkivel szemben sem, de tudtam, hogy én tehettem mindenről. Óvatos bólintás volt először csak a válaszom arra, hogy ne sajnálkozzak, ám aztán mégsem bírtam csendben maradni.
- Ahogy óhajtja. Vagyis ha ezt szeretné, akkor alkalmazkodom, természetesen - a válaszom csendes volt és megalkuvó, csak egyetlen röpke pillanatra néztem fel a magas férfire, meg is köszörültem a torkomat, ahogy a sápadtságomra hívta fel a figyelmet. Rettentően rossz színész lettem volna, nem tudtam eltitkolni azt, hogy mikor mit éreztem. És most minden jellemezte a pillanatot, csak az nem, hogy remekül lettem volna. Kicsattanóan, ha már.. megválogattuk itt a szavainkat.
- Nem igazán érzem jól magam, Mr. Cowen - vallottam be neki az igazat egy nagy sóhaj előtt. Az öcsémmel kapcsolatban is őszintén válaszoltam neki, és sosem voltam híve a hiábavaló játszmázásnak. - Az utóbbi napokban többet látogattam meg a wc kagylóját, mint szerettem volna, és szinte semmi sem maradt meg a gyomromban. Nyolc óta a parkolóban ülve néztem a repülőket azon gondolkodva, hogy talán jobb lenne hazamennem, elkerülni minden vélt és valós feszültséget kettőnk közt de a szavamat nem szokásom megszegni, nem úgy neveltek. San Francisco-ban szüksége van rám.. - újra a szemei, az arcvonásai, zavaromban pedig tíz centit előbb jobbra, aztán balra gurítottam a négy ponton kerekes bőröndömet. - A vacsoráig rendben leszek... vagyis a gyomrom - az apró mosoly ott jelent meg az arcomon, de már megint nem a férfit néztem. Ahhoz még nem múlt el a bűntudatom, hogy szabadon őt nézhessem.
- Mehetünk? Vagy van esetleg, amit még szeretne elintézni idekint? - fújtam ki magam, megkockáztatva azt, hogy a szemeibe nézhessek, de nem sürgettem. Abból semmi jó nem sült ki eddig sem, és tanulok a hibáimból. Hol gyorsabban, hogy lassabban.



Cora Fraser
Egészségügy
Play by :
Clara Alonso
Kor :
32
Foglalkozás :
terapeuta
Hozzászólások száma :
51

Business in San Francisco - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco - Page 2 EmptySzomb. Júl. 20, 2019 9:18 pm


