One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



catch me if you can ☆ Saya & Isa

Aston & Pola EmptySaya Manoban
Today at 11:41 pm



Egy pörgős nap végén | Taytum & Saya

Aston & Pola EmptySaya Manoban
Today at 11:40 pm



come on small pet, let's meet

Aston & Pola EmptyRomero D. Bohen
Today at 11:09 pm



Fortune útjai kiszámíthatatlanok

Aston & Pola EmptyCaitlin Star
Today at 10:42 pm



Ruby & Millie • kind hearts still break hearts

Aston & Pola EmptyMillie Crawford
Today at 10:18 pm



l'arrivée - Marion & Pierre

Aston & Pola EmptyMarion Arceneaux
Today at 10:15 pm



BelAmi

Aston & Pola EmptySelket Sheay
Today at 9:54 pm



Játékpartner keresõ

Aston & Pola EmptyJoshua Miller
Today at 9:36 pm



Unexpected trip to Peekskill

Aston & Pola EmptyDean Calver
Today at 9:09 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 18 16
Diákok 25 19
Törvényszegők 11 17
Bűnüldözés 8 9
Hivatal 6 6
Üzlet 12 14
Oktatás 5 5
Munkások 11 7
Egészségügy 13 9
Összesen 108 103
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 34 felhasználó van itt :: 15 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 2 Bots

Aicha N. Dubois, Amelia J. McCoy, Bellamy West, Caitlin Star, Choi Dae Won, Fable Hill, Freddie Berles, Henry H. Marsh, Katherine P. Montgomery, Leo Drom, Marissa Grey, Mason Ford, Raelyn J. Winters, Romero D. Bohen, Sarah Farrow


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Aston & Pola

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Aston & Pola   Aston & Pola EmptyPént. Szept. 20, 2019 11:44 pm



Ha úgy vesszük...

...azért nem olyan rossz a helyzet, mintha kétszer
ennyire rossz lenne

Teljesen egyetértően húzom el szám sarkát enyhén hátradöntve fejemet és hosszas bólogatásba kezdek, amivel jelzem, hogy egyként látjuk a világot és az emberek betegségekhez való viszonyát. Erre a legjobb szó az, hogy sajnálatos, ugyanakkor érzem ahogy gyomrom kezd görcsölni, amiért erről pont egy nem kicsit beteg lánnyal beszélgetek, van bennem egyfajta bűntudat és még nagyobb késztetés, hogy eltereljem a témát egy sokkal szebb és boldogabb téma felé. A cukrászkodás történetesen pont ilyen, örülök is, hogy hallhatom, milyen tervei vannak és mennyire lelkesen mozog benne. Engem speciel sosem kötött le a főzés-sütés, valahogy mindig túl akarok lenni rajta a legrövidebb időn belül, bár tény, hogy a jó kajákhoz idő kell és olykor van, hogy nekidurálom magam, s eltöltök pár órát is a konyhában, de ez ritkább, mint a fehér holló. A poén ráadásul az, hogy Natalie is pontosan így van ezzel, ami már kritikusabbá teszi a helyzetet, végtére is nem úgy akarom leélni az életemet, ahogy anyámék, nekem kellenének a jobb otthon főzött ételek.
- Ez nagyon szép. Nekem még sosem sikerült úgy gondolnom a szakácskodásra, mint egy lazító tevékenység, de majd kipróbálom más mentalitással is. - Lehet csak rosszul álltam hozzá ezidáig, vagy valahogy láthatóvá teszem a tévét annyira, hogy a konyhából is kényelmesen nézhető legyen, bár akkor hétszentség, hogy leégetek mindent. - A csili az jó, még csokihoz is. Lehet csak tartózkodik tőle, mondjuk egy-két rossz emlék miatt... Vagy nem rejtett-allergiás véletlenül rá? - Próbálok egyszerű magyarázatokat találni arra, hogy miért nem kedvelheti valaki a csokis csilis sütit. Összefolyik a nyál a számban.
- Most hogy emlegetted, szerintem még ma beszerzek egyet a helyi cukrászdából, feltéve, ha találok is. - Bizony megkívántam és ha kaja után sóvárgok, akkor néha rosszabb vagyok, mint egy hisztis menstruáló nő.
Pont mikor elkezdenénk nézegetni Pola képeit, befut a srác, akit anno elküldtem vízért. Hálás vagyok neki, hogy nem lépett le, természetesen megkapta érte a pénzt, úgyhogy ez így fer. Míg Pola iszik, addig kicsit szemügyre veszem a fényképezőgépet, meglehetősen szép darab, ami bizonyára igen remek képeket lő. Általa talán még az én fejemről is készülne vállalható fénykép, ritka szarul szoktam kinézni rajtuk, mint aki be lenne szívva, de ezen már túltettem magam.
- Ja, lehet - vonom meg vállamat a reményre reflektálva, aztán elkezdek gondolkozni, hogyan is nézhetett ki a pickó.
- Hát... - Most jön az, hogy fiatal nőhöz méltóan megfogalmazom, hogy fingom sincs. - Facebookon beszéltünk eddig csak, de barna haja volt és olyan... nem tudom, full átlagos középkorú férfi feje volt, kis szakállal, de nem csekkoltam le, hogy mikori róla az a kép.
A képeket próbálom közben befókuszálni szemeimmel, mondjuk nem különösebben van lehetőségem beazonosítani, hogy mit látok, annyira gyorsan pörgeti őket.
- Pár másodpercnyi benyomásra elmondhatom, hogy szép képeket készítesz, van tehetséged a fotózáshoz! - Egyébként már szinte feladom, hogy felfogjam is a képek tartalmát, ugyanakkor eljutunk egy képhez, amin külön megakad a tekintetem.
- Várj, menj vissza eggyel kérlek - azzal közelebb hajolok a fényképezőgéphez. A távolban kirajzolódik egy pasas, aki tán még jó is lenne nekem. - Lehet ő lesz az. - Kék pulcsi, sötét farmergatya. Így azért könnyebben beazonosítható, már ha van egy kis remény, hogy valóban ő lesz az és nem egy random ember, aki kutyáját sétáltatja.



