One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Kapcsolatkeresõ

Hailee & Elaine EmptyThaddeus Darnell Wright
Today at 1:22 pm



Lorie x Jude - You are in trouble

Hailee & Elaine EmptyMallorie Dupeyrón
Today at 7:42 am



| Mirabell & Thaddeus |

Hailee & Elaine EmptyThaddeus Darnell Wright
Today at 1:39 am



Behind the business

Hailee & Elaine EmptyRomero D. Bohen
Today at 12:32 am



The snake biting its own tail - Mary & Ewan

Hailee & Elaine EmptyMarianne Brooks
Yesterday at 10:52 pm



Activity Check (09.17-10.01.)

Hailee & Elaine EmptyValentina Delon
Yesterday at 10:22 pm



Valentina & Milo

Hailee & Elaine EmptyValentina Delon
Yesterday at 10:02 pm



Aicha & Aiden - Viszontlátás

Hailee & Elaine EmptyAicha N. Dubois
Yesterday at 9:31 pm



Munkahelyi ismerkedés

Hailee & Elaine EmptyMyna Rosegold
Yesterday at 9:01 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 28 25
Diákok 36 30
Törvényszegõk 14 26
Bûnüldözés 9 14
Hivatal 5 7
Üzlet 14 17
Oktatás 7 5
Munkások 16 11
Egészségügy 12 15
Összesen 141 150
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 29 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 23 vendég :: 2 Bots

Alexandra Ruud, Aveline Everhart, Fable Hill, Marissa Grey, Myna Rosegold, Veronica J. Rhodes


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Hailee & Elaine

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Hailee & Elaine   Hailee & Elaine EmptySzer. Aug. 07, 2019 7:42 pm



Elaine & Hailee

A lényeg nem a valóság megcáfolása, hanem felszínének lehántása, a valóság sajátos és ellentmondásos jellegének feltárása. A legeslegjobb bűvésztrükkök, azok, amelyek nem vesznek el a valóságból. Éppen ellenkezőleg: hozzáadnak.

