One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Interview with...?

Business in San Francisco EmptyAmicia Cole
Today at 10:13 pm



Kapcsolatkeresõ

Business in San Francisco EmptyEbony Moontone
Today at 9:44 pm



New York Public Library ** Dean & Elaine

Business in San Francisco EmptyDean Calver
Today at 9:21 pm



You always late

Business in San Francisco EmptyKeagan Gooding
Today at 9:11 pm



Elkészültem az elõtörténetemmel...

Business in San Francisco EmptyAurora Cabot
Today at 9:05 pm



Rae & Flor - SMS

Business in San Francisco EmptyRaelyn J. Winters
Today at 7:47 pm



Munkahelyi ismerkedés

Business in San Francisco EmptyMyna Rosegold
Today at 7:15 pm



Helyszínigénylés

Business in San Francisco EmptyAlexandra Ruud
Today at 6:41 pm



Flor&Dorian - all goes wrong

Business in San Francisco EmptyFlor Sanchez Moreno
Today at 6:11 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 28 25
Diákok 37 30
Törvényszegõk 14 26
Bûnüldözés 10 14
Hivatal 5 7
Üzlet 14 17
Oktatás 7 5
Munkások 16 11
Egészségügy 13 14
Összesen 144 149
Ismerõs idegenek
New York utcáin

Share
 

 Business in San Francisco

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco EmptyVas. Szept. 15, 2019 11:16 pm


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 19


Alapvetően az ébredés sosem okozott nekem gondot. Legalábbis régebben, egyetemista éveimben bármikor, bármennyi alvás után úgy pattantam ki az ágyból, mintha éppen a vulkánkitörésre várnék és menekülnöm kellene. Ma már, ha ébren is voltam, öt-tíz percet szinte biztosan eltöltöttem azzal, hogy a tél kivételével nyitva hagyott ablakomon át hallgattam a boldog madárcsicsest, vagy épp Hattie szitkozódását. Mégsem tudtam méreggel gondolni a lakótársamra, ahogy a madarakra sem. Most, annak ellenére, hogy kicsivel több, mint három órát töltöttem el az alvással, a fáradékonyság elmaradt. A végtagjaimat kinyújtóztatva néztem el a férfi felé, aki szintén ébren volt, és hogy elférjen, ténylegesen is, visszahúzódtam a székem irányába, a sarkaimat nekitolva a fotel anyagának is, lejjebb tolva magamon a már testhőtől átfűtött takarót is, ami most, hogy ébren voltam, megint kezdett kényelmetlenül sok lenni, nagy lenni és túlságosan is jól szigetelte a hőt. Óvatos, alig-mozdulatokkal szabadítottam ki magam alóla, reménykedve abban, hogy a víz is segíteni fog kicsit lehűteni engem.
Kérdeztem, mert mindig az volt az első, hogy másokról érdeklődtem. Próbáltam beszélgetést is kezdeményezni, de az a pár szó annyira semlegesen csapódott le kettőnk közt, hogy nem is kellett megkérnie, hallgassak inkább, én magam is vettem az adást, egy bólintás kíséretében vettem tudomásul. De aztán ott volt a nyelvem hegyén, hogy megkérdezzem, minden rendben van-e vele, vagy esetleg ameddig aludtam, történt-e bármi, amikor ismét megszólalt a férfi, a fogaimat csikorgatva válaszoltam csak beletörődőn.
- Menjen csak, persze - egyeztem bele egészen halkan, és ahogy becsukódott a mosdó ajtaja, egy sóhajtás kíséretében felkeltem a fotelből, hogy gondosan összehajtogassam Mr. Cowen plédjét is, a karfára pakolva azt, aztán az enyém is pedáns éleket kapva végezte a saját fotelem karfáján. A háttámláról lehúztam az ingem, azzal együtt huppantam vissza az ülésemre, hogy egyetlen mozdulattal kibújjak a fekete trikóból. Ezt csak amiatt mertem megtenni, mert a közelemben sem ült ember, aki végignézhette volna a spontán sztriptízt. Magamra kanyarítottam a már megszáradt felsőmet, csendes mozdulatokkal visszagombolva az anyagot. Szerencsére nem gyűrődött meg, az ujjakat pedig centire pontosan felhajtottam úgy, ahogy még a reggeli órákban az otthonomban is tettem. Az ölembe hajtottam az apró trikó fekete anyagát, és ameddig vártam, hogy felszabaduljon a mosdó, az ablakon lesve néztem a felhők megváltozó alakját, így amikor lehetőségem adódott, hogy használatba vegyem a kis helyiséget, már ki is csusszantam, belebújtatva a lábfejeimet is a balerinába.
Nem időztem többet odabent öt percnél, elvégeztem minden szükségeset, és már kint is voltam, hogy az ereszkedés idejére becsatolva várjam a landolást. Mr. Cowen azóta sem lett szószátyárabb, én pedig kellően igazodva a kialakult helyzethez, tartottam magam ehhez a csendes percet igénylő szeánszhoz, ami kettőnk közé furakodott.
- Köszönöm - csak ennyi telt tőlem, ahogy a bőröndöm visszakerült hozzám Jude által, gyorsan elrejtettem benne a trikót is, ügyelve mindegyik ruhámra odabent, de nem fecséreltem az időt, igyekeztem nem lelassítani a férfit sem, az ő tempójában húztam mellette a bőröndömet már a terminál padlóját koptatva, amikor általam nem ismert személyek jelentek meg. Rezignált pillantással mértem fel Jude kínosnak ható mosolyát egy úr jelenlétében. Nem mondhatnám, hogy fel voltam készülve a szavaira, sem pedig a köszöntésére. Hát minden férfi csak a kézcsókot ismeri? Szerencsére a bőröndöm az ismeretlen és köztem húzta meg a határt. A kezemet nem tartottam ott tovább, mint azt szükséges volt, ám a szavaim nyugodtan, kedélyesen csengtek. Miért kellett volna idegeskednem?
- Cora Fraser a nevem, üdvözlöm... - akadtam el apró mosollyal az arcomon, mert a magas férfi nem mutatkozott be, így nem tudtam a nevén megszólítani őt. Vagy legalább a Mr-ezést használva, ahogy Jude is kikötötte. Nem ellenkeztem ezzel sem, felesleges lett volna a bicskanyitogatás az ügyvéd irányában. Azt meg már ne is említsük, hogy az utolsó pillanatban fogtam vissza magam, hogy még csak bele se kezdjek megint abba, hogy terapeuta vagyok igazából, a tréner megnevezés túlbecsült és hamis állítás lenne. Mert NEM voltam az... még nem..
- Montgomery. Sebastian Montgomery - mint Bond, értem én. Az ügynökös bemutatkozásra hirtelen szélesebb mosoly futott az arcomra. - Bash, vagy Monty.. szolgálatára, Ms Fraser - a kacsintásra csak megköszörültem a torkomat. Nekem tökéletesen meg fog felelni a Mr. Montgomery vagy a Sebastian, ha nagyon ragaszkodik hozzá.
- Köszönöm - ez lesz a mantrám, esküszöm. Mégis csak egy érdeklődő mosollyal figyeltem a férfit egészen addig az egyetlen szóig. Már kérdeztem volna, hogy ugyan mit is ért a... felkészültség alatt, amikor inkább csendben maradva figyeltem a két lábon járó magabiztosságot, a tűsarkaiban lépdelve olyan légiesen, hogy ettől még én is csak a nőre voltam képes figyelni egyetlen másodperc erejéig. Az ölelés túlságosan intimnek hatott Jude esetében. Még abban is kételkedtem, hogy esetleg képes lenne egy nő kezét megfogni, akivel bizalmas viszonyban volt, nem hogy a két karja óvjon bárkit is. Mármint.. nem bántani akartam, de annyira távolságtartónak tűnt a férfi, hogy nem tudtam belőle kinézni ezt, és most mégis kíváncsian figyeltem azt, ahogy a hármas viselkedett egymással. Nem feszélyezett a tudat, hogy nem hogy harmadik.. és egyben pótkerék voltam, de a dobogóról is lecsúszva totálisan idegen voltam ebben az ismerősi körben. Bárhogy is alakult.. ha viszonozta az ölelést Mr. Cowen, ha nem, csak akkor nyújtottam a kezem Rachel felé, ha rám figyelt, neki is bemutatkoztam egy enyhe, kedves és nyílt mosollyal a kézfogás közben, hogy aztán visszatérjek a bőröndöm fogantyújának simogatásához. Legalább a nevemet hallja, ha a két férfi közt is érezte magát otthon leginkább. Hallja a nevemet, hogy aztán meg is feledkezzen róla egykettőre.
- Sejtettem, hogy itt foglak ismét látni - kontrázott rá Sebastian, és ha megfeszítenek se tudtam volna betippelni ennek a hármasnak a kémiáját. Bash, Monty, avagy Montgomery aka Sebastian a nagy ölelkezés után magához vonta birtoklón Rachelt. Valószínűleg minden létező szerencsejátékon elhasaltam volna, ahol ők hárman a Jackpot, vagy az akadályozó tényező, esetleg a megfejtendő rejtvény. Nem voltam én jó játékos, ahhoz túl őszinte voltam és a legkevésbé sem jó színésznő. Nem mertem addig mozdulni, ameddig ők hárman meg nem indultak a kapuk felé, de a magam részéről derűs pillantással mértem fel őket, hármójukat.




Cora Fraser
Egészségügy
Play by :
Clara Alonso
Kor :
32
Foglalkozás :
terapeuta
Hozzászólások száma :
51

Business in San Francisco Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco EmptyVas. Szept. 15, 2019 1:58 pm


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 1

Az idegen nőkkel szemben fenntartásaim voltak, sosem tudhattam, hogy ki utazik a pénzemre, vagy ki gondolja úgy, hogy én leszek az a férfi, akit meg tud változtatni. Ennyi idősen az ember már nehezen alkalmazkodni, kialakultak a szokásaim, nem tágítottam a döntéseim mellől, és nagyon nehezen kezeltem, ha valaki meg akarta mondani, hogy miképpen kellene viselkednem. Nem mártóztam bele hosszabb viszonyokba sem, köztudott volt, hogy dugtam, ha ahhoz volt éppen kedvem, de nem vittem el a kalandomat vacsorázni, és szigorúan csak semleges terepen játszadoztam a kiszemelt áldozatokkal. Sosem ígértem többet, mint amit adni tudtam. Egyetlen kivételem volt, és az Lorie. Az utcáról szedtem össze, miközben megpróbált kirabolni. Más körülmények között találkoztunk, mint a legtöbb pillangóval, és emiatt másképpen is végződött az este. Magamhoz költöztettem vakon, nem láttam előre, hogy mit fogok generálni, ha befogadom, mostanra meg a szíve alatt hordta a gyerekemet, és ez újabb láncot jelentett. Nem engedhettem már el, nem dobhattam ki az életemből, és nem is tettem volna meg, mert ő állt a legközelebb ahhoz, aki ismert, és elfogadott a sötét oldalammal együtt. A nők, és én egy külön fogalomként működött, de itt volt a második jelentkező, akivel összesen három napot fogok eltölteni a ködös városban, és még mindig nem igazodtam ki rajta. Ms. Fraser minden csak rámenős, és akaratos nem, viszont szeret beszélni, közelebbről megismerni másokat. Fogalmam nem volt, hogy mi mozgatja, talán ő sem akart beszélni magáról, és ezért kérdezett annyit a repülőút első felében, vagy egyszerűen így leplezte az idegességét. Nem indult jól a kapcsolatunk, munkát ajánlottam neki, de nem tetszettek a feltételek, meg akarta mutatni, hogy egyenlő felek vagyunk, és ha kell, akkor felezzük az anyagiakat is. Helyre kellett ráznom, hogy vegye a lapot. Itt én diktálom a feltételeket, az én üzletem múlik a hétvége sikerességén, és ha személy szerint ragaszkodom hozzá, hogy én álljam a költségeket, akkor ne akarjon nekem keresztbe tenni, mert éppen az ellenkezőjét fogja kiváltani belőlem, és nem azt, amit szeretett volna eredetileg. A feminista énképet megtarthatja későbbre is, de ne most bontakoztassa ezt az oldalát. Valahol a svédasztal körül váltottunk át egy törékeny egyensúlyba a második pohár pezsgő után, ahol már nem harcolt ellenem, és belátta, hogy nem óhajtok rosszat neki, csak egy kis bizalmat előlegezzen meg, mert akkor én is nyitottabbá válok az irányába. A kisebb balesetektől eltérve élvezem a társaságát, kiderül, hogy vannak átfedések közöttünk, a vitorlázás biztosan, meg az állatok szeretete, és az idegen nyelvek ismerete. Két különböző anyanyelvű szülővel ez könnyebb, de dicsérendő, hogy magától is fejleszti eme képességét. Manapság elengedhetetlen tulajdonság, hogy valaki ne beszéljen több nyelven. A világ változóban van, és ez azt jelenti, hogy alkalmazkodni kell hozzá. Nem véletlenül merültem bele az arab világba is, ha eljön az ideje, akkor kiterjesztem az üzletemet, és ott is megeresztem a lábamat, hogy ismerjenek. A mostani kiruccanás magánjellegű célként lebeg előttem, és mégis üzleti út, hiszen egy ló tulajdonjogát kívánom megszerezni. Cora kiválasztás eleinte a véletlen műve lett volna, mert csak a lovardából ismerem, és a saját tapasztalataim által tettem le a voksomat mellette, de aztán a körülmények változtak, és Mr. Chang gyenge pontjára ráismerve, már nem volt kérdés, hogy ki jöjjön velem. Sosem indultam úgy útnak, hogy ne lett volna egy B tervem. Ez a világ kemény, mindig a pillanatnyi előny dönti el, hogy ki lesz az erősebb ellenfél. Nekem győznöm kellett, zsigerből éreztem, hogy ez a csikó kell nekem, és addig nem mehetek haza, amíg nem kaparintottam meg.
Fáradtnak érzem magam az út első felében, már nem óhajtok beszélni sem, amikor a torkomon lecsúszik a maradék pezsgő. Józanul kell landolnom, nem mutathatom ki a gyengeségemet, főleg, ha Sebastian is jelen lesz a találkozón. Furcsán hathat, hogy csak így vetek véget a beszélgetésnek, de valóban pihennem kell néhány órát, és nem úgy, hogy végigcseverészem a repülést. A nyakpárnát magam mögé rendezem, és másodperceken belül a csend lesz a társam. Ellazulok, és lehunyt szemhéjakkal nyom el az álom.
A pilóta hangja térít magamhoz, vagyis csak félálomban érzékelem, hogy még mindig utazom. A vállaim elgémberedtek, és a lábaim is zsibbadnak. Ki kell nyújtóztatnom a végtagjaimat egy ásítás kíséretében, hogy reagálni tudjak, ha kérdeznek. Nem felelek egyből, még a két lábamat is kinyújtom, és előredőlve előbb az ablakon tekintek ki. Alattunk már jól látható a Golden Gate híd, és az őt körülölelő metropolisz. Hihetetlen, hogy meg is érkeztünk.
- Igen, valamennyit sikerült. – most veszem észre, hogy kifolyt a nyálam is, amikor megválok a párnától, és letörlöm a számat. – Szerintem én átöltözöm. – ebben az ingben nem lenne jó a többiekkel találkozni, emiatt kiveszek egy fehér inget, és az öltönyömet is magammal vándoroltatom a mosdóba. Gyorsan felfrissítem magam még a leszállás előtt, és a fogamat is megmosom, hogy ne csússzon hiba a gépezetbe. Immár készen lépek ki, és foglalok helyet. Shannon azonnal ott terem, és még kérdez valamit, de magamhoz képest kedvesen hárítok. A pilótánk egy macskát megszégyenítő mozdulattal teszi le a gépet, és már mehetünk is. Segítek levenni a kisasszony bőröndjét is, és ha már mindketten meg vagyunk pakolva, akkor elindulunk a terminál felé. Szerintem két lépést sem kell tennem, amikor meghallom az ismerős hangot.
- Jude…hát azt hittem nem is jössz el. – Sebastian mézédesnek beillő skorpió köszöntése felérne egy kivégzéssel is. Egy mosolyt erőltetek magamra, és odasétálok hozzá, jelezve, hogy csak most figyeltem fel rá.
- Szia… - fogok vele kezet, de már egyből kiszúrja a mellettem álló hölgyet. – Hát ki ez a csodálatraméltó hölgy a társaságodban? – érdeklődik Cora felől, és nem rest egy kézcsókkal köszönteni. Mekkora egy bájgúnár. – Bemutatom a lovas tréneremet, Ms. Fraser-t. – lerövidítem a bemutatkozást, de nem kerüli el a figyelmemet egy ismerős szoknya, majd annak tulajdonosa. – Á, szóval te is felkészültél. Hadd mutassam be egy régi barátodat Jude, Rachel.. – amint összeér a zöld szempárral a pillantásom, le is fagyok. Mit keres itt? – Jude… - nem fogja meg a kezemet, már jön is, hogy átöleljen. Kimondani se tudom, hogy mennyire utálom Bash-t. Mindig megtalálja a tyúkszememet.




Jude Cowen
Hivatal
Play by :
Charlie Hunnam
Kor :
37
Foglalkozás :
immigration lawyer
Hozzászólások száma :
66

Business in San Francisco Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco EmptySzer. Szept. 11, 2019 12:59 am


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 18


Előfordulhat, hogy azért nyíltam meg felé talán túlságosan is, mert azzal akartam volna kompenzálni az elmúlt feszültséggel teli időszakot kettőnk közt. Talán sok információt osztottam meg vele, amit normális társalgás és ismerkedés közepette még visszafogtam volna, elvégre miért kellene tudnia minden hobbimról, minden olyan fontos dologról, ami az életben megnyugtat és otthont kölcsönöz a mindennapjaimnak? Rég voltam már igazi randevún, hogy tudjam, mik a valódi elvárások, minek kellene megfelelnem, és  milyen személyes apró-cseprő információkat kellene megtartanom magamnak. De talán élveztem, hogy végre nem éreztem úgy, mintha az egész Kínai nagy falat húztuk volna magunk közé, vagy esetleg a Mariana-árok gerince húzódott volna Jude és köztem. Jól esett, hogy nem akart beszabályozni és megszabni, hogy miről beszélhetek, ami az ő kénye-kedvének megfelelő lett volna.
Tudom, hogy az én hibám volt korábban, elvetettem nála sokszor a sulykot és az adósa fogok maradni és hálával tartozom azért az ügyvédnek, hogy sokadszorra is megkaptam tőle az újabbnál újabb esélyeket, hogy bebizonyíthassam, jól döntött velem kapcsolatban. Fesztelenné váltam, és talán feléledt bennem némi játékosság is Mr. Cowen irányában, már nem feszélyezett az, hogy tulajdonképpen össze voltam vele zárva, és ha jobban belegondolunk, ehhez az érzéshez kifejezetten szükségem volt arra a csalfa három - annyi volt?! - pohárka pezsgőre korábban. Kezdtem ahhoz is egy kicsit alkalmazkodni, hogy attól, mert fájón jóképű volt, még nem akart kibelezni, felkoncolni, kerékbe törni, és tulajdonképpen érdekelt mindaz, amit megosztott velem, amiről beszélt. Láttam, amit láttam, és tapasztaltam azt is, hogy a nők mennyire vonzódtak hozzá már az első pillanattól kezdve.
Még akkor is, ha velem ellentétben Jude leginkább csak a tényekre szűkítette a mondandóját, és nem kerülte el a figyelmem az, hogy önmagát illetően elzárkózott előlem. Képes vagyok az időjárásról is eltársalogni, szívesen, elvégre angol vagyok. A kettős állampolgárság ellenére is angolnak fogom vallani magam első körben most, és a jövőt illetően is. Hagytam, hogy az öccseit érintő kérdés elporladjon kettőnk közt, eleget tettem a kérésének és nem forszíroztam, ha nem óhajtott foglalkozni már velük.
- Néha akad lehetőségem rá, igen - a spanyollal sosem volt gondom, ahogy a franciával sem, bárhova is mentem a világon. Ez a három nyelv segített elnavigálni, mert egyiket vagy másikat a különböző kultúrákban bizonyosan ismerték az ott élők, azonban a gael nyelv igen furcsa sajátosságai miatt aligha kamatoztathattam bárhol, megközelítőleg hetvenezer lelket számláló közösség ez. Valószínűleg az ügyvéd ezernyi szituációban váltogathatja az általa ismert nyelveket, hiszen a munkájának szerves része a megértés, és a megértetés is, ráadásul muszáj ismernie minden nyelven a jogi frázisokat. Mekkora tudás rejtezik a fejében? Akaratlanul is végigfuttattam rajta a pillantásomat. A sötétszőke haján, a kék, nyugodt szemeken, a karakteres állcsonton, a széles vállakon és az izmos mellkason. Azt nem tudja takargatni a ruha, bármennyire is próbált egyszerűnek tűnni. A jóleső nevetését szórakozott mosollyal viszonoztam, miközben már azon törtem a fejem a kis szendvicsekkel a kezemben és számban, hogy egy kissé jobban megismerjem őt. Nyílt, kíváncsi pillantással és figyelemmel hallgattam őt végig, miközben közbe akartam vágni. Stanford.. összehasonlítva a Greenwhich-is egyetemmel klasszisokkal előrébb járt, szinte mindenben, sokkal nagyobb hírrel és elismeréssel járó oktatást nyújtott mindenkinek, de..
- Nem az iskola határozza meg a tudást vagy az intelligenciát, Mr. Cowen. Lehet buta ember az, aki a Harvard padját koptatta éveken át és lehet sikeres az, aki másik egyetemen végzett. A számok nem minden esetben fedik le a tényleges valóságot, bár tény, hogy a statisztika igen fontos és sok minden alapja- mégis csak sikerült közbekotyognom, de reméltem, hogy ezt nem szánakozásnak vélte a részemről. Brian Howard is fennhordta az orrát, az egyik legjobb egyetem hányta ki magából mindkét diplomáját, mégse bíztam volna rá az életem. Még csak a lovak etetését sem, mert bizonyára nem sokáig maradtak volna életben a rá bízott állatok. Minden másodperccel, perccel, eltelő fél órákkal a szimpátia lángja ott pislákolt egyre erősödő lánggal, amit az ügyvéd irányában éreztem, de eszem ágában sem volt őt beavatni, hogy a személye felértékelődött bennem. Még túl korai lett volna ekkora vallomáshoz és nem voltam még biztos abban, hogy nem csak elvisel minden pillanatban, amit velem kell töltenie. Igen, a tiszteletet felém ismét éreztem Jude részéről, de az nem jelent igazán semmit sem. Még mindig bizonytalan voltam, de leginkább magam miatt. Még előttünk állt jó néhány nehéz óra.
Már épp nyitottam volna a szám, hogy ismét érdeklődjek bármiről, akármiről, ami vele volt kapcsolatos, amikor a pezsgője a poharából a gyomrába vándorolt, csendes pillantással végignézve a mozdulatot. A szavai sem segítettek, nem voltam hozzászokva, hogy ilyen gyorsan a vitrinbe pakolnak, mintha lejárt felhúzott játék lettem volna, mégsem tudtam mást tenni, mint bólintottam a szavakra.
- Igyekszem halk lenni - csendesen, visszahúzódva konstatáltam a nyakpárna esetét, és ahogy elhelyezkedett lehunyt szemekkel, még két falatot véve magamhoz hívtam oda hozzánk Shannont, megkérve nagyon halkan, hogy vigye vissza az ételt és italt, mielőtt megromlott volna. Háromszor köszöntem csak meg a nő segítségét egy hálás mosoly kíséretében. A tekintete nyílt professzionális volt, a lehető legcsendesebb mozdulatokkal dolgozott, hogy ne zavarjon. Csak az általa felkavart levegő hűvöse borzolta olykor a karomat.
Bizonytalan pillantást vetve Mr. Cowen felé mozdultam meg a fotelben, hogy a combjaimat a mellkasomhoz húzva az ablak felé fordulhassak, oldalammal és a fejemmel dőlve neki a támlának, miközben a távoli habos cukormáz felhőket figyeltem. A takarót ismét magamra húzva betakaróztam, miközben a két kicsi gombóca a fülesnek bekerült a fülkagylómba.
Engedve, hogy Mr. Cowen szavai és a saját fáradtságom győzzön, megadtam magam valamikor az alvás nyugodtságának, karjaimmal ölelve magamhoz a kék plüss takarót. Sokan azt mondják, hogy imádnak enni, imádnak aludni. Az emberi testnek valóban szüksége van alvásra, én viszont azt csak szükséges pihenési időnek gondoltam, amikor a fáradtság elvont a munkától, de szükséges volt, hogy egy kicsit ne mozogjak.
Szinte úgy riadtam fel a pilóta hangszóróba recsegő hangjára a gép ereszkedésénél, a hajamba túrva ejtettem hátra a fejemet egy pillanatra, hogy a folyosó felett feszítő mennyezetet megnézve nyissam ki a szemeimet. A zene még mindig szólt, olyan ismeretlen dallamokkal traktálva a fülem, hogy elhúztam a számat is nem tetszően, mielőtt bezártam volna az alkalmazást. Megköszörültem a torkomat is. Hogy is volt? Hogy mindig megérzem, ha nyomáskülönbség van. Aha, hát nem.
Megnyaltam az ajkaimat sebtében, egy fáradt, nyúzott ásítással mozdultam meg a fotelben. Elgémberedett tagokkal kecmeregtem ki a begömbölyödött pozícióból, hogy a lábaimat végre kinyújthassam Jude irányában, miközben a hátamat nekivetettem a háttámlának, és csak akkor szólítottam meg, ha ő is ébren volt már.
- Sikerült Önnek is pihenni? - ha olvastam, ha főztem, ha a lovakkal foglalkoztam, vagy ha aludtam.. nem igazán tudtam más dolgokra koncentrálni. Utóbbi elég természetes, nemde? A hajamat elhúztam a nyakamból, hogy a következő másodpercben már a vizes flakonért nyúljak és pár kortyot leengedjek a torkomon.



