One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Kapcsolatkeresõ

Francesca C. Rossi EmptyThaddeus Darnell Wright
Today at 1:22 pm



Lorie x Jude - You are in trouble

Francesca C. Rossi EmptyMallorie Dupeyrón
Today at 7:42 am



| Mirabell & Thaddeus |

Francesca C. Rossi EmptyThaddeus Darnell Wright
Today at 1:39 am



Behind the business

Francesca C. Rossi EmptyRomero D. Bohen
Today at 12:32 am



The snake biting its own tail - Mary & Ewan

Francesca C. Rossi EmptyMarianne Brooks
Yesterday at 10:52 pm



Activity Check (09.17-10.01.)

Francesca C. Rossi EmptyValentina Delon
Yesterday at 10:22 pm



Valentina & Milo

Francesca C. Rossi EmptyValentina Delon
Yesterday at 10:02 pm



Aicha & Aiden - Viszontlátás

Francesca C. Rossi EmptyAicha N. Dubois
Yesterday at 9:31 pm



Munkahelyi ismerkedés

Francesca C. Rossi EmptyMyna Rosegold
Yesterday at 9:01 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 28 25
Diákok 36 30
Törvényszegõk 14 26
Bûnüldözés 9 14
Hivatal 5 7
Üzlet 14 17
Oktatás 7 5
Munkások 16 11
Egészségügy 12 15
Összesen 141 150
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 29 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 23 vendég :: 2 Bots

Alexandra Ruud, Aveline Everhart, Fable Hill, Marissa Grey, Myna Rosegold, Veronica J. Rhodes


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Francesca C. Rossi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Francesca C. Rossi   Francesca C. Rossi EmptyPént. Május 31, 2019 9:37 pm

Francesca ’Frannie’ Rossi


Karakter típusa:
Saját
Teljes név:
Francesca Carmeline Rossi
Becenevek:
Fran, Frannie
Születési hely, idő:
New York, NY, USA, 1989. június 2.
Kor:
30
Lakhely:
Brooklyn
Szexuális beállítottság:
Heteroszexuális
Családi állapot:
Hajadon
Csoport:
Média, művészet és sport
Egyetem:
Pratt Institute - Department of Arts and Cultural Management / Végzett
Munkabeosztás:
Rádiós műsorvezető
Munkahely:
Radio Free Brooklyn
Hobbi:
Karaoke, főzés, tánc, jóga, filmek.
Play by:
Nikki Reed

Jellem
Tipikus. Olasz. – és ezt nem sértésnek szánom, hanem a szó lehető legjobb értelmében mondom. Frannie temperamentumos, nagyhangú, és olyan szeszélyes – a legtöbb nőhöz hasonlóan -, mint a tenger. Néha már-már túlontúl közvetlen, vagy legalábbis a környezete valószínűleg ezt mondaná rá. Barátságos és nyílt jellemű, szinte bárkivel szóba tud elegyedni, akár egy hajléktalannal is az utcán. Egyébként nekik rendszeresen adakozik is, ha elsétál mellettük.
Állandóan mosolyog, és noha történtek az életében szörnyű tragédiák, érték hatalmas veszteségek, mindez mégsem törte meg. Ugyanúgy mosolyog, ugyanúgy hangosan és lendületesen beszél. Nem egy gátlásos, visszafogott lánykáról van szó, inkább szereti pozitívan látni a dolgokat, és ha valami rossz következik be, akkor is próbálja megoldani és kilábalni belőle. Nem állandóan vidám, de próbálja a környezetének a jobbik arcát mutatni, és csak családon belül, vagy otthon engedi el magát annyira, hogy észre lehessen venni, ha rossz a kedve.
Egyébként egy nagyon összetartó családból jön, ahol mindig mindenki tud mindent, akik kiabálnak, feltűnőek, és soha nem érdekli őket, hogy ki mit gondol róluk. Franre is jellemző, hogy nem törődik mások véleményével, mivel ő sem szeret ítélkezni ismeretlenül. Nem mondhatjuk, hogy nem szokott, de próbál elfogadó és toleráns lenni az élet minden területén.
Az igazságtalanságot viszont nehezen viseli. Kiáll a véleménye mellett, kéretlenül is osztogat tanácsokat, és hangot ad rendszerint annak is, ha valamivel nem ért egyet. Nem szokott csakis azért bőszen bólogatni, mert azt várják el tőle. Mindenről megvannak a gondolatai, amiket nem rest megosztani, ha úgy hozza az élet. Hajlamos a káromkodásra, simán kiosztja a nála kétszer nagyobb férfiakat is, és még a tettlegesség sem áll tőle távol, noha kitartóan küzd, hogy visszafogja az időnként fellobbanó indulatát.
Mindenkihez van egy kedves szava, és ez nem csak látszat nála, hanem tényleg szívből jön az érdeklődés, ha valakitől megkérdezi, hogy érzi magát.





