One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Russell & Millie - how to move forward

Russell R. Morgan
Today at 1:17 am



Elkészültem az elõtörténetemmel...

Grayson Connor
Today at 12:56 am



Lorelei & Russell - Chill Out

Russell R. Morgan
Yesterday at 11:55 pm



Greenwood vs Gambino

Margaret Greenwood
Yesterday at 11:44 pm



Munkahelylista

Sandro Gambino
Yesterday at 10:36 pm



Fable and Jonathan - Az értelmetlen interjú

Jonathan Anderson
Yesterday at 10:20 pm



Elvitték!

Margaret Greenwood
Yesterday at 10:13 pm



Maddie and Jake - Weekdays at Lester house

Jake Lester
Yesterday at 9:12 pm



Játékpartner keresõ

Jonathan Anderson
Yesterday at 9:05 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 15 5
Diákok 6 2
Törvényszegõk 11 12
Bûnüldözés 6 7
Hivatal 0 5
Üzlet 7 10
Oktatás 5 3
Munkások 8 3
Egészségügy 12 9
Összesen 70 52
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Ethan Kaminski, Mason Ford


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 shall I pour some whisky?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: shall I pour some whisky?   Szer. Jan. 16, 2019 10:35 pm

Candy & Theo
It’s fun to be a box of cats.


Teszteket? Úgy nézek rá, mint aki nem teljesen érti, amit hall. Az éjjelente jelentkező pánikroham mégis hogyan mérhető teszttel? Vagy a szűk tér okozta szorongás? A kialakulóban lévő klausztrofóbia…
- Tudomásom szerint ebből a négyből mindössze egy mutatható ki teszttel. – A depresszió. És talán éppen ez az, ami Ivy elvesztése miatt most egy adagban zúdult rám. Fél év szenvedése. Ami alatt szétszedtek és leromboltak; a mostani Theo J. MCarthy messze nem hasonlít arra, aki fél évvel ezelőtt voltam – pedig nem is tűnik olyan hosszú időnek, nem igaz? –, de mostanáig kitartottam, mert volt miért. Ők maguk döntöttek úgy egy hónapja, hogy inkább átszállítanak. Az elmém épsége, úgy látszik, mégis csak fontos valakinek. Emiatt kaphattam Candyt is. De ki állhat a háttérben? Most már ez sem érdekel. Felfogtam, hogy én így se-úgyse nyerhetek ebben a játszmában.
- Miből gondolod, hogy nem vagyok őszinte? Annyira nehéz elképzelni…? – Hogy nem tudtam megvédeni magam ezektől a problémáktól? Hogy ha az akaratom erős is, és az agyam gyorsan jár, van olyan részem, amit képes megtörni a rabság? Olyan nehéz elhinni, hogy kialakult néhány pszichés betegségem idebent, mikor a külvilágban is rengeteg ember küzd velük, pedig… Ők odakint vannak. De nem fejezem be a mondatot, inkább csak sejtve hagyom a folytatást.
Az a baj, hogy bármennyire is jó érvekkel jövök, látom rajta, hogy átlát rajtam. Ami baromi szokatlan. Hiszen ebben vagyok a legjobb. A szerepjátszásban. Most mégsem működik. Nem tudom eldönteni, hogy azért van-e így, mert az életerőmmel együtt a képességeim is elhagytak, képtelen vagyok elég hiteles lenni, mert feladtam, és talán ezt sem akarom igazán.  
Vagy azért, mert ennyire jó abban, amit csinál. És képes úgy rám hangolódni, hogy a megérzései nem hagyják, hogy higgyen nekem. Pedig valahogy akkor is muszáj lesz. Miért vagy ilyen makacs, Candy? Hát nem látod, hogy ezzel csak minden jobbra fordulna… Ebből happy endet már sehogy nem lehet csinálni. Harminc év az borzasztó sok idő.
- Sajnálom. Te pedig azzal, hogy nem hiszel nekem. Akkor most már ketten vagyunk megbántva – préselem össze az ajkaimat alig láthatóan, és ha valamivel jobb hangulatban lennék, talán egy halvány mosolyt is küldenék hozzá. Nem tudom, miért beszélek úgy hozzá, mintha egy különösen kedves személy lenne az életemben, talán mert sok idő után ő az első és az egyetlen is, aki emberként kezel. Már ez a néhány alkalom is sokat gyógyított rajtam, talán még sikerült is volna újra valami épet faragnia belőlem.
- Úgy gondolod, nem a túlélés vezérel? – pillantok fel újra rá, és érdeklődve vizsgálom a tekintetét. – Még mindig nem nézted meg az aktámat, ugye? Akkor most elmondom, körülbelül még harminc-negyven évem van hátra. – Ami elég ramatyul hangzik, így hangosan is kimondva. A vádalku csökkenthet rajta valamennyit, de a lényeg akkor sem fog változni. Harminc-negyven év. És amint kimondom, tisztában is vagyok vele, hogy nem kellett volna, mert ezzel éppen magam ellen dolgozom, de már azt sem tudom igazán, hogy átverni akarom, vagy inkább megértetni vele a helyzetet. Összezavar. Ezzel a kérlekkel pláne. Nem játszik tiszta eszközökkel. Szándékosan kelt bennem olyan illúziót, mintha bármit is számítana neki, de még így, hogy pontosan tudom, hogy hazugság, is nehéz teljesen figyelmen kívül hagyni.
- Tegyük fel, de csak elméletileg, hogy tényleg arra kell a gyógyszer, mint amire gyanakszol. Öngyilkosság, igaz? Mondjuk ki. Ettől tartasz. Az alapján, amit eddig megtudtál, mit tudnál mondani, amivel lebeszélnél róla? Ha azt kérném, próbálj meg, mihez kezdenél? – Nem tagadom, erre kíváncsi vagyok.
Végül, mikor azt mondja, még visszatérünk a gyógyszer-kérdésre, bólintok. Egyelőre ennyi is elég. Aztán nem hallom, mit bizniszel az őrrel, de végül mégis egy teával tér vissza, én pedig meg is vagyok lepve. De azon is, ahogy visszakérdez. Olyasmi sugárzik róla, amit egyelőre még nem tudok megfejteni, de tetszik.
Ez a játék teljesen abszurd, a whiskyvel, a csellel, a kockázattal, és egyáltalán, amiért minimális esélyt is ad neki, hogy őszinte leszek. Mennyire kedvesen naiv ez a nő, és közben mégsem az, úgy látszik, még én sem nagyon tudok kiigazodni rajta. De elhatározom, hogy csak azért is őszinte leszek, amiért mindezt bevállalta.
- Ezt, ha nem ilyen körülmények között lennénk, bóknak venném – jegyzem meg a bonyolult személyiségemre. – Bár egy pszichológus szájából nem is annyira biztos, hogy az – ráncolom halványan a homlokom, mosoly helyett.
- Derek komoly áldozatot hozott azért a Nestea-ért, ne hagyd, hogy kárba vesszen az erőfeszítése – pillantok le a kezében tartott üvegre, arra célozva, hogy egyéb híján igyon csak abból velem, de végül ezt is teszi. Az elsőre nem kerüli el a figyelmem. Reméljük, most is így lesz.
A következő kérdésre egy nagyon aprót megemelem a szemöldököm. Szóval azt hiszi, nem gondoltam rá soha? Végül is tényleg nem tudhatja, hogy az elején milyen tervekkel vágtam neki, hogy azért vallottam magam bűnösnek, hogy a vádalku keretében közel maradhassak a nyomozásokhoz, őrültség volt, de komplett, mélységekig kidolgozott forgatókönyvem volt rá, hogyan tisztázhatom magam. Csak aztán nem így lett… arra nem számítottam, hogy a supermax sűrűjébe visznek, és eltüntetnek a saját sakktáblámról.
A számhoz emelem az üveget, és újabb kortyot iszom.
- Soha nem vonzódtam olyan személyhez, aki bármi törvénytelent tett. – Még mindig érdekel, hogy miért épp börtönpszichológus. Bátor tipp, de mikor kockáztassam meg, ha nem most?