Cora Fraser
Egészségügy
Play by :
Clara Alonso
Kor :
32
Foglalkozás :
terapeuta
Hozzászólások száma :
51

Business in San Francisco Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco EmptyVas. Szept. 08, 2019 7:26 pm


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 1

A két incidenst követően, amik a repülőn következtek be, egy kicsit lenyugodtak a kedélyek. Már nem tapogattak oda nem illő kezek, és nem is kellett attól tartanom, hogy menten felfal valaki. A szőke stewardess kezdte távol tartani magát tőlem, és emiatt hálával adóztam neki. Nem óhajtottam még keményebben fellépni ellene. Megértettem, hogy kellemetlenséget okozott nekem, azért vannak határok, melyeket jobb nem átlépni, és értem itt arra, hogy nem vagyok az a típusú ember, aki szereti, ha hozzáérnek. Nem tudnám megmondani, hogy mi ez a fóbia, de kénytelen alkalmaztam az idegenekkel szemben. A rámenős nők nem vonzóak, még akkor sem, ha D kosárral rendelkeznek, és akkora a fenekük, hogy Jennifer Lopez is megirigyelhetné. Egy szó, mint száz, most az utastársam van a középpontban, aki szintén kezd feloldódni a társaságomban. Már nem idegesít fel, ha hozzám szól, mert túl jutottam a reggeli szeánszon, hogy elolvassam a híreket, és megigyam a kávémat. A repülés kellemes időtöltés, szerettem utazni, és ezek közül ez a fajta közlekedésiforma emelkedett ki. A gyorsaság mellett számított a luxus is, ha már amúgy is olyan emberekkel fogom tölteni a hétvégémet, akinek ez aprópénz lenne a zsebükben. A lótartás komoly összegeket, és üzleteket mozgatott meg, és én már nagyjából ismertem a belső kört, ahol számtalan ellenségem is képviseltetni fogja magát, ha a földön landoltunk. A számba emelek egy újabb szendvicset, de a pezsgőtől nem fosztom meg magam. Az ital ellazít, és talán nagyobb szükségem van rá, mint a velem szemben ülőnek. Ms. Fraser csak mesél, elárulja, hogy a nagybátyának vannak hajói, és ott tanult meg vitorlázni is, imádja Skóciát, és még sorolhatnám a magánjellegű információkat, de nem élek vissza vele, azonban nem vagyok hajlandó mindent lereagálni sem. Áldom érte, ha ennyire közvetlen, és mesél, de néha többet árul el, mint amennyi rám tartozna. Átmenetileg a főnöke leszek, de nem a bizalmasa, de ha ettől érzi jobban magát, akkor nem fogom csendre inteni. Egyszer ráemelem a kékjeimet, majd kitekintek az ablakon, de a földrajzi helyzetet sajnos ebből a magasságból nem tudom bemérni. Egy órája, de az is lehet, hogy már több ideje vagyunk mozgásban. A pilóta nem jelzett semmilyen időjárási változást, odakint sütött a nap, és a felhők alattunk kúsztak tova. A barna hajú lányka ruházata egyébiránt elindított bennem valamit. Felizgultam, ki tudja, hogy már hányadik alkalommal, de az égvilágon nem akartam megijeszteni vele, és nem is tartozott rá. Jobban örültem volna, ha nem előttem kerülnek elő a melltartók, vagy látom a saját szememmel a trikója alatt feszítő csipkét. Minden férfinak perverz a fantáziája, az enyém sem kivétel alóla, de igyekszem úriember lenni, és nem a melleivel kommunikálni.
- Biztosan másképpen vélekednek a testvéreim erről, de ne menjünk bele a részletekbe. – hagyom ennyiben a családomat érintő kérdéseket, mert kezdek ismételten feszengeni, ha rám terelődik a szó. Meghagytam neki, hogy egy kicsit vájkáljon a magánéletemben, de egyszer minden jónak vége szakad, ahogyan az aranyhal három kívánságának letelte után. A nyelvekről diskurálunk, ez már hazai terep, nem is vészes, és jó, ha nem kell beszámolnom mindenről.
- Világjáró lett az édesanyja és az édesapja miatt. Kevesen mondhatják el, hogy több nyelven beszélnek gyermekként, de ha már ekkora adományt kapott, akkor remélem él is vele, és néhanapján kamatoztatja az államokban is, és nemcsak odahaza. – kortyolok bele az újabb pezsgőmbe. Elárultam neki, hogy hány nyelven beszélek, nem kevés, de lehetne több is, ha már a munkámhoz elengedhetetlen, hogy megértessem magam a bevándorlókkal.
- A francia nehéz, olyan köpködős. – nevetem el magam, és most rávezetem a pillantásomat.
- Érdekes kérdései vannak Ms. Fraser…nem vonzott kifejezetten a bevándorlás. Nem szerettem az idegeneket. A nagyapám volt ügyvéd a háború után, és menekült ide ebbe az országba. Sok mindenhez nem értettem, de az eszem vágott, mint a borotva, és emiatt jelentkeztem jogra. A Stanfordon végeztem, szóval még azt sem mondhatjuk, hogy a két első helyen álló egyetem végzettje lennék, de jobb volt az a környezet. A Harvard nekem már túl puccos. Valahogyan az a tévhit kering róla, hogy aki ott végez, az álmai melóját kapja meg…tévedés, de ezt majd mindenki a saját bőrén tapasztalja meg, aki ott végez. – lehörpintem a maradék itókát is. A gyomromban kezd gyűlni a szénsav, és ha így folytatom, akkor el fog bódítani, vagy már meg is történt mindez?
- Azt javaslom magának, hogy pihenjen még egy keveset, mert minimum négy órát repülünk. Ha megérkezünk San Franciscóba, akkor ne csodálkozzon, hogy azonnal le fognak rohanni bennünket. Aludjon egyet rá. – lehet, hogy parancs lakozik a hangomban, de ő maga is eldöntheti, hogy mit művel, de a részemről lezárul a beszélgetés fonala, és inkább a bőröndömből kiveszem a nyakpárnámat, és az ölembe fektetem az egyik plédet is. Elhelyezkedve a telefonomon átfutom még az e-maileket, és az öcsémnek is küldök egy üzenetet, ha bármi baj lenne Lorie-val, akkor ne tétlenkedjen, és hívjon bármikor. Lehunyva a szememet már magam elé képzelem, hogy milyen érzés lesz, ha elhappolom a csikót Sebastian elől.




Jude Cowen
Hivatal
Play by :
Charlie Hunnam
Kor :
37
Foglalkozás :
immigration lawyer
Hozzászólások száma :
66

Business in San Francisco Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco EmptyHétf. Szept. 02, 2019 2:04 pm


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 17


Ki sem kellett mondania, hogy ez tulajdonképpen egy elit klub, ahova neki volt bejárása és még pár szerencsés tagja volt eme közegnek, akiket valószínűleg így vagy úgy bizonyára ismert. Mint ahogy a lótenyésztők is ismerték egymást, azt, hogy milyen vérvonalat akartak megerősíteni és ha már öt éve nem is voltam teljes mértékben részese apám munkásságának, a kérésemnek eleget téve minden egyes lovunk helyzetéről tudtam. Talán amiatt váltam érdeklődővé, mert nem éreztem a kényszerűséget már kettőnk között, hogy akkor is muszáj megtennem valamit, ha egyáltalán nincs kedvem hozzá és olybá tűnt, hogy Jude sem ragaszkodott oly keményen a kimondott követeléséhez velem kapcsolatban. Ott volt, természetesen, meghúzódott a háttérben az, hogy mit igényelt, de talán beláttam én is, hogy ez tulajdonképpen nem rossz, nem azért voltak elvei, hogy mások akaratán átgázoljon. Legalábbis szerettem volna ezt hinni. A hangulat láthatóan, érezhetően teljesen más lett kettőnk közt. Nyugodtabb, harmonikusabb, aminek ha nem is mondtam ki, de rettentően örültem neki. Nem is olyan rossz megtudni mások szenvedélyét, és hogy mely tevékenységek kötik le a figyelmüket, nem igaz?
Ellenkezhettem volna vele, hogy nem őt sajnáltam, nem a lényét, hanem magát a tényt, hogy önmagára, akárcsak én, kevés minőségi időt képes szánni, ha a játékot nem vesszük figyelembe. Ha nem is olyan szándékkal mondta a Times-béli hírolvasást, hogy zavarba hozzon vele, lesütöttem a pilláimat, mert én is egyike voltam azon tényezőknek, amik megzavarták ebben a tevékenységben. Legalábbis eleinte, mert amikor éreztem a szavaiból azt, hogy most én-időre volt szüksége, akkor azonnal visszavonulót fújtam és igyekeztem magam lekötni úgy, hogy ne vonjam bele a férfit abba, amit csináltam.
- Nem Önt sajnálom - elenyésző lehetett az, amit mondtam, hiszen a lágyság hatotta át ezeket a szavakat, és talán némi bocsánatkérés is színesítette azokat, csak hogy tudassam vele, mit is gondoltam, azon túl viszont nem fejtettem ki még inkább ezt, mert a legutolsó lett volna az, hogy vele egy újabb felesleges nézeteltérésbe akartam volna keveredni. Megtanultam, azt hiszem, hogy mikor és hol húzódott a határ már kettőnk közt a vita és az egészséges vélemény megosztás között. Hagyva ezt a témát tovább is siklottunk egy számomra ingoványosabb területre, amit egy kicsit talán a magányosság érzése is átitatott. Családközpontú voltam, és mégis úgy alakultak a mindennapjaim, hogy távol kellett tőlük maradnom. Míg neki adtam a tanácsot, könnyebb volt, ám amikor visszakérdezés sóhajtásra késztetett.
- Tervben volt, hogy hazamegyek.. - pontosítanom kellett - megyünk. - Mert Nicholas is velem jött volna, akkor került volna sor a bemutatásra, amihez már nem jutottunk el, ő meg én. - De aztán nem jött össze az utazás végül - a szakítás fájdalmát felváltotta az, hogy időt kellett még a honosításra is szánnom, mert könnyebbséget jelent az, hogy kettős állampolgársággal éltem itt, az Államokban, és úgy, hogy a papír a kezemben volt végre, legalább egy probléma súlyával kevesebb nyomta a vállaimat. Mégis kicsúszott az, hogy nem sokára végre a családi fészek részese leszek. - Talán a három hét elegendő lesz az öcsémmel.. egy időre. Kíváncsi vagyok, hogy milyen kis apró ugratásokkal vár - mosolyogtam meg, mert a humorát képtelen volt elhagyni, az évek során épp ugyanolyan bohóc maradt, mint régen. Imádtam érte, annyi nevetés, annyi vidámság szorult belé, amit képes volt mindenkire átragasztani, akivel csak találkozott. Ő volt a kedvenc emberem az életemben, a feltételek nélküli szeretetem középpontja.
Talán. Nem forszíroztam a találkozást, nem vágytam rá. Ha a sors, az élet úgy kívánja, úgyis olyan emberekkel sodródunk össze, akikkel kell. Skócia szépségéről ódákat zenghetnék, és az esőfelhők okozta homályt felváltották a hegyek, a völgyek, a zöldellő facsoportok közt megbúvó állatok hada. Olyan világ volt az, ami tündérmesékbe illő helyszíneket biztosított. És ha már itt tartunk, én egyáltalán nem voltam hercegnő, mert kezdjük ott, hogy csupa kétbalkezes megmozdulásom volt. Ha piszok fáradt voltam, már nem mertem hozzányúlni semmihez sem, nehogy kiejtsek a remegő kezeimből valamit. Képes voltam felborítani a sótartót, a poharamat, leejteni az evőeszközöket is. Ráadásul olyan dolgokat osztottam meg vele, amihez egyébként semmi köze, meg egyébként is látni fogja az öltözékem. Nem is értettem, miért kellett elcsacsognom mindent. Most mégsem én voltam a hibás, mégis megsemmisülten kullogtam el átöltözni, mielőtt még Jude ismételten felhívná a figyelmem arra, hogy ezt kellene tennem.
Már egy félig-meddig újabb szettben foglaltam helyet, és ha nem is köszöntem meg a figyelmességét szavakban, a kérdésemben megbújt az tulajdonképpen, amit persze eltussolt a válaszában. Hálás voltam neki, és habár magamról kellett beszélnem, tulajdonképpen mégsem. Nem leltem abban örömöt, ha én váltam a figyelem középpontjává, és tessék, a nagybátyám segített benne mégis.
- Igazán.. nem volt nagyon választásom, hogy tudni akarom-e vagy sem. Elég keménykezű a nagybátyám, és saját gyerekei hiányában minket szeretett úgy, mintha az övéi lettünk volna - még egy információ, amire talán nem is volt kíváncsi, és a lehető legtávolabb voltam a csomót illető magyarázattól. De most osszam meg vele, hogy a fejét fogta miattam? Hogy mérgében a vízbe dobott? Hogy kétszer mutatta meg, nekem pedig huszonegy alkalom kellett rá, hogy megtanuljam? Igen, időigényes az a nyomorult csomó, elismerem. A kis falatkák segítettek abban, hogy a pezsgőt ne érezzem annyira meg, és már a másodiknál jártam, amikor nem bírtam magamban tartani a kíváncsiságom Jude esetében. Miért hazudjak? Érdekelni kezdett, hogy milyen is ő azon a határozott fellépésen túl, a válasza pedig megmosolyogtatott. Mondjuk úgy, hogy a nyelvek felsorolására leesett az állam. Nem szó szerint, de elképedve hallgattam őt, elnyíló ajkaimmal egy meglepett óóóóó is kicsúszott talán. Voltak azok a férfiak, akikre időt sem kellett pazarolni. Voltak azok a férfiak, akikkel könnyed beszélgetést lehetett folytatni, és voltak azok, akiket másként nem lehetett leírni, mint hogy az ember felnézett rájuk. A tudásuk miatt, a széles látókörül miatt és mert olyan biztos talpakkal álltak az életben, hogy nem volt kétség, bármit elérhetnek. Mr. Cowen pedig úgy tűnt, hogy ezt a harmadik tábort erősíti a személyével, és ha mondhatom azt, akkor az eddigi irányában érzett tiszteletemre még egy lapáttal rátett. A harmadik falatka előtt még hezitálva figyeltem őt, és inkább azzal voltam elfoglalva, hogy a férfit nézzem nem is olyan titkoltan, mint hogy egyek.
- Szerencsések az öccsei, hogy ilyen bátyjuk van - osztottam meg vele ezt a gondolatot a lehető legkomolyabban, de nem szándékoztam kifejteni. Az intelligencia, a tudás számomra igen vonzó volt. Hátrébb csúsztam a fotelben, hogy a háttámlának dőlhessek, az eddigi törökülést pedig felváltva kinyújtottam a lábaimat, aztán úgy mozdultam, hogy a lábujjaim mégis csak elérjék a padlót fedő szőnyeget. Mielőtt a kérdésére válaszoltam volna, a falatkát a számba pakoltam, nem ellenkezve azzal, hogy kitöltött nekem is a pezsgőből. Tiltakozhattam volna, de nem akartam nemet mondani most Jude-nak, inkább csak az ölembe húztam a vizes palackot megint. Talán jobb lenne valami alkoholmentes most.. még.
- Pici korunktól fogva a bilingualitásra voltunk kényszerítve. Anya spanyolul beszélt hozzánk, apu pedig angolul és skót gael nyelven. Anya persze tud angolul, de azért ha mérges, vagy épp feszült, akkor kiérződik a szavaiból az akcentus, ami elég vicces tud lenni - nevettem el magam. Én nem, de apa mindig heccelte vele, amire nem hogy még mérgesebb lett, hanem ő is nevetett ezen, főleg, ha apu mímelte és megpróbálta utánozni őt. Éppen ezért sem igazi vitára nem emlékszem közöttük, apám mindig is képes volt lecsitítani anya tajtékzó dühét. Tudtam, hogy az ő példájukat akartam követni, olyan kapcsolat részese lenni, ahol a szeretet mindig is fontosabb volt és lesz a megoldandó problémáknál. - Az iskolák miatt pedig franciául is sikerült megtanulnom - jegyeztem még meg ezt is, bontva a vizes palackot pár kortyot le is nyeltem az átlátszó folyadékból, hogy a következő percben már az élekre és a hajtások vonalaira figyelve összehajtottam az eddig a sarokban árválkodó plédet is, a karfára pakolva azt mellém.
- Tudom, hogy nem fog tudni egyértelműen választ adni, és talán buta kérdés is lesz. Mi vonzotta az ügyvédi pályában? És miért a bevándorlási ügyekkel szeretett volna foglalkozni? Volt esetleg egy ilyen kurzusa, amibe beleszeretett? - említette, hogy szeret segíteni másokon. De abból kifolyólag lehetett volna akár hagyatéki ügyvéd is. Vagy esetleg válóperes, ha épp kedvelte a felesleges vitákat és a házassági szerződési feltételeket betartató ember. A pszichológiai tárgyak oktatóiban azt kedveltem, hogy minden előadásra újabb és újabb ügyeket behoztak. Olyan ügyfélproblémával szemléltették az aktuális tárgy óráit, ami izgalmassá tette azt.


Cora Fraser
Egészségügy
Play by :
Clara Alonso
Kor :
32
Foglalkozás :
terapeuta
Hozzászólások száma :
51

Business in San Francisco Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco EmptySzomb. Aug. 31, 2019 9:36 am


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 1

A kártyázás, és más szerencsejátékok ki tudnak kapcsolni, akkor nem kell másra figyelnem, csak arra, hogy nyerjek. Az agyam üresjárat, dolgozik bennem az adrenalin, és ezt az érzést nehéz lenne elmagyarázni. Szeretek veszélyesen élni, természetesen megvan a felelősségteljes oldalam is, de nem tagadhatom le az üzleti partnereim mivoltát, és akadnak bőven közöttük rosszak is, sőt még az alvilág nagy urai között is megfordul „pár barátom”.
- Újak mindig jönnek, de van egy kialakult köröm, akikkel játszom. Vegasban általában csak ismeretlennek sodor össze az élet, de idehaza zárt ajtók mögött a megszokott társaság fogad. Bekerülni nem könnyű, és bent maradni sem, de igen…élvezem. – avatom be ennyibe, és már ez is több, mint amennyit megosztanék vele az előző esetekből tanulva. Amikor kedves próbálok lenni, akkor valami a visszájára sül el, és képtelen vagyok megnyílni. Nem mondanám bonyolult embernek magam, csak nem szeretem, ha én vagyok középpontban, vagyis pontosabban a magánéletem, ahova kevés embernek van bejutása.  Furán hatnak rám Cora szavai. Miért kell sajnálnia? A kifejtésen nem lepődöm meg, mert sosem gondoltam volna, hogy egy elveszett lélek lennék. – Nem kell sajnálnia Ms. Fraser. A munkámmal együtt jár, hogy másokon segítek, és igen szívesen elmennék arra a lakatlan szigetre, de azzal is beérem, ha elolvashatom a reggeli híreket a Times-ban, és nem zavarnak meg közben. – nincsenek nagy igényeim, és ég hosszan nézem a nőt. Csupa jóság, és kedvesség, csak azt nem veszi észre, hogy nem mindenkinek van erre szüksége, mondjuk nekem. Borzalmasan utálom, ha lenéznek, vagy olyan véleményt nyilvánítanak rólam, ami nem fedi a valóságot. A meneküléssel már felhagytam, a problémák nem oldódnak meg, ha elzárkózom előlük, és néha egy kis csend is csodákra képes, de úgy tűnik, hogy neki már a fejében egy elképzelt képe van rólam, és a megmentésre váró férfi vagyok, akinek csupa jóság lakozik a szívében, Ha tudná, hogy képes vagyok ölni is, akár verekedni, akkor nem gondolná ezt rólam. Még nem találkozott a rosszabb énemmel, és remélem nem is fog. Nem kell megismernie még ennél is jobban, elegendő, hogy velem jött, és igyekszem kényelmesebbé tenni neki a következő három napot, megtartva a három lépés távolságot közöttünk. Az állam alatt támasztom meg a kezemet, és szemlélődöm körbe. A háttérben tevékenykedik a stewardess, bízom benne, hogy nem kíséreli meg még egyszer, hogy hozzám érjen, mert panaszt fogok emelni ellene, és akkor leshet, hogy miért veszítette el a munkáját. A szó a barnára terelődik át, de most rajtam van a sor, hogy visszakérdezzek. – Másfél éve nem járt otthon? – nem tudom elképzelni, hogy ne akart volna hazamenni. Nem volt rá elég pénze, vagy a munka szólította el ide? – Akkor ideje lenne, ha Ön is kivenne egy kis szabadságot, és nemcsak nekem ajánlaná fel az ötletet. Rengeteg idő, és ennyi ideje nem is látta az öccsét? – tisztában vagyok vele, hogy mennyire személyes jellegű a kérdés, de nem hagyhatom figyelmen kívül, hiszen ő mesélte nekem, hogy mennyire beteg. – Ó, akkor az más. – nyugszom meg, mikor közli velem, hogy mégis hazamegy, de ekkor esik le, hogy jó hosszú ideig nem fogom látni, ha ez összejön neki, de mégsem teszem szóvá.
- Tudom, hogy skót felmenői vannak Ms. Fraser, megjegyeztem. Nem játszom Önnel, de vonz az ottani érintetlen természet. Talán egyszer a világ másik végén futunk össze. – nem forszírozom, hogy tartson velem, és nem is gondoltam bele, hogy mi ketten menjünk oda, ez csak egy álom, és egy ideig az is marad. Mallorie mellől nem indulhatok hosszabb utazásra, ami annyit jelent, hogy az Államokat sem fogom elhagyni. Ez is felér egy kisebb szívinfarktussal, de Sawyer mellett jó kezekben van, és így nem kell állandóan telefonálgatnom sem. Az öcsém majd jelentkezik, ha nagyobb probléma történne. A vizes incidens most nem velem esik meg, hanem a velem szemben ülő lánnyal. Mondanám, hogy a pilóta tréfál, de nem. Az átöltözés elkerülhetetlen, én csak jókat mosolygok, de közben érzem, hogy egyre szűkebb odalent a hely. Felállok, amikor a segítségemet kéri, és le is veszem neki a bőröndöt. A csomag tetején máris egy melltartó köszön vissza, ezért elfordítom onnan a tekintetemet, és megpróbálok valami csúnya dologra gondolni.
- Igazán örülök neki, hogy ezt megosztotta velem, de az lenne a legjobb, ha bemenne a mosdóba és átöltözne, nemde? – terelem el, így ha egyedül maradok, akkor kicsit fellélegezhetem. Szükségem van egy italra, intek is a szőkeségnek, hogy terítsen meg, amíg visszaér a vendégem. A terülj, terülj asztalkám rendesen néz ki, el is lopok egy mini szendvicset, és lenyelem. Corára nem kell sokat várnom, és már vissza is jön hozzám. – Csak egy kis nassolni való. – fejezem ki a véleményemet, de nem kontrázok rá a kijelentésére. Nem bírja az alkoholt, ez már lejött. A magaméból kortyolok egyet, és őt nézem közben. – A tengerészcsomó nem könnyű művelet, de figyelemreméltó, ha hölgy létére képes megcsinálni. – vigyorodom el, és a háttámlának döntöm az üstökömet. – Hát beszélek spanyolul, franciául, oroszul és kínaiul, illetve most ismerkedem az arabbal. Nem egy öcsém van, hanem kettő, és nem egyedül akarok megöregedni, de elég sok minden stimmelt már. – mosolyodom el, és lehajtom a fejemet, miközben a borostámon szántok végig. – Lovakat gyűjtök Ms. Fraser, és néhány inget…de ennél többet nem. Talán a nyelvvizsgát. – heccelek vele. – Ön hány nyelven beszél? – kérdezek vissza, és töltök mindkettőnknek egy kis pezsgőt.



