One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Csöbörből... - Alex&Thaddeus

Those fucking secrets EmptyThaddeus Darnell Wright
Today at 11:40 am



Ruby and Wayne - Beautiful stranger

Those fucking secrets EmptyWayne Winston
Today at 11:12 am



Veni, vidi, vici

Those fucking secrets EmptyMyna Rosegold
Today at 12:56 am



Ruby & Millie • kind hearts still break hearts

Those fucking secrets EmptyRuby Dayton
Today at 12:25 am



Tara Törpéi

Those fucking secrets EmptyTara Thredson
Today at 12:02 am



work out with . . .

Those fucking secrets EmptyThaddeus Darnell Wright
Yesterday at 11:47 pm



Ash & Sofia - party in the U.S.A.

Those fucking secrets EmptySofia I. Basora
Yesterday at 11:37 pm



arian&ingrid - let's do something tonight

Those fucking secrets EmptyIngrid S. Skjeggestad
Yesterday at 10:56 pm



Samuel G. Carter

Those fucking secrets EmptySamuel G. Carter
Yesterday at 10:40 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 28 25
Diákok 37 30
Törvényszegõk 14 26
Bûnüldözés 10 14
Hivatal 5 7
Üzlet 14 17
Oktatás 7 5
Munkások 16 11
Egészségügy 13 14
Összesen 144 149
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 37 felhasználó van itt :: 13 regisztrált, 0 rejtett és 24 vendég :: 2 Bots

Anne Diamond, Aurora Cabot, Aveline Everhart, Chastian A. Wing, Choi Dae Won, Dylan Welsh, Elisiana Simons, Isabel Marquina, Marissa Grey, Myna Rosegold, Sofia I. Basora, Thaddeus Darnell Wright, Wayne Winston


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 10:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Those fucking secrets

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Those fucking secrets   Those fucking secrets EmptySzer. Jún. 12, 2019 12:56 pm



A titkok...

...mindig csak baj hoznak. Ha megszabadulunk tőlük, tán szorosabb lesz a kapcsolatunk, vagy menthetetlenül darabokra szakítjuk azt.

- Bassza meg a jó édes kurva életbe!! - üvöltök fel fájdalmamban és ha van isten, most biztosan szájon vágna. De legalább szabadságon vagyok és nem azt kell hallgatnom, hogy miért ennyire idegesítő az új kolléga, kinek nem jegyeztem meg a nevét még, mert nem voltam rá képes, kínai neve volt, jobb dolgom is volt annál, meg ha már oly' csodapinty voltam egész eddigi másfél évben, akkor megérdemlek egy hetet, mikor nem visít fülembe a sziréna, végre nem kell kórházi hipót inhalálnom és megtartanom magam a hatalmas g-erővel szemben miközben hasít a jármű. Szükségem van a pihenésre, hogy hosszú életet akarok.
Nem egészen úgy fogalmaznék, hogy pihenési szabadságon vagyok, inkább még nem kezdtem el dolgozni miután áthelyeztek a quennsi állomásra, valamint kell egy hét rá, hogy kipofozzam, vagy éppenséggel megcsináljam a házat. Múlt héten költöztünk, egyébként tényleg nagyon fasza csodaház, csak még hát úgy hetven százalékban sincs kész és van bőven dolgom vele, de már lakható. Nagy is, szép is, van hozzá kert meg terasz, minden mi kritérium volt a nézelődés alatt és végül is csak harminckétszer vesztünk össze miatta Dianeval. Beszéltem házas kollégákkal, ez normális, házvásárlásnál minden pár összekap. Ha ők mondják...
Betapasztom vérző ujjamat, melyet ügyesen elvágtam a fűrésszel. Négy napja dolgozok vele, reméltem, hogy ráállt már annyira a kezem, hogy ne történjen ilyen, de a baj utolért. Történt már rosszabb is, szereztem kezdés óta egy-két heget, de ennyi baj legyen, legalább a kerítés már teljesen kész van, takar is meg véd is, egy-két polcot kell összeszerelni, egy belső falat újrameszelni és festeni, a második fürdőt is kicsempézni, meg a kicsi szobáját lejárólapozni.
Diane dolgozik, bár lassan este hat óra fele jár, úgyhogy elkezdhetem várni a hívását, hogy menjek érte, hacsak nem valaki más hazahozza, vagy fog egy taxit. Mindenesetre itt az ideje, hogy pihenjek egyet, szóval kimegyek a kertbe cigizni végre. Jó lesz ez a kert, meg a terasz is. Van két fa benne, nem tudom miért, baromira tetszenek, pedig nincs fafétisem. Belekap a szél hajamba, szinte felemelő érzés, hogy nem kell bajlódnom vele, noha nem teljes elhatározásból vágattam rövidre, hanem mert második nap kivertem a hisztit miatta és kijelentettem, hogy megőrülök tőle, melegített is, szemembe is lógott miközben szereltem, faragtam meg miegyéb. Nem örökös búcsú, de erre a néhány hétre jobb ha rövid, aztán amilyen gyorsan nő, úgyis kettőt pislogok és fel se tűnik senkinek, hogy nemrégiben még tényleg rövid volt.
Elnyomom a cigit, s elmegyek lefürödni a már kész fürdőnkbe. A víz lemossa rólam az összes koszt, meg izzadtságot, szinte álom végre, bőröm is megnyugszik. Egy száll semmibe lépek ki a helyiségből, hogy szobánkba menjek felöltözni, mikor lépteket hallok a lépcsőn az emelet felé közeledni.
- Szia! Nah hazahoztak? - Igazából megállapítom ezt a tényt, mert hát igen, kizárásos alapon hazahozták.
- Milyen napod volt? - kérdezem egy csókot nyomva ajkaira, de nem ölelem szorosan magamhoz, mert még mindig folyik rólam egy-két csepp, na meg nem az a tervem, hogy égnek álljon a farkam. Felismervén, hogy tényleg vízcseppeket hagyok lábnyomaimmal, inkább megindulok a szobánk felé felöltözni.
- Kész a kerítés, meg már majdnem a gyerek szobája is - ülök le fáradtan az ágyra és adok helyzetjelentést a főnökasszonynak. Erről szólnak a napok: én dolgozom, csinálom, ő meg hazajön az irodából és én addig feszülök, míg rá nem bólint. Persze nem bánom, sőt, tulajdonképpen élvezem is, főleg ha megdicséri a munkám. - Ma még befejezem a járólapozást - folytatom, miközben felveszem a boxerem.



Aston Miles
Egészségügy
Play by :
Dylan Sprouse
Kor :
26
Foglalkozás :
Mentőtiszt
Hozzászólások száma :
81

Those fucking secrets Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Those fucking secrets   Those fucking secrets EmptyPént. Jún. 28, 2019 1:38 am


