One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Marshall x Nash - The first look

Tansy & Sanem • when you look in the mirror... EmptyClayton Nash
Yesterday at 11:03 pm



Dinner for two

Tansy & Sanem • when you look in the mirror... EmptyBalázs Csíkszentmihályi
Yesterday at 10:20 pm



Csöbörből... - Alex&Thaddeus

Tansy & Sanem • when you look in the mirror... EmptyAlexandra Ruud
Yesterday at 9:36 pm



work out with . . .

Tansy & Sanem • when you look in the mirror... EmptyAmicia Cole
Yesterday at 9:12 pm



Veni, vidi, vici

Tansy & Sanem • when you look in the mirror... EmptyAnne Diamond
Yesterday at 8:48 pm



Activity Check (09.17-10.01.)

Tansy & Sanem • when you look in the mirror... EmptyDorian J. Lester
Yesterday at 7:35 pm



Nyomtalanul - Myna&Alex

Tansy & Sanem • when you look in the mirror... EmptyAlexandra Ruud
Yesterday at 5:42 pm



Henry HaJoon Marsh

Tansy & Sanem • when you look in the mirror... EmptyHenry H. Marsh
Yesterday at 4:46 pm



Maddie & Jake - Mini date

Tansy & Sanem • when you look in the mirror... EmptyMadelaine Riggs
Yesterday at 3:48 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 28 25
Diákok 37 30
Törvényszegõk 14 26
Bûnüldözés 10 14
Hivatal 5 7
Üzlet 14 17
Oktatás 7 5
Munkások 16 11
Egészségügy 13 14
Összesen 144 149
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots

Amicia Cole, Anne Diamond, Aveline Everhart, Diane N. Miles, Marissa Grey, Prima Polignac


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Tansy & Sanem • when you look in the mirror...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Tansy & Sanem • when you look in the mirror...   Tansy & Sanem • when you look in the mirror... EmptySzer. Jún. 26, 2019 6:33 pm


to Tansy

Hiába csupán néhány napja érkeztem az országba, egy lakást máris magaménak tudhatok. Nem, nem saját pénzen… Kerem pénzén. Neki úgysem fog hiányozni, van még ott, ahonnan ez jött. Otthonos, barátságos, meleg. Pont olyan, amilyenre most szükségem van. Egy idegen országban, ahol még sosem jártam némi baráti légkör nagyon megkönnyíti az ittlétet. Kívülállónak érzem magam, ahogy végigsétálok az utcákon és látom az embereket csoportosan sétálni, hallom őket beszélni egy olyan nyelven, amit közös anyanyelvüknek mondhatnak. Nekem ez az egész még kicsit idegen, de már pár nap elteltével biztonságban érzem magam. Nagyobb biztonságban érzem magam itt egyedül, mint otthon a “családommal”. Hiányzik a hazám, de nem hagytak más választást. Nehéz szívvel hoztam meg a döntést, de muszáj volt. Egyről a kettőre akarok lépni, ezt pedig odahaza nem tehetném meg.
A lakás ugyan barátságos, már egészen jól fel van szerelve, de néhány apróság még hiányzik, ezért is vettem célba a mai napon a híres Macy’s bevásárlóközpontot. Sok plakátot láttam róla, ezért kicsit utána néztem. Különböző emeleten különböző dolgokat lehet kapni; külön emelet a cipőknek, ruháknak, felső ruházatnak, nadrágoknak, háztartási cikkeknek. Nem volt kérdéses, ide el kell jönnöm néhány dologért. Az első kör amolyan terepszemlének mondható, de már most látok pár dolgot, aminek nagy hasznát venném, vagy csupán csak segítenének még otthonosabbá tenni a lakást. Viszont menet közben leér a fél liter víz, amit az elmúlt nagyjából negyed óra alatt sikerült meginnom ebben a hőségben. Mielőtt a második körömet rónám meglátogatom a mosdót, ami meglepő mód kifejezetten tiszta és kultúrált. A csaphoz lépek, táskámat lerakom magam mellé a pult egy tiszta részére. Amikor a szappanért nyúlnék, a mellettem álló nővel véletlen összeütközöm, ő is pont akkor nyúl oda. Egy elnézértkérő mosolyt villantok rá a tükörben, de a mosolyom a következő pillanatban eltűnik. Nem hiszek a szememnek, ez biztosan valami rossz vicc. Hirtelen a lélegzetem is elakad. Nagyot nyelek, közben lassan felmérem a nő arcvonásait. Pontosan úgy néz ki, mint én.
- Mi a…


Sanem Aldemir
Munkanélküliek
Play by :
× elçin sangu
Kor :
25
Foglalkozás :
× ex-history teacher; professional job seeker
Hozzászólások száma :
15

Tansy & Sanem • when you look in the mirror... Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tansy & Sanem • when you look in the mirror...   Tansy & Sanem • when you look in the mirror... EmptySzer. Jún. 26, 2019 7:22 pm



Sanem and Tansy
when you look in the mirror


Ez az új élet, házasnak, feleségnek lenni még mindig annyira szokatlan és idegen a számomra. Nem tudom, hogy képes leszek-e valaha megszokni, illetve Max-et, hogy ő a férjem. Férjem. Még kimondani is furcsa, gondolatban is. Pedig már néhány hete ez a valóság. Őszintén nem tudom, hogy fog ez működni hosszútávon, működhet-e egyáltalán, hisz annyira más, mint ahogy gyerekkorunkból emlékeztem rá, vagy mint amilyennek tiniként hittem őt. Ő változott meg, vagy én, magam sem tudom, de jelenleg leginkább irritál, nagyjából minden, amit mond, vagy tesz. Öntelt, nagyképű, azt hiszi, az övé az egész világ, és hogy mindenkinél mindent jobban tud. Néha még az is idegesít, ha csak rám néz. Ahogyan rám néz. De lehet, az én fejemben van a hiba. A gondolkodásomon kellene változtatni, vagy ilyesmi. Szóval most azon vagyok, hogy változtassak. Például azzal, hogy egy-két aprósággal otthonosabbá varázsoljam a lakásunkat. Attól talán jobban érezhetjük magunkat, és egymással is normálisabban tudunk viselkedni. Vérszegény próbálkozás, de valahol el kell kezdeni. Egy-két növény, díszpárna, pár apróság... Még nem igazán tudom, mit akarok, úgy vagyok vele, hogy majd megtudom, ha meglátom.
Munka után az ügynökségtől egyenesen a plázába megyek, de mivel indulás előtt elfelejtettem kimenni a mosdóba, így érkezés után azzal kell kezdenem. Az agyam csak félig regisztrálja, hogy valaki más is áll a tükör előtt, amikor előre lépek, de nem igazán foglalkozom vele, kicsit elveszek a gondolataimban. Ám amint a kezünk összeütközik a szappanért nyúlva, már automatikusan felpillantok... és a tükörben a saját mosolyommal szembesülhetek. Csakhogy én nem mosolygok.
- Heh? Öhm... - A homlokomat ráncolva meredek előre. Nem értem most mi van. Aztán lassan oldalra fordulok. Még mindig nem értem. Nem is nagyon gondolkodom, ahogy a másik felé nyújtom a kezem, majd belecsípek egy kisebbet az arcába. - Upsz! Te igazi vagy? Haha! Nem-nem, az nem lehet – rázom a fejemet nevetve, majd hirtelen felpillantok, és a mosdó felső sarkait pásztázom kandi kamera után kutatva, eredménytelenül. - Ez valami vicc? Meg akarnak tréfálni? Maxwell találta ezt ki? Ki gondolta volna, hogy humora is van? - nevetgélek tovább, mert az agyam még nem képes befogadni, amit látok. A csaj pont úgy néz ki, mint én. Talán csak egy kicsivel rövidebb a haja, és máshogy van felöltözve. De azt leszámítva...