avatar
Törvényszegõk
Play by :
Tom Hiddleston
Kor :
29
Hozzászólások száma :
41

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: shall I pour some whisky?   Szer. Jan. 16, 2019 2:08 am

Theo and Candy
Breaking the rules is not the end of the life, right?
Bedobtak a mélyvízbe, lehet. De nem érdekel, ha beledöglök is, meg fogom fejteni ezt a férfit itt előttem. És nem, nem lesz öngyilkos. Mert megölöm. Az elég nagy bukás lenne számomra, ha az első normális páciensem a halálba menekülne.
- Majd hozok teszteket ezzel kapcsolatban és meglátjuk, hogy mit mutat ki. Ezek kilencven százalékban pontosak szoktak lenni. De abban is lenne potenciál, ha csak nemes egyszerűséggel őszintén beszélnél velem. – Lehet, hogy egy kicsit most a kelleténél jobban ráförmedtem, de egy kicsit azért bánt, hogy meg akar kerülni. Sajnos okos emberrel ujjat húzni nem egyszerű, de el sem tudja képzelni, mennyire szeretném, ha nem is szeretne. Semmi sincs abban, ha őszinte. Akkor ne azt mondja, hogy tünetei vannak, hanem, hogy öngyilkos akar lenni, mert nem bírja tovább.
A kérdésére határozottan bólintok. Erős, igen. Tudom, hogy ez hülye duma és azt is –bár ezt csak elképzelni tudom-, hogy ennyi szenvedés után már baromi nehéz lehet erősnek maradni. De meg kell próbálnia. És két alkalommal ezelőttig úgy is tűnt, mint aki megpróbálja. Aztán történt valami, amit nem mond el, és ami nekem a kelleténél jobban böki a csőrömet.
- Már megbántottál azzal, hogy nem vagy őszinte velem – meredek én is a szemébe, ahogy ő az enyémbe, és komolyan úgy érzem, felmegy bennem a pumpa, pedig nagyon is nyugodtnak kellene maradnom. Nem kellene ennyire magamra venni egy páciens indíttatásait, főleg nem az érzéseit. Csak valamiért az idegesít, hogy kedvelem és mindezidáig azt hittem, hogy ő is így érez és képes velem normálisan beszélgetni anélkül, hogy azt érezze, ez kötelező jelleggel van. Örülnie kellene, hogy heti két alkalommal egy-egy órát kötetlenül beszélgethet egy nővel. Na mindegy. Nyilván ő nem így látja a dolgokat.
- Nem, Theo, nem annak kell a gyógyszer – jelentem ki. – Bizonyos tekintetben persze igen, de olyannak, aki túl akar élni, és nem olyannak, akinek elege lett mindenből és nem lát ki a felhők alól – mondom neki őszintén, egy pillanatig sem takargatva azt, hogy tudom, mire kell neki a gyógyszer. – Kérlek. Ne csináld ezt – sóhajtok nagyot és a szemébe nézek, mélyen, a veséjéig hatolva. Nem akarom, hogy ilyen egyáltalán megforduljon a fejében, hogy véget vessen mindennek. Nem egyszerű itt bent öngyilkosnak lenni, de a gyógyszer az, amivel tényleg „egy kis szerencsével” meg lehet tenni.
- Nem mondok rögtön nemet, rendben? – esik meg rajta egy kicsit a szívem. Jaj basszus, Candy, ne legyél már hülye! – De csak indokolt esetben fogom javasolni. Ha anélkül nem tudsz megbirkózni a dolgokkal. Isten ments, hogy azt gondold rólam, hogy én is egy szadista állat vagyok – mondom ki hangosan, ami a fejemben jár és esküszöm, kicsit el is szorul a torkom, csak aztán nyelek egy nagyot és úgy döntök, hogy inkább elintézem a teát a biztonsági őrrel, addig sem kell idegeskednem Theo miatt.
Derek első körben nem annyira vevő a dologra, de olyan kiskutya szemeket küldök felé, hogy látok már rajta némi esendőséget.
- Ez egy börtön, ahol én próbálok segíteni ezeket a nyomorult rabokon, Derek. Igen, ez egy börtön, ahol te senyvednél és rosszul éreznéd magad, nem szeretnél összeesni abban az egy órában, amikor végre valaki értelmes is hozzád szól. Kérlek, hozz egy teát – mondom a fogaim között sziszegve közelebb lépve az őrhöz úgy, hogy Theo ne annyira hallja a mondataimat. Nem hiszem el, hogy ma mindenki ellenkezik. Basszák már meg. – Köszönöm – mondom, ahogy aztán visszatér vele és cselezve kicserélem a két üveget.
- Látom – mondok ennyit. – És ezt te látod? – bökök a fejemmel a kezébe adott üvegre utalva ezzel arra, hogy ne becsüljön alá. Sok mindenre képes vagyok, amit ő még nem tudhat. Semmit nem tud rólam.
- Bonyolultabb ember vagy azért annál, hogy rögtön el tudjam dönteni, hazudsz-e vagy sem – vonok vállat egy halvány mosollyal az arcomon. Iszik. Hát persze, hogy iszik, épp az imént akart megvezetni. – Ühüm – mondok ennyit a magyarázatára, miközben megingatom a fejem. – Mondtam, hogy bonyolultabb vagy – jegyzem meg, hiszen most, hogy ezt hozzá tette, már el is bizonytalanodtam kissé. Az viszont meglep, hogy azt gondolja, ő jön, bár persze, jöhet. Csak én nem fogok inni.
- Most innék, ha nem itt lennénk – jegyzem meg, mert kivitelezhetetlen, hogy itt cserélgessük az üvegeket. Vagy iszom teát, végül is. Kezembe veszem a nesteat és a hatás kedvéért belekortyolok. – Elsőre volt, hogy megtagadtam – vonok vállat. Épp az előbb. Ebből azt gondolhatja, ha tovább bolygatja majd a témát, akkor esetleg vevő leszek arra, hogy javasoljam a hülye gyógyszereit, de nem így van.
- Én még soha nem gondolkodtam el azon, mit fogok odakint csinálni, ha kikerülök innen. – Nos, ha most nem iszik, akkor nagy bajban vagyunk. Mert akkor tényleg nincs semmi reménye, és az oltári nagy baj. Kérlek, igyál!  


avatar
Egészségügy
Play by :
Sophia Bush
Kor :
26
Foglalkozás :
pszichológus
Hozzászólások száma :
8

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: shall I pour some whisky?   Kedd Jan. 15, 2019 3:08 pm

Candy & Theo
It’s fun to be a box of cats.


