One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Ash & Sofia - party in the U.S.A.

Tell me what you want to hear EmptySofia I. Basora
Today at 11:07 am



I kissed a boy and I liked it

Tell me what you want to hear EmptyBlake W. Holden
Today at 10:36 am



Ruby and Wayne - Beautiful stranger

Tell me what you want to hear EmptyWayne Winston
Today at 10:23 am



Work through the night - Myna & Rea

Tell me what you want to hear EmptyMyna Rosegold
Today at 9:18 am



Játékpartner keresõ

Tell me what you want to hear EmptyMirabell Wagner
Today at 7:44 am



Ruby & Millie • kind hearts still break hearts

Tell me what you want to hear EmptyRuby Dayton
Today at 12:18 am



Unexpected journey - Melrose os & Darick

Tell me what you want to hear EmptyDarick Liam Kerrigan
Yesterday at 11:52 pm



Beköltözés az új albérletbe

Tell me what you want to hear EmptyMyna Rosegold
Yesterday at 9:48 pm



Myna történetei

Tell me what you want to hear EmptyMyna Rosegold
Yesterday at 7:29 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 27 25
Diákok 35 30
Törvényszegõk 14 25
Bûnüldözés 9 15
Hivatal 5 7
Üzlet 13 15
Oktatás 7 5
Munkások 14 9
Egészségügy 11 14
Összesen 135 145
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 26 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 2 Bots

Aston Miles, Aveline Everhart, Darick Liam Kerrigan, Erin Watson, Leo Drom, Myna Rosegold, Thaddeus Darnell Wright, Wayne Winston


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Tell me what you want to hear

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Tell me what you want to hear   Tell me what you want to hear EmptySzomb. Ápr. 06, 2019 4:38 pm


what are you hiding from me...?

Még sosem telefonáltam be, hogy nem megyek be dolgozni. Még ha a halálomon is voltam, akkor is szépen betettem a hátsóm a kocsiba, és elfurikáztattam magam az éppen aktuális társammal, és persze a végére ki is zsibbasztottam őket, de a műszak eltelt valahogy. Ha riasztás volt, azt gálánsan rájuk bíztam, ki nem mozdultam a kocsiból, de ott voltam, ha kellett bármi segítség.
Most viszont a tegnap történtek után, nem tehetem meg, hogy csak úgy besétálok, felrepedt ajkakkal, és egy baromi nagy ütésnyommal az arcomon. Nincs kedvem a kérdésekhez, sem a néma, csodálkozó pillantásokhoz, a magyarázkodáshoz, de leginkább Leon az, akit el szeretnék kerülni pár napig. Nem hiúságból – bár az sem egy utolsó szempont –, hanem mert cseppet sem szeretném bevallani neki, hogy tegnap éjjel felkerestem a mappájából kicsusszant címet, az odafirkált időpontban, az éjszakai les viszont nem úgy sikerült, mint ahogy azt eredetileg elterveztem. Nem akartam felfedni magam, és végképp nem akartam beavatkozni az eseményekbe, de végül másképp alakult. Nem sokon múlt, hogy otthagyjam a fogam, ezt én is tudom, tulajdonképpen elég nagy mázlim volt, hogy túléltem ezt a meghitt kis találkozót. De még mindig fogalmam sincs, hogy Leonnak mi köze lehet a dologhoz. Vagy hogy mi az, amit ennyire gőzerővel titkol. Nem vagyok egy faggatózós típus, de most már kezd elegem lenni belőle, hogy ekkora madárnak néz.
Majd kitalálok rá valamit. De egyelőre kimozdulni sincs kedvem. Szerencsére Annie-val sem találkoztam, ergó neki sem kellett kimagyarázni a képem; mióta rajtakaptam őket Damiannel a kanapénkon, nem is látom itthon. Észrevettem, hogy milyen szemekkel nézett rá, és ez már önmagában is aggodalomra ad okot, másrészről Damian is elég érdekes témát kezdett feszegetni, az biztos, hogy semmi jó nem fog kisülni ebből az egészből, de egyelőre még nem volt időm foglalkozni ezzel az üggyel. Annie lelépett a fickóval, így nem tudtam beszélni vele.  Damian pedig ígérete ellenére eddig még nem keresett meg. De hát mit vártam, az a pasas egy végtelen gyökér.
Miután kitöprengtem magam a lehetetlen férfiakon, úgy döntöttem, ha már úgyis remeteéletre ítéltem magam, akkor csapok egy egyszemélyes wellness hétvégét. Órákon keresztül áztattam magam a kádban, az összes létező fürdőcuccot beledobálva, amitől természetesen végül az egész fürdőszobát eláztattam, leginkább habbal. Borzasztó sok habbal. De összességében egész jó móka volt. Feltakarítani még nem volt kedvem, szóval inkább átmasíroztam a konyhába, keshudiót karamelizáltam, és összedobtam valami fincsi, random ötlet vezérelte indiai kaját. Majd áttelepedtem a szobámba, hogy tetőtől talpig beolajozzam magam, már majdnem végeztem is, mikor valaki csengetett.
Mégis ki a fene lehet az? Krémesebb vagyok, mint valami habos sütemény, akárki legyen is az, biztos, nem öltözöm fel a kedvéért. Inkább elküldöm a búsba. Ezzel a szándékkal ki is csörtetek a bejárati ajtóhoz, és a kémlelőnyílást félrehúzva, meg is lesem, hogy… Te jó Isten, ilyen nincs! Mit keres itt?
- Leon? - nyitom résnyire az ajtót, hogy abbahagyja a csengő nyomkodását, és tudjak is vele kommunikálni, de a biztonsági láncot nem oldom le, és erre momentán rengeteg okom van: kezdve azzal, hogy anyaszült meztelen vagyok, így be is húzódóm teljesen az ajtó mögé; nem akarom, hogy meglássa az arcom, elvégre pont miatta nem mentem be dolgozni; és három… mi az ördögöt keres itt?
- Most... nem igazán alkalmas. Miért jöttél? – Talán furcsállja, hogy nem engedem be, ahogy azt is, hogy még az orromat sem dugom ki hozzá, de ez van.
- Nem műszakolnod kéne? - ráncolom a homlokom egy kicsit megzavarodva.

Raina Robbins
Bûnüldözés
Play by :
Àstrid Bergès-Frisbey
Kor :
27
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
70

Tell me what you want to hear Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell me what you want to hear   Tell me what you want to hear EmptyPént. Ápr. 12, 2019 7:45 am


Raina & Leon

Mikor Bowman közölte, hogy pár napig más lesz a társam, rögtön meg is kérdeztem, hogyhogy? Mivel nála sosem lehet tudni, elsőre arra gondoltam, hogy valami új csapatépítős dolgot talált ki, na de könyörgöm, senki nem lehet olyan félkegyelmű, hogy a jól összeszokott párokat szétszedi holmi ilyesfajta dolog érdekében, mellette meg tizenakárhány projekt bukik meg emiatt. Meg lévén reggel láttam, hogy mindenki más a saját társával indul útnak, már odamentem hozzá és megérdeklődtem, hogy mi az oka annak, hogy Raina ma nincs itt?! Nem volt jó előérzetem ezzel kapcsolatban, és a „beteg" egyszerű indoklást nem igazán állt módomban elfogadni. Szóval írtam neki üzenetet, amivel csak az volt a probléma, hogy kurvára nem reagált rá. Sem a hívásomra. Idő közben meg nem volt időm rá, aztán az is beugrott, hogy baszki, ma kellett volna visszamennem kontrollra a lábam miatt. Szóval mentve, ami menthető, gyorsan elkérezdkedtem, mert nem egyszerű új időpontra szert tenni.
Így történt, hogy itt ücsörgök egy órája, de már kezdem kurvára unni. Unalmamban még három SMS-t bombáztam Rainára, amire eddig még mindig semmi válasz nem jött.
Ahogy az asszisztensnő újból kidugja a fejét az ajtón, már kapok is az alkalmon és megérdeklődöm, hogy mi a teendő.
- Elnézést, reggel nyolcra volt időpontom. Tény, hogy kicsit elkéstem... – lesek az órámra, ami már délután egyet mutat – de nem lehetne, hogy rám néznek valahogy... mostanában?
- Nézze fiatalember, ez a rengeteg ember mind arra vár, hogy „úgy mostanában ránézzenek". Jöjjön vissza este hétre a rendelés végére, ha már elfelejtette az időpontját, ez a legtöbb, amit tehetek. – Remek. A jó hír az, hogy elintézem ma ezt is. A rossz hír az, hogy már nem éri meg visszamennem erre két órára a munkába. Jeffnek is adtak addig valami papírmunkát az irodában, a végén még engem is befognának, azt pedig utálom. Dobok egy üzenetet Bowmannek, hogy ez el fog húzódni, úgyhogy ha nem gond, holnap találkozunk legközelebb.
A kocsimba pattanva rápillantok még egyszer a telefonomra, ahol a válaszok száma Rainától még mindig egyenlő a nullával, így úgy döntök, hogy felnézek hozzá egy kis vitamin bombával. Ha már úgyis beteg ugyebár... Ami már önmagában is érdekes, mert Raina ha a halálán van, akkor is becincálja magát a munkába.

Felcaplatok a gyümölcssalátával a kezemben és erőteljes kopogást mérek az ajtóra. Meg még kettőt a biztonság érdekében. Mikor végre résnyire nyílik az ajtó, felpillantok, de sehol senki. Csak a hangját hallom.
- Szia. Ez egy hosszú történet. Voltam, csak közben rájöttem, hogy valamit elfelejtettem – mondom a kérdésre és értetlenség ül ki az arcomra. Az orrát sem dugja ki, gyanús ez nekem.
- Mivel küldtem úgy öt üzenetet meg hívtalak is, így gondoltam, megnézem, élsz-e még? – kúszik fel a hangom egy kicsit magasabbra a végén. Érdekes a szituáció, az már egész biztos.
- Beengedsz? – teszem fel a kérdést, bár a „nem igazán alkalmasból” nem arra következtetek, hogy... most alkalmas lenne. Mellesleg a hangja sem utal semmiféle megfázásra. Persze ettől lehet más a dologban– Nem zavarok sokáig, csak látni szeretném, hogy jól vagy-e vagy keressek magamnak más társat? – heccelem kicsit. – Hoztam egy jó nagy adag vitaminbombát is – próbálkozom, mert nekem nagyon sántít ez az egész és a végére akarok járni a dolognak. Jobb lesz, mert úgyse tudok a seggemen maradni. – Meg magamat.  



Leonel Freeman
Bûnüldözés
Play by :
Vinnie Woolston
Kor :
30
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
74

Tell me what you want to hear Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell me what you want to hear   Tell me what you want to hear EmptySzomb. Ápr. 13, 2019 7:11 pm


what are you hiding from me...?

