One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Marshall x Nash - The first look

Mason & Millie EmptyClayton Nash
Yesterday at 11:03 pm



Dinner for two

Mason & Millie EmptyBalázs Csíkszentmihályi
Yesterday at 10:20 pm



Csöbörből... - Alex&Thaddeus

Mason & Millie EmptyAlexandra Ruud
Yesterday at 9:36 pm



work out with . . .

Mason & Millie EmptyAmicia Cole
Yesterday at 9:12 pm



Veni, vidi, vici

Mason & Millie EmptyAnne Diamond
Yesterday at 8:48 pm



Activity Check (09.17-10.01.)

Mason & Millie EmptyDorian J. Lester
Yesterday at 7:35 pm



Nyomtalanul - Myna&Alex

Mason & Millie EmptyAlexandra Ruud
Yesterday at 5:42 pm



Henry HaJoon Marsh

Mason & Millie EmptyHenry H. Marsh
Yesterday at 4:46 pm



Maddie & Jake - Mini date

Mason & Millie EmptyMadelaine Riggs
Yesterday at 3:48 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 28 25
Diákok 37 30
Törvényszegõk 14 26
Bûnüldözés 10 14
Hivatal 5 7
Üzlet 14 17
Oktatás 7 5
Munkások 16 11
Egészségügy 13 14
Összesen 144 149
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots

Amicia Cole, Anne Diamond, Aveline Everhart, Diane N. Miles, Marissa Grey, Prima Polignac


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Mason & Millie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Mason & Millie   Mason & Millie EmptyHétf. Dec. 31, 2018 2:18 pm



Mason & Millie
I have never seen battles quite as terrifyingly beautiful as the ones I fight when my mind splinters and races, to swallow me into my own madness, again.

Az éjszaka mindig tele van lehetőségekkel New York-ban. Szöges ellentéte New London-nak, ahol évekig laktam a férjemmel. Mármint a volt férjemmel. Már nem a férjem. Na, nem azért, mert elváltunk. Illetve, de. Elváltunk. Csak nem szokványos módon. Meghalt. Ez egy eléggé nem szokványos módja az elválásnak. A legtöbben, ha el akarnak válni a férjüktől, akkor beadják a válópert. Nekem ez eszembe se jutott soha. Gyereket akartunk. Nem lett. Hogy is lehetett volna, ha Brian meghalt menet közben? Mármint nem úgy menet közben. Hanem az élet menete közben. Fiatal volt. Terveink voltak. Sok-sok tervünk. De hát a karma egy kurva, az élet bemutatott nekünk, főleg nekem, mert én maradtam itt egyedül. Ez most elég önzőnek tűnhet, de tényleg így érzem. A hátrahagyottaknak sokkal nehezebb. El kell viselni azt az űrt, amit a hiánya okoz. Fel kell dolgozni, el kell fogadni, aztán pedig tovább kell lépni. Már két éve, hogy Brian elment, de még az elfogadás fázisán sem vagyok túl. Tudom, hogy ez nem jó. Tudom, hogy segítség kell. De... a franc akar agyturkászhoz járni. A saját anyámat is otthagytam inkább, és