One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Helyszínigénylés

Like the cat and the rat EmptyAlexandra Ruud
Today at 6:41 pm



Flor&Dorian - all goes wrong

Like the cat and the rat EmptyFlor Sanchez Moreno
Today at 6:11 pm



Rae & Flor - SMS

Like the cat and the rat EmptyFlor Sanchez Moreno
Today at 6:07 pm



Munkahelyi ismerkedés

Like the cat and the rat EmptyMilo Rosewoods
Today at 5:54 pm



Ash & Sofia - party in the U.S.A.

Like the cat and the rat EmptyAsher Fawkes
Today at 5:20 pm



Sebby a nagy tesó

Like the cat and the rat EmptyAlexandra Ruud
Today at 5:05 pm



Eliott & Marissa

Like the cat and the rat EmptyEliott K. Norwood
Today at 4:39 pm



| Mirabell & Thaddeus |

Like the cat and the rat EmptyMirabell Wagner
Today at 1:36 pm



Am I in big trouble?

Like the cat and the rat EmptyAveline Everhart
Today at 12:22 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 28 25
Diákok 37 30
Törvényszegõk 14 26
Bûnüldözés 10 14
Hivatal 5 7
Üzlet 14 17
Oktatás 7 5
Munkások 16 11
Egészségügy 13 14
Összesen 144 149
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 40 felhasználó van itt :: 14 regisztrált, 0 rejtett és 26 vendég :: 2 Bots

Amicia Cole, Aveline Everhart, Dorian J. Lester, Dylan Welsh, Henry H. Marsh, Keira Kerrigan, Marissa Grey, Mathias Burke, Milo Rosewoods, Myna Rosegold, Pavel S. Dragunov, Piper Ashby, Sofia I. Basora, Wayne Winston


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Like the cat and the rat

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Like the cat and the rat   Like the cat and the rat EmptySzer. Szept. 04, 2019 8:52 pm


+25
Milo and Romero
Then came the night of the first falling star.

Látom az űzött tekintetét, és rá kell jöjjek, hogy egy kicsit vissza kell fogjam magamat, ha nem akarom teljesen kikészíteni. De azt akarom, hogy minden idejét nekem szentelje! Csak rám figyeljen, velem foglalkozzon, mert én minden percemben rá gondoltam. Megőrültem, hogy nincs ott velem, és nem nyúlhatok hozzá. Mondhatnám, hogy a csók csak olaj a tűzre, de végül belátom, hogy itt ennyinél le kell álljak.
- Roppant jó megfigyelő vagy. – ülök le mellé az ágyra, és közelebb hajolok, hogy megszemléljem ,mi az, amivel épp foglalatoskodik. Kiszúrom a macskát, mintha a falon is hasonló lett volna. Hm. Tehát élő anyagból dolgozik.
- Eredetileg úgy terveztem, hogy nem nyúlok hozzád a gépen, mert utálom gépen csinálni. Bár, tény hogy bakancslistás lehet egyeseknek, gépen, levegőben baszni, turbulencia által meghalva, de nekem nem. De látom, hogy még mindig elég zaklatott vagy. – simítok Milo combjára és hasára. – Tedd el azt a gépet a táskádba. – nem nyúlok hozzá, mert látom rajta, hogy mennyire félti, tudom,hogy nagy figyelemmel bánik vele.
Nem parancsoltam, csak kértem, és most nem is vagyok olyan erőszakos, de azért a csuklójánál fogva belehelyezem a gépet a táskába, majd lezárom a tetejét.
- Ha leszállt a gép, a lakosztályomba terveztem aludni veled, reggel pedig bejárni az istállókat, és megnézni a lovaimat. Négy lovat hoztam el, ebből hárommal fogok versenyezni, a negyedikre meg megnézem, hogy akad-e érdeklődő. Kedves ló, de nem a magamfajta sportolóknak jó. Túl nyugodt, és nem hajtja a versenyszellem. – magyarázom, miközben itt-ott simogatom a testét, nem szokásom fecsegni, de most az egyszer kivételt teszek. Inkább szóval és szem előtt tartom, minthogy meggondolja magát, és kinyissa a repülőgép ajtaját, és kivesse magát rajta. Mégsem volt jó ötlet a repülőzés. Finoman hátra döntöm, és a kezeimbe fogom a csuklóját, és kivárok. Keresem a pillantását. Újra végig simítok az arcán, és a nyakán. Közben pedig újra megcsókolom.
- Voltál mostanában mással is? – ki tudja, a bandából bárkivel lefekhetett ha úgy tartotta kedve. Nem tervezek lefeküdni vele, és ha picit is ellenkezik, visszafogom, elterelem a gondolatait, elszórakozok vele, addig, amíg be nem jelentik, hogy hamarosan leszállás. Háromszor biztos, hogy megkönnyebbült. Míg piheg az ágyon, ellépek a fürdőbe, egy nedves törölközőért, és letörlöm a hasát, egy másikkal pedig a testét, és visszaöltöztetem, ha semmi kifogása ellene. Tényleg kéne ennie, hogy ne gyengüljön el ennyire. Ezután a mellettem levő székbe pakolom be, és kapcsolom be az övét. Persze, ha minderre egyedül is képes, akkor nem csinálom meg helyette, ha ki tud jönni a fotelekhez, és bekötni magát, meg felöltözni.
A leszállás zökkenőmentes, én vagyok csak kissé feszült, mert nem könnyítettem magammal egy alkalommal sem, utálom a repülőn a szexet, és ehhez tartom is magamat. Itt egy limuzin fogad, be is ülök a helyemre, és kibámulok az ablakon. Mennyivel másabb itt a levegő.
A kocsi elindul, és Texas egyik kül kerületére megyünk, a hotel természetesen a sajátom, nem igazi lovas, akinek nincs Texas államban legalább egy –két ingatlanja, lovakkal együtt, vagy hotele. Itt mindig van hely a lovaim számára, ha ide jövök. A recepción kedvesen fogadnak, át is adják a lakosztályhoz a beléptető kártyáinkat, az egyiket odaadom Milonak, a londiner elviszi a homlijainkat a szobánkba. Természetesen egy szobában fogunk lakni.
- Elmegyek megnézni a lovaimat, ha akarsz elmehetsz a szobába, vagy körbe járhatsz, de Darren a közeledben lesz. – pillantok hátra a vállam felett. Energikus léptekkel indulok meg az istállók felé, ha jön, jön, ha nem-nem. Tíz perc séta, és máris ott állok Vihar és Csillag karámja előtt. A csődör a vállamra borulva üdvözöl, a kanca is, mindketten kapnak egy-egy almát, és végre megnyugszom valamelyest. Itt van Milo, itt van Vihar, és jól fog sikerülni a verseny is.





Romero D. Bohen
Üzlet
Play by :
Jorge Del Rio Romero
Kor :
33
Foglalkozás :
Ceo
Hozzászólások száma :
28

Like the cat and the rat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Like the cat and the rat   Like the cat and the rat EmptySzer. Szept. 04, 2019 1:52 pm


To Romero

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Megint csak meg tudom magamban állapítani hogy totálisan hülye vagyok, hogy belementem ebbe a kirándulásba, d már nincs lehetőségem visszafordulni és azt mondani hogy bocs nem érdekel. Valahol, züllött kis lelkem mélyén jó érzés volt hogy legalább ennyivel megpróbált kárpótolni bár azt se kifejezetten bántam volna ha nem keres. Annyira metszó szürke szemei vannak, mint nekem, és ez elég mély nyomot hagyott bennem annyira hogy le is kellett festenem. Persze, messze nem profi munka és amolyan hobbi szinten pingálok csak a fényképezés az igazi terepem és azt csinálom a legjobban. Ch, legalább valamit csináljak jól ebben a rohadt életben.
Figyelem ahogy bevonul a fürdőbe és engedélyezek magamnak egy kis összeomlást, amíg körülnézek a magángép kis lakosztályában. Hálószoba fürdővel, micsoda nagyuolás, sosem voltam odáig érte, de ezek szerint nyilván megteheti és van amiből jön ennyi vagyon, de inkább nem érdekel miből. Elég volt hogy a paparazzi kép miatt milyen szar hetem volt, és még mindig érzékeny a gyomrom arra hogy mit eszek meg. Sok kaja nem került bele a héten, és valahol nem is igazán érdekelnek az ilyen bonyolult kaják, egyszerűen csak éljem túl néha a napot és a hetet.
Felhúzom magam a múlt emlegetésére, mert nem szívesen gondolok rá se hogy mi volt és hová jutottam el onnan. Kicsit elmerengek ezen és érzem is hogy felkavarodik az a két szem zabkeksz amit megettem és inkább előrehajolva próbálom orvosolni de nem tesz jót ez a feszkó és itt még csak rá sem gyújthatok. A picsábamár!
Megrezzenek a hűvös érintésre ahogy Romero arca úszik be a látóterembe és pislogok kettőt hogy realizáljam a jelenlétét. Összeakadnak a pillantásaink de az enyémben csak az űzöttséget láthatja, mást nem igazán és lassan fokozatosan kiengedem a levegőt. Muszáj volt megtanulnom uralkodni a pánikon, de néha túlnő rajtam és most is kezd kicsúszni a kontroll. Ahogy odahajol, húzódnék el de nem hagy és megcsókol. Nekifeszülök egy kicsit de kényszerítem magam hogy felfogjam ez nekem jó, mert orvosolja a bajt és végül is sikerül ellazulnom ahogy visszacsókolok. Amikor elszakad akkor szusszanok fel, és hátratúrom a hajam.
- Jobb…. köszi – szedem össze magam, mert végül is bár nem akartam, mégis segített és lecsillapodtam egy kicsit és már csak mérsékelten remeg a gyomrom ahogy kiegyenesedek. Fél siker hogy még nem jött ki az ebédem.
-Csak egy valamit? – húzom fel a szemöldököm, ahogy megszólal és az sem lep amit mond hogy szex függő. Ezt valahogy mertem feltételezni róla. Meg azt is hogy szadista.
- Meg szadista is. Ez már kettő – teszem hozzá, de jobbára inkább hallgatok. Nem érzem jól magam és még ki kell bírnom egy estét. Inkább a kamerám után nyúlok, és azt kezdem el piszkálni, és ellenőrizni hatvanadjára is mindent, pedig tudom jól hogy minden rendben van vele.
- Mi lesz a mai program? – kérdezem fel sem nézve a képeim lapozgatásából és vannak itt egészen elől még otthoni képek is. Az egyik alapján festettem meg a macskámat is.




Milo Morris
Mûvészet
Play by :
Andy Biersack
Foglalkozás :
Fotós, festő
Hozzászólások száma :
21

Like the cat and the rat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Like the cat and the rat   Like the cat and the rat EmptyVas. Szept. 01, 2019 11:32 am


+25
Milo and Romero
Then came the night of the first falling star.