Leon látogatása kellően váratlanul ér ahhoz, hogy abszolúte megakassza, és kétes kilátásokba helyezze az amúgy lassan mesteri szintekre emelt kamu-gyógykúrámat.
Sosem látogatott még meg. Annyira sosem, hogy eszembe sem jutott, hogy esetleg képes lenne rá. Ez viszont így összesítve elég nagy pech. Fogalmam sincs, hogy mit kezdjek vele. Nagyon gyorsan ki kell találnom valamit, mert se kint nem tarthatom sokáig, se be nem engedhetem. Harmadik verzió pedig egyelőre nem nagyon jelentkezik a fejemben.
Rájött, hogy valamit elfelejtett?
- Ha ezzel rám célzol, akkor jó későn jutott eszedbe – jegyzem meg, és egy apró mosoly máris megjelenik az arcomon. Húznom kell az időt, míg kitalálok valamit.
- Mi? – lepődöm meg a hallottakon. Nem láttam, hogy keresett, mert miután nagy nehezen rávettem magam, és felhívtam Bowmant, rögtön ki is kapcsoltam a mobilomat, nehogy rám telefonáljanak, hogy mégis be kell mennem. – De hát miért? Nem szokásom csak úgy suttyomban feldobni a pacskert – viccelődöm vele, de akaratlanul is eszembe jut, hogy ettől függetlenül tegnap mégis majdnem összejött.
- Hát, nem is tudom. Attól függ, meg tudsz-e győzni – cicázok vele egy kicsit, mikor kerek perec rákérdez, hogy beengedem-e. Jaj, baszki. Nem lehet. Akkor rögtön lebukok, és épp ezt akartam elkerülni.
- Nem vagyok a halálomon, csak… összeszedtem egy nem túl esztétikus problémát. De pár nap és túl leszek rajta, szóval meg ne próbálj lepasszolni – pirítok rá a végén, bár tudom, hogy csak viccel. És még ajándékot is hozott. Micsoda gentleman. Kár, hogy jelenleg épp elég pipa vagyok rá. Bekamuzhatnám, hogy van nálam valaki, és azzal tutira leráznám. De annyit nem tudom, ér-e a dolog. Azzal csak csöbörből vödörbe jutnánk, és holnaptól ezen a szálon is csak még nagyobb gubanc várná, hogy kibogozzuk végre valahára. Nem tudom pontosan, hogy hányadán is vagyunk, csak azt, hogy bármennyire is próbálok eltekinteni a ténytől, az a helyzet, hogy baromira bejön, és azt gyanítom, én sem vagyok teljesen semleges nála. A gyomrom most is bizsereg, már a gondolattól is, hogy odakint ácsorog. Csak túl sok a rendezetlenül hagyott téma, mert ahhoz már mindketten túlságosan büszkék és önfejűek vagyunk, hogy felhozzuk egymásnak.
- Alakul – jegyzem meg a kampánybeszédére, de még mindig fogalmam sincs, hogy mit találjak ki. – De ne fáradj, Rómeó, nem akarnám, hogy így láss. Tudod. Női hiúság. – Azzal meg is fordulok, immár szemben ácsorogva a majdnem csukott ajtóval, és hirtelen meg is száll az ihlet. Valami egészen gonosz, de nem tudok ellenállni neki. Egy picit kijjebb lépek az ajtó és a fal közé nyitott, apró kis résbe, így láthatóvá válik a lábfejem, a bokám, majd a térdem, és egészen a csípőm külső vonalától kezdve az egész lábam egy kábé öt-hat centis csíkban, ami még nem láttat túl sokat, de az tökéletesen leszűrhető belőle, hogy egyáltalán nincs rajtam ruha.
- Hidd el, te sem akarnál így látni – teszem hozzá, csak úgy, hogy hecceljem egy kicsit, mintha észre sem vettem volna, hogy kimozdultam a takarásból. Kíváncsi vagyok a reakcióra. Lényegében ötven-ötven százalék. Ha rosszul érzem, és nem igazán érdeklem, akkor ez elég nyomós érv lesz, hogy hátraarcot vágjon, és elmeneküljön a szituációból, még mielőtt bármi hülyeség lenne a vége, mint abban az Isten háta mögötti kunyhóban. És akkor nyert ügyem van.
Ha viszont tényleg húzza hozzám valami, nos, akkor igazán kíváncsi leszek, hogy mit lép. És ez most megér némi kockáztatást is.  

Raina Robbins
Bûnüldözés
Play by :
Àstrid Bergès-Frisbey
Kor :
27
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
70

Tell me what you want to hear Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell me what you want to hear   Tell me what you want to hear EmptySzomb. Ápr. 20, 2019 2:28 pm


Raina & Leon

- Nem, most kivételesen nem téged – nevetgélek, ugyanis volt már rá példa, hogy útközben elfelejtettem, hogy fel kellene vennem, pedig persze meg volt beszélve. Vannak időszakok, amikor az agyam olyan, mint a szita. – A kontrollt a lábammal – teszem hozzá, hogy értse a dolgot. Semmi kedvem nincs még ma egyszer becammogni a kórházba, de muszáj lesz, lévén „ezt nem lehet elviccelni", ahogy az orvos mondta.
- Elhagytad? – kérdezem, mikor meglepődik azon, hogy hívtam már. A hangjából hallom, hogy tényleg nem tudott róla, ami azért jó hír, ugyanis akkor nem csak engem ignorált ezek szerint. – Hát ez sajnos nem szokás kérdése, bárhogy is nézem – váltom komolyra a szót. Nem mondom, hogy aggódtam érte, pedig de, megfordult a fejemben, hogy mi van, ha baja esett és ennek hatására meg eléggé rossz érzés fogott el.
Megforgatom a szemem a megjegyzésére. Persze, meg tudnám győzni, és mindjárt meg is fogom, ha máshogy nem megy. Nem tetszik nekem ez, hogy az orrát se dugja ki az ajtón, ez valahogy csak gyanús...
A „nem túl esztétikus problémára" pedig értetlenség ül ki az arcomra.
- Micsodát? – vágom rá. – Kitalálom, másnapos vagy... – Ennél jobb tippem nincs. – De úgy már láttalak, úgyhogy egész nyugodtan engedj be – próbálok rá hatni kicsit. Remélem csak ennyiről van szó, és nem másról. Ha viszont nem enged be, akkor sosem derül rá fény. És ez már kezd egy kicsit felidegesíteni. Még az ajándékot is bevetem, de nem sok sikerrel járok.
- Ugya... – kezdek bele, de a szó rögtön a tokomon akad, mikor megpillantom a totál fedetlen lábát és csípőjét. Most ezt direkt csinálja? Persze, hogy direkt, folyton ezt játsza! Lehet, hogy van nála valaki és éppen félbeszakítottak valami jó kis programot. Azzal nyugtatom magam, hogy Raina nem maradna itthon kamudumával egy pasi kedvéért.
- Hát... én ezt nem mondanám – köszörülöm meg a torkom és a szám szegletébe halvány mosoly ül. Ha már így játszunk, akkor legyem, beszállok én is.
Közelebb lépek az ajtóhoz egy kicsit és jobb kezem ujjai a résnél a térdéhez érnek, csak finoman, majd lassan feljebb is kúsznak a csípőjéig. Ott aztán megállok egy pillanatra, hogy lerójak két kisebb kört és ha elérem a karját, annak mentén a zárig barangolok, hogy egy egyszerű mozdulattal kiakasszam a láncot. Még a végén valami hasznát is veszem a múltamnak.
- Remélem nem gondoltad, hogy egy ilyen aljas húzás után majd nem fogok a tettek mezejére lépni... Júlia – Ha már Rómeó. Fogalmam sincs, mi a jó ég történik kettőnk között, események sorozatát nem igazán tudok hova tenni, ahogy azt sem, hogy nyilvánvalóan mind a ketten vonzódunk a másikhoz, nem is akárhogyan. Egyik percben aggaszt, a másikban meg feldob. Egyelőre az első felé egy kicsit jobban billen a mérleg...
Ahogy kimondom az előző mondatot, már óvatosan kijjebb is nyitottam az ajtót és fél lábbal már a lakásban is vagyok.
- Van úgy tizenöt másodperc előnyöd, hogy magadra kapj valamit. Ha ez nem történik meg... meggondolatlan leszek – sóhajtok egy színpadiasat. Már éppen eléggé feltüzelt azzal, hogy egy kis rálátást engedett a fedetlen testére...



Leonel Freeman
Bûnüldözés
Play by :
Vinnie Woolston
Kor :
30
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
74

Tell me what you want to hear Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell me what you want to hear   Tell me what you want to hear EmptyVas. Ápr. 21, 2019 10:30 pm


what are you hiding from me...?

Hallom a nevetését, és én is elmosolyodom. Tudom, mire gondol. Tényleg otthagyott már párszor, még nincs teljesen hozzám szokva, bár aláírom, olykor még magamat is képes vagyok meglepni.
- És? Nem kell levágni? - tudakolom, hogy végül mit mondtak, mikor elárulja, hogy tulajdonképpen a kontroll miatt nem melózik most is.
- Nem, csak kipurcant, és eddig nem volt kedvem újraéleszteni - vonok vállat, mikor rákérdez a telefonra. Végül is hellyel-közzel valami hasonlóról van szó. De úgy látszik, vele kapcsolatban elszámítottam magam. De tényleg nem gondoltam, hogy képes, és meglátogat. Vajon ezt kollegiális szívességből teszi? Fogós kérdés.
Hallom a hangján, hogy megpróbálja komolyra terelgetni a szót, az más kérdés, hogy hagyom-e neki. Mikor elhangzik a szájából a másnaposság gondolata, be kell látnom, hogy nem is olyan rossz.
- Gratulálok, ön nyert egy páros uszoda belépőt - pillantok a konyhába valami ötletért, valóban ott ficeg két papiros a hűtőre csippantva - vagy egy igény szerinti időpontban felhasználható, frissítő ülőmasszázst, kifejezetten szolgálatban lévő zsaruknak ajánljuk. - Vagyis eszem ágában nincs tiltakozni, tökéletesen kitalálta nekem a kizárása indokát.
- Azt szorozd meg legalább hárommal - gondolok vissza a legutóbbi alkalomra, mikor mellette ébredtem, és... két másodperccel később elhánytam magam. Fel is kuncogok az emléktől. Pedig... az az este csak utólag volt vicces. Jarőrködöm egy ideje, és persze mindig benne van a veszély, de mostanában valahogy kezdenek elszaporodni a "reggelre hajszál híján meghaltam" helyzetek.
Ezzel együtt azért érzékelem, hogy nem játszhatok vele örökké, és habár elég kitartó ám tűnik, lassacskán biztos kezdi majd türelmét veszteni.
Szóval lépek.
Mégpedig oldalra, hogy a saját szemével is láthassa, mi a helyzet. A megjegyzésén elmosolyodom. Hát persze, pasiból van, naná, hogy érdekelné a látvány. Ahogy a kapitányságon kábé minden hímnemű példányt. De az ő esetében valahogy sosem zavar, ha azt látom, vetkőztetne tovább is a tekintetével. Általában nekem is nehezemre esik megállnom, hogy ne legeltessem - nagy titokban - az izmain a pillantásom. Vagy a markáns arcvonásain. Néha úgy érzem, egészen bele tudnék szerelmesedni ebbe a pasiba, ha nem lenne a társam. És nem lennék róla tökéletesen meggyőződve, hogy ennek csak rossz következményei lehetnek. Talán egy extrán rövid, felhők között repdesős pár napot leszámítva.
A gondolataimból az szakít ki, hogy megérinti a lábamat. A szemeim azonnal elkerekednek, még jó, hogy nem láthatja, és szólásra nyitom a szám, de még mielőtt valami olyasmi bukna ki rajta, amit nem akarnék, inkább gyorsan vissza is csukom. Baszki. Ez… határozottan nem úgy tűnik, mint aki visszavonulót készülne fújni.
Vagyis most már eldőlt: tuti nem engedem be. De azért nem mozdulok egy milliméterrel sem távolabb az ajtóból. A levegőt is visszatartva követem az érintése útját.
Az ujjbegyével érezheti, hogy a bőröm mennyire hűvös-bársonyos, hiszen az imént kentem magamra egy tonnányi krémet, itt-ott talán még az olaj meg sem száradt teljesen.
- Hátömm… - Ezek után nehéz megszólalni. A hangomra ráférne egy alapos köszörülés, de azért sem. Inkább nyerek egy nagyot. – Azt inkább hagyjuk, hogy mit gondoltam – maradok ennél a verziónál. Talán most már én sem tudnám megmondani. Hát, erre nem számítottam.
Elsőre fel sem fogom, hogy kiakasztotta a láncot, akkor kapcsolok csak, mikor már fél lábbal a lakásban jár.
- Leon, ez nem jó öt… - mondanám, és próbálok nem elgondolkodni rajta, mit is jelent nála a meggondolatlan verzió, de szerencsére olyan sok időm nincs eltöprengeni rajta, egy suhanós, selymes tapintást érzek a bokámnál, és már csak a macskám farkát látom eltűnni az ajtókeret mögött.
- Jézusom. Lucifer! Gyere vissza – toporgok az ajtó mögött. Most már a fél fejem is kidugom, hogy lássam, erre iszkol ez a kis dög, és persze Leonnal találom szemben magam, egyelőre még a szebbik orcámmal. – Na, jó. Lehet róla szó, hogy beengedlek – adom be a derekam, és a tekintetem óvatlanul bele is fut a pár centire lévő, kék íriszeibe.
- Viszont most krémeztem be magam, és ennek még alsó hangon legalább egy negyed óra, míg megszárad. Szóval két feltételem van: visszahozod a macskám. És beköthetem a szemed – harapok az alsó ajkamba. Egyrészt: mert nem hiszem el, hogy ezt kimondtam, másrészt mert… egy kis fáziskéséssel bele is gondoltam. De ha kimondtam, akkor most már tartom is hozzá magam. Megacélozom a pillantásomat. Kész. Passz. Ezek a játékszabályok.