Azt azért gondoltam, hogy ez sem lesz olyan nagyon egyszerű. Csak megemlítem, hogy kellene pár nyugtató, ő pedig a következő alkalomra már hozza is. Valahol elég ironikus, hogy még ahhoz is terv kell, ha az ember egyszerűen csak meghalni akar.
- Írni nem – említem meg halkan, a válaszát követően. Tovább nem folytatom, innen úgyis világos, hogy mire gondolok. Nem akarok túlmenni azon a határon, ami már nem kérés, hanem elvárás vagy követelésszámba megy. Szerintem Candynél talán ez lehet a kulcs. Talán. De bármi is az meg fogom találni. Úgy tűnik, ez lesz az új terv, ami alá minden mást rendelhetek.
- És honnan tudod, hogy produkálom-e? Ott vagy a cellámban éjszakánként? – teszem fel az egyszerű, de jelentős kérdést. Mert fogalmam sincs, milyen tünetek alapján akar dönteni. A következő mondata viszont betalál a résbe.
- Erős? – vonom fel a szemöldököm. Azt mondja, ha elég erős leszek? Nem hittem, hogy még képes leszek ilyen dühöt érezni, mint most, azt hittem, kiapadtam, kiüresedtem a rácsok mögött, legalábbis, ami az érzéseket illeti, de erre a szóra úgy áramlik végig bennem az indulat, mintha szökőár tombolna.
- Tényleg azt hiszed, hogy nem vagyok elég erős? – A hangom továbbra is halk, az arcom rezzenéstelenné merevedik. Egyedül a tekintetemben lobban fel némi sértettséggel vegyes csodálkozás és belső indulat. – Ne merészeld ezt mondani egy rabnak, ne egy szigorított fegyház után, mert meg foglak bántani, amit egyáltalán nem szeretnék – mondom tiszta tekintettel, a szemébe nézve.
Aztán emlékeztetem magam, hogy kintről jön. Nem tudhatja. De ez a megjegyzés akkor is mélyre hatolt. Nem azért, mert olyan fene nagy egóm lenne. Már nincs. Inkább azért, mert ezzel semmibe veszi az eddigi erőfeszítéseimet. Ha az FBI gondolja ezt rólam, nem zavar, de ha a saját pszichológusom, az már éget, mert tudom, hogy igazságtalan.
- De rendben van, maradjunk ennél a definíciónál – erőltetem magamra mégis még néhány mondat erejéig. – Nem épp annak van szüksége segítségre, aki nem elég erős? – Nem annak kellenek gyógyszerek? És ha nem kap? Szenvedjen tovább?
- Ironikus, nem? – pillantok el oldalra, majd a tekintetem megállapodik az ölembe fektetett bilincsen. – Tulajdonképpen a supermaxben is ugyanez volt a válasz   – a nem –, csak ott a szemedbe mondták, hogy szadizmussal indokolják.
Nem mondhatja senki, hogy nem próbálkozom. A lelkiismeretére próbálok hatni, de közben, ha jobban belegondolok, végül is tényleg így van, nem? Ha tényleg borzasztóan kellene az a gyógyszer, akkor ezek szerint itt ugyanúgy nem engedélyeznék.  Nyilván minden rab szeretne hozzájutni ezekhez a szerekhez, mert sokkal jobban hangzik nyugodtan végigücsörögni a bezártságot az egyik sarokban, úgy hogy alig vagy tisztában azzal, mi is történik veled, mint az állandó, erős szorongásban élni. De vannak olyanok, akiknek ezek a pirulák nem csak a stresszoldást jelentik.
Ismét eljön az a pillanat, amikor kicsit elengedem a témát, és újra hallhatásba burkolózom, mire meglepő dologgal áll elő. Whiskyzni akar? Átforgatjuk a székeket, majd feláll, és az ajtóhoz sétál. Nem is értem, mi történik.
- Nem érzi jól magát? Mik vannak! Ez nem egy wellness központ, Candy. Ez egy börtön  – lassít le direkt az utolsó szónál a Dereknek nevezett őr.– Leszarom, ha rosszul érzi magát. Akkor szólj, ha majd fel kell mosni a padlóról, addig fel nem állok innen Mr. McCarthy kedvéért.
Nem fordulok hátra, így nem is látom, hogy mi történik pontosan, de a végeredmény mindenesetre az, hogy Candy mégis egy üveg teával tér vissza, és én látom, ahogy kicseréli a kettőt, de a kamerán a takarásnak köszönhetően már nem valószínű, hogy kimutatható lenne.
- Látod? – mondok csupán ennyit. Itt aztán marhára nem érdekel senkit, hogy valójában te is ember vagy.
Játsszunk? A szemöldököm újra a homlokomra szalad. Csodálkozva nézek rá. És mikor kimondja az első mondatot… a szám sarka csaknem mozdul egy aprót. Micsoda kérdés. Szóval becsületjáték? Kivárok néhány másodpercet, majd letekerem az üveg tetejét.
- Ha át akarnálak verni, akkor most nem innék – jegyzem meg előbb, majd a számhoz emelem az első kortyot. Ízlelgetem egy ideig, mielőtt lenyelném. Vagyis igaz rám, de ez még nem azt jelenti, hogy őt akarom átverni.
- Kellett egy papír, hogy bejussak az egyik zárt ajtós intézetbe. Egy gyönyörű, tizenhatodik századi festmény kedvéért – döntök úgy, hogy egy kis magyarázattal is megtoldom. Ha már úgyis ismerkedős játék, majd azt is realizálom, hogy én jövök.
- Még soha nem tagadtam meg a segítséget senkitől, ha kértek.


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Tom Hiddleston
Kor :
29
Hozzászólások száma :
41

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: shall I pour some whisky?   Hétf. Jan. 14, 2019 9:56 pm