az unokatestvéremtől kértem segítséget. Bíztam benne, hogy ő nem fordít hátat nekem. Szépen elindultam lefelé a lejtőn, egy rohadt meredek lejtőn, ami az orvosom szerint „mániás depresszióhoz” vezetett. Ugyan. Tudom, hogy segítség kell Brian elvesztésének feldolgozásában, de a mániás depresszió... kicsit erős. Tény, hogy rendeseren hónapokig magamba fordulok, azt érzem, a világ ellenem van, semmi sem jó, senki sem jó, mindenben csak a rosszat látom, az ágyból sem akarok kikelni, naponta egy százas csomag zsepit elpusztítok, aztán egyszer csak úgy ébredek, hogy fel vagyok pörögve, tettre kész vagyok, úgy érzem, az egész világ az enyém. Aztán kezdődik minden elölről. De... nem, nekem nem lehet ekkora bajom.
Hirtelen azon kapom magam, hogy egy hatalmas embertömeg közepén ácsorgok. Fogalmam sincs, hog keveredtem át Brooklyn-ból Manhattan-be. Ennyi ember nyilvánvalóan csak Manhattan-ben van. Meg ilyen magas épületek. Meg ilyen fényáradat. Meg ilyen rettenetes, gyomorforgató csatornaszag. Mélyet szippantok a bűzös levegőből. Az ég felé emelve arcomat először csak mosolyra húzódnak ajkaim, majd elnevetem magam, amivel néhány érdeklődő és értetlen tekintetet magamra vonzok. Szépen lassan a tömegből kivánszorogva egy kis mellékutcába érek. Megyek, amerre visz a lábam. Igazából, fogalmam sincs, merre vagyok. Mindenfelé dudáló autók, nevetgélő emberek, egy-két hajléktalan a földön. Minden utca ugyanolyannak tűnik, hol kevesebb, hol több élettel. Nagyjából egy órája kóvályoghatok, amikor kezdem megérezni, mennyire hideg is van. A szél feltámad, a csontig hatoló csípős hideg pedig minden porcikámat átjárja. Az első ajtóhoz odalépek, ami szembe jön. A kilincsen pihen már a kezem, amikor elolvasom a bejárat fölött lévő feliratot. Ford’s Fortune. Még nem hallottam a helyről, de nem tudom, mire számítsak, de megteszi. Belépve zömében férfiakat látok, akiket táncosok szórakoztatnak. Néhány kíváncsi szempár rám szegeződik. Ignorálva a tekinteteket utam a bárpulthoz vezet. Amikor végigsiklik szemem a háttérben lévő választékon egyből széles vigyor jelenik meg arcomon. Pont erre van most szükségem. Az üvegek után a pult mögött álló magas, kreolos bőrű férfira irányul a figyelmem. Alsó ajkamat beharapva mérem végig. A pulthoz érve ruhám szoknya részét végigsimítva ülök fel az egyik székre. Lábaimat keresztbe vetve egymáson fordulok a férfi felé.
- A legjobb, legerősebből kérnék duplát – mondom a szemeibe nézve, egy pillanatra sem engedve el tekintetét. – Vagy amit javasolsz. – Kabátomat látványos mozdulattal leveszem magamról felfedve a kivágott felső részt. Arcomon huncot vigyor terül szét.