Raina Robbins
Bûnüldözés
Play by :
Àstrid Bergès-Frisbey
Kor :
27
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
70

Tell me what you want to hear Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell me what you want to hear   Tell me what you want to hear EmptyHétf. Ápr. 29, 2019 11:55 pm


Raina & Leon

Furcsa ez az egész helyzet és egyben gyanús is, de ha beledöglök is kiderítem, hogy mi folyik itt. Kétlem, hogy beteg lenne. Engem nem ver át, az tuti!
- Hát, azt még nem tudom, mert majd később kell mennem, estefelé, de azért reménykedjünk a legjobbakban – húzom el a szám. Sosem voltak a kórházak a kedvenceim, de ezen túl kell esni és kész. Ettől függetlenül nagyon remélem, hogy semmi ilyesmi nem forog kockán, minthogy le kellene vágni. Azt már hamarabb megtették volna. Gondolom.
Első körben tényleg arra tudok gondolni, hogy másnapos lehet, de hát annyira csak nem rúghatott be, hogy nem tudja beszenvedni magát a munkába, vagy de?
- Hát ez igazán jól hangzik. Úgyis már idejét sem tudom, mikor voltam utoljára uszodában. Semmi másra nem is vágyom jobban, mint egy jó úszásra. – Még ilyen hülyeséget. Merő irónia hallatszik a hangomban és az is, hogy a mondandóm végére el is mosolyodom. – A masszázst viszont mindenképp be fogom hajtani. – Ha annál viszont valóban háromszor rosszabb, mint a múltkor volt, akkor az tényleg durva lehet. Na, nem mintha akkor nem lett volna önmagában és még olyan ramaty állapotban is szép, de azért meg kell hagyni, majdnem kihívtam a papot aznap reggel. Úgyhogy most akkor, ha valóban ez a baj, akkor inkább bele sem gondolok, hogy festhet. Ahogy viselkedik, az viszont egy cseppet sem azt mutatja, hogy olyannyira szarul lenne, hiszen akkor nem csinálná ezt, amit. Nekem senki ne mondja, hogy merő véletlen, hogy kivillan az egyik lába és a csípője. A tekintetem szépen lassan fel is siklik a bokájától egészen addig, mígnem a falapba ütközik. Mintha teljesen magától reagálna a testem a látványra, már kapok is az alkalmon és alig érintve húzom végig az ujjaim a bőrén, felszakadva velük egészen a zárig.
A reakciójára széles vigyor kúszik az arcomra, és már beljebb is tessékelem magam a lakásba, de közben a lábamnál hirtelen elsuhanó macska ki is zökkent rendesen.
- Lucifer? Nem is tudtam, hogy van macskád. – Ez a nő mindig képes meglepetést okozni. Ahogy összetalálkozik a tekintetünk, szemem automatikusan végig pásztázza az arcát, de abszolút nem úgy tűnik, mint aki háromszoros másnaposságban szenvedne. Az értetlenség hamar ki is ül az arcomra, de aztán a macska után pillantok. Beadom Raina kezébe a gyümölcssalátát.
Hogy bekrémezte magát? És be akarja kötni a szemem? Ez a kettő már önmagában is eléggé beindítja a fantáziám, nemhogy együtt. Nem igazán értem, mi ezzel az egésszel a célja, de mivel Raináról van szó, így egy percig sincs biztonságban az ember... Cáfolja meg bárki!
- Fogalmam sincs, mi a terv. Legyen. De csak azért, mert már nincs értelme hazamennem, mielőtt még bemegyek a kórházba. Amúgy semmi kedvem nincs az ilyen szembekötősdihez. Csak mondom – mormogom, majd hátraarcot vágok és körbenézek, merre lehet a szökevény.
- Lucifer! Cicicicicc – ciccegek egy-kettőt a lépcsőházban, majd megpillantom egy félemelettel lejjebb a virágcserép mögött. Közelítek felé, de ahogy látom, nem annyira vagyok neki szimpatikus, mert fújni kezd rám. – Na. Ne emberkedjél, gyere, jó buli vár odabent – nyúlok gyorsan a grabanca után és a hónom alá csapva vissza is caplatok vele az ajtóig, ahol beljebb is tessékelem gyorsan.
- Na, akkor most már bejöhetnék? – érdeklődöm. – Szerintem inkább játsszuk úgy a dolgot, hogy egyszerűen csak nem nézek oda. Vagy... bekötheted a szemem, de akkor el kell terelned valahogy a gondolataim arról, hogy nem látok – ajánlok alkut neki. Nem annyira csípem, ha vakon kell lennem, kivéve, ha valami oka van, és az az ok igencsak nyomós és izgalmas.



Leonel Freeman
Bûnüldözés
Play by :
Vinnie Woolston
Kor :
30
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
74

Tell me what you want to hear Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell me what you want to hear   Tell me what you want to hear EmptyPént. Május 03, 2019 1:34 pm


what are you hiding from me...?

Szóval a kórház előtt ugrott be hozzám. Vagyis úgy tervezte, hogy néhány óráig itt marad. Hm. Hm. Ennyi ideig sehogy sem tudom elkerülni, hogy meglássa az arcom. Nem is tudom, hogy mit csináljak vele. Miért épp most kellett beállítania...? Bármikor máskor szívesen fogadnám, és tulajdonképpen ez egy egész kedves gesztus tőle. Ha nem engedem be, a múltkori visszautasításom után, az ő büszkeségével aligha lenne legközelebb. Halkan felsóhajtok. Egészen ijesztő, de ez már-már úgy hangzik, mintha… céljaim lennének vele. Pedig nincsenek.
- Akkor majd szólok pár szót az érdekedben Bowmannél, hátha a kedvedért rendszeresít nekünk valami zsaruwellness kedvezményt. – El tudnám viselni, ez mondjuk igaz. De az én hangomon is hallhatja, hogy csak húzom az agyát. Mondjuk, ha valaki kedvéért rá tudnánk venni ilyesmire, az tényleg ő lenne. – Az is lehet, hogy grátiszban még társaságot is kapsz.
Ettől függetlenül a másnaposság duma nem hiszem, hogy beválik. Mire észbe kapok, fél lábbal már bent is van a lakásban, mikor Lucifer kihasználja a szerencsétlenkedésünket. Hármunk közül legalább ő észnél van.
- Bizonyám. Magával az ördöggel élek együtt. – És sokat nem is túlzok, Luci nagyrészt fekete, itt-ott fehér foltos kiscica. Átveszem tőle a gyümölcsöket, és ahogy az ördögbébim után oson, ki is lesek utánuk.
- Hát persze – helyeslek, nyilván csak azért akar bejönni, mert már nincs értelme hazamennie. A macskabegyűjtő módszerein azért elvigyorodom, de nyomban az ajkamba is harapok, mikor újra az ajtó elé érnek. Lucifert betessékeli, és az a helyzet, hogy be kellene zárnom az ajtót, ha nem akarom, hogy újabb túrára szottyanjon kedve.
- Máris alkudozol? – vonom fel a szemöldököm, ahogy ismét kipillantok rá.  – Fordulj meg.
Ha megteszi, most már tényleg kiállok az ajtó takarásából, és a fogason lógó sálammal be is kötöm a szemét, de mielőtt elengedném, csak a feeling kedvéért odahajolok a füléhez.
- Elterelem én, ne aggódj – duruzsolom halkan, azzal a keze után nyúlok, hogy átvezessem a küszöbön. – Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel – fűzöm hozzá szórakozottan, ha már egyszer Luciferünk úgyis van. Bezárom az ajtót, és a kezét el nem engedve, elindulok vele a szobám irányába.
- Lássuk, mennyire bízol bennem – mosolyodom el. – Az előző társammal egyszer elküldtek egy ilyen tréningre, ahol az érzékszerveinktől megfosztva, csak egymásra hagyatkozhattunk. Elég bizarr volt – vallom be, de ez most valahogy máris izgalmasabb. Mondjuk, mert jelenleg én látok, az én lakásomban vagyunk, és nem utolsó sorban, a pasas így is tökéletesen képes megbolondítani az érzékeim.
- Vigyázz, küszöb – figyelmeztetem, mielőtt orra bukna benne itt nekem. – Oké. Hova szeretnél ülni? Vagy egy fotel, tele ruhákkal, krémekkel és női kacatokkal. Egy másik, Luciferrel. És van az ágy – sorolom fel az elméleti választási lehetőségeket, de még mielőtt kimondaná, hogy az ágyat választja – vagy bármi mást –, úgyis oda vezetem.
- Itt a rács – teszem rá a kezét, hogy magától is el tudjon helyezkedni. – Nyugi, már csak tíz percet kell kibírnod, az nem olyan vészes – vigyorodok el, lehet, hogy ő kevésbé, de én roppantul élvezem a helyzetet. Ráhuppanok én is a matracra, és át is gurulok a másik oldalra, az éjjeli szekrényig, aminek ki is húzom a fiókját, és amint letelepedett, közelebb is araszolok hozzá.
- Kényelmes? – érdeklődöm, és a kezem meglepetésszerűen a jobb térdére csúsztatom. – Szóval azt szeretnéd, hogy tereljem el a figyelmed? – Azzal finoman lejjebb nyomom a lábát, ha nem lenne mind a kettő kinyújtva, és amint ez megtörténik, bármiféle figyelmeztetés nélkül rájuk telepedek, hogy tökéletesen szemben legyünk egymással. A ruhátlanságom ténye pedig, azt hiszem, mindkettőnk számára pillanatokon belül hozzáteszi a helyzethez azt a bizonyos, bőr alá kúszó izgalmat, amit lehetetlen figyelmen kívül hagyni ebben a szituációban. Ugyanakkor, nem teszem teljesen egyértelművé számára, hogy mi is a célom vele. Játék? Vagy több annál?
- Na és, mire gondolsz most?- teszem fel a provokatív kérdést, a vonásait figyelve. Vele akarok cicázni, de érzem, hogy a bőröm itt-ott nekem is bizseregni kezd. Pedig én látom őt, vajon milyen lenne, ha csak a képzeletemre hagyatkozhatnék?


