One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Dinner for two

Dan & Elle  - Sunday Morning  EmptyMinnea Mitchell
Today at 11:13 am



Kono Kalakaua

Dan & Elle  - Sunday Morning  EmptyKono Kalakaua
Today at 9:21 am



Activity Check (09.17-10.01.)

Dan & Elle  - Sunday Morning  EmptyRhydian Vaughan
Today at 9:15 am



Munkahelylista

Dan & Elle  - Sunday Morning  EmptyAurora Cabot
Today at 8:03 am



Foglalt vezetéknevek

Dan & Elle  - Sunday Morning  EmptyAurora Cabot
Today at 7:59 am



Foglalt keresztnevek

Dan & Elle  - Sunday Morning  EmptyAurora Cabot
Today at 7:59 am



Avatarfoglaló

Dan & Elle  - Sunday Morning  EmptyAurora Cabot
Today at 7:58 am



Work through the night - Myna & Rea

Dan & Elle  - Sunday Morning  EmptyMarissa Grey
Today at 6:44 am



Aurora Cabot

Dan & Elle  - Sunday Morning  EmptyMillie Crawford
Yesterday at 11:50 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 28 25
Diákok 37 30
Törvényszegõk 14 26
Bûnüldözés 10 14
Hivatal 5 7
Üzlet 14 17
Oktatás 7 5
Munkások 16 11
Egészségügy 13 14
Összesen 144 149
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 36 felhasználó van itt :: 13 regisztrált, 0 rejtett és 23 vendég :: 2 Bots

Aurora Cabot, Bailey E. West, Cassia Tierra Diaz, Jess H. Song, Kim Tae Oh, Kono Kalakaua, Minnea Mitchell, Saya Manoban, Seena de Felice, Sofia I. Basora, Valentina Delon, Veronica J. Rhodes, Wayne Winston


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Dan & Elle - Sunday Morning

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Dan & Elle - Sunday Morning    Dan & Elle  - Sunday Morning  EmptyVas. Jún. 02, 2019 7:33 pm


Dan and Elle
• • Freedom is the power to choose your own chains.

Nem sűrűn mozdultam ki egyedül otthonról, általában, ha valahová mennem kellett, akkor minimum két testőröm velem tartott, de bizonyos események során akár ez a szám bővülhetett is néhány fővel. Ritka alkalmakkor azonban előfordult az is, hogy szabadságra vágytam, arra hogy egyedül vezethessem az autómat, és ne kelljen úton-útfélen a testőreim lélegzetvételét hallgatnom. Ez a nap is ilyen volt, s bár Marlon a biztonság kedvéért egy másik autóval utánam jött, még sem lihegett a nyomomban. Legalábbis ezt gondoltam, egészen addig, míg oda nem sétált az asztalomhoz a kávézónál.

- Elnézést Mrs. Ray, de ez nem túl biztonságos itt...

- Basszus...Marlon, ne hívj így. És maradj a kocsiban, ez most nem egy nyilvános rendezvény, nem tudnak arról, hogy itt vagyok.


- De bárki felismerheti, és akkor...

- Akkor fognak felismerni, ha itt feltűnősködsz mellettem. Még jó, hogy civil ruhát viselsz, és nem azt a fekete öltönyt - jegyeztem meg némi bosszúsággal, majd gyorsan vissza is toltam orromra a napszemüvegemet, ami valamelyest eltakarta az arcom egy részét, s talán kevésbé voltam így felismerhető, mint enélkül.

- Nem ülök vissza a kocsiba, itt maradok a közelben. És javasolnám, hogy inkább odabent válasszon egy helyet, mert bent sokkal biztonságosabb, mint idekint ücsörögni az utcán.

- Hajjh...hadd üljek már egyszer az életben ott, ahol én szeretnék. Menj innen, távolabb. Jóval távolabb, mert hamarosan itt lesz a barátom, és nem akarom, hogy kellemetlenül érezze magát. - Morcosan néztem a férfi szemeibe, de úgy vettem észre, hogy ő sem kifejezetten örül ennek a társalgásnak. Mintha kicsit rossz néven vette volna, hogy rászóltam, de Foley igyekezett pontosan és precízen végezni a munkáját, s még, ha néha nehéz ügyfélnek is bizonyultam, ő nem tágított attól, hogy mellettem legyen.

