One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Dinner for two

shall I pour some whisky? EmptyMinnea Mitchell
Today at 2:00 am



Dae Won and Yvie

shall I pour some whisky? EmptyChoi Dae Won
Today at 1:27 am



It's a fairytale fucking town, isn't it?

shall I pour some whisky? EmptyWilliam A. Murdoch
Yesterday at 10:27 pm



Bellamy & Leslie

shall I pour some whisky? EmptyLeslie Hewson
Yesterday at 7:04 pm



Archiválást kérek!

shall I pour some whisky? EmptyJaye Shirely
Yesterday at 6:08 pm



Life is just a game

shall I pour some whisky? EmptyJaye Shirely
Yesterday at 6:06 pm



Kaylee Hill

shall I pour some whisky? EmptyKaylee Hill
Yesterday at 5:05 pm



Charlie & Julie - Találkozás egy régi...

shall I pour some whisky? EmptyCharlie Lloyd
Yesterday at 3:26 pm



Játékpartner keresõ

shall I pour some whisky? EmptyDesange W. Trevino
Yesterday at 2:50 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 29 23
Diákok 29 30
Törvényszegõk 13 25
Bûnüldözés 10 16
Hivatal 6 6
Üzlet 12 17
Oktatás 6 5
Munkások 12 7
Egészségügy 11 13
Összesen 128 142
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 23 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots

Bellamy West, Bellerose Barlow, Daisy S. Foster, Grace E. Hoover, Jaye Shirely, Leslie Hewson, Prima Polignac


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 shall I pour some whisky?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: shall I pour some whisky?   shall I pour some whisky? EmptyPént. Dec. 28, 2018 4:13 pm

Theo and Candy
Breaking the rules is not the end of the life, right?
- Candice, át kell vizsgáljalak – szól oda nekem az egyik őr, miközben a kezem már a kilincsen van. Persze az előző két alkalommal nem jutott eszükbe, simán beengedtek. Jól tudják, hogy nem szoktam bevinni semmi olyat, ami tilos. Kivéve most.
- Jövök – mondom határozottan és lerakom elé a táskám.
- A táskát itt is hagyhatnád – mondja, én pedig szúrós tekintettel meredek rá, de aztán kicsit enyhül a szememben rejlő „menj a picsába" indíttatás.
- Nem hagyom itt, Derek. Benne van a jegyzetfüzetem, meg egy-két teszt is. A múltkor is bevittem, ne kötekedj már – mondom neki, majd előhúzza a nestea-nek álcázott whiskyt a táskából.
- Bontatlan. Tea. Ki van száradva a torkom – magyarázom meg miközben a kupak alatti részt vizslatja. Szerencsére tudok ezt-azt, így könnyen át tudom verni ezt a biztonsági őrt is, ennek ellenére kicsit felment bennem az adrenalin. Tudom jól, hogy tilosban járok és azt is, hogy nagyon nem kellene, de a mérleg másik oldalán meg ott van, hogy erre most nagy szüksége van Theonak.
- Mehetnék? Már így is letelt öt perc az órából – lesek a karórámra és toporogni kezdek, mire aztán int végre, hogy menjek. – Köszönöm – bököm oda, aztán fogom a táskát és végre tényleg bemegyek. Előtte még egy mély sóhajt megengedek magamnak, mert tudom, hogy ami bent vár, nem éppen egy pszichológus álma. Hacsak két nap alatt nem fordult meg Theoval a világ, bár ezt erősen kétlem.
- Szia – köszönök oda neki miközben kifújom magam, hogy bejutottam anélkül, hogy lebuktam volna. Nem vagyok én ehhez hozzászokva. – Beszédesebb vagy már egy kicsit? – érdeklődöm, miközben lehuppanok a vele szemben lévő székre. Utálom ezt a termet, hogy nincs semmi, hogy olyan sivár, az embernek már a gyomra is felfordul ettől. A múltkor megemlítettem a főnökömnek, hogy szívesen venném, ha kialakítanának nekem egy irodát itt, hiszen az mindenkinek jobb lenne. A páciensek könnyebben nyílnának meg -bár nyilván ez kevésbé érdekli őket, hiszen semmi érdekük nincs arra, hogy ők jobban érezzék magukat-, nekem lenne egy állandó hely, ahol berendezkedhetnék, én is otthonosabban érezném magam. A válasz az volt, hogy majd meglátják, milyen eredményeket érek el. Hm. Fogalmam sincs, ezt mégis mire értik és hogy hogyan fogják felmérni ezt, de akkor reménykedem a legjobbakban.
Ez a hatodik alkalmam Theoval, de az elmúlt két alkalommal valamiért alig beszél, bármit kérdezek, vagy szótlan, vagy pedig két-három szóban elintézi a választ, amivel konkrétan semmire nem megyek. Tudom, hogy nem bízik bennem még mindig, de azt is sejtem, hogy nem ez a fő oka annak, hogy nem nyílik meg rendesen.
- Jól van, Mr. McCarthy, ha nem hajlandó velem beszélgetni, akkor kénytelen leszek lazítani kicsit a hangulaton – mondom neki egy halvány mosollyal és várom a reakcióját. Fogalmam sincs, mi a probléma és ez kezd egy kicsit engem is feszélyezni, mert nagyon, de nagyon egy helyben toporgunk.


Candice Lovell
Egészségügy
Play by :
Sophia Bush
Kor :
27
Foglalkozás :
bűnügyi pszichológus
Hozzászólások száma :
54

shall I pour some whisky? Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: shall I pour some whisky?   shall I pour some whisky? EmptyVas. Jan. 06, 2019 12:48 am

Candy & Theo
It’s fun to be a box of cats.


Csak annyira kell tartanom tőle, mint amennyire neki tőlem.
Ezt még a legelső alkalommal mondta, és egészen megragadt bennem. Tetszett, ahogy a kérdéseimre reagált, nem lett dühös, sem ellenséges, pedig egyértelműen túlzásba estem. Talán sértő is voltam, de annál is tolakodóbb és türelmetlenebb. Habár alapjáraton egyik sem az én stílusom, mégsem volt véletlen. Ki akartam kényszeríteni belőle, hogy elszólja magát, hogy elejtsen egy vagy két aprócska morzsát, ami már elég, hogy észrevegyem: nem szabad megbíznom benne.
Persze, hogy nem szabad. Senkiben sem lenne szabad. Mindig is akkor voltam a leghatékonyabb, amikor egyedül dolgoztam, csak ez most nem az a helyzet, amiben választásom is lenne. Eleinte azt hittem, hogy kibírom. Hogy simán kivárom a megfelelő pillanatot, de csúnyán túlbecsültem a kapacitásaimat. Nem tudtam, hogy a bezártság ennyire hamar megtöri az embert, kívülről ez sokkal elviselhetőbbnek tűnik. Ha nem hoznak át ide, mostanra talán már nem is  élnék.
Ahogy Candy beviharzik a szobába, ösztönösen felpillantok rá, de ez az össz reakcióm. Csendben figyelem, ahogy leül, és kipakol a kicsi asztalkára. Nincs kedvem beszélgetni. Pontosabban, nincs olyan, amit elmondhatnék neki.
Eddig még nem találtam hazugságot a szavaiban, de attól nem is értettem meg a motivációit. Továbbra sem tudom, hogy mennyire kellene tartanom tőle. Igazából ez is egyfajta kínzás, lehet, pont ezért csinálják, mert tudják: vágyom rá, hogy beszélgessek vele, majd megőrülök a társaságért, erre itt van előttem a lehetőség, de nem élhetek vele. Sokkal több forog kockán, mint gondolná. Vagyis… állok meg kényszeresen egy pillanatra. Csak forgott. Egészen öt nappal ezelőttig.
Most már semminek sincs tétje, lényegében akár ki is tálalhatnék ennek a nőnek. Miért is nem teszem meg? Megkönnyebbülnék tőle. És talán a mellkasomra nehezedő, elfojtott pánik, és a fojtogató keserűség is eloszlana bennem. Mégis kinek mondhatnám el, ha nem neki? Szeretném, szükségem van rá, de nem tehetem ezt Ivyval. Akkor sem, ha most már világos, hogy mindennek vége. Kisétált az életemből, és eltiporta a reményeimet… magával vitt mindent, ami valaha is én voltam. Bennem már nem maradt semmi.
- Semmi – mondom ki félhangosan ezt a szócskát, a pillanatnyi felismerésnek adózva.
Ha eddig nem golyóztam bele ebbe az egészbe, akkor most ennek is eljött az ideje. Egyedül Ivy miatt csináltam. Hogy bebizonyíthassam neki: nem én követtem el. De most már? Kinek? És miért? Úgysem fog sikerülni. Semmi értelme.
Néha-néha mond valamit, de nem is nagyon figyelek rá, ám az utolsó mondata annyira elüt az eddigi kontextustól, hogy nem tudok nem rápillantani. Lazítani a hangulaton? Az arcom értetlenséget és minimális kíváncsiságot tükröz. Lehet, már ő is begolyózott itt mellettem. Ez aztán a szép pályafutás. Megőrjítem a saját börtönpszichológusomat is.
- Sok sikert. – Ironikusan hangzik a számból, pedig teljesen őszintén mondom. Nem hiszem, hogy tudna olyat mondani, amivel bármire is rávenne. Tenni talán tudna, de a kamerák miatt ez úgysem lehetséges. Tudom, hogy nem érti, mi történt, hisz’ már kezdtünk egy kicsit belemelegedni… Erről viszont eszembe jut valami, amit talán még érdemes lenne megpróbálni.
- Gyógyszert fel tudsz írni nekem, igaz? Ha szükségesnek találod. – Ha beadnám neki valahogy, hogy erősen pánikbeteg lettem, vagy mániás depressziós, igazából egyik sem annyira elképzelhetetlen idebent. – A supermaxben senki nem kapott gyógyszert a pszichés betegségekre - kezdek halkan mesélni neki, a hangom még a szokásosnál is mélyebben zeng a majdnem-csupasz szobában. - Azt mondták, nem azért vannak ott, ahol, hogy jól érezzék magukat, vagy mert enyhíteni akarnák a szenvedésüket. Kegyetlenség volt. – De itt, itt már felírnák szerintem. Candy felírná nekem.


Theo J. McCarthy
Törvényszegõk
Play by :
Tom Hiddleston
Kor :
30
Hozzászólások száma :
77

shall I pour some whisky? Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: shall I pour some whisky?   shall I pour some whisky? EmptyKedd Jan. 08, 2019 5:14 am

Theo and Candy
Breaking the rules is not the end of the life, right?
Én sejtettem, hogy Theo nem lesz az a páciens, akivel könnyű dolgom lesz. Azt hiszem, nem is én lennék, ha gördülékeny lenne minden. Az első pácienssel pedig lehettek volna kegyesek az égiek, adhattak volna olyat is akár, aki képes együttműködni, aki elfogadja a segítséget. Na, de nem baj, szeretem én a kihívást, nem arról van szó. Töretlenül tartok afelé, hogy ezt az embert itt sikerüljön együttműködésre sarkallni, még ha nem is egyszerű. És úgy is tűnt, tényleg haladok afelé. De az utóbbi két alkalommal szótlanul ült, és vagy csak én beszéltem, vagy én sem. Fél órára még némasági fogadalmat is tettem, hiszen az első alkalommal azt mondta, hogy jobb, ha beszélek. De magamban csak nem tehetem, még a végén beleőrülnék!
- Semmi? – fordulok felé érdeklődve, hogy ezt most vajon mégis mire mondta? Rossz ránézni és nem tudom, mi történt. Megőrülök, hogy nem tudok semmit, mert nem beszél. Ez a lehető legrosszabb mindent egybevéve, mert így a problémára is elég nehéz bármiféle megoldást találnom.
Szóval feldobom az ötletet, és látok és egy minimális kíváncsiságot az arcán. Aztán a megjegyzése még ennek a reményét is elillantja.
- Theo – sóhajtok. – Legalább kicsit legyél már partner ebben az egészben. Figyelj. Segíteni szeretnék, erre már rájöhettél volna azért az elmúlt pár alkalom során – mondom, miközben lepuffantom az asztalra a paksamétát, de a „teás” üveget egyelőre bent hagyom a táskában. Közben a kamerát figyelem fél szemmel, hogy melyik az a holttér, ahol nem láthat.
Aztán beszélni kezd. Végre! Csak azt nem értem, miért erről.
- Gyógyszert? – vonom fel a szemöldököm és úgy pillantok le rá. – Pszichológus vagyok, nem pszichiáter – mondom neki, de komolyság ül ki az arcomra. – A dokinak viszont tudom javasolni, hogy írjon fel, de csak akkor, ha tényleg indokolt. Egyelőre viszont fogalmam sincs, mire kellene – mondom neki őszintén. Arra sajnos még nem találtak fel bogyót, hogy megeredjen tőle a nyelve, azt már rég szereztem volna neki, ha lenne ilyen csodaszer.
- Elhiszem – mondom, bár ez elég kevésnek hat, ugyanis el sem tudom képzelni az ő elmondásán kívül, mennyire borzalmas lehetett ott. – De ez már egy fokkal jobb – teszem hozzá, hiszen annál tényleg csak jobb lehet.
- Anélkül, hogy nem beszélgetsz velem, még csak egy jelentést sem tudok írni az állapotodról, nemhogy még gyógyszert íratni – mondom neki őszintén, de nagyon gyanús nekem ez a hirtelen gyógyszer iránti „sóvárgás”. Nem vagyok hülye, tudom, hogy itt bent sok mindenkinek eszébe juthat az öngyilkosság gondolata, és ez talán összefüggésben van azzal, hogy nem szólt egy szót sem az elmúlt két alkalommal, de ha valamit, azt aztán végképp nem szeretném. Szimpatikus nekem, már-már azt hittem az első alkalom után, hogy tényleg képesek leszünk beszélgetni egymással, de aztán elillant minden reményem. És ez a Theo nagyon-nagyon nem tetszik.
- Kössünk alkut – kezdek bele egy sóhajjal. – Szereted a whiskyt, ugye? Hoztam be egy kicsit. Ha válaszolsz a kérdéseimre és kicsit beszédesebb vagy, akkor meghívlak egy pohárra – húzódik a szám halvány mosolyra. Remélhetőleg sikerül is mindezt úgy kiviteleznem, hogy ne bukjak le, mert akkor ezer százalék, hogy legközelebb tetőtől talpig átvizsgálnak.
- Állj fel - megyek mögé, és ha megtette, akkor úgy fordítom a széket egy kicsit távolabb húzva a kamerától, hogy teljesen háttal legyen neki, és ne lásson rá. - Itt jó lesz - mondom, aztán biccentek a fejemmel, hogy visszaülhet, majd, hogy ne legye gyanús, az én székemet vele szembe húzom. Kicsit azért hülye vagyok, hogy mit nem vállalok pár mondatért, de megéri. Tudnom kell, mi megy végbe ebben az emberben.


Candice Lovell
Egészségügy
Play by :
Sophia Bush
Kor :
27
Foglalkozás :
bűnügyi pszichológus
Hozzászólások száma :
54

shall I pour some whisky? Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: shall I pour some whisky?   shall I pour some whisky? EmptyVas. Jan. 13, 2019 7:24 pm

Candy & Theo
It’s fun to be a box of cats.


Mikor visszakérdez, akkor jövök rá, hogy hangosan is kimondtam. Ennyi egyedüllét után már nem mindig tudok különbséget tenni, volt olyan rab, aki az első egy hónap után a saját kezeivel kezdett beszélgetni. Hallottam, amikor elvezettek a cellája mellett. Ha feladom ezt az egészet, és nem játszom tovább az FBI lábtörlőjét, és nem kutatok tovább a merénylők után, valószínűleg velem is ez lesz. Ha nincs, ami összetartsa a gondolataimat, hogy ne őrüljek bele ebbe az egészbe, ha nincs, ami célt adjon, amiért ki akarjak jutni innen, akkor biztosan végem van idebent. De azt még eldönthetem, hogy meddig akarom még ezt elviselni. És az évtizedekig, cseppet sem az a válasz, amivel ki tudnék egyezni. Nem. Azt biztos nem.
Hirtelen ijesztővé válik ez az egész, mintha csak most látnám meg meztelen valójában, mibe is csöppentem. Mintha Ivy neve eddig egy olyan védőpajzsot vont volna körém, ami alatt – ha csak részben is, de – meg tudtam őrizni önmagam, és ami nem engedte, hogy a zord valóság kirágja belőlem a reményt. De ennek most már vége.
A nevemre figyelek fel. Érdekes, hogy ez a nő még nem adta fel, pedig ez a harmadik alkalom, hogy egy szót sem szólok hozzá. Vajon meddig jön még? Egyszer, vagy kétszer? Úgyis belátja majd, hogy nincs értelme.
Szóval segíteni szeretne? Hát sajnos nem tud. Értékelem az erőfeszítéseit, és nem szívesen vagyok bunkó vele, talán még kedvelem is egy kicsit, de nincs mondanivalóm a számára. Hacsak…
- Tudom, hogy ki vagy – fűzöm hozzá, mielőtt folytatná, minta önkéntelenül is bizonyítani akarnám, hogy még nem vagyok őrült. Majd ki is mondja azt az alternatívát, amit én is fontolgatok. Ő az egyetlen személy, aki el tudja intézni, hogy gyógyszerekhez jussak. Ehhez viszont szükségképpen át kell vernem őt. Az egyetlent, akit annyira nem akartam. De végül is, most már ez is mindegy.
Igen, ez a hely néhány fokkal jobb a supermaxnél, de itt sem bírok ki még évtizedeket. Szóval a beszélgetéshez köti a gyógyszert? Nem rossz próbálkozás, és részben bele kell mennem, ha tényleg ezt akarom, de ne gondolja, hogy ezzel sarokba szorít.
- Mániás depresszió. És pánikrohamaim is vannak. Klausztrofóbiám lett, és olykor nem tudom eldönteni, hogy a szomszédos cellákból hallom át az üvöltést, vagy már hangokat is hallok, kell még tovább sorolnom, hogy mire kell az az átkozott pirula? – Egy pillanatra sem emelem meg a hangom, de kihallatszik belőle a fojtott feszültség. Leplezni próbált türelmetlenség. A kössünk alkut megjegyzésre ismét rá pillantok. Miféle alkut? A whiskyt? A szemöldököm értetlenül a magasba emelkedik, de nem válaszolok.
„Hoztam be neked egy kicsit.” Először azt hiszem, rosszul hallok, és csak némán, csodálkozón figyelem az arcát. A halvány mosolyát. Mennyire szép is ez a nő.
Vajon most komolyan beszél? Mert ha igen, akkor kockáztatta emiatt az állását. És miért? Hogy én, egy senki, életfogytig elítélt, ihassak pár korty delíriumot. Miért csinálja ezt? A szemeim a válaszok után kutatnak a tekintetében, de nem tagadom, nagyon is jól esne pár korty ital. A végén mégis megveszteget? Lebecsülöm ezt a nőt.
Megteszem, amit kér, felállok, és miután elhelyezkedünk az új pozícióban, felteszem a kérdést.
- És most? – Azt mondta, ha válaszolok a kérdéseire, de még nem tudom, mire kíváncsi.