megjegyzés • szószám • ™️

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


❝ I'm fighting the lows
that creep in my mind. i try to remember that life is a ride, down one minute next one your high, like a wave crashing into the night.

Millie Crawford
Munkások
Play by :
∆ emmy rossum ∆
Kor :
28
Foglalkozás :
∆ ethical hacker, occasional worker ∆
Hozzászólások száma :
222

Mason & Millie Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mason & Millie   Mason & Millie EmptyHétf. Dec. 31, 2018 7:03 pm



Millie § Mace



New York… az lehetőségek gigantikus városa. Legalábbis az egyik, hisz én a nyugati part nagyvárosai közelében nőttem fel, szóval tudtam hogy pontosan ugyan ilyen lehetőségek vannak. Pontosan itt az éjszakai életre gondolok, hisz mennyi ember ismerkedik meg egymással egy éj alatt, mennyi kapcsolat jön létre vagy megy tönkre. Izgalmas belegondolni, talán pont ez volt az egyik sarkköve a gondolatnak, hogy a sereg után egy bárt fogok indítani ami majd bevonzza az embereket és nyújt nekik egy helyet ahol kiengedhetik a gőzt, esetleg ismerkedhessenek egymással, elmondhatják a bánatukat valakinek. Az olyan emberek akiknek csak túl sok volt a világból és el akartak valamit mesélni, általában én voltam a hallgatósága, hisz egy pultos néha jobb munkát végezhet ha beszélget egy vendéggel mint egy pszichológus.  Az emberek velem, mint csapossal feloldottabban beszélgetnek, mivel közben töltöm nekik az italt. Ez egyben áldás és átok, ha jó passzban vagyok mindig segítek nekik ahol tudok és ezzel új barátokra teszek szert, de vannak olyan időszakok mikor én sem vagyok a toppon és olyankor olykor nehéz érdeklődőnek és jó társaságnak lenni. Aznap este inkább az előbbi volt igaz. Jó estém volt, lehajtottam egy felest az este elején, kipihent is voltam, minden a helyén volt egy maximális erőbefektetéssel végignyomott estéhez.  
Olyan tíz óra környékéig szinte egy lélek sem talált be, így elmostam a nappalosok után maradt poharakat és beszélgettem a lányokkal meg a kidobókkal, felmértem a közmorált, hogy ki hogy érzi magát és hasonlókat. Az volt az egyik legfontosabb szabályom ezzel a hellyel kapcsolatban, hogy mindig beszélek mindenkivel és így mindenről tudhatok ami a bárt érinti plusz sokkal humánusabb, mintha nem foglalkoznék velük és mindig egy harmadik féltől hallanám a dolgokat vagy nem is hallanám egyáltalán.
Aztán tíz után elkezdtek áramlani az emberek, szép lassan beindult a fogaskerék, mindenki a helyére indult, tenni a dolgát. Más fél óra ital töltögetés és beszélgetés után egy csinos nő érkezett a bárba aki ránézésre nem kereste a helyet csak úgy találomra tévedt be. Amúgy nők és férfiak vegyesen voltak a bárban, mivel nem sztriptíz bár voltunk, csak volt egy két lány aki rúdtáncolt a hangulat kedvéért, de ők is maximum lenge öltözetben és nem nélküle.  Csendben figyeltem, ahogy lassan és nyugodtan megközelíti a pultot, aztán helyet foglal. Nem voltam gondolat olvasó, de ha nem tévedtem feldúlt volt valami miatt. A lányok nagy része kísérővel érkezik ide, és ha nem is akkor is bevár valakit. Természetesen vannak akik csak úgy bejönnek beszélgetni, de ő úgy nézett ki hogy valami zavarja. Miután már elég közel volt a pulthoz leadott egy rendelést a legjobb és ütősebb italra. Minek után nem fecsérelte köszönésre az időt, csak szótlanul bólintottam, majd megfordulva végignéztem az italpulton. Valójában a legütősebb italomat úgy neveztem „Bikaölő” és még a sereg alatt tanultam el, hogy kell készíteni. A legveszélyesebb az volt benne, hogy a szeszfoka bőven verte akármelyik átlagos rövidét, de az íze mégis édes volt mint a méz, és nem érezhető az ereje. Ha már ragaszkodott a minőségihez, előhúztam az üveget és töltöttem neki egy duplát, bele egy kis jéggel és citrommal, ami ellensúlyozza az édes ízt egy csöppet. Aztán szépen elé toltam a poharat, és rátámaszkodtam a pultra.
- Szia… tessék, ez tetszeni fog szerintem. - Engedtem el felé egy barátságos mosolyt, aztán kiszolgáltam egy párt akik szintén az italukra vártak. Miután velük is váltottam pár szót visszafordultam a szőke hölgyhöz és folytattam.
- Elmeséled, mi hozott hozzánk ma este? Valami nyomja a lelked? - Tettem fel a kérdést, miközben újratöltöttem a poharát, és mivel észrevettem hogy maga is végigmér, én is megteszem gyorsan aztán visszatérek a barátságos mosolyhoz és szemkontaktushoz.

X   • X • ™️

Mason Ford
Üzlet
Play by :
Jason Momoa
Kor :
34
Foglalkozás :
Bártulaj
Hozzászólások száma :
20

Mason & Millie Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mason & Millie   Mason & Millie EmptySzer. Jan. 02, 2019 12:33 am



Mason & Millie
I have never seen battles quite as terrifyingly beautiful as the ones I fight when my mind splinters and races, to swallow me into my own madness, again.