Theo and Candy
Breaking the rules is not the end of the life, right?
Nagy levegő. Oké, whisky bent, Theo bent, már csak az a feladatom, hogy szóra is bírjam és kibogozzuk, hogy mi a francért ilyen visszahúzódó az elmúlt három alkalom során. Ha ezt nem fogja elmondani, én meg is görbülhetek itt, nem fogok tudni rájönni. Vagy legalább adna valami vezérfonalat a kezembe, ami alapján el tudok indulni. Anélkül nagyon, nagyon nehéz lesz.
- Akkor nyilvánvalóan azt is tudod, hogy nem tudok gyógyszert írni neked – vágok vissza rögtön erre a „tudom ki vagy” mondatára. Az viszont egy cseppet elkeserít és megriaszt egyszerre, hogy gyógyszer kellene neki. Nem vagyok hülye, nem fogok csak úgy íratni neki bármiféle nyugatót, ha nem elég erős. Márpedig nem az. Az meg baromira nem hiányzik, hogy fogja magát és bevegye az egész levél nyugtatót, hogy aztán holtan találják meg. Nem-nem, biztos, hogy nem!
Amikor sorolni kezdi a tüneteket, ami miatt igenis kellene neki az a hülye gyógyszer, egy pillanatra megállok a pakolásban. Nézd csak, megeredt a nyelve, ahogy szóba került ez a hülye gyógyszer!
- Nem kell sorolni tovább – szegezem neki a választ és mélyet sóhajtok. Egy percig sem akarom, hogy azt higgye, sajnálom. Mert valóban sajnálom, csak éppen tisztában vagyok vele, hogy ő nagyon nem akarja azt, hogy bárki is sajnálja.
- Amennyiben produkálni fogod ezek tüneteit mindenféle hátsószándék nélkül, és úgy döntök Theo McCarthy, hogy elég erős vagy ahhoz, hogy kapj gyógyszert, akkor igen. Íratok neked. Addig nem. Kizárt – jelentem ki határozottan, hogy tudja, mihez tartsa magát. Engem nem ver át. De a fenébe is, át akar verni? Én elhiszem, hogy nagyon rossz idebent. Valószínűleg már én is az őrület szélén állnék, de erősnek kell maradnia. Azt is tudom, hogy ezt már meghallgatta úgy ezerhatszázszor. De nem. Nincs gyógyszer. Nem akarhatja, hogy aztán ne tudjak elszámolni a lelkiismeretemmel. Az olyan lenne, mintha a kezébe adnék egy konyhakést, hogy szúrja magát szíven. A rabok nyolcvan százaléka próbálkozik öngyilkossággal, az egyetemen a professzor, aki beajánlott ide elmondta, mire számítsak. Minden hátulütőre felkészített. Gondolom.
Máshonnan közelítek. Beszédre kell bírnom. Miután elhelyezkedett úgy, hogy a kamera pont csak a hátát látja, már csak azt kell kitalálnom, hogy adjam a kezébe azt a hülye üveget.
- Egy pillanat – felelek a kérdésre, majd kinyitom az ajtót, hogy kiszólhassak az őrnek. – Ne haragudj, Derek, hoznál egy üveg nestea-t az automatából? Mr. McCarthy nem érzi túl jól magát, szerintem leesett a cukra, a víz nem lesz jó – kérem meg rá, én pedig előkészítem a terepet, hogy csak ki kelljen cserélnem a két üveget. A táskám nyitva, és ahogy visszatér, kettő pillanat alatt cserélem ki a két üveget és gyorsan nyomom Theo kezébe teljességgel feltűnésmentesen. - És most, játszunk Theo – sóhajtok nagyot. – Én még soha nem akartam átverni a pszichológusomat – nézek egyenesen a szemébe, ahogy rögtön egy olyan állítással nyitok, ami a téma közepébe vág. – Ha a válasz hamis, akkor kell inni – mondom neki, hátha nem ismeri a játékot, de szerintem tini korában ő is játszhatott ilyet, mint mindannyian az összes házibuliban.


avatar
Egészségügy
Play by :
Sophia Bush
Kor :
26
Foglalkozás :
pszichológus
Hozzászólások száma :
8

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: shall I pour some whisky?   Vas. Jan. 13, 2019 7:24 pm

Candy & Theo
It’s fun to be a box of cats.