Theo J. McCarthy
Törvényszegõk
Play by :
Tom Hiddleston
Kor :
30
Hozzászólások száma :
77

shall I pour some whisky? Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: shall I pour some whisky?   shall I pour some whisky? EmptyHétf. Jan. 14, 2019 9:56 pm

Theo and Candy
Breaking the rules is not the end of the life, right?
Nagy levegő. Oké, whisky bent, Theo bent, már csak az a feladatom, hogy szóra is bírjam és kibogozzuk, hogy mi a francért ilyen visszahúzódó az elmúlt három alkalom során. Ha ezt nem fogja elmondani, én meg is görbülhetek itt, nem fogok tudni rájönni. Vagy legalább adna valami vezérfonalat a kezembe, ami alapján el tudok indulni. Anélkül nagyon, nagyon nehéz lesz.
- Akkor nyilvánvalóan azt is tudod, hogy nem tudok gyógyszert írni neked – vágok vissza rögtön erre a „tudom ki vagy” mondatára. Az viszont egy cseppet elkeserít és megriaszt egyszerre, hogy gyógyszer kellene neki. Nem vagyok hülye, nem fogok csak úgy íratni neki bármiféle nyugatót, ha nem elég erős. Márpedig nem az. Az meg baromira nem hiányzik, hogy fogja magát és bevegye az egész levél nyugtatót, hogy aztán holtan találják meg. Nem-nem, biztos, hogy nem!
Amikor sorolni kezdi a tüneteket, ami miatt igenis kellene neki az a hülye gyógyszer, egy pillanatra megállok a pakolásban. Nézd csak, megeredt a nyelve, ahogy szóba került ez a hülye gyógyszer!
- Nem kell sorolni tovább – szegezem neki a választ és mélyet sóhajtok. Egy percig sem akarom, hogy azt higgye, sajnálom. Mert valóban sajnálom, csak éppen tisztában vagyok vele, hogy ő nagyon nem akarja azt, hogy bárki is sajnálja.
- Amennyiben produkálni fogod ezek tüneteit mindenféle hátsószándék nélkül, és úgy döntök Theo McCarthy, hogy elég erős vagy ahhoz, hogy kapj gyógyszert, akkor igen. Íratok neked. Addig nem. Kizárt – jelentem ki határozottan, hogy tudja, mihez tartsa magát. Engem nem ver át. De a fenébe is, át akar verni? Én elhiszem, hogy nagyon rossz idebent. Valószínűleg már én is az őrület szélén állnék, de erősnek kell maradnia. Azt is tudom, hogy ezt már meghallgatta úgy ezerhatszázszor. De nem. Nincs gyógyszer. Nem akarhatja, hogy aztán ne tudjak elszámolni a lelkiismeretemmel. Az olyan lenne, mintha a kezébe adnék egy konyhakést, hogy szúrja magát szíven. A rabok nyolcvan százaléka próbálkozik öngyilkossággal, az egyetemen a professzor, aki beajánlott ide elmondta, mire számítsak. Minden hátulütőre felkészített. Gondolom.
Máshonnan közelítek. Beszédre kell bírnom. Miután elhelyezkedett úgy, hogy a kamera pont csak a hátát látja, már csak azt kell kitalálnom, hogy adjam a kezébe azt a hülye üveget.
- Egy pillanat – felelek a kérdésre, majd kinyitom az ajtót, hogy kiszólhassak az őrnek. – Ne haragudj, Derek, hoznál egy üveg nestea-t az automatából? Mr. McCarthy nem érzi túl jól magát, szerintem leesett a cukra, a víz nem lesz jó – kérem meg rá, én pedig előkészítem a terepet, hogy csak ki kelljen cserélnem a két üveget. A táskám nyitva, és ahogy visszatér, kettő pillanat alatt cserélem ki a két üveget és gyorsan nyomom Theo kezébe teljességgel feltűnésmentesen. - És most, játszunk Theo – sóhajtok nagyot. – Én még soha nem akartam átverni a pszichológusomat – nézek egyenesen a szemébe, ahogy rögtön egy olyan állítással nyitok, ami a téma közepébe vág. – Ha a válasz hamis, akkor kell inni – mondom neki, hátha nem ismeri a játékot, de szerintem tini korában ő is játszhatott ilyet, mint mindannyian az összes házibuliban.


Candice Lovell
Egészségügy
Play by :
Sophia Bush
Kor :
27
Foglalkozás :
bűnügyi pszichológus
Hozzászólások száma :
54

shall I pour some whisky? Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: shall I pour some whisky?   shall I pour some whisky? EmptyKedd Jan. 15, 2019 3:08 pm

Candy & Theo
It’s fun to be a box of cats.


Azt azért gondoltam, hogy ez sem lesz olyan nagyon egyszerű. Csak megemlítem, hogy kellene pár nyugtató, ő pedig a következő alkalomra már hozza is. Valahol elég ironikus, hogy még ahhoz is terv kell, ha az ember egyszerűen csak meghalni akar.
- Írni nem – említem meg halkan, a válaszát követően. Tovább nem folytatom, innen úgyis világos, hogy mire gondolok. Nem akarok túlmenni azon a határon, ami már nem kérés, hanem elvárás vagy követelésszámba megy. Szerintem Candynél talán ez lehet a kulcs. Talán. De bármi is az meg fogom találni. Úgy tűnik, ez lesz az új terv, ami alá minden mást rendelhetek.
- És honnan tudod, hogy produkálom-e? Ott vagy a cellámban éjszakánként? – teszem fel az egyszerű, de jelentős kérdést. Mert fogalmam sincs, milyen tünetek alapján akar dönteni. A következő mondata viszont betalál a résbe.
- Erős? – vonom fel a szemöldököm. Azt mondja, ha elég erős leszek? Nem hittem, hogy még képes leszek ilyen dühöt érezni, mint most, azt hittem, kiapadtam, kiüresedtem a rácsok mögött, legalábbis, ami az érzéseket illeti, de erre a szóra úgy áramlik végig bennem az indulat, mintha szökőár tombolna.
- Tényleg azt hiszed, hogy nem vagyok elég erős? – A hangom továbbra is halk, az arcom rezzenéstelenné merevedik. Egyedül a tekintetemben lobban fel némi sértettséggel vegyes csodálkozás és belső indulat. – Ne merészeld ezt mondani egy rabnak, ne egy szigorított fegyház után, mert meg foglak bántani, amit egyáltalán nem szeretnék – mondom tiszta tekintettel, a szemébe nézve.
Aztán emlékeztetem magam, hogy kintről jön. Nem tudhatja. De ez a megjegyzés akkor is mélyre hatolt. Nem azért, mert olyan fene nagy egóm lenne. Már nincs. Inkább azért, mert ezzel semmibe veszi az eddigi erőfeszítéseimet. Ha az FBI gondolja ezt rólam, nem zavar, de ha a saját pszichológusom, az már éget, mert tudom, hogy igazságtalan.
- De rendben van, maradjunk ennél a definíciónál – erőltetem magamra mégis még néhány mondat erejéig. – Nem épp annak van szüksége segítségre, aki nem elég erős? – Nem annak kellenek gyógyszerek? És ha nem kap? Szenvedjen tovább?
- Ironikus, nem? – pillantok el oldalra, majd a tekintetem megállapodik az ölembe fektetett bilincsen. – Tulajdonképpen a supermaxben is ugyanez volt a válasz   – a nem –, csak ott a szemedbe mondták, hogy szadizmussal indokolják.
Nem mondhatja senki, hogy nem próbálkozom. A lelkiismeretére próbálok hatni, de közben, ha jobban belegondolok, végül is tényleg így van, nem? Ha tényleg borzasztóan kellene az a gyógyszer, akkor ezek szerint itt ugyanúgy nem engedélyeznék.  Nyilván minden rab szeretne hozzájutni ezekhez a szerekhez, mert sokkal jobban hangzik nyugodtan végigücsörögni a bezártságot az egyik sarokban, úgy hogy alig vagy tisztában azzal, mi is történik veled, mint az állandó, erős szorongásban élni. De vannak olyanok, akiknek ezek a pirulák nem csak a stresszoldást jelentik.
Ismét eljön az a pillanat, amikor kicsit elengedem a témát, és újra hallhatásba burkolózom, mire meglepő dologgal áll elő. Whiskyzni akar? Átforgatjuk a székeket, majd feláll, és az ajtóhoz sétál. Nem is értem, mi történik.
- Nem érzi jól magát? Mik vannak! Ez nem egy wellness központ, Candy. Ez egy börtön  – lassít le direkt az utolsó szónál a Dereknek nevezett őr.– Leszarom, ha rosszul érzi magát. Akkor szólj, ha majd fel kell mosni a padlóról, addig fel nem állok innen Mr. McCarthy kedvéért.
Nem fordulok hátra, így nem is látom, hogy mi történik pontosan, de a végeredmény mindenesetre az, hogy Candy mégis egy üveg teával tér vissza, és én látom, ahogy kicseréli a kettőt, de a kamerán a takarásnak köszönhetően már nem valószínű, hogy kimutatható lenne.
- Látod? – mondok csupán ennyit. Itt aztán marhára nem érdekel senkit, hogy valójában te is ember vagy.
Játsszunk? A szemöldököm újra a homlokomra szalad. Csodálkozva nézek rá. És mikor kimondja az első mondatot… a szám sarka csaknem mozdul egy aprót. Micsoda kérdés. Szóval becsületjáték? Kivárok néhány másodpercet, majd letekerem az üveg tetejét.
- Ha át akarnálak verni, akkor most nem innék – jegyzem meg előbb, majd a számhoz emelem az első kortyot. Ízlelgetem egy ideig, mielőtt lenyelném. Vagyis igaz rám, de ez még nem azt jelenti, hogy őt akarom átverni.
- Kellett egy papír, hogy bejussak az egyik zárt ajtós intézetbe. Egy gyönyörű, tizenhatodik századi festmény kedvéért – döntök úgy, hogy egy kis magyarázattal is megtoldom. Ha már úgyis ismerkedős játék, majd azt is realizálom, hogy én jövök.
- Még soha nem tagadtam meg a segítséget senkitől, ha kértek.


Theo J. McCarthy
Törvényszegõk
Play by :
Tom Hiddleston
Kor :
30
Hozzászólások száma :
77

shall I pour some whisky? Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: shall I pour some whisky?   shall I pour some whisky? EmptySzer. Jan. 16, 2019 2:08 am

Theo and Candy
Breaking the rules is not the end of the life, right?
Bedobtak a mélyvízbe, lehet. De nem érdekel, ha beledöglök is, meg fogom fejteni ezt a férfit itt előttem. És nem, nem lesz öngyilkos. Mert megölöm. Az elég nagy bukás lenne számomra, ha az első normális páciensem a halálba menekülne.
- Majd hozok teszteket ezzel kapcsolatban és meglátjuk, hogy mit mutat ki. Ezek kilencven százalékban pontosak szoktak lenni. De abban is lenne potenciál, ha csak nemes egyszerűséggel őszintén beszélnél velem. – Lehet, hogy egy kicsit most a kelleténél jobban ráförmedtem, de egy kicsit azért bánt, hogy meg akar kerülni. Sajnos okos emberrel ujjat húzni nem egyszerű, de el sem tudja képzelni, mennyire szeretném, ha nem is szeretne. Semmi sincs abban, ha őszinte. Akkor ne azt mondja, hogy tünetei vannak, hanem, hogy öngyilkos akar lenni, mert nem bírja tovább.
A kérdésére határozottan bólintok. Erős, igen. Tudom, hogy ez hülye duma és azt is –bár ezt csak elképzelni tudom-, hogy ennyi szenvedés után már baromi nehéz lehet erősnek maradni. De meg kell próbálnia. És két alkalommal ezelőttig úgy is tűnt, mint aki megpróbálja. Aztán történt valami, amit nem mond el, és ami nekem a kelleténél jobban böki a csőrömet.
- Már megbántottál azzal, hogy nem vagy őszinte velem – meredek én is a szemébe, ahogy ő az enyémbe, és komolyan úgy érzem, felmegy bennem a pumpa, pedig nagyon is nyugodtnak kellene maradnom. Nem kellene ennyire magamra venni egy páciens indíttatásait, főleg nem az érzéseit. Csak valamiért az idegesít, hogy kedvelem és mindezidáig azt hittem, hogy ő is így érez és képes velem normálisan beszélgetni anélkül, hogy azt érezze, ez kötelező jelleggel van. Örülnie kellene, hogy heti két alkalommal egy-egy órát kötetlenül beszélgethet egy nővel. Na mindegy. Nyilván ő nem így látja a dolgokat.
- Nem, Theo, nem annak kell a gyógyszer – jelentem ki. – Bizonyos tekintetben persze igen, de olyannak, aki túl akar élni, és nem olyannak, akinek elege lett mindenből és nem lát ki a felhők alól – mondom neki őszintén, egy pillanatig sem takargatva azt, hogy tudom, mire kell neki a gyógyszer. – Kérlek. Ne csináld ezt – sóhajtok nagyot és a szemébe nézek, mélyen, a veséjéig hatolva. Nem akarom, hogy ilyen egyáltalán megforduljon a fejében, hogy véget vessen mindennek. Nem egyszerű itt bent öngyilkosnak lenni, de a gyógyszer az, amivel tényleg „egy kis szerencsével” meg lehet tenni.
- Nem mondok rögtön nemet, rendben? – esik meg rajta egy kicsit a szívem. Jaj basszus, Candy, ne legyél már hülye! – De csak indokolt esetben fogom javasolni. Ha anélkül nem tudsz megbirkózni a dolgokkal. Isten ments, hogy azt gondold rólam, hogy én is egy szadista állat vagyok – mondom ki hangosan, ami a fejemben jár és esküszöm, kicsit el is szorul a torkom, csak aztán nyelek egy nagyot és úgy döntök, hogy inkább elintézem a teát a biztonsági őrrel, addig sem kell idegeskednem Theo miatt.
Derek első körben nem annyira vevő a dologra, de olyan kiskutya szemeket küldök felé, hogy látok már rajta némi esendőséget.
- Ez egy börtön, ahol én próbálok segíteni ezeket a nyomorult rabokon, Derek. Igen, ez egy börtön, ahol te senyvednél és rosszul éreznéd magad, nem szeretnél összeesni abban az egy órában, amikor végre valaki értelmes is hozzád szól. Kérlek, hozz egy teát – mondom a fogaim között sziszegve közelebb lépve az őrhöz úgy, hogy Theo ne annyira hallja a mondataimat. Nem hiszem el, hogy ma mindenki ellenkezik. Basszák már meg. – Köszönöm – mondom, ahogy aztán visszatér vele és cselezve kicserélem a két üveget.
- Látom – mondok ennyit. – És ezt te látod? – bökök a fejemmel a kezébe adott üvegre utalva ezzel arra, hogy ne becsüljön alá. Sok mindenre képes vagyok, amit ő még nem tudhat. Semmit nem tud rólam.
- Bonyolultabb ember vagy azért annál, hogy rögtön el tudjam dönteni, hazudsz-e vagy sem – vonok vállat egy halvány mosollyal az arcomon. Iszik. Hát persze, hogy iszik, épp az imént akart megvezetni. – Ühüm – mondok ennyit a magyarázatára, miközben megingatom a fejem. – Mondtam, hogy bonyolultabb vagy – jegyzem meg, hiszen most, hogy ezt hozzá tette, már el is bizonytalanodtam kissé. Az viszont meglep, hogy azt gondolja, ő jön, bár persze, jöhet. Csak én nem fogok inni.
- Most innék, ha nem itt lennénk – jegyzem meg, mert kivitelezhetetlen, hogy itt cserélgessük az üvegeket. Vagy iszom teát, végül is. Kezembe veszem a nesteat és a hatás kedvéért belekortyolok. – Elsőre volt, hogy megtagadtam – vonok vállat. Épp az előbb. Ebből azt gondolhatja, ha tovább bolygatja majd a témát, akkor esetleg vevő leszek arra, hogy javasoljam a hülye gyógyszereit, de nem így van.
- Én még soha nem gondolkodtam el azon, mit fogok odakint csinálni, ha kikerülök innen. – Nos, ha most nem iszik, akkor nagy bajban vagyunk. Mert akkor tényleg nincs semmi reménye, és az oltári nagy baj. Kérlek, igyál!  


