One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Helyszínigénylés

Parkour in the park - Allie - Keag EmptyAlexandra Ruud
Today at 6:41 pm



Flor&Dorian - all goes wrong

Parkour in the park - Allie - Keag EmptyFlor Sanchez Moreno
Today at 6:11 pm



Rae & Flor - SMS

Parkour in the park - Allie - Keag EmptyFlor Sanchez Moreno
Today at 6:07 pm



Munkahelyi ismerkedés

Parkour in the park - Allie - Keag EmptyMilo Rosewoods
Today at 5:54 pm



Ash & Sofia - party in the U.S.A.

Parkour in the park - Allie - Keag EmptyAsher Fawkes
Today at 5:20 pm



Sebby a nagy tesó

Parkour in the park - Allie - Keag EmptyAlexandra Ruud
Today at 5:05 pm



Eliott & Marissa

Parkour in the park - Allie - Keag EmptyEliott K. Norwood
Today at 4:39 pm



| Mirabell & Thaddeus |

Parkour in the park - Allie - Keag EmptyMirabell Wagner
Today at 1:36 pm



Am I in big trouble?

Parkour in the park - Allie - Keag EmptyAveline Everhart
Today at 12:22 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 28 25
Diákok 37 30
Törvényszegõk 14 26
Bûnüldözés 10 14
Hivatal 5 7
Üzlet 14 17
Oktatás 7 5
Munkások 16 11
Egészségügy 13 14
Összesen 144 149
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 39 felhasználó van itt :: 14 regisztrált, 0 rejtett és 25 vendég :: 2 Bots

Amicia Cole, Aveline Everhart, Dorian J. Lester, Dylan Welsh, Henry H. Marsh, Keira Kerrigan, Marissa Grey, Mathias Burke, Milo Rosewoods, Myna Rosegold, Pavel S. Dragunov, Piper Ashby, Sofia I. Basora, Wayne Winston


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Parkour in the park - Allie - Keag

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Parkour in the park - Allie - Keag   Parkour in the park - Allie - Keag EmptyKedd Aug. 20, 2019 11:13 pm

Allie & Keag
might wanna step back a little

Sokféle munka jött már velem szembe és vannak amiket kipróbálnék, de van olyan is amit a világ minden kincséért sem csinálnék. Nem lennék tanár, magamból kiindulva pláne, és nyilván nem egy olyan tanuló lenne mint én. Nem nekem való, nekem valami sokkal mozgalmasabb kell. Mint amikor bringás futár voltam, azt élveztem ilyen idénymunka, két hetes. Igaz hogy a vádlim majd lerobbant minden estére de azért élveztem, és szereztem vele egy kis zsebpénzt. Persze, nem mintha a fater nem adna, mert tök rendes, de... ez mégis csak más.
- Jaja. Jó volt, mert lementem segíteni és ingyen volt a belépőm az összes koncertre és kaja is volt. Többnyire jah, erőpróba, cipelni a dolgokat meg minden, de álltam a sörös pultban is pár órát - teszem hozzá, mert élveztem. Nem csinálnám állandóan ezt azért, de jó volt, és a koncertek is többnyire tetszettek.
- Valószínű abba mászkálna, de fogalmam sincs ki az - legyintek hiszen sose ismertem, és nem is láttam és apám is elég szűkszavúan nyilatkozik róla, és azt hiszem ezért is van az hogy nem tabu semmiféle téma, hiszen fiúk vagyunk egymás között.
- Oh vigyázok én, az igazgatónak van egy testes kupaca a bűntetteimről, de a felére nem is igazán emlékszem, a priuszt meg nem osztogatják csak úgy - vigyorodom el, hiszen nem félek tőle hogy fekete listás lennék, inkább csak figyelemigényes, és ezt már asszem ők is tudják, amikor bekísérnek és rám csukják a fogda ajtót. Nem izgatom fel magam, apám érdekes módon rekord hamar előkerül ilyenkor.
Felnevetek a szavaira, hogy kritizál, és igazán édesen pirul el ahogy szóba jönnek a nemesebb részek.
- De igen. Arra is hogy képes felállni, és milyen hosszú de... tudod ha nem veszi körbe szőr, akkor a tapintása selymes és puha - magyarázom neki, de ezek szerint nem igazán látott/fogott még ilyesmit de ez nem baj. Legalább egy lány, aki nem tizenhat évesen szül. Az olyan kiábrándító tud lenni.
- Oh én megtalálom ha keresem akkor is, de általában a legjobbkor vagyok a legjobb helyen, valami hetedik érzékem van hozzá - nevetgélek ahogy kinyújtózkodom, és hallgatom mit is mond és miért nem hosszú a haja.
- Hajápolás? Hajmosás, sampon víz, helló.... télen szárító - foglalom össze hiszen nem vagyok díszbuzi hogy órákig basztassam a hajam hogy tökéletesen álljon, elég az is ha nem zsíros, és büdös. Meglepően selymes is egyébként, de épp így szeretem és nagyon sajnálnám ha meg kéne válnom tőle valami miatt.
- Azért nem olyan egyszerű ám. Minden reggel merev mint a zászlórúd, és egy két szép lány láttán is képes önállóan gondolkodni... - sóhajtok fel hiszen volt egy két olyan alkalom amikor csak a bővebb szabású gatya mentett meg a nyilvános leégéstől, és azóta is imádom azt a márkát.  



Keagan Gooding
Diákok
Play by :
Booboo Stewart
Hozzászólások száma :
22

Parkour in the park - Allie - Keag Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Parkour in the park - Allie - Keag   Parkour in the park - Allie - Keag EmptyVas. Aug. 11, 2019 12:35 pm

Keagan & Allie
Véletlen találkozásokra csak akkor kerül sor életünkben, amikor készen állunk rájuk.

