One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Dinner for two

Violet and Elias - Meet a beautiful stranger EmptyMinnea Mitchell
Today at 11:13 am



Kono Kalakaua

Violet and Elias - Meet a beautiful stranger EmptyKono Kalakaua
Today at 9:21 am



Activity Check (09.17-10.01.)

Violet and Elias - Meet a beautiful stranger EmptyRhydian Vaughan
Today at 9:15 am



Munkahelylista

Violet and Elias - Meet a beautiful stranger EmptyAurora Cabot
Today at 8:03 am



Foglalt vezetéknevek

Violet and Elias - Meet a beautiful stranger EmptyAurora Cabot
Today at 7:59 am



Foglalt keresztnevek

Violet and Elias - Meet a beautiful stranger EmptyAurora Cabot
Today at 7:59 am



Avatarfoglaló

Violet and Elias - Meet a beautiful stranger EmptyAurora Cabot
Today at 7:58 am



Work through the night - Myna & Rea

Violet and Elias - Meet a beautiful stranger EmptyMarissa Grey
Today at 6:44 am



Aurora Cabot

Violet and Elias - Meet a beautiful stranger EmptyMillie Crawford
Yesterday at 11:50 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 28 25
Diákok 37 30
Törvényszegõk 14 26
Bûnüldözés 10 14
Hivatal 5 7
Üzlet 14 17
Oktatás 7 5
Munkások 16 11
Egészségügy 13 14
Összesen 144 149
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 37 felhasználó van itt :: 13 regisztrált, 0 rejtett és 24 vendég :: 2 Bots

Aurora Cabot, Bailey E. West, Cassia Tierra Diaz, Jess H. Song, Kim Tae Oh, Kono Kalakaua, Minnea Mitchell, Saya Manoban, Seena de Felice, Sofia I. Basora, Valentina Delon, Veronica J. Rhodes, Wayne Winston


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Violet and Elias - Meet a beautiful stranger

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Violet and Elias - Meet a beautiful stranger   Violet and Elias - Meet a beautiful stranger EmptySzer. Jún. 05, 2019 6:10 pm

Violet and Elias

People are strange when you're a stranger
Faces look ugly when you're alone

Most őszintén, te hogy reagálnál, ha elterveznél három magányos békében eltöltött napot, aztán beletrappolna az éppen elkezdődő nirvánába egy lány, meg persze a kutyája, amitől aztán végképp nem vagyok elragadtatva - na, ilyen helyzetben mit lehet tenni? Tulajdonképpen nem sokat azon kívül, hogy felülsz a vagy megszoksz, vagy megszöksz mérleghintájára. Bánja az ördög, legyen hát, osszuk meg a légteret, aztán meglátjuk, mi sül ki belőle. Ha végképp nem bírjuk elviselni egymást, egyikünknek még mindig van esélye lelépni, és keresni valami elhagyatottabb, isten háta mögötti vidéket. Ennek az elvnek a mentén haladva intiválom vacsorára, egyébként is annyit főztem, hogy napokra elég lenne, és ha mégis én lépnék le holnap, hogy ha kell, építsek egy kalyibát a sűrűség mélyén, akkor az lesz a nemes bosszúm, hogy az elkövetkező három napban eheti amit összekutyultam. Igaz, szemmel láthatóan nincs ellenére a szakácsművészetem, mert az első néhány félénk falat után sutba dobja az óvatosságot, és lelkesen falatozni kezd.
- A méreg a nők fegyvere, az elhalálozás kimutathatatlan oka meg a pasik végzete - jegyzem meg válaszul az ő szavaira, persze kb annyira gondolom ezt komolyan, mint amennyire ő is. Mindenesetre megtörni látszik a jég, az első percek értetlen, és talán némileg ellenséges légköre lazulni látszik. Még Dorothy is felfogja, hogy nem vagyok baltás gyilkos, ahogy Violet mondta, megérzi ki a jó ember, és nem mondom ugyan ki, de belül mérhetetlen büszkeség önt el, hogy ezek szerint én ebbe a kategóriába tartozom. Kutyamérce szerint legalábbis.
Én is nekifogok a magam alkotta kajának, és két villányi falat között válaszolok Violet újabb kérdésére, amivel a foglalkozásomat firtatja.
- Önvédelmi oktató vagyok - válaszolom. - Szóval ha esetleg Dorothy mégis úgy dönt éjjel, hogy a nyakamon hagyja a fogai nyomát, remélem nem lesz annyira könnyű dolga - vigyorgom el egy pillanatra magam. - Abban viszont tökéletesen egyetértünk, hogy én sem vágyom egy újabb nem várt látogatóra. Ha valaki mégis beesne még ide, az fix, hogy a ház előtti avarban fogja tölteni az éjszakát. És ezt nem a szívtelenség mondatja velem, hogy a totális helyszűke - vonok vállat. - Már így is többen vagyunk, mint amire ez az apró házikó alapjában kalibrálva van. Azt hiszem, mi még csak meg fogunk férni, ez már egy másik jelentkezőre nem mondható el. Szóval nagyon remélem, hogy a kedves tulaj, aki jó alaposan átvágott bennünket a palánkon, nem csődített ide egy újabb vendéget, egy cserkészcsapatot, baltás gyilkost, erdei tündéreket, koboldokat vagy bárkit - dőlök hátra elégedetten, mikor az utolsó falat is eltűnik a tányéromról. Nem akarom magam túlzottan fényezni, de tényleg jót főztem - még akkor is, ha nem lóg mesterszakács oklevél a new york-i lakásom falán.
Akkor viszont meglepetten nézek, mikor Violet elutasítja a sört, a meglepetésem meg egy amolyan WTF pillantásba fordul, mikor nekem is felajánlja a habzó nedű helyett a teát. Teát, nekem? A szomjhalál szélén sem!
- Kösz, de én meg nem fogyasztok teát - rázom a fejem határozottan, és felragadom a sörösüveget. Maradjunk csak a kaptafánál, meg a sztereotípiáknál - a sör a férfiak itala. Engem példának okáért ettől az üvegtől el sem lehetne választani.
A kis közjáték után együtt indulunk ki a házból, leülünk a teraszra kitett székekbe, Dorothy is követ minket, és elnyúlik Violat lábainál. Közben leszállt már a sötét, és noha a fák koronája eltakarja az égbolt egy-egy részét, megdöbbentő, hogy távol a várostól, fényszennyezés nélkül mennyivel több csillag ragyogja be az égboltot. Megkapó és gyönyörű a látvány.
- A Vénuszt ismerem - biccentek. - A Nagy Medvét is. Sőt, a Cassiopeiát is - mutatok egy fordított W betűt formázó csillagképre. - Azt hiszem, ennyivel viszont kifújt a tudományom. Igazság szerint én egy évvel még ezelőtt zsaru voltam. A csillagokat általában kitüntetésen láttam az őrsön, vagy a saját szemem előtt, ha össze kellett verekednem néhány rosszfiúval. Ez azért jobban tetszik - emelem fel a mutatóujjamat az ég irányába. - Érdekel a csillagászat? Vagy amolyan álmodozó típus vagy, aki bámulja az éjszakai csillogást, és ábrándozik közben? - érdeklődöm. Semmi gúny nincs a hangomban, csak kíváncsiság - igaz, elvileg semmi közöm hozzá, hogy ki ez a lány, mik érdeklik, de ha már kényszerűen össze vagyunk zárva, azért némi rálátást kaphatok az élete egy apró szeletére.




zene || szavak száma || öltözék || megjegyzés (ha ilyet nem akarsz bele, ki is törölheted

kredit:

Elias Anderson
Sport
Play by :
Rami Malek
Kor :
29
Foglalkozás :
Ex-rendőr, személyi tréner
Hozzászólások száma :
85

Violet and Elias - Meet a beautiful stranger Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Violet and Elias - Meet a beautiful stranger   Violet and Elias - Meet a beautiful stranger EmptySzer. Május 29, 2019 12:41 pm


Elias & Violet


Az élet tele van meglepetésekkel, váratlan fordulatokkal, nekem pedig ebből túlságosan sok jutott már az eddigi életemben. Ha úgy vesszük az egész létezésem váratlan eseményekkel van kikövezve, sajnos legtöbbjük negatív fordulat, de azért akad egy két olyan esemény is, amire boldogan emlékszem vissza. Nagyi mindig azt mondta, hogy mi magunk vagyunk a saját életünk kovácsai, és minél idősebb leszek annál jobban értem, hogy mire is gondolt valójában. Vegyük példának az én szánalmasan elcseszett életem, ha négy év ezelőtt nem hagyom el Jaxet Charlie miatt, akkor minden bizonnyal most nem ilyen nyomorúságos életem lenne. De én mit csináltam? Hagytam, hogy behálózzon, engedtem a kísértésnek és saját magam sétáltam bele a csapdába, amiből most bármennyire is szeretnék egyszerűen nem tudok szabadulni. Már túlságosan késő ahhoz, hogy kievickéljek a magam ásta gödörből, nem tehetek más, mint beletörődni abba, hogy talán soha nem leszek ismét szabad. Lehet nevezni gyávának, hiszen talán csak annyi kellene, hogy a sarkamra álljak és örökre lerázhatnám magamról a láncokat. De túlságosan félek ahhoz, hogy bárkinek is elmondjam a problémámat. Mi van akkor, ha mást is veszélybe sodrok csak azért, mert képtelen vagyok befogni a számat? Ennyi év távlatában sem tudom megmondani, hogy mekkora méretű gonoszság lakozik benne, hogy meddig lenne képes elmenni azért, hogy maga mellett tudjon engem, hogy ne veszítse el az uralmát fölöttem.
- A méreg a nők fegyvere. engedek meg egy pimasz mosolyt az irányába, amiből remélem, hogy tudja csak viccelni próbálok. - Most mivel foglalkozol? személy szerint érdekelne és megkérdezném, hogy miért csak volt rendőr, de úgy hiszem, hogy ez az információ nem tartozik rám alig néhány órás ismeretség után. Mosolyogva figyelem ahogyan barátságot kötnek egymással Dorothyval, majd a kisasszony elégedetten megnyalja a száját és elterül a konyha padlóján. Egyelőre sem velem, sem pedig az újdonsült barátjával nem fog foglalkozni, így mi legalább csendben és nyugodtan el tudjuk fogyasztani a vacsoránkat. Bevallom, első ránézésre nem olyannak tűnik a tányér tartalma, amit szívesen elfogyasztanék, de az illata és íze is kimagaslóan jó. Először csak félve, aztán már sokkal bátrabban falatozok, valahogy megnyugtató a gondolat, hogy nem kell üres hassal lefeküdnöm, hiszen a vacsora ehető.
- Akkor remélhetőleg több nem várt felbukkanásra nem kell számítanunk. Ketten még csak elférünk, de már így is többen vagyunk, mint ahogyan azt eredetileg terveztük. bár most ebben a pillanatban nem érzem tehernek a jelenlétét, azért azt sem mondanám, hogy majd' kiugrom a bőrömből örömömben, hogy nem egyedül vagyok, ahogyan azt első pillanattól szerettem volna. Bár valóban sokkal jobb a hangulat közöttünk, mint a megérkezésem követő percekben, de azt még nem merném kijelenteni, hogy életre szóló barátság szövődik közöttünk. Csendben ücsörgök az asztal mellett, amíg az utolsó falatot is eltüntetem a tányérról.
- Akkor ma este megismerheted a csillagképeket, nem vagyok nagy szakértőjük ugyan, de mivel mindig is érdekelt nagyon sokat olvastam róluk és tanulmányoztam őket. mosolygok rá, miközben felállok az asztal mellől, hogy az üres tányért én is a mosogatóba pakoljam. Megcsóválom a fejem.
- Nem fogyasztok alkoholt, de azért köszönöm. Készítek magamnak egy kis teát. miközben beszélek már engedek is egy kis vizet a vízforralóba. Sorba nyitogatom ki a szekrények ajtaját amíg végre megtalálom a bögréket és a teafiltert. Nagy választék nincs, így kénytelen vagyok beérni az epres ízvilággal ma este. - Biztos, hogy nem kérsz te is inkább teát? pillantok hátra a vállam fölött, majd a gőzölgő vizet egyenesen a bögrébe töltöm, ami hatására hamarosan gyönyörű piros színt enged ki magából a filter. Méz híján kénytelen vagyok cukorral ízesíteni az italomat, ezek után mosolyogva fordulok vissza Elias irányába.
- Mehetünk bökök fejemmel az ajtó irányába és kezemben a teával, nyomomban a kutyával lépek ki tornácra. Dorothy farok-csóválva szimatol körbe. Helyet foglalok a pad egyik oldalán és tekintetemmel az eget bámulom.
- Látod ott a legfényesebb csillagot? Az az esthajnalcsillag, vagyis a Vénusz, a Hold után a második legfényesebb égitest. Nevét a római szépségistennőről kapta. tartok egy kis szünetet amíg belekortyolok a még mindig gőzölgő piros italba.
- Nyugodtan szólj rám, ha már túlságosan sokat fecsegek, ha valami igazán érdekel, arról egész nap képes vagyok beszélni anélkül, hogy belefáradnék.

