Az idegeimen táncol. Őszintén, soha nem tudtam, hogyan is érzek anyám iránt. Nem is gyűlöltem, de nem is szerettem. Valahol a kettő közt botladoztam, igaz mára már ez is elhalt. Sikerült kiölnie belőlem azt a cseppnyi jóindulatot is, amit felé éreztem. Épp annyira törődtem vele, hogy egyszer, ne arra nyissak be, hogy Ő már halott. Bár lehet mindkettőnek ez lenne a megoldás. - Ne akard tudni, hogy ki volt az apád, nem számít.- szólal meg akadozva, az elvonási tünetek szépen lassan felemésztették. Régebben, amikor így láttam félelmet éreztem, és szomorúságot. Ez az egyveleg nagyon sokáig szerves része volt az életemnek, egészen addig, míg nem szánalommá alakult. Szépen lassan rá kellett jönnöm, hogy míg én próbálom helyes irányba terelni, Ő folyamatosan az ellen fog tenni. Ellen fog állni. És amíg ez így megy, addig csak abból áll az életem, hogy Őt óvom meg saját magától. Ridegségtől telt tekintettel mérem végig. Blézerem belső zsebéből óvatosan előhúzok, egy átlátszó kis tasakot, és meglengetem az orra előtt. Számára ez a kis tasak jelképezte a megváltást, számomra pedig azt, hogy megered végre a kibaszott nyelve. Koordinálatlan mozdulatokkal kap a tasak után, amit én könnyed mozdulatokkal kapok el előle, és arrébb sétálok. - Óóó, mit gondoltál? Csak úgy megkapod? - teszem fel egy könnyed mosollyal a kérdést, Ő pedig csak egy vérmes tekintettel viszonozza ezt. - Add ide Te...- tombolásra kész anyámat csendre intem, egy mozdulattal, és elé sétálok. - Megkaphatod, csak egy nevet kérek.- szólalok meg, míg szórakozottan feldobom a kis zacskót, és újra elkapom. - Nagyobb bajba kerülhetsz ha felkeresed.- köszörüli meg a torkát. Én pedig csak unottan megforgatom a szemeimet. - Jaj, anya. Ne mondd már, hogy most kezdenek fellángolni benned az anyai ösztönök.- horkanok fel. Végre Ő is a szemembe nézz, ismertem ezt a tekintett, így egészen két másodperccel később, már tudtam is, hogy kit keressek.
*********
Diego Lopez. Anyám nem is szúrhatott ki volna magának ennyire, nehezen elérhető fickót. Sokat hallottam róla, köszönhetően annak, hogy Én sem a legjobb körökben mozgok. Persze mit is vár az ember, ha kurva, és ügyvéd egyszerre. Szóval az apám mégsem egy nagymenő cég vezetője, így nem úgy fog működni a dolog, hogy betelefonálok: Hali, mizu? Amúgy tudtad, hogy van egy lányod? Így muszáj voltam Leon kapcsolatai kihasználnom, és elég dörzsöltnek lennem ahhoz, hogy Lopez figyelmét felkeltsem. Jól értettem a hozzáhasonló emberek nyelvén, épp eleget mentettem meg, már a tárgyalóterem falain belül. Leon pedig ott volt mellettem, mint élőpélda, hogy az ilyen emberek, mire is figyelnek fel, úgy igazán. Így mondhatni gyerekjáték volt, egy orbitális nagy hazugságot kitalálni. Az pedig külön jól jött, hogy mostanában elég sok beteg gyilkosság, aktáit olvasgattam éjjelente. Rendőri jelentések, fényképek, meg mi egymás, amiből én tökéletesen összetudtam magamnak rakni, egy roppant érdekes alteregót. Gwenny-t, aki áldozatait kivérezteti, és mindezt Diego Lopez nevében teszi. Tudtam jól, hogy nem fogja tűrni, hogy “bemocskoljam” a nevét. Azt, hiszem ezért is ücsörgők ez autóban, egy szövetzsákkal a fejemen. - Ez így nagyon izgalmas, hova meggyünk? - teszem fel kuncogva a kérdést. - Kussolj Te ribanc, inkább virgácsaid járjanak, ne a szád.- keménykedik az egyik fickó, majd amikor beérünk, lerántják rólam a zsákot, és tovább kísérnek az épületben. - Jó van má’, magamtól is tudok menni. - szólalok meg kicsit flegma stílusban, majd amikor beérünk egy másik ajtón. Azt hiszem végre a célpontomhoz értem, de még azt hiszem maradok egy kicsit az egérke szerepében. - Helló nagyfőnök . Mizu van ? - vigyorodok el önfeledten, mint egy idegesítő csitri. - Szólnál a gorilláidnak, hogy semmi értelme fogniuk a kezemet, mivel le vagyok kötve?- fújtatok egyet unottan. Nyakig benne voltam, de kész voltam elmerülni benne.
