One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Dinner for two

Game of  Hensons EmptyMinnea Mitchell
Today at 2:00 am



Dae Won and Yvie

Game of  Hensons EmptyChoi Dae Won
Today at 1:27 am



It's a fairytale fucking town, isn't it?

Game of  Hensons EmptyWilliam A. Murdoch
Yesterday at 10:27 pm



Bellamy & Leslie

Game of  Hensons EmptyLeslie Hewson
Yesterday at 7:04 pm



Archiválást kérek!

Game of  Hensons EmptyJaye Shirely
Yesterday at 6:08 pm



Life is just a game

Game of  Hensons EmptyJaye Shirely
Yesterday at 6:06 pm



Kaylee Hill

Game of  Hensons EmptyKaylee Hill
Yesterday at 5:05 pm



Charlie & Julie - Találkozás egy régi...

Game of  Hensons EmptyCharlie Lloyd
Yesterday at 3:26 pm



Játékpartner keresõ

Game of  Hensons EmptyDesange W. Trevino
Yesterday at 2:50 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 29 23
Diákok 29 30
Törvényszegõk 13 25
Bûnüldözés 10 16
Hivatal 6 6
Üzlet 12 17
Oktatás 6 5
Munkások 12 7
Egészségügy 11 13
Összesen 128 142
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 23 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 2 Bots

Bellamy West, Bellerose Barlow, Choi Dae Won, Daisy S. Foster, Grace E. Hoover, Jaye Shirely, Leslie Hewson, Prima Polignac


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Game of Hensons

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Game of Hensons   Game of  Hensons EmptySzer. Jan. 02, 2019 4:12 pm



Dave &joyce
I Am Joyce Stormborn of the House Henson!
véremet adtam, ezért a vacsoráért. Persze, ez nem azt jelenti, hogy továbbiakban, nem fog vér folyni. Mert előreláthatólag, az összes turpisságom ki fog derülni, előbb, vagy utóbb. Ha hirtelenjébe nem, kiabál fel egy herceg, hogy eresszem le a hajamat. Ennek egészen kicsi az esélye, de úgy döntöttem, hogy még várok, még létezhetnek csodák..Valójában, még semmi  szükség nem volt arra, hogy elkészüljek a vacsorával, én mégis előre dolgoztam. Mert ugyan a főzéssel nem álltam hadilábon, de az idő soha sem az én pártomat fogta. És jól ismerem a szüleimet, az Ő drága idejüket, senki sem pazarolhatja, még a gyerekeik sem. Szóval előre elkészültem mindennel, és igazából, semmi kifogást nem találhatnak ebben az egészbe. Kivéve annyit, hogy vőlegényem, még mindig nincs.  Ha visszapörgetném az időt, vajon ugyanígy csinálnám, vagy megfontoltabban próbálnék információcserét folytatni az anyámmal?

"- Anya? -  emelem a fülemhez a telefont, igazából fel se akartam venni. Csakhogy most, nem tudom kimagyarázni annyival a dolgot, hogy órám volt. Mivel vasárnap van. Pech.
- Hannah.- szólít meg, én pedig csak égnek emelem a tekintetemet. Mindig is utáltam, ha így hívott. Két oka volt:  Cash hívott így, miután alaposan helyben hagyott, és próbálta helyre hozni. Még mindig jól emlékszem, ahogy kimondta,  és a tekintettre, amibe egy cseppnyi megbánás nem volt. Csak a színtiszta félelem, ami vegyült az Ő vad természetével. Ilyen volt Cash, egy érdekes egyveleg, amitől engem a hideg rázott. A  másik ok pedig, hogy anyám, csak akkor hívott így, ha éppen olyan kedvébe volt, hogy én teljesítsem az Ő akaratát. Bizony, ez néha nála kedv függő volt, mivel a másik két testvéremet, már nem túl gyakran tudta irányítani, így hát maradt a legkisebb. Az-az én.
- Apáddal úgy döntöttünk..- ismerős mondat, amiből én sosem jövök ki jól. Az Ő döntéseik, és az én lényem, valahogy sosem voltak egy hullámhosszon, ami sok-sok csalódást eredményezett.
-...hogy meglátogatunk.- fejezi be a mondatot, engem pedig elkap az az érzés, hogy talán látnoki képességekkel rendelkezem.
- Juj, de jó.-  hangomba próbálok, némi lelkesedést csempészni, de valahogy mégis a mondat vége lekonyul. Ilyen van egyáltalán ?  Anyám nem szólal meg, mintha még várná a folytatást, én pedig ennek eleget téve, meg is teszem.
- Remek legalább megismerkedhettek a vőlegényemmel.- ejtem ki  teljes természetességgel. Majd észbe kapok. Nincs is vőlegényem! "