Igazából nem különösebben lepett meg a fiú válasza, amiat kipréselt magából. Számomra is elég pörgős személyiségnek tűnt, pont ezért is ajánlottam neki a vendéglátós melót. Mert oda aztán kell az energia, és néha olyan akrobatikus mozdulatokkal kell az edényeket és hasonlókat megtartani, olyan hévvel kell végigtolni a műszakokat, hogy az ember a nap végére teljes mértékben kipurcan még akkor is, ha csak egy négy órás műszakot vállalt be.
- Azt hiszem te csináltad jól – bólintottam egyet arra amit mondott – Fesztiválokon menő lehet dolgozni bár... Ott is maximum kisegítő akármicsoda lennék. Gondolom a srácoknak a színpadépítés és hasonlók miatt több lehetőségük van.
A lányokat meg bevágják mondjuk egy hot-dogos pult mögé, mert szépek, és mosolygósak, és valakinek el kell adnia a kaját... Ez az a része a dolognak, amit nem feltétlenül csináltam volna. Hogy amíg mindenki bulizik meg iszik, addig én egy pultban robotolok, és figyelem a tömeget.
- Szegény anyukád – vigyorodtam el arra, amit mondott – Minden bizonnyal gázmaszkban létezhet mellettetek.
Persze egyáltalán nem állt szándékomban kritizálni őt, de ha már ennyire emlegette a lábszagukat, úgy vettem le a dologból, hogy nem kifejezetten zavarhatja a téma. Amúgy azt nem akartam már hozzátenni, hogy nem érzem egyáltalán büdösnek a lábát. Mindenesetre Tae Oh amikor nálunk dolgozott, és az esetek többségében megizzadt, mindig szégyenlősebb ment, és rögtön bevetette magát a zuhany alá... Mondjuk egy kékvérű kishercegtől mást nem is vártam. Azon sokkal jobban meglepődtem volna, ha tőle hallottam volna hasonló sztorikat.
- Jaj, ezzel vigyáznod kéne – nem mintha lenne jogom megmondani neki, hogy mit csináljon, de elég kedves és kelekótya fiúnak tűnt ahhoz, hogy ezt a kis megjegyzésemet ne vegye majd a szívére – Lehet, hogy egyszer majd kapsz egy priuszt, és később ez gondokat fog okozni neked. Amúgy is... Vigyáznod kéne magadra.
Talán a kistestvérem miatt lehettem vele ennyire lojális, illetve mostanában szerettem nagyon osztogatni Tae Oh-t is azzal kapcsolatban, hogy mit kéne, vagy nem kéne csinálnia... Szóval az utóbbi időben inkább érzem magam valami tanárnéninek, mint egy 22 éves, egészséges... Nőnek? Lánynak?
- A világért sem akarok erről beszélgetni – húztam el a számat – Vagy mások nadrágjában turkálni, de a srácok nem inkább arra szoktak büszkék lenni, hogy mennyire... Kemény odalent? Nyilvánvalóan nem mindig olyan, de hát... A lényeg, hogy nem hallottam még senkit így beszélni a micsodájáról.
Éreztem, ahogyan a mondataim végére egy kicsikét kipirul az arcom. Nem mintha bárki nemi szervéhez sok közöm lett volna az életem során, éppen ezért is rémített meg a téma valamennyire. Nem akartam osztani az észt, mivel pont tapasztalatok híján voltam, de ettől függetlenül nem voltam elszeparálva a srácoktól soha, és hallottam is a beszélgetéseik zömét.
És a téma hamar el is terelődött a könyvek felé, én pedig csak néhány apró bólintással jeleztem felé az egyetértésem. Örültem, hogy nagyon nem firtatta azt, hogy vajon min kalandoztam el ennyire, mert jelen állás szerint magamnak sem nagyon akartam beismerni azt.
- Ahh... Mindig az ilyen srácok szívják meg – csóváltam meg a fejem, majd egy halk sóhaj kíséretében közöltem vele a következőt – A mai tanulság, hogy akkor nem kell keresni a bajt. Amúgy az anélkül is megtalálja az embert néha, szóval... Óvatosabbnak kéne lenned.
Persze még mindig tartom magam ahhoz, hogy semmi közöm nincs a kis ügyeihez, de ettől függetlenül komolyan gondoltam azt, amit mondtam. Semmi szükség nincs arra, hogy egy zűrös fiatalkorral rontsa el az erkölcsi bizonyítványát.
- Elég szép hullámok is vannak benne – bólintottam, miközben szorosan az ölemben tartottam a kezeimet. Nem akartam az ujjaim közé venni a tincseket, holott nagyon szép selymesnek tűntek – És valószínűleg így lehet, igazából az esetemben ezt sosem fogjuk megtudni. Mert bár gyönyörű a hosszú haj, magamon ennél hosszabbat nem vagyok hajlandó elviselni. Csak akadályoz a munkában, melegít, sokat kell ápolgatni... Bahh, nekem erre se időm, se energiám... Pedig ettől függetlenül tetszik.
Magam sem tudom pontosan miért fejtettem ki az előző gondolataimat, de aztán mosolyogva megcsóváltam a fejem.
- Nektek srácoknak annyira könnyű. Felkeltek, dobtok egy zuhanyt, magatokra vesztek valami göncöt, és a kócos, szakadt stílust is tudjátok viselni... Nekünk meg épphogy nem kell szeánszot tartani és tíz órás készülődéseket lenyomni, hát hol itt az igazság? Pedig milyen jó lenne, ha csak belefejelnék valamibe, és tökéletes hajjal, kisminkelve folytatnám tovább a napomat...
N
em mintha annyira szükség lenne ezekre a dolgokra. Attól függetlenül, hogy szeretek megjelenni, nagyon ritkán viselek sminket és a hajamat is általában csak felkötöm, mert munkához ennyi éppen elegendő. Viszont pont ez az, amit nem kifejezetten szeretek a mindennapjaimban.


730 || ruha || lesz ez majd még jobb is a későbbiek során Parkour in the park - Allie - Keag 3719483937   

N. Allison Haden
Munkások
Play by :
♡ Olivia Holt ♡
Kor :
22
Foglalkozás :
♡ Szobalány ♡
Hozzászólások száma :
62

Parkour in the park - Allie - Keag Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Parkour in the park - Allie - Keag   Parkour in the park - Allie - Keag EmptySzomb. Aug. 03, 2019 11:08 pm

Allie & Keag
might wanna step back a little

Nem akarok én senkit bántani az őrült száguldásaim közepette és most hogy így alaposabban is megbézegetem azért, ismerős a csajszi, talán még a sulival is összefüggésbe tudom hozni, most hogy mondja hogy odajárt ahová én, csak kicsit felettem. Bár négy év azért... nem a végzős csajokkal voltam elfoglalva akkor. Valami teljesen mással, de fogalmam sincs mivel. Néha arra se emlékszem ami a múlt héten történt velem, nem hogy négy évvel ezelőtt.
- Nem, vendéglátásban nem, de emberekkel már igen. Több fesztiválon voltam szervező önkéntes, némi munkáért ingyen bérlet és szállás.... Nem is kell több egy lelkes buliznivágyónak - vigyorodom el, hiszen tudom jól hogy a fater semmire nem kényszerítene rá. Dolgoznék én magamtól is, hiszen tudom hogy nem a semmiből élünk meg. Nem kell bemutatni hogy milyen a munka mert idénymunkákat szoktam csinálni ha épp nem egyik táborból esek át a másikba. Mert legtöbbször azt szotkam csinálni.
Letelepszem a pléd szélére és kinyújtózkodom, és ráhajolok a lábaimra, lenyújtom egy kicsit hogy ne ránduljon majd görcsbe ha épp felkelnék.
- Oh hát biztos van rosszabb, de most hogy mondod a fater cipői rosszabbak. Azokkal embert is lehetne ölni - nevetek fel könnyedén, mert azért el tudom képzelni hogy miféle emberek és szagok lehetnek a vendéglátásban.
- Oh, hát lassan bérletet válthatok oda - vigyorodom el, mert ha odakerülök, érdekes módon apám rögvest megjelenik, így hát teszek róla hogy időnként onnan kerüljek elő. Eddig sose fogtak bent éjszakára, de szerintem neki vannak valami haverjai ott. Nem tudom. Mindig olyan simán hazakerülök.
A kérdésére felkuncogok, és jelzésértékű mozdulatot teszek a derekam alatti rész felé, hiszen az selymes, csak... nem olyan értelemben, de ahogy lassan leesik neki én szélesen vigyogok csak hiszen nem vagyok egy szexista seggfej, de a magas labdákat vétek lenne nem lecsapni.
- Jah hát a legjobbakkal is megesik. Van amikor az ember olvasna de egyetlen mondat sem marad meg a fejében amit elolvasott - én is jártam már így, aztán meg a fáradtságtól táncoltak el a betűk a szemem elől. Az még rosszabb, mert fejfájással is jár.
- Az is tudok lenni, de van amikor keresem a bajt és szerencsésen be is vonzom. Láttam már ár örsöt belülről, de általában rosszkor vagyok rossz helyen és nem én vagyok a fő elkövető - nevetek, mert jah így legalább a fater is tud időt szakítani rám, és hogy eljöjjön értem.
A megjegyzésére elnevetem magam.
- Igen, valósznűleg én lehettem mert régóta növesztem a hajam, és büszke vagyok rá hogy ilyen szép lobonc, és nem csak ilyen szénakazal - vigyorodom el hiszen ezért is necces nekem a katonaság. Le kéne vágatnom, és nagyon nem akaródzik ez nekem.
- Neked is megnőne.... a lányoknak még jobban is nő a hajuk valami csajos hormon miatt... - teszem hozzá.