Jude Cowen
Hivatal
Play by :
Charlie Hunnam
Kor :
37
Foglalkozás :
immigration lawyer
Hozzászólások száma :
66

Business in San Francisco Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco EmptyHétf. Aug. 26, 2019 11:51 pm


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 16


Ingoványos terület lehetett volna a szerencsejáték, hiszen az előző beszélgetéseink során nem pont ugyanazt a véleményt osztottuk a velem szemben ülővel, és azt hiszem, hogy ez volt az egyik indok, ami közénk ékelődött, mint valami áldozatára váró kaszás. Túlságosan is elutasító voltam vele szemben akkor, amit igazándiból nem is értettem. Most a kérdésemben valódi kíváncsiság rejlett, mert nem szerettem, ha valamit nem értettem, ha valamin nem igazodtam ki, és ha már itt tartunk, akkor Jude Cowen egyike azon rejtélyeknek, akit meg akartam fejteni, vagy inkább megérteni. Az indokait, a motivációját. Érdeklődve hallgattam végig a szavait, még csak közbe sem vágtam, ugyanakkor elgondolkodtatott kissé.
- Ezek szerint nem mindig ugyanazokkal kerül össze egy-egy party idejére? Mindig vannak újak, akiket próbára tehet? - nem mondom, hogy egy életem, egy halálom, az asztal mellett akartam volna megöregedni, de Edith mami mondta mindig, hogy az élet attól lesz élményekkel teli, ha nem mondok semmire sem nemet, holott a legszívesebben az ágyamban olvasva töltöttem volna minden szabadidőmet. Évekkel ezelőtt fogadást kötöttem vele, és ha bárki is azt hiszi, hogy egy hatvanas éveit vígan taposó skót hölgy ne tudna velejéig romlott lenni, az téved. A mai napig jobban bírja az alkoholt, mint én, és miatta voltam már a színpadon - karaoke bárban, és nyughatatlanul rágta a fülem, hogy járjak el karikára is, mert a rúdtánc az annyira snassz, mindezt egy karácsonyi vacsora alkalmával osztotta meg a szűk családi körben. Mind a huszonöt rokonom szinte fulladva-félrenyelve fogadta a téma fejtegetését, aminél nem csak hogy én égtem, mint a Reichstag, de néhány férfi családtag is fülig vörösödött. Szerencsére a szexuális életem nem került terítékre. Akkor.
A fejtegetésemre adott hosszasabb válasz során is a férfit figyeltem, ám nem értettem vele egyet. Nem voltam naiv. Csupán szerettem hinni abban, hogy létezik egy olyan világ, ahol az emberek nem bántják egymást, ahol nem azzal jutnak előrébb, ha másokat, ha világ-világtalant önző módon eltaposnak. Hittem a jóságban, abban, hogy olyan pozitív értékek is rejtőztek minden emberben, amit nem akartak a felszínre hozni mindenki előtt. Lehet, hogy naiv voltam.. Jude szemében, de szerintem csak pozitívan gondolkodtam. Na jó, egy kicsit talán tényleg naiv voltam, mert soha, egyetlen egyszer sem létezett olyan utópia, ahol mindenki boldog lett volna, gondtalan, tiszta. Habár komoly és felelősségteljes életet írt le, olyan állással és szenvedélyes munkavégzéssel, ami illett hozzá, én mégsem bírtam már az ügyvédet figyelni a végére már.
- Sajnálom - szaladt ki a számon, és mielőtt még felháborodott volna, gyorsan folytattam is - azt leginkább, hogy igazán sosem tud kikapcsolódni. Megmaradni csak önmagának, mert mindig mások problémáinak megoldásán kell rugóznia. Most már értem, hogy miért választana egy szigetet, ahol csak Ön lenne - osztottam meg a véleményemet, ha érdekelte, ám olyan mókuskerék részese volt, ahonnan úgy tűnt, igazán még nem is akart kiszállni. Hajtotta a munka, az állandó pörgés, és talán attól elégedettnek is tűnt, hogy számított az sokaknak, amivel foglalkozott, és talán elértünk ahhoz a ponthoz, ahol nem egy önző, mindig-az-enyém-az-utolsó-szó típusú férfinek láttam Jude-ot. Azt hiszem, hogy ennyi sajnálkozás elég is volt, mert ez felért szerintem nála egy bocsánatkérés-hadjárattal, amit úgy tűnt, nem preferált és nem is kedvelt igazán. Próbáltam kedvezni neki és nem felidegesíteni, met inkább egy nyugodt Mr. Cowent kívántam a társaságomban, mint egy idegeset. Nagyot lehet esni ilyen magasról.
- Úgy másfél évvel ezelőtt voltam otthon utoljára egy hetet, ami soknak tűnik, de igazából semmire sem elég  - sóhajtottam fel halkan. Az megint más kérdés, hogy kicsivel több, mint egy hét múlva repülök haza három hétre. Alig vártam, már számoltam vissza a napokat. Hiányzott az öcsém, az otthon nyugalma. - Mindig kell neki csinálnia valamit. Nem bír megülni a fenekén Henry - mosolyogtam el, de azzal, hogy Skóciát említette, nagyjából megrökönyödve figyeltem őt, aztán már meg is változott az arcom, szélesedő mosollyal figyeltem az ügyvédet. - Mr. Cowen! - szólítottam meg. Vagy inkább fel?! - Maga játszik velem... remélem sejti, hogy skót felmenőim vannak... - kongattam meg a harangot, a nyilvánvalót a vezetéknevem miatt. Most ezzel mit is akartam? felajánlani magam, mint túravezető? Fordító, ha esetleg a skót gael nyelvvel találkozna? a részemről ez függőben maradt, mert természetesen nem bírtam ki, hogy egyszer ne bénázzak, de hé! Most nagyon nem én tehettem róla, hanem Hampton és a légörvény, aminek a levét persze ki más, mint én ittam volna meg?! Naná! A víz egyik tulajdonsága, hogy nedves, szóval ha valakit leöntenek vele, akkor az folyik.. mintha muszáj lenne, és most én voltam az adós azzal, hogy csupa vízben úsztam, már a ruhám, de persze sikerült annyira törpére nőnöm, hogy még bottal se tudtam volna megpiszkálni a bőröndöm, ezért is kértem meg Mr. Cowent, hogy segítsen. Holott emlékeztem, hogy azt mondta, ő ugyan nem ér hozzá a poggyászomhoz, ha egyszer már felpakolta. Egy köszönömmel azért még lereagáltam a segítőkészségét, de aztán a melltartó látványára még képes volt rá is kontrázni, amire csak pislogtam kettőt, mire felfogtam, mire is akart célozni.
- Igazából.. hát nélküli ruhát hoztam a vacsorára. Ahhoz meg nem passzol ez a melltartó, Mr. Cowen - pislogtam rá bociszemekkel. Miért is kell nekem ennyire őszintének lenni? Istenem, hát sose képes befejezni?! Tovább feszítette a húrt, mire zavarba jöttem, és még válaszolni is elfelejtettem. Nem mutatok én be semmilyen divatot sem, csak tényleg nem lenne jó talpig nedvesen üldögélni a társaságában órákon keresztül. Egy torokköszörülés után, megsemmisülten zárkóztam be a gép mosdójába, miután visszavettem a szandálom. Odabent nem csak az ingtől szabadultam meg, hanem majdnem félpucéran a kis rövidnadrágot is letoltam, hogy áldozhassak a porcelánok anyjának, már ideje volt. Bőven sok volt a három pezsgő, előtte a kávé.. rengeteg folyadék. Kézmosás, arcmosás, aztán meg a papírral némileg meg is törölgettem a mellkasom, de nem lettem szárazabb, inkább csak magamra húztam a trikót, annak alját betűrve a rövidnadrágba, és már kint is voltam. Egy rögtönzött felhők feletti piknikre értem vissza, miközben az ingem a fotelem támlájára pakoltam, hogy kilógva magát száradjon, visszazuttyantam a fotelbe, óvatosan, nehogy felborítsak bármit is. Jude igyekezete és kedves gesztusa megmosolyogtatott, és ha már szabad volt, akkor a borpárlat helyett a kis szendvicskatonáért nyúltam, belepillantva a kék szemekbe.
- Még több pezsgő? Szeretné, hogy leguruljak a lépcsőn, ha landolunk? - nevettem el magam, az ölembe húzva a kezem, benne a kicsi szendviccsel, de jókedvű mosollyal emeltem fel a számhoz a falatot, és tüntettem el is azt, miközben kibújtam a szandálból, törökülésbe helyezkedtem megint, de a hátam egyenes volt, habár nem dőltem neki a támlának. És ha már meg kell vele osztanom valamit magamról, akkor nem lehettem adósa. - Nem számolhatok be sem kalózokról, egyáltalán nem izgalmas... egyszerűen csak megtanultam a vitorlázást. Ha tudná, hogy mennyit szenvedtem a tengerészcsomóval?! - vigyorodtam el, meg is rázva a fejem. Henry már a fejét fogta a tizedik próbálkozásomra. A huszadikra már megunta és belevágott a vízbe, mire ázott tyúkként másztam fel a hajójára. A következő alkalommal már sikerült az a nyomorult csomó.
- Még miről kell tudnom Önnel kapcsolatban? - döntöttem oldalra a fejem, miközben a férfit figyeltem az ételek és ital felett. - Lovai vannak, állandóan dolgozik, spanyolul is beszél, szereti a szerencsejátékot, sushi imádó, van egy öccse, vitorlázik, de közben meg lakatlan szigeten akarna megöregedni. Egyedül - fejeztem be, inkább kérdésként függött köztünk ez az utolsó szó. De persze, ha már valaki lakatlan szigetre akar menni, ott maximum csak a kecskemekegést és vízhullámzást akarná barátnak. Hezitálva, de egy újabb falatért nyúltam, éhes voltam az elmúlt napok koplalása miatt. - Tippelhetek? Biztosan gyűjt valamit.. Óra... nyakkendő, öltöny? Mandzsettagomb? - pillantottam végig a férfin jókedvűen, már amit láttam belőle. Határozottan az ő színe volt ez a kék árnyalat is. A francba is, hogy neki minden jól állt?!


Cora Fraser
Egészségügy
Play by :
Clara Alonso
Kor :
32
Foglalkozás :
terapeuta
Hozzászólások száma :
51

Business in San Francisco Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco EmptyHétf. Aug. 26, 2019 8:22 pm


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 1

A csend sokaknak problémát jelent. Nem tudom elégszer megemlíteni, hogy azzal nem sokat érnek el nálam, ha az üres hézagokat kitöltik, és valakiből állandóan ömlik a szó. Hol marad a pszichológia, egy kis testbeszéd, vagy egyáltalán a türelem, és a kivárás arra, hogy az ember a maga tempójában reagáljon le valamit? Nehézkesen ment, hogy megtaláljam a közös hangot a velem szemben ülővel, de fejlődést mutatott, és most már azt éreztem, hogyha így haladunk, akkor a hétvége nem lesz elviselhetetlen. Tisztában voltam vele, hogy, ha tehetné, akkor be nem állna a szája, mert az előző alkalmakkal is pontosan ezek miatt lett véleménykülönbségünk, és feszültség is, de ha a kellő mennyiségben tálalja a mondandóját, akkor egészen kellemes társaság. A szőke stewardess nem nyerte el a tetszésemet, kerültem is a vele való szemkontaktust, és most inkább az újságomra, és a vizemre koncentráltam. A gazdasági hírek elolvasása a napi rutinom részét képezték, ezért csak akkor válhattam igazán nyugodttá, ha nem akadályoztak meg benne, és elvégezhettem a magam ritmusában a teendőket. Berögzült szokások rabja voltam, már nem a fiatalkori énem dominált, eljárt felettem az idő, és a negyvenhez közeledve már nem olyasmik foglalkoztattak, mint tíz évvel ezelőtt. Láttam a céljaimat, nem kerestem az utamat, mert már ráleltem, és ennek alapján terveztem a jövőmet is. Nem alakulhatott úgy az életem, hogy pénz nélkül maradjak, még akkor sem, ha többet költöttem kártyázásra, és lovakra, mint szerettem volna. Egy gyermek apukája leszek, felelősségteljes felnőtt, akinek több mindenkiről kell gondoskodnia. Az ügyvédi fizetésem a hat számjegyű összeget is meghaladta, nem tagadom, hogy bővelkedtem anyagi javakban, de okosan használtam fel őket, és néhányat befektetésként könyveltem el. Nem kedveltem túlzottan a készpénzt, nagyobb nyereséget láttam abban, ha veszek egy ingatlant, vagy egy lovat, és abban forgatom meg a leendő összegeket. Mások nem így játszottak, de én ezt láttam, és tanultam is ki. Mindenesetre jócskán elkalandoznak a gondolataim, de valahogyan mindig egy valamihez kanyarodok vissza…és az a velem szemben ülő hölgyemény. A kíváncsiságom egyre nagyobb, amint elhelyezkedik, és a könyvére fektetve a rejtvényt belekezd. Hagyom pár percig gondolkodni, de most nem bírom ki, hogy csendben maradjak. A levegőben unalmasan telnek a percek, az a hat óra nagyon hosszú tud lenni, és most az álmosságot is kiűzték a szememből, úgyhogy valamivel el kell ütnöm az időt, és miért lenne baj, ha Corával ismerkednék közben?
Szóba elegyedünk városokról, ahol járt, vagy ahova el szeretne menni, és én sem vagyok rest most bővebben kifejteni, hogy mit gondolok.
- Képes vagyok, akár több hétvégét is ott tölteni. Engem a játék kikapcsol. A kérdésére egyszerű nemmel kell feleljek. Az online játékban nincs izgalom. Szeretem magam megtapasztalni a hús vér ellenfeleket, az emberek reakcióit. Jó vagyok abban, hogy másokban olvassak, sőt mondhatni ez az egyik specialitásom. Atlantic city is játszik, azért Amerikában belül bőven akad lehetőség erre, és ha nem ezzel vagyok elfoglalva, akkor havonta, kéthavonta jönnek a lóversenyek államok szerte. – fűzöm mellé, és a palackommal szórakozom. A térdemre fektetem, hogy a hideg lehűtse odalent a kedélyeket, de még mindig nem sikerült teljesen visszanyernem a régi önmagamat. A kérdésén el kell gondolkodnom, mármint azon a helyen, hogy hol lennék szívesen. A lakatlan sziget nem áll messze a valóságtól, néha kivonulnék a társadalomból, de tudom, hogy úgysem tehetem meg.
- Naiv Ms. Fraser. Ezen a hétvégén ugyanúgy dolgozom kell, csak home office-ban, mint ahogyan tenném, és nem mentesülök a feladatok alól sem. A családtagjaim kívül az ügyfeleknek is elérhető kell, hogy legyek. Az ügyvédi lét nem az, amikor az ember kikapcsolhat, és ahogyan említettem már, ez egy üzleti út, nem szórakozni megyek, hanem vásárolni. Pontosan tudja, hogy mivel jár az ilyesmi, ha nem tévedek. A szüleitől sem állt messze a hasonló esemény, maximum kisebb volt, és nem látott bele a mélyébe, hogy mennyire sokrétű, és komoly kihívás ez. – pillantok a csuklómon lévő órára. Lassan egy órája repülünk, kezdek megéhezni, de még nem fogok szólni, örülök, hogy nincs a közelemben a szőkeség.
- Miért nem tettem meg? Nagyon egyszerű, mert nem lehet. Itt nem én szabom meg a szabadságolásomat, és így is nagy teret engedett a főnököm ezekkel a hétvégékkel. – sóhajtok egyet, és megérintem az államat, majd egy kis időre az ablakra vezetem a kékjeimet. A vitorlázás egy kellemesebb hobbi, meg is lepődöm, hogy közös nevezőre jutunk. – Igazán? Akkor a nagybátyja nagyon okos ember. Én ugyan nem tartok egyet sem, de van néhány barátom, akitől elkérhetem őket, ha éppen ahhoz van kedvem. – kulcsolom össze a két tenyeremet.
- Mikor járt utoljára Brighton-ban? Gondolom nem mostanában… - tételezem fel, és az ötletre csak bólintok. – Én északra is szívesen elmennék, külön kedvencem Skócia, de majd egyszer oda is ellátogatok. – hallgatok el, és a háttámlának döntöm a tarkómat. A terapeuta ivási sikertelensége nem lep meg, még azon csodálkozom, hogy nem esett el a két lábában, de ami ezután következik…jöhetne a pornó. A felsője a melltartójához tapad, eléggé megmutatja, hogy milyen domborulatokkal rendelkezik a kisasszony. A tekintetem el is fordítom róla, de persze, hogy most kér meg, hogy vegyem le neki a bőröndjét. A magassága nem túl nagy, alig ér a vállamig. Feltápászkodom, és leveszem neki könnyűszerrel, de már most érzem, hogy kiszárad a torkom. – Nem hiszem, de ki tudja. – felelek a pilótás észrevételre, és visszahelyezkedem a fotelomba, de kényesen ügyelek rá, hogy a térdemet átlendítsem a lábamon. A poggyászban helyet foglaló melltartó…nos felkelti az érdeklődésemet. – Szereti a barnát, esetleg ehhez passzoló formális ruhát is bepakolt? – érdeklődöm, és elmosolyodom, amikor kikapja a fekete trikót. – Kezdem azt hinni Ms. Fraser, hogy ön szeret divatbemutatózni…menjen, vegye át, nehogy megfázzon. – engedem útjára, de megbámulom hátulról, aztán intek a szőkeségnek. – Shannon legyen szíves hozzon egy üveg pezsgőt, és némi szendvicstálat, ha nem gond. – nem mer a szemembe nézni, de már intézkedik is. Nem mondok semmit, csak megvárom, hogy megterítsen közöttünk, egy rögtönzött asztalkával, és ha Cora kijön, akkor rámutatok az ételekre. – Láttam, hogy ízlett a bagett, meg a pezsgő is…fogyasszuk el, és addig mesélje csak el, hogy hol tanult meg vitorlázni…a vizet ahogy látom már szereti. – vigyorodom el sokat sejtetően az előbbi bakira célozva.




Jude Cowen
Hivatal
Play by :
Charlie Hunnam
Kor :
37
Foglalkozás :
immigration lawyer
Hozzászólások száma :
66

Business in San Francisco Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco EmptyVas. Aug. 25, 2019 1:38 pm


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 16


Nem kellett kétszer mondani, ha nem vágytak a társaságomra. Túlságosan is hozzászoktam a magányos percekhez, függetlenül attól, hogy tulajdonképpen az egész életem szociális alapokon nyugodott. Amikor kiderült az öcsém betegsége, napokon keresztül szinte mindenhova el akartam őt kísérni, mert rettegtem attól, hogy baja esik, és amikor túlságosan is lelkesen mentem előre, hogy a mosdó ajtaját kinyissam neki, rám förmedt. Férfi - mindezt a maga pár évével kijelentve, nem kell, hogy a nővére lássa, ahogy vizelni próbált. Beláttam, hogy igaza volt, de azért miután becsuktam az ajtót sem mentem távol a fürdőszobától. Nagyjából egy hétig bírta az anyáskodó mivoltom, azóta zárja a hálószobája ajtaját.
Az aggódásom lassan átfordult a háttérben rejlő figyelemmel kísérésbe, a rengeteg kérdésem pedig elapadt, hogy inkább csak a pozitív gondolatokat osszuk meg egymással, s mindezek közben egyre több időt töltöttem egyedül is. Felhasználtam az áldásos perceket arra, hogy feltöltődjek, hogy az aznapi rengeteg nehézséget és lelki terhet feldolgozzam egy-egy könyv társaságában, vagy épp a zene dallamaiban rejtsem el őket. Nem tartott sokáig a pillanatnyilag felhorgadó haragom, képtelen voltam nehéz szívvel gondolni másokra. New York sem volt másabb, mint Anglia, a viselkedésem mindkét országban ugyanazt a sémát követte.
Mr. Cowent pedig hagytam, hogy a jelzésének eleget téve neki is meglegyen a maga világa és én is elmerülhessek a sajátomban, de a közelmúlt ellenére ő bírta kevésbé a csendet kettőnk közt, ami őszintén meglepett, és a kérdésre adott válaszomra nem hagyta magában a replikát, amire már szélesen elmosolyodva reagáltam.
- Nem túr ki.. Én sem érzem magam olyan nagynak, hogy ne férnénk el ketten itt - nyaltam meg az alsó ajkam, miközben a mosolyom kitartott, ahogy a szemben ülő arcvonásait figyeltem. Megmozdultam hát, de ahelyett, hogy a talpaim a padlót érték volna, törökülésben helyezkedtem el, a könyvet ráhelyezve a bokáimra, az ölembe húztam a vizet is, a táskát viszont így a szandálom mellé helyeztem, le, a gép padlózatára, úgy, hogy azzal még csak véletlenül se akadályozzam az ügyvédet. Elégedett mosoly jelent meg az arcomon a pozícióváltást követően, de ahelyett, hogy mindenki visszatért volna a maga elfoglaltságához, megint csak Jude nem bírta sokáig, amire már-már jókedvű, nyílt arckifejezéssel reagáltam. Nem is mertem belegondolni, hogy milyen magasságot értünk el, a mellettünk elsuhanó bárányfelhők habjai itt-ott eltakarták az állam határokon átívelő domborzatot is.
Nem kedveltem, ha túlzóan nagy figyelem irányult felém, de én szerettem nézni másokat. Rengeteg minden kiderült az emberek testtartásából, abból, ahogy mások felé nyitottak, és azt pedig különösen kedveltem, ha nem beszéltek bele a mondandómba, de természetesen ezt a tiszteletet én is megadtam másoknak. Vajon hányszor lesz képes meglepni a férfi? Ismertem egyáltalán minden akcentust? Meg tudtam különböztetni a Nagy-tavak akcentusát a már NYC-ben születettekétől? Nem gondolkodtam ezen túlságosan sokáig, helyette minden figyelmem a férfinek szenteltem, el is mosolyodva a kaszinók említésén. Tipikus. Ha tippelhettem volna, órákon keresztül képes lenne a Las Vegas-ban folyó legális szerencsejátékról beszélni, és ez szórakoztat.
- Csak azért képes elutazni odáig? - bukott ki belőlem a naivnak tűnő kérdés, amire már tudtam, igazából mi a válasz. - Online pókerezni is szokott? Vagy inkább a személyes megjelenés híve és Vegast választja? - kíváncsiskodtam. Nem voltam vele most elutasító, hiszen róla volt szó és nem arról, hogy én mire lehetnék képes. Nem arról volt szó, hogy a fejlődést ne tartottam volna fontosnak, de csak az é saját ütememben szerettem azt, megfeszített tempóra, mások által diktált tettekre, amit rám kényszerítettek volna, nem vágytam. Az érdeklődésem megmaradt és eleget is tettem a kíváncsiságomnak a következő kérdéseimmel.
A válaszára nem voltam felkészülve, egy halk, rövid nevetés még a szavai közé is ékelődött. Mi a fene? A jókedv megmaradt, ugyanakkor elgondolkodtatott is mindaz, amit mondott. Nem őt nevettem ki, egyáltalán, csak.. érdekes volt, hogy az amúgy népszerű férfi is inkább elbújna minden és mindenki elől. Ha eddig nem is döntöttem a fejemet a támlának, kiszedtem a hajgumit a barna tincseim közül, bal oldalon a mellkasom elé engedve a lanyha hullámokat, vékony csuklómra görgetve fel a fekete gumit. Ha landoltunk, még hasznát fogom venni. Hogy megszüntettem az akadályozó tényezőt, végre a fejtámlához illesztettem a kobakom, úgy figyelve a férfit és az újabb információit. Akaratlanul is mosolyt csal az arcomra a szavaival.
- Tulajdonképpen ezen a hétvégén megtehetné, hogy maximum csak a családtagjaival tartja a kapcsolatot és a mindennapokat a háta mögött hagyja. Tudom, hogy nem lakatlan szigetre készülünk, és Wilson labdája sem lesz - haraptam be az alsó ajkam egy pillanatra sem, ahogy Tom Hanks filmjének egyik hírhedt jelenete elevenedett meg előttem, szórakozottan simítottam végig a csupasz bőrömön a térdem mentén - .. de talán ez lesz most a legközelebb ahhoz, amire vágyna. Nem mellesleg... ha pár napra el szeretne mindenki elől bújni, az csak Önön múlik - nem zavart a már megszáradt kócos haja. Vagy az, hogy ez az ing teljesen más benyomást keltett vele kapcsolatban, mint az előző. - Miért nem tette meg eddig? - tényleg érdekelt, hogy egy ennyire független és magabiztos férfi miért nem lép le csak úgy, ha arra van igazán szüksége. Hogy ne csak mindig Mr. Cowent lessem, mint valami őrült megszállott, a vizes palackommal szórakoztam egy ideig, le is csavarva a kupakot róla, de mielőtt még ittam volna, muszáj voltam megjegyezni valamit.
- Úgy tűnik, hogy a vitorlázás közös érdeklődési pontunk. A nagybátyámnak több hajója is van Brightonban, bérbe adja őket általában, de a kedvencére csak azok léphetnek, akiket kedvel - nevettem el magam. Mrs. Jones már évek óta rágja a facér nagybátyám fülét, próbálja neki a szépet tenni, csak hogy felléphessen a Leviathan padlójára. Nem csodáltam, maga a hajó többe került, mint az itteni életem pénzben kifejezett értéke. - Szóval elég szűk körről beszélünk, és már egészen kicsi koromban nyúztam őt, hogy hadd menjek vele, apám pedig megeskette az öccsét, hogy nem pottyanhatok a vízbe. Mára már kérnem sem kell, bármikor odaadja bármelyik hajóját, ha elutazom Brightonba - meséltem Jude-nak az otthoni dolgokról egy picit, talán túlságosan is személyes alapokra helyezve mindezt, de már késő bánat volt. Zavartan elpillantottam a szeméről, mert nem volt egyáltalán kíváncsi, mármint nem kérdezett, de belőlem úgy dőlt a szöveg, mintha az életem múlt volna rajta. Szusszantam egyet. - A Földközi-tenger ideális lenne egy hosszan tartó útra, rengeteg csodás szigete van, érdemes lehet belevágni - biztattam a férfit mosolyogva. Valahogy sejtettem, hogy ez a terve csak terv szinten marad, mert neki is szinte az első volt a munka. Igényelte, hogy dolgozzon, hogy ne lógassa a lábait még egyetlen szabad órára sem szinte. Vajon neki mit jelentett a pihenés? Mit tett azért, hogy túllendüljön a nehézségeken? Végre eljutottam addig, hogy igyak, az üveget a számhoz is emeltem volna, ha a gép nem rándult volna egyet az újabb széllökéstől, így szerintem már sejthető, hogy mi történt. A víz bukfencet vetve a műanyagban a szám helyett a felsőmön.. vagyis inkább az alatt folyt végig a bőrömön a kulcscsontomtól a hasamig, a hidegre meg még úgysem voltam felkészülve, ezért előbb megrezzentem a nyirkos érzésre, aztán meg felnevetve a bénaságon tartottam el magamtól az üveget és itattam fel az anyaggal a bőrömről a vizet. Csoda, hogy a bugyimig nem ért el a nedvesség.
- Kezdem azt hinni, hogy Mr. Hampton ezeket direkt csinálja - vigyorogva ráztam meg a fejem, rácsavartam a kupakot az üvegre, és felkászálódtam, hogy a poggyásztartóból előrángassam a bőröndöm, de szerencsére Mr. Cowen annyira ügyelt arra, hogy tényleg fent legyen, biztonságban, hogy a fogantyúját csak ujjbeggyel értem el, de kihúzni a súlya miatt már nem tudtam. Még úgysem, hogy lábujjhegyen matattam felfelé.
- Megtenné, kérem, hogy leveszi a bőröndöm? - pillogtam el az említett férfi felé, miközben a blúzt néha elhúzgáltam a melltartómtól, amire az ing anyaga kezdett rátapadni. A fenébe is! Ha a bőrönd már a fotelben nyugodott, már cipzároztam is ki azt, egy köszönöm kíséretében, és.. - Hmmm - szemeztem a kettőnk elé táruló látvánnyal. Voltam olyan jófej, hogy a púderszínű csipke melltartóm mosolygott ránk a ruhakupac tetején. Szóval csak egy kicsit tolva arrébb az útból nyúltam egy fekete, egyszerű trikóért, és már csuktam is vissza a bőröndöt, hogy végre meglátogassam a mosdót én is.


