One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Marshall x Nash - The first look

Sanem Aldemir  EmptyClayton Nash
Yesterday at 11:03 pm



Dinner for two

Sanem Aldemir  EmptyBalázs Csíkszentmihályi
Yesterday at 10:20 pm



Csöbörből... - Alex&Thaddeus

Sanem Aldemir  EmptyAlexandra Ruud
Yesterday at 9:36 pm



work out with . . .

Sanem Aldemir  EmptyAmicia Cole
Yesterday at 9:12 pm



Veni, vidi, vici

Sanem Aldemir  EmptyAnne Diamond
Yesterday at 8:48 pm



Activity Check (09.17-10.01.)

Sanem Aldemir  EmptyDorian J. Lester
Yesterday at 7:35 pm



Nyomtalanul - Myna&Alex

Sanem Aldemir  EmptyAlexandra Ruud
Yesterday at 5:42 pm



Henry HaJoon Marsh

Sanem Aldemir  EmptyHenry H. Marsh
Yesterday at 4:46 pm



Maddie & Jake - Mini date

Sanem Aldemir  EmptyMadelaine Riggs
Yesterday at 3:48 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 28 25
Diákok 37 30
Törvényszegõk 14 26
Bûnüldözés 10 14
Hivatal 5 7
Üzlet 14 17
Oktatás 7 5
Munkások 16 11
Egészségügy 13 14
Összesen 144 149
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots

Amicia Cole, Anne Diamond, Aveline Everhart, Diane N. Miles, Marissa Grey, Prima Polignac


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Sanem Aldemir

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Sanem Aldemir    Sanem Aldemir  EmptyVas. Jún. 16, 2019 11:53 pm

Sanem Aldemir


Karakter típusa:
saját
Teljes név:
Sanem Rezan Aldemir
Becenevek:
-
Születési hely, idő:
Bitlis, Törökország; 1993. december 7.
Kor:
25
Lakhely:
Manhattan
Szexuális beállítottság:
Heteroszexuális
Családi állapot:
akarata ellenére jegyes
Csoport:
Munkakeresőknélküliek
Ha végzett vagy még tanul//Egyetem:
Istanbul Bilgi University - Történelem BA + MA - végzett
Ha dolgozik//Munkabeosztás:
történelemtanár
Ha dolgozik//Munkahely:
Istanbul International School
Hobbi:
aktív paranoia; gyakran nézek hátra a vállam fölött
Play by:
Elçin Sangu

Jellem
2019. június 20.
- Egy kis figyelmet kérnék – Kerem hangját épp annyira emeli fel, hogy mindenki rá figyeljen, de mégsem kiabál. Első látszatra tökéletes férfinak tűnik, illedelmes, udvarias, tisztában van az alapvető normákkal és az etikettel, jólnevelt és még jóképű is. Mindenki ilyen férjet szeretne maga mellé, nem igaz? Némán állok mellette a földet bámulva. Csak akkor emelem fel a tekintetemet, amikor kezét jelzésképp a derekamra csúsztatja. Közel húz magához, mintha a tulajdona lennék, nekem viszont a gyomrom fordul fel. Ezt viszont az összegyűltek nem tudják. Mindenki csak egy csöndes, diszkréten mosolygó nőt lát, aki volt olyan szerencsés, hogy ez a „tökéletes” férfi pont őt választotta. – Nagy bejelenteni valónk van. – Ahogy kimondja a szavakat, az utolsó ember is elhallgat, mindenki minket néz. Belül égek a lámpaláztól, a szívem szinte a torkomban kalapál, a gyomrom apró görcsbe rándul, hátam mögé rejtett kezeim remegnek. Könnyeimet nagy küzdelmek árán vagyok képes csak visszatartani, mert tudom: nemsokára megpecsételi a jövőmet ez a szörnyeteg. – Ahogyan azt mindenki tudja, Sanem nemrég befejezte az egyetemet – egy kis szünetet tart, a családtagok és barátok addig visszafogottan ugyan, de tapsolnak. – Ez pedig csak egyet jelent: nincs más hátra, mint összekötni az életünket, családot alapítani és felnevelni legalább kettő, de inkább három fantasztikus gyereket. – A végén elneveti magát a körülöttünk lévőkkel együtt. Egy erőltetett mosolyon kívül többre tőlem nem futja. Ő komolyan gondolja, de én nem hogy három, de egyetlen gyereket sem vagyok hajlandó neki szülni. – Nem véletlen szerettem bele ebbe a nőbe. Sanem okos, kedves, vicces, néha ugyan többet hallgat a kelleténél, de megfontolt és lelkiismeretes. Ott segít az emberen, ahol tud. Illik is hozzá a tanári szakma. Mindent alaposan megtervez a legapróbb részletekig. Maximalista, ha egyszer valamit a fejébe vesz, akkor azt véghez is viszi. – Ó, drágám, bár tudnád, mennyire igazad van ebben. – Amikor megismertem, rongyos ruhákban járt, nem vetette fel a pénz, viszont a szépsége már akkor is feltűnt. Tudtam, ennek a lánynak mellettem a helye, egyszer az enyém lesz. Egyértelmű volt, hogy kihozom onnan. em egy szegény falu az a hely, amit ő megérdemel. Itt a helye, mellettem, Isztambulban. Minden egyes együtt töltött nappal csak jobban meggyőződtem róla, hogy ezzel a nővel akarom leélni az életemet. Ugyan a konyhában még van  mit fejlődnie, de szerencsére könnyen tanul. Utóbbit persze ő nem fogja belátni, mert túl szerény ahhoz – ismét felkacag. Ez a kacaj számomra viszont undorító és visszataszító. Hiába a hófehér fogak, a tökéletes arc, az ellenérzésemet nem tudom leküzdeni. Közelebb von magához, én pedig kénytelen vagyok tűrni. Ha nem lenne itt ennyi ember, ellökném. De most nem tehetem. – Hölgyeim és Uraim, drága barátaink, rokonaink... Szeptemberben az én kis menyasszonyom hivatalosan is Sanem Demirer lesz. – Ahogy kimondja ezeket a szavakat, egy pillanat alatt megáll bennem az ütő. Tudtam, hogy ezt akarja bejelenteni, ezzel tisztában voltam. Mégis... hirtelen, mintha nem lenne levegő a helyiségben, a taps és az éljenzés teljesen elnémul. A magamra erőltetett mosoly eltűnik, helyébe kétségbeesés és pánik lép. A szüleimet keresem a tömegben. Az első sorban állnak, így hamar észreveszem őket. Ők a mentsváram, de még ők is a házasság mellett állnak ki. Tekintetemmel segítséget kérek tőlük, de csak szánakozva csóválják alig észrevehetően fejüket.
Nem mehetek hozzá ehhez az emberhez...