Végül is , nem értem, hogy miért lovagolok azon, hogy hogyan teszi tönkre az ő életét, neki biztonságos, és… bizonyára a ezek szerint, kényelmes is. Bár több bátorsága lenne, tényleg kilépni azok közül a bizonyos fák közül.
Viszont, én tényleg próbáltam vele kedves lenni, nem kell tudnia, hogy sosem fürödtem még senkivel se együtt, a húgomat leszámítva, se pettel, se alkalmi kapcsolattal, akivel pár óráig voltam. Mégse időzöm túl sokáig a fürdőben, tényleg csak gyorsan megfürdök, a hajam is vizes még, és nem is borotválkozom, azt majd a szálláson. Így az egész napi enyhe borosta ott virít továbbra is az arcomon. Arra térek vissza, hogy Milo az ágy szélén légző gyakorlatozik. A kezem is hűsebb még egy kicsit, ahogy hozzá érek. Friss fahéjas mellék illattal érkezem, és leguggolok elé, egy szál fürdő lepedőben a derekamon. Gyengéden simítok be az arcához mindkét kezemmel.
- Héhé! Nézz rám! – azonnal felismerem, hogy pánikroham közeli állapotban van, és talán még nem lovallta bele magát annyira, így is tudok rá egy jó módszert, hogy hogyan lehet elmúlasztani a levegő elszorításával… lefojtásával. Fél kézzel megtámaszkodom a térdén, és finoman megszorítom, miközben felegyenesedem, és a másik kezemmel pedig a tarkóját masszírozom meg finoman, és húzom magamhoz közelebb. Csók. A petek nem szoktak csókot kapni, senki sem szokott csókot kapni tőlem. Mindent megadok a testiség terén bárkinek, amire szüksége lehet, de a csókomat sosem. Miért vagy ennyire különleges, Milo Morris?
- Na, most már jobban vagy? – húzódom el tőle, és meg is nyalom az ajkamat, remélhetőleg bevált a tervem, és kicsit lehiggadt. Gyanítom,hogy tőlem bukott ki, tőlem is és a helyzettől is, ami elé állítottam, velem jön, nincs más választása.
Ha jobban van, felkelek, és átöltözöm, farmer nadrágba, olyanba persze, ami mások félhavi fizetésébe kerülhetett, és egy rövid ujjú inget húzok fel, és ezt gombolgatom, miközben rá pillantok.
- Egy valamit, azért nem árt ha tudsz rólam. – keresem a pillantását. – Szex függő vagyok. – eresztek meg egy igazi farkas vigyort. Bár, valahogy kicsit nyugodtabb vagyok, hogy itt van, mert van valaki kéznél.




Romero D. Bohen
Üzlet
Play by :
Jorge Del Rio Romero
Kor :
33
Foglalkozás :
Ceo
Hozzászólások száma :
28

Like the cat and the rat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Like the cat and the rat   Like the cat and the rat EmptyCsüt. Aug. 29, 2019 6:57 pm


To Romero

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Fogalmam sincs mit akarok ezen a hétvégén elérni és hogy végül mégis miért mentm bele. Jah, de. Mert kinéztem belőle hogy ha nem jövök, akkor megint elraboltat mint legutóbb és így megvan az illúzióm hogy én döntöttem így. Néha nagyon fontosak ezek az illúziók. Segítenek életben maradni.
Persze hogy irreális elvárásai vannak és nem is bírom megállni szó nélkül, mert ezeket nem lehet, és nem is akarok a tulajdona lenni. Elég volt Julien és még mindig kísértnek a rémálmok miatta olykor még inkább kijön az alvászavarom.
- Még nem tudok a fák közé lépni, és így jelenleg biztonságos, és viszonylag stabil is - hagyom rá, nem kell neki magyarázkodnom hogy miért élek így, már ha ez élet. Nem kell megtudnia mit éltem át Julien mellett és miatt és miért rettegek hogy belerángat valakit akit szeretek. Három éve nem voltam otthon és valahol hiányzik de azért annyira mégsem rossz így egyedül.
- Nem is éri meg napszúrást kapni miatta de az is elég sznob sport - sóhajtok fel, ahogy végül rájövök hogy működik a kapocs a repülőn. Aztán követem a szobába is, ahol viszont rendesen arcon csap és kelletlenül ismerem el hogy igaza lehet, hiszen nem tett eddig semmi olyasmit ami ezt bizonyítaná. Bár emlékszem halványan hogy vitt a karijaiban és az jó érzés volt, de aztán megrázom magam gondolatban. Fürdés? Hátat fordítok neki és letelepszem az ágyra, de nem megyek ki a stewardeshez, mert bár tetszetős volt, de mégse az a szépség aki nekem kéne nőben.
A térdemre támaszkodom, ahogy próbálok lehiggadni de feszült vagyok, és a gyomrom is háborog egy kicsit így előre hajolok hogy elmúljon az érzés. Levegő be és ki. Be és ki.
- Oké, jól vagyok... - mormolom az orrom elé.




Milo Morris
Mûvészet
Play by :
Andy Biersack
Foglalkozás :
Fotós, festő
Hozzászólások száma :
21

Like the cat and the rat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Like the cat and the rat   Like the cat and the rat EmptyHétf. Aug. 26, 2019 1:09 am


+25
Milo and Romero
Then came the night of the first falling star.

Most szívesen elnyomnék egy gyenge poént arról, hogy milyen „önélzetes kis latol”, de attól tartok, nem látott egyetlen Monthy Python részt sem, és nem is értené, mert nálunk angliában ez a komikus csapat, nagyon ment. De nem vethetem meg érte, legalább van akarata. Itt azért, ezen a ponton kissé elgondolkodom, hogy nekem így kell-e, vagy… úgy, hogy úgy hajoljon ahogyan én akarom? Nagyon szeretném,ha nem ellenkezne velem, de nem fog más választást hagyni, úgy látom.  Kezd elpattanni egy ér a halántékomon, de szerintem még jól kezelem, mert attól is rosszul vagyok, hogy megelégszik egy bizonyos szinttel.
- Értem, tehát leragadtál egy szinten, ahelyett ,hogy kinéznél a fák mögé, ahol a valódi utad lehet. Biztos, biztonságosabb. – ráhagyom, értheti ezt a kettőnk ajánlatára is, de a korábbi , miért nem képes túllépni a lesi fotózáson, és normálisan művészkedni? Sajnálom az ilyen kallódó lelkeket.
Már egy ideje a kocsiban vagyunk, és úgy tűnik, mintha érdekelné, hogy mivel is foglalkozhatok konkrétan,szerintem meg sem tudja számolni az egyik kezén sem, hogy mennyi mindenben benne van a kezem, így, vagy úgy.
- Golfpályám még nincs. – válaszolom halálosan komolyan. – Egyébként sem sok kedvem van, tűző napon hőgutát kapni, miközben egy távoli lyukra célozgatok. – vonom meg a vállamat.
Mire átnyúlnék a mellettem levő ülésbe, addigra bekötözi az övét, pedig akartam segíteni neki, tényleg, ahogy Darren is, de csúnyán el lett hajtva, hessgetve. A kérdése hallatán rá pillantok, nem előszőr néz rám csúnyán, vagyis próbál, de én nem az a fajta vagyok, aki ezt csak úgy szó nélkül hagyja, én csak a megfelelő időre várok, hogy behajthassam a pillantásokért járó büntetését.
Megvetőn pillantok rá, ahogy itt áll a privát kabinban.
- Nem minden arról szól, hogy úton útfélen megbasszalak, de ha böki a csőröd, nem is értem ,hogy miért jöttél velem, és fogadtad el az ajánlatom. Nyilvánvaló, hogy nem csak azért vagy itt , hogy fotózz, azok után, amit veled tettem. Menj, boldogítsd a stewardesst, de ha megbaszod, - vonom meg a vállaimat, kissé. – míg megfürdök, rosszabbul jársz, mintha csak egyszerűen megfürdenél velem. – kezd felhúzni az ellenkezésével, és igen, ilyen vagyok ultimátumból, ultimátumba. Továbbra is csak zokniban, és nyakkendő híján teljes öltönyben állok. – Tudok a beöntésnél rosszabbat is. – figyelmeztetem.




Romero D. Bohen
Üzlet
Play by :
Jorge Del Rio Romero
Kor :
33
Foglalkozás :
Ceo
Hozzászólások száma :
28

Like the cat and the rat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Like the cat and the rat   Like the cat and the rat EmptyVas. Aug. 25, 2019 11:43 pm


To Romero

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Ingerült leszek ettől, és extra cigit is csomagolok magamnak az útra és ahogy keresgélem a cuccaim, hátratúrom a hajam. Nem olyan hosszú de azért a szemembe tud lógni bár általában nem érdekel amúgy mert szeretem csak ez a pótcselekvés. Jó hogy nem remeg a kezem, és nem jön vissza a keksz, de hát alapvetően jó a gyomrom, ha nem basszák szét szó szerint.
- Ch, nem vagy normális... - mormolom magamnak ahogy pakolok és egy tartalék lencsét is berakok a táskába, ki kell majd cserélnem de most már nincs rá igazán időm, és nem is ezzel akarok szöszmötölni. Bár megérdemelné az a seggfej! Nem akarom kísérteni a sorsom hogy a múltkorihoz hasonlóan fogjon és bezsuppoljon a kocsiba mert nem tetszik neki a válaszom így inkább a kisebbik rosszat választom. Tetszik ahogy feszeng a lakásban, nyilván nem az ő világa, de kétlem hogy tudná, milyen is igazán lent lenni és napról napra élni.
- Ez nem a pénzről szól. Hanem arról hogy én döntök arról, hogy hol és kivel töltöm a hétvégémet. Nem jelentheted ki hogy minden hétvégét veled töltök, mert TE ezt akarod. Nem vagyok a tulajdonos ezt jobb ha most tisztázzuk. Ne kezelj annak - nézek rá vissza és nem félek tőle, nem futamodok meg a szürke szemeitől, pedig szinte szúrnak ahogy rám merednek. Nem hat meg, én is tudok rondán nézni, és volt hogy bevált a dolog. Amúgy is a banda fotózást nem pénzért csinálom, hanem mert haverok, és mert meghúzhattam magam náluk amikor épp nem volt sehol helyem a világban.
- Az, hogy nem nekem való. Én nem vagyok erre alkalmas, és szeretem azt csinálni amit akarok. Ha nem érdekel valami, nem csinálom, és a paparazzi fotózás tökéletesen elég nekem. Nem mindig a pénz a lényeg, bár nyilván nehezen érted meg - pillantok rá ezúttal én lesújtóan, és a testőrére is nagyon rondán nézek, mert azért emlékszem rá hogy fájt ahogy megküldött, de kétszer akkora mint én. Jó, nem nehéz... Romero is kb másfélszer.
- Nem jártam még Texasban. Lovak, szóval tartassz lovakat is, már-már meglepődtem, de nem. Mégsem. Golfpályád is van? - kérdezem merő szarkazmussal, hiszen tipikus sznob, aki azt hiszi mindent megvehet pénzen, pedig nem. Ez a világ nem így működik, az enyém legalábbis nem.
- Nincs vele semmi bajom - vagy ha van is, nem tudom, mert nem igazán repültem, csak másféle módon de azt meg nem kötöm az orrára. Inkább hallgatok ahogy megérkezünk és csendben követem a magángép felé, és pillantásom végigsiklik a csinos stewardess alakján.
- És hogy működik ez az izé? - ülök le az egyik ülésre és a biztonsági öv működését próbálom kideríteni, de elutasítom testőrt, a múltkor még megvert, most ne segítsen. Amúgy is rájöttem már. Becsattintom, és megrezzenek ahogy felszállunk de hamar megszokom, és nincs tériszonyom meg repülésfóbiám szerencsére. Mikor jeleznek akkor kikapcsolom az övet én is, és követem amerre vezet. Megállok az ajtóban ahogy lassan vetkőzni kezd.
- Erre megy ki az egész? Hogy repülőn csináljuk? - kérdezem hitetlenkedve ahogy beljebb lépek és körülnézek hogy mi merre van, de nem telepszem az ágyra és nem vetkőzöm.




Milo Morris
Mûvészet
Play by :
Andy Biersack
Foglalkozás :
Fotós, festő
Hozzászólások száma :
21

Like the cat and the rat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Like the cat and the rat   Like the cat and the rat EmptyVas. Aug. 25, 2019 10:18 pm


+25
Milo and Romero
Then came the night of the first falling star.