Raina Robbins
Bûnüldözés
Play by :
Àstrid Bergès-Frisbey
Kor :
27
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
70

Tell me what you want to hear Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell me what you want to hear   Tell me what you want to hear EmptyVas. Május 05, 2019 10:54 am

+16


Raina & Leon

- Ha te is ott leszel, halott ügy. Esélyed sincs rábeszélni. Ha azt mondanád neki, hogy ketten mehetek el vele, akkor esetleg elgondolkodna a dolgon – hümmögök. Ami azt illeti, mostanában rájött szerintem, hogy Rainával kezdünk elég jól kijönni és rz nem tetszik neki annyira. Még szerencse, hogy csak ezt sejti és azt nem, hogy milyen szerencsétlen egy helyzetben vagyunk, mert hát be kell valljuk, abban vagyunk. Nyakig. Még én magam sem igazán tudom, mi történik, de az biztos, hogy ez már nem egészen egy alap munkakapcsolat, ami kettőnk között megy.
Nem annyira hiszem el, hogy a másnapossággal küzd. Valami más van a háttérben, de ki fogom deríteni, ez biztos. Ha beenged, persze, ami már önmagában is nem túl egyszerű küldetés. Bár fogalmam sincs, mit művel, ezzel, hogy kivillantja az ajtó mögül a fedetlen lábát, azt ugyan biztos nem éri el, hogy elmenjek innen. Vajon azt gondolja, hogy ezzel elijeszthet?
- Ez a formája még egészen barátságosnak mondható – nézek a macska után, aki villám gyorsan inal ki a lábam mellett. A kis szökevény.
- A lételemem az alkudozás, nem tanultad még meg? – pillantok rá, vagyis a félig kikandikáló arcára felhúzva a szemöldököm. Gyakran csinálom ezt, Rainával pedig általában jól tudunk kompromisszumot kötni, kivéve amikor direkt az a célja, hogy felidegesítsen. Szerintem egyébként néha tényleg ez vezérli. Betessékelem a macskát és beljebb lépek, aztán halkan felmorranva megfordulok.
- Nem értem, mire jó ez... – morgolódom. Nem szeretem elveszíteni egyik érzékszervem sem. A látás pedig elég fontos lenne, ami azt illeti, de mindegy most már, mivel kurva kíváncsi vagyok, már csak azért is a végére járok a dolgoknak, ha kell, akkor ily módon. Persze már kap is az alkalmon. Nem sok jót sejtek, ha Rainából indulok ki, de azért próbáljuk meg, egyefene. Ahogy a fülemhez hajol már végig is fut rajtam a borzongás, majd megragadom a kezét és engedem, hogy vezessen.
- Már azóta felhagytam, hogy kineveztek a társaddá – forgatnám meg a szemem, ha látnék, de így csak halványan elmosolyodok.
- A bizarrságot átérzem jelen helyzetben is. – Elég bizarr, hogy egy tök meztelen nő vezetget bekötött szemmel a lakásán és emellett még inkább izgalmas. Igazából már most megszabadítanám magam ettől a hülye sáltól, de azért úriember leszek. Egy kicsit még.
- Természetesen az ágyat. Munkás ember vagyok, lepihennék egy kicsit – sóhajtok színpadiasan, majd ahogy a rácshoz vezeti a kezem félülésbe le is heveredek.
- Igen, lehet el is alszom rögtön. – Az idő is nyomott, én sem aludtam túl jól az éjjel, de elaludni azért nem tudnék. – Bár inkább nem, mert mire felébrednék, tuti telerajzolnád a fejem alkoholosfilccel – mosolyodom el, hiszen simán el tudom képzelni róla, hogy megtenné. Ahogy megérzem a kezét a térdemnél, tudom, hogy máris nem bír magával, pedig még csak éppen, hogy betettem a lábam. Na jó, én mondtam, hogy terelje el a figyelmem, amit elég jól csinál, így csak bólintok a kérdésre, amit felém intéz. Nem igazán tudom hová tenni, ami kettőnk között történik, és azt sem tudom, hová vezet, de jelen helyzetben már úgy vagyok vele, hogy nem akarok ellenkezni, ami nálam már igencsak nagy szó.
Amint rám telepedik, megköszörülöm a torkom. Vajon még mindig nincs rajta ruha? Lehet, hogy az imént magára kapott valamit, nem tudom. Nem is tudom, melyik verziónak örülnék jobban.
- Arra, hogy ha ezt tovább folytatod, egy percen belül fordítok a helyzetünkön és magam alá gyűrlek – vágom rá gondolkodás nélkül a választ. Izgalom lesz rajtam úrrá, és a kíváncsiságom is az eget verdesi, így jobb kezemmel a combjához érek és lassan fel is futtatom, egészen a mellének ívéig, ahol az ujjam szépen végig követi az idomokat. Még mindig meztelen. A képzeletem máris képekkel villog az agyamban, aminek hatására nem igazán vagyok képes nyugton maradni. Feljebb ülök kicsit és jobb kezem a csípője mögé simítom lágyan, aztán egy határozott mozdulattal megemelem és már fordulok is vele, ahol aztán óvatosan le is fektetem, majd fölé is magasodom.
- Sajnálom, letelt az egy perc – mondom rekedtes hangon és ajkam az övét keresi, amire hamar rá is lelek és meg is csókolom. Már rég a háttérbe szorultak a gondolatok, a józan ész itt már nem játszik. Egy ideje már afelé sodródunk, aminek az elérése elkerülhetetlen lesz. Ő folyton flörtöl velem -amit még mindig nem tudom, hogy csak azért csinálja, mert az agyamat akarja húzni, vagy tényleg vonzódik hozzám, én pedig képtelen vagyok tovább türtőztetni magam. Elég volt.
- Levehetem ezt a szart? – kérdezem végül halkan. – Jobb szeretném élvezni is a látványt – mosolyodom el és ha nem akadályoz meg benne, már nyúlok is érte, hogy kibogozzam.



Leonel Freeman
Bûnüldözés
Play by :
Vinnie Woolston
Kor :
30
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
74

Tell me what you want to hear Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell me what you want to hear   Tell me what you want to hear EmptyVas. Május 05, 2019 3:04 pm


what are you hiding from me...?

- Bevallom, úgy gondoltam, az egész csapatnak kijárna a kényeztetés. Úgy kollektíve. Egész éves belépéssel. Ki, amikor akar. – Nem azt mondom, hogy legyen ingyenes, bár az sem lenne éppenséggel rossz ötlet, de a kedvezménnyel lehetne motiválni a fiúkat, hogy ne csak az izmaikat tágítsák, hanem a tüdejüket is. Ennyit mára a Raina-féle hogyan reformáljuk meg a világot témában. – De a cél szentesíti az eszközt, lehet, tényleg bedobnám a javaslatot, hogy előbb menjetek el kettesben kipróbálni – szívom a vérét természetesen. – Nem lehet olyan nagy cucc. A zord külső mögött tudom, hogy érző lélek lapul, úgyis feláldoznád magad a közjó érdekében. Vagy tévedek? – vigyorodok el, hát erre kíváncsi vagyok, hogy mit mond. Nehéz megállnom kuncogás nélkül.
Fogalmam sincs, miért cicázom vele, szóban még csak-csak találok rá magyarázatot, na de azzal, hogy kilépek az ajtó mögül? Nehéz elnyomnom a közelében, hogy mégis csak nő vagyok, és nehéz ellenállnom a kísértésnek, hogy ne a férfit lásam benne. Akitől mellesleg, olykor a lélegzetem is bent marad, de azért többségében remekül eljátszom előtte, hogy szó sincs ilyesmiről. Legalábbis, azt hiszem. Ha eltekintünk attól a néhány félresikerült jelenetünktől... És mielőtt reggelig sorolnám a „ha” és „legalábbi” kitételeket, inkább kipukkasztom a fejemben ezt a buborékot.
- Ne hagyd, hogy megtévesszen, reggelente valósággal kipofoz az ágyból. És… nem kedveli túlságosan az idegeneket. – De azt hiszem, későn szólok, mert mielőtt még Leon lerakná, Luci drágám el is kezd ficánkolni, és hogy kiszabadítsa magát, elég rendesen odakap. Úgy hallom, még az anyag is szakadt. Áu. Ez fájhatott. Miután a cic beslisszol a lábam mellett, fel is pillantok rá, és látom is, hogy a felsője megsínylette a csatát.
- Hupszi. Úgy látom, még van mit barátkoznotok – kukkantok ki rá beharapva a felső ajkam, egy bűnbánó mosollyal.
- Lesz is még rá lehetőség, de az induló játékszabályokat be kell tartani. Mondjuk arra jó, hogy ne flangáljak előtted teljesen meztelenül – lebbentem fel előtte a leplet a tulajdonképpeni lényegről. – De ha már alkudozni akarsz, a fürdőszobába is bezárhatlak addig – mosolyodok el halványan. Kétlem, hogy ezt a verziót választaná. Te jó ég… a fürdőszoba úszik. Erről meg is feledkeztem.
Mosolygok a morgolódásán, én is sok mindennel felhagytam, mióta a társammá nevezték ki. Például a randizgatással. Nem feltétlen van túl nagy összefüggés a kettő között, inkább csak afféle párhuzamosan zajló események, de kábé akkortájt kezdődött. A megjegyzésén felnevetek. Na jó, lehet, hogy ebben igaza van, ez sem sokkal kevésbé bizarr.
- Ezt jól látod, remek Jigglypuff tudok lenni. – Nem hiszem, hogy ismeri, de volt az a Pokemon, aki imádott énekelni, de mivel altatódal volt, mindenki horkolt, mire befejezte, ő pedig bosszúból összefirkálta az arcukat, mire felébredtek.
Leül, és ideiglenesen meg is vakíttatott, vagyis eddig minden a terv szerint halad. Merthogy időközben tervem is akadt.
- Akkor lazítok egy kicsit a munkás emberen - kezdem el gombolgatni az ingét, és közben hagyom, hogy végigsimítson a combomon, az oldalamon, egészen a mellemig, de mire megfognám a kezét, már mozdul is, egy fordulattal az ágyra fektet, és már fölém is magasodik. Ó, te jó ég, nem, nem, nem ez volt a terv! Basszus, lekéstem.
- Nem is telt le – tiltakozom, mielőtt még megcsókolna, de amint elérnek az ajkai, én is viszonzom a csókot. Hátrébb simítom rajta az anyagot, hogy ha segít, akkor le is tudjam csúsztatni a karjain. Tényleg kívánom, és minden porcikája vonz. A háttérben mégis azon töprengek, hogy mit csináljak most. Valamit tennem kéne, mert ez a gyors váltás azt is eredményezi, hogy megint kezd belém szivárogni a pánik. Nagyon-nagyon apró cseppekben, de ha most megadom magam, megint pont akkor fog tetőzni, mint a múltkor, mikor már nem fogja érteni, hogy miért állítom le. És én sem akarom ezt csinálni vele. Akkor már muszáj lesz elmondanom, hogy mi az oka, pedig cseppet sem kellemes történet. A másodpercek viszont telnek és telnek… A kérdése ránt vissza a valóságba, amire már későn is reagálok.
- Nem… ajánlatos – válaszolok reflexből, de ekkora már levette a szeméről a sálat. Húha. Ezek szerint épp az arcomon virágzó sérüléseimben gyönyörködik. Hát, azt hiszem, összességében kijelenthetjük, hogy ezt az akciót rendesen elbaltáztam. Gratulálok, Raina.
- Öm. Ha már úgyis itt napozol rajtam, tudnál adni egy törölközőt? Vagy valamit. Azt hiszem, most már beitta a bőröm az olajat – előzöm meg, még mielőtt szóba hozhatná, hogy mi a nyavalya történt velem. A romantikus jelenetnek sejtéseim szerint ezzel úgyis lőttek. Akkor meg minek fekszem előtte pucéran.
- Ezt addig kölcsön veszem - nyúlok a félig levetett inge után, és a bal csuklójáról lerántva, eltakarom vele a fedetlen mellkasomat.