X   • X • :tm:

Violet Reeves
Munkások
Play by :
Lili Reinhart
Kor :
23
Foglalkozás :
Pincér, felszolgáló
Hozzászólások száma :
76

Violet and Elias - Meet a beautiful stranger Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Violet and Elias - Meet a beautiful stranger   Violet and Elias - Meet a beautiful stranger EmptyVas. Május 19, 2019 7:38 am

Violet and Elias

People are strange when you're a stranger
Faces look ugly when you're alone

Ha képes lennék belelátni a jövőbe, és tudtam volna, hogy ez a békésnek és magányosnak tervezett kirándulásom felborul, mert mással kell osztoznom a faház tágnak amúgy sem túlzottan mondható légterén, vajon akkor is itt lennék most? A válaszom azt hiszem az igen felé billenti a mérleget. Olyannyira hányingerem volt már a várostól, az emberektől, a folyamatos zsúfoltságtól, hogy egy másodpercig sem maradtam volna már tovább a városban. Egy ember meg azt hiszem, valahogyan még csak-csak elviselhető, akkor is, ha a kényszer zárt bennünket össze és nyilván nem is repdesem emiatt az örömtől. Alighanem ez persze róla is elmondható, csak rá kellett nézni a csalódott és megnyúlt ábrázatára, amikor felvázoltam hogy mi a nagy helyzet. Mást azt hiszem, nem is nagyon tehetünk egyébként, minthogy megpróbáljuk kulturált együttélésben elviselni ezt a pár napot - én nem akarok menni, ő szintén nem, a helyzet eldőlt - reméljük Dorothy miatt sem fogom megbánni, hogy a maradás mellett határoztam el magam.
Egyelőre lássuk, hogyan viszonyul a vacsorához, meg csak úgy a tényhez, hogy beszélhet máshoz is, nem csak a bundás haverjához. Hallgatom, ahogy szöszmötöl egy keveset a hálóban, amit vérbeli úriember módjára felajánlottam számára, majd megjelenik a konyha ajtajában, az elmaradhatatlan kísérője társasgában, és ellenvetés nélkül teríteni kezd. Plusz pont a hölgynek, nem vár el teljes körű kiszolgálást - nem is kapna mellesleg, mert nem vagyok libériás inas. Mondjuk ő sem úgy néz ki, mint akit gyerekkorában azért kergettek az asztal körül, mert nem fogadta el a Dom Perignon pezsgőt, szóval nem hiszem, hogy egy aranykanállal a szájában született arisztokratával sodort össze az élet. Azok általában amúgy sem az isten háta mögé járnak vakációzni, hanem a világ másik felére, ahol ötcsillagos szállodák vannak, medencék, óceán, a parton aranyhomok, előre göndörített bárányfelhők, a vízből pedig a cápák hatóságilag vannak kitiltva. Én szíves örömest meghagyom azt a fajta szórakozási lehetőséget a felső tízezernek, sokkal többre értékelem az isten háta mögötti vadon miliőjét. Nagyon úgy fest, hogy Violet gondolkodásmódja az enyémmel nagyjából egyezik ezt illetően, ezért fejben ismét megszavazok neki egy plusz pontot. Azért meg a harmadikat, mert vevő a humoromra a mogyorós kaját illetően. Na, csak nem tűnik olyan reménytelennek ez az elkövetkező néhány nap...
- Ne aggódj, nem vagyok tömeggyilkos - mosolygok rá szélesen. - Sőt, rendőr voltam, ergo a másik oldalon álltam, és pont a rosszfiúkat kergettem. Nem foglak megmérgezni, aztán elásni odakinn az avarban. Nem az én stílusom - teszem hozzá, aztán vacsorához készülök - bár ez annyiből áll, hogy odaviszem a teli serpenyőt az asztalhoz. Nem mondom, hogy gyakorlott szakács lennék, nem is ettek még sokan a főztömből, de akik igen, azokat sem kellett sürgőséggel a kórház mérgezési osztályára szállítani, szóval remélem Miss Reeves-nek sem lesz kifogása a vacsora ellen.
Nincs is, először ugyan óvatosan próbálkozik, de aztán az első néhány villányi kísérlet után lelkesen falatozni kezd, Dorothy meg - lám, vannak még csodák - megül kettőnk között a földön, és lihegve hordozza a pillantását fel-alá közöttünk, lesve, hátha leesik neki is egy falat. Ahhoz képest, hogy az elején szó szerint a frászt kaptam ettől a kissé borjú nagyságú, ámbár elég ártatlan báránynak tűnő állattól, most azon kapom magam, hogy egy falat szaftos kenyeret nyújtogatok felé, amit ismét olyan sebészi óvatosággal vesz ki a kezemből, ahogy alig öt perccel ezelőtt. Lehet, hogy a gyógyszerelvonás lassan az agyamra kezd menni, mert meg mernék esküdni, hogy közben rám hunyorog, mint aki azt akarja kifejezni, hogy ha a dolgok állása ilyen marad, akkor kimondottan jó haverok leszünk, és nem kell attól félnem, hogy éjjel majd arra ébredek, hogy az állkapcsa úgy szorul össze a nyakam körül, mint a gepárdé a gazella nyelőcsövén.
Ekkor azonban sikerül egy olyan kérdést feltennem, amire Violet meglehetősen érdekesen reagál. Egy-két köhögéssel vezeti be a válaszát, és noha igyekszem pókerarcot vágni, az a bizonyos, már szinte elfeledettnek hitt nyomozóösztön valahogy életre kel bennem. Sok ilyesmit láttam-hallottam annak idején a kihallgatószobákban: ez általában annak a jele, hogy vannak titkok a történetek mélyén.
- Értem - biccentek. Nem hozom szóba a gondolataimat, elvégre a magánélete, semmi közöm hozzá. Alighanem vihar lehet a biliben, talán azért jött ide az isten háta mögé, hogy legyen ideje rendezni a gondolatait a kapcsolatát illetően - az ő dolga. Mindenesetre nem tűnik nagyon elragadtatottnak, ha a pasijáról beszél. Aztán visszafelé is fellövi a kérdést, én meg csak vállat vonok két falat kaja között.
- Nekem senkim sincs. Nincs mitől tartanod, nem fog ide beállítani semmiféle hisztérika - próbálkozom meg egy suta mosollyal, pedig leginkább egy torz fintorhoz lenne kedvem. Persze, volt nekem barátnőm, már épp az egybecuccolást terveztük, amikor engem lelőttek, és félholtamból forrasztgattak össze azon a kórházi ágyon. Ezt még csak-csak elviselte, bár a látogatásai ritkábbak voltak annál, amit elvártam volna - de azon már nem tudott túllépni, hogy mentálisan engem a kelleténél jobban megviselt az eset. Az első éjszaka után, mikor ordítva ébredtem fel a rémálmaimból, összepakolt és eltűnt. Csak az üres lakásra értem haza, meg egy cetlire, amelyiket közölte, hogy részéről nem megy tovább. Nem mondom, hogy jólesett, de ha ennyit jelentettem neki, jobb is ha kilépett az életemből. Azóta meg nemes egyszerűséggel nem találok olyat, aki képes lenne elfogadni engem a problémáimmal egyetemben.
- Nem, senkim sincs. Egyedül vagyok - ismétlem, aztán - mivel több szót nem nagyon akarnék ejteni a témáról - belekapaszkodom az általa felvetett programba. - Csillagnézés teli gyomorral? Jól hangzik - kapom be az utolsó néhány villányi falatot a tányéromról, majd a mosogatóba teszem, az este folyamán még majd elintézem őket. - Viszont azt mondom, ez sem fog rosszul jönni hozzá - emelek ki két kis üveges sört a hűtőből. - Nem tudom, te hogy vagy vele, én kb három csillagképet vagyok képes felismerni. Ki tudja, talán egy kicsit kiművelhetsz, ha a te ismereteid jobbak. Szóval, jössz, vagy szedsz magadnak még egyszer? - vigyorgom el magam jókedvűen.

zene || szavak száma || öltözék || megjegyzés (ha ilyet nem akarsz bele, ki is törölheted

kredit:

Elias Anderson
Sport
Play by :
Rami Malek
Kor :
29
Foglalkozás :
Ex-rendőr, személyi tréner
Hozzászólások száma :
85

Violet and Elias - Meet a beautiful stranger Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Violet and Elias - Meet a beautiful stranger   Violet and Elias - Meet a beautiful stranger EmptyPént. Május 17, 2019 1:38 pm


Elias & Violet


Próbálkozom, de nagyon nehéz megbarátkoznom a gondolattal, hogy nem várt társaságot kaptam magam mellé. Szükségem lett volna erre a hétvégére, hogy kiszellőztessem a fejem, átgondoljam a dolgaimat, hogy egyedül legyek és Dorothyn kívül senki másra ne kelljen figyelnem. A rohanó hétköznapokon nem jut elegendő idő arra, hogy magamra figyeljek, mindig az elvárások kerülnek előtérbe. A főnököm elvárásai, Charlie követelőzései, anyám önzősége, az egész elcseszett életem, ami napról napra csak rosszabb lesz. Tudom, hogy meg kellene szabadulnom az engem visszahúzó, láncokra verő személyektől, csak azt nem sikerült még kitalálnom, hogy mindezt hogyan kivitelezzem. A félelemeim megakadályozzák, hogy bármit is csináljak, hiába érzem azt, hogy megfulladok a saját életemben, annyira rettegek a következményektől, hogy képtelen vagyok elhatározni magam. Félek, hogy Charlie bosszút állna, hogy anya szíve megszakadna, ha egyedül maradna, és félek az egyedülléttől is. Tudom, minden jobb, mint ezekkel a mérgező emberekkel élni magam körül, azt hiszem a tanácstalanság a legjellemzőbb tulajdonságom, és talán a legnegatívabb is. Mindazok ellenére, hogy elmélkedéssel és pihenéssel szerettem volna tölteni az előttem álló hétvégét, megpróbálom a lehető legtöbbet kihozni belőle úgyis is, hogy egy nem várt lakótársat kaptam magam mellé. Tudom, hogy ő sem örül annak, hogy velem és kedvenc négylábúmmal kell osztozkodnia a faházon, éppen ezért visszafogom magam és elnyomom a negatív érzéseimet. Nézzük meg mi lesz ebből a hétvégéből, egy próbát megér, talán nem is lesz olyan borzalmas, mint ahogyan azt ebben a pillanatban látom. Be kell látnom, ha a ma estét és éjszakát kibírjuk egymás mellett, akkor van esély arra is, hogy a hétvége is zökkenőmentesen fog telni. Legalábbis nagyon reménykedem benne. Elias nem tűnik túlságosan veszélyesnek, vagy agresszívnek, de a cuki mosoly megtévesztő lehet, nem tudhatom, hogy mi lakozik benne, és azóta, hogy az életem már évek óta a bántalmazásról szól, elég nehéz bizalmasnak lennem a férfiak irányába. Ellenben most más választásom nincs, hiszen ezen az isten háta mögötti helyen segítségkérésre sincs lehetőségem, csak remélem, hogy holnap reggelre nem lesz belőlem eledel a vadállatok számára.
- Bízom abban, hogy nem fogod felhasználni ellenem az imént szerzett tudást, bár, talán jobb lesz elővigyázatosnak lenni. mosolygok vissza rá kissé bátortalanul. Nem tűnik mogyoróval ölő sorozatgyilkosnak, de biztos ami biztos, néha még az sem. Hátammal a kissé rozoga szekrénynek támaszkodva figyelem őt. Teljesen megértem, hogy miért nem kedveli a kutyákat, vannak félelmek, amik akkora hatással vannak ránk, hogy az egész életünket megpecsételik. Nekem ilyen Charlie, neki meg a jelek szerint a kutyák.
- Talán csak érezte rajtad, hogy félsz. A kutyák nagyon érzékenyek, azonnal kiszagolják, ha valaki fél tőlük, ahogyan azt is érzik, hogy ki jó és ki rossz. De persze az is lehet, hogy egyszerűen rosszul lett nevelve és gonosz kutya lett belőle. Előfordul. Dorothy nem ilyen. Ő nagyon barátságos, nem fiatal már, de még mindig imád játszani és nagyon igényli a törődést. De, ha azt látná, hogy veszélyben vagyok simán letépné a karodat. pislogok rá vigyorogva. Dorothy talán túlságosan is jó kutya, nem házőrzésre lett nevelve, túlságosan elkényeztettem, szereti az embereket. Széles mosollyal az arcomon figyelem az előttem lejátszódó jelenetet, Dorothy szemmel láthatóan örül az ismerkedő falatoknak, megcsóválja a farkát és további jutalom reményében le sem veszi tekintetét a férfiról. Komolyan, kezdem úgy érezni, hogy ez a hétvége talán nem lesz annyira borzalmas, mint ahogyan azt az első percekben gondoltam. Helyet foglalok az Elias-al szemközti székre és szedek a tányéromra a vacsorából. Szavait hallva, mosolyogva bólintok. - Igen, minden esély meg van arra, hogy ne ítéljük halálra ezt a hétvégét. azért csak óvatosan kóstolom meg a kaját, első falatnak nem tuszkolok a villámra túl sokat, először szernék megbizonyosodni arról, hogy valóban ehető.
- Nem rossz. ismerem be két falat között. Ahhoz képest, hogy elmondása szerint csak összedobált mindent, eléggé ízletesnek sikerült. - Holnap majd én főzök. pillantok rá ellentmondást nem tűrő tekintettel. Kérdést hallva néhány pillanatig levegőt is elfelejtek venni. A villa visszahull a tányéromba. Köhintek néhányat mielőtt válaszolok, pótcselekvés csupán, hogy sikerüljön visszanyernem a hangomat.
- Nem, nem fog. Legalábbis nagyon remélem, hogy nem fog, de nála nem igazán lehet tudni. Charlienak elméletileg fogalma sincs, hogy itt vagyok, ha csak a részeg anyám nem szólja el magát, akkor esélytelen, hogy megtaláljon. Bár kétlem, hogy venné a fáradtságot arra, hogy eljöjjön idáig értem. Mindig is utálta a túrázásra való hajlamaimat, ő csak azokat a programokat szereti, amiket ő szervez kettőnknek. Minden bizonnyal szemrehányást és néhány pofont azért kapni fogok, ha haza értem, de legalább ide nem jön el, hogy megbüntessen.
- Na és mi a helyzet veled? Számíthatok hisztis barátnőre? remélem, hogy nem, már így is túl sokan vagyunk, nem hiányzik még egy fő. Nekem biztosan nem.
- Ha befejeztük a vacsorát, én szeretnék kiülni a tornácra egy forró teával csillagokat nézni, ha minden igaz, ma kivételesen fényesek odafent. Ha van kedved csatlakozhatsz.