Aston Miles
Egészségügy
Play by :
Dylan Sprouse
Kor :
27
Foglalkozás :
Mentőtiszt
Hozzászólások száma :
83

Aston & Pola Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Aston & Pola   Aston & Pola EmptyKedd Szept. 17, 2019 10:45 pm


to Aston

-Az a szomorú, hogy simán kinézem ezt az emberekből. Aztán meg koppan az álluk, ha végül nem hal meg, vagy a doki csak felír nekik egy gyógyszert… Pedig közben meg olyan sok szép és csodás dolgot teremtett az ember.-Mondom kissé elkeseredetten. Néha tényleg úgy érzem, hogy az állatok okosabbak nálunk, annak ellenére is, hogy ők ezt a világot nem tudták volna létrehozni, amit mi létrehotunk.
-Köszönöm!-Mosolyodom el, majd elgondolkozom a kérdésén. Már nem is tudom, hogy miért is pont ezt választottam. Csak pár pillanatig maradok csendben, majd nekifogok a válaszadásnak.
-Nos mind a mellett, hogy imádom a sütiket, tortákat imádom őket csinálni is. Engem kikapcsol a sütés és nagyon szeretek új recepteket kitalálni. Tökre fellelkesülök tőle… Bár bátyám nem szokott ilyen lelkes lenni. A múltkor is csináltam egy csokis-cshilis muffint, de meg se kóstolta, pedig szerintem finom lett. A chilit alig lehetett érezni. Tudod olyan volt, hogy éppen egy picikét érezted a nyelved hegyén.-Mesélem nagy lelkesen a történéseket. Nah igen, ha a sütésről van szó, akkor bele tudok feledkezni a dolgokba.
-Nekem időm, mint a tenger, szóval miért ne?-Amúgy is murisnak gondolom a dolgot, nah meg ha már ő is segített nekem örömmel viszonoznám azt. A képeket általában csak barátoknak szoktam mutogatni, de csak akkor, ha ők érdeklődnek iránta, vagy ha sikerült egy tényleg nagyon érdekeset lőnöm. Amúgy inkább magamnak csinálom, de talán egyszer megmutathatom a világnak is.
Én magam is meglepődöm a közelgő fiatal srácon, aki Aston kezébe is nyomja a vizet. Én is megköszönöm neki a segítséget, majd elfogadva a palackot le is tekerem a kupakját és iszok belőle.
-Nos nincs veszve minden remény!-Mármint az emberiségbe vetett hitünk, hogy van még jó a világon.
-Nos hogy néz ki az a fickó? Kit kell kereni?-Közben közelebb hajolok hozzá és elkezdem pörgetni a képeket. Ahol csak egy közeli profil van, azt gyorsabban tekerem, hisz most tényleg nem az a lényeg, hogy dicsekedjem velük.


Pola E. Whitebreak
Diákok
Play by :
Shailene Woodley
Kor :
18
Foglalkozás :
Diák, Tinédzser, felszolgáló a Patisserie Chanson-ban
Hozzászólások száma :
61

Aston & Pola Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Aston & Pola   Aston & Pola EmptyHétf. Júl. 29, 2019 2:08 pm



Ha úgy vesszük...

