Három évvel ezelőtt ismerkedtünk meg, a kórházban dolgozol ahová engem bevittek az autó balesetem után, majd fogva tartottak (legalábbis én menni akartam amint képes voltam felállni, de nem engedtek haza). Azóta a legjobb barátok és lakótársak vagyunk. Elviseled, hogy legalább hetente háromszor bejárok a munkahelyedre a gyerekekhez rajzolni, festeni és néha téged az őrületbe kergetni, azt is tűröd, hogy havi szinten változtatom meg valamelyik szobának a színét a lakásban, vagy varázsolom csatamezővé a nappalinkat, mert festeni támadt kedvem, valahogy azt is eltűröd, hogy az esti kalandjaimat hazaviszem, majd reggel útjukra bocsájtom őket.
Mondd csak hogy hogy elviseled a sok marhaságomat? Bizonyára vak vagyok csak azért nem látok a dolgok mögé, te pedig még nem mertél lépni, várod, hogy túltegyem magam végre a történteken és egy éjszakás kalandok helyett valami többre is készen álljak. Mondjuk veled...

//A név szabadon választható, az avi pedig alkudható, ha nem tetszik.
Nagyon várlak * - *