credit • megjegyzés: iko iko • szószám

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆






Tansy Keaton
Mûvészet
Play by :
ㅇ Elçin Sangu
Kor :
25
Foglalkozás :
ㅇ creative writer, photographer
Hozzászólások száma :
21

Tansy & Sanem • when you look in the mirror... Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tansy & Sanem • when you look in the mirror...   Tansy & Sanem • when you look in the mirror... EmptySzer. Jún. 26, 2019 8:40 pm


to Tansy

Az ember az élete során hozzászokik; ha belenéz a tükörbe, akkor látja a saját hasonmását. De az a hasonmás csak egy kép, ami visszanéz a tükörből. Nem valós, nem megfogható, csak a tükör fogságában létezik. Most viszont, ahogy belenézek a tükörbe, nem csak egy hasonmást látok. A mellettem álló nő, akivel pont egyszerre nyúltunk a szappanért, a kiköpött másom. És ő határozottan nem csak a tükör síkjában van. Egy hús-vér előlény, mellettem áll, úgy néz ki, mint én, ugyanolyan magas, mint én, csak a ruhánk különbözik. Meg egy kicsit a hajunk hossza. Ettől függetlenül megszólalásig egyformák vagyunk. Értetlenül állok mind a nő, mind a szituáció előtt, az államat valahonnan a padlóról kell összeszednem. Váratlanul belecsíp az arcomba, én pedig úgy hessegetem el a kezét a közelemből, mintha szúnyog lenne. Ez azért egy kicsit gyors és sok egyszerre, nem? Nálam sokkal mond, megkérdőjelezi lényem valódiságát. Félrebiccentett fejjel mérem végig alaposabban. Tényleg a kiköpött másom. Vagy én az övé.
- Nem, én... - csóválom meg a fejem halkan mormolva a szavakat. - Nem tudom, ki az a Maxwell - válaszolom, ami elsőnek eszembe jut. Igazság szerint tényleg nem tudom, miről beszél. - Maga amerikai? - szegezem neki a kérdést. Egyből feltűnt, hogy nincs akcentusa velem ellentétben. Igazán különös helyzet. Sokan mondják, hogy mindenkinek van egy hasonmása a világban; ezt persze nem úgy kell érteni, hogy olyan, mintha klónozták volna, csupán nagy a hasonlóság a két személy között. Most is ez lehet a helyzet. Vagy mégse, mivel tényleg pontosan ugyanúgy nézünk ki. De én ezt nem értem... Ez hogy lehetséges? Elég nevetséges gondolat, hogy esetleg az ikrem lehet. Nekem nincs testvérem. Sosem volt. Mondjuk egy bátyónak mindig is örültem volna, de... Hű. Ez nekem egy kicsit sok most.


Sanem Aldemir
Munkanélküliek
Play by :
× elçin sangu
Kor :
25
Foglalkozás :
× ex-history teacher; professional job seeker
Hozzászólások száma :
15

Tansy & Sanem • when you look in the mirror... Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tansy & Sanem • when you look in the mirror...   Tansy & Sanem • when you look in the mirror... EmptyCsüt. Jún. 27, 2019 1:12 pm



Sanem and Tansy
when you look in the mirror


A döbbenet, a hitetlenkedés, az elképedés váltakozik bennem. Egy pillanatig még azt is elhiszem, hogy talán csak képzelődöm. Annyi váratlan változás történt az életemben az utóbbi időben, hogy annyira meg sem lepődnék, ha kiderülne, hogy az agyam fellázadt. De a másik félnek koránt sem tetszik a kis tesztem, ahogy a valódiságát ellenőrzöm.
- Jól van, bocsi – húzom vissza a kezem automatikusan reagálva, de még mindig nem fogom fel a helyzetet. A következő gyanúm az, hogy Maxwell szórakozik velem, de ezt sem gondolom végig teljesen, mégis miért csinálna ilyet? Vagy hogyan? Hogy lehetne teljesen lemásolni egy embert? Ilyen csak a filmekben van. Azt hiszem. De a nő tényleg itt áll előttem, nagyon is valódi, és végül meg is szólal.
- Max a férjem. És igen, amerikai vagyok – bólintok, még mindig elképedve bámulva rá. Felfoghatatlan. Várjunk csak! - Maga nem az? Nem amerikai? - Kapok észbe, és közben arra is ráeszmélek, hogy akcentusa van. Valami keleti akcentus. Mint... nem is tudom, orosz? Vagy... arab? - Ó, istenem! Török! Igaz? Hát persze! Török. Te jó ég, ez... ez... ez nem lehet! Tényleg török – kapom tenyeremet a szám elé, és ezúttal már kimeredt szemekkel, bambán meredek rá. Ilyen nincs! Nem létezhet. Kezd valamiféle kép összeállni a fejemben arról, hogy mi is a helyzet, de ezt egyszerűen még nem tudom megemészteni. Valóban lehetséges volna? Még gondolatban kimondani is őrület! Szerintem én mindjárt elájulok. A-a! Visszalépek a mosdóhoz, megmosom a kezem, aztán vizet lötykölök az arcomra is. Ez nagyon abszurd.

credit • megjegyzés: iko iko • szószám

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆






Tansy Keaton
Mûvészet
Play by :
ㅇ Elçin Sangu
Kor :
25
Foglalkozás :
ㅇ creative writer, photographer
Hozzászólások száma :
21

Tansy & Sanem • when you look in the mirror... Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tansy & Sanem • when you look in the mirror...   Tansy & Sanem • when you look in the mirror... EmptyCsüt. Jún. 27, 2019 2:55 pm


to Tansy

Nem csak az én arcomon jelennek meg a meglepettség és az enyhe sokk jelei. Immár nem a tükröt nézem, hanem a mellettem álló nőt, de még mindig olyan érzésem van, mintha tükörbe bámulnék. Nehéz elfogadni a helyzetet. Nemrég érkeztem ebbe az országba, ami teljesen más, mint a hazám. Az emberek, az épületek, a szokások, egy szóval minden. Óriási sokként ért először a hatalmas kultúrális különbség, de nincs sok választásom, alkalmazkodnom kell. Nagyon más, nagyon szokatlan, de igazából tetszik, hogy végre van lehetőségem kitörni abból a közegből. Az egyetlen, ami tényleg megijeszt, az a sok ismeretlen ember. Kicsit egyedül érzem magam. Sosem voltam egy társasági ember, de itt nem ismerek senkit. Csak magamra számíthatok, meg kell tanulnom a saját lábamra állni, amire odahaza nem volt lehetőségem, akármennyire is szerettem volna. Ott egy nőnek teljesen más helyzete van, mint itt. Ehhez még hozzá kell szoknom. Ahogyan a velem szemben álló nő látványához is.
A férje. És amerikai. Csak tátott szájjal bámulok, nem jön ki belőlem semmi értelmes. Egy idegen nyelven mindig nehezebb szavakba önteni a fejünkben megfogalmazódott gondolatainkat, de ez még az anyanyelvemen is nehéz lenne most. A származásom legalább annyira meglepetésként éri őt, mint engem az övé. Egy darabig csak némán állok, aztán visszafordulok a mosdókagyló felé. Körültekintően nyúlok ezúttal a szappan felé, nehpgy megint baleset legyen belőle. Lassan, komótosan mosom meg kezeimet, közben még mindig az előző kis jelenetet emésztem. Ez nem lehet... A gondolat, ami megfogalmazódik bennem egyszerre tűnik őrültségnek és lehetetlennek. Nekem nincs testvérem. Arról tudnék. Egyke vagyok, egyedül nevelkedtem, a szüleim sem beszéltek róla, hogy lenne egy másik felem. Nem létezik, hogy ilyen dolgot eltitkolnának előlem, ők nem olyan emberek, szóval biztos van erre valami normális magyarázat. Valami olyan, ami megállja a helyét. Valami elfogadható és ésszerű. A kézmosás után a szárítóhoz lépek, aládugom a kezeimet, az pedig hangos búgással adja tudtomra a működését. Nagyjából száraz kézzel lépek vissza a táskámhoz, derekammal pedig a pultnak dőlök. Nem tudom, mit kéne mondanom. Idegen a helyzet, kellemetlenül érzem magam. Nézem, hogy a hasonmásom az arcát mossa. Ennél talán többet kéne csinálnom, de nem visz rá a lélek.