...azért nem olyan rossz a helyzet, mintha kétszer
ennyire rossz lenne

Felnevetek mert akár még vicces is lehet amit mond, hiába inkább elkeserítő, hogy az emberek lassan jobban bíznak az internet faszságaiban, mintsem az orvosok szakértelmében, vagy mindössze arról lehet szó, hogy az emberek bizalmatlanok egymással és sosem lehet tudni, hogy ki mikor rabol ki, szúr hátba, vág pofát, köp le és töri össze az életünket csak mert úgy van kedve és ha még nem lenne mindez elegendő, a érdekes belegondolni, hogy a tv csatornák is mindig a szomorú, rémes, taszító, meg kiábrándító történeteket mondják be, mert biztos nagyon érdekes, hogy egy fazon halálra verte a feleségét, de az már unalmas, hogyha szerelme álmát váltotta valóra. Sosem fogom megérteni a világot, még jó hogy lemondtam ezen vágyamról.
- És ha az irtó okos internet azt mondja, hogy "öt órán belül meghalsz", akkor a barom megveszi előre a sírját, hogy ne a családtagoknak kelljen, vagy mi? - Az a baj, hogy kinézem egyesekből. A "ne rakd a macskát a mikróba" eset után már semmin sem szabadna meglepődnöm, hiába kapok újabb kiábrándító történeteket.
Gimnázium mellett munka? Nem semmi, de én tökre becsülöm elszántsága miatt, ezt kiolvashatja elismerő arcomról is.
- Kívánom, hogy elérd a célodat. És honnan jött ez a gondolat? Például én is szeretem a tortákat, de nem gondoltam még sosem rá, hogy cukrászkodással foglalkozzak... - vonom meg vállamat, bár így belegondolva akár ennyi erővel még el is gondolkodhattam volna rajta, őszintén szólva nem tudom, hogy menne-e, mivel nem vagyok annyira kifinomult és édes.
Pola viszont tényleg édes, holott ritkán mondok nőkre ilyet. Például Natalie szerintem nem édes, nem ez lenne a jó szó rá, úgyhogy lehet ez is valami személyiségre vonatkozó jellemző, valakire illik, valakire nem, Pola ellenben teljesen rászolgál ezzel az ártatlannak tűnő - valószínűleg abszolút az is - mosolyával. Leülök mellé a padra, nem kenyerem az örökös ácsorgás.
Meglepetten pillantok rá, ahogy hallom, hogy akár hajlandó lenne keresni a pasast velem együtt. Igazából nem tudom mennyire akarom én már keresni őt, de így felvetve az ötletet tán nem annyira gáz. Sőt, tulajdonképpen megfontolandó ötlet.
- Felcsapunk nyomozóknak? - nevetem el magam, majd kényelmesen hátradőlve végignézek a mezőn. Szép a táj, kezében van a kényképező, innentől úgy gondolnám, hogy nem nehéz összerakni mi járatban volt errefelé, azonban nem nyer a feltételezésem, mondjuk jogos, hogy az emberek egy kicsit érdekesebb alanyát képezhetik a képeknek. Nem vagyok benne biztos, hogy csak azért ajánlja a képeit, hogy megtaláljam az emberemet, ellenben semmi gond se lenne azzal, ha örömmel mutogatná a nemrégiben készült képeit, imponáló a lelkesedése, különösen a betegsége mellett, az ilyen embereket én kifejezetten nagyra becsülök.
- Szívesen megtekintem őket - felelem és míg ő bekapcsolja a gépet, én felpillantok és nem tagadom, meglep, hogy tényleg visszaért a srác a boltból, még ha nem is vette futólépésre az iramot.
- Kösz haver! - Pénztárcámat előhúzom és adok neki egy kicsivel többet, mint amennyi egy normális víz ára, végtére is tényleg megjárta ezt a távot szabadidejét nem sajnálva, vagy lehet nagyon is sajnálva. Átveszem a vizet és egyből passzolom is tovább Polának.
- Nem hittem volna, hogy tényleg visszajön, de úgy néz ki, hogy lett egy vized - szólalok fel, mikor már kiért a hallótávolságból a srác. Még egy pillantás vetek a távolodóra, aztán figyelmemet a képeknek szentelem, amennyiben betöltötte Pola őket.



Aston Miles
Egészségügy
Play by :
Dylan Sprouse
Kor :
27
Foglalkozás :
Mentőtiszt
Hozzászólások száma :
83

Aston & Pola Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Aston & Pola   Aston & Pola EmptyKedd Júl. 23, 2019 8:25 pm


to Aston

-Én azt tapasztaltam, hogy sok ember a saját hülyesége miatt köt ki a kórházban. Valami panasza van, rákeres az interneten, hogy mi lehet a baja, majd otthon kezeli magát és végül sokkal több kárt okoz. Nem is értem az ilyeneket… Mikor én rosszul voltam, nem az volt az első gondolatom, hogy megnézem az internetet…-Rázom meg kissé a fejem. Sok ilyen esetet hallottam, sok időt töltöttem már a kórházban a nővérek meg szeretnek beszélgetni. az interneten sok jó dolog van, de nagyon veszélyes is lehet, ha rosszul használjuk.
-Mind a kettő. Igazából még gimi, de közben az egyik cukrászdában dolgozom… Ugyanis ha lehetséges és az élet is úgy akarja, cukrász szeretnék lenni.-Persze ez nem csak tőlem függ. Küzdök, amíg csak tudok, hisz nem akarom ideje korán itt hagyni ezt a bolygót, az életet, de lehet, hogy az úgynevezett előre megírt sorsom ezt nem fogja hagyni. Majd meglátjuk…
Miután leülök a padra meglepődve pillantok rá. Nem esik le rögtön, hogy mit is kérdez, majd ahogy egy nagyot koppan már arrébb is csúszok.
-Oh persze! Ne haragudj, csak annyira meglepett a kérdésed.-Mosolygok rá őszintén. Szeretek mosolyogni. Tény sokszor valamit elrejtek vele, de most erről szó sincs. Igaz, hogy nem örülök annak, hogy sikeresen elájultam, de legalább megismerhettem Astont, aki viszont egy rendes fickó. Igazán érdekes az élet.
-Oh, hát akkor nagyon drukkolok neked. Ha szeretnéd kereshetjük együtt.-Sose szerettem sokáig egy helyen ülni, szenvedtem is rendesen, mikor ágyhoz voltam kötve. A fényképezőgépet a kezembe veszem, majd megrázom a fejem.
-Nem… Inkább az embereket szeretem lefényképezni, megragadni a pillanatokat. Juuuj! Mi lenne ha megnéznéd a képeimet. Hátha megtalálod rajta a pasast. Talán akkor megtalálnánk!-Mondom nagy lelkesen és meg sem várva a válaszát már be is kapcsolom a gépet és nyújtom felé.