Ha legalább változatosak a hétvégéink, hát rendben ,de nem engedem, nem engedhetem el. Nem érdekel, hogy milyen áron, de nekem találkoznom kell vele bizonyos időközönként, hogy ne menjek az alkalmazottaim agyára. Érzem, hogy a pet téma felkavarta, ezért is lett zárkózottabb, és idegesebb, és csoda, hogy az a két keksz szerű valami lement a torkán. Nem érti meg, hogy mellettem mindenből sokkal jobbat, egészségesebbet, és tartalmasabbat kapna? Már az is hatalmas lépés a részemről, hogy nem vittem el csak úgy szó nélkül, és adtam esélyt arra, hogy maga döntsön arról, hogy velem jön-e de azért eléggé frusztrál, hogy nem akar velem lenni minden hétvégén. Majd bebizonyítom neki, hogy nincs annál jobb, amikor ennél sokkal puhább és tisztább ágyban alszik, sokkal fényesebb és tágasabb helyen, jobb környezetben. De lekaparom az arcom, ha még itt a koszfészek közepén kell ácsorognom, öt percnél tovább. Aztán jön a fekete leves, hogy nem megvásárolható, ugyan olyan metszőn pillantok vissza rá a konyhai lámpa fényében, és meg is feszülnek a vonásaim. Nem fakadhatok ki, hogy márpedig minden jogom megvan ahhoz, hogy minden hétvégén velem legyen! még én lennék a gyerekes, a gazdag, de gyerekes ember. Mindig mindenért megküzdöttem, a saját apám cégéért is, mert nem ám úgy az ölembe hullott, nem. Bizonyítanom kellett, és olyat léptem, ami még őt is meglepte, nem volt más választása. Persze vagyonom volt már nekem is, a mamám, akit soha az életemben nem láttam, már a születésem pillanatában rám hagyta az ő és a nagyfater vagyonát, de nem akartam sosem hozzá nyúlni, egészen egy bizonyos pillanatig, és nem is hitte, hogy megteszem. De… változtak az életkörülményeim, a motivációim.
Most csak is az motivál, hogy Milo nekem adja az idejét.
- De többet fizetek egy-egy napodért, mint amit egy koncert fotózásán kaszálnál! – jegyzem meg, csendes nyugalommal, az a banda, akit az imént láttam, és láttam a fotókon is a banda nevét, Darrennek lesz melója bőven. Úgy döntök, hogy évültetem még az ütőkártya bevetését, tényleg szeretném, hogy jól is érezze magát, és ne ezen görcsöljön. Láttam már embereket megtörni, amikor megszellőztették azt, hogy a karrierjüknek annyi, és ez nem szép látvány. De ha ilyeneket mond, azzal megnehezíti a dolgomat.
- Mi a bajod az escortsággal? Vannak szabályai, amit ha lefektetnek az elején, egyik fél sem lép át. Szép fizetéseket lehet azzal is kaszálni, és nem mellesleg… jobban fizet mint a paparazzi fotózás. – szisszenek rá.Nem érdekel, hogy hogyan konstatálja Darren megjelenését, és bizony ő volt az, aki meggyomrozta.
A kocsiban eltelik azért fél óra, és addigra begurulunk a magánrepülő tér bevezető útjára is.
- Repülővel két óra, egyébként hat. Texas környékére megyünk, egy nagy lóverseny pályára, van ott egy hotel, a lovaim már ott vannak. - a hotel, ami az enyém, de erről nem kell tudnia.
- Bajod van a repüléssel? – kiszállok a kocsiból, és elindulok a metál fekete magán jet felé, és felsétálok, hanyag eleganciával a lépcsőkön, a stewardessek köszöntenek, én pedig megvárom Milot.
- Ülj le, csak amíg felszállunk. – intek az ülések irányába. Darren is hozza a holmikat, az enyémeket már rég ide szállították. Bekötöm magamat, Milot is megvárják, és ha megtörtént, akkor a figyelmeztetés után, máris kigurulunk a felszálló pályára. Nyugodtan ücsörgök, amíg szinte függőlegesen emelkedik a gép, aztán kikötöm magam, amint jelzik.
- Gyere velem Milo. – intek neki, hogy az ajtó mögötti területre megyünk, ami egy nappali és egy háló egyvelege, és a háló mögött ott van a fürdő is. Kikötöm a nyakkendőm, és kilépek a cipőmből is. A vékony anyag az ágyon landol. Otthonosan mozgok, és eddig türelmes voltam. Nem vagyok az-az előjátékos és romantikus fazon, általában azonnal a lényegre is térek.





Romero D. Bohen
Üzlet
Play by :
Jorge Del Rio Romero
Kor :
33
Foglalkozás :
Ceo
Hozzászólások száma :
28

Like the cat and the rat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Like the cat and the rat   Like the cat and the rat EmptyVas. Aug. 25, 2019 2:03 pm


To Romero

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Elfoglalom magam a konyhában és ha turistát akar játszani akkor játszon csak, engem nem igazán érdekel a dolog jelenleg, mert elvagyok a kávémmal és hogy a nyilvánvaló kiakadás után meg egyek két falat zabkekszet. Elrágcsálom és nem esik rosszul, remélhetőleg bennem is marad. Ahogyan a hétvégéi szóba kerülnek megvonom a vállam a falatok között. Nem igazán érdekelnek hogy tölti a hétvégéit, de ne rángasson bele.
- Te tudod, mindenesetre hasonlóan változatosak az enyémek is - válaszolok ahogy egy újabbat kortyolok a kávéból, mielőtt mocsárra tévedne a beszélgetés.
Nem tehetek róla, Julien emlékére is kiborulok, mert elég húzós időszak volt, és azt hittem jó ahogy bánik velem, de aztán végül is ré kellett jöjjek hogy mennyire mélyre jutottam ha már élvezni tudtam és végül kitörtem belőle. Nehéz volt, de leráztam a láncait magamról. Ideges lszek tőle hogy szóba kerül, és leszarom azt is ha ő tart petet maga mellett de én soha többé nem leszek még egyszer olyan kiszolgáltatott helyzetben mint akkor.
A bögrét lerakva viharzok el mellette hogy összekapjak egy két cuccot, mikor megint megszólal.
- Nem fog menni. Hétvégén is dolgozom, koncertfotózásokra megyek, és nem mindig érek rá - fel sem nézek ahogy pakolok.
- A most hétvége rendben van, elfogadom a kiengesztelést ha kidőltem három teljes napra miattad. A többi viszont... nem vagyok escortfiú. Nem vagyok megvásárolható - meredek rá keményen ahogy tulajdonképpen azt kéri hogy adjam el neki a hétvégéimet és magamat. Na azt már nem. Még akkor sem ha ez lenne az utolsó munka a földön. Bár kevés, de van büszkeségem, és azt már nem áldozom fel senkiért. Az enyém, én mentettem meg, ragasztottam össze és most őrzöm.
Felrántom a hátizsákom a vállamra és bezárom az ajtót magunk mögött és végül a telefonáló is előkerül.
- Ch - kommentálom, mert halványan dereng hogy ő küldött meg múltkor olyan istentelenül hogy végül berángattak a kocsiba és elvittek az isten tudja hová kirándulni. Seggfej! Leballagunk a lépcsőn, és a kocsihoz érve kielőz minket. A hátizsákot és a kamerát megkapja, a vékony övtáskát amit irattartóként is hordok, nem. Az a derekamra van csatolva, befűzve az övbe. Bemászom a kocsiba és odabent mint valami jégverem. Meg is borzongok ahogy csontig hatol, bár bírom a hideget.
Romerotól távol helyezkedek el, és a kocsi párnázott fejtámaszának döntöm a fejemet. A kérdésére megvonom a vállam. Nem tudom, semennyire. Sokkal. Nem számít a válasz.
- Megmaradok - válaszolok végül is, mert Julien után nehezebb volt felállni de az is sikerült, ez csak egy kis nosztalgikus gyomorpucolás volt, mi az nekem.
- Szóval, hová is megyünk? Hol van ez a verseny? - kérdezem, de kifelé bámulok az ablakon. Vajon mekkora hibát követtem el ezzel hogy most igent mondtam? Nagyot, vagy kibaszottul, ultranagyot?





Milo Morris
Mûvészet
Play by :
Andy Biersack
Foglalkozás :
Fotós, festő
Hozzászólások száma :
21

Like the cat and the rat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Like the cat and the rat   Like the cat and the rat EmptySzomb. Aug. 24, 2019 10:01 pm


+25
Milo and Romero
Then came the night of the first falling star.

Nem hiába cukkolom, legalább megtudom az ő álláspontját is arról, hogy neki mi számít érdemi munkának. Nem mellesleg, akkor, csak úgy brahiból lőttem egy képet a macskájáról, és igen, most is lefotózgattam, még ha nem is a legjobb minőségben a képeit, mert ugye, egymás mellé állítva elég nehéz úgy, hogy ne keverjem össze őket, így amolyan képes könyvnek használtam, és mindegyikről lőttem egy magamhoz képest jó mobilos képet róluk. Így azokat is felbecsültetem a húgommal, mert egyébként régiségkereskedő és becsüs a drága végzettsége, de jobb szeret az én cégemben semmit tenni. Jó, ez nem teljesen igaz, az én vasmarkú vezetésemet igyekszik enyhíteni. Ha nem lenne, nulla emberrel dolgoznék. Mert mind inkompetens, idióta, balfasz.
- Elég változatosak a hétvégéim, ha olyanom van, amúgy meg elég slamposak. – vonom meg a vállam. Nem kell tudnia, hogy milyen helyeken töltöm az időm rendszeresen, ha nem tudok mit kezdeni a bennem tomboló mániával. De egy két engedelmes fazon le tudja hűteni a kedélyeimet.
Viszont, úgy látszik, hogy érzékeny területre tévedtem, mert egyből ki kel magából, és határozottan el is utasítja az ajánlatomat, mindegy. Meg kell próbáljam másképp magam mellett tartani. Mert, nekem akkor is ő kell. Most így, hogy többet beszél, egész rabul ejt a hangja is. Kellemes bariton, amiért szintén hang orgazmust kapna a fülem, pláne ha képes volna énekelni. De így is kellemes beszéd hangja van. Az a nagy büdös helyzet, hogy ilyet még nem igen tapasztaltam. Rajta kívül , csak a húgomhoz tudok ilyen beteges módon ragaszkodni, de ezt nem hirdetem senkinek sem. Mert tudom, hogy senki nem nézné jó szemmel.
- Értettem, nem vagy pet, és nem is leszel az, ha pedig nincs senkid, még jobb. Ettől függetlenül, szeretném, ha a hétvégéidet velem töltenéd. Fizetek is érte. Cserébe el kell gyere velem különböző rendezvényekre, vagy olyan helyekre, ahova én akarom. – és még mindig finom vagyok, és nem fenyegetőzöm azzal a videóval, amint elég kompromittáló helyzetben látható. Elég feltenni a netre, és a maradék karrierjét is derékba törhetem. Ami azt illeti, elintéztethettem azt is, hogy semmilyen elektronikai eszközt ne tudjon használni, ami hozzá köthető valamilyen módon. Megvan hozzá a pénzem.
Kiengedem magam az ajtaján, és megvárom, hogy becsukja azt, aztán indulok el a lépcsők irányába, ha van is lift, inkább lépcsőn közlekedem, nem akarok bent ragadni egy ilyen ház leroggyant liftjében. Becsatlakozik mögénk Darren, és így megyünk a kocsiig libasorba. Ahol is egy huszárvágással megelőz minket, és kinyitja előttünk az ajtót. Milotól, elkéri a csomagjait, és beteszi a csomagtartóba, vagy felnyitja neki a csomagtartót, és berakhatja maga is. Én beszállok, és várom,hogy a srác is beszálljon. Ezután Darren megszokásból le is nyomja a központi zárat, és el is indulunk arra a versenyre. Nem is igazán beszélgetek vele, bár többször rápillantok a meztelen karjára, a tetoválásokat veszem szemügyre. A kocsi az a tipikus fél limuzin, amolyan tárgyaló autó, a vezető ülés mögött egy felhúzható ablak is van, és egy ideje felhúzott ablakokkal megyünk, de működik a melegre való tekintettel a légkondi is. Az orromat pedig betölti Milo sajátos dohányfüstös illata. Már azon jár az eszem, hogy mit, mi mindent tehetnék vele, itt a kocsiban. Ez a baj, ha megtaláltam a függőségemet, képtelen vagyok elereszteni.
Elég hűvösre lett állítva a légkondi, szándékosan. Nálam van a panel, amivel irányítani lehet, hiszen a kocsi rejt italokat, és kávé főzőt, amit csak melegvíz melegítésére szoktam használni, mert egyébként teázom.
- Mennyivel érzed jobban magad a hét elejéhez képest? – kulcskérdés, mert azért látom, hogy nincs túl nagy formában, előkerítettek az embereim róla néhány korábbi képet, és azokhoz képest túl sokat fogyott, mert az is elkezdett érdekelni, hogy minden rendben legyen vele. Franc, egy pszichológus, komplett esettanulmányt tudna írni rólam. Függő vagyok, szenvedélybeteg, és eléggé irányítás mániás, a legrosszabb fajta. A legkisebb félresikerült szaron is kiakadok, és mindig megkeresem azt, aki elbénázta. Rossz vagyok. Tudom.



