One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Wayne Harwood

Recognize it! #2 EmptyLorelei Brenton
Today at 10:44 pm



donovan & west - morning routine

Recognize it! #2 EmptyAthena Donovan
Today at 10:26 pm



Like the cat and the rat

Recognize it! #2 EmptyRomero D. Bohen
Today at 10:18 pm



ღ Who am I Odette or Odília? ღ

Recognize it! #2 EmptyKeith Lackwood
Today at 10:10 pm



Out of the past • Tatiana&Madelaine

Recognize it! #2 EmptyTatiana Dragomir
Today at 10:04 pm



Reményteljes Dobbanás~Kína~Dean & Camilla

Recognize it! #2 EmptyDean Calver
Today at 9:22 pm



Ms. Thredson x Mr. Cowen - The law is importang thing, not a toy

Recognize it! #2 EmptyTara Thredson
Today at 9:20 pm



Sorry, my gurl ~ Isa && Jade

Recognize it! #2 EmptyIsabel Marquina
Today at 9:04 pm



here we go again┃will & zofia

Recognize it! #2 EmptyZofia Leschenkov
Today at 8:35 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 29 23
Diákok 32 30
Törvényszegõk 14 25
Bûnüldözés 11 16
Hivatal 6 6
Üzlet 12 17
Oktatás 5 5
Munkások 12 7
Egészségügy 11 13
Összesen 132 142
Ismerõs idegenek
New York utcáin

Share
 

 Recognize it! #2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Recognize it! #2   Recognize it! #2 EmptyPént. Dec. 07, 2018 11:53 am

To: Nathaniel
Recognize it! #2
Későre jár, legalábbis ez a megérzésem. Olyan sötétek odakint az utcák, mintha a tél készülne bekebelezni minket. Rám simul, mint egy vastag téli kabát, bujkálok benne, keresem a boldogságot és minden erőmmel azon vagyok, hogy ne gondoljak Rá.
Mögöttem az asztalon villog a laptop kijelzője, még nem döntöttem el, milyen útvonalon, de idén a karácsonyt a szüleimmel töltöm, mert nekik szükségük van rám, nekem meg rájuk.
Már nem is emlékeztem rá, hogy mennyire messze vannak, de közel 2400 mérföld választ el anyám öleléstől, apám jó szavaitól, a gyermekkorom házától. Lakeside olyan emlékekkel bír számomra, melyekkel érdemes kicsit betakarózni, hogy elhiggyem, van értelme élnem. Másrészről anyám az egyetlen, akinek elmondhatom, mi fáj a szívemben, hogy mit tettem. A baj az, hogy őrülten messze van és hiába a telefon, az internet, nekem a simogató keze kell, a keserédes bús dallamú hangja, melytől mindig szeretet robban a lelkemben.
Kocsival 46 óra az út és csak oda, vonattal jóval több, repülővel meg nagyon drága. Marad hát a vezetés, majd hangos könyvet hallgatok útközben. Úgyis kell gondolkodnom, van min. Az elmúlt két hetem másból sem állt csak jöttem-mentem, mint egy őrült, hogy ne legyen időm másra csak kifulladva imákat mormolni. A hátamon többször csattant ütés, mint azt talán megérdemeltem volna, de ki dönti el, nem igaz?
Az órára pillantok, este 7 lesz, még kölyök az idő, erről eszembe jut a pár napja megtartott jótékonysági ünnepség. Ahova elhívtam Őt is, kellően félre érthető szavakkal, és aztán elkerültem, Gondosan ügyeltem rá, hogy ha a közelembe húzódott, mert tette, akkor valaki legyen köztünk kínai nagy falnak.
Bizsereg a bőröm a jelenlétében, az lyukat égetett a hátamba, ahogy a pillantását magamon éreztem, sértett, dacos kölyök, akit nehezen tartottam távol magamtól és nagyrészt miattam. Veszettül vágyom a közelségét és ez baj. Nem tud elmúlni, kiürülni belőlem, a csókja ég a számon, érintése felforrósít és egyik bűnből a másikba esek.
A legrosszabb az éjszaka, amikor egyedül fekszem a méretes franciaágyban, a meleg takaró alatt, a puritán hálóban. Hallom, hogy elsuttogja a nevem, nyögéseit, hozzá csatlom a sajátom. Mikor lesz vége?
Álmodom vele és róla. Közben rettegek, hogy neki már eszébe sem jutok, hogy az egyszerű kinevet a végénben leütötte az össze bábum a tábláról, bemasírozott győztesként és most új partnert keres a játékaihoz.  Szenvedek a testembe zárva a zavaros lelkemmel.
32 éves vagyok, életemben először úgy megkavarva, hogy csak addig tiszta az elmém, míg az imát mormolom. Míg a bőr csattan a hátamon.
A hálómból nyíló egyszerű fürdőben már megengedtem a kád vizet, hogy belemerüljek, ez is ritka nálam, én zuhanyzós fajta vagyok, de, és ez bosszant a legjobban. Megváltoztam, elkezdtem élvezni dolgokat, amik eddig fel sem tűntek. Most azonban bánom, hogy még ruhában vagyok, még a reverenda is rajtam van. Alatta a vastag pulóver nem tartja messze a hideget a csontjaimtól, jól lehet idebent 21 fok van. Mégis fázom.
Az a nyűg a reverendával, hogy kényelmetlen viselet, nem tagadom, mégis ez az én igazi viseletem. Büntessen csak. Hiszen a hordása pont olyan kényelmetlen, mint sokszor a hivatásom, mely kötelez. Az emberek megfigyelnek, szemmel tartanak, olvasnak belőlem. Kritizálnak, megvétóznak vagy éppen elítélnek. A mozdulataimat isszák magukba, szavaimat, hanghordozásomat, a véleményemet, vagy éppen azt, ahogy dolgokra a pillantásom esik. Amikor rajtam van, én egy példa vagyok, arra, ahogyan kéne viselkedni, szerintük, mégis máshogy cselekszenek, mert ők nem kapták meg azt a kegyet, hogy hordhatják, nem is kötelezi őket semmire. Míg tőlem a tökéletességet várják el. A nyugodt mosolyt, a tudást, a bölcsességet, nem az embert. Én nem hibázhatok, nem hozhatok rossz döntést, mert akkor felmerül a kérdés, hogy Isten keze mégsem véd meg?
Zsebemben aprópénz csörgedezik, mos belenyúlok és az asztalra szórom, rányomok az egyik betűre a laptopon, hogy felvillanjon Lakeside térképe. A honvágy szíven facsar.
A zsebem oly mély, kutatok az alján. A tanítom azt mondta egyszer, azért olyan nagy a reverenda zsebe, hogy mindig tehessünk bele valamit, ami a rászorulóknak adhatunk. Igaz, elfér benne a szívem.
Belső zsebemből előhúzom a kis jegyzetfüzetet és fellapozom az utolsó oldalt. Nevek, emberek, akiknek azt ígértem megfogalmazok egy imát értük, ma este meg is tesztem, hogy holnap új lapot nyithassak. Miért szerepel a neve a mai lapomon is, meg a tegnapin is? Mert nem bírom nem leírni minden reggel. A másik oldalon két cím, a holnapi napom utazása. Látogatást ígértem, megejtem, ahogy tettem ma is.
Az asztalra ejtem, majd előveszem, amikor imádkozni térek, hogy elmondhassam azok nevét, kinek ígéretet tettem, akkor is, ha csak egy szóval. Persze, ott szerepel Ő is.
Fontos lett, neki adtam valamit magamból, fontosat, visszavonhatatlant és közben engedtem, hogy belém vésődjön.
A tőle kapott ajándék az asztalomon pihen, minden katonás rendben.
Maga az iroda közepes méretekkel bír, nem térfoglalóan tágas, de a falak mentén roskadozó könyvespolcok amúgy is kicsinyítik a helyet. Jobbra apró kilépős erkély üvegajtaja engedi be a fényt, kimenni ugyan nem lehet, de remek fényforrás.
A könyvek változatossága szemet szúrhat, de imádok olvasni, jól lehet minden érdekel, de leginkább történelmi források, vallással kapcsolatos könyvek sokrétűsége rajzolódik ki, de az ügyes szemlélő regényre is bukkanhat, esetleg érdekesebbre is.
Az asztalom mögött forgó irodai szék tesped, a túlspékelt, túlfaragott asztalon pedig papírok sorakoznak katonai rendben. Amúgy is ez jellemez mindent, precíz, pontos elhelyezkedés. A tollak színek szerint rendben a tartóban, külön fakkban a piros, kék és fekete, a tűző pont neki illő résbe fűzve, az olló élével lefelé a tartóban, a paksaméták hajszálra összepasszolva. Porszem nem lel nyugalmat.
A székem mögött a falon egy hatalmas parafatábla, rajta rajzok, személyes ajándékok. Azoktól a gyerekektől, akik hittanra járnak, vagy éppen részt vettek olyan programban, ahol önkénteskedtem. Leginkább árvák, elhagyott kölykök, akiket a jobb sors reménye éltet.
Voltam egy évet Afrikában, erről egy darab bekeretezett kép mesél a fehérre meszelt falon. Tanítani hívott a sors. Soha akkora szeretettel nem találkoztam, amit az apró falucskák lakói megosztani képesek. Hihetetlen okosak a gyerekek és roppant nagy a tűrőképességük, rafináltak, kifürkészhetetlen zsenik. Ezt kell, hogy mondjam. Sokat láttam az emberi hitről, annak erejéről, az egyszerűségben rejlő hatalmáról és a remény halhatatlanságába vetett kiábrándíthatatlan tudásról.
Tervezem, hogy visszamegyek, ha eleget teszek az itteni kötelezettségeimnek. Afrikában nem hosszú életűek az emberek.
További képek keretbe bújtatva mögöttem a szüleimről, azokról, akik fontosak nekem, de azon a képeket, amiket küldenek és csinálnak keresztelőn, esküvőn a parafatáblán kapnak helyet, mert egyiket sem akarom kiemelni, minden egyformán fontosak számomra.
Az egyetlen üres falamon az elmaradhatatlan fakereszt foglal helyet, előtte a földön egy bordó kispárna. Talán túl sok időt töltök rajta.
Óvatos lámpa pislákol az asztalomon, kintről beragyog az utca gyér világítása, éppen visszalépnék a kis erkélyhez, amikor határozott koppanás jelzi, hogy valaki van az ajtómba.
Nem vagyok ijedős alkat, sokkal inkább kíváncsi.
Sietősen gombolom vissza a reverenda felső gombjait, a harmincháromból négyet, amit azért oldottam meg, hogy a belső zsebemhez férjek.
Első gondolatom, hogy a pap társam keres a misék rendezése végett, hiszen tavaly ő utazott el, idén pedig én fogok, ez már nem vitás. Még 21.-én este és 22.-én reggel tartok egy misét, de aztán útra kelek.
Gondolkodás nélkül nyitom az ajtót, hiba.
A szó és a levegő bennem akad, menekülő útvonal után cikázik az agyam, de innen nem lehet, itt én vagyok otthon. Megjutalmazom egy kedves mosollyal, belülről fakad, őszinte, tiszta, mesélő.
- Nathaniel! Örülök, hogy látlak. – bár nem számítottam rá, az nem titok, hogy örülök neki. Sokkal jobban, mint kellene, a szívem feldübörög, beiszom a látványát és gondolkodás nélkül félre állok az ajtóból, hogy betérhessen.
Édes kettesben… Nem jó ómen, de talán nem is amiatt jött, hogy folytatást csikarjon ki, lehet már nem is emlékszik rá, rám. Így van ez rendjén.
♮♮ Zene: Natural Blues
Vendég

Anonymous
Vendég

Recognize it! #2 Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Recognize it! #2   Recognize it! #2 EmptyPént. Dec. 07, 2018 10:08 pm

Inget húztam. Hajlandó voltam megborotválkozni. Tisztességesen felöltözni és végig szenvedni a fél napot anyámmal és a gügyögő milfnek erősen nem nevezhető barátnőivel. Őszintén nem kell ahhoz három diploma, hogy valaki észrevegye ha akarnak tőle valamit. "Jaj Nate mekkorát nőttél!" És máris simítja a felkarom. Ki vagyok élezve a finom jelekre, kár, hogy egyikük sem érdekel. Nem csak azért, mert nem fektetnék le egy negyvenes nőt, de nem súrolják az én ízlésem határait. Viszont, Adam atya a köszönésen kívül magasról leszart. Ügyesen kikerült végig, rám se nézett. Felháborító. Pedig...mennyire mondta, hogy de fontos vagyok. Hogy de szeret. Hah meg a nagy abált lófaszt, azt. Rám se nézett, helyettem beszélt az utolsó világvégi Miss Marple-el is a mamája házi lekvárjáról. Felőle el is gázolhatott volna a déli busz tán, kegyeleti okokból és az ANYÁM miatt mondana értem egy rohadjak meg a földbent és részéről ennyi lenne. Megtette a KÖTELESSÉGÉT.
Mondanom se kell, vagyis kell, hogy csúnyán felrántotta az agyam. Szóval még idejekorán sikerült dobbantanom, mondván dolgoznom kell és vasárnapi extra műszak. Két hete meg ez jár a fejemben, hogy hogy lehetett ilyen. Hogy volt képes ezt tenni VELEM? Így semmibe venni. Eldöntöttem, hogy akkor innentől én sem fogom keresni, akkor ennyit a megbeszéltről. Az elmúlt két évben is elvoltam, most is fel fogom magam találni. Beledobtam magam az éjszakákba. Kicsit ki is készültem, nappal szenvedtem az ágyban az erőtlenségtől, éjjel nem kevesebbet akartam mint a világuralmat. Minden csajt, aki elég ostoba és elég készséges volt ahhoz amire szükségem volt éppen. Találtam. Mindig találni.
Ma sincs másképp, a sokadik vodkát döntöm be, sörrel öblítve. Igazából morcos vagyok, magányos és seggfej is. Mert a magányomat düh táplálja. Ha Ő nem viselkedett volna így, akkor nem érezném magam úgy mint egy darab szar. Jogos lenne ha haragudna, de azt mondta nem haragszik. Ezernyi kérdés zsong a fejemben. Most komolyan hazudott? Képes volt nekem hazudni? Képes volt figyelmen kívül hagyni? De miért? Azt mondta, hogy nem csináltam rosszat, hogy nem. Pedig...de.
Hazavánszorgok minden rohadt kétkedéssel és bánattal, a család se nagyon kommunikál velem. Talán mert nappal alszom éjjel meg eltűnök. Anyám a fejét csóválja csak ha még éppen lát, hogy már megint. Meg a mi van a gyerekkel. Hallottam, hogy telefonált a nagyanyámnak is valahová a világvégére. Az ablakhoz sétálok, hogy szellőztessek. Megült a cigifüst a szobában és..megpillantom az ágyam tükörképét. Ködös aggyal, döbbenten pislogok. Szóval nem csak végig hallgatott, hanem végig is nézte. Már amennyiben nem összeszorított szemekkel állt itt. Nem tudom miért, erre feldobban a szívem, ámbár bűne ettől még nem lesz kisebb. Csak a bennem élő exhibicionista örömtáncot kezd lejteni. Látott. És azt suttogja bennem egy kicsi hangocska, hogy biztos, hogy látott. Remélem. És annak fényében, hogy viselkedett velem, remélem megszenvedte.
Pillanatok alatt hozom meg a döntést, megbillenek de biztosan az ablak résén beszivárgó szellő a hibás, nem más. Felkapom a kabátom és mormolok egy csőt a családnak, szegény Davit meg se merem puszilni, mert elszédül. Dübörgő zenével a fülemben zötyögök a metrón. Út közben megállok azért, bár kicsit tikkel a szemem a hídon túli árakon, de kezdem megszokni. Egy híd, két tök más világ. Gyógyírért jövök, a lelkemnek. Megsértett. Nagyon. És ezt most el fogom neki mondani, ha tetszik ha nem. Szörnyen nem kell magam megerőltetnem, a hideg szél bekúszik a kabátom alá, a hajamba kap. Legalább tudom, hogy szarul is nézek ki, nem csak szarul vagyok. Nagyon sokszor visszajátszottam magamban azt a napot, amire ő hívott el mégis így bánt velem, mégis hagyott szenvedni a háziasszony kórussal és inkább elszaladt előlem. Nem, nem. Ez hiba volt. Megsértett. Megbántott. És nem is érdekelte. Ez meg önmagában rosszul esett. Azóta sem kérte, hogy bocsássak meg. Így hát nem tettem. Nem is tudom.
Kopogok az ajtón, jobb szó inkább a félig dübögés, nézzük el, kicsit fáj a kezem. Ja nem mondtam? Újabban indokolatlanul hamar eldurran az agyam. Persze erről is ő tehet, neki kellett volna megnyugtatnia. És nem tette. Ha tudná..mennyire szar volt nézni, hogy másokra mosolyog, tőlem meg inkább elfordul. Nem ezt mondta, nem ezt sóhajtotta. Mi hát az igaz szó, ha ilyen gyorsan lép ellene? Miért vagyok ilyen szarul? Válasz kell. Magamra kell találnom. És az ő hibája, hogy most nem tudok. Hogy nem segít semmi.
Megremegek amikor kinyílik az ajtó. Tudom, hogy nem várt. Engem a legkevésbé. Kedves mosolya melengetné a tüskékkel teletűzdelt szívem, de a haragom nagyobb. Ja, kerüljek beljebb. Pech atyám, el nem küldhetsz. Vetek rá egy jéghideg pillantást és bemasírozok. Régen voltam itt, de halovány emlékeim vannak a helyről. Mennyire más...mint ahogy én élek. Itt nyoma sincs a káosznak. Sem cigiszagnak, sem egyébnek. Nincsenek szétdobálva ruhák, félrehajítva papírok. - Még, hogy örül... - morgom halkan, de azért pofátlanul körbenézek, de a kabátom egyelőre nem rakom le.  - Ráér? Gyónnék. Lenne mit. - fordulok meg végül és olyan szinten provokatívan mérem végig, hogy egy apáca elkárhozna tőle. Szerencséjére ő nem az. Meg az enyémre. - Kösz, hogy a múltkor figyelemre méltatott. - indulok körútra az íróasztal felé, megszemlélem a színek szerint összerakott tollakat (nekem azt se tudom van-e ennyiféle..), az élre vasalt papírok sokaságát. A makulátlan tisztaságot. Kiráz a hideg a felismeréstől, teljesen az ellentétem. Teljességgel. - Csak négy anyuka akart meghívni magához a férje távollétében. Mondja ezért rángatott ide? - kicsinyes vagyok, igen. De haragszom. Megsértett. Végighúzom az ujjam asztalon és inkább a kirakott képek felé fordulok. Rajzok, amiket nem feltétlen értek, de neki készültek talán. - Megmondhatja nyugodtan. Mentesülni kívánt tőlük? És akkor hívott engem, mondván nekem mindegy? Ezt speciel közölhette volna. Akkor nem fárasztom magam azzal a nappal. - Gyerekektől. Tudom, hogy nagyon sokat segít, hogy komolyan veszi a munkáját. DE, itt most rólam van szó, nem a világról, pláne nem a harmadikról és annak problémáiról. - Nos? - fordulok meg végül, mintha csak egy múzeumot járnék és nem a nagyon intim dolgait nézegetném éppen. Az életének dolgait. - Mehetünk? - igazából ez inkább csendül kijelentésként, semmint kérdésként. Gondolom kihallja, hogy zabos vagyok, vagy inkább azt, hogy RÁ vagyok zabos. - Vagy már ez is sok? Keressek tán mást? - nézek a szemébe enyhén felvont szemöldökkel.
Pedig mennyire más lehetne ez a találkozás, ha azt a jótékonysági napot nem úgy kezeli, ahogy. Akkor nem bánt meg ennyire. Azt mondta különleges vagyok, hát nekem ez inkább semmilyennek tűnik. Ott és akkor persze, sokat jelentettem. De a mellékelt példa mutatja, hogy ez nem így van. És ezt most..el fogom neki mondani. Csak nem ebben a térben. Hanem a templomiban. Ott muszáj, hogy meghallgasson. Nem tehet mást. Tudom, hogy szemét vagyok, de két hete szenvedek. Két hete nem vagyok önmagam. Miatta. És ez most nem arról szól amire kértem, vagy épp nem kértem. Várakozó tekintettel nézem, hát mondjon valamit, vagy mutasson utat meg irányt. Készen állok a gyónásra, bár fogalmam sincs hogy kell. 16évesen bérmálkoztam, azóta inkább hagyjuk a kapcsolatomat az egyházzal. Mondjuk úgy, hogy semmi.
Vendég