x Gyűlöli Keremet, akárhányszor hozzá kell érnie, utána elmegy kezet mosni
x Fél a férfitól; nem egyszer ütötte már meg, üvöltözött fele, tört össze vázákat és tányérokat, amiért Sanem ellenkezett vagy nemet mondott valamire. Sokan nem tudják, hogy a férfi nagyon jó színész mások előtt, zárt ajtók mögött viszont egy igazi szörnyeteg. Ezt eleinte Sanem sem tudta.
x A szülei a pénz miatt támogatják a házasságot – mindketten mélyszegénységben nőttek fel, a lányuknak csak jobb jövőt akarnak .
x Az egyetemet először csak időhúzásnak találta ki. Az volt az alku, hogy ha hajlandó fizetni a férfi az ő tandíját – alap-és mesterképzésen egyaránt –, akkor diploma után feleségül megy hozzá.
x Akárhányszor próbált meglépni Isztambulból, a férfi mindig megtalálta.
x Szeretne gyereket majd, de mástól.

x nagy állatbarát
x ugyan drágább és szebb ruhái vannak, mégis azt érzi, ugyanaz a lány, aki évekkel ezelőtt még egy koszos kis faluban élt
x csöndes, visszahúzódó, nem bízik meg az emberekben
x gyakran álmodozik egy másik életről
x az egyetem alatt több nyelvet is tanult: angol, német, spanyol, francia, holland
x a nagy bejelentés után egyből a repülőjegyeket kezdte böngészni
x szűkszavú
x sokszor hidegnek és kimértnek tűnhet, pedig csak fél önmagát adni
x az anyósa szerint jobban játssza az elit libát, mint egyesek, akik ebbe születtek bele
x igazság szerint sosem felejtette el, honnan jött, mindig is zavarták a drága és felesleges dolgok
x haszonélvezőnek tűnhet, de egyáltalán nem élvezi a kialakult helyzetet
x naivnak és kiszámíthatónak gondolják sokan, pedig sokkal okosabb és fondorlatosabb, mint amilyennek tűnik
x többet lát, mint amennyit szóvá tesz - inkább megtartja magának a tudást
x kirakati bábunak érzi magát

Nem szereti:
x a lusta embereket
x ha valaki hazudik
x a stresszes helyzeteket
x az aranyat – sem a színt, sem az ékszereket
x Keremet
x a sznobokat
x Kerem szüleit – ők nagyon sznobok
x sötétben egyedül lenni

Szereti:
x a kávét feketén
x mindenféle teákat
x tanítani, továbbadni a tudást
x a természetet
x ha egyedül lehet a gondolataival
x a könyveket – ha tehetné folyton olvasna
x a ruhákat – nőből van...
x ha saját maga dönthet valamiről