Mikor visszakérdez, akkor jövök rá, hogy hangosan is kimondtam. Ennyi egyedüllét után már nem mindig tudok különbséget tenni, volt olyan rab, aki az első egy hónap után a saját kezeivel kezdett beszélgetni. Hallottam, amikor elvezettek a cellája mellett. Ha feladom ezt az egészet, és nem játszom tovább az FBI lábtörlőjét, és nem kutatok tovább a merénylők után, valószínűleg velem is ez lesz. Ha nincs, ami összetartsa a gondolataimat, hogy ne őrüljek bele ebbe az egészbe, ha nincs, ami célt adjon, amiért ki akarjak jutni innen, akkor biztosan végem van idebent. De azt még eldönthetem, hogy meddig akarom még ezt elviselni. És az évtizedekig, cseppet sem az a válasz, amivel ki tudnék egyezni. Nem. Azt biztos nem.
Hirtelen ijesztővé válik ez az egész, mintha csak most látnám meg meztelen valójában, mibe is csöppentem. Mintha Ivy neve eddig egy olyan védőpajzsot vont volna körém, ami alatt – ha csak részben is, de – meg tudtam őrizni önmagam, és ami nem engedte, hogy a zord valóság kirágja belőlem a reményt. De ennek most már vége.
A nevemre figyelek fel. Érdekes, hogy ez a nő még nem adta fel, pedig ez a harmadik alkalom, hogy egy szót sem szólok hozzá. Vajon meddig jön még? Egyszer, vagy kétszer? Úgyis belátja majd, hogy nincs értelme.
Szóval segíteni szeretne? Hát sajnos nem tud. Értékelem az erőfeszítéseit, és nem szívesen vagyok bunkó vele, talán még kedvelem is egy kicsit, de nincs mondanivalóm a számára. Hacsak…
- Tudom, hogy ki vagy – fűzöm hozzá, mielőtt folytatná, minta önkéntelenül is bizonyítani akarnám, hogy még nem vagyok őrült. Majd ki is mondja azt az alternatívát, amit én is fontolgatok. Ő az egyetlen személy, aki el tudja intézni, hogy gyógyszerekhez jussak. Ehhez viszont szükségképpen át kell vernem őt. Az egyetlent, akit annyira nem akartam. De végül is, most már ez is mindegy.
Igen, ez a hely néhány fokkal jobb a supermaxnél, de itt sem bírok ki még évtizedeket. Szóval a beszélgetéshez köti a gyógyszert? Nem rossz próbálkozás, és részben bele kell mennem, ha tényleg ezt akarom, de ne gondolja, hogy ezzel sarokba szorít.
- Mániás depresszió. És pánikrohamaim is vannak. Klausztrofóbiám lett, és olykor nem tudom eldönteni, hogy a szomszédos cellákból hallom át az üvöltést, vagy már hangokat is hallok, kell még tovább sorolnom, hogy mire kell az az átkozott pirula? – Egy pillanatra sem emelem meg a hangom, de kihallatszik belőle a fojtott feszültség. Leplezni próbált türelmetlenség. A kössünk alkut megjegyzésre ismét rá pillantok. Miféle alkut? A whiskyt? A szemöldököm értetlenül a magasba emelkedik, de nem válaszolok.
„Hoztam be neked egy kicsit.” Először azt hiszem, rosszul hallok, és csak némán, csodálkozón figyelem az arcát. A halvány mosolyát. Mennyire szép is ez a nő.
Vajon most komolyan beszél? Mert ha igen, akkor kockáztatta emiatt az állását. És miért? Hogy én, egy senki, életfogytig elítélt, ihassak pár korty delíriumot. Miért csinálja ezt? A szemeim a válaszok után kutatnak a tekintetében, de nem tagadom, nagyon is jól esne pár korty ital. A végén mégis megveszteget? Lebecsülöm ezt a nőt.
Megteszem, amit kér, felállok, és miután elhelyezkedünk az új pozícióban, felteszem a kérdést.
- És most? – Azt mondta, ha válaszolok a kérdéseire, de még nem tudom, mire kíváncsi.


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Tom Hiddleston
Kor :
29
Hozzászólások száma :
41

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: shall I pour some whisky?   Kedd Jan. 08, 2019 5:14 am

Theo and Candy
Breaking the rules is not the end of the life, right?