Szóval itt tartunk most. Szét szabdalt ujjakkal, amiket próbáltam eltakarni, néhány Disney hercegnős sebtapasszal. De nem segített rajta, ettől csak még jobban úgy érzem magam, mint egy gyerek, aki csak részletekben oldott meg egy két problémát. Na, ja kicsiként sem volt jobb a megoldó képletem, ha rendetlenség volt? Csak ráterítettem egy lepedőt arra a kupacra amit felhalmoztam. Tiniként? Elfedtem alapozóval, Cash által okozott sebeimet. Felnőttként? Próbálok az lenni, aki nem vagyok, és szükségem van egy vőlegényre. Vagy legalább is valakire, aki meg tudja akadályozni, azt hogy a családi vacsora a Trónok harca befejező epizódja legyen. Nyakig benne voltam, elég rondán elsüppedtem abban, amitől eddig tartottam. Amit talán meg sem tudok nevezni, mert minden olyan kusza volt mostanában körülöttem. Javuló tendenciát pedig nem mutatott a helyzet, olyan volt az egész, mint egy szappanopera krimivel keverve. Ahol Sherlock, beleszeret Juan Carlosba, aki igazából lány. A kanapém háttámlájának vetem a fejemet, miközben a kezemet Lufi fején nyugtatom. Egyre jobban kezd hozzám nőni a kis szőrpamacs, igazából azt sajnáltam, hogy nem beszél. Akár tudna tanácsot adni, de így csak ez marad...hogy hosszasan bámul a gülü szemeivel, ami egyet jelentett nála, hogy éhes. Ő mindig éhes, én pedig még mindig szerencsétlen vagyok.
Igazából tényleg mindennel végeztem, és nem tudtam magammal mit kezdeni, így egyetlen ember jutott eszembe, akivel most szívesen beszélgetnék. Dave. Vele mindig szívesen, töltöm az időmet...néha túlságosan is lelkes vagyok iránta, de ezt igyekszem elnyomni. Felkapva a telefonomat, ara jutok, hogy inkább üzenetet küldök neki, épp elégszer toppanok csak úgy be az életébe.

“ Tárgy: Joy végrendelete.
Úgy döntöttem, hogy rád hagyom Lufi kisasszonyt.  Miután a szüleim hiénák módjára, cafatokra tépnek, hogy végül osztoznak a dicsőségen. Szeretnélek megkérni, hogy gondját viseld a kis bojlertestű élettársamnak.  De, ha ez esetleg megterhelő lenne számodra, akkor gyere át, és ments ki innen. És ha már  erre jársz, hozz egy vőlegényt is. Biztos lehet valahol bérelni, vagy ilyesmi..”

Annak ellenére, hogy még mindig fogalmam sincs mit fogok tenni, vagy legalábbis csak halvány sejtésem van. Egész jól elszórakozom magamon. Főleg miután lenyomtam a küldés gombot. Talán ideje lenne felvennem, azt a nyamvadt piros ruhát is, és nem csak pizsamában ücsörögni.

Joyce H. Henson
Oktatás
Play by :
▿Amber Heard▿
Kor :
26
Foglalkozás :
teacher/journalist-authoress
Hozzászólások száma :
213

Game of  Hensons Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Game of Hensons   Game of  Hensons EmptyHétf. Jan. 28, 2019 1:28 am