Romero D. Bohen
Üzlet
Play by :
Jorge Del Rio Romero
Kor :
33
Foglalkozás :
Ceo
Hozzászólások száma :
28

Like the cat and the rat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Like the cat and the rat   Like the cat and the rat EmptySzer. Aug. 21, 2019 10:46 am


To Romero

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

- Ez is érdemi munka, és jobban fizet mint a természetfotók a madarakról, meg az őszi napsütésről, és a fűszálról lelógó esőcseppekről... - vonom meg a vállam, hiszen nem mindig veszélyes, és neki sem feltétlen kellett volna tudnia hogy áldozat lett, de amikor rám nézett, nem láthatott és mégis olyan intenzív volt a nézése hogy megdermedtem egy pillanatra és nem is adtam ki az összes képet a kezeim közül. A festészetből nem igen lehet megélni, és hobbiként űzöm inkább a PS mellett és a fotókkal való zsonglőrködésem mellékágaként.
Rápillantok ahogy kérdez és elégedetten látom hogy az agyára megyek, de viselje el! Meg is érdeli, azután amit átéltem miatta ennyi örömöm hadd legyen nekem is.
- Kell - válaszolok végül is, mert hülye lennék kihagyni, és talán ezúttal az erőszakot is lejjebb csökkenthetjük, bár... Hm. Felemás érzéseim vannak.
Megvonom a vállam, ha nem hát nem, én megfőzöm a kávém, és egy batmintás bögrébe öntök magamnak sok kávé kevés tej, sok cukor.
- Miből gondolod hogy minden hétvégén így telik? Mert neked igen? - mordulok fel ingerülten, és mindjárt meggondolom ezt az egészet ha csak ezen tud lovagolni. Utoljára Julien csinálta ezt és szinte a végletekig tolta a tűrőképességem ezen a téren, ami valahol jó mert a fájdalom is elhalványul, és a tetoválás is kellemesen bizserget.
Megrezzen a bögrém a kezemben ahogy kijelenti hogy megkaphatnék mindent. Tudom jól! Julien is eleget adott, de túl sokat követelt, és én nem vagyok pet, nem tudott megtörni és ezért engedett el végül is, mert túl sokszor szegültem szembe vele, és elvesztette az érdeklődését hogy nem kezes bárányként ugrottam.
- Nem érdekel, nem kell semmi! Ilyen áron nem! Kurvára nem vagyok pet, és nem is leszek soha, akkor előbb ugrom ki az ablakomon önként! - csattanok fel, ahogy a konyhapultra koccan a bögre alja, és ha pillantással ölni lehetne már holtan esett volna össze.
- Nem érdekes. Nincs senkim, és nem is kell hogy legyen, és semmi közöd hozzá hogy ki volt - morgom ahogy újra felemelem a bögrémet és beleiszom a forró kávéba. Lehunyom a szemem, le kell higgadnom, le kell higgadnom! Egész eddig képes voltam civilizáltan viselkedni de Julien említésére össze rándult a gyomrom, és a kaja gondolatára is hányingerem lesz. A szekrény felé fordulok, és kiveszek egy henger forma csomagot, zabkeksz csokis-kókuszos. Megeszek kettőt a kávé mellé, kitart egy ideig. Aztán ott hagyom, és öt perc alatt összeszedem magam. Gépek, lencsék, töltők, kábelek és chipek, laptop és két napi váltás ruha, egyetlen hátizsák, és a fotóstáskám.
- Kész vagyok - jelentem be teljesen feleslegesen ahogy az utolsó csatokat kapcsolom be a táskámon. A kamerám a legnagyobb kincsem, és szerintem drágább is volt mint az egész laptopom.




Milo Morris
Mûvészet
Play by :
Andy Biersack
Foglalkozás :
Fotós, festő
Hozzászólások száma :
21

Like the cat and the rat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Like the cat and the rat   Like the cat and the rat EmptyKedd Aug. 20, 2019 12:34 pm


+25
Milo and Romero
Then came the night of the first falling star.

- Kár. Bár bizonyára szereted ilyen veszélyesen élni az életed, ha mások után leskelődsz, nem pedig az érdemi munkád mutogatod az arra kíváncsi emberek számára. – állapítom meg rezzenéstelenül, igen, kíméletlenül megmondom az igazságot bárkinek. Még akkor is, ha nem kérnek belőle.
Figyelem, ahogy a konyhában tesz, vesz, igazából körülöttem nincsenek ilyen emberek, akik ennyire elvannak ott. Anettet nem számolom, mert őt szinte ott ismertem meg.
Esküszöm torkon szúrok valakit, de tényleg, hogy ha a kereshettél volna más fotós témát, még tovább taglaljuk.
- Kell a fotós munka, amit ajánlok, vagy nem? – szűröm halkan a fogaim közt a kérdést. Ismét nem kiabálok, csak a lényegre térek. Nem szeretem a felesleges beszédet, és ez most az volt, már vagy öt perce ugyan arról a témán ugrálok, oda vissza. Nem vagyok hozzászokva hogy a hülyeségen és a körítésen rágódjak. Igen, mást is megkereshettem volna, de nekem ő kell. Ennyi. Ráadásul bajban van, mert nem engedem el. Nem fogom elengedni.
- Köszönöm, nem kérek semmit. – nem a vendéglátására, vagy a vizére, sörére fáj a fogam, hanem rá, és még most finom vagyok, óvatos módszerekkel közeledem, elvégre azt szeretném, hogy együttműködő legyen velem. De ha sokáig kéreti magát, nem fog érdekelni, az akarata ellenére viszem el, és ugyan senki nem fogja keresni, mert a New Orleansban élő rokonát se kereste fel már évek óta.
- Nyilván, főleg ha elég sűrűn kapsz beöntést, és kefélnek ájultra, akkor tényleg sétagalopp lehetett, amit kaptál tőlem. – értek vele egyet, az állapotát illetően. Egy cseppnyi bűntudat van bennem, mert elkezdtem kötődni hozzá valamilyen szinten, mikor már az ágyban voltunk. Nem lenne helyes, de nem érdekel.
- Kár, pedig megkaphatnál mindent mellettem. A hozzám hasonló seggfejeknek elég furcsa hobbijaik vannak. – mintha ez megmagyarázná azt, hogy mindennapos lenne peteket tartani, vagy szadistaként viselkedni bárkivel.
- Nem vagy az, de kitanítottak, a tested reagált, és te is. Ki volt a mestered, vagy… -körbe nézek.- Van most is? – vannak még azért homályos részletek az életében, amire nem sikerült teljesen fényt deríteni, de rajta vannak az embereim, hiszen ezért fizetem őket.
Kezdek kissé türelmetlenné válni, és metszőn is pillantok rá, úgy látszik nem mondja ki a nyílt igent, hogy velem tart, de határozottan úgy tűnik, hogy nincs ellenére. Úgy tűnik a tervem bevált, hogy szép szóval próbálom meg elhívni magammal, és nem kiüttetem, és vitetem oda ahova nekem szükségem van rá.
- Nyugodtan ehetsz most is, bár ha odaértünk vacsorával várnak minket. Ha viszont nem bírod ki, és rég ettél, megvárom. – intek nagyvonalúan, és ha akar, lásson neki nyugodtan az evésnek, addig én visszatérek az ablak környékére, vagy megnézem újra a képeit. Határozottan tehetséges, ha több önbizalma lenne, akkor igazából még art stúdióba fx grafikus dizájnernek is elmehetne. Bolond gyerek.


Romero D. Bohen
Üzlet
Play by :
Jorge Del Rio Romero
Kor :
33
Foglalkozás :
Ceo
Hozzászólások száma :
28

Like the cat and the rat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Like the cat and the rat   Like the cat and the rat EmptyHétf. Aug. 12, 2019 10:26 pm


To Romero

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Elmászlálok, hiszen én vagyok itthon, de nem úgy tűnik mintha nagyon zavarban érezné magát hogy ő viszont vendég, és őszintén szólva nem is igazán érdekel. Nem azért lakom itt, mert a zár feltörhetetlen és a lakcím kideríthetetlen, nem egy föld alatti bunker basszus. Mindenesetre a konyhát veszem célba, ma még nem is ettem semmit, és kell az a kávé is.
- Nem lesz kiállításom, te is tudod - nem vagyok ostoba, nem akarom nevetség tárgyává tenni magam azzal hogy beadom őket egy galériába és kiröhögnek hogy milyen közhelyes és semmilyen. Egy macska, egy alak, és több fantasy beütésű kép is lapul a szoba sarkában. PS alapján készültek, meg Final Fantasy is akad benne, lefestettem Sephirotot is. Kifújom a füstöt és felhúzom a szemöldököm. Ennyire nagy szám lenne az üzleti életben csak mert ő az, aki? Egy szadista seggfej, szexi szürke szemekkel, és kellő dominanciával?
Nananana. Nem gondolok ilyesmire!
- Igen, tudna lőni. Én is tudnék - teszem hozzá, és mintegy ezt bebizonyítva teszem le a gépem az asztalra, de rossz lóra tett ha arra játszik hogy azt fogom bizonygatni hogy mennyire is jó vagyok valójában. Nem érdekel milyennek tart, amíg a pénzem megkapom, és a képeket le tudom szállítani. A zenekari fotózás is jól sikerült, a képek kikerültek a banda promóanyagába.
- Így legalább tudom, hogy nem csak te hagytál bennem mély nyomokat hanem fordítva is megvolt. Megkereshetted volna New York leghíresebb fotósát is - ami persze nem azt jelenti hogy ő a legjobb is, de értse ahogy akarja. Hátraigazítom a hajam, ahogy lefő a kávé és kitöltöm a batman mintás bögrémbe. Két csepp tejjel, két cukorral. A konyhapultnak támaszkodom és átsuhan egy fintor az arcomon ahogy megrándul a gyomrom. Rohadt élet már.
- Ezen kívül csak sör és ásványvíz van - vonom meg a vállam, nem kínálgatom feleslegesen. Úgyis otthon érzi magát.
- Kihívásnak tényleg nem lenne az, de... - kezdek bele egy apró mosollyal, de ráfagy az arcomra. Honnan tudja? Követtek, megfigyeltek? Végül csak megvonom a vállam, és félrenézek. Nem kell tudnia hogy milyen szarul éreztem magam, mert egyfolytában görcsölt és csikart a hasam.
- Voltam rosszabbul is - jegyzem meg végül, de belenézek a bögrém mélyére. Hm, milyen érdekes, hajszálminták vannak benne eddig fel se tűnt.
- Szóval ez amolyan kárpótlás.... Jah, nem vagyok pet - köpöm ki, mert eszembe jut Julien és a feltett szándéka hogy azzá tegyen és kicsit ökölbe szorul a kezem, és megfeszül a bögrét tartó markom is. Az a rohadék...
- Megint meg akarsz kínozni? Mert akor nem kajálok előtte... - nézek rá, hiszen így is kijött minden két napig, és még mindig nem kompatibilis mindennel. De ezt veheti mondjuk egy igennek.
- Kurva mélyet - hagyom rá, mert a nyilvánvaló fájdalom túl... magát a szexet és az elejét.... azt még élveztem is volna. Más körülmények között...




Milo Morris
Mûvészet
Play by :
Andy Biersack
Foglalkozás :
Fotós, festő
Hozzászólások száma :
21

Like the cat and the rat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Like the cat and the rat   Like the cat and the rat EmptyVas. Aug. 11, 2019 10:35 pm


+25
Milo and Romero
Then came the night of the first falling star.