Keagan Gooding
Diákok
Play by :
Booboo Stewart
Hozzászólások száma :
22

Parkour in the park - Allie - Keag Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Parkour in the park - Allie - Keag   Parkour in the park - Allie - Keag EmptyKedd Júl. 30, 2019 3:00 am

Keagan & Allie
Véletlen találkozásokra csak akkor kerül sor életünkben, amikor készen állunk rájuk.

Arra amit mondott, egy picike horkanás hagyta el az ajkaimat, és jókedvű mosolyra húzódott a szám. Alapvetően egyáltalán nem szokásom random idegenekkel leállni beszélgetni, de ez a helyzet most valamilyen szinten más volt... Hiszen minden erőmmel azon vagyok, hogy eltereljem arról BIZONYOSRÓL a gondolataimat, akivel egyelőre még úgy érzem, hogy nem akarok foglalkozni... Még akkor sem, ha kifejezetten sokszor próbál az agyamba mászni.
- Dolgoztál már vendéglátásban? – tettem fel neki a kérdést – Majd ha az öreged rákényszerít, hogy elkezdj melózni, akkor ajánlom figyelmedbe a szakmát. Ugyan jól nem fizet, de remek tapasztalatokat szedhetsz össze, illetve nem utolsó sorban imádni fognak a munkáltatóid, amiért állításod szerint jól bírod a hülyéket... Viszont utána ne lepődj majd meg a járulékos idegbetegséggel, sajnos eléggé jellemző a dolog.
Gondolok itt példának okáért magamra, aki már 18 éves kora óta robotol egy motelban... Nos mondhatni rengeteg jó és érdekes, illetve értelmes tapasztalatot zsebeltem be ezzel, de ettől függetlenül nem tudok elmenni a tény mellyett, hogy miféle járulékos veszteségekkel járt ez.
- Ha tudnád mennyi rosszabb dologgal szembesülök nap mint nap, holmi büdös lábaknál... – rántottam meg a vállam. Alapvetően az még a jobbik eset, ha valaki a nem túl kellemes szagú lábbelijét felejti a szobában, de amikor esetenként a követ suvickolom, vagy rosszabb esetben megnyerek magamnak egy két wc-t.
- Nem jó dolog a rendőrségre járni – ráztam meg a fejem – Sok vele a macera.
Persze nem mintha nekem annyi tapasztalatom lenne a dologgal, hiszen világ életemben igyekeztem veszettül jó kislányként viselkedni, szóval egész életemben csak akkor tettem látogatást a helyre, amikor kötelezően el kellett mennem a sulival, megnézni a rabokat... Nos, elég elrettentő példa volt az számomra, és szinte biztos voltam benne, hogy egy éjszakát sem élnék túl, még a női részlegen sem, nemhogy a csávók között...
- Mert mi más lehetne még selymes? – billentettem félre a fejem. Lehet velem van a baj, de ezt most nem igazán értettem, és éppen ezért is találtam fontosnak, hogy visszakérdezzek. Viszont a haja tényleg puhának tűnt, szóval igyekeztem elterelni figyelmemet róla, mert a végén féltékeny leszek.
- Hát.. Valami olyasmi – bólintottam egyet arra, amit mondott – De a fejem valamilyen oknál fogva most hangosabb volt a könyvben található szavaknál. Megesik az emberrel.
Persze nem akartam kiönteni a szívem arról, hogy mégis min agyalgatok most ennyire, de tudtam, hogy azért megúszni a dolgot nem fogom. Nem szívesen hazudok másoknak, de éreztem, hogy egyáltalán nem akarok beszélni Theoról neki... Még a legjobb barátaimnak sem hozom fel szívesen a témát, egy idegen srácot, meg nyilvánvalóan nem fogok a pasiügyeimmel zaklatni és untatni.
- Hahh, nem gondolná rólad az ember – vigyorogtam rá – Előbb hinnélek módszeresen szándékos bajkeverőnek... Bár engem is mindenki cukinak gondol, aztán nagyot koppannak, amikor kiderül az igazság.
És igen.. Elsőre rengetegen hisznek rólam mindenféle jóságot a kis babaarcom, meg amiatt, hogy alapvetően alacsony lány vagyok, aztán amikor esetenként elborul az agyam, akkor az csúnya tud lenni.
- Négy éve volt – húztam el a számat – Határozottan öregszem... Mondd csak, kis tizenéves fejjel is ilyen hajasbaba voltál? Mert akkor minden bizonnyal megjegyeztelek magamnak... Te lehettél a srác, akit meg akartam nyírni, mert nekem sose nőhetne meg ekkorára a hajam.
Persze ez nem teljesen volt igaz, mert valószínűleg ha nagyon akarnám, akkor bőven tudnám növeszteni, de hát... Pont ezaz. Hogy egy bizonyos hossz alá érő hajat már képtelen vagyok elviselni és sokszor lecsapatom vállig. Szerencsémre nem is nézek ki annyira idiótán vele, szóval lényegében ilyenkor sok vesztenivalóm nincs.