X   • X • :tm:

Violet Reeves
Munkások
Play by :
Lili Reinhart
Kor :
23
Foglalkozás :
Pincér, felszolgáló
Hozzászólások száma :
76

Violet and Elias - Meet a beautiful stranger Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Violet and Elias - Meet a beautiful stranger   Violet and Elias - Meet a beautiful stranger EmptyPént. Május 03, 2019 4:13 pm

Violet and Elias

People are strange when you're a stranger
Faces look ugly when you're alone

Egyszer valaki megkérdezte tőlem, hogy miért gyűlölöm az embereket. Azt válaszoltam, hogy nem gyűlölöm őket, egyszerűen csak taszítanak, és kész. Nem hazudtam, ez a teljes igazság. Az emberek problémásak: hangosak, önzőek, ostobák, lelketlenek és hosszú távon - meg rövid távon is - istentelenül fárasztóak. Ez most úgy hangzik, mintha én földre szállt szent lennék, hát a francokat. Nem vagyok az, nem születtem szárnyakkal a lapockám helyén, csak éppen vannak fokozatok annak a mélyre süllyedésnek az állapotában, amelyet egyszerűen csak emberi természetnek szoktak nevezni. Nincs miért kedvelnem az embereket, végeredményben ennyi a dolog lényege. Ha nem szeretném a munkámat, és nem függenék ennyire a modern technika vívmányaitól, akkor már régóta egy efféle helyen élnék: egy erdő sűrűjében, remeteként, távol mindenkitől. Ezért is vártam ezt a néhány napot, amit a világ végén tölthetek, egyedül saját magammal, önnön gondolataimmal és problémáimmal. A másik ok természetesen az volt, hogy igyekezzek kissé helyre billenteni magam lelkileg - ezt a módszert már Amerika régi indián őslakói is előszeretettel alkalmazták. Nem futottak el a démonjaik és félelmeik elől, hanem megfordultak, szembe néztek vele, és legyőzték, lehetőleg persze valahol a vadon mélyén, ahol csak magukra és arra a bizonyos belső hangra kellett figyelniük.
Ez a tervem a jelek szerint megbukott, hiába szeretnék Winnetou-t játszani a végeláthatatlan erdőségben, a kellemesnek és szükségesnek tervezett magányomat atomjaira rombolja egy lány, meg a kutyája. Bocsánat, ha nem járok örömtáncot, meg nem rendezek felvonulást piros szőnyeggel és hetvenhét vacak trombitával. Azt viszont sajnálom, ha a kelleténél taplóbb módon hoztam a tudomására a helyzet feletti csalódottságomat, igaz azt azért tegyük hozzá, hogy az ő első reakciója sem a szívélyesség címszó alatt fog majd szerepelni az értelmező szótárakban. Az azért megnyugtató a számomra, meg nyilván az ő számára is, hogy néhány perc elteltével, az első sokk után már képesek vagyunk emberi hangnemben és stílusban szólni a másikhoz. Nem azt mondom, hogy most örömujjongásban fogok kitörni, amiért meg kell vele osztanom a házat, és amiért nyomoroghatok a kanapén éjszakákon át, de végre elkönyvelhetem, hogy nem olyan hisztis, kiállhatatlan p*csa, mint amilyennek először tűnt, és remélem benne is sikerült körvonalazódnia, hogy én sem vagyok akkor p*cs, mint amilyennek az első pár percben látszottam.  
Ezek a gondolatok futnak át az agyamon, amíg a vacsorával foglalkozom, kissé kihasználva az egyedüllét utolsó perceit, aztán a távoli motoszkálások a háló környékén megszűnnek, és léptek puffannak a régi, kissé foszlott szőnyegen a nappaliban, míg aztán a szőke hajkoronát hordozó apró alak megáll a konyha küszöbén. A négylábú haverja úgy lógatja a nyelvét a lábai mellett, mintha csak a személyes testőrsége lenne, bár már néha lagymatagon legyint egyet a farkával, ha rám néz. Talán nem kell attól tartanom, hogy nem élem túl az éjszakát, és nem kell arra riadnom majd valamikor a sötét hajnali órákban, hogy néhány éles fog harapja át, vagy tépi ki a nyelőcsövemet.
Violet - lássák emberek, vannak még csodák - nem ágál az ellen, hogy átvegyen valamennyit a háztartási teendőkből, amiért magamban mélyen hálás vagyok. Nem igazán vagyok a szertartásosan asztalról étkező típus, vagy az ölembe csapom a tányért, miközben tévét nézek közben, vagy csak állva és ide-oda futkosva kapok be néhány falatot, de úgy hiszem, a mostani néhány napra lelassított életvitelbe egyszerűen bele kellene férnie egy kulturált étkezésnek is. Pláne úgy, hogy nem vagyok egyedül.
- Ha az ember magányosan él, meg kell tanulnia olyan dolgokat is, mint a háztartás vezetése, annak minden szegmensével egyetemben - válaszolom, miközben a teli serpenyővel a kezemben közeledni kezdek az asztal felé. Azért biztos ami biztos, igyekszem Dorothy környékét elkerülni - ki tudja, ő tisztában van-e a fegyverletétel és békekötés tényével.
- Ne aggódj, nem főztem mogyorót semmibe. Egyrészt a zöldségek és a hús mellé nem hiszem, hogy nagyon illene, másrészt én is allergiás vagyok rá. Mármint nálam nem okoz életveszélyt, csak simán utálom az ízét. Bár figyelmeztetlek, hogy ha ragaszkodnék a magányos napjaimhoz, most jókora fegyvert adtál a kezembe - mosolygom el magam, aztán miután szabaddá válnak a kezeim, kissé bizonytalanul meredek Dorothy felé.
- Ami az etetést illeti, arra vevő vagyok. A simogatás... na, az már nagyobb kihívás lesz - dünnyögöm. - Egyébként jó szemed van, tényleg tartok a négylábúaktól. Nem mindtől, a kutyáktól igen. Nem félek tőlük konkrétan, csak jobb az óvatosság. Kölyökkoromban az utca elején lakó szomszéd kutyája terrorizált minden nap, amikor a suliból tartottam hazafelé. Egyébként soha senkit nem bántott, legalább tudomásom szerint, de akkora volt, mint egy borjú, és folyton a bokáim körül szaglászott. Eléggé be voltam tőle pánikolva, közben lehet, hogy szegény a világ legszelídebb teremtménye volt, csak én ruháztam fel tudat alatt emberevési szándékkal - vonok vállat. - Sosem fog már kiderülni. Arra mindenesetre jó volt, hogy egy életre elültesse bennem a kutyákkal szembeni távolságtartás tényét. De ha megesküszöl, hogy Dorothy nem fogja kitépni a karomat, akkor... - nyitom ki az egyik szekrényt, előbányászok egy szárított húsos csomagot, és leguggolok, szemben az említettel, és felé tartom a kaját, igyekezve leplezni, hogy még mindig nem bízom teljesen abban, hogy a következő másodpercben nem az ujjaim bánják majd a merészségemet. Aztán megkönnyebbülve felsóhajtok, mikor Dorothy olyan óvatosan veszi ki a húst a kezemből, mint egy sebészprofesszor műtét közben, aztán futólag megnyalja a kézfejemet, és már láthatóan csóvál a frissen lefektetett barátság jegyében.
- Ezt megúsztam - sóhajtok fel megkönnyebbülten, miközben feltápászkodom, és ledobom magam az egyik székbe az asztal mellé, várva, hogy Violet is csatlakozzon hozzám. - Ha a főztöm is bejön nálad, és nem fogok horkolni sem éjjel, akkor azt hiszem, elég jól ki fogunk jönni egymással - jegyzem meg apró vigyorral, aztán megvárom, míg szed magának - az udvariasság is azt mondatja velem, hogy a nő az első. Mellesleg bőven jut mindkettőnknek.
- Ami téged illet, várunk még valakit? - kérdezem, miközben belebököm a villámat a puhára sült húsba. - Úgy értem, nem fog még beállítani a barátod, vőlegényed, férjed vagy bárki, aki nehezményezné, hogy egy pasassal fogod megosztani a házat? - érdeklődöm. Kell a fenének a balhé meg a nézeteltérés - és amúgy is, egy harmadik féllel már tényleg mocskosul helyszűkében lennénk.  


zene || szavak száma || öltözék || megjegyzés (ha ilyet nem akarsz bele, ki is törölheted

kredit:

Elias Anderson
Sport
Play by :
Rami Malek
Kor :
29
Foglalkozás :
Ex-rendőr, személyi tréner
Hozzászólások száma :
85

Violet and Elias - Meet a beautiful stranger Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Violet and Elias - Meet a beautiful stranger   Violet and Elias - Meet a beautiful stranger EmptyHétf. Ápr. 22, 2019 1:15 pm