Múlt

2019. június 23.
Ébredés után hatalmas erőfeszítések árán tudok csak természetesen viselkedni. Kerem és a többiek még nem tudják, mire készülök, ez pedig így van rendjén. A szívem majd kiugrik a helyére izgatottságomban és idegességemben, de muszáj a megszokott módon végeznem a napi rutinjaimat. A reggeli zuhany és öltözködés után a konyhába igyekszem valami reggeliért. Kerem az asztalnál ülve issza a kávéját, közben pedig újságot olvas. Rám se hederít, csak akkor, amikor hallja a hűtő csukódását.
- Elutazom pár napra üzleti dolgok miatt – jelenti ki minden érzelem nélkül továbbra is a cikkeket bújva. A pultnak támaszkodva, neki háttal állva halovány mosoly ül ki arcomra, amit ő nem láthat. Így nem kell attól félnem, hogy este nem talál itthon. – Nem is mondasz semmit? – kérdezi hangját felemelve. Azonnal megpördülök, mielőtt felállna az asztaltól és idejönne. Igazából nem tudom, mit mondhatnék. A soha viszont nem látásra? Ő is tisztában van az iránta érzett érzelmeimmel. Nagyot nyelek és sóhajtok egy mélyet, amivel pont annyi időt nyerek, hogy össze tudjam szedni a gondolataimat.
- Vigyázz magadra – mondom a lehető legkedvesebben, ahogy csak tudom. – Mit szeretnél, mit főzzek, mire hazaérsz? – szélesen mosolygok rá, pedig egyáltalán nem tölt el örömmel őt kiszolgálni. Az egyetlen bökkenő az ő tudatlansága; senki nem fogja kiszolgálni és meleg étellel várni, amikor hazajön.
- Érdekel az engem? – kérdezi foghegyről, majd kiissza az utolsó kortyot is a csészéjéből. Lerakja, összehajtja az újságot, amit a következő mozdulattal félredob. Miközben feláll, magára teríti zakóját, a zsebébe süllyeszti mobilját és felveszi az előre kikészített kocsikulcsot. Kezében a csészével a pulthoz lép, hozzám egészen közel hajolva. Látom a tekintetében az a fajta csillogást, ami minden esetben félelemre ad okot. A gyomrom összerándul, remegő kezekkel kapaszkodom a pultba. Ahogy közelebb hajol, én ugyanazzal a mozdulattal hajolok hátrébb. Hosszú másodpercek telnek így el. Érzem rajta azt a borzasztó büdös parfümöt, amíg az anyjától kapott nemrég. Nyitott szájából érzem a leheletén a kávét szagát. És azt is érzem, hogy nemsokára emelni fogja a kezét. Meglepő mód utóbbi elmarad, csak a hátam mögé nyúlva berakja a csészét a mosogatóba, aztán hátat fordít és az ajtó felé indul. – Majd jövök. – Ezzel becsapja az ajtót, én pedig hátammal a szekrénynek támaszkodva csúszom le a padlóra. Olyan szaporán veszem a levegőt, mintha most futottam volna le a maratont, tekintetem pedig könnyek hadaitól válik homályossá. A legördülő cseppeket gyorsan letörlöm kezemmel, de hiába, helyükre folyamatosan újabbak érkeznek. Végtelennek tűnő percekig időzöm a hideg járólapon, mire elég erőt gyűjtök magamban a folytatáshoz. Az étvágyam teljesen elment, úgyhogy gyorsan felrohanok a hálószobába, a szekrény tetejéről lekapom a legnagyobb bőröndöt és elkezdem kipakolni a ruháimat. Nem szenvedek a hajtogatással, minden fontosabb dolgot csak bedobok és begyűrök. A következő helyiség, amit betámadok, az a dolgozószoba. Egyenesen a könyvespolc felé veszem az irányt. Az alsó polcon lévő könyveket arrébb lepakolom, a fehér fal helyett pedig a széf ajtaja tárul a szemem elé. Sikerült kifigyelnem a kódot, bármennyire is rejtegetni akarta Kerem, ezért játszi könnyedséggel nyitom azt ki. Kötegekben áll a pénz, mellettük néhány ékszer is megtalálható. Engem most csak a pénz érdekel; négy vaskosabb köteget veszek magamhoz. Ez elég ahhoz, hogy kivegyek valahol egy lakást, vegyek néhány dolgot, eléldegéljek addig, amíg nem találok valami munkát. Meg egy kicsit félre is tudok tenni belőle. Ezeknek úgyis annyi van, nem fog nekik hiányozni. Egyedül a szüleimet fáj itt hagyni, de képesek voltak odadobni ennek az embernek, mintha valami tárgy lennék, amit birtokolni lehet, amivel alkudozni lehet, szóval... Jogosnak érzem. Hiányozni fognak, hiszen mégiscsak a szüleim, de úgy érzem, meg kell tennem ezt a lépést. A könyveket gondosan visszahelyezem, a hálószobából felkapom a bőröndöt, az előszobában a vállamra akasztom a táskámat. Még egyszer visszanézek. Hét évet itt éltem, ha az emberek nem is, de a ház a szívemhez nőtt. Nem akarom tovább vesztegetni az időmet, ezért a házból kilépve az első erre járó taxit leszólítom.
- A reptérre legyen szíves – válaszolom a „Hová lesz?” kérdésre. Kezeimet tördelve ücsörgök a hátsó ülésen, folyamatosan hátrafelé nézek, attól félek, hogy esetleg valahogy rájött és követ. Vagy az anyja. Vagy az apja. Vagy valamelyik testvére. Vagy az én szüleim. A stressztől és az idegességtől izzadságcseppek gyöngyöznek a homlokomon, ami egy klímás autóban nem mindennapi. Csak akkor tudok megkönnyebbülten sóhajtani, amikor begördülünk a reptérre. Alig várom, hogy kipattanhassak, foghassam a cuccaimt, feladhassam őket és induljunk már. Az elcsent pénzből bőségesen kifizetem a taxisofőrt, akinek, mint menet közben kiderült, van három gyerek, a legkisebb hat éves, jövőre kezdené az iskolát, de nem tudják, hogy szedik össze a pénz a tanszerekre. Problem solved, ahogy az amerikaiak mondanák. Bő két órát még várnom kell, mire elindul a repülő a kifutón. Óriási szikla gördül le a szívemről, amikor emelkedni kezdünk. Az igazat megvallva rettegek a repüléstől, de most még ez is örömet okoz. A többi utas számára valami kattant fruskánat tűnhetek, amikor csukott szemmel, önfeledten kacagva ülök a helyemen az első pár percben.
- Hölgyem, minden rendben? – lép oda hozzám az egyik légiutas-kísérő.
- Igen, persze, minden a legnagyobb rendben – válaszolom egy őszinte mosollyal az arcomon. Hosszú idő után furcsa érzés őszintén mosolyogni, de egyben jó is, hiszen most már bármikor megtehetem.
- Hozhatok inni valamit esetleg?
- Egy pohár víz jól esne, köszönöm. – Amint elmegy, a biztonsági övet jelző lámpa elalszik, így már nem kell becsatolva tartani. A business class előnyeit kihasználva hátradöntöm a székemet, amíg szinte vízszintesbe nem kerülök. Sikerül nem leönteni magamat a vízzel, amit szinte azonnal meg is hoz a feltételezhetően velem egykorú nő. Az üres poharat a kihajtható asztalra rakom, én pedig hátradőlök az „ágyamon”, a nagyjából tíz órás repülőutat pedig terveim szerint nyugodt szívvel fogom átaludni.