Joyce and Dave
fiancé for a night

A tollam ütemesen kopog az asztalon már vagy fél perce, de olyan szórakozott és elcsigázott vagyok mostanra, hogy ez fel sem tűnik igazán, csak miután apám jelentőségteljesen megköszörüli a torkát az asztal végénél ülve, és küld nekem egy „viselkedj rendesen” pillantást. Elhúzom a szám, sóhajtok, kicsit kihúzom magamat ültömben, és egy elegáns mozdulattal leejtem magam elé az íróeszközt a nyitott mappára, aztán egy gúnyos „ahogy parancsolod, főnök” tekintettel meredek rá. Alig észrevehetően a fejét ingatja, majd tüntetőleg elfordul, és teljes figyelmét az ötletét éppen prezentáló Matthews felé fordítja. Mintha annak előadása annyira érdekfeszítő lenne, holott az egész borzasztóan elcsépelt. Vannak megbeszélések, amelyek egészen érdekesen, már-már izgalmasan zajlanak, megtudok egy-két új dolgot, vagy épp valóban fontos döntéseket kell meghoznunk. Ám ez a mostani nem ilyen. És már több mint két órája tart. Talán megvan már három is, én pedig borzasztóan unom magamat, elálmosodtam, egy értelmes új ötletet sem hallottam, és elképzelésem sincs, mi történt a fater titkárnőjével, Jocelynnal, talán ő is elaludt odakinn, hiszen már rég kopogtatnia kellett volna egy újabb tálcányi kávéval. Frusztráltan, de amennyire tőlem telik, észrevétlenül varázsolom elő a nadrágzsebemből a mobilomat, hogy ellenőrizzem az időt. Ám abban a pillanatban egy felugróablak jelzi, hogy új üzenetet kaptam. A homlokomat ráncolom, ahogy elolvasom azt. Kicsit zavaros. Joytól nem olyan meglepő az ilyesmi, pont ezért nemigazán tudom, mennyire kellene komolyan vennem. Ha tényleg nagy volna a baj, talán komolyabb hangvételben írt volna. Nem is nagyon értem az egészet, de ettől függetlenül mégis kicsit aggódni kezdek. És beismerem, sokkal inkább érdekel ez a rejtély, mint az, ami jelenleg a tárgyalóteremben zajlik.
- Bocsánat, ez sürgősnek tűnik – emelem meg jelzésképpen a telefont, majd apám méltatlankodó arckifejezését teljesen figyelmen kívül hagyva elhagyom a helyiséget. Már a liftben vagyok, amikor tárcsázni kezdek. Kicseng, de válasz nincs. Fogalmam sincs, mi a fenét művelhet épp ez a lány! Most már egy kicsivel jobban aggódom. Egyfelől talán csak egy Joy féle őrültség az egész, a kutyájáról írt, valami vőlegényről, meg a szüleiről, lehet, hogy csak simán kiborult valami miatt. De mi van, ha komolyabb, és megint az az őrült hagyott neki valami üzenetet, aki a nyomában van? Egy pillanatig eltűnődöm, hogy rögtön odamenjek-e, vagy előbb hazaugorjak-e átöltözni, hiszen az elegáns sportzakót, meg a többit csak apám és a tárgyalás kedvéért vettem fel. De végül úgy döntök, nem húzom az időt ilyen kitérőkkel. Szóval úgy jó húsz perccel később már meg is érkezem Joy lakásához, és rövid, de erőteljes kopogtatás után, mivel a bejáratot nyitva találom, be is sétálok.
- Joy! Hahó! Merre vagy? Dave vagyok! - lépkedek beljebb. - Joy? Jól vagy? Nem nagyon értettem azt az üzenetet... – jelentem ki fennhangon, egyelőre nem tudva, hogy milyen irányba is beszéljek, de amíg nem hallok valahonnan mozgást vagy választ, még véletlenül sem szeretnék rárontani a hálójában, vagy a fürdőben.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆



Dave Connor
Egészségügy
Play by :
• Matt Czuchry
Kor :
36
Foglalkozás :
• trauma surgeon
Hozzászólások száma :
86

Game of  Hensons Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Game of Hensons   Game of  Hensons EmptyHétf. Feb. 04, 2019 2:38 pm



Dave &joyce
I Am Joyce Stormborn of the House Henson!