Figyelem, ahogy otthonosan mozog, elvégre a saját lakása. Miért ne mozogna itthon magabbiztosan.
A sarok felé pillantok.
- Ígéretes darabok, tehetséges vagy. Mikor lesz a kiállításod? – persze tudom,hogy nem lesz, mert ő inkább paparazzi fotós. De, na. Ha tehetségs, akkor miért ne hoznám a tudtára. Ez tény, és nem fognék vissza embereket sosem olyasmiben, amiben tehetségesek. Kár érte így is, már csak azért is, ahol lakik és azért is, hogy milyen munkákat vállal el. A következő kérdését figyelmen kívül hagyom, nem telefonálgatok olyan embernek, akitől akarok valamit, és nem olyan helyzetben találkoztunk, ami megkövetelné a telefonos bejelentkezés létjogosultságát.
- Mert megtehetem? Az angol lapok egyébként sokat fizetnek egy-egy amerikai képemért. Legyen az épp olyan hétköznapi, mint a te dohányzásod. – nem különösebben vagyok oda a bűzrúdért. Én sikeres üzlet után, baszni szoktam, nem rágyújtani a kubaira, vagy egy rohadt büdös útmenti dohánya.
Nekem az a megnyugvás, és a kikapcsolódás, egészségesebb is. Fizikailag és lelkileg is.
- Ja, teljesen vágom - jegyzem meg a mai szlenghez híven, ami egyáltalán nem tükrözi azt, hogy ebben a ruhában így kellene beszélnem. – felvilágosítottak a hivatásos paparazzi témáról is. Azt is mondták, hogy egy jó paparazzi hivatásosan is tudna spontán képeket lőni, de meglehet, hogy ez túl nagy falat, és túl tiszta meló neked, megértem. – vonom meg a vállam könnyedén. Figyelem, ahogy matat, tanulmányozom őt, és a viselkedését, nagyszájú, és magabiztosnak szeretne látszani.
- Ha tudod a kérdésedre a választ, minek kérdezel? – követem őt a tekintetemmel, ahogy a kávéfőzőjéhez lép, én pedig oda, a konyha közelébe, a gép érdekel, hogy mit matatott vele. Felemelem a masinás, és annyira még értek hozzá, hogy megnézhessem az elkészült képeket, két képet látok magamról, lassan tanulmányozom, hümmentek, jó képek, és észre sem vettem ,hogy megnyomta a gombot. Aztán még néhány fotó idegenekről, ez egy banda, ahogy megtudtam az embereim nyomozásából. Hörgős üvlötős zenét játszanak, valami metálos dolog. Nem különösebben fogott meg.
- Teázom. Ritkán iszok kávét. – rá pillantok, ahogy kifacsarodva rám emeli a hasonló szürke szemeit.-
- Ezeket a képeket, akkor lőtted, amikor csak simán babráltad a gépet. Úgy gondolom, nem lehet nagy kihívás hivatalosan engem fotózni, ezért megértem, ha lemondod. Pedig megfizetnélek. – biccentem oldalra a fejem.
- Egyébként meg. Úgy gondolom, ennyi belefér, egy all inclusive ellátás, azért, mert három napig feléd se néztem, három napért cserébe. Mivel… nem szex játékszer vagy, akivel törődni szokás. Téged leckéztettelek. Annak indult. Tudom,hogy idefent voltál, és fogytál is , amióta utoljára láttalak. Viszont, tagadhatatlanul élvezted, és – itt a képem irányába pillantok. – Mély nyomot hagytam benned.




Romero D. Bohen
Üzlet
Play by :
Jorge Del Rio Romero
Kor :
33
Foglalkozás :
Ceo
Hozzászólások száma :
28

Like the cat and the rat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Like the cat and the rat   Like the cat and the rat EmptySzomb. Aug. 10, 2019 11:20 am


To Romero

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Nem tesz boldoggá a tudat hogy itt van, és betolakodott a magánszférámba hogy még itt is csak kísértsen. Mintha nem lenne elég hogy a szürke szemei néha megjelennek előttem. Most ráadásul itt van, és be is ugrik hogy a folyosón telefonáló fickót is láttam már vele. Az egyik fogdmegje, és nem vagyok biztos benne hogy nem ő vágott gyomorba aznap éjjel.
Bedobom a hűtőbe azt a kevés dolgot amit vettem, leginkább univerzális túlélő felszerelés. Tej, felvágott és sajt. Nem nagyon szoktam főzni, bár egyszerűbb kajákat tudok csinálni azért.
Ahogy végigmérem pofátlanul kipihentnek tűnik, én még mindig nem szedtem össze magam teljesen és a heveny hányinger is előjön néha ha többet eszem pár falatnál.
- Tetszett a látvány? - intek a nappali sarkában lévő festmények felé, valahogy tudom hogy megnézte őket, mert nem olyannak tűnt mint aki nem teszi meg. Eleve az hogy betört ide...
- Ki tudja, lehet hogy mázlid lett volna. Szoktam találkozni emberekkel ha felhívnak és megkérdezik hogy ráérek-e - vonom meg a vállam, ahogy inkább letelepszem a székre. Fáradt vagyok egy kicsit. Úgy összességében, de hol érdekel engem ez jelenleg. Majd elmúlik ahogy mindig. Magam elé húzom a hamutartót és rágyújtok. Az én házam, az én váram. Az ablak nyitva van hamar kiszellőzik.
- Minek neked paparazzi? - húzom fel a szemöldököm, mert amúgy csak címszavakban tudom hogy üzletember, nem valami modell vagy színész vagy énekes aki után mindig lebzselnek.
- Jah vannak ilyenek. Kizárólagosak, de a paparazzinak pont az a lényege hogy te nem tudod hogy fényképeznek, ez nem hivatásos fotós cucc mert spontánnak kell lennie - teszem hozzá ahogy kifújom a füstöt. A táskámban van a kamerám is, előszedem hogy kipattintsam és megnézzem meddig tart még az aksija de egészen sokáig.
Felpillantok rá és ahogy az ablak előtt áll, csípőből ellövök két képet is, úgy hogy bele se nézek a kamerába. Tudom hogy jó képek lesznek, és nem villant a vaku sem bele. Bár azért le is csekkolom. A kezemhez van ragadva a kamera, de ezért jók a képeim mert néha ösztönösen lövöm el őket, nem tervezek előre. Kifújok még egy adag füstöt.
- Tegyük fel, ráérek a hétvégén. Miért én? Mert múltkor olyan jól bírtam? Ja, aznap éjjel jól bírtam... - nézek rá szürke szemeimmel, ahogy eszembe jut hogy akkor sem voltak teljesen józan és utána három napig beteg voltam a hülye ötletétől, és biztos lement egy két kiló is mert beljebb kellett csatolnom a nadrág övemet. Nem vagyok eléggé oda baszki, még emiatt is...
Elnyomom a cigit és a kávéfőzömhöz lépek hogy lefőzzek egy erős feketét.
- Kávét? Vagy ilyen egyszerű földi dolgokkal nem élsz? - hajolok hátra hogy egy pillantást vessek rá de már egészen itt van a konyha előtt. Nahát, megmoccant.




Milo Morris
Mûvészet
Play by :
Andy Biersack
Foglalkozás :
Fotós, festő
Hozzászólások száma :
21

Like the cat and the rat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Like the cat and the rat   Like the cat and the rat EmptyPént. Aug. 09, 2019 11:06 pm


+25
Milo and Romero
Then came the night of the first falling star.

Azt tudom, hogy három napig ki sem mozdult a lakásából, és mivel nincsen senkije, talán illett volna mellette maradnom, legalább… Amíg… nem is tudom. Végtére is erőszakot tettem rajta, ezen nincs mit szépíteni. De nem hiszem, hogy az én pofámat akarná látni, lépten, nyomon. Egyébként is két emberre kicsinek éreztem a lakását. Meg, az győzött meg, leginkább, hogy ő nem a petem, nem tartozom érte úgy felelősséggel, mint egy petért. Ő, rossz fát tett az tűzre, jogosan bűntettem meg. Körbe jártam a helyet, és kiszúrtam a rólam készült portrét is, igazán figyelemre méltó, és gondolom örökre az emlékei közé véstem magam. Egy-két vásznat még azért megnézek, kész festmények, és tehetséges, nagyon is tehetséges. Az érkezésére felkapom a fejem, és szembe fordulok vele, a nadrág zsebembe mélyesztem a kezem, és a mobilom is.Sunyin pillantok rá.
- Nem hiszem,hogy ha bejelentkeztem volna, lett volna szabad időpontod. –vonom meg a vállam könnyedén. Ramatyul van, rosszabbul, mint a megfigyelések elején, mielőtt elfogtam. Én tettem volna ezt vele? De egy pillanatra sem látszik, hogy megbántam volna.
- Hoztam még krémeket… - intek a barna zacskó irányába, sejtésem szerint elhasználhatta az összest, amit adtam neki, azt az egy tégelyt. A kérdése előtt bököm ki a megjegyzésem. Mintha ez válasz lenne arra, hogy miért jöttem, jah… csak egy gyors vizit. Nem, egyáltalán nem.
- Velem kell jönnöd. A sajtósaim szerint, jót tenne, a lenne egy kizárólagos paparazzim. Az jól tudom, hogy azt jelenti a szakmátokban, hogy senki más nem fotózhat engem , rajtad kívül, különben, megütheti a bokáját. – nem kérdezem, kijelentem; igazán utánajártam ennek is, és nem én lennék,ha tisztán közelítenék. Az nem az én stílusom. Másrészt, megnyugodtam, hogy nem itthon fekszik, bedrogozva, vagy… valahol az utcán fetreng, egyik sem jobb. De az biztos, hogy Darrennek ki kell rúgnia jó néhány embert, akik szem elől tévesztették a feladatukat. Vagy egyenesen Darrent magát kellene rá állítanom. A gondolatra is ökölbe szorul a kezem, a rejtekhelyükön, csak ne roppanjon meg a mobil az öklömben.
Nem moccanok az ablaktól, az fények körbe veszik a testem, és érdekes megvilágításba kerülök általa, de nem érdekel. Engem a konyha fényében álló alak érdekel jobban.
Még nem akarom bevetni ellene a videót, amivel viszont én zsarolhatom, igen, kezdetben tudok finom lenni én is. Kezdetben… Vagy az esetében utólag, amikor még így is ájulásig hajszoltam? Tudom, egy mohó telhetetlen szadista fasz vagyok, és? Némi birtoklási mániával, és uralkodási kényszerrel.Ez van, ha az embert nem ismeri el az apja.