Aston & Natalie
Az idő mintha az utóbbi hónapokban gyorsabban repülne el mellettünk. Amióta összeházasodtunk és az aprócska lélek itt növekedik a pocakomban minden pillanat szuper-gyorsasággal halad előre. Nemrég még a nászutunkat töltöttük a tó mellett valahol északon, most pedig már itt ülök a taxiban hét hónapos terhesen és arra várok, hogy kikecmeregjünk valahogy a dugóból. Az idő ugyan telik, de fejemben nap mint nap tomboló gondolatok és félelmek ugyanazok. Azontúl, hogy folyamatosan rettegek attól, hogy nem leszek jó anyja a fiamnak, hogy veszélybe sodrom őt, más hazugságok is nyomják a lelkem. Az oltár előtt örök hűséget fogadtam annak a férfinak, akit mindennél jobban szeretek és őszinteséget ígértem neki. Őszinteséget, amit eddig a pillanatig még nem sikerült teljesítenem, de egyre inkább azt érzem, hogy eljött az ideje. Nem tudok és nem is akarok úgy élni tovább, hogy ilyen komoly dolgok nehezednek a vállaimon. Élvezni akarom a várandóságom még hátralévő idejét és aztán mindenféle hátsó gondolatok nélkül megélni a szülőség minden csodáját. Mintha a kisfiam is egyetértene velem odabent, mocorogni kezd, a hasam pedig aprókat hullámzik. Végigsimítok a pocakon, arcomon széles mosollyal és néhány pillanatig sikerül minden ijesztő gondolatot kivernem a fejemből. Tudom, hogy el kell mondanom, mert Aston megérdemli, és a gyerekünk is megérdemli, hogy olyan családban nőjön fel, ahol tudja, hogy bármikor lehet őszinte bárkivel.
- Minden rendben lesz picim. suttogom alig hallhatóan a szavakat, miközben tovább simogatom a hasam, amíg a hullámzás teljesen abba nem marad. Fura belegondolni, hogy már csak tényleg néhány hónap és a kezemben tarthatom őt. Remélem Aston gyönyörű szőke haját és mosolyát örökli majd. Az autó végre hosszú percnyi várakozás után elindul, hajamat a fülem mögé simítom és kibámulok Queens utcáira. Szeretem ezt a környéket, sokkal jobban, mint Brooklynt vagy Manhattant. Ha többet dolgoznék, akkor Manhattanben is megengedhetnénk magunknak egy kis lakást, közel anyához, de nem akarom, hogy Aston kellemetlenül érezze magát esetleg emiatt. Anya már többször felajánlotta, hogy kifizeti nekem az örökségem rám eső részét, ami apa halála után maradt, de úgy érzem, hogy nem lenne tisztességes. Nem követelhetem a szülői ház felét, hiszen ő is ott élte le az életét, nem kérhetem arra, hogy költözzön ki csak azért, hogy nekem kényelmesebb életem legyen. Arról az aprócska tényről nem is beszélve, hogy van egy öcsém, akinek legalább annyi joga van örökölni, mint nekem. Legalábbis elméletileg. Ha cigiznék, akkor most minden bizonnyal rágyújtanék, mert szívemre és lelkemre egyszerre nehezedik a hazugságaim és a félelmeim súlya.
- Megérkeztünk! pillant hátra a köpcös, nagy szakállú, kellemetlen leheletű férfi. Mosolyt erőltetek az arcomra és pénztárcámból előhúzva néhány zöldhasút fizetem ki a fuvart, hogy néhány másodperc múlva már a házunk előtt juttassak friss levegőt a tüdőmbe. A nap még mindig erőteljes meleget áraszt magából pedig már jócskán elmúltak a délutáni órák is. Kezemben szorongatva az aktatáskámat, hangosan dobogó szívvel fordítom el a kulcsot a zárban. Tudom, hogy eljött az igazság pillanata és ez a gondolat megrémít. Talán jobban is, mint kellene. Ebben a pillanatban úgy érzem, hogy nyoma sincs annak a magabiztos és erős nőnek, aki egész életemben lenni akartam.
- Szia! szusszanok meg a lépcső tetején, hihetetlen de már ez a néhány lépcsőfok is teljesen kifáraszt. Kellene egy liftet szerelnünk a lakásunkba is nem? A pillanatnyi pihenőt kihasználom arra is, hogy szemügyre vegyem meztelen kedvesem. Ezzel a látvánnyal egyszerűen nem lehet betelni. - Taxival jöttem. fejezem be a mondatot, amikor végre ismét sikerül megszólalnom. Viszonozom az ajkamra nyomott csókot és jobb kezem ujjait végighúzom nyakának vonalán.
- Remek! Imádok ilyen látványra érkezni haza. kúszik hamiskás mosoly az ajkaimra. Megannyi együtt töltött év van már a hátunk mögött, de még mindig azt érzem, hogy Astonból sosem elég, még mindig elég egy pillantás és felajzott tigrisként vetném rá magam. Most azonban vissza kell fognom magam, nem engedhetem, hogy bármi is elterelje a figyelmem arról, amit meg kell tennem. Félő, hogyha most nem teszem meg, akkor soha nem lesz rá alkalmam, vagy inkább bátorságom. - A fiad ma nagyon virgonc volt. helyezem egy pillanat elejéig tenyerét a pocakomra, hogy ő is érezhesse, ahogyan odabent éppen bukfencezik a gyerekünk.
- Neked milyen napod volt? érdeklődöm miközben lerúgom a tűsarkút lábaimról és lehuppanok az ágyra. Néha már fizikai fájdalommal jár az, hogy magassarkúban kell csatangolnom egész nap, de erről az egy dologról egyszerűen képtelen vagyok lemondani.
- Nagyon ügyes vagy szivi, azért remélem nem hajszolod túl magad. Megszusszanok és lemehetünk a kertbe, ha szeretnél. Legalább megcsodálhatom a munkád. megpaskolom magam mellett az ágyat, szükségem van a jelenlétére, arra, hogy lenyugtassam magam és tiszta fejjel, mindent átgondolva tudjam előadni neki a mesémet.
- Valamit el kell mondanom neked. nézek rá komolyan, miközben tenyerem a hasamon pihentetem.   

Diane N. Miles
Hivatal
Play by :
Courtney Eaton
Kor :
27
Foglalkozás :
Ügyvéd
Hozzászólások száma :
39

Those fucking secrets Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Those fucking secrets   Those fucking secrets EmptyPént. Jún. 28, 2019 10:54 pm



A titkok...

...mindig csak baj hoznak. Ha megszabadulunk tőlük, tán szorosabb lesz a kapcsolatunk, vagy menthetetlenül darabokra szakítjuk azt.

Olyan király kérdéseket tudok feltenni, egy pillanat erejéig el is pillantok a szemben lévő falra, hogy adjak magamnak egy virtuális pacsit az értelmes megnyilvánulásért, de a lényeg, hogy kérdéssel meg az nélkül is megállapítom, hogy hazahozták. Az már jogos feltételezés, hogy egyáltalán nem biztos, hogy taxizott, simán az egyik kollégája is elhozhatta, vagy mit tudom én, összefutott valakivel, mert éppen szerencséje volt.
Tehát taxizott. Oké, nem rágom tovább a témát és elkezdek inkább arra figyelni, aki megérdemli azt, úgyhogy fel is tűnik, hogy megtorpan egy kis ideig, arca fáradtságot sugall, sokat dolgozott és még plusz kilók is kezdenek lenni benne, elhiszem, hogy kimerült, vagy csak szimplán nem arra számított, hogy meztelenül jelenek meg előtte. Igazából én sem erre számítottam, mégis ez a legkisebb problémám, nem mintha lenne nagy bajom, egészen szép minden mostanság, az mindegy, hogy majdnem levágtam az ujjamat, nem rendít meg lelkileg, meg valahol jó érzés is igazán férfinek lenni, aki nem csak vedelni tud.
Csókot nyomok ajkaira, amiket szexibben viszonoz, mint vártam.
- Ne izgíts fel - suttogom, mikor végigsimít nyakamon. - Már tele van a hasad - teszem hozzá, mintha ez értelmes lenne önmagában, hiszen elférne benne még pár gyerek, csak hát utólag nem tudok belé bújtatni még egyet, holott nem is ez lenne a cél, mindössze jó érzés emlékeztetni magunkat, hogy szerelmünk milyen ajándékot eredményezett és az is valahogy így kezdődött.  
Ez viszont nem az az alkalom és szerintem mindketten így gondoljuk, én is elsősorban csak incselkedek Natalieval, feszülnek tűnik, netán csak fáradt, talán ettől kicsit ellazul. Még egy csókot nyomok orcájára, örülök, ha nincsenek ellenére ezek a meglepetések, melyek inkább véletlen egybeesések, de az eredmény ugyanaz, mindketten mosolygunk.
- Játékos kedvében lehet. Vagy csak neki sok az energiája, amivel párhuzamosan neked kevés. - Érzem a kisfiút Diane bőre alatt, amit sosem fogok tudni megszokni, annyira különös érzés. A gyerek megléte is, de főként az, hogy hasában egy másik ember mocorog és tényleg mocorog. Én beleőrülnék.
- Szereltem, dolgozgattam a házon. Gyorsan elment a nap - felelem mialatt belépek a hálószobába, majd elmesélem neki, hogy mi mindent csináltam meg. Szavakkal nem is tűnik soknak, mégis rohadt nagy meló volt.
Felöltözök, aztán leülök Nat mellé az ágyra.
- Ennél sokkal keményebb napjaim szoktak lenni, meg tudod hogy élvezem ezt csinálni, a pillanatnyi dührohamok mellett is, amik akkor törnek rám ha kalapáccsal mellé ütök, de figyelj, ez benne van a dologban, nagy baj meg nem történt. - Végigsimítok combján, vékony nagyon még terhesen is, miközben az én kezem akkora mint egy olasz pizza.
- Rendben, el is várom, hogy megcsodáld mit alkottam - mondom nyújtózkodás közben, s ha nem így lenne, tán zokon is venném, noha tisztában vagyok vele, hogy akkor is leellenőrizne mindent puszta kíváncsiságból, ha megtiltanám neki.
Nem tudom miért, de hirtelen elég erős félelem nyilall belém, ahogy megérzem Natalie elkomolyodó hangját és tekintetét, ez az ijedtség pedig megmutatkozik arcomon is.
- Van valami a babával? - Kicsit sem viccből teszem fel a kérdést, ez az első, ami eszembe jut, ami valahol teljesen érthető is, noha az is kicsit aggaszt, hogy mennyire fáradtnak látom őt, de talán csak túlgondolom, elvégre munka után hazaérve mindig szokott kis ideig szusszanni egyet.



