One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Kapcsolatkeresõ

painted black EmptyThaddeus Darnell Wright
Today at 1:22 pm



Lorie x Jude - You are in trouble

painted black EmptyMallorie Dupeyrón
Today at 7:42 am



| Mirabell & Thaddeus |

painted black EmptyThaddeus Darnell Wright
Today at 1:39 am



Behind the business

painted black EmptyRomero D. Bohen
Today at 12:32 am



The snake biting its own tail - Mary & Ewan

painted black EmptyMarianne Brooks
Yesterday at 10:52 pm



Activity Check (09.17-10.01.)

painted black EmptyValentina Delon
Yesterday at 10:22 pm



Valentina & Milo

painted black EmptyValentina Delon
Yesterday at 10:02 pm



Aicha & Aiden - Viszontlátás

painted black EmptyAicha N. Dubois
Yesterday at 9:31 pm



Munkahelyi ismerkedés

painted black EmptyMyna Rosegold
Yesterday at 9:01 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 28 25
Diákok 36 30
Törvényszegõk 14 26
Bûnüldözés 9 14
Hivatal 5 7
Üzlet 14 17
Oktatás 7 5
Munkások 16 11
Egészségügy 12 15
Összesen 141 150
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 27 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 21 vendég :: 2 Bots

Alexandra Ruud, Aveline Everhart, Fable Hill, Marissa Grey, Myna Rosegold, Veronica J. Rhodes


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 painted black

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: painted black   painted black EmptyKedd Jún. 04, 2019 5:47 pm


to Carmela


Művészet. Az ember gondolatainak, lényének kifejezése, aminek számtalan módja van. A festők ecsetet használnak, képet adnak neki, testet öltenek a vásznon a gondolatok, érzelmek. A színészek sokkal megfoghatóbb mód adják ezt át, és csak akkor igazán hiteles, ha nem érződik hazugságnak, holott, minden színész hazudik. Ez pedig valahol egészen lenyűgöző. Edgar legalábbis mindig ámult, mikor a fényszórók mellől a magasból lenézve azokat a fiatalokat nézte, akik mindent megtettek, hogy elhitessék a kamerával: ők valaki mások. Edgar is próbálkozott vele, de nem találták őt elég jónak. Mindig is vágyott arra, hogy valaki más legyen, valaki olyan, aki könnyebben mássza meg azt a hosszú és meredek lépcsősort, ami a lakásától a buszmegállóig vezetett.
-Egy…. rendes? Nekem maga is rendesnek tűnik. Mármint … szépek, a képek – pillantott a már a hölgy elkészült keze munkái felé. A gondolatok, érzelmek megélése, formálása olyan egyszerűnek tűnt ilyen formában. A művészetet beárazni közkedvelt dolog volt a hozzá nem értők körében. – Az idő nem akadály, csak … -  az órájára pillantott. Karcos volt, régi darab, még az anyja vette neki. Többször is összetört már az évek alatt, de nem volt sose szíve megválni tőle. – Hétig kész lesz? Valakinek be kell vinnem, és nyolcig lehet csak bemenni hozzá – nézett érdeklődve a hölgyre. Annyiszor megjárta már az útvonalat, hogy percre pontosan tudta, hogy milyen tempót tartva mennyi idő alatt ér a kórházba.
Engedelmesen foglalt helyet, a kis papírzacskót pedig, amit eddig a kezében szorongatott a lábai közé tette, hogy ne lehessen csak úgy felkapni mellőle. Nem egyszer történt már meg vele, hogy meglopták, mert nem figyelt oda eléggé, hogy hova rakja a holmiját. – Vi-vidámat. Az, az, nagyon jó lesz – bólogatott és igyekezett természetesnek tűnően mosolyogni, de a sokéves tapasztalat és a tükör, ami előtt még anno a színészi meghallgatásra készülődött, sosem felejtették el emlékeztetni, hogy sosem lehet elég jó.
-Így jó? – kérdezte, ahogy kissé oldalt ült, megpróbálva a legelőnyösebb oldalát mutatni, bár nem volt biztos benne, hogy jól csinálja. Mint oly sok minden más, az ilyen egyszerű dolgok is sokkal könnyebbnek tűntek, ha csak szemtanúja volt nekik.
-Itt lakik? Mármint, a környéken? – kissé magas volt a hangja és remegett, de igyekezett normálisnak hatni. A doktornő minden találkozásuk alkalmával arra biztatja őt, hogy próbálkozzon idegenekkel beszélni. Próbálkozott. Az esetek többségében viszont az idegenek nem voltak rá kíváncsiak.

Edgar L. Webb
Munkások
Play by :
joaquin phoenix
Kor :
44
Foglalkozás :
postás
Hozzászólások száma :
9

painted black Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: painted black   painted black EmptyVas. Május 12, 2019 3:46 pm