Sanem Aldemir
Munkanélküliek
Play by :
× elçin sangu
Kor :
25
Foglalkozás :
× ex-history teacher; professional job seeker
Hozzászólások száma :
15

Tansy & Sanem • when you look in the mirror... Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tansy & Sanem • when you look in the mirror...   Tansy & Sanem • when you look in the mirror... EmptyCsüt. Jún. 27, 2019 3:14 pm



Sanem and Tansy
when you look in the mirror


A hallgatás beleegyezés, ezt szokták mondani. Nem felel a feltételezésemre, nem igazolja, nem is tiltakozik, talán csak meglepi, hogy eltaláltam. Szóval... ezek szerint igazam volt. Török. Ezt elég nehéz megemésztenem. Vajon a szüleim tudják? Tudták, amikor, örökbe fogadtak, hogy van egy testvérem is? És ha igen, miért csak én kellettem nekik? Mi történt a másik felemmel? Ha egyáltalán tényleg az. Ez még mindig hihetetlen. De ekkora hasonlóságra nem lehet más magyarázat. Hiszen szinte pontosan ugyanúgy nézünk ki. Mintha csak tükörbe néznénk. Akárcsak az előbb. A kezemet és az arcomat mosom, de a szemem sarkából őt figyelem. Vajon miben hasonlítunk még, a külsőnkön kívül? Valószínűleg nem sok dologban, hiszen annyira különböző világból jöttünk. Bár ezt igazából nem tudhatom. Megáll mellettem, magamon érzem a tekintetét, én is ismét felé pillantok. Egymást fürkésszük, amíg én is megszárítom a kezem. Aztán a szárító mellett nekivetem a hátamat a falnak. Abszurd. Mondani kéne valamit.
- Engem örökbe fogadtak. Itt nevelkedtem, de Törökországban születtem. Emiatt gondoltam, hogy te is onnan származol. - Jegyzem meg csendesen. Szinte észre sem veszem, hogy átváltok tegezésre, automatikusan jön. De ha már tényleg a testvérem, és egyelőre úgy tűnik, az, akár hagyhatnánk is ezt a fajta formaságot.
- De igazából ezen kívül nem tudok semmit arról, honnan jöttem. Nem tudok semmit az igazi szüleimről. Te most érkeztél? - Csak az erős akcentusból tippelek. - Ne haragudj, de ez annyira bizarr – ingatom a fejem, majd ismét megdörzsölöm az arcomat a tenyeremmel, ezúttal száraz kézzel.
- Mi lenne, ha... nem is tudom... meginnánk együtt egy kávét? - vonogatom a vállam, és még egy vérszegény mosolyra is futja. Ha őt is érdekli ez a szitu, és szeretne róla beszélni, vagy mit tudom én... szóval talán jobb lenne a mosdón kívül folytatni.

credit • megjegyzés: iko iko • szószám

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆






Tansy Keaton
Mûvészet
Play by :
ㅇ Elçin Sangu
Kor :
25
Foglalkozás :
ㅇ creative writer, photographer
Hozzászólások száma :
21

Tansy & Sanem • when you look in the mirror... Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tansy & Sanem • when you look in the mirror...   Tansy & Sanem • when you look in the mirror... EmptyCsüt. Jún. 27, 2019 3:33 pm


to Tansy

Néma csöndben állok és figyelem őt, ami elég bizarr helyzetet eredményez. A kínos csendet egy darabig csak a kézszárító géphangja töri meg. Ilyen helyzetekre nem lehet felkészülni, ezt pedig jól bizonyítja a viselkedésünk is. Idegenek vagyunk egymás számára, hiába nézünk ki ugyanúgy. És ez annyira... furcsa. Mármint... lehet, tényleg a testvérem. De akkor miért nem együtt nőttünk fel? Miért lettünk szétválasztva? Miért nem mondtak erről a szüleim semmit? A szüleim egyáltalán tényleg a szüleim? Ha ezt eltitkolták előlem, akkor még mi mást? Annyi kérdés fogalmazódik meg benne, a gondolataim csak cikáznak a fejemben. Kettőnk közül ő szólal meg először, amire felkapom gondolkodás közben föld felé kapott fejemet. Örökbe fogadták? Tehát kettőnk közül én vagyok az, aki tényleg otthon nőhetett fel. A miértek csak tovább gyűrűznek. Rengeteg kérdésem van, de nem csupán felé. Inkább a szüleim felé. Hogy voltak erre képesek? Némán hallgatom végig a történetét. Semmit sem tud a származásáról, viszont azzal mindeddig tisztában volt, hogy örökbe fogadták.
Csöndben bólintok kérdésére. Illene már mondanom is valamit, de azt hiszem, akiknek tényleg mondaniuk kéne valamit, azok a szüleim. A szüleink. Némi magyarázattal tartoznak mindkettőnknek.
- Igen, nekem is. - Én is kellemetlenül érzem magam. Olyan kényelmetlen ez a helyzet.
- Persze, az jól esne - válaszolom halkan, a bevásárlás most várhat. Van fontosabb dolgom is néhány kiegészítő megvételénél. - Tudod... - kezdek bele a mellékhelyiséget elhagyva a lift felé véve az irányt. - Sosem mondták, hogy van egy testvérem, akit örökbe adtak. Pláne nem, hogy ikertestvérem volna - csóválom meg a fejem a földet bámulva. Teljesen letaglózott ez a találkozás. Úgy érzem magam, mint akin egy úthenger ment át. De ami a legrosszabb, hogy mérhetetlenül nagyot csalódtam a szüleimben.