Sanem Aldemir
Munkanélküliek
Play by :
× elçin sangu
Kor :
25
Foglalkozás :
× ex-history teacher; professional job seeker
Hozzászólások száma :
15

Sanem Aldemir  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sanem Aldemir    Sanem Aldemir  EmptyHétf. Jún. 24, 2019 11:39 pm

Gratulálunk, elfogadva!

Kedves Sanem!

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

A soraid egyszerűen olvasatták magukat, olyan szépen behúztál a leányzó lelki világába, ahogy megélte ezeket a fordulópontot jelentő eseményeket. Először vele együtt átélhettük az undort, haragot, kétségbeesést, amit a jövendőbelije vált ki belőle, aztán feltártad előttünk ezeknek az érzéseknek a mélyebb okát is, hogy Kerem nem csupán egy önző sznob, hanem egy erőszakos ősember is, aki csak akkor mutatja mások felé a jobbik arcát, ha az érdeke úgy kívánja. Nem csoda, hogy Sanem a közelében sem tud már meglenni. Na meg hogy szökésre adta a fejét.
Észrevettem ám érdekes hasonlóságokat is közted és az ikred között, és itt most nem a külsőre célzok, természetesen, hanem hasonló félelmekre, hobbikra, illetve a sorsotok majdnem azonos irányára, annak ellenére is, hogy egymástól elválasztva nőttetek fel. Sanem Aldemir  4146035580
Nem szaporítom tovább a szót, mert nagyon is kíváncsi vagyok az életed további alakulására, hogy sikerül-e újrakezdened, ezúttal szabadon...

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




Nora Weston
Bûnüldözés
Play by :
✧ Katie Cassidy Rodgers
Kor :
33
Foglalkozás :
✧ mother, cop, criminologist
Hozzászólások száma :
599

Sanem Aldemir  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Sanem Aldemir

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Archívum :: Előtörténetek-
^
ˇ