Cora Fraser
Egészségügy
Play by :
Clara Alonso
Kor :
32
Foglalkozás :
terapeuta
Hozzászólások száma :
51

Business in San Francisco Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco EmptyVas. Aug. 25, 2019 11:27 am


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 1

Az idegességem nem apadt, és egyre jobban meg voltam győződve róla, hogy nem is fog, ha még egyszer valaki bocsánatot kér, vagy rám tapad. Nem nyújtottam el a kijövetelemet a mosdóból, eleget időztem odabent, hogy rendbe szedjem magam, és átvegyem a száraz ingemet. Az előbbinek úgyis száradnia kell, pedig nagyon szeretem, és jobban örültem volna, ha abban landolhatok. Nem tudnám megmondani, hogy miért ragaszkodtam egyes darabokhoz, de ahogyan az újságolvasás is szent időtöltésnek számított, úgy voltam az öltözködéssel is. Rengeteg öltöny, és ing lógott a gardróbomban, de csak keveset tekintettem kedvencnek, és vettem fel több alkalommal is. Valószínűleg mindegyikhez kötődött egy megnyert ügy, vagy egy mélyebb tartalmú esemény, esetleg szomorú pillanat, de mivel ezek meghatározóak voltak az életemre nézve, ezért nem is akartam megválni tőlük. Az emlegetett vizes ing akkor volt rajtam először, amikor megtudtam, hogy az édesapám már nem tudja ellátni magát, és találnunk kell neki egy otthont, ahol gondját fogják viselni. Nem örültem neki, de emlékszem, hogy apa végigsimított a mellkasomon, és elmosolyodva jegyezte meg, hogy egy hasonló inget viselt ő is, amikor megismerte az édesanyámat. Ugye ezeket a perceket és emlékeket nem tudjuk befolyásolni? Nekem szent volt, és szerettem volna megőrizni legalább ennyit apám helyett is. Az alkaromra fektetett darabra ügyelek, de amint kilépek az utastérbe, már száguld is felém a szőkeség, és minden előjel nélkül, szinte letapiz. Nem szeretem, ha engedély nélkül érnek hozzám, és nem is tolerálom túlzottan, szóval meglesz az eredménye a kis baklövésének. Automatikusan fogok rá a kezére, nem vagyok gyengéd, de még kedves sem. Érződik belőlem a fölényesség, a bizonyítéka annak, hogy most túl messzire ment a stewardess, és jobban járt volna, ha nem avatkozik közbe, csak elvonul. Látom a tekintetében az ijedtséget, ezért még időben észbe kapok, és útjára bocsájtom, de több időt nem szentelek neki. Fellélegzem vagy micsoda, hogy végre leülhetek, de ekkor tűnik fel az új újság, és az üveg víz. Ms. Fraser-re vezetem a kékjeimet, és megérdeklődöm, hogy neki köszönhetem-e a kis ajándékokat, vagy engesztelést. Nem tévedtem, és ha bár szavakkal nem fejezem ki a hálámat, azért odaadom neki az újság végén lévő rejtvényt, és hátradőlve, most már lehiggadva merülök bele a gazdasági hírekbe. Néhány perc magányra vágyom a világgal kapcsolatban, és ebben most nem gátol meg senki. Elolvashatom a nekem szánt sorokat, és ha valaki ismer, akkor tudja, hogy most már nagyobb baj nem érhet reggel, mert kávét immár két alkalommal is ittam, így csak a landolás marad hátra. Elmosolyodom magamban, és felpillantok, mert egyszerűen nem tudok elszakadni a velem szemben ülőtől. A farkam megint áll, és nem a szőkeségre, hanem erre a nőre, aki az egyik pillanatban kihoz a sodromból, a másikban meg az agyamban már meg is keféltem. Nem szép a kifejezés, de férfiból vagyok, és tudom, hogy milyen az, ha valakit elképzelek meztelenül, és most pontosan ez történik. Megkérdezem, hogy nem kényelmetlen-e az ülés, mert úgy maradt már egy jó ideje. Össze van gömbölyödve, és élvezi az utazást.
- Nekem nem kényelmetlen ez a pozíció, és a lábam is elfér bőven kettőnk között, azért nem vagyok olyan nagy, ahogyan maga fogalmazott, hogy kitúrjam a helyéről. – most először láthatja, hogy képes vagyok a szójátékra, meg egy kis humorra is fogékony vagyok. Megint eltelik egy kis idő, nem mondom, hogy zavarba a beszélgetésünkbe beálló szünet, de kénytelen vagyok rákérdezni, hogy merre járt már, miközben kortyolok egy párat a vízből, és oltom a szomjúságomat. Figyelemmel hallgatom, amit előad, és a helyeket is jegyzem a fejemben, de a párjára nem teszek említést. Ezek szerint nem ártatlan, és ez egy jó jel, hogy volt már kapcsolatban, mert akkor lesz némi tapasztalata, hogy miképpen ismerje ki a versenytársaimat a hétvége alatt. A nők okos játékosok, és nekem partnerre van szükségem ebben a játékban, ami előttünk áll.
- Egészen sok helyen járt Ms. Fraser… - felelek neki, majd a szemébe mélyedek, miközben a borostámon húzom végig a kezemet. – Chicagó-ban születtem, nekem az az otthonom, de már jó ideje itt élek, és dolgozom is. Sok helyen jártam, de az egyik ilyen, ahol magam lehetek, az Las Vegas…tudja a kaszinók. – vigyorodom el, aztán egy kis időre elhallgatok, mert elgondolkodtat a kérdése. – Hát igazából egy lakatlan sziget felelne meg az igényeimnek, ahol nem kell ötpercenként telefonhívásokra reagálnom, és nem zavarnak meg a napi rutinomban. Ha tehetném, akkor elmenekülnék a világ szeme elől, legalább egy kis időre. A helyszín nem is lényeges, csak magam lehessek. – nézek ki az ablakon, és most hátradőlök, az újságot összehajtva, az üveget meg eltéve. – Európa más világ, mint ez itt…lehet oda is tennék egy körutat, vagy vennék egy hajót, és azzal járnám be…szeretek vitorlázni. – osztom meg vele a véleményemet.



Jude Cowen
Hivatal
Play by :
Charlie Hunnam
Kor :
37
Foglalkozás :
immigration lawyer
Hozzászólások száma :
66

Business in San Francisco Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco EmptyVas. Aug. 25, 2019 12:32 am


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 15


Ha túlságosan kimerült voltam, a legtöbbször sikerült elaludnom a repülés közben, hiszen New York és London mégiscsak majdnem nyolc órányi távolságra voltak egymástól. A tökéletes időjárási feltételeknek hála csak egyetlen egyszer csúsztam be hat óra alá a British Airlines gépét igénybe véve. Ugyanazt a fogatókönyvet követtem minden alkalommal. Először zenehallgatás, aztán azzal együtt olvasás, és valahol az ötvenedik-hetvenedik oldalnál kezdtem magam mindig rettentő fáradtnak érezni, és olyankor megadtam magam az álomnak, hogy rendszerint a gép süllyedésekor ébredjek fel a légnyomás csökkenésre.
Most még csak a zenéig sem jutottam, ráadásul előtte már megint sikeresen kezdtem belegyalogolni Mr. Cowen nyugalmába és fodrozódó hullámként a haragját gerjesztettem, de még időben vettem a lapot, és a szavai nem váltak bántóan hideggé. Nem terveztem, hogy eljutok bárki ingerküszöbére, hogy megkeressem azt a pillanatot, mielőtt még robbant volna a bomba, de nem ismertem a velem szemben lévő férfit még. Hogy mi és mikor elég nála, de a csend orvosolhatott volna mindent köztünk is, ha Shannon igyekezete nem húzza keresztül a ki nem mondott számításainkat.
Mialatt Jude az öltözetét hozta rendbe, automatikusan próbáltam a kedvében járni azzal, hogy mintha mi sem történt volna, új újság és egy teli palack víz várja majd. Nem voltam titkárnő, hogy ezeknek az alapvetően tévesen megítélt feladatkörökkel kedvezzek az sztereotípiáknak, de talán azzal lágyíthatnék az idegességén. Épp, hogy csak áthúztam a még mindig finoman puha kék takarót a csípőmön, hogy csak egy egészen pici sarok takarja a kellemes levegőben a testemet, Shannon már le is lécelt mellőlem. Végtére is kedves volt és segítőkész, amikor az új tárgyakat kértem tőle, nem hibáztathattam, ha tovább indult volna segíteni az ügyvédnek, akinek a szavai ostorcsapásként értek a távolinak tűnő gép zajain túl. Még én is megfeszültem az ülésben, nem hogy Shannon... aki csak egy sajnálomot nyüsszentett egészen halkan. Aprót nyelve fészkelődtem kicsit a fotelben, amikor megjelent Mr. Cowen előttem, a kérdésére pedig csak egy bólintással válaszoltam. Felesleges lett volna megint egy hosszabb monológot lefolytatnom, mert amúgy sem örült annak, hogy én meg magamhoz képest is igen sokat beszéltem neki. Nem volt nagyon dialógus. Főleg Jude miatt, és ha rám azt lehetett mondani, hogy antiszociálisan éltem a mindennapjaim egy részét, ő sem volt különb. A telefonom ismételten a kezemben volt, hogy kiválasszam a programot, és végre tudjak zenét is hallgatni, de a papír sercenő, eltépő hangjára Jude felé pillantottam, és már majdnem kicsúszott az is, hogy nem kellett volna megrongálnia a papírt, bőven ráért volna, el tudnám magam foglalni, amikor ehelyett csak a szokásos hagyta el a számat.
- Köszönöm - szerény mosoly volt csak a részemről, a tanácsot pedig megfogadva hagytam is a zenét egyelőre, de a táskából előkerült Jane Austin könyve, de csak azért, hogy alátétként, kemény fedelével alapot biztosítson a négyzet alakú rejtvénynek. Rövid kutakodás után már a golyóstoll sercegett serényen az újság lapján, sorra kerültek bele a négyzetekbe a megfelelő számok. Némely kisebb négyzet helyett a sorokra és oszlopokra koncentráltam, hogy ott jelenjenek meg a számok egy a megfelelő sorrendben. Alig pillantottam fel közben a férfire, és ki is zökkentett, amikor helyettem ő szólalt meg, csak egyetlen másodperccel késlekedve abban, hogy felnézzek rá. A kérdése még inkább meglepett, összevont szemöldökkel pillantottam végig magamon aztán, s valóban igaza volt.
- Kényelmes így egyelőre - a csupasz combjaimról visszavezettem a férfire a tekintetem. Csak a könyv takarta azokat, mert menet közben kezdett már egészen melegem lenni a takaró alatt, így az begyűrve a mögöttem lévő sarokban várta, hogy használják ismét. - És nem zavarok. Így oda teszi a lábát, ahova csak szeretné, nem lesz kényelmetlen Önnek sem - azt csak nem oszthattam meg vele, hogy alvás közben is elfértem volna akár egy kiságyban is, mert nem terültem szét úgy a matracon, mint egy kidöglött béka. - Ha megunom ezt a pózt, úgyis másképp ülök majd - döntöttem oldalra a fejem kissé, de a nyugodt mosoly most őszinte volt, ami megjelent az arcomon. Nem fenyegettem, de elalváshoz is épp eleget mocorogtam. Ülni sem tudtam tartósan ugyanúgy órákon keresztül. Már épp visszatértem volna a számokhoz, amikor ismételten megszólalt. Noha eddig sem akaródzott róla elvezetni a tekintetem. Jó, mondjuk, hogy hazudtam.
- Nem sok helyen jártam még itt. A deep dish pizza miatt jutottam el Chicago-ba, már nagyon rágták a fülem amiatt - pillantottam el a férfiről a cipőkbe bújtatott lábfejei felé. Becca barátnőm mániája a pizza, de inkább már fétisnek mondanám. - És úgy egy évvel ezelőtt egy hónapos szabadságon voltam. Washingtontól Philadelphián át, csak érintve New York-ot egészen Bostonig jutottunk - akadtam el egyetlen pillanatra. - ... a volt párommal - rándult meg apró mosolyba fordulva az ajkam. - Eleinte ragaszkodtam ahhoz, hogy autóval menjünk, de végül beadtam a derekam és motorjával fedeztük fel a keleti partot. Nagyszerű volt - hiába, hogy már nem voltunk együtt, ez az egy hónap vele kellemes emlék marad mindig is. Elfektettem a könyvre fektetett papíron a tollam, de hetykén fogtam még, mert nem akartam, hogy elguruljon, leejtsem, eldobjam, bármi ilyesmi. Jobb volt a biztonság.
- Mikor utazott utoljára úgy, hogy nem munka miatt tette? Pusztán szórakozásból? Ez az út sem kikapcsolódás, Mr. Cowen - tettem hozzá egy mosoly kíséretében, mielőtt még San Francisco-t rávágná. Dolgozni fog, keményen fog küzdeni azért, hogy az övé legyen a hőn áhított majdani versenyló.
- Van olyan hely, ami a szívének kedves? - érdeklődtem, mert szerettem volna tudni, hogy hol érzi magát otthon. Hogy hol van az a hely, ahol az idegességgel eltelt pillanatai nem befolyásolják a nyugalmát.



Cora Fraser
Egészségügy
Play by :
Clara Alonso
Kor :
32
Foglalkozás :
terapeuta
Hozzászólások száma :
51

Business in San Francisco Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco EmptySzomb. Aug. 24, 2019 9:33 pm


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 1

Kevés embert tűrtem meg magam mellett hosszútávon, és ebbe beletartozott már egy pár napos utazás is, hiszen össze leszek zárva Ms. Fraser-rel, szóval el sem kerülhetem majd, mint ahogyan most tenném. Sosem értettem azokat az embereket, akik mindenáron beszélni akarnak. Legyen az egy emlékkép, vagy gondolat, amit megosztanának a másikkal, de figyelmet igényel. Na, most egyáltalán nem voltam abban a hangulatban, hogy másodpercenként emeljem fel a fejemet, és vágjak jópofát ahhoz, hogy neki az utolsó oldalon lévő rejtvény kell az újságomból, vagy éppen fázik, vagy tetszett neki a pilóta. Nem avatkoztam közbe a kialakuló flörtbe sem, mert nem voltam olyan ember, aki ne tudta volna befogni a száját öt percre. Gyakran előfordul, hogy nem csevegek, a gondolataimba mélyedek, vagy olvasok…nos ezek közül egyértelműen űztem volna az egyik tevékenységet, ha nem zavarnak meg, és itt már kezdett a többes szám életbe lépni, mert Shannon, a bűbáj stewardess a kedvemben óhajtott járni, holott csak egyet akartam: csendet. Az arcom megfeszül, talán a kelleténél nagyobb nyomatékot adok a mondandómnak, mint terveztem az elején, de csak leesik a hölgyemények egyikének, hogy én nem az vagyok, akit érdekel a kinti égbolt, vagy a repülőtéren megismert házaspár. Zokon veszem, és amikor felpillantok az elkezdett bocsánatkérésre, már a hülyének is érzékelhető lenne a távolból, hogy ne tegye meg, mert kipenderítem a gépből, és egyik percig sem lesz bűntudatom miatta.
- Igazán nincs mit. – felelek szűkszavún, és elégedetlenül helyezkedem el, hogy immár negyedik alkalommal vágjak neki ugyanannak a kibaszott mondatnak, amiben kiderül, hogy mennyit estek a Biotech részvényei a piacon. Szent szar, hogy nem vettem észre időben, pedig fülest is kaptam az egyik ismerősömtől. Lapoznék, de a felszállás közbeni változások közepette megbillen az üvegem, és annak legalább a háromnegyed tartalma az ingemre fröccsen, na meg az öltönyömre. Hangosan káromkodnék, hogy minek kellett meglazítani a kupakot, nem vagyok egy ostoba kölyök, aki ne tudná felnyitni magának, és most ennek köszönhetően cserélhetem le, de mielőtt reagálhatnék, a szőke légi crew tag már látótávolságon belül van, és szalvétákkal igyekszik kisegíteni, de csak rátesz egy lapáttal az amúgy is vizes darabra. Jó, hogy nem pornót forgatunk itt helyben, ezért elkapom a karját, és félrelököm, hogy ne áztasson el még jobban. Kezd elegem lenni a nőkből, és még szinte fel sem szálltunk. Felpattanok a székemről, és a bőröndömből ügyeskedem ki a királykék váltót, hogy minél hamarabb átvehessem a mosdóban. Nem kell ehhez senkinek sem asszisztálnia, megoldom egyedül is.  Még megjegyzem a bezárkózás előtt, hogy mákom van a többlettel, és már fordítom is el a megfelelő zárat, hogy egyedül legyek. A helyiségben lévő tükörbe pillantok, és hátulról túrok bele a szőke üstökömbe. – A picsába… - akadok ki, és belerúgok egyet a csapállványba. Reménykedem benne, hogy odakint nem hallják ezt a többiek. Ki kell gombolnom teljesen a rajtam levőt, és megszabadulni tőle. Nem tétlenkedem, már bújtatom is ki belőle a két karomat, de nagyon szűk a hely, szóval kénytelen vagyok a WC-ig hátrálni. Félmeztelenül egyensúlyozom a gépen, mire sikerül felvennem az újat, és az alsó gombomat bebújtatnom a kis lyukakba. Az összhatás..egy kissé lengébb öltözet, és egy kis kócos haj…mintha megdugtam volna valakit. Le se kell néznem, hogy mi a szituáció odalent, de most jó lenne, ha nem gondolnék egyik kint lévő nőre sem, mert előttünk áll még öt és fél óra repülés, és nem könnyíti meg a dolgomat, ha végig álló cerkával kell utaznom. Az alkaromra fektetem a régi darabot, ami vizes, és így nyitom ki az ajtót is. Szerintem három lépést nem tudok úgy tenni, hogy a szőkeség már ne lihegjen a nyakamba. A keze a vállamon, és ekkor durran el az agyam. Elkapom a felkarját, és erősen tartom meg. – Köszönöm, nem kérek semmit, és ha lehetséges, akkor kerüljük a személyes kontaktot, mert nem fogja jól kivenni magát a helyzet. – engedem el, és kiengedve a bent tartott levegőt, pakolom a szemközti üres fotelre az ingemet, majd helyet foglalok a régi ülésemen, de feltűnik az újság, és a bontatlan víz is. – Maga kérte? – érdeklődöm Corára pillantva, és ha bólintással felel, akkor hátradőlök, és őt fürkészem. A köszönet helyett az utolsó oldalt tépem le, és átnyújtom neki. – Fejtsen egy kicsit, vagy számoljon, amihez kedve van. – morcos lehetek, de kezd felébredni bennem a hála is az irányába. Mégsem olyan butácska, és talán megoldható, hogy ne együk meg egymást ebben a három napban. Kinyitom az újságot, és a tekintetem a hírekre vezetem. Egy kis csend, ez kellett nekem. Hamarosan megnyugszom, és a gazdasági változókkal egyetemben azon veszem észre magam, hogy a kezemet támasztom, és a velem szemben ülőt figyelem. – Mindig így összekuporodik, ha utazik? – kérdezek rá, és most megbontom a vizet is, aztán kinézek az ablakon. – Legalább New Yorkot már elhagytuk. Merre járt Amerikában belül? – teszem fel a kérdésemet két korty között.




