One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Csöbörből... - Alex&Thaddeus

Ulisses Sartre EmptyThaddeus Darnell Wright
Today at 11:40 am



Ruby and Wayne - Beautiful stranger

Ulisses Sartre EmptyWayne Winston
Today at 11:12 am



Veni, vidi, vici

Ulisses Sartre EmptyMyna Rosegold
Today at 12:56 am



Ruby & Millie • kind hearts still break hearts

Ulisses Sartre EmptyRuby Dayton
Today at 12:25 am



Tara Törpéi

Ulisses Sartre EmptyTara Thredson
Today at 12:02 am



work out with . . .

Ulisses Sartre EmptyThaddeus Darnell Wright
Yesterday at 11:47 pm



Ash & Sofia - party in the U.S.A.

Ulisses Sartre EmptySofia I. Basora
Yesterday at 11:37 pm



arian&ingrid - let's do something tonight

Ulisses Sartre EmptyIngrid S. Skjeggestad
Yesterday at 10:56 pm



Samuel G. Carter

Ulisses Sartre EmptySamuel G. Carter
Yesterday at 10:40 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 28 25
Diákok 37 30
Törvényszegõk 14 26
Bûnüldözés 10 14
Hivatal 5 7
Üzlet 14 17
Oktatás 7 5
Munkások 16 11
Egészségügy 13 14
Összesen 144 149
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 37 felhasználó van itt :: 13 regisztrált, 0 rejtett és 24 vendég :: 2 Bots

Anne Diamond, Aurora Cabot, Aveline Everhart, Chastian A. Wing, Choi Dae Won, Dylan Welsh, Elisiana Simons, Isabel Marquina, Marissa Grey, Myna Rosegold, Sofia I. Basora, Thaddeus Darnell Wright, Wayne Winston


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 10:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Ulisses Sartre

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Ulisses Sartre   Ulisses Sartre EmptyHétf. Jún. 24, 2019 1:39 pm

Ulisses  Sartre


Karakter típusa:
keresett
Teljes név:
Ulisses Abel Sartre
Becenevek:
Tre
Születési hely, idő:
12.04./Párizs
Kor:
46
Lakhely:
Manhattan
Szexuális beállítottság:
ami a kilencvenes években történt, az ott is marad
Családi állapot:
házas
Csoport:
Média, művészet és sport
Egyetem:
École D'Art Maryse Eloy (Párizs): vizuális kommunikáció; Institute of Fine Arts, New York University: MA művészettörténelem, a PhD képzést elkezdte, de sosem fejezte be
Munkabeosztás:
műkritikus/újságíró
Munkahely:
New York Times
Hobbi:
borok, THC, francia irodalom, urbex
Play by:
Ewan McGregor