Nem ez az első alkalom, hogy egy bárban kötök ki. Egyedül. Késő este. Az utóbbi két évben gyakran előfordult már. Gyakrabban, mint kellene. Néhányszor a pohár fenekére néztem. Aztán egyre többször. Aztán ezzel leálltam. Nem azért, mert megvetem az alkoholt. Ellenben a másnap jelentkező fejfájást, hányingert, magatehetetlenséget és azt, hogy a lakás minden pontja folyamatosan helyet változtatott, na azt rettenetesen meguntam. Azt mondják, az ember a saját bőrén tanulja meg a legjobban a dolgokat. Ezt legtöbbször gyerekeknél szokták alkalmazni; hadd essen el, legközelebb már nem lesz olyan izgága; hadd üsse meg magát, legközelebb nem játszik azzal, amivel nem szabad. Olykor viszont a felnőttekre is igaz. Egy felnőttől már azt várnánk el, hogy ért a szép szóból. Elfogadja az ész érveket. Mérlegel és utána cselekszik. De nem, van, amikor mindez elmarad és még a felnőtt ember is a saját feje után megy. Makacsul, értetlenül, hajthatatlanul vágja bele a fejszéjét olyan dologba, amibe nem kéne. Pontosan, mint egy tapasztalatlan gyerek. Esetemben is hasonló volt a helyzet. Nem érdekelt, ki mit mond. Nem érdekelt a sok győzködés, fejmosás, a beszélgetések és a következmények tényszerű felsorolása. Fejjel mentem a falnak. Sokszor. Túl sokszor, mire rájöttem, hogy csak magamnak ártok. Ezzel szemben most mégis itt vagyok, egy teljesen idegen bárban, a városnak egy számomra ismeretlen részében, ismeretlen emberek között, a szemem előtt pedig az ismerős italok állnak szépen sorban a pult mögött. Tisztában vagyok vele, mi lesz a következmény. Hiszen az is ismerős. De egy este én is kirúghatok a hámból, nem? Egyszer én is elengedhetem magam. Én is a pohár fenekére nézhetek. Én is jól érezhetem magam egy kicsit, minden gond, káros gondolat, mérgező érzések és érzelmek nélkül. Egyszer belefér.
A hangulatos kis bárban az utam egyből a pulthoz vezet. Hova máshova? Ha már a sors úgy döntött, hogy ez a helyszín mai utam vége, akkor használjuk ki az alkalmat. Hamar helyet foglalok az egyik magasított széken, és kikérem az italomat. Az első kört. Az italnál jobban talán csak az köt le, hogy a szemeimet legeltethessem a pult mögött álló férfin. Figyelem, ahogy elkészíti az italt. Tekintetemet csak akkor veszem le róla egy pillanatra, amikor elém tolja a pohárt. Egyből megérzem az erős édes illatot, ami majdnem tökéletesen elfedi az alkohol jellegzetes szagát. Közelebb húzom magamhoz a poharat. Szótlanul emelem számhoz az italt, Először csak beledugom a nyelvem, hogy egy kicsit megízlelhessem. Nem csalt a szimatom az édeset illetőleg. Az édes ízen kívül érezhető benne némi citrom. Az első apró korty után lehúzom az egészet, az üres poharat pedig visszarakom a pultra. Az ital erejével csak néhány pillanat múlva szembesülök. Az édes íz miatt az erőssége nem érezhető egyből, csak utólag. Kell néhány másodperc, hogy rendezni tudjam arcvonásaimat, de az az idő, amit a másik pár kiszolgálásával tölt el a férfi, erre pont elég is. Miután visszatér hozzám, karjaimat szorosan mellkasom két oldalán tartva hajolok előre, aminek – valamint a mélyen dekoltált felső résznek – köszönhetően a megjelenésem igencsak kihívónak hat. Kérdése hallatán fejemet lehajtva kuncogok fel. A fejemet csóválva tolom közelebb a poharat hozzá jelezve, hogy jöhet a következő kör. Hogy hányan tették fel az utóbbi időben ezt a kérdést, te jó ég. Meg sem tudom számolni. Mindenki csak sajnál, részvétet nyilvánít és bíztat a továbblépésre.
- Már nem – emelem tekintetem a férfira, és ismét végigmérem egy féloldalas mosoly kíséretében. Igazából... tényleg kicsit jobban érzem már magam. Nem tudom, hogy az italtól, vagy a látványtól... Vagy esetleg mindkettőtől, de úgy érzem, régi szokásomat néha fel kéne elevenítenem és gyakrabban be kéne térnem ilyen helyekre.
- Mivel mérgezem magam ma este, ha szabad kérdeznem? – teszem fel a kérdést félrebiccentett fejjel. Az újonnan teletöltött poharat a számhoz emelve kortyolok bele a szeszes italba. Most nem húzom le azonnal az egészet, mert már tisztában vagyok az erejével. Legalábbis azt hiszem. Nem tíz perc alatt szeretném kiütni magam, ha egy mód van rá. Inkább lassan fokoznám a hangulatot.


megjegyzés • szószám • ™️

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


❝ I'm fighting the lows
that creep in my mind. i try to remember that life is a ride, down one minute next one your high, like a wave crashing into the night.