563 || ruha || lesz ez majd még jobb is a későbbiek során Parkour in the park - Allie - Keag 3719483937   

N. Allison Haden
Munkások
Play by :
♡ Olivia Holt ♡
Kor :
22
Foglalkozás :
♡ Szobalány ♡
Hozzászólások száma :
62

Parkour in the park - Allie - Keag Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Parkour in the park - Allie - Keag   Parkour in the park - Allie - Keag EmptyPént. Júl. 19, 2019 11:30 pm

Allie & Keag
might wanna step back a little

Néha nem árt egy csepp megállás a folyamatos rohanásban, mert azért én meg a mozgás nem vagyunk nagyon távol egymástól és ez biztosan olyasmi amit még apámtól örököltem meg. Ő is ilyen mozgásigényes mint én. Talán nem tudna engem letagadni még ha akarná sem.
Ahogy elnézem a kis piknik pokrócot, elég felkészült kempingező lehet ha ennyi mindent hozott magával és persze nem számított ő sem arra hogy a nyakába fogok érkezni mint valami assassin.
- Neeeeem, nem mondhatnám. Szeretem a magaslatokat is, és eléggé türelmes vagyok ami azt illeti. Mármint nyilván nem én vagyok a világon a legtürelmesebb de azért egész jól bírom a hülyéket - mosolyodom el, ahogy közelebb invitál a kis pokrócra és elnevetem magam.
- Majd a szélére ülök. Nem veszem le a cipőm, mert a végén rosszul lennél a szagáról - nevetek ahogy odatelepszem és kinyújtom a lábaim hogy ne lógjon a cipőm a pokrócra.
- Nos, ezek után én is nyitottabb szemekkel fogok közlekedni, mert a végén egyszer tényleg azért visznek be mert megöltem egy embert teljesen véletlenül - sóhajtok fel mint aki komolyan ezen aggódik. Nem, nem igazán aggódom, mert már a helyi örsön is ismernek mint a rosszpénzt. Sokszor fordulok meg ott apám nagy örömére. Ilyenkor legalább úgy tesz mint akit érdekel mi van velem. Ritka eset az ilyen.
Megfogom a kezét, és búbájoskodva kezet csókolok neki, ha már szívrohamot okoztam neki, ennyi a legkevesebb hogy valahogy jobbá teszem az emléket magamról.
- Azt nem lehet mondani egyáltalán. Egyetlen dolog selymes, de az eléggé, illetve kettő de nem akarlak zavarba hozni, szóval maradjunk annyiban hogy a hajam selymes - nevetek ahogy rákacsintok. Látom a kis zavarát amit okoztam, de nem veszem magamra, hiszen én is tudatában vagyok annak hogy ez mennyire nem természetes manapság ha valaki úriember. Tudok én az lenni, csak nem akarok. Meg nincs miért többnyire, mivel nem járok olyan helyekre ahol ez indokolt lenne.
- Az Allie sokkal barátságosabb, azon kívül hogy rövidebb is - mosolyodok el kedvesen ahogy válaszol. Nem vagyok én emberutáló, meg kifejezetten szociális is tudok lenni. Elég központi személy vagyok.
- Áhá. Szóval máshol járnak a gondolataid, és a könyv is csak azért volt hogy ne gondolkozz, igaz? - mosolyodok el, mert az érzés ismerős nekem is. Van amikor olyan a helyzet, hogy az ember nem csinál semmit, és mégis minden baja van. A gondolkozás, néha csak még több bajt okoz, mert egy viszonylagos egyszerű dolgot hajlamosak vagyunk újragondolni. Az meg megint csak nem jó senkinek sem.
- Jah hát lehet hogy őrült nindzsa vagyok, de legalább lássuk be, jófej őrült nindzsa - kuncogok, mert alapvetően békés természet vagyok. Amennyire egy tinédzser az tud lenni.
- Oh értem, akkor lehet hogy azért is voltál elsőre ismerős mert már láttuk egymást korábban is. Hehehe, nem lehetett az olyan régen azért, vagy esetleg inkább magázzalak már? - csípek vissza, mert én is tudok ám kóstolgatni, persze nem rossz szándékból, sokkal inkább jóból.



Keagan Gooding
Diákok
Play by :
Booboo Stewart
Hozzászólások száma :
22

Parkour in the park - Allie - Keag Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Parkour in the park - Allie - Keag   Parkour in the park - Allie - Keag EmptyVas. Júl. 14, 2019 6:06 pm

Keagan & Allie
Véletlen találkozásokra csak akkor kerül sor életünkben, amikor készen állunk rájuk.

Személy szerint én magam is sportos vagyok. Gondolok itt arra, hogy a mai napig lovagolok, amit anno versenyszerűen is űztem, illetve középiskolás koromban, még Írországban benne voltam a röplabda csapatban is, pozíció szerint, mint feladó, de sosem jelentett gondot, ha máshol is kellett játszanom. Alapvetően a röplabda meg egy elég hasznos sport, ugyanis ezáltal a kezeim megerősödtek annyira, hogy olyan pofonokat tudok lekeverni, hogy a másik csak les. Ettől függetlenül a parkour féle extrémsportokat, illetve a küzdősportoknak sem voltam soha nagy kedvelője attól függetlenül, hogy elég tűzről pattant jellemmel rendelkezem, és előbb jár el a kezem, minthogy gondolkoznék.
- Gondolom akkor nem vagy egy idegbeteg vagy tériszonyos típusú ember – jegyeztem meg, még egy picit mindig elhűlve. Személy szerint saját magamat is bevállalósnak mondanám, például rohadtul szeretnék ejtőernyőzni, vagy kipróbálni a bungee jumpingot, de ettől függetlenül a parkour egy más tészte. Ott nincsen szakember, vagy biztosítókötél... Elég egy rossz mozdulat, és az ember talán a földön találhatja magát szétkenődve.
- Vedd le nyugodtan a cipődet, és gyere ide – paskolgattam meg magam mellett a helyet – El fogsz gémberedni abban a testhelyzetben.
Alapvetően nem vagyok egy túl közvetlen ember, de most tökéletes volt az időzítése, hiszen másra sem vágytam, minthogy eltereljem a gondolataimat arról a bizonyos másik rézbőrű emberről, aki mostanában folyamatosan a fejembe mászik. Szóval úgy voltam vele, hogy végülis miért ne beszélgethetnék vele?
- Lehetséges – bólintottam arra, amit mondott – Én is viszonylag gyakran vagyok itt a szabadnapjaimon. Csodálom, hogy eddig még nem pattantál a nyakamba, bár egy picit örülök is neki. Innentől viszont nyitott szemmel járok majd, mert biztos vagyok benne, hogy a következő alkalommal tényleg a mentő fog elvinni majd.
Bár tény és való, hogy most is tökéletesen hárította az ütközést, ettől függetlenül viszont nem lettem nyugodt. Ha lenne egy öcsém minden bizonnyal összeverném, ha parkourozni szeretne... Hiszen annyi jó és kevésbé veszélyes sport van azon kívül. Foci, kosárlabda, talán még a kézilabda is ide sorolható a durvasága ellenére, meg persze a jó öreg baseball vagy rögbi, de sosem voltam az amerikai sportok nagy rajongója.
- Legalább nem vagy egy kis selyemfiú, aki egy bevásárlószatyrot sem képes felemelni – mosolyodtam el, miközben figyeltem, ahogyan kezet csókol nekem, amitől egy kicsit ki is pirult az arcom. Ez most leginkább a zavar jele volt, hiszen egyáltalán nem számítottam ilyen gesztusról tőle... Alapvetően már nem olyan időket élünk, hogy ezek természetes gesztusok legyenek, és én magam sem voltam annyira közvetlen, hogy ne furcsálljak egy ilyen gesztust, de ettől függetlenül nem húztam el a kezem, nem akartam bunkó lenni.
- Jó lesz az Allienek is, ha hosszúnak találnád esetleg a nevem – jegyeztem meg végül, amikor sikerült felocsúdnom a döbbenetemből, és magam is tudtam, hogy ez nem kifejezetten volt egy elmés válasz, de ennyire tellett, ez van.
- Ugyan, fel sem ajánlottam volna, ha úgy gondolnám, hogy zavarsz – mosolyodtam el kedvesen, majd megint megpaskolgattam magam mellett a helyet – Igazából egy kukkot sem értettem ebből a maszlagból, mert nem igazán állt oda az eszem. Lényegében nem is a könyvből, hanem a gondolataimból zökkentettél ki.
Persze azt nem tettem hozzá, hogy hálás vagyok, de reménykedtem benne, hogy nem túl kíváncsi természetű ahhoz, hogy rákérdezzen: mire értem most ezt az egészet.
- Lehetséges. Talán pont ezért nem is álltam szóba veled korábban. Rohangáltál itt, mint egy őrült nindzsa – eresztettem meg egy pimasz megjegyzést, miközben elmosolyodtam – Pár utcával lejjebb van a Haden motel, ott dolgozom és élek, mert a családomé a hely. Meg suliba is Brooklynba jártam, szóval simán lehet, hogy ott is összefutottunk, csak nem tudunk róla.. Mert tudod akkor még kisfiú voltál.
Mivel majdnem a fejemre pattant, bátorkodtam kóstolgatni egy kicsit, úgy éreztem, hogy ennyi kijár nekem, meg amúgy is meg kellett találni vele a közös hangnemet... Hiszen mégiscsak idegenek voltunk egymás számára, és elég nehéz így beszélgetést kezdeményezni.