Anonymous
Vendég

Recognize it! #2 Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Recognize it! #2   Recognize it! #2 EmptySzomb. Dec. 08, 2018 2:47 pm

To: Nathaniel
Recognize it! #2
Pillantása belém folytja a szuszt is. Azonnal érzem, hogy valamit elrontottam, sőt annál sokkal több történt, nagyon megbántottam őt. Nem vagyok meglepve, tudtam, hogy ez lesz, csak bíztam benne, hogy mégsem. Mégis feldobban a szívem, hogy itt van, jelen lesz, betölti a teret, kiszakítja az oxigént, azonnal elhülyülök a közelében. Mennyire hiányzott, magam sem hittem. Görcsbe ránduló gyomrom árulkodik róla, a bőröm bizsergése.
Haragszik, az jó. Akkor talán elhiszi, hogy nem való nekem, miről beszélek? Nekem senki nem való. Mégis elönt a jól ismert érzés, hogy megérzem a közelségét, reagálok rá.
Beljebb engedem, a testem pedig ismerősként köszönti  az auráját, köré fonódik, bekebelezik, csókokról mesél, érintésekről, hangokról, lélekzabálásról. Elszégyellem magam. Jó, hogy alig van fény. Díszkertnek érzem, hogy most jött, hogy enyhe piaszag árad belőle.
Nem vártam, hogy így felizgat majd, hogy így reagálok, én is gyerek leszek, tudatlan, buta.
Felszalad a szemöldököm, el sem hinné, hogy mennyire örülök neki, milyen nagyon vártam Őt, és féltem sosem jön el.
- Igen? - megeresztek egy mosolyt. Mit tettél gyermekem, amit meggyónnál? Mégis elfog a kétség, hogy nekem kell-e meggyónnia, hogy végig bírom ülni és kiszabni a penitenciát rá? Nyilván veszettül kíváncsi vagyok, mitől szeretné a kis lelkét megtisztítani, állok elébe. Behajtom az ajtót, be nem csukom, két kezem a hátam mögött fogom össze, és örülök, hogy nem vettem le a reverendát. Papként vagyok jelen, ő pedig a hangja alapján, egy dacos kölyökként. Hát imádom. Kissé oldalra döntöm a fejem, ahogy tanulmányozom, akár egy ragadóz madár a prédát, pedig tudjuk jól, hogy tőlem nem kell tartania, Cseppet sem. A közelébe sem megyek, hogy ne emlékezzenek a pórusaim.
- Dolgozni voltam ott, ahogy te is. - hangom nyugodt, talán túlságosan is, de minden haragja ellenére engem felvillanyoz a jelenléte, ez baj. Nem kéne, hogy megérintsen, hogy lelken simogasson. Mégis megteszi, összefut a nyál a számban, megreszketnek az ujjaim. Megérinteném, elsimogatnám a haragját, mely lobog, mint tábortű az éjszakában.
Nem mondhatom neki azt, hogy menekültem előle. Hogy megőrülök a közelébe. Nyilván tolhatom rá a terhet, hogy egy percre nem bírom elfelejteni. Hogyan tehetném, amikor egy kölyök és nekem amúgy is teljesen tilos. Az is, hogy gondoljak rá, miközben a kőkemény vágyam a kezemben lüktet. Mégis megtörténik.
Megreszket a szám. Anyukák? Egy ilyen fiatal fiút, miről beszélek igaz? Amikor én a csókjáról ábrándozom, nem vagyok jobb, sőt sokkal rosszabb, mert nem ez a rendeltetésszerű. Én beteg vagyok. Ő egy férfi és én is az vagyok. Egy kölyök, én pedig egy pap.
Állok az ajtónak háttal és a mozgását figyelem, feltérképezi az életem. Ismeri minden sorát, tudja hol jártam, azt is, mikkel találkoztam. Kemény vagyok, mint a kád széle, ennek ellenére pofon a haragja.
- Nem kötelező itt lenned, de örülök, hogy itt vagy. Még ha a lelkedben vihar tombol is. - a legjobb helyre jött, majd lenyugszik, elcsitul a vak düh. Remélem. Az ölelembe vonnám és haját túrnám, míg szavakat súgok, mesét mondok, mely gyógyír a sebekre, de nem tehetem, már elrontottam. Adtam valamit, ami nem lett volna szabad.
- Túl összetettnek látsz engem. Elhívtalak, mer azt szeretettem volna, hogy ott legyél, ahogy ide is azért hívtalak. Nem vagy mentség nekem. - miket nem hisz rólam? A hangom még mindig lassú, megfontolt, mintha éppen egy acsargó kutyát akarnék megfékezni, hogy ne essen nekem, nem állok messze a valóságtól. A lelke visszavonul a testébe, már nem beszélget velem, az energiái sötétek lesznek, kemények, visszaverődöm róla. Kizár, kiírt magából. Jól teszi, csak ne fájna ilyen nagyon.
Úgy pislog bele az életem részleteibe, mintha untatná, fárasztaná, pedig csak a harag tombol benne, de azt érzem, kisüti az áramköreimet. Fáj, hogy ennyire megbántottam. Nem érti a kis majom. Beleőrülök, akarom a többet, őt. Ő nem meleg, nekem pedig nem lehet, nem szabad így vágynom rá, így elköteleződni felé. Nem ért semmit. Havas Jon.
Felszalad a szemöldököm. Nos? Nos mi? Ja a gyónás. Komolyan gondolta hát.
- Természetesen mehetünk! - a szívem majd kiszakad a mellkasomból, megkattanok, úgy érinteném, ölelném, a kezeim emiatt vannak béklyóban a hátam mögött.
Dühe nekem csapódik, belém szúr, mint egy éles kés, kifut a levegő belőlem, kezdem érezni, hogy nagyon elrontottam.
- Ne legyél gyerekes, Nathaniel. - tekintete az enyémbe olvad, mélyen megbántott, sértette, haragvó. Joggal teszi. Érzem, hogy legszívesebben ordítana velem, ha lehet könnyítene a lelkén, velem azonban senki nem ordibál, ő sem teszi, de nem félek, hogy nem büntet meg. Ha csak a felét sejtené, mennyire fáj a bőr a hátamon, mennyi ütést osztottam ki magamnak, miatta. Mennyi imába foglaltam a nevét. Semmit nem bánok belőle. Meggyóntam a bűnöm a mindenható Istennek. Csak a vágyaim bűnösek, azok viszont meglehetősen. De arra még nekem sincsen tiltás, hogy ne gondolkodjak, ne álmodjak. Éreznem nem szabad, nem ilyesmit.
A szeretet hatalom, a szívemben hatalmas hely van számára. Neki külön kis sziget, melyet körbe vettem szögesdróttal, nehogy valaki belessen a falak mögé és kiszúrja milyen esendő vagyok é magam is.
Elfordítom a tekintetem róla, és az ajtóért nyúlok, kinyitom, majd előre engedem magam. Ki a folyosóra, mely valamitől mindig meleg, nem tudom, hogy mitől, mert a templomban már nincs fűtés ilyen későn, amúgy is az emberek lehelik be. Imádom ezeket a falakat, olyan meghitt forróság süt belőlük, nyáron meg hűvös, valami varázslat működik itt, nem véletlen sétálgatok hosszú órákon oda és vissza.
Magabiztos léptekkel, egyenes háttal, megemelt fejjel haladok előtte, hagyom, hogy kövessen, duzzogjon. Pap vagyok., én nem omlok össze,igaz?
- Édesanyád hogy van? Nagyon sokat segített nekem, hálás vagyok, hogy ennyire jó ember. - meg mert téged a világra hozott és ezzel a kísértésbe taszít engem.
A templom jótékony csendje jó előre megérkezik, ahogy belépek az oldal ajtón, jobbommal keresztet vetek. Nagyon gyér a világítás, de már nem vártunk senkit, sem én sem a társam. Alig pislákol egy- két lámpa, hogy azért tudjuk merre haladunk, bár a Monica's falai között nekem már csukott szemmel is megy.
Elönt a békesség, a mögöttem tornyosuló harag ellenére is. Megsebeztem, fizetek érte.
Egy pillanatra állok meg a kereszttel szemközt, lehajtom a fejem, erőt kérek.
Szememmel követem, merre jár, ha vár, hát határozott léptekkel lépek a gyóntató fülkéhez és semmit sem kérdezve bevonulok a helyemre.
Mennyit ülök itt...
A bársonnyal bevont szék ugyan jó puha, kényelmes, ellenben hideg. Mégis ráülök, behajtom az ajtót. Nyakamba akasztom a lila stólát, a bűnbánat színét hivatott sugározni. Elhúzom a kis ablak fedőjét, hogy csak a rács válasszon el tőle.
A kis szentem térdelni fog, itt mást nem tehet.
Keresztet vetek és kivárom, hogy mennyire jártas a hivatalos köszönésben, neki kell kezdeményeznie.
Kiugrik a szívem a helyéről, félek, hogy olyat fogok hallani, amit nem kéne, de ez a dolgom, amiatt vagyok, aki vagyok. Halkan lélegzek, csak nem hallja, hogy majdnem zihálok. Emiatt rettegtem kettesben maradni vele. Míg őt sérti, hogy hanyagoltam, nekem fáj, hogy hozzá kötődtem.
Valamiért azt gondolja, hogy nekem ez könnyű, hogy nem volt minden napom kínszenvedés. Én azt kérdezném meg, mit tett velem?
♮♮ Zene: Natural Blues
Vendég

Anonymous
Vendég

Recognize it! #2 Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Recognize it! #2   Recognize it! #2 EmptySzomb. Dec. 08, 2018 11:02 pm

A mosolynak most nem hiszek, a dühöm erősebb. Mélyebb ennél. Komolyan megsértett, pedig azt hittem hihetek neki, hogy komolyan szeret, hogy helyem van a szívében. Hogy érdeklem, kiváltok belőle VALAMIT. Hát az elmúlt két hétben faszán úgy tűnt, hogy csak valami beteg illúzióban éltem. Hogy azt hittem benne is hasonló dúl, mint bennem. És nem szeretem ha keresztül néznek rajtam. Most is beinvitál, készséges, a mosoly úgy látszik kelléke és szól mindenkinek. Figyelmeztetem magam, hogy ne vegyem hát személyemnek szólónak. Belépek a terébe, vágjunk akkor ennek az egésznek a közepébe. Hát meggyónom, amiért ide jöttem. Amiért ide kellett jönnöm. Hajtott hozzá, mert nem szokásom túl sokáig emésztgetni a mondanivalómat. Mindig a fene nagy őszinteségemet kérte, azt mondta ő elbír mindent. Jól van atyám, akkor lássuk valóban így van-e.
- Igen. - hangomból nem tudom kipréselni a dühöt én nem vagyok hideg alkat, ellenkezőleg. Sokkal forrongóbb természetem van, mint azt a leszarom külső vagy pillantás láttatni engedné. Régen nem voltam ilyen dühös senkire. Tehát meggyónom akkor ezt. A nem bűnömet. A bűnöm talán az, hogy hittem neki. Benne. Hogy tényleg jelentett valamit a múltkor. Olyan szinten csúsztam bele a kétségekbe, hogy meleg pornót kattintgattam a gépemen, hogy vajon más faszira is feláll-e, de semmi. Ellenben nőkre felállt. Szóval kicsit visszaráztam magam a világba. Mégis elmémbe kúszott az arca. Fülemben csendültek a sóhajai, az édes csókja. Ó, rá is álltam a gondolatra. Nem is egyszer. Újabb kétségek kezdtek gyötörni. És azt hittem a jótékonysági izé majd felém dobja a nagy megoldást. Felém dobta.
- Nem. Én nem dolgozni jöttem ide. Azért jöttem mert meghívott. Mert a segítségemet kérte. - emelem a mutatóujjam - És, a köszönésen túl az se érdekelte, hogy a világon vagyok. Ezt kihasználásnak hívják. - mondom kioktató hangnemben, mert hát ez az volt. Kihasználta, hogy eljöjjek én barom meg jöttem is. Anyámmal meg a sleppel együtt. Tudnám minek. Semmi haszna nem volt, nem éreztem jól magam, az összes mosoly amit aznap ejtettem mind protokoll volt. Anyám legalább lenyugodott, én meg poklot járok azóta is és nem mondhatom el senkinek. Illetőleg most meggyónom a papomnak a papot aki beférkőzött a fejembe. Jobb talán nem lesz tőle nekem, de neki sem.
Jelenlétemet otthagyom mint egy bélyeget mindenhol, vonalakat húzok a falakra, a képekre, összeborzolom a szoba kedélyeit. Olvadjon szét minden él, minden rend. Itt vagyok. Haragszom, meg vagyok sértve és bántva. Sosem hittem volna, hogy pont tőle fogom mindezt elszenvedni. Hogy pont ő lesz az, aki ilyen sebet ejt rajtam. És még mosolyog is. Meg megindokol. Hárít. Felhorkanok. - Képzelem mennyire örül neki. Mint egy foghúzásnak. - húzom el a szám - Vihar?! Atyám fogalma sincs mi tombol az én lelkemben. Fogalma sincs. - visszanyelem és nyelem és nyelem a haragomat ami készen áll arra, hogy beborítsa a szobát, őt  pedig elsodorja magával. Ismerem magam, a testemben élek, ha veszekedni akarok, akkor két végéről gyújtom meg azt a gyertyát mert égjen minden és mindenki. Legalábbis azokban a percekben. Ráordítanék, hogy hogy tehette ezt velem? Hogy használhatott ki ilyen szinten, hogy aztán félrerakva mellőzzön mint egy megunt, a gyereknek húsvétra adott nyulat? Szarja csak össze a kertet, valamikor jó lesz pörköltnek. A célját már megszolgálta. Ámen és jó étvágyat kívánunk. Na nem. Velem nem.
- Nem kell ártatlan szövegbe bújtatnia a tényeket. Még rosszabb ha nem keresek benne összetettséget. Akkor azt jelenti, hogy simán szart rám. - hah, ilyenkor olyan, mintha félig csücsörítenék, mert elgondolkodom, a számat is szoktam rágcsálni ha nagyon elmélyedek valamiben, most abba, hogy szeretnék buddhista szerzetes lenni és bele hümmögni magam a nirvánába. Ott legalább, a megvilágosodás után már nincs semmi, csak az édes nihil.  Szétnézek, és kedvem lenne az asztalt is olyanná varázsolni, mint amilyen a lelkem mostanában. Romos, szürke, borzasztó, gáz. Ezzel szemben itt minden rendezett. Minden arról árulkodik, hogy a tulajdonosa szereti a rendet és a fegyelmet. Hát alkalmazhatná akkor a varázskezeit rajtam. Mondjuk fejbe is lőhetne, akkor egy életre megoldaná a szenvedési problémáimat. Mondhatnám most is, hogy egyetlen jó okot mondjon amiért ne húzzak el és végérvényesen ne. Nem mondom. Gyónni jöttem. És meg fog hallgatni. Muszáj lesz neki.
- Nagyszerű. Akkor mutassa az utat kérem. - szavaim hidegek, mert csavarom kifelé belőlük a hőfokot, mégis kisóhajtom a kéremet, mert jól nevelt gyerek vagyok, és nem illik mellőzni bizonyos formulákat. Gyerekes. Én ne legyek gyerekes. Pff. Rávillan a tekintetem. Figyelmeztetőleg. Csínján azokkal a jelzőkkel drága atyám, mert ma nagyon nem vagyok vevő arra, ha még a két hét leszaromság után ilyenekkel dobálózol...
- Gyerekes. Nem találó kifejezés. - mormogom végül, lenyelve egyéb válogatott dolgokat, amik kedvükre szeretnének kifolyni a számon. Várakozón nézek rá, akár valami ragadozó, akinek mindegy, merre fog lépni az őzikéje, mert készen áll arra is, hogy kivárja a pillanatot, ha kell akkor órákig, de arra is, hogy most rögtön bevégezze azt, amit a természete diktál neki. Kinyitja az ajtót és előre megy. Követem és behúzom magam mögött. A zár kattanása visszhangzik a folyosón. Szuggerálom a tarkóját és esküszöm csak háromszor mérem végig. Harmincháromszor. Jahj, ne már, ennyire nem lehetek kicsinyes fasz..éppen haragszom és ilyenkor nincs helye az ilyeneknek. Nem, nem. Neem nem.
- Remekül. Biztos hálás lenne ha ezt hallhatná. - forgatom a szemem, hát most komolyan anyámról kell kérdeznie? Ja, hogy ha mondjuk felénk dugta volna az orrát az elmúlt hetekben, akkor tisztában lenne vele, hogy hogy van. Kibukva, mert éppen megint nem ért engem. Nem is kell. Csak Ő értsen. Ma neki kell végre megértenie, hogy amit csinált az fáj. Mondtam, hogy ne döntsön nélkülem, mert az nem fair. Egyáltalán nem. Beérünk a templom csendjébe, hirtelen azt se tudom merre kell fordulni, aztán meglátom. Szóval belépek a kis fülkébe és letérdelek. A csend rám szakad. Dolgozik bennem egy rakás fájó érzés, nagyon sok meg nem értés és a pia is, ami tolná kifelé a szavakat a számból.
- Oldozz fel atyám mert vétkeztem. - mondom ki a mondatot amit legalább ezer éve nem tettem meg. Olyan, mintha a bérmálkozásom legalábbis a múlt században lett volna. Pedig annyira régen nem volt még.  - Bűnös vagyok. - hát ennél meg kellene állni, mert szerintem nem vagyok és hát Isten házában meg hazudozni vétek, de mint mindennek az egyházban van egy forgatókönyve. - Álmodom. Hetek óta mindig ugyanazzal az arccal. Álmomban nem mond nemet, de mosolyog rám. A sóhajai minduntalan a fülemben csendülnek. Álmomban megcsókolom, és a csók ugyanolyan finom mint a valóságban. Nem tudom kiűzni a fejemből, nem tudom kiűzni magamból. Visszatér. Minden éjjel feláll a farkam ha rá gondolok, így ébredek. Ziláltan, kielégületlenül. Fájón és hiányolón. - felsóhajtok és megtámasztom államat a könyökömön azon az izén. - Bűnös vagyok mert hittem. Azt hittem tényleg fontos vagyok neki, hogy érdekli mi van velem. Hogy talán azért hívott meg egy eseményre, mert akarta a társaságomat. Kértem tőle, hogy ne zárjon ki, ne döntsön nélkülem. Hibáztam talán otthon, a négy fal között, amikor rá gondolva elélveztem a jelenlétében. De nem bánom, isteni volt, mert még éreztem az ízét, az orromban volt az illata is. - újabb sóhaj - Nem hittem, hogy nekem fájdalmat fog okozni. Én elhittem neki, hogy tényleg, hogy komolyan jelentek neki valamit. De amikor azt láttam, hogy mindenkivel ugyanolyan kedves, de hozzájuk van jó szava hozzám nincs..az megbántott. Azt hittem majd eljön, hogy mond valamit nekem. Nem tette. - lehajtom a fejem, egész bejön ez a térdelősdi már - Nem jött. Inni kezdtem, hogy kiűzzem a napjaimból, ha már az álmaimból nem sikerült. Nem jött, eltelt 14 nap és semmi. Felszedtem egy csajt az egyik szórakozóhelyen. Kedves volt. Buta, de lelkes. Megszeretgetett, simogatott és finoman szopott le, de a kielégülésem pusztán fizikai volt. Nem dolgozott benne éteri vágy. És ezt megismételtem még legalább három csajjal, lehet néggyel. Nem igazán érdekel. Az érdekel, aki hazudott nekem. Aki azt mondta, hogy fontos vagyok mégsem érdeklem. Akit elijesztettem a vágyammal vagy önmagammal. Aki... - beleverem a fejem a könyöklőbe - Hogy tehette ezt velem? Hogy verhetett így át? - hangomból kicsepeg a fájdalom, a megbántottság - Meg kellett volna mondania. Meg kellett volna, hogy ne jöjjek, hogy egyáltalán ne és többé ne. - beleremegek mindebbe, belé, a hiányába. Magamba. A vágyaimba. A sebzett egómba, a folyamat hiányt érző lelkembe. Elmorzsolok egy rohadt könnycseppet is, hát nem hiszem el. Nekem ez fáj. Nagyon fáj. És ő az egyetlen aki ezen tud fordítani. -Megbántott engem.
Vendég