Candice Lovell
Egészségügy
Play by :
Sophia Bush
Kor :
27
Foglalkozás :
bűnügyi pszichológus
Hozzászólások száma :
54

shall I pour some whisky? Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: shall I pour some whisky?   shall I pour some whisky? EmptySzer. Jan. 16, 2019 10:35 pm

Candy & Theo
It’s fun to be a box of cats.


Teszteket? Úgy nézek rá, mint aki nem teljesen érti, amit hall. Az éjjelente jelentkező pánikroham mégis hogyan mérhető teszttel? Vagy a szűk tér okozta szorongás? A kialakulóban lévő klausztrofóbia…
- Tudomásom szerint ebből a négyből mindössze egy mutatható ki teszttel. – A depresszió. És talán éppen ez az, ami Ivy elvesztése miatt most egy adagban zúdult rám. Fél év szenvedése. Ami alatt szétszedtek és leromboltak; a mostani Theo J. MCarthy messze nem hasonlít arra, aki fél évvel ezelőtt voltam – pedig nem is tűnik olyan hosszú időnek, nem igaz? –, de mostanáig kitartottam, mert volt miért. Ők maguk döntöttek úgy egy hónapja, hogy inkább átszállítanak. Az elmém épsége, úgy látszik, mégis csak fontos valakinek. Emiatt kaphattam Candyt is. De ki állhat a háttérben? Most már ez sem érdekel. Felfogtam, hogy én így se-úgyse nyerhetek ebben a játszmában.
- Miből gondolod, hogy nem vagyok őszinte? Annyira nehéz elképzelni…? – Hogy nem tudtam megvédeni magam ezektől a problémáktól? Hogy ha az akaratom erős is, és az agyam gyorsan jár, van olyan részem, amit képes megtörni a rabság? Olyan nehéz elhinni, hogy kialakult néhány pszichés betegségem idebent, mikor a külvilágban is rengeteg ember küzd velük, pedig… Ők odakint vannak. De nem fejezem be a mondatot, inkább csak sejtve hagyom a folytatást.
Az a baj, hogy bármennyire is jó érvekkel jövök, látom rajta, hogy átlát rajtam. Ami baromi szokatlan. Hiszen ebben vagyok a legjobb. A szerepjátszásban. Most mégsem működik. Nem tudom eldönteni, hogy azért van-e így, mert az életerőmmel együtt a képességeim is elhagytak, képtelen vagyok elég hiteles lenni, mert feladtam, és talán ezt sem akarom igazán.  
Vagy azért, mert ennyire jó abban, amit csinál. És képes úgy rám hangolódni, hogy a megérzései nem hagyják, hogy higgyen nekem. Pedig valahogy akkor is muszáj lesz. Miért vagy ilyen makacs, Candy? Hát nem látod, hogy ezzel csak minden jobbra fordulna… Ebből happy endet már sehogy nem lehet csinálni. Harminc év az borzasztó sok idő.
- Sajnálom. Te pedig azzal, hogy nem hiszel nekem. Akkor most már ketten vagyunk megbántva – préselem össze az ajkaimat alig láthatóan, és ha valamivel jobb hangulatban lennék, talán egy halvány mosolyt is küldenék hozzá. Nem tudom, miért beszélek úgy hozzá, mintha egy különösen kedves személy lenne az életemben, talán mert sok idő után ő az első és az egyetlen is, aki emberként kezel. Már ez a néhány alkalom is sokat gyógyított rajtam, talán még sikerült is volna újra valami épet faragnia belőlem.
- Úgy gondolod, nem a túlélés vezérel? – pillantok fel újra rá, és érdeklődve vizsgálom a tekintetét. – Még mindig nem nézted meg az aktámat, ugye? Akkor most elmondom, körülbelül még harminc-negyven évem van hátra. – Ami elég ramatyul hangzik, így hangosan is kimondva. A vádalku csökkenthet rajta valamennyit, de a lényeg akkor sem fog változni. Harminc-negyven év. És amint kimondom, tisztában is vagyok vele, hogy nem kellett volna, mert ezzel éppen magam ellen dolgozom, de már azt sem tudom igazán, hogy átverni akarom, vagy inkább megértetni vele a helyzetet. Összezavar. Ezzel a kérlekkel pláne. Nem játszik tiszta eszközökkel. Szándékosan kelt bennem olyan illúziót, mintha bármit is számítana neki, de még így, hogy pontosan tudom, hogy hazugság, is nehéz teljesen figyelmen kívül hagyni.
- Tegyük fel, de csak elméletileg, hogy tényleg arra kell a gyógyszer, mint amire gyanakszol. Öngyilkosság, igaz? Mondjuk ki. Ettől tartasz. Az alapján, amit eddig megtudtál, mit tudnál mondani, amivel lebeszélnél róla? Ha azt kérném, próbálj meg, mihez kezdenél? – Nem tagadom, erre kíváncsi vagyok.
Végül, mikor azt mondja, még visszatérünk a gyógyszer-kérdésre, bólintok. Egyelőre ennyi is elég. Aztán nem hallom, mit bizniszel az őrrel, de végül mégis egy teával tér vissza, én pedig meg is vagyok lepve. De azon is, ahogy visszakérdez. Olyasmi sugárzik róla, amit egyelőre még nem tudok megfejteni, de tetszik.
Ez a játék teljesen abszurd, a whiskyvel, a csellel, a kockázattal, és egyáltalán, amiért minimális esélyt is ad neki, hogy őszinte leszek. Mennyire kedvesen naiv ez a nő, és közben mégsem az, úgy látszik, még én sem nagyon tudok kiigazodni rajta. De elhatározom, hogy csak azért is őszinte leszek, amiért mindezt bevállalta.
- Ezt, ha nem ilyen körülmények között lennénk, bóknak venném – jegyzem meg a bonyolult személyiségemre. – Bár egy pszichológus szájából nem is annyira biztos, hogy az – ráncolom halványan a homlokom, mosoly helyett.
- Derek komoly áldozatot hozott azért a Nestea-ért, ne hagyd, hogy kárba vesszen az erőfeszítése – pillantok le a kezében tartott üvegre, arra célozva, hogy egyéb híján igyon csak abból velem, de végül ezt is teszi. Az elsőre nem kerüli el a figyelmem. Reméljük, most is így lesz.
A következő kérdésre egy nagyon aprót megemelem a szemöldököm. Szóval azt hiszi, nem gondoltam rá soha? Végül is tényleg nem tudhatja, hogy az elején milyen tervekkel vágtam neki, hogy azért vallottam magam bűnösnek, hogy a vádalku keretében közel maradhassak a nyomozásokhoz, őrültség volt, de komplett, mélységekig kidolgozott forgatókönyvem volt rá, hogyan tisztázhatom magam. Csak aztán nem így lett… arra nem számítottam, hogy a supermax sűrűjébe visznek, és eltüntetnek a saját sakktáblámról.
A számhoz emelem az üveget, és újabb kortyot iszom.
- Soha nem vonzódtam olyan személyhez, aki bármi törvénytelent tett. – Még mindig érdekel, hogy miért épp börtönpszichológus. Bátor tipp, de mikor kockáztassam meg, ha nem most?

Theo J. McCarthy
Törvényszegõk
Play by :
Tom Hiddleston
Kor :
30
Hozzászólások száma :
77

shall I pour some whisky? Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: shall I pour some whisky?   shall I pour some whisky? EmptySzer. Jan. 23, 2019 5:28 pm

Theo and Candy
Breaking the rules is not the end of the life, right?
Theo hangulata szépen lassan vetül ki rám is, habár nagyon próbálkozom, hogy nyugodt maradjak. Azt hiszem, bőven gyakorolnom kell még, látszik rajtam, hogy nem vagyok régóta a pályán. A professzor mondta, hogy nem lesz gyalog-galopp és hogy nem véletlenül kecsegtetnek minden „szarral”. Meg kell érte szenvedni, a börtöntöltelékek –ahogy ő használta ezt a szót a rabokra- kemény diók. Na de hogy ennyire, mint Theo?! Itt van egy ember, akin látszik, hogy nagyon nem tudja, hogy mit kezdjen velem, de ellenáll, mert gyanús vagyok neki. Én pedig hiába is bizonygatnám, hogy márpedig semmi hátsószándékom nincs azzal, hogy mi ketten itt beszélgetünk, nem hinne nekem. Most vagy ez az, amiért némasági fogadalmat tett majdhogynem, vagy pedig történt valami, ami teljesen letaglózta. 

- A depresszióra, igen – bólintok. – Valóban csak erre van konkrét teszt, de a többit meg lehet állapítani a viselkedésből. – Nem igazán tudom, miért passzolom neki oda a labdát, hiszen így ha jó színész –márpedig szerintem az-, akkor elég könnyen tudja majd produkálni a tüneteket. Lehet, hogy bízom benne. Csak kár, hogy a pszichológusa vagyok, és egy pszichológusnak egy percig sem szabadna bíznia a pácienseiben, főleg nem egy börtönben.

- Azt mondod, őszinte vagy? – kúszik fel a szemöldököm. – Valóban ilyen problémákkal küzdesz? Nem csak azért kell a gyógyszer, mert ilyen problémáid vannak. Ha tévednék, akkor én kérek elnézést – teszem hozzá, bár ezt kétlem. Ha valóban így van, idővel úgyis kiderül. Én nem tudom megfigyelni a cellában –és őszintén, nem is akarnám, nézni sem bírnám-, de a börtönőr rá-rá tud lesni a nap pár órájában. Azt nem mondom, hogy nulla-huszonnégyben figyelje meg, de csak produkál majd tünetet egyszer-egyszer. Itt is benne a pakliban, hogy ki akarja játszani a rendszert. Ez az egész helyzet nem egyszerű, tényleg nem lehet egyértelműen megállapítani majd, hogy fennállnak-e hasonló betegségek, mint amiket állít. 
A megjegyzésére széttárom a karjaim. Szuper macska-egér harc lesz ez így, ha szerintem ő nem beszél őszintén, ő pedig látja, hogy ha esetleg tényleg igazat is mond, nem hiszek neki. Ördögi kör. 
A szemébe nézek és mintha valamit megpróbálnék kiolvasni belőle. Kicsit felpaprikázott ezzel a hülye gyógyszeresdivel. Talán azért érint ilyen érzékenyen ez a téma, mert anyám is a bogyókkal lett öngyilkos, csak ő túladagolta magát az egyik gyenge pillanatában. Az is szándékos volt valószínűleg és nem véletlen. Sosem mondták ki egyértelműen, hogy öngyilkosság volt-e vagy csak a drogként lőtte túl a gyógyszereket, de én azt gondolom, hogy amikor beszedte azt a sok bogyót, az egy tiszta pillanat volt nála. Amikor rájött, hogy tönkretette a saját életét, mert nem fogadta el a segítséget, amit az apám és én nyújtottunk neki. A felismerés pillanatai. Nem tudom. De ezzel tudom párhuzamba hozni ezt a nagy ellenszegülésemet a gyógyszerekkel kapcsolatban. Elhiszem, hogy képes lesz megoldani anélkül. Vagy képesek leszünk ketten túltenni őt ezek a nehézségen. 

- Nem tudom. Nem beszélsz velem két hete – vágok vissza, mert a szótlanságból nem igazán tudom leszűrni, hogy a túlélés vezérli vagy sem. Nem néztem meg az aktáját. Intek a fejemmel, de amikor kimondja, hogy harminc-negyven éve van még hátra, zavarba jövök. Harminc év? Negyven? Megköszörülöm a tokrom és most van az a pont, amikor nem igazán tudom, hogy mit kellene mondanom. Az rengeteg.

- Talán lesznek enyhítő körülmények – mondom halkan, majd elpillantok róla. Egy pillanatra még a határozottságom is elszáll, annyira megrökönyödöm ezen. – Csak egyszerűen ne add fel. – És már itt is vagyok a hülye sablonos dumával. A szívem is megesik rajta kicsit, hiszen rájövök, hogy ennyi időt valószínűleg én sem bírnék ki mindenféle bogyó nélkül és talán még az én kis pozitív agyamban is megfordulna az öngyilkosság gondolata. 

- Mert biztos van valami Theo, amiért megéri kitartani. Vagy valaki, aki támogat és vár rád. – Ez most abszolút vakvágány, így csak remélem, hogy van odakint valaki, aki látogatja és önt bele némi lelket. Nem létezik, hogy nincs. 
Nem kellene hagynom magam a gyógyszerekkel kapcsolatban, de rendben, nem utasítom el elsőre. Félreteszem az ellenszegülést és ha indokolt lesz, javasolni fogom, még ha összeszorított foggal is. 
Derek nem adja könnyen magát, de pontosan jól tudom, hol kell megfogni az ilyen arcokat. Na meg már egészen jól elbeszélgettem vele a múltkor is arról, hogy a felesége valószínűleg megcsalja, szóval jön ennyivel. Egy kibaszott teával.

- Nyugodtan vedd csak annak. Szeretem a nehezen megoldható embereket, de csak egy bizonyos pontig – húzom a szám halvány mosolyra. Egy ponton ugyanis mindenkinek beletörik a bicskája. Bármelyik nagy pszichológusnak. Vannak megoldhatatlan emberek, Theo nem az, csak éppen bizalmatlan mindenki felé. 
Újabb állítás, újabb korty.
- Éspedig? – kérdezem, miután elvette az üveget a szájától. Hátha megosztja velem az elmélkedéseit. Nem sok reményt fűzök hozzá, két kortyot ivott eddig és habár egy jó ideje nem juthatott alkoholig, szerintem ennyitől még nem ered mega  nyelve. 
A következő állítására meglepődöm egy kicsit. Ravasz. Most ezzel arra gondol, hogy vonzódnék hozzá esetleg? Hm. Tulajdonképpen jó pasi, nem tagadom. Ha kint találkoznánk biztos, hogy lenne nálam esélye, de így egész más a helyzet. Kortyolok, de nem mondok semmit. Ebből végül is nem tudhatja, hogy most éppen rá gondolok, vagy másra. Vállat vonok egy mosollyal az arcomon, és azt hiszem, egy kicsit még talán zavarba is jövök, így gyorsan visszapasszolom neki a labdát.

- Én még soha nem ártottam másnak szándékosan. – Mert tulajdonképp még mindig nem tudom, kivel vagyok egy-egy órát egy légtérben. Az aktát még mindig nem néztem meg, nem is szándékozom, habár a főnökeim úgy tudják, hogy azzal indítottam. Hát nem.


Candice Lovell
Egészségügy
Play by :
Sophia Bush
Kor :
27
Foglalkozás :
bűnügyi pszichológus
Hozzászólások száma :
54

shall I pour some whisky? Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: shall I pour some whisky?   shall I pour some whisky? EmptySzomb. Feb. 02, 2019 11:38 am

Candy & Theo
It’s fun to be a box of cats.