621 || ruha || lesz ez majd még jobb is a későbbiek során Parkour in the park - Allie - Keag 3719483937   

N. Allison Haden
Munkások
Play by :
♡ Olivia Holt ♡
Kor :
22
Foglalkozás :
♡ Szobalány ♡
Hozzászólások száma :
62

Parkour in the park - Allie - Keag Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Parkour in the park - Allie - Keag   Parkour in the park - Allie - Keag EmptyCsüt. Jún. 20, 2019 10:35 pm

Allie & Keag
might wanna step back a little

Szeretek kint lenni, és edzeni de még így is sok időt töltök videojátékokkal, vagyis bandázunk a srácokkal suli után egy két insta menetet. Most ahogy vetődöm át a sziklafalon megborul a tervem mert az nem szerepel benne hogy a szívrohamot hozzam rá egy ártatlanul olvasgató lányra.
Könnyedén elnevetem magam.
- Persze, szokták mondani de megnyugtatlak, nem ebben fogok meghalni, elég gyakorlott ugráló vagyok már - guggolok le a pokrócának a szélénél, mert nem akarom összesározni a plédet a mocskos cipőmmel.
- Sosem lehet tudni, de nálam csak apám nagyobb nindzsa de ő nagyobbat is ugrik mint én, így nem fog téged fenyegeti ha épp erre jár. Egyébként elég jó útvonal ez, úgyhogy lehet hogy találkozunk még párszor - vigyorodom el teli pofával, mert olyan szempontból nem bánom hogy elég jó látvány, és hát lássuk be én is pasi vagyok és szeretem a szépet. Allison pedig eléggé az lássuk be.
- Jah hát ha ismernéd, nem így gondolnád. Nem baj, megszoktam hogy sosincs sehol ha kellene - legyintek egyet mert eléggé szomorú de ez van. Mára már megszokássá vélt hogy sose kerül elő, és már nem is várom el tőle. Megmondom neki hogy mikor hol leszek, de rég letettem róla hogy ott legyen. Már csak reflexből mondom el mindig. Nem csinálok belőle ügyet, végül is biztos akad jobb dolga is mint egy kamasz programjaira mászkálni vagy nőzik, vagy nem tudom. Nem veszem be hogy dolgozik.
- Azért még nem vagyok egy Ezio - nevetek fel, hiszen tény és való hogy szeretem az AC-t de a való életben sok mindent nem tudok kipróbálni és templomtornyokról inkább nem ugrálok lefelé és játszom bungee jumpingot. Az nem lenne túl jó hatással az egészségemre és szerintem apáméra sem. Ott még talán őt is lefordítaná a lábáról egy szívroham és a gondolatra enyhe vigyorral vakargatom meg a fejem.
- Ja hát sok fiú van aki nindzsa vagy assassin akar lenni. Oh, azzal nincs gond, rengeteget edzek kint is... Van a park másik felén egy játszótér, annak a fele ilyen kültéri erőnléti edzéshez való cuccokkal van felszerelve - mutatok át a parkon de innen nem látszik. Bár azt lehet tudja hogy hol van a játszótér, nem tudhatom.
- Allison, részemről a szerencse - és nem átallok a kétfogás közben puszit nyomni a szép kis kacsókájára, hiszen tudok én úriember is lenni. Csak általában rohadtul nem akarok. De felnevetek, és elengedem mielőtt zavarba jönne, vagy úgy gondolná hogy meg akar ütni.
- Hm, lehet elfogadom ha nem zavarlak meg - intek a könyve felé hiszen olvasott, és olyankor én mondjuk nem nagyon szeretem ha kizökkentenek és zavarnak. Ezt még apa is tiszteletben tartja.
- Aha, itt lakom nem olyan messze a parktól, lehet azért látsz itt sokat mert itt is edzek vagy épp edzünk - lehet hogy látott már apámmal is, hiszen néha azért ő is kijön és egymást kergetjük keresztül kasul a parkon.
- Nem tartom kizártnak hogy láttál már máskor is itt rohangálni mint egy őrült nindzsát - kuncogok ahogy kinyújtom a lábaim és lenyújtom magam hogy ne álljon be később a vádlim. Kellemetlen dolog éjjel a görcsölő lábra felébredni és a mai napig könny szökik a szemembe olyankor.
- Na és te? Szintén itt a közelben valahol? - érdeklődöm.  



Keagan Gooding
Diákok
Play by :
Booboo Stewart
Hozzászólások száma :
22

Parkour in the park - Allie - Keag Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Parkour in the park - Allie - Keag   Parkour in the park - Allie - Keag EmptyHétf. Május 27, 2019 5:58 pm

Keagan & Allie
Véletlen találkozásokra csak akkor kerül sor életünkben, amikor készen állunk rájuk.