Nem vagyok egy olyan típusú ember, aki könnyedén megfutamodik a problémák elől, viszont ez a helyzet egy kicsit megijesztett. Alapból az, hogy nem számítottam egy ügyre ma, amikor beléptem az irodába – persze Hwan felkészített arra, hogy itt kézről kézre jár minden, és könnyen kiköthet nálam az, amit más vállal el – de ettől függetlenül nem voltam arra felkészülve, hogy pont valami olyan lesz, amit majd ő a saját repertoárjából sóz rám. Nem mintha ez számomra teher lenne vagy valami, de örültem volna, ha nem lök bele rögtön a mélyvízbe.
Emiatt egy kicsit zavarban is voltam, de ezt a lány előtt egyáltalán nem akartam kimutatni. Egyrészt, mert nyilvánvalóan ő az, akit képviselnem kell és arra van szüksége, hogy magabiztos legyen a fellépésem. Másrészt, egyáltalán nem vet rám túl jó fényt, ha látja a szememben a felkészületlenséget, viszont erről most nem kifejezetten tehettem... Mert ha mondjuk a hétvégén lett volna esélyem belemélyedni valamennyire az ügybe, legalább minimális szinten, akkor nem úgy ülnék itt, mint egy rakás szerencsétlenség.
Pont ezért is ijedtem meg egy kicsit, amikor Elaine közölte velem, hogy az ügyet nem lehet csak úgy továbbpasszolni, de rögtön meg is nyugtattam magam azzal, hogy Hwan minden bizonnyal segíteni fog – ha nem, akkor minimum kibelezem – és valószínűleg a tárgyalásra is el fog jönni, ott lesz, nyugtat a jelenlétével. Eddig egyáltalán nem éreztem őt rossz mentornak, bár azokról a dolgokról, amik közöttünk voltak nehéz lett volna elfeledkezni... Viszont a közös munka meglepően jól ment, és talán valamilyen szinten jól is jött ki az, hogy nem vagyunk egymás számára teljesen ismeretlenek. Mintha úgy érezné, hogy felelősséggel tartozik értem, és ez valamilyen szinten megnyugtat.
A szavai viszont valamilyen szinten megrémisztettek. Én magam is tudtam, hogy kemény fába vágtam a fejszém, de szerettem volna tudni azt, hogy egyáltalán rajtam kívül lesz lehetősége. Nem mintha el akartam volna tolni a dolgot, de megnyugtató lett volna a tény, hogy van még egy dobásom. Ettől függetlenül csak kihúztam a derekam és néhány biztató pillantás után kimondtam a következőket, amivel nem csak őt, hanem magamat is meg akartam erősíteni egy kicsit.
- Akkor úgy néz ki nincs más választásunk – vettem egy mély levegőt és folytattam – Biztosíthatlak róla, hogy minden erőmmel igyekszem majd elérni azt, hogy kedvezően jöjj ki a helyzetből.
Viszont kifejezetten megnyugtatott a tény, hogy a lány bizalommal fordult hozzám. Egyetlen szavát sem vettem támadásnak, mert több ízben is a helyébe tudtam magam képzelni. Egyrészt azért, mert én is járhattam volna hat évesen úgy, hogy a saját édesapám megtagad magától, és nem vállalja azért a felelősséget, amit hát... Szó szerint megcsinált magának. Emiatt legszívesebben megrángattam volna a drága apukát, de a személyes érzéseimet nem keverhetem a munkába. Illetve elég könnyedén a helyébe tudtam magam képzelni sejtettem azt, hogy valószínűleg meg van rémülve, de mindennél fontosabb neki, hogy az édesanyja becsületét helyreállítsa. Én magam sem bíznám oda bárkinek a saját ügyemet és ugyanúgy fenntartásokkal kezelném azt, ha egy ügyvédjelölt intézné a tárgyalásokat.
- Semmi olyat nem kérsz tőlem, amit nem gondolnék alapvetőnek – nyugtattam meg végül – Mert én magam is ha végzünk, tárcsázni akartam Mr. Park számát, hogy meghívjam egy kávéra, és kikérjem a véleményét a részletekről. Az őszinteség pedig alapvetően a munkánk velejárója, és lényegében semmi okom nincs arra, hogy ne mondjam ki azt, amit gondolok, vagy amit az üggyel kapcsolatban látok. Illetve ha téged megnyugtatna, akkor nagyon szívesen beszélek Mr. Parkkal, hogy néha tegye magát szabaddá, és egy-két alkalommal ő is megjelenjen, amikor jössz. Én személy szerint boldog lennék, ha együtt tudnánk végigcsinálni – itt én is megeresztettem felé egy bíztató kis mosolyt. Én magam is kezdtem megérteni azt, hogy Hwan mit látott az ügyben. Én magam is éreztem, hogy ez egy elég nagy csata lesz, ami lelkileg is meg fog edzeni, és az eszemet meg a rátermettségemet is próbára fogja tenni. Kezdtem érezni én magam is azt, hogy nem ülhetek örökké ügyeket tanulmányozva, rá kell menni a gyakorlati tudásomra, mert azzal fogok leginkább fejlődni.
- Számomra így megfelel a dolog – bólintottam – én magam nem fogok előhozakodni vele többet, mert nem cselekedhetek az akaratod ellenére. Ha le tudjuk zárni az ügyet a DNS teszt eredménye nélkül, akkor rajtam nem múlik, szívesen játszok a szabályaid szerint.
Azt már nem tettem hozzá, amivel nyilvánvalóan ő is tisztában volt. Hogy az édesanyját ez nem fogja visszahozni, és bár akármennyire nem akarja ilyesmikkel bemocskolni a nevét, ha egyéb bizonyítékai vannak arra, hogy pontosan ki az apja, van az a szint, amikor már sajnos szükséges a dolgot meglépni... Mert számolni kell azzal, hogy a Boswellek majd visszaélnek a hatalmukkal és a pénzükkel.