Elias & Violet


Nincs más választásom, el kell fogadnom, hogy bármennyire is nem így terveztem ezt a hétvégét, el fogadnom, és megpróbálni a lehető legjobbat kihozni ebből a szituációból. Bármennyire is tiltakozom, azt azért be kell látni, hogy sem ő, sem pedig én nem vághatunk neki az erdőnek éjszaka. Az ő nevében nem nyilatkozhatom, de én magam nem vagyok annyira tapasztalt természetjáró, hogy a csillagok segítségével is visszataláljak a főútra. Arról nem is beszélve, hogy végig autóval utaztam, nem igazán figyeltem az útra, és gyalog körülbelül a végtelenségig tartana a visszafelé vezető út, ha közben nem tévednék el, vagy nem válna belőlem a vadállatok vacsorája. A rádióval ugyan próbálkozhatnánk, de kétlem, hogy azt az embert érdekelné a mi hogylétünk, aki képes volt mindkettőnknek ugyanarra az időpontra kiadni ezt a házat. Egy próbát megér, lássuk, hogy képesek leszünk-e elviselni egymás társaságát, ha nem, akkor holnap reggel ráérünk majd gondolkodni a továbbiakon.
- Maradjunk annyiban, hogy a nem várt események kihozták mindkettőnkből a szörnyeteget, kezdjünk mindent tiszta lappal. néha ugyan tényleg rám tör a hiszti és megállíthatatlanul söpör végig rajtam, de azért nem ez a legjellemzőbb tulajdonságom, és bemutatkozni sem a haragtól vöröslő szemmel szoktam. Egyszerűen csak a férfi jelenléte olyan szintű meglepetésként hatott rám, hogy előbújt belőlem a legrosszabb énem. Első ránézésre ártalmatlannak tűnik, de azért megtartom a kötelező tíz lépés távolságot, sosem lehet tudni, hogy kiben mi lakozik. Első benyomásra Charlie is nagyon lehengerlő, csak akkor mutatkozik meg énjének valós oldala, amikor ketten maradunk. Tudom, tudom, több bizalommal kellene lennem az emberek irányába, de annyiszor bántottak már, hogy képtelen vagyok rá, csak nagyon nehezen engedek közel magamhoz bárkit is, ha az illető pedig történetesen férfi, akkor szinte lehetetlen, hogy a bizalmamba fogadjam. Kivételek természetesen mindig vannak, de senkivel nem két másodperc alatt. Ha valamit, azt megtanultam életem huszonkét éve alatt, hogy a távolságtartás a legjobb módja a sérülések kivédésének.
Néhány percig csak bámulom a hálószobát, kényelmesnek tűnik és nekem meg Dorothynak éppen elég tágas is, az otthoni szobám nem sokkal nagyobb, mint ez. Mosolyogva, bár még kissé feszülten térek vissza a nappaliba, átlépek a konyha küszöbén pihenő kutyán és kíváncsian figyelem ahogyan Elias a vacsorával ténykedik. Szavaira bólintok és előveszek a szekrényből két tányért, és előkeresem az evőeszközöket is.
- Tetszik. Nem tudom mennyire vagy jártas a főzés művészetében, de az isten hozott idegen egytálételednek nagyon finom illata van. mondom szavaimat immár az asztal mellől, ahol a körülményekhez képest megpróbálok normális terítéket varázsolni az asztalra. Ha egyedül lennék, ez lenne az a pillanat, amikor kényelembe helyezném magam a kanapén, kezemben a vacsorával és valamilyen filmet bámulnék, vagy olvasgatnék. Viszont, bármennyire is szeretném, ezt most nem tehetem meg, nem akarok bunkó lenni.
- Nem áll szándékomban rád támadni, de önvédelem ide vagy oda, Dorothy fájdalmasat tud harapni. vigyorgok jókedvűen, miközben két háromszög alakba hajtogatott szalvétát pakolok a tányér jobb oldalához. Megcsóválom a fejem.
- Dorothy nagyon barátságos, csak szeret ugatni, mint minden kutya, kissé hangos, de ártalmatlan. pillantok rá a békésen figyelő bundásra, majd vissza a férfire.
- Mindképp. Örök barátság fűzi azokhoz, akiktől ételt kap. Szereti a hasát. Ha megsimogatod és engeded, hogy körbeszaglásszon a végére életre szóló barátság köttetik köztetek. mondom mosolyogva, miközben az utolsó kést a szalvétára helyezem.
- Jól sejtem, hogy te nem vagy barátságban a négylábúakkal? teszek fel egy újabb kérdést, miközben visszasétálok mellé a konyhába, arra várva, hogy valamiben még a segítségére lehessek, ha szükséges.
- Remélem nincs semmi mogyorót tartalmazó alapanyag az ételben, allergiás vagyok rá, elég csak megnyalintanom és akár az életembe is kerülhet. pillantok ismét a vacsoránkra, majd Eliasra. - Van a táskámban kaja Dorothynak, kisegíthetlek vele, ha gondolod.

X   • X • ™️

Violet Reeves
Munkások
Play by :
Lili Reinhart
Kor :
23
Foglalkozás :
Pincér, felszolgáló
Hozzászólások száma :
76

Violet and Elias - Meet a beautiful stranger Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Violet and Elias - Meet a beautiful stranger   Violet and Elias - Meet a beautiful stranger EmptyCsüt. Ápr. 18, 2019 6:09 pm

Violet and Elias

People are strange when you're a stranger
Faces look ugly when you're alone

Elég élénken létezik még elmém mélyén a rendőri múltam összes képkockája - na persze, hiszen nincs beláthatatlan messzeségben, alig egy éve mindössze, hogy hátat fordítottam ennek a nemes, mégis iszonyú nehéz sorsnak és szakmának. A törvénynek természetesen nem. Vagyis, a legtöbb törvénynek nem - hagyjuk, ne is menjünk bele az apró, jelentéktelen részletekbe. A lényeg, hogy voltak olyan esetek pályafutásom során, amikor szükség volt a meglehetősen jó kommunikációs készségre, főképp olyan esetekben, amikor a fegyvert kellett kidumálni valaki kezéből. Ha úgy vesszük, a mostani helyzet is hasonló: a különbség mindössze annyi, hogy a pisztolyt itt egy jókora kutya képviseli, a hatásfok viszont eléggé megegyezik egy hatlövetűvel. Megkönnyebbülten sóhajtok hát fel, amikor a harci helyzet fokozódása helyett beáll a békekötés állapota. Ha belegondolunk, a logikai érvelésem tényleg csalhatatlan. Egyikünk sem kívánja más emberek arcát látni, itt viszont csak egymást bámulhatjuk, ami még mindig jobb, mint az a légkör, ahonnan én is, és alighanem ő is menekül. Másrészt alig fél óra múlva leszáll a sötétség: a nyaktörő, jókora sziklákkal és meredek hegyoldalakkal szegélyezett úton nincs olyan bátor erdőőr, meg olyan strapabíró terepjáró, amely nekivágna ennek a meglehetősen hosszú útnak, ergo az éjszakát mindenképpen egy fedél alatt kellene töltenünk. Ha pedig a reggelig tartó időszakot túléljük anélkül, hogy ki akarnánk belezni a másikat, akkor megkockáztatom, hogy akár három napig is képesek leszünk elviselni a kényszer szülte társaságot.
Figyelem, ahogy Violet összeráncolt szemöldökkel hallgatja a szavaimat, szinte látom is magam előtt, ahogy pörögnek agyában azok a bizonyos fogaskerekek. Aztán vonásai elsimulnak, és már tudom, hogy meggyőztem - az azért elég pozitív pont a hölgynek, hogy képes hallgatni a logikára.
- Rendben, Violet - válaszolom a futó mosollyal, mikor felajánlja a tegeződést. - Hidd el, én sem vagyok akkora tapló, mint amekkorának az első néhány percben tűntem, de a meglepetés ereje képes néha felülírni mindent - tartok némi önkritikát, hozzá hasonlóan. Elvégre nem igazán a legjobb oldalunkról mutatkoztunk be egymásnak - lássuk, hogy az eljövendő időszakban képesek leszünk-e felülmúlni önmagunkat, és normális emberi lények módjára viselkedni.
Nézem, ahogy Violet hezitálás nélkül elfogadja a kényelmesebbik szobát, és elkönyvelem, hogy az enyém a nem éppen kényelmes kanapé. Egye fene, nem halok bele, végeredményben akár a földre is leköltözhetek, ha az a középkori kínzóeszköz a kelleténél jobban meggyötörne. Jobb híján, míg a lány a cuccait a hátára kapva a háló felé siet, én visszatérek a konyhába, mert elég ciki lenne, ha vacsora gyanánt kőszenet tálalnék majd fel kettőnknek. Csak a szemem sarkából látom, hogy Dorothy megjelenik a konyha küszöbén, és elégedettséggel tölt el, hogy megenged magának velem szemben némi barátságos farokcsóválást. Tipikus női viselkedést mutat be, a gazdájával egyetemben: az első percben leszedik az ember fejét, aztán meg haverkodnak. Ettől függetlenül örülök, hogy nem kell attól tartanom, hogy Violet kis haverja engem szándékozik majd feltálalni magának vacsora gyanánt.
Az előbb gondolataimban említett gazda is megjelenik, alig egy perccel követve a kutyáját, és érdeklődő kérdésére fejemmel a szekrény felé bökök - szabad kezem nincs, mivel egyikkel a serpenyő nyelét, a másikkal a fakanalat szorongatom.
- Azt hiszem, ebben a szekrényben láttam tányérokat. A terítés feladatát átadom - mondom, aztán egy másodpercig tanácstalanul nézek a serpenyőbe halmozott húsra, és zöldségek garmadára. - Nem tudom, mi a neve ennek a fogásnak - ismerem be végül. - Csak beleszórtam az edénybe, amit szimpatikusnak találtam. Adjunk neki nevet. Legyen mondjuk, "isten hozott idegen" egytálétel - vigyorodom el, miközben az asztal közepére teszem az edényt, és beletörlöm a kezem a vállamra csapott konyharuhába.
- Zsaru vagyok - válaszolom végül a hozzám intézett kérdésre. - Vagyis, csak voltam. Mostanában trénerként dolgozom, önvédelmi oktatóként. Csak megjegyzem, ha rám akartál volna támadni, meglepetésben lett volna részed - nevetek aztán, és kihalászok a hűtőből két kis üveg sört is. - Egyébként, ugye a barátod nem fog engem bokától torokig felhasítani éjjel? - érdeklődöm a kutyára pillantva. - Az egyik szekrényben láttam húskonzervet. Gondolod, hogy leraknám Dorothyval a barátság alapjait, ha megkínálnám vele? - pislogok Violetre. Végeredményben az ő társa, neki kell tudni, mennyire könnyű lekenyerezni.



zene || szavak száma || öltözék || megjegyzés (ha ilyet nem akarsz bele, ki is törölheted

kredit:

Elias Anderson
Sport
Play by :
Rami Malek
Kor :
29
Foglalkozás :
Ex-rendőr, személyi tréner
Hozzászólások száma :
85

Violet and Elias - Meet a beautiful stranger Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Violet and Elias - Meet a beautiful stranger   Violet and Elias - Meet a beautiful stranger EmptyVas. Ápr. 14, 2019 3:50 pm