Kifejezetten értékeltem, hogy a srác legalább megállt és megkérdezte, hogy jól vagyok-e. Más esetben szinte biztos vagyok benne, hogy minimum hozzávágom a papucsom, és maradjunk annyiban, hogy durván meg is érdemelte volna, de ez már egy másik kérdés. Hát miért nem lehet normális ember módjára közlekedni?
Aztán amikor odajött kiderült, hogy egészen kedves, és emiatt valahogy sikeresen legyűrtem minden ellene képződő, alaptalan ellenszemvemet. Végül is... Segített a srác abban, hogy kiverjem a fejemből azt a bizonyos személyt, akire most nem feltétlenül akartam gondolni... Szóval miért is lennék elégedetlen?
- Khm, hát szokták mondani, hogy valamiben meg kell halni – pillantottam fel a srácra a szempilláim mögül – Lehet majd pont egy hozzád hasonló nindzsa fog rámugrani egyszer és lapít ki. Mindenesetre a következő alkalommal már biztosan felkészültebb leszek arra az esetre, hogy ha valaki felülről érkezne.
Bár nem mosolyogtam, azért a hangom eléggé nevetősen csengett. Épphogy csak egy picit beharaptam a szám sarkát, hogy elrejtsem a vigyorom. Igazából most már csak a vérét szívtam ezzel a semmis felelősséggel, amit a nyakába akartam pakolni.
- Naaaa, azért ez biztosan nem igaz – löktem meg finoman a fiú vállát, majd folytattam – Apukád biztos ideges lenne, hogy ha valami bajod esne, csak ezt ilyen... Szülősen nem mutatja ki. Mindegyik ilyen.
Persze ebben van már némi tapasztalatom. Amikor leégett a házunk, akkor is apa minket küldött előre, és ment vissza anyáért, de ezt nyilvánvalóan nem fogom az orrára kötni. Egyrészt nem kifejezetten szeretek nyávogni dolgok miatt, másik oldalról pedig maradjunk annyiban, hogy ez nem egy olyan dolog, amiről az ember csak úgy mesél boldog boldogtalannak.
- Ez kifejezetten megnyugtató – mosolyodtam el végül – Köszönöm.
Gyorsan át is vettem tőle a könyvet, majd becsuktam, és a táskámban elsüllyesztettem. Én magam is tudtam, hogy ma már egy betűt sem fogok olvasni belőle.
- Gondolom az ilyesmi dolgok érdeklik a fiúkat – bólintottam egyet. Én magam nem kifejezetten voltam az a gamer csajszi – Mindenesetre kifejezetten jó, hogy inkább a szabad levegőn gyakorolod, mint a szobád rejtekében. Így ehhez hasonló csodás találkozásokban lehet részed.
Magam sem tudom, hogy miért akartam folyamatosan húzni az agyát, de olyan kis... Aranyosnak tűnt. Tipikusan az a fajta tinédzser, aki még nem tudja, hogy mit kezdjen az életével, de valószínűleg majd neki is be fog nőni a feje lágya.
- Ígérem többet nem fogom felhozni – mosolyogtam rá, majd a tenyerébe csúsztattam a sajátom – Allison Haden. Örvendek.
És ebbe az egy szóba egyáltalán nem csempésztem iróniát, tényleg végül kifejezetten kellemesnek találtam a társaságát. Éppen annyira kapcsolt ki, amennyire szükségem volt rá, és ez mindenképpen jó hatással volt rám. Egy pillanatra normálisnak éreztem magam, és kikapcsoltam.
- Mindenesetre, még mielőtt úgy döntenél, hogy továbbállsz, gondoltam felajánlom a mellettem levő helyet, bár nincsen előmelegítve – paskoltam meg magam mellett a helyet – Brooklynban laksz te is? Kissé ismerősnek tűnsz, de lehet, hogy összekeverlek valakivel.
Mondjuk abban biztos voltam, hogy nem... Elég jó az arcmemóriám, és amilyen fizimiskával rendelkezik a srác... Nem hiszem, hogy könnyen elfelejthető lenne a külseje. Egy picit még mindig féltékenyen szemléltem a hosszú, sötét fürtöket, de hát az élet ezt dobta.



501 || ruha || lesz ez majd még jobb is a későbbiek során Parkour in the park - Allie - Keag 3719483937   

N. Allison Haden
Munkások
Play by :
♡ Olivia Holt ♡
Kor :
22
Foglalkozás :
♡ Szobalány ♡
Hozzászólások száma :
62

Parkour in the park - Allie - Keag Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Parkour in the park - Allie - Keag   Parkour in the park - Allie - Keag EmptyCsüt. Május 23, 2019 8:29 pm

Allie & Keag
might wanna step back a little

Nem sietek tovább, és jól esik kicsit megpihenni, bár a lendületem vitt volna tovább, de nem vagyok olyan seggfej hogy lerúgjam valaki fejét, és aztán ne álljak meg hogy megkérdezzem minden okés-e vele, bár a jelek szerint így is ráhoztam a csajszira a szívrohamot. Pedig ez éppenséggel nem állt szándékomban és ezért nem rohanok tovább.
- Nem élek veszélyesebben mint te, aki sziklafal mögé húzódva mgában kempingezik - nevetek fel könnyedén ahogy figyelem hogy lassan megnyugszik egy kicsit. Ez mondjuk jó, nem szívesen hívnék mentőt és vallanám be hogy épp miattam került ilyen állapotba, néha így is az örsről kerülök elő, kurva érdekes hogy ilyen apám is pikk pakk elő tud kerülni és ismernek már mint a rosszpénzt.
- Nem fogok leesni, már évek óta csinálom, és csak jobb lehetek benne rosszabb nem. Nem törik ki semmim, erősek a csontjaim, max apámnak hiányoznék egy kicsit de amennyit foglalkozik velem szerintem fel se tűnne neki - sóhajtok fel, mert ez azért drámai túlzás, de azért néha tényleg úgy érzem hogy mindegy neki hogy vagyok, vagy sem. Néha hazajön, néha viszont eltelik két három nap is hogy nem látom egyáltalán. Na mindegy.
- Akkor jó. Nem az a cél hogy lerúgjam mindenki fejét, mert véletlen nem látom - teszem hozzá ahogy odaadom neki a könyvet mert hozzám közelebb esett egy kicsit.
- Tessék - adom át.
- Őszintén szólva az assasin crees játék adta az ötletet mert tetszett hogy a csávókám olyan nindzsás, és ez a sport hasonlít a legjobban arra amit csinál. Parkournek hívják - válaszolok és kicsit felnevetek.
- O, bocs. Igazán nem akartam rád hozni a frászt. Amúgy Keagan vagyok. Keagan Gooding - mutatkozom be ahogy kezet is nyújtok neki.
- Na és neked mi a neve, Ms, Szívbajt Kapok A Sziklákról Ugráló Random Csávótól? - kérdezek vissza.



Keagan Gooding
Diákok
Play by :
Booboo Stewart
Hozzászólások száma :
22

Parkour in the park - Allie - Keag Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Parkour in the park - Allie - Keag   Parkour in the park - Allie - Keag EmptySzomb. Május 11, 2019 3:37 am

Keagan & Allie
Véletlen találkozásokra csak akkor kerül sor életünkben, amikor készen állunk rájuk.