Millie Crawford
Munkások
Play by :
∆ emmy rossum ∆
Kor :
28
Foglalkozás :
∆ ethical hacker, occasional worker ∆
Hozzászólások száma :
222

Mason & Millie Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mason & Millie   Mason & Millie EmptySzer. Jan. 16, 2019 9:42 pm



Millie § Mace



Effektíve nem régóta mondhattam magam New Yorkinak, az a pár év kevéskének tűnik a katonaság és az előtte Kaliforniában eltöltött évekhez képest, de ha valamit megtanultam erről a városról, hogy éjszaka csak akkor téved be egy csinosan öltözött nő kísérő nélkül egy ismeretlen bárba ha valami nyomja a lelkét. Természetesen én mindig segítőkészen végig hallgattam a vendégeimet, de tény ami tény, az teljesen más tészta ha a vendég egy csinos nő, aki ráadásul még kihívóan is viselkedik. Nehéz volt nem észrevenni, hogy a csinos hölgy úgy adta felém a jeleket, hogy még a vak is észrevette volna. De mivel nem volt más aki beugorhatott volna a pultba ma este helyettem, sehogy nem kaphattam volna az alkalmon, hogy élvezzem a társaságát, vagyis legalábbis nem.
- Ez egy titkos recept, édes és ütős. Valójában semmi nagy varázslat nincs benne, de a megfelelő keverés adja meg ezt. -
Többet nem mondtam az italról, mert természetesen minden bűvésznek megvannak a maga trükkjei és nem teregeti ki őket senkinek, így egy szelíd mosolyt engedtem meg Millie felé, tudván hogy továbbra is engem méreget, én pedig élveztem a figyelmét, hisz csinos volt.
- Már nem… szóval ma este engedd el a hajad bulit tartasz? Vagy esetleg más terveid vannak az iszogatáson kívül? -
Természetesen minek utána tudtam, hogy vár a kérdésre, mivel nekem is lejárt a műszakom egyszer, bár az is tény, hogy még jó pár óra hátra volt zárásig, de nem úgy nézett ki hogy a leányzó valahova sürgősen sietne.
Valójában gyakran megesett, hogy kicsit flörtöltem a vendégekkel, hisz ha valaki bárt üzemeltet talán valamilyen szinten a munkájához is tartozik, hogy jó kapcsolatot ápoljon a lehetséges törzsvendégekkel, de az már sokkal ritkább volt, hogy ezekből bármi is lett volna. Persze mivel a lehetőség adott volt, néha néha előfordult egy két eset, de ezek mind azért voltak hogy mindenki megkapja amire vágyik. Ha már Millie ennyire szerette volna, nyíltan végig mértem a dekoltázsát, majd felvéve a szemkontaktust folytattam.
- A városnak ez a része éjszaka időnként problémás lehet, nem kéne egyedül közlekedned, pláne nem ittasan. -
A szavak mögött őszinteség csengett, mivel néha napján elég érdekes alakok fordultak meg a környéken éjszaka, annak ellenére hogy a városnak ez még egy jobb környéke volt.
- Mit innál következőnek? Ezt a ház állja. -
Intettem a pult mögé mutatva az italsorra, ahol az összes mapanság népszerű ital megtalálható volt. Aztán felkönyökölve a pultra vártam a választást.


X • X • ™️


Mason Ford
Üzlet
Play by :
Jason Momoa
Kor :
34
Foglalkozás :
Bártulaj
Hozzászólások száma :
20

Mason & Millie Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mason & Millie   Mason & Millie EmptyCsüt. Jan. 24, 2019 1:00 am



Mason & Millie
I have never seen battles quite as terrifyingly beautiful as the ones I fight when my mind splinters and races, to swallow me into my own madness, again.