- Hát sajnos megvan az esélye annak, hogy el tudják húzni a dolgot... Gyakorlatilag bármeddig – sóhajtottam fel halkan – Vannak törvények, amik nyilvánvalóan szabályozzák a bírósági tárgyalások menetét, viszont sajnos a kezükben van két olyan kártya, amivel mi nem rendelkezünk... Pénz és hatalom. Már pedig, ha bíróságra kellett cipelned ezt az egész ügyet, akkor feltételezem, hogy otthon, családias keretek között nem lehetett megoldani. És mivel ők ilyen szempontból előnyben vannak velünk, arra fel kell készülnöd, hogy 50% esély van rá, hogy a bíró korrupt lesz... Kivizsgáltathatjuk persze ennek a hátterét is, de ha tényleg annyira messzire elnyúlik a kezük, akkor minden bizonnyal öt hat lépéssel előttünk járhatnak. Nem tudhatjuk, hogy hány embert fizettek le, vagy fognak pénzt csúsztatni a zsebükbe azért, hogy téged tönkretegyenek. Mert bár nem ismerem a körülményeket, az alapján, amit elmondtál nekem sejtem, hogy élvezni fogják ahogyan kínoznak téged.
Ezt pont azért mondtam el neki, mert megegyeztünk valamiben. Igazából számunkra az lenne a kedvező, ha el tudnám érni, hogy maga a bíróság rendelje el a DNS tesztet, mert akkor nem tudnának olyan ítéletet hozni, ha az egyezést mutat, amivel elveszítjük a pert. Szóval mondhatni mindenképpen nyertesként kerülünk ki a dologból, viszont tartottam tőle, hogy a bizonyítékaink számai végesek, és ezért előbb meg kell majd lépni ezt a dolgot, mint ahogyan a lány készen állna rá... Nekem pedig pont ezért kéne résen lennem azzal kapcsolatban, hogy egy-egy tárgyalás során mit és hogyan mondok ki.
- Addig is, amire feltétlen oda kell figyelned... Bár ezt minden bizonnyal Mr. Anderton is elmondta neked, de azért szeretném, ha le tudnánk tisztázni a dolgokat. A lényeg, hogy erről az ügyről, vagy a részleteiről senkinek sem beszélj csak akkor ha Mr. Park, vagy én is ott vagyunk. Minden egyes szó, amit kimondasz felhasználható lesz ellened. Nem mondom azt, hogy nem foglak kidumálni a dologból, de határozottan egyszerűbb dolgunk lesz akkor, ha ezt nem kell meglépni – itt megint elmosolyodtam, mert biztos voltam benne, hogy meg fogja érteni a helyzet súlyosságát. Elég értelmes lánynak tűnt ahhoz, hogy tudja: nem játék, amibe ilyen fiatalon kezdett bele, és én is csak akkor tudok segíteni neki, ha ő is elfogadja az én játékszabályaimat.
- Azt megköszönném – bólintottam neki – És bár még egyáltalán nem tudom, hogy mit fogok kézhez kapni, ettől függetlenül szeretnék egyfajta lineáris felépítést. Szóval a következő alkalomkor azt fogjuk megbeszélni, hogy az első tárgyaláson mit lövünk el. Mivel a Boswellek valószínűleg arra fognak játszani, hogy ez inkább öt év alatt legyen lezárva, nem pedig öt perc alatt, szerintem jobb taktika, ha belmegyünk a játékba. Ha lesz egy-két aduász bizonyíték, azt mindenképpen a végére kell tartogatnunk, de ez egyelőre csak egy elképzelés, persze a tárgyalások menetével változhat a dolog. Egyelőre arra kell hagyadkoznunk, hogy hát... Valószínűleg tönkre akarnak tenni téged, és tartani kell a látszatot, hogy ez talán sikerülhet is.
Viszont a következő információbomba, amit felém közvetített, egy kicsit letaglózott. Ha lettek volna kétségeim azzal kapcsolatban, amit a lány állított, ezzel nyilvánvalóan eloszlatta volna őket, és gondolatban vállon is veregettem azért, hogy eszébe jutott ez a dolog. Valószínűleg akkor ő sem lehetett a dologban teljesen biztos, viszont ennek az információnak a hallatára én magam is egy kicsit engedtem a feszült testtartásomon, és öntöttem magamnak is egy pohárral a limonádéból. Észre sem vettem, hogy mennyire kiszáradt a szám ez idő alatt.
- Nem fogom felhasználni – szögeztem le rögtön, miután leküldtem a torkomon pár kortyot a löttyből – Az a célunk, hogy bármiféle teszt bevetése nélkül próbáljuk meg kihajtani belőlük a pénzt, ez tiszta sor. Illetve valószínűleg első ízben megkapnánk azt, hogy a teszteredmény hamis, és hát nem vagyok benne biztos, hogy erre nem tudnának valamiféle bizonyítékot kreálni, szóval jobb ha ez a kettőnk között marad, ebben én is egyetértek. És persze, fel fogom venni az apáddal a kapcsolatot, hogy megpróbáljuk emberi keretek között megvitatni a dolgokat.
Én magam is éreztem, hogy ez nem lesz életem leggördülékenyebben lefolytatott társalgása, de egyet tudtam érteni a lánnyal abban, hogy talán békés úton elintézni a dolgot egyszerűbb lenne. Ha pedig nem partnerek a dologban, akkor nincs más dolgunk, mint bíróságra cipelni az ügyet.
Felálltam, hogy az asztalomhoz léphessek, mert nyilvánvalóan egyszerűbb, ha megkapja az én elérhetőségemet is ahelyett, hogy Hwanon keresztül próbálunk egymásnak üzengetni. Gyorsan fel is kaptam egy névjegykártyát, és visszatipegtem a kanapéhoz, hogy átcsúsztathassam az asztalon a kártyát.
- Ha bármi eszedbe jutna, ott vannak az elérhetőségeim – mosolyodtam el – Akkor telefonálsz, amikor akarsz, mivel Mr. Park eléggé szeret túlórára fogni, és az időm túlnyomó részét itt töltöm. Majd elkérem tőle én is a te számod, és jelentkezni fogok, amint úgy érzem, hogy a családod elé tudok állni.

remélem megfelel. Hailee & Elaine 4146035580 ● 1 500 ● outfit

Hailee R. Marsh
Hivatal
Play by :
Bae Joo Hyun "Irene" ✮✩
Kor :
24
Foglalkozás :
Ügyvédjelölt ✮✩
Hozzászólások száma :
26