Magam is éreztem a helyzet iróniáját már akkor, amikor a kezemben szorongattam egy romantikus regényt mondván, hogy én most aztán ezzel fogom rohadtul elvonni a saját figyelmemet egy bizonyos személyről, akibe még véletlenül sem vagyok beleesve. Mindezzel viszont egyáltalán nem akartam foglalkozni, mert még egyelőre abban a fázisban voltam, amikor el tudtam hinni magamnak, hogy amit gondolok az teljes mértékben igaz. Közben pedig folyamatosan mantráztam magamban a rossz tulajdonságait, amik... Teljesen véletlenül egyeztek a könyvemben szereplő férfi főszereplőjével?
Idegesítő mosoly, pipal Arrogáns viselkedés, pipa. Mindenből vicc csinálása, elégedetlenkedés, bunkóskodás, pénz... Pipa. Érző szív? Sajnos az is pipa. Már pont azon voltam, hogy dühösen a sarokba vágom a könyvemet, akár egy hisztis kislány... De végül más indíttatásból hajítottam el a kezdemben tartott darabot, ennek pedig történetesen egy srác volt az oka. Miért van az, hogy egyről olvasok, egy másikra gondolok, erre megjelenik egy harmadik? Magam sem tudtam pontosan, hogy miféle elbaszott csillagzat alatt születhettem, de mindezek következtében annyira azért futotta, hogy egy vérszegény helyeslést kipréseljek magamból arra, amit mondott az idegen fiú... Aki miatt kis híján elvitt a mentő, de mégsem volt annyi lélekjelenlétem, hogy leordíthassam ezért a fejét.
- Veszélyesen élsz – mormogtam az orrom alatt, miközben a dörömbölő szívemmel próbáltam kezdeni valamit... Jobb híján mély levegőket áramoltattam a tüdőmbe – És ha egyszer úgy leesel valahonnan, hogy kitöröd a nyakad? Akkor mi fog történni?
Magam sem tudom, hogy miért mentem át hirtelen anyukába, de szinte azonnal ki is pirult tőle az arcom. Csak reménykedtem benne, hogy mindezt nem vette észre, mert a cinkosan csillanó pillantásából úgy vettem ki, hogy valószínűleg igazi rosszcsont lehet.
- Azt hiszem nem – válaszoltam neki végül egy picit megenyhülve. Annyira nem lehet rossz srác, ha egyáltalán idejött rákérdezni arra, hogy éppenséggel rendben vagyok-e... Simán rohanhatott is volna tovább a következő tetőre, de kifejezetten normálisan kezelte a helyzetet, és ez valamilyen szinten jól esett. Gyorsan magamhoz is vettem az elejtett könyvet, és az ölembe ejtettem azt. Jó helyen lesz ott, egyelőre.
- Áh vágom – bólintottam végül arra amit mondott – És honnan jött az, hogy ilyesmire vetemedj? Félre ne érts, nem tartalak utcai huligánnak miatta, csak érdekel az indíttatás Mr. Háztetőkről Ugrálok, És Random Szőkeségekre Hozom A Frászt.
A végére a hangom már egészen könnyedbe váltott. Tényleg érdekelt, hogy vajon miért pont a parkour mellett tette le a voksát. Ez nem olyan dolog, minthogy én kiskoromban lovagoltam, és ezért a mai napig kiállok a sport mellett... Azért szerintem egy szülő nem feltétlenül enged ilyesmit a gyerekének egészen addig, amíg... El nem kezd kamaszodni? Nagyjából olyan korúnak tippeltem a fiút, és kifejezetten ismerősnek is tűntek a vonásai. Lehet, hogy már máskor is okozott nekem instant infarktust, csak éppen... Részeg voltam és nem emlékeztem rá? Más tippem nincs.


447 || ruha || lesz ez majd még jobb is a későbbiek során Parkour in the park - Allie - Keag 3719483937   

N. Allison Haden
Munkások
Play by :
♡ Olivia Holt ♡
Kor :
22
Foglalkozás :
♡ Szobalány ♡
Hozzászólások száma :
62

Parkour in the park - Allie - Keag Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Parkour in the park - Allie - Keag   Parkour in the park - Allie - Keag EmptyPént. Május 10, 2019 5:36 pm

Allie & Keag
might wanna step back a little

A park nyugis, és a zenével a fülemben én is egyfajta Ezionak képzelem magam hogy így ugrándozok és menekülök a nem létező ellenség elől, vagy éppen üldözöm őket. Apámmal sokkal jobb móka, mert olyankor van motiváció is, így inkább szórakozás a dolog. Már megbeszéltm egy két sráccal a suliból hogy majd lógunk együtt is, mert az buli de még edzenek és a technikákat tanulják, én meg már csak erőnlétet fejlesztek. Cöh, totál úgy hangzok mint valami elcseszett testépítő pedig nem. Csak szeretek mozogni és a sport boltok szerintem belúlem meg faterből élnek. Meg a katonai boltok és a videójátékosok is. A pizzázókról nem is beszélve, de nem látszik meg rajtam szerencsére, na persze lemozgom, mert túlmozgásos vagyok, és nem csoda hogy nem érdekelnek az unalmas órák, és inkább lógnék kint. Az a pár szál cigi mit számít? Fatert nem érdekli, innentől kezdve már csak megbotránkoztatás ha rágyújtok, és a csajok odavannak érte. Na jó, tipikus csajozós skill ha már itt tartunk.
Lendülök tovább és egy sziklafal felett repülnék el, de későn látom meg a lányt, és így mentenem kell a helyzetet egy szaltóval és összehúzva magam gurulok tovább, hogy aztán visszaforduljak hozzá, nem-e tettem benne kárt.
- Hát ennek a sportnak ez a lényege hogy ugrándozom, kúszom mászok és szaladok - vigyorodom el, ahogy két lépéssel közelebb lépek elé guggolok.
- Nem esett bajod, nem rúgtalak meg sehol? - kérdezem hiszen azt nem akartam volna semmiképpen.
- Nem sérültem meg, rutinos parkouros vagyok már, és tudom hogyan kell esni úgy hogy ne húzzam meg magam - magyarázom neki ahogy figyelem. Ismerős egyébként, most hogy így jobban megnézem. Szerintem szokott itt olvasni vagy nem tudom, de biztos hogy láttam már.



Keagan Gooding
Diákok
Play by :
Booboo Stewart
Hozzászólások száma :
22

Parkour in the park - Allie - Keag Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Parkour in the park - Allie - Keag   Parkour in the park - Allie - Keag EmptyCsüt. Május 02, 2019 12:19 am

Keagan & Allie
Véletlen találkozásokra csak akkor kerül sor életünkben, amikor készen állunk rájuk.