Aston Miles
Egészségügy
Play by :
Dylan Sprouse
Kor :
26
Foglalkozás :
Mentőtiszt
Hozzászólások száma :
81

Those fucking secrets Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Those fucking secrets   Those fucking secrets EmptySzomb. Jún. 29, 2019 11:34 pm


Aston & Natalie
Vannak dolgok, amik nem maradhatnak elfeledve, és tudom, hogy ebbe az én titkaim is beletartoznak. Bármennyire is félek a következményektől Astonnak tudnia kell mindenről, amit olyan hosszú évek óta titkolok előle, és mindenki más elől is. Olyan sok minden mentünk már keresztül együtt, hogy remélem ezzel már sikerül közösen megbirkóznunk. Legalábbis ebben reménykedem. Olyan hosszú ideje őrizgetem magamban ezt a titkot, legfőképpen azért, mert ígéretet tettem apának, hogy mostanra már teljesen beépült az életembe, és tökéletesen el tudom különíteni a két „életem” egymástól. Megtanultam, hogy a rossz fiúkat hogyan tartsam távol magamtól és bármennyire is szomorú, de abban is profi lettem, hogy milyen hazugsággal tereljem el az Astonban felmerülő esetleges kérdéseket. Profi hazudozó lettem. Talán nem is lenne feltétlenül szükséges  megosztanom vele az igazságot, de nem szeretném, hogy a házasságunk hazugságon alapuljon és azt semmiképp nem akarom, hogy olyan mesterien körmönfont hazudozó legyek, mint az apám. Bár külsőre leginkább az anyám vonásait örököltem, a belső tulajdonságaim inkább az apáméra hasonlítanak. Azt hiszem, hogy ez egyszerre jó és rossz, mert miatta vagyok erős és kitartó, de ugyanakkor miatta kell hazudnom a legfontosabb embereknek az életemben. Még mindig mélyen él bennem az az érzés amikor apa mindent elmondott nekem, emlékszem a csalódottságra és haragra, amit ébresztett bennem. Tudom, hogy elkerülhetetlen dolog az, hogy Astonban is felmerüljenek ugyanazok a kérdések, amik akkor bennem. Miért? Közelségével egy pillanatra sikerül elterelnie a gondolataimat, miközben ajkammal az övére tapadok szorosan simulok hozzá. Amennyire legalábbis a helyzet és a pocakom engedi.
- Miattad van tele... nevetek fel jókedvűen.  Nem mintha egyetlen pillanatig is bánnám, hogy odabent növekedik a gyerekünk. Mondjuk annak néha örülnék, ha nappal mocorogna többet és éjszaka kevesebbet, vagy ha kevésbé dagadna fel a bokám és nem érezném magam úgy, mintha újszülött bálna lennék. Meghíztam és ezt a gondolatot elég nehezen viseli a büszkeségem.
-Neki túl sok az energiája, az anyukája pedig lassan olyan méreteket ölt, mint egy bébi elefánt, örülök, hogy tudok még mozogni. A kis szumós odabent fáradhatatlan. miközben beszélek végig fülig ér a szám. Igazából örülök, hogy ilyen kis aktív, mert az azt jelenti, hogy minden rendben van vele és jelenleg ez a legfontosabb az egész életemben. Ő, a férjem és a kis családunk, ami tudom, hogy tökéletes lesz.
- Azért pihenni se felejts el és ha lehet minden csontod maradjon egy darabban. Segíthetek kimeszelni a gyerek szobáját? Ígérem nem mászok magasra. bármennyire is fáradt vagyok, szeretném kivenni a részem a házfelújításból, nem fair, hogy ő dolgozik rajta egyedül.
A jókedvem azonban olyan gyorsan elillan ahogyan jött. Nem felejthetem el, hogy milyen célokkal érkeztem ma haza. Meg kell tennem, el kell mondanom, különben soha nem fogom megtenni és ha nem tőlem tudja meg az igazat, akkor talán soha nem bocsájtja meg nekem. Kérdését hallva gyorsan megcsóválom a fejem.
- Nem, nem. Szerencsére a pocaklakóval minden rendben van. Csak el szeretnék mesélni valamit, valamit amit már korábban meg kellett volna tennem. megragadom a kezét, hogy ezzel próbáljam lenyugtatni magam, bár most még ez sem segít benne.
- Emlékszel arra, amikor elutaztam apával és...amikor meghalt? nagyon szerettem őt, úgyhogy a halála még most is fájdalmasan érint. - Emlékszel, hogy utána megváltoztam? Mennyire megsínylette a kapcsolatunk? félve pillantok Astonra, a beszámolom nehezen csak ezután jön és fogalmam sincs, hogy hogyan mondjam el neki.
- Nem voltam hozzád őszinte és eljött az ideje, hogy az legyek. magamhoz veszem az aktatáskámat és előhalászom belőle az egyetlen közös fotómat az öcsémmel, majd Aston kezébe nyomom. A képen combközépig érő rövidnadrág van rajtam, vékony, fehér, spagettipántos pólós, kissé félszegen ölelem át a nálam kissé magasabb testvérem derekát, ő pedig egyenesen a kamerába mosolyog. Kevés pillanatok egyike amikor mosolyogni lehet látni, főleg Jonathan halála óta.
- Ő Paul.   

Diane N. Miles
Hivatal
Play by :
Courtney Eaton
Kor :
27
Foglalkozás :
Ügyvéd
Hozzászólások száma :
39

Those fucking secrets Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Those fucking secrets   Those fucking secrets EmptyVas. Jún. 30, 2019 7:16 pm



A titkok...

...mindig csak baj hoznak. Ha megszabadulunk tőlük, tán szorosabb lesz a kapcsolatunk, vagy menthetetlenül darabokra szakítjuk azt.

