One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Kapcsolatkeresõ

Alyson & Kevin EmptyThaddeus Darnell Wright
Today at 1:22 pm



Lorie x Jude - You are in trouble

Alyson & Kevin EmptyMallorie Dupeyrón
Today at 7:42 am



| Mirabell & Thaddeus |

Alyson & Kevin EmptyThaddeus Darnell Wright
Today at 1:39 am



Behind the business

Alyson & Kevin EmptyRomero D. Bohen
Today at 12:32 am



The snake biting its own tail - Mary & Ewan

Alyson & Kevin EmptyMarianne Brooks
Yesterday at 10:52 pm



Activity Check (09.17-10.01.)

Alyson & Kevin EmptyValentina Delon
Yesterday at 10:22 pm



Valentina & Milo

Alyson & Kevin EmptyValentina Delon
Yesterday at 10:02 pm



Aicha & Aiden - Viszontlátás

Alyson & Kevin EmptyAicha N. Dubois
Yesterday at 9:31 pm



Munkahelyi ismerkedés

Alyson & Kevin EmptyMyna Rosegold
Yesterday at 9:01 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 28 25
Diákok 36 30
Törvényszegõk 14 26
Bûnüldözés 9 14
Hivatal 5 7
Üzlet 14 17
Oktatás 7 5
Munkások 16 11
Egészségügy 12 15
Összesen 141 150
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 28 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 22 vendég :: 2 Bots

Alexandra Ruud, Aveline Everhart, Fable Hill, Marissa Grey, Myna Rosegold, Veronica J. Rhodes


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Alyson & Kevin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Alyson & Kevin   Alyson & Kevin EmptyPént. Jan. 25, 2019 5:00 pm


Alyson & Kevin



Anya mesélt valamit, hogy el kell mennie, míg én alszom egy keveset, de nem leszek egyedül. A hotel dolgozói figyelnek majd rám. És igen, tudom a lift gombokat kezelni. Arra kért még meg, hogy mindig legyek szem előtt és az épületből el ne merjek menni. Azt hiszem be tudom őket tartani. Nem sok és nem bonyolult dolgok ezek. Csak azt nem magyarázta el részletesebben, hogy minek kellett ide jönnünk. Miért nem volt jó otthon? Pedig ott sok barátom van, szóval remélem vissza megyünk. Itt már most nem jó, hiszen nem vitt magával, itt hagyott… ez olyan igazságtalanságnak tűnik. Legközelebb engem is vinni fog, arról pedig tenni is fogok. Szóval amíg anya kicsit el volt, addig átnéztem a holmiját. Nem sok minden volt, azt mondta csak jövünk és megyünk. Ámbár a visszapakolással bajok voltak, szanaszét hevert minden a szobában, szóval egy húúúhú kíséretében kivágtam magam a folyosóra, hogy senki se akarjon benyitni mi hozzánk. Gyorsan a lifthez szaladtam és nyomtam a hívógombot, majd ahogy kinyílott előttem a lift, beszaladtam és földszint gombot megnyomtam rajta. Közben meg dúdoltam a kedvenc dalomat, hátha anyukám még nem tért vissza. Csak adja az ég, hogy nem várakozik odalent. Kiszaladtam a liftből, alighogy ki nyílt az ajtó, de ahogy körbe néztem, sehol egy ismerős arc, szóval a recepciós nénihez mentem oda.
- Szia. - húztam meg a ruháját és ő mosolyogva pillantott le rám, majd le is térdelt, szerintem elgondolkozott rajta, hogy hogy kerültem oda.
- Anyukám még nem jött meg? - érdeklődtem egy hatalmas mosollyal, de ő csak a fejét csóválta. Elszomorodtam, majd hirtelen hangulatváltozás érkezett felőlem. Megvigasztalt, kaptam tőle csokit és beszélgetést kezdeményezett. Elvoltunk. Sokáig. Papírt és színes ceruzákat kaptam, hogy rajzolhassak. Sok mindent rajzoltam és leírtam anyukám nevét is különböző színekkel. A néni megdicsért, anyukám is mindig megteszi, szerintem most is megleszek felőle dicsérve. Mindig megkérdeztem mennyi az idő, de a társam állandóan ugyanazt mondta. „Nem sok idő telt el, újabb tíz perc.”
Aztán végre megjelent. A nő. A nagybetűs anyukám, felpattantam a helyemről, leugrottam az addigi helyemről és odaszaladtam hozzá.
- Anyukám. Hát meg jöttél! El tudtad intézni? - pillantottam fel rá nagy szemeimmel és széles mosollyal. Figyeltem az arcának vonásait, hátha elárulják a kedvét. Hogy szomorú-e vagy épp mérges. De sok időm nem volt erre, hiszen megjelent egy szállodai dolgozó anyához és értesítette a szoba állapotáról.
- Hooppá. - nyíltak fel szép tágra a szemeim, majd hátráltam pár lépést.
- Ne haragudj rám... - boci szemekkel kezdtem és fogalmam sem volt mit is mondhattam volna még.


Vendég

Anonymous
Vendég

Alyson & Kevin Empty
Vissza az elejére Go down
 

Alyson & Kevin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Archívum :: Játékok-
^
ˇ