Tények:

 Ha elmegy vásárolni, folyton eszi út közben, amit vett.
 Imádja a vígjáték sorozatokat: Jóbarátok, és Szex és New York bármikor jöhet.
 Természetesen az előbbiből Joey a kedvenc karaktere.
 Besegít a családi pizzériában - La Bella Rossi Pizza & Restaurant. Hol szakácsként, hol felszolgálóként, attól függően, mire van szükség.
 Főz a fél tűzoltó állomásra, ahol a bátyja is szolgál.
 Neki van a legnagyobb hangja a családban.
 A szülei nem nézik mindig jó szemmel a szabadelvűségét, de elfogadják.
 Van egy kutyája, King, és egy macskája, Hópihe. Egyébként a cirmos hamuszürke.
 Imádja a hajnali, és a késő esti napszakokat.
 Fél évet volt önkéntesként Afrikában, fél évet pedig Indiában, miután a vőlegénye kómába került és minden kilátástalannak tűnt.
A szemei a legkülönlegesebb része, olyan a színük, akár az aranyló whisky.

Múlt
- Szia, Billy! – ugyan mosolyogva léptem be a kórterem ajtaján, de tudtam, hogy a bent fekvő úgysem látja a szikrázóan csillogó fogsort. – Látom, napfürdőzöl. Egész jó odakint az idő ma. – közöltem, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Igazából az orvosok tanácsára kezeltem úgy, mintha hallaná, értené, és válaszolhatna a szavaimra, pedig évek óta nem hallottam azt a kedvesen csengő baritont.
- Tudom, hogy már régen voltam bent, de annyira összejöttek a dolgok. Most már a reggeli műsort is szoktam vezetni, nem csak az éjszakai sávba raknak be. Baromi izgalmas! – közben odahúztam a széket az ágy mellé, a táskát pedig ledobtam a földre. – Hoztam a kedvencedből.  Fahéjas Latte, kevés szegfűszeges cukorral. Olyan karácsonyízű… - leraktam a papírpoharat a kis asztalra, mintha tényleg megihatná. Igazából úgy ismerkedtünk meg, hogy egy ilyen adagot rám borított a sarki Starbucksban, aztán meg a bátyám állított be vele, mint legújabb haverjával. Azt hittem, ott változok át rákká, de hát alig voltam húsz éves.
- Mi a helyzet idebent, mesélj! – a saját kávés poharamat szorongattam az egyik kezemben, míg a másikkal megfogtam a mozdulatlanul heverő ujjait. Összekulcsoltam a sajátjaimmal, valahol talán még mindig várva, hogy rászorítson. Legalább még egyszer, utoljára, de már évek óta semmi nem történt. A sebek ugyan begyógyultak róla, olyan nyugodtnak tűnt, mintha csak elnyomta volna az álom, de már rég nem ő volt az. És rohadtul hiányzott, még ha tovább is léptem.
- Még mindig rajtad van… - suttogtam, végig simítva az eljegyzési gyűrűnkön. Én már nem hordtam, legalábbis nem az ujjamon, a nyakamban azonban ott lógott egy láncra függesztve. Mindig magamnál tartottam, hogy soha ne felejtsek. Már ha lehetne egyáltalán. Az ember túlteszi magát egy idő után – sok idő után -, de valahogy mégis mindig ott marad a hiányérzet, az emlékek súlya. Hol jobb, hogy van mire emlékezni, hol rosszabb. Erről pedig más is eszembe jutott:
- Képzeld, Hazelt kiengedték végre a kórházból. Tudod, itt volt fent a harmadikon ő is jó sokáig. Nem annyira, mint te, de azért jó ideig. – magyaráztam hátra dőlve a széken, lábaimat pedig az ágy szélére tettem, úgy kereszteztem bokánál. Teljesen otthon éreztem magam ebben a helyiségben, de ez nem meglepő azok után, hogy a balesetet követően mennyit voltam bent. Akkor még bizakodtam, aztán teltek a hónapok, és nem történt változás. Elnéztem, ahogy Billy idősebb lett, vonásai pedig érettebbek, mégsem beszélt már hozzám. Pedig szerettem volna hallani, néha ezért néztem videófelvételeket kettőnkről.