Anonymous
Vendég

Recognize it! #2 Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Recognize it! #2   Recognize it! #2 EmptyHétf. Dec. 10, 2018 11:54 am

To: Nathaniel
Recognize it! #2
Haragja apró kis csengőket rejt el a szívem alatt, minduntalan felcsilingel, nekitámad a tudatomnak, ég bennem. Tudom, hogy megbántottam, nekem is vannak hibáim, de azt hiszem a legnagyobbat a csókkal követtem el. Tapasztaltabb kéne, hogy legyen, mint én, ezen a területen, ismerhetnél, hopp milyen az, amikor megbolondulsz valamitől és per valamiért, de az nem lehet a tiéd. Bár azt hiszem, hogy ő megkap mindent, ami kiszemel magának. Lehet ez az oka annak, hogy jómagam erősen a szívébe tapostam, mert tudja, hogy nem leszek a levadászott prédák tablóján.
Sajnos nem is azért, mert nem szeretnék, hanem, mert nem lehet.
Ő ezt a vágyat lehet nem is ismeri, ami bennem roppant jégtáblákat a szívemről, ami feloldja a belső szerveimet és lassanként őrülök bele.
Olyat adott nekem, amit nekem sosem lett volna szabad megtapasztalnom, hogy a hiánya ne vésődjön belém egy örök, puha életre.
Úgy temetkeztem az emlékébe, mint egy izgalmas könyvbe szokás, eleinte átrohansz rajta, mert tudni szeretnéd mi lesz a vége, aztán a polcra teszed. Amikor újat nyitsz, rájössz, nem vagy túl rajta, így újra előveszed, megint kiolvasod, sokkal lassabban haladsz, mert a végét már ismered, de mi van az apró részletekkel? Hiszen az ördög abban lakozik. Mégis neki veselkedsz, hagyod, hogy a elmédre vetítsen ábrázoló képeket, élményeket keltsen életre és ezzel téged húzzon át a valóság határán, egy olyan álomba, melyről sosem mernéd elhinni, hogy volt valóság, pedig volt.
Ő nekem ez a megunhatatlan képregény. Annyit gondolok kettőnkre, amit nem kéne hagyni a józan ész határain lebegve, Azzal nyugtatom magam, hogy elmúlt, túl vagyunk rajta, hogy amikor éjszaka arra kelek, hogy az illata belém vési a hiányát, akkor vissza kell aludnom, tudván, hogy neki ez nem ilyen fontos, nekem sem kéne. Kilopom ezeket a pereceket a napból. A vonton ülve, a misére várva, két gyónás között, melyeket szinte azonnal elfelejtek, ahogy a bűnbánó elhagyja a helyiséget. Nem mert nem érdekelnek, de lássuk be, nagyon eltérő dolgokat nem hallgatok meg nap mint nap.
Fáj a hiánya, nincs rá jobb szó, pedig nem is az enyém, 10-15 percet ha eltöltöttünk bűnben fürödve és ő végtelen könyv lapjait csapta fel bennem, melyre mostantól írhatom az álomképeket és elveszhetek bennük, hogy sajgó fájással szakadjon rám a valóság.
Kihasználtam volna őt?
Lesütöm a szemem, szégyen nyila hatol a szívembe, nem akartam. Ha valaki nem akarta őt, sem senki mást kihasználni, na az én vagyok. Fáj a haragja, megsért, sóval hinti be a sebeimet, de megérdemlem. Ez vagyok én, a bűnbak, akinek a vállára ráfér a fakereszt, de ki vagyok én,  hogy Isten gyermekéhez mérjem földi kilétem?
Megérint dolgokat az irodában, teszi a lelkemben is, nem szólok bele, tegye, nem baj, hogy itt hagyja sötét energiáit, nem baj, hogy büntet, nem baj, hogy haragszik, az a baj, ha nem teszi, ha ugyanúgy vágyik, mint én, annál sokkal nyerőbb, ha morcos, mint egy ovis.
Tudja vajon, hogy mennyire tökéletes? Így kell éreznie és meri, teszi, megéli a percet, a pillanatot, amint én sosem mertem. Irigylem őt, nem azért, hogy élhet így, hanem, mert tud dühös lenni, tud haragudni.
Sért a bizalmatlansága, fáj, hogy azt hiszi én készakarva bántom őt. Az eszébe sem jut, hogy nekem milyen nehéz? Pedig az. Nem akarom magam ő elé emelni, nem is tudnám.
Nem baj, hogy haragszik, nem baj, hogy dühös, hiszen mind emberi érzelem, és ki tudja adni magából, ha nekem, hát a legjobb helyre jött.
Mégis megsért minden szó, nem a szó szoros értelmében, hanem mint éles pengével az apró vágott seb.
Biccentek, jótékony csendbe burkolódzom, nem fogok vele veszekedni, ha emiatt jött, mégsem jó helyen jár. Nem fogok neki vitaalapot adni, míg forrong benne a kölyök haragja.
Sötét hullámokban csapódik nekem a mérhetetlen düh, ami kirobban belőle. Olyan veszélyt súg a bőrömre, mely menekülésre késztetne, de tudom, hogy valójában nem bántana, csak a harag készteti erre. A harag, amit azzal lobbantottam tűzzé, hogy elkerültem őt.
Mégsem mondhatom meg neki, hogy muszáj volt, mert a konok szájáról álmodtam, a puha érintéséről, arról, ahogy az ablakban látom a testét vonaglani az ágyon és már-már megbántam, hogy nem ültem le az ágya szélére, csak nézni, érinteni. Hogyan mondhatnám el neki, hogy én, aki megvédeném álmait, én, aki a szó hírnöke vagyok, én is a vesztéről álmodom? Hogyan mondjam el neki, hogy a legvadabb ellenség a sövény mögött lapul, melyről azt hiszi, megóvja? Hogyan mondjam el neki, hogy én is a lelkére szomjazom?
Nem tehetem meg, ezt meg kéne, hogy értse, de nem baj, hogy nem teszi.
Sosem szartam rá, sosem felejtettem el, voltak szabad pillanataim, azt nem hazudom.
Egyenes tartással vezetem végül a gyóntató fülkéhez, rettegek, hogy mit fogok hallani. Összezsugorodik a szívem, mint egy szottyadt mazsola. Ha az édesanya is keserű lenne, ha hallaná, lehet nekem sem kéne. Szólni kéne a kollégámnak, hogy gyóntassa le ő, én pedig beülnék a megengedett kád vízbe és belefulladnék a lelkiismeret furdalásba.
Újabb bólintás, jól van, nem beszélgetünk a családjáról.
Mélyről zúg bennem a tudni nem akarás, félek nem követi a főbb pontokat, nem lesz rövid, nem fogja pontokba szedni és megbánni sem fogja, amit most jutalmul kapok. Nem kétlem, hogy megbüntet, joggal.
Elhelyezkedem a hideg fülkében, hallom, ahogy letérdel, elhúzom a kis ablakot.  Keresztet vetek, kezembe morzsolom a füzérem, kapaszkodom belé. Mivel a köszönést elmulasztja, nem ragaszkodom én sem a formulához. Nem biztatom rá, hogy beszéljen, hallgatom, és ezt tudja jól.
Én is lehetnék a túloldalon, voltam is. Bűnös… ki nem?
Szavai belém folynak, bárkiről beszél kicsit irigylem. Valaki, akire így vágyik, az egy szerencsés ember.
A farkam szóra, felhörrenek. Ne már. Isten házában, vigyázzunk a szánkra. Mégsem szólok rá, neheze lélegzem, elönt a féltékenység vöröslő köde, ezt el kéne titkolnom, örökké. Mégis izgatottan összerándul a gyomrom a folytatástól. Elélveztem a jelenlétébe… Jó ég, mit nem mond ez a fiú? Hevesen kalimpál a szívem, mintha kifelé törekedne. Nathanielből ömlik a fájdalom, átszivárog hozzám, fojtogatni kezd.
Szavaira felnyögök, talán kérném, hogy ne folytassa, mert amiről beszél, az képekben jelenik meg előttem, felbugyog bennem a rút vágyás. Nem lehet, nem teheti ezt velem.
Rámarkolok a combomra, védekeznék, elmondanám, hogy én is álmodok róla, hogy gondolok rá, hogy muszáj mással is kedvesnek lennem, nekem ez lélekből jön, zsigerből, én imádom az embereket, Az Isten csodáit, de nekem ő különleges. Azért kerültem, mert belefulladtam a jelenlétébe, mert folyton a szája járt a fejembe, hogy újra csókolnám. Nem, nem gondolhatok erre. Nem, nem, nem!
Lehunyom a szemem, hagyom, hogy átjárjon a csalódottsága, a fájdalma, a lábujjaimig hatol belém, érzem, ahogy szétterül bennem, és rettentően fáj. Úgy szeretném feltépni az ajtót és magam mellé ültetni, hogy válaszolhassak a szavaira.
Hátradőlök a széken, megroggyannak a vállaim, apróra morzsolódik a gyomrom. Egy csajt… Jól van, így kell lennie, de akkor mitől szúr a szívem? Alig jut el a tudatomig, hogy kielégülésről beszél, a testéről, mert az őrült féltés kavarog bennem. Mély levegőt veszek, le kell higgadnom.
Hallgatom őt, a félelmét, hogy nem fontos, nem egyedi, nem számít, nem különleges, és hirtelen rájövök, hogy nem nekem szól, a ténynek, hogy valakinél első volt. Hajtja a vágy, hogy kiolvadjon a tömegből és ezzel árultam el őt, hogy nem hagytam őt a dobogó legfelső fokán. Ó dehogynem. Azonban talán ez érint meg a legjobban, egyszersmind meg is nyugtat. Neki nem Én hiányzom, valaki, aki szereti, és ez lehetnék én is.
Tény, hogy elijesztette, nem maga miatt, hanem magam miatt. Rányalok kiszáradt számra, pedig nem is én beszélek. Reszketnek az ajkaim, hogy választ formáljak, de nekem most a csönd a jutalmam.
Nem hazudtam neki, sosem hazudnék, sem neki, sem másnak, de az magyarázkodik, akinek a háza ég. Ha lesz alkalmam elmondom neki, hogy rosszul látja. Talán teljesen őszinte leszek hozzá, nem hallgatok el semmit.
Muszáj volt egyedül döntenem, mert meg kell őt óvnom egy csalódástól, de már látom megtehettem volna a teljes elszakadás nélkül is.
Drága gyermek, nem akartam bántani őt, a legjobb szándékom ért így célba, De tudjuk, hogy  mi van vele kikövezve.
Koppan a feje, előre nyúlok, meg nem állíthatom.
- Nem hazudhatok neked. Ha azt mondom, ne gyere, nem várlak, az hazugság lett volna. – olyan halk vagyok, lehet nem érti minden szavam, de neki szól, hozzá cseng.
Tulajdonképpen nem gyón, nem oldozhatom fel, nem adhatok neki békét, nincs mire. Kiszanálta a gyóntatófülke csendjét, hogy beolvasson nekem.
- Folytatod? – tudom, hogy van még mit, nem félek, hogy nem csap belém még egyszer az ostorral. Azonban igaza van. Ha nem folytatja, elhagyjuk a fülkét és váltunk pár szót, ami minket érint. Őszintének kell lennem hozzá, akkor is, ha illatával az orromban csak a csókjára tudok gondolni.
Feszülnek az izmok a combomban, forró levegőt lélegzek a hidegben, vékony ködöt formálja.
Szeretném átölelni a fülébe súgni, hogy nem rontott el semmit, én vagyok a gyáva.
♮♮ Zene: Natural Blues♮♮
Vendég

Anonymous
Vendég

Recognize it! #2 Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Recognize it! #2   Recognize it! #2 EmptyKedd Dec. 11, 2018 7:37 pm