Minden nap eldöntöm, hogy ez a nap más lesz. Ez a nap lesz, az a nap, amikor....túl sok ebben a mondatban a nap.  Megrázom a fejemet, mert igazából, csak próbálom elterelni a figyelmemet arról, hogy mekkora baklövést is követtem el. Baklövéseket. Először anyámnak hazudok, majd Dave-et szembesíteni akarom a családommal. Nem tudom melyik volt a rosszabb, vagy hogy melyik fulladhat ténylegesen véres küzdelembe. De mindenképpen rossz döntéseket hoztam, és már kora reggel. Mi lesz később? Még csak azt sem mondhatom, hogy ez olyan “Joyos” dolog, mert nem volt az.  De egyszerűen a szüleim kihozták belőlem a lehető legrosszabbat, és egyfajta megfelelési kényszer telepedett rám. Magam is tudtam, hogy a szüleim azok az emberek, akiknek soha semmi nem elég jó, hacsak valami pöccre pontosan nem az Ő elképzelésük szerint történt. Ezzel minden egyes kicseszett alkalommal szembe kellett néznem, és mivel én voltam a legkisebb Henson, Én  voltam az Ő nagy reménységük. De minden belém vetett hittük abban a pillanatban leszállt, ahogy a balett lett az életem. Ők ennek nem látták értelmét, én pedig elvettem minden ötletet amivel ők álltak elő. Túlságosan mások voltak az elképzeléseink, amik csak egyre több problémát szült köztünk. Míg nem odáig fajult a dolog, hogy kényszerítettek egy olyan döntésre, ami nyilván még egy kicsit sem egyezett az én gondolatmenetemmel.
Nagyon sóhajtok a tükör előtt. Egy olyan nő nézett vissza rám, akit már rég eltoltam magamtól. Régi önmagam, csak arra emlékezetet, hogy feladtam magam, mindezt mások kedvéért. Hogy mások kedvére tegyek. Sutba dobva azt, amit én szeretnék.  Azért, hogy Cash kevésbé érezze magát fenyegetve.  Feszes kontyba fogtam a hajamat, amiből még így is sikerült pár tincsnek kiszöknie, de nem bántam. Nem szerettem, ha tökéletesen áll, ami anyámnak soha nem tetszett. Mint ahogy az sem, hogy vörös rúzst hordok. Gyűlölte, ahogy Cash is, szerintük túl kihívó volt. Én pedig minden alkalommal magamra kentem, csak hogy érezzem, hogy szabad vagyok Nem ők döntenek helyettem. Azt hiszem most is ezért kentem magamra, meg egy kis nosztalgia nem árt nem igaz?
Elégedetten simítok végig a vörös ruhámon, majd amikor meghallom Dave hangját, egy apró mosoly szökik az arcomra.
- Egy pillanat.- válaszolok némi tétovázás után, és gyorsan belebújok a magassarkúba, és kimegyek az előtérbe. Megpillantva Dave-et, még nagyobb mosoly ül az arcomra. Határozott léptekkel megyek oda hozzá, és csak szó nélkül átölelem. Szerencsére, most nem sikerül kellemetlenül hosszúra ez az ölelés, így még időben elengedem.
- Jól nézel ki. - nézek végig rajta szemtelenül. - Remélem nem épen valami randiról rángattalak ide .- nézek rá kérdőn, majd megfogva a kezét beljebb húzom Őt.
- Igazából lehet, ha visszaolvasnám, már én sem érteném.- kuncogok zavartan, mert igazából magam sem tudom, hogy mit kéne tennem. - Foglalj helyett. Kérsz valamit inni? - teszem fel a kérdést, majd a konyhába sietek, ahol nyitva találom az ablakot. Kisebb zavart kelt bennem, mert színtisztán emlékszem, hogy becsuktam, de lehetséges, hogy annyira szétcsúsztam, hogy csak be akartam csukni. Mégis olyan érzésem van, mintha  ez csak egy hanyag magyarázat lenne, a saját megnyugvásomra.
- Igazából...- vágtatok keresztül a szobán, majd kiengedem a fürdőből Lufit, aki már azóta nyüszített, mióta Dave csak belépett ide. Így kitörő örömmel szabadul ki a “börtönéből” és támadja le Dave-t .
- Lufi. Ejnye.-teszem csípőre a kezemet, de ez a kis vakarcs továbbra sem hajlandó Dave közeléből elmenni, mondjuk ezt megértem.
- Nincs akkora vész, csak azt hiszem anyám a mai napon fog rájönni, hogy rossz döntést hozott, amikor úgy döntött, hogy kell neki egy harmadik gyermek. -Vonom meg a vállaimat, és azt hiszem ideje lenne kiböknöm, hogy miről is beszélek.
- Anyám a napokban felhívott, és közölte velem, hogy nálam ebédelnek/ vacsoráznak, vagy akármit is csinálnak. Aztán jött a keresztkérdéseivel, és én valamiért lányos zavaromban azt mondtam neki, hogy van egy vőlegényem....- itt  hagyok egy kis szünetet, hogy feldolgozza amit hallott.- Ami nyilván nincs. Így gondoltam elhívlak szemtanúnak, hogy végig nézhesd, ahogy anyám kitekeri a nyakamat- sűrítem bele a mondandómat egyetlen egy levegő vételbe.