- Nem emlékszik rám. Lehet, hogy te sem emlékeznél, ha most felébrednél? – néztem a nyugodt vonásokat, futólag végigsimítottam az arcélét, majd egy hosszabbra nőtt szőke tincset eltűrtem a füle mögé. – De, te biztosan tudnád, hogy ki vagyok. – mosolyodtam el halványan. – Szörnyű lehet… - ingattam a fejemet elgondolkozva, aztán felcsillanó szemekkel fordultam felé. – Ó, képzeld, olvastam egy nőről, aki 28 év után ébredt fel a kómából. Oltári, nem? – paskoltam meg a takaró alatt fekvő lábát. – Ha anyádékon múlik, lehet téged is addig tartanak itt, míg meg nem őszülsz. Szó szerint. – én három év után lekapcsoltam volna Billyt. Jó is volt őt látni, meg túlontúl fájó is. Azonban még nem voltam a felesége, így nem az én döntésem volt. Talán jobb is így, volt még esélye, ha csekély is. A reményt nem szabad feladni, igaz? Én sem adtam fel, csak… muszáj volt túllépni.
- Tegnap regisztráltam egy randi appra. Ha tudnád, mik zajlanak ott… tudom, hogy jókat nevetnél azokon a képeken. – őszinte akartam lenni hozzá, hiába nem hallotta. Talán valahol érzékelte a jelenlétem, noha a monitoron futó görbék nem pont erről árulkodtak. Bárcsak tudtam volna, hogyan történhetett meg ez az egész, de nem volt magyarázatom, és jó ideje már nem is ostoroztam magam. Bűntudatot sem éreztem, amiért nem savanyodtam be, és vártam rá otthon. Nem ezt várta el tőlem. Tudom. Azt akarná, hogy éljem tovább az életem nélküle.
- Azért hiányoznak a beszélgetéseink. Mostanság kissé egyoldalú a dolog, még ha remek hallgatóság vagy is. – somolyogtam a saját viccességemen, amíg odakintről meg nem hallottam a kiabálást. – Várj itt – nem mintha készülnél bárhová is -, de megnézem mi folyik itt!  – közöltem szigorúan, felé bökve az ujjammal. Miután kidobtam a kiürült kávés poharat, az ajtóhoz óvakodtam, és kibámultam a folyosóra. Valahonnan fegyver ropogása hallatszott. Nem ezen a folyosón, de abból az irányból jött, amibe ez az épületszárny belefutott. Pánik ömlött végig rajtam.
- Oké, semmi baj! Minden rendben lesz Billy, ne aggódj szívem! – ennek ellenére olyan hevesen zakatolt a szívem, hogy azt hittem a torkomon át szökik ki a világba. Leereszkedtem a fal mentén, és megpróbáltam behúzni az ajtót, amíg meg nem látnak. A tévében szokás ilyesmit látni, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ez éppen akkor fog bekövetkezni a valóságban is, amikor én is itt vagyok. Túszejtés lenne? Vagy valami tanút akartak eltenni láb alól? Esetleg valami gyanúsítottat kezeltek itt? Akkor rendőrnek is kéne lennie, ugye?
Túl élénk volt a fantáziám, túlságosan sok sorozatot bambultam, és amúgy is túláradt bennem jelenleg az adrenalin. Túl sok kérdésem volt, a kíváncsiságom az egekbe szökött, hiába volt bennem hatalmas a feléledő félelem. Tuti benne leszek a hírekben is!
- Híresek leszünk, meglátod. Bár nem vagyok benne biztos, hogy ilyesfajta hírnévre vágytam… - suttogtam a még mindig békésen pihenő Billynek. Ő nem izgatta magát a történések miatt.