Én sejtettem, hogy Theo nem lesz az a páciens, akivel könnyű dolgom lesz. Azt hiszem, nem is én lennék, ha gördülékeny lenne minden. Az első pácienssel pedig lehettek volna kegyesek az égiek, adhattak volna olyat is akár, aki képes együttműködni, aki elfogadja a segítséget. Na, de nem baj, szeretem én a kihívást, nem arról van szó. Töretlenül tartok afelé, hogy ezt az embert itt sikerüljön együttműködésre sarkallni, még ha nem is egyszerű. És úgy is tűnt, tényleg haladok afelé. De az utóbbi két alkalommal szótlanul ült, és vagy csak én beszéltem, vagy én sem. Fél órára még némasági fogadalmat is tettem, hiszen az első alkalommal azt mondta, hogy jobb, ha beszélek. De magamban csak nem tehetem, még a végén beleőrülnék!
- Semmi? – fordulok felé érdeklődve, hogy ezt most vajon mégis mire mondta? Rossz ránézni és nem tudom, mi történt. Megőrülök, hogy nem tudok semmit, mert nem beszél. Ez a lehető legrosszabb mindent egybevéve, mert így a problémára is elég nehéz bármiféle megoldást találnom.
Szóval feldobom az ötletet, és látok és egy minimális kíváncsiságot az arcán. Aztán a megjegyzése még ennek a reményét is elillantja.
- Theo – sóhajtok. – Legalább kicsit legyél már partner ebben az egészben. Figyelj. Segíteni szeretnék, erre már rájöhettél volna azért az elmúlt pár alkalom során – mondom, miközben lepuffantom az asztalra a paksamétát, de a „teás” üveget egyelőre bent hagyom a táskában. Közben a kamerát figyelem fél szemmel, hogy melyik az a holttér, ahol nem láthat.
Aztán beszélni kezd. Végre! Csak azt nem értem, miért erről.
- Gyógyszert? – vonom fel a szemöldököm és úgy pillantok le rá. – Pszichológus vagyok, nem pszichiáter – mondom neki, de komolyság ül ki az arcomra. – A dokinak viszont tudom javasolni, hogy írjon fel, de csak akkor, ha tényleg indokolt. Egyelőre viszont fogalmam sincs, mire kellene – mondom neki őszintén. Arra sajnos még nem találtak fel bogyót, hogy megeredjen tőle a nyelve, azt már rég szereztem volna neki, ha lenne ilyen csodaszer.
- Elhiszem – mondom, bár ez elég kevésnek hat, ugyanis el sem tudom képzelni az ő elmondásán kívül, mennyire borzalmas lehetett ott. – De ez már egy fokkal jobb – teszem hozzá, hiszen annál tényleg csak jobb lehet.
- Anélkül, hogy nem beszélgetsz velem, még csak egy jelentést sem tudok írni az állapotodról, nemhogy még gyógyszert íratni – mondom neki őszintén, de nagyon gyanús nekem ez a hirtelen gyógyszer iránti „sóvárgás”. Nem vagyok hülye, tudom, hogy itt bent sok mindenkinek eszébe juthat az öngyilkosság gondolata, és ez talán összefüggésben van azzal, hogy nem szólt egy szót sem az elmúlt két alkalommal, de ha valamit, azt aztán végképp nem szeretném. Szimpatikus nekem, már-már azt hittem az első alkalom után, hogy tényleg képesek leszünk beszélgetni egymással, de aztán elillant minden reményem. És ez a Theo nagyon-nagyon nem tetszik.
- Kössünk alkut – kezdek bele egy sóhajjal. – Szereted a whiskyt, ugye? Hoztam be egy kicsit. Ha válaszolsz a kérdéseimre és kicsit beszédesebb vagy, akkor meghívlak egy pohárra – húzódik a szám halvány mosolyra. Remélhetőleg sikerül is mindezt úgy kiviteleznem, hogy ne bukjak le, mert akkor ezer százalék, hogy legközelebb tetőtől talpig átvizsgálnak.
- Állj fel - megyek mögé, és ha megtette, akkor úgy fordítom a széket egy kicsit távolabb húzva a kamerától, hogy teljesen háttal legyen neki, és ne lásson rá. - Itt jó lesz - mondom, aztán biccentek a fejemmel, hogy visszaülhet, majd, hogy ne legye gyanús, az én székemet vele szembe húzom. Kicsit azért hülye vagyok, hogy mit nem vállalok pár mondatért, de megéri. Tudnom kell, mi megy végbe ebben az emberben.