My mind feels like a foreign land Silence ringing inside my head Please, carry me, carry me, carry me home
Eseménytelen estének néz elé, tervei szerint semmi nagyobb dolognak nem kell ma történnie. A szállítmány holnap érkezik, minden kiadott megbízása lezárult, és Jonah is megtette amit kellett, így most igazán semmi üzleti ügye nincs amin gondolkoznia kellene. Persze minden alkalmat megragad hogy bővítse a piacát, és a drogok mellett már a fegyverek is megjelentek, de azok jelentősen kevesebb százalékban és bármilyen romlott lelkű gazember is, a prostítúcióba nem akar belefolyni, mert megveti az egészet. A striciket, akik sakkban tartják a sokszor ártatlan és szerencsétlen áldozataikat, és pénzért kényszerítik őket szexre. Néha ő maga is igényel ugyan fizetős szolgáltatást, de meggyőződése hogy ő mindig emberként kezeli azokat a nőket, és megfizeti az együtt töltött időt. Neki nem tiszte kínozni őket, hiszen kapnak úgyis eleget. Kényelmesen dől hátra a fotelében és hátrasimítja a haját ahogy rágyújt egy szél cigire amit a díszes ezüstös tárcából vesz elő. Lustán húzza végig az ujját a szintén ezüst színű vihargyújtón és könnyed pattintással csikar belőle hőt.
Gondolatai elkalandoznak ahogy a fehér-szürke füst körbeveszi és eszébe idézi amikor először beszéltek neki egy nőről, aki az ő nevében követ el mocskos dolgokat, és ezt nem tűrheti el. Senki nem kenhet rá felesleges dolgokat, így is megannyi minden van már a számláján, és kiadta hogy kerítsék elő neki ezt a bizonyos Gwennyt a föld alól is. Nem számít a mai nap sikerre, így a második szál cigivel átsétál az irodán és a zongorához ül. Nem az a hatalmas versenyzongora, ez sokkal kisebb verzió de ide elég. A házában van zeneterem, ott egy fekete lakkozott versenyhangszer pihen. Felhajtja a tetejét, és bekapcsolja a megfelelő helyen. A hangszín és pedálok beállítása után, lustán kezd el egy dallamot játszani rajta. Nem profi, és néhol nem jön ki az ütem, de soha nem tanult iskolában zenélni, és amit tud is azt is autodidakta módon tanulta meg. Húsz perc után kopogtatnak, megzavarva őt a játékban és felnéz a belépőre. Sötét szemei kíváncsian villannak a testőr felé, aki bejelenti két másik emberét, plusz a kívánt lányt. Nem szándékozott fogadni senkit, de erre azért feláll, és a zongorának támaszkodva válaszol. - Hozzátok be - utasítja az emberét és hamarosan már ott áll előtte a lány. Megkötözve és két fegyveres között. Végigméri tetőtől talpig, és a szemeit fürkészi némán. - Nem, ez nem lehet - csóválja meg a fejét egészen kicsit. - Elmehettek - pillant az embereire, de a távolságot megtartja és amint maguk maradnak, újra a lány lesz a célpontja sötét íriszeinek. - Ki vele, ki vagy te valójában? - szegezi neki a kérdést.
Kezdőlap