Jude Cowen
Hivatal
Play by :
Charlie Hunnam
Kor :
37
Foglalkozás :
immigration lawyer
Hozzászólások száma :
66

Business in San Francisco Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco EmptyCsüt. Aug. 22, 2019 11:15 pm


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 14


Ha megkérdeznének, nem tudnám megmondani, hogy tulajdonképpen mi az, ami tetszik egy férfiben külsőleg. Vagyis.. talán két tipikus kitételem lenne azt illetően, hogy milyennek festeném le az álmaim férfiját. Legyen nálam magasabb - amit a genetika csúfosan elintézhet némely férfinél, és kedveltem a borostát is, mert attól sokkal férfiasabbnak tűntek az erősebb nem képviselői. Kedveltem, ahogy az ujjbegyeimnek sercegéssel feszült neki a borosta, és általában nem is szúrós volt, ha megfelelően kezelték puha maradt, simogató.
Mr. Hampton halántéka mellett a haja már őszülésbe hajlott, holott a férfi aligha múlhatott negyven, neki kifejezetten jól is állt, mégsem az hozott zavarba, ahogy viselkedett velem, hogy a kezem az ajkához ért, hanem az, hogy egyáltalán ez megtörtént. Sosem kedveltem, ha ismeretlenek kerültek az intim szférámba és menekülési kényszerem volt, ha túlságosan is közel léptek hozzám. Nem, nem voltam klausztrofóbiás, tömegiszonnyal sem küszködtem, de az első reakcióm a közelségre mindig a távolságtartás volt, a menekülés. Talán erről az egyik volt gimnáziumi osztálytársam tehetett még, mindig ott lihegett a nyakamban, hiába hátráltam tőle el, mindig ott volt, mindig a közelemben, mindig.. túlságosan is fesztelenül befészkelve magát abba a körbe, ami nem neki volt fenntartva. Az illendőség határain túl nem foglalkoztam a pilóta kilétével, és amikor a fotelbe visszasüppedtem, már nem is néztem a férfi felé, inkább elfoglaltam magam a kifutópálya látható részeinek megfigyelésével, de persze megint csak nem tudtam tartani a számat, jártatnom kellett.
Mr. Cowen úgy festett, hogy tolakodásnak vélte a szavaimat, ha nem is utasította el a kérésemet, a szavaiból sütött a távolságtartás és a türelemre való felszólítás, holott én nem akartam őt egyáltalán siettetni, csupán.. egy újabb hobbi került a felszínre. Szerettem a számokat, a velük való játékot, a csodálatos logikát, amivel a matematika rendelkezett.
- Nem akartam... - haraptam be bizonytalanul az alsó ajkamat, és mielőtt nekiálltam volna a felesleges magyarázkodásba, vagy a számára még idegesítőbb bocsánatkérés hullámba, csak egy kikényszerített csendes mosolyba forduló bólintással fejeztem be a butaságomat. - Köszönöm, Mr. Cowen - óvatlan pillantást engedtem még meg a szemeibe röpke másodperc erejéig, de aztán valóban hagytam a férfit elmerülni a gazdasági hírek mélységeiben, hagytam, hogy idegen országok külgazdaságával, politikájával foglalja el magát.
A táskámat kicipzárazva szedtem elő a fülhallgatót, hogy azt beleillesszem a telefonomba, de csak egy enyhe agyvérzést kaptam, ahogy a zsinór már megint és mindig sikeresen összegabalyodott. Nem nagyon, de épp elegendő időt szüttyögtem el vele minden alkalommal, míg végre a kis gombócokat a fülkagylómba sikerült varázsolnom. Most addig nem jutottam el, mert a felszállás nem ment zökkenőmentesen, a gép a széllökésekkel küszködve került egyenesbe, de Jude nem úszta meg kisebb baleset nélkül, és mire észrevettem volna, vagy sikerült volna lereagálnom, már végigömlött a ruháján a víz. Automatikusan mozdultam a férfi felé.
- Jól van? - istenem, de buta kérdés ez?! Nem szakadékba zúgott bele, nem is úthenger alá került, de a kérdésem épp, hogy csak kicsúszott, Shannon jelent meg a színen és talán túlságosan is igyekező mozdulatokkal próbált meg segíteni az ügyvéden, így visszavonulót fújva átvettem a megfigyelő szerepét egészen addig, ameddig a foteljéből is fel nem állt a férfi. A pupilláim csak enyhén tágultak ki a látványtól, és diszkréten megpróbáltam én úgy mozdulni, hogy ne premier plánban kövessem végig az.. izgalmas pillanatit, de akarva-akaratlanul is sikerült oda-odapillantanom. A fenébe is!
- Igen, még.. szerencse - motyogtam szinte a combjainak, mielőtt elsuhant volna a mosdó irányába, és csak egy kurta másodpercem volt, de elkaptam Shannon vágyódó pillantását, amivel Mr. Cowent követte. Ha szerencséje lett volna, akkor nem csak a pillantásai, de a lábai is vitték volna az ügyvéd után.
- Shannon?! - szólítottam meg lágy hangon, hogy kirángassam a bűvöletből.
- Hmm?! Tessék? Mi történt? - pillantott le rám, miután Jude már nem volt a látómezejében - Vagyis, elnézést. Miben tudok segíteni Önnek, Ms. Fraser? - felöltötte az arcára a stewardess-mosolyt.
- Tudna hozni Mr. Cowennek egy száraz New York Times lapot? Attól félek, hogy ezt itt már csak a landolás után tudná elolvasni - mutattam az elázott lap irányába. - És.. ha nem túl nagy fáradság, Shannon, akkor egy újabb palack mentes vizet is tudna adni nekünk? - kicsatoltam az övemet, a takarót pedig óvatosan a fotelemre pakoltam, hogy felállhassak. A napilapot és a palackot a kezembe fogtam, hogy nyomatékosíthassak. Egyértelmű volt igazából a probléma. - Mr. Cowennek. Az enyém még tökéletes - mosolyogtam fel barátságosan a szőkeségre, aki felöltötte magára a mindig segítőkész álarcát, és bólintással kezdte a reakcióját. - Köszönöm, Shannon! - ezt már a hátának címezve mondtam lágy hangon, és mielőtt azokat sebtében kidobtam volna a személyzeti ülések melletti szemetesbe, Mr. Cowen zakóját óvatosan, ráncmentesen a fotel háttámlájára igazgattam, ujjaimat is végigsimítva a puha anyagon, hogy valóban ne legyen rajta gyűrődés.
Shannon pár pillanaton belül már ott is termett, a tiszta és száraz újságot lepakolta az ülésre, a palacknyi víz kupakját pedig háromszor is megvizsgálta, hogy rendesen rá van-e tekerve.
- Elnézést.. Gondolja, hogy Mr. Cowen után kellene mennem?! - lehetséges, hogy nem csak a sajnálkozás felhangját éreztem ki a hangjából, de csak legyintettem egyet.  - Ugyan! Semmi maradandó gond nem történt - hárítottam volna, de Shannon másként gondolta.
- Irtózatosan sajnálom, ami történt - vallott színt, de a tekintete, a figyelme már nem engem ért, hanem ahogy kattant a mosdó ajtajának zárja, már meg is indult a nő Jude felé, én pedig nem tettem mást, mint kényelmesen elhelyezkedtem a fotelben, kibújva a cipőimből a lábaimat felhúztam a fotelre, és mivel nem csipkézte lúdbőr a beígért légkondi csökkentése miatt a bőrömet, nem bújtam teljesen a takaró alá.
- Mr. Cowen?! Sajnálom, ami történt, az én hibám. Tehetek Önért valamit? - nem tudott megmaradni a profi légiutas kísérő munkájában, a keze a férfi vállán érte az új inget, ott simított végig Jude ing-fedte bőrén. A nő csak alig pár centivel volt alacsonyabb az ügyvédnél, köszönhetően a magas sarkújának, ami kötelező eleme volt az uniformisának.



Cora Fraser
Egészségügy
Play by :
Clara Alonso
Kor :
32
Foglalkozás :
terapeuta
Hozzászólások száma :
51

Business in San Francisco Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco EmptyCsüt. Aug. 22, 2019 5:43 pm


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 1

Szerettem repülni, és a munkámból kifolyólag elég gyakran tettem eleget eme közlekedési formának, mármint, ha választanom kellett, akkor mindenképpen a leggyorsabb úton akartam eljutni a célig, mert az időm drága volt. Manapság nem volt elérhetetlen, ha valaki a távolságok megtételére a repülés mellett tette le a voksát. Régebben még nagy szám volt, emlékszem, hogy apa többször vitt ki bennünket különböző sporteseményekre, és nyílt napokra is, ahol találkozhattunk a katonaság felszerelésével, és az óriási járatokkal is. Nyugodtabb lettem, miután elhagytuk a reptér azon részét, ahol idegenekkel kell szóba elegyedni, kitűnő példa erre a nászútra tartó házaspár is. Nem szerettem, ha zaklatnak, vagy mélységesen belevonnak egyesek a magánéletükbe. Pontosan azért lett az, mert senki másra nem tartozott, de csak nagyon kevesen cselekedtek így. Még Ms. Fraser is szószátyárabb, mint én, ami nem meglepő, a munkájából kifolyólag annak kell lennie, de most nem beteg gyerekekkel fog foglalkozni, hanem komoly üzletkötésnek lesz a részese, ha nem rontja el. Nem sikerült még dűlőre jutni saját magammal sem, hogy mennyire volt jó ötlet felengedni a gépre. Az előző beszélgetéseink nem támasztották bennem azt a szilárd hitet, hogy alkalmas lenne a hétvége lebonyolítására, de egy belső hang azt súgta, hogy nem döntöttem rosszul azzal, hogy velem tarthat. Egy titkos fegyver már a rendelkezésemre állt, idővel talán be is kell vetnem, de amíg jól keverem a lapjaimat, nem lesz szükségem rá, hogy eszközként nyúljak a lányhoz.
A repülőgépen gyorsan elveszem tőle a bőröndjét, és felteszem az erre szolgáló utastérbe, aztán az enyém is odakerül mellé. Eligazgatom a táskámat, és az újságokat is, melyet nekem szántak, aztán helyet foglalok, de alig kezdenék bele a gazdasági hírek olvasásába, máris a velem szemben ülő késztetést érez rá, hogy kérdésekkel bombázzon, vagy éppen valamilyen kérést intézzen felém. A cabin crew tagja segítőkész, az átlagnál nagyobb figyelmet kapok, de már megszoktam, hogy a seggemet is kinyalják, ha arra kérném őket. Rengeteg pénz fekszik abban, hogy a közel hatórás időintervallumot a legkényelmesebb körülmények között töltsük el. A visszautasítást is gyengéden mellőzöm, de nem tehetek úgy, mintha nem hallottam volna Cora kérését. Fázni fog, nem csoda ebben a mini nadrágban, ami alig takarta a fenekét, de az égvilágon nem tettem volna szóvá neki, nehogy azt higgye nekem, hogy bámulom, és még abban is kivetnivalót találok, hogy milyen a stílusa. A takarót hamarosan kézhez kapom, így felállok, hogy a térdére fektessem, és visszatelepedjek a fotelembe az elmaradt hírek mellé, de ekkor feltűnik a kapitány is, és kellőképpen illene üdvözölni, ha még név szerint ismerjük egymást. A rövid bemutatkozást egy hosszabb pillantás követi. Mr. Hampton jóképű, nem csodálkoznék azon, ha a terapeutának bejönne, de megint jön ez a zavarodott viselkedés, ami édes, ha nem minden pasinál műveli ezt. Lassan el kell gondolkodnom azon, hogy direkt csinálja-e, de eléri a kívánt hatást, mert egy kézcsók lesz a jutalma. Nem avatkozom közbe a néma flörtbe, csak összefűzöm a kezeimet a mellkasom előtt, és elnézek a szőkeség irányába. Bármit megtenne értem…hát talán könnyíthetne is rajtam, ha már itt tartunk, mert a cerka áll, és nem szívesen ülnék így hat órán keresztül.
- Az a hőfok nem gond, ha a megfelelő tartományba kerül. – egészítem ki a véleményemet, de nem akadékoskodnak, és hamarosan ismét kettesben maradunk. Nem szólok semmit, de nem vagyok vak, amikor a pilóta megfordul, és hosszasan vetkőzteti le szemmel a társamat.
- Igényt tartanék egy üveg mentes vízre. – nézek rá a stewardessre, aztán lehuppanok, és újból a kezembe veszem a lapot. Belemerülnék a Wall Street legújabb esésébe, de Cora nem bírja ki, hogy ne mondjon valamit. Lassan csúsztatom le a papírt, és a kékjeimmel egyenesen a barna íriszekbe merülök bele. – Ha végeztem, akkor megkaphatja, de addig is, élvezze a repülést, és a kényelmet, ahogyan Mr. Hampton is mondta. Nem kell aggódnia, ha végeztem, akkor odaadom. – szögezem le, és a lábamra fektetve mélyedek bele a sorokba. A vizem is hamarosan megérkezik, nem tekintek fel, csak arrébb húzom egy mozdulattal, és lapozok egyet. A készülődésből lejön, hogy percek kérdése a felszállás. Nem kell figyelmeztetni, könnyedén csatolom be az övet, és úgy helyezkedem, hogy ne okozzon a későbbiekben sem kellemetlenséget. A gyanúm nem csal, és alig két perccel később már el is indulunk a felszállópályára. Körözünk egyet, és rögtön a gyomrom bukfencet is vet, melynek köszönhetően a víz a mellkasomnak ütközik. Bárcsak jobban ügyeltem volna, vagy Shannon, mert nem zárt a palack, és annak tartalma az öltönyömön köt ki. Az újság nagy része is elázik, így káromkodva teszem odébb, és bontom ki az első gombot. A stewardess éppen ekkor néz rám, és azonnal hozza a szalvétát is. – Elnézést Mr. Cowen… - az ingemre fektet egy-két darab fecnit, és minden illendőséget mellőzve szinte már simogat. – Köszönöm, de menni fog egyedül is. – lököm el a tenyerét, és magam itatom fel, de ez sem segít túl sokat. A kis csipogó hang után kioldom az övemet, és az öltönyömtől megválva, máris felállok, és a bőröndömhöz nyúlok. Kijjebb fordítom, és kicipzárazom az oldalát, hogy kivegyek egy váltót. – Még az a szerencse, hogy hoztam. – csúsztatom ki a királykék selyeminget, és azzal együtt célzom be a mosdót.



Jude Cowen
Hivatal
Play by :
Charlie Hunnam
Kor :
37
Foglalkozás :
immigration lawyer
Hozzászólások száma :
66

Business in San Francisco Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco EmptyKedd Aug. 20, 2019 11:37 pm


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 13


Próbáltam magam túltenni azon, hogy mennyire nem odaillő jelenet játszódott le. Mert ha még Clementine és Jason tették volna ugyanezt, akkor csak óvatos oldalpillantással elfordítottam volna róluk a tekintetem. Eszembe sem jutott, hogy Mr. Cowennel ennyire közel kerülünk fizikálisan is azok után, ahogy kiosztott a kávé fizetésemnél. Nem értettem őt, és ha jobban belegondolok, én is egészen furcsán reagáltam le. Nem mondtam nemet. Nem utasítottam vissza kedvesen, nem tartottam vele a távolságot, sőt, mi több, még az ujjaim a csuklójára is fonódtak. No, azért nem kell ennyire málészájúnak hinni, rég nem voltam már érintetlen, és Nicholas óta volt egy-két olyan partnerem, akivel megosztottam az ágyamat, de azok csak enyhülést hoztak az életembe, pillanatnyi fellobbanást, de tartósan semmi komolyat. Mert közel s távol sem volt bennük semmi, ami meg is fogott volna bennük és komolyabban elmerültem volna velük a társalgásban. A legtöbbször felületesen, de puhatolózó témákat illetően diskuráltam velük.. egészen pontosan kettő férfi volt, aki az ágyamban aludt, egészen pontosan kétszer és egyszer.
Immár túljutva a legutolsó akadályokon is, már a gép gyomrában állva került fel a poggyászom Jude által, a kérdése pedig megmosolyogtatott.
- Ne aggódjon. Több ruha is van ott, mint kellene, azt hiszem, hogy minden eshetőségre felkészültem - sütöttem le a pillantásom. Egy estélyi, egy elegáns ruha, egy koktélruha, két felső és még egy rövidnadrág is bekerült a repertoárba a fekete tűsarkúval a fekete magas sarkú vékony pántos szandál társaságában. A ruhákhoz illő kiegészítők is helyet kaptak. Nem túl sok, de még két csodaszép apró kicsi táskát is sikerült belegyömöszölnöm a bőröndbe. Hogy be is tudjam cipzározni, rá kellett ülnöm és Hattie-t megkérnem, hogy ugyan rángassa már körbe a cipzárt. Csak tudnám, miért igyekeztem ennyire. Csak tudnám, mit is akartam elérni azzal, hogy ennyire készültem MINDENRE is.
A fotel túl kényelmes volt, túl csalogató és puha, amiért nem lehettem elég hálás. Nyugodtan süppedtem bele, ugyanakkor valami szöget ütött a fejembe, amiről nem voltam rest tájékoztatni a szemben olvasgató férfit, aki annak ellenére, hogy a gazdasági rovatnál járt, mégis rám szentelte a figyelmét, a szavait, ezért csak egy apró bólintással fogtam be a számat és igyekeztem elfoglalni magam. Körmeimmel kaparászva meg a karfa anyagát oda és vissza, nagyjából két centiket érve el csak. - Köszönöm, Mr. Cowen - hogy mit? Nem voltam hajlandó kitalálni. De azt hiszem, hogy nem lehetek neki elég hálás azért, hogy kitartott mellettem. Ténylegesen is, mert a gépről csak nem küld már le.
Az uniformisát viselő hölgy jelenléte nem feszélyezett, ugyanakkor kíváncsi pillantással mértem végig az igyekezetét, amivel a férfire próbált hatást gyakorolni, és ez szórakoztatott. Vajon tisztában van az ügyvéd azzal, hogy eddig minden munkáját végző nő, aki szembe jött a reptéren, az konkrétan, de visszafogottan mind a nyálát csorgatta volna érte? Látja ő ezt? Kétségkívül kedvesen bánt velük a férfi, megadva a tiszteletet feléjük, de ahogy Shannon a kelleténél jobban hajolt le a takaróért a fotel alá, tapintatosan elvezettem az alakjáról a pillantásom. Még az is tökéletes volt. Hol toborozzák ezeket a nőket? És mit vállalnak be ezért a munkáért a nők? Mennyi szabadidejük megy rá arra, hogy edzésekkel tartsák kordában az alakjukat? Milyen étrendet kell követniük?
Ezeknél a gondolatoknál tarthattam, amikor Jude jelent meg közvetlenül előttem, az utolsó pillanatban véve észre őt, így nem rezzentem össze a közelségétől, csupán tágra nyílt, érdeklődő Bambi szemekkel néztem bele azokba a kék szemekbe ott előttem. Akaratlanul is az ajkaira csúszott a pillantásom miközben beszélt, de aztán elmosolyodtam, immár ismét azokba az örvénylő kék szemekbe pillantva fel.
- Tudom, hogy nem harap. Ha bármire szükségem lenne, szólni fogok - akadtam el, azt elfeledve, hogy meg akartam köszönni neki a kedvességét, mert a tenyere végigkúszott a combomon, még ha a takarót érintve is. Az arcáról elkaptam a pillantásom lassan, ahogy felegyenesedett, csak egy gyors pillantást engedve a mellkasára, a hasára, a combjaira, egy picit talán feljebb is és nem bírtam ki..
- Basszus! - némán formáltam ezt az egyetlen szót, miközben helyet foglalt, de időm sem volt feldolgozni a tényt, mert szerencsére a pilóta elvonta Mr. Cowen figyelmét, aki már megint felemelkedett a foteljéből. Magas volt Hampton, vállapjai pedig hirdették a pozícióját és a vállalatnál betöltött szerepét. Jude szavaira, a bemutatásra igazán nem számítottam. Hirtelen mozdulattal keltem fel a fotelből, magamhoz szorítva a körém libbenő plüss puha takarót, ami a mozdulattól leomlott egészen a padlóig, de mintha mi sem történt volna, kézfogásra nyújtottam a kezem a férfi felé, mert így illett. Nő voltam, anya pedig a két bomberrel, alias nagymamik mindent megtettek azért, hogy az illemet betéve, álmomból felkelve is tudjam.
- Üdvözlöm, Mr. Hampton - mosolyogtam rá a borosta-fedte arcra. - Igazán nem szükséges állítani a hőfokon.. - folytattam volna, mondhattam volna, hogy miattam tényleg nem kellene, de egy oldalpillantással Jude-ra néztem, aztán teleszívtam a tüdőmet, és tanulva az eddigi esetekből újfent megszólaltam. - Úgy értem, köszönöm, és hálás lennék, ha esetleg Mr. Cowen kérését teljesíteni tudnák - büszke voltam magamra, hogy képes voltam ezt kimondani, mert még élénken élt bennem annak emléke, hogy Mr. Cowen miért fújt rám olyan nagyon. Gordon öblös hangon felnevetett a szavaimra, hosszan nézve bele a szemeimbe az ő mélybarna íriszeivel, és mielőtt tiltakozhattam volna, a balja is ráfonódott a kézfejemre, óvatos mozdulattal emelve meg a karom, hogy egy kézcsókkal illessen.
- Ilyen szép hölgyek kérését vétek lenne elutasítanunk Freddel - a takarót szorosabban fogtam a mellkasom elé, a puha plüss anyaga csiklandozta a térdemet és a sípcsontomat is. Nem tudom, hogy ő engedett-e el előbb, vagy érezte a vonakodásom ettől a hirtelen jött közvetlenségtől és bóktól, de sikerült visszakapnom a kezem, viszont a pilóta pillantása még egy rövid ideig rajtam időzött, nekem pedig nem volt más ötletem, mint megsemmisülten visszabújtam a fotelbe, eltávolodva mindkét férfitől. Hampton összedörzsölte a tenyereit, elégedett pillantással elnézve Jude felé.
- Gondoskodunk a kényelmükről. Önöknek nincs más dolguk, mint hogy élvezzék a járatunk adta lehetőségeket, igaz, Shannon? - fordult a kabin crew tagja felé, aki heves bólogatással adta tudtunkra, hogy ő aztán bármit megtenne.
- Így van. Amire csak szükségük van.. - csacsogta a nő, mire hosszan kifújtam a levegőt. Nem voltam én hozzászokva, hogy teljesítsék a kívánságaimat. Úgy szinte soha. Hogy kezdjek magammal valamit, mielőtt még elsüppedtem volna a zavaromban, a vizes palack kupakjával megszenvedve egy kicsit csavartam le azt, hogy nagy kortyokban eltüntessem annak fele tartalmát, miközben Gordon lelécelt, hogy a pilóta kabin ajtaján túl eltűnjön, a fotelben fészkelődve pillantottam át Jude ülő alakja felé, de csak az ajkamat beharapva húztam át az ölemen az övet és annak csatja hangosan cuppant a helyére.
- Elkérhetem esetleg majd az újságot, ha nem lesz rá szüksége és elolvasott mindent belőle? Felixszel szoktam alkudozni, övé az újság, enyém a sudoku az utolsó oldalon - szélesedett a mosolyom a szavaimnál. Néha kitolt velem azzal, hogy butaságokat, rossz számokat írt bele a kis négyzetekbe, és nem ám ceruzával. Tollal! Azt még csak ki sem tudtam satírozni. - Nem most... most hagyom Önt olvasni, Mr. Cowen - néztem meg magamnak már megint a férfi arcvonásait. Így, minden morcosságot mellőzve tényleg jóvágású férfi volt. A takarót elrendezgettem a lábaimon, a vizes palackot pedig a karfán kialakított hely helyett a combjaim közé csúsztattam a térdem felett egy kicsivel, a takaró anyagát letolva a kényelmes fotelig. A palack száját fogták át a hideg, vékony ujjaim, mandulaívű körmeim pedig a műanyagon csúsztak végig olykor. A szárnyaknál az ellenzők megmozdultak, ami egyet jelentett azzal, hogy hamarosan a felszállás fog következni. Imádtam azt az érzést. A repülést is, és ha nem éjjel szeltük át az óceánt, imádtam fentről nézni az alant elterülő víz kék árnyalatait.



Cora Fraser
Egészségügy
Play by :
Clara Alonso
Kor :
32
Foglalkozás :
terapeuta
Hozzászólások száma :
51

Business in San Francisco Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco EmptyKedd Aug. 20, 2019 8:13 pm


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 1

A zavarba ejtőnek vajon hány szinonimája született volna meg a fejemben, amikor megkóstoltattam az utastársammal a kaviárt, és a pezsgőt együtt? Az érdekes, a szokatlan, de még a fura is megfelelő jellemzéssel fedte volna a valóságot. Mi az isten nyila juttatja egy fiatal lány eszébe a zavart, ha a szájába teszek egy halikrát, és a kezébe nyomok utána egy pohárral a legfinomabb gyöngyöző borból? Nem értettem a kisasszonynak az eszmefuttatását, mert túlságosan kizökkentett a megszokott rutinomból. Nem akartam a frászt hozni rá, vagy kellemetlenséget okozni az etetésével, mert azért így kimondva a fejemben a bizarr is szerepelhetett volna, de én inkább tartottam jó mókának. A bizalmi játékok az erősségeim, nem egyszer tettem már próbára embereket, és nem is utoljára fogok. A kedve a béka segge alatt volt, amikor átsétáltunk a váróba, és gondoltam, oldom a közöttünk lévő feszültséget, de akkor rossz módszert választottam hozzá? Mindenesetre egy ideig nem kísérlek meg átlépni egy bizonyos határt, nehogy a lelkébe tapossak Ms. Fraser-nek. Még mindig nem fogom fel, hogy miért kellett zavarba jönnie…nem bámultam meg nyíltan, ha akkor vörösödik el, amikor megnéztem a kilibbenő melltartóját, akkor megértem, hogy zavarba hoztam, de komolyan. Elfalatozok a kaviárnál, megtartom a két lépés távolságot is, ha erre van szüksége. A kis világommal vagyok elfoglalva, és neki is szabad teret engedek, hogy a szárnyait bontogassa a svédasztalnál. Az ő elmondása szerint nem sokat evett, de már lecsúszott három pohárpezsgő is, az bezzeg megy…de én vagyok a felelős érte, hogy ennyit ivott. A szája megeredt, de egyáltalán nem rossz értelemben, és ha eddig volt is valamilyen gát benne, egy fokkal lazábbnak tűnt, csak ne mondta volna ki, hogy zavarba hoztam. Mennyire nem illett ehhez a jelenethez ez a jelző. Hamar túltenném magam a dolgon, és felelnék is a kijelentésére, hogy milyen könyveket szeretek, de jobban leköt a szája sarkában időző cseppecske. Nem akarja lenyalni, és engem zavar, hogy nem veszi észre. A kis ajkai ki-be nyílnak, de ott marad a kövér cseppecske, és ekkor már nem bírom tovább. Kényszeres cselekedetet, hogy hibátlannak szeretném látni, és teszek is róla, hogy elvesszen a zavaró tényező. Na, ezt mondhatja annak, de az előbbit nem! Elmosolyodom magamban, tisztára elégedett vagyok, hogy megcsináltam, és már megyek is tovább, hogy felkapjam a táskámat, és rájöjjek, hogy harci helyzet alakul odalent. A picsába, hogy most kell rám törnie a reggeli merevedésnek…de ugye tudod, Jude, hogy ez nem azért van? Kuss legyen odabent! Most biztosan nem tartanának normálisnak, és igaz is lenne az elmélet, hogy rászorulok egy kivizsgálásra, de nem forszírozom az ostobaságomat, inkább szedem a sátorfámat, és beállok a sorba, miután kiderül, hogy Cora Fraser a klasszikus irodalom szerelmese. Nem vitatkozom vele, én megosztom, hogy újságpárti vagyok inkább, és nem merülök bele a regényekbe. Nem sok időm jut olvasni, Sawyer megteszi helyettem is, ha már valaki művelt, akkor ő biztosan az, és levenné a kislányt a lábáról. Mi mindenről tudnának együtt csevegni? A múzeum, a színház, az irodalom. Elterelem a gondolataimat, és segítek neki a helyére tenni a poggyászokat, ha már mindent magánál tart.
- Valóban nem az. Nem is pakolt bele magas sarkút, vagy estélyit? – érdeklődöm szimplán, és az ülésünk fölötti tárolóba helyezem a bőröndjét, aztán a sajátomat is odateszem, és a laptopos szerzeménnyel ülök le a fotelomba, na és az újsággal, amit a személyzetnek köszönhetek.
- Ennek örülök. – replikázok a „minden megvan” válaszra, és most már a combomra fektetve tárom fel a Timest, és olvasok bele a ma reggeli hírekbe, hogy mi újság a nagy világban. Néhány részvény értéke lejjebb esett, nem is biztos, hogy rossz ötlet lenne tőzsdézni, de annyi pénzt fogok költeni a hétvégén, hogy nem is baj, ha nem ezen töröm a kis buksimat. Az ujjamat az egyik statisztikánál állítom meg, amikor a velem szemben ülő megszólal, és rá nem irányítom a kékjeimet. – Takarót szeretne? Megoldható… - felelek csak ennyit, és már mennék is tovább a sorokkal, hogy ennek a cikknek a végére érjek, de ha nem éppen az utastársam zavar meg, akkor más. – Nem kell átöltöznie emiatt. – biztosítom, hogy ne aggodalmaskodjon, de akkor egy stewardess is odalép mellénk, és széles mosollyal köszönt. – Shannon nekem az öröm, hogy ennyire figyelnek az igényeimre. – tartom fel biztosítékként az újságot. – Igazán semmiség. – legyint a szőkeség, és kihúzza magát, hogy nagyobb hangsúlyt kapjanak a tökéletes keblei. Nem kerüli el a figyelmemet ez a „bánásmód” sem, de a welcome drink már nem lenne aktuális. – Én nem kérek semmit. – felelek még mindig őt nézve, de mielőtt még távozna a kisasszony, megköszörülöm a torkomat. – Megtenné nekem, hogy idehoz egy takarót? – Shannon-nak nem is kell több, máris fordul egy felet, és a két szemközti fotel alól elővesz egy plüssös plédet, királykék színben, és odahozza nekem. – Igazán köszönöm a figyelmességét. – veszem el tőle, de direkt hozzáér a kézfejemhez. Nem időzök sokat vele, már állok is fel, hogy odalépjek Corához, és a lábaira fektessem a kért anyagot. – Ha még valamire szüksége lenne, nyugodtan szóljon Ms. Fraser, nem harapok, és a szívemre venném, ha miattam fázna meg. – simítok végig a combjára fektetett takarón, és visszahelyezkedem a székemre. A víz is megérkezik, és nem kell sok, hogy maga a pilóta tegye tiszteletét nálunk. – Mr. Cowen…hadd mutatkozzam be, én leszek a mai repülési irányítójuk. Gordon Hampton. – felemelkedem, és erősen megrázom a kezét. – Mi köszönjük, hogy elszállít bennünket a ködös városba. Hadd mutassam be Cora Fraser-t, az egyik legjobb lovas terapeutát. A hölgy fázós, megoldható, hogy a légkondit lejjebb vegyék? – érdeklődöm, és máris intézkedésbe kezdenek.