- Arrébb sétálok, de figyelek. - jegyezte meg halkan, majd körbepillantott, s miután látta, hogy ilyen délelőtti órákban még nem sokan lézengenek a kávézó közelében, távolabb sétált, s az egyik asztalnál ő is helyet foglalt. Eközben megjelent a pincér az asztalomnál, aki kedves mosollyal igyekezett felvenni a rendelésemet. Mivel még mindig nem érkezett meg egy kedves jó barátom, úgy döntöttem, hogy addig is rendelek magamnak egy jeges teát és azt fogom kortyolgatni, hátha addig megérkezik. A rendelés közben nem vettem észre, hogy Marlon elsiet az asztaltól, mivel az autójával rossz helyen parkolt le, s emiatt került összetűzésbe az egyik hatósági személyzettel.  

- Szia Elle! Meglepetés! - majd a frász jött rám, amikor hátulról a vállaimra támaszkodott valaki, de a következő másodpercben már láttam is Pierre arcvonásait, aki széles vigyorral lépett elém.

- Hú, ki ez a dögös francia pasi? - nevetve bókoltam a férfinek, majd leemelve a napszemüvegemet, közelebb hajoltam, hogy két puszival és egy öleléssel üdvözöljem őt. Fogalmam sem volt arról, hogy esetleg a közelben ólálkodhat egy paparazzi, netán már régebb óta követett. Biztonságosnak tűnt a környék, s nem gondoltam, hogy elég néhány másodpercig leemelnem a szemüvegem, valaki talán máris felismer majd.

- És ez a bombázó? Mesélj, hogy vagy? - nevetve bókolt nekem, miközben velem szemben foglalt helyet. Bárki is figyelt fel ránk, félreérthetőnek tűnhetett kettősünk, hisz túl jó kapcsolatot ápoltam Pierrel, akiről nem igazán tudták azt, hogy a saját neméhez vonzódik.



Elle Ray
Mûvészet
Play by :
Scarlett Johansson
Kor :
33
Foglalkozás :
The Queen of Pop
Hozzászólások száma :
55

Dan & Elle  - Sunday Morning  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Dan & Elle - Sunday Morning    Dan & Elle  - Sunday Morning  EmptySzomb. Jún. 08, 2019 8:50 pm

Magamban egy slágergyanús dalt dúdolgatva cipelek fél kézzel egy súlyosnak tűnő, piros, derékig érő fémtárgyat. Nagyjából a "Riddle" refrénjéhez érve jutok el a kiszemelt autó mellé, ami mellett leteszem azt a valamit, ami után az amúgy meglehetősen nehéz használtan vett telefonom tollpihének tűnik a kezemben. A szám elé téve a kezem tárcsázok.
-Halló, rendőrség? Tilosban parkolást szeretnék bejelenteni. Egy fekete Aston-Martin parkolt le a tűzcsap elé a Hicks Street-en. Felháborító nem igaz? És ha pont most ég le egy ház miatta? Hogy igen? Tartom persze...csak egy pillanat...megkötöm a cipőmet.
Tovább dúdolgatom a számot, a telefon pedig az első kukában landol. Kártyával együtt 20 dollár. a tipp, hogy a popkirálynő itt lesz ötször ennyibe került, de úgy tűnik most megérte. Ha nem frusztrálna ennyire, szinte csodálnám, mit meg nem tesznek ezek a sztárocskák azért, hogy megszökjenek előlem. Komolyan olyan dolgokra kényszerítenek, hogy néha már szabályosan a bulvár világ Jokerének érzem magam. Nos...ha filmet forgatnának az életemből, azt hiszem lenne egy jelöltem rá, ki játszhatná el Harley Queen-t. Megvárom, ahogy a szőkeség testőre lelép, és fotózni kezdek. Kivételesen egy profi gépet használok, hisz a szemközti kávézóból remekül rá lehet látni a napszemüveges hölgyre, és az ő barátjára. Nocsak, máris túl lenne a férjén? Mert ugye szétmentek, ha minden igaz...a múltkor legalábbis mintha ezt olvastam volna. Egy kattintás, két kattintás...próbálom lekapni őket valami intimebb helyzetben, de sajnos a kezdeti puszik és ölelés, meg a bizalmaskodó hátba támadás óta semmi. Hát meleg ez a fickó, hogy ennyire bír magával, vagy mi lehet?
-Á, köszönöm...tartsa meg az aprót!
A számhoz emelem a poharat, melyben egy hatalmas hegynyi tejszínhab alatt egy remélhetőleg isteni epershake lapul, és nagyot szívok a szívószálból, másik kezem a kamerán tartva. gyerünk már...legalább az asztal alatt történjen valami.

Dan Lockley
Média
Play by :
Ben Barnes
Hozzászólások száma :
30

Dan & Elle  - Sunday Morning  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Dan & Elle - Sunday Morning

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Archívum :: Játékok-
^
ˇ