One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Kapcsolatkeresõ

The old friends - Mason and Elle   EmptyThaddeus Darnell Wright
Today at 1:22 pm



Lorie x Jude - You are in trouble

The old friends - Mason and Elle   EmptyMallorie Dupeyrón
Today at 7:42 am



| Mirabell & Thaddeus |

The old friends - Mason and Elle   EmptyThaddeus Darnell Wright
Today at 1:39 am



Behind the business

The old friends - Mason and Elle   EmptyRomero D. Bohen
Today at 12:32 am



The snake biting its own tail - Mary & Ewan

The old friends - Mason and Elle   EmptyMarianne Brooks
Yesterday at 10:52 pm



Activity Check (09.17-10.01.)

The old friends - Mason and Elle   EmptyValentina Delon
Yesterday at 10:22 pm



Valentina & Milo

The old friends - Mason and Elle   EmptyValentina Delon
Yesterday at 10:02 pm



Aicha & Aiden - Viszontlátás

The old friends - Mason and Elle   EmptyAicha N. Dubois
Yesterday at 9:31 pm



Munkahelyi ismerkedés

The old friends - Mason and Elle   EmptyMyna Rosegold
Yesterday at 9:01 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 28 25
Diákok 36 30
Törvényszegõk 14 26
Bûnüldözés 9 14
Hivatal 5 7
Üzlet 14 17
Oktatás 7 5
Munkások 16 11
Egészségügy 12 15
Összesen 141 150
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 29 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 23 vendég :: 2 Bots

Alexandra Ruud, Aveline Everhart, Fable Hill, Marissa Grey, Myna Rosegold, Veronica J. Rhodes


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 The old friends - Mason and Elle

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: The old friends - Mason and Elle    The old friends - Mason and Elle   EmptyHétf. Ápr. 22, 2019 8:25 pm


Elle and Mason
Then came the night of the first falling star.


Pocsék nap állt mögöttem, a délelőttöm nagy részét a bíróságon töltöttem, ahol ostoba kérdésekre reagálva kellett bizonyítanom azt, hogy az egyik dalomat én magam írtam, és nem loptam annak sem a szövegét sem pedig a dallamát valami Corbie Dallas nevű pasastól, aki a semmiből benyújtott ellenem egy efféle keresetet.

Dühös voltam, és frusztrált, amiért újra és újra eldúdoltatták velem a dallamát, mintha csak hülyét akartak volna csinálni belőlem a bírák előtt. Végül Mr. Dallas egészségügyi állapotára hivatkozva elnapolták az ülést, s én mehettem át a másik pokolba, a lemezkiadómhoz, akikkel már hónapok óta ment a huza-vona arról, hogy ki hány százalékot részesedjen a legújabb lemezemből.

Kezdett nagyon elegem lenni, s ha ez még nem lett volna elég, akkor egy zsaroló telefonhívás is érkezett az én édes drága Charliemtól, aki továbbra sem adta fel a küzdelmet, hogy újra ő menedzseljen engem. S ha ez még nem lenne elég, pénzt akar. Nagyon sok pénzt.

A nap végére lemerülten, s megfásultan nem vágytam semmi másra, csak arra, hogy egy kicsit kikapcsolódhassak, távol a testőreimtől, a körülöttem nyüzsgő emberektől, az asszisztensemtől, és mindenkitől, akinek volt egy két jó, avagy épp rossz szava hozzám.

Meg akartam fulladni.

Gondolkodás nélkül szálltam be az autómba, s testőrök nélkül hajtottam el a sportautómmal Manhattan egyik legforgalmasabb helyére, csak hogy egy kicsit egyedül lehessek, kiengedhessem a fáradt gőzt és kedvemre nézelődhessek.

Késő volt már, ahhoz elég késő, hogy ne kelljen autókat kerüldöznöm, vagy járókelők közé hajtanom. Kedvem lett volna meginni egy italt valahol, vagy szimplán csak sétálni egyik kirakatról a másikra, mintha csak hétköznapi életet élnék.

S egészen addig a pillanatig, míg nem szálltam ki az autómból, át is élhettem a felszabadultságot, élvezhettem Manhattan fényeit, s a város minden apró mozzanatát. Abban a percben azonban, amint elhagytam az autómat, hogy az egyik közeli kirakatot szemügyre vegyem, hirtelen, mintha a semmiből kerültek volna az utcára emberek, úgy özönlöttek ki az egyik szomszédos étterem ajtaján, amint valamelyikük felismert.
- Wááá ott van! Ott van! Gyertek! - pislogni sem volt időm, máris emberek indultak meg az irányomba, s akkor éreztem igazán szükségét Marlonnak. A nevét akartam kiáltani, mire ráébredtem arra, hogy éppen életem legnagyobb ostobaságát követtem el azzal, hogy mindenféle bejelentés nélkül, csak úgy egyedül hagytam el az otthonomat.

Ijedten kaptam jobbra-balra a pillantásom, szívverésem felgyorsult, s jól tudtam, hogy ha tovább toporgok ott egy helyben, akkor ezek az emberek le fognak tarolni. Mindegyikük meg akar majd érinteni, közel akarnak kerülni hozzám, és nem fogják észrevenni azt, hogy ezzel fájdalmat okoznak. Néhány korábbi rossz emlék alapján tudtam, hogy mire számíthatok, így döntenem kellett. Vagy megfutamodom, és próbálom menteni a menthetőt, vagy élve falnak fel, és másnap a szalagcímek majd a halálomról szólnak.

A cövekelést befejezvén, sietve kezdtem futni, s nem sokat gondolkodva, az első ajtón bemenekültem, ami közel esett hozzám, s ami történetesen nagyon is úgy tűnt, mint egy bár, ahol valami oknál fogva csak néhányan ücsörögtek, s azok is italtól fátyolos tekintettel próbálták befókuszálni, hogy mi történik a közelükben.
- Kérem, valaki segítsen! - kiabáltam, miközben az ajtót próbáltam behúzni magam mögött, s csak reménykedtem abban, hogy az utánam csörtető emberek nem fogják betörni az ajtót.


Elle Ray
Mûvészet
Play by :
Scarlett Johansson
Kor :
33
Foglalkozás :
The Queen of Pop
Hozzászólások száma :
55

The old friends - Mason and Elle   Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

The old friends - Mason and Elle

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Archívum :: Játékok-
^
ˇ