A New York-i éjszaka mindig is sokkal többet, több meglepetést, több izgalmat, több kalandot tartogatott, mint egy átlagos, unalmas, szürke, monoton és minden este ugyanolyan New London-i. New York nagy város, hatalmas. Percről percre változik, változnak az emberek. Itt nincs esély arra, hogy mindenki is merjen mindenkit. Itt mindig minden új, mindig minden más, színesebb, izgalmasabb. Hiába egy koszs, büdös metropolisz, mégis annyi izgalmat tud nyújtani minden egyes alkalommal. Itt sosem lehet azt mondani a dolgokra, hogy minden a megszokott. Sosem. Ezt imádom New York-ban. Itt bemehetek kétszer ugyanarra a helyre idegenként, sőt, akár többször is. New London-ban erre nem volt lehetőségem. Ott az emberek ismerték egymást. Kisváros lévén ha már kétszer találkoztam valakivel, akkor már ismerősnek számítottunk. Örülök, hogy New York-ban ez másként van. Itt csak egy vagyok a sok millióból, egy arc a rengetegből. Itt az lehetek, aki akarok, nem kell azon aggódnom, hogy találkozom valakivel, aki legközelebb elvárásokkal fordul felém. Itt minden annyira más. Sokkal jobb.
Ha New Londonban szórakozni akartam, nem nagyon volt rá lehetőség egy-két kicsi, barátságos, megszokott, családias és minden alkalommal ugyanolyan bárt leszámítva. New York viszont van akkora, hogy akárhányszor ki akarok rúgni a hámból, sosem találkozom ugyanazokkal az arcokkal. Most is egy teljesen idegen férfival szemben ücsörgök egy teljesen idegen bárban. Hozzátartozhat ehhez persze az is, hogy évek óta nem jártam a városban.
Először a második kérdésemre kapok választ. Nem árulja el a titkát, gondolhattam volna.
- Meg az érzés – egészítem ki egy kis személyes hozzászólással. Még kicsiként, amikor anyukám főzött, az összehasonlíthatatlan eredményt nem a hozzávalók különlegességével magyarázta, hanem azzal a bizonyos „érzéssel”, amit néhány éves kis porontyként még nem nagyon értettem, viszont ma már talán én is így magyaráznám... ha lenne kinek.
- Hát... – kezdek bele, egyik kezemmel pedig megtámasztom az államat a pulton. – Ki tudja? Fiatal még az este, ráadásul néhány pohár még ebből... vagy bármiből könnyen lebontja az erkölcsből felépített falamat – válaszolom jelentőségteljesen végigmérve a pult túloldalán ácsorgó férfit. Azt már nem teszem hozzá, hogy vannak időszakaim, amikor az a bizonyos fal amúgy sem túl magas, vagy éppen nincs is, csak odaképzelem. Máskor viszont úgy bújok meg mögé, mint teknős a páncéljába.
- Ismerem Brooklynt – mosolyodom el. – Bár, talán igazad van – bólogatok gondolkodó arcot vágva. – Úgy tűnik, szükségem lesz egy kísérőre hazafelé – sóhajtok színpadiasan és körbenézek a bárban, tekintetemet végigsiklatom a bent ülő férfiak nagy részén. – Sajnos én nem látok olyat, aki alkalmas lenne erre a feladatra... a vendégek közül – csóválom meg a fejem, a befejezésnél pedig tekintetem ismét a velem szemben lévő férfira irányul.
A kérdésre nem válaszolok azonnal, alaposan végigjáratom szemeimet a falnál lévő italos üvegeken.
- Bármit, ami erkölcs-, agysejt- és májromboló – vonom meg végül a vállamat. – Rád bízom. Az előbb sem csalódtam – vigyorgok a férfira. Amíg elkészíti az italt, ismét körbenézek, viszont most nem csak a vendégeket fürkészem, hanem az egész helyet.
- Nem olyan rég óta lehet itt ez a bár, ugye? Még nem láttam és nem hallottam róla – érdeklődöm a hely felől.
- Egyébként Millie – nyújtom oda jobbomat a férfinak abban a reményben, hogy ő is elárulja a nevét.


megjegyzés • szószám • ™️

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


❝ I'm fighting the lows
that creep in my mind. i try to remember that life is a ride, down one minute next one your high, like a wave crashing into the night.