Elias & Violet


Két hete csak arra a pillanatra várok, hogy végre kiszabaduljak New York nyüzsgéséből és egyedül legyek a természetben. Pontról pontra elterveztem itt tartózkodásom minden pillanatát és bevallom, az sem véletlen, hogy pont erre a hétvégére esett a választásom, hiszen Charlie holnap érkezik vissza a városba én pedig a lehető legtávolabb szeretnék lenni tőle. Talán később majd megkapom a jussom a viselkedésemért, de legalább most sikerül elkerülnöm őt. Arra viszont a legkevésbé sem számítottam, hogy a magány helyett társaságban leszek, ráadásul egy teljesen idegen férfi személyében. Nem túlzottan rajongok az ötletért, hogy a drága szabad időmet egy idegennel osszam meg, de látszólag nincs más választásom, bele kell törődnöm a kialakult a helyzetbe bármennyire nincs ínyemre a dolog. Többször mondták már nekem, hogy jó lenne, ha nyitottabb lennék az emberek irányába, de...egyszerűen képtelen vagyok rá. Nem azért, mert antiszociális vagyok, hanem azért, mert bizonytalan és egyszerűen képtelen vagyok megbízni. Azért persze akadnak kivételek, de az esetek többségében szeretem megtartani azt a bizonyos tíz lépés távolságot. Még mindig kissé idegesen forgatom a kezemben a rádiót, majd miután nem sikerül kiigazodnom rajta átnyújtom neki, csináljon vele amit akar és helyet foglalok a kanapén. Most biztosan azt hiszi, hogy udvariatlan, hisztis picsa vagyok, és joggal fordulhat meg a fejében ilyesmi, hiszen a bemutatkozásunk nem sikerült a legfényesebben, de az vesse rám az első követ, aki hasonló helyzetben teljesen udvariasan képes viselkedni. Váratlan fordulat ez a szépen betervezett hétvégémbe én pedig nem feltétlenül a rugalmasságomról vagy éppen probléma megoldó képességemről vagyok híres. Mély levegőt veszek, hogy lenyugtassam magam, belátom az senkinek nem segít, ha egymásnak esünk, hiszen mindketten egy pénzéhes barom áldozatai lettünk, és biztos vagyok abban, hogy jelen pillanatban Elias is szívesebben lenne egyedül, mint velem. Türelmesen végig hallgatom mondanivalóját, érvelését, nem vágok közbe, csak magamban próbálom emésztgetni a hallottakat. Nem mondom, van realitás abban amit mondd, és be kell látnom, valóban szívesebben töltöm itt a hétvégémet egy teljesen idegen férfivel, mint otthon a barátommal. Itt legalább biztos, hogy nem kapok egy-két pofont már azért is, mert levegőt veszek. Néhány percnyi csendet követően szólalok meg.
- Először is, szeretném, ha tegeződnénk úgy mindkettőnknek kényelmesebb lenne. erőltetek mosolyt az arcomra, és az időközben mellém telepedett kutyám fejét simogatom, aki hálásan csóválja a farkát.
- Másodszor, ez egy nagyon korrekt ajánlat. Elfogadom. Azt hiszem, ha kölcsönösen tiszteletben tartjuk a másikat, akkor meg tudjuk oldani, és még akár jól is elsülhet ez a néhány nap. Alapjáraton nem vagyok hisztis, és nem is nehéz velem szót érteni, csak a meglepetés ereje hatott rám ilyen formában az imént. pillantok rá a férfire és most először érzem azt, hogy talán megoldható és egyikünknek sem kell vissza menekülni a beton dzsungelbe.
- Köszönöm. Ez esetben átviszem a cuccaim a hálóba, és aztán jövök és segítek a vacsora elkészítésében. motyogom, majd a táskámat a hátamra vetve lépek be a faház hálószobájába. Tekintetem végig járatom a kis szobán, kényelmesnek tűnik. Táskámat a sarokban álló kis szekrényre dobom, majd visszasétálok a konyhába, ahol Elias feltehetőleg tartózkodik. Megmosom a kezem, hiszen az előbb kutyáztam és csak ezek után fordulok felé.
- Segíthetek valamit? Mit készítesz? pillantok kíváncsian a tűzhely irányába. - Az illata az nagyon finom, bármi is legyen az. jegyzem meg mosollyal az arcomon, majd amíg a válaszára várok nekitámaszkodom a pultnak és onnan figyelem.
- Na és, mivel foglalkozol a hétköznapokon Elias? próbálom felvenni a beszélgetés fonalát, hogy mégse csendben meredjünk egymásra egész idő alatt, talán az még kellemetlenebb, mintha veszekednénk.

X   • X • ™️

Violet Reeves
Munkások
Play by :
Lili Reinhart
Kor :
23
Foglalkozás :
Pincér, felszolgáló
Hozzászólások száma :
76

Violet and Elias - Meet a beautiful stranger Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Violet and Elias - Meet a beautiful stranger   Violet and Elias - Meet a beautiful stranger EmptyPént. Ápr. 05, 2019 5:52 pm

Violet and Elias

People are strange when you're a stranger
Faces look ugly when you're alone


Mióta az eszemet tudom, mindig is szerettem az erdőket. Szerettem a fölém boruló lombsátrat, az ágak és levelek között arcomon megcsillanó napfényt, a madarak dalát, az erdei szamóca és korhadó avar semmi mással össze nem hasonlítható illatát. Szerettem a rejtett gyalogutakat, a hideg vizű patakokat ahol állatok százai oltották szomjukat. Szerettem azt a földöntúli békét, ami abban az oltalmazó flórában körbevett. Mások tengerpartra vágynak, aranysárga homokra és türkizszínű vízre - én New York betondzsungeléből mindig is az erdőbe vágytam. Talán nem véletlen, hogy most sem hezitáltam, hová is szeretnék elmenekülni a mindennapok gyötrelméből: igaz, a problémáimat magammal hoztam, de bíztam benne, hogy az erdő körbeölel, befogad néhány napra, és meggyógyítja azt a sebemet, amely a legjobban fáj. Ez lett volna számomra a földre szállt mennyország, és legmerészebb álmomban sem jutott volna eszembe, hogy az események ilyen, előre nem látható, és nem túl örvendetes fordulatot vesznek majd. A legkevésbé sem vagyok elragadtatva a társaságtól, csak még azt nem tudom eldönteni, vajon a dühöm, vagy a csalódottságom nagyobb-e a kelleténél. Ráadásul úgy fest, hogy látogatóm legalább annyira makacs és csökönyös, mint jómagam, és pont ugyanúgy ragaszkodik a maradáshoz, ahogy én is. Azt hiszem, a legkevésbé sem tévedek ha azt mondom, ezzel beállt a patthelyzet. Abban viszont a lelkem mélyén igazat adok neki, hogy nem dobhatom ki a vaksötét erdőbe - félek, hogyha bármi baj érné, halálom napjáig kísértetne, a lábainál fetrengő kutyájával egyetemben. Őszintén, ki a fene vágyik erre?
Ennek ellenére némán figyelem, ahogy ellépdel a szekrényig, előveszi a rádiót, és úgy tartja a kezében, mintha attól tartana, hogy a következő pillanatban felrobban. Most legszívesebben elengednék egy gúnyos mosolyt, de moderálom magam.
- Én értek hozzá - jegyzem meg, ennek ellenére a kisujjamat sem mozdítom annak érdekében, hogy a helyzet megoldásra leljen. Ha kell, akkor a székhez kötözöm magam, de nem megyek el innen. Ha kell, még fel is gyújtom a kunyhót, csak hogy neki se legyen jobb, mint nekem. Annál inkább megdöbbenek, mikor némi csendet követően láthatóan leereszt, mint aki feladja a velem folytatott meddő küzdelmet, és bocsánatot kér. Kissé kimeredt szemmel bámulok rá, és ez pillanatnyilag nem a bájainak szól, hanem a szavainak. Sajnálja? Pedig nem neki kellene, mert valójában ez az egész nem az ő hibája.
Ez a mondat, vagy néhány szó olyan, mintha átkattintana bennem egy kapcsolót. Az eddigi haragom és berzenkedésem szempillantás alatt illan el, hogy átadja a helyét a szégyenkezés egy sajátos fajtájának. Most tényleg el akarom őt küldeni egy olyan óvodás indok alapján, hogy én voltam itt előbb?
- Én sajnálom. Higgye el, nem szoktam ilyen bunkó lenni senkivel, csak hát... - vonok vállat. Nem hiszem, hogy cizellálnom kéne a hirtelen felbukkanása fölötti meglepetésemet. - Egyébként létezhet megoldás a problémára - hümmögöm végül, miközben elgondolkodva nézem a lányt. - Nem kell hozzá nagy logika, hogy aki ide jön, azért vágyik teljes magányra, mert van valami ami elől menekül, vagy mert vannak dolgok az életében, amelyeket szeretne elrendezni magában - nem teszem hozzá, hogy ahogyan én sem, nyilván ő sem kivétel. - Maga ugyanúgy fizetett ezért a helyért, ahogy én is, ugyanannyi joga van itt lenni, mint nekem. Nézze - hajolok előre ültömben, és a térdemre könyökölök - ha elmegy innen bármelyikünk, akkor az a végeredménye, hogy nulla esélyünk van egyedül lenni. A legrosszabb esetben visszamehetünk oda, ahonnan jöttünk, és nézhetjük azoknak a képét, akik miatt ott akartuk hagyni a várost. Az egyikünk jól jár, a másikunk viszont kevésbé. Nem tudom, maga hogy van ezzel, nekem a világon semmi kedvem ehhez a verzióhoz. Ha mindketten maradunk, csak egy embert kell néznünk - villantok fel egy mosolyt egy másodperc tört részéig. Szó mi szó, én szívesen nézegetném Miss Reeves-t, mert tagadhatatlanul szemrevaló látvány. - Három napról van szó mindössze, azt hiszem, ennyit kibírunk ön is, meg én is. Szóval, gondolkodjon el az ajánlatomon. Azt hiszem, ha megegyezünk néhány szabályban, nem mennénk egymás agyára - tárom szét végül a kezeimet, mintha azt kérdezném, van-e az enyémnél jobb ötlete.
- A magáé lehet a hálószoba. Lehet, hogy nem rólam mintázták a huszas évekbeli úriember szerepét, de nem vagyok annyira tapló, hogy a kanapéra kényszerítsem. Az remekül megfelel nekem - teszem végül hozzá. - A vacsora csaknem készen van. Én főztem, maga mosogat. Ahogy mondtam, kap kávét és kaját is, és nem, nem fogom kidobni. Se most este, sem holnap. Tehát mi a válasza? - érdeklődöm. Ha jól belegondolok, tényleg ez az egyetlen járható út, ami működhet is. Ha már a dolgok így alakultak, szívesebben lennék itt, vele összezárva, mint ismét a betondzsungelben, visszazuhanva oda, ahonnan elindultam - fizikálisan és lelkileg is.



zene || szavak száma || öltözék || megjegyzés (ha ilyet nem akarsz bele, ki is törölheted

kredit:

Elias Anderson
Sport
Play by :
Rami Malek
Kor :
29
Foglalkozás :
Ex-rendőr, személyi tréner
Hozzászólások száma :
85

Violet and Elias - Meet a beautiful stranger Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Violet and Elias - Meet a beautiful stranger   Violet and Elias - Meet a beautiful stranger EmptyCsüt. Ápr. 04, 2019 6:27 pm


Elias & Violet


Hát nem mondanám, hogy jelen pillanatban túlságosan boldog lennék. Nem azért jöttem el idáig, a világ végére és használtam fel majdnem az összes félretett pénzem, hogy egy idegen férfit bámuljak és hallgassam a hisztijét. Éppen ellenkezőleg, azért vagyok itt, hogy egyetlen férfival se keljen találkoznom, mert már bőven sok belőlük. Aki ismer, tudja jól, hogy egyáltalán nem jellemző rám, hogy szemtelen vagyok, sőt, igazából legtöbbször arra sem vagyok képes, hogy kiálljak magamért, de amikor stresszes helyzetbe kerülök, vagy váratlan esemény történik az életemben, akkor hajlamos vagyok túlzásokba esni, mint például most is. Nem tudom, hogy ez minek köszönhető, talán egyfajta védekező mechanizmus, mert a pasim évek óta a szart is kiveri belőlem, talán így próbálom megakadályozni, hogy mások is bántsanak. Nem tudom, de az biztos, hogy nehezen viselem el idegen emberek társaságát, főleg ha férfiakról van szó. Már szinte nem is emlékszem, hogy milyen voltam azelőtt, hogy Charlie az életem része lett, minden emlékemben szerepel és mindent elcsúfít. Azt hiszem nem csoda, hogy tartózkodom az erősebbik nem képviselőitől és, hogy ennyire zavar, hogy most akaratom ellenére kell megosztanom a faházat ezzel a férfivel. Bár ránézésre nem néz ki erőszakosnak, sosem lehet tudni, hogy mi rejtőzik az emberekben.
- Felőlem játszhatjuk ezt, a ki jött ide előbb játékot uram, de jelen pillanatban az sem érdekelne, ha egy hónapja itt tartózkodna már, mert odakint sötét van én pedig nem ismerem annyira az utat, hogy átvágjak az erdőn holdvilágban. vetem oda szavaimat még mindig ingerülten, de már kevésbé feszülten miközben a szekrényhez sétálok, hogy megkaparintsam a rádiót. A készülékkel a kezemben fordulok vissza a férfi irányába. - Ebben egyet érthetünk. legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy valaki képes két embert ilyen kellemetlen helyzetbe hozni, csak azért, hogy ő gazdagodjon  a kurva nehezen megkeresett és összespórolt pénzünkből. Idegesen forgatom kezemben a rádiót.
- Nem tudom hogy működik. tudom, hogy egy adóvevő kezeléséhez nem kell egyetemet végezni, de most annyira feszült vagyok, hogy sem kedvem, sem pedig türelmem ahhoz, hogy ki találjam hogyan kell használni. Ha hülyének néznek sem érdekel.
- Nem várom el, hogy éjszaka hagyja el a kunyhót, de nyilván holnap reggel valamelyikünknek mennie kell. vonom fel a vállam miközben ledobom magam a kanapéra. Valamelyikünknek távoznia kell és az nem szeretnék én lenni. Én magam sem tudom, hogy amikor szükségem lenne a dominánsabb énemre hol a francban szunnyadhat bennem, most úgy érzem magam, mintha nem is én lennék, hanem valaki más, aki galád módon beköltözött a testembe. Próbálom erősnek és rendíthetetlennek mutatni magam, de belül már zokogok és szeretném, ha ez a rémálom minél hamarabb  véget érne és felébredve egyedül lennék itt. Szavait hallgatva tudatosul bennem csak igazán, hogy Ő is azért van itt amiért én, nyugalomra, csendre vágyva, erre betoppanok és mindent a feje tetejére állítok, ettől a gondolattól pedig kényelmetlenül érzem magam, pedig egyértelműen nem az én hibám, hogy mindketten itt kötöttünk ki.
- Sajnálom. nem igazán tudom, hogy erre mit lehetne még mondani. Én sem teljesen így képzeltem, sőt, egyáltalán nem, de patthelyzetben vagyunk, egy éjszakát legalább ki kell bírnunk, aztán holnap, tiszta fejjel eldönthetjük, hogy hogyan tovább. Előre hajolok, hogy Dorothy buksiját megsimogassam, valahogy mindig képes lenyugtatni, ha a közelében vagyok, hűséges társ és már évek óta a legjobb barátom, sokkal több érzés van benne, mint sok emberben körülöttem.
- Elias, nagyon sajnálom, nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni, nyilván, ha tudom, hogy itt van nem jövök. felsóhajtok - Holnap délelőtt elmegyek ígérem, csak ne keljen most gyalogolnom a sötétben, sajnálom az előbbi viselkedésem. engedek meg magamnak egy halvány mosolyt irányába. - Természetesen elalszom én itt a kanapén, magáé lehet a hálószoba. Nekem végül is itt is jó, aludtam már ennél sokkal rosszabb helyeken is és itt vagyok, kutya bajom.
- Próbáljuk meg túlélni ezt az estét és éjszakát. Végezze csak nyugodtan a dolgát, mintha itt sem lennék, én is megpróbálom majd ugyanezt. mosolygok rá ismét, majd a táskám mélyéről előveszek egy könyvet és belelapozok. Reményem szerint lesz lehetőségem csendben olvasni, aztán pedig lezuhanyozni és aludni, hogy ez a rémálom minél gyorsabban tovaszálljon.