Pola E. Whitebreak
Diákok
Play by :
Shailene Woodley
Kor :
18
Foglalkozás :
Diák, Tinédzser, felszolgáló a Patisserie Chanson-ban
Hozzászólások száma :
61

Aston & Pola Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Aston & Pola   Aston & Pola EmptyCsüt. Júl. 04, 2019 7:01 pm



Ha úgy vesszük...

...azért nem olyan rossz a helyzet, mintha kétszer
ennyire rossz lenne

Elég nagy szívás ez a leukémia, nem kellemes dolog, de azért nem egy is egy mit tudom én, agydaganat, úgyhogy remélhetőleg tudják gyógyítani, márpedig ha Pola tudja, hogy az, akkor feltételezem ez már nem egy újdonsült kivizsgálandó biszbasz. Persze mindennek van durvább és szolidabb változata, én meg igazából csak egy járókelő vagyok, szóval ha azt mondja, hogy nincs gáz, mert jól van, akkor nekem végtére is kutya kötelességem elhinni és nem molesztálni. Ugyanígy a kórházat is csak felvetem, hogy hát szerintem ezért egy hellót inthetne neki, már csak a jó kapcsolatuk ápolása végett is, de azt mondja nem, én pedig bólintok.
- Jól van, rendben - jelzem, hogy nem erőltetem és ha már itt tartunk, elújságolom neki, hogy nem pénzért tettem, vagy hogy megmutassam a környező járókelőknek, hogy milyen király fazon vagyok - nem vagyok -, de még csak nem bevágódni akartam nála, ez irtó szar randikezdeményezés lenne. Jézusom, még belegondolni is rossz! Mondjuk ha jobban belegondolok, gecire pénzért mentek embereket, mert ez a munkám és hát fizetés mindenkinek kell, de így kimondva ez eléggé tré dolog, ki lenne forgatva a helyzetem az biztos.
- Az biztos, nekem meg egy leheletnyit kevesebb lenne a dolgom, mert némi odafigyeléssel nem jutnának emberek olyan állapotba, hogy már csak a traumatológián lehetne értük imádkozni. - És ezt most nem csak a jelenlegi esetre értem, bár jó példa rá, ha valaki már csak a mentőket értesítette volna anélkül, hogy elsősegélyben részesítette volna, akkor a kórházban kötött volna ki, de mint látszik, fél perc okos segítségnyújtásból helyrejött a beteg. Vagyis relatíve rendbe.
- Jah, nem könnyű, de szép - ismétlem meg tulajdonképpen az ő szavait és ennyivel azt hiszem ki is merítettük az állásomat. Igaz, ide is jöhetne az a bizonyos "de" gondolat, mert ugyan mi szép ebben a humanitárius értékén túl? Mocskos, véres, megrázó, gyomortépő, büdös, izzasztó, pszicho-baszó.
- Te mit dolgozol? Vagy még tanulsz? - Nem illik megkérdezni egy nőtől, hány éves és ahogy ránézek, mit tudom én, épp olyannak néz ki, aki bármelyiket művelheti is, vagy akár egyszerre mindkettőt.
Segítek neki felállni, úgy tartom meg, hogyha állva mégis rájönne, hogy jobb neki eszméletlenül, akkor ne adhasson újabb ütést a fejének. De nincs gond, talpon marad, egyelőre, én meg nem hitetlenkedek, mert annyira tényleg nem néz ki rosszul. Vagyis nah, állapotilag rosszul. Hagyjuk is ezt!
Megkomolyodok a felkiáltására, de ő hamarabb kiszúrja mit keres. Nézem őt, ahogy megvizsgálja a tárgyat, közben szétnézek, hátha megakadna a szemem a vizes csávón, vagy egy kutyás fazonon, akire illenének a paraméterek. Hát nem.
- Szabad? - kérdezem meg, hogy egyáltalán megengedi-e, hogy leüljek mellé a padra, mert itt most már nincs szó nagyon ápolgatásról is, egyszerűen meguntam, hogy fussam emberek után, szóval ide szépen leülök és megvárom, hogy engem találjanak meg. 
- A ház maga tök jó, a pasassal még csak telefonon beszéltem és nem tudom mennyire kellene lemondanom egy rohadt jó házról csak mert az eladója érdekes fazon. - Összefonom karjaimat és kényelmesen hátradőlök a székben.
- Ha egyáltalán visszajön... - Nem vagyok benne biztos. - Pár percet adok neki, ha nem fut be, akkor elmegyek én - vonom meg vállamat, de azért titkon bízok benne, ha nem kell egy ideig még felállnom innen, hacsak nem a kutyás férfi csettint le.
- Mi járatban voltál erre egyébként? Természetfotózás? - Merthogy nem összeesni jött ide, ezt már megtárgyaltuk és abból amit eddig leszűrtem, valami fényképezéssel kapcsolatos tevékenységre tudok gondolni.