Nem értem, mire gondolhat. A viselkedésből… Itt ez a heti kétszer másfél óra alatt aligha fogom produkálni neki a pánikbetegség tüneteit, ha egyszer az váltja ki a pánikrohamot, hogy a cellámba vagyok bezárva. Nem tudom, miből akarja leolvasni, hogy valóban szükséges-e, amit kértem. De hát ennyire nem is értek hozzá. Csak egyvalami fontos.
- Remélem, nem tart sok ideig – nézek fel rá, megpróbálva a pillantásommal átadni, amit nem mondok ki mellé: kérlek. Ne húzd az időt. Minden egyes nap csak újabb szenvedés így.
Nem rejti el előlem, hogy sejti, mihez kell valójában a segítsége. De amíg csak sejti, addig még egyáltalán nincs veszve semmi. Csak meggyőzőnek kellene lennem, ami alapvetően nem esne nehezemre, hiszen az egész életem erről szólt, de most még ez sem megy olyan könnyen. Újra össze kell szednem magam hozzá, koncentrálni kell, és leginkább akarni… csupa olyasmi, amivel jelenleg hadilábon állok. De nem szalaszthatom el az esélyt. Lehunyom a szemem, és mire két-három másodperc múlva kinyitom, már megszületett az elhatározás.
- Azt gondolod, meg akarom ölni magam? – ejtem ki az egyszerű, egyenes kérdést. Még számomra is idegennek cseng a sivár falak között. Mert mi másért tétovázna? Ki is mondja, hogy szerinte nem csak azért kell a gyógyszer, amit elmondtam, és ha tudná, mennyire igaza van. Mégis megingatom a fejem. Lassan, merengőn.
- Most kerültem át a supermaxből. Ez a hely klasszisokkal másabb. Elviselhetőbb. Még pszichológust is adtak. Mért épp most próbálkoznék ilyesmivel? – teszem fel neki a kérdést. Ami logikus, nem igaz? Az átlagember nem pont most jutna el ehhez az elhatározáshoz. Ivyról pedig senki sem tud. Ha ezt elhiszi nekem, elhiszi azt is, hogy valóban a betegség kezelésére kell a nyugtató. Remélem. És ezzel ki is kerültem a választ, a "valóban őszinte vagy-e velem" kérdésre. Nem esik jól átvernem. Bárki mással szívesebben tenném. Furcsa fintora a sorsnak, hogy épp erre van szükség.
Újra ráemelem a tekintetem, most… most jön a nagy pillanat. Vajon képes vagyok a szemébe mondani? Azok a melegséget sugárzó, élénk, barna szemek… azt hiszem, nálam is megtörtént, mint oly' sok páciensnél, aminek nem lett volna szabad: elkezdtem kötődni hozzá. Ezért is nehéz titkolóznom előtte, nehéz nem megbíznom benne, és nem beszélni hozzá, pedig legszívesebben leadnám terhet, és elmesélnék neki mindent. Nehéz kihasználni a bizalmát, és a jóindulatát. Nem sokon múlik, hogy inkább visszalépek, és elfordítom a tekintetem. De nem tehetem meg.
- Nem akarok ártani magamnak, Candy. Segítséget kérek – préselem ki az ajkaim közül, de mintha nem a saját hangomat hallanám. Az alakítás hiteles, nem hibázom, de most az egyszer lelkiismeret furdalásom van miatta.
- Nem adtam fel – pillantok le az ölembe, a csuklóimra fonódó bilincsekre. – Vádalkut kötöttem. Igényt tartanak az információimra. – Cserébe pedig faragnak valamicskét az éveimből is, lényegtelen, hogy miért és mennyit, csak azt számít, hogy ebből már végképp látnia kell: élni akarok.
Mikor arról kezd beszélni, hogy biztosan van valaki, aki vár és támogat, akiért érdemes kitartani, úgy érzem, mintha szándékosan szorítaná marokra a szívem. Fáj, mert épp ez az, amiben én is reménykedtem, és épp erről derült ki pár napja, hogy hamis illúziókat kergettem. Nem is tudnék most ránézni, mert ha megtenném, abból biztos többet olvasna le, mint amennyit kimutatni szeretnék. Nem is reagálok rá.
A terem átrendezése, és a teabeszerzés szerencsére ad egy kis időt, hogy elhessegessem ezeket a gondolatokat, és egy kicsit felkészüljek az azt követő beszélgetésre.
- A nehezen megoldható emberek pedig kedvelik a pszichológusokat – válaszolom immár könnyedén, visszakanyarítva felé a kört. Szívesen viszonoznám a halvány mosolyt is, de az nem menne.
- Ne fájdítsd a szívem. Ez most már úgyis mindegy. – Megkerestem volna a lányt, akit szeretek, ha nem adta volna egyértelműen a tudtomra, hogy nem csak, hogy látni sem akar, de még a terrorelhárításhoz is csatlakozott. Csakis miattam. Pedig, amit hisz rólam, minden szó csupa hazugság. Nem tudom felfogni, hogyan lehet ennyire megtéveszteni valakit. Miért adta fel a belém fektetett hitet? Miért anélkül, hogy egy szót is váltott volna velem? De nem akarom most ebbe belesodorni magam. Inkább iszom még egy kortyot abból a whiskyből. A játékszabályokon kívül. Jó nagyot.
A kérdésem kapcsán eszembe sem jut, hogy úgy is érthető, hogy magamra gondolok vele. Nem. Sosem jutna eszembe, hogy egy olyan nő, mint ő, képes lenne férfiként gondolni rám. Odakint persze minden más lenne.
- Gondoltam, hogy volt valakije. – Akinek volt valami köze a bűnözéshez. Nem mindenki olyan rettenetes alak ám, attól hogy nem feltétlenül féli és tiszteli az álszent törvényeket, én már csak tudom.
- Ez egy bonyolult kérdés – ráncolom a homlokom, amint meghallom, ezúttal mire kíváncsi. Túlságosan szerteágazó. Sokakat megloptam, de ezt nem nevezném igazán ártásnak. Meg se érezték. Ártani soha nem akartam senkinek. Mégis számos emberélet szárad a lelkemen. Bevitették velem azt a bombát, de esküszöm, nem tudtam, hogy mi van a bőröndben. Ezek után vajon van-e jogom azt mondani, hogy nem? Pedig, nem. A tekintetem belefúrom az övébe, de hallgatok. És nem is emelem fel a kezem. Talán hibázom, mert az aktámban az szerepel, hogy bűnösnek vallottam magam, de ha igazat mond, ezt ő nem tudja. Ha ő kockáztat ezzel a whiskys mutatvánnyal, talán… ennyit én is megtehetek. Bár egyértelműen tudom a választ: hibát követek el.
És ez az a pont, ahol halványan, de megérzem, hogy a whisky is hatni kezd. Hál’ istennek. Sosem bírtam jól, de fél év alatt, ilyen körülmények között abszolút elszoktam tőle.
- Sosem itatnék le valakit gátlástalanul - ejtem némi ironiával a szót -, csak hogy olyasmit szedjek ki belőle, amit józanul nem akarna elárulni – vonom fel a szemöldököm sejtelmesen. Ezt akár még viccnek is szánhatnám, és az igazat megvallva, talán valóban nem is annyira komoly, úgyis tudom, hogy ezt csinálja, de nem zavar. És amint iszik, én is az ajkaimhoz emelem az üveget. Naná, hogy csináltam már, össze se tudnám számolni, hogy hányszor.


Theo J. McCarthy
Törvényszegõk
Play by :
Tom Hiddleston
Kor :
30
Hozzászólások száma :
77

shall I pour some whisky? Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: shall I pour some whisky?   shall I pour some whisky? EmptyHétf. Feb. 04, 2019 2:28 am

Theo and Candy
Breaking the rules is not the end of the life, right?
Nem, nem esik jól, hogy át akarja cseszni a fejem. Nagyon nem. Megértem azt is ezzel szemben, hogy nem könnyű itt és nem volt könnyű a supermaxben. Tuti rohadt nehéz volt. De nem szeretem azokat az embereket, akik megfutamodnak, még ha indokolt, akkor sem. Csak ne nézne rám így, ezekkel a szemekkel, amik annyi fájdalmat és kérést rejtenek.
Nagyot nyelek és amilyen gyorsan csak lehet, el is pillantok onnan. A kérdésére rá sem pillantok, csak nyersen válaszolok.
- Azt. Tévedek? – teszem hozzá ezzel megadva a lehetőséget arra, hogy bebizonyítsa, nem így van. Valóban lehetnek problémái, de valahogy Theo szerintem ha ezekkel küzd is, nem azért kellenek a gyógyszerek, de adja ég, hogy ne így legyen. És ahogy elkezdi bizonygatni, már kezd is meggyőzni kicsit. Persze. A nehezén már túl van, végül is. A supermax sokkal borzalmasabb egy börtönnél.
- Talán mert még előtted lebeg a sok hosszú év és úgy érzed, nem éri meg. – Tipp. – Vagy mert most telt be a pohár. – Azért még nem vagyok meggyőzve, ennél azért több kell, hogy rábólintsak az egészre. Ezzel ellentétben tényleg logikus amit mond, de ezt a világért sem közölném vele. Nagyon remélem, nem akar átverni. Nem tudom, miért remélem ezt, hiszen mi van akkor? Végtére is, ő is csak egy páciens a sok közül. Benne van a pakliban, hogy hülyére vesznek, elég nagy arányban, de valahogy, valamiért tőle mégis sokkal rosszabbul esne, mint bárki mástól. Ő az, akihez úgy jövök, hogy érdekel. Mármint nyilvánvaló, hogy a többi rab is érdekel, hogy hogy fejlődik, de Theo más kicsit. Azt még nem annyira tudom megmagyarázni, miért van ez.
- Jó – reagálok ennyit, mikor most tényleg őszintének tűnik. Segítséget kér. Ha nem az, akkor nagyon, de nagyon jól tudja, hova kell böknie ahhoz, hogy rá tudjon venni olyasmire, amit nem feltétlen szeretnék. – Szigorúan adagolva, talán. De csak talán – emelem fel a mutatóujjam, mielőtt még készpénzek venné ezt. Nem mondom biztosra, hogy javasolni fogom a dokinak, hogy írja ki. – Egyébként sem biztos, hogy ki fogják írni. Attól, hogy javaslom, még meg fognak vizsgálni. – Az igaz, hogy túlnyomó részt az én véleményem fogják figyelembe venni, mert én vagyok az, aki olyan jelentést tudok adni róla, ami hiteles is, és nem öt percből van összeállítva.
- És a vádalkuval együtt harminc év? – kérdezem, mert az bárhonnan is nézem, nagyon sok. Oké, ez esetben lehetséges, hogy tényleg nem akar öngyilkos lenni. Remélem a legjobbakat, legalábbis. Észreveszem, hogy nem reagál semmit arra, hogy valaki vagy valami várja odakint. Csak így van!? Ugye?! Nem lehet, hogy senki sincs. Amennyire Theot megismertem, eddig abszolút azt tudnám mondani, hogy olyan ember, akit egyébként csak szeretni lehet, vagy az, aki két jól megfogalmazott mondatával le is beszél a lábadról. Ezt már bizonyította párszor. Lehet, hogy egy kicsit határozottabbnak kellene lennem. Alapvetően az vagyok, de ő valahogy lejjebb tud faragni ebből. Egyelőre azonban nem firtatom ezt a témát, így is örülök, hogy hajlandó megszólalni, nem pedig ül itt egy szó nélkül, mint az elmúlt két alkalom során. Nem vagyok telhetetlen.
- Az már fél siker, ha így van – reagálok még mindig alig látható mosollyal. Úgy vettem észre, hogy kedveljük egymást, de azt is tudom, hogy néha a háta közepére sem kíván. Érthető, de azért reménykedem, hogy a nagyobb részt el tud viselni, esetleg még egy kicsit örül is nekem.
- Mindegy? Rendben, ha nem akarsz, nem kell róla beszélned, de szívesen meghallgatom. Néha jobb, ha valakivel megosztod. – Azt hiszem, fájó pontra tapintottam és talán ez lehet az oka annak, hogy nem beszélgetett velem pár alkalom során. Lehet, hogy valami hírt kapott, vagy fene se tudja.
A következtetésre vállat vonok és mosolygom. Végtére is egyébként is volt még valahogy tizenhét éves korom körül egy alak, aki folyton olyan ügyekbe keveredett, amik nagyon nem voltak törvényesek. Helytáll ez a korty bárhogy. Az majdnem biztos, ha nem ilyen keretek között lennénk, Theo már rég lyukat beszélt volna a hasamba és én simán engedném is. Az élet fintora, hogy itt kell beszélgetünk egymással.
Érdeklődve figyelem, ahogy gondolkodik, hogy most igyon-e vagy sem?! Ahogy a szemembe néz, látszik, hogy keres benne valamit. Talán at, hogy bízhat-e bennem. Igen, biztos, hogy ezzel kapcsolatosan próbál valami jelet keresni, amiből leszűrheti, hogy nem, de beletörik a bicskája, ha így van. Ha nem is hiszi el, pedig nagyon is bízhat bennem. Itt ebben az épületben valószínűleg az egyetlen, akiben tényleg.
Nem mozdul. Mi a jó istenért van ebben a hülye börtönben és… a supermax. Hát oda nem küldenek egy bolti lopásért. Egyre kíváncsibb vagyok, de nem fogom megnézni az aktát, amíg nem muszáj.
Egyszerre emelem a számhoz az üveget vele, mikor kiejti a száján az állítást.
- Csak hogy beszédre bírjalak – teszem hozzá tisztázásképp. – És nem gátlástalanul, mert akkor mindkettőnknek baja származhat belőle – mondom. Nem tudom, mennyire bírja a piát, de nem szabad túlzottan berúgnia, nem vehetik észre, hogy ivott.
- Miért vagy itt? – teszem fel a kérdést kerek-perec az újabb állítás helyett. Jobban venném, ha tőle kellene megtudnom. Talán naivnak tűnök, de egyszerűen szeretném megadni neki az esélyt. Ki tudja, ha megnéztem volna, mi a bűn, akkor már nem is így állnék hozzá. Neki is jobb, ha beszél róla velem. Őszintén. Annyira ártatlannak érzem, abszolút fogalmam sincs, hogy mit véthetett...


Candice Lovell
Egészségügy
Play by :
Sophia Bush
Kor :
27
Foglalkozás :
bűnügyi pszichológus
Hozzászólások száma :
54

shall I pour some whisky? Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: shall I pour some whisky?   shall I pour some whisky? EmptyCsüt. Feb. 07, 2019 11:52 pm

Candy & Theo
It’s fun to be a box of cats.


El akarom hitetni vele, hogy téved. És mintha apró, ki nem mondott jeleit látnám is, hogy hat rá, amit mondok. Elbizonytalanodik. És ez már jó.
Sajnálom, Candy, de el kell hinned ezt az óriási hazugságot.
- Ez sosem fogja megérni. A pohár pedig már rég betelt – hárítom nyugodt szavakkal a feltételezéseit. Nem talál fogást rajtam. Nem találhat. Ehhez viszont szükséges, hogy néhány részletbe beavassam az aktámmal kapcsolatban. Megemlítem neki a vádalkut, így talán hihetőbbnek tűnik, hogy nem a hosszú letöltendő idő miatt pánikolok. Érdekes, de mikor kimondták az ítéletet, akkor sem emiatt aggódtam leginkább, tisztában voltam vele, hogy közel sem kell ennyi idő, hogy zombit csináljanak belőlem, ha nem sikerülne a tervem. De akkor még hittem benne, hogy egy kis szerencsével meg tudom csinálni magamnak a kiutat.
A szerencse végül nem ért utol. Én pedig menet közben odáig süllyedtem, hogy egy pszichológust győzködök, hogy segítsen megölni magam. Elég szánalmas. De most már ez sem igazán érdekel. Nem érzem magamban az akaratot és az elszántságot semmihez. Nem sikerült. Ennyi. Vége van. Vége kell, hogy legyen.
Mikor megcsillantja a lehetőségét, hogy elhozza a nekem kellő gyógyszereket, néhány pillanatra a tekintetem is felélénkül. Nem is annyira érdekelnek a kifogások, hogy talán, és hogy nem biztos. Tudom, hogy meg fogja tudni szerezni, ha akarja.
- Köszönöm – adom jelét rögtön, hogy már ezért is hálás vagyok.
- Nem lehet tudni, hogy pontosan mennyi. Úgy játszanak vele, ahogy akarnak. – De szerintem harminc évet legalább a nyakamba varrnak. A bűnöm elviekben elég nagy.
A fél sikere hallatán, meg a mosolya láttán megfordul a fejemben, hogy ha hamarabb találkozunk, vagy ha Ivy később látogat meg, talán még lenne is esélye ennek a kezelésnek. Az első néhány alkalom során valóban jó hatással volt rám. Értheti a dolgát. Szimplán csak nincs szerencséje velem. Nekem pedig az időzítésekkel. Kár, hogy sosem fogja tudni, hogy mennyire a függője lettem ezeknek a találkozóknak, és talán egy kicsit a személyének is. Azt fogja gondolni, hogy minden hiába volt, hogy nem tudott segíteni, hogy átvertem és kihasználtam, ez pedig zavar, de nem tudok ellene mit tenni.
- Vannak dolgok, amikről nem beszelhetsz, akkor sem, ha szeretnél. – Tudom, hogy tudja, itt valamire rátapintott, de nem számít. Talán nem is akarom annyira elrejteni előle. Ebbe is belefáradtam. Az állandó titkokba, tervekbe, szerepekbe, amik mögött végül én is teljesen eltűnök. Egyedül talán Ivy ismert olyannak, aki valójában voltam, de hogy ki ez az ember, azt már lassan én is elfelejtettem.
Látom rajta, hogy várja, hogy igyak, de akkor sem teszem. Vajon szándékosan hagyok neki kiskapukat? Szavak nélkül, de végtére is épp bevallom neki, hogy ártatlan vagyok. Kis szerencsével nem nézi meg az aktám, amíg meg nem kapom a gyógyszereket.
- Ne aggódj, kettőnk közül nem én kockáztatom az állásod – sandítok fel rá, amikor figyelmeztet: túl sok se legyen az alkohol, mert abból gond is származhat.  De azért az abszolút a whisky számlájára írható, hogy már-már viccelek.
- Hogy beszédre bírj? Mit akarsz ennyire tudni? – kérdem meg én is kerek perec. Hogy miért vagyok itt? – Mert hibáztam – vágom rá, és ezzel nem állítok valótlant. Hogy melyik ponton először, azt nehéz megmondani. – Ha erre vagy kíváncsi, inkább olvasd el. – Ha az aktát ismétlem el, akkor becsapom, ha letagadom, azt úgyse hinné el. De amúgy se tehetném meg, mert ha a jegyzőkönyvből kiderül, hogy hamis vallomást tettem… Akkor mi van? Most már úgyis mindegy, nem?A tárgyalásokon úgyis elmondtam jó párszor, hogy nem én voltam, mielőtt ez lett volna az eredmény. Most már nem akarom, hogy bevonjanak a nyomozásokba.
- Nem akarok hazudni. Attól többet jelentesz – mondom ki végül. – Többet jelent ez az egész. – Mintha csak korrigálnék. És a tekintetét is kerülöm.