X   • X • ™️

Violet Reeves
Munkások
Play by :
Lili Reinhart
Kor :
23
Foglalkozás :
Pincér, felszolgáló
Hozzászólások száma :
76

Violet and Elias - Meet a beautiful stranger Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Violet and Elias - Meet a beautiful stranger   Violet and Elias - Meet a beautiful stranger EmptyPént. Márc. 29, 2019 3:21 pm

Violet and Elias

People are strange when you're a stranger
Faces look ugly when you're alone


Tíz éves kölyök vagyok, épp baktatok hazafelé az iskolából, a tanulnivalóba, meg a napi 6 órás üldögélésbe "belefáradva". Családi házban élünk New York egyik jó nevű negyedében - a tipikus filmbéli utcácskában, ahol tökéletes házak állnak, smaragdzöld pázsit feszül az udvaron, és fehér léckerítés határolja el a telkeket egymástól. Vagy néha például még az sem. Hangosan korog a gyomrom, piszkosul éhes vagyok, és nem véletlenül. Az utcánk elején lévő háznál nincs semmi, ami birtokhatárt jelezne - de van a háznál egy jókora kutya. Minden nap előjön, amikor hazafelé igyekszem a suliból, és szorosan a lábam mellett fut - néha pedig nem elégszik meg ennyivel, hanem morog, és kapkod a bokám után. Rettegek attól a kutyától, pedig soha nem bánt senki mást, hiszen ezerszer láttam már. Fogalmam sincs, hogy engem miért utál. Azért nem eszem meg az uzsonnámat, mert neki adom minden egyes nap - inkább vagyok kaja nélkül egészen délutánig, minthogy egyszer belém harapjon. Ez az emlék, és a félelem olyan mélyen belém ivódott, hogy azóta nem rajongok a kutyákért. Még azokért a padlócirkálókért sem, amelyek még szinte bokáig sem érnek. Az olyan vadállatokért meg, mint amelyik most bőszen ugat rám, és nyállal hinti be közben a szőnyeget meg aztán végképp nem. Örülnék, ha per pillanat az egész erdő választana el bennünket egymástól. Kimondottan megkönnyebbülök, amikor hívatlan vendégem kissé megrendszabályozza, én meg képtelen vagyok megállni, hogy ne kezdjem el forgatni a szemeimet. Ha ez a kutya jólnevelt és ártalmatlan, akkor nem akarok a kevésbé nyugodt és fegyelmezett énjével találkozni. Amikor pedig meghallom a szelindek nevét, csak horkanok egyet.
- Dorothy... - ismétlem halk dünnyögéssel. - Már csak Toto, a madárijesztő, az oroszlán meg a sárga köves út hiányzik - teszem hozzá, bár nem tudom, hogy az orrom alatt elmorgott szavakból látogatóm hall-e egyáltalán valamit. Maximum a nemtetszésem jelenként fogja értékelni, és ez legalább teljesen megfelel a valóságnak. Ha valaki azt mondaná, hogy nem vagyok elragadtatva az események ilyen fordulatától, az a legfinomabban fogalmazna.
- ÉN jöttem ide hamarabb - fonom aztán karba a kezeimet, vetve még egy pillantást a kutyára, és jelentőségteljesen megnyomom a személyes névmást. - Ha valaki innen távozni fog, az fix, hogy nem én leszek. A rádió ott van - bökök a szekrény felé - szólhat a parkőrségnek, hogy küldjenek fel egy autót magáért. Meg a haverjáért is - dobom le magam egy székre amolyan csakazértis pozícióban. - Egy valamiben mindenesetre egyetértünk. Az a seggfej, akié ez a ház, szépen átejtett bennünket - sommázom a lényeget, miután szemügyre veszem a bizonylatot - sajnálatos módon ez pont olyan, mint az enyém, eltekintve persze attól az apró különbségtől, hogy a Violet Reeves név szerepel rajta. - Ja, értem - húzom el aztán a számat. - Ha magát küldöm ki az éjszakába, az szívtelenség. Bezzeg hogy engem akar kidobni, az maga szerint teljesen rendjén van. Felejtse el. Nem teszem ki a lábam a küszöbön - rázom meg a fejem olyan hevesen, mintha ezzel akarnám érzékeltetni az elhatározásom megmásíthatatlanságát.
Nézem, ahogy a lány lehuppan a kanapéra, csaknem szembe velem, aztán néhány másodpercig úgy meredünk egymásra, mint a vadnyugaton a párbajhősök, néhány tizedmásodperccel a pisztolyrántás előtt. Valami azt súgja, hogy kénytelen leszek elviselni a társaságát - feltéve, ha az éjszaka folyamán nem jutunk el odáig, hogy egyikünk a tettlegesség mezejére lépjen, és eltegye a másikat láb alól a tiszta levegő érdekében.
- Hálás vagyok, hogy legalább a kanapét meghagyja nekem, és nem száműz a szőnyegre az ölebe mellé - jegyzem meg ironikusan, mikor se szó se beszéd verbálisan elfoglalja a ház kényelmesebbik részét, ergo konkrétan a hálószobát.
- Három nyugodt és békés napban reménykedtem - sóhajtok fel aztán, figyelve ahogy a kutya odaüget a gazdájához, és elterül a szőnyegen a lábai előtt. - Erre mondják, hogy ember tervez, isten végez. Jelen esetben a ház tulaja - fűzöm hozzá. - Igyekezzünk nem egymás útjába kerülni, és akkor egyikünk sem fog holnap vagy holnapután az erdőben pihenni, hat láb mélyen, egy csomó avar alatt elásva - vonok végül vállat. Folytatnám a gondolatmenetet tovább is, de ekkor a lány előre hajolva megsimogatja a kutya fejét, és a szemem önkéntelenül is a felsője széles kivágására siklik, ami erőteljes betekintést enged a női bájaira. Azon kapom magam, hogy egy másodperc tört részéig szeretnék kutya lenni. A mondandóm maradéka mindenesetre úgy illan el a fejemből, mintha soha nem is létezett volna.
- Fogjuk rá, hogy örvendek, Violet - tárom szét ültömben a kezeimet. - A nevem Elias. Bár alighanem maga ugyanúgy látta a szerződésemen, ahogy én a magáén. Szóval, ha már ilyen hülye helyzetbe kerültünk, talán nem ártana hoznunk néhány szabályt az együttélést illetően. Akkor is, ha csupán néhány nap lesz az egész. Egyetért?



zene || szavak száma || öltözék || megjegyzés (ha ilyet nem akarsz bele, ki is törölheted

kredit:

Elias Anderson
Sport
Play by :
Rami Malek
Kor :
29
Foglalkozás :
Ex-rendőr, személyi tréner
Hozzászólások száma :
85

Violet and Elias - Meet a beautiful stranger Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Violet and Elias - Meet a beautiful stranger   Violet and Elias - Meet a beautiful stranger EmptySzomb. Márc. 23, 2019 12:30 pm


Elias & Violet


Semmi mást nem várok ettől a hétvégétől, csak csendet, nyugalmat és egy kis magányt. Elegem van a nyüzsgésből, az emberekből és az elvárásaikból. Szükségem van egy kis én időre, amit csak azzal tölthetek el, hogy magammal foglalkozzak, és persze a leghűségesebb négylábú barátommal. Izgalommal vegyes jókedvvel várom már, hogy birtokba vehessem a faházat, hogy az utolsó emberi reakció is véget érjen három kerek napig. Fejben mindent tökéletesen elterveztem, séta az erdőben, olvasás, magány, elmélkedés. Az utóbbira kifejezetten szükségem van, hogy a fejemben hegyre tegyem a dolgokat sok mindennel kapcsolatban, Charlie-val, Finley-vel, az anyámmal és az újdonsült bátyámmal kapcsolatban is Túl sok váratlan esemény, túl sok agresszió és még több stressz ért az utóbbi hónapokban, amik miatt úgy érzem magam, hogy bármelyik pillanatban szétrobbanhatok akár egy lufi, nem szeretnék diliházba kerülni a teljes őrültség határán. Nagy lelkesedéssel nyitom a faház ajtaját, hogy végre kezdetét vegye a pihenésem, Dorothy ugatva rohan előre, majd megtorpan és csak hangjával jelzi, hogy valami nem stimmel. Felvont szemöldökkel lépkedek utána, a viselkedéséből már pontosan tudom, hogy valami zavarja. Gyorsabban dobogó szívvel a mellkasomban lépkedek beljebb a házikóban, hogy néhány másodperc múlva felbukkanjon előttem egy teljesen idegen férfi, húsklopfolót lógatva a feje fölött. Szükségem van néhány hosszúnak tűnő másodpercre amíg képes vagyok megszólalni. Olyan abszurd ez az egész. Ki ez a fickó? Mit keres itt és miért néz rám úgy, mintha őrült lennék? Beismerem, talán nem ezzel a mondattal kellett volna indítanom, de hát annyira letaglóz az ismeretlen férfi jelenléte, hogy ennél többre most nem futotta.
- Dorothy, gyere ide. a kutya még vakkant egyet, majd farok csóválva sétál a lábaim mellé és hasra vágja magát. - Nem fogja bántani. Jegyzem meg csak úgy, a kutyám teljesen ártalmatlan, soha nem volt eset arra, hogy bárkivel is agresszívebben viselkedett volna. Jól nevelt négylábú.
- Nos, a félreértés nyilvánvaló, csak azt nem értem hogyan fordulhatott mindez elő, ugyanis én béreltem ki ezt a faházat a következő három napra és szó sem volt arról, hogy idegen férfiakkal kell osztozkodnom rajta. rázom meg a fejem, nyilvánvaló, hogy valamelyikünknek el kell hagynia a házat és az nem én leszek. Rápillantok a telefonomra, felsóhajtok, a telefonálás tényleg nem fog menni, semmi térerő. - A rádió! csillan fel a remény egy pillanatra. - Azt mondták, hogy van itt valahol egy rádió, aminek a segítségével felvehetjük a kapcsolatot velük. Használni kellene, még találhatnak önnek egy házat. dobom le a táskámat az egyik székre. Remélem elég egyértelmű, hogy eszemben sincs elhagyni ezt a házikót. Szemügyre veszem az elém tolt számlát, ami akár az enyém is lehetne, hiszen egy-két apróságot leszámítva az enyém is ugyanilyen. Nem vagyok teljesen hülye, nem kell sok idő, hogy rádöbbenjek, bizony mindkettőnket csúnyán átvertek.
Előkotorászom a táskámból a bizonylatot. - Egyértelmű, hogy jó helyen járok. Legszívesebben elsüllyednék a föld alá, hogy ne keljen ennek az abszurd jelenetnek a tagja legyek.
- Azt hiszem elég egyértelmű, hogy mi történhetett pontosan. átbasztak. Képesek voltak mindkettőnktől teljes árat elvenni és aztán minden előző figyelmeztetés nélkül összezárni minket. Véletlen lenne? Kétlem.
- Szerintem jó lesz, ha hozzászokik a kutya szaghoz, mert én innen el nem megyek. Képes lenne elküldeni, hogy egyedül bolyongjak egyedül az erdőben éjszaka? Felejtse el. Én sem szeretem az idegeneket, de ez van. Legalább ma este el kell viselnie engem és Dorothyt. Alhat a kanapén. mosolygom rá, majd minden különösebb magyarázat nélkül fogom a tatyóimat és birtokba veszem a nappalit. Lehuppanok a kanapéra. Még kell néhány perc, hogy felfogjam mi is történik körülöttem. Remélem, hogy nem valami őrült sorozatgyilkossal vagyok összezárva az erdő közepén.
- Nem kérek kávét. pillantok rá a férfire. Azt már csak gondolatban teszem hozzá, hogy félek megmérgezne. Dorothy csaholva, lustán jön utánam, és hatalmasat ásítva terül szét a lábaim előtt. Előre hajolok, hogy megsimogassam a buksiját, csak néhány másodperc elteltével realizálom, hogyha előre hajolok teljes betekintést engedek a pólóm alá. Kényelmetlenül fészkelődni kezdek a kanapén, és megpróbálok úgy ülni, hogy ne legeltethesse tekintetét rajtam.
- Violet vagyok! mutatkozom be végre neki.