Sanem Aldemir
Munkanélküliek
Play by :
× elçin sangu
Kor :
25
Foglalkozás :
× ex-history teacher; professional job seeker
Hozzászólások száma :
15

Tansy & Sanem • when you look in the mirror... Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tansy & Sanem • when you look in the mirror...   Tansy & Sanem • when you look in the mirror... EmptySzomb. Jún. 29, 2019 7:41 pm



Sanem and Tansy
when you look in the mirror


Várakozva nézek a másikra, hogy mit szól a kávézós ötlethez. Azon sem lepődnék meg, ha nemet mondana, és faképnél hagyna. Bennem is ott a késztetés, hogy elhúzzak innen és... nem is tudom, beleordítsak egy nagyot a semmibe, a fejemet verjem a falba... vagy még inkább: a szüleimre ordítsak, miközben számon kérem őket. Én imádom a szüleimet. Felnézek rájuk. A példaképeim. Rajongok értük. Persze ezt beárnyékolják az elmúlt hónapok történései, hogy kiderült apám szerencsejáték-függősége, a temérdek adóssága, amit anya is egy évig titkolt, majd miattuk férjhez kellett mennem valakihez, akit nem szeretek... De ezt eddig átmeneti problémának fogtam fel, egy kisebb (nagyobb) zökkenőnek, amelyet majd együtt megoldunk, túltesszük rajta magunkat. Ám most... Nem tudom mit gondoljak. Lehetséges volna, hogy ők nem tudtak a testvérről? És mégis hogyan zajlott ez az egész? Az ártatlanság vélelme megilletné őket is, de jelenleg tele vagyok kétellyel, irányukba is, és úgy érzem, van itt valami a háttérben az örökbefogadásommal kapcsolatban, valami, amiről tudnak, de nem mondták el.
- Én is azt hittem, hogy egyke vagyok – csóválom magam is a fejemet. Egyedül mentem a mosdóba, és most ketten képünk a liftbe. Mint két tojás. Furcsa, úgy érzem, mintha mindenki bennünket bámulna. Én tuti magunkat bámulnám kívülről, ha tehetném. Próbálnám befogadni a látványt. Ketten vagyok. Kettő van belőlem.
- Egyébként Tansy a nevem. Constanse, de a Tansy-t jobban szeretem. Születésem után a szüle... szüleink... a Derya nevet adták nekem – teszem hozzá csendesen. Ha a testvérről nem is tudott, de ezt a nevet talán már hallotta emlegetni tőlük. Vagy nem. Ez elég... keserű érzés. Annak ellenére is, hogy nem ismerem őket, nem hiányozhatnak, és volt két jó ember az életemben, aki szeretett, és gondoskodott rólam, furcsa és keserű belegondolni, hogy eldobtak maguktól, majd élték tovább a mindennapjaikat, mintha soha nem is léteztem volna. Szeretnék róluk kérdezni, többet megtudni, annyi, de annyi kérdésem lett hirtelen, de korai lenne ezeket a hasonmásomra zúdítani.
- És mi járatban érkeztél? Munka, nyaralás, vagy más? - próbálom egyúttal megtudakolni azt is, meddig is marad.

credit • megjegyzés: iko iko • szószám

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆






Tansy Keaton
Mûvészet
Play by :
ㅇ Elçin Sangu
Kor :
25
Foglalkozás :
ㅇ creative writer, photographer
Hozzászólások száma :
21

Tansy & Sanem • when you look in the mirror... Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tansy & Sanem • when you look in the mirror...   Tansy & Sanem • when you look in the mirror... EmptySzomb. Jún. 29, 2019 11:54 pm


to Tansy

Igyekszem feldolgozni a helyzetet. A sejtésem szinte egészen biztosan állíthatóan tény most már. Van egy testvérem. Méghozzá egy iktertestvérem van, aki ugyanúgy néz ki, mint én. Huszonöt éven keresztül abban a hitben éltem, hogy egyke vagyok, a szüleim egy szem gyermeke, ehhez képest csupán pár nap egy vadidegen országban a világ másik felén, és egyből belebotlok egy mosdóban az iktertestvérembe, aki nem mellesleg amerikai. Ezek szerint itt nevelkedett, itt fogadták örökbe. Ő a nyugati világban nőt fel, a gondolkodása is valószínűleg teljesen más, mint az enyém. Rengeteg érzelem kavarog bennem; nem értem, miért titkolták el ezt előlem... előlünk, kicsit dühös is vagyok, ráadásul nagyon csalódott, és azt hiszem, némi irigység is motoszkál bennem, amiért a hasonmásom abban a világban élt eddig is, amiről én csak álmodozni mertem idáig. Kíváncsi vagyok, milyen ő valójában – mármint a külsőségeket leszámítva. Milyen ember? Mennyi hasonlóság van bennünk? Teljesen különbözünk, vagy azért vannak azonos szokásaink? Mindketten abban a tudatban voltunk, hogy nincs testvérünk. Az ő szülei vajon mennyi mindennel voltak tisztában, amit nem mondtak el neki? Kétlem, hogy fogalmuk nem volt a másik gyerek – azaz szerény személyem – létezéséről. Én nem kellettem nekik? Vagy egészen más van a háttérben? A liftben megnyomom a földszint gombot, a felvonó pedig másodpercek alatt leszállít minket a kijárattal szembeni óriási térre, ahol az illatszerek olyannyira átjárták a levegőt, hogy már-már menekülni lenne innen kedvem.
- Sanem – árulom el a saját nevemet. Miért érzem kellemetlenül magam emiatt? Az ő neve annyira... amerikai az enyémhez képest. A szüleink által választott neve már sokkal közelebb áll az én szívemhez. Constance... Tansy... ízlelgetem magamban, ahogyan a testvérem szót is, de valahogy annyira idegen és ijesztő is egyben. Nem nekem kéne rosszul éreznem magam, hanem a szüleinknek, amiért ilyen súlyos titkot őriztek, és tovább is őriznék, ha nem futottunk volna egymásba teljesen véletlenül.
A kérdései úgy hangzanak, mintha csupán egy régi ismerőssel beszélgetne, akit évek óta nem látott. Meglep, de valahol mégis el kell kezdeni, nem?
- Újrakezdés – válaszolom röviden. Az irányt a kijárat felé veszem elhaladva a tömérdek illatszert árusító stand mellett, kerülgetve a feketébe öltözött eladókat, akik még a szűk folyosókon is próbálják elkapni az embert egy-egy „illat tesztre”. Az előbb annyi kérdés volt a fejemben, most viszont nem tudom, mit mondjak. Hogy kell egy soha nem látott testvérrel beszélgetni? Nincs ehhez valami használati utasítás?
- Neked... – kezdek bele végül, bár nehezen szedem össze gondolataimat. – Neked milyenek a szüleid? – kérdezem halkan, közben tekintetemet le sem veszem a földről. Szégyellem magam, amiért ezzel kezdek, de mégis érdekel, milyenek ők. Hogy miről maradtam le. Kikről maradtam le. Hogy milyen emberekkel élhettem volna, ha nem úgy döntenek, hogy csak az egyikünk kell nekik.