Theo J. McCarthy
Törvényszegõk
Play by :
Tom Hiddleston
Kor :
30
Hozzászólások száma :
77

shall I pour some whisky? Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: shall I pour some whisky?   shall I pour some whisky? EmptySzer. Feb. 13, 2019 1:03 am

Theo and Candy
Breaking the rules is not the end of the life, right?
Theo vagy valamit nagyon jól csinál, vagy tényleg csak arra kellenek neki a gyógyszerek, mert egyre rosszabbul érzi magát. Naiv vagyok vagy sem, reménykedem, hogy nem az előbbiről van szó, hogy át akar verni. Nem tudom megindokolni miért, de az biztos, hogy nagyon rosszul esne ez. Talán a kelleténél közvetlenebbül kezeltem őt és közelebb engedtem magamhoz. Nem tudom.
- Elhiszem. – Roppant nehéz lehet ez az egész. El sem tudom képzelni, milyen lehet idebent rohadni. Nem is szeretném. Egy biztos, hogy én teljes erőmmel azon vagyok, hogy Theo lássa a fényt az alagút végén, márpedig vagy valamit nagyon rosszul csinálok, vagy tényleg kilátástalan a helyzet. De nem tűnt annak pár alkalommal ezelőtt még. Csak azóta történt valami, amiről nem beszél.
Az a bizonyos „köszönöm” a szájából megkönnyebbültnek hat. Elbizonytalanít. Általában határozott vagyok, de most nem vagyok egészen biztos abban, hogy helyesen fogok cselekedni és ennek a tudata már eleve stresszel.
- Legalább van némi kilátás – mondom neki, bár ez aligha jelent bármi megnyugvást neki. Azért mégsem semmi. Valamennyi. Nem tudni mennyi, de valamivel kevesebb. Most már tényleg nagyon kíváncsi vagyok arra, mi a bűne. Ha törik, ha szakad, én ugyan nem fogom megnézni az aktáját. Ha nem árulja el magától, akkor tudatlan maradok. Nem mintha bármit is változtatna a tényeken az, ha a birtokomba kerülne az információ.
- Értem. Nem akarok neked ártani – mondom, ahogy aztán rápillantok. Isten ments, hogy olyan információt közöljön velem, ami aztán bárki illetéktelen kezébe kerülhet, hogy aztán felhasználhassa ellene. Nálam persze biztonságban vannak a dolgai, ezt ő viszont nem tudja. Láthatólag nem bízik bennem még mindig száz százalékosan, hiszen akkor elmondaná. Megértem egy szinten, persze. Azért kicsit zavar, hogy így érez, hogy nem bontakozhat ki a közelemben sem. És hiába próbálok ez ellen tenni, sajnos vagy nem sajnos, ez nem az a helyszín, ahol egykönnyen megnyílik az ember. Ezen pedig nem tudunk változtatni. Pedig sokkalta más lenne egy normális, szimpatikus kis szobában beszélgetni, mint itt, a fehér, barátságtalan falak között.
Érezhetően valami olyan pontra tapintottam, ami őt nagyon rosszul érinti. A tekintete elárulja. Eleget találkoztunk már ahhoz, hogy ezt a tekintetet ismerjem… és azt hiszem, egy életre meg is jegyezzem.
- Én szeretek veszélyesen élni – húzódik a szám szélére halvány mosoly, ahogy arról kezd beszélni, hogy nem ő veszélyezteti az állásom. – Emellett persze tudom, hogy teljesen hülye vagyok, hogy én ilyesmiért kockáztatom. – Csak nekem ez számít. Ha lebuknék sem valószínű, hogy kirúgnának, maximum kapok egy erősebb ejnye-bejnyét, hogy ilyet többet ne csináljak, mert akkor már viszont komolyabb intézkedések lesznek. Ezt tudom elképzelni. Aztán sosem lehet tudni, ezek itt mit találnak ki éppen.
- Csak beszélgetni szeretnék, és nem csendben eltölteni az értékes órákat – pillantok rá újból, a szemébe, úgy igazán mélyen. Tudja jól, hogy neki is szüksége van erre, és szerintem ezt magának már be is vallotta, csak még bizonytalan benne ő is. Nehéz megszerezni a bizalmát, az egyszer biztos.
Azt akarom, hogy ő mondja el. Nem teszi. Nem tudom, hogy miért nem? Talán azért, mert szégyelli.
- Nem vagyok kíváncsi az írásra – vonok vállat. Biztos csak én vagyok ilyen elvetemült, meg az, akit tényleg az érdekel, amit őszintén, a rab szemszögéből láthat az ember. – Nem kell elmondanod. Ha úgy érzed, akkor nyitott vagyok rá. De tudd, hogy én addig nem fogom ezt tudni, amíg te el nem mondod - tisztázom a helyzetet. Jobb, ha tudja, hogy én tartom magam ehhez. Amit viszont ezután mond, kicsit meglep. Nem is tudom, melyik része jobban. Korrigál és nem néz rám, de én is az ölembe ejtett kezemet kezdem el nézni.
- Hazudni? Nem kell hazudnod. – Miért kellene? Ezt valahogy nem értem. Vagyis azt hiszem, még mindig azt gondolhatja, hogy kiadom az információkat a nyomozóknak. Pedig abszolút nem így van. Nem kérdeznek. Megírom a jelentést, de amit úgy érzek, nem tartozik rájuk, nem írom bele. Ennyi.
- Nekem is többet jelent, és azt aztán végképp nem szeretném, ha nem mondanál igazat. – Semmivel kapcsolatban. – Én őszinte vagyok veled, szeretném, ha te is az lennél. – Ez a minimum. Nem igazán szeretem az olyan embereket, akik nem fairül játszanak, de Theo nem olyannak tűnik, mint aki erre tenné fel az összes pénzét. Ezért is kezdem elhinni, ha azt mondja, hogy nem azért kellenek a gyógyszerek, mert meg akarja ölni magát. - Nem fogom erőltetni. Majd elmondod, ha úgy érzed. – Ez lesz a legjobb. Mindkettőnknek. Én így is elbeszélgetek vele bármiről, szeretem a kötetlen beszélgetéseket. Csak remélhetőleg ő is enged ebből a feszített hangulatból, mert ezzel nehéz dolgom lesz. Nem mondom, hogy feladom, mert az nem az én műfajom, de meg kell küzdenem akkor érte. És ő is a háta közepére fog kívánni, ha ez így lesz, ebben biztos vagyok.
- Maradt még húsz percünk. Miről szeretnél beszélgetni? – kérdezek rá, ahogy az órámra nézek. Kicsit óvakodom a választól, de hátha nem burkolózik újra csendbe. Azt nagyon tudnám értékelni.


Candice Lovell
Egészségügy
Play by :
Sophia Bush
Kor :
27
Foglalkozás :
bűnügyi pszichológus
Hozzászólások száma :
54

shall I pour some whisky? Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: shall I pour some whisky?   shall I pour some whisky? EmptyKedd Feb. 19, 2019 12:09 am

Candy & Theo
It’s fun to be a box of cats.



Az egyik legnehezebb dolog – ha már hosszas küzdelem után végül eljutottál addig a pontig, hogy készen állsz mindenről lemondani, sőt, szinte hívogat, és kecsegtető megnyugvással tölt el a halál gondolata – mégis eljátszani, hogy élni akarsz. Hogy ilyképpen biztosítsd be, és tedd elkerülhetetlenné.
A másik pedig, a szemébe hazudni annak, akit szeretsz. Tudni, hogy átvered, és nem is fog soha megbocsátani neked. Szerencsére nem fűtenek komoly érzelmek Candy felé, bármit is érzek, biztos, hogy csak a magánytól kallódó, ragaszkodó érzelmeim áldozata. Ivy elvesztése után most köré csoportosulnak, mert az embernek szüksége van rá, hogy kötődjön valakihez, meg itt is, sőt, talán idebent még inkább. Ő pedig olyasvalaki, akit nehéz nem megkedvelni.
Például az ilyen kijelentések is. Nem akar nekem ártani… Miért mond ilyet? Nem tudom kivédeni, hogy ne érezzem úgy, mintha tényleg számítana neki. És ettől csak még nehezebb az egész. De miért számítana? Kérdi a józanész. És mi van, ha tényleg? Szólal meg egy másik kis hang is a fejemben. Mi van, ha tényleg megbízhatnék benne, én pedig a bizalmatlanságom miatt eljátszom az utolsó utáni lehetőségem?
- Én is szerettem. Az izgalmat, a kockáztatást, a tervezést és a rögtönzést – gondolok vissza úgy, mintha egy kedves álomra emlékeznek. Ha valami csoda folytán kijutnék innen, nem hinném, hogy sokáig bírnám sima, törvénytisztelő állampolgárként. Nem nekem való. Nem tudnék megnyugodni benne. De ez már úgysem fog kiderülni. Ha odakint találkoztunk volna, és pár évvel korábban, talán még... De mindegy is, nem tudom, miért járatom ilyesmiken az agyam. Mikor a szemembe néz, ezúttal én érzem úgy, mintha kutatna valami után. Beszélgetni akar. Valahol tudom, hogy ez lenne a kiút, és itt kínálja, itt lóbálja előttem, majdhogynem felszólít, hogy itt van, fogjam már meg azt a nyavalyás kötelet, majd ő kihúz vele, de az a helyzet, hogy most már nincs kedvem hozzá. Nincs semmi értelme. És úgysem fogja megérteni, hogy miért. Odakintről, a supermax nélkül, Ivy nélkül ezt úgysem értheti meg senki. Mégis hagyom, hogy a tekintetembe merüljön, és ez az a pont, amikor egyszerre két dologra is rajövök.
Az egyik, hogy nem leszek képes csöndben ücsörögni a jelenlétében. Ahhoz túl erősen vágyom a társaságra, de ő is hatással van rám, hiába is akarnék ellenállni, hallgatásba burkolózni.  A másik pedig, hogy ha megkapom a nyugtatókat, és sikerül véghezvinni, amit tervezek, akkor miért ne mesélhetném el neki a valódi történetet? Így legalább lesz egyvalaki, aki tudni fogja. És talán ő lenne az egyetlen azok közül is, akik hinnének is nekem. Ha leírja az FBI-nak, hát leírja. Úgyis előbb hinnék, hogy elment az eszem, mint hogy komolyan vennék ezt az őrültséget. Talán még a gyógyszerszerzés esélyeit is csak megtámogatnám vele.
Hogy még mindig azt állítja: nem kíváncsi az írásra, és tőlem akarja hallani, csak megerősít az elhatározásban. Újabbat kortyolok a whiskyből. Nem vagyok tévedhetetlen, de mostanra elég időt töltöttem vele ahhoz, hogy megkockáztassam: talán tényleg nem akar átverni. Hacsak nem játszik született profin, talán valamennyire mégis megbízhatok benne.
- Húsz perc az pont elég - vetítem előre, amíg még elgondolkodom, honnan is kezdjem. - Rajtad áll, hogy felhasználod-e ellenem, de el akarom mesélni. – Lehet, meg fogom bánni, de annyira erős a késztetés... ez a kis alkohol olyan könnyen, olyan lágyan elsimította bennem az óvatosság és az ellenállás gátlásait, a tekintete, a szavai, a bennem lüktető üresség és magány, a vágy a megértésre... Nem bírom magamban tartani. Azt akarom, hogy tudja. Tudja, hogy ki vagyok.
- A törvény betűi szerint nem vagyok ártatlan. De ez sosem számított igazán. Illetve… nem, ez így nem pontos. Öt éves koromig hittem benne, hogy könnyű eldönteni, ki a jó, és ki a rossz. Ha valaki árt másoknak, akkor azt elfogjak, és megbüntetik. Elhittem, mert az apám ezt tanította – kezdek bele, de ahogy kimondom apám nevét, tartok is egy kis szünetet. A gondolataim akaratlanul is visszatérnek az akkori eseményekhez. Még most is fel tudom idézni, mit éreztem azon a napon. – De a halálával bebizonyosodott, hogy a törvények és az igazságszolgáltatás mögött csakis a politika és az érdekek állnak. – Így nem tudok mit tisztelni rajtuk.
- A tárgyalóteremben is elővettek apámat. – Nagyon megleptek vele. Nem hittem volna, hogy őt is képesek felhasználni. – Azt mondták, nem ez az első elmezavar és erőszakra való hajlam megmutatkozása a családban, hiszen húsz évvel ezelőtt a politikus, James McCarthy is önkezűleg vetett véget az életének. Voltaképp ez is gyilkosság – idézem vissza a vádló ügyvéd szavait, és Candyre nézek. Kíváncsi vagyok, mit látok a tekintetében. Bizonyára az jár a fejében, hogy ezek után pláne nem íratja fel a gyógyszert. Ha apám is megtette, én is meg fogom. Pedig ebben téved.
- Csakhogy nem öngyilkosság volt. Apám sosem tett volna ilyet. Lelőtték. Anyám hiába próbálta eltitkolni előlem, mindent hallottam. De senki sem foglalkozott az üggyel – pillanatok rá újra. Ennyi év után még mindig dühöt vált ki belőlem ez a történet, de csak a szemem villanásán látszik egy-két pillanatra. – Azóta nem hiszek az igazságszolgáltatásban. Apám bátor volt, de idealista. – És meg is lett az eredménye. Bennem csírájában elfojtották a naivitást, mégis itt kötöttem ki.


Theo J. McCarthy
Törvényszegõk
Play by :
Tom Hiddleston
Kor :
30
Hozzászólások száma :
77

shall I pour some whisky? Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: shall I pour some whisky?   shall I pour some whisky? EmptySzer. Feb. 20, 2019 3:20 am