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 1

Vészesen fogyott a türelem belőlem, és ennek több tényező volt az okozója. Az egyik az a barna hajú lány, akit kénytelen voltam otthon hagyni ebben a pár napban, és az öcsém gondjaira bízni, mert azt tudtam, ha én kiteszem a lábamat New Yorkból, akkor Mallorie-nak az lesz az első megmozdulása, hogy elhagyja a lakást, utána meg a metropoliszt is, vagy szerhez jusson. Napok óta egymás idegrendszerét esszük, kezdek belefáradni, hogy egy kis józanságot csempésszek belé, de a gyerek miatt kénytelen hallgatni rám, mert elmondtam neki: Ha nem működik együtt, akkor választhatja a nehezebb utat is, de mindenképpen szenvedni fog. Nem tartottam maga hiteltelennek, én olyan ember voltam, aki tartja magát a szavához. Általában tisztán, és érthetően kommunikálok, de az elmúlt napokban mintha zsákutcába futottam volna több fronton is. Előbb az a nő, aki segíthetne nekem megszerezni Serena csikóját…Ms. Fraser okos volt, és érett, csak nem akkor, ha velem kellett társalognia, vagy mélyen belül eldöntötte, hogy mi ketten mindenképpen haragban kell, hogy legyünk. Nem szerettem morcos lenni, és udvariatlan, de a legutóbbi alkalommal kihozta belőlem a nő azt az oldalamat, amit kevesen láthatnak. Kiborított a véleménykülönbségünkkel, és azzal, hogy tulajdonképpen egy fráternek nézett, aki munkát ajánlott neki, és nagyobb összeget. A legészszerűbb az lett volna, ha lecseréltetem, és egy másik trénert kéretek a helyére. Mr. Howard kapásból hármat is ajánlott volna, ha szóba hozom a nézeteltérésemet az alkalmazottjával, de hallgattam, mint a sír. Lorie dühkitörései, és elkeserítő próbálkozásai arra nézve, hogy megszabaduljon tőlem…csak azt az érzetet keltették bennem, hogy nincs egyetlen épeszű nő se ezen a világon, akiért érdemes lenne tenni. Félreértenek, megalázkodnak, nekem rontanak, de egyik sem hallja meg, amit mondani kívánok.
Nehéz éjszakán vagyok túl, sajnos Lorie remegésének hála mellette töltöttem az egész estét. Lefogva, néha a haját simogatva, édes hazugságokat suttogva a fülébe. Nem voltam én mindig szigorú, néha le kellett vedlenem az általános tévhitet, és az álcát félretéve csak egy férfi voltam, aki látta a nála gyengébb nem képviselőjét, és úgy segített, ahogy tudott. Az elvonási tünetek egyre rosszabbak, a függőség nem álomszerű, és nagyon nehéz megküzdeni vele, ezért is fájt a szívem, hogy itt kell hagynom, mert csalódni fog ismételten, el fogom veszíteni a bizalmát. Az üzletnek nem kellene fontosabbnak lennie, mint a gyermekemnek, és annak a nőnek, aki ezt lehetővé teszi, de mégis mennem kellett, mert ez a lehetőség csak egyszer adódik meg, és nekem élnem kell vele. A fejét megsimogatva egy puszit lehelek rá, és nyitok ajtót az öcsémnek. Sawyer kifogástalan öltözékben feszít előttem, amikor kitárom előtte a nyílászárót.
- Helló Jude. Mi a helyzet? – érdeklődik csendesen, én meg a nappali felé terelem. – Semmi jó. Kérlek, nagyon figyelj rá, hogy ne csináljon őrültséget. Nem aludtunk eddig…fáradt vagyok. – egy szál alsóban kerülöm meg a hatalmas konyhapultot, hogy életre keltsem a kávéfőzőmet, két bögre kikészítésével. – Tőlem nem fog kapni, de azt tudnod kell, hogy ez így nem fog menni. Egyik napról a másikra nem vonhatod meg tőle. A magzat is függ tőle, Jude. A gyereked is drogos… - leintem, mielőtt végigmondhatná, és erőteljesen marok bele a fekete gránit felületébe. – Ki ne mondd, hogy ő is az lehet, megértetted? Hogy haladsz inkább a dílerével? A nyomára akadtál? – folytatom a félbehagyott műveletet, és elkészítem a két feketét, egy cukorral, meg egy kis tejszínnel. – Még nem, de akadt egy szemtanú, aki valószínűleg látta Lorie-t, amint heroint vett. Meglesz, és tudod, hogy akkor… - húzza el a kezét a nyaka előtt mint egy jelezve, hogy a fószernek annyi, ha kiderül, hogy mérgezi a leendő fiamat, vagy lányomat. Átnyújtom a bögrét az öcsémnek, aztán állva kortyolok bele a sajátomba. – Kilencre kint kell lennem a repülőtéren. Vész esetén a sajátomon hívjál, egyébként meg bízom benned. – lapogatom meg a vállát, és elindulok a szobámba felöltözni. Fél óra múlva már egy kheki színű ingben feszítek, feltűrve a könyökömig, és egy mellé egy fekete nadrágot húztam fel. A bőrönd mellé a laptopomat és az öltönyömet pakoltam be, de az egyelőre akasztón lóg. – Mennem kell, de vigyázz rá. – búcsúzom a testvéremtől, és az egész cókmókommal már ott sem vagyok.
New York már kora reggel is forgalmas, de most a kelleténél több az ökör az utakon. Két helyen is tíz percet álltam, de még időben adtam át a kulcsokat a repülőtéri személyzetnek, na meg az öltönyömet is, kivéve a bőröndöt, és a laptopot, melyet a vállamra akasztva veszem az irányt a terminál felé. A repülőjegyek a válltáskám egyik zsebében, mondjuk az mellékes, hogy első osztály lett. Még át sem lépem az önműködős ajtót, de azonnal kiszúrom Ms. Fraser-t, aki mintha sápadtabb lenne a kelleténél. A lépteim határozottak, de beelőz, és mielőtt megszólalhatnék, már jön a tragikomédia. Szótlanul fürkészem őt, a kis rövidnadrágot, az alhasánál betűrt inget. Komótosan vezetem vissza a pillantásomat a szemeire, hogy végre szót kapjak én is. – Mi lenne, ha nem kérne folyton bocsánatot? Üzleti ügyben vagyunk jelen, többet nem fordul elő, hogy magántalálkozóra hívom Önt, így vehetjük úgy, mintha mi sem történt volna. Jó reggelt, evett már valamit, vagy fél a repüléstől, hogy ennyire fehér? – tüzetesebben szemlélem őt, még az hiányozna nekem, hogy összeessen.





