Nagybetűs bajkeverő. Hamiskártyás rohadék. Szerencsétlen balfasz. Vallott szexista. Tudatos alkoholista.
Bonyolultan egyszerű férfi, aki a mélyebb gondolatait a szőnyeg alá kaparja, mint sunyi macska a piszkát. Aztán rituálisan ráborítja még a szobanövényt is és rápöcköli a cigaretta végéről a pernyét. Alapos munkát végez, hogy ne lássák többnek, mint amennyit látni enged magából. Hozzászokott a rendszeres alábecsüléshez, második bőreként hordja. Tesz a külvilág véleményére. Ismeri a határokat, csak éppen nagy ívben szarik rájuk, ahogy viselkedése miatt a legtöbben őrá is. Kivéve, ha tartozik az illetőnek. Ez nem számít ritka esetnek.
Ő a sose kívánt, levakarhatatlan kutyaszar a cipőtalpon, amit hiába próbálnak a legközelebbi padka szegélyébe törölni vagy a fűbe, még napok múlva is érezni a szagát a lakásban. A kosz, amit nem tudsz kikaparni a körmöd alól. A bőröd alá ékelődött szálka. Nehéz megszabadulni tőle, ragad, mint a kosz és keményebb a feje, mint a porcelánkád széle. Kiszámíthatatlannak mutatott természeténél fogva bármikor közelről megismerteti mással a koponyáját, ingyen beutalja egy orrtöréssel a plasztikai sebészhez. Kérésre már általában megbízási díjért cserébe cselekszik. Fizessék meg a százkilencvenhat centiméternyi, szálkás izomtömeg szolgálatait.
Tarhál, elvesz, majd kocka-, kártyajátékban elveszíti felhalmozott vagyonát. Következetesen a személyazonosításához szükséges dokumentumokon felül mást, értékeket nem tart magánál. Telefonja majdhogynem a múlt századból való, kihajthatós szar, ami nem érzékeli, ha a kilences gombot megnyomják. Mindegy finoman vagy törési szándékkal. A földhöz csapások miatt tele van karcolásokkal. A képernyőjének bal alsó sarka konkrétan fekete. Mi a fenének hizlalja a multik tetején terpeszkedő, zsírszalonnás disznók bankszámláját? Kibaszott kapitalizmus, szánalmas fogyasztói társadalom, birkanáció.
Valódi véleményét változó megosztja-e vagy se, az elsőként fejüket felütő gondolatait általában igen. Modora nyers. Nyelvezete kendőzetlen, vulgáris. Ritka, hogy megmutatja tud ő választékos és udvarias is lenni, ahogyan az is, hogy nem anyanyelvén hadovál, mikor már a fasza ki van.

Nem mindig volt ilyen, a történeteit viszont megtartja magának.

- Öt testvére van, négy öccse, egy húga és megszámlálhatatlan mennyiségű unokatestvére, franctudjahogyanhívják rokona, akiket maradéktalanul, név szerint fel tud sorolni. Részegen is.
- A család erősen hímsoviniszta, véleményük szerint kétféle végkimenetele van egy terhességnek: egy gyerek vagy egy lány.
- Generációkra visszamenőleg az IRA tagjai voltak a férfiak, szellemiségét az anyatejjel együtt szívták magukba és a 2005-ben hozott döntéssel nem értenek egyet. A háttérben arra buzdítják társaikat, ideje visszatalálni a gyökerekhez, a régi módszerekhez.
- A családi vagyont kiforgatták alóla, kifordították a szülői végrendeletet a pöcs testvérei, kisemmizték azáltal, hogy rákényszerítették az abba foglaltak egyik pontjának megszegésére. A vállalkozásból semmilyen pénzt nem láthat, névileg az övé, de nem rendelkezik döntési joggal. A rohadék öccse, a sorban utána következő, pedig pontosan tudja mit vállalt be helyette és az IRA az ő seggét akarja szétlyuggatni.
- '65-ös Mustangját pókeren szerezte. Csak az istenek tartják egyben az autót és védik a jogosítványát a zsernyákoktól.