Joyce H. Henson
Oktatás
Play by :
▿Amber Heard▿
Kor :
26
Foglalkozás :
teacher/journalist-authoress
Hozzászólások száma :
213

Game of  Hensons Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Game of Hensons   Game of  Hensons EmptySzer. Feb. 06, 2019 1:22 pm


Joyce and Dave
fiancé for a night

A kopogtatásra nem érkezik azonnal válasz, én pedig nem várok sokáig, ahhoz túlságosan aggódom. Talán teljesen feleslegesen, de azt mondják, jobb félni, mint megijedni. Beljebb sétálok, Joy-t szólongatva, és remélem, hogy épen és egészségesen fog elősétálni valamelyik szobából. Ez a zaklatós dolog egyáltalán nem vicc. A pasi – csak feltételezem, hogy férfi az illető, mert túl sokat nem tudok – már egyszer megtette, hogy ihletett merített Joyce könyveiből, amelyek, mint tudjuk, nem tündérmesékről szólnak, és csinált valami őrültséget. Bármikor megteheti újra.
- Jól vagy? - pillantok végig a lányon, amint végre előkerül, és fellélegzem, látva, hogy nem esett baja. Sőt! Ami azt illeti, fantasztikusan néz ki. Nem tudom nem legeltetni rajta néhány másodpercig a szemem, miközben közelebb jön. Baromira jól áll neki ez a vörös ruha, valószínűleg sosem láttam még ilyen dögösnek. Átölelem, amikor a helyiséget sebesen átszelve a nyakamban köt ki.
- Te is, nagyon csinos vagy. Jól áll a vörös – jegyzem meg csak egy laza féloldalas mosollyal, és lopva ismét végigpillantok rajta.
- Randi? Ilyenkor? Ugyan! Egy dögunalmas céges megbeszélésről jövök. Már épp készültem tollal kivájni a saját szemeimet kínomban, úgyhogy hálás vagyok, hogy kirángattál. De azért tényleg aggódtam – tekintek rá ezúttal némi szemrehányással, mert legközelebb azért lehetne ennél kicsit specifikusabb is az üzeneteiben, hogy ne vessen szét az ideg az idevezető tizenöt-húsz perces úton.
- Mi volt ez az egész, hogy végrendelet, meg hogy viseljem gondját a kutyádnak? - vonom fel a szemöldököm. A vőlegény kérdésre már inkább rá sem kérdezek, mert valami azt súgja, nem fog tetszeni a válasz.
Leguggolok Lufihoz, nevetve vakargatom meg a füle tövét, amikor a fürdőből kiszabadulva egyenesen nekem ront. - Na mi az, kislány? Hiányoztam? - Amikor átsétálok a kanapéhoz, és helyet foglalok, oda is követ, letelepszik mellém, fejét az ölembe fúrva, további kényeztetést kunyerálva. Ezt vehetjük igennek, azt hiszem.
- Hogy micsoda? - nézek fel Joyra meglepetten, amikor folytatja a magyarázkodást. - Ne beszélj már badarságokat! Miért gondolna ilyet? A szüleid szeretnek. Oké, kivele! Mit csináltál már megint? - kérdezem végül, mert szöget üt a fejemben, hogy valami konkrétabb oka is van az aggodalmainak.
- Ez most komoly? Azt mondtad nekik, hogy vőlegényed van? Hogy jutott ilyen eszedbe? - ráncolom a homlokom. Legutóbb még azért panaszkodott nekem, mert nem tud egy pasit sem megtartani, a vakrandis próbálkozásai sorra kudarcra vannak ítélve, aztán meg kitalál egy ilyet? Néha tényleg nagyon nem értem ezt a nőt. - Na jó, és nekem mi közöm is van ehhez? - kérdezem immár gyanakodva, mert enyhe rossz érzésem kezd lenni ezzel az egész családi vacsis tervével kapcsolatban. Ideje lenne megtudnom, konkrétabban miért is rángatott ide.
- Ugyan már, Joy! Miért tekerné ki a nyakad? Ez csak egy vacsora. Szépen elmagyarázod nekik, hogy igazából nincs senkid. Nem olyan nagy dolog ez – vonom meg a vállam, és a lány arcát fürkészve próbálom kitalálni, mégis mi járhat a fejében.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆



Dave Connor
Egészségügy
Play by :
• Matt Czuchry
Kor :
36
Foglalkozás :
• trauma surgeon
Hozzászólások száma :
86

Game of  Hensons Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Game of Hensons   Game of  Hensons Empty

Ajánlott tartalom


Game of  Hensons Empty
Vissza az elejére Go down
 

Game of Hensons

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Archívum :: Játékok-
^
ˇ