Sanem Aldemir
Munkanélküliek
Play by :
× elçin sangu
Kor :
25
Foglalkozás :
× ex-history teacher; professional job seeker
Hozzászólások száma :
15

Tansy & Sanem • when you look in the mirror... Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tansy & Sanem • when you look in the mirror...   Tansy & Sanem • when you look in the mirror... EmptyHétf. Júl. 01, 2019 1:44 pm



Sanem and Tansy
when you look in the mirror


- Szép név – reflektálok a nevét hallva, de kicsit eltűnődve. Sanem. Különlegesen cseng. Keletien. Számomra idegen, de tetszik. Illik hozzá, az akcentusával, ezzel a kicsit... elveszettség érzéssel a tekintetében. Halványan rámosolygok, míg elhagyjuk a liftet, majd az érkezésének okáról kérdezem. Kíváncsi vagyok, mi hozta ide, meddig marad. Lesz-e még esélyem megismerni, mielőtt eltűnne, ahogy jött? Furcsa, szomorkás érzés jár át. Aztán kicsit meglep a válaszával. Talán a szemeim is kissé elkerekednek.
- Ó, értem – először csak ennyit tudok rá reagálni. Tehát itt marad? Nem megy vissza? Vajon mi történhetett vele? Ha itt akar újrakezdeni, lehet történt vele valami odahaza. - És... öhm... egyedül érkeztél, vagy valakivel együtt kezdesz újra? - pillantok újra és újra felé, míg az illatfelhőkön keresztülvágva néha-néha a környezetünk is maga felé vonzza a tekintetemet. Nem tudom, milyen feleletre számítok, vagy miben reménykedem. Talán hogy a szüleink is itt vannak, hogy velük is találkozhatok. Ha tényleg ők az igazi szüleink. Bár valószínűleg így van, csak ez még olyan zavaros.
Aztán felteszi ezt a kérdést, és ezúttal kicsit hosszabban, eltűnődve meredek rá. Nem is tudom azonnal, mit feleljek. Az elmúlt heteim másból sem álltak, mint mosolygásból és hazugságokból. Minden barát, rokon, kolléga, ismerős előtt eljátszani, milyen boldog vagyok az új házasságomban, amibe a szüleim kényszerítettek bele, mert nem engedhetjük meg magunknak, a cég és a jövőnk érdekében, hogy kiszivárogjon az igazság. Nem tudhatjuk, kiben bízhatunk, nem kockáztathatjuk meg, hogy bárki beszél a sajtóval, amíg ez az egész le nem cseng, és a vállalat újra meg nem erősödik. De én nem vagyok jó színész, és ez az egész lefáraszt. Megerőltető. Bár az ismerősöknek legalább nem kell sokat hazudoznom. Errefelé szinte mindenki tudja, hogy Max-szel együtt nőttünk fel, egy örökkévalóság óta ismerem, és sokan még azt is sejthették, hogy Európa előtt, tiniként szerelmes voltam belé... vagy mondjuk inkább úgy, rajongtam érte. Szóval nem kell butaságokat kitalálnunk a megismerkedésünkről, romantikus kis sztorikkal előállni, általában elég csak egy kicsit megjátszani magunkat és mosolyogni, azt mutatva, hogy minden tökéletes.
De most itt ez a lány, akiről kiderült, hogy a sosem látott testvérem, akivel mindketten huszonöt évig hazugságban kellett élnünk, és most minden olyan zavaros. A történtek után egyszerűen nem szeretném hazugságokkal kezdeni a megismerkedésünket is.
- Ők... jó emberek... Jók voltak hozzám, de ők sem tökéletesek. Az utóbbi időben gyakrabban vannak... problémáink. Ráadásul apám nincs jól – próbálok a lehető legőszintébben felelni anélkül, hogy a zűrös életemet az első tíz percben ráborítanám.
- Na, és... ők? Tudod, a... szüleink? Ők milyenek? - dobom vissza az ő térfelére a labdát. Már az előbb fel akartam neki tenni a kérdést, de nem mertem, most viszont esélyt adott rá, hogy én is érdeklődjek róluk.

credit • megjegyzés: iko iko • szószám

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆






Tansy Keaton
Mûvészet
Play by :
ㅇ Elçin Sangu
Kor :
25
Foglalkozás :
ㅇ creative writer, photographer
Hozzászólások száma :
21

Tansy & Sanem • when you look in the mirror... Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tansy & Sanem • when you look in the mirror...   Tansy & Sanem • when you look in the mirror... EmptyHétf. Júl. 01, 2019 2:33 pm


to Tansy

Hajam színét átveszi az arcom is, szemeimet egy pillanatra lesütöm.
- Köszönöm, a tied is – mosolygok végül rá. Ikrek vagyunk, mégis ő ízig-vérig amerikainak tűnik velem ellentétben. A neve, ahogy beszél, ahogy mozog. Két külön világban nevelkedtünk, ez pedig meglátszik rajtunk. Külsőleg ugyan nem, de belsőleg igen.
- Egyedül – felelem tömören, miközben a lenti tömegben cikázva a kijárat felé haladunk. Sejtem, miért kérdezte meg, de sajnos nem tudom neki megadni azt a választ, amire valószínűleg számít. A helyében én is találkozni szeretnék a biológiai szüleimmel, ha már fény derült egy ilyen titokra, de ők nem jöttek. Ők soha nem is jönnének el onnan. Őket az egész életük Törökországhoz köti, mindenük ott van, még csak meg sem fordult a fejükben, hogy valaha elhagyják az országot. Szeretik a hazájukat, az ottani életüket. Még akkor is szerették, amikor szegények voltak, mint a templom egere. Ez a világ számukra egy teljesen más dimenzió, ezért pedig nem tudom őket hibáztatni. Végül felteszem azt a kérdést, ami egy ideje megfogalmazódott bennem. Más emberek neveltek fel minket, engem pedig érdekel, őt kik fogadták örökbe. Esetlegesen kiknek nem kellettem huszonöt évvel ezelőtt. Azonnali válasz helyett a testvérem egy darabig elmerülni látszik a gondolataiban. Az arcáról leolvasott érzelmet nem tudom pontosan hova tenni, de végül válaszra méltat. Homályos válasz ugyan, de legalább válasz. A helyzet ismerős. Az én szüleim sem tökéletesek, kezdjük csak azzal, hogy minden áron azt akarták, hozzámenjek ahhoz a féreghez. De ők is emberek, az emberek pedig néha olyan dolgokat tesznek, amiket vagy nem gondolnak át, vagy megbánnak később.
- Sajnálom – mondom sajnálkozóan, egy haloványmosollyal az arcomon. Nem ismerem ugyan a férfit, de képzelem, milyen rossz érzés lehet a tudat, hogy nincs jól. Mégis furcsa, hogy az apjának hívja… Testvérek vagyunk, de mások a szüleink. Azt hiszem, ezt egy darabig nehéz lesz feldolgoznom még. Számíthattam volna rá, hogy visszakapom a kérdést. Most én gondolkodom egy kicsit el.
- Ők is jó emberek, bár nem tökéletesek – válaszolom mosolyogva. – Tipikus vidéki emberek, akik évek óta még mindig csak ismerkednek a nagyváros fogalmával. – Ugyan ők is több éve Isztambulban laknak már, de még mindig nem szokták meg teljesen. Minden nap találnak valami újdonságot, amit nem tudnak hova tenni. „Bezzeg ilyen otthon nem volt.” „Ez is a nagyváros átka.” „Ez a sok rohanó ember és a rengeteg autó…” – Egyszerű emberek, akik szeretik az egyszerű dolgokat. – Kivéve, ha abból némi haszon származik; az én házasságom őket is jobb helyzetbe emelte volna, így viszont nem tudom, mi lesz velük. – Folyamatosan egymás mellett vannak. Mármint szó szerint. Másfél méternél távolabb én még nem láttam őket egymástól – nevetem el magam a végén. Nagyon szeretik egymást, már egészen fiatal koruk óta együtt vannak. Kisebb-nagyobb viták ugyan köztük is akadnak néha, de ez egészséges egy kapcsolatban. Az lenne furcsa, ha nem lennének nézeteltéréseik. Az ajtóhoz érve a fotocellás szerkezet azonnal feltárul, engem pedig arcon csap a kinti hőség. A benti kellemes hőmérséklethez képest ez nagy változás.