X   • X • ™️

Violet Reeves
Munkások
Play by :
Lili Reinhart
Kor :
23
Foglalkozás :
Pincér, felszolgáló
Hozzászólások száma :
76

Violet and Elias - Meet a beautiful stranger Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Violet and Elias - Meet a beautiful stranger   Violet and Elias - Meet a beautiful stranger EmptySzomb. Márc. 16, 2019 3:41 pm

Violet and Elias

People are strange when you're a stranger
Faces look ugly when you're alone


Tanulmányok bizonyítják, hogy a szociális fóbia legfőbb kiváltója az a tény, hogy az egyénnek nem marad privát szférája. Az emberek egyszerűen beléd gázolnak, betolakodnak az életed minden területébe, mígnem először kiváltják belőled az "itt és most elég" állapotát, majd ez egészen a viszolygásig és emberkerülésig fokozódik, pánikrohamokkal körítve. Ha belegondolok, lassan-lassan kezdek a határán táncolni az első stádiumnak, így ennek a három napnak az ígérete az isten háta mögött valóságos áldásnak bizonyul. Egy lehetőségnek, hogy megpróbáljam rendbe hozni az életemet, elgondolkodni a múltamon, az előttem álló jövőn, kijelölni egy utat, amin a továbbiakban járhatok - lehet, hogy ez csupán egy hamvába holt próbálkozás részemről, de legalább az esélyt meg akarom adni rá. Ahogy mondani szokták, hát erről ennyit... Tulajdonképpen egyaránt dühítő, nevetséges, egyszersmind morbid, hogy az embernek hetedhét országon meg az óperenciás tengeren túl is képes valaki feldúlni a viszonylagos nyugalmát.
Ezek a gondolatok persze csak némi késéssel villannak be a fejembe - az első, amit most sikerül konstatálnom az, hogy kinyílik az ajtó, és beront rajta valamiféle lény. Egy-két másodpercig nem tudom hová tenni a dolgot, csak amikor megáll előttem, és ugatással tudatosítja jelenlétét és nemtetszését jövök rá, hogy látogatóm egy kutya, és semmi kétség afelől, hogy melyik a veszélyesebbik vége. Noha nem úgy tűnik, mintha azonnal rám akarna támadni, valahogy élek a gyanúperrel, miszerint az első gyanús mozdulatra feltépne bokától garatig, hogy a gazdáját védje. Azt a gazdáját, aki kb két másodperccel később követi a fenevadat, és köszönés nélkül nekem szegez egy kérdést. Ennek hallatán már végleg semmi másra nem vagyok képes, csak megrőkönyödve meregetni a szemeimet: szinte várom, hogy mikor jön sorra a többi mondat, miszerint "ki evett a tányérkámból, ki ivott a pohárkámból, és ki aludt az ágyacskámban"?
- A maga faháza? - nyögöm ki végül ezt a három szót, időközben leengedve az eddig fejmagasságban lóbált szánalmas fegyveremet. Mi az, hogy az ő faháza, ő építette, vagy mi az ördög? Lehet, hogy valami nőnemű Maugliba botlottam bele a vadonban. Másoknak a jeti jut, nekem meg egy semmiből feltűnő lány és vérmes védelmezője. Bár az előbbi nyilván nem annyira szemrevaló, mint eme utóbbi.
- Azt hiszem, itt valami erőteljes félreértés van - szedem aztán össze magam. - Elhallgattatná a vérebet? - kérdezem aztán, mert úgy érzem, hogy ebbe a folyamatos ugatásba bele fogok süketülni. Biztos ami biztos, hogy lássák rajtam, nem vagyok baltás gyilkos, leeresztem a klopfolót, amit eddig nagyjából úgy lóbáltam, mint baseballjátékos az ütőjét. Szerencsére a kutya ennek láttán kissé elhalkul, legalább annyira, hogy megértsük egymás szavát.
- Ha itt valaki eltévedt, az alighanem nem én vagyok - mutatok a kanapéra, meg a rajta heverő táskámra, mint valami bűntény bizonyítékára. Csak a ceruzával körberajzolt hulla hiányzik a szőnyegről a teljes összeképhez. - Én ma délben érkeztem ide, és három napra béreltem ki ezt a helyet. Ebből kiindulva nem értem, miért gondolja, hogy ez a maga faháza - rázom a fejem. - Remélem nem feltételezi, hogy az a hobbim, hogy ennyi holmival megrakodva itt lopakodom a hegyek között, és random kunyhókba veszem be magam éjszakára - próbálok hatni a logikájára. - Sajnálatos módon a telefonom térerő híján nem működik, ugyanis ajánlanám, hogy hívja fel a parkőrséget, és kérdezze meg tőlük, hogy igazat mondok. Vagyis, egész pontosan, a házat nem a parktól béreltem. Van saját tulajdonosa, a parkőrség csak volt olyan kedves, hogy elfuvarozott idáig - oldalazok el a táskámig, gondosan ügyelve a mozdulataimra, mert nincs kedvem egy erőteljes kutyaharapáshoz egyetlen testrészemen sem. Kicipzározom a belső zsebet, majd elhúzom a múlt héten elfaxolt, és aláírt bérleti szerződésemet. Még mázli, hogy ezt leírhatom az adómból, ergo kértem számlát.
- Tessék, ha esetleg nem hinne nekem - lobogtatom meg a lány előtt a papírt. - Szóval szerintem maga jött rossz helyre. Nyilván van más faház is a környéken - nézek kifelé, mintha a lassan leszálló sötétben legalábbis egy wellnes-hotelcentrum neonreklámját akarnám odakinn felfedezni. - Egy kávéval esetleg megkínálhatom, de aztán ha megkérhetem, távozzon. A testőrével együtt - mutatok a kutyára. Nem elég, hogy eléggé sakkban tartva érzem magam általa, de nyitott szájjal liheg, és összenyálazza a szőnyeget. - Amúgy se bírom a kutyaszagot - fűzöm még hozzá afféle félhangosan elmormogott magánvélemény gyanánt. - Szóval, hogy issza a kávéját?




zene || szavak száma || öltözék || megjegyzés (ha ilyet nem akarsz bele, ki is törölheted

kredit:

Elias Anderson
Sport
Play by :
Rami Malek
Kor :
29
Foglalkozás :
Ex-rendőr, személyi tréner
Hozzászólások száma :
85

Violet and Elias - Meet a beautiful stranger Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Violet and Elias - Meet a beautiful stranger   Violet and Elias - Meet a beautiful stranger EmptyCsüt. Márc. 14, 2019 2:50 pm


Elias & Violet


Pihenésre van szükségem. Belefáradtam a munkába, anyám folytonos piálásába, Charlie pofonjaiba. Három hosszú, és remélem tartalmas szabadnap vár rám, amit semmiképp nem szeretnék a betondzsungelben, vagy a négy fal között tölteni. Sokat hallottam erről a szolgáltatóról, akit néhány órával ezelőtt felhívtam, azt hiszem jobban nem is telhetne el a szabadidőm, mint Dorothyval – a kutyámmal -  egy erdő közepén, távol a nyüzsgő várostól, a problémáktól és természetesen a térerőtől. Szeretek túrázni, és legtöbbször egyedül utazom, vagy Finnel, ha éppen szeretne velem tartani, így már rutinosnak számítok benne. Két kisebb méretű táskát készítek elő, telepakolom ruhákkal az időjárási viszonyoknak megfelelően, kutyakajával, takaróval Dorothynak is, vissza sem nézve rohanok az állomás felé, ahol elméletileg felszednek és már visznek is az erdőbe. Hagyok egy üzenetet anyámnak, majd nyomomban az édes Labradorommal a metrók irányába veszem az utat. Az elmúlt napok melege után most megborzongok ahogyan a hideg szél belekap a hajamba, összecipzározom a kabátomat és behúzott nyakkal lépkedek a megbeszélt találkozó hely irányába. Látszólag a négylábú barátomat egyáltalán nem zavarja, hogy füleit össze-vissza csavargatja a szél, nyelvét lógatva, vidáman tartja a ritmust velem. Tekintetemmel a fekete terepjárót keresem, nagyon rendesek voltak, hogy egy kis extra pénzért természetesen vállalták, hogy a városból felfurikáznak velem a faházig. Jogosítvány és autó nélkül elég nehéz lett volna bármeddig is eljutnom. Egy terepszínű mellényt viselő férfire leszek figyelmes, aki az autójának támaszkodva, cigivel a szájában tart egy Violet feliratú táblát a kezében. Nem néz ki bizalomgerjesztőnek a hapsi, de egy mély levegő kíséretében odasétálok hozzá és mosolyt erőltetek az arcomra.
- Azt hiszem engem vár. motyogom alig hallhatóan neki, miközben megpróbálom visszatartani Dorothyt aki lelkesen szagolja körbe az ismeretlen.
- Violet Reeves? Örülök, hogy sikerült megtalálni. Üljön csak be, hosszú út vár ránk. messzire a dobja a félig elszívott cigarettacsikket és kinyitja először a hátsóajtót a kutyának, majd az anyós ülés felőlit nekem. - Ugye nem fog a kis dög az ülésre vizelni? pillant rám, miközben kisorol a forgalomba. Megcsóválom a fejem, és miután sikerül bekapcsolnom a biztonsági övet rá is pillantok.
- Nem fog. Azt már most látom, hogy a hátul kíváncsian nézelődő kutya jól neveltebb, mint a magát férfinek nevező alak mellettem. Motyog még valami olyasmit, hogy reméli is, mert az sok pénzembe kerülne, de erre a megjegyzésre már inkább nem reagálok. Az idő túlságosan lassan vánszorog előre, nekem úgy tűnik, hogy már több órája úton vagyunk, de még mindig nem hagytuk el New York-ot, ami kezd egy kicsit aggasztani. Anyukám azt tanította, hogy soha nem üljek be idegen férfiak mellé az autóba, mi van ha nem is az erdőbe visz, hanem valami lerobbant gyárépületbe és elad a szervkereskedőknek. Kiráz a hideg a gondolattól, kevesebb gyilkos számokat kellene néznem.
- Hogy, hogy egy ilyen felettébb csinos hölgy egyedül utazik az erdőbe három teljes napra?
- Nem vagyok egyedül, a kutyám velem van.
- A kutya...a kutya...de kegyednek nincs pasija, akivel eltölthetné az időt a fák között? rápillantok. Mégis mi köze van az én párkapcsolatomhoz vagy szexuális életemhez?
- Nem kell aggódnia, tökéletese megleszek férfiak társasága nélkül is. zárom rövidre ezt a beszélgetést és türelmetlen bámulom az előttünk elsuhanó autókat. A pasas, látszólag veszi a lapot, mert elhallgat, vigyorogva fütyörészik, de egy jó darabig nem szól hozzám, aminek kifejezetten örülök.
A fenekem laposra ültem, zsibbad lába az órák óta tartó autózás miatt. Legszívesebben úgy csinálnék, mint egy gyerek és perceként kérdeznék rá: Ott vagyunk már? De mivel nem szeretnék a kelleténél több időt fecsegésre pazarolni a mellettem ülő úriemberrel, hallgatok, csendben bámulom a mellettünk elsuhanó fák törzseit.
- Már csak néhány óra és ott vagyunk. Szóval, tisztában van a dolgokkal ugye? Több kilométeres körzetben rajtad kívül cicalány nem lesz senki. A vadállatoktól nem kell félni, sem medve, sem farkas nem fog megkergetni. A házban van egy rádió, azt mindig tartsd magadnál, ha csavarogni támad kedved a fák között, bármi gond van csak azon keresztül tudod elérni a központunkat. Vagy engem. ezen a ponton rám kacsint. Gusztustalan.
- Persze, persze, minden érthető. bólogatok fagyos mosollyal az arcomon.