Theo and Candy
Breaking the rules is not the end of the life, right?
Szar ez a helyzet, na. Alapvetően olyan személyiség vagyok, aki nem adja fel egykönnyen a dolgokat. Belém van ez kódolva, vagy csak egyszerűen így nevelt az élet, már magam sem tudom, melyik a valószínűbb. És most is küzdök. Theoval. Vagyis a kitartásával, ami már kezd lefelé ívelni, ahogy észrevettem, és ezt nagyon nem szeretném végigasszisztálni. Főleg nem hozzásegíteni. Azért is nem akarom beadni a derekam erre a gyógyszer dologra, mert adja isten, hogy rosszak legyen a megérzéseim, de nagyon azt súgják, hogy most ferdít. Ezzel szemben meggyőzhető vagyok, főleg így, hogy kedvelem, nehéz elutasítani.
- Sejtettem. A személyiséged is abszolút ezt tükrözi – mosolyodom el kicsit, ahogy arról beszél, hogy milyen ember is valójában. – Mi lenne, ha most is megkockázatnád ezt a küzdés dolgot? – teszem hozzá halkan, mert még mindig nem győzött meg teljesen azzal, hogy nem vezérli az öngyilkosság gondolata. Én bízom benne, hogy nem, de attól még mindig benne van a pakliban a dolog sajnos.
Győzködöm kicsit, hogy jó lenne, ha végre eljutnánk addig a pontig, mikor legalább egy kis bepillantás enged a történetébe. Érzem, hogy még nem bízik bennem, ami természetesen érthető, én se bíznék egy idegennel, akit beküldtek ide, hogy beszélgessenek velem, hiszen ki tudja, miért teszik?! De most nem erről van szó és nem hiszi el. Tudom, hogy nem. Elszomorít, de nem tudok sokkal többet tenni ellene, mint amit eddig is tettem. Igyekszem bebizonyítani neki, hogy ha valakinek, hát nekem elmesélhet mindent, amit csak akar, itt nálam biztonságban marad. Talán egy kicsivel megtámogattam magam etéren, hogy becsempésztem neki az italt, de ha nagyon akarja, még akkor is ráfoghatja ezt bármire. Reméljük szépen lassan azért elérünk odáig, hogy nem kell bizonygatnom semmit.
A válaszára felkapom a fejem. Mikor már majdnem teljesen feladtam, hogy a mai nap legalább egy ujjnyival is előrébb lendülünk. Érdeklődő tekintettel lesek rá vele szemből és várom, hogy mégis mire elég az a húsz perc. Még hümmögök is egyet.
- Nem használom fel, Theo – sóhajtok nagyot. Könyörgöm, hidd már el, az istenért! – Nem vagyok jó színész, ezt tudnod kell. Ha át akarnálak verni, már réges-régen lebuktam volna előtted, főleg úgy, hogy szerintem te jobb emberismerő vagy talán még nálam is. – Ami azért elég durva, lévén én lennék a pszichológus és ő a páciens. Van ilyen. Talán most pont egy ilyen emberbe botlottam bele.
Ahogy bele kezd, mélyen szívom be a levegőt és jobb kezemmel észre sem veszem, hogy erősen belemarkolok a székem szélébe. Azt hiszem, egy részem reméli, hogy jó legyen a megérzésem és ne egy olyan emberrel üljek egy teremben, akit ezalatt a pár alkalom alatt teljesen félreismertem. Ártatlannak tűnik, de egy másik részem azt súgja, hogy csak nem lehet az, hiszen azért alaposan ki szokták vizsgálni az ügyeket. Mindenesetre most fény derül a dolgokra, ha minden igaz. Érdeklődve hallgatom, amit mond, szinte levegőt is alig veszek, meg sem mozdulok. Nem szólok közbe, sehol. Türelmesen hallgatom és néha még a hideg is végigfut rajtam. James McCarthy. Ismerősen cseng a név, noha négy-öt éves lehettem akkor, amikor ez történt. Apám sokat nézte a híreket, nem telt el nap úgy, hogy kétszer ne az menjen legalább a tévében, természetesen bőszen kommentálva a dolgokat, én pedig magamba szívtam mindig mindent. Volt idő, amikor két hétig legalább nem aludtam egy gyilkosság hallatán. A fantáziám gyerekként óriási volt.
Na de vissza az egész ügyhöz. Le sem veszem a szemem Theoról. Az arcát vizslatom, miközben mesél és az érzelmek játszanak a tekintetében. Ahogy az erőszak szó elhagyja a száját, bevillan úgy húszféle tett, ami ehhez köthető. Miért ítélhették el? Aztán mikor a gyilkosságot is kiejti a száján, akkor már egy kicsit meghökkenek. Igyekszem elrejteni az arcomról a ledöbbenést, de több, mint valószínű, hogy ez nem sikerül. Érzelmek százai ülnek ki az arcomra két perc leforgása alatt.
Hihetetlen, hogy mekkora undor fog el ennek az egésznek a hallatán, hogy mikre képesek azért, hogy megrendítsenek egy embert az ítélőszék előtt. Mindent felhasználnak, ezek szerint. Így már nagyjából értem, miért nem akar megbízni bennem.
- A törvény betűi szerint nem… Ezt sejtettem, különben nem lennénk itt – hümmögök, ahogy szépen lassan elengedem a szék szélét és az ölembe ejtem a kezeimet. Még ki sem derült a lényeg, de már így is felkavart ez az egész. – És egyébként? – pillantok rá fel. – Nem kellene itt lenned – mondom halkan, nem engedve a tekintetét. Hirtelen düh fog el, mert ha ez tényleg így van, akkor ennyi erővel bárkit bedughattak volna ide, meg a supermaxbe, miért pont őt kellett kiszemelni?
- Sajnálom az apádat – teszem hozzá, mert azért ezt sem lehetett könnyű feldolgozni. Tudom, milyen az, ha az embernek gyerekként kell megtapasztalnia ilyesmit.  
- Figyelj rám, Theo! Ha nem vagy bűnös, akkor meg végképp nem lehet feladnod, érted? Ha így van, akkor segítek. Segítek, hogy kijuss innen… Minden erőmmel ezen leszek – húzom közelebb a széket hozzá és a kezem az övére csúsztatom. A pulzusom az egekben van, fogalmam sincs, hogy attól, hogy végre megnyílt valamilyen szinten előttem vagy a düh miatt, amit érzek jelenleg az igazságszolgáltatás irányába. Esetleg amiatt, hogy még mindig nem tudom konkrétan, miért ítélték el, de így, hogy elhagyta a száját a gyilkosság szó is, kicsit talán van bennem némi félsz is. Vagy éppen amiatt, mert egyre biztosabb vagyok abban, hogy ez az ember előttem nem ártott senkinek…


Candice Lovell
Egészségügy
Play by :
Sophia Bush
Kor :
27
Foglalkozás :
bűnügyi pszichológus
Hozzászólások száma :
54

shall I pour some whisky? Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: shall I pour some whisky?   shall I pour some whisky? EmptyPént. Feb. 22, 2019 6:51 pm

Candy & Theo
It’s fun to be a box of cats.


- Küzdés nélkül egy börtönben sem maradsz életben sokáig - helyeslek a megjegyzésére, és egyben biztosítom is róla, hogy küzdésben nálam sincs hiány. Legalábbis eddig nem volt. Már a tárgyalás közben tudtam, hogy hiába vagyok ártatlan, el fognak ítélni, ebből a helyzetből nincs kiút. Csak odabentről. Vagyis előbb meg kell adnom magam, ahhoz hogy utána tisztázhassam a nevem. Rizikós terv volt, de úgy nyújtottam a bilincsekbe a kezem, hogy tudtam, minden követ megmozgatok majd a kijutás érdekében. Csak aztán bezártak a supermaxbe, ahol se hívás, se levél, se látogató, csak egy egyméterszer egyméteres cella, és ami a puszta létezéshez szükséges.
Belefáradtam a küzdésbe. Nem látom a miérteket. Mégis miért küzdjem végig az éveket? Ivy látni sem akar. A terrorelhárításnál dolgozik. Ez mindent elmond a nézeteiről. Ő közéjük tartozik, ezt most már nekem is be kell látnom. De én? Én hova?
Idebent senki nem tesz fel kérdéseket, ha nem akarok megőrülni, a saját gondolataimat kell lefoglalnom. Ez a szabály, de az utóbbi egy hétben már ez sem működött, egyedül Ivy járt a fejemben, a szavai, a tekintete, az emlékek sorozata pörgött előttem újra és újra, fáradhatatlan monotóniában, minden egyes sejtemben érzem a veszteséget, és a helyzetem kilátástalanságát, mintha fél év után csak most realizálódna bennem, hogy mi is történik valójában.
És nem akarom végigcsinálni.
De úgy döntök, elmesélem ennek a nőnek. Talán az önzőség vezérel, hogy legyen valaki, aki nem tömeggyilkos terroristaként emlékszik majd rám. Talán a vágy, hogy legyen valaki, aki ezáltal egy kicsit közelebb kerül hozzám. Talán az alkohol gyöngíti el az ellenállásom. Magam sem tudom.
- Miből gondolod, hogy jó emberismerő vagyok? – Meglep, amit mond, de ha ennyiből észrevette, akkor ő sem rossz. Ráemelem a tekintetem, és néhány másodpercig csendben fürkészem az arcát. Vajon mit fejtett még meg rólam, amiről nem is gondolnám? Sok szempontból nem jó jel, hogy tud olvasni rólam, de túlságosan jól esik a figyelme ahhoz, hogy bármit is tenni akarjak ellene. Talán ez a csapda ebben az egész kezelésben. De jelenleg ez sem érdekel, pár hét múlva úgyis vége lesz.
Ahogy hozzáteszi, hogy még nála is jobb emberismerő lehetek, nagyon halványan megmozdul a szám széle. Ó, ha tudná, hogy ki voltam. Ahogy telik az idő, azon kapom magam, hogy egyre többször gondolok rá: vajon hogyan is alakult volna a találkozásunk, ha nem ezek között a falak között kerül rá sor. Le akarnám nyűgözni, ebben biztos vagyok, bár azt nem annyira tudnám megindokolni, hogy miért. Egyszerűen csak… Hülyeség az egész.
Miközben mesélek, a reakciói sokat elárulnak a gondolatairól. Őszintének tűnnek. Izgul. Dühös. És tart valamitől. Vajon attól, hogy csakugyan egy véres gyilkos vagyok-e? Most kiderül, nem hiszem, hogy a kíváncsiság nem dolgozott benne eddig, nem is tudom, hogy bírta ki, hogy egyszer sem olvasta el, mivel vádolnak. Én fordított esetben, nem biztos, hogy képes lettem volna rá. Ennyire türelmes nem vagyok, inkább túlságosan élénk és kíváncsi típus.
De észreveszek még valamit a tekintetében: mintha együttérzés lenne? Nem tudom pontosan.
Félreérti, amit mondok, a nem vagyok ártatlant a tolvaj mivoltomra értettem, de erről ezek szerint nem tud – újabb bizonyíték, hogy nem az FBI-nak dolgozik. A bizalmam újabb apró lépcsőfokot lép előre. De ezt jobb, ha inkább nem is árulom el neki. „Nem kellene itt lenned.” Ez a mondat jó ideig nem halkul el a fejemben, és azt gyanítom, ez még napokig így lesz. Az érzés, hogy valaki minden győzködés nélkül ártatlannak gondol, felbecsülhetetlen. Ivy vádló tekintete után, a bíróság ítélete után. Az őrök elszigetelt gyűlöletében és megvetésében élve, olyan váratlanul erős hatással van rám, amit mond, hogy mire észbe kapok, érzem, hogy a tekintetem fátyolossá változott. Lehajtom a fejem, és az enyémet érintő kezét figyelem. Nem tudom, mikor gyorsult fel ennyire a szívverésem. Nagyot nyelek.
Erős a késztetés, hogy azt mondjam neki: téved. Az, hogy nem vagyok bűnös, még semmit nem jelent. Sőt. Nem véletlen juttattak ide. Lehetetlen kikerülni innen… De ezzel elárulnám, hogy tényleg feladtam.
- Candy…  - ejtem ki a nevét, de el is hallgatok. A hangomban túl sok érzelem játszik. Hálás vagyok neki, de ez már nem sülhet el jól. Már lemondtam erről. – Már mindent megpróbáltam a tárgyaláson – ingatom meg lassan a fejem. –  Okkal zártak be ide. Valakinek ez is érdekben áll. Nem lehet mit tenni. Ha segíteni akarsz, írasd fel nekem azokat a gyógyszereket. Úgy egy fokkal elviselhetőbb lesz. – Miközben beszélek, nem nézek rá, a megbilincselt kezeimet figyelem, mereven, majd végül a hüvelykujjamat aprót mozdítva, óvatosan megérintem a kézfejét, és egy leheletnyi vékony csíkban, végigsimítom a bőrén, de amint megteszem, vissza is húzom az ujjam, mintha félig-meddig csak a véletlen műve lett volna.


Theo J. McCarthy
Törvényszegõk
Play by :
Tom Hiddleston
Kor :
30
Hozzászólások száma :
77

shall I pour some whisky? Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: shall I pour some whisky?   shall I pour some whisky? EmptySzomb. Feb. 23, 2019 3:56 am

Theo and Candy
Breaking the rules is not the end of the life, right?
Igen, a küzdés valóban fontos a túléléshez. Végül is fél évet a legrosszabban már kibírt, miért ne menne neki még a gyengébben? Na jó, a harminc év azért mégis csak kicsit húzósnak hangzik, de hátha van némi esély arra, hogy kevesebb legyen?! Fogalmam sincs, mit tennék hasonló helyzetben. Sosem gondoltam bele, hogy mit kezdenék magammal, ha véletlen ilyen helyzetbe kerülnék, hogy a rácsok mögött találnám magam?! Valószínűleg előbb szednének szét egy női börtönben a férfiasabb nők, de erre inkább nem is gondolok.
Most arra kell gondolnom, hogy hogyan öntsek Theoba lelket minél gyorsabban. Úgy, hogy lehetőleg közben ne menjek az agyára se. Segíteni akarok neki, csak éppenséggel ő nem igazán akarja ezt elfogadni. Pedig pár alkalommal ezelőtt még úgy tűnt, vevő lesz rá, de most ismét a nem jó irányba halad, aminek nyilvánvalóan oka van, csak még nem sikerült kiderítenem, hogy micsoda.
A szemeim szinte felcsillannak, mikor végre mutat némi hajlandóságot arra, hogy elmondja, mégis miért van bezárva ide? Persze nem hagyja ki, hogy ne szúrja oda a mondatot, ami még mindig bizalmatlanságot tükröz az irányomba.
- Pontosan erről – mondom, mert észreveszem, ahogy az arcomat figyeli. – Ahogy figyeled a gesztusaimat meg a mimikám. Más férfi nem ezt nézi. – És ezzel most nem azt akarom mondani, hogy őt nem érdekli a nőiesség vagy bármi más, hanem, hogy tulajdonképpen a többi páciens –Theo-n kívül van még három-, nem megy ilyen mélységekig, hanem megragadnak ott, hogy örülnek, hogy nőt látnak végre.
A végtagjaim megfeszülnek, tudom, hogy most sor kerül az igazságra, és én nagyon is annak szurkolok, hogy a megérzéseim bejöjjenek. Fogalmam sincs, hogy el fogom-e hinni neki, amit mond, hogy a fejemben hogy fognak majd megjelenni az érvek és az ellenérvek, de ha a szemébe nézek rájövök, hogy itt egészen biztos, nincs szó bűnösségről. Főleg, ahogy elfátyolosodik a tekintete. Ez annyira meghat, hogy kénytelen vagyok elpillantani az arcáról, mielőtt itt helyben elsírnám magam. Mélyen szívom be a levegőt és erőt veszek magamon, ahogy kiejti a nevemet.
- Sosem tudhatod, lehet, hogy van valamilyen kiskapu. Igazságtalanul csak nem tartanak itt, ha bebizonyítod, hogy nem vagy bűnös. Bebizonyítjuk – suttogom. – De ahhoz tudnom kell, hogy mi a vád – teszem hozzá, mert anélkül elég nehéz bármin elkezdeni még csak agyalni is. Annyira, de annyira szeretnék segíteni neki, de valószínűleg ő is tudja, ahogy én is, hogy így pszichológusként holmi kevés leszek ahhoz, hogy bármit tenni tudjak. Maximum tudok játszani egy kicsit a jelentésekkel, de az meg kit érdekel? Gondolom senki sem foglalkozik azzal, hogy hogy érzi magát a rab idebent, rajtam kívül…
Ahogy a gyógyszer újra elhangzik, nagyot sóhajtok. Miért akarja azokat a francos bogyókat annyira?
- Hidd el, segíteni szeretnék, de… nem lehetne valahogy máshogy? – kérdezem. Ez az utolsó, amit szívesen tennék. Általában nem vagyok egy könnyen meggyőzhető típus, de azért vannak helyzetek, amikor be kell látnom, hogy én is ugyanezt tenném hasonló helyzetben.
- Mondd el, hogy mi a vád, és akkor felíratom azokat a nyamvadt gyógyszereket – adok végül ultimátumot, de abban biztos vagyok, hogy ha írattatok is neki, akkor valami gyengébb hatásút, nem a legerősebbet. Nem lehet gyógyszereken élni. Ha sokáig szedi, akkor még függeni is fog tőlük, ami szintén borzalmas tünetekkel jár.
Ahogy végigsimít alig érezhetően a kézfejemen, megint egy érdekes érzés kerít a hatalmába. A helyzet az, hogy kezdek rájönni, ez az ember itt előttem abszolút nem közömbös számomra, amit még én magam sem tudok teljesen hová tenni. El is hessegetem a gondolatot és inkább arra kezdek el koncentrálni, hogy sikeresen kipuhatoljam a dolgokat nála. Az előző mondatot már most megbántam, de ha valamire a szavam adom, nem szoktam megszegni. Most már viszont annyira hajt a kíváncsiság, illetve az, hogy elkezdhessek gondolkodni a kiúton, hogy még ezt is képes voltam kimondani.
- Mindig van mit tenni.


Candice Lovell
Egészségügy
Play by :
Sophia Bush
Kor :
27
Foglalkozás :
bűnügyi pszichológus
Hozzászólások száma :
54

shall I pour some whisky? Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: shall I pour some whisky?   shall I pour some whisky? EmptySzomb. Feb. 23, 2019 3:35 pm

Candy & Theo
It’s fun to be a box of cats.