Nem értem miért kérdez anyámról, mit számít most mindez. Én vagyok itt és szerintem minden joggal felvértezve. Hiszen nem méltatott a legcsekélyebb figyelmére sem. Pedig én mást hittem. Jelentést, érzést, hogy érez olyasmit mint én, hogy elmondhatom neki és majd lesz egy megoldásunk, lesz valami, ami lenyugtatja a lelkem és jelenlétének súlyosságát megédesíti a gondolataimban.
Válaszaim nem lettek, helyette egy nap, aminek a végére már olyan szinten ettem az ideget, hogy alig bírtam kijönni az első kocsmából utána. Lógott rajtam a hülye ingem, legalább kétféle piával biztos leöntöttem. Hisztis voltam és megbántott. Kerestem a vigaszt, a feledést. Megtaláltam egy csaj lábai között. Átmenetileg. A fizikai kielégülés hajszolása nekem óriási jelentőséggel bír, lévén leginkább az érintéssel operálok, nem a nagy monológokkal. Ma mégis gyónni jöttem. A mosolya, a kedves hangja, az illata pedig megingat benne. Talán el kellene innen mennem, elvolt ő nélkülem az elmúlt két hétben is, látszólag remekül. És ez az öröm, ez a mosoly amit hihetnék, hogy csak az enyém és megetethetném végre a nyomorult lelkemmel, ugyanúgy szólt másoknak is azon a napon. Mindenkinek. Férfinak, nőnek, idősnek, fiatalnak. Ő mindenkit szeret, az ő szívébe mindenkinek van helye. Az enyémben nincs, én mást adok nekik. A barátságom, a farkam, nem egy esetben a pénzem. Kinek mi kell. Mégis visszakanyarodtam hozzá, eljöttem mert kellett. Mert ugyan rajtam aztán Isten nem fog segíteni, de neki hallania kell azt ami bennem van. Hogy mennyire élénken él bennem annak a délutánnak minden pillanata. Akkor is, ha ő talán az egészről nem is akar tudomást venni. ÉN igen és mindennél jobban. Sokkal-sokkal jobb lenne ha most beléptemkor egyszerűen megölelt volna és letagadna mindent amit én vádpontként hozok fel. Persze ne azzal a szöveggel, hogy neki ezt nem szabad mert azt nem kívánom hallani. Hanem ismerje el, hogy hiányoztam neki, hogy a múltkor igenis elbaszta a viselkedésével. Azzal, hogy nem figyelt rám. Mondja el, hogy egyébként nem akart megbántani. Na valami ilyesmi azt hiszem nyújthatna pillanatnyi megelégedést. És talán megállítana abban, hogy válaszok nélkül bolyongjak a saját mindennapjaimban. Mondjuk talán hallani viszont nem akarná, hogy amikor űzöm őt az álmaimban és magamhoz nyúlok, sokkal elemibb végszavam van, mintha lezavarok egy személytelen dugást valahol egy olyannal, aki ráadásul annyira se érdekel, hogy megjegyezzem a nevét. Nem vagyok meleg, ez biztos, de ő mégis az eszemben jár. Talán mert tiszta, mert annyira jó, hogy az már-már nem is erre a világra való. A sors fintora, hogy nekem mégis ez a tisztaság kell, mégis őutána vágyom. És nem tudom erre mi a gyógyír. Vagyis azért megvannak a magam sejtései, de arra maga mondta a múltkor, hogy lehetetlen. Erre is szeretnék rájönni, megint. Hogy azt, amit a múltkor átéltünk együtt, az egyszeri volt és az újdonság varázsa fűszerezte olyanná, vagy ez mindig így lesz ha a közelébe enged. Ha megint megérzem rajta a vágyat és az elutasítás sziklafalát?
Letérdelek, nem mormolok imát. Helyette mesélek a templom csendjében. Csoda, hogy nem hallom még a zajokat, hogy lepotyognak a feszületek, felborulnak a gyertyatartók. Tehát nem vagyok bűnös és ez nem bűn! Nem megmondtam? A templom nem állt neki felgyulladni, ahogy én sem. Én nem szégyellem, hogy élveztem a csókját ámbár tudom, hogy soha senki nem tudhat róla. Nem miattam. Miatta. Sosem bántanám ilyesmivel. Ő a titkom, a legféltettebb. Az is fog maradni. Ezt nem kellett külön megígérnem. Bezzeg azt megmondta, hogy többé nem fordulhat elő. Érdekes. Vagy bízik, vagy csupán nem az járt a fejében. Tudom, hogy látott az ablakból. Vajon mindent? Látta, hogy felé néztem közben? Sejtette mennyire miatta van az egész? A keménységem, a lüktető akarásom?
- De maga nem is engem vár. Ha most anyám jött volna, ugyanilyen mosollyal fogadta volna. - tudom, a hangom is egy duzzogós faszfejé, de hát ha ezt érzem..most ne mondjam ki neki? - Azért vár, mert mindenkit vár. Mindenkit szívesen fogad. De nekem nem ez kell, nekem ez kevés! - felfénylik hangomban az indulat. Mindjárt rá is parancsolok itt, hogy ugyan szeressen már jobban, mélyebben, erősebben mert nem érzem eléggé itt a fal túloldalán. Meg úgy a hétköznapokban sem. Sőt, egyáltalán nem. Azóta nem, hogy kilépett az ajtónkon.
- Aznap amikor nem vett rólam tudomást. Nem mentem haza. És utána két napig. Nem igazán voltam magamnál. Féltem ide jönni, féltem a szemébe nézni, mert maga talán még nem, de én már tudom, hogy az ott nálam, nem azért volt mert éppen unatkoztam. Azért történt mert kívántam. Akartam. És azt akartam, hogy egyetlen legyek. Mit gondol ezek után, hogy esett, hogy még egy csövest is előbb ölelt volna meg mint engem?? - megmarkolom azt a könyöklőt, legszívesebben a helyéről is leszakítanám a faszba és azzal ütném szét ezt a falat ami közöttünk van. De mire mennék vele? Semmire.
- Tudtam, hogy túlmentem egy határvonalon, de magának szólt. Magáért volt. És egyetlen csaj se okozott nekem olyan merevedést mint maga akkor délután. - íí hát ezt lehet nem akarja hallani, de hát már mindegy. Ittam is és azt is akarom, hogy ne csak a csókom ne felejtse hanem a szavaimat sem. - Megcsókoltam egy haveromat. Csak úgy. Kíváncsiságból.Nem éreztem semmit. Nem akartam többet, sőt folytatást sem. Mondja ez miért van így? - teszem fel a találós kérdésemet ami így is hangozhatna, hogy mi az, felkel heteró, lefekszik heteró, nőket dug de ha őt meglátja átlényegül? Hah erre nem tud válaszolni. Senki sem tud. Én sem tudok.
- Maga nem? Nem érzett semmit? Pillanatig sem? - azóta, hogy ott hagyott a kis célzásaival? Azt hiszi elfelejtem amit hallok? Ó, nem. Dehogy felejtek én el ilyeneket. De mi van azóta? SEmmi? Beletemetkezett a hitébe, magához ölelte a Bibliát engem meg kiűzött ebből a dimenzióból, hogy létezzem csak továbbra is a kölyök testében aki pár éve voltam? Aki nagy szemekkel nézett rá és hallgatta mit mesél? Nah hát az is megvolt, de ma már más idők járnak.
- Nem félek, de bekattanok. Űzök valakit, aki nem foglalkozik velem. Hiányolok valakit, akinek én nem hiányzom. Nem, ne mondja, hogy hiányzom mert ennyi erővel a fél város hiányzik, mert a nyájába tartozik! - megelőzöm, ezt így nem tudom már neki elhinni olyan könnyedén. Hisz azt mondta mindig fog várni. Nos ennek adjunk egy LEHET címszót, de hát anyámat is várja. Ő a jó ember, a szentasszony vagy mi. Én bántom is eleget a viselkedésemmel. Meglehet többet kellene idejárnia.
- Őszintén, eszébe jutottam egyáltalán? Gondolt arra a csókra? - nagyon is nyílegyenesek a kérdéseim, elvileg én gyónok, de teheti ő is. Nate atya. Nem akarok a papja lenni, de a fül aki meghallgatja annál is jobban. Kérem hát, kérem rá magamban, hogy tegye meg. - Miért nem szólt hozzám aznap? Miért kellett így viselkednie? - piszkálni kezdem a rácsot, mintha így meg tudnám érinteni őt, pedig nem tudom. Ez a fal ott van közöttünk. És nem csak a mostani valóságunkban. Közénk tényleg a hit építkezett toronymagasra. Nem akarom lerombolni. Elvenni tőle. Nem, tényleg nem. Csak...megkerülni. A múltkor közel engedett és olyan jó volt. - Áh, nem megy ez nekem. - felállok térdről - Nem tudom mit kell mondani... - felsóhajtok, nehezen - Még ezt is elbaszom, nem igaz?
Vendég

Anonymous
Vendég

Recognize it! #2 Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Recognize it! #2   Recognize it! #2 EmptySzer. Dec. 12, 2018 4:51 pm

To: Nathaniel
Recognize it! #2
Összetör minden szava, én nem akarom őt bántani, ha valakit nem, hát az valóban Ő. Különleges nekem minden szempontból, hiszen a szívembe lopta magát, az elmémre rajzolta emlékét mindannak, amit nekem adott s amit én adtam neki.
Megbüntettem, nem akarva, de megtettem. Most érzem a súlyát annak, hogy mennyire, azzal, hogy elmondja, idevágja, gyónás kereten beül, mert tudja, hogy végig hallgatom. Sajnálom, hogy falat emelet közénk, miközben felsorolja a vétkeimet. Egyszemélyes ítélő osztag, én pedig lehajtott fejjel hallgatom. Nem látja elgyötört arcom, nem hallja a szívem vad kalimpálást, halk nyögésimet, ahogy a fájdalmát belém mártja, mint egy éles pengéjű kést. Örökre rám nyomja a jelzőt, hogy kegyetlen vagyok, voltam velem. Tudtam, hogy megsebzem, de nem hittem, hogy ennyire, nem vagyok jó emberismerő, őt példának okáért egészen félre értelmeztem. Végig hittem benne, hogy játék vagyok, próbatétel önmagam számára és azt hittem kettőnk közül én sérültem jobban, mert leástunk a hitem mélyére, megkérdőjeleztük a hűségemet Isten felé. Próbatétel elé lettem állítva, elbuktam, magammal rántottam odaátra ezt a gyönyörű gyermeket, kinek a szíve most ezer darabban, de lehet csak az egoja. Azonban ki vagyok én, hogy bármiben is megtörjem?
Remeg a szám, hogy szavakat formáljak, elmondhassam neki, nem ezt akartam. Könnyebbnek tűnt nekem elkerülni őt. Közben pedig folyamatosan rettegtem, hogy nem jelentek neki semmit, én pedig estéről estére előhívtam a csókja emlékét, ajkának puha, de határozott érintését, és nem egyszer markoltam szűkölő vágyam közben.
Ha ismerne, tudná, hogy nem akarok ártani, nekem nem hivatásom bárkinek leckét adni.  Adtunk egymásnak valamit, amiről voltam olyan gőgös, hogy csak én hittem el, hogy fontos lehet, nekem. Az valóban nem fordult meg a fejemben, hogy ilyen űrt hagyok a csodálatos lelkében.
Édes, drága gyermek.
Nathaniel, ne csináld ezt velem.
Szégyen fut szerte az ereimben és reszketést von a testemre.
Én vagyok neki kevés. Szeretném elmondani, hogy én nem tudok neki egyedüli lenni, illetve Ő nem nekem. Nem különleges nem tud lenni, az egyetlen nem lehet, az én szívem nem erre van teremtve, hanem a világ befogadására. Én drágám. Minden szava belém mar, akár a veszett kutya.
Téved, nem mindenkinek örülök szívből, engem is van, aki fáraszt, van, aki felhúz és van, akivel nem szeretek beszélgetni. Én sem vagyok szent.
Tudom, hogy kevés neki, mert neki minden kell, a több, a legtöbb. Nem adhatom neki.
Belém fagy a levegő, beszívni sem merem, hogy aztán ne legyen mit kifújni, de leáll a szívem egy hosszú pillanatra, hogy aztán mellkason verjen. Azért történt mert kívántam. Akartam.
Felgyorsul a légzésem, a hideg leszalad a hátamon, mint egy apró gyöngyszem. Válaszolni akarok, most, de nem lehet, hagyom, hogy elém borítsa lelkének szennyesét, had válogassam ki a sajátomat belőle.
Megrándul a szemöldököm. Egyetlen volt, és az is lesz, abban az értelemben mindenképpen, hogy nem vágyom másra, nem csókoltam meg mást, és nem is szeretnék. Ami azt illeti sajnos őt nagyon is.
Úgy szerettem volna magamhoz vonni, ujjaim végig futtatni a nyakán, le a karjára, hogy az ölelésembe vonjam, magamhoz édesgessem, de nem mertem. Rettegtem, hogy félre ért, hogy azt mondja tévedés volt, de attól is, hogy hasonlót vall, mint most. Mindkettő túl rémisztő, túl intenzív.
- Nathaniel. – elsúgom a nevét, mintegy vészszót, egy menekülő útvonalat, ne mondjon nekem ilyeneket, ne beszéljen merevedésről, megőrülök helyben. A testem emlékszik még az érintésére, a csókjára, azonnal megidézem magamba, bizsereg a bőröm, megmoccanok, aztán lemerevedek.
Hogy mi? Semmi baj, megcsókolt egy másik férfit, semmi baj. Nyugalom. Mégis átcsap a légzésem sietősbe, hogy jusson elég levegő a tüdőmbe, mely most merőben összeomlik.
Nem élvezte. Akkor ez az én privilégiumom? Én nem csókoltam meg senkit, pedig akadna férfi és nő egyaránt, akivel megtehetném, de nekem eszembe sem jutott, hogy leteszteljem magam.
- Dehogynem. – olyan szelíd a hangom, engem lep meg. Könyörgő, hogy hagyja abba, ne zúdítson többet rám, mert összeomlok a súlyok alatt. meghasad a szívem, összetörik, megbolondulok.
Hogyne éreztem volna? Minden porcikámban csak őt éreztem, láttam magam előtt a testét, hallottam a hangját, érinteni, simogatni, csókolni vágytam és ettől halálosan megrémültem.
Előredőlök a széken, a füzért a reverenda zsebébe ejtem, ma már nem lesz rá szükségem, vagyis itt nem lesz. A fájdalom utat tör bennem, nem ért semmit.
Hátamon feszül a bőr, fájdalommal csap le rám, olyannal, amit magamnak okoztam. Akarva. Kevésnek érzem.
Vallomása túl szép, túl egyedi, nem nekem való, nem az én fülemnek kéne, hogy szóljon. Nem bírok válaszolni, nem megy. Képtelen vagyok szavakká formálni a bennem tomboló vad vihart, mert félek, olyat mondok, amit nem kéne. Ami nem való neki, sem nekem, nem mondhatom ki, de nem is hazudhatok neki. Édes gyermek, hova süllyed?
Tudom, hogy válaszokat akar, de nekem nem megy, itt nem megy. Nem bírom a csókunkat szavakkal elismerni, nem mondhatom ki, hiába, hogy Isten mindenhol és mindent lát, mégsem lehet.
Összeomlik a világ bennem, megint. Darabjaira esik és a boldogtalanság szaga belengi az erőteret, ami belőle sugárzik, a fűszeres illa alkohollal keveredik.
Feláll, én pedig azonnal felszökkenek, hogy elhagyjuk a fülkét. Előtte lépek ki, a lábaim reszketnek.
- Beszélgessünk! – nem kérem, nem adok lehetőséget nemet mondani, utasítok. Sietős léptekkel indulok meg előtte, tudom, hogy követni fog.
Futok ki a világból, szaladok. Előle, képletesen és nem is. Kilépek a templomból hátrafelé a lakásom felé, ami egy nappali, egy hálófülke, egy fürdőszoba összetétele, és egy apró konyha, de nem szoktam főzni. Engem itt nagyon jól tartanak, ha főznék, sem tudnám megenni az összes kaját.
Innom kell, ezt nem tagadhatom le.
Áthaladok a folyosón, zúg a fejem, majd a lakásomban előre engedem a nappaliba.
A berendezése nem túl cikornyás. Egy kanapé, egy fotel, egy könyvespolc, szőnyeg a padlón, kereszt a falon, régimódi kandalló előtte. Jobbra wc, tovább fürdő, balra konyha, szembe pedig a hálóm, melynek az ajtaja csukva van.
A kanapé és a fotel között egy faragott fa dohányzóasztal, de én nem dohányzom, sosem próbáltam, nem is hiányolom. Felkattintom a lámpákat, magunkra csukom az ajtót.
- Innál valamit? Csak üdítőm van. – mielőtt azt hiszi, leitatnám. Nehezen csöpögtetek a hangomba nyugalmat. Már itt látni őt is nagyon kettős érzés, kiszakad a szívem. Hiba volt őt ide hoznom, már tudom, ahogy szemlélem az alakját. Idegen itt, mégis riasztóan ismerős.
A konyhába sietek, hozok inni neki is, akkor is ha nem kér. Én a konyhában lopok időt magamnak, mielőtt visszatérek hozzá. Hellyel kínálom, letelepszem a kanapé szélére, ránézésre úgy érezheti, mintha idegen lennék a saját otthonomban, a számat rágom, azok szoktak így tenni, akik nagyon megrágják a mondandójukat, én is ezt teszem.
- Nem akarok neked hazudni, nem kenyerem, sem a mentegetőzés, de az sem, hogy félre vezesselek. Nem, mint pap szeretnék veled beszélni, hanem mint a férfi egy másikkal. – mégsem fogom tudni elengedni, hogy vagyok, aki vagyok.
- Kerültelek, mert attól rettegtem, hogy minden mozdulattal elárullak, téged. Minden egyes pillanatban a közeledben szerettem volna lenni, nehezen bújtam mások mögé, de azt éreztem, hogy így helyes. Félre szerettelek volna vonni, de folyton az járt a fejemben, ami köztünk történt. – ideges vagyok, előbb rá, majd magamra mutatok. Köztünk, ami történt, a csók és a rengeteg minden más, amiről már látom, hogy van fogalma.
- Én sem értem, hogy mi történt Nathaniel, nekem sokkal nehezebb ez, mint hinnéd hogy a gondolataim folyton köréd kanyarodnak vissza, mintha minden út hozzád vezetne, a Rómám lettél, s ez veszélyes nagyon. – tekintetem igyekszem az övébe fúrni, hogy érezze a lelkemből beszélek, nem kertelek, nem körítek, megérdemli az igazságot.
- Eleinte azt hittem, hazajövök, kimoslak magamból, mint egy foltot, ami beszennyezi a tisztaságot, ami megtöri a képet. Viszonylag hamar rájöttem, hogy nem fog menni, így abban bíztam, ha eltávolodom, majd a gondolataim sem lopakodnak mindig vissza hozzád, ez sem jött össze. Ciki, mi? – megrázom a fejem, a kezemre pillantok, a benne tartott üres pohárra.
Tőlük hazafele gyalog jöttem, két és fél óra volt, de kellett, hogy szellőztessem a gondolataimat. Helyette ábrándoztam.
- Rettentően vártalak, minden porcikám sajog a hiányodtól és ez sok, nekem nem szabad így kötődnöm, de megtörtént. Azt azonban egy percig nem hittem, hogy te nőkbe fojtod a bánatod, hiszen eleddig tetted, csak talán nem a haragod, az elutasítást pótoltad velük. Az pedig, hogy férfiakkal próbálkozol, jelzi, hogy el vagy veszve te magad is. Nem hagyhatlak hát magadra, mert én megbirkózom vele, de neked tartozom vele, hogy elmondom, mi jár az én fejemben. – 5 ujjal fésülök a hajamba. Hogyan mondjam el, hogy megértse?
- Azonban azt meg kell értened, hogy nekem ez nem megy, én nem bírok ennyire vágyni valakire, hogyan is fogalmaztál? Űzök valakit? Ez volt igaz? – újabb mély levegő, ujjam babrál a pohárral, már nem tudok úgy rá nézni, hogy ne vetítsen az agyam egy másik képet, ahogy… nem. Most nem!
- Beburkolóztam az emlékedbe, magamra öltöttem, ahogy más a téli kabátot, melegedtem benne, és bevallom, nem hittem, hogy így szenvedsz, ha tudom, talán akkor sem teszem máshogy, de meg kell, érts engem is egy kicsit. Muszáj. – újra felé pillantok, könyörög a hangom, hogy adjon menekülő útvonalat, azonban ismerem őt, minden szavam olaj a tűzre, csak felhergelem vele, de jövök neki az igazsággal.
- Én nem értem mi történik. Én sosem kívántam meg így senkit, engem előtted senki nem csókolt meg, soha senki ajka után nem vágytam még haragvó akarással. Félek Nathaniel, életemben először zsigerből félek, hogy mit teszek. Mert hiába nézzük a férfit és férfit, ami még nehezebbé teszi, hiszen a világ ellen való, de én vagyok, aki vagyok, nekem ez a mindenem. A reverendám az életem, nem lehetek hűtlen hozzá, pedig minden egyes gyarló gondolattal azt teszem. És ha a közeledben vagyok, ugyanazt a zúgást hallom a szavaim hátterében, megy a fejemben. - a halántékomra koppintok a mutatóujjammal. Odabent megy a gonosz zúgás -  és ezt nem lehet. Nem érted igaz? Én nem lehetek a pajtásod. Én nem lehetek a teszted, én nem lehetek a vágyad tárgya. Mit tehetnék, hogy kicsit letisztuljon benned? Hogyan érhetem el, hogy irtsd ki magadból és közben ne sérülj meg? Mond meg, mit adhatok neked, amivel megérted végre, hogy nekem, neked, nekünk nem szabad ezt? – minden kérdésem komoly és tudom, hogy gusztustalan vagyok, mert ráöntöm, de ő is tette rám, azt kérte ne zárjam ki, hát nem teszem többé, ringbe drága, küzdjünk meg azzal, ami történik. Harcoljunk meg a mumusokkal és küldjük őket a sötétbe örökre. Mert nem kárhozhatok el. Kell, hogy értsen.
A poharat a dohányzóasztalra ejtem reszkető ujjaim közül, várakozva pillantok felé. Lássa meg az embert, vegye észre a papot, értse meg, hogy nekem ez nem halloweeni jelmez, ez a valóság, ez vagyok én.
- Túl fontos vagy nekem, hogy az ösztönök miatt elveszítselek. – újabb vallomás, tegye csak fel a polcra, lassan érezze meg, hogy le fog szakadni.
Annyira igyekszem nyugodt maradni, hogy legalább nem hadarok, de nem baj, hogy látja, kivagyok, mint a kakukkos óra.
♮♮ Zene: Natural Blues♮♮
Vendég