Hailee & Elaine Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hailee & Elaine   Hailee & Elaine EmptyCsüt. Aug. 01, 2019 3:49 pm



Hailee & Elaine

Inkább nem mondok semmit, csak követem a nőt, ahogy egy iroda vagy tárgyaló felé visz. A recepciós nő tényleg ellenszenves, nem szeretem az ilyen embereket, akik valamilyen látszólagos hatalmukkal visszaélve bunkóskodnak másokkal. Mert lenézni egy fiatal lányt szerintem bunkóság volt, holott az ügyfelük vagyok, és még a jó ég se tudja, hogy mennyi sok-sok pénzt fogok majd az irodájuknak kifizetni ha lezárul a per. Szóval ja, morcos vagyok rá, de próbálok ettől elvonatkoztatni, amíg Hailee-vel beszélek. Sikerül is, mire leülök már egészen meg is nyugszom, és hideg fejjel tudok gondolkodni. Ami mostanában ijesztően jól megy, a családom legalábbis döbbenetesen jó abban, hogy a legrosszabbat hozza ki belőlem.
Ahogy beszél, csak komoly arccal fürkészem, majd hátra dőlök, és a medálommal kezdek el játszani. Egy szép, kinyithatós ovális medál, amiben anya és apa (mármint akit annak hittem) képei vannak benne. Elgondolkodva húzom a nyári napsütéstől szeplős orrom, mielőtt megszólalnék.
- Hailee, nincs második esély, nem bukhatunk el, mert ez már a másodfokú eljárás lesz. Elsőfokon nyertem, de újra támadnak, és hacsak nem akarunk precedenst csinálni az ügyből vagy a legfelsőbb bíróságig menni, ez az egy dobásunk van. Értékelem az őszinteséged, de neked kell elbírnod a Boswellekkel, mert miután lecsapott a kalapács már Mr Park se tud csinálni semmit. - nem fenyegetni és nem is ijesztgetni akarom, egyszerű tényeket közlök, hogy tudja milyen lapokkal ült le a póker asztalhoz. Tovább babrálom a medált, és a nő arcát fürkészem. Van benne valami, amiért hiszek neki, talán a szimpátiám egyik okozója, hogy ő is fiatal, nem tudom.
- Ha te érzed magadban az erőt, nem is kell félni tőlük. És rendben, tiéd az ügy, de kérlek legyél mindig őszinte velem, és ha úgy érzed nem vagy biztos a dolgodban, kérj tanácsot Mr Parktól. Csak ennyit kérnék tőled, remélem nem veszed bizalmatlanságnak vagy ilyesmi. A sebészeknek is előbb-utóbb élő betegeket kell operálni, szerintem együtt megcsináljuk. - mosolyodok el végül, hiszen ez az igazság, így gondolom a dolgokat. Sok pénzük van, rengeteg, de az igazság a mi oldalunkon áll, ezért sem kell tartanunk a vereségtől. Legvégső esetben majd jöhet a DNS teszt. De csakis a legvégsőben!
Persze azért félek is ettől az egésztől. Ki ne félne? Ha nyerek, viszítek, ha vesztek, veszítek. Csak veszteni tudok ezen a pereskedésen, hiszen családom se így se úgy nem lesz. A családot nem lehet kierőszakolni, ha ők nem kíváncsiak rám, akkor nem kényszeríthetem magamat rájuk, ezzel tisztában vagyok. Még ha most egy bírósági végzésnek köszönhetően lakok a bácsikám házában, akkor is. Ha megnyerném a pert, gyűlölnének, kifizetnének nekem egy zsák pénzt, és soha többé nem állnának velem szóba. Ha elbukok, akkor pedig pénz nélkül teszik meg ugyanezt. Remek kilátások, még a kezem is beleremeg, miközben a környezettudatos, papír szívószállal kevergetem a limonádét.
- Oké. - felelem halványan bizakodva. Eddig is sejtettem, hogy a DNS teszt eredményével megnyerjük a pert, de így utolsó lehetőségnek nagyon is jól fog jönni ha minden kötél szakad. - Akkor majd szólok, ha kezdek belefáradni az egészbe, és akkor jöhet a teszt. Ebben megegyezhetünk? - ajánlom fel az ügyvédnőnek, hiszen tökéletesen biztos vagyok a dolgomban. Jobban is, mint sejtené.
- De akkor mit lehet csinálni? Egyáltalán, törvényes ezt csinálniuk, így húzni a dolgokat? - nézek elképedve, mert ezt viszont még egyik úriember sem mondta, csak afelől biztosítottak, hogy nyerni fogunk. Azt eddig még nem mondták a derék ügyvédek, hogy ez mennyi időt fog igénybe venni! - Rendben, mindent összeszedek… és felhívom Mr Anderton irodáját is, hogy minden anyagot küldjenek át neked még Houstonból. Meg az elsőfokú ítéletet, jegyzőkönyveket, mindent. Elég sok papír, de remélem el tudsz majd indulni azok alapján valamerre. - remélem ez elegendő lesz első körben, aztán majd gondolkodok még én is tovább. De van valami, amit mindenképp el kell neki mondanom, és az ügyfél-ügyvéd titoktartási eskü amúgy is kötelezi majd arra, hogy ne mondja el senkinek sem az információt. Mivel ő nem tűnik olyan pitbullnak, mint Mr Park, tudnia kell miért vagyok ilyen magabiztos.
- Hailee, ezt nem használhatod fel a perben, de semmiképp se bukhatunk el, mert ő tényleg az apám. - nézek rá nagyon komoly arccal - Maradjunk annyiban, hogy megvannak a magam eszközei, és amikor az irodájában jártam, hogy találkozzak vele, de nem volt ott, a zakójáról levettem egy hajszálat. Egy magán laboratóriumban készült egy teszt is, és természetesen igazam van, az a seggfej az apám. Ha köteleznek a törvényszéki tesztre, nem lesz semmi baj, mert csak egyetlen egy féle eredménye lehet. Minden más esetben megint csak hazudnak és valakit lepénzeltek. - mondom egy szuszra, majd egy egész kicsit elmosolyodok. - De azért megpróbálhatnánk velük még egyszer békésen beszélni, ki tudja, hátha most hajlandóak lennének rá. El tudnál intézni egy megbeszélést, amikor már átnézted az anyagokat és úgy érzed te is készen állsz rá? - természetesen nem akarom vakon süketen és némán beküldeni az oroszlánok közé, adok neki annyi időt amennyire csak szüksége van.



credit •   Hailee & Elaine 4146035580   •   Hailee & Elaine 491470528  

Elaine Beaulieu
Diákok
Play by :
Annasophia Robb
Kor :
19
Foglalkozás :
tanuló, építészmérnök
Hozzászólások száma :
21

Hailee & Elaine Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hailee & Elaine   Hailee & Elaine EmptyHétf. Júl. 22, 2019 12:41 pm



Elaine & Hailee

A lényeg nem a valóság megcáfolása, hanem felszínének lehántása, a valóság sajátos és ellentmondásos jellegének feltárása. A legeslegjobb bűvésztrükkök, azok, amelyek nem vesznek el a valóságból. Éppen ellenkezőleg: hozzáadnak.