Jude Cowen
Hivatal
Play by :
Charlie Hunnam
Kor :
37
Foglalkozás :
immigration lawyer
Hozzászólások száma :
66

Business in San Francisco Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco EmptyHétf. Aug. 19, 2019 7:10 pm


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 12


Valószínűleg a kávé kontra pezsgő tehetett arról, hogy teljesen kivetkőzve önmagamból merészeltem úgy hozzáérni Mr. Cowenhez, hogy előtte már a jelenlétemmel is kiüldöztem a világból, de egy olyan dolgot vitt véghez mellettem, amit eddig még senki sem. Nemet is mondhattam volna rá, elzárkózhattam volna attól, hogy megkóstoltassa a kaviárt velem, ugyanakkor kimondva, vagy épp nem hangoztatva azt egyértelműen azzal elutasítottam volna őt. Az pedig egyenesen azt jelenthette volna, hogy mehetnék haza. Ő egyedül utazna el nyugatra, egyedül próbálná meg megszerezni a lovat én pedig azzal a megmozdulással kereshettem volna egy újabb munkáltatót.
- Nem kell mindent kimondani, hogy egyértelműsítsük az adott tényt - fűztem még ennyit hozzá visszafogott, nyugodt mosollyal, mert nem volt célom, hogy mindig az utolsó szó jogán szóljak, de tudnia kellett, hogy a hirtelen jött agyament őszinteséggel eltelt ömlengésem miatta történt. Habár a hazugság nem jutott osztályrészemül és bármikor felszólaltam az igazam miatt, elismertem, ha valaki karakánabb jellemmel bírt, ha valaki erősebb karakter volt, mint én. Nem a meghunyászkodás szót használtam volna a szituációra, és nem is a behódolást, de tudtam, hogy mikor kell meghúznom azokat a bizonyos határokat, hogy mikor lesz elég. Nos.. a legtöbbször tudtam.
A hirtelen váltásra a férfi részéről csak bólintással reagáltam. Nem akartam akadékoskodónak tűnni, ezért nem is feszegettem tovább az általa nem kedvelt témákat már, megpróbáltam ösztökélni magam, hogy valami szilárdat is sikerüljön ma leküldenem a gyomromba, különben rossz vége lesz az elmúlt napoknak, amit nem akartam, ezért is kanyarodtam el a falatkák felé, ahol nem maradhattam sokáig, mert megint egy olyan témakör jött fel, ami a szívemnek kedves volt. Ódákat zenghettem volna arról, hogy mennyi időt töltöttem az olvasással, arról, hogy kik voltak a kedvenceim és hogy képes voltam teljesen kizárni a külvilágot, ha belemélyedtem egy-egy könyv oldalaiba, de inkább csak a felszínt kapargattam, habár kicsúszott néhány részlete a múltamnak, ami teljesen hidegen hagyta Mr. Cowent, emiatt nem is forszíroztam a továbbiakban.
- Próbálkoztam Agatha Christie regényekkel és Kinggel is, de könyvben nem az én világom ez a két műfaj. Viszont szeretem az ezzel foglalkozó filmeket. Néha sikerül is megijednem - az első lódítás. Volt már rá példa, hogy egy kisgyerekes horror után muszáj voltam kislámpa mellett elaludni, de arra is, hogy még mosdóba sem mertem kimenni a horrorok után. Képes voltam összerezzenni a nyikorgó ajtónyitásra is, de képtelen voltam nem ugyanolyan lelkesedéssel beülni a moziba, elindítani otthon a filmet a laptopon. Valahol ezen gondolatnál járhattam, amikor odalépett hozzám és a korábbinál is közelebb kerülve ért a bőrömhöz az ujja, amire a zavar volt az elsődleges válaszom. Még csak a szemeibe se voltam képes nézni, inkább csak eloldalogtam előle amilyen gyorsan csak tudtam. Nem értettem őt, hiszen Jude nem ivott annyit, mint én. Mégis totálisan ellentéte volt az, ahogy most reagált, mint az, amit elvártam tőle. Hűvösnek kellett volna lennie, tartózkodónak is.
Amit megkaptam a kérdésemet követően. Érdeklődtem, mert úgy tartotta az illem, de az előző menekülésem meghozta a hatását nála, és ahogy többen lettünk, Jude viselkedése is megváltozott. Zavart, mert nem értettem a beállt változások okát, és bűntudatom lett, mert úgy gondoltam, közöm van ehhez az újabb fordulathoz, így csak egy gyatra bólintásra futotta. Ahogy az ügyvéd a poggyászokért ment, nem késlekedve én sem, már hátra is hagytam a falatkákat, a bűnös pezsgőt, és az útmutatásnak eleget téve az ujjaim közt landolt a jegy az útlevéllel egyetemben, a táska a vállamon, a bőröndöt pedig nyikorgásmentesen húztam a folyosón csendesen lépdelve a férfi mellett. Csak alig maradva le tőle természetesen ő lépett először a nő elé, én pedig utána következve egy mosollyal adtam át a jegyem.
- Köszönöm - igen, mindent megköszöntem. Nagyon sok mindenért bocsánatot is kértem, ha jogosan tettem, ha feleslegesen. A dolgaimat elpakoltam a táskába menet közben, hogy el ne veszítsem őket, miközben a zenével körbeölelt folyosón át a gép testébe nem léptünk. Hatalmas tér állt rendelkezésre, ahol biztosan nem fog a nyakamba lihegni senki, nem fogják folyamatosan rugdosni a háttámlát a mögöttem ülők. Kíváncsi és izgatott pillantással ittam az első osztály látványát, még időben lefékezve Jude mögött.
- Igen, kérem. Nem olyan nehéz egyébként - kiszedtem a felső kis zsebből a nem is olyan rég oda elsüllyesztett flapjackem, aztán a visszacipzárazás után átengedtem a bőröndöt a férfinek, aki olyan könnyedén rakta fel a nyolc kilónyi poggyászt, mintha tollpihe volna. Három napra készültem, nem téglákkal raktam meg. Csak.. a lehető legtöbb tipikus női holmi helyet kapott benne limitált mennyiségben. - Minden kéznél van, köszönöm - mosolyogtam fel a férfire, mert ha engedte, akkor magamnál tartottam a kicsi táskámat, és csak akkor foglaltam helyet, miután ő elfoglalta a saját foteljét, ami akkora volt, hogy akár kakaóscsigaként összegömbölyödve még akár el is fértem volna rajta. Csak egészen a támláig csúsztam, amivel azt értem el, hogy a lábaim nem értek le teljesen a padlóig, amin akaratlanul is felnevettem, egészen halkan, röviden. Megmozgattam a lábfejeimet, aztán viselkedve előrébb is csúsztam minimálisan, miközben Jude az itteni dolgozókat dicsérte, az újság pedig már szét is terült a combjain.
Kíváncsian néztem el felé, de az ujjaim lágyan végigzongoráztak a karfák puha textil borításán, majd vissza már tenyérrel simítottam végig azokat, végül egészen aprókat ficeregve néztem ki az ablakon a kifutópályára.
- Azt esetleg nem tudja, hogy lehet-e kérni takarót? Mindig elfelejtem, hogy amúgy fázni szoktam a légkondicionáló miatt és most nem is.. a leghosszabb nadrág van rajtam - zavartam meg Mr. Cowent az esetleges olvasásában, amikor felé pillantottam, törzsemmel is visszafordulva, hátamat a támlának tolva. - Csak mert ha nem, abban az esetben muszáj leszek felmászni a poggyászomhoz a nadrágomért és átöltözni - köszörültem meg a torkom. Valahol a pillantásom az ölében állt meg egy GDP statisztikánál, ami vele ellentétben nem igen kötött le. Vagyis.. őt érdekelték egyébként ezek a számadatok? Most kérdezzem meg? Óvatosan azért elnéztem a többi fotel felé, hogy mennyi üres volt még, mert a végén még azt fogom elérni, hogy elül.
- Szép reggelt Önöknek! - jelent meg a fotelem mellett a stewardess, akinek a mosolya Mr. Cowent elnézve ráragadt az arcára. Megint ficeregnem kellett, hogy felpillantsak a tökéletes sminkkel, tökéletes hajjal ellátott hölgy felé. - Mr. Cowen! Örömünkre szolgál, hogy megint velünk utazik - most komolyan mindenki ismeri Jude-ot? Ajkamat beharapva pislogtam el az átellenes fotelek irányába, nem szóltam közbe azt kivéve, hogy én is nagyon nyájasan jót és szép reggelt kívántam. - Ajánlhatok esetleg Önöknek welcome drinket? - eljutott addig a nő, hogy felém is pillantson, mire én vissza rá egy fejrázással. Még csak fel sem szálltunk?! Hát miért kell ennyit foglalkozni velünk? Vagyis.. inkább Jude volt a középpontban, tudtam jól. Az fix, hogy több alkoholt biztosan nem fogok lenyelni már, különben az egész utat bazsalygással, becsípve töltöm. Így is veszélyes... már napok óta nem tudtam normálisan lenyelni egy falatot sem, a falatnyi kaviár pedig minden volt, csak nem olyan étel, amitől jól is lakna az ember.
- Egy üveg vizet kérnék, ha szabad - csendesen jegyeztem meg a kérésem, közbe sem avatkozva abba igazán az esetlegesen kialakuló beszélgetésbe.



Cora Fraser
Egészségügy
Play by :
Clara Alonso
Kor :
32
Foglalkozás :
terapeuta
Hozzászólások száma :
51

Business in San Francisco Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco EmptySzomb. Aug. 17, 2019 9:13 am


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 1

Nem sokszor fordul elő velem, hogy ilyen szinten zavarba hozzak egy nőt, mint Corát. A kezdeti félreértésünket most másfajta hangulat váltotta fel, nem éreztem belőle a haragot, de még a szégyenérzetet sem. Egy kis unszolásra ugyan, de elfogadta tőlem a kaviárt, és le is nyelte, de a pezsgővel még nem végzett, amikor úgy döntött, hogy a karja az én karomon talál vigaszt. Nem feltétlenül ezt a kifejezést használtam volna, de magamban jól szórakoztam, hogy mennyire kimozdítottam a komfortzónájából, és igen egészen addig fölényben is éreztem magam, amíg vissza nem beszélt, mármint két aprócska szócskát nem aggatott az előbbi jelenetre. Zavarba ejtő? Nem gondoltam bele mélyebben, hogy egy kívülállónak miképpen hatott volna a kettősünk, de bele se mertem gondolni, hogy az ő fejecskéjében mi fordult meg, mert szinte minden az arcára volt írva. Elmélyült a hangom automatikusan, ahogyan visszakérdeztem, mert miért ne tettem volna. Komolyan erotikus tartalommal telt meg az ételkóstoltatás? Nem tudom, hogy miképpen reagálnak a nők ilyesmire, de jó lesz észben tartanom, hogy ez akár szexuális zaklatással is felérhet, ha nem a megfelelő személlyel követem el. Elrebben tőlem, nem égettem meg, de úgy húzza el az ujjait a bőrömről, mintha elektromosságot vezetnék, vagy rosszabbat. Elmosolyodom, de szabadjára engedem, de még akkor is arra lép, ahova én, tehát képtelenség, hogy jól jöjjünk ki a helyzetből. Csak pislogok, de most megúszom annyival, hogy a vállamat érinti, és nem többet. Nem értem a testemet, de reagál rá, és kezdek izgatott lenni, és nem csak képletesen. Az előbbi tekintete nem ereszt, de jó kisfiú módjára megiszom a maradék pezsgőmet, és lenyomok még egy kaviárt a torkomon, miközben ő már a bagettet részesíti előnyben. Nem felelek neki azonnal, de megint jön egy újabb ostoba kérdés, amire mit mondjak? Nem vagyok kicsi, sosem leszek alacsony, a családban mindenki magas, aztán leesik, hogy másképpen is lehet érteni a kérdését, de én megmaradtam a formális keretek között.
- Tiszteletet parancsoló…hmm ez tetszik, nem sokan vélekedtek így a fellépésemről, mondjuk szóban nem is hangoztatták. – rázom le a témát ennyivel, mert nem akarok belemélyedni, hogy még mi lehet az, ami nagyobb az átlagnál a testemen, mert akkor bizony nem fogunk felülni arra a nyamvadt gépre, és nekem szükségem van a lóra. Észhez kell térnem, ez egy üzleti út, és nem több, sőt jó lenne betartani a szabályokat. Megpróbáltam a magam módján oldani a feszültséget, és mi lett a vége? A lány félájult, és azt sem tudja, hogy mit beszél. Ennyire széleskörűen még nem reagáltak rám, és a nők meghúztak egy határt abban, hogy milyen szinten érdemes flörtölni, de Ms. Fraser csak kóstolgat, és néha átlebben azon a bizonyos képzeletbeli vonalon.
- Hagyjuk annyiban, hogy kellemes volt, és ne feszegessük ezt tovább. – ideje, hogy a hátunk mögött hagyjuk a kaviárt, és a pezsgőt, aztán rá is kanyarodok a könyvekre. Ez semleges terep, kimozdítja a kábulatból, és talán nem esik össze, amíg felülünk a fedélzetre.
- Akkor a klasszikus irodalom híve…nem tévedtem volna sokat, ha tippelnem kell. Az elsőt nem ismerem olyan jól, de a másikról már hallottam. Horrort, és krimit egyáltalán nem is olvas? – kérdezek vissza, bár a lelkivilágát tekintve szerintem nem bírná el, ha valakit megölnének, és ezt több oldalon át ecsetelnék. Nem tudom azt feltételezni róla, hogy a kegyetlenség bármelyik alfajával tudna azonosulni. A tekintetem zavarba a szája sarkában megbújó cseppecske. A beszélgetés alatt azt fixíroztam, de most tettekben igyekszem kielégíteni a frusztrációmat. Odalépek elé, és letörlöm egyetlen mozdulatsorral, de látom rajta, hogy ez megint sok neki. A váróban hamarosan nemcsak ketten leszünk, és az újabb érkezőre Cora egyszerűen úgy tesz, mint aki egy ugrással láthatatlanná válhatna. Megrázom a fejemet, és visszasétálok a bőröndömhöz. – Nekem nincs ilyen könyv, amit ekkora lelkesedéssel olvastam volna. Az újságok híve vagyok, minden reggel elolvasom a gazdasági híreket, és a sportrovatot, de ennyi, meg néha unalmamban a jogi témákat érintő műveket. – vonom meg a vállamat, és előkeresem a telefonomat, hogy megnézzem rajta az időt. – Indulnunk kellene, most már nyitva a kapu. Legyen szíves, készítse elő a jegyét, meg az útlevelét is. – felelek neki, aztán a laptop táska a vállamon landol, a bőröndöm fogantyúját ragadom meg, de előtte még kihalászom az egyebeket is az oldalzsebből. Megvárom, hogy a kis barna is kövesse a példámat, és ha készen áll, akkor a szűknek nem mondható folyosón egymás mellett ballagva szépen a légiutas kísérő elé caplatunk. – Jó reggelt Mr. Cowen…elkérhetném a beszállókártyáját? – már nyújtom is át neki, miközben a pillantásom a társam felé vándorol. – Köszönöm. – leellenőrzi az adataimat, és vissza is kapom a paksamétámat, amikor sorra kerül a mellettem álló is. – Köszöntjük az első osztályon Ms. Fraser…kellemes repülést. – az utolsó ellenőrzési ponton is átjutunk, így két újabb személyzeti taggal bűvölünk, amíg az átkötő részen fel nem sétálunk a gépre. Ott egy lágyabb dallam fogad bennünket, nekem le kell húznom a fejemet, miközben átlépek, és megkeresem a nekem járó fotelt. – Velem szemben fog ülni, segítsek feltenni a bőröndjét? – érdeklődöm Ms. Fraser-től, és ha igennel felel, akkor lelépem a közöttünk lévő aprócska távolságot, és könnyedén a magasba emelve a poggyászát, el is rakom. – Nem kell belőle semmi? – nézek le rá, mert még most meggondolhatja magát, de ha leülök, akkor már nem lesz visszaút. A sajátjaimat is elrendezem, aztán helyet foglalok…és itt is van a két újság. – Imádom az itteni személyzetet. – csillannak fel a kékjeim, és rárepülök a New York Times-ra. Az egyik lábamat keresztezem a másikon, és ráfektetem az újságot, kihajtva a gazdasági rovatnál.



Jude Cowen
Hivatal
Play by :
Charlie Hunnam
Kor :
37
Foglalkozás :
immigration lawyer
Hozzászólások száma :
66

Business in San Francisco Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco EmptyPént. Aug. 16, 2019 11:41 pm


