One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Ash & Sofia - party in the U.S.A.

Émile Alexandre Favreau EmptySofia I. Basora
Today at 11:07 am



I kissed a boy and I liked it

Émile Alexandre Favreau EmptyBlake W. Holden
Today at 10:36 am



Ruby and Wayne - Beautiful stranger

Émile Alexandre Favreau EmptyWayne Winston
Today at 10:23 am



Work through the night - Myna & Rea

Émile Alexandre Favreau EmptyMyna Rosegold
Today at 9:18 am



Játékpartner keresõ

Émile Alexandre Favreau EmptyMirabell Wagner
Today at 7:44 am



Ruby & Millie • kind hearts still break hearts

Émile Alexandre Favreau EmptyRuby Dayton
Today at 12:18 am



Unexpected journey - Melrose os & Darick

Émile Alexandre Favreau EmptyDarick Liam Kerrigan
Yesterday at 11:52 pm



Beköltözés az új albérletbe

Émile Alexandre Favreau EmptyMyna Rosegold
Yesterday at 9:48 pm



Myna történetei

Émile Alexandre Favreau EmptyMyna Rosegold
Yesterday at 7:29 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 27 25
Diákok 35 30
Törvényszegõk 14 25
Bûnüldözés 9 15
Hivatal 5 7
Üzlet 13 15
Oktatás 7 5
Munkások 14 9
Egészségügy 11 14
Összesen 135 145
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 26 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 2 Bots

Aston Miles, Aveline Everhart, Darick Liam Kerrigan, Erin Watson, Leo Drom, Myna Rosegold, Thaddeus Darnell Wright, Wayne Winston


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Émile Alexandre Favreau

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Émile Alexandre Favreau   Émile Alexandre Favreau EmptyPént. Május 03, 2019 8:56 pm

Émile Alexandre Favreau


Karakter típusa:
keresett
Teljes név:
Émile Alexandre Favreau
Becenevek:
Émi
Születési hely, idő:
Párizs, Franciaország, 1993. július 22.
Kor:
25 év
Lakhely:
Brooklyn
Szexuális beállítottság:
pánszexuális
Családi állapot:
bonyolult
Csoport:
Média, művészet és sport
Ha végzett vagy még tanul//Egyetem:
Rhode Island School of Design (RISD), Festészet BA (végzett)
Ha dolgozik//Munkabeosztás:
egyéni vállalkozó (saját márkája van)
Ha dolgozik//Munkahely:
egy nála kétszer nagyobb állvány vagy vászon mögött
Hobbi:
festés, klasszikusok (zene, film, színház, irodalom)
Play by:
Timothée Chalamet

Jellem
Még az egyetemen le kellett festenie egyszer, hogyan látja magát, a lelkét, a személyiségét, az egyéniségét. Émile az önkifejezés legegyszerűbb formáját választotta, a színeket: feketét és fehéret pacsmagolt össze, a szürke legkülönfélébb árnyalatait festette fel, vadul kavargó, sötét örvényt, viharfelhőket, csillagszórást. A tanára éles kritikával illette, szóvá tette borúlátását és az élénkebb színek hiányát, úgyhogy Émile ecsetet ragadott és egyetlen dühös, jégkék pacát csapott a festmény közepére. Tudtán kívül ezzel tökéletesítette az önkifejezést: visszahúzódó, zárkózott, kissé bizalmatlan és idegenkedő természete testesíti meg a szürkét. Mindig is magának való, csendes fiú volt, aki nehezen nyílt meg, nem igazán barátkozott senkivel, teljesen jól elvolt a maga világában, nagyapja megsárgult, szakadt könyveit bújva, vagy egy üres rajzlap fölé görnyedve - viszont amikor kinyitotta a száját, szúrt. Tüskéit, görcsös félelmeit, szorongását hűen tükrözte a kék. Mintha pontosan meglátta volna mások gyengeségét, mindig tudta, éles, jól időzített megjegyzéseivel hogyan árthat a legtöbbet, ezért jobbnak látta, ha inkább meg sem szólal. Úgysem volt soha senki sem kíváncsi a véleményére.
Ha mai fejjel újra kéne festenie a képet, már bátrabban ismerkedne a színpalettával és melegebb színeket is kipróbálna: némi zöldet - a moha, az erdő és a fűtenger árnyalatai az egyetemi évek által. Narancssárgát, a nyáresti égbolt bíborát, fények játékát - Elouan pártfogása, az általa felépített, már-már baráti kapcsolatok, a kiállítások, a bulik. Citromsárgát. Mindig nevettek, mikor a nyári melegben magában nyammogott egy fej citrom levén. Elouan hányszor megszólta, ahogy a savanyú lé lecsorgott az állán... Vöröset, mint a pír, a megduzzadt ajkak, a gyengéd, félszeg, botladozó, ismerkedő érintések, a zakatoló szív, a lüktető, reszkető hét betű... Noha ez a belső lágyság igencsak megfakult az utóbbi évek során, a meleg színek helyett manapság teljes sötétség dominál: egyszer haragból fogta és az egész vásznat feketére festette. Ha ezt a keserű, csalódott, dühös réteget lekaparjuk azonban, alatta még mindig ott a kezdetleges szivárvány, arra várva, hogy újra felfedezzék.