Kevésszer van arra lehetőségem, hogy végül ki tudjak menni a szabadba, és teljességgel elfeledkezzek mindenről, de a mai szerencsére egy ilyen napnak ígérkezik. Nem akartam belegondolni abba, hogy mennyire szar jelenleg minden körülöttem, és a Theoval történő dolgok, egyre inkább kezdtek nyomasztani. Már ősszel észrevettem, hogy valami nincsen teljesen rendben vele, hogy a teherbírása sokkal jobban lecsökkent az átlagossá, és ez annyira aggasztani kezdett, hogy lépten nyomon figyelni kezdtem rá. Ez volt az a pillanat, amikor bár csak futólag vetettem rá néhány pillantást, de nem tudtam egyszerűen figyelmen kívül hagyni, hogy mennyire... Inkább hagyjuk. Megfogadtam, hogy egy barátságnál tovább nem fogok vele elmenni, mert nem akartam áltatni magam. Soha nem hittem azt, hogy kifejezetten csúnya lennék, de azért volt egy szint, amit reálisan nem értem el, és bár soha nem láttam azt, hogy miféle lányokat visz haza, volt elképzelésem arról, hogy inkább preferálja a hosszú combú, bársonyos bőrű, magas és topmodelleket megszégyenítő karakterességgel rendelkező nőket, mint egy hozzám hasonló pulikutyát, akit jószerivel csak smink nélkül, bő és mocskos cuccokban lát, ahogyan a földet sikálja az amúgy kicsit sem nőiesen sebes kezeivel. Mert általában minden második ujjam le volt ragasztva valami miatt.
Ez volt a pillanat, amikor lényegében rájöttem, hogy a betűk az orrom előtt a legjobb indulattal is táncolnak, és képtelen vagyok az amúgy kifejezetten izgalmas, romantikus lányregényre koncentrálni, amit jelenleg is a kezemben szorongattam... Fejjel lefelé? Na jó! Azért ha van egy szint, amit ténylegesen nem engedhetek meg magamnak, akkor az ez... Hiszen tény és való, hogy kezdek tartani attól, hogy az aggodalmam valós alapokon nyugszik, de! Kim Tae Oh külsejébe gondoltam bele az elmúlt pár pillanatban, és csalódottan nyugtáztam magamban, hogy nem vagyok elég jó hozzá... Miközben fejjel lefelé olvasom a könyvemet? Ez pedig már annyira mélyen szánalmas, hogy egyenesen alulról súrolom azt a bizonyos határt, amit még érinteni sem akartam az üggyel kapcsolatban. Nem akarok belézúgni, nem, nem fogok belézúgni... Úristen, miért agyalok egyáltalán ezen?
És talán pont ennek köszönhetően nem vettem észre – az amúgy is rohadtul rendellenesen, felülről érkező srácot – aki kis híján rám esett fogalmam sincs honnan, aminek következtében szinte azonnal elhajítottam a kezemben tartogatott regényt és emeltem a szám elé a kezem, hogy valamennyire vissza tudjam fojtani a feltörő sikolyomat. Így is sikerült éppen annyira hangosra az, hogy páran felénk kapták a fejünket, és ha nem éppen olyan gondolatokat vert volna ki a fejemből, amiken amúgy sem szívesen kattogtam – na meg ha nem rémültem volna a hirtelenségétől halálra – akkor valószínűleg leordítottam volna azt a szép, hollófekete loboncát a feje tetejéről, amire nem mellesleg már első pillanatban is irigy voltam. Sosem tartoztam azon szerencsések közé, akik kifejezetten hosszú, és dús hajkoronát tudtak növeszteni, a póthaj pedig túlságosan mű megoldás lett volna hozzám.
- Persze, hogy nem láttál – rebegtem oda neki, hatalmasra tágult szemekkel – Hogyan láttál volna felülről? Egyáltalán miért ugrándozol te onnan lefelé? Meg is sérülhetnél!
Magam sem tudom mi volt ez a hirtelen jött anyukás dorgálás a részemről, de ennél többre nem futotta úgy, hogy majd’ kiugrott a szívem a helyéről. Hogy lehet egy ilyen fiatal gyerek ennyire felelőtlen?
- Bár simán lehet az is, hogy megsérültél... – mormogtam az orrom alatt, miközben a vonásait fürkésztem. Egy kicsit fiatalabbnak saccoltam magamnál, de az egész csak tipp volt, nem állítottam biztosra. Attól függetlenül, hogy nem tűnt kifejezetten magasnak, szerintem ha rám esik, akkor minden bizonnyal összetöri a csontjaimat úgy is, hogy nem vagyok egy nádszálkisasszony.





559 || ruha || lesz ez majd még jobb is a későbbiek során Parkour in the park - Allie - Keag 3719483937   

N. Allison Haden
Munkások
Play by :
♡ Olivia Holt ♡
Kor :
22
Foglalkozás :
♡ Szobalány ♡
Hozzászólások száma :
62

Parkour in the park - Allie - Keag Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Parkour in the park - Allie - Keag   Parkour in the park - Allie - Keag EmptySzer. Május 01, 2019 5:22 pm

Allie & Keag
might wanna step back a little

Szombat van és szép idő így délutánra, így érthető módon semmi de semmi kedvem sincs bent punnyadni, még akkor sem ha hívnak hogy menjünk pár küldetés CoD-ban így lemondom a partit hogy inkább kimenjek kicsit. Ahhoz képest mennyit játszom a gépemen, elég sokat vagyok kint is, és mindenki csodálkozik ha nem jut elég időm a tanulásra. Lenne mondjuk, ha akarnám hogy legyen, és ha nagyon érdekelne, de így inkább csak lébecolok a határvonalon, és van ami még így is megy csak nem csillogtatom a tudásom. Mert azért tudok dolgokat, és a legtöbb tantárgyal jóban vagyok. Még a matekkal is, de a biosz egyszerűen nem érdekel, mikor milyen hormon mit csinál. Nem leszek én sebészorvos meg semmi.
Hosszúszárú futó nadrágot veszek fel edzőcipővel, és fekete atlétát, és pulcsit. Hajamat felcsavarom kontyba és már kifelé menet kezdem el a bemelegítést és elkocogok a parkig. Fülemben bluetooth-os fülhallgató ami nem esik ki egy könnyen, és a zsebemben a telefonom amiről a zene megy. Workout zenei mix valami egy órás, és kb mire a végére érek el is fáradok annyira amennyire kell.
Körülnézek a parkban de alig van ember. Persze vannak ismerősek, mint a néni a kis zsemleszínű padlócirkálójával, meg az öreg csöves aki amúgy jóarc és nem gonosz.
Még nyújtok egy keveset és belelendülök. Átlendülök a sövényen, és minden kezembe akadó tereptárgyat felhasználok, és a kis várrom szerű kőhalmon szaladok fel éppen, hogy onnan ugorjak le egy két elegáns szaltóval. Ahogy lefelé ugrok, még éppen kiszúrom hogy a falnak dőlve valaki olvas egy pléden, de már nem bírom visszafogni magam és a pléd előtt landolok nem sokkal, de gyanítom éppen a szívbajt okozom a lánynak. Meg is állok, hogy csekkoljam minden rendben van-e vele és kiveszem a füleseket is hogy a falfehér arcába nézzek.
- Izé, bocsi, eskü nem láttalak - mosolyodom el kedvesen, de ahogy elnézem nem értem hozzá és nem sérült meg.



Keagan Gooding
Diákok
Play by :
Booboo Stewart
Hozzászólások száma :
22

Parkour in the park - Allie - Keag Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Parkour in the park - Allie - Keag   Parkour in the park - Allie - Keag Empty

Ajánlott tartalom


Parkour in the park - Allie - Keag Empty
Vissza az elejére Go down
 

Parkour in the park - Allie - Keag

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: New York :: Brooklyn :: Utcák és parkok :: Prospect Park-
^
ˇ