Edgar and Carmela ©



Szeretem amikor megjön a tavasz. Olyan kellemes és meleg idő lesz. Szeretek ilyenkor festeni. talán azért szeretem a tavaszt a legjobban az összes évszak közül. A megújulás, a színek, meleg és a szép idő világa. Persze ugyan ilyen szeszélyes is. Olykor az elsöprő vihar nyer teret az évszakon de soha nem felejt el kissé ragyogni. Tavasz köszöntőt tartok magamnak. Kiülök az egyik parkba a jó időbe, festem az embereket és a tájat 3 doboz cigi társaságában és a festékeimmel. Közben pedig jól érzem magam. Ha festek nem adok magamra annyira mint ahogy általában mutatkozni akarok a világ előtt. Barna hajamat felkötöttem és egy kalapot nyomtam a fejembe. Egy fekete felső van rajtam és egy térdig érő farmer ami itt-ott ki is van szakadva meg persze tiszta festék. De ha őszinte lehetek így érzem magamat a legszebbnek. Mikor azt csinálom amit csinálni akarok. Boldognak és szabadnak érzem magam attól, hogy festhetek. Hogy ilyenkor semmi sem zavar. Az sem, hogy ki hogyan és mit lát belőlem. Lassan befejezem az egyik kiragadott pillanatot a képen amit ép festegetek de otthon biztosan bele fogok még nyúlni. Szóval nem nevezném egyáltalán befejezettnek. Talán egyik képem sincs befejezve igazából. Legalábbis szerintem...Bár kitudja, most azért sokkal jobban élek, hogy felkapottabb lettek a képeim. És ha ennyi embernek tetszik akkor valószínűleg nem csinálhatom rosszul. Ahogy gondolataimba elmélyedve festegetek valaki megszólít én pedig felé fordítom tekintetemet és pislogva hallgatom amit mond nekem. Elmosolyodom ahogy azt érzem kissé zavarban lenne.-Eltudom készíteni, ha magának nem gond, hogy hosszabb ideig festeném mint egy rendes utcai festő...-mondom ahogy figyelem kék szemeimmel.-Rendben ez is megoldható.-bólintok a sötét festésre. Még jó, hogy hoztam magammal sötét festéket még ha nem is terveztem festeni vele. Felállok és a mellettem lévő széket pár lépésre tőlem leteszem.-Itt helyet foglalna kérem?-mutatok a szék felé az arcára nézve. Ha helyet foglal addig én leveszem a vásznamat és egy üreset felvéve helyezem az állványomra. Új színeket nyomok a festék tartóra és megkeverem őket majd leteszem a székemre a színeket és felé fordulok.-Mosolygósat vagy komoly képet szeretne?-kérdezem kíváncsian, kicsit oldalra döntött fejjel figyelve agyban már forgatom is magamban, hogyan is fordítsam majd, hogy minél jobb szögben tudjam majd megfesteni őt.



Carmela Whitman
Mûvészet
Play by :
Miranda Kerr
Kor :
32
Foglalkozás :
régen gazdasági jogász, most már kicsapongó festő
Hozzászólások száma :
50

painted black Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: painted black   painted black EmptyPént. Május 03, 2019 1:01 pm


to Carmela


Olyan fehér vagy. Menj egy kicsit ki a napra, sétálj a szabadban! Ezt mondta neki az édesanyja a múltkori találkozásuk alkalmával, Edgar pedig úgy döntött, hogy eleget tesz anyja kérésének. Hétvége volt, nem dolgozott, így nem is kellett semmit feláldoznia, hogy megtegye. A teknőseivel és a papagájaival töltötte volna egyébként a napot, de velük holnap is foglalkozhat. A kedvenc műsorát nézte volna a tévében, egy vetélkedő, de nem fizette időben a számlákat, így legfeljebb hangyafocit tudott volna csak nézni az idős, egyáltalán nem korszerű tévéjén. Szerette a régi dolgokat, nem tetszett neki, hogy ilyen sok új dolog volt. Az emberek csak úgy kidobták a dolgaikat, amint láttak valami újat. Ez pedig nem volt rendjén.
Megtorpant és tett néhány tétova lépést egy kisebb összegyűlt tömeg felé. Kicsit beljebb jutva már azt is látta, hogy mit néznek ennyien. Egy férfi táncolt középen, habár a mozgása nem hasonlított arra, amit Edgar táncnak hívott. Az anyjával régen sokat táncolt, mert szerette boldoggá tenni őt. Ez a férfi inkább Zeuszra hasonlított, folyton a földön pörgött és ide-oda mászott, de ne használta a lábait. Furcsa volt, de érdekes. Egy rövid ideig még elidőzött ott, de mikor lökdösni kezdték más előre furakodók, inkább úgy döntött, hogy tovább megy.
Megállt néhány kitámasztott kép mellett, amin emberek arcképei köszöntek vissza rá. Kiskorában szeretett festeni, az anyja kitette a képeit a falra is, de az apja egy nap az összest kidobta. Hányni tudnék tőlük! Ezt kiabálta, mikor próbálta őt csitítgatni a felesége.
-Bocsánat – lépett oda az árnyékban festegető nőhöz Edgar, a kezét tördelve maga előtt – Én szeretnék egy ilyen képet. Úgy értem, ilyet, csak nem róluk, hanem magamról – magyarázta kissé túl, a kiállított képek felé bökve. Az édesanyja biztosan örülne egy képnek róla. Egy szép képnek. – Esetleg, lehetne fekete-fehér? Szeretem a régi filmeket és azok fekete fehérek – az anyja is szereti, éppen ezért jutott eszébe. Kiskorában mindig együtt néztek esténként filmeket.

Edgar L. Webb
Munkások
Play by :
joaquin phoenix
Kor :
44
Foglalkozás :
postás
Hozzászólások száma :
9

painted black Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: painted black   painted black Empty

Ajánlott tartalom


painted black Empty
Vissza az elejére Go down
 

painted black

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: New York :: Queens-
^
ˇ