Egyszerre lüktet, zsibbad a bal arcfelem. Valami hideg, nedves tapad hozzá. Csiklandozza, szúrja is. Faszom. A kezem, pedig mintha vízbe lógna. Méhek dolgos nyüzsgése visszhangzik újra és újra a koponyám falaim közt. A migrénes fejfájás bolhafasz méretű felbujtói. Kibaszottul kellemes érzés. A következő másodpercben beleegyezés nélkül erősödik meg a hányinger, a gyomromból feljövő tartalomra pattannak ki az addig pihentetési célból lehunyva tartott szemeim. A vegyes ízű és minőségű piától bűzlő adag menet közben marja a nyelőcsövem, a nyelvem. Automatikusan hajolok előre – igen, a reflex, hogy az istenért, csak ne dőljek bele vagy fröccsenjen rám. Nem, mintha nem lenne mindegy a debütálás momentumában. A víz nem képzelgés volt. Visszaplaccsan a képembe, „hé ébresztő” felkiáltással. Anyád. Az utcalámpa gyér fényében mindjárt többet tudok meg a körülöttem lévő világról, előbb egy nagy lélegzetvételnyi szünettel adózok a megkönnyebbülés és unott meglepődés vegyesen értékelt párosának. A kiadott köpetet egy tudatossal küldöm meg utólag, mossa ki a nyál a nyelvem alól az undorító orgia és némi vér maradékát.
Feljebb kecmergek. Megtámaszkodok az alkaromon kezdetben. A hirtelen felállástól nem hiányzik egy újabb, mélyről gyökeredző és ellenállhatatlan inger. Ujjaim alatt agyagos föld, fű terül el és egy kiégett csikk. A tüdőm azonnal nikotinért sípol. A köhögést a vállamra hajolva nyomom el. A kézfejemmel törlöm le a szám szélét. Ha jól érzem, a kabátzsebemben még van egy doboz. Kell lennie legalább egy szálnak még benne. Kell. Pont. Ülésig feltolom magam, az egyik lábam magam alá húzom, pont, mielőtt a hangyák menetelni kezdenének rajta. Derengeni kezdenek az este történései a magaslati levegő magamba szívásával. A kongó fejem emlékeztet rá elsőként. A homlokom hasogat. A bőr meghasadt a bal szemöldökcsontomnál, ahogy a fickó megfejelt. A pultról ugrott nekem. Kettőnk közül viszont egyedül maradtam talpon a próbálkozása után. Idióta pöcs, a saját koponyája keménységével sem volt tisztában. A bordáit kedvességből teszteltem, hogy kedvét szegjem az újabb szárnypróbálkozásoktól, amint magához tér. Könnyen tört. Az ébredés már a kórházban várta. Fogja. Faszom tudja mennyit ütött az óra. Earl szokásosan bezsebelte a fogadásokra kötött téteket, a felét a sörömmel együtt csúsztatta át a pulton. Vagy az irodájában volt? Csak utána vonszoltam magam ismét a söntéshez? Ködös is. Lényegtelen is. A jussom rég elittam a kocsmájában, elherdáltam dohányra.
Hátrasimítom a hajam, megvakarom a szakállam, aminek hozományaként rájövök mi csiklandozta az arcom nemrég; a fű. A felfedezés, a környék felismerésének nagy örömére a zsebemhez nyúlok, amelyikben a megmaradt szajrét vélem kiérezni. A földrajz nekem kedvez – két utcával odébb van Fergus háza. Tíz perc séta még jót is fog tenni. Az idő kellemes, a közel 10°C fok sokkal otthonosabb, mint a napközbeni hőmérséklet. Végre nem rohadok bele a kabátba. A kabát rejtekében az ujjaim nem az elnyűtt doboz papírjához érnek hozzá. Oo, varjú vájja ki a szemed… Rohadt morzsák. Kurva süti. Fergus volt vagy Winniefred néném? Mindkettőben elég ír furfang rekedt, hiába nem tették a lábukat hazai földre évtizedek óta. Szitokszóráshoz vennék levegőt, lendületet ahogy hátrahajolok és érzem, valami kiesik a fülem mögül. Az isten áldja… Egy rohadt cigaretta. Megtört, talán kicsit még vizes is, de az enyém. Az elégedettek nyugalmával és komótossággal felvértezve kutakodok végig magamon, hol a fenében van az öngyújtóm. A bakancsom szárában lelek rá öt dollár kíséretében. Pont elég lesz, hogy a reggeli mellé szerezzek kíséretet öblítés gyanánt.
Másodjára lobban be a szikra, ad lángot a kissé elázott sodrás végének megyújtásához, amivel még minimum egy, ha nem két percig elbaszakodok. Ez idő alatt veszem észre a túlparton fekvő telefonom. Egészen úgy fest kibírta az estét. Fogaim közé szorítom a szűrőt, a zippot a tenyerembe hajtom és előre dőlök, lehetőleg úgy, ne kerüljek bele abba, ami egyszer már áldásos könnyebbséggel megajándékozva kijött belőlem. A bekapcsoló gombot megnyomva felvillan a külső kijelző. Az óra szerint három perc múlva fél hat, a pirkadat narancsos közelségét látom a horizont aljánál kapargászni. Felhajtom a készüléket, ami rögtön hat nem fogadott hívással üdvözöl a húgomtól és egy sms-sel. Anélkül csukom be, vágom zsebre, hogy elolvasnám mit tartalmaz. ”Láttalak az árokban, de kurva nehéz vagy ahhoz egyedül kiszedjelek onnan. Szívesen seggfej. Jössz egy üveg whiskey-vel, amiért este elfelejtettél.” Semmi kedvem nincs hozzá jelenleg, főleg nem azt olvasni vagy hallgatni mekkora paraszt vagyok, amiért elfelejtettem a megbeszélt programot. A sütiért nyúlok, míg teszek egy utolsó próbálkozást a cigaretta meggyújtásával. Már emlékszem. Az öregasszonytól csórtam el, amiért megint a nyakamba akasztotta a botját és beszólogatott. Az öt dollár is tőle van, majd később levágom nála a füvet cserébe. Nekem csak jobb, ha azt hiszi ingyen dolgoztam nála.