Én magam sem voltam teljesen biztos abba a helyzetbe, amibe a mai nap során sikerült keverednem, de összességében az egész itteni karrierem számomra egy hatalmas kérdőjel volt, és csak a magabiztosság szempontjából. Viszont a saját kétségeim miatt nem állhatok úgy a lány elé, mint egy rakás szerencsétlenség, mert pontosan tudom, hogy neki fontos, hogy ez az ügy végül pozitív véggel záruljon. Persze tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy ha elmondom majd neki, hogy mi a helyzet és én a szakmát mondhatni még mindig tanulom, akkor annak határozottan nem fog örülni, de erre fel voltam készülve. Lényegében csak annyin múlott az egész, hogy a helyébe tudtam képzelni magam. Én magam is pontosan tudom, hogy ha netalántán valami bajom esne, és egy rezidens orvos vezényelné le a műtétemet, akkor minden bizonnyal utólag nagyon aggódnék, és valószínűleg ő sem fog örülni annak, hogy nem egy veterán, 10 éves tapasztalattal bíró ügyvéd vagyok, mint mondjuk Hwan, de ettől függetlenül reménykedtem abba, hogy át tudjuk hidalni ezt az akadályt. Mert neki vesztenivalója nincs, nekem viszont tanulnom kell, és ez a helyzet talán mind a kettőnknek megfelelő lesz.
Ezért is álltam előtte udvarias kis mosollyal és kihúzott derékkal Jane mellett, holott az határozottan próbált degradálni engem a stílusával. Ez sok dolgozóra jellemző itt, mert én nem éppen tartozom abba a társadalmi rétegbe, mint az itt alkalmazott emberek, és ezért valamilyen szinten lenéznek az emberek és furcsán viselkednek velem. Attól függetlenül, hogy Hwan megmondta, hogy nem az asszisztense vagyok, hanem ugyanúgy teljesértékű ügyvédként fogok dolgozni, tárgyalásokra járni, pereket nyerni, mintha már meglenne a szakvizsgám. Ezért hálás voltam neki, de valamiért néhány dolgozó nem volt hajlandó felfogni a helyzetet, és olyan gusztustalan módon suttogtak össze a hátam mögött, hogy ha nem lenne szükségem egy olyan helyre, ahol rendesen el tudom végezni a gyakorlatomat, akkor biztosan itthagynám a helyet... De jelenleg nem vesztegethetem az időmet válogatással, és mivel még sok ideje nem vagyok itt, reménykedtem abban, hogy a dolog majd változni fog.
A lánynak viszont nem akartam hazudni. Pontosan tudtam, hogy kifejezetten komoly az ügy, amit Hwan rám bízott, ezért úgy is akartam kezelni. Amúgy sem sok értelme lenne azt mondani neki csupán megnyugtatásképp, hogy teljes értékű, önállóan dolgozó ügyvéd vagyok, mert akkor határozottan nem úgy vezetett volna fel az a boszorkány, hogy „Mr. Park segítője, aki az ügyvédúr jegyzetei alapján elmondja a részleteket”, mert lényegében nem erről lesz szó. Pont ezért is költözött egy picikét gúnyos mosoly az arcomra, ahogyan a nő felé fordultam, és a következőket mondtam neki.
- Remélem hallotta a hölgy kívánságát, Jane – egy rideg bólintással jeleztem neki, hogy amint lefutotta felesleges kört a kísérgetéssel, már mehet is a dolgára, és nincsen szükségünk rá. Nem nevezném magam egy pimasz nőszemélynek, de ettől függetlenül volt egy bizonyos hangnem, amit egy recepcióstól nem leszek hajlandó eltűrni és egyáltalán nem azért, mert lenézném az elvégzett munkája miatt, de semmi okom nincs arra, hogy imákba foglaljam a nevét, ha nem képes velem és az ügyfeleinkkel úgy bánni, ahogyan megérdemelné azt.
- Az lehetséges – bólintottam egy aprót – De ez egy munkahely, te pedig az ügyfelünk vagy... Szóval alapvetően az lenne a feladatunk, hogy kiszolgáljunk téged, főleg az ő munkakörében.
A mondat végén csak megcsóváltam a fejem. Imádom az olyan besavanyodott vénasszonyokat, akik a saját boldogtalanságuk miatt másokat is tönkre akarnak vágni.
Amint leültünk hellyel kínáltam a lányt, majd én is vele szemben elfoglaltam a helyet. Éreztem, hogy most jön a beszélgetésünk nehezebb része, hiszen meg kéne győznöm arról, hogy jó kezekben van nála az ügye, és való igaz, hogy ha ezen a részen el fogok bukni, és végül úgy dönt, hogy keres magának valaki mást, akkor már az elején elbuktam a dolgot, ezért is válogattam meg nagyon a szavaimat.
- Beszéltem erről Mr. Parkkal a délelőtt folyamán, amikor felvilágosított arról, hogy az ügyedet én fogom végigvinni – húztam ki a derekam, folyamatosan tartva vele a szemkontaktust – Viszont megmondom őszintén, egyáltalán nem gondolom azt, hogy bíznod kéne bennem. Tény és való, hogy számodra nagy a tét, de már most az elején meg szeretnélek nyugtatni azzal kapcsolatban, hogy ha esetleg elbuknék a Boswellek ellen, akkor Mr. Park átveszi az ügyet tőlem, így te sértetlenül megkapod majd azt, amit szeretnél. Viszont én a magam részéről maradnék az eredeti tervnél, és szeretném ha együtt csinálnánk végig a dolgot és nyernénk meg az ügyet.
Fontosnak éreztem, hogy a dolgoknak ezen részével is tisztában legyen, mert egyrészt joga van tudnia arról, amit mi Hwannal egymás között megvitattunk vele kapcsolatban. Tisztában voltam vele, hogy ő mennyire kiváló ügyvéd, így mertem állítani a lánynak, hogy valószínűleg ha nem is könnyen, de megnyerné neki a pert, mert nem egy olyan ember, aki könnyedén feladja. Viszont én magam sem vagyok egy olyan nő, akit meg lehet vesztegetni vagy fenyegetni, így tudtam, hogy teljes válszélességgel fogok mellette állni, és elmegyek a legvégéig, ha arról van szó.
- Lehet ez vakmerőségnek tűnik, de nem kifejezetten tartok tőlük – jelentettem ki, miközben keresztbe tettem a lábamat magam előtt – Az előző ügyvéd, aki felügyelte a munkámat olyan emberekkel foglalkozott, akik kifejezetten veszélyesek voltak. De ez igazából nem is lényeges, mert a dolgok ezen része téged nem érint. Csak szeretném ha tudnád, hogy lényegében egy az érdekünk.
Mert nyilván nekem is az a legjobb ha normális tapasztalatokat gyűjthetek, amik nem kudarcra épülnek, és meg tudom nyerni neki a pert. Alapvetően a szívemen viseltem a sorsát, mert pontosan tudom, hogy én magam is keveredhettem volna anno ilyen helyzetbe, de ettől függetlenül nem akartam a saját érzéseim miatt vinni az ügyét. Tudtam, hogy ha túlságosan belekeveredek a dologba, akkor csak a saját bokámat ütöm meg, ami miatt két lépés távolságot tartottam a lánytól, még ha ő ezt nem is vette észre.
De ahogy elnéztem a félelmét, miközben Jane meghozta a limonádéját – mert egyértelműen félt, le tudtam olvasni az arcáról a dolgot – hirtelen mégsem tudtam megállni azt, hogy ne sajnáljam meg egy picikét. Talán ennek az is lehet az oka, hogy van egy korabeli testvérem, akit szintén eltaszított az édesanyja, csak mindezt Henrynek tapintatosságból nem mondtuk el.
Figyelmesen hallgattam a szavait, néha egy apró bólintottam, és igyekeztem nem kimutatni azt, hogy egy kicsit talán mégis megijesztett az ügy komolysága. Hiszen az első javaslatom a DNS teszttel el is úszott, viszont megértettem, hogy miért nem szeretné azt. A szám szélét rágcsálva dolgoztam fel egy ideig az információkat, majd a következőt válaszoltam neki.
- Egyelőre nem áll érdekemben rábeszélni a DNS tesztre – szögeztem le – Mert megértem, hogy miért nem akarod azt, viszont utolsó lehetőségnek még mindig ott lesz, hogy leakassz róluk egy csomó pénzt és az arcukba vághasd majd az igazságot. Szóval amondó vagyok, hogy ne teljesen zárkózz el a lehetőségtől, mert az alapján amit elbeszéltél, pontosan olyanok a Boswellek, mint ahogyan azt én magam is hittem volna... Nem fognak leállni.
Legalábbis, ahogyan a fejemben körvonalazódni kezdett a történet, egyre inkább megértettem az óvva intő szavait, és vázolódott fel előttem, hogy milyen családba cseppent.
- Megnyerhetem neked a pert. Majd a következőt is... De fel kell készülnöd arra, hogy nem fognak leállni. Mivel elég pénzük van, akár életük végéig húzhatják a pereskedést anélkül, hogy elfogadnának, én viszont ezt nem szeretném – sóhajtottam fel halkan, majd megcsóváltam a fejem – Szóval maradjunk annyiban, hogy akkor egyelőre nem beszélünk a tesztről, viszont mivel nehéz kör lezs velük ez az egész és nem hinném, hogy partnerek lennének a békés megbeszélésben, első körben szeretném, ha elhoznád anyukád levelét, és átnéznéd a dolgait. Ha bármit találnál, amivel rá tudjuk bizonyítani egyelőre azt, hogy kapcsolatban volt apáddal. Talán nyerni tudunk, ha meg tudjuk lepni őket.
Én magam sem voltam még biztos abban, hogy miként kéne igazolni a vérrokonságot, ha már önmagában a hasonlóság nem elég. Viszont abban biztos voltam, hogy az említett család Elaine-t élete végéig üldözni tudná a bírósági perekkel, hogy a saját vesztét okozzák, ezt pedig én magam sem szerettem volna.