Jude Cowen
Hivatal
Play by :
Charlie Hunnam
Kor :
37
Foglalkozás :
immigration lawyer
Hozzászólások száma :
66

Business in San Francisco - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Business in San Francisco   Business in San Francisco - Page 2 EmptySzomb. Júl. 06, 2019 11:00 pm


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 1


Legalább fél órája ültem már a Ford volánja mögött, motorzúgás hangja nélkül, a szélvédőn keresztül figyeltem a fel- és leszálló repülők robajló suhanásait. Igyekeztem nem gondolkodni a történteken, mert az elmúlt napokban már túl voltam mindenen. Minden nap bementem Brian irodájába reggel és késő délután is, és próbáltam elrendezni azt, hogy ne kelljen elfogadnom ezt az új lehetőséget, de minden egyes beszélgetéskor falakba ütköztem. A tegnap esti Howard-féle kifakadás tette fel az i-re a pontot, amikor irritáltan, szinte kiabálva hagyatta velem abba, mert szerinte nonsense, hogy képtelen vagyok normális felnőttek módjára elintézni a problémáimat és ideje volna már nem csak a lovakat emberszámba vennem, hanem az emberek felé is tehetnék egy lépést. Ahogy dühös pillantással maga mögött hagyott, az autója ajtaját pedig bevágta maga mögött, már nem bírtam tovább, a bennem gerjesztett csalódottság és bánat túlcsordulva könnyeket csalt elő. Mióta Mr. Cowen magamra hagyott az étteremben, képtelen voltam akár csak egy falatot is élvezve lenyelni. Többségében kávén, teán és talán pár barackon éltem, de azt is kínlódva majszoltam el, és mielőtt még úgy éreztem volna, hogy tele vagyok.. minden a wc kagylójában végezte, Brian engedélye vethetett volna ennek az egésznek, ám ekkora szerencsém ugye nem volt.
A telefonomon beállított ébresztő zajára rezzentem össze, zavart pillantással elnézve az ölembe helyezett kütyüre. Még mindig csak 8:30 volt, bőven időben érkeztem a reptérre, és talán a harmadik rezgő csengésre csúszott az ujjam lassú ritmusban a kijelzőn, hogy elhallgattassam annak hangját. Még három percet adtam magamnak az őrzött parkoló magányában, hogy végül a balom ujjai az ajtó gombját érintve kinyissam az ajtót, kicsusszanjak az ülésből. Minden mozdulatom könnyed volt, habár belül megölt a lomha bűntudat, az, hogy képtelen vagyok arra, hogy felengedjek és ez a görcsösség teljesen megbénított egy olyan férfivel szemben, akivel tulajdonképpen semmi közös nem volt bennünk. Automatikusan nyúltam be a hátsó ülésre pakolt bőröndömért, a rá pakolt táska pántjai a vállaimon végezték. A riasztó gombját megnyomva magam mögött hagytam az utolsó biztonságot jelentő mentsváramat, és mintha a saját temetésemre indultam volna, úgy léptem nesztelenül a terminál bejárata felé gyors léptekkel.
A hőség perzselő volt ebben a korai órában is már, ezért ma sem vittem túlzásba az öltözködést. A kék-fehér csíkozású ing hosszú ujjait könyékig tűrtem fel, a farmer rövidnadrágba betűrve annak alját az alhasamnál is, mindezt csak amiatt engedtem meg magamnak, mert Mr. Cowen azt mondta, kényelmes viseletben érkezzek, mert terepen leszünk. Habár a formális ruházat a hozzá illő cipővel is helyet foglalt a bőröndömben, és jó pár váltás ruha, plusz fehérneműk, hogy a vis major és apokaliptikus helyzetekre is felkészüljek.. de még volt helyem betenni Verne Kétévi vakációját is. Nick kedvence volt az, nálam hagyta véletlenül, amikor költözött, én pedig úgy gondoltam, ha véletlenül összefutnánk, csupa szeretettel tudnám neki visszaadni azzal a kommentárral, hogy neki nagyon vigyáztam rá.. és talán még párszor el is olvastam..