Aston Miles
Egészségügy
Play by :
Dylan Sprouse
Kor :
27
Foglalkozás :
Mentőtiszt
Hozzászólások száma :
83

Aston & Pola Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Aston & Pola   Aston & Pola EmptySzer. Júl. 03, 2019 8:53 pm


to Aston

Nem lepődöm meg a reakcióján. Általában ez szokott lenni az emberek első reakciója, mikor meghallják, hogy mi a bajom. Hien is csak nagyokat pislogott először. Alig akarta elhinni a dolgot. Nehéz is volt vele megosztanom, de mivel ő a legjobb barátnőm, így úgy gondoltam ennyit megérdemel, nah meg be lett tanítva, hogy mikor mit kell csinálnia, így Jace is nyugodtabban enged el vele.
-Nincs semmi baj. Elhiheted én is jobban örülnék neki, ha valami kis apróság lenne.-Mosolyodom el. De gondolom minden hasonló betegségben szenvedő így gondolná, ami teljesen normális. Senki sem örül annak, ha beteg, főleg, ha ilyen komoly a betegsége.
-Nem szükséges. Nem szeretnék e miatt bemenni. Nincs semmi baj.-Nem akarok bemenni a kórházba, utálom az orvosom. Az is max csak adna valami gyógyszert, azt haza küldene. Remélem hamarosan találunk egy másik dokit, aki értelmesebben végzi a dolgát. Nah meg azt sem akarom, hogy e miatt Jacet is berángassák. Nem is akarom majd neki elmondani a mai esetet. Feleslegesen idegesíteném őt.
-Ritka az ilyen ember. Bárcsak többen lennének… Akkor a világ is szebb lehetne.-Sajnos sokan nem állnak így hozzá. Ma már tényleg ritka, ha valaki megáll segíteni egy embertársának.
-Szép hivatást választottál, biztos nem lehet könnyű. –Nap mint nap elesetteken segíteni. Hihetetlen nagy lelki erő kell hozzá. Én biztos nem bírnám sokig csinálni.
-Azt hiszem menni fog egyedül is, bár a felállásban kellene egy kis segítség viszont.-Felé is nyújtom a kezem, majd ha megfogja azt feltápászkodom, végül elengedem.
-Oh! El is felejtettem… A fényképezőm! Basszus!-Kerekednek el szemeim, ahogy elkezdem megkeresni. Pár méterrel odébb meg is találom a földön. Még szerencse, hogy senki nem lopta el… Inkább csoda. Lassan sétálok oda, majd lehajolva veszem fel és máris vizsgálni kezdem. Van egy-két karcolás rajta, de remélem semmi komolyabb baja nem történt.
-Azt hiszem nem esett baja… -Mondom kissé megnyugodva, majd azért csak leülök a padra.
-Kutyát sétáltató fickó? Hát abból itt van sok bőven… Mondjuk, ha ennyire nem izgatja a dolog talán nem is baj, ha nem veszed meg tőle a lakást… Bár igaz nem tudom milyen.-Mosolyodom el ismét.
-Vajon hol lehet az a fiú? Most egy kis víz nagyon is jól esne.-Körbe nézek hátha nem volt olyan szemét a srác, hogy lelépett a pénzzel.


Pola E. Whitebreak
Diákok
Play by :
Shailene Woodley
Kor :
18
Foglalkozás :
Diák, Tinédzser, felszolgáló a Patisserie Chanson-ban
Hozzászólások száma :
61

Aston & Pola Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Aston & Pola   Aston & Pola EmptyVas. Jún. 23, 2019 11:33 am



Ha úgy vesszük...

...azért nem olyan rossz a helyzet, mintha kétszer
ennyire rossz lenne

- Ez nagyon szép gondolat - felelem, miközben teszem a dolgomat és biztos ami biztos alapon megvizsgálom még azon biológiai tulajdonságait, amit alapból meg szoktam tenni bármilyen rosszullét, illetve sérülés, baleset esetén. Szinte meghatnak szavai, bár ritka nálam az ilyesmi, mégis jó érzés kerít hatalmába, örülök, hogy egy igencsak szép lélekkel futottam össze, biz' isten nagyon becsülendő ez manapság, vagy egyszerűen ezen a kicseszett földön, amióta létezik a humán társadalom.  
Bólintok egy nagyot, ahogy folyamatosan tudom meg mi történt, majd szép nagyra nyílnak szemeim, a leukémia hallatán.
- Hú baszki - szökik ki belőlem egyébként nyugodt hangon, már ha egy ilyen felismerést lehet nyugodtan kinyilvánítani. - Bocs, csak egy kicsit reménykedtem, hogy egyszerű napszúrás, vagy valami ehhez hasonló. - Bár simán lehet, hogy egyszerű megszédülés a hunyó a mostani esetben, mégis azért nagy szerepe lehet a rosszullét kialakulásához azoknak a fránya fehérvérsejteknek. Velem is történt már párszor, mikor kiszálltam a kádból, jacuzziból, vagy felálltam egy szerencsétlen beteg mellől a sztrádán lezárt útszakasz forró betonján és majdnem engem is lehetett a hordágyra fektetni. Durva belegondolni, s nem tudok elégszer meghajolni az emberi test biológiája előtt, hogy mennyi mindennek klappolnia kell ahhoz, hogy egyáltalán élni tudjon egy élőlény, kibírja a szélsőségeket olyan szervezett organizmusként, ami messze felülmúlja a többi élőlényét.
- Ugyan... - Nem kell köszönnie, nincs is miért ezt tennie, közben pedig segítek neki a mozgásban, talán most már felállhat, vagy ahogy érzi. - Ne vigyelek be a kórházba? Gondolom már készségesen kezelnek, de egy ájulás után leukémiával azért jó lenne beköszönnöd a dokidnak. - Szerintem. De mivel magánál van, tudatában van mindennek, ahogy saját állapotának és betegségének is, így nem tudom ráerőltetni, nem is akarom mert mi közöm egyébként hozzá.
- Pola... - ha már megtudom a nevét, megszólítom. - Nézd, ez nem gond, vagy probléma, nem tartottak fegyvert a fejemhez, hogy segítsek rajtad. Ezt csinálom minden áldott munkanap és még azon kívül is, ha elegem lenne belőle, felmondanék, esetleg simán kikerülném a bajbajutottat, de úgy vagyok vele, hogy inkább életet mentek, mint egy irodában ücsörgök nyakkendős fehér ingben, amin egy csepp izzadtság is már meglátszik. - Egy szó mint száz, ez egy kurvára természetes dolog és én így tudok nyugodtan aludni, persze azt is megértem, ha valakinek egy ájult test látványa okoz álmatlan éjszakákat, értelem szerűen én nem ezt a tábort képviselem.
- Egyébként épp egy pasasra várok a parkban, aki kutyát sétáltat, holott velem kellene találkoznia házvásárlási ügyben, szóval időm, ahogy elnézem, mint a tenger. - Körbenézek és nem, nem látok palotapincsis kutyát sétáltató férfit, ha meg németjuhász nagyságú ebbel lakik a hetedik emeleten, akkor lenyelem a nyelvem.
- Segítsek leülni a padra? - hátha kényelmesebb lenne, mint a föld, vagy az ácsorgás.