remélem megfelel. Hailee & Elaine 4146035580 ● 1 282 ● outfit

Hailee R. Marsh
Hivatal
Play by :
Bae Joo Hyun "Irene" ✮✩
Kor :
24
Foglalkozás :
Ügyvédjelölt ✮✩
Hozzászólások száma :
26

Hailee & Elaine Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hailee & Elaine   Hailee & Elaine EmptySzer. Júl. 10, 2019 12:39 pm



Hailee & Elaine

Még az otthoni ügyvédem Houstonban, ő adta át az ügyemet ennek az irodának. Úgy gondolta, hogy így kényelmesebb is lesz, nem kell repkedni a tárgyalások miatt, illetve amúgy is ez az illetékes hatóság, emiatt célszerű olyan ügyvéddel dolgoznom, aki ennek a szövetségi államnak a törvénykezésében abszolút profi. Mr Anderton csoporttársa volt az iroda tulajdonosa, így megbízom a döntésében, de ettől függetlenül nem tapsolok az ötletért, hogy most meg új ügyvédeknek sírjam el a bánatomat újra.
Egyszer már találkoztam azzal a hapsival, aki megkapta az ügyet, nem tudom, hogy ő-e az a bizonyos főnök vagy kicsoda. Biztosított felőle, hogy felkészültek, és a végsőkig el fognak menni, ahogyan azt Mr Anderton is megígérte. Én már előre leszögeztem, hogy DNS tesztre nem vagyok hajlandó, illetve, a sikerdíjuk annak az összegnek a 10%-a, amit sikerül kiperelniük az apámból. Mivel dollármilliókról beszélünk, annak egészen csinos a 10%-a is, így biztos vagyok benne, hogy valóban a végsőkig elmennek. Remélem valami buldózert állítanak rá az esetre, egy pitbullt, vérfarkast, emberevő szörnyeteget akit nem lehet megállítani. Mert sajnos az apám ügyvédei sem ma kezdték a szakmát, erősebbnek és határozottabbnak kell lennünk náluk.
Amíg várakozok, a halakat nézem, és egy kicsit bele is feledkezek a dologba. Ami nem is csoda, tekintve, hogy közel húsz perce léptem be az ajtón, és az alatt az idő alatt még egy pohár vizet sem kaptam, pedig eléggé tikkasztó odakint az időjárás. Hallottam én már elsőre is, amikor Jane szólított, de őszintén nem érdekelt, ahogyan őt sem érdekelte, hogy kiszáradok. Amikor viszont már szinte mogorván morrant rám, akkor a pultjához sétáltam, hogy mégis mit szeretne.
Megszorítom Hailee felém nyújtott kezét, és valahol belül örülök is, meg nem is, hogy ő vette át az ügyemet. Egy kicsit fiatalnak tűnik egy ekkora falathoz, vagy csak előítéletes lennék? Másrészt pont amiatt, hogy fiatal, talán jobban megérti majd azt, hogy engem mi motivál, mi az amit szeretnék elérni.
Örömmel nyugtázom, hogy egy egész kancsónyi limonádét készíthet ez a banya, de valamit elfelejtettem:
- Naranccsal. - teszem még hozzá, miközben már lelkesen követem Haileet az iroda felé. Hűű ez a boszorkány Jane, kikészít idegileg pedig most találkoztunk harmadszor. Valószínűleg megvan arról a véleménye, hogy milyen dolog tizennyolc évesen beperelni a saját apámat de kit zavar?
- Láttam már rosszabbat is, Jane hozzá képest igazi dorombolós kismacska. - vonom meg a vállam mosolyogva, mert az apám recis nénije tényleg egy lánctalpas boszorkány! Találkozni akartam vele, oda mentem az irodájához, és gyakorlatilag két percen belül, páros lábbal lettem kirúgva. Szinte szó szerint. De legalább már hallottam az apám hangját, és azt a pillanatnyi, minimális emberségre utaló hezitálást még az előtt, hogy azt mondta volna “küldjék el, nem akarom látni!”. Kezdem azt gondolni, hogy ez az egész konfliktus a testvére, vagy a pénz miatt van. Ha csak egyszer is beszélt volna velem, elmondtam volna neki, hogy felőlem a pénzét feldughatja a seggébe is, nekem csak az kell, hogy ismerjen el a lányának. De ha neki a fájdalmasabb út kell…!
Leülök a kanapéra, és őszinte érdeklődéssel hallgatom mit mond Hailee. Bólintok, majd a hajamba túrok, és elgondolkodva pillantok ki a sokadik emeletről a város felé.
- Mr Park gondolom bízik magában. Az ügyvédem, aki a hagyatékot intézte, Mr Anderton, ő pedig Mr Parkban bízik. Én pedig Andertonban bízok. - teszem még hozzá, csak, hogy körbe érjünk. Várok néhány másodpercet, de elkezdett aggasztani az eset komolysága, és a lány zsenge kora. Nagyon komoly arccal, és elég határozott tekintettel fordulok megint felé. - Logikus következtetés lenne részemről, ha bíznék magában, és akkor körbe bíznánk egymásban, csakhogy számomra óriási a tét, és nem csak az anyagiak tekintetében. Én nem ismerem magát, így Önnek kell tudnia, hogy állja-e majd a sarat a Boswellek ellen? - kérdezem mindenféle bántó vagy sértő él nélkül. Ezt bármelyik másik ügyvédtől megkérdezném, sőt meg is kérdeztem Mr Parktól is. - Az előző ügyvéremet, Mr Andertont már személyében is érték atrocitások az eljárás ideje alatt. - teszem hozzá magyarázólag, hogy tudja mire készüljön. Egy nagy ronda menetre, arra kell készülni.
Jó nagyot sóhajtok, majd mivel Jane megérkezik a limonádékkal, inkább annak szentelem a figyelmem, és mint mindig, ha az ügyvédekkel kell beszélnem, megérzem a félelmet és a tetteim súlyát. A bosszú nagyon ronda és rettentően veszélyes dolog. Épp csak egy icipicit rezzen meg a kezem, amikor a limonádés pohár felé nyúlok, és csak a szerencsémnek köszönhetem, hogy az ajtó csukódásának hangja elnyomta a hasam korgását. Képtelen vagyok enni, vagy fél éve nem fogyasztottam el egyszerre egy normális adag, egész tányér ételt. Kezdek belefáradni ebbe az egészbe, de a mamám miatt nem állhatok le, szeretném, ha visszaadhatnám az elvesztett becsületét. Inkább kezemben a poharammal, az ablakon kifelé bámulva nekiállok elmondani Hailee-nek, hogy röviden mibe is csöppent bele, mintha csak egy újabb dilidokinak mondanám el megint.
- Az anyám a NASA-nak dolgozott, és azt hittem, hogy az egyetlen titok ami vele kapcsolatban szóba kerülhet az univerzum végtelen tárházának titkai. Különös, nem? Három hónappal ezelőttig azt hittem, hogy teljesen elárvultam, nincs senkim a világon, erre az anyám belevont a titkába, megírta egy rohadt levélben az igazat arról, hogy ki is vagyok én. Bizonyára ismerősen cseng Richard Boswell neve, az ő öccse az apám. - az egész rohadt városban ismerik ezt a nevet, ezek mindenkit zsebre vágtak! - A végsőkig hajlandó vagyok elmenni. Bármeddig, pénz, idő, energia nem számít. - felé fordulok, és halvány mosolyra húzódik a szám. - Hailee, nem fogok hazudni, ezt az ügyet öt perc alatt is le lehet zárni és öt év alatt is. Az apám és a családja DNS tesztet követel, de én nem akarom megcsináltatni. Van éppen elég más bizonyítékunk az igazunkra, basszus elég ha a képeinket egymás mellé teszem. Tudom, hogy ő az apám, nem emiatt tiltakozok a teszt ellen, bennem nincsenek kétségek. - ezen a ponton úgy gondolom jobb, ha megállok egy kicsit, hogy megeméssze a hallottakat, és kérdezzen, ha szeretne. Én azt majd később fogok, ha már nagyjából megismerte az ügyet is és engem is.


credit •   Hailee & Elaine 4146035580   •   Hailee & Elaine 491470528  

Elaine Beaulieu
Diákok
Play by :
Annasophia Robb
Kor :
19
Foglalkozás :
tanuló, építészmérnök
Hozzászólások száma :
21

Hailee & Elaine Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hailee & Elaine   Hailee & Elaine EmptyPént. Júl. 05, 2019 3:03 pm



Elaine & Hailee

A lényeg nem a valóság megcáfolása, hanem felszínének lehántása, a valóság sajátos és ellentmondásos jellegének feltárása. A legeslegjobb bűvésztrükkök, azok, amelyek nem vesznek el a valóságból. Éppen ellenkezőleg: hozzáadnak.