Nem bízom meg benne, tudom, hogy tudja, és nem is bánom.
De nem azért mondom ki azt a mondatot, hogy rajta áll, fel fogja-e használni ellenem a hallott információkat, mert szurkálódni akarnék, vagy mert ezt akarnám éreztetni vele. Kedves hozzám, kedvelem, és úgy összességében is, szívet melengető jelenség, különösen itt a börtön rideg egyhangúságában. Olyasmi, amire inkább vigyázni akarnék, hiszen jelenleg ez a kétszer másfél óra jelenti számomra az életet, amíg itt van. Sosem akarnék olyat tenni vagy mondani, ami rosszul érintené, de nem bízhatok meg benne. Akkor sem, ha épp ez az, amire vágynék. Ha megtenném, azzal az egész eddigi életemet köpném szembe. Semmit nem tanulnék a hibáimból, ami miatt például ebbe a zseniálisan előkészített csapdába is belesétáltam. Inkább azt akartam jelezni felé, hogy beleszámoltam a kockázatot, amit a józanész diktál, hogy amit most hallani fog, azt „lehet”, hogy továbbadja az FBI ügynökeinek – nincs rá biztosíték, hogy nem –, de úgy döntöttem, hogy ennek ellenére is megosztom vele.
A bizalmam nap mint nap növekszik az irányába, azokban  a pillanatokban, amikor épp nem gondolkodok túlságosan sokat, ezt is egyértelműen érzem. Pedig nem helyes.
A válaszára megbontom a szemkontaktust, és ezzel egy időben egy halvány mosoly is megjelenik az arcomon. Nem is tudom, hogy zavarba hoz-e. Egy kicsit igen.
- Touché – ismerem el hangosan is, hogy ez jó érv volt. – Ezek szerint mégsem jöttem ki annyira a gyakorlatból, ha ezeket a pillantásokat eddig sikerült elrejtenem előled – teszem aztán hozzá, még mindig mosollyal, még mindig kibillentve. Már hogy ne vettem volna észre, hogy milyen gyönyörű. Az elérhetetlensége csak még jobban mozgatja a rabok fantáziáját, és ez alól én sem lennék kivétel, ha nem kötnének ilyen erős érzelmek Ivy felé. Ha nem ő jelentett volna eddig mindent, amiért érdemes küzdeni, túlélni, és azt a világot, amiben elmerülve bármikor erőt meríthetek.
De a mosoly eltűnik, ahogy az ellenem felhozott vádak kerülnek szóba. Meg ez az egész történet. Életem legnagyobb hibája. Amiért viselem is a következményeket.
De Candyn is látom, hogy belelovallja magát, ami azt mutatja, hogy nem érzéketlen az igazságtalansággal szemben, és talán azt is, hogy hisz nekem. Ki is mondja, ami egy teljesen újszerű érzést hoz magával. Ő az első. Sok idő után. Szinte el sem hiszem. De amiket mond, egy olyan személy mondja, aki még sosem találta szemben magát az igazságszolgáltatás és a politika útvesztőivel, hál’ istennek. Aki még képes hinni benne, hogy fel lehet venni velük a harcot, és hogy van is értelme. Aki még telve van erővel, reményekkel, és hittel. Mintha magamat látnám benne, néhány évvel, de akár még fél évvel korábbról is. Minden olyasmi ott lángol a tekintetében, ami valaha engem is fűtött. Tudom, mit érez. De bennem már nem szítja fel a tüzet még egyszer.
- Nem lehet bebizonyítani, és ennek ezernyi oka van – fűzöm hozzá csendesen.  – Nem tudom, kik a valódi tettesek, csak az arcukat láttam, több mint fél évvel ezelőtt; nem tudom, ki és miért akarta rám terhelni az ügyet; nem tudom, ki mozgatja a szálakat az FBI-nál, de még ha tudnám is, akkor is rengeteg tanú van, ráadásul minden bizonyíték ellenem szól. – Ahogy ezt így végigmondom, csak megerősítem magam, hogy mennyire naiv bolond voltam, mikor azt hittem, mindenkit kijátszhatok. És a legrosszabb az egészben, hogy tulajdonképpen még ha csőbe is húztak, ha nem is tudtam semmit a valódi szándékokról, csupán egy bőröndöt akartam kicserélni, mégis csak én vittem be azt a bombát, és miattam halt meg az a sok ember. Akkor hogy lehetnék ártatlan? A bűntudat súlya ismét a mellkasomra nehezedik. És ez csak megkönnyíti a választ a gyógyszeres kérdésre.
- Jelenleg nem. – Nem létezik más segítség. Előbb vissza kell építenem, amit a supermax elvett tőlem. Aztán talán nyugtatók nélkül is menni fog. – A kontroll a tiéd, bármikor csökkentheted az adagot, ha úgy látod jónak. Csak szeretnék egyszer végre rémálmok nélkül aludni. – Anélkül, hogy kísértene ez az egész történet, a tárgyalás, Ivy elvesztése, és akiknek én okoztam a halálát. A bezártság miatti szorongás… A tekintetem kerüli az övét, mereven a padlóra koncentrálok. Nem esik jól ennyire őszintének lenni, de kell az a nyamvadt gyógyszer, istenem, miért ilyen makacs. Sajnos vagy nem sajnos, nagyon okos nő. Egyértelműen az én típusom.
Ahogy meghallom a szájából az alkut, aprót bólintok. Ez már egészen úgy hangzik, mint egy konkrét ígéret. Nem könnyű teljesíteni, hiszen ha megtudja, mit tettem… nem tudom elképzelni, hogy hogy fog reagálni. De tartok tőle, hogy az eddigi jóindulata, az eddigi összhang meg fog szűnni köztünk. Ivy is azt mondta: nem érdekli, hogy akartam vagy nem akartam, megtettem. Én öltem meg azokat az embereket, és ezt soha nem tudná megbocsátani.
Felpillantok rá, és a szememben látszik is egy kicsit a félsz, bár csak halványan. Mély levegőt veszek.
- Néhány műkincset akartam ellopni egy drogbárótól, aki épp New Yorkba utazott, de egy személynek túl nagy falat volt, így társultam egy bandához. Részletesen kidolgozott terv volt, az én feladatom mindössze annyiban merült ki, hogy bejussak a reptérre, és kicseréljek egy bőröndöt, amikor megérkezik. A műkincseket, egy üresre. – Itt megállok néhány pillanatra. Érzem, hogy a pulzusom menet közben rohamos emelkedésnek indult. Már most tudom: ez pánikroham lesz. A légzésem hangtalan, de a mellkasom egyre szaporábban mozog. Megkapaszkodnék a szék támlájában, de a bilincsek miatt nem érném el mindkettőt, így csak a legminimálisabb feltűnéssel ökölbe szorítom őket, a körmeim belemarnak a bőrömbe, a fájdalom érzete segít, hogy felvegyem a harcot a többi tünettel. Akkor is végig fogom mondani.
- De a bőröndben, amit letettem, bomba volt. Ahogy kisétáltam, negyed óra múlva fel is robbant. Tizennégyen meghaltak, rengeteg sebesült – teszem még hozzá, megizzasztott ez a néhány mondat, a testem minden izma pattanásig feszül. Lehunyom a szemem. Mindjárt elmúlik. El kell múlnia. Próbálok figyelni a légzésemre, és hogy megállítsam a szédülést. De annyira Candy arcát sem akarom látni.


Theo J. McCarthy
Törvényszegõk
Play by :
Tom Hiddleston
Kor :
30
Hozzászólások száma :
77

shall I pour some whisky? Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: shall I pour some whisky?   shall I pour some whisky? EmptyHétf. Feb. 25, 2019 10:22 pm

Theo and Candy
Breaking the rules is not the end of the life, right?
Van egy pont, ahol az ember elkezd fantáziálni. Hogy mi lett volna, ha... Vagy mi lenne, ha. Nekem is eszembe jut egy-egy pillanatra, hogy vajon, ha nem a börtön falai között találkoztunk volna Theoval, akkor hogy alakult volna? Igazából fogalmam sincs, de egyben biztos vagyok, hogy akkor is szimpatizálnék vele. Talán még jobban is, hiszen itt elég korlátozott minden. Még csak gondolati szinten is.
Azt nem volt nehéz észrevennem, hogy nagyon is jól ki tudja ismerni az embert, ha akarja. Figyel, még akkor is, amikor nem feltétlen akar arra összpontosítani, bár úgy sejtem, nekem azért figyeli a testbeszédem, hogy rájöjjön, igazat mondok-e vagy sem. Az viszont, hogy mosolyt csalok az arcára egyszerre lep meg és vidít fel. Nem gondoltam volna, hogy ez megy anélkül is, hogy bevetnék bármiféle fortélyt, így ez olyan adrenalint futtat végig rajtam, hogy felvillanyozódok. Szélesen mosolygok, de ahogy folytatja a mondatát, elpillantok róla és még halkan fel is nevetek. Zavarba hoz, te jó ég!
- Hm – hümmentek egyet, mert nem igazán tudom, mit kellene erre mondanom. – Nem figyeltem eléggé – teszem mégis hozzá, ahogy visszapillantok rá. Bárcsak többet láthatnám így! Persze megértem, hogy nem csattan ki az örömtől, de jó lenne, ha többet tudnám megmosolyogtatni.
A hangulat persze hamar átvált komorrá, ugyanis olyan téma jön szóba, ami kicsit sem vidám. Ahogy haladunk a konkrét dolgok felé, egyre inkább elbizonytalanít. Nem! Nem létezik, hogy nem lehet bebizonyítani. Olyan nincs! És mi van az ügyvédekkel? Hol vannak ilyenkor a menő, jól fizetett
- Adtál róluk személyleírást? – kérdezem. És ha igen, miért nem keresik őket? – Van jó ügyvéded? – kérdezek egymás után. Most már biztos, hogy ártatlan, hogy valaki csúnyán átverte. Konkrétan még mindig nem tudok, de körvonalazódik bennem egy kép. Meredve magam elég várom, hogy elmondja végre, mi az, amibe beletört a bicskája, de kő keményen. – Mert én tudok egy olyat, aki egy igazi nagykutya, ha kellene, hátha tud segíteni. – Nem tudom, Theo milyen rétegbe tartozott, mit tudott megfizetni és mit nem, de egy nagyobb ügynél ilyesmire nem szabad sajnálni a pénzt. Már ha van, persze.
És aztán megint ott vagyunk, ahol elkezdtük. Theo vagy nagyon profi abban, hogy hogyan kell mozgatnia a szálakat ahhoz, hogy elérje, amit akar vagy csak akaratlanul csinálja így, de már-már fontolóra is veszem a dolgot.
- Rendesen be is lesz kontrollálva – jelentem ki, hogy tisztában legyen azzal, hogy nem fog velem kicseszni. Jót akarok neki, és tudom, hogy nehéz, de meg kellene ezzel küzdenie!
Az alku hamarabb elhagyja a szám, mint kellene, de kezdek türelmetlen lenni azzal kapcsolatban, hogy megtudja, mi az oka annak, hogy itt sínylődik a sitten. Vele szinte egyszerre szívom be mélyen a levegőt, mintha ezzel bátorítani szeretném, de igazából csak magamat biztosítom be ezzel. Határozottan bennem van a félsz. Nem akarom, hogy ha kiderül az igazság, majd másként tekintsek rá. Nem is biztos, hogy ennél többet tudni akarok. Viszont az is eszembe jut, hogy nem volt egyszerű eljutni idáig, így nem állítom meg. Most elmondja, és minden úgy fog menni tovább, mint eddig. Hiszen úgyis ártatlan!
Figyelem a vonásainak minden mozzanatát. A tekintete, mintha ő is hezitálna. Szerintem fél tőle, hogy majd el fogom ítélni. Bólintok egyet bátorításképp, és aprót rászorítok a kezére. Gyerünk!
Mikor belekezd, egy pillanatig nyugalom lesz rajtam úrrá. Egyáltalán nem tűnik vészesnek. Csak némi lopás. Átverés. Alig láthatóan bólogatok, majd ahogy megáll és figyelem, elveszem a kezem az övéről. Látom, ahogy a mellkasa egyre gyorsabban emelkedik fel-le, a végtagjai megfeszülnek. A homlokán néhány izzadságcsepp gyöngyözik.
- Theo – suttogom, de aztán mielőtt folytatnám, elmondja. A szó is belém reked. Jóságos ég. Nagyot nyelek és érzem, ahogy elpárásodik a tekintetem. Mélyen szívom be a levegőt, mielőtt még zokogni kezdenék itt, az nem lenne túl bíztató látvány. A kezem a szám elé kapom, majd megdörzsölöm az arcom egy hirtelen mozdulattal. Erősnek kell lennem.
Nem akarta. Semmit nem sejtett. Ő egy ártatlan ember, aki belesétált valakinek a csapdájába. Ennyi történt. És most hosszú évekig szenved.
Pánikrohama van. Nem néz rám, teljesen belelovallja magát, pedig itt kellene lennie fejben, nagyon is.
- Koncentrálj kérlek. Lélegezz mélyeket és nyugodj meg. – Próbálok hatni rá, de tudom, hogy ez nem egyszerű, mellesleg én is sokk hatása alatt vagyok valamilyen szinten. – – fogom meg az arcát két oldalról. – Nézz rám! Theo, nézz rám! – szólok rá egy kicsit megemelve a hangom. Keresem a tekintetét, míg rám nem figyel.
- Rendben van – suttogom, de alig látok a könnyektől a szememben. Nagyot nyelek, hogy leküzdjem őket, mielőtt még egy is kicsordulna. Kicsit meg vagyok lőve. Fogalmam sincs, mit kellene mondanom. Erre nem számítottam, hogy ennyi áldozatot követelt egy meggondolatlan dolog, amiről egyáltalán fogalma sem volt. Nem ítélem el, egyáltalán, és ez látszik is a tekintetemen, de meg kell értenie, hogy ez most egy kicsit meghökkentett, ezzel együtt viszont meg is könnyebbültem, mert a sejtésem beigazolódott.
- Köszönöm, hogy elmondtad. Most már nyugodj meg, jó? Túljutunk ezen.


Candice Lovell
Egészségügy
Play by :
Sophia Bush
Kor :
27
Foglalkozás :
bűnügyi pszichológus
Hozzászólások száma :
54

shall I pour some whisky? Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: shall I pour some whisky?   shall I pour some whisky? EmptySzomb. Márc. 02, 2019 11:53 pm

Candy & Theo
It’s fun to be a box of cats.


Ritkán tudtak zavarba hozni, inkább az volt a jellemző, hogy én hoztam zavarba másokat, de a börtön talán ezen is változtatott. Elszoktam a női társaságtól, hogyne vetnék rá néha-néha egy-egy lopott pillantást, de valóban figyeltem rá, hogy ő ezt ne vegye észre. És arra is, hogy a többi rabbal ellentétben ne essek túlzásokba, nem akartam megbámulni, hogy aztán éjjelente róla fantáziálhassak. Még a gondolataimat is egyedül Ivynak akartam megőrizni.
Most mégis halvány mosolygásra késztet ez a jelenet, hiszen ezek szerint akaratán kívül tökéletesen rátapintott. De a zavaromnak, és hogy elpillantok róla az is az oka valahol, hogy mostanra biztos vagyok benne: Candy tetőtől talpig az a nő, aki a kinti világban a zsánerem lenne.
Ám ez itt és most teljesen mindegy. Kábé akkora szakadék választ el tőle, mint a Grand Canyon, és én már amúgy sem akarok ilyesmivel foglalkozni. Néhány hét. Ennyi van még hátra. Bárcsak gyorsabban telne az a nyavalyás idő…
Ez az oka annak is, hogy úgy döntök, beavatom a történtekbe. Most már az sem árthat sokat, ha továbbmondja az FBI-nak, de ha a megérzésemre és az emberismeretemre hallgatok, nem fogja. Ha Candy valóban az FBI kémje, akkor meg is érdemli ezeket az információkat, ilyen zseniális alakítás előtt én is fejet hajtok. Egyszerűen nem tudom elhinni róla. Még akkor sem, ha nem vagyok hajlandó leereszteni a gyanakvást, ez inkább élettapasztalat, mintsem konkrétan ellene irányulna. Szép lassan mindent elmondok neki, kivéve Ivyt, bárhogy is alakult a történetünk, és bármennyire is fáj, hogy csak úgy kisöpört az életéből, megőrzöm az inkognitóját.
- Nem kutatnak fantomok után, ha teljesen egyértelmű bizonyítékok vannak. Egyedül az én szavam állítja, hogy egyáltalán léteznek valódi tettesek… – ingatom meg a fejem, mikor a személyleírásokat említi. – Ez a bíróságnak tündérmese. – Ez a szomorú igazság. És most már az ügyvéd is mindegy, de azért kedves tőle, hogy felajánlja.
- Beismerő vallomást tettem. Nem fogják újratárgyalni az ügyet – teszem hozzá halkan, mielőtt visszapillantanék rá. És tudom, hogy a következő kérdése az lesz, hogy miért, ha egyszer nem vagyok bűnös. Hogyan is magyarázhatnám ezt el? Egyáltalán szükséges-e, hogy elmagyarázzam neki? Őrültnek fog hinni. És talán tényleg az vagyok.
Amit mond, abból viszont most már biztosnak tűnik, hogy elintézi nekem a gyógyszereket. Ha másért nem is, legalább ezért megéri újra felidézni ezt az egész rémhistóriát. Ugyan minden nap gondoltam rá, de a bíróság óta egyszer sem mondtam ki hangosan, hogy mi történt, és ahogy közeledek a végjátékhoz, érzem, hogy egyre inkább hatással van rám. Kombinálva a rám nehezedő bűntudattal, és azzal a félelemmel, hogy így Candy véleménye is valószínűleg gyökeresen megváltozik rólam, tökéletesen belehajszolom magam egy spontán jelentkező pánikrohamba.
Megfordul a fejemben, hogy megállok, de a szorítása megadja az utolsó löketet, hogy nekirugaszkodjak. Végül kimondom. A szavaim idegenül koppannak a falakon, mindenütt visszhangoznak a teremben, a fülem csengeni kezd tőlük, hallom a saját pulzusom dobolását. A mellkasom, úgy érzem, pillanatokon belül végleg összeszorul. Milyen érdekes… épp azt tervezem, hogy mindent feladok, és a nyugtatók segítségével, Candy segítségével végzek magammal, erre most, hogy a halálfélelem hűs, folyékony méregként szétterjed az ereimben, mégis tartok tőle. Mégis elönt a bénító pánik. Vagyis az elmém mégis tiltakozik. Vagy ez csak egy ösztönös reakció lenne?
A kezem remeg, de ahogy ökölbe szorítom az ujjaimat, a fájdalom halványan átszüremlik az emlékképeken. El fog múlni mindjárt. Gyerünk már. Hallom a szavait, de nem tudok rá összpontosítani, egészen addig, amíg meg nem érint. Az arcomon. Az érzés annyira szokatlan, hogy a tekintetem azonnal az övébe fut. Rengeteg érzelem cikázik benne, de az övében is hasonlót látok. Az újabb mondatai, a többes szám, amiben fogalmaz, nem kerülik el a figyelmem, és a szemében sem látok undort, vagy megvetést. Nem ítél el. Jól látom?
Döbbent, de nem ítélkezik.
Ez pedig segít megnyugodnom. Sikerül lassítanom a légzésemen, és lassan múlik a rosszullét is. Pár másodperc és a nehezén túl vagyok.
- Sajnálom – ejtem ki ezt az egyetlen szót. Nem is tudom pontosan, mire értem. Arra, ami történt, amit tettem, a sok veszteséget, amihez közöm van, a csalódásra, amit Ivynak okoztam, vagy azt a dermesztő élményt, amit most neki. Hogy végig kellett néznie ezt a szánalmas szétcsúszásom is. Nem hinném, hogy ne tekintene rám máshogy ezek után, még ha nem is tart hidegvérű terroristának. Fogalmam sincs, mi zajlik a fejében, de arról sem, hogy ez miért ilyen fontos ebben a pillanatban. Mindegynek kellene lennie ennek is. Nem?
A nestea-s üveg felé nyúlok, és két-három kortyot le is nyelek. Soha jobbkor nem jön ez a whisky. De többet most már nem akarok, nem kockáztathatom, hogy meglátszódjon rajtam. Újra le is teszem inkább, a kísértés se legyen meg.
- Most már tudod – jegyzem meg, fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék még. Ezek után nehéz megszólalni.