Raina Robbins
Bûnüldözés
Play by :
Àstrid Bergès-Frisbey
Kor :
27
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
70

Tell me what you want to hear Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell me what you want to hear   Tell me what you want to hear EmptyKedd Május 14, 2019 4:05 pm


Raina & Leon

- Ja, az elég fasza lenne. Abban a rengeteg szabadidőmben biztos állandóan ott lógnék. – Ezzel csak az az egy bökkenő van, hogy rohadtul nincs szabadidőnek nevezett dolgom. Amikor nem dolgozom, akkor is azon a projekten ügyködök, hogy végre valami fogást találjunk a dolgon. Nők tucatjai tűnnek el és nem tudják hozzákötni senkihez. Hát, ilyen nincs. Ezt nem lehet annyiban hagyni és egyébként is nagy fogásnak tűnik. Talán ha ebben jól asszisztálok, akkor eltörlik a lefokozást végre és normális munkát is végezhetek. Ez a járőrködés nem nekem való, Rainán kívül nincs benne semmi izgalom.
- Határozottan tévedsz – vágom rá szemforgatva. Dehogy mennék el Bowmannel sehová. A felvetést sem értem, és azt sem, hogy miért szívj a véremet ezzel állandóan. Lehet, hogy féltékeny. Nyilván nem, de azért jól hangzik a feltételezés.
Nem tűnik nekem betegnek, gyanús a dolog, és az a helyzet, hogy az ilyen megérzéseim általában helytállóak szoktak lenni. Pedig most megnyugodnék, ha nem lenne az, de hát erre nem sok esélyt látok, ami azt illeti.
A macska érezhetően nem túl barátságos, de majdcsak összehaverkodok vele, bár inkább kutya, mint macska.
- A kis rohadék – morranok fel, aztán beljebb tessékelem a lábammal –csak óvatosan-, aztán szemügyre veszem a pólómon lévő ékeskedő hat-hét centis szakadást. – Jössz egy pólóval – pillantok aztán fel és beljebb megyek, aztán... beköti a szemem. Azt hittem, csak viccel. Mondjuk nála tényleg sosem lehet tudni, hogy mikor viccel és mikor beszél komolyan.
- Azzal tulajdonképpen egészen meg tudok barátkozni, ha arról van szó. – Legalább tesztelhetnénk a tűrőképességem, amit az elmúlt időszakban igazán feszegetni látszik a hölgy. És nem is tudom hová tenni a dolgot. Nála sem, de magamnál aztán végképp nem. - A fürdőszobát inkább kihagynám. – Bár lennének helyzetek, amikor nem bánnám, de az nem most van. A bezártságot egyébként is nagyon utálom, szóval ez a lehetőség nem igazán áll fent.
Kényelembe helyezem magam az ágyon, amin igen, tényleg el tudnék aludni, ha úgy adódna, de másra is tökéletesen megfelelne. A picsába. Keresnem kellene valakit, akivel le tudom vezetni a feszültséget, mert akkor legalább már kevésbé lennék ennyire felhúzva, ha Raina a közelemben flangál... meztelenül. Na, mondjuk ez semmilyen helyzetben nem lenne túl előnyös, azt hiszem, mert erre ki nem mozdulna? Szerintem nem igazán létezik férfi.
- Jiggly... mi? – néznék értetlen arccal, ha a szemeim nem lennének teljesen eltakarva., de azért egy félmosoly az arcomra kúszik. Fogalmam sincs, miről beszél. És arról sem, hogy mit művel? Mit művelünk, már megint? Mindegy, most már sajnos vagy nem sajnos, de eljutottam arra a szintre, ahol már nem érdekel, hogy én is nyúlnék felé, bár azt tudom jól, hogy valószínűleg ha megtörténne, amit már jó ideje kerülgetünk, utána mind a ketten megbánnánk.
Nem bírok nyugton maradni, ez a helyzet már túlmegy azon, ahol még parancsolni tudok a vágyaknak. Valóban nem telt le még az előbb említett egy perc, de nekem máris hosszú, monoton perceknek tűnt, így máris cselekvésre szánom el magam. Váltva a karjaimat segítek neki, hogy le tudja hámozni az inget rólam, aztán kezem követelőzően végig is simít a csípőjénél és mire válaszol a kérdésre már ki is oldottam a sálat, hogy aztán egy laza mozdulattal leessen, egyenesen a mellkasára. Mikor tekintetem az arcára fut, pár pillanatig szóhoz sem jutok. Lassan pásztázom végig bőrének minden egyes négyzetcentiméterét és arcomra kiül az értetlenség és az aggodalom. Jóságos ég. Még szó sem jön a számra, csak lassan lekecmergek róla és a takarót egy gyors mozdulattal a mellkasa elé rántom. Ültömben a térdeimre könyökölök és a hajamba túrok, majd vissza is bújok az ingembe.
- Másnaposság, mi? – fordulok hátra és arcomon egyszerre tükröződik a düh és a aggódás. Nem tudom, kinek köszönhetőek az ütésnyomok az arcán, de az biztos, hogy ha megtudom, szétverem.
- Mi történt? – kérdezem kertelés nélkül, aztán rögtön hozzá is teszem: - Eszedbe ne jusson másik hülye mesét kitalálni, Raina! – Az igazságot akarom. Nincs jó előérzetem, szerintem valami olyasmibe ütötte az orrát, amibe nagyon nem kellett volna, de ne legyen igazam. Bármi is van a dologban, ez nagyon nem tetszik nekem. Visszafordulok felé és jobb kezem hüvelykujjával nagyon óvatosan végig simítok az egyik kékes-lilában ékeskedő folton. – Ki tette ezt?



Leonel Freeman
Bûnüldözés
Play by :
Vinnie Woolston
Kor :
30
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
74

Tell me what you want to hear Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell me what you want to hear   Tell me what you want to hear EmptyHétf. Május 20, 2019 11:41 pm


what are you hiding from me...?

Éppenséggel fogalmam sincs, hol szokott lógni a szabadidejében. Akár meg is kérdezhetném, de egyrészt nem vagyok a felesége, másrészt sanszos, hogy decire pontosan azzal van elfoglalva, amit amúgy sem akar az orromra kötni. Már egy ideje.
Szóval tévednék? Lehet, de mostanában elég gyakran szerveznek édeskettes randevút Bowman irodájában. Nem csoda, hogy pletykálnak az emberek. Oké, többségében nem arról, hogy már csak a bor és a cupcake hiányzik az asztalról, hanem inkább, hogy miről folyhat a meghitt diskurzus. Bár... Az a helyzet, hogy talán mégis gyakoribb, mikor a bimbózó románcukról viccelődünk. Nem vagyok inkorrekt Leonnal, nem adok ki semmit azon kevés infók közül, amiket hajlandó megosztani velem, enélkül  is csudajól el tudok szórakozni a többiekkel, mert azért  tényleg zabos vagyok rá. Sokszor előtte sem titkolom. Tudja, hogy sejtem - ami lényegében már felér azzal, hogy tudom -: titkol előlem valami fontosat. A fedősztorik nem állnak elég erős lábakon ahhoz, hogy átverjen vele.
De a macskám visszahozza, aminek határozottan tudok örülni. A "pucéran kergetem Lucifert a lépcsőházban showt" nem bánom, hogy sikerült elnapolni. Luc viszont, úgy tűnik, igen, aminek egyértelmű jelét adja. Leon felsőjén. Mikor felmorran, azért elmosolyodom.
- Hallottad, Lucifer? Jössz egy pólóval - adom tovább én is az üzenetet a macska után fordítva a fejem, majd újra rá, hogy sálat kössek a szemeire. Na persze, meg tud barátkozni a látvánnyal, ezt én sem kétlem, csak nem biztos, hogy viselkedni is tudnánk. Nem is tudja, milyen jó döntés, hogy nem a fürdőszobát választja.
A visszakérdezésre halkan felnevetek: Jigglypuff. Kéremszépen.
- Egy cuki, babarózsaszín, gömbölyded állatka. Pont mint én, nem igaz? - vigyorgok, mert ettől távolabb nem is állhatna tőlem ez a jellemzés. - Aki bosszúból mindenkinek álló falloszokat rajzol az arcára.
Bár talán nem kellene ilyesmiket emlegetnem, mert a mese a végén még valósággá válik. Közelebb telepedem hozzá, és már majdnem sikerül végigvinni a tervem, de az utolsó pillanatban kimozdul, teljesen átrendezve ezzel a felállást. Picsába. A nagyobb gond viszont, hogy így az arcom sem rejthetem el előle tovább. Valahol azért sejtettem, hogy ez lesz a vége, ha mégis beengedem, de talán nem is bánom annyira. Így legalább nem kell tovább kerülgetni a témát, és talán ő is közlékenyebb lesz.
Mikor leveszi a sálat, válaszképp magam elé kapom az ingét, amit aztán egy takarós csereakció keretében vissza is szolgáltatok. Már-már a nyelvemen van, hogy azért nem muszáj olyan gyorsan visszavennie, de inkább csendben maradok. Látom rajta, hogy eléggé kizökkent a színpompás látványomtól, kék és lilászöld, a szemem színéhez abszolúte passzol.
- Másnapos - vonok vállát a fekvéstől kicsit sután, elnagyoltan. Ha nem is én, de a pofonom igen.
Mi történt. Na igen. Pár másodpercet hallgatok, de aztán csak kibököm a választ.
- Ezt én is sokszor kérdezhetném mostanában. - De nem tettem. Nem azért, mert nem érdekelt, hanem mert konkrét kérdés nélkül is egyértelmű volt, hogy elkelne valami magyarázat. A múltkor nemtetszesem jeléül még a kocsiból is kiszálltam, és azt leszámítva, hogy teljesen áthúztam a tervét, és ennek hála két pillanat alatt pisztolycsövet kaptam a homlokomba, az legalább kiderült belőle, hogy valóban van itt valami a háttérben. Mert a mai napig nem győzött meg róla, hogy az ott nem az volt, aminek látszott. Ide is jött valami sebtében kreált magyarázat, de már nem is igazán emlékszem, mit mondott, miért nem akart beavatni, mit is csinálunk ott voltaképp.
Mindegy is, a lényeg, hogy ezt az egy esetet leszámítva nem hisztiztem látványosan, sőt, nem is faggatóztam direkt kérdésekkel, ő dolga, mit csinál, de akkor ne várja, hogy cserébe én majd mindenbe beavatom. Ha nem tart igazán társának, és kihagy a buliból, akkor én is így teszek. De a fedősztorit azért ő is megérdemli, amivel engem szokott traktálni.
- Volt egy kis afférom, ami nem úgy sült el, ahogy terveztem. Ezek a vakrandik elég kiszámíthatatlanok. - De hiába határozom el, nem megy. Nem akarok neki hazudni. Az nem fogja előrébb vinni a helyzetet. Még ezzel sem hazudtam tulajdonképpen, de ez alapján nyilván nem arra gondol elsőre az ember, amire én. És azt is pontosan tudja, hogy baromi jó vagyok önvédelemből. Egy sima randevún hamarabb eltörném a pasas kezét, mint hogy hozzáérne az arcomhoz.
Mikor közelebb hajol, és megsimítja a bőröm, viszont egy másfajta érzés is előretolakodik bennem. Látom a szemében, hogy aggódik, és mást is, amit nem annyira tudok hova tenni, de így még egészen biztos, hogy nem nézett rám.
- Te hol voltál tegnap este? - kérdem, és úgy nézek rá közben, hogy abból sejtheti, nem csak úgy a semmiből kérdezem. Nem témaváltás.
Az ő mappájából esett ki az a cetli, amire a tegnapi hely és időpont volt ráfirkantva. Kíváncsi vagyok, mit juttat eszébe a kérdés, és őszinte lesz-e ezúttal. Még Lucifer is nyávog rá egyet.