avatar
Egészségügy
Play by :
Sophia Bush
Kor :
26
Foglalkozás :
pszichológus
Hozzászólások száma :
8

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: shall I pour some whisky?   Vas. Jan. 06, 2019 12:48 am

Candy & Theo
It’s fun to be a box of cats.


Csak annyira kell tartanom tőle, mint amennyire neki tőlem.
Ezt még a legelső alkalommal mondta, és egészen megragadt bennem. Tetszett, ahogy a kérdéseimre reagált, nem lett dühös, sem ellenséges, pedig egyértelműen túlzásba estem. Talán sértő is voltam, de annál is tolakodóbb és türelmetlenebb. Habár alapjáraton egyik sem az én stílusom, mégsem volt véletlen. Ki akartam kényszeríteni belőle, hogy elszólja magát, hogy elejtsen egy vagy két aprócska morzsát, ami már elég, hogy észrevegyem: nem szabad megbíznom benne.
Persze, hogy nem szabad. Senkiben sem lenne szabad. Mindig is akkor voltam a leghatékonyabb, amikor egyedül dolgoztam, csak ez most nem az a helyzet, amiben választásom is lenne. Eleinte azt hittem, hogy kibírom. Hogy simán kivárom a megfelelő pillanatot, de csúnyán túlbecsültem a kapacitásaimat. Nem tudtam, hogy a bezártság ennyire hamar megtöri az embert, kívülről ez sokkal elviselhetőbbnek tűnik. Ha nem hoznak át ide, mostanra talán már nem is  élnék.
Ahogy Candy beviharzik a szobába, ösztönösen felpillantok rá, de ez az össz reakcióm. Csendben figyelem, ahogy leül, és kipakol a kicsi asztalkára. Nincs kedvem beszélgetni. Pontosabban, nincs olyan, amit elmondhatnék neki.
Eddig még nem találtam hazugságot a szavaiban, de attól nem is értettem meg a motivációit. Továbbra sem tudom, hogy mennyire kellene tartanom tőle. Igazából ez is egyfajta kínzás, lehet, pont ezért csinálják, mert tudják: vágyom rá, hogy beszélgessek vele, majd megőrülök a társaságért, erre itt van előttem a lehetőség, de nem élhetek vele. Sokkal több forog kockán, mint gondolná. Vagyis… állok meg kényszeresen egy pillanatra. Csak forgott. Egészen öt nappal ezelőttig.
Most már semminek sincs tétje, lényegében akár ki is tálalhatnék ennek a nőnek. Miért is nem teszem meg? Megkönnyebbülnék tőle. És talán a mellkasomra nehezedő, elfojtott pánik, és a fojtogató keserűség is eloszlana bennem. Mégis kinek mondhatnám el, ha nem neki? Szeretném, szükségem van rá, de nem tehetem ezt Ivyval. Akkor sem, ha most már világos, hogy mindennek vége. Kisétált az életemből, és eltiporta a reményeimet… magával vitt mindent, ami valaha is én voltam. Bennem már nem maradt semmi.
- Semmi – mondom ki félhangosan ezt a szócskát, a pillanatnyi felismerésnek adózva.
Ha eddig nem golyóztam bele ebbe az egészbe, akkor most ennek is eljött az ideje. Egyedül Ivy miatt csináltam. Hogy bebizonyíthassam neki: nem én követtem el. De most már? Kinek? És miért? Úgysem fog sikerülni. Semmi értelme.
Néha-néha mond valamit, de nem is nagyon figyelek rá, ám az utolsó mondata annyira elüt az eddigi kontextustól, hogy nem tudok nem rápillantani. Lazítani a hangulaton? Az arcom értetlenséget és minimális kíváncsiságot tükröz. Lehet, már ő is begolyózott itt mellettem. Ez aztán a szép pályafutás. Megőrjítem a saját börtönpszichológusomat is.
- Sok sikert. – Ironikusan hangzik a számból, pedig teljesen őszintén mondom. Nem hiszem, hogy tudna olyat mondani, amivel bármire is rávenne. Tenni talán tudna, de a kamerák miatt ez úgysem lehetséges. Tudom, hogy nem érti, mi történt, hisz’ már kezdtünk egy kicsit belemelegedni… Erről viszont eszembe jut valami, amit talán még érdemes lenne megpróbálni.
- Gyógyszert fel tudsz írni nekem, igaz? Ha szükségesnek találod. – Ha beadnám neki valahogy, hogy erősen pánikbeteg lettem, vagy mániás depressziós, igazából egyik sem annyira elképzelhetetlen idebent. – A supermaxben senki nem kapott gyógyszert a pszichés betegségekre - kezdek halkan mesélni neki, a hangom még a szokásosnál is mélyebben zeng a majdnem-csupasz szobában. - Azt mondták, nem azért vannak ott, ahol, hogy jól érezzék magukat, vagy mert enyhíteni akarnák a szenvedésüket. Kegyetlenség volt. – De itt, itt már felírnák szerintem. Candy felírná nekem.