Aston Miles
Egészségügy
Play by :
Dylan Sprouse
Kor :
27
Foglalkozás :
Mentőtiszt
Hozzászólások száma :
83

Aston & Pola Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Aston & Pola   Aston & Pola EmptyCsüt. Jún. 13, 2019 9:52 pm


to Aston

Amikor próbálnám kissé elfelejteni a betegségem, akkor az emlékeztet engem, hogy még mindig itt van. Nem szándékozom felülni, nemhogy még felállni. Nem érzek még magamba annyi erőt, de tény rohadtul kellemetlen itt feküdni ennyi ember előtt. A kissrác nem valami lelkes, de valahol megértem. Lehet én is így reagálnék… Na jó nem. Főleg úgy nem, hogy tudom milyen szar ilyenkor.
A pasas, aki segít nekem elég komoly, de úgy látom nagyon is képben van. Lehet, hogy doki? Remélem nem akar bevitetni a kórházba. Nem akarom Jace e miatt megijeszteni. Jobb, ha nem tudja meg ezt a kis ájulást.
-Ah… Tudom… Ez inkább amolyan költői kérdés volt. Ha lenne hatalmam hozzá, akkor senki sem lenne beteg.-Mosolyodom el, majd visszaemlékezem. Igazából semmi extra nem történt.
-Nos mikor felálltam a guggolásból kicsit megszédültem, de azt a hirtelen felállásnak tudtam be. De tény, sajnos nem lep meg a dolog. Nem az első eset.-Nézek őszintén a szemeibe, ha rám néz.
-Leukémia!-Csak ennyit mondok neki, majd ha engedi azért csak felülök. Még egyszer megfogom a fejem, ott ahol beütöttem. Szerencsére nem vérzik. Ennek nagyon is örülök.
-Akkor ezek szerint annyira mégsem vagyok peches. Köszönöm a segítséget.-Egy újabb mosolyt engedek meg magamnak, majd eszembe jut, hogy valamiről megfeledkeztem.
-Jah igen… Pola vagyok! És sajnálom, hogy ekkora gondot okoztam. Sejtem pont ez hiányzott neked mára. –Húzom el a szám sarkát. Sőt gondolom éppen pihenőnapja van, különben egyenruhában lenne.


Pola E. Whitebreak
Diákok
Play by :
Shailene Woodley
Kor :
18
Foglalkozás :
Diák, Tinédzser, felszolgáló a Patisserie Chanson-ban
Hozzászólások száma :
61

Aston & Pola Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Aston & Pola   Aston & Pola EmptyKedd Jún. 04, 2019 6:33 pm



Ha úgy vesszük...