Raina Robbins
Bûnüldözés
Play by :
Àstrid Bergès-Frisbey
Kor :
27
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
70

Tell me what you want to hear Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell me what you want to hear   Tell me what you want to hear EmptyPént. Május 31, 2019 1:39 pm


Raina & Leon

Ez az egész, ami Raina és köztem megy az elmúlt időszakban, nagyon abszurd, és kezdem azt hinni, hogy a józan eszem is elhagytam valahol, ugyanis lassan már tényleg képtelen vagyok ellenállni az ostromnak. Ezzel ellentétben ott a kérdés a fejemben is, hogy vajon ő mit mondana erre, miért csinálja?
A gondolataim most egészen lefoglalják... Ő és a jelenlegi titkosabb projekt, amivel talán, de csak talán... visszatérhetek a régi munkámhoz majd. Ez még nyilván nem most lesz, de ha segítek kideríteni, ki áll az ügy mögött, akkor egészen jó esélyeim vannak.
Fogalmam sincs, miféle Jigglypuffról dumál itt nekem, de mikor részletezi, felröhögök.
- Ebben az egész jellemben sajnos egy tulajdonsággal sem tudtam párhuzamot vonni a tiéddel, de nem baj – mondom vállat vonva, aztán mikor tovább részletezi a dolgot, akkor még jobban elkezdek nevetni. – Na, ezt már inkább el tudom képzelni rólad, valóban van némi hasonlóság. – Jól is néznék ki álló faszokkal a fejemen, tényleg.
A figyelmem aztán hamar elterelődik másfelé, ami természetesen neki köszönhető. Nem mondom, egészen belendülök, már-már biztos vagyok benne, hogy ezúttal nem fogunk megállni, mint már kétszer megtörtént. Az elsőnél ugyebár leállított, amit még mindig nem igazán tudok hová tenni, a másodiknál pedig igencsak kihasználásnak lett volna mondható az ügy, én pedig nem igazán vagyok az az ember, aki visszaél azzal, ha a partnere totál be van állva.
Ahogy kioldom a sálat a nyakamról és lehull, teljesen megrökönyödök a látványtól. Egyszerre önt el az aggodalom és a düh érzése. A válaszára látványosan megforgatom a szemem.
- Azt gondoltad, hogy ez majd titokban marad? – vonom fel a szemöldököm, mert hát azért elég csúnya a nyom, meg kell hagyni. Nem fog elmúlni két nap alatt, márpedig sokkal tovább úgysem tudta volna kikérni a szabadságot vagy a betegszabadságot, utóbbit még igazolnia is kellett volna.
A következő válaszára már nem is reagálok, csak felpattanok az ágyról és idegesen fel-alá kezdek el járkálni. Szagot fogott, ez egyértelmű, tudja, hogy valamit nem mondok el neki, de egyrészt: nem mondhatom el. Baromi titkos. Másrészt: nem akarom bajba sodorni. Ha tudomást szerez a dologról, ki tudja, talán rá is kivetik a... hálójukat. A felismerés olyan erővel vág fejbe, hogy esküszöm, egy pillanatra még meg is szédülök. Azért még nem kérdezek rá, mert ha mégsem erről van szó, akkor csak újra gyanút keltek benne. Talán már lenyugodott kicsit a múltkori után, mikor el kellett mennünk az egyik helyszínre. Bowman utasított, hogy adjak be valami fedősztorit Rainának, de mivel a közelben jártunk, muszáj volt ránéznem a helyre, hogy tényleg megjelenik-e ott a gyanúsítottunk. És hát nem ő jelent meg, akire gondoltunk, de legalább Raina kapott egy szép pisztolycsövet a homlokára akkor is. Azt hittem, kinyírom... És hát most is gyanús, hogy valami hasonlóról van szó.
Szóval inkább nem válaszolok, csak kimegyek az erkélyre és rágyújtok. Jobb, ha nem reagálok erre rögtön, mert nem akarok kicsattanni itt a lakása közepén. Körülbelül fél perc alatt pumpálom el a cigit mérgemben, de legalább hozzásegít a lenyugvásomhoz nagyjából, amit persze pillanatokon belül fel is borít.
- Gondolom, igen. Határozottan úgy ismerlek, mint aki vakrandikra járkálna. – Meg mint aki nem tudja megvédeni magát. Hát nem így van. Nagyon nem. Ettől függetlenül újra visszahuppanok az ágyra és végig simítok a kékeszöld folton, mert azért igenis, nagyon aggódom érte. A szemébe pillantva kérdezek rá, hogy ki volt az elkövető, mert ezt egészen biztosan nem fogom annyiban hagyni. Nem akarok hősködni, de ha valamit, azt tényleg iszonyatosan utálom, ha valaki kihasználja az erejét a nőkkel szemben.
A visszakérdésre felvonom a szemöldököm és visszaejtem a kezem az ölembe. A cetli. Ó, hogy bassza meg!
- Te megtaláltad a cetlit? – Kérdés kérdést követ, válasz egyikre sincs igazán. Este el kellett volna mennem egy helyre, de mivel kurvára nem találtam meg a cetlit, amire felírtam a pontos helyszínt, így csak a környékre tudtam elmenni, mert nagyjából rémlett a dolog. Nos, ezzel konkrétan nem értem semmit, de legalább Raina úgy látszik összefutott az emberünkkel. A pumpa újra felmegy bennem és most már idegesen csattanok fel.
- Basszus, miért kell beleütnöd az orrod a dolgokba? Miért nem adtad vissza azt a rohadt papírt? – szegezem neki a kérdést mérgesen. Így nem csak magával, de velem is alaposan kicseszett. A helyzet az, hogy a gyanúsítottunk okosan játszik. Nagyon okosan. Sokáig öngyilkosságnak tűntek az esetek, de aztán kiderült hogy nem azok, csak nagyon jól megszervezett gyilkosságok. Az áldozatok mindegyike nő. A gyilkosunk pedig úgy mozgatja a szálakat, hogy vagy kijátssza a rendőrséget vagy pedig arra játszik, hogy elkapjuk, csak egy igencsak hosszadalmas és szépen megtervezett úton végig vezetve. Ez esetben nemhogy gyilkos, de még pszichopata is. És most már azt sem tartom kizártnak, hogy azért vezetett minket oda arra a helyszínre, hogy az egyik rendőrt kihúzhassa a listáról, ez esetben talán én már halott lennék, talán figyelmeztetésnek szánta. Nem tudom.
- Nem azért titkolózom, mert olyan kurva jó ezt csinálni, Raina. Hanem pontosan ezért! – legyintek az arca felé. Mélyen szívom be a levegőt és az orrnyergem kezdem el masszírozni. Mérges vagyok rá. Azért, mert nem kellett volna ezt csinálnia. De még dühösebb vagyok arra, aki ezt tette vele...



Leonel Freeman
Bûnüldözés
Play by :
Vinnie Woolston
Kor :
30
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
74

Tell me what you want to hear Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell me what you want to hear   Tell me what you want to hear EmptyPént. Jún. 14, 2019 9:39 pm


what are you hiding from me...?