Múlt
Létezik egy francia közmondás, mellyel minden Favreau tisztában van: coûter les yeux de la tête. Nem "tet", tête. Mintha rámosolyognál valakire: tête. Aham, úgy. Anyám szerint annyit jelent, mint a szemeddel fizetni valamiért. A britek ezt úgy mondják, hogy kezed-lábad rááldozod, de a lényeg ugyanaz: valami túlságosan sokba kerül, annyit kell fizetned érte, hogy megkérdőjeleződik a valódi értéke. A szüleimnek ezt jelentette maguk mögött hagyni az egész családot és a kisbaba Émile-lel Londonba költözni. Feláldoztak mindent a karrierjükért, és hogy számomra szebb életet biztosíthassanak, kinyitva előttem "az új világ" kapuját - igen, a szüleim erősen idealisták (a sors iróniája, hogy ebből rám semmi nem ragadt). Nem mintha egy percig is bántam volna, a nagyobb, családi ünnepekkor történő hazalátogatások rávilágítottak arra, mennyire távol áll tőlem Párizs, a napfény, a giccs, az erős parfüm és a hangos kiabálás, az állandó csellószó, az ízléstelen kalapok és az erőltetett romantika városa. Szívből gyűlöltem a szülőföldemet, ellenben magasztaltam Londont; úgy éreztem, annak borúja és komorsága, visszafogott, elhidegült nyüzsgése sokkal jobban illik hozzám. London megértette az introvertált művészek világát ahelyett, hogy Párizs módjára, erőszakosan ki akart volna rángatni a burkomból.
Londonban ismertem meg Elouan-t. Le coup de foudre, villámcsapás, vagy ahogy mások hívják: szerelem első látásra. Találó párhuzam! Olyan gyorsan csap végig rajtad, hogy esélyed sincs védekezni, felkavar mindent és megégve, félholtan a földön hagy. Le coup de foudre, az égbolt csókja...

Gyűlöltem utazni. A tömeg, a kiszolgáltatottság egy több száz tonnás vasdoboz felé, a túljátszott bürokrácia, a gyomromat öklömnyire szorító görcs minden egyes alkalommal, mikor elrugaszkodik a gép a talajtól, több óra stressz és tömény szorongás... Anyám minden egyes alkalommal a reptéren várt, megölelt, csókot nyomott a homlokomra, hozott gyógyszert és elkísért hányni. Kihívó pillantással illetett mindenkit, aki meg merte kérdőjelezni a helyét a férfimosdóban, és a lelkem mélyén, mikor épp nem nyomtam az arcom a csészébe, mélységesen tiszteltem ezért.
Semmi sem változott, mióta elköltöztem tőlük és Párizsba menekültem (nehezen lehetett hirtelen és gyáva távozásom másnak nevezni). Hirtelen fordult a kocka és London vált fojtóvá számomra, a rengeteg emlék és az elszalasztott lehetőségek betondzsungele. Bárhová mehettem volna az egész világon, mégis a szülővárosomat választottam. Talán csak azt reméltem, ha magamat bántom, azzal elnyomhatom azt a fájdalmat, melyet mások okoztak.
Apám büszkén beharangozta, hogy az ünnepeket velük töltöm, nekem pedig nem volt szívem kiábrándítani, miszerint valójában a rajzfüzetemmel, és ők csak zavaró háttérelemei lesznek az aktuális munkámnak. Nem hanyagolhattam el a pólómintát, amin már egy hete dolgoztam csak azért, mert az Angliában élő, francia családom úgy gondolta, mostantól ők is osztozni szeretnének az amerikai kollégáikkal a hálaadásban. Étrange, gondolhatod. Úgyhogy míg ők és egy marék, számomra ismeretlen ember egy félig átsült pulyka felett beszélgettek egész este, én felcsaptam a rajzfüzetemet és elmerültem a saját világomban.