Sanem Aldemir
Munkanélküliek
Play by :
× elçin sangu
Kor :
25
Foglalkozás :
× ex-history teacher; professional job seeker
Hozzászólások száma :
15

Tansy & Sanem • when you look in the mirror... Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tansy & Sanem • when you look in the mirror...   Tansy & Sanem • when you look in the mirror... EmptySzer. Júl. 03, 2019 10:26 am



Sanem and Tansy
when you look in the mirror


Viszonozom a hálás mosolyát, és ebben a pillanatban úgy érzem, valamiféle láthatatlan, vékonyka, törékeny kapcsolat, kötelékszerűség kezd szövődni közöttünk, mint egy finom pókháló. Különös érzés. Mikor felteszem neki a kérdést, hogy elkísérte-e ide valaki, nem kezdek el rögtön reménykedni is, hogy a szülei is vele tartottak, mégis kicsit csalódással fogadom a válaszát. Ugyanakkor még inkább kíváncsivá válok. Egyedül, a családja nélkül, a világ másik felén? Vajon mi oka lehetett erre? Mert biztos van valami oka. Senki nem költözik, és kezd új életet idegenben ok nélkül. De természetesen nem kezdek faggatózni, semmi jogom hozzá. Erről legalábbis nem kérdezhetem. A szüleinkről viszont igen. A sajnálkozására csak megvonom a vállam, mert nemigen tudok mit válaszolni, és inkább a Törökországban maradtakról érdeklődöm. Elmosolyodom, amikor hozzám hasonlóan kezdi a feleletét. Aztán érdeklődve hallgatom az összefoglalóját, és közben kicsit el is képzelem őket magam elé. A két ötvenes, legfeljebb hatvanas éveik elején járó embert, akik ragaszkodnak a török, vidéki, hagyományos élethez, a tradíciókhoz, és szinte elválaszthatatlanok. Ők folyamatosan egymás mellett vannak... csak bennünket választottak szét. Szomorkásan mosolygok a gondolatra, de az utolsó mondatával Sanem engem is nevetésre késztet. És ahogy közben rápillantok, látom a nevető arcát, az... enyhén kísérteties. Hátborzongató. De ugyanakkor... azt hiszem, kezdek már kicsit hozzászokni. Van egy testvérem. Ha eltekintünk a körülményektől, nem olyan rossz dolog az. Mármint... akár még jól is elsülhet.
- Tudod... tulajdonképpen én is csak nem rég kezdtem új életet. Pár hónapja, hogy befejeztem a tanulmányaimat, és hazaköltöztem, néhány hete pedig férjhez is mentem – árulom el egy halvány mosollyal, mert a szüleinkkel kapcsolatban most egyelőre még nem tudnék semmi értelmeset hozzáfűzni. Ezt az egészet nekem még emésztenem kell. És kifaggatnom a sajátjaimat, hogy jobban megérthessem.
- Ó, egyébként... öhm... van már itteni lakcímed, telefonszámod, vagy bármi elérhetőség? - jut eszembe, ahogy már a plázán kívüli forróságban lépegetünk, én pedig épp előveszem a telefonomat, hogy ellenőrizzem a környékbeli kávézókat. - Csak mert, ha te sem bánnád, én szívesen maradnék veled kontaktusban majd ezután – ajánlom fel a lehetőséget, majd a készülékre lepillantva előre mutatok. - Arra van egy jó fagyizó, meg egy Starbucks is.

credit • megjegyzés: iko iko • szószám

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆






Tansy Keaton
Mûvészet
Play by :
ㅇ Elçin Sangu
Kor :
25
Foglalkozás :
ㅇ creative writer, photographer
Hozzászólások száma :
21

Tansy & Sanem • when you look in the mirror... Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tansy & Sanem • when you look in the mirror...   Tansy & Sanem • when you look in the mirror... EmptySzer. Júl. 03, 2019 11:12 pm


to Tansy

Egészen fellelkesedve mesélek a szüleimről… szüleinkről Tansynek. Még engem is meglep, mennyire belemerülök. De ők valóban olyan emberek, akikről ódákat lehetne zengeni. Legalábbis én ilyennek ismertem meg őket huszonöt év alatt. A beléjük fektetett sziklaszilárd bizalmam most viszont egy kicsit, mintha meginogna. Nem értem, miért nem beszéltek soha a testvérem létezéséről. Elmondhatták volna, hogy van még egy gyerekük a világban valahol, akit mások nevelnek. Elmondhatták volna, hogy van egy testvérem, hiszen jogomban áll tudni róla. De ami megtörtént, azt megtörtént, nem lehet változtatni rajta. Gondolom, ők sem arra számítottak, hogy így fog fény derülni a titokra, ha egyáltalán fény derülne rá valaha. Én viszont örülök ennek a találkozásnak, még ha nem is feltétlen látszik, nem mutatom különösebb jelét. Egyelőre, azt hiszem, meg kéne valahogy emésztenem ezt az egészet és beszélnem kéne a szüleimmel. Kéne, ha nem félnék attól, hogy kikotyogják a tartózkodásom helyét Keremnek. Ha pedig ő tudomást szerez róla… Bele sem merek gondolni, mi lesz a következő lépése.
Halovány mosollyal kapom fel a fejem, amikor Tansy elárulja, hogy ő is most kezdte újra az életét. Az első hasonlóság. Illetve a második, ha a külsőnket is beleszámoljuk. A mosolyom szélesedik, amikor a tanulmányait említi meg, de le is fagy az arcomról, amikor a friss házasságát emlegeti fel. Kísértetiesen hasonlít arra, ami a világnak jóformán a túlsó felén történt velem. De ő valahogy nem tűnik annyira letörtnek miatta. Vagy ez csak a felszín? Nem kezdem faggatni, ennek még nem érzem itt az idejét. Idegenek vagyunk egymás számára, nem akarok a magánéletében turkálni.
- I-igen… - motyogom halkan a kérdésére válaszolva. A lakcímem ugyan még nincs bejelentve, mert ahhoz kellenének a papírok, amik egyelőre nincsenek meg – amiket nem mellesleg záros határidőn belül meg kéne valahogy szereznem –, de ez nem jelent akadályt abban, hogy megosszam vele. – Ha gondolod, felírhatom – Mármint egy cetlire. Szeretem a hagyományos, régi dolgokat. – Örülnék neki, nagyon is – mosolyodom el őszintén. Több ok miatt is jó lenne, ha nem szakadna meg a kapcsolat kettőnk között. Rengeteg kérdésem van felé és szeretném megismerni. Így talán az ő szüleit is megismerhetem, akiknek én nem kellettem évekkel ezelőtt – hozzájuk is lenne pár kérdésem. És nem érezném magam teljesen egyedül ebben az óriási és egyelőre teljesen idegen városban. Itt minden annyira más, Tansy viszont egészen járatosnak tűnik az itteni létben, ami még nekem is hasznos lehet.
- Starbucksban még nem voltam – csóválom meg a fejem. – Van Isztambulban is egy pár, de még nem voltam egyben sem. Ez ilyen nagyon amerikai dolog, ugye? – Ahogy körbenézek az utcán, rengeteg embert látok kávés poharakkal a kezükben, a legtöbbön pedig olyan kis zöld logó van, ami az említett kávézó elhíresült szimbóluma.