- Igen, átfutott az agyamon – jegyzem meg csevegő hangon, mikor felemlíti: el akartam-e titkolni a dolgot. Hiába szemfogat itt nekem, mint egy durcás kislány. Ezerféleképpen magyarázhatnám a dolgot. Rendőrként nem nehéz fedősztorit keríteni. Ezt ugyebár ő is pontosan tudja. És remélem, eléggé átszuggerálom a tekintetébe, hogy tisztában vagyok vele: nem mond mindig igazat.
Visszább is húzódik. Úgy jár-kel a szobámban, mintha Churchill politikai beszédeit gyakorolná. A szövegrésztől önkényesen eltekintve. És. Végül. Kimegy az erkélyre. Naná, hogy rágyújtani. Felsóhajtok. De úgy egy tekintélyeset. Pasik. Mit is vár tőlük az ember. Az túl egyszerű lenne, ha szimplán csak megmagyarázná a dolgokat.
Ami engem illet, azért sem mozdulok az ágyról. Hadd szedje csak össze nyugodtan a hazugságmorzsákat. Nem akarom megzavarni. Épp csak oldalra nyúlok, hogy magamra húzzam az ágy végében hagyott hálóingem, hogy ne kényszerüljek továbbra is a takaró alá.
Mikor aztán visszajön, és a randizási szokásimat veszi elő, felhúzom a szemöldököm.
- Miért ne? – nézek fel rá, enyhe csodálkozást sugallva. – Mi bajod a vakrandikkal? – kérdezek vissza, pont úgy, mint akit már-már érdekel a válasz, de mikor ismét az arcom felé nyúl, és kékjei elmélyülnek az enyémben, gyanakodni kezdek. Miféle taktika ez? Nem közömbös számomra a pasi, erre egy ideje már rájöttem. Hogy ő mit tud az esetről, azt már nem tudnám egyértelműen megmondani, érzésem szerint egészen jól elboszorkánykodtam előtte a tényt, de arról nem volt szó, hogy ilyen eszközökkel fog támadni. A tekintetem egy foknyit veszít a határozottságából. Érzem, hogy olyan gondolatok próbálnak utat találni felém, amiknek jelen pillanatban semmi keresnivalójuk a tudatom peremén.
Mint például, hogy milyen átkozottul jóképű. És milyen lángolóan kékre váltanak az íriszei, valahányszor így fortyog benne a düh, amit nem enged ki, csak belülről dolgozik benne, szinte csak az izmai feszességéből érzi az ember. Vagyis én onnan szoktam látni rajta, gyanítom, sokkal többször, mint ahogy ő ennek tudatában van. És a homlokán megjelenő, jellegzetes ráncból. Nagy a kísértés, hogy gyengéden felsimítsak rá, de nem akarom hagyni magam megpuhítani. Nem akarom megsajnálni, amiért ennyire kínlódik rajta, hogy átverjen. Igyekszem emlékeztetni magam, hogy társamként éppen a főbenjáró bűnök egyikét követi el ellenem. Amiért nagyon-nagyon pipa vagyok alapvetően. Végül kimondom a kérdést, ami talán ösztönzi majd egy kicsit.
És tényleg beválik. Az arca szinte gombnyomásra megváltozik. A kérdésére én sem válaszolok, de nem is fordítom el róla a tekintetem. Igen, megtaláltam a cetlit, amit elhagyott a kocsiban, de egyelőre nem fogom nyíltan kimondani neki. De nem is akarok energiát fektetni a tagadásába.  
- Miféle cetli volt az? – kérdem nyugodt, de jelentőségteljes hangon. Egyelőre eltekintek az ideges felcsattanása mellett. Ha szüksége van rá, hogy kidühöngje magát, akkor csak rajta. Bennem is gyülekezik a feszültség, de igyekszem felidézni az akadémián tanult módszert az indulatok megfelelő mederbe tereléséről blablát, amit minden rendőr torkán lenyomnak. Megjegyzem nem is ok nélkül, de a kollégáim többsége mégis úgy működik, mintha időzített bombaként ketyerészne. Beleértve Bowmant is, fogalmam sincs, hogy lett belőle ekkora fejes ekkora hangulatingadozásokkal.
Végighallgatom a kérdéseit, a szemrehányását, majd a végén a tessék-lássék magyarázatot, csak utána szólalok meg.
- Rendben, titkolózz csak. Nem kérdezek semmit, ez esetben viszont azt javaslom, inkább tartsunk általános társalgási szünetet. – Remélem, pontosan érthető, mire célzok ezzel. De azért a hosszabbik verziót is tálalom.
- Akkor most jól figyelj rám, Leonel. Ez azért történt – utalok én is az ő szavai nyomán az arcomon húzódó véraláfutásra –, mert egyedül voltam. Ha a társam is jelen van, valószínűleg nem történik semmi gond, vagy ha igen, megoldjuk, mint ahogy máskor is. Nem szokásom egyedül dolgozni, mert hiszek abban, amit csinálok. És hiszek a társamban is. Hiszem, hogy ott lesz, amikor szükség van rá, és én is ott leszek neki. Ha ebben kételkednék, bele sem kezdenék az akciókba. Nem vagyok hülye. Nem hazárdírozok feleslegesen. Csak akkor, ha rákényszerítenek.
Igen, ezzel egy az egyben rá gondolok jelenleg. Tartok egy kis szünetet, de épp csak két szusszanás erejéig.
- Nem tudom, mit kerestél volna azon a helyen, de mivel engem nem avatsz be a dolgaidba, két lehetőség van: vagy egyedül mész oda, és ez esetben sült hülye vagy, vagy pedig mással dolgozol, aki fedezi a hátad. Így viszont nem értem, a kis romantikus teamünkre mi szükség a továbbiakban.
Felpillantok rá, és ülésbe is tornázom magam a hatásosabb végszóhoz.
- Ha nem vagy hajlandó a társamként viselkedni, akkor szólj Bowmannek, hogy ültessen szét minket. Ha nem teszed, én megyek át másik duóba. Vagy talán körzetbe. Meglátjuk.
Közlendőim végeztével érdeklődve sandítok rá. Most aztán kapott feldolgoznivalót.

Raina Robbins
Bûnüldözés
Play by :
Àstrid Bergès-Frisbey
Kor :
27
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
70

Tell me what you want to hear Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell me what you want to hear   Tell me what you want to hear EmptySzer. Jún. 19, 2019 10:27 pm


Raina & Leon

Az ideg igen gyorsan felmegy bennem, nem csak azért, mert titkolózik, hanem hogy egyáltalán valaki ezt merészelte vele tenni... Hiába dolgozom a rendőrségnél, mégis minden egyes alkalommal fel tud idegesíteni a tény, hogyha valaki kezet emel egy nőre. Két dolgot ítélek el, de nagyon: a nők bántalmazását és a pedofíliát. Ennél a kettőnél nem sok undorítóbb dolog van a világon.
Rossz így látnom, biztos vagyok benne, hogy nem apró pofonokat mértek az arcára, de hiszen ezt a foltok is bizonyítják. Nem valószínű, hogy képes lett volna eltitkolni, hiszen ha így nem is, halványodva láttam volna, kétlem, hogy túl sokáig engedné Bowman itthon héderelni. Bár Raina okos nő, ha úgy van, simán képes kijátszani a rendszert.
A cigi csak minimálisan segít lenyugodni, de mikor a vakrandikról kezd beszélni, az a minimális nyugodtság is elillan bennem.
- Semmi bajom a vakrandikkal, attól függetlenül, hogy ha valójában azokra járkálnál, akár így is végződhetnének, vagy éppen el is rabolhatnának. Veszélyes – sóhajtok fel, közben pedig próbálom összeszedni a gondolataimat, miután már majdnem nyilvánvalóvá vált számomra is, hogy olyasmibe lesett bele, amibe nem kellett volna. Még mindig fel-alá járkálok a szobában úgy egy percig, mielőtt még visszahuppannék az ágya szélére. Végig simítok a folton és a szemébe nézek. Tudom, hogy nem vakrandi volt az. És azt is kezdem sejteni, hogy rohadtul belegabalyodtam Rainába, mert most még a kelleténél is jobban dühít a dolog, főleg, hogyha tényleg arra a helyre ment, ahová sokkal inkább nekem kellett volna. Ugyanis amikor visszakérdez már teljesen tisztává válik a számomra.
- Jól tudod, milyen cetlit – morgom az orrom alatt. – Amire az a cím és időpont volt írva, ahová fogtad magad és egyedül elmentél – teszem hozzá a lábaimra könyökölve, kissé előre dőlve, most inkább csak magam elé bámulok, mintsem őt nézzem.
A társalgási szünet felvetésére azonban szemöldökfelvonva fordulok felé.
- Az elég kivitelezhetetlen lenne – kezdek bele, de mielőtt folytatnám, már ő is megteszi. Rezzenéstelen arccal figyelem, ahogy vázolja a dolgokat, persze értem, hogy most rám próbál célozni ezzel. Szóval akkor sikeresen lebuktam. Gondoltam, hogy sejt valamit, de azért reméltem, hogy sikerült a kételyeket eloszlatnom, de ezek szerint nagyon nem. Levegőt veszek, hogy elkezdjek magyarázkodni, de Raina nem annyira hagy szóhoz jutni, szóval így inkább végig hallgatom. Nehezen tudok ültömben maradni, tiszta ideg vagyok, az izmaim megfeszülnek és az arcom valamiféle „na bazmeg” kifejezést tükrözhet.
- Nem csak az én egyedüli... – vágok a szavába, mert ez így nem egészen igaz, de miután hallhatóan egy nagy beszédkatyvasz lesz az egészből, így inkább befogom és megvárom, hogy a végére érjen.
- Mi? Nem akarok másik társat, téged is elég volt megszokni – próbálok egy kis poént belecsempészni ebbe a szituációba, de hamar rájövök, hogy ez most nem az a helyzet. Pedig általában később szokott leesni, de Raina elég határozott volt ahhoz, hogy ne maradjon bennem kétely.
- Viccet félretéve nem kell másik társ. Nem azért nem mondok semmit, mert nem akarok, utálok titkolózni, nem is tudok, mint kiderült. Nem mondhatok semmit az üggyel kapcsolatban egyelőre, mert akkor én leszek nagy szarban – nézek fel rá, majd kiegyenesedek és végül hátra vetem magam az ágyon. A plafont bámulom. – Ha rajtam múlna a dolog hidd el, elmondtam volna egy kis részletét, bár félve attól, hogy majd nem tudsz a seggeden maradni, lehet, hogy nem, mert ezek állatok, Raina! Nézd meg, mit műveltek az arcoddal! – fog el ismét a düh. Tudom, hogy ez nem lesz elég neki, információra van szüksége és legfőképpen magyarázatra, hogy miért kussoltam erről? Mély levegőt veszek és rá emelem a tekintetem. – Ha megígéred, hogy nem mondasz senkinek erről semmit, legfőképpen nem Bowman nem fog tudomást szerezni arról, hogy beavattalak a részletekbe -legalábbis csak néhányba, de erről neki nem kell tudnia egyelőre-, akkor elmondom. – Ahhoz mondjuk azt is el kell, hogy miért is vagyok benne ebben az egészben. Szóval ez nem lesz egyszerű menet. – És azt is meg kell ígérned, hogy többet nem mész el ilyen helyre és veszélyezteted az életed – mozdítom meg a mutatóujjam úgy, hogy éppen hogy simítsak kicsit a combján.
Még ha csak ennyi lenne az egész, de annyi megbeszélnivalónk akadna, hogy Dunát lehetne vele rekeszteni, de egyelőre kezdjük akkor itt.



Leonel Freeman
Bûnüldözés
Play by :
Vinnie Woolston
Kor :
30
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
74

Tell me what you want to hear Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell me what you want to hear   Tell me what you want to hear EmptyPént. Jún. 21, 2019 8:46 pm


what are you hiding from me...?