Francesca C. Rossi
Média
Play by :
Nikki Reed
Kor :
30
Foglalkozás :
Rádiós műsorvezető
Hozzászólások száma :
41

Francesca C. Rossi Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Francesca C. Rossi   Francesca C. Rossi EmptyKedd Jún. 04, 2019 9:34 pm

Gratulálunk, elfogadva!

Kedves Francesca!

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Nincs a heves mérsékletben semmi kivetnivaló, kiváltképp, ha az olyan vehemenciával s hangerővel van párosítva, mint ahogy az az itteni olaszoknál szokás –  nem az, hogy nem érzed magad zavarban, ha az orrod előtt vesznek össze, melyik a legjobb cannoli recept, de egyébként sem számít, mit reagálnál, úgyis hangosabbak és erőszakosabbak lesznek nálad.
Ez a határozottság valószínűleg jól jöhet egy olyan pályán, mint a tiéd – s úgyszint az életszeretet, ami szintén honfitársaid sajátja. Nem bonyolódnék parázs vitába arról, vajon az írek vagy az olaszok tudnak-e inkább partizni, mert lássuk be, a Szent Patrik-nap nem semmi, de a pizza a világ legtöbb érvét felülírja.

No meg, mi whisky-szemű hölgyeket sem igen ontunk magukból.  Rolling Eyes

Ahhoz már jobban kéne ismerni téged, hogy megmondhassuk, az, hogy még egy olyan sötét fellegekkel borított helyzetben is, mint egy évek óta kómában lévő vőlegény meglátogatása, vidám maradsz és cserfes, vajon mélyen íródott-e a génjeidbe, még a csizmából jövet, vagy egyszerűen ilyen személyiség vagy? Azt hiszem, egy kicsit mindkettő igaz, egy kicsit nature or nurture, de tény, hogy már ebből a viszonylag rövid jelenetből is egyértelművé vált, hogy még egy New Yorkhoz hasonló, örökké esős és ritkán nem-szürke városban is járkáló napsugár lehetsz, akit bárki megköszönhet az életében – te pedig vagy is olyan önzetlen és kitartó, hogy mindenkivel meg is próbáld megosztani a reggeli műsorsávban. Van-e önzetlenebb annál, mint hajnali négykor kelni, hogy mások ne unatkozzanak a reggeli dugóban.  Francesca C. Rossi 4146035580 A színed még egy kicsit várathat magára, de a lényeg, hogy már szabadon járhatsz, úgyhogy ragyogd be a várost!  Francesca C. Rossi 1987965242

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!


Bellamy West
Bûnüldözés
Play by :
Michael Fassbender
Kor :
44
Foglalkozás :
nyomozó
Hozzászólások száma :
245

Francesca C. Rossi Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Francesca C. Rossi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Ahol minden kezdõdik :: Karakterrészleg :: Média, mûvészet és sport-
^
ˇ