One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Elkészültem az elõtörténetemmel...

Finley & Ines EmptyMarissa Grey
Today at 10:51 am



Activity Check (09.17-10.01.)

Finley & Ines EmptyN. Allison Haden
Today at 10:47 am



Aiden && Allie part2

Finley & Ines EmptyN. Allison Haden
Today at 10:45 am



Fun in the market - Luke & Anita

Finley & Ines EmptyAnita Cooper
Today at 10:41 am



Élodie ✫ Flor - Egy megmentett kisállat

Finley & Ines EmptyFlor Sanchez Moreno
Today at 6:10 am



crazy friday night

Finley & Ines EmptyCherry Sullivan
Today at 3:12 am



♚Pain and gain ♚ Ryu & Hudson

Finley & Ines EmptyHudson Duncan Payne
Today at 12:13 am



Shut Up and Dance with me

Finley & Ines EmptyMyna Rosegold
Yesterday at 11:08 pm



Aston & Pola

Finley & Ines EmptyPola E. Whitebreak
Yesterday at 10:45 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 28 25
Diákok 36 30
Törvényszegõk 14 26
Bûnüldözés 9 14
Hivatal 5 7
Üzlet 13 17
Oktatás 7 5
Munkások 16 11
Egészségügy 12 15
Összesen 140 150
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 26 felhasználó van itt :: 12 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 2 Bots

Bellamy West, Daniel S. Ramsay, Diane N. Miles, Ewan Patrick Brooks, Joshua Miller, Leslie Hewson, Marissa Grey, Nick Campbell, Raelyn J. Winters, Rosemary Mila Saville, Sebastian St. Vincent, Veronica J. Rhodes


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Finley & Ines

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Finley & Ines   Finley & Ines EmptyHétf. Feb. 04, 2019 9:58 pm

 

Finley & Ines

Nem mintha odahaza ne volna ismeretlen szószerkezet a "csendes pihenő", azért lassan beadagolva a dolgot sikeresen a helyiek tudtára adtam, hogy nem kellene dinamitot robbantani a fejem mellett, miközben megpróbálom kialudni legújabb táskáimat a szemem alól, meg visszanöveszteni az agyamat. Pontosabban a bal agyféltekémet, de ha továbbra is ilyen megállapításokat teszek, akkor minden hiábavaló volt.
Rám igencsak nem jellemző mód tegnap délután öt óta, utolsó és egyben legborzasztóbb vizsgámról hazaesvén ki sem keltem régi szobám régi ágyának régi takarója alól. S most itt fekszem, mint háborús sebesült, nyalogatva lelkem sebeit, amiért csak négyest kaptam, hivatalosan is lecsúszva ezzel a dékán listáján másodiknak, bemelegített aranyérmes helyemet átadva annak a lenyalthajú ficsúr Dean-nek, akit már az anyaméhben arra edzettek, hogy agysebész legyen meg Kanada elnöke. És most nem viccelek, az apja is valami hazug politikus, onnan örökölhette egyeneságon ezt a seggnyaló karizmáját. Ha nem tudnám, hogy a Columbián vagyunk, már utána is jártam volna, és helyes megállapításokat tettem volna, miszerint protekciós a kisöreg, aztán röptetem haza Montrealba. Csak a rend kedvéért.
Anyám tyúkhúslevese beforrasztotta sebeimet, és a tükör látványa sem volt utolsó, feltűnt ugyanis, hogy visszaszereztem a színeimet és a látásomat. Egyetlen táskám az oldalamon lógó volt, ez is nyugtatólagosan hatott lelkivilágomra. Olyannyira, hogy a metrón már a következő szemeszterhez matekoztam össze az órarendemet, mert hogy nem volt egyszerű összeszervezni a két egyetem között való ingázásomat, még akkor sem, ha sokadszorra csináltam, és egyre gyakorlottabb voltam életem minden napjának könyörtelen feldarabolásában.
Finley meg ugye... Finley. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem járt néha az eszemben, ha két ezeroldal közt levegőhöz jutottam, de akkor is inkább csak felbosszantott. Pár nappal ezelőtt a bébivel lefolyt... Szóval a Violettel lefolytatott beszélgetésem eredményeként, de leginkább a pólója miatt, amit nagylelkűen visszaadományoztam neki, lévén nekem nincs rá szükségem, és gondolom Finleyre meg nem jó méret (ugye), úgy döntöttem mégsem ott töltöm tanulással a maradék két napot a nagybetűs NAPIG, hanem majd szépen itthon kuckózom be, és megpróbálok tanulni a cseppet sem meghitt családi körben.
Most mégis hozzá tartok, hamar megcsömörlöttem az otthonlétet. Nem mintha nem szeretném őket, de azért tényleg rém egy rendetlen család tudunk lenni, és elszoktam már a zsibongásuktól. Finleyhez meg éppen ez az, úgy odaszoktam, hogy nem is tudom önnön elhatározásomból indultam meg felé, vagy egyszer csak varázsütésre ott álltam az ajtaja előtt. Az emberek rabjai a megszokásnak.
Szokásos lendületemmel becsörtetek a lakásba, zárom magam mögött az ajtót.
- Hahó! Fin, itthon vagy? - kiabálom és fülelek, a zene szól, de ahogy ismerem, lazán úgy felejti, ha napokra utazik is el. - Szerelmem, hát szia - olvadok szanaszét, amikor Floki, a világ legtündéribb macskája megjelenik és odaszökken mellém. - Édesem, itthon van a gazdi, ha? - vakargatom meg az állát, majd kisvártatva felpillantok, hogy kérdésemre maga Finley adjon választ teljes életnagyságában.
- Helló, szia. Zavarok? - tápászkodom fel a földről, halovány mosollyal elé lépek, üdvözlésképp rövid csókot hintek az ajkaira, és elslisszolok mellette, hogy bevetődjek a konyhába. - Figyelj, éhes vagy? Összedobnék egy adag bazsalikomos, pestós tésztát. Nem vásároltál semmi... értelmeset, mi? - lesek be a hűtőbe. - Nem gáz amúgy, hoztam ezt-azt - csapom ki a pultra vászontáskámat, hogy előkotorjam belőle azt a néhány cikket, amivel pótlom a hiányos készletet, és nem pillantok felé. Abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán észrevette múltkori távozásom, és ha esetleg igen, vajon eszébe jutott-e, hogy különben azt beszéltük, itt töltöm az előző pár napot.

Ines Garcia
Oktatás
Play by :
Tashi Rodriguez
Foglalkozás :
egyetemi tanársegéd (RA) és bőszen tanul (leendő amerikai elnök, majd valamikor)
Hozzászólások száma :
31

Finley & Ines Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Finley & Ines

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Archívum :: Játékok-
^
ˇ