Őrültség, de rohadtul jó érzés kimondani, hogy megtelt a hasa, enyhe dicsőséggel és magabiztossággal ruház fel, hogy ez bizony miattam van, én tettem vele és nagyon jó élmény volt, hiába nem tudom meg soha sem, hogy pontosan melyik éjszaka eredménye. Teljesen mindegy, boldog vagyok, hogy bőre alatt egy kemény valamit érinthetek meg, amiben érezhetem saját génjeim egy részét hordozó gyermeket, bár egészen biztos, hogy én beleőrülnék, ha testemben egy másik test lenne, úgy minden értelemben, minden eshetőségben is.
- Egyre nagyobb elefánt leszel, ami így szép tény ahogy van, viszont még csak odabent tud mocorogni, mi lesz majd, ha az égvilágon bárhová eljut majd saját lábain? Akkor még több energiát leszív mindkettőnktől egyaránt, de figyelj, ebben ez a szép! - hintek csókot pocakjára is. Elgondolkodok a felvetésén, megértem és jó néven is veszem, hogy segíteni szeretne a házépítésben, na nem mintha a dizájnolásban nem az ő keze és feje munkája lenne főleg, én csak az erő vagyok, ami oda mozgatja a bútorokat, ahová ő akarja, ha valamivel nagyon nem értek egyet, akkor azt megmondom nyíltan, de eddig kevés ilyen volt, mert vagy oly' mindegy nekem, vagy tényleg szép és igényes amit Natalie eltervez.
- Nem hajszolom túl magam, az már más kérdés, hogy hány béna pillanatom van, amikor félreütök, vagy kicsúszik kezemből valami, de nem sok ilyen van. - Végigsimítok hátának ívét. - Biztos meszelni akarsz? Nekem többet jelentene, ha feltakarítanál a szerelések után, de ha ragaszkodsz hozzá, én nem bánom - tárom szét karjaimat. Tényleg mindegy nekem, de felporszívózni meg felmosni egyáltalán nem szeretek és burkoltan utalok rá, hogyha esetleg segíteni akar, akkor... Azonban jogos, hogy én csináltam a rumlit, takarítsak is össze magam után.
Felöltözök és odaülök mellé, fáradtnak látszó feleségem bal oldalára, s kellően végigfut rajtam a frász, hogy esetleg valami baja lehet a gyereknek, normális, hogy erre gondolok elsőre, mert most hozta fel és eddig is a gyerekről volt szó. A másik, mi talán mellékesen beugrik, az a munkahelye, viszont utálok találgatni, szóval befogom és hallgatok, mihelyst megtudom, hogy a fiúnkkal nincs gond. Hát nem sikerül megnyugodnom.
- Igen? - bólintok és hangsúlyommal jelzem, hogy folytassa, mert képben vagyok, hogy mikor és miért ment el a kontinens másik felére. - Nem érzem úgy, hogy valamikor is el tudnám felejteni. - Főleg, hogy utána szakítottunk. Utána következett kapcsolatunk egyetlen szünete, amiben a lehető legközelebb kerültem ahhoz, hogy újra olyanná váljak, mint húgom. Nem éreztem semmit, ami visszatartana attól a keserves állapottól, egyedül a mentális erőm mentett ki. Nem örülök, hogy visszakanyarodik a témára, pontosabban, hogy úgy érzi, lenne mit beszélnünk arról az esetről, mert nehéz időszak volt mindkettőnknek és most nem engedhetünk meg semmilyen hibát kapcsolatunkban.
Veszek egy mély levegőt, mikor kimondja amitől tartottam az elmúlt pár másodperctől kezdve, s némán, gondterhelten bólogatni kezdek. Van egy olyan érzésem, hogy nem fogja megvárni, hogy lemenjünk a kertbe, ki tudja, talán jobb is kimondani, hagyni hagy szóljon, aztán lesz ami lesz, ám a mostani időkben egy kimenetele lehet bármilyen veszekedésünknek, nézeteltéréseinknek, vagy ellenvetéseinknek: meg kell oldanunk, s nem aggódok amiatt, hogy Natalie ne pont ezt akarná. Átkarolom és magamhoz húzom, hogy érezze, ahogy eddig oly sok mindent, ezt is majd megoldjuk valahogy.
Megint csak fotót kapok, de tisztában vagyok vele, hogy ez más érzéssel fog eltölteni és nem is okos meglepettséget, hogy nem egy ultrahangképet látok, hanem egy másik srácot Natalie mellett. Boldognak tűnnek. Nyelek egyet, hogy leplezzem a rám törő fájdalmamat.
- Ez mikori kép? - Tanultam a múltbéli alkalmakból, nem támadhatom el, főleg nem információk hiányában, így hát próbálok minél többet megtudni a valóságról, mielőtt elöntenének az érzések és felfognám, hogy megcsal. Bár nem értem, hogy ez hogy kapcsolódik az apjához, de az logikusnak tűnik, hogy szakításunk után összejött valakivel és most jön rá, hogy őt szereti, vagy mi több, lehet tőle van a gyerek? Kussolj Aston...



Aston Miles
Egészségügy
Play by :
Dylan Sprouse
Kor :
26
Foglalkozás :
Mentőtiszt
Hozzászólások száma :
81

Those fucking secrets Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Those fucking secrets   Those fucking secrets EmptyVas. Jún. 30, 2019 9:06 pm


Aston & Natalie
- Most azt akarod mondani, hogy hasonlítok egy elefántra? Legalábbis méreteimben? pillantok rá felvont szemöldökkel, de ajkaimon végig ott bujkál a mosoly. Nem mondom, nagyon nehezen viselem a hirtelen súlygyarapodást, azt, hogy a pocakomtól nem tudok rendesen lehajolni, hogy fáradok, de tudom, hogy mindez azért van, mert egy aprócska élet növekedik bennem. Azt hittem, hogy nehezebben fogom viselni a terhességgel járó változásokat, de szerencsére kevésbé vagyok hisztis és rosszkedvű. Ez azért nagy mértékben Astonnak köszönhető, mert látom szemeiben a szerelmet, azt, hogy milyen odaadással áll mellettem és mennyire várja már, hogy karjaiban fogja szerelmünk gyümölcsét. Tudom, hogy Ő is fél, de valahogy mégis ő az kettőnk közül, aki erősebb és szilárdabb, ő nyugtat meg mindig, amikor kétségbeesetten próbálok kitalálni, hogy hogyan legyek jó anya. - Ha nagyon virgonc lesz, akkor majd asztal lábához kötjük. nevetek fel ismét jókedvűen, bár gondolataim között folyton ott motoszkál, hogy ez a hangulat hamarosan szerte fog oszlani. Mert biztos vagyok abban, hogy a titkok, amiket olyan régóta őrizgetek hatással lesznek a házasságunkra. Bízom abban, hogy sikerül megbeszélnünk majd, de akaratlanul is megfordul a fejemben, hogy mi van, ha mégsem sikerül megbeszélnünk. A szívem hangosabban zakatol a mellkasomban, szint már saját hangomat sem hallom tőle, de meg kell próbálnom nyugalmat erőltetni magamra, bármennyire is nehéz.
- Jó, nem bánom, akkor enyém a porszívó. hajtom fejem a vállára és egy röpke perc elejéig lehunyom a szemem, belélegzem illatát és próbálok arra gondolni, hogy minden rendben lesz. Szeret, én is szeretem, házasok vagyok, szülők leszünk, nincs olyan akadály, ami szétválaszthat minket. Legalábbis ebbe a gondolatba próbálok kapaszkodni. Kissé félszegen fogok neki a mondandómnak, fejben már számtalanszor lejátszottam ezt a jelenetet most mégsem tudom, hogy mit mondjak, hogyan vezessem fel a dolgokat. Ügyvéd létemre most keresgélnem kell a szavakat, gondolkodni. A tárgyalások alkalmával mindig összeszedett vagyok, kifejezetten szeretem például a  reménytelennek tűnő eseteket, mert alapos kutatás után mindig találok egy kiskaput, ami reménnyel tölt el engem is és a védencem is. Úgy érzem, hogy most nincs ilyen kiskapu, nem tudom mibe kapaszkodhatnék. Tartok egy kis szünetet, egyrészt azért, hogy friss levegőhöz juttassam a tüdőmet, másrészt pedig azért, hogy Aston is megemészthesse a hallottakat. Apa halála után, amikor minden egyszerre szakadt a nyakamba, talán a kapcsolatunk sínylette meg legjobban a történteket. Egyszerűen képtelen voltam elviselni magam mellett, mert még saját magam sem voltam képes elviselni. Egy év szünet nagyon hosszú, de ennyi idő távlatából úgy érzem, hogy szükségünk volt rá, mert másképp most nem tartanánk itt. Amikor kibékültünk megbeszéltük, hogy soha nem hozzuk szóba azt, ami a külön töltött időszakban történt. Nem kérdezzük, hogy kivel volt és mit csinált a másik, egyszerűen csak új lappal indítunk. Most viszont kénytelen vagyok visszaugrani az időben és feleleveníteni a történteket azért, hogy teljes képet kapjon és megértse, hogy mi miért történt. Illetve történik a mai napig. Remegő kézzel nyújtom át neki a fotót, némán figyelem arcvonásait.
- Néhány nappal az eljegyzésünk előtt. elevenítem fel magamban a napot. Azután készült, hogy az egyik tagot a bandából, aki történetesen Paul anyjának féltestvére sikerült kijuttatnom a sittről. Azt hiszem abban a percben fogadtak el teljes körű tagként a „családban.”
- Pault néhány nappal apám halála utána ismertem meg. szólalok meg ismét, amikor sikerül megtalálnom a hangom. - Ő az egyik oka annak, hogy megváltoztam. óvatosan érintem meg a férjem arcát, mintha csak attól tartanék, hogy a hallottak már most sokk-ként érintik őt.
- Apának kettős élete volt. Az egyik én voltam és anya, a menő kertvárosi ügyvéd és jogász. A másik életében pedig egy alvilági motoros banda tagja volt és minden erejével azon dolgozott, hogy megvédje őket a törvénytől. Paul az öcsém. Apám titkos kapcsolatának a gyümölcse. remegő kézzel veszem vissza tőle a képet és elmerengek egy darabig. Hasonlóságot keresve az öcsém és köztem. - Volt egy bátyám is, de ő már nem él. Joseph. pillantok rá félve Astonra. A fiúk is mintha érezné a feszültséget, az előbbi mozgolódás alábbhagy.
- Apa a halálos ágyán megkért arra, hogy vegyem át a helyét a bandában és védjem meg a családját. Megpróbáltam, de minden erőfeszítésem ellenére a bátyám meggyilkolták. Amikor dolgozni megyek nem csak az irodában ücsörgök és ügyfelekkel találkozom, legtöbbször a banda klubházában vagyok és próbálom kirángatni a fiúkat a szarból, ezzel együtt pedig távol tartani Pault a zűröktől.  