A bordákat grafittal rajzolom meg. Az erős kontúrt fáradt, szürke árnyékokkal lágyítom, míg a csontok keménységét a fehér fények hangsúlyozzák majd ki. Émi! Hallottad, hogy Elouan Manhattanben van? Mint páncél, úgy fogja körbe a szívet. Szimmetrikus, a kulcscsont a szegyhez kapcsolódik, mintha pillangónak adna szárnyat. Nézd ezt az emailt! Josh küldte. Elou-nak lesz valami kiállítása Manhattanben. Téged is meghívott? A csigolyákat gondosan le kell számolnom. Kiterítem magam mellé az anatómia könyvet, hosszan elemzem a gerincvonal futását. A ceruza halkan serceg a papíron. Mióta nem beszéltetek? Három éve? Négy? A gerinccel töltöm a legtöbb időt, az a váza az egész mintának. Nyaktól fut le egészen derékig, eköré épül a minta. Satírozok, satírozok, satírozok. Fényinstalláció! De menő! Nincs kedved eljönni velünk? A régi csoport emlékére, biztos örülne... A frufrum túlságosan lenőtt, a szemem elé lóg. Ahogy ösztönösen eltűröm a kézfejemmel, véletlenül grafitcsíkot maszatolok az arcomra. Lecserélem a feketét és piros tűfilcet ragadok. Oh, végig Londonban leszel? És csak egy hétvégét? Egy napot? Nézünk valami csatlakozó járatot Manhattanbe, és... A szív a legfontosabb. A pajzsként körülölelő csontoktól épp csak hogy kilátszik. Az erős tónusok közt szinte zavaróan élénk és precíz, törékeny, lüktető, élő. Ha nem zárnák kalitkába a bordák, könnyedén összemorzsolódna... Oké, oké, ne legyél mérges! Csak kérdeztem. Akkor szünet után találkozunk... Jó pihenést!
Leteszem a telefont és az elsötétedő kijelzőt bámulom, majd az ölemben heverő rajzot. Kiszaladtam a vörössel a vonalból. Kitépem a lapot és maréknyira gyűröm. Anya rám pillant a konyhaasztal felől, vonásai értő, sajnálkozó grimaszba torzulnak. Könnyek szúrják a szemem.

Szédelegve hagyom magam mögött az utolsó reptéri kaput is. Az előcsarnokban izgatottan leskelődő arcok száza fogad, és tudom, hogy ezúttal nem lesz köztük ismerős, mely csak növeli a gombócot a gyomromban. Mintha követ nyeltem volna le a gépen elfogyasztott szendvics helyett... Sietős léptekkel keresem a mosdót, a hasam fájdalmas, dühös kotyogása és a torkom egyre erősödő szorítása jelzi, hogy minél előbb ürítenem kell. Az információs pult előtt elhaladva épp csak a kiterített szórólapok felé rebben a szemem, mikor megpillantom. Ezer közül is felismerném a munkáját, a stílusát, a műveiből áradó hangulatot és érzelmeket. Lépteim lelassulnak, majd valami láthatatlan húzásnak engedelmeskedve hozzá visznek.
- Elvehetek egyet? - A pult mögött ücsörgő, kosztümös nő barátságos mosolyt villant rám az akcentusom hallatán, és int, hogy tessék csak. Kezembe fogom az aprócska, A/5-ös szórólapot és próbálom idegen szemmel megvizsgálni. Próbálok elvonatkoztatni tőle, hogy ismerném az alanyát, próbálom visszaszorítani a feltörni készülő, tengernyi érzelmet. Próbálkozom és próbálkozom, de nem megy.
Hátat fordítok a mosdónak és a kijárat felé indulok. A fejem felett tompa, kék fénnyel világít az "Üdvözöljük New Yorkban!" felirat, miközben áthaladok az automata ajtón, mely halk kattanással bezárul mögöttem.


Émile Alexandre Favreau
Mûvészet
Play by :
Timothée Chalamet
Kor :
26
Foglalkozás :
festő és grafikus
Hozzászólások száma :
16

Émile Alexandre Favreau Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Émile Alexandre Favreau   Émile Alexandre Favreau EmptyHétf. Május 06, 2019 3:10 pm

Gratulálunk, elfogadva!

Kedves Émile!

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Igazi művészléleknek tűnsz, a soraidból jól kitűnik a művészettel a festészettel, fényekkel, színekkel való különleges kapcsolatod, ami nagyon tetszik, és mindez megfűszerezve azzal a kalandos úttal, amit születésed óta bejártál a család és a szerelem által Párizs, London és New York között. Mivel Elouan már biztosan nagyon vár, úgy sejtem, további élmények várnak rád, így nem is tartanálak fel tovább. Émile Alexandre Favreau 2624752903

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!


Admin
Admin
Play by :
New York, New York
Kor :
2
Foglalkozás :
Adminkodás
Hozzászólások száma :
168

Émile Alexandre Favreau Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Émile Alexandre Favreau

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Ahol minden kezdõdik :: Karakterrészleg :: Média, mûvészet és sport-
^
ˇ