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 11


- Valóban nem - ha Jude reménykedett is abban, hogy egyikünk sem fog elázni, a magam részéről biztosíthattam volna: soha nem voltam még részeg, nem estek ki momentumok, történések, mindenre pontosan emlékeztem, hogy mit és miért csináltunk, ha éppen bármi is történt akkor, amikor kicsit felöntöttem a garatra. Visszafogottan persze, mert anya szavai csengtek vissza a fülembe minduntalan; egy hölgy nem részeg. Egy igazi nő mindig képes figyelni arra, mit mond és mit tesz. Igazság szerint nagymamától féltem inkább, mert az a nő úgy tudott nézni, mint senki más. Még gyerekként azt is megbántam, amiről még csak nem is hallottam és olyan bűntudatot volt képes kelteni bennem a csintalanságom után, hogy aztán még ő kért tőlem bocsánatot nevetve, magához húzva.
Alapvetően vendégségben kissé visszafogottan mustrálom az étlapot és itallapot, de az ügyvéd tett arról, hogy a kíváncsiságomnak engedve meglessem a kínálatot ma én is, ám vele ellentétben nem nyúltam az ínyencségekért, és mint utóbb kiderült, a férfi amúgy is felkínálta nekem azokat, mosollyal és köszönettel fejeztem ki felé az odafigyelését.
- Ide koncentrálok, Mr. Cowen - nevettem el magam halkan, megállva azt, hogy megrázzam a fejem azt illetően, hogy megint egy apró koppintás volt ez a részéről.. - Csak megjegyeztem.. szeretem egyébként a keleti konyha ízeit, fűszereit - csendesebben tettem még hozzá ezt, mielőtt úgy venné, hogy megint ugyanoda akarok kilyukadni, mint napokkal ezelőtt, feszültséget szülve kettőnk közé a véleményemmel, mert nem így volt. Ha számítottam volna arra, hogy azzal, hogy átlépjük a kapukat és ezzel egyszerre válik közvetlenné és érdeklődővé, már otthon nekiálltam volna kupicákkal betermelni a pezsgőt, de a kérdésemre kérdéssel válaszolt a férfi, én mégis bizonytalan maradtam egy ideig. Olyanra kért, mint még az sem, akivel akár az esküvőnket is tervezhettük volna. Olyanra kért, amire normális keretek közt, meghagyva a távolságtartást kettőnk közt kedvesen elutasítottam volna alapesetben.
Mégsem tágított. Mégis arra várt Mr. Cowen, hogy engedjek neki, hajthatatlanul vágyva és várva arra, hogy engedjek az akaratának. Végtére is olyat ajánlott fel, amit én magam is elvehettem volna, hiszen a kínálat adott volt, ám mégis olyat lépett, amire nem számítottam. Ódzkodva kicsit, bizonytalanul engedtem neki, hagytam, hogy a szavai irányítsák a tetteimet. Minden egyes kérését csak pillanatnyi hezitálás követte, mert... furcsa volt, hogy ilyeneket kért és nem akartam már most is ellenszegülni neki, amikor nem a ridegség áradt belőle. Zavarba hozott a közvetlenségével, azzal, ahogy játszott a hangjával, hogy az puha bársonnyá változva simított végig szinte a bőrömön. A csendes kérlelésének megadtam magam, a suttogó kérdései megtették a hatásukat. Lehunytam a szemeimet, az elnyílt ajkaim között a nyelvem hegye érte először a kaviárt, és ahogy az ikra a pezsgővel leöblítve már a nyelőcsövemen is leszánkázott, csak akkor pillantottam fel rá, egészen közelről nézve meg magamnak azokat az örvénylő kékségben úszó íriszeket.
Akkor jöttem igazán zavarba, amikor a pillantásomat vöröslő pírral az arcomon lesütve a férfit érintő ujjaimra siklott a tekintetem, rebbenőn elhúzva róla az érintésemet is, de azt megálltam, hogy bocsánatot kérjek tőle - ezért is. Azért annyi lélekjelenlét volt még bennem, hogy az utolsó pillanatban elcsenjem tőle a poharam - biztos, ami biztos alapon. Meggondolni sem volt időm azt, hogy mit beszéltem, ahogy kicsúszott az igazság kettőnk közé, Jude megismételte a válaszom érces hangon, amivel ha lehet, még inkább zavarba hozott. Miért mélyült el a hangja? Istenem, hát mi történik? Persze a zavar egyik tulajdonsága, hogy nem szívódik fel egyik pillanatról a másikra, ezért egy bizonytalan bólintás után megint egy buta kérdés hagyta el a számat. A válasz még inkább megdöbbentett, aztán pedig átváltott hitetlenkedésbe. Semmilyen értelemben nem lesz kisebb. Miért... miért kell kétértelműen kifejeznie magát - Ennek... igazán örülök, Mr. Cowen - Az istenit! Zavartan pillantottam el róla, mielőtt még bármit is továbbgondoltam volna. Ha az esetleg még nem lenne egyértelmű, vizuális típus voltam világ életemben. - Egyébként.. nem zavar, hogy magas. Tisztelet parancsoló így a megjelenése, bárhova is megy.. - mosolyodtam el némileg túltéve magam azon, hogy... basszuskulcs! Nem, nem akartam belegondolni, hogy most épp mit csinálok. Lelki szemeim előtt megjelent anya tapsoló alakja, amit a gondolataim legmélyére űztem. Ezzel egyetemben pillanatnyilag a legjobb döntésnek bizonyult a kisebb menekülés a férfi és a közelsége elől, de persze már megint nem voltam képes normálisan koordinálni magam, sikerült letarolnom a vállát, de már ott sem voltam, csak az oromban gyűlt össze a férfi kölnijének illata, azt szipogtam be még másodpercekkel később is, már a kenyérfalattal a számban is. Nem voltam képes kiűzni onnan, minden egyes légvétellel Jude illatát éreztem, ami idegesített. Még mindig nem voltam képes túljutni a percek alatt mellette kialakult és érzett zavaromon, az étel sem segített ezen, de a számra nem tudtam lakatot tenni, amire megint csak.. Jude-os választ kaptam. Esküszöm a tárgyalóban az ellenlábasai is abba fáradnak bele, hogy mindenre megvan a pontos válasza. Ezt nem hiszem el! Nevetséges, hogy egyszerűen képtelen... csak úgy lógva hagyni a megjegyzéseim. Szórakozott, falattal eltelt mosollyal néztem felé két korty pezsgő közben.
- Nem úgy értem... hogy játék játék - kezdtem bele a magyarázkodásomba újfent. - Csak még sosem volt ilyen élmény..ben részem - vallottam színt torokköszörülve, olykor-olykor rápillantva a férfire, hogy tényleg minden szuper-e nála, hogy a jó kedve maradandó lesz-e. Úgy tűnt, hogy ez a kapu Narniába vezetett, amikor átléptük, mert teljesen másként viselkedett. Fesztelen volt, jókedélyű és kedves. A második kis katonánál tarthattam, amikor elért a kérdésével, de még sikerült leharapnom az aktuális falatot, néhány apróbb rágás után bólintottam egyszer.
- Nincs az a polcmennyiség, ami elegendő lenne a könyveimnek - mosolyogtam rá már a lenyelt falat után. - Azt a könyvet is magammal hoztam New Yorkba, amiből még apa mesélt nekem pici koromban... Kívülről fújtam az egészet már, de mindig alkudoztam vele, hogy három apró mese és alszom.. De sosem sikerült a negyedik előtt - igen, tudtam, hogy be nem állt a szám, de az emlék még mindig olyan elevenen élt bennem, mintha tegnap történt volna. Pedig már lassan három évtizede annak, hogy apával ez volt az esti szeánszunk. Szeretem a mai napig a hangját. Azt, ahogy beszélt és mesélt. - Az egyik könyv, ami most nálam van az Vernétől a Kétévi vakáció és Austin Büszkeség és balítélete - tettem még hozzá némi zavarral. Előbbi Nick kedvenc kötete, utóbbi pedig az enyém. És mi sem volt jobb gyógyír a zavaromra, mint hogy megint igyak. Csak egyetlen korty és ígérem, ennyi lesz. Cora, már a harmadik pohár - emlékeztettem magam, ám épp, hogy letettem volna a poharat az asztal lapjára, Jude bocsánatot kért, én pedig értetlenül pillantottam felé, megrezzenve, ahogy elém lépett. Ahogy emelkedett a keze és az ujja pedig óvatlanul is az ajkamhoz ért, már a szavai előtt végigfutott az ajkaimon a nyelvem, de az a két szó leforrázott. Képtelen voltam megszólalni, a pillantásom a szemei és a szája közt cikázott, miközben a szívem dobbanásai meglódultak.
- Öhmm... - csak ennyire futotta. Tiltakoznom kellett volna a tökéletesség ellen. Tiltakoznom a közelsége ellen, de csak lesütöttem a szemeimet, hogy aztán visszapillantsak rá, fel, egészen a szemeibe. Akkorát nyeltem, hogy szerintem még ő is hallotta, de mintha odaragasztották volna a talpam, nem tudtam elmozdulni előle. Egészen addig, ameddig a hátam mögül hangos nevetéssel meg nem jelent az újabb utas, ami megtörte a pillanatot. Úgy rebbentem el Jude elől, mintha közöm se lett volna a férfihoz, miközben már a nyakamig ért a pír halvány vöröse, még időben elkapva a pohár öblösségét, hogy fel ne boruljon, nehogy pezsgőben ússzon a kaviár. - Bocsánat! - mondtam az asztalnak, az alkoholnak, a halikrának, és a lehető legközelebbi vizes palackot keresve meg már bontottam is azt, hogy nagy kortyokban engedjem le a folyadékot a torkomon. Talán kitisztítja a bűnös gondolataimat. Nonsense, hogy a kedvességével képes olyan szinten hatni rám, hogy azt sem bántam, hogy hozzám ért. A franc essen belé! Nem szólíthatom a keresztnevén, magáznom kell, de ő hozzám érhet?! Hát.. még mit nem?! De! Űzött pillantással, Bambi-szemekkel pislogtam a férfi felé, pedig csak kicsivel több, mint egy karnyújtásnyi távolságra menekültem tőle. Az ő karja volt a mértékegység, magasabb volt, a keze is nagyobb. Meg a lába is. Meg... Fejezd be, Cora! Az imént betoppanó utasokra suta mosollyal köszöntem, de nem kötötték le a figyelmem, ami valahogy mindig visszakalandozott az ügyvéd felé.
- Önnek van olyan könyve, amit már rongyosra olvasott, de még mindig ugyanolyan átéléssel képes elővenni azt? - érdeklődtem tőle, reménykedve, hogy a hangom nem árult el. De ha Mr. Cowen szemfüles volt, tisztában volt azzal, hogy az előbbi érintésével felkavarta az állóvizet.



Cora Fraser
Egészségügy
Play by :
Clara Alonso
Kor :
32
Foglalkozás :
terapeuta
Hozzászólások száma :
51

Business in San Francisco Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco EmptyPént. Aug. 16, 2019 9:21 pm


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 1

A szerelmes ömlengések ideje lejárt, amikor a hátunk mögött hagytuk Clemet és Jasont, de az utunk még nekünk sem kezdődött el, szóval nem ártott egy kis luxus a felszállás előtt. Az első osztálynak megvoltak a maga előnyei, többek között a váróteremben felállított svédasztal, és a kedves kiszolgálás, ha igényt tartottunk rá. Nem beszéltem sokat, vágytam az ínyenc falatokra, na meg a pezsgőre, miközben két pohárral is sikerült kitöltenem, és az egyikkel megörvendeztetnem a terapeutát. Látszódott rajta a szorongás, a rossz hangulat, és nem akarta, hogy ilyen módon tartsa számon a fejében az első ló vásárlást. A szülei nem sok hasonló eseményre vihették el, pedig eléggé híresek voltak. Név szerint ugyan róla még nem hallottam a lovarda előtt, de a saját szememmel láttam, hogy mire képes a négylábúakkal, meg a beteg gyerekekkel is. A bőröndjeink lekerülnek a kényelmes fotelekbe, én meg átveszem a szót, és átadom neki az egyik poharat, hogy oldódjon a társaságomban. Nem fogom megenni ebédre, de mellőznie kellene a kényszeres segítségnyújtást. Az első reakciók kellemes csalódásként érnek, és kezdünk végre sínen lenni, vagyis ezt mutatja a párbeszédünk.
- Igazán? Az édesapja, akkor a legjobbakkal ismertette meg, de szerintem a whiskey-ből nem ivott annyit, hogy a fejébe szálljon, ellenben a pezsgő nagyon alattomos tud lenni, de reménykedjünk benne, hogy ezt a határt egyikünk sem fogja átlépni a következő órákban. – nem vagyok rest szemmel vételezni a kínálatot, és meg is akad egyből a tekintetem a kaviáron. Idebent nem fognak az oroszon kívül mást hozni, örömmel tölt el, ha a tenger étek és ital felhozatala kerül terítékre, mert nagy rajongója vagyok a keleti konyháknak, és ott bőven akad ehhez hasonló finomság.
- A borok sem rosszak, de ma ez a kettő dukál. – elcsenek egy kaviárt, és a számra helyezem. Az ízek máris elfeledtetik velem a reggeli búskomorságomat, és van egy kis időm fellélegezni is. Ez aztán a kiszolgálás!
- Dél-Korea távol van, mi lenne, ha most erre koncentrálna? – várakozhatnék, de ha már nekem bejött a dolog, akkor teszek egy próbát vele is. A tálca széléről kaparom fel az egyik halikrát, és odaállok elé, hogy megkóstoltassam vele, de nem várt módon reagál. – Lát mást itt magán kívül, akinek ajánlhatom? Én már az előbb ettem egyet, szerintem nem fog belehalni, ha most az egyszer hallgat rám. – ott bujkál a szám szegletében az a fura vigyor, mert erősebb jellem vagyok, mint ő, nem szeretem, ha ellenszegülnek nekem, és mégis elégedettséggel töltene el, ha behódolna, és bízna bennem annyira, hogy kinyissa a száját. Eleinte még kétkedik, érződik a testtartásából, de a mérleg nyelve az én oldalamra billen el, és végül megtörik. Amint becsukja a szemét, és az érzékeivel rám hagyatkozik, akkor óvatosan a nyelve hegyére fektetem, és megkérem, hogy húzza befelé. Gyönyörrel tölt el, és fel is izgat, ha valaki ennyire kiszolgáltatott, mint Ms. Fraser jelenleg. Elbűvöl, sőt még a nyáltermelődésem is felfokozódik, holott ez csak egy szimpla ételkóstoltatás. A második fázis a pezsgő utánpótlása volt, amit én vállaltam magamra, mert a társam vakon állt az italra várva. Nem teketóriázok, szinte az aurájába kerülve kínálom a szív formájú ajkaihoz a poharat. – Most igyon. – utasítom gyengéd hangon, majd automatikusan húzom ki magam, de váratlanul hozzám ér. A keze a csuklómra fonódik, jelenleg nem tudok mit kezdeni a tényekkel, mégsem húzom el a karomat, nehogy eltörjön az üveg. Az első kortyot egy második is követi, mire rám mer nézni. Egészen kipirult az élménytől, így hagyok neki időt, hogy normális véleményt formálhasson. – Zavarba ejtő? – reszelős hangon érdeklődöm a tapasztalatszerzése után. A pohár az én kezemben végezte, csak álltunk ott, mint két ismeretlen, akik valami bűnös dolgot csináltak éppen, és rajta lettek kapva. A kérdésén halkan felnevetek. – Mindig ennyire magas voltam, talán zavarja? Nem leszek már kisebb Ms. Fraser, semmilyen értelemben. – a hamiskás félmosoly nem maradhat el. A zavaros, és kislányos viselkedés pedig velejébe talál. Miért kell megint ennyire más vizekre terelődnünk? Nem szólalok meg, csak egy nagyot nyelek, és elnézek én is az asztal irányába. A kikerülés már nem megy ilyen könnyen, én balra mennék, de ő is arra lép, ami azt eredményezi, hogy neki jön a vállamnak, de nem teszem szóvá. Most nem a pezsgőért nyúlok, hanem még egy kaviárért, ő meg a bagettet célozza meg. – Ez nem játék volt, hanem egy új élmény. Óriási különbség. Néha nem árt, ha kizár egy-két érzékszervet, mert sokkal nagyobb benyomást tesznek magára a külső tényezők, látja…mint ez is? Nem űzöm gyakran, de örülök neki, ha tetszett Önnek. – mosolyodom el, és felmarom az egyik vizes palackot, hogy letekerjem a kupakját, és betermeljem a felét. – Hozott magával könyvet, vagy szeret olvasni egyáltalán? – nem árt tisztázni, hogy mivel foglalja le magát…de Jude miért is fixírozod az ajkait? – Bocsásson meg. – lépek pontosan elé, és a hüvelykujjammal törlöm le az egyik cseppet a szája széléről. – Így tökéletes. – suttogom a barna íriszekbe merülve.


Jude Cowen
Hivatal
Play by :
Charlie Hunnam
Kor :
37
Foglalkozás :
immigration lawyer
Hozzászólások száma :
66

Business in San Francisco Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco EmptyVas. Aug. 11, 2019 9:46 pm


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 10


Ne szépítsünk a dolgokon, néha igen béna tudok lenni. Felborítom azt, amit nem kéne, kiesik a kezemből az, amit épp akkor fogtam meg, és ha már itt tartunk, csak a három napos telefonomat is sikerült még bébi korában leejtenem a csatornafedélre, amikor kiszálltam az autóból még pár hónapja. Mielőtt leguggoltam volna, hogy felszedjem, elmormoltam egy gyors imát anyám Istenének, hogy még csak véletlenül se pöccintsem bele a szennyvízbe a lyukakon keresztül, de sikerült felszednem onnan és azonnal meg is ünnepeltem egy szelet csokival ezt a pillanatot. Nem akartam kellemetlen és kényelmetlen helyzetbe hozni az ügyvédet, de a már üresen feldöntött kávés pohár esetét inkább már nem is hoztam szóba, csak csendesen cipeltem magammal az útba eső kukáig, hogy ott megváljak tőle. Ahogy a férfi sem szorgalmazta a társalgást, úgy én csendben követtem őt, a legtöbbször inkább a hátát látva, az ing és a nadrág tökéletesen kihangsúlyozta a létező izmokat, a széles vállakat, a keskeny csípő vonalát is, amit persze nem csak én, hanem a környezetemben úgy tűnt, minden nő is látott, volt, akire hatással volt mindez. Ahelyett, hogy a nő áhítatát figyeltem volna a kapunál, inkább minden másra figyeltem, csak a férfire és a minket fogadó nőre nem.
Az idegen környezet mindig egy kicsit zavarba ejtett, egy kicsit izgatottá tett, de minden esetben igyekeztem megismerni és feltérképezni azt, és most nem feltétlenül az első osztályra gondoltam. Ahogy hátrahagytuk a táskákat, egy újabb vallomással adóztam az alkoholt érintő kérdésben, a válaszára pedig szórakozottan elmosolyodtam immár a pohárral a kezemben.
- Nem szerepel a terveim közt, Mr. Cowen, hogy ölbe kapjon... annyit nem fogok inni, ígérem - a pillanatnyi hatásszünettel sikerült megbirkóznom és egy olyan véggel befejeznem a szavaimat, amit talán mindketten elfogadható indoknak tartunk. De aztán ahogy folytatódik a beszélgetés, kénytelen vagyok elmosolyodni, megint. Két-három korty pezsgő után csak. - Édesapám megedzett fiatalabb koromban whiskyvel, muszáj volt vele innom családi eseményeken, összejöveteleken, vagy csak úgy. Mert tudja, félig skótként muszáj volt őriznem a hagyományokat - vontam meg a vállaimat nemtörődöm stílusban, de a nyugodt mosoly úgy tűnt, nem akart távozni az arcomról. - A borfélék kicsit másként hatnak - jegyeztem meg egészen halkan a kék szemeket figyelve, már-már bűntudattal, hogy megint sikerült rengeteget beszélnem, pedig csak egy egyszerű megállapítást reagáltam le. Meg kellene tanulnom befognom a lepénylesőmet a közelében, mielőtt megint elege lenne a társaságomból, ami pedig abban csúcsosodna ki, hogy hátat fordítana nekem és egyedül szállna fel a géppel. Nem léptem hozzá közelebb, az idegenekkel szemben amúgy sem szoktam túlságosan közvetlen lenni, a karnyújtásnyi távolság pedig Mr. Cowennel is ideálisnak tűnt, így elkortyolgatva a pezsgőt kérdeztem inkább a férfit arról, hogy ebben a környezetben, a gépére várva mivel ütötte el az időt. A válasz félig-meddig cselekvésben merült ki, szótlanul, de érdeklődve figyeltem a kaviár útját a tálról a férfi ajkai közé, amit a meglepettség követ, ahogy egy újabb falat étellel már nem önmagát kényeztette, hanem elém került, leküzdve az eddigi távolságot köztünk.
- Az első, igen. Most azért kicsit örülök, hogy nem Dél-Koreába megyünk, mert élő polipot nem szívesen kóstolnék meg.. elég fura szokások vannak... tudja.. - a kéréssel viszont összezavart, a torokköszörülésem is erre volt reakció. - Tessék? Mármint.. hogy.. itt és most? - Most ezt jól hallottam? Jude nem tágított. A pillantásom a kék íriszekről a kezében várakozó ételre siklott, aztán hogy még mindig nem lépett távolabb az ügyvéd, bizonytalanul hunytam le a szemeimet a korábbi kérésének megfelelően, és az első reakció egy jókora nem lett volna arra, hogy nyitogassam a szám és öltögessem a nyelvem, de... basszus, ez most komoly? Zavartan húztam magam elé a pezsgős poharam, szinte át is öleltem azt, ráborítva az üvegre a tenyereim a mellkasom előtt. Mielőtt még sürgetett volna, az újabb kérésnek engedve lehunyt szemmel hagytam, hogy a kaviár a nyelvemet érje, miközben vagy ezer birkát számoltam meg képzeletben, hogy még csak ne is gondolja úgy a zavarom, hogy lángoló, rákvörös pírt rajzoljon az arcomra, ami persze csak félig sikerült. Gondolnom kellett volna a kaviár ízére is, az apró gömbök sodródtak a nyelvemen, egészen addig, ameddig a pohár el nem tűnt a kezemből, és csak egy pillanatig rezzentem meg, amikor az üveg szája az ajkaimhoz ért. Automatikus mozdulat volt részemről, de az ujjaim Mr. Cowen csuklójára fonódtak. Még én is néha leittam magam, pedig ott az én kezem volt, ő pedig.. egy számomra teljesen idegen cselekvéssel élt, de hogy elértem őt és biztos pont lett, engedtem a kérésnek, csak egyetlen kortyot engedve a számba a halikrára.
Csak akkor nyitottam ki a szemeimet, amikor a kortynyi pezsgő hullámain lecsúszott minden picike kaviárbogyó, és ha tudtam is, hogy Jude közel volt hozzám, nem számított. Megrebbentem a közelségétől, és mielőtt még meggondolhattam volna magam, a bőréről az érintésem a poharamig futott, hogy egy nagy korty pezsgőt még a számban öblögetve lenyeljek, de a kérdése zavarba hozott. Nem is kicsit. Elfúlón, mereven néztem inkább a nyakát, megállva azt, hogy bocsánatot kérjek, amiért érintettem őt. Hogy.. milyen volt?
- Egészen zavarba ejtő - motyogtam, lesütve a pillantásomat. Levegőre van szükségem és nem az illatára az orromban. Vagy a testének a hőjére. Habár épp abszolváltam a két pohárnyi alkoholt, mert ismét a pohár fenekére néztem, mégis úgy tűnt, hogy a torkom kiszáradt, de a szomjúság megmaradt. Nem is az, hogy nem mertem a szemeibe nézni, de.. hogy tudott így nézni? Ennyire érdeklődőn? Miért akart látni mindent? Hatalmasat nyeltem, és ahelyett, hogy elhátráltam volna tőle, elfúló sóhajtással folytattam. - Mindig ennyire magas volt? - tisztában voltam azzal, hogy nem arra volt Jude kíváncsi, hogy róla mit gondolok. A kaviár, Cora, gondolj a halacskákra, amit épp most ettél meg!
- Nagyon finom a kaviár, a pezsgővel pedig különösen.. isteni - istenemre mondom, próbáltam én a szemeibe nézni, de ahhoz túl közel volt, nekem pedig ez az intimitást vonta magával, ami.. új volt, és nem kevésbé bűnös is. Mi történik? Már nem mérges rám? Végre sikerült ellépnem tőle, de ha nem akartam plusz métereket megtenni, csak hogy sikerüljön kikerülnöm őt teljesen, csak alig súrolta a vállam a felkarját, hogy a harmadik körömért menjek a pezsgős üveghez, de nem szándékoztam leinni magam. Tudtam, hogy ennem kell valamit, de sürgősen, mert az elmúlt napokban sem étel, de még nagyon ital sem maradt meg bennem. A legelső lehetőségként ragadtam meg a vajazott bagett falatot, a fogaimmal pedig letéptem egy miniatűr darabot belőle, csendesen elmajszolva azt.
- Nem szoktam játszani az étellel. Mármint ilyen szemlehunyósat - böktem ki, betömve a maradék falatkát a számba, hogy legalább elhallgattassam magam, mielőtt még azt is bevallom neki, amihez nagyon nem lett volna köze. - Gyakran tesz ilyet? - csak nem bírtam csendben maradni. Falattal a számban. Pedig anya rengetegszer a fejembe verte, hogy rágás közben nem illik beszélni, csak két falat közben. A pillantásom csak-csak visszatért az ügyvéd alakjára. A szemeire, az arcvonásaira. Mi a franc ez?!


Cora Fraser
Egészségügy
Play by :
Clara Alonso
Kor :
32
Foglalkozás :
terapeuta
Hozzászólások száma :
51

Business in San Francisco Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco EmptyVas. Aug. 11, 2019 5:08 pm


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 1

Nem szerettem az üres fecsegéseket, sem pedig az időpazarlást, melyet az emberek egymással űztek. Nekem még nagyon reggel volt, ezernyi gondolat cikázott át a fejemen, és nem könnyítette meg a dolgomat az sem, hogy megértsem a terapeutát, mert minden létező cselekedetével áthúzta a számításaimat. Nem akartam én bunkó lenni, de ezt hozta ki belőlem azáltal, hogy mindenáron kedvezni akart a nászutasoknak. Nem elég, hogy nyugalomban költhetik el a kubai nyaralásukat? Esetleg még utaljak nekik egy nagyobb összeget is? Én nem tudtam látatlanban adakozni, hacsak nem megérintett a téma, vagy az eset…erre jó példa a kolumbiai kislány, Carmen ügye. Az apja sok évnyi börtönre számíthat, az anyja halott, és még nem találtam neki élő rokont, aki vállalná őt, pedig egy édes kislány, és nem teher arról, hogy ilyen szülőkkel lett megáldva. Eszembe jut, hogy hamarosan én is az leszek, és ha Mallorie-n múlna az egész, akkor hasonló jövő várna rá, mint a spanyol ajkú gyermekre. Nem fogom engedni, hogy drogozzon, és veszélybe sodorja az én véremet. A tekintetem a kuka fölött időzik el, mert Cora még mindig a széken ül, és maga elé bámul. Nem szólt egy szót sem, csak ha kérdezték. Megértette végre, hogy nem kell állandóan a kedvemben járnia, mert azzal nem fogja kiérdemelni a szimpátiámat? Nem kell előadnia a szendét, mármint a hiszek a világban, és minden jóban. Reális beállítottságúnak tartottam, aki két lábbal jár a földön, és tisztában van vele, hogy a jóság csak addig terjed ki, amíg azt viszonozzák. Az önzetlenség manapság nem divat, és örülnék neki, ha ezt nem kellene úton-útfélen a szájába rágni, főleg nem a mostani hétvége előtt. Számtalan ellenlábasom lesz ott, és ha már most ennyire nyúlszívű, akkor mi lesz, ha majd rajtam keresztül kezdik ki, vagy még rosszabb? Titkos információkat kérnek el tőle, és amennyire kedves még el is járna a szája. Még nem bizonyított, nem tudok megbízni benne, és nekem ezen áll vagy bukik a lovam. Nem kevés pénzt ölnék bele, emiatt elvárom a lojalitást, és valamilyen szinten a behódolást is, mert a férgek sosem alszanak. Vajon került már konfliktusba nagy cápákkal, vagy eddig sosem találkozott rosszakarókkal? Nagyot sóhajtok, és megkérem, hogy induljunk. Nem nyújtom hosszúra a búcsút, nem is szeretném, ha úgy érezné, hogy minden rendben van közöttünk, de enyhítek a hangnemen, ha már kettesben maradunk. Még szinte fel sem áll a székről, de már borítja is ki a kávét. Nagyszerű. A szám széle sem rándul meg, inkább a bőröndömre, és a laptopra koncentrálok, ha már követ a megfelelő kapuhoz. A beszállókártya nála van, én gyorsan intézkedem is, nem kell sokat várnom, hogy leellenőrizzenek, és zöld utat kapjak a váróteremhez. Neki sem kell sokat állnia ott, bár nem kap akkora figyelmet, mint én. Miért van az, hogy minden nőnek majdnem kiesik a szeme, ha rám néz? Néha fárasztó, olykor ijesztő, hogy mennyi mindent ki lehet olvasni egyetlen pillantásból. Az első fotelre helyezem a kézitáskámat, mellégurítom a bőröndöt, és máris az asztalkához megyek, ahol minden van, amit csak megkíván az ember. Nekem egy jó adag piára van igényem, és szerintem az utastársamnak is, ezért önállósítom magamat, és töltök neki egy pohár pezsgőt.
Mosoly nélkül, de enyhültebb formában adom át az ő kacsójába a talpas csodát, és a sajátomba is töltök, nehogy pőrén maradjak. – Az hamar a fejébe szállni Ms. Fraser, és akkor kénytelen lennék kézben felvinni a fedélzetre. Nem biztos, hogy szemtanúk nélkül maradnánk, de kiváló abban, amit előbb mondtam. – kortyolok bele a poharamba, és kicsit kiropogtatom a vállamat, mert nagyon elzsibbadt a táska pántja miatt. A gép lehúzza, de anélkül nem mehetek sehova, a munka nem vár meg a következő három napban sem. – Szóval nem bírja az alkoholt, de ezen már nem is csodálkozom. – az üvegperem felett mélyedek a szemébe, és megfigyelem őt, de nem mozdulok, hacsak nem lép közelebb hozzám. – A kaviár passzol az italhoz, nagy ínyenc vagyok, és Oroszországban már volt szerencsém megkóstolni az igazit, vagy ez csúnya…akkor az eredetit. – az ételre bökök, és egyet el is veszek, hogy egy csettintésre kb. el is tüntessem a számban a maradék pezsgővel egyetemben. – Igazán? Ez az első alkalom? – vigyorodom el, és bátorkodom egy kaviárt elemelni a tálca széléről, és elé állni. – Aranyat nem tudok adni, de higgye el, hogy ez ízleni fog. Hunyja le a szemét, és nyissa ki a száját. – kérem meg halkan, aztán, ha engedelmeskedik, akkor folytatom. – Csúsztassa ki a nyelvét is. – kérem meg rá, és odafektetem. – Most csukja meg, és csak az ízekre hangolódjon rá, addig töltök még pezsgőt, de ne nyissa ki a szemét. – odébb állok, és ismét töltök mindkettőnknek, aztán odatartom elé, és az ajkaihoz érintem a poharat. – Igyon, és élvezze ki az ízorgiát. – suttogom, és megvárom, hogy rám pillantson. – Na, milyen? – érdeklődöm a két szeme közé nézve.