Diane N. Miles
Hivatal
Play by :
Courtney Eaton
Kor :
27
Foglalkozás :
Ügyvéd
Hozzászólások száma :
39

Those fucking secrets Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Those fucking secrets   Those fucking secrets EmptySzer. Júl. 03, 2019 9:23 pm



A titkok...

...mindig csak baj hoznak. Ha megszabadulunk tőlük, tán szorosabb lesz a kapcsolatunk, vagy menthetetlenül darabokra szakítjuk azt.

- Neem, dehogy... - Most mi az isten történt? Csak megismételtem, amit ő mondott és máris ott tartok, hogy támad a némát hadtest. Majdnem utána mondom, hogy csak a füle akkora, mint egy elefánté, de inkább ráharapok ajkamra, hogy ne jöjjenek ki a szavak, hajjaj, baj lenne és nem érné meg. Hagyjuk is a francba, jó teste van, mert jó teste van.
Nagyot nézek, ahogy Natalie teveit hallom a gyerek energiatúltengésének kezelése érdekében, hát nem tudom eldönteni, hogy viccel-e, vagy teljesen komolyan gondolja, de végül is csak nem, én nem akarnám kikötni a gyerekemet semmihez sem, a kutyámat sem kötöm ki. De nevet, méghozzá elég jóízűen, szóval azt hiszem elkönyvelhetem ezt tényleg humornak, csak valahogy mások a humorról ismert fogalmaink, ami nem meglepő, ez mindig is így volt. Mikor én poénkodok, ő fapofa, mikor meg Natalie próbál valami poénszerűséget összehozni, akkor meg én nézek rá, hogy mi a franc. Egy őrült, azt az igazán teveszerű mosolyomat megpróbálom magamra húzni, mintha érteném, vagy legalább jelezzem felé, hogy "értem ám", "ez jó volt".
Igazából tényleg nem akarok semmit sem erőltetni neki, se a meszelést, se a porszívózást, vagy akár felőlem mindkettőt csinálhatja, de a porszívózás mégis csak jobban megy neki, mint nekem valaha is fog, ez nyilván nem azt jelenti, hogy szeretek koszban élni, szoktam takarítani magam után. Válaszképpen egy csókot nyomok vállamra döntött feje búbjára már a meghittség fátylán, nem akarnám elrontani a pillanatot semmilyen túlerőltetett szóval, ne finomkodjunk, képes vagyok rá, nem vagyok egy erősen romantikus alkat, de Natalie az és megérdemli, vagy legalábbis megérdemelni, én meg próbálok odafigyelni rá.
Érzem, hogy feszült valami miatt és még örülhetek is, hogy ő maga nyomja meg a "beszéljünk" csengőt, mitől természetesen görcsbe rándul a gyomrom, azonban legalább a titkolózást, mint legveszélyesebb kapcsolatunk elleni támadást kivédekeztük. Valamiért viszont még mindig kurvára félek.
Konstatálom a témát, szóval időben visszarepülök abba az időszakunkba, amiről jobb nem beszélni, de mégis, kellene. Mai napig úgy érzem, hogy az egy nagy homályos zóna kapcsolatunkban, időnként úgy hiszem, jobb is ha így marad.
Mit kellene gondolnom? Egy fotót kapok, ezúttal nem ultrahangképet, hanem valamit amin a feleségem van egy másik férfival és eléggé úgy állnak egymás mellett, mintha lenne valami közük egymáshoz, az is hergel tovább, hogy kurvára összeillenek, persze, hogy elönt a pánik, de nem eresztem ki Dianera, mert nem vezethetem le rajta, noha lenyelni sem célszerű. Kérdezek.
Nagyszerű! Nem akkor készült a kép, mint gondoltam. Egy halk sóhajjal engedem ölembe a képet tartó kezemet és próbálom még mindig megnyugtatni magam, hogy nincs baj, még ha rohadtul is úgy tűnik. Nem akarom elhinni. Nem tudok nagyon mit mondani, benyálazom ajkaimat, mintha készülnék rá, de ha akarnék se menne, inkább némán bámulva a képet hallgatom Natalie további történetét.
Felfogtam, oké. Egy pillanat alatt úgy zuhannak össze testemben a megfeszült izmok, hogy szinte láthatóvá válik, hogy mennyire megnyugszom amint kimondja, hogy az öccse, na nem mintha ez nem vetne fel új kérdéseket, de azt hiszem értem a lényeget, emészteni kell, de legalább értem.
- Ez mind akkor derült ki, mikor nem voltunk együtt? - Csak a miheztartás végett inkább leszögezem megint. - Elmondhattad volna, tényleg. Talán tudtam volna valahogy segíteni - mondom halkan, aggódva nézek rá, s visszaadom a képet. Ezt nem lehetett könnyű megemészteni neki, az apja halálával egyszerre és szar érzés, hogy pont akkor nem voltam vele.
- Részvétem! - mondom az idősebbik bátyja halálhírére. - Ismerted őt is? - még nem teljesen tiszta a kép, de majd úgyis az lesz.
A következő gondolatok már annyira nem tetszenek, s egyben választ is kapok kérdésemre. Újabb csend alakul ki a részemről, ezúttal jobban megérint minden, mint eddig, ugyanis sajnos most a valóság tárul füleimbe és ez sem kellenem, sokkal inkább megrázó. Ezidáig nem különösebben folytam bele a munkájába, tudtam, hogy nem biztonságom állás, de ez azért túltesz annál is. Nem tudom mit kellene gondolnom. Hosszú idő után aztán megfogom a kezét és felé fordulok testemmel.
- Az a banda akkor... végül is a családod, nem? Egy másik családod... - kérdezem, bár nem tudom, hogy ez mennyit számít a biztonság szempontjából. - Megbízol bennük? Gondolod, hogy elfogadtad téged? Nem hitetlenkedésből kérdezem, de baszki, ez azért durva. Én bízok benned, csak gondolom megérted, ha azt mondom, hogy eléggé féltem a terhes feleségemet egy "banda" területén tudni, akiknek tagjait távol kell tartani a zsaruktól. - Kifejtem az aggodalmamat. Mennyit engedhet meg egy házasság? Nem követelhetem, hogy ne legyen velük, főleg ha a családja, mármint egy új családja, de közös gyerekünk lesz. Nem tudom milyen az a hely, ahová ő jár, vagy hogy egyáltalán ezt az egészet hogy kellene elképzelni. Ha már a levegő is káros lenne a gyerekemre, így vagy úgy de közbe kellene lépnem. De csak nem... Nem ilyenekkel képzeltem Nataliet, bár eleve nem gondoltam, hogy klubhelyekre járna franc se tudja milyen emberekhez.
- Ez a klubhely alkoholtól és dohánytól, vagy drogoktól bűzlik?



Aston Miles
Egészségügy
Play by :
Dylan Sprouse
Kor :
26
Foglalkozás :
Mentőtiszt
Hozzászólások száma :
81

Those fucking secrets Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Those fucking secrets   Those fucking secrets EmptySzomb. Júl. 06, 2019 7:40 pm