Anonymous
Vendég

Recognize it! #2 Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Recognize it! #2   Recognize it! #2 EmptyCsüt. Dec. 13, 2018 8:40 pm

Néha kaphatnék egy stoptáblát, vagy valami fejbeverést azt illetően, hogy mikor kellene befognom a számat és nem ráborítani mindent a hallgatómra. Vele sem tehetném meg, hogy ennyi mindent rázúdítok és tán más körülmények között nem is tenném meg soha, mert egyrészt nem érdemelné másrészt pedig nem biztos, hogy van ennek értelme. Sajnálom, hogy ilyen vagyok most vele, hogy szavaim ennyire kíméletlenek, ennyire erős az igazságom, de nem tudom visszafogni. Haragszom rá, mérhetetlenül haragszom rá. Pontosabban inkább sértett vagyok, mert így jártam, hogy pont tőle kellett megtapasztalnom azt, hogy milyen amikor mellőz. Pedig neki nem kellene. Pont neki nem. És tessék mégis itt tartunk, hogy támadom, bántom, a bőrébe, a tudatába fecskendezem az igazságaimat. Hogy mit éltem meg, hogyan éltem meg és mit szeretnék. Vagy talán azt pont nem. Elmondok neki olyanokat is, melyeket egyáltalán nem kellene hallania. De nem bírom befogni, egyszerűen nem. Mert benne van az álmaimban, a fejemben, a lelkemben és képtelen vagyok onnan kiűzni őt. Álomképként kergetem minduntalan, gyöngyházfényű kis szegletet építettem ki neki, de ő nem akart a részese lenni. Nem akart velem beszélni, sem rám nézni. Én meg még a múltkor ostoba mód még arra is megkértem, hogy nézze végig amit csinálok. Hogy csókoljon közben.
Megint kimondja a nevem és ez ellen kellene valamiféle vértet beszereznem. Talán ez egy jelzés, hogy kussoljak már el és ne toljam rá ezt a sok mindent úgysem tud ezekkel mit kezdeni, lévén meg is mondta akkor is, hogy neki ezt nem lehet, ez lehetetlen érzés, lehetetlen kérés.
- Ki kell mondanom, mert ha most nem teszem meg akkor soha nem fogom.. - ismerem már magam ennyire, most ilyen a pillanatom, talán majd holnap reggel megátkozom magam és mindenki mást is azért, amiért egyáltalán ide merészeltem jönni és tönkretenni az estéjét a precízen rendezett kis lakásában. Én azonban mindig a mostban élek. Nem a jövőben, mert akkor soha nem tennék semmit, csak mindent átgondolnék kétszer háromszor négyszer és végül benneragadnék a szürke semmittevésben. Ezért most mondom, ráadásképp kérdezem is. Olyan dologról, amiről neki itt talán beszélnie sem lenne szabad. Mégis teszem, nem tudom befogni. Dehogynem...felsóhajtok, mintha most lökte volna le rólam az Everest egy részét. De ha érzett akkor miért nem nézett rám legalább? Elég lett volna egy valóban nekem szóló mosoly, pár kedves szó és talán akkor nem festene úgy az egész, mintha én lennék a kurva aki varázsos életet remélt és hoppon maradt, mert nem kell Neki.
Kiesdeklem magam a helyzetből, mert ez nem egy gyónás, sokkalta inkább tartozna csak rá, vagyis inkább csak rám, mert még mindig tisztában vagyok vele, hogy nem kellene neki semmit mondanom. Feloldozhatnám a terhes énem alól és visszaléphetnék az életembe, példának okáért felhívhatnám Charlene-t vagy akármelyik másikat, hogy mély a bánatom merjék ki a kutamból. Nem mondanának nemet. Tudom, hogy nem.
Meglepve nézek rá amikor kilépve meglátom. Egyetlen szó, egy felhívás. Nem várja meg, hogy válaszoljak. Szórakozottan vonom fel a szemöldökömet. Sokan talán nem is tudják róla, hogy milyen határozott tud lenni ha akar. Követem hát, vissza őhozzá, ahol hangom már nem ver visszhangot. Becsukom magunk mögött az ajtót is. A kérdést hallva megrázom a fejem. Üdítő, ah, nem kell nekem semmi sem. Leülök hát a kanapéra amíg ő visszajön. A pár perces kis csendben még csak körbe sem nézek. Remélem nem azt fogja mondani, hogy akkor most szépen húzzak el a picsába és akkor kalap-kabát. De megérteném ha ezt tenné. Én ezt tenném, szép finoman. Visszatér, rögtön őt keresem a tekintetemmel. Szinte éreztem amikor belépett a szobába. Leül, de a kanapé szélén marad, nem, most nem mászom oda hozzá. Beszélgetni akar és inkább szenvedek tőle 1 méterre, mint a közvetlen közelében. Akkor már nem feltétlen akarnék beszélgetni. Érdeklődve nézem az arckifejezését, ahogy száját rágva gondolkodik. Vajon tudja, hogy ilyenkor milyen kis különleges? El tudnám nézegetni.
- Hallgatom. - dőlök hátra, hogy a támlára fektethessem a fejem és nézhessem. Persze még mindig kabátban vagyok szóval ezt azért egy úttal le is veszem. Nem akarok megsülni, nincs más oka. Jól esik amit mond, érzem, hogy szavai eljutnak a sértődöttségből szőtt kis hálómig, de hát...nekem ez így még kevés. Az én kiengesztelődésem kicsit komolyabb folyamat.
- Mégsem tette. - motymorgom halkan - Azzal árult el, hogy ennyire mellőzött. Tudom mit szabad egy templomban és mit nem, nem kezdtem volna inzultálni elhiheti. - de nem mondom, hogy nem szerettem volna. Viszont neki tudom, tudom, hogy ez tényleg valami végleges lenne, mert elvennék a hivatalát. Talán még a pápa is kiátkozná. Viszont feldobban végre a szívem. Komolyan? Gondol rám? Minduntalan és arra is ami köztünk történt? Hirtelen mintha puha, meleg takaró csavarodna körém. Megszáll valami jóleső érzés.
- Akkor hasonlót érez mint én. - nézek rá és elgondolkodva bólintok - Tudom, hogy ebből komoly baj lehetne. De remélem tudja, hogy soha senkinek nem fogok beszélni arról, hogy mi történt akkor nálunk. - nem is lenne szerintem ember rajta kívül aki ezt megértené. Rögtön jönnének a ferde tekintetek, meg a buzi vagyok-e kérdések. Nem, erre nekem sincs szükségem. Az életét sem akarom tönkretenni.
- Hívnia kellett volna. - nézek én is a szemébe, hisz ha hiányoztam neki, ha látni akart, még akkor is ha bűn, hívnia kellett volna. Csak beszélgetni. Nekem is segített volna ha hallom a hangját legalább néha, percekre. Ha belenevetett volna a telefonba valami faszágomon, akkor nem lettem volna olyan az elmúlt két hétben mint egy alkoholista árnyék. Mert nagyjából ebből álltam ki. Ittam, nőztem, aludtam és megint ittam.
- Vártam volna ha képes lettem volna elhinni, hogy nem lenne az, mint a jótékonysági esten. El is jöttem volna talán hamarabb is, de annyira szarul esett, hogy képtelen lettem volna ide jönni csak úgy. Egészen mostanáig. - közelebb akarok menni hozzá, meg akarom fogni a kezét, kicsit magamba húzni, hogy nem, nincs ezzel baj. Nekem is hiányzott én is szerettem volna a közelében lenni. Vele lenni. Leszarom ki bélyegzi és milyen bűnnek én szerettem volna akkor is, meg most is. Megrázom a fejem.
- Dehogynem, hisz most is teszi. - és ezt nem azért mondom mert azt hiszem magamról, hogy valami ellenállhatatlan jelenség vagyok aki után még a szentek is megfordulnak, csak fordítom a szavait - Az ilyen szintű vágyódásnak semmi köze ahhoz, hogy tapasztalt-e vagy sem. Én is vágyom, rettentően. Ébren is és álmomban is. - és ennyi erővel nekem sem szabad, mert hát morális kérdések és ő mégis csak egy pap, ráadásképp férfi és én hirtelen azt se tudnám tán, hogy mit kezdjek egy férfival..
- Én..próbálom. Komolyan. Csak attól még nem tudom kiölni magamból azt amit érzek. És nem vagyok az a típus aki ezt elnyomja, vagy lenyeli. Ha azt várja, hogy mondjam azt, hogy majd elmúlik csak úgy, akkor sajnos csalódást kell okoznom. - hát igazából nem sajnos, mert ezzel, hogy tudom, hogy nem csak ő véste magát mélyen a húsomba, hanem én is legalább annyira magamat az övébe, elaltatta bennem az angyalt. Nem akarom győzködni, vagy arról biztosítani hogy ez könnyebb lesz vagy hogy lenne egyszerű. A-aaa együtt fogjuk kiismerni. Mindjárt a kedvem is jobb lesz, sokkal-sokkal jobb.
Szavai viszont valahol nekem csak egy menekülő szavai. Én ezt nem...mert értem persze. Neki itt a reverendája, az a fontos, arra kell figyelnie első sorban amire esküt tett. Amiért felszentelték. Pedig egy felekezetváltás talán elég lenne. Talán egy kevésbé szigorú egyház jobban elfogadná..de ki vagyok én, hogy ebbe beleszóljak? Hogy ajánlatokat tegyek neki ezzel kapcsolatban? Tekintélye van, hívei vannak akik szívesen hallgatják szavait. De ha egyszer akar engem...és én is akarom őt, akkor a faszt érdeklik az ostoba világ szabályai amik amúgy sem jók semmire. Egy ilyen ember mint ő, nem érdemli, hogy ne ismerje azt a fajta imádást amit én tudnék neki adni. Mégis valahol fáj, hogy sérül miattam, hogy ennyire nehéz ez az egész, hisz hivatása van. Tudom, hogy nem szabad, bár a két férfi részleg momentán nem érdekel, hisz nem kamerák előtt kívánom vele lefolytatni azt ami a fejemben van. Tudom, a bűne a reverendának szól. A hitének.
A kezembe temetem az arcom. Őszinte, persze. Értsem meg, mert meg kellene, nyilván. Vagy különben csukhatom be magam után ezt az egészet örökre, mert többet akkor mi ketten nem ajánlott, hogy találkozzunk. Most mégis mi a faszt vár tőlem? Hogy ezt mondjam? Hogy persze, kedves Adam atya, majd elnyomom ezt magamban mint egy szál cigit, aztán kidobom a kukába és elfelejtem, hogy valaha beleszívtam? Pff. Ennyire még ő sem lehet naiv, hiába pap. Oldalra dőlök, fejemet a térdére hajtom. Tudom, ez már megint közvetlen, de beszélgetünk.
- Miért hiszi, hogy nem értem micsoda maga és mit jelent az az izé a gallérjában? - csóválom a fejem - De nem akarok távol lenni, nem akarom, hogy ez a bizsergés ne legyen bennem, nem akarok nem vágyni. Az első randim előtt volt annyira görcsben a gyomrom mint amikor kopogásra emeltem itt a kezem. Tudom, hogy nem lehet. Tudom, hogy maga nagyon sok mindent kockáztat. De... - fordulok hanyatt, így felfelé tudok ránézni - ne kérje, hogy ne vegyek erről tudomást. Nem kérheti, hogy ezt felejtsem el, mert akkor azt kéri, hogy ne találkozzunk többet. - szavaim komolyak. Én elhiszem, tényleg elhiszem. Mindent elhiszek ezzel kapcsolatban is, de most is olyan földöntúli öröm kúszik be a tarkómon és szalad végig a gerincemen, hogy el se hiszem. Pedig csak hozzáérek, ráadásul nem is csinálok semmi különöset. - Ne küldjön el.. - mit tegyen, hát mit tegyen. Ilyet ne tegyen, mert nem fog bekövetkezni. A hangomba félig vegyül könyörgés, mégis helyt kap benne a figyelmeztető felhang. Ne tegye, ne dobjon ki, mert nem tudok másodjára is megbocsátó lenni. - Nem csinálok olyat amit nem szeretne. Komolyan nem. - eddig se csináltam, vagyis hát egy kicsit mégis, de azért van szája, hogy ezt elmondja. De most olyan jó itt így, vele. - Ezt maga egyszerű ösztönnek nevezi? Az ösztön más, ez valódi vágy. Nézzen rám. - emelkedek fel térdre és így odacsúszok mellé - Mondja el, hogy ha bármit tehetne, mit tenne most. Azon túl, hogy engem a pokolba száműzne - mosolyodom el gúnyosan - De elmondom én mit tennék. Ha nem állna köztünk az a bigyó, már régen a szájában lennék. Szóval nem, ez nem ösztön. Az ösztön nem utasít el, az ösztöntől nem félek, hogy bántani fogom. Az ösztön dugásra sarkall de én finomabb dolgokra vágyom magával. Szóval nem veszít el, azzal veszít el, ha eltol. Ha kizár, ha nem vesz rólam tudomást. - megsimítom az arcát, mert csak, de még mindig nem csinálok semmit. - Nézze.. - veszek egy mély levegőt - talán akkor tudnánk lelki békét nyerni, ha a végére érnénk mindennek. Maga állítja, hogy ösztön én állítok mást. Ásson le velem a mélyéig. És talán lehet enyhíteni. De ne..- nyelek egyet - ne zárjon ki, kérem. Úgy hiányzott majd begolyóztam. Ha most azt mondja menjek el, többé nem leszek képes visszajönni. - ez viszont talán igaz, az önérzetem nem engedi, hogy túl sűrűn ismételgessek, na meg...akkor őt sem tenném már ki a jelenlétemnek. - Kérem.. - és ha hagyja, akkor kicsit odabújok hozzá, a vállára ejtem a fejem és magamhoz húzom. - Nem azt kérem, hogy legyen a szeretőm. Tudja jól.
Vendég

Anonymous
Vendég

Recognize it! #2 Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Recognize it! #2   Recognize it! #2 EmptyPént. Dec. 14, 2018 2:54 pm