Sanem Aldemir
Munkanélküliek
Play by :
× elçin sangu
Kor :
25
Foglalkozás :
× ex-history teacher; professional job seeker
Hozzászólások száma :
15

Tansy & Sanem • when you look in the mirror... Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tansy & Sanem • when you look in the mirror...   Tansy & Sanem • when you look in the mirror... EmptyCsüt. Júl. 04, 2019 3:08 pm



Sanem and Tansy
when you look in the mirror


Örülök a pozitív válasznak, hogy ő is szeretné tartani ezt a kapcsolatot, lehetőséget adni, hogy megismerhessük egymást.
- Igen, az jó lenne. Majd a kávézóban adok papírt és tollat. Mindig van nálam, tudod, író vagyok. Olyasmi... Hát ez is még elég új dolog. Tiniként író akartam lenni, regényeket írni, aztán azért kicsit máshogy alakultak a dolgok. Irodalmat tanultam, és igazából el tudtam volna képzelni magamat tanárként is, szerintem a gyerekekkel is jól kijönnék, de aztán rájöttem, hogy idővel nem ártana kivenni a részemet a családi vállalkozásból, ezért végül még egy évet tanultam kreatív szövegírást is. Szóval most a reklámcégünk kreatív csapatának legújabb tagja vagyok... - vonogatom a vállam a kicsit hosszabbra sikerült összefoglalóra. Gondolom, ez is mutatja, hogy kezdek már kicsit felszabadultabb lenni a társaságában, ha már így rám jött a szómenés. Néha megtörténik, nem is veszem észre magam, máskor azért csinálom, mert zavarban vagyok, vagy ideges, vagy... hát szóval előfordul.
- És te mivel foglalkozol? - kérdezek rá, részben, hogy ne csak én beszéljek most már, részben mert kíváncsi is vagyok. Nyilván van valami terve, és nem csak úgy céltalanul utazott ilyen messzire.
Követem a pillantását a sok papírpoharas járókelő felé, kicsit bele is gondolok, milyen első benyomást is kelthet ez egy kívülálló szemében, és elnevetem magam.
- Hát igen, így is mondhatjuk. Amerika szerintem kávéfüggő. Ti nem túl gyakran isztok kávét? Vagy... várjunk csak! A török kávé, ugye? Ott tényleg mindenki csak azt issza? - kérdezek vissza. Milyen különös. Két különböző ország, teljesen más szokások, egészen más világ... és hogy egyáltalán nem is tudtunk egymásról... Ez kicsit úgy hangzik, mint egy morbid kísérlet, aminek az lenne a célja, hogy kiderítsék, a gének és a környezet milyen arányban hatnak egy emberre.
Közben végre meg is érkezünk a Starbuckshoz, és pillanatokon belül végre újra hűtött helyiségben találhatjuk magunkat. Bár kimondottan nincs ellenemre a meleg vagy a nyári napsütés, de itt, a betontengerben ez néha egyenesen fullasztó.

credit • megjegyzés: iko iko • szószám

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆






Tansy Keaton
Mûvészet
Play by :
ㅇ Elçin Sangu
Kor :
25
Foglalkozás :
ㅇ creative writer, photographer
Hozzászólások száma :
21

Tansy & Sanem • when you look in the mirror... Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tansy & Sanem • when you look in the mirror...   Tansy & Sanem • when you look in the mirror... EmptySzomb. Júl. 06, 2019 12:34 pm


to Tansy

Már éppen válaszolnék, amikor Tansy nyelve egészen megered. Legalább kettőnk közül az egyikünk beszédes kedvében van. Mosolyogva hallgatom végig a történetet a dilemmájáról, és arról, hogy végül a családi vállalkozásban kötött ki. Figyelmemet nem kerüli el, hogy ő is szívesen lett volna tanár.
- Én... Isztambulban tanítottam - árulom el végül én is a foglalkozásomat, amit jelenleg mondhatni "szüneteltetek". - Egy középiskolában. Történelmet. - Az én történetem ugyan nem sikerül olyan hosszúra, inkább csak tőmondatokban mondom el a dolgokat, de a lényeg benne van. Örülök, hogy nekem nem kellett semmilyen szinten kivennem a részem a családi vállalkozásból. Talán Kerem családja még örült is neki, hogy nem látok bele a céges dolgokba, nem látok rá olyan papírokra, amikre nem kéne.
A figyelmem az emberekre irányul; mindenki rohan telefonnal vagy kávéspohárral a kezében. Ezen kívül még csak most veszem észre, hogy mennyire furcsán vannak egyesek felöltözve. A férfiakön elegáns ing, öltöny, nadrág, de mellé sportcipő és egy szétnyűtt hátizsák. A nőkön kosztum, csinos szoknya, blúz, mellette ugyanúgy sportcipő, ami sem színben sem fazonban nem passzol az öltözetükhöz.
- Nem, nem mindenki - nevetek fel halkan a kicsit túlzó feltételezésén. - Létezik azért ott is más a kávén kívül, de elég gyakran isszák az emberek. Ott egy kicsit máshogy van ez... amolyan rituálé a kávéivás. Meg a tea is - toldom meg a mondantomat. - Nem csak az angolok nagy teások.
Pillanatokon belül az említett kávézóba érünk, ahol rengeteg ember áll sorba az általuk annyira istenített kávéért. Tekintetem egyből a hátsó falon lévő táblákra siklik, ahol fel van sorolva a választék és az árlista. Rengeteg ízesített kávé van, egy csomó fantázianév is fel van firkantva, ami nekem nem mond semmit, ezért tanácstalanul fordulok a testvérem felé.
- Mit javasolsz? Nekem ez olyan, mint a... hogy is mondják? - gondolkozom el egy kicsit. - A zsákbamacska.


Sanem Aldemir
Munkanélküliek
Play by :
× elçin sangu
Kor :
25
Foglalkozás :
× ex-history teacher; professional job seeker
Hozzászólások száma :
15

Tansy & Sanem • when you look in the mirror... Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tansy & Sanem • when you look in the mirror...   Tansy & Sanem • when you look in the mirror... EmptySzer. Júl. 17, 2019 9:45 pm