- Ma is tanultam rólad valamit. – Mégpedig hogy semmi kifogása a vakrandikkal kapcsolatban Hasznos információ. Valamire még biztosan jó lesz.
- Szeretek veszélyesen élni. – Jön az újabb rövid, és tökéletesen kikezdhetetlen válasz, aminek voltaképp nem sok köze van a tárgyhoz. Vagyis hát, attól függ, honnan nézzük. – Rendőr vagyok, minden nap legalább háromszor próbálnak meg lepuffantani – idézem emlékezetébe. Manapság úgy tűnik, sűrűn hézagos.
Az enyém viszont nem. Naná, hogy tudom, melyik cetliről beszélünk, és nem is ezt kérdeztem. Hanem hogy miféle cetli volt az.
- Nem, nem tudom, Leon. Fogalmam sincs, ki adta, és milyen céllal került hozzád. Ahogy azt sem, hogy mit kellett volna csinálnod azon a helyen. – De ezen kívül kérdések százaival megörvendeztethetném még. Úgysem fog válaszolni, szóval nem igazán van jelentősége, hogy miket kérdezek. Pedig ezek lennének az igazán izgalmas témák.
- Úgy gondolod? – vonom fel a szemöldököm, ahogy azt állítja: kivitelezhetetlen magasságokba csap az általános társalgássztrájkot forszírozó ötletem. Bíztam benne, hogy ebből leesik neki: a teljes körű szakítást emlegetem. De ha nem érti, mindjárt bővebben is kifejtem. Próbál néha közbeszólni, de nagyon is jól teszi, hogy végül inkább mégis végighallgatja egyben.
Úgy látom, meg is akasztja egy kicsit. Erre talán mégsem számított, de ami azt illeti, elég mérges vagyok rá, még ha nem is feltétlenül látszik. Szóval nem akar más társat?
- Ez most leánykérés akar lenni? Mert ha a munkára érted, egy kicsit sűrűbben is eszedbe juthatna. – Ne mondja nekem, hogy a társamként viselkedik, mert – most már – mindketten tudjuk, hogy ez a bizonyos formáció, amiben az utóbbi időben mozgolódik, egyáltalán nem az.
A folytatástól a szemöldököm egyre csak magasabbra szalad.
- Az üggyel? – emelem ki ezt a felettébb érdekes pontját a monológnak. – Leon. Tudtommal járőrök vagyunk – nézek rá, és nem is mondok ennél többet, de a pillantását nem eresztem el. Nekünk nincsenek ügyeink, maximum, amit személyesen keresünk magunknak.
- Vagy tévedek? – Most már ezt a tippet is megkockáztatom. Elvégre semmit nem tudok róla. Sőt, ez nem csak rám, de mindenkire igaz. Beadott valami mesét, hogy nem érezte jól magát Brooklynban, de… De teljesen mindegy. Mert akárhonnan is jött, most egészen biztosan közénk tartozik. Maximum Bowman kitüntetett figyelmét élvezgeti olykor. De amúgy sem ez az, ami ennyire zavar ebben az egészben. Persze, fáj, hogy a csapatunkat semmibe veszi. Ám ennél is jobban felbosszant, hogy vakmerősdit játszik. Tényleg egyedül akart odamenni tegnap. Feltételezem akármilyen ügyről is van szó, a saját szakállára, mert még Bowman sem akkora idióta, hogy egyes egyedül küldje oda. Azon túl, hogy nem logikus, teljesen bele van zúgva, és a pozícióját is valószínű, hogy jobban félti ennél, szóval nem. Nem, Leonel. Lehet, hogy valamiféle ügyhöz kapcsolódik a dolog, de azt a cetlit te szerezted valahonnan. Ha egyedül akartál menni, akkor egészen biztosan.
- Milyen nagylelkű vagy – ciccentek ál-elismerően, ahogy azt mondja, ő szívesen elárulta volna egy kis részeltét a tervnek. Milyen édesmackó. Hogy oda ne rohanjak.
Remélem, nem nekem akarja bizonygatni, hogy mivel találkoztam tegnap. Ott voltam. Pontosan tisztában vagyok vele.
- Hogy neked middel műveltek volna micsodát, azt inkább ne is említsük – hozom szóba ezt az apró, helycserés alternatívát. Végül is, ha úgy nézzük helyette mentem el tegnap. Majd egyszer valamelyik titkos küldetése után egy szimpatikus árokból szedem össze, akkor talán megérti majd, hogy miről is beszélek. Ja, hogy késő lesz?
Ahogy végül engedni látszik, mélyet sóhajtok, és ráemelem a tekintetem.
- Jobb üzletem van – bocsátom előre határozottan. Eszemben sincs semmit megígérni. – Ha beavatsz mindenbe, van rá esély, hogy én is elregélem, milyen csuda nagy kalandban volt részem az éjjel. Lásd, milyen jó hangulatban kaptál el, még a pikáns részletekre is rákérdezhetsz – hajlok vissza egy átsuhanó, ígéretes félmosollyal a vakrandi hasonlathoz, amivel még indítottuk ezt a felemelő bájcsevejt. Végül is, ha igazat mond, és tényleg létezik Az ügy. Akkor bizonyára szüksége van az infókra. Ezzel pedig hátra is dőlök az ágy támlájához. A nagypárnát azért begyűröm a hátam mögé, hogy kényelmesebb legyen. Már csak egy bögre, illatozó kávé hiányzik a kezemből, hogy egy fantasztikus szabadnap legyen. Ja igen, és a tény, hogy ez a pasas egészen más okból kifolyólag legyen hivatalos az ágyamba. De tudom, hogy csak áltatom magam. Úgyse tudnánk másra koncentrálni.
Azt azért nagyon is észlelem, hogy a combom szélére simít.
- Nocsak, masszázst is kapok? Ez esetben, javaslom, légy nagyon óvatos, mert csak egy hálóinget kaptam magamra az előbb. Más nem igazán volt kéznél. – Nem tudom, ez az apró részlet ösztönzőleg hat-e rá, vagy inkább csak megzavarom vele, de úgy vagyok vele, hogy nem igazán érdekel. Tudom, hogy pasiból van, most, hogy már elképzelte, úgyis birizgálni fogja a tudat, és ez talán segíteni is fog, hogy megpuhítsam egy kicsit. Ki mondta, hogy mindig fairplayben játszom?

Raina Robbins
Bûnüldözés
Play by :
Àstrid Bergès-Frisbey
Kor :
27
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
70

Tell me what you want to hear Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell me what you want to hear   Tell me what you want to hear EmptySzer. Jún. 26, 2019 6:05 pm


Raina & Leon

- Attól függetlenül roppant mód örülnék, ha nem kevernéd magad önkényesen veszélyes helyzetekbe – húzom el a szám morogva. Ő is tisztában van vele, hogy New York utcáin mennyi barom mászkál, nem jó ötlet a munkán kívül is keresni a bajt. Az más kérdés, hogy én is ezt csinálom, de nem vagyok nő...
A kérdésére csak nagyot sóhajtok és megingatom a fejem. Nem tudom, mit mondhatnék neki. Nyilvánvaló, hogy nem tudhat a dolgokról, de azt is tudom, hogy ha nem mondok semmit neki, akkor ignorálni fog, ami nem jó a munkában sem, de még csak a normál életben sem. Nem szeretném, ha nem beszélne velem, főleg nincs kedvem behódolni se, hogy végül megtegye. Akkor már inkább essünk túl a dolgokon hamarabb, ha már muszáj. Nem szólok közbe, ahogy mondani kezdi, habár egyszer megpróbálom, rájövök, roppant felesleges és csak rontok a helyzeten vele.
- De hát úgy is viselkedem. Ne mondd, hogy nem fejlődtem rengeteget az elmúlt időszakban – fordulok felé. Társként viselkedem vele, az, hogy nem tud erről az ügyről, az nem az én dolgom és hibám. Vagyis most már de, mert ezentúl muszáj lesz valamit elmondani neki, addig úgysem nyugszik.
- Nem tévedsz, azok vagyunk. – Sajnos. Volt már pedig, hogy magasabban voltam, csak elbasztam. Végül is ezt elmondhatom neki, ha nem terjeszti el a kapitányságon, azért abban bízom, hogy nem. Folyamatosan sóhajtozom, mintha valami atomfizikusnak való ügyet próbálnék megoldani, pedig nem is olyan bonyolult ez. Az előéletemről végül is miért ne számolhatnék neki be?
- Jó, akkor elmondom – kezdek bele. Persze nem az ügyet. Abból csak egy kis részletet fogok, inkább megpróbálom elterelni a gondolatait a kicsit sem drámamentes előéletemmel. Az ajánlatára azért felpillantok és érdeklődve hallgatom. Valahogy sejtettem, hogy nem fog egyszerűen rábólintani a dologra. Az nem is ő lenne...
- Nem is biztos, hogy kíváncsi vagyok rá. – Főleg nem a pikáns részletekre. Egyszer találkozok ezekkel a barmokkal, nem lesz bennem sok jóindulat, az egészen biztos. – De persze jól jönne az info – préselem össze az ajkaim.
Mikor azt is megemlíti, hogy csak egy hálóing van rajta, már csak egy halványat mosolygok és azt kívánom, bárcsak ez lenne az egyetlen dolog, amivel most, jelen helyzetben foglalatoskodnom kell. Sajnálattal viszont van itt egy másik dolog is, ami nem fogja nyugton hagyni az elmémet, noha ez a tény sem...
- De egy szót se senkinek – nyomatékosítom még egyszer benne, mert ez tényleg nem vicc. Felé fordulok az egyik lábam felhúzva magam elé, egy egy mély levegővel bele is kezdek. - Szóval a helyzet az, hogy mielőtt erre a kapitányságra jöttem volna, Aleksej Chenkov néven épültem be egy orosz, illegálisan itt tartózkodó párhoz. Mivel a nagyanyám orosz volt és gyerekkoromban volt alkalmam vele valamit a nyelvből tanulni, nem volt gond az akcentussal. Szóval kémként rohadt jól beépültem oda – itt megállok egy kicsit és felsandítok rá, hogy megfigyeljem a reakciót. – Aztán jól elbasztam és lefokoztak – tárom szét a karom egy félmosollyal az arcomon és le is heveredek mellé, aztán oldalra nézek rá. Nem volt egyszerű megbarátkoznom a helyzettel és a gondolattal, hogy így elrontottam, de kénytelen voltam elfogadni a tényt. Na igen, és most? Mit kéne még mondanom neki?
- Mire vagy még kíváncsi? – választom azt a verziót, ami esetleg még hagy egy kis lehetőséget arra, hogy ne kelljen mindenről beszélnem.
A szemem közben akaratlanul is végigfut a fedetlen lábán, megakadok a hálóing peremén. Végül feljebb tápászkodom, hogy egy vonalban legyen vele az arcom.
- Sokkal izgalmasabb dolgokat is csinálhatnánk, mintsem én arról beszéljek, ami valójában dög unalom – mondom halkan és a válláról leejtem a hálóingje pántját, hogy apró csókokat hintsek a vállgödréhez és a nyakára. Ezzel nem csak meg akarom úszni a faggatást, de tényleg kellően felhúzott már az idő folyamán.



Leonel Freeman
Bûnüldözés
Play by :
Vinnie Woolston
Kor :
30
Foglalkozás :
civil zsaru
Hozzászólások száma :
74

Tell me what you want to hear Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Tell me what you want to hear   Tell me what you want to hear Empty

Ajánlott tartalom


Tell me what you want to hear Empty
Vissza az elejére Go down
 

Tell me what you want to hear

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Archívum :: Játékok-
^
ˇ