avatar
Törvényszegõk
Play by :
Tom Hiddleston
Kor :
29
Hozzászólások száma :
41

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: shall I pour some whisky?   Pént. Dec. 28, 2018 4:13 pm

Theo and Candy
Breaking the rules is not the end of the life, right?
- Candice, át kell vizsgáljalak – szól oda nekem az egyik őr, miközben a kezem már a kilincsen van. Persze az előző két alkalommal nem jutott eszükbe, simán beengedtek. Jól tudják, hogy nem szoktam bevinni semmi olyat, ami tilos. Kivéve most.
- Jövök – mondom határozottan és lerakom elé a táskám.
- A táskát itt is hagyhatnád – mondja, én pedig szúrós tekintettel meredek rá, de aztán kicsit enyhül a szememben rejlő „menj a picsába" indíttatás.
- Nem hagyom itt, Derek. Benne van a jegyzetfüzetem, meg egy-két teszt is. A múltkor is bevittem, ne kötekedj már – mondom neki, majd előhúzza a nestea-nek álcázott whiskyt a táskából.
- Bontatlan. Tea. Ki van száradva a torkom – magyarázom meg miközben a kupak alatti részt vizslatja. Szerencsére tudok ezt-azt, így könnyen át tudom verni ezt a biztonsági őrt is, ennek ellenére kicsit felment bennem az adrenalin. Tudom jól, hogy tilosban járok és azt is, hogy nagyon nem kellene, de a mérleg másik oldalán meg ott van, hogy erre most nagy szüksége van Theonak.
- Mehetnék? Már így is letelt öt perc az órából – lesek a karórámra és toporogni kezdek, mire aztán int végre, hogy menjek. – Köszönöm – bököm oda, aztán fogom a táskát és végre tényleg bemegyek. Előtte még egy mély sóhajt megengedek magamnak, mert tudom, hogy ami bent vár, nem éppen egy pszichológus álma. Hacsak két nap alatt nem fordult meg Theoval a világ, bár ezt erősen kétlem.
- Szia – köszönök oda neki miközben kifújom magam, hogy bejutottam anélkül, hogy lebuktam volna. Nem vagyok én ehhez hozzászokva. – Beszédesebb vagy már egy kicsit? – érdeklődöm, miközben lehuppanok a vele szemben lévő székre. Utálom ezt a termet, hogy nincs semmi, hogy olyan sivár, az embernek már a gyomra is felfordul ettől. A múltkor megemlítettem a főnökömnek, hogy szívesen venném, ha kialakítanának nekem egy irodát itt, hiszen az mindenkinek jobb lenne. A páciensek könnyebben nyílnának meg -bár nyilván ez kevésbé érdekli őket, hiszen semmi érdekük nincs arra, hogy ők jobban érezzék magukat-, nekem lenne egy állandó hely, ahol berendezkedhetnék, én is otthonosabban érezném magam. A válasz az volt, hogy majd meglátják, milyen eredményeket érek el. Hm. Fogalmam sincs, ezt mégis mire értik és hogy hogyan fogják felmérni ezt, de akkor reménykedem a legjobbakban.
Ez a hatodik alkalmam Theoval, de az elmúlt két alkalommal valamiért alig beszél, bármit kérdezek, vagy szótlan, vagy pedig két-három szóban elintézi a választ, amivel konkrétan semmire nem megyek. Tudom, hogy nem bízik bennem még mindig, de azt is sejtem, hogy nem ez a fő oka annak, hogy nem nyílik meg rendesen.
- Jól van, Mr. McCarthy, ha nem hajlandó velem beszélgetni, akkor kénytelen leszek lazítani kicsit a hangulaton – mondom neki egy halvány mosollyal és várom a reakcióját. Fogalmam sincs, mi a probléma és ez kezd egy kicsit engem is feszélyezni, mert nagyon, de nagyon egy helyben toporgunk.


avatar
Egészségügy
Play by :
Sophia Bush
Kor :
26
Foglalkozás :
pszichológus
Hozzászólások száma :
8

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: shall I pour some whisky?   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

shall I pour some whisky?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Valahol máshol :: Múlt-
^
ˇ