Romero D. Bohen
Üzlet
Play by :
Jorge Del Rio Romero
Kor :
33
Foglalkozás :
Ceo
Hozzászólások száma :
28

Like the cat and the rat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Like the cat and the rat   Like the cat and the rat EmptySzer. Aug. 07, 2019 12:31 pm


To Romero

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Rosszul vagyok. Elég rossz a közérzetem de ez a múlt éjszaka eléggé a kimerülésig hajszolt, és a görcsölő hasfájást is kihagytam volna, na meg a fél napos futkosást. Hm. Vánszorgást. Mire felébredtem ő már nem volt itt, de sejtettem is az úri segge menekült a lakásomból, ami nem épp egy fényes hely, de olcsó a bérleti díj és nekem tökéletesen megfelel. Minden látszat ellenére, nem vagyok csóró.
Szerencsére megtaláltam mindent az ágy mellett. A tárcám az irataimmal és a telefonom a kulcsommal. Legalább ezek nem vesztek el. Másnap alig bírtam felkelni úgy fájt minden porcikám, de végül megtaláltam a krémet a szekrényben ami hűsítve kicsit jobbá tette az egészet. Rákövetkező nap már egészen aktív voltam, és leültem rajzolni. Semmi kedvem nem volt kimoccanni és még nem feküdtem ki a gyomorrontást sem. Inkább nem kockáztattam. A festőállványom elé ülve végül is festeni kezdtem, fekete fehérben Romerot. Ahogy kinéz a képből, és szürke szemeivel mered a szemlélőre. Azt hiszem a kanapémon is aludhattam el.
Harmadnapra már visszaálltam munkába és elpakoltam a hatalmas ruhákat és rendeltem a netről a szétszakadó ruhák helyett újakat.
Eseménytelen hét, csak sodródok az árral és beküldöm a kívánt képeket a megrendelőknek és megkapom az összegeket. A plakát tervezésem még folyamatban van, hiszen van elég időm rá. Egy haveri zenekarral lógok péntek délután, mert kértek tőlem képeket és elvittem őket nekik a stúdióba. Egész elnyúlik az idő és késő délután indulok haza felé fülhallgatóval, és nem is igazán figyelek a külvilágra. Kis túlélő szatyrot cipelek magammal a boltban szerzett cuccokkal és a folyosón telefonáló alak ismerősnek tűnik, de hát elég sokan lakunk itt. Lehet hogy láttam már máskor.
Mindenesere kizárom az ajtómat és megtorpanok. Nem szoktam így hagyni, de lehet hogy siettem. Mindenesetre belépek és a konyha felé fordulva teszem le a cuccokat és észreveszem a betolakodót.
- Meg se lepődöm hogy feltörted a zárat de elég ronda dolog bejelentkezés nélkül érkezni - szólalok meg, ahogy leveszem a táskát a vállamról, és bepakolok a hűtőbe. Nem zavarja meg a napi rutinom.
- Miért jöttél? - kérdezem ahogy kilépek a nappaliba és átfut a gondolat a fejemen hogyy valószínűleg látta a festményt. Hát, ez van bassza meg, nem érdekel. Megállok az ajtófélfának támaszkodva és őt figyelem. Ő friss és fitt hogy rohadjon meg, én még mindig úgy érzem mint akit kimostak de szerencsére a csuklóim is begyógyultak már csak a var van. Majd lekopik.




Milo Morris
Mûvészet
Play by :
Andy Biersack
Foglalkozás :
Fotós, festő
Hozzászólások száma :
21

Like the cat and the rat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Like the cat and the rat   Like the cat and the rat EmptyKedd Aug. 06, 2019 11:47 pm


+25
Milo and Romero
Then came the night of the first falling star.

Egy fotót hagyok meg neki magamról, ami egyáltalán nem kompromittáló, és épp felpillantok rá, nem látszik más csak a szemeim, és az arcom, és az, hogy épp nagyon élvezem, amit tesznek velem. Egy hete minden áldott éjjel, arra a home videóra fekszem le, amit ott a kis raktár épületben vettem fel. Igen, van nálam valami, amivel sakkban tudom tartani. Elég fixen, nem készíthet rólam több képet, senki másnak, különben nagyon megjárja. Mert igen is meg tudjuk vágni úgy, hogy ő jöjjön ki belőle rosszabbul.
Egy hete kiállhatatlan fasz vagyok, mégis csak egy embert sikerült kirúgnom, de ez talán még a vállalhatóbb kategória. Az a gáz, ha egy nap alatt, nyolcat, az összesen óránként egy, mert ennyiszer nyomták fel az idegeimet. De valamit akkor is jól csinálok, mert mindig jók a mérlegeink és a teljesítmény is. Tudom, hogy egy fasz vagyok, de megfizetem az embereim tudását. Képes vagyok megállni, hogy ne matyizzak az irodámban, akkor ők képesek megállni, hogy ne szörfözzenek társkereső oldalakon és hasonlókon. Egyszerű dolgot kértem tőlük nem? Amikor eljöttem tőle, lopva megnéztem a lakását, és volt köztük néhány érdekes hely, például az a kuckó, ahol fest, még a macska is nagyon szép,noha nem vagyok túl macskás , inkább lovas. Hétvégén Military verseny lesz. Beneveztem arra Viharral, a versenyre kéne készülnöm, de képtelen vagyok koncentrálni, és ennek Milo az oka. Vihar pedig a tükörképem, ha kiegyensúlyozott vagyok, ő is az. Segítenem kell magamon.
- Uram? Szedjük fel Milot, és irány a Military lovas rendezvény? – kocsit váltunk, és hagyom, hogy Darren vezessen, három napos rendezvény, péntek, azaz ma délutántól, hétfő délelőttig.
A hátsó ülésen bámulok kifelé, már akkor is feltűnt,hogy milyen lepukkant környéken lakik a srác, de a szoba az… őt tükrözte, kaotikus, a művészek saját szétszórtságával.
Darren átkutatta a helyet, nem talált drogot, utálom a drogot. Gyűlölöm azt, amit képvisel, és általa mivé tudnak válni teljesen egészséges emberek.
Megállunk annál a bejáratnál, amit előnyben részesít jobban a srác, és ott várunk rá, de négy óra múlva se érkezik meg, így inkább úgy döntök ,hogy a lakásában várom meg, mert mi van ha belőtte magát és nem tud magáról?! Így Darren kinyitja az ajtót, és bemegy felderíteni, de sehol sem talál senkit. Ismét magamra hagy, és a közeli folyosón áll meg őrködni.
- Hm… érdekes helyen élsz Morris. – zavarja a szemem a konyha környékén málló tapéta, és…az egész környezet. Kedvem lenne beköltöztetni az üresen álló belvárosi lakásomba. Igen… ez jó ötlet. Telefonálok is, és hívom a belső építészem, az ágy kinézetéből a feketét és a fehéret kedvelheti, így többnyire ilyen monokórom színekből fog állni. Valami ilyesmit magyarázott az az idióta picsa, aki el fogja költeni a pénzem, örömében majdnem összehugyozta magát.
Még beszélgetek a nővel, amikor hallom,hogy kulcs csörren a zárba, Darren elővigyázatosan visszazárta az ajtót, hogy nehogy kihívja rám a fiú a rendőrséget. Magamban pedig egyre inkább szövöm a terveimet.



Romero D. Bohen
Üzlet
Play by :
Jorge Del Rio Romero
Kor :
33
Foglalkozás :
Ceo
Hozzászólások száma :
28

Like the cat and the rat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Like the cat and the rat   Like the cat and the rat EmptyKedd Aug. 06, 2019 5:25 pm


To Romero

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Halvány mosolyra futja csak, mert nem tudom elképzelni fekete-szürke egyenruhában batmannak beöltözve és küzdeni bármiért is. Nem olyannak tűnik, mint aki bármit is tett hogy itt legyen, de ki tudja, én aztán nem ítélkezem. Az öt évvel ezelőtti önmagam is arcon köpne most.
Sajog minden porcikám és ki-ki marad néhány momentum.
- Az nem igazi... batman - morgok válaszul, hiszen nem anti kell, hanem rendes. Hős, aki ember és megmenti Gotham város lakóit minden rossztól. Engem ki ment meg?
Lógnak rajtam a ruhái de az enyémeket szétvagdosta és elhasogatta, pedig azok jól állnának nekem, és nem lógna. Sokkal nagyobb darab nálam és a csípője is vagy kétszer olyan széles.
A pulcsinak jó illata van és a kapucni még kispárnának is alkalmas lenne. A kocsiban ébredek meg a karjaiban, és hogy alig látok valamit. Persze, ne találjak ide, de hogy is akarnék? Most se akartam idejönni. A mellkasának döntöm a fejem jobb híján és pihenek.
- Az eleje jó volt... meg a vége is - azzal egyet is értek, a tappancsok fájtak és nem a legélvezetesebb módon, túl erős volt a rándulás, de ennek ellenére elsültem. Elárult a saját testem, de mit bánom én? Nem szégyen, és utána kifejezetten jó volt, de ájulásig fáradtam.
Ahogy odahajol felnézek a szürke szemeibe és elnyitom ajkaimat a csókjára. Lassú, de követelőző és tudom hogy találkozunk még.
- De a fotóm.... jó lett - pillantok fel dacosan, mert ezt be kell látnia. Kifejezetten előnyös kép lett és még sok mindent az arcába vágnék ha lenne elég erőm hozzá.
Lassan megérkezünk, és ismerős ház előtt áll meg a kocsi. Hazaértem. A másodikon lakom, nem olyan mérhetetlen magasság és fel szoktam sétálni, de most visznek. Nem is értem miért. Miért nem hagytak kint a kapualjban. Mi változott? Vagy csak képzelődök?
- A kulcsom... hol vannak a cuccaim? A mobilom? - élénkülök fel hiszen nem emlékszem hogy azokkal mi lett. Egészen érdekel, és megijedek hogy mindent elvesztettem.
A lakásom tipikus. Leeresztett redőnyök, kis rendetlenség de nincs szaladgáló kaja maradvány, csak szétdobált ruhák, és képek, festmények, vázlatok. A hálószoba falán van a kedvencem, Sidi. Fekete-szürke main coon. Hatalmas és gyönyörű macska.
Az ágyamat felismerem és a fekete-fehér ágyneműm jellegzetes illatát is, és szerencsére elég nagy az ágy keresztbe tudok feküdni ha akarok. Most csak fekszem mint akit kimostak és szárítógépbe dobtak és háromszor megforgattak benne.
Felsóhajtok ahogy mélyebbre merülök az ágyba, nem olyan puha mint az övé volt.
- Hé... - köhintek egy kicsit mielőtt elnyelne végleg a sötétség.
- Kösz - mármint hogy hazahozott, és nem dobott be az első árokba vagy szemetesbe. Nem tudom. Csak fáradt vagyok, annyira kibaszottul fáradt hogy hülyeségeken agyalok.
Fáj a hasam.




Milo Morris
Mûvészet
Play by :
Andy Biersack
Foglalkozás :
Fotós, festő
Hozzászólások száma :
21

Like the cat and the rat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Like the cat and the rat   Like the cat and the rat EmptyHétf. Aug. 05, 2019 11:48 pm


+25
Milo and Romero
Then came the night of the first falling star.

- Én is kedvelem, milliárdos, playboy és az eszével győzi le az ufókat, és más hasonlókat. Bár… én amolyan anti Batman lennék, ha létezne az ő világa.hablatyolok valamit a válaszára, bár gyanítom, azért teszem, mert úgy sem fog emlékezni arra, hogy bármit is beszélt velem, mert elég sokszor ájul el. Igen, igénybe vettem a testét, és élveztem is. Elgondolkodom,hogy mit kéne adnom neki, egész megrémülök magamtól, mert csak a petjeimnek, vagy az olyan szolgáknak adtam, akik pár hétnél több időt töltöttek velem. Végül elvetem az ötletet.
A sátor történetesen a ruhám, és itt meg is elégelem a belső gondolatmenetem, jó lesz neki a melegítőm, és egy vagon krém a seggére, láttam ,hogy mennyire jólesett neki az enyhülés, amikor bekenegettem.
Megérzem,hogy mocorog a karjaimban, amikor már a kocsiban ülünk, de nem válaszolok azonnal, ezen én is elrágódom. Számtalanszor elrágódtam már ezen, amióta mást tettem vele, mint amit akartam.Megmoccanok, de úgy mozdítom, hogy továbbra is vigyázzak a fenekére, és jobban a fejébe húzom a kapucnit, hogy ne lássa az utat, amint hazafelé visszük.
- Roppant egyszerű… élvezted, hogy kínoztalak, és ritka kincs az ilyen ember az én köreimben.
Egész biztos, hogy nem most láttál utoljára. –
teszi hozzá, mint egy mellesleg, és odahajolok hozzá, bebújok a kapucnijába, beszívom az illatát, a friss tusfürdő keveredik az öblítőm és az ő saját illatával, kellemes. Ezután határozottan csúsztatom a nyelvem az ajkai közé, és ha akarja, ha nem, megcsókolom. Ez a biztosítékom, a figyelmeztetésem. Az enyém.
Lassan döcög hozzá a kocsi.
- Végtére is örölök,hogy találkoztunk, ilyen körülmények közt, mert ha nem fotózól, nem lett volna ennyire kimerítő és alapos a találkozásunk sem. – suttogom a fülébe halkan a csók végeztével, a kocsi megállt és egy ideje nem is moccan, ezért felpillantok, megérkeztünk a lakásába. Nem engedem át egyetlen testőrömnek sem, késő van már, és jól a fejembe húzom a baseball sapkám, és a kapucnim, senki sem fog felismerni. Darren már nyitja is az ajtót, nincs lenyűgözve a látványtól, én sem különösebben, de megengedem neki,hogy a konyha közelében várakozzon, míg az ágyba pakolom Milot, gyengéden befektetem, és félre simítom az arcából a haját is.Még elücsörgök a matrac szélén néhány pillanatig.