Az elmúlt napokban nem kerestem az ügyvédet. Sem telefonban, sem e-mail-en, és még csak Howard-on keresztül sem akartam a férfivel tárgyalni. Az pedig, hogy az induló gépek termináljában még nagyjából húsz percet azzal töltöttem, hogy rá vártam, nem könnyítette meg a dolgomat. Úgy 8:55-ig voltam hajlandó várni tétlenül, miközben a gyomrom apró görcsös gombóccá zsugorodott össze, de muszáj voltam tenni valamit; mondjuk nézni a férfi kijelzőn szereplő telefonszámát. Hezitálni, hogy felhívjam-e őt, vagy üzenetben közöljem meg, hogy a nagy kijelző alatt várom, mint egy elcseszett romantikus tragédia hősnőjeként.
- A francba is már... istenem - dühös voltam. Nem csak rá, hanem leginkább magamra. Igaza volt Howard-nak. Igaza volt Jude-nak. A fülkagylómhoz toltam a készüléket, ahogy tárcsázni kezdtem a mentett számot, miközben a fotocellás ajtót figyeltem már hosszú percek óta. Csak négy és fél percembe telt meglépni ezt, ám a második kicsengésnél megjelent Ő, a bőröndjét húzva, és mielőtt felvette volna, elvontam a fülemtől a mobilt, megszakítottam a hívást is. Amúgy sem hittem volna, hogy túlságosan lelkesen fogadta volna a hívásomat, és mielőtt a keresésemre indult volna, Jude elé mentem, leküzdve azt a tizenöt métert, ami kettőnk közt függött, bőröndöt magam után húzva.
- Mielőtt bármit is mondana... tudom, hogy semmit nem ér, ha ismételten bocsánatot kérek, és teljes mértékben megérteném, ha most letépné a fejemet. Azok után inkább, ami történt másodjára is, ha a mai nap még nem idegesítettem fel. Talán nem.. De sajnálom. Igazából mindent - leginkább azt, hogy hozzám ragaszkodik. Még mindig, mert nem közölte a felettesemmel, hogy nem kíván elrepülni velem San Francisco-ba. Mennyire kell kivetkőznöm magamból, hogy azt mondja, elég? Mennyi türelem van Mr. Cowenben felém? - És szeretném, ha azt mondom, hogy jó reggelt, akkor őszintének gondolná a jókívánságomat. Mert az.. Úgyhogy.. jó reggelt Önnek, Mr. Cowen - nem mosolyogtam. De minden szavamnál a szemeit figyeltem, az arcrezdüléseit, miközben a hangom nem volt megalázkodó, sem pedig behódoló. Visszafogott annál inkább, és ne felejtsük el a bűntudat, az önostorozás párosát. Az ellentmondás abszolút hiányzott belőlem most, és mielőtt túlságosan is közelinek gondolta volna a férfi a jelenlétem, óvatosan léptem egyet hátra, miközben lepillantottam a kövezetre Jude lába környékén.



Cora Fraser
Egészségügy
Play by :
Clara Alonso
Kor :
32
Foglalkozás :
terapeuta
Hozzászólások száma :
51

Business in San Francisco - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco - Page 2 Empty

Ajánlott tartalom


Business in San Francisco - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 

Business in San Francisco

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Valahol máshol :: A világban-
^
ˇ