Aston & Natalie
Nevetgélek, de leginkább csak azért, hogy a bennem tomboló feszültséget megszüntessem valahogyan. Pedig tudom, hogy csak az igazság lesz képes felszabadítani. Tisztában vagyok vele, de akkor sem tudom legyőzni magamban a rossz érzéseket, tudom, hogy haragudni fog rám, és minden oka meg is van rá, fordított esetben azt hiszem, hogy én sem lennék képes minden zokszó nélkül elviselni az igazságot. Végül is már hosszú évek óta titkolózok, először apám kedvéért csináltam, mert megígértem neki, hogy az, amit évtizedeken keresztül mindenki előtt rejtve tartott, az általam is titok marad, de..aztán beleszoktam a dolgok menetébe. Kényelmes lett nekem ez a kettős élet, amennyire nehéz volt hazudni neki a kezdetek kezdetén...annyira lett az életem része mostanra. Viszont nem akarok ugyanabba a csapdába esni, mint apám, bár minden bizonnyal ő anyát soha nem szerette igazán, én szeretem a férjem és ha valaki, ő megérdemli az igazságot. Őszinteségem másik mozgatórugója a szívem alatt növekvő gyermek, ha valaki, hát ő tényleg megérdemli azt, hogy teljes életet éljen, hogy ne felnőtt fejjel kelljen szembesülnie azzal, hogy az anyja egész életében hazudozott, nem akarom abba hajszolni a fiam, amibe engem hajszolt az apám. Bármennyire fájdalmas is lesz ez a beszélgetés most, hiszem, hogy tényleg az a legtisztességesebb, ha mindenről beszámolok Astonnak. Majdnem mindenről. A szívem olyan hangosan dobol a mellkasomban, hogy alig hallom a saját hangom, talán túlzás nélkül állíthatom, hogy még ennyire soha nem féltem életemben. Talán apa halálát leszámítva. Azt hiszem, hogy Aston is azt szereti bennem a legjobban, hogy magabiztos és céltudatos vagyok, pontosan tudom, hogy mit akarok és mindent megteszek annak érdekében, hogy meg is kapjam azt. Nem véletlen, hogy az ügyeim nagy része nyereséggel végződik. Addig kutatok, addig keresgélek, amíg találok egy kiskaput, ami segíthet az ügyfeleknek. Mindig vannak kiskapuk, csak meg kell keresni és ki kell használni. Bár a szakmában még kisiskolásnak számítok, de tudom, hogy néhány év múlva legalább olyan nagy nevem lesz az ügyvédek között, mint amilyen a megboldogult apámnak volt. Ez a célom. Miközben magyarázok folyamatosan őt figyelem, arcának rezdüléseit, a testbeszédet, próbálom kitalálni, hogy vajon mi járhat a fejében. Mire gondolhat, miközben felfedem előtte apám életének legnagyobb titkát. Vajon gyűlöl? Haragszik? Abban biztos vagyok, hogy egyáltalán nem érti a kialakult helyzetet és nem várom el tőle, hogy így elsőre fel is fogja a szavaim értelmét. Bárcsak nekem is lett volna több időm arra, hogy kérdéseket tegyek fel, vagy megpróbáljam lehessegetni magamról egy ilyen hatalmas hazugság terhét. Nem jártam sikerrel. Kérdését hallva bólintok.
- Hogyan mondhattam volna el? Éppen akkor volt, hogy...nem beszéltünk egymással. Oda kellett volna szaladnom az első adandó alkalommal, hogy elpanaszkodjam apám milyen álszent volt egész életében? Egyébként is...megígértem neki, hogy soha senkinek nem mesélek erről. Legfőképp anyának. Gondolhatod, hogy milyen érzés a szemébe nézni és eltitkolni, hogy a férje egy hűtlen disznó volt. Hallgatni, ahogyan róla mesél, ahogyan felidézi a szerelmüket, a boldog pillanataikat. próbálok erős maradni és egy pillanatra sem elgyengülni miközben beszélek. Nyelnem kell egy nagyot, hogy ne engedjek a feltörni vágyó könnyeimnek. A terhesség alatt sokkal érzékenyebb lettem, ezek a hülye hormonok kikészítenek. Sosem erősítettem a mindenen elgyengülő lányok táborát, és nem is szeretném elkezdeni. Lehetőleg soha.
- Ismertem. Egyszerűen megölték és elásták. Nem tudtam megvédeni. Azóta is próbálom megtalálni, hogy ki tette és azt hiszem, hogy egyre közelebb vagyok a megoldáshoz. Nem lennék annak a helyében, akinek bármi köze is volt a dologhoz. ezt az ügyet én magam sem szeretném a törvény kezére adni, bele akarok nézni annak a szemébe, aki képes volt elvenni a testvérem életét és végignézni ahogy a többiek félholtra verik. Erről persze eszem ágában sincs Astonnak említést tenni, mert biztos vagyok abban, hogy az asztal lábához vagy a radiátorhoz kötözne, hogy ne hagyhassam el a lakást.
- Hát...megbízni teljesen talán sosem fogok bennük, végül is bűnözök, de azt hiszem elfogadtak. Legalábbis...ameddig a rendelkezésükre állok és megpróbálom megvédeni őket a börtöntől, addig nem eshet bajom. Tisztelték apát és tisztelnek engem is azért, mert az ő lánya vagyok. Azt hitték, hogy egy elkényeztetett cicababa vagyok, amikor legelőször megpillantottak, de hamar leszakadt az álluk amikor megszólaltam. ahogy eszembe jutnak az emlékek elmosolyodom. Látnia kellett volna azt a jelenetet, amikor az alig ötven kilómmal, tűsarkúban betipegtem a helyiségbe. Az össze szem azonnal rám szegeződött, szerintem a cigifüst is lefagyott a levegőben amikor kíváncsi tekintetettek végig mértek.
- Sajnos mindentől. vallok ismét őszintén. - Az állapotomra való tekintettel nem gyújtanak rá mellettem, de a falak annyira beitták a dohány, alkohol és a fű szagát, hogy mindent érzek. Főleg most, olyan a szaglásom, mint Rex felügyelőnek. pillantok rá fél szemmel Astonra, próbálom kitalálni, hogy mire gondolhat.
- Mi jár a fejedben? puhatolózok kicsit. Ha most nem beszéljük meg, akkor talán máskor nem is lesz rá alkalmunk, jobb ha ő is most vágja hozzám a gondolatait. Tiszta ügy mindenkinek.  

Diane N. Miles
Hivatal
Play by :
Courtney Eaton
Kor :
27
Foglalkozás :
Ügyvéd
Hozzászólások száma :
39

Those fucking secrets Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Those fucking secrets   Those fucking secrets EmptyVas. Júl. 07, 2019 12:10 pm



A titkok...

...mindig csak baj hoznak. Ha megszabadulunk tőlük, tán szorosabb lesz a kapcsolatunk, vagy menthetetlenül darabokra szakítjuk azt.