To: Nathaniel
Recognize it! #2
A privát szférámba beengedni hiba. Tudom jól, mert látom, ahogy megtölti a teret, jelen lesz, mint egy apró kis kegytárgy, melytől aztán nem akarsz megválni soha, mert olyan jól mutat a polcon. Pislogok rá a poharam pereme fölött, míg otthonosra vetkőzik, komoly szavai ellenére ma mégis a kölyköt látom benne, akivel anno annyi időt töltöttem és a mérhetetlen szereteten kívül többet nem mozdított meg bennem. Hogy lehetséges ez? Miként alakulnak a dolgok ilyen furán? A tegnap volt gyerek, felnő és eléri, hogy minden energiám felé szökkenjen, hogy a gerincemen nőjön ki a virágzás és burjánozzon el a szervezetemben. Amikor a melegsége megsüti a bőröm, innen érzem, pedig van köztünk hely, hagytam magunknak. Neki és nekem. Kell, hogy tudjak levegőt venni, használni az agyam, gondolkodni. Most szükségem van a józan észre, de folyton visszakanyarodok ahhoz a szituációhoz, aminek nem lett volna szabad megtörténnie. Mindannak ellenére, hogy a tüze már elégette az agyam.
Iszom a látványát, hagyom, hogy a haragja beborítson, majd kicsit kiolvadjon és végre befogadó legyen, értse és elértse a szavaimat persze.
Elnevetem magam, minden jókedvet nélkülözve, de nem akarom, hogy ne lássa, mennyire megvisel ez az egész. Összeomlóban a hitem, az idegrendszerem, a mindenem, az énem. 32 évig tudtam, hogy mit szeretnék, ki vagyok, merre tartok és most? Most azt tudom, hogy bizsereg az ujjvégem, hogy érinthessem.
Felvonom a szemöldököm, kérdőn pillantok rá egy félmosoly kíséretében
- Ki mondta, hogy benned nem bíztam? – honnan veszi, hogy én tudtam volna viselkedni? Lehet én lettem volna az, aki inzultálja. Melegedik a lelkem, hogy a szavak előbuknak belőlem, akár a sötét titkot a tábortűznél. Mennyit, de mennyit hallgattam végig. Voltam gyerek, voltam fiatal, laktam papneveldében, ha azt hiszitek van mocskosabb hely, sokan tévednek. A srácok egymás között nagyon sok mindent megengedtek maguknak, lévén előttük állt a felszentelés, onnan tiszta lapot kap mindenki. Rusnya dolgokat teregettek ki, és még rondábbakkal hivalkodtak, de sötétebbekre vágytak. Azt hihetné az ember, hogy a kis vallásos fiúcskák egész nap imádkoznak, hooogyne.
Feloldódik a szavaimban, utat enged, megérti a dolgokat és ez lehűti kissé a fortyogó kedélyeket, a tomboló és kitörni kész haragvást.
- Sajnálom, ha te is így szenvedsz. – valóban teszem, mert a saját bőrömön tapasztalom, hogy mennyire idegpróbáló, valamit milyen lélekgyilkos. Csakhogy én ezt eleddig nem ismertem. Olvastam róla és ismerek olyat, akinek volt ismerőse, aki… De szemtől szembe ez az akadály még nem jött és nem tudom, képes leszek-e megugrani?
- Alapvetően nem az a baj, ha beszélsz róla, persze az sem szerencsés. De az én ítélőszékem mindent lát, mindent tud, engem nem az emberek zavarnak, önmagam előtt kell elszámolnom, nagy lecke ez, nem tudok órák alatt túllenni rajta, akkor sem ha, természetesen nincs folytatása. – a mihez tartás véget szúrom meg a mondat végével, hogy ne higgye azt, most elölről kezdjük a csókolózzunk és ő meg itt… nem. Alig bírtam legyűrni a vágyat, olyan szinten hajtotta a vérem. Mára mérséklődni véltem érezni, de ahogy itt van a közelemben, be kell látnom, hogy elcsitult a láng, de ki nem oltottam. Tekintetem elidőzik az arcán, készakarva nem nézek a szájára.
- Talán. – talán hívnom kellett volna, lehet az is, hogy ez így volt jó, ahogy most történik, mert legalább nem kell számot vetnem azzal, hogy nem bírtam megállni, ha már folyton a fejemben tekergőzött, mint a bűn kígyója.
Az édesanyja természetesen beszámolt róla, hogy a fiával történik valami, de ő azt hitte szerelmes valami kislányba, végre. Akit majd hazahoz és lesz családalapítás, biztos vele tölti az időt, hogy miért iszik? Mégiscsak boldogtalan Natieje. Szorongott eleget, hogy mit tegyen érte, mit kezdjen vele? Mit mondhattam volna? Hogy vélhetőleg oka vagyok? Lett volna kérdezgetés, mi történt, mikor? Miért? Hazudnom kellett volna. Inkább meghallgattam és „reméltem”, hogy tényleg szerelmes, így könnyebben csukja be a könyv lapjait, amibe írni kezdtünk egy balladát.
Újból az orrom alá dörgöli, hogy hibáztam, jogosan teszi. Lehajtom a fejem, megbámulom az ujjaimat. Tudom, hogy rosszul döntöttem, már azt is, máshogy cselekednék, ha megint lenne lehetőségem, de nincs. Ebből kell gazdálkodni, okosan, ha lehet.
Igazság csendül a bús hangban, mellyel kisajátítja magának az időt a térből.
- Pont ez az, hát érted. –fellelkesülök, mert belekapaszkodom a hangjába, értelmes egy 19 éves, az is biztos.  A hideg kiráz a gondolatára, hogy milyen fiatal és én… hagytam, hogy megcsókoljon, sőt mi több vissza is csókoltam, hogy csak úgy búgott a vérem, mint egy beteg lódarázs.
- Én is vágyom, de ez csak vágy és annak ellen lehet állni, ezt le lehet gyűrni, kívül lehet maradni, muszáj. Lecke, nem mondom, hogy nem kemény, azt sem, hogy nem jár szenvedéssel, de lehet, kell. Muszáj. – nekem legalábbis. Ő pedig, ha már a haverjával csókolózik, lehet megadja neki más, amire vágyik, nem hiszem, hogy egyedül a személyem hívta volna meg a lejtőn, hogy fusson a vesztébe. Persze nem volt jó a csók, mert csak belevágott, nem adott neki izgalmas körítést, vagy egyszerűen csak nem volt tilos és mint olyan, nem lángoltatta a fel. Talán az egész ilyen egyszerű, annak kell, hogy legyen. Nem vágyhat csak rám, az nem lehetséges. Nonszensz. Reménnyel eltelve nézem az arcát, meg kell, hogy értse, ezek elmúlnak, a múlt ködbe burkolja, az idő elhordja, akár a port a szél. Mind azok leszünk és a test enyészetté válik, míg a sűrűn világító lélek szabad lesz.
- Az idő, minden sebbel kegyesen bánik. – sejtem én is, hogy nem két nap és nem két hét, de nem is két hónap alatt fog a bőrömbe vésett varasodás elhalványulni, de egyszer el fog. El kell gyászolni, el kell engedni. Nem érthetek egyet, akkor sem, ha a szavai mögött fájó igazság lappang.
Annyira szeretném meggyőzni, hogy holnap jobb lesz, kis időt adjon neki, olyan keveset, amikor majd nem mar le a csontig a fájás, a hiány, akkor majd lehet építkezni, addig a nullára kell maratni az utat, hogy ne legyen majd hepehupás, amikor rátölti a betont, az első szintet.
Neki ez egy kaland, egy próbálkozás. Három év múlva családja lesz, egy csodálatos kislánya, mint Davina, nekem semmim sem, ha ennek most nem mondok nemet. Az életem nem dobhatom oda holmi testi vágyért, nekem eddig is kellett erről mondani, ezután is menni fog, fogcsikorgatva, de mennie kell. Nincs más választásom, vagy ez a kis kaland, amit nem kétlek, hogy tökéletes lenne, de miről nem agyalok?
Látom széteső energiáit, kikúsznak az ujjai közül, belém csapnak, az összes hajszálam töve megreszket, az agyam szétcincálódik a koponyámba és hevesen tatamol a szívem. El kell, hogy utasítsam, nincs más lehetőség, pedig valahol mélyen  azt hiszem nekem adná magát. Reggelizhetnék a hasáról, ha azt szeretném, az ölembe vonhatnám, és az ölelésébe olvadhatnék fel, kérnem kéne és megadná. Pont emiatt kell nekem erősnek lennem, hittel telinek. Csak ne rángatózna a gyomromban a fűszeres akarás.
Legszívesebben felé nyúlnék, megsimogatnám, hogy ne adja fel, és fel a fejjel, menni fog, elmúlik, a legdurvább seb is begyógyul, igaz, van, ami nyomot hagy, de ez nem fog. 19 éves, elfelejti, kiheveri, lesz egy emléke, amit név nélkül majd részegen a haverjainak elmesélhet.
Megemelem a kezem, ahogy a fejem a térdem éri, nem nyúlok hozzá, nem érintem meg, de ehhez olyan erő kell, amiről nem hittem, hogy bennem van. Őrjítően forró a közelsége, leperzseli rólam a vastag pulóvert, a reverendát, a világ súlyát.
- Attól, hogy tudod mit jelent, azt hiszem mégsem érted teljesen. – nem degradálom le, a hangomban annyi gyengédség bújik meg, amivel jól lakhat egy fél ország lelki éheztetett lakosa. Hiszen szeretni vágyom, akarom, a csókjának íze még él a számban, de lehet már nem jól, kissé az már megkopott.
Szavai lemarnak a gyomromig, egy könyörgő gyermek, egy finoman utalgató felnőtt, hogyan küldhetném el? Sosem tenném meg. Lepillantok rá, kicsit hátradőlök, hogy ne lásson már bele az orromba.
- Nem mondhatom meg neked, hogy mit érezz, ahogy én sem parancsolok a saját érzésiemnek, de tudok határokat szabni, ha te is tudsz Nathaniel, akkor lehetünk barátok. – nálam ez nem duma, nem lerázni akarom, ezt kell, hogy tudja, hanem ez minden, amit neki adhatok. Tegyük hozzá, hogy nekem nincs egyetlen barátom sem. De ő lehetne az, mint egy Jane Austin regényben, kifacsart szívvel, de ellenálló testtel, így kell lennie. Bár én nem szeretek rosszkedvű lenni, nekem a világ tökéletes hely a rengeteg rosszal együtt. De miatta megszenvedem, csak mondja, hogy segít benne.
- Nem akarlak elküldeni, örülök, hogy itt vagy. – végül mégis rásimítok az arcára, elmosolyodom, pedig megszakad a szívem, de örülök, hogy itt van velem, és tudom, hogy nekem. Ez teszi olyan nagyon nehézzé.
- Ha a határok ezen oldalán maradunk, akkor semmi olyat nem tehetsz, amit bár lehet akarnék, de nem lehet. – egyezkedem, magammal azt hiszem.
- Nem ismerem a vágy fokozatait. – ujjam lecsúsznak a nyakába, ahogy felemelkedik, majd az aurámba vonul, mint egy igazi király. Akaratosa, makacson, minden más kisöprően.
Kérdésétől megrezzenek, de szerencsére folytatja is.
- Ördögűzésre hajtasz? – ha már száműzés, akár az ágyamhoz is kötözhetném.. mi? Nem. Jesszusom. Édes Istenem, ne hagyd, hogy a gonosz a gondolataim közé férkőzzön.
- Öhm. – felnyekkenek, olyan kifejező minden szava, sajnos elvétem a tekintetem lepillantok a szájára, hiszen éppen arról beszél, hogy a nyelvét átfúrja az enyémhez és ettől, összerángat a vágy, mint a mosás a gyapjút.
A dugás szóra felszalad a szemöldököm, elnevetem magam. Jó, hogy ez nem jöhet szóba, pedig lejátszottam pár beteg elméletet a fejemben, jó, hogy most nem lát a fejemben. Szeretném megkérdezni, hogy ő nem is gondolt rá? Szuper ezek szerint nem, Én leszek a beteg. Fantasztikus.
- Finomabb dolgokra? – ki a frász kérdez vissza a számmal és a hangommal? Ki irányítja a dadogó visszakérdezést? Pedig csak a keze simít az arcomra. Szuper, máris üresedik a fejem, nem veszi észre? Nem tűnik fel neki, hogy meghülyít?
Remeg a szám, pontosan érzem a szemem pedig kiguvad, miket nem beszél?
- Hogyan szeretnél leásni a mélyére? – ez nem tiszta nekem, pedig lehet kifejtette, de köszönöm kilengett az IQm a szakadék fölé és belezuhant.
- Soha többé. – becsszó, soha többé nem zárom ki és nem küldöm el, nem lennék képes rá magam sem. Megőrülök, mit játszik megint? Magamhoz ölelem, hiszen bújik, mint egy kölyökmacska, tenyerem a hátán, oldalán simít. A szerető szóra felcsuklom. Kizsizsegek az ölelésből, mert nekem ezt nem… hát megkattanok.
- Tudod mi az igazán vicces? – elrendezem a ruhám, még neki háttal, majd visszafordulok felé és ajkamon hagyom a kaján mosolyt.
- Hogy te hozol zavarba ilyen szavakkal egyedül, mint dugás, meg szerető, de talán a csók szóval is össze tudnád zúzni az önbizalmam. Mert másoktól hallom eleget, mert a korodbeli lányok nap, nap után a fülembe súgják, nem csak gyónás közben, de az egyetemen. – visszasétálok elé, és leguggolok, két kezem mellette  pihen a kanapé anyagán. Széttép a vágy, hogy a tarkójára fogjak és a számra rántsam, hogy fulladásig csókoljam, neki akarok préselődni, beleolvadni, eltelni az illatával, ami azóta kísért, hogy bekopogott az ajtón, ahogy ő mondta, mint az első randi előtt, tudnám milyen egy randi, azon kívül, hogy olvastam róla és láttam filmekben, na megmeséltek a fiatalok eleget, hogy megbotránkozzak.
- Folyamatosan küzdenek vele, hogy kivillanó mellekkel szembesüljek, a szoknyájukból kilóg a bugyijuk, édes hívószavakkal csalogatnak, mégsem érzek semmi olyat, amit a te közelséged csak meglenget. Mond meg nekem, hogy lehet ez? – most én vagyok az, aki neki akarok dörgölni az arcom a mellkasának, állának, beinni belőle mindent.
- Mesélj, milyen volt a csók a haveroddal? – a kérdésben is nevetés bujkál, holott kibelez a kíváncsiság, de hadd higgye, hogy heccelem vele.
- Ja és, hogy mi tennék most szívesen? Ha elmondanám neked, te lennél az, aki ördögöt űz, belőlem. – könnyeddé válik a hangom, játékossá, heccelővé, csak mozduljunk ki, mielőtt baj lesz nagy baj.
♮♮ Zene: Natural Blues♮♮
Vendég

Anonymous
Vendég

Recognize it! #2 Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Recognize it! #2   Recognize it! #2 EmptyCsüt. Dec. 20, 2018 9:38 pm