...azért nem olyan rossz a helyzet, mintha kétszer
ennyire rossz lenne

Nem tudom, hogy miért én vagyok az első a nyárfa kellemetlen szöszös virágain kívül, aki az ájult lányhoz ér, mikor mások is lélegzenek a közvetlen környékünkön, ki tudja tán nem akarnak tudomást se venni a parkot csúfító akár halottnak is kinézhető egyébként jól öltözött lány okozta látképről, vagy sikeresen lesokkolta őket annyira, hogy gyengeségük folytán mozdulni sem tudnak, ha egyáltalán képesek felfogni, mit látnak és az milyen következményekkel járhat, várják, hogy majd biztosan egyszer csak az ájult felemeli bevert fejét és mintha mi sem történt volna, feláll, leporolja ruháját, majd tovább sétál. Csakhogy ez nem így működik és erről senki sem szólt ezek szerint még nekik. Végtére is nem a saját gyerekük, nem a testvérük...
Nem lep meg. Nem akadok fenn azon, hogy miért én vagyok, ki nulla gondolkodást követően lép a fekvő testhez, egyrészt nem ráz meg a látványa, ennél sokkalta durvább esetekkel kell foglalkoznom, másrészt emberi és szakmai kötelességemnek is érzem ezt tenni. Vagy csak mert én vagyok az a fura valaki, aki segíteni próbál, ráadásul hosszú hajú is, meg még balkezes is.
Megteszem az első intézkedéseket, várom, hogy történjen valami és szerencsére meg-megremegnek szempillái, magához térni látszik. Talán nincs szükség mentőkre, de nem vetem el a gondolatát. Örülök, hogy megszólal, ekkor leengedem, majd óvatosan el is eresztem lábát.
- Kisebb agyrázkódást, maradj fekve még egy kicsit - mondom és el is hiszem hogy fáj neki, nagyot koppant, bár szerencsére csak a gravitáció erejével ütötte be, úgyhogy remélhetőleg tíz-húsz perc múlva már jobban lesz és megszűnik szemében a vörösség.
- Héé, te! - csettintgetek az egyik errefelé sétáló tizenöt év körüli szeplős srácnak, aki meglepődve vesz észre és konstatálja, hogy le merte szólítani őt egy vadidegen. - Hoznál egy üveg vizet a boltból? Utólag kifizetem - mutatok a nem messze lévő bolt irányába, mire ráncolja homlokát.
- Kérlek? - nyomom meg erősebben a szót, mint normális esetben szokták, de hát nem igaz, hogy mindenért könyörögni kell mindenkinek, mikor látja, hogy egy nemrégiben még ájult lány fekszik a földön és nem épp síkosítónak kellene a víz.  
- Nem ismerek olyan embert, akinek akkora hatalma van a természet felett, hogy eldöntse hol akar összeesni. - Közben csuklója alatt megfogom kezét, hogy pulzust vizsgáljak. - De akkor ezek szerint várható volt, hogy ez fog történni. Mit éreztél előtte? - Beszéltetem kissé szándékosan is, hogyha súlyosabb lenne az eset, mint gondolnám, akkor is eszméleténél tartsam.
- Nagyjából fél, maximum egy perce. - Kérdéséből és pulzusából is megállapítom, hogy meglehetősen stabil az állapota.
- Aston vagyok és tökre véletlenül még mentős is - mutatkozok be neki, hogy annyira ne legyek idegen, meg nem letapizni jöttem, aki szadista módra eszméletlen nőket szeret megerőszakolni.  



Aston Miles
Egészségügy
Play by :
Dylan Sprouse
Kor :
27
Foglalkozás :
Mentőtiszt
Hozzászólások száma :
83

Aston & Pola Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Aston & Pola   Aston & Pola EmptyHétf. Jún. 03, 2019 9:45 pm


to Aston

Nem először fordul elő velem, hogy spontán elájulok. Jó nem mondom, hogy napi szinten megtörténik, de tény egy egészséges emberhez képest túl gyakran. Szerencsére a legtöbb alkalommal otthon voltam. A legrosszabb a suli volt, mikor felelnek kellett. A legtöbben azt gondolták így akartam kihúzni magam alóla. Utána sokáig csúfoltak is a dologgal. Szerencsére mindig hamar magamhoz tértem. Első alkalommal megijedtünk tőle, de mára már megszokottá vált.
Most is csak pár percig rabol el a sötétség, majd a szemhéjamon keresztül érzékelem a napfényt. Óvatosan nyitom ki szemeimet, először minden homályos, de szép lassan tisztul a kép és… Egy idegen fickó arcát pillantom meg, aki éppen engem figyel és… fogja a kezem… Jah igen még élek, még nem haltam meg… Még…
-Áucs-Mondom alig hallhatóan, miközben szabad kezemmel a fejemhez nyúlok. Sikerült beütnöm azt, nem is kicsit. Remek!
-Ezt nem hiszem el… Miért pont itt?-Érzem, hogy kissé elpirulok. Utálom mikor az utcán, idegenek előtt sikerül elájulnom. Ilyenkor az emberek csak bambán bámulnak és próbálják kitalálni, hogy most csak részeg vagyok, vagy tényleg baj van, vagy meghaltam… Egyszer ébredtem úgy ájulásból, hogy senki sem volt mellettem. Mindenki csak tovább sétált és észre sem vett.
-Régóta fekszem itt?-Teszem fel az egyik talán legfontosabb kérdést. Remélem nem telt el egy fél óra… Ha annál több lenne akkor azt hiszem már a mentős autóban feküdnék.


Pola E. Whitebreak
Diákok
Play by :
Shailene Woodley
Kor :
18
Foglalkozás :
Diák, Tinédzser, felszolgáló a Patisserie Chanson-ban
Hozzászólások száma :
61

Aston & Pola Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Aston & Pola   Aston & Pola EmptyVas. Jún. 02, 2019 11:48 am



Ha úgy vesszük...