- Azt mondtad, polgári joggal, és családi ügyekkel akarsz foglalkozni majd a jövőben ugye? – szegezte egyszercsak oda Hwan a kérdést nekem, miközben a gépre fókuszálva igyekeztem a lehető legátláthatóbban összegezni az egyik elvállalt ügyének az adatait, hogy mindazt csak át kelljen majd holnap pörgetnie, mielőtt találkozna az ügyfeleivel.
- Ühüm – mondtam neki, de rá sem pillantottam. Túlságosan lekötött a feladat, amit kaptam tőle ahhoz, hogy csak a fél figyelmemet szenteljem neki. Talán más ügyvédek ez neveletlenségnek vették volna, de úgy vettem észre, hogy őt nem zavarja, ha közvetlen viszony van közöttünk, aminek hála én is könnyebben fel tudtam oldódni mellette, még a történtek ellenére is.
- Akkor talán itt a lehetőség, hogy egy ilyennel foglalkozz – szólalt meg újra, és elém csúsztatott egy mappát – Nekem most el kell mennem, te pedig a felhatalmazásommal megkaphatod az ügyet.
Ezzel hirtelenjében annyira meglepett, hogy felé perdültem az egész székemmel, aminek hála majdnem sikerült fejre állnom vele, de az utolsó pillanatban sikeresen megkapaszkodtam az asztal sarkára. Alapvetően mivel elég keveset mosolygott, néha egyfajta kihívásnak vettem, hogy kicsikarjak belőle egy két vigyort, de ettől függetlenül most éppen ki tudtam volna kaparni azokat a csillogó szemeket a helyükről... Mert amikor engem nevet ki, az nem ér!
- Mit mondtál? – kérdeztem vissza, akár egy debil, mert úgy ért az egész dolog, mint derült égből a villámcsapás – Azt mondtad, hogy fel akarod mérni, hogy mennyire dolgozom jól!
- Valóban, és ez is a része? De mitől tartasz Hailee? Védtél már törvényszék előtt, nem? – úgy támaszkodott meg a saját ülőalkalmatosságának karfáján, miközben feltette nekem a kérdéseket, hogy egy picit lejjebb hajolt, ezáltal a szemembe tudott nézni... Pontosabban fellesett rám a szempillái mögül, de magával a helyzettel nem voltam hajlandó foglalkozni. Tény és való, hogy védtem már bíróság előtt, de közel sem csináltam jól, és összesen három ilyen eset volt... Az elsőnél sírva kirohantam a teremből, a másik kettőt meg csak szimplán elveszítettem, mert a beszédemmel még magamat sem tudtam meggyőzni. Persze tény és való, hogy teljesen más akkor a dolog, ha egy pedofilt vagy gyilkost kell az embernek képviselnie, de ettől függetlenül nem rendelkeztem túl fényes bizonyítvánnyal.
- Nyugodj meg – szólalt meg végül, mire az ajkamba harapva pillantottam rá. Szóval ennyire feltűnően tönkrevágott a kérdésével? – Ha esetleg úgy alakulna, hogy nem bírsz el vele, akkor majd visszapasszolod. De ez szükséges ahhoz, hogy ténylegesen felmérjem azt, hogy mennyire tudsz önállóan dolgozni. A táblázatszerkesztés, meg a dokumentumok rendezése kiválóan megy, de ez csak egy része annak, amit lefed a munkánk, ezt te is tudod... Szóval szedd össze magad szépen, ma jön a lányka, akinek az ügyében intézkedned kéne...
- Utállak – morogtam az orrom alatt, de már nyúltam is az elém készített dokumentum miatt – Mióta tudod ezt? Egy hete? Két napja?
- Tegnap este óta – vonta meg a vállát – De ez nem olyan dolog, amit sms-ben akartam közölni veled. Tájékoztatni tudod majd őt a dolgokról, és mondom, legrosszabb esetben átveszem az ügyet... Ígérem, legközelebb majd választunk neked valamit együtt, de kíváncsi vagy képes.
Persze valahol megnyugtatott, hogy rám bízta a dolgot, és mivel az időpontig volt még két órám, felcsaptam a kis noteszem, és igyekeztem kijegyzetelni magamnak a fontosabb dolgokat, hogy tudjam legalább memorizálni a részleteket. Alapvetően érdekesnek tűnt az ügy, és kifejezetten örültem, hogy nem a „rossz oldalról” vágott hozzám valakit, bár az alapján, amit eddig láttam belőle, sanszosnak tartom, hogy egy olyan ügyet csípőből visszautasítana, és ez valamiképp megnyugtatott.
Magam nem kifejezetten tudtam, hogy hogyan kéne viselkednem egy ilyen helyzetben, és valószínűleg Hwan is ittmaradt volna velem, ha úgy alakul, viszont van egy sanda gyanúm arra, hogy a hotellal kapcsolatban, halaszhatatlan teendői akadtak, szóval nincs mit tenni, nekem kell beszélnem a lánnyal.
Pont ezért is indultam meg lefelé az irodából, amint jelezték nekem a recepción, hogy megérkezett, és az időpontján már húsz perccel túl is csúsztunk. Úgy voltam vele, hogy egyszerűbb, ha én vezetem fel ide, mintha még kóvályog szerencsétlen össze vissza egy sort, mert azért mi is időre dolgozunk... Bár hozzám más ma biztosan nem fog jönni, viszont nem voltam benne biztos, hogy a drága „felettesem” más meglepetést nem tartogat a számomra.
Oda is siettem a recepciós mellé, aki rögtön szólítgatni kezdte a szőke hajú lányt, de őt mintha teljesen elbűvölték volna az akváriumban úszkáló halak. Éreztem, ahogyan lassan egy kis mosoly jelenik meg az arcomon, miközben a fülem mögé tűrtem egy tincset, ami a kontyomból szabadult ki.
Ugyanezzel a mosollyal az arcomon figyeltem, ahogyan lassan odaballag hozzánk, és amikor meghallottam azt a kis kamaszos flegmasággal kimondott „hm”-t, akkor le kellett hajtanom a fejem, hogy nehogy elnevessem magam. Nekem is van egy nagyjából korabeli öcsém, szóval pontosan tudom, hogy milyen velük, és ettől függetlenül is szórakoztatott a helyzet. Alapvetően gyűlöltem ezt a besavanyodott fapinát, de mivel valószínűleg túl precíz munkát végezhetett, senkinek sem volt érdeke kirúgni, és mivel ez egy munkahely, teljes mértékben lényegtelen mások véleménye egy adott ember személyiségéről, ha dolgozni rendesen tud. A lány tekintetét viszont álltam, ahogyan rámpillantott, és egy apró biccentéssel üdvözöltem is, majd a felém nyújtott kezét is elfogadtam.
- Hailee Marsh – mutatkoztam be hasonlóképpen, finoman rászorítva a kezére, és megrázva azt – Jane, kérem készítsen egy egész kancsóval, és két pohárral együtt, hozza majd fel az irodába!
Alapvetően lágy hangon szóltam hozzá, de éppen annyi tekintélyt parancsoló éle is volt annak, hogy a nő végül köpni nyelni nem tudott, de egy bólintás kíséretében elindult az iroda felé, én pedig intettem a lánynak, hogy kövessük. Viszont csak azután szólaltam meg, miután felkaptam a mappát, ami az ügy részleteit tartalmazza a noteszemmel együtt, és helyet foglaltam az irodában elhelyzett bőrkanapén.
- Ne is foglalkozz vele – mondtam neki, ahogy elindultam a lépcső felé – Nem kifejezetten kedves teremtés. Ellátja a munkáját aztán hazamegy.
Persze pontosan tudom, hogy nem érdekünk a munkaerőt szidni egy-egy kliens előtt, de ettől függetlenül sajnos tény, hogy ha nem képesek normálisan fogadni azokat, akikből kvázi megélünk, akkor valamiféle magyarázatot adni kell a helyzetre.
- Foglalj helyet nyugodtan – paskolgattam meg magam mellett bőr anyagot, jelezve, hogy üljön csak le – Bár valamennyire áttekintettem az ügyet, azért szeretném részleteiben hallani tőled is a dolgokat. Egyelőre nem tudom biztosra állítani, de nagy valószínűséggel ha arra kerülne sor, én foglak majd képviselni, nem Mr. Park. Pont ezért szeretném hallani elsősorban azt, hogy meddig szeretnél elmenni, és utána meg tudjuk beszélni a továbbiakat is.
Szándékosan kerültem egyelőre a saját foglalkozásommal kapcsolatos témát, ugyanis nem volt célom elriasztani innen. Biztos voltam benne, hogy Hwan a segítségemre lesz majd, szóval alapvetően nem féltem... Annyira.

remélem megfelel. Hailee & Elaine 4146035580 ● 1 031 ● outfit

Hailee R. Marsh
Hivatal
Play by :
Bae Joo Hyun "Irene" ✮✩
Kor :
24
Foglalkozás :
Ügyvédjelölt ✮✩
Hozzászólások száma :
26

Hailee & Elaine Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Hailee & Elaine   Hailee & Elaine EmptyPént. Júl. 05, 2019 11:53 am