Nagyon erős érzelmi sokk vonul át rajtam rövid időn belül és tudom, hogy pont ezekben az időkben tudok teljesen kiborulni és elbaszni az égegyadta világon mindent, ahogy Ezrának is nekiestem, húgommal is úgy összevesztem, ahogy előtte még soha, ám nem csak őket tudom felmutatni bizonyítékként, de ijesztő, hogy egyiküknek sem akarnék sosem rosszat, Dianenek meg aztán főleg nem. Megválogatom a szavaimat, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy mérsékelem a számon kiejtett hangokat és inkább várom, nem engedem, hogy belenyugodjak a felismerésekbe, amíg nem tudom, hogy azok valóban igazak-e.
Szinte teljes testem izomzatán érezhető változás megy végbe, ahogy megtudom ki az a Paul Natalie számára, ez egy nagy fordulópont, mert korán sem mindegy, hogyan állok az esethez és nyilván nem sok mindenről kellene többet beszélnünk, ha egészen eddig megcsalt volna, vagy talán nem is az én gyerekem növekedne hasában, kétség kívül tönkremenne az életem és visszakerülnék abba az állapotba, amiben jelenleg is anyámék, illetve húgom van.
Nem akarom felelősségre vonni, hogy miért csak most mondja el, mindössze érdekel, hogy mi miatt döntött úgy, hogy eddig nem ismerteti velem, elvégre van egy testvére, ezt azért a párok meg szokták osztani egymással x év együttlét után.
- Nem akkor, utána. Azóta eltelt jó pár év, de nem fontos, bizonyos szempontból lényegtelen - pontosítom magam még mielőtt folytathatná, mert úgy érzem, ezt jobb elsimítani és egyben ki is fejtem, hogy nem problémázok rajta, ne értse félre. Némán hallgatom tovább, kezd körvonalazódni minden.
- Tudja azóta anyud? Vagy még csak én? - Egész biztosan szar érzés lehet, bár nekem fogalmam sincs róla. Az én szüleim sosem próbálták meg elhitetni velem, valamint egymással, hogy nem azok, akik valójában, nyíltan fenyegették egymást, ha úgy volt, apám saját gyerekei szeme láttára verte meg anyát, aztán eltűnt anyám hetekre, majd visszajött. S mégis, nyílt volt minden, mindössze a nagy világ számára próbáltak meg valamilyen jótét lélek magatartást kisugározni magukról, hogy kompenzálják azt a sok utálatot, amit a közvetlen közelükben élők sugároznak feléjük. Tulajdonképpen ez még a jelen, csak nekem már múlt, hisz kiutasítottam magam onnét.
Nem hittem volna, hogy testvére halála ennyire súlyos eset, s egyben azt sem sejtettem, hogy Natalie szavait hallva összeszorítom fogaimat és megremegő testemnek próbálok parancsolni, hogy ne ugorjak fel az ágyból és menjek ki egyet bagózni. Tenyereimbe temetem arcomat, heves véráramlattal is igyekszem kordában tartani magam, mert baszki, mennyi az esélye? Csak nem, nem hitem, miért lenne? Többet kell megtudnom a bandáról és a helyről is, előbbit azért, hogy elhessegessem az esélyeket, hogy netán Ezra fegyvere egy kurvára rossz embert sebzett meg, utóbbi kérdés már inkább a gyerekem miatt hangzik el. Volt egy pillanat, amikor rohadtul azt hittem, hogy nincs gond és megnyugodhatok.  
Mintha vérezne a fülem szavaitól. Mindent kimond merő határozottsággal, amitől az én gyomrom úgy görcsbe rándul, hogy már hányinger kerülget, nem is kicsi. Felállok, nem bírok többet ülni, lépek párat a szobában bolyongva, miközben egy mély fájó sóhajjal kísérelem meg, hogy elmúljon minden gyötrelem, kibaszottul sikertelenül. A feleségem egy alvilági banda tagjai körül topog magassarkúban, és ha még az nem lenne elég, hogy csorgatják rá a nyálát, bűnözőkről van szó, ugyan mennyit számít egy meghalt tag tekintélye?
- Ez fantasztikus... - fonom össze karjaimat és nekidőlök a falnak. - És nekem ebbe mégis mennyi jogom van beleszólni? Elmondtad, hogy tudjam, azt kész, nem? Vagy számítana bármit is, ha azt mondom, hogy rohadtul nem örülök, hogy olyan helyen járkálsz, ráadásul terhesen? - Egy biztos, nem a halott apja fogja megvédeni őt, hanem én, vagy a még élő testvére. És ha már terhesség, maga a légtér is káros lehet már, én tudom, elég egy kis illatfoszlány és máris meg tudnék részegülni a drogoktól, gyanítom azért, mert anyám terhessége alatt megannyi károsító molekula lebegett a levegőben, amit aztán belélegzett és akarva-akaratlanul is vérembe került.
Újabb, ezúttal rövid sóhaj távozik belőlem, majd megnyalva ajkaimat inkább oldalra fordítom arcomat és rettegő szemekkel nézek ki az ablakon. Szó szerint rettegek mindentől, a halott testvére esetétől; hogy Nataliera csorgatják a nyálukat, ne tagadja, így van; s félek, hogy talán a szülők hülyesége a gyerekünket veszélyezteti, de nem törhetek meg, mert akkor az egész életünk összetörne.
- Hogy hogyan vethetnénk ennek véget - felelem kérdésére még a kinti tájat bámulva, aztán visszafordítom fejem Natalie felé. Kicsit kétértelműen fogalmaztam, nem a kapcsolatunknak szeretnék véget vetni. - Tudom, hogy a családod, vagyis az egyik családod és nem kérhetem, hogy gyerekünkre való tekintettel ne találkozz velük, de... haj, nem tudom - felemelem fejem és nekikoccantom a falnak. Egy kicsit több levegőre van most szükségem, hogy egyáltalán erőm legyen nem bőgésbe kezdeni, pedig néha annyira jó lenne ha csak felbőgnék és anya majd mindent megoldana, de bassza meg, most Diane az anya és én vagyok az apa. Nyelek egy nagyot és folytatom mielőtt elragadná tőlem a szót a pillanatnyi elgyengülésem miatt. - Azt mondtad, hogy megpróbálod kitalálni, ki Joseph gyilkosa - újabb mély levegőt veszek, úgy érzem magam mintha maratont futnék. - Ha kideríted, ki volt a tettes, lehet szó arról, hogy távol maradsz a bandától? Legalábbis amíg a fiúnk el nem ér egy bizonyos kort? - Alkuféle, igen. Hányom kell, gecire hánynom kell, nem tudom, hogy nem bírnék. Ökölbe szorítom kezeimet, hogy elfolytság az érzéseket, de nem megy, mert ha van rá valamennyi esély, hogy Ezráról van szó, akkor most ezzel konkrétan alkuban eladom a haveromat. Nem fogom odalökni egy banda elé. Fogalmam sincs mi a szart csináljak!



Aston Miles
Egészségügy
Play by :
Dylan Sprouse
Kor :
26
Foglalkozás :
Mentőtiszt
Hozzászólások száma :
81

Those fucking secrets Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Those fucking secrets   Those fucking secrets EmptyVas. Júl. 07, 2019 6:55 pm


Aston & Natalie
Próbálom a lehető legkíméletesebben előadni neki a sztorim, már amennyire ez lehetséges ebben a helyzetben. Tisztában vagyok azzal, hogy mindezt már hamarabb megtehettem volna, hogy nem lett volna szabad ilyen hosszú ideig titokban tartom előle azt az információt, hogy testvéreim vannak. Még ha emiatt meg is kellett volna szegnem az apámnak tett ígéretem. Elvégre ő már úgysem tud panaszkodni miatta, nem tudja elővenni az a „csalódtam benned kislányom” nézését, amit mindig akkor alkalmazott, ha valamiben ellenszegültem neki. Nem titkolom, soha nem is tettem, legnagyobb részben neki köszönhetem, hogy olyan lettem amilyen, hogy nem félek a kihívásoktól, nem rettenek meg az árnyékomtól és, hogy magabiztosan tudok kiállni a saját igazamért ebben a férfi orientált, hím soviniszta világban. Mindig arra nevelt, hogy erős legyek, ne engedjem eltiporni magam és ne lássák rajtam a női elgyengülés egyetlen apró jelét sem. Azt hiszem az iránta érzett szeretet és tisztelet segített abban, hogy ilyen hosszú ideig megőrizzem a titkát, még akkor is, ha élete utolsó perceiben hatalmasat csalódtam benne. Most viszont saját családom van, nem élhetek tovább hazugságban, nekem elsősorban most a fiamra és Astonra kell gondolnom. Azt akarom, hogy mint eddig mindent, ezt is sikerüljön megbeszélnem vele, hogy egymás támaszai legyünk, és arra vágyom, hogy a fiam mindig erős egységnek lásson minket, tudja, hogy összetartozunk és bármilyen problémája lesz, ránk mindig számíthat majd. Azt hiszem talán ez a legfontosabb. Miközben mindenféle gondolatok kavarognak a fejemben, kezem automatikusan a hasamra csúszik,mintha csak így akarnám megvédeni őt a világ minden gondjától, pedig ő még biztosan nagyon jól érzi magát odabent. Tekintetemmel a szőnyeg mintáját bámulom. Tudom, hogy igaza van, hogy elmondhattam volna, el kellett volna mondanom, lehetőségem is lett volna rá, de azt hiszem nem voltam teljesen felkészülve. Szavait hallva ijedten pillantok rá és megrázom a fejem.
- Te vagy az egyetlen, aki tud róla. Aston, anyának még véletlenül sem szabad egyetlen szóval sem sugallni az igazságot. Nem tudhatja meg érted? Összetörne a szíve. bízom a férjemben, tudom, hogy soha nem tenne olyant, amivel elárulna engem, a rá bízott titkaim biztonságban vannak nála, igazából az életem senki másra nem merném bízni csak rá. Nem véletlenül ő a másik felem, a jobbik énem, az az ember, aki nélkül mostanra már el sem tudnám képzelni az életem. Sokan mondták körülöttünk a kapcsolatunk elején, hogy ez csak gimis fellángolás, úgysem tartunk ki egymás mellett, az élet majd elsodor minket egymástól. Volt is olyan szakasz a kapcsolatunkban, amikor a rosszakarók jóslatai beteljesedni látszottak, de mindig bebizonyítottuk, hogy bizony minket egymásnak teremtettek. Igen, tinédzser szerelem, de míg sokaknál erősödik az érzés, nálunk folyamatosan nőtt, amíg végre ki nem teljesedett. Halk sóhaj tör fel mellkasomból miközben tekintetemmel a mozdulatait figyelem. Látom rajta, hogy feszült és ijedt, ezt pedig teljes mértékben meg is tudom érteni. Azt hiszem én sem reagálnék jobban  a hallottakra ellenkező esetben, sőt talán még ennél is elviselhetetlenebbül reagálnék.
- Persze, hogy van jogod hozzá szívem, többek között azért mondtam el, mert belefáradtam a titkolózásba. Szeretném veled megbeszélni, kíváncsi vagyok a véleményedre...de azt ne kérd tőlem, hogy hagyjam magukra őket. bármilyen abszurd is a helyzet, de megkedveltem a fiúkat, igaz, hogy bűnözők, olyan dolgokkal üzletelnek, amikről jobb lenne, ha egyáltalán nem tudnék, de...befogadtak, megkedveltek és amilyen teher volt számomra az ő létezésük, most pont annyira örülök, hogy ismerhetem őket. - Megértem, hogy aggódsz a gyerek miatt, de minden rendben van, ugye tudod, hogy soha nem hagynám, hogy bántódása essen? Megértem, hogy nem nézi jó szemmel, azt, hogy milyen helyekre járok és kikkel ülök egy asztal mellett, azt már inkább meg sem említem, hogy számtalanszor volt arra is példa, hogy motorral hoztak haza. Igaz ez még a terhességem előtt volt, illetve a nagyon elején, amikor még én magam sem tudtam, hogy egy aprócska élet növekedik bennem. Most már eszem ágában sem lenne felpattanni azokra a kétkerekű szörnyekre. Túl veszélyes lenne. Szavai hallva elsápadok, kétségbeesetten nézek végig az ablaknál álló alakján. Sejtettem, hogy ki fog borulni, de ugye nem arra akar célozgatni, hogy szeretne véget vetni a házasságunknak? Már nyitnám is szólásra a szám, de ő folytatja, szinte érzem, ahogy a megkönnyebbülés legördül rólam. Vagyis nem akar elhagyni. Legalábbis egyelőre úgy tűnik, hogy nem.
- Ki tudja, hogy mennyi időt fog felvenni még, hogy megtaláljam azt a hidegvérű gyilkost, lehet, hogy még évek kellenek hozzá, lehet, hogy már csak napok, az is benne van a pakliban, hogy soha nem fogom megtudni ki volt az. vonom fel a vállam. - Azt szeretnéd, hogy ne találkozzuk velük igaz? Félsz, hogy bajunk eshet. felállok az ágyról, hogy közelebb sétáljak hozzá, ha engedi akkor átölelem a derekát. - Ha megtalálom azt, aki vagy akik elvették tőlem a testvérem, akkor ígérem, hogy szünetet tartok. Megbeszélem a fiúkkal és ha engeded, akkor csak a vészhelyzetekkel foglalkozom és nem is tudom...jöhetnének ők ide, vagy valamilyen semleges helyre, aminek nincs köze a klubházhoz, a drogokhoz. Így megfelel? pillantok rá ismét, megpróbálva mosolyt erőltetni az arcomra. Nem tudom, hogy mindezt hogyan fogom elmagyarázni a fiúknak, de talán egy kis ész érv segíteni fog abban, hogy megértessem velük Aston félelmeit.  