Lehetnék most tök nyugodt, meg felengedett, hát ez az amit nem tudok egyszerűen elérni. Miért is tudnék? Amikor ezt csinálta, amikor ilyeneket mondtam neki konkrétan az Isten házában. De miért kezdenék neki csak úgy maradéktalanul hazudozni? Gyanítom van annyira okos, hogy tudja, nem amiatt vagyok itt mert annyira hiányzott a templom, vagy éppen a gyónás. Egyébként is azt talán a saját bűneimről kellett volna megtennem, azok meg nincsenek. Engem úgy neveltek, hogy amit hiszünk és szeretünk, szeretnénk az nem rossz. Én sem gyilkolni vágyom vagy épp lopni meg ilyenek. Csak egy olyan emberre akire mindenféle szabályok szerint nem kellene. Megnyugtatnám, ne féljen ez nekem is annyira új, hogy magamra se ismerek, de amikor bejöttem azon a nyomorult ajtón valami helyrebillent. És ezért nyilván ő a hibás, a felelős, vagy mindegy mi. Viszont....ellenben vele én ezelől nem szándékozom elfutni, sőt! Ha mindenki mindig megfutamodna a késztetései elől, még mindig barlangokban laknánk és egymás haját ráncigálnánk ha akarunk valamit. Ami mondjuk annyira nem is szörnyűséges ötlet.....
A kanapéján ülve hallgatom, mert igen tudom meg kellene őt értenem, de ha egyszer ilyen közel van akkor mégis miféle erő vegyen rá engem arra, hogy ne arra gondoljak amit szeretnék? Ha iszok túlbuzog bennem a tettvágy, egyébként se kerülöm el a testiséget, ilyenkor pedig pláne. Annyira vágyok egy jó szót, egy kicsi finom érintést és még ezernyi mást, hogy ha nem ülnék, már a földről kúsznék a lábaihoz. Ami jelzem, hogy nem szokásom. Viszont most kifejezetten érdeklődve fordulok még inkább felé.
- Akkor? Magában? - persze, vagyis remélem. Vagyis nagyon remélem, hogy így van. Hogy nem bízik magában a közelemben és inkább emiatt döntött úgy, hogy nem beszél velem és figyelmen kívül hagy. Na de, ezt mondjuk elmondhatta volna. Vagyis lehet jobb, hogy nem tette. Áááá, nem tudom teljesen összezavar. Mert a mögöttes jelentés pont az, amire az én lelkemnek most annyira szüksége van, mégis a füleimnek és az agyamnak kevés így. Mégis elvágja ezt a halvány tudást, ezt a kicsiny reményt. Mert már megint ott tartunk, hogy természetesen nem lehet folytatása. Könyörgöm, hát hetek telnek el és be vagyok zakkanva, ő pedig rögtön, röögtön azt mondja, hogy nem lehet, nem szabad. - Ne sajnálja. - mondom komoly hangon. Nincs mit sajnálni. Érzem amit érzek, nekem nem baj, csak ez fáj, amit ő okozott. Megszenvedem a hiányát, hogy nem érhetem el olyan könnyedén mint bárki mást ezidáig. Űzöm őt az álmaimban, ha már a valóságomban nem tehetem meg. Hisz nem hagyja. Pedig én őrizném a titkát. A titkunkat. Örökre.
- Miért mondogatja ezt nekem ennyit? - kérdezek nagyon is magától értetődően. Mert lehet ez sem nekem szól, hanem magának? Vagy valami másnak? Mert ha nem szabad és semmit sem, akkor egy ideig bizony nehezen fogunk boldogulni mi ketten. Nagyon nagyon nehezen. - Ha a maga ítélőszéke mindent tud és lát, akkor pontosan tudja mi van a lelkében. Egyszeri vagy folytatásos, nem számít. - ez viszont független véleményem lenne akkor is ha nem rólam lenne szó. Mert HA és nagyon HA tényleg járok az eszében, tényleg gondol rám, akkor nem a csók itt a fontos, vagy éppen az, hogy lesz-e még egy..tíz, vagy száz. Hanem csak az, hogy mi van a lelkében. Lehet azért hiszi ilyen nagyon, mert nem ismeri másnak a csókját, szegénynek csak én jutottam, bár szívből-lélekből élveztem.
- A talán nem egy válasz. - megfeddem, hát ne mondjon már nekem ennyit, hogy "talán". Nem. Hívnia kellett volna, hogy én is tudjam, hogy beszéljünk róla. Akkor megúsztam volna ennyi nap kálváriát és azt a kreált tudatot, hogy ennyire mellőz az életében, mert valami bűnre emlékeztetem csupán és többre nem kíváncsi.
- Miért ne érteném? - magától értetődő, hogy értem miről van szó. Tudom miért nem szabad. Tudom miért nem kellett volna neki egyáltalán beszélnem sem arról ami történt, vagy arról amit érzek. Valaki másnak igen, aki őriz titkot, netán pszichomókusnak, vagy névtelenül bárkinek, de gyanúm szerint előbb gondolnának valami férjezett nőre, mint egy papra. Hát...nem tudatosan csináltam, szóval amúgy nem is érdekel, hogy ki mit gondol.
- Látom nem én vagyok aki nem érti. - mert persze egy vágy csak, aminek ellen lehet állni, de épp ez az. Én NEM akarok ellenállni neki. Én nem akarok túllenni rajta úgy, hogy bele sem mélyedtem meg sem tudtam, hogy pontosan mi ez. Hát olyan nehéz engem értenie? Mert ő is, mint a legtöbben azt várja el, hogy én lássam meg én értsem meg én fogadjam el. És engem ki fog megérteni meg ilyenek? Senki...már megint.
- Sebet gúnyol kit seb nem ért soha. - idézem akkor Shakespeare-t, nekem nem kell idő. A tököm tele van az idővel, mert az majd mindent megold meg ilyenek. Semmit se old meg, max elhalványít, de ezzel megint arrafelé haladunk, hogy akkor nekünk nem kellene többet találkozni. Mármint addig ne, amíg ez a bizonyos Idő el nem mulasztja ezt az egészet. Hát ez remek. Nem járulok hozzá, ezt már most mondom. Olyan mintha már megint nélkülem igyekezne meghagyni egy döntést és ez nem tetszik. Nem vagyok gyerek. És tudom mit akarok.
Fejem a térdén landol, filozofáljunk, bár én érzéssel dolgozom nem elméletekkel meg nem létező idősíkokkal amik majd talán egyszer esetleg...Tudom, hogy neki ez veszélyes, hogy én csak valami rosszat jelentek ebben a formában, de akkora baj, ha ....?
- A barátom szeretne lenni? Őszintén. - szűkül össze a szemem, erre most kurvára őszinte választ várok, nem mintha a néha betegen fetrengő agyamat maradéktalanul érdekelné az ilyesmi ha úgy dönt, most biza nem érdekli mik hangzottak el...de azért szeretném tudni. Azt mondja akar, hogy vágyik, ő is vágyik. Akkor miért nem? Csak mi ketten...senki más. Senkinek nem kell tudnia. Soha senkinek. Arcomra simító kezének melegétől mélyen felsóhajtok. Iigen, hát mennyire jó érzés, mennyire kellett már. Pedig most makulátlanul fel is vagyok öltözve, mégis hirtelen válok meztelenné. Egyre hajt, tol a vágy az iránt, hogy közelebb jussak hozzá, csak még közelebb a melegéhez, a lényéhez...
- Tényleg? - csillan fel a szemem ahogy újra felnézek rá. Észre sem vettem, hogy lehunytam a szemeimet...különös egy varázslat. Ha így van pláne ne küldjön el, mert nem teheti. Nem szabad. Isten ellen való vétek vagy hogy hívják ezt.
- Nem tehetek? - ennek azért elmosolygom a végét, mert hát dehogynem tehetek. És azzal határozottan nem könnyít a helyzetemen, hogy feltételes módokkal fejti ki, hogy márpedig akarja. Mert akkor ezt ki kellene törölgetni belőle és beletenni jelenbe. Akarja. Most. Velem. Itt. A mindent. Tudja, hogy megadhatom neki. Meg is tenném amit kér, de soha nem olyanok a kérései, hogy az én fülem be tudná fogadni. - De én igen.. - felemelkedek és puha korbácsként végigzúg rajtam ujjainak érintése. Milyen ügyes, hogy nem vette el a kezét, hanem otthagyta. Így kell. Így jó. Sőt...
- Miért? Ki akar kötözni? - tudom ez aljas, a vigyorom is aljas de kell az ember életébe ez is. Nem ígérem, hogy forgatom a fejem majd 360 fokban, ahogy egyébként nyugodt szívvel azt se jelenteném ki, hogy hagynám magam kikötözni. Nem vagyok én elég nyugodt az ilyesmikhez, főleg mert szeretek érinteni. Közben is. De lehet ezt nem lenne még ajánlatos vele végiggondoltatni. Magammal sem. Akkor meg fasznak merengek rajta...
De mondom is a többit, mert igen vannak fokozatok amiket én ismerek is. És ez most több mint egy egyszerű ösztön ezt kellene, hogy értse vagy érezze vagy legalább elhiggye nekem ha mondom, ettől még valós szeretném a szájába siklatni a nyelvem, kiszívni a sóhaját. Igen, rohadtul szeretném. Pedig nem is ezért jöttem ma ide, hanem, hogy megmondjam mennyire megbántott. Háát, azt már végül is elmondtam..
- Igen. Finomabbakra. - súgom halkan, mert hát valóban így van. Őt nem leigázni akarom, mint valami országot, hanem..nem, nem mondom ki a szót, echte buzis és mindegy is, de azt akarom, hogy az enyém legyen. Lehet, hogy ez is az. Nem baj. Erre hajtok, ez a célom. Meg persze közben a mélyére is ásni annak, hogy ez a kavalkád bennünk mennyire valódi, mennyire igazi és mennyire dolgozik csak egy nagyon különösen megkavart kémiai egyveleg.
- Tudja azt nagyon jól. - siklik tekintetem a szájára, míg tenyerem már az arcán simít. Visszafognám. - De nem csak ennyiből áll. - imádom, hogy zavart már a tekintete, hogy megváltozik még az illata is. És miattam. Én okozom ezt benne. Annyira őszinte, hogy legszívesebben kérdés nélkül tenném meg mindazt amit akarok vele. Ő nem megjátszós. Nem egy ostoba ribanc. - Helyes. - válik könnyeddé a mosolyom, de én el is tessékelném már ezt a témát. Azt mondta soha többé. Hiszek neki. Most is. De csak mert ő mondja. És komolyan nem kérem rá, hogy legyen a szeretőm, mert nekem a szerető azt jelenti, hogy rendszeresen lefekszem vele. Vele pedig..tudjuk, hogy nem így van. Imádom az ölelését, annyira jól esik, hogy reszketeg sóhajjal tudatom nyakának puha bőrével is az érzést. És mégis...felpattan mellőlem. Némileg értetlenül pislogok. Mondtam már, hogy ne meneküljön tőlem...
- Nem. - nézek rá felvont szemöldökkel. Nem tetszik, hogy felállt mellőlem, ez gondolom az arcomról is lesír. Ezek itt most nem a poker pillanatok amikor nem mutathatok meg semmit magamból. Ellenkezőleg. Neki szüksége van a mindenre. Mondtam, hogy megadom neki...
- Ők nem érdeklik magát. - legalábbis rohadtul ajánlom, hogy igazam legyen, mert az ellenkezője az én önbizalmamnak nem tenne túl jót. Nem mozdulok, csupán a kezem ejtem az övére, ha már a kanapén támaszt mellettem. És ha mocsok lennék azt mondanám, hogy ez így nagyon jó...de egyébként tényleg. Milyen eszméletlen kék a szeme...eddig is feltűnhetett volna, de most tűnik fel igazán. Az én tekintetem biztos sötétlik szavai nyomán, mert pont azt mondja, ami lappang bennem. Hogy rólam is leperegnek. Ő nem pereg. Ő bennem van, belém vésődött azon a délutánon.Elmosolyodom.
- Mert én érdeklem. Ők nem. Nem számítanak. Ahogy nekem sem számítanak a többiek. - simítok végig az állvonalán. Kit érdekelnek mások?! A nyomomba sem léphetnek, mert én voltam az első és én mindig ott leszek. Akkor is, ha valóban soha többé nem fog megtörténni, amit szívből remélek, hogy nem így van...Meséljek? Miért akar róla hallani? Hátrébb csúszom a kanapén és előrébb hajolok, hogy közelebb legyek. Hüvelykujjam végigfuttatom alsó ajkán. Nem teszek most többet.
- Nem volt finom. Csak kíváncsi. Nem generált akarást, csak kínos perceket. Nem akartam folytatást, csak akkor ha más lett volna a helyében akinek viszont felizgatott a csókja sokkal inkább. - ennél nem mondok többet, nem mondom, hogy nem ölelt közben mert tette, de az ölelés nem számított. Nem érdekelt. Nem fűszerezte meg a sóhajunk, nem akartam fájón. Nem éreztem semmit közben.
- Szeretném hallani és talán kiűzöm azt az ördögöt. - rákacsintok de ezzel mozdulok is és magamhoz vonom, pontosabban a nyakamhoz. Most én nézek le rá fentről, pedig múltkor ő tette. Én mondjuk térdeltem a lábai előtt, de mit számít. Ujjaim hajába futnak, két tenyerem közé veszem az arcát, akarom, hogy rám nézzen. - Meséljen, mert ha ajkai némák maradnak másképp fogom beszédre fakasztani. - ajkam súrolja az övét, de nem csókolom meg, még nem. Csak kérlelem, hogy meséljen nekem. Mondjon valamit, miért űzzek ördögöt? - Vagy maga szeretné azt a kikötözést? - hangom olyan halk, hogy én is alig hallom, majdnem félve teszem fel a kérdést is, de erre bizonyosan nemet mond. Belefeszülök. Annyira szeretném..izzik az agyam érte. A testem is. De nem akarom megint elijeszteni. Komolyan nem. - Forduljon meg. - ez mondjuk úgy, hogy egy parancs - És üljön le. - nekem háttal persze, csak ne menjen el a közelemből. Látod? Mennyire próbálok jófiú lenni. Mennyire nagyon..

Vendég

Anonymous
Vendég

Recognize it! #2 Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Recognize it! #2   Recognize it! #2 EmptyPént. Dec. 21, 2018 11:53 am

To: Nathaniel
Recognize it! #2

Már a jelenléte is ajándék, az, hogy eljött, elmondta mit érez és mert, tudott őszinte lenni mindenképpen egy sikerélményként könyvelendő el a hosszúra nőtt listán.
Meglep felnőttsége, az összeesdettsége, még akkor is, ha kissé pityókás a lelkem, vagy lehet pont azért. Nem ugrott nekem, nem gyalázott, nem volt más csak kendőzetlenül őszinte, én pedig kiosztok neki egy hatalmas piros pontot, annak ellenére, hogy szavai a szívem tépdesik, minden kis résen befurakszanak és utat tőrnek a szakadozó lélekhez. Szétestem miatta, neki, általa és félre értés ne essék, egy percig sem bánom, sem azt, hogy megérintettem, sem azt, hogy megcsókol, ahogyan azt sem, hogy aztán végig néztem, ahogy fürge mozdulatokkal a csúcsra járatta a kéjt. Nem bánom, élem minden pillanatát, az elmémre égett és rettegek, hogy egyszer elfelejtek egy sóhajt, egy mondatot. Biztos vagyok benne, hogy máris máshogy emlékszünk, más maradt meg mindkettőnkben. De nekem fejben kell tartanom, hogy pap vagyok, ő pedig egy korai felnőtt, a jogszabályaink szerint még sört sem vehet a kocsmában. Mégis magamba iszom a jelenlétét, feltölt és megérint valahol a gyomrom tájékán.
Okos fiú, pontosan tudja, hogy nem tőle félek, magamtól, a vágytól, amit ő ébresztett és táplál, melynek bennem megjelennie sem lett volna szabad, nemhogy visszatérni éjről éjre és nekem esni éhes kutyaként, hogy a húsomból lakmározzon. Pedig ezt teszi, összeolvaszt a buja vágyakkal, a múló reménnyel, hogy elfelejthetem, hogy felülemelkedem, máskor pedig kapaszkodom belé minden ébren töltött pillanatban.
Álmodtam erről, hogy lehet ilyen érezni, olvastam róla, láttam filmeket, féltem is rendesen, hogy egyszer majd maga alá temet egy hasonló lavina, de azt gondoltam, erős vagyok, én majd uralom. Hogy ajak nem érinti ajkam, hogy nyelv nem simul az enyémhez, arról nem is beszélve, amit a kádba bocsátok önnön magamra magányom medrében.
Sóhaj a válasz, nem sajnálom hát, hiszen szemeiben olyan alázat csillan, ami nem vártam el tőle, amit nem hittem, hogy rejteget ez az erős, kialakul, partra vetett tátongó szeretni akarás, ami őt jellemzi.
Megadnám neki, úgy szeretném. Lehetne nekem az egyetlen s lehetnék neki én az egyedüli, de tudom, hogy ezt több okból sem opció. Hiszen ő nagyon fiatal még, a vágyai, vagy annál lehet több,vagy éppenséggel kevesebb, lehet csak az újdonságnak szól, tán ha nem lennék tilos, ha nem lennék más, mint az eddigi nők az életében, talán már el is felejtette volna, ahogyan engem is.
Félek-e ettől vagy vágyom? Könnyebb lenne, ha energiái nem törleszkednének nekem, akár egy kedveskedő macska, ha az enyém nem válaszolna buzgó igenléssel, akkor minden lehetne sokkal… könnyebb. Persze a próbatételek nem arról híresek, hogy könnyedén oldhatóak meg.
Ő pedig eleddig a legnagyobb, amivel találkoztam. Pedig láttam már őrült csatateret, sorba rendezett hullákat, gyermeket, kinek utolsó kenetet rajzoltam a homlokára mielőtt visszatért az úrhoz. Láttam nevetést szörnyű helyeken, reményt, mely a legváratlanabb pillanatban ütötte fel a fejét. Láttam elmúlást, láttam feladni, és találkoztam utolsó sóhajjal, halottam segélykiáltást, melynek nem tudtam megfelelni, mert nem segített a szavam, nem hozta helyre a véget érhetetlen ima. Megértettem, hogy a sors elrendezte, máshogy nem lehetett, így volt helyes. Tudtam, hogy engedjem el, miként kötözzem be a vélt sebet a szívemen, hogy tovább dobbanjon, hogy a keletkezett hasadékon ne lüktessen el a vérem.  Most pedig önnön börtönömben zárva a saját vágyam korbácsol véresre, belül és fájóra kívül. Ez az oka annak, hogy a hátamon feszül a bőr, hogy éles csíkok mulandó, de még sajgó árnyai vetülnek rá, melyekkel próbáltam elűzni, azt ami nem belém való. S aztán a forró vízben tovább gyötörtem magam, minden szempontból. Sosem lesz vége.
Mélyet sóhajtok, nincs válasz. Az én ítélőszékem magam vagyok, és én tudom, hogy mi vagyok, bűnös. Olyan, aki ahelyett, hogy megbánná, ami történt, most arról ábrándozik, hogy bár lehetne megint, több is… akár. Nem. Erre gondolni sem szabad, hogy lehet ez a fejemben? Miért?
Jelenléte ajándék, emléke annak, hogy mit nem tehetem meg többé sem vele, sem magammal. Kár, hogy az illata betölt mindent bennem, hogy olyan erősen van jelen a srác, amitől alig bírok lélegezni.
Biccentek, nem válasz a talán, most mégis el kell fogadnia, mert az igazságot nem tenném törékeny vállaira. Én is nehezen cipelem el, hogy tehetné ő?
Megért engem, ez nem lehet kétséges, azonban azt hiszem, valójában mégsem teszi, aminek az az oka, hogy más az értékrendünk, ami nem jelenti azt, hogy az enyém lenne a jó.
Tudom, hogy neki is vannak céljai, tudom, hogy van mi felé hajtani, értem a fájdalmát, érzem a félelmét, segítenék, ha lehetne, ha lehet úgy, hogy ehhez én nem áldozom fel az életem. Nem miatta, mert lehet, ő holnap továbblép, én pedig örökre magányos leszek.
- Gondold, hogy én nem értem? – még igaza is lehet, sosem mondanám, hogy nem. Mások vagyunk máshogy élünk, lehet, ami nekem egyértelmű az neki nem és persze ez áll fordítva is. Irigylem a szabadságát, azt, hogy cselekedhet, ahogy a szíve dobban, és boldog lesz tőle. Én is boldog vagyok, most főleg, hogy itt van velem, hogy hangja lesiet a gerincemen, a fejembe raktározom, hogy illata betölti a szobát, szépsége körbe ölel, forrósága elringat. Így van ez rendjén.
Jogos az idézés. Nem ismerem ezen sebeket, most tapasztalom őket és nem értek még el a szívemig, még nem indult meg a fekete vonal, hogy jelezze a vérembe is beszivárgott. Vannak másféle sebhelyek, melyek égnek a bőrömön, bensőmben. Nem mondhatok ítéletet afelett,amit nem ismerek, főleg nem neki, vele. Okos kölyök, szó sem róla, de emiatt imádom évek óta.
Minden ellenállom megszünteti, ahogy a feje a térdem éri. Miért? Tudja, hogy megőrülök tőle. Kevés ideig bírom megállni, hogy ne érintsem meg puha, forró bőrét, melyből pulzálva lökődik belém a sárga energia, leégetve a bőröm, ahol az övével találkozik.
Szeretném magamhoz ölelni, befedni a testemmel, megóvni őt, kicsit csak elheveredni mellette, simogatni, becézgetni, dédelgetni, hogy érezze egy pillanatra, mik járnak az őrület szélén járó pap fejében.
Elmosolyodom őszinte meglepettségén.
- Tényleg. – csak nem tudom, hogyan kell barátnak lenni, nekem nincsenek barátaim, haverjaim. Híveim vannak, kollégáim, feljebb valóim és szüleim. Nincs testvérem, nincs összejárós társaságom, én nem járok csocsózni, kártyázni, nekem a legtöbb időm önmagammal telik, Istennel, kihez szól minden szavam, kihez szálnak fohászaim. Családokkal vagyok, nőkkel, férfiakkal, gyermekekkel, intézményekbe járok, ügyeket intézek, gyónást hallgatok, misét, esküvőt vezetek le, vagy éppen egy keresztelőt. Kórházba járok, utolsó fohászra. Ez vagyok én. Nekem nincs lelki társam más, csak az Úr. Én nem tudom mi a dolga egy barátnak, de vele megpróbálnám, mert tudom, hogy megérné. Ha már több nem lehet.
Figyelem a kétkedő pillantást, melyre megsúgok egy őszintével, nem hazudok neki, sosem tettem, sosem tenném, most sem vagyok híve, máskor sem. Tényleg az akarok lenni, meg több, a minden, de be kell érni azzal, ami jut.
Belemosolygok a mosolyába. Kis hülye.
- Nanáhogy. Lehet, hogy nem hiszed, de én örülök neked, akkor is, ha a gyóntatófülkében osztasz ki. – újabb mosoly jelenik meg az ajkam szegletében, közben ujjaim bebarangolják az arcát, lefutok orrának ívén, majd vissza a szemöldökének vonalára, homlokára, ajkát nem érintem meg, pedig minden vágyam, de sajnos kevés lenne az ujjaimmal és félek felhívás lenne keringőre.
Az igazi az lenne, ha ő lenne az, aki ellenáll az ostromaimnak, de tudom, hogy nem tenné, hogy kínlódnék. Sokkal, de sokkal jobb így.
- Ó nem. – elnevetem magam, mert ez jogos. – te bármit megtehetsz. – igaz, ami tény, erről nem fogok vitát nyitni, mert tényleg így van, csak engem ne vigyen kísértésbe. Főleg, mert mosolya máris vészjósló, felvillan az agyamba. Jajaj. Játszani hívtam az ördögöt.
Felemelkedik az ölemből, kezem meghagyom nála, hogy érezzem mennyire élénk, lüktető, élő. Különleges és impulzív. Imádom, minden ki porcikáját, sajnos megint látom magam előtt az ablaknak tükrében. Iiih.
Hangosan felnevetek, kezdek kicsit oldódni, nem tudom mitől, talán a közelsége tehet róla és a kis mocsok ezt maximálisan kimaxolta.
- Azt gondold, erre vágyom? – tegyük hozzá, hogy tudnék a helyzettel mit kezdeni, de nem lehetne a szemét is bekötni én pedig titkon, sötétben végig ízlelném? A gondolattól elvörösödik az arcom, érzem, ahogy végig fut rajtam a füleim borítja lángba. Hihetetlen, hogy ez jár a fejemben, de szétcsókolnám, milyen brutálisan finom íze lehet a bőrének, a bordáin táncolva, lapos hasán. Ó nem, nemnemnem. Engedjük ezt el, nem lehet. Aljas vigyora nem lendít sokat az ügyemen. Pontosan arra gondol, amire én, legalábbis ezt hiszem. Lehunyom a szemem, hogy a retinámra égett képben gyönyörködjek, amitől még jobban melegem lesz.
Sípolva fut le a levegő a tüdőmben. Finomabbra? Felpattan a szemem, a számba harapok, hogy ne mondjam ki, amire gondolok. Tegyük meg, csináljuk. Nem kevesebb az a vágy sem, hogy ő ízleljen végig engem. De nem, az nem lehetséges. Nem gondolhatok erre. Pedig sajnos túl sokszor megtettem, igaz megálltam bizonyos határoknál, arra még gondolni sem mertem, annyira ciki.
Megugrik a gyomrom, összepréselődik a világom, tudom én azt jól? Tudom. Főleg, mert tekintete felperzseli az ajkam. Kisóhajtom a levegőt. Kezdőik.
- Nem? – minek? Könyörgöm, minek kérdezek vissza? Mert az agyam leáll, ahogy hozzám ér, puha ujjai rám simulnak. Az igazság az, hogy imádom, ahogy szavakkal is megbotránkoztat. Nem mert mások nem próbáltak még meg, nem tették meg még. Hanem, mert az egyetlen, akivel el is ábrándozom róla. Bárcsak lehetne.
Újból felnevetek.
- Örülök, hogy elnyertem tetszésed. – jól van kis majom, nagyon foglak igyekezni nem kizárni, csak éljem túl, mert éppen kiégek belül.
Kimenekülök a közelségéből, mielőtt elolvadok, mint egy karamellás csokoládé.
Nem tudja, beavatom hát.
Visszafordulok hozzá, a lábai közé guggolok, két kezem a teste mellett támaszt, forró tenyere azonnal érkezik válasznak, egyre jobban melegem van, érzem, hogy kipirul megint az arcom, ha elmúlt egy pillanatra is. Tekintete elidőzik az enyémben, hagyom, hogy belém olvasson. Nincs titkom.
- Mmm. Azt mondod, nem érdekelnek? – a mosolyom incselkedő. Miért csinálom ezt? Senki sem tudja. Mert megőrülök? Mert az ördög máris bennem van, mert már megkattantam. Tuti megőrültem, muszájkabátot nekem, az segíthet talán.
Biccentek, nem teszem hozzá, hogy neki most nem számítanak mások, nekem pedig eddig sem, sosem és ezután sem fognak, itt a hatalmas különbség köztünk. Miért zavar ez? Mert elfog a kétség, hogy mást érint, mást akar, másra vágyik így és engem elfelejt, márpedig így a helyes és ez is fog történni.
Hátrébb csúszik, nem moccanok, pedig egy pillanatra már azt „remélem” menekül. Felém dől, rányalok a számra, kiszáradt a szemem is, olyan mélyről lobog a tűz bennem, azt hittem parázzsá soványodott, s lőn.
Ujja letapogatja cserepesre száradt ajkam, felnyögök, pedig szeretnék normális lenni. Nemet akarok mondani, hogy ne csinálja. Nincs az a hatalom, hogy ezt tegyem. Érintése nyomán felpezsdül a vérem, közelsége megbénít.
Válaszára feldalol a lelkem, nem volt finom, nem akart folytatást, nem ébredt vágy benne. Válasza semmi és mégis a minden. Kimeríti, amit hallani akartam, mert önző is lettem már, mennyi bűnbe esek még, sőt mi több zuhanok.
- Ó igen, azt tudom, hogy felizgatott. – ki a frász beszél a számmal? Miért leszek a közelében egy fogyatékos tini? Ujjaim moccannak mellette, kapaszkodom a kanapéba, hogy ne belé tegyem.
- Milyen bátor lettél. – az én ördög már kiűzhetetlen. Félre biccen a fejem, a kacsintást megmosolygom. Édes gyermek, mit teszel velem?
A levegő belém szorul, ahogy közelebb húz, hajolok előre, térdem a kanapét éri, megtámasztom magam, mielőtt reszkető lábaimra hullok. Megveszek.
Felgyorsul a pulzusom. A szívem megint kiszakadni kész. Imádom ezt az érzést, komolyan mondom, erről kéne szólnia mindennek, amitől a gyomrom hulahoppozik odabent, a szívem pedig agárversenyt játszik egyedül.
Ujjai égetnek, bizsergetnek, felnézek rá, szemlélem az arcát, ajkát, szemeit, szépségében eltűnik az ellenállásom. Szeretném elmondani, hogy milyennek látom, mennyire tetszik. Arcának vonásai sokat mesélnek, finoman vonulnak a világba és nekem minden gyönyörű benne.
Ajka az enyémhez simul, szava elvesznek az éterben.
- Erre is vágyom, többek közt. – lehunyom a szemem, magamba fogadom a tomboló vihart, amit ő támaszt körülöttem, eltelek vele, belepusztulok.
- Meg sok másra is, ízekre…- értse, ahogy akarja, de megválaszoltam, őszintén, a lelkemből, olyan bűnösen, ami már-már gyónásért és vagy per ostorozásért kiállt.
- Arra talán nem. – Hogyan érinteném akkor, de viccnek … sem jó. Talán meg igen, akkor nem tiltakozhatnék. Nem tudom, már semmit.
- Tessék? – kiszakít az elkódolt parancs. Forduljak meg?
- Azt tudod, hogy az események sodrásában ez egy igencsak érdekes kérés? – mégis vigyorgok rajta és teljesítem, amit kiér. A térdébe kapaszkodom meg, hogy félig felemelkedve megpördüljek.
Mégis félve felver a szívem, a hátam… nem szívesen tartom oda, megannyi titkot rejt, csak ha hozzámér, azt elviselem, de jelenleg nincs a legtisztább állapotban. Hátradőlni simán tudok, de ha egy ponton érint, az járhat kellemetlenséggel.
Pánik dobol a dobhártyámon. Mégis leülök a lábai közé, fejem előre hajtom. Gőzöm nincs, mit szeretne, de roppant szexi trikóm, vastag pulcsim és a reverenda elrejti bűnös titkom. El sem merem képzelni, mit szólna hozzá, remélem, ezt a titkot megőrizhetem. Törökülésbe húzom a lábaim és várom mi fog történni. Két kezem a térdemen pihen, rettegek. Vegytisztán, őszintén, nemet kellett volna mondanom, de akkor felvetül a miért kérdés.
♮♮ Zene: Natural Blues♮♮
Vendég