Hailee & Elaine

Nem teljesen mindennapos, hogy egy gyerek perben álljon a szüleivel. Nálam még ennél is kacifántosabb a helyzet, hiszen fiatal vagyok, ő pedig nem hajlandó elismerni, hogy a vérszerinti apám. Még mindig nem találkoztunk, mert még mindig nem hajlandó látni engem, pedig már két hete a testvére házában élek, a családjával. Vagy családunkkal? Nehéz lenne megmondani, hiszen nagyjából mindenki ferde szemmel méreget, találgatják, hogy csak a pénz miatt csinálom-e az egészet, vagy mit fogok tenni, ha a DNS teszten “győz az igazság” és kiderül, hogy egyáltalán nem kötődök hozzájuk vér szerint. Az van, hogy a DNS teszt, ha engedném, hogy elvégezzék, egyszerűen nem hozhatna más eredményt, mint azt, hogy Mr Boswell (mert mindig mindenki így hivatkozik rá a környezetemben) az apám. Tehát erre az eshetőségre nem készültem fel, ez tagadhatatlan.
Ez az egész hercehurca rengeteg időt, energiát és pénzt emészt fel, szerencsére az anyukám hagyott rám egy tetemes összeget, amiből az egész eljárást és az ügyvédemet is fizetni tudom. Időm meg most nyáron akad bőségesen, szóval egyáltalán nem bántam, amikor felhívtak az ügyvédi irodától, hogy menjek be és egyeztessük, hogy áll az ügy. Első fokon nyertünk, emiatt is élek Richard bácsikám házában, hiszen, elméletben az apámat kötelezték arra, hogy felvegye velem a kapcsolatot és gondoskodjon rólam. Na, hát ezek egyike se igazán jött össze neki, viszont fellebbeztek, így most megyünk másodfokon is harcolni az igazamért. Ragaszkodnak a DNS teszthez, amit én elutasítok, pedig egyébként seperc alatt lerendezne minden kértést és kételyt az eredmény. Nem attól félek, hogy esetleg az derülne ki, hogy nem Mr Boswell az apám, hanem nem akarom az anyukám emlékét így bemocskolni. Mintha bárki is azt feltételezhetné, hogy a kapcsolatuk ideje alatt az anyám megcsalta ezt a pasit… Nem, nem. Ilyet nem játszunk.
Szóval, eljöttem a roppant elegáns ügyvédi irodába, a nagy bőrfotelek és kanapék, mahagóni bútorok meg a bőr borítású ajtók közé. Tiszta retró, valahogy így szokták a filmekben is berendezni a hű de fontos ügyvédek irodáit. Már csak az íróasztalra kellene egy Newton inga, vagy valami más “örökmozgó” szerkezet és tökéletes lenne az összhang. Meg egy antik töltőtoll, állványon. Az nagyon fontos. És a zöld lámpabúra az asztali lámpán.
Nézelődök a recepció előtti várakozó térben, még halak is vannak egy nagy akváriumban. Melléjük ültem le a kanapéra, és eleinte csak nézegettem őket, fél szemmel, aztán, mivel sokat kell várnom, már teljes felsőtesttel feléjük fordultam. Ujjammal egyszer, óvatosan megkocogtattam az üveget, ezzel felhívtam magamra egy szép vitorláshal figyelmét. Az orrom előtt úszkál, forgolódik, én pedig egyre közelebb hajolok az üveghez, és őt nézem. Már annyira unatkozok a közel húsz perces várakozás miatt, hogy felfújom a számat levegővel, majd ajkaimból O betűt formálva tátogok a halacskával egy ritmusban, mintha csak beszélgetnénk.
- Khm! Miss Beaulieu! - hallom a hátam mögül a recepciós nő hangját - Khm khm! - köszörüli már valamivel indulatosabban a torkát, hogy felhívja magára a figyelmemet. - Elaine! - szól rám szinte tökéletes anyai szigorral, mire már felkapom a fejem, és elszakadok a hal szinte már megbabonázó táncától. A bőrkanapén térdelek, orrom szinte az akváriumhoz nyomtam az imént, ahogy a halacskával egy ritmusra tátogtam. Mint egy retardált óvodás.
Megvonom a vállam, és felállok a kanapéról, teljesen olyan arcot vágva, mintha épp nem úgy viselkedtem volna az imént mint egy totális idióta. A pulthoz sétálok, ahol már egy fiatal lány is ácsorog, gondolom miatta szólított meg a recis néni.
- Hm? - kérdezem teljesen ártatlan arccal, mintha mi se történt volna. Ő meg megint olyan szörnyen anyukásan összevonja a szemöldökét. Mert nem voltam túl udvarias, amit el is ismerek, csakhogy ők meg várakoztattak itt vagy húsz percet, pedig időpontra érkeztem.
- Khm! - kezdi a mondandóját a szigorú torok köszörülgetéssel megint - Miss Beaulieu, bemutatom a kolléganőnket, Miss Marsh-t. - int a fiatal lány felé, én pedig követve a mozdulatot, rá mosolygok. - Sajnos az ügyvéd úr házon kívül van, így megkérném, hogy Miss Marsh-sal egyeztesse az ügy részleteit, ő felvilágosítást tud adni az ügyvéd úr jegyzetei alapján.
Bólintok.
- Részemről okés. - vonok vállat mosolyogva, majd a kezem nyújtom a lány felé. - Elaine Beaulieu. - a recis néni csak a szemeit forgatja, szerinte egy neveletlen csitri vagyok. Szerintem meg csak egyszerűen semmi kedvem itt rugózni a formaságokon, egyébként is egy csomó tök fölösleges kört megspórolunk ha kihúzzuk a karót a fenekünkből…
- Jane, kaphatok egy limonádét? - kérdezem tőle, miközben egy iroda felé terelget minket, de már csak azért, hogy cukkoljam. Bólint, nem örül nekem ez látszik is rajta. Tetszik, amikor ideges, valamiért most olyanom van, hogy szegény nő idegein szeretnék táncolni. Ha már elkezdtem, csináljam rendesen! Egyébként is, már amíg várakoztam, meg kellett volna kínálnia kávéval vagy ilyesmivel, szóval az udvariatlanságot nem én kezdtem. Csak folytatom.
Amikor magunkra hagy az irodában, gyorsan végigfuttatom a szemem a helyiségen, és mosolyogva nyugtázom, hogy a kötelező mahagóni-bőrfotelok-örökmozgó-töltőtoll-zöld lámpabúra kombó megtalálható, igazi és nagyon “ügyvédes” irodában vagyunk. Nem várom meg, míg Hailee hellyel kínál, ismerem a járást, így aztán lehuppanok az egyik kényelmes fotelba, de előtte még gondosan elrendezgetem a fehér, pillangókkal díszített ruhácskám szoknyáját, hogy ne gyűrődjön. Mert teljesen barbár azért nem vagyok.


credit •   Hailee & Elaine 4146035580   •   Hailee & Elaine 491470528  

Elaine Beaulieu
Diákok
Play by :
Annasophia Robb
Kor :
19
Foglalkozás :
tanuló, építészmérnök
Hozzászólások száma :
21

Hailee & Elaine Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hailee & Elaine   Hailee & Elaine Empty

Ajánlott tartalom


Hailee & Elaine Empty
Vissza az elejére Go down
 

Hailee & Elaine

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: New York :: Manhattan-
^
ˇ