Jellem
Szóval, állítólag kritikusnak az megy el, akinek nincs valódi tehetsége különféle művészetekre. Na, most, tényleg nem volt még ember, aki ecsettel, vésővel vagy bármi ilyesmivel látta volna a kezében – még az ominózus, másfél évvel ezelőtti háztatarozás idejében sem, innentől fogva két dolog mondható el erről az alakról, ami alapján mindenki maga kénytelen eldönteni, hogy akkor ez a fickó most elviselhető-e, vagy sem. Annak ellenére is meg tud élni abból, hogy van dolgokról – hogy mondjuk ezt? – véleménye, hogy nem vlogokat vagy podcastokat készít (kétezer-kibaszott-tizenkilencben, szépen vagyunk, nem igaz?), egy olyan felfújt, tulajdonképpen nem létező iparágban, mint a magasművészetről készített kimerítő, írásos kritikák, másrészt tudja is magáról, hogy egy haldokló szakma utolsó nyílt vízi hajósa. Nála nagyobbak az elődei, utódai pedig valószínűleg nem lesznek – már a munkán belül, ugyebár – legfeljebb a srácok a vlogok meg a podcastok mögött majd egy nap valóban átveszik a világ irányítását, hogy elvégezzék azt a melót, amit ő szokott – meg ami nélkül egy átlagos bárki valószínűleg ugyanúgy teljes éltet tudna élni. Végül is akarja-e bárki is tudni, hogy Olivia Erlanger vagy Dano Wall ma a menőbb? (Már Olivia Erlanger-t és Dano Wall-t leszámítva.) Egyébként a munkáján kívül nagyon nehéz megfogni, hogy milyen emberről van szó, tulajdonképpen munkamániás, bár esetében a munkamánia inkább arról szól, hogy kiállításokról szóló híreket osztályoz magának, galéria megnyitókra jár, mindenféle vagy túl öreg, vagy feltörekvő, vagy kiégett művészféleségekkel ebédel, borozik, elszív egy cigarettát, meg magához hasonló arcokkal próbálja megfejteni a világ művészetének jelenlegi folyását, a fennmaradó idejében vagy belerángatja ebbe az egészbe a családját (értelemszerűen olyan családot szerzett maga köré, akik erre vevők is, különben fele ilyen boldog lenne csak), vagy pedig porszívózik (négyszáz dollárért lehet olyan porszívókat venni, amikkel valóban megnyugtató és élményszerű a takarítás egy férfi ember számára is). Ha kell, végtelenül cinikus (kedvességgel még senki nem adta el a véleményét), mérsékelten szerelmes a saját hangjába, olykor talán még szétszórt is. Ettől függetlenül bámulatosan udvarias, melegszívű ember, köszön, ha belép egy boltba, az apróját hajléktalanoknak és utcazenészeknek adja, rengeteg alapítványt egyébként is támogat; aztán jöhetnek az Upper East Side véget nem érő high sociaty estjei még emiatt is – hát szóval amúgy jellemzően örülne egy egész hétnek, amikor egyedül ülhet otthon, anélkül, hogy bárkivel bazsalyognia kéne, de még valószínűbb, hogy amint utolérné egy ilyen, halálra is unná magát.
Múlt
Részegen belevigyorogtam a tükörbe. A tükörképem visszavicsorgott, pár pillanat múlva pedig valami fájdalmas grimasszal meredt rám.
Túl sok. Nem jókor.
Ha tehetném, most visszamennék tíz percet az időben. Vagy kitépném szálanként a hajamat, vagy csak vennék egy mély levegőt – azt a mély levegőt, amire már jó ideje szükségem van – és aztán megpróbálnám bemesélni magamnak, hogy ez tulajdonképpen még nem a világ vége, nem olyan rossz a helyzet, mint amennyire gondolom, többtől sem omlottam még össze (meg volt már olyan kevesebb is, amitől kellett volna), csak épp minden gondolat, ami megveti a koponyámban a lábát, halálosan idegesít és végtelenül ostobának tűnik.
A nő képe megjelent mögöttem a tükörben – picit elkenődött szemfestékkel, meg egy szalvétával, amivel letörölt egy ott sem lévő rúzsfoltot a szája széléről. Semleges hangon kérdezte, indulhatunk-e. Valamit hümmögtem. Száraz hangon felsorolt pár nevet, akiket valószínűleg vérig sértettem. A fejemet csóválva csak annyit mondtam, hogy biztosan vérig sértődtek. Sóhajtott, majd rágyújtott. Azt mondtam, már szóltak, hogy a lakásban ne dohányozzunk. Azt mondta, leszarja. Megkérdeztem, kaphatok-e egy slukkot. Nem adott, csak a kvarcóra lapot pöckölve panaszkodott, hogy hajnalodik és álmos is. A következő pillanatban elnyomta a cigarettát a falon, és a földre dobta a csikket. Én addig azon agyaltam, hazafelé melyik hídnál kérjem, hogy álljon meg, hogy aztán a folyóba ugorhassak. A következő pillanat utáni pillanatban azt mondta, nem dohányozhat többet. Megint csak hümmögtem, míg a csapban megmostam az arcomat. Víz, víz, víz – ebben a városban alacsonyak a hidak, az ugrásba magába még nem halnék bele, de a folyó megáradt, gyors a sodrása, kis szerencsével majd soha nem találnak meg. Ő megkérdezte értem-e, amit mondott, én pedig üresen ránéztem ekkor, mert nem, egyetlen kurva szóra sem figyeltem, amit ma este kijött belőle, tulajdonképpen azóta nem, hogy elhagytuk a házat. Egy pillanatig biztos voltam benne, hogyha nem most dobom ki, tíz év múlva meg fogom gyilkolni ezt a nőt. Lesütötte a szemét, mintha valami bántaná, aztán meg egyből vádlón rám meredt (ez a nézése lesz az indíték a gyilkosságra, annyit látom újabban), és félig dühösen, nagyobb részt mégis inkább izgatottan megismételte. Terhes.
Abban a pillanatban biztos voltam benne, hogy halálosan szeretem ezt a nőt.