Theo J. McCarthy
Törvényszegõk
Play by :
Tom Hiddleston
Kor :
30
Hozzászólások száma :
77

shall I pour some whisky? Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: shall I pour some whisky?   shall I pour some whisky? EmptyHétf. Márc. 04, 2019 7:31 pm

Theo and Candy
Breaking the rules is not the end of the life, right?
Azt hiszem, sosem gondoltam, hogy majd ide jutok. Valahogy a Columbia elején az volt az elképzelésem, hogy majd mindenképpen gyermekpszichológus leszek, mert az az egy dolog van, ami a kelleténél is jobban érdekel talán a pszichológián belül, de aztán ez az ágazat is felkeltette az érdeklődésem. Sejtettem, hogy nem lesz gyalog-galopp, hogy majd nehéz lesz elviselni a raboknak a sztorijait, az igazságot és valahogy megtalálni azt a pontot, ahol képes leszek megfogni őket, és elhitetni velük, hogy van remény. Azt gondoltam, annál nem létezik nehezebb, mint mikor a saját anyád hangulatingadozásait kell kezelned gyerekként, hogy folyton azon igyekezz, hogy végre megteremtsd a családi békét. Nem mondom, az sem volt egyszerű, de ezt bírni még bonyolultabb, mint gondoltam. Pedig Theo még nem is mélyedt bele rendesen a történetbe, máris van egy olyan érzésem, hogy a mai nap után majd több idő kell ahhoz, hogy helyrebillentsem a lelkibékémet.
- De ha már legalább egy ember van... – kezdek bele, de rájövök, hogy az nem sok. – Ez annyira borzalmas. Igazságtalan. Az igazságszolgáltatás szó, innentől kezdve nem igazán helytálló számomra – húzom el a szám, ahogy tényleg, előttem is teljesen reménytelenné válik a helyzet.
- Semmi esély arra, hogy újra tárgyalják? – sandítok fel rá egy mély sóhaj kíséretében. Lopva az órámra pillantok, két okból is. Az egyik, hogy mennyi időnk lesz arra, hogy ezt rendesen átrágjuk, a másik pedig, hogy mennyi ideig kell kibírnom erős, bizakodó nőként ebben a teremben? Azt hiszem, felkészültem. Kész vagyok arra, hogy megtudjam, miért van itt. Okkal nem olvastam bele az aktába, holott az kellett volna, hogy az első legyen, mielőtt először betettem ide a lábam. Ahogy szépen lassan kezdtem megismerni Theot, már örültem, hogy nem tettem meg. Sokkal jobb szeretném tőle hallani, és milyen jó, hogy ez így eshet meg. Akkor az aktában kétlem, hogy ez van leírva. Az istenért, de hogy történhet ez meg? Azt hiszem, én túl naiv voltam ilyen téren eddig.
A pánikroham jelei egyértelműen jelentkeznek Theonál, amire próbálok reagálni, de egyelőre én is úgy érzem magam, mint aki mindjárt leszédül a székről. Azt hiszem, kisebb sokk-hatás ér el. És düh. Most viszont fejben nagyon itt kell lennem! A könnyeimet viszont nem tudom elrejteni, habár nagyokat nyelek és így nem gördülnek le, erőlködnöm kell.

- Ugyan már. Nem kell semmit sem sajnálnod – próbálom meg megnyugtatni, ahogy lassan lecsúsztatom a kezem az arcáról a kezeire. Baszki. Ez a három perc olyan érzelmi hullámmal futott keresztül a termen, akár egy hurrikán. Én is gyorsabban veszem a levegőt, mint eddig, de aztán két nagyobb sóhajjal, realizálom a légzésem.
- Köszönöm – suttogom, majd hátra dőlök a széken. Egyszerre lesz úrrá rajtam a megkönnyebbülés és tölt el aggodalommal ez az egész. Még mindig elhiszem, hogy ártatlan. Bárki azt mondaná, őrült vagyok, de én tudom, hogy ez az ember itt szemben velem, nem követette el semmit. Habár ez lehet, túlzás, de azt, amiért itt ül, abba nem volt beleszólása.
- Nem ítéllek el. Sajnálom, de ezt nem fogom annyiban hagyni – ingatom a fejem és persze tudom, hogy nem szabad bármit megtennem, amivel árthatok neki, nem vagyok hülye és meggondolatlan. Én nem értem ezt az egészet. Hogy történhet ez meg egyáltalán? Hogyan?
Miután ivott az üvegből, elveszem a kezéből és én is belekortyolok. Úristen. Ez az egész tényleg kilátástalan lenne? Meg is értem, ha pánikrohamai vannak.
- Feliratom a gyógyszereket, de csak napi egyet – pillantok rá végül. Csak eljutottunk idáig. – De kérlek, ne okozz nekem fájdalmat, Theo – fúrom a tekintetem az övébe, ezzel próbálva hatni rá. – Ne add fel – suttogom, ahogy előre dőlve, megtámaszkodom a térdeimen. Azt nem tudnám elviselni, ha az én kezemhez tapadna a vére. Lehet, hogy erős nő vagyok, de annyira azért sajnos nem, hogy elbírjak egy ilyet. Bízom benne, nem fog átverni. Talán nem. Ugye... ugye nem?
Közben az órára pillantok és látom, hogy alig nyolc percünk maradt hátra. Remélem nem zaklatta fel annyira ez az egész, hogy ezután még mélyebb depresszióba süllyed. Igyekezni fogok kihozni ebből. Nem mondom, hogy egyszerű lesz, de abszolút nem reménytelen.


Candice Lovell
Egészségügy
Play by :
Sophia Bush
Kor :
27
Foglalkozás :
bűnügyi pszichológus
Hozzászólások száma :
54

shall I pour some whisky? Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: shall I pour some whisky?   shall I pour some whisky? EmptyCsüt. Márc. 07, 2019 11:28 pm

Candy & Theo
It’s fun to be a box of cats.


Ha már legalább egy ember van, aki hisz nekem, az még semmit nem jelent. Fejezem be a mondatát gondoltban. De szerintem menet közben ő is rájön, azért is hagyja félbe. Hallgatok. Egyetlen ember véleménye változtatott volna ezen a felálláson. Ivy. Ha ő hisz nekem, ha hisz bennem, akármit kibírtam volna. És mindent megmozgattam volna, hogy sikerrel járjak. De ha végül nem is lett volna sok eredménye, akkor is…
Mindegy, ezen teljesen felesleges merengeni. Vágom el szándékosan a gondolatfonalat, és újra Candyre koncentrálok. Látom rajta, hogy lassan felfogja: a helyzet teljesen reménytelen. És még azt sem tudja, hogy konkrétan miről van szó.
- De egy van – pillantok rá, mikor azt kérdi, csakugyan nincs-e semmi esély az újratárgyalásra. Azt latolgatom, hozzátegyem-e, hogy mi az, vagy csak hagyjam, hogy magától kitalálja. Ha végiggondolja, magától is rájön: egyedül az menthet fel, és tisztázhat, ha megtalálom az igazi tetteseket, és valami releváns bizonyítékot is tudok szerezni ellenük. Ami külön-külön is épp elég lehetetlen küldetés, pláne idebentről. Fogalmam sincs, kik voltak, hol keressem őket, csak tapogatózni és következtetni tudnék. De ha valami óriási véletlen folytán a nyomukra is akadnék, mégis honnan akaszthatnék le bármi használhatót egy évekkel ezelőtti üggyel kapcsolatban? Mert abban biztos vagyok, hogy ehhez évek kellenének, nekem viszont egy-két hét múlva úgyis lejár az időm.
A történetem hallatán látom a szemeiben formálódó könnyeket, Ivyéban is láttam, amikor megtudta, mi történt. A sors úgy hozta, hogy tanúja legyek annak a pillanatnak, amikor elér hozzá a felismerés: mit tettem, és ez mennyi ártatlan áldozattal járt. Életem végéig el is fog kísérni ez a pillantás. Az nagyon erős túlzás, hogy semmit sem kell sajnálnom. Ám ahogy múlnak a percek, a pánik tünetei is egyre jobban elcsendesednek. Az érintése meglepően sokat segít benne. A félsz viszont nem múlik el bennem, ahogy a szavaira várakozom. Mintha valótlanul megnyúlnának ezek a másodpercek.  
Míg végül kimondja. Szinte hitetlenkedve meredek rá. Nem ítél el. El sem hiszem, hogy ezt mondja, amire számítottam valami olyasmi, hogy undort és megvetést látok majd a szemében. De mindenekelőtt csalódást. Az világossá vált számomra az eddigi találkozók során, hogy nem táplál irántam nagy ellenszenvet, nem volt hajlandó elolvasni az aktám, amiben ugye benne volt a kockázat, de valami végig azt súgta, hogy abban reménykedik: nincs igazán nagy bűnöm. És most be kell látnia, hogy tévedett. Legalábbis be kellene látnia, ő viszont azt mondja, hogy nem ítél el, amit nehéz elsőre befogadnom, és elhinnem. Ez olyasmi, amiben nem is reménykedtem. Nem tudok válaszolni neki, de a tekintetemből bizonyára kiolvassa, hogy milyen sokat jelent.
Amit hozzátesz, azonban nem értem. Nem hagyja annyiban? Ezzel vajon mire gondol? És meg is jelenik bennem a halvány aggodalom, nehogy valami meggondolatlan lépést tegyen. Nekem már mindegy, de magát ne keverje bajba egy amúgy is veszett ügy miatt.
- Ezt hogy érted? – préselem ki magamból a kérdést kíváncsian, bár a hangom még kissé tompa és rekedtes, mintha egy feneketlen kút mélyéről bányásznám elő. Meg is köszörülöm, majd iszom a whiskyből. Enyhe csodálkozással figyelem, ahogy ő is felhajt néhány kortyot, bár végtére is nem is tudom, miért lepődöm meg, már eleve az a tény, hogy alkoholt csempészett be nekem, elárulja, hogy ő is a saját törvényei szerint szeret cselekedni, nem pedig az előírtak szerint. Akárcsak én.
- Köszönöm – pillantok le róla, ahogy ígéretet tesz a gyógyszerekre. Szeretném, ha úgy tűnne, szégyellem magam előtte, amiért gyógyszerekre fanyalodom, de valójában azért, amiért átverem. Így most már még nehezebb, de már meghoztam a döntést.
Ahogy kimondja a következő mondatot, a tekintetem újra találkozik az övével. Ne okozzak neki fájdalmat? Jaj, Candy. Mit művelsz? Cseppet sem szeretnék, de vannak olyan helyzetek, amik egyszerűen nem sülhetnek el pozitívan. Előre meg van írva a sorsuk.
- Nem hinném, hogy olyan tisztségem lenne, amivel fájdalmat tudnék okozni – fűzöm hozzá csendesen. Elvégre csak az tud fájdalmat okozni, aki közel áll hozzád. Szerencsés az az ember, aki ezt elmondhatja magáról. Én viszont csak egy rab vagyok, akivel néhány alkalommal már találkozott. Nem fog örülni, ha megtudja, mi történt, de nem hinném, hogy maradandó nyomot hagyna benne. Néhány hét, vagy pár hónap, és úgyis elfelejti. Jön a többi páciens, a többi nehéz történet… az élet nem áll meg. Neki nem.
- Candy, amit most elmondtam ez… nem a hivatalos történet. Gondolom, írnod kell valamiféle jegyzőkönyvet. – És szeretném, ha ez nem kerülne bele. Gondolom, érti a befejezést.


Theo J. McCarthy
Törvényszegõk
Play by :
Tom Hiddleston
Kor :
30
Hozzászólások száma :
77

shall I pour some whisky? Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: shall I pour some whisky?   shall I pour some whisky? EmptyCsüt. Márc. 14, 2019 4:04 pm

Theo and Candy
Breaking the rules is not the end of the life, right?
Érzelmek egyvelege kavarog bennem. Egyszerre érzek dühöt, sajnálatot és mégis, mintha valami kihívás szerű dolog is feléledt volna bennem, pedig be kellene valljam magamnak, nem én vagyok a valaki, aki majd megváltást hozhat ebbe a szerencsétlen helyzetbe. Nyilván alaposan meg van tervezve ez az egész, ha valaki le akarta csukatni Theot, akkor jól kitervelt mindent. Ez akkor is dühítő, hogy nem tudunk semmit tenni ellene. És... nincs családja, aki nem hagyná annyiban a dolgokat? Aki küzdene érte?
Mikor azt mondja, hogy „egy van”, nagyjából értem, mire gondol. Ha kvázi az FBI elé teszi a megoldást, az igazi tetteseket, de ez igazából majdhogynem lehetetlen idebentről. Mégis hogy? Semmi esély nincs erre. Már értem, miért érzi ennyire kilátástalannak a helyzetet. A helyében talán én is a gyógyszereken gondolkodnék, de az talán adna némi kilátást, ha lenne valaki, aki tartja a hátát és igyekszik némi erőt lehelni belé. Fene se tudja. Nem is akarok még csak belegondolni sem. Mégis kénytelen vagyok.
A kérdésére vállat vonok. Még én magam sem tudom, mit kellene tenni.
- Gondolkodni fogok, hogy lehetne innen legalább egy lépést tenni – ingatom a fejem és az ölembe ejtem a kezeimet egy nagy sóhaj kíséretében. – Ne aggódj, nem fogok semmit tenni magamtól, nem csinálok hülyeséget, ami árthatna neked – mondom, hogy tisztázzam, azért tényleg észnél vagyok. Még ha most úgy is tűnik, mint aki tök elszánt, én, mint egy frissen végzett pszichológus valószínűleg kevés lennék bármihez is.
Nem gondoltam, hogy majd ennyire „könnyű” lesz meggyőzni ezekkel a pirulákkal kapcsolatban, nem akartam ennyire hamar megadni ezt. És nem azért nem, mert azt akarnám, hogy szenvedjen, hanem mert még mindig nem vagyok benne száz százalékig biztos, hogy nem azért kell neki, hogy egyszerre bevegye az összeset. Csak remélem. Azt viszont tudom, hogy ha valahogy tudok, könnyítek a helyzetén. Legyen. Felíratom, de azért közlöm vele, hogy nem szeretnék csalódni benne. A tekintetében egyszerre látok mindenfélét, köztük a kíváncsiságot, miszerint nem annyira tudja mire vélni ezt a mondatot és ezt ki is mondja. Talán túlzottan is a lelkemen viselem a sorsát. Talán még mindig nem vagyok felkészülve erre a munkára, ezen a téren. Összepréselem az ajkaimat és csak sóhajtok egyet erre a mondatra. Pedig tud. Van abban a tisztségben, sajnos vagy nem sajnos.
- Tudom. Kozmetikázok majd, eddig is megtettem – vonok vállat és elveszem a két üveget, hogy a táskámba suvaszthassam őket. Eddig sem teljesen az igazságot írtam a jelentésekbe. Nem tudom, nézi-e valaki őket egyáltalán, érdekel-e valakit, de amiről úgy gondoltam, hogy senkinek semmi köze nincs hozzá, egyszerűen nem írtam bele. Jobb ez így, valamiért úgy érzem.
- Akkor csütörtökön – vonom egy vérszegény mosolyra az ajkaim, mikor már koppant is egyet az őr az ajtón és mindenféle kérdés nélkül bejön, hogy aztán elvezethesse Theot vissza, a cellájába.
Még mielőtt meggondolnám magam, az utam rögtön a pszichiáterhez vezet, hogy javasolhassam a gyógyszerek felírását, amit nyilvánvalóan nem gondoltam meg alaposan...


Candice Lovell
Egészségügy
Play by :
Sophia Bush
Kor :
27
Foglalkozás :
bűnügyi pszichológus
Hozzászólások száma :
54

shall I pour some whisky? Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: shall I pour some whisky?   shall I pour some whisky? Empty

Ajánlott tartalom


shall I pour some whisky? Empty
Vissza az elejére Go down
 

shall I pour some whisky?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Archívum :: Játékok-
^
ˇ