Millie Crawford
Munkások
Play by :
∆ emmy rossum ∆
Kor :
28
Foglalkozás :
∆ ethical hacker, occasional worker ∆
Hozzászólások száma :
222

Mason & Millie Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mason & Millie   Mason & Millie EmptyVas. Márc. 17, 2019 5:04 pm



Millie § Mace



Természetesen nekem is megvolt a magam sötét oldala, de mindig jó fiúnak tartottam magam, legalábbis szerettem hinni, hogy jó vagyok, és ebbe beletartozott az is, hogy nem hagyok egy nőt egyedül sétálgatni ittasan ezen a környéken sétálgatni. Bár mondhatjuk hogy ez a jobbik környéke volt a városnak, de éjszaka akárki szaladgálhat akármerre, és az utóbbi években csak rosszabb lett a közbiztonság, de úgy látszott Millie-t nem hatotta meg a veszély, tehát vagy annyira kemény csaj volt, hogy simán el tudott intézni pár arcot akik megtámadnák, vagy csak annyira mély ponton volt, hogy nem érdekelte az egész, csak arra vágyott hogy egy kicsit elfelejthesse a dolgokat amik amúgy a mindennapokban kísértik. Mind a két indokot ismerem, de végülis foglalkozzunk a jelennel ne a múlttal, úgyhogy ha már újabb vendégre tettem szert, a kedvére is teszek.
Elővettem a legjobb koktél alapanyagokat, aztán másfél perc leforgása alatt kevertem neki egy közepes erősségű koktélt, mert nem akartam, hogy túlzásba vigye, ennek ellenére az íze remek volt és volt is ereje. Volt időm kitapasztalgatni ezeket az italokat az évek során szóval nem okozott gondot bármilyen koktélt összerakni.
- Szóval ezért vagy itt? Kicsit levetkőzni az erkölcsöket, elszakadni a világtól és szórakozni?  - Egy enyhe mosollyal támogattam meg a kérdést, majd újabb vendégeket kellett kiszolgálnom, de pár pillanat leforgása alatt végeztem az ő rendelésükkel és újra Millienek szenteltem a figyelmem.
- Nyugodtan maradj, érezd jól magad, valami megoldást biztosan találunk erre a problémára is. - Folytattam a kísérős megjegyzésére válaszolva, míg töltöttem magamnak is egy italt, aztán koccintásra emeltem vele, és lehúztam. Nem voltam az a nagy ivó míg műszakban voltam, de néha napján ha a vendégeknek is meg nekem is jót tett lenyomtam pár felest, hogy gördülékenyebben menjen a kommunikáció.
A beszélgetésünk témája átterelődött a bárra, ami mivel a büszkeségem volt sokat tudtam róla beszélni, így egy kis mosollyal válaszoltam.
- Körülbelül két éve nyitottuk meg ezt a helyet, és akkor egy kis helység volt, ami az utóbbi fél évben lett akkora mint most. Szerencsére közben lettek állandó vendégeim és sok jó fej figurát ismertem meg az itt töltött idő alatt -
Támaszkodtam a pultra, míg tartottam a szemkontaktust és elfogadva a jobbját én is bemutatkoztam.
- Örülök Millie, Mason vagyok. Talán árulkodó lehet, hogy Mason Ford, a Ford’s Fortune miatt. - Ezt tényleg büszkén hangon mondtam, mert imádtam ezt a bárt és az embereket akik itt dolgoztak. Igyekeztem olyan munkahelyi légkört teremteni ahol inkább családiasan tekintenek egymásra mint hogy ez is egy újabb munkahely legyen ahonnan pár év után az emberek tovább lépnek.
- És mesélj, hogy tetszik eddig a hely? A hangulat? -


X   • X • ™️


// Sorry a késésért. Wink

Mason Ford
Üzlet
Play by :
Jason Momoa
Kor :
34
Foglalkozás :
Bártulaj
Hozzászólások száma :
20

Mason & Millie Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mason & Millie   Mason & Millie Empty

Ajánlott tartalom


Mason & Millie Empty
Vissza az elejére Go down
 

Mason & Millie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Archívum :: Játékok-
^
ˇ