Jude Cowen
Hivatal
Play by :
Charlie Hunnam
Kor :
37
Foglalkozás :
immigration lawyer
Hozzászólások száma :
66

Business in San Francisco Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco EmptySzomb. Aug. 10, 2019 10:36 pm


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 9


Hányan mondhatjuk el magunkról, hogy ismerjük a másikat anélkül, hogy azt éreznénk, eltitkolna előlünk bármit is? Igen, a munkám során rengeteg emberrel találkoztam, de csak kevesekkel szemben engedtem meg magamnak azt a luxust, hogy a valódi érzelmeimről tudjanak, hogy beengedjem őket olyan mélységekbe, a lelkem legmélyére, amitől még nem féltem, hogy az ő kezükbe adtam. Amikor nem kellett attól tartanom, hogy azt esetlegesen, szélső esetben ellenem is fel tudták volna használni. Az idő legnagyobb részében kedves voltam, törődő, de az nem azt jelentette, hogy nem tudtam megítélni mások motivációját objektíven, ítélkezésmentesen. Attól, hogy valaki a főnököm volt, még láttam, kivel hogy beszélt. Attól, mert csak egy takarító volt valaki, még láttam benne az életigenlést. Hány hete? Vagy inkább hónapok láttam Mr. Cowent megfordulni a lovardában? Nem tudnám megmondani a pontos idejét annak, mikor került először a szemeim elé a távolból. Mikor magasodott ki először a tömegből és mikor kuncogott fel mellettem áhítatos sóhajjal Mary, ahogy azt suttogta a fülembe, hogy mennyire beindítja a férfi és hogy milyen szívesen alá is feküdne. Éjjel és nappal, számára mindegy lett volna. Ha legyintettem is nevetve a nő vágyaira, attól még sikerült kiderítenem, hogy ki is volt az az idegen, aki ilyen hatással volt a nőkre. Mert hogy pár héttel később Ophelia is ugyanezt jegyezte meg a folyosó ablakáról kinézve a karám felé. Akkor már nem nevettem, csak érdeklődve figyeltem az ügyvéd és a lovának szimbiózisban létező mozgását. Lenyűgözött, szó se róla.
És hogy mennyire nem tudtam róla semmit, az az az információ is jelezte, hogy olyan ügyekkel foglalkozott, ami engem is érintett még nem is olyan régen. Amint kiderült, hogy mik voltak a feltételei a kettős állampolgárságomnak, már neki is láttam az ügyintézésnek, mert nem akartam valami orbitális baki miatt hazamenni, amikor az életem már javarészt idekötött. Nem tudtam nem lopott pillantással felmérni ismét a kék szemeket, az arcán rendezett már-már szakállba hajló borostáját. Harmonikus jelenség volt, amit a ruhaválasztással koronázott meg. Clementine megmozdulására adott reakciót elcsíptem még, de tapintatosan elpillantottam valamerre a pult felé, meghagyva Mr. Cowennek azt, hogy túltegye magát a pillanatnyi merevségén és ne legyek annak szemtanúja. Nem tudom, hogy ez a megmozdulás késztette-e arra, hogy rövidesen a társalgás fonalát elvágta azzal, hogy menni készült, de nem marasztaltam, csak figyeltem a felkelő alakját, azt, ahogy a kukát közelítette meg, és ki sem kellett mondania, már egy együttérző és talán bocsánatkérő mosolyba forduló arcrezdüléssel csúsztattam el a táskámban a flapjackem, először nyúlva aztán a kávéért, hogy pár kortyban eltüntessem azt, mire visszaért az asztalhoz a férfi.
- Mehetünk, igen - egyeztem bele, de természetesen magamon nem változtathattam túlzott mértékben, ezért ahogy felemelkedtem a székről, sikerült felborítanom az asztalon a poharat is, amiért hirtelen mozdulattal nyúlva fordítottam vissza a talpára, megköszörültem a torkomat is. Már megint ezt csináltam! Olyan voltam, mint az elefánt a porcelánboltban, mindennel sikerült a lehető legszerencsétlenebb módon találkoznom. - Bocsi.. Azt hiszem, hogy még nagyon reggel van - mosolyodtam el szórakozottan, inkább a párosnak jelezve ezt. - Érezzétek jól magatokat.. És sok boldogságot még egyszer - a mosolyom kitartott, és még akkor is ott rajzolódott az arcomon az, amikor Jude hátával találtam szembe magam, kidobtam még a szemetemet menet közben én is, de a lábaimat szedve kényelmes ritmusban követtem őt, leparkolva mögötte a kapunál. Természetesen... nem hagyhatta ki a nő az üdvözlést, de csendben asszisztáltam végig azt, hogy amikor sorra kerüljek, türelmes pillantással néztem a robotként működő, hozzáértő kezeket.
- Köszönöm.. szép napot - mosolyogtam rá is, miután visszakaptam a beszállókártyát, és már mentem is, mert egyrészt.. Jude rám várt, másrészt én mondtam neki, hogy menni és bizonyítani akarok, azt meg úgy nem tudok, ha folyton rám kell várnia mindennel. Az első osztály határozottan más berendezéssel várta az utasait, mint a turistaosztály, amihez hozzá voltam szokva. Számomra az volt a fontos, hogy A-ból B pontba eljussak. Az, hogy az ülések közti távolság mekkora volt, nem érdekelt, hiszen a családomtól választott el ugyanannyi óra, bármelyik osztályra is vettem volna meg a jegyem. A kényelem, a tisztaság és a felkészültség jellemezte a várót, és ha Mr. Cowen beszélt is, a figyelmemet egyetlen hosszú pillanatra lekötötte a fotel puhasága. Ujjaim óvatosan simítottak végig annak anyagán a háttámla felületén, ám a széléhez érve elvontam róla az érintést, hogy a pillantásom már a férfi alakját keresse, és ha ő nyugodtan hátra tudta hagyni a poggyászait, úgy én is, otthagyva a férfi dolgai mellett az enyémeket, hogy anélkül sétáljak oda, a férfi elé, egy karnyújtásnyi távolságra megállva tőle, és ha időközben a kezébe került a pezsgős pohár, akkor óvatos mozdulattal nyúlva érte átvettem tőle azt, mialatt a kék szemeket figyeltem.
- Ha feszültségoldásra kiváló... esetleg nem tudna kérni egy egész pincével? - mosolyogtam rá, kevésbé voltam már savanyú vagy épp életunt. Be kell vallanom, hogy Clementine-ék sokat segítettek, hogy a kedvem ne a béka feneke alatt legyen, de azért csodákra nem voltak képesek. - Viccelek.. még egy üveg bort sem tudok meginni anélkül, hogy ne csípnék be - vallottam be neki, talán másodjára is azt már, hogy nem bírom az alkoholt túlzó mértékben. Nos, nem mindent. A magam részéről nem koccintottam volna, mert még egyrészt mindig nem voltunk olyan kapcsolatban, másrészt előre koccintani egy talán sikerrel záródó business-re.. nem akartam. De a férfi előtt sem kóstoltam meg a pezsgőt, ám hogy ő mit és hogy szeretett volna - akár koccintani is, akkor természetesen nem ellenkeztem.
- Van, aminek itt nem szokott tudni ellenállni? Mi az, amit muszáj megkóstolnia újra és újra?  - érdeklődtem, ha már túl voltam az első korty alkoholon. Meg a negyediken is, mert a második és harmadik korty sem maradt ki. - Csak amiatt kérdezem, mert eddig egyszer sem repültem még első osztályon, és.. most ez olyan.. nem is tudom - akadtam el a megfelelő szót keresve, zavartan elmosolyodva, már nem is biztos, hogy a férfi arcvonásait nézve. - ... svédasztal, ahol szerintem még ehető aranyfólia is lapulhat valahol.. tudja, ami arany is, meg ehető is - hova is lett a pezsgőm? Már csak egyetlen kortynyi árválkodott a poharamban, de annak buborékjai úgy éreztem, épp végigszánkáztak az ereimben. Talán nem kellett volna a kávéra ráküldeni, ráadásul a pezsgőt bírtam a legkevésbé is. Azt hiszem. Lehet itt repetázni?



Cora Fraser
Egészségügy
Play by :
Clara Alonso
Kor :
32
Foglalkozás :
terapeuta
Hozzászólások száma :
51

Business in San Francisco Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco EmptySzomb. Aug. 10, 2019 8:42 pm


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 1

Mallorie borzalmas fejfájást okozott nekem azzal is, hogy állandóan
hadakozott, ha nem akart akkor is keresztbe tett nekem, és ez ma
reggel sem volt másképpen. Sawyer már külön árat kérhetne azért, hogy
bevállalta a bébiszitter szerepét, és megígérte nekem, hogy nem fog
bántódása esni a gyerekem anyjának. A nyomozás miatt kiült rám az
ideg, nem bírtam érdemben a lóvásárlásra koncentrálni, mert ott volt
az, hogy el kell tennem láb alól egy fickót. Fogalmam sem volt, hogy
ki szeretett volna ilyen módon bosszút állni rajtam, de tartottam
tőle, ha tudják, hogy a lány nálam lakik, akkor nemcsak most lesz
veszélyben, hanem később is. Mekkora tartozást halmozhatott fel, ki
lehetett az ellátó, aki mérgezte a lányomat, vagy a fiamat? Egyetlen
képem volt róla, ezt meg sem kaptam volna, ha nem rakom el a
zárójelentést, és benne az életet jelentő magzat megörökítését. Tegnap
este magamba szálltam, és egy whiskey társaságában nézegettem a képet.
Nem hittem el, hogy egy félresikerült estéből mégis lehet valami
értékes, valami maradandó...ami én lehetek. Egy aprócska kéz, egy
mosoly, ami belőlem táplálkozik. Igen, határozottan nem ilyen
körülmények között terveztem a családalapítást, de megfogant, és már
most felelősséget éreztem az irányába. Kimondatlan kapcsolat fűzött
hozzá, és igen ez tőlem is érzelgős, de először gondolkodtam el azon,
hogy apa leszek. Sawyer-en kívül még nem mondtam el senkinek, hogy mi
a helyzet. Caleb az autóversenyekből élt, néha betoppant, ha
megszorult, szóval nem pazaroltam rá szót, hogy megosszam vele a nagy
hírt, és különben is jobb, ha kevesen tudnak az igazságról. Nehéz
hónapok elé nézek, és most az lenne a cél, hogy megvásároljam Serena
csikóját. Mr. Chang nem volt hajlandó az első ajánlatomra igent
mondani, és ebből is tudtam, hogy komoly vetélytársakkal kell
megküzdenem a hétvégén...a kérdés, hogy ezt Ms. Fraser társaságában
fogom elérni, vagy ő is ellenem fordul?
Már minden türelmem elszállt az alváshiány miatt, igyekeztem én
higgadt maradni, de a kávé, és a szendvics nélkül egy félkarú óriásnak
éreztem magam, arról nem beszélve, hogy a terapeuta éppen most
döntötte el, hogy Teréz anya bőrébe bújik, és megvendégeli azt a párt,
akik tőlünk kértek segítséget. Cora már az első nap kiakasztott azzal,
hogy a munkatársait oktatja, hogy nehogy véletlenül valaki pótolhatóvá
váljon. Ki cselekszik manapság önzetlenül? Nem kell adománygyűjtő
akcióba kezdenie, főleg nem egy ilyen mérvadó üzletkötés előtt, ahol
bárkit el fognak taposni, ha ez lesz szükséges a cél eléréséhez. Nem
áltattam magam, hogy Sebastian jelen lesz, és mindenáron alám fog
tenni, de még ki tudja, hogy kire számíthatok. A morgást mellőzve
teszem helyre a kisasszonyt, aztán szótlanul egyenlítem ki a
számlámat, és keresem a kékjeimmel a hármasunkat, akik időközben a
legközelebbi asztalnál foglalnak helyet. A kávémmal, és a kis
sajtos-sonkás kenyeremmel egyetlen hang nélkül foglalok helyet az
utastársam mellett, aki az előbbi párbeszédünk óta még azt is
megcsinálta, hogy ne kelljen rám néznie. Remek egy hétvége lesz, ha
zavarba jön, vagy megsértődik, mert akkor nem tudok vele mit kezdeni.
Jason és Clem a szokásos rózsaszín ködben lebegnek, már attól
hányingert kapok, hogy egymás kezét fogják megállás nélkül, hát amikor
titkon lopott pillantást váltanak, és a feleség egy légből kapott
puszival dobálja meg a hites urát. Komolyan ez nem Disneyland, sem
Narnia, ahol az álmok valóra válnak. Nem mutatom ki, de máris untat a
társaságuk, ezért a tekintetem a barna hajzuhataggal megáldott
nőszemélyre vezetem. Semmilyen életkedv nincs benne, mármint ez az
első, amit észreveszek. A szendvicsemet majszolom, amikor hirtelen
ránk terelődik a szó. Komolyan most már be is jelöljük egymást a
közösségi portálon, esetleg telefonszámot cserélünk? Nem felelek a
foglalkozásomat érintő kérdésre, de Cora mégis elkezd beszélni.
Kellemesen elcsámcsogok, és meghallgatom a bevezetőjét. Most valóban
jobban megfigyelem, még akkor is, ha csak ezt akkor teszem meg, ha nem
figyel rám. Beleéléssel magyaráz a beteg gyerekekről, és a lovak
kapcsolatáról. Nem tudatos a mosolyom, melyet az orrom alatt hordok,
és nem tart sokáig, de ott van, és ez sok mindent elárul. A karórámra
lesek, még adok nekik tíz percet, és már itt sem vagyunk.
- Én bevándorlási ügyvéd vagyok. - jegyzem meg röviden, és
felhörpintem a félig kihűlt kávém maradékát. - Ez...sejtettem, hogy
valami nagyágyú. -
csintalan mosollyal az arcán bök vállba Clem,
amitől megmerevedem, de ebből a nőt semmit sem reagál le, azonban a
férje veszi a lapot. - Nem mondanám, hogy az vagyok, de szeretem a
munkámat. Sajnos nekünk mennünk kell, ha megbocsájtanak, de kellemes
repülést, és jó időtöltést Kubában. Ne hagyják ki a táncos estéket. -

emelkedem fel a székemről, és a legközelebbi kukához sétálok, hogy
kidobjam az általam termelt szemetet. Komótosan megyek vissza, és
ragadom meg a bőrönd fogantyúját, meg felkapom a laptop táskámat is. -
Indulhatunk? -
nem mondom ki hangosan, hogy Ms. Fraser. Amennyiben a
lány is csatlakozik hozzám, akkor "könnyes búcsút" veszünk a másik
pártól, és le is lépünk. Nem szólalok meg, a beszállókártyámat
készítem el, ha már a kapuknál jönnek az extrák, mert nekünk külön
váróterem dukál. Elsőként érkezem meg a repülőtéri személyzetishez,
akinek átadom a papírokat. - Jó reggelt...Mr. Cowen...örülünk, hogy
ismét minket választott. Kellemes repülést kívánok. -
a nő szinte
felfal a szemével, de én nem figyelek rá, és féloldalasan várom be a
partneremet is. A nő neki nem smúzol, csak ellenőrzi az adatait, és
már tovább is engedi hozzám. A váróban leállítom az egyik fotel mellé
a bőröndömet, leteszem a táskámat, és a kiszolgáló pulthoz battyogok.
- Lenne kedve egy pohár pezsgőhöz? Oldja a feszültséget a repülés
előtt, és szerintem magára férne. Itt van müzli is, meg
kaviár...kóstolja meg. -
biccentek a terapeutának, hogy lépjen
közelebb hozzám. Kiszedem a kis zabszemet a hátsójából.


Jude Cowen
Hivatal
Play by :
Charlie Hunnam
Kor :
37
Foglalkozás :
immigration lawyer
Hozzászólások száma :
66

Business in San Francisco Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco EmptySzer. Aug. 07, 2019 12:14 am


Mr. cowen & Miss Fraser
I'm sorry that I couldn't get to you - I'm giving up on you ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂ vol 8


Hogy őszinte legyek, fogalmam sem volt, hol és miképp siklott el ennyire a beszélgetésünk fonala, de minden perc maga volt az örökkévalóság, ahol titokban azt vártam, hogy a férfi mikor fog ismét az őszinte, nyílt lapokkal játszó énjéhez nyúlni, akit egyáltalán nem érdekelt, hogy a szavaival megbántja-e a környezetében lévőket, hogy belegázol-e a lelkivilágukba. Nem voltam nebáncsvirág, a kritikán mindig képes voltam felülkerekedni és a lehetőségeimhez mérten jobbá válni azok által, de ha az ember mindig csak a negatívat hallja a partnertől, az iszonyúan fárasztó tud lenni. Ahogy a gyásznak, úgy ennek is megvolt a maga folyamata, attól függően, hogy az alapvető jellemvonások hogyan is voltak jelen az illető személyében. Létezett a lázadás, a dacosság, de végül minden esetben a beletörődés vált az elsődlegessé, ahol már nem akartam mást, csak hogy egyedül lehessek. Vágytam a magányos percekre, amit igazán csak az állatokkal voltam képes megosztani, ha elfáradtam lelkileg, testileg és szellemileg is.
Képtelen voltam kiigazodni az ügyvéden. Miért akarja, hogy ne érezzem rosszul magam? Hibáztam, elismerem. Többször is, amit azóta nem Howard miatt akartam jóvá tenni, de megértettem, hogy egyetlen csettintésre nem kerülünk bele egy mesebeli és boldogan éltek, míg meg nem haltak szituációba ám az a nyers ellenszenv, amit láttam rajta irányomban.. elborzasztott. Soha, egyetlen élőlénnyel sem alakult ilyen rosszul a kapcsolatom, és ha bárkivel is vitába sikerült bonyolódnom - nem veszekedésbe -, valahogy mindig helyre rázódtak a dolgok idővel, amit itt, ebben a helyzetben nem láttam át. Kiismerhetetlen volt a férfi, és mielőtt megint olyan szavakat használnék, ami nem tetszene neki.. vagy bármit, bármilyen hanglejtéssel is mondanék, inkább csak egy apró bólintással adtam igazat a férfinek, azt illetően, hogy mi kényelmetlen és mi nem.
Ha jobban belegondolok, akkor az utóbbi napokban.. szörnyen alakult az életem, amivel persze nem magyarázhattam mindent.
Mégis csak engedtem a hívásnak, és ha már Clem lelkesen, a szerelemtől eltelve és túlcsordulva elérte, hogy rábólintsak arra, hogy foglaljunk helyet - mert miért is állnánk, óvatos mozdulattal pakoltam le a gőzölgő kávémat  és a zabszeletet az asztal lapjára. Jasonnel imádták egymást, amit nem csak a frigy miatt gondoltam így, hanem abból, ahogy egymásra néztek. Burokban lebegtek ők ketten, és mindenki más csak annak a buroknak a felületére csúszhatott be, azon túl, azon belülre nem kerülhettek. Legalábbis Clementine részéről így éreztem. Csak egyetlen pillantást engedtem meg Jude felé, ahogy karót nyelten, távolságtartón foglalt helyet a mellettem lévő széken, de megálltam azt, hogy neki nagyobb helyet készítve arrébb csússzak, vagy hogy a bőröndömet is arrébb toljam, még ha nem is volt köztünk az. Ahogy Mr. Cowen csendesen enni kezdett, már épp kicsúszott volna az étvágyát illető jókívánság, de végül csak beharaptam az alsó ajkamat, csendesen szemlélve a táplálkozását, Jason pedig egyelőre csak kicsomagolta a szendvicsét, mert az egyik keze valahogy mindig foglalt volt a felesége által. Nem nyúltam hozzá a kávéhoz, csak egy állandó, érdeklődő, de igazán felületes pillantással figyeltem a hármast, mintha csak egy különös, különc tagja lennék a trojkának, viszont amikor a férj kérdése törte meg a nő által uralt beszélgetést, a nőről a férjére siklott a tekintetem. Az eddigiekkel ellentétben az ügyvéd szótlan maradt a kérdést követő pár pillanat erejéig, ami azt jelentette, hogy nekem kellett elkezdenem a válaszolgatást.
- Terapeutaként dolgozom. Lovakat használunk a beteg gyerekek szocializációs képességeinek kiszélesítésére, hogy a maguk módján olyan kommunikációs csatornát alakítsanak ki a környezetükkel, ami élhetővé teszi számukra is az együtt élést olyan közegben, ahol az ismeretlen egyenlő a stresszfaktorral számukra - hogy mindhárom szempár rám szegeződött, az én pillantásom előbb az asztal lapjára siklott, aztán pedig hol a mellettem ülő kék szemeket figyeltem, hol pedig a velem szemben ülők barna íriszeit, de sosem hosszú ideig egyiket sem. Ha elképzelni sem tudtam másik hivatást magamnak, a sikereim, a lovak iránti csodálat, a beteg gyerekek iránti elköteleződés és segítségnyújtás nem váltottak át gőgbe, önkényes önzőségbe. - Csodálatos látni, amikor egymásra hangolódnak ezek a látszólag elszigetelt gyerekek a lovakkal... akik olyanok, mint a nagyra nőtt, gólyalábas tacsik..  képtelenek elviselni, ha valaki szomorkodik - szórakozottan, ezt inkább csak a magam örömére mondtam ki hangosan is a hasonlatot. A koponya formájuk.. ha az ember egészen elvonatkoztat a fajbéli különbségektől, a csontozattól, a testfelépítésből, igazán hasonlóakká válnak. Olyan, mint amikor a bárányfelhőket nézzük az égen. Van, aki medvének látja, van, aki csak egy mókushadat egy csonka fán. Minden ember más, más véleménnyel, más világlátással. A szavaim után beállt csendben már nem bírtam a hármast figyelni, zavartan pillantottam el az ölembe, ahol az ujjaim a rövidnadrágom combomon véget érő varrásvonalán simítottak végig. A lehető legtöbb esetben inkább beszéltem másról, mint önmagamról. Főleg a jelenlévő hármasnak, akik közül kettőt ma fogok életemben utoljára látni. A harmadik.. pedig olyan volt, mint a rémmesék fekete hullámot verő lepelbe burkolt kaszása. Csak tudnám, miért volt egyszerre felkavaró mellette lenni, miért ébresztett bennem állandó jelleggel bűntudatot, miért tartottam tőle nonstop és miért éreztem azt, hogy... szeretném, ha kedvelne?!
Ha Jason, vagy Clementine bármilyen hangulattal átitatott reakcióval élt is: örültek, meglepődtek, kérdeztek a kutyás-delfines hasonlatról, csak egy fáradt bólintásra futotta részemről. Nem akartam többet és tovább beszélni, mert attól, hogy a világ összes gyerekének segítek, még ott volt az az egy, a legfontosabb, akin nem hogy én, de még az orvostudomány sem tudott. Elkerülhetetlen volt az a vég, ami egyeseknek száz évnél tovább is várat magára, az öcsémnek pedig már a feje felett lebegett a kimondatlan elmúlás ténye.
- És ön, Jude? Mit dolgozik? - már csak erre a kérdésre eszméltem fel egy egészen halk torokköszörüléssel. A kávémhoz sem, de a flapjackhez sem nyúltam még hozzá, inkább csak a kérdezettre pillantottam futólag, nem leplezetlenül.



Cora Fraser
Egészségügy
Play by :
Clara Alonso
Kor :
32
Foglalkozás :
terapeuta
Hozzászólások száma :
51

Business in San Francisco Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Business in San Francisco   Business in San Francisco Empty

Ajánlott tartalom


Business in San Francisco Empty
Vissza az elejére Go down
 

Business in San Francisco

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Valahol máshol :: A világban-
^
ˇ