A nap már lemenőben van és az égbolt vörös színben pompázik, amikor lefékezünk én pedig kinyitom a szemem. Fáradtan dörzsölöm meg a látószerveimet. Sikerült mélyen elaludnom, mint akit fejbe vertek, azt viszont örömmel látom, hogy nem lesz belőlem egy sorozatgyilkos újabb áldozata. Érzem, ahogy lábaimat visszatér az élet, kicsit meg is rázom őket amint sikerül kimásznom az autóból.
- Minden világos cicalány?  
-Igen. Akkor három nap múlva, ugyanitt. bólintok, miközben kiszedem a csomagokat a csomagtartóból és Dorothyt is kiengedem a hátsó ülésről. Megkönnyebbülök, amikor végre visszaül az autóba és magamra hagy. Fáradtan, de teljes izgalommal veszem ki kabátom zsebéből a kulcsot, meglepetésemre azonban az ajtó nyitva van. Egy pillanatra megáll a kezem a kilincsen, van valami fura előérzetem. A szívem gyorsabban dobog a mellkasomban, veszek egy mély levegőt és benyitok. Dorothy izgatottan szalad előre, majd megtorpan és nyugtalan ugatásba kezd.
- Hahóóóó....van itt valaki? óvatosan lépkedek a konyha irányába. Felsikoltok amikor egy idegen férfi áll velem szemben kezében egy húsklopfolóval. Ez valami buta vicc?
- Ö...elnézést? Ez az én faházam. Eltévedt?

X   • X • ™️

Violet Reeves
Munkások
Play by :
Lili Reinhart
Kor :
23
Foglalkozás :
Pincér, felszolgáló
Hozzászólások száma :
76

Violet and Elias - Meet a beautiful stranger Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Violet and Elias - Meet a beautiful stranger   Violet and Elias - Meet a beautiful stranger EmptySzer. Márc. 13, 2019 4:06 pm

Violet and Elias

People are strange when you're a stranger
Faces look ugly when you're alone


- Mondja Elias, nem gondolt még környezetváltozásra? - visszhangoznak fülemben Dr. Acker szavai, miközben a terepjáró ablakán át meredten bámulom a robosztus törzsű, égbe nyúló fenyőfákat, amelyeket csak az erős gyökereik, meg talán némi csoda tartanak egyenesen a szinte függőlegesen fölénk magasodó sziklás hegyoldalon. - Az önéhez hasonló esetekben, a poszttraumás stressz hosszan is elhúzódhat abban a környezetben, ahol... - ja, blablabla. Ezt most hallom kb századszor. Kissé kezd unalmas lenni. Ha pénzt szednék ennek a mondatnak az elviseléséért, hónapokig sem kellene dolgoznom. - Az úgynevezett sérült én ugyanis ilyen esetekben... - folytatta tovább a doki, igaz már csak félfüllel hallottam a monológját. Kapásból mondjuk tíz indokot tudtam volna felsorolni, amiért a hamvába holt kategóriába tömködném be ezt az ötletet - kezdjük mondjuk azzal, hogy a "sérült énem", ahogy ő fogalmaz, bárhová is megyek, rohadtul vele fog jönni. Ez nem olyan, mint a használt gatya, amit az ember nap végén bevág a szennyeskosárba - ugyanúgy a szerves részem, mint a másik énem. Ez mondjuk elég nevetséges: soha nem gondoltam volna, hogy a személyiségem két részletre bontható, egy sérültre, meg egy normálisra. Mintha csak a skizofrénia kapujában álldogálnék. Ennek ellenére nem álltam le vitatkozni az orvossal, csak rántottam egyet a vállamon. Ha levegőváltozást javasol, ám legyen, megteszem. A jó katona így cselekszik.
- ... lesz elvágva a világtól, igaz térerő a hegyek között abszolút nincs. Gondolom ez nem lepi meg - térek aztán vissza a jelenbe, figyelmemet a parkőr felé fordítva, aki gondosan kerülgeti a jókora, útba eső sziklákat. - A házban viszont van egy cb rádió, ha gondja lenne, azon eléri a központunkat. Használt már ilyesmit? - fordítja felém a fejét, mire szótlanul bólintok. Nem kezdek annak a cizellálásába, hogy egy évvel ezelőtt még zsaru voltam, és a rádió adóvevő kb olyan volt számomra, mint a kezem, vagy a lábam. Hozzám tartozó rész.
- Azt most már legalább megértem, hogy miért nem ajánlották, hogy a saját autómmal jöjjek ide - mondom, mikor a kocsi egy erőteljesebb zökkenésénél csaknem elharapom a nyelvemet.
- Hát, esélye sem lett volna - rázza meg a fejét a parkőr. - Ez a kis ház odafenn tényleg az isten háta mögött van. Igaz, kárpótolni fogja érte a levegő, és a környezet. A vadállomány miatt se aggódjon. Egy-két őzet és szarvast, nyulat vagy borzot talán látni fog, de attól nem kell tartnia, hogy majd egy medve néz be az ablakon - teszi hozzá, miközben a terepjáró már csaknem negyvenöt fokos szögben emelkedik alattunk az út emelkedőjét követve.
A következő fél órát néma csendben töltjük - vagyis én a gondolataimba merülve hallgatok, ő meg jókedvűen fütyörészik, szemmel láthatóan a legkevésbé sem fennakadva a tényen, hogy nem vagyok valami szószátyár. A jókedve - magam sem tudom miért - de elég idegesítően hat rám, így hát önkéntelenül is fellélegzem, ahogy feltűnik a fák közé ékelve a hegyvidéki házacska fából ácsolt teteje. Egy pillantást vetek az órámra: kilencven perc telt az indulás óta. A parkőr azt mondta, a ház a közelben van. Ezek után érdekelne, hogy ezen a vidéken mi tartozik abba a kategóriába, hogy "messze". Mindenesetre hálás vagyok,  mikor végre a kocsiból kiszállva szilárd talajt érzek a lábam alatt, és szinte azonnal érzem, hogy millió hangya lepi el a lábamat, ahogy újra beindult benne a vérkeringés.
- Hát ez lenne az a ház, Mr. Anderson – mutat a kis kunyhóra kalauzom.  – Nem túl modern… kívülről. Kissé megtépázza az időjárás. A hó, a szél, az eső… de nem ázik be, nem omlik össze. Belülről más, higgye el. Van egy jól felszerelt konyha, egy fürdő. Egy nappali, egy hálószoba, hűtő, rádió. Van egy generátor a ház mögött, több kanna benzinnel - kotor elő a zsebéből egy kulcsot, majd némi motoszkálás után kinyitja előttem az ajtót, és szorosan követ mikor belépek.
- Nem rossz - mondom. - Nekem legalábbis megfelel. Nem is értem, miért is nem fordulnak meg itt sűrűbben az emberek. A foglalással legalábbis nem kellett ölre mennem senkivel.
- Az emberek manapság jobban vágynak a tengerpartra, meg a nevezetességekre. De azért elő szoktak fordulni itt is. Bár jóval ritkábban, de szerencsére mindig van érdeklődő erre a házra. Általában olyanok, akik belefáradtak a rohanásba, és egy darabig nem szeretnének embereket látni. Vagy olyanok, akik a lelkük traumáját akarják itt enyhíteni.
- Ha most arra vár, hogy meggyónjak magának, hiába. Maga nem pap
- mormogom, ledobva táskámat a kanapéra.
- A konyha fel van töltve tartós élelmiszerrel, javarészt konzervekkel. Mielőtt valakinek kiadjuk a házat, mindig gondoskodunk erről - mutat az apró helyiség felé a parkőr, ignorálva az előbbi szavaimat. - Tehát akkor három nap múlva jöhetek önért, ha jól emlékszem.
- Igen - biccentek, miközben előkotrok egy doboz cigarettát a zsebemből, és kérdő mozdulattal megbillentem kalauzom felé.
- Nem dohányzom - rázza meg a fejét a pasas. - És egyébként is ideje indulnom. Mire leérek, épp lejár a műszakom, és végre mehetek haza. Kétszer tizenkét órában váltjuk egymást. Innentől a kollégámat fogja elérni, Mr. Anderson. A cb rádió egyébként itt van - nyitja ki az egyik apró szekrény ajtaját.
- Köszönöm, azt hiszem, innentől megleszek - válaszolom kurtán. Kezet rázunk, majd figyelem, ahogy beszáll az autójába, és elhajt. Alig két perc múlva elhal a terepjáró motorjának a zaja, és egyedül maradok. Az egyetlen hang, ami körbevesz a szél susogása, és a madarak vijjogása  odafenn a borongós égen.

Az ablakon át figyelem az alkonyt, ami viharos gyorsasággal rohan rá a tájra. A nap úgy bukik le a hegyeken túlra, mint a pléhkacsa szokott a céllövöldében. Egyelőre nem sok mindent csináltam, azon kívül, hogy igyekeztem összefogni a minduntalan szerteszét szaladó gondolataimat. Viszont most bekapcsolom a rádiót, és a konyhának kinevezett kis lyuk lámpáját - ideje nekiállnom a vacsora készítésének, már ha néhány konzerv felmelegítését annak lehet nevezni. Épp számhoz emelem az első falatot, mikor felkapom a fejem. Mintha egy autó hangját hallanám közeledni. Összehúzott szemöldökkel igyekszem kifelé figyelni, de a motorhang gyorsan el is hal - elkönyvelem, hogy vagy a rádió, vagy a képzeletem játszik velem. Egészen addig ezt hiszem, míg meg nem hallom, hogy kinyílik a ház ajtajta - minden szőrszál égnek áll rajtam a hirtelen meglepetéstől. A filmekben így szoktak kezdődi a horrorsztorik - pedig a sajátom is éppen elég nekem. Ki az isten gyalogolt be ide ebbe az isten háta mögötti kéglibe? Mindenesetre előhalászok valamit a szekrényből, ami erőteljesen hasonlít egy húsklopfolóra. Védekezés gyanánt azt hiszem megteszi.





zene || szavak száma || öltözék || megjegyzés (ha ilyet nem akarsz bele, ki is törölheted

kredit:

Elias Anderson
Sport
Play by :
Rami Malek
Kor :
29
Foglalkozás :
Ex-rendőr, személyi tréner
Hozzászólások száma :
85

Violet and Elias - Meet a beautiful stranger Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Violet and Elias - Meet a beautiful stranger   Violet and Elias - Meet a beautiful stranger EmptySzer. Márc. 13, 2019 3:59 pm

Violet and Elias - Meet a beautiful stranger 3092445-20190313-AdWSRv

Elias Anderson
Sport
Play by :
Rami Malek
Kor :
29
Foglalkozás :
Ex-rendőr, személyi tréner
Hozzászólások száma :
85

Violet and Elias - Meet a beautiful stranger Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Violet and Elias - Meet a beautiful stranger   Violet and Elias - Meet a beautiful stranger Empty

Ajánlott tartalom


Violet and Elias - Meet a beautiful stranger Empty
Vissza az elejére Go down
 

Violet and Elias - Meet a beautiful stranger

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Valahol máshol :: A világban-
^
ˇ