Romero D. Bohen
Üzlet
Play by :
Jorge Del Rio Romero
Kor :
33
Foglalkozás :
Ceo
Hozzászólások száma :
28

Like the cat and the rat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Like the cat and the rat   Like the cat and the rat EmptyHétf. Aug. 05, 2019 5:13 pm


To Romero

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Már csak lebegek a semmiben, és két tisztább pillanat között még eljut hozzám a hangja, hogy én nem tudom befogni. Hát abban nem vagyok túlságosan jó de csak fáradt vigyorra futja, és ha kicsit több élet lene bennem esküszöm kinyújtanám a nyelvem is rá.
Így viszont csak csapzottan heverek és jól esnek a hűvös érintések ahogy letörölget és lehunyt szemekkel próbálok magamnál maradni ahogy a vizesség után száraz leszek. Kinyitom a szemeim és rápillantok. Markáns arca a fényképemen is jól mutat hiszen nem lövök rossz képeket. Nem vagyok amatőr. Oldalra nyaklik a fejem.
- Igen. Bírom a denevért... - szusszanom ahogy rápillantok a karomon lévő jelre. Nagyon régi, az elsők egyike bár részeg voltam amikor csináltattam. De tetszett, és nem takartattam el később sem.
- Az összes hős közül... egyedül ő ember. Nem valami... mutáns vagy földönkívüli - köhögök egy kicsit, kiszáradt a torkom. Meg rég cigiztem. Tisztul a világ de nem tudok még felkelni pedig kellene. Aztán oldalra gurít és hasra landolok, felnyögve. Mit akar még tőlem?! Sajogva és kielégülten heverek és hirtelen valami hideg és kellemes ér hozzám, mire megugrok de aztán felnyögök. Ez jóóó! Istenem ez jó.... Aztán abbamarad egy elveszítek megint egy kevés időt, nagyon fáradt vagyok. Hetekig tudnék aludni...
Valaki haza akar vinni, ezt még hallom aztán felriadok hogy valami hozzám ér és betemet. Felriadva tiltakoznék a dolog ellen, de rájövök hogy csak ruhát kaptam. Meg tudok állni a lábamon egy kicsit de nagyon szorosra kell kötni a nadrágot ami hosszban pont jó de derékban... A pulcsiról nem is beszélve. Teljesen eltűnök benne.
- Sátor.... - húzgálom meg az ujját aztán megtántorodom. Elvesztem az egyensúlyom. A picsába már! Utálom amikor ennyire használhatatlan vagyok.
- Ne... ne... - sötétedik el minden és fogalmam sincs hogy kerülök a kocsiba. A következő emlékem már ez és ahogy felnézek a szürke szemeit látom magam felett. Nem moccanok meg és kivételesen csendben is vagyok.
- Miért...hagytál életben? - kérdezem meg végül.




Milo Morris
Mûvészet
Play by :
Andy Biersack
Foglalkozás :
Fotós, festő
Hozzászólások száma :
21

Like the cat and the rat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Like the cat and the rat   Like the cat and the rat EmptyVas. Aug. 04, 2019 9:59 pm


+25
Milo and Romero
Then came the night of the first falling star.

- Hogy egy kibaszott pillanatra sem tudod befogni. – veszem tudomásul, ahogy feltűnik az is, hogy elkezdett ficeregni, mocorogni, és helyezkedett. Szappanos vizes szivaccsal törölgetem, legalábbis ez a cél, és utána egy szárazabb törölközővel átlapogatom a testét. Az arcát is megtörlöm, a nyakát is, a seggénél óvatos vagyok, de egyetlen négyzet centi sem marad ki a testéből, amit ne mosnék át neki.
Van időm a tetoválásait is szemügyre venni, egyetlen egyet ismerek fel, a lefordított kereszten kívül, a Batmen jelet.
- Denevérember fannal van dolgom? – kérdezem csak úgy, mellesleg. Nem számítok válaszra. Engem egészen megnyugtat, ahogy megfürdetem, és közben a vékony alakját tanulmányozom. Sosem feküdtem le hozzá hasonló alakokkal, mert nem szeretem a vékonyat, és látszik rajta, hogy nagyon elhagyta magát. Egész biztos, hogy drogozik is, túl…vékony. Bár elég karakteres az arca, kissé nőies. Az ágy végében nyújtózkodom, és végül megszánom. A hasára fordítom, és az éjjeli szekrényemből veszek ki egy hűsítő, nyugtató , és fájdalom csillapító krémet, a seggét jól kicsipkéztem. Le kéne állnom, mert úgy viselkedek vele, mintha a háziállatkám lenne, akit épp jutalmazok, mert kellően a kedvemre tett. De valahogy jól esik, és akarom. Mikor volt utoljára petem? Sürgősen be kell szereznem magamnak egyet, mert ha egy olyan emberen kezdem ezt művelni , akit nem erre képeztek ki,vagy kölcsönösen nem egyeztünk meg benne, akkor… ott gáz lesz. Ismerem magam, tudom milyen vagyok. Szörnyen… sarkos, szabálykövető és szeretem, ha minden sínen van az életemben, és a petek is az ex petek is a rendelkezésemre álltak akkor és ott, amikor nekem szükségem volt rájuk. Lotte… az a szemét kis ribanc… pedig túl ritkán jött, hogy levezessem a feszkót magamban. Utáltam ,ha más pasikkal van, vagy mások körül legyeskedik. De értett az ügyfeleink gondjainak elsikálásához, teszem azt, családos emberek, Vegasban való kikapcsolódó buliját leszervezni… vagy… bánom is én, de elégedett volt az ügyfél, és így tudtuk legombolni róla a cégét… vagy az időpontok olyan pakolásához, amit váratlanul generáltam. Nem esett kétségbe, elvégre pelenkás kora óta ismerem…
Befejeztem a fenék krémezést, és elgondolkodva pillantottam végig az ágyon, majdnem megérinteném a haját, de elhúzom a kezem. Akarom őt, de el kell engedjem, még most. Mert most még képes vagyok rá. Nem függtem rá annyira, mint amennyire rá szoktam egyes emberekre.
- Haza viszlek. –jelentem ki halkan, és elmegyek felöltözöm, át egy kényelmes melegítő ruhába, edző cipőbe, és felöltöztetem őt is, puha hűvös anyagú ruhát kap, hogy a seggét ne sértse fel jobban az anyag. Egy kapucnis pulóveremet, ami úgy lóg rajta, hogy legalább hatszor beleférne, pedig én csak izmosabb vagyok mint ő, és alig pár centivel alacsonyabb mint én, de erősen meg kell kössem a derekán a nadrágom. Nem engedem senkinek sem, hogy a kocsiba vigye, én fogom őt mindvégig a karjaimban, és a kocsiban is az ölemben ül, úgy hogy minél kevésbé fájjanak a sérülései. Oda kellene figyelnem magamra, mert már most túl óvatosan bánok vele.



Romero D. Bohen
Üzlet
Play by :
Jorge Del Rio Romero
Kor :
33
Foglalkozás :
Ceo
Hozzászólások száma :
28

Like the cat and the rat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Like the cat and the rat   Like the cat and the rat EmptySzer. Júl. 31, 2019 11:17 am


To Romero

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Egy idő után összemosódik minden és már nem érzem hogy hol fáj, mert mindenütt fáj és nem tudok különbséget tenni köztük. Romero kezeit érzem mindenhol, de nem feltétlenül rossz és ha lenne elég erőm most kiröhögném magam. Julien miatt az első kör mégnem volt olyan rossz de ez a tappancsos szörnyűség... Kihagytam volna az életemből. Fájnak a karjaim, ahogy lógok, és belevágnak a kötelékek rendesen. Aztán az egész olyan könnyű lesz, súlytalan, mintha iszonyatosan be lennék tépve és lebegnék, de mégsem lebegek. Megborzongok. Hideget érzek, főleg a fenekem és a derekam körül, de nem tudom mi az, már nem látom. Összecsúszik minden és néhány másodperc ki is esik az életemből, és fogalmam sincs hogy kerülök le innen.
Látom a plafont és a lámpákat ahogy vakítanak. Mintha vinnének. Képtelenség.
Azt hinnék hogy meghaltam és most el akarnak ásni? Vagy mi történik? Küszködve próbálok magamnál maradni de nem igazán sikerül, és a fejem hátrabillen ahogy elveszítek egy percet az életemből.
- Mi... mi ez - nyögöm ki ahogy a lámpák helyett hirtelen egy szobát látok ködös szemeim előtt és derekam alatt puha matrac ami nem esik jól. A pálcázás után a puha minden a halál. Legalább nem feszül semmi de Romero szürke szemei bekúsznak a látóterembe ahogy fölém hajol, és az ezernyi gúnyos visszavágásból egy sem jön ki a torkomon, csak a nyögések, ahogy átveszik az uralmat az ösztönök, és élvezem ahogy bennem van.
Kurvára nem kellene hogy így történjen, de tudom hogy most nem foghatom semmire mert nem téptem eleget ehhez, és ő se kábított be semmivel mint korábban...
Nagy nyögéssel élvezek el, mert szégyen vagy nem tudom letagadni hogy valahol az egekig ingerel ez a helyzet és egy utolsó élvezet még jár nekem. Az agyam valahol tudja, hogy ha a halálom kívánná valaki akkor nem éppen megdugna, és a második körben kicsit több levegőm jut. Meglepően finomabb és többször nekifutok hogy megkérdezzem.
- Mih...ért... - nyöszörgöm, két blackout között ahogy próbálok nem pánikba esni hogy ennyiszer kimaradnak a gondolataim. Aztán csak azt veszem észre hogy a karomba is visszatér az élet, és meg tudom mozdítani. Mármint tudnám, ha lenne bennem élet, de zsibbad minden és próbálok megmoccanni, hasra fordulni. Kis nehézséggel sikerül is és felnyögök. Kifulladva heverek és kell pár perc mire lecsillapodik a légzésem és nem kezdek hiperventillálni sem. Érzem ahogy az ágy mozog egy kicsit tehát valamerre megy és becsukom a szemem egy kicsit. Fáradt vagyok, végtelenül fáradt. Fel akarok kelni, és elmenni, de oldalfekvésbe is fáj fordulni és a látóterembe kerülnek a vérző csuklóim. Megdörzsölöm őket egy kicsit ahogy belegondolok hogy fog ez fájni nekem holnap mondjuk ha kicsit jobban a tudatomnál leszek.
Megrezzenek ahogy hirtelen visszaér és majdnem odagurulok mindenesetre hanyattfekvésbe végzem és egy nyögéssel szusszanok fel hogy kivörösödött hátsórészem minden porcikája fáj. Már semmire nem számítok, és meglep amikor a szivaccsal közelít felém. Össze húzom a szemöldököm.
- Ezt már...csak... képzelem ugye? - mert olyan nincs hogy ez igazi legyen. Végtelenül fáradt vagyok és csak szeretnék befordulni a fal felé aludni aztán felébredni.




Milo Morris
Mûvészet
Play by :
Andy Biersack
Foglalkozás :
Fotós, festő
Hozzászólások száma :
21

Like the cat and the rat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Like the cat and the rat   Like the cat and the rat EmptyKedd Júl. 30, 2019 10:42 pm


+25
Milo and Romero
Then came the night of the first falling star.