***

Halálosan idegesítő és végtelenül ostoba vagyok.
Ilyenkor meg aztán főleg.
Haza akarok menni, holott igazából talán nekem kéne kidobnom a vendégeimet. Az asztalon könyökölök, töltök még egy kis bort, a tarkómnál a hajamba túrok, valami fasz (valószínűleg a legjobb barátom), nevezzük nevén, Jasper Polignac baromságokat beszél a neoimpresszionizmusról, miközben mindenki más Prima-n legelteti a szemét, ahogy ő meg Jasper-en. A hamutál megtelt, valaki végigöntött valamit valamelyik jegyzetemen, de ahhoz is túl fáradt voltam, hogy emiatt idegeskedjek. Amúgy is, mi van, ha épp én voltam? Rádobtam egy szalvétát. Elouan elbóbiskolt a kanapén, valamelyik unokatestvére (szigorúan háttal ülve Prima-nak, Elouan lábainál) egy sorsdöntő üzenetet pötyögött le egy telefonon. Elouan anyjának vagy húsz perccel ezelőtt valami sürgős elintézni valója támadt vagy nyolc háztömbbel odébb. Jasper Polignak próbált mindenkit meggyőzni, hogy Georges Seurat volt az 1880-as évek legnagyobb zsenije, de ez már csak azért is nehéz, mert egyrészt ez nem így volt, másrészt az asztalnál mindenkit jobban érdekeltek Prima mellei.
Lehúztam a bort. Nem lettem tőle olyan részeg, mint szerettem volna. Tőlem balra egy másik faszt (ez valóban egy fasz volt) bokán rúgtam, mikor valami olyat kérdezett, amit csak faszok kérdeznek. A lelkem mélyén persze engem is érdekelt a válasz. Jasper Polignac, hogy leplezze zavarát, a borába kortyolt.  

Mire mindenki hazaindult, már felkelőben volt a nap. Az erkélyen kihajolva a városra dobtam egy csikket. Elouan kávét főzött. Kértem, hogy csináljon nekem is, megkérdezte, nem akarok-e lefeküdni inkább, azt feleltem, nem vagyok álmos.
Mire végzett, elaludtam a kanapén.


Ulisses Sartre
Mûvészet
Play by :
Ewan McGregor
Hozzászólások száma :
7

Ulisses Sartre Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ulisses Sartre   Ulisses Sartre EmptyHétf. Jún. 24, 2019 11:04 pm

Gratulálunk, elfogadva!

Kedves Ulisses!

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Miért asszociálok a neved megpillantása óta James Joyce-ra ezt mondd meg? Ulisses Sartre 3673325056  Persze a történetednek semmi köze a regényhez, de a neved miatt folyamatosan ez kattogott az agyamban. Aztán elkezdtelek olvasni, és azt gondoltam magamban, hogy ilyen tömörítve csak a legnagyobbak tudnak írni. Mrozek és Örkény, hogy csak a legismertebbeket említsem….nem ám, nem akarok itt felvágni a minimál műveltségemmel, csak az jutott eszembe, hogy nem ahhoz kell igazi tehetség, hogy valaki úgy írjon meg egy történetet, hogy oldalakon keresztül hasonlatokból gyárt betűsushi-t, hanem úgy ahogyan te. Ulisses Sartre 690269075  Engem már azzal megvettél az első másodpercben, hogy ami a kilencvenes években történt az ott is marad. Na ezzel aztán rendesen kinyitottad a kíváncsiság bugyellárisomat. Különös alak vagy te, és szeszélyes, amilyen az időjárás.

A történet részed egy két mini felvonásból álló city road-movie. Nem tudom jobban megfogalmazni az érzést, ami elkapott, mikor olvastalak. Rövid mondatokkal operálsz, de azzal nagyon telibe találsz, és az utolsó mondataid abszolút csattanók. Ulisses Sartre 3874598021  Ezért emlegettem az elején a két nagy öreget, akik hasonlóan tudtak írni. Imádom ennek a pasasnak az egyszerű hanyagságát, vagy azt a művészekre jellemző szétszórtságot, amiben ő mégis valami rendet talál a maga módján. Az utolsó rész családi pezsgése nekem iszonyúan tetszett.

Mindent összevetve én nagyon odavoltam a stílusodért. Elegáns és csapongó egyszerre. Abszolút passzolt a jellemhez.Imádom ahogy írsz, na!
Ulisses Sartre 1471401822

A Tara Plecsnit ezennel nagy szeretettel adom át. Ne elemezd, csak fogadd el. Színt admin ad majd neked.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


Tara Thredson
Diákok
Play by :
Danielle Campbell
Kor :
23
Foglalkozás :
rendőrtanonc, labortechnikus
Hozzászólások száma :
359

Ulisses Sartre Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Ulisses Sartre

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Ahol minden kezdõdik :: Karakterrészleg :: Média, mûvészet és sport-
^
ˇ