Sanem and Tansy
when you look in the mirror


Felkapom a fejem a „tanítottam” szóra, és csodálkozó mosollyal nézek az ikremre. Milyen nagy ez a világ, és néha mégis milyen kicsi. Hiába nőttük fel egymástól ennyire távol, mégis majdnem ugyanazt a pályát választottuk. Igazából elég közel álltam hozzá, hogy itt tanuljak tovább, New Yorkban, és nagyon is csábított az a gondolat is, hogy majd egyszer tanár legyek. Aztán egy éjszaka leforgása alatt megváltozott minden, amikor Max magamra hagyott azon a bálon. Akkor dőlt el minden, akkor döntöttem el, hogy inkább „megszököm” a tengerentúlra, és onnan kicsit más irányt vett az életem.
- Történelem? Az tök jó. A történelmet én is szeretem. Isztambul pedig biztosan nagyon szép város. Vagyis én úgy képzelem, ott is biztos sok történelmi látnivaló van. - Az mondjuk egyértelmű, hogy több, mint itt. - És milyen? Mármint a tanítás. Nehéz kijönni a kamaszokkal? - kíváncsiskodom. Ha már én nem tapasztalhattam meg, legalább általa ismerkedjek egy kicsit a dologgal.
Aztán a kávés poharas járókelők magukra vonják a figyelmünket. Meg talán mi is az övékét, legalábbis azokét, akik hajlandóak felnézni is a telefonjaikból, vagy a rohanásukból, és feltűnik nekik, hogy két – vörös loboncos – tojás halad el mellettük.
- ”Rituálé a kávéivás” - ismétlem utána a szavakat lenyűgözötten. - Szerintem ez csodásan hangzik. Itt az emberek folyton csak rohannak, semmire sincs rendesen idejük, egymásra se. Közös reggeli, közös kávézás...? Szinte csak ünnepekkor. Aztán majd nap közben küldenek egymásnak pár üzenetet a munkából. Ha őszinte akarok lenni, ez kicsit most még számomra is idegen, pedig itt nőttem fel. De a tengerentúlon tanultam, Londonban és Párizsban. Ott éltem több mint öt évet. Még folyamatban van a visszaszokás. Ráadásul már minden más azért is, mert már én is dolgozó nő lettem, ráadásul férjezett - vonogatom a vállam halvány, merengő mosollyal. Mivel közben megérkezünk a kávézóba, hamar szembe kerülünk a széles választékot hirdető táblával, ami a testvérem számára láthatóan kisebb problémát okoz.
- Hmm... Hát nem is tudom. Ha mondjuk az eszpresszó italok közül szeretnél válogatni, ebben a melegben, és hogy stílusosak legyünk, egy jeges Americanot tudnék ajánlani. Mint egy welcome drink – mosolyodom el szélesen. - Vagy egy jeges vanília latte? Én mindenképpen valami hideget választanék. De ihatunk valamilyen gyümölcsitalt is akár. Nekem a málna a kedvencem – szemezgetek magam is a kifüggesztett kínálattal.

credit • megjegyzés: iko iko • szószám

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆






Tansy Keaton
Mûvészet
Play by :
ㅇ Elçin Sangu
Kor :
25
Foglalkozás :
ㅇ creative writer, photographer
Hozzászólások száma :
21

Tansy & Sanem • when you look in the mirror... Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tansy & Sanem • when you look in the mirror...   Tansy & Sanem • when you look in the mirror... EmptyVas. Aug. 25, 2019 12:49 am


to Tansy

Korábbi rövid válaszommal ellentétben most órákat tudnék zengeni; mind Isztambul városáról, az ottani látnivalókról, a történelmi helyszínekről, mind pedig a tanításról, annak a szépségeiről és árnyoldalairól, a gyerekekkel való kapcsolatépítésről és egyebekről. Halkan felkuncogva egy pillanatra lehajtom a fejem. Egészen biztosan nem kíváncsi minden apró részletre, úgyhogy megpróbálom rövidre fogni.
- Mikor milyen – emelem fel fejem és a tekintetét keresem. – Sok mindentől függ; az osztálytól, az adott tananyagtól... De alapvetően jó, én szeretem, ezért is választottam ezt. Már csak egy-egy érdeklődő tekintet miatt megéri átadni a tudást a fiatalabbaknak – Ez valószínűleg pont úgy hangzott, mintha már veterán lennék a szakmámban, pedig nem sokkal vagyok idősebb a tanítványaimnál, amiből rengeteg előnyöm is származik. – Nem mellesleg könnyebben szót értek velük, mint a legtöbb kolléga, mert ők egészen már korosztályt képviselnek. – Kicsit talán részletesebbre sikerült a beszámolóm, mint amilyenre terveztem. – Szóval jó – vonom meg lezárásként a vállamat. Az én foglakozásommal – vagy volt foglalkozásommal – ellentétben az övé viszont sokkal kreatívabbnak hangzik. – Te lényegében ilyen szlogenszerű dolgokat írsz akkor? – érdeklődöm felé fordulva.  
Figyelmemet egy időre lekötik a rohanó nők és férfiak, családok, fiatalok és idősek, de Tansy szépen lassan magára vonja a tekintetemet történetével. London? Párizs? Legfeljebb csak egy-egy merész gondolatomban jártam ezeken a helyeken. Néhány jellegzetességet láttam képeken is, mint például az Eiffel-tornyot vagy a London Eye-t.
- Biztos nagyon szép helyek – jegyzem meg egy féloldalas mosollyal. – De mondd, hogy voltál fent az Eiffel-torony tetején – pillantok rá várakozóan. Elvileg oda mindenkinek fel kell mennie egyszer, aki Párizsban jár. A férjéről nem faggatom, nem érzem egyelőre helyénvalónak, hiszen szinte idegenek vagyunk egymásnak. Nem akarok egyből a magánélete legapróbb részleteibe belemenni, szépen lassan úgyis eljön majd mindennek az ideje.
A kávézóban először csak feliratok formájában elém táruló választék olyan bőséges és idegen... azt sem tudom, melyik oszlopot olvassam hirtelen. Ráadásul ez mind annyira semmitmondó. Mégis mi a fene az a “Mocha cookie crubmle frappucino”? Szép nyelvtörő, de inkább egy egyszerűbbre esik a választásom.
- Legyen vaníliás latte mondjuk – döntök végül némi morfondírozás után. Miután mindketten sikeresen kiválasztjuk a frissítőt, előre engedem a sorban Tansy-t, hiszen mégis ő van itthon, ő a jártasabb itt. A rendelés leadása után a többi várakozó ember felé indulok, ahol egy fiatal, a húszas évei közepén járó fiú adogatja ki a poharakat egyesével, mindenkit név szerint szólítva.
- És... milyen a házasélet? – bukik ki belőlem váratlanul a kérdés. – Mármint, nem mintha közöm lenne hozzá – emelem magam elé mentegetőzve a kezeimet. – Az csak egy papír, nem? – Szegezem neki a következő teljesen idióta kérdésemet. – Egy papír fizikailag nem képes megváltoztatni két ember viszonyulását egymáshoz, ugye? Az... az csak egy darab fecni, egy kis vékony valami, aminek csak azért van bármi jelentősége, mert lett rá festék nyomva, aztán némi tinta is került rá... Egyébként az egy... darab... semmi... Nem? – Saját hülyeségeim hatása vagyok egyelőre, de gyorsan próbálok menteni a helyzeten. – Tudod mit, inkább felejtsd is el – legyintek mindkét kezemmel. A pillanat hőse viszont kétséget kizárólag a pult túloldalán lévő fiú, aki a papírra ragasztott címkéről felolvasva a nevet kiáltja el magát.
- Tansy!
Kapok az alkalmon és a kellemetlen helyzetből való menekülési lehetőségen, ezért gyorsan odalépek a márványhatású munkalaphoz, felkapom a két poharat és imádkozom, hogy mire visszaérek – tehát megteszem azt a hat lépést –, addigra Tansy elfelejtse az előző kis közjátékot. Széles mosollyal az arcomon lépek vissza a hasonmásom mellé, majd a kezébe nyomom az italát.


Sanem Aldemir
Munkanélküliek
Play by :
× elçin sangu
Kor :
25
Foglalkozás :
× ex-history teacher; professional job seeker
Hozzászólások száma :
15

Tansy & Sanem • when you look in the mirror... Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tansy & Sanem • when you look in the mirror...   Tansy & Sanem • when you look in the mirror... Empty

Ajánlott tartalom


Tansy & Sanem • when you look in the mirror... Empty
Vissza az elejére Go down
 

Tansy & Sanem • when you look in the mirror...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Archívum :: Játékok-
^
ˇ