Anonymous
Vendég

Recognize it! #2 Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Recognize it! #2   Recognize it! #2 EmptySzer. Jan. 02, 2019 12:05 am

Csekély komment csupán ha azt mondom, nem igazán így terveztem ezt az egészet. Nem terveztem ilyeneket rátolni a gyóntató fülkében, vagy egyáltalán a templom falai között. Nincs jogom ilyeneket csinálni, valamiért most mégis azt gondolom, hiába nincs, kelleni még kellett. Mert ismerem magam annyira, hogy ha nem találok megfelelő teret és füleket a szavaimnak, előbb-utóbb olyan helyeken fognak elhangozni, ahol nagyon nem kellene. Persze lehet úgy viselkedek mint egy ekin lévő tinilány, akinek letörött a körme és éppen Istent hívja, hogy mi a faszért bünteti ezzel pont élete legleg napja előtt. Lehet így van, nem mosom magam semmilyen korrekt szerepbe a témát illetően, ámbár mindig őszinteséget emlegetünk kettőnk között, hát akkor nosza, legyen őszinteségünk. Szóval mégsem vagyok tinilány, csak kellett. El kellett neki mondanom, hogy tudja mi történik velem, hogy mit tett velem. Hogy minduntalan a fejemben jár és a legváratlanabb pillanatokban rémlik fel előttem az arca. Namármost én ilyesmiket nem szoktam megélni, mert három percnél többet nem igazán szoktam annak szentelni, hogy bárkin is elgondolkodjak. Vagy visszajátsszak eseményeket amik velem történtek. Bah dehogy, ezért nem vagyok sokat egyedül, hogy ne agyaljak, hogy ne kezdjen valami hiányozni. Rajta viszont nem sikerült túl lennem. Mindig visszatért...
És hiába mondja, hogy értsem meg, hogy neki mit nem lehet..megértem. Tényleg, mármint abból a szempontból meg, hogy mennyi mindent kellene félredobnia miattam, vagyis miattunk, már ha beszélünk itt ilyenekről. Magam sem tudom mit csinálok igazából, egy különös ösztön hajt felé, pedig nem, nem vágyom semmilyen férfira, pláne nem ilyen minőségben. De már itt vagyunk, ebben. Ide jöttem hozzá és nem fogom úgy venni, hogy nem történt meg. Ahogy a múltkorira sem fogok valami furcsa lázálomként gondolni. Most csak, beszélgetni akarok..akartam, de valahogy erről a pályáról már kezdek letérni, mert magától értetődően közelebb kell valahogy lennem hozzá. Csak egy kicsivel. Icipicivel. Hogy érezzem őt. Lefogadom ugyanolyan tiszta illata lesz, mint a múltkor.
- Azt gondolom, hogy a saját szemszögéből nézi az egészet és engem kihagy belőle. - holott megkértem rá, hogy ne hozzon döntéseket csak úgy, nélkülem. És a múltkor is egyedül döntötte el, hogy márpedig neki nyugalom kell, holott én készen álltam volna vele mindenre, ő is tudja, hogy isteni lett volna, kell, hogy tudja. Figyeltem volna rá, magamévá tettem volna minden sóhaját, neki adtam volna helyettük az enyémeket. Nem így történt, rázárt. Azóta viszont tudom a kis aprócska titkot, hogy talán mégsem annyira. Látott engem. Látta mit teszek, pedig részemről izgatott volna az is ha megfordul közben, ha láthattam volna az arcát. A gondolat most is felvillanyoz, végigkarcol belülről. Tisztában vagyok vele, hogy kettesben vagyunk. Olyan időpontban és olyan helyen, ahová maximum az angyalok hírvivői fognak bekopogni. De nem erőltetek semmit, most csak a két hetes űrt vágyom betölteni amit hagyott bennem. Szeretnék vele lenni, megbeszélni. Megértetni vele, hogy ő nem hibázik hisz a bűn én vagyok. De annak meg túl jó, nem? Tehát nincs mitől tartani. Soha nem mondanám el senkinek, hogy mi történik...
Fejem térdén nyugtatom. Örül nekem? Igazából? Igen. Mosolygok, ez jóleső, érintése még inkább. Sokan nem is értik, tudják, hogy az ilyen röpke és óvatos érintések gyakran mennyire sokat jelentenek, hisz önkéntelenek. Vagyis akitől kapjuk, szimplán szeretné megtenni én pedig jó alany vagyok, élvezem amit kapok, elmondhatatlanul. Két hete nélkülözöm ezt is. Ezt hívják gonosz dolognak, végtelenül gonosznak. Éheztetni az éhezőt..
- Akkor jó. - megnyugszom, valamiben legalább biztos lehetek. Azt persze sejtettem, hogy nem fog kirakni, nem fog elüldözni innen, de nem akarom, hogy ne örüljön ha meglát, hogy mániákusan akarjon távolságot tartani ezután. Nem akarom, nem és nem. Nem teheti meg velem. Már nem. Eddig munkaköri kötelessége volt, most meg...csak ne. Főleg nem akkor ha a barátom szeretne lenni. Belegondolni abba a kifejezésbe, hogy barát mindenkinek más érzelmeket osztogat ki. Nekem egy barát nagyrészt lelki, főleg őrült és nagyon mindenes. Aki tényleg a barátom annak az utolsó falat kajám is odaadom. De vajon ő ilyen barátom akar lenni? Hisz megannyi helyre el sem jönne velem. Vagy az a barát szeretne lenni aki amolyan háttértámogatóként lép fel, akihez mindig eljöhetek ha épp hiányzik egy beszélgetés? Nem tudom mit akar, mármint hogyan látja.
- Nem is osztottam ki. - lebiggyesztem a számat mint a bűnbánó kölyök aki amúgy nem érdemli meg, de ajándékot szeretne kapni. A valóság pedig az, hogy kiosztottam, mert beszéltet a frusztrációm és a sok szesz amit magamba döntöttem. Egyébként se vagyok egy csendes egér alkat én inkább az vagyok, aki az alvó macska orrába dugja a sajtot csak történjen már végre valami. A feszült várakozás nem az én asztalom. - És attól még jogos volt. - a nemlétező kiosztás persze, mert hát tényleg mellőzött, ha tragika akarnék lenni azt mondanám, hogy egyszerűen jött, látott és ott is hagyott a faszba, hogy oldjam meg magamnak ha már sikerült járnom is megtanulni gyerekként. Mégis már oszlott bennem a sértettségi hiszti, mert hát elmondtam amit akartam, a többit már nem feltétlenül szavakkal tenném meg, de hát pap áll a tatami másik oldalán, ő a szavak mestere, az Ige hirdetője én meg csak egy buta kölyök vagyok aki túl sokat szeretne talán szakítani az Élet nevű fáról, de félő, hogy agyon fogja ütni egy fáról lehulló mutáns nagyságú alma. De...akkor is kell. Fájóan kell. Érzem a számban az ízét így hát nem tehetem meg, hogy csak úgy elengedem a képzetet.
- Örülök, hogy ezt így gondolja. - aljadék mosoly csúszik szét az arcomon, mert hát ennek fényében mi igazán egyetértünk. ÉN megtehetem és meg is akarom tenni. Ő az az óriási alma, amire én vágyom. Tudom milyen lesz. Friss, édes, fogcsikorgatóan energikussá tevő. Persze, hogy ezt nem tudom elengedni. Imádtam az előbb is, hogy megérintett megint, hogy még meg meri tenni, ráadásul nem úgy, mint ahogy egy sugárfertőzöttet szokás (bottal meg ilyenek..). Svungolok is jobban a közelébe, a melegébe. Ördögűzés? Ha kiköt és szájjal szándékozik belőlem kiűzni az ördögöt, hát állok elébe. Azaz fekszem. Csak jobb ha felkészül, hogy undorítóan makacs ördögöm van és félő, sokáig fog ez tartani. Gondolatban már sötét szobában járok, korlátozott mozgással és az ő szájával. Szinte izzik az agyamban a képzelet, hogy mennyire hihetetlenül jó lenne ha kicsit ki lennék neki szolgáltatva, bár a saját sugallatom azt súgja, hogy inkább neki kellene nekem, de félő felzabálnám mindenestől. Nem tartok túl jól mértéket.
- Nem bánnám ha így lenne. - súgok neki, mintha titkot mondanék, talán az is. Hajrá, csináljuk én benne vagyok. Bízva benne a kezébe adnám az irányítást, ha ő jobban tart attól, hogy én nyúlok hozzá úgy esetlegesen ahogy ő nem szeretné. Mégis ficereg bennem a vágy, hogy csak érezzem magamon a száját, az ujjainak felfedező kíváncsiságát, fűszerezze a szoba levegőjét sóhajaival, feleljek meg neki én is az enyémekkel. Én is vigyáznék rá. Maradéktalanul. De képtelen vagyok most megszabadulni a képtől, hogy mellettem fekszik, nyelvének édessége a számban robban szét, ujjaival csalfa játékot játszva felizgat és segít is, ad nekem olyat, amit előtte senki. Tudom, hogy képes lenne rá. A gond az, hogy ezt ha arámiul mondom el sem fogja elhinni nekem. Pedig egyetlen csókja elég lenne, hogy felálljon a farkam. Különös, mert azért nem szoktam mindenbe annyira könnyen belefeledkezni.Vele beletudnék.
- Rosszabbat tett... - komolyodik a hangom, azt valahol elvártam, hogy ígérje meg a múltkorira kontrázva, hogy többé nem csinál ilyesmit, mert hajlamos vagyok hamar megsértődni, a dacomból meg fel lehetne kanalazni egy új Himaláját is. - Felkeltette a figyelmem. - mondom ki az igazságot, mert e itt a fajsúlyos lényeg. Az övé a figyelmem, mások meg maximum a hormonjaimat pöckölik meg, amit igyekszem gyorsan le is vezetni. Ő viszont a vadászt mozgatja bennem, aki tiszteli a vadat annyira, hogy ne rontson rá, mert hát hová lesznek az élvezetek mélységei, ha rögtön a lába elé hullik. Viszont én most már szenvedek is, mert görcsbe húz az akarás. És már megint sokat beszélünk..pedig nekem lennének ötleteim. Remeg az izgatott pillanat. Ölel, sóhajtok a nyakába, de ebben a forgatókönyvben annak nem kellene szerepelnie, hogy feláll mellőlem. Mondtam már, hogy ilyet ne. Főleg ilyenkor.
Figyelem őt, szuggerálom, hogy forduljon meg, térjen vissza mellém hát ez így egészségtelenül messze van. Az én ideális távom maximum 20 