One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Russell & Millie - how to move forward

Russell R. Morgan
Today at 1:17 am



Elkészültem az elõtörténetemmel...

Grayson Connor
Today at 12:56 am



Lorelei & Russell - Chill Out

Russell R. Morgan
Yesterday at 11:55 pm



Greenwood vs Gambino

Margaret Greenwood
Yesterday at 11:44 pm



Munkahelylista

Sandro Gambino
Yesterday at 10:36 pm



Fable and Jonathan - Az értelmetlen interjú

Jonathan Anderson
Yesterday at 10:20 pm



Elvitték!

Margaret Greenwood
Yesterday at 10:13 pm



Maddie and Jake - Weekdays at Lester house

Jake Lester
Yesterday at 9:12 pm



Játékpartner keresõ

Jonathan Anderson
Yesterday at 9:05 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 15 5
Diákok 6 2
Törvényszegõk 11 12
Bûnüldözés 6 7
Hivatal 0 5
Üzlet 7 10
Oktatás 5 3
Munkások 8 3
Egészségügy 12 9
Összesen 70 52
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Ethan Kaminski


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Game of Hensons

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Game of Hensons   Szer. Jan. 02, 2019 4:12 pm



Dave &joyce
I Am Joyce Stormborn of the House Henson!
véremet adtam, ezért a vacsoráért. Persze, ez nem azt jelenti, hogy továbbiakban, nem fog vér folyni. Mert előreláthatólag, az összes turpisságom ki fog derülni, előbb, vagy utóbb. Ha hirtelenjébe nem, kiabál fel egy herceg, hogy eresszem le a hajamat. Ennek egészen kicsi az esélye, de úgy döntöttem, hogy még várok, még létezhetnek csodák..Valójában, még semmi  szükség nem volt arra, hogy elkészüljek a vacsorával, én mégis előre dolgoztam. Mert ugyan a főzéssel nem álltam hadilábon, de az idő soha sem az én pártomat fogta. És jól ismerem a szüleimet, az Ő drága idejüket, senki sem pazarolhatja, még a gyerekeik sem. Szóval előre elkészültem mindennel, és igazából, semmi kifogást nem találhatnak ebben az egészbe. Kivéve annyit, hogy vőlegényem, még mindig nincs.  Ha visszapörgetném az időt, vajon ugyanígy csinálnám, vagy megfontoltabban próbálnék információcserét folytatni az anyámmal?

"- Anya? -  emelem a fülemhez a telefont, igazából fel se akartam venni. Csakhogy most, nem tudom kimagyarázni annyival a dolgot, hogy órám volt. Mivel vasárnap van. Pech.
- Hannah.- szólít meg, én pedig csak égnek emelem a tekintetemet. Mindig is utáltam, ha így hívott. Két oka volt:  Cash hívott így, miután alaposan helyben hagyott, és próbálta helyre hozni. Még mindig jól emlékszem, ahogy kimondta,  és a tekintettre, amibe egy cseppnyi megbánás nem volt. Csak a színtiszta félelem, ami vegyült az Ő vad természetével. Ilyen volt Cash, egy érdekes egyveleg, amitől engem a hideg rázott. A  másik ok pedig, hogy anyám, csak akkor hívott így, ha éppen olyan kedvébe volt, hogy én teljesítsem az Ő akaratát. Bizony, ez néha nála kedv függő volt, mivel a másik két testvéremet, már nem túl gyakran tudta irányítani, így hát maradt a legkisebb. Az-az én.
- Apáddal úgy döntöttünk..- ismerős mondat, amiből én sosem jövök ki jól. Az Ő döntéseik, és az én lényem, valahogy sosem voltak egy hullámhosszon, ami sok-sok csalódást eredményezett.
-...hogy meglátogatunk.- fejezi be a mondatot, engem pedig elkap az az érzés, hogy talán látnoki képességekkel rendelkezem.
- Juj, de jó.-  hangomba próbálok, némi lelkesedést csempészni, de valahogy mégis a mondat vége lekonyul. Ilyen van egyáltalán ?  Anyám nem szólal meg, mintha még várná a folytatást, én pedig ennek eleget téve, meg is teszem.
- Remek legalább megismerkedhettek a vőlegényemmel.- ejtem ki  teljes természetességgel. Majd észbe kapok. Nincs is vőlegényem! "

Szóval itt tartunk most. Szét szabdalt ujjakkal, amiket próbáltam eltakarni, néhány Disney hercegnős sebtapasszal. De nem segített rajta, ettől csak még jobban úgy érzem magam, mint egy gyerek, aki csak részletekben oldott meg egy két problémát. Na, ja kicsiként sem volt jobb a megoldó képletem, ha rendetlenség volt? Csak ráterítettem egy lepedőt arra a kupacra amit felhalmoztam. Tiniként? Elfedtem alapozóval, Cash által okozott sebeimet. Felnőttként? Próbálok az lenni, aki nem vagyok, és szükségem van egy vőlegényre. Vagy legalább is valakire, aki meg tudja akadályozni, azt hogy a családi vacsora a Trónok harca befejező epizódja legyen. Nyakig benne voltam, elég rondán elsüppedtem abban, amitől eddig tartottam. Amit talán meg sem tudok nevezni, mert minden olyan kusza volt mostanában körülöttem. Javuló tendenciát pedig nem mutatott a helyzet, olyan volt az egész, mint egy szappanopera krimivel keverve. Ahol Sherlock, beleszeret Juan Carlosba, aki igazából lány. A kanapém háttámlájának vetem a fejemet, miközben a kezemet Lufi fején nyugtatom. Egyre jobban kezd hozzám nőni a kis szőrpamacs, igazából azt sajnáltam, hogy nem beszél. Akár tudna tanácsot adni, de így csak ez marad...hogy hosszasan bámul a gülü szemeivel, ami egyet jelentett nála, hogy éhes. Ő mindig éhes, én pedig még mindig szerencsétlen vagyok.
Igazából tényleg mindennel végeztem, és nem tudtam magammal mit kezdeni, így egyetlen ember jutott eszembe, akivel most szívesen beszélgetnék. Dave. Vele mindig szívesen, töltöm az időmet...néha túlságosan is lelkes vagyok iránta, de ezt igyekszem elnyomni. Felkapva a telefonomat, ara jutok, hogy inkább üzenetet küldök neki, épp elégszer toppanok csak úgy be az életébe.

“ Tárgy: Joy végrendelete.
Úgy döntöttem, hogy rád hagyom Lufi kisasszonyt.  Miután a szüleim hiénák módjára, cafatokra tépnek, hogy végül osztoznak a dicsőségen. Szeretnélek megkérni, hogy gondját viseld a kis bojlertestű élettársamnak.  De, ha ez esetleg megterhelő lenne számodra, akkor gyere át, és ments ki innen. És ha már  erre jársz, hozz egy vőlegényt is. Biztos lehet valahol bérelni, vagy ilyesmi..”

Annak ellenére, hogy még mindig fogalmam sincs mit fogok tenni, vagy legalábbis csak halvány sejtésem van. Egész jól elszórakozom magamon. Főleg miután lenyomtam a küldés gombot. Talán ideje lenne felvennem, azt a nyamvadt piros ruhát is, és nem csak pizsamában ücsörögni.

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

I can feel the pain inside me  fading
while I'm fading into you
           

avatar
Oktatás
Play by :
▿Amber Heard▿
Kor :
25
Foglalkozás :
►literature teacher/Ex Balerina
Hozzászólások száma :
197

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Game of Hensons

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: New York :: Brooklyn-
^
ˇ