...azért nem olyan rossz a helyzet, mintha kétszer
ennyire rossz lenne

Munkából szabadulva most sem haza vezet az első utam, de különösebben nem tölt el negatív érzésekkel ez a tudat, most nem, hisz bennem van valami izgatottság is a rettenetes testi és szellemi fáradtság mellett, ami a kialvatlanság és a tízhez konvergáló ledolgozott napi órák számának betudható, s mégis, a házvásárlás nem mindennapi ízvilága kellemesen áramoltatja bennem a koffein utolsó dózisait, miközben leparkolok Manhattan utcája szélén, hogy felkeressem a tulajt és váltsak vele pár remélhetőleg mindkettőnk részére előnyös gondolatot a queensi eladó házával kapcsolatosan.
A toronyépület talán középmagasságába érve a lifttel, lendületesen húzom végig testemet a hosszú folyosón és bekopogok a tizenhetes lakásba. Kis idő után egy alsógatyás tizenéves srác nyit ajtót. Nem erre számítottam.
- Rossz helyen vagyok, igaz?
- Úgy tűnik - mondja unottan, vagy csak nem örül, hogy megszakítottam valamit. Egyetértésünket kifejezvén mondván, hogy nem a megfelelő lakásba kopogtam be, előhalászom a telefonomat és újra rápillantok az üzenetben kapott lakásszámra. Tizennégy Aston, nem tizenhét!
Újabb próbálkozást téve a tizennégyes számú ajtó alatt még ennyi fogadtatást sem kapok, kopogok, de a levegőse se mozdul meg, bátorkodok benyitni, azonban zárt ajtón át igen nehéz bárhová is bejutnom.
Telefonálok.
Kutyát sétáltat lent a közeli parkban. Meseszép! Még jó, hogy előre megbeszéltük, hogy mikor jöjjek, mikor neki is meg nekem is megfelelő az alkalom, no de mindegy, lefelé menet veszek még egy kávét, aztán elgyalogolok a parkba, ahová eljutok anélkül, hogy kilöttyinteném a meleg és túlcukrozott espressot.
Lent a parkban... ezt úgy mondta az ember, mintha pár fából állna az egész és annyira evidens lenne egymásba botlanunk, azért még Manhattan közepén sem oly' kicsik a parkok, hogy ki ne szúrná a szemem a vélhetően palotapincsi magasságú kutya. Mit tudok tenni, sétálok.
Koppanást hallok magam mögött nem messze, hátranézek és egy lány a földön hever, nyilvánvalóan a feje koppanhatott, miközben a többi ember nézegeti, hogy mi az isten történt, kell-e segíteni, hát baszki igen kell, bármilyen meglepő, nem épp csak volt kedve és hanyatt vágta magát. A nem sok lépésnyi távolságot szélsebesen megteszem, miközben kosaras nulla tudásomhoz híven a félig teli kávés poharam meglepő módon nem a kukában, hanem mellette landol, de tekintetem és figyelmem egésze az eszméletlenre összpontosul eddigre.
Első lendülettel emelem fel lábát, hogy az agya kapjon vért, közben elkezdem felmérni állapotát: pulzust, légzést, mindent is vizsgálok, miközben reménykedem, hogy nem komoly, csak valami napszúrás.
Reakciókra várok az elkövetkező másodpercekben, ha nem tér magához, fejemben van milyen intézkedéseket fogok a továbbiakban gyorsan megtenni.



Aston Miles
Egészségügy
Play by :
Dylan Sprouse
Kor :
27
Foglalkozás :
Mentőtiszt
Hozzászólások száma :
83

Aston & Pola Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Aston & Pola   Aston & Pola EmptySzomb. Jún. 01, 2019 4:26 pm


to Aston

Kihasználva a jó időt kicsit eljöttem fényképezni. Már rég nem vettem elő a gépemet, pedig szeretem megörökíteni a különböző pillanatokat. Leginkább igyekszem a saját pillanataimat elkapni, hogy egy örök emléket készíthessek belőlük Jacenek és Hiennek. Nehéz lesz nekik, mikor elmegyek és talán ezzel megkönnyítem majd nekik átvészelni a gyászt.
De most nem az én pillanataimat akarom lencsevégre kapni, hanem csak a boldogság, a nyugalom pillanatait. Ezért is gondoltam, hogy a parkokban erre sok lehetőségem lesz. Ilyenkor mindenki örömmel kimegy egyet sétálni, friss levegőt szívni. Főleg azok, akiknek családjuk, állatuk van. A szerelmesen kéz a kézben sétálgatnak, vagy éppen ücsörögnek, a gyerekek össze-vissza rohangásznak a madarak meg megállás nélkül énekelnek.
Ahogy körbe nézek egy pillanatra megállok, lehunyom tekintetem és beszívom a kellemes illatokat. Teljesen nyugodt és boldog vagyok. A gépemet kezembe veszem és elkezdem a "munkát". Hosszú percek telnek el, mikor hirtelen állok fel a guggolásból. Egy pillanatra elvesztem az egyensúlyomat, de nem esek. Megrázom kicsit a fejem, majd a kulacsomat elővéve iszok belőle. Talán csak keveset ittam eddig, az lehet a baj...
Aztán mintha mi sem történt volna sétálok tovább. Éppen ismét arcomhoz emelném a fényképezőgépemet mikor minden elsötétül előttem és összeesem. A gép kiesik a kezemből, gurul párat, majd megáll. Néhány ember felfigyel rá, de ledöbben, lesokkolódik és nem mozdul. Mások meg nem is veszik észre, vagy nem akarják észre venni...



//Öltözet//

Pola E. Whitebreak
Diákok
Play by :
Shailene Woodley
Kor :
18
Foglalkozás :
Diák, Tinédzser, felszolgáló a Patisserie Chanson-ban
Hozzászólások száma :
61

Aston & Pola Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Aston & Pola   Aston & Pola Empty

Ajánlott tartalom


Aston & Pola Empty
Vissza az elejére Go down
 

Aston & Pola

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: New York :: Manhattan :: Utcák és parkok-
^
ˇ