Nem érdekel, hogy mit makog, itt van, kifeszítve nekem, és azt tehetek vele, amit akarok, és még nem durvultam be teljesen. Pedig nagyon morbid tudok lenni, ha előkerülnek az injekciós tűk, különböző folyadékokkal… Ám elvetem, ekkora bűnt nem követett el. Kiparancsolom a helyiségből az embereimet, egyedül akarok vele maradni. Ez már rég nem arról szól, hogy csak úgy megkínzom. Benne akarok lenni, amióta megláttam, hogy másképp reagál a kínzásra, mint ahogy gondoltam volna. Határozottan képezték, de nem egy gyenge jellem, nem olyasvalaki aki szubnak született, és nem is lehetett megtörni,hogy azzá váljon, mert kellő határozottsággal, egy lélek nélküli bábbá lehetne formálni, talán. Talán már nem is tartana sokáig… Még ebben a helyzetben is pofázik, de nem bánom, egyáltalán nem bánom. Az utolsókat rúgja a kifeszített állapotban, látom rajta, még el is ájult, de élvezi. Mégis beszól, én csak mosolyra húzom az ajkam, aztán megmosdatom, és leakasztom őt a béklyóiról, és a karjaimban viszem fel az itteni kis egyszerű szobába. A hely egyébként menedékhelyként is szolgál ,ha bújkálnom kéne a rendőrség elől. Így, van itt egy teljesen natúr berendezéssel megáldott szoba, fekete minden, a bútor lapok, a takaró is, és az oldalt nyíló fürdő is. Elfektetem az ágyra, de azért kikötöm a kezeit a feje fölé. A cipőmből még az ajtó előtt kiléptem, és be is húztam magam mögött azt, a puha süppedős szőnyegen járok végig, új szaga van a helyiségnek, és van egy nagy képernyős tv is a szemközti falon. Teljesen levetkőzöm, és mögé fekszem, már túl van azon a ponton, hogy ellazítsam, rég megtörtént,az első menet vad, mert már a kikötése óta vártam rá. A második lassabb, élvetegebb, többet simogatom, és az arcára is jut néhány puszi. Nem mondom ki hangosan egyszer sem, de őt magamnak jelölöm meg éppen, tudnia kell, éreznie kell, hogy ő az enyém mostantól. Nem mehet sehova a tudtom nélkül, és anélkül, hogy ne tudnám min dolgozik.
Lehet ,hogy többször is elájult, olyankor lassítottam és gyengédebb voltam, de az is lehet, hogy közben nem vettem észre elsőre.Jó, hogy nincs a szobában tükör, mert most undorodnék magamtól, hogy mennyire rákattantam. Ő más mint a többiek, mer nekem ellent mondani, talán ez-az ami felizgatta a fantáziámat. Később, amikor mellette fekszem, a testét figyelem, az emelkedő és süllyedő mellkasát, a vékony alakját. Mint egy törékeny madár. Ahogy itt fekszik csapzottan és kipirultan, minden horzsolását tőlem szerezve, elgondolkodva veszem szemügyre. Sosem volt bajom a férfiakkal, uralkodtam mér férfi felett, de nem keféltem meg így, mint Milot.
A formás fenekét cirógatom, amit úgy megszorongattam többször is. Lustán takarom be, lekerültek róla a kötelékek is. Úgy veszem ki a mozdulataiból, a légzéséből,hogy jelenleg még a fejét is képtelen lenne megmozdítani. A fürdőszobába megyek, és egy kis tálba engedek forró vizet, meg a kedvenc , méregdrága tusfürdőmből is nyomok a vízbe, és előveszek egy szivacsot is. Én csak gyorsan letusolok, és egy szál fürdőlepedőbe lépkedek be a szobába, hogy mellé ülve végig mosdassam. Az arcát, a nyakát, és mindenhol.




Romero D. Bohen
Üzlet
Play by :
Jorge Del Rio Romero
Kor :
33
Foglalkozás :
Ceo
Hozzászólások száma :
28

Like the cat and the rat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Like the cat and the rat   Like the cat and the rat EmptyCsüt. Júl. 18, 2019 11:45 pm


To Romero

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Minden erőmet össze kell szednem, de nem adom meg neki azt az elégtételt hogy minden ütése után hangosan kiabáljak, és egy bizonyos ponton már nem fáj. Kellemesen sajog, lángol az egész derekam és ha nem lenne bennem egy két nyugibogyó már biztos üvöltenék a fájdalomtól. Bár a fájdalomküszöböm elég magas, szinte már nincs is. Tettek róla hogy így legyen, de erre most nem szívesen gondolok, és inkább azon vagyok hogy a szürke szemeibe nézzek. Minden utálatomat belesűrítem. Nem mondok semmit, egyszerűen nem fogok megalázkodni itt egy ilyen gazdag seggfej előtt. Akkor se ha beledöglök!
A mosolya nem tetszik, elég ronda dolgokat vetít előre és hirtelen összemosódik a képe egy másik képpel. Egy olyan ember arcával akit sose akarok látni többé, és aki remélem elfelejtette a létezésem is egy életre.
- Meg lehet próbálni faszfejkém.... De tudod mit? Te papolsz hogy sok a duma, de te se vagy jobb nálam! - vágom az arcába egy fájdalmas vigyorral, mert azért feszül mindenem, és a tappancsok hidege alatt is megborzongok. Nem lesz ez jó nekem, érzem én.
- Mit érdekeljen? Mi reményem van még? - morgok, mert eléggé nem áll jól a szénám, és ezt ő is tudja. Csak rajta múlik mikor ad át az embereinek hogy elássanak a hátsó kertben. Sajog a karom és fáj minden porcikám. Nincs valami sok energiatartalékom, és ahogy helyzetet változtatok akaratlanul, elkáromkodom magam. Szédülök. Feszít minden és a csuklóm is vérzik már mert elég síkos a fém.
- De nem teszed mert egy megalomán faszkalap vagy, világos ez mint a vakablak - értek vele egyet de talán hiányzik az él a hangomból, mert fáradok, fáradtnak érzem magam. Végtelenül...
A tappancsok helye beindul, és érzem ahogy az izmaim véletlenszerűen rándulnak meg és nem bírok elfojtani egy két fájdalmas kiáltást, és még a szám szélét is elharapom, és érzem a fémes vérízt a nyelvemen. Csodálatos. Az egész testem rángat és érzem ahogy a farkam is felmered, mintha csak el akarna árulni. Nem tehetek róla hogy reagál ezekre az izékre, de olyan érzés mintha folyamatosan görcsölne a testem és a fokozat miatt elég kellemetlen, és fájdalmas, a végén már nem is nagyon bírom visszafogni magam. Megfeszül mindenem és amikor abbamarad már nem sok energiám van. Kezd ködösülni a világ.
- Szé..szédülök... - jegyzem meg, vagy csak akarom. Nem tudom, nem vagyok benne biztos. Abban sem hogy nincs egy kis black out, mert a következő életkép amit érzek hogy valami hideg és erőszakos furakszik befelé az ánuszomba és mintha telnék meg. Feszítő, puffasztó érzés mint amikor az embernek hascsikarása van aztán.... nem tudom. Fogalmam sincs mi történik, nem látom, csak érzem, de az egész kijön...
- Gyáva....faszzzzzz - lógok erőtlenül és kezd összecsúszni minden. Ezt egy egészséges férfi is nehezen viselné, nem hogy én. A nyelvem élét nem tudja elvenni de még magamnál vagyok. Úgy hellyel közzel.





Milo Morris
Mûvészet
Play by :
Andy Biersack
Foglalkozás :
Fotós, festő
Hozzászólások száma :
21

Like the cat and the rat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Like the cat and the rat   Like the cat and the rat EmptyHétf. Júl. 15, 2019 11:02 am


+25
Milo and Romero
Then came the night of the first falling star.

Az első sorozat után jövök rá, hogy mennyire ellenálló a srác, egész biztos, hogy tanították, vagy… próbálták, hogy honnan tudom? Ránézek és látom, észreveszem, hogy mire hogy reagál, és hiába láttam a szemei mélyén megbúvó félelmet, volt egy pillanatnyi villanás is, ami arra utalt, hogy még izgalmasnak is találja a helyzetet. Szemét rohadt kis geci! Teszek róla, hogy egy életre elvegyem a kedvét attól, hogy újra olyan munkát vállaljon el, ahol az a cél, hogy engem károsítsanak meg. Torz mosolyra húzódik az ajkam, ahogy rápillantok,újra, amikor abbahagyom a pálcázást, és újra beszélni kezd.
- Te is tudod, hogy ez már csak a körítés, megtehettem volna, hogy a giliszta kis tested, az ázsiai barátomra bízom, de tekintve, hogy milyen helyzetben kaptál le, pusztán csak személyes ügy, remélem, tudod. – vonom meg a vállam, rohadtul nem érdekel a dumája. – nyugodj meg, már utána jártunk az utalásaidnak is. Sajnos elég faszfej vagyok ahhoz, hogy a szart is kiverjem belőled, leckéztetés gyanánt, és ha túléled, nem hiszem ,hogy elfelejted a nevem, és azt, hogy jobb ha nem packázol velem. –[/color][/i] elkezdem rátenni a tappancsokat. Olyan helyekre, ahol tudom,hogy nagyobb izomrándulást fog okozni, és még a spontán merevedésre is rá tudok vele játszani, csak a megfelelő erősséget kell beállítanom, hányszor fogja ellőni magát! Ha tudná… A végén sírva fog könyörögni, hogy hagyjam abba.
- Gondolom, mert nyilvánvalóan nem érdekel már. – vonom meg a vállam, kerül a hátára is, a v izomhoz, ami neki nincs, de nekem van, és nem kis munka árán került oda, viszont nagyon érzékeny terület izom ügyileg.
-Hozzátok ide a tölcsért, és a kannát. – a mellettem álló ázsiai hitetlenkedve bólint, általában sosem borítom meg ennyire az alárendelteket, de ő nem az, nem az alárendeltem, és nem is tartozik hozzám. Egy mocskos kis féreg, aki meg akart károsítani. Még nem indítom be az iontoforézis gépet, előbb felkötöm a lábait a plafonra.Úgy lóg itt előttem, mint egy kitárulkozott nő a nőgyógyászati ágyon, épp csak nem asztalon van, hanem lóg. Nem érdekel, hogy belevág a pányva, vagy a bilincs.
- Megtehetném azt is, hogy felbérellek, hogy ne fotózz, de mi abban a buli? Ha kapsz egy határozott emlékeztetőt, az még mindig tanulságosabb, mint az, ha csak egy kis pénzmagot kapsz, amiből új gépet, vagy lencséket, bánom is én miket vehetnél. – a saját frusztrációmat is rajta verem le, mert megtehetem. Az ő hibája hogy én megbuktam ott. Nem is az enyém, ez a legegyszerűbb, a saját bajomat kivetítem a másikra.
Míg hozzák a kannát, igen kellemes langyos vízzel, és a csövet,addig beindítom fokozatosan a gépet, először a mellizmait, vagyis… annak a környékét stimulálom, a szívére vigyázok, oda nem tettem tappancsot, nem akarom kiütni , mondjuk ez nem is olyan erős mint egy defibrillátor, de ennyi eszem még nekem is van, nem akarom megölni,még. Így megyek végig a combjain, az ágyékán, ott is ,ahol nekem a derekamnál szintén ott van a v vonalam, de neki nincs, oda is tettem mindkét oldalra egy-egy tappancsot. Ha fokozatosan nyomnám fel az erősséget, kicsiről, és nem közepesről kezdeném, rohadtul kellemes tudna lenni. De ez most nem arról szól.
-Tudod mi a jó ebben? Hozzád sem kell érjek, de annyi izomrándulást kapsz, mintha épp kefélnél, folyamatosan… De a beöntés lesz benne a legjobb. – készültem, bakancsban vagyok, és egyáltalán nem vagyok finnyás.


Romero D. Bohen
Üzlet
Play by :
Jorge Del Rio Romero
Kor :
33
Foglalkozás :
Ceo
Hozzászólások száma :
28

Like the cat and the rat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Like the cat and the rat   Like the cat and the rat Empty

Ajánlott tartalom


Like the cat and the rat Empty
Vissza az elejére Go down
 

Like the cat and the rat

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: New York :: Staten Island :: Utcák és parkok-
^
ˇ