Diane N. Miles
Hivatal
Play by :
Courtney Eaton
Kor :
27
Foglalkozás :
Ügyvéd
Hozzászólások száma :
39

Those fucking secrets Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Those fucking secrets   Those fucking secrets EmptyPént. Júl. 12, 2019 7:11 pm



A titkok...

...mindig csak baj hoznak. Ha megszabadulunk tőlük, tán szorosabb lesz a kapcsolatunk, vagy menthetetlenül darabokra szakítjuk azt.

Sok puzzleből áll ez a kirakós és csak akkor válik teljesen átláthatóvá a kép, ha az utolsó darab is a helyére kerül, mégsem lephetem el ötezer kérdéssel Nataliet ahogy a zsaruk teszik ha jó emberre találtak. Sokat jelent számomra, hogy előbb tudom mint az anyja, bár jah, asszem értem és ha valóban sosem fogja megtudni a nagyi, hogy volt férje mit művelt, akkor végül is én össze tehetem a két kezem, hogy nem halálos ágyamon kapom a hírt Natalie másik életéről. Most így belegondolva, kezdett egy kicsit apjára hasonlítani, mármint az élete, gondolom ettől ijedt meg és mondja el nekem az igazat még mielőtt saját gyerekét - a mi fiúnkat - is hazugságban nevelné fel.
- Én aztán nem fogok elé állni és szemébe lökni az igazságot - felelem elég egyértelműen és világosan láthatja, hogy oké, hogy nem tudhatja meg, de ez az ő dolguk, kurvára kívülállónak érzem magam a témában, hiába családjuk tagja vagyok már és ami azt illeti, nekem így jó. Nem akarok ebben részt venni, nem akarom a családi titkot a magam vállára tenni, hisz nincs sok közöm hozzá és érintett sem vagyok, maximum Natalie miatt, de ezt mi tisztázzuk most. Engem pont nem az anyja érdekel, hanem Diane, mint gyerekem anyja.
Az a gáz, hogy nem különösebben hatnak meg szavai. Kíváncsi a véleményemre, ez király egyébként, de pontosan tudom, hogy ha azt kérném, ne találkozzon velük, körülbelül semmit sem fog érni, mert miattam nem fogja elhagyni azt a bandát, vagy tudom is én mi az. Nem tudom, tényleg. Én csak félek, de kurvára.
Nem igazán tudnék mit mondani az aggodalmam kifejezte után, irtó retardáltnak érzem most magam, konkrétan teljesen tanács és ötlettelen vagyok azt illetően, hogy ezt hogyan oldatnám meg és miként kellene belőle kihátrálni. Mármint hogyan tudnám valahol rávenni Nataliet, hogy ez a bandázás minden, csak nem veszélytelen mind rá, mind a babára nézve. Akkor nem számítana, ha "csak" a barátnőm lenne, mert bízok benne annyira, vagyis feltételezem, hogy nem azért megy oda, hogy széttárja egyszerre hat fekának a lábait, mert hát baszki, azért nem tartom magam annyira rossznak, hogy több kielégítésre lenne szüksége. De... és már megint csak az a "de". Minden nagyobb gondolatom után arra jutok, hogy hát fingom sincs hogy mi merre. Ritkán érzek ilyet és elég szar.
- Persze tudom... - de hogyan mondjam el, hogy ez csak egy dolog. Vezetésre is egész életében figyelt, mégis baleset érte és most nem azt mondom, hogy az ő hibája, mert akár egy másik autós őrült is belehajthatott volna hátulról, szóval az óvatosság önmagában nem garancia a védettségre. De ahogy azt sem mondom, hogy ne üljön autóba, mert az veszélyes, azt sem mondhatom, hogy ne menjen arra a helyre. Ez egy újabb "nem tudom". - Viszont mindent egybevéve legalább a szülésig minimalizáld az ott tartózkodást, utána már kevésbé lenne gyomoridegem. Erről lehet szó?
És lenne itt még valami, egy apró gondolatfoszlány ami nem hagy nyugodni. Mi van, hogy Ezra áldozata pont a testvére? Igazából annyira nem sok esély van erre, de mégis rohadtul zavar. Beletúrok hajamba és inkább levágom magam a seggemre ott a fal mentén. Egy alkut ajánlok fel, bár lehet ezzel is csak öngólt rúgok, viszont egyértelműen az igazság híve vagyok, csak hát Ezra... Hiába romlott meg a kapcsolatunk, nem hiszem, hogy be tudnám köpni, s ha megtudná Natalie, hogy ő tette (ami még korán sem biztos), akkor mi lenne? Milyen tettekre lenne képes a feleségem? Megöletné? Szép páros lennénk. Én életeket mentek, ő pedig... ő pedig hát végítéleteket oszt? Ismét azt tudom mondani: nem tudom.
- Igen, félek. - Szűkszavú vagyok, de csak mert épp nagyon tanakodok valamin. Talán őrültség, talán... véglegesen megharagszik majd rám Natalie, de ha fájdalmán esetleg talán segíthetek ezzel, ha netán tényleg az öccse a halott személy, akiről tudom hol nyugszik, s így tán eltemetheti, meggyászolhatja, akkor azt mondom, megéri.
Nyúzott arccal ölelem magamhoz, gyengéden, hisz baszki, erőm se sok, így igencsak érzelmesre és gyengédre sikerülnek érintéseim, amik meglehetősen ritkák tőlem.
- Teljesen! Ez így szerintem fer megállapodás. - Nem engedem el, veszek egy mély levegőt, amivel egyben beszívom Natalie illatát, ez mindig megnyugtat, most viszont nem tud, mindenem görcsöl, mindenem fáj az elkövetkező nap miatt.



Aston Miles
Egészségügy
Play by :
Dylan Sprouse
Kor :
26
Foglalkozás :
Mentőtiszt
Hozzászólások száma :
81

Those fucking secrets Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Those fucking secrets   Those fucking secrets Empty

Ajánlott tartalom


Those fucking secrets Empty
Vissza az elejére Go down
 

Those fucking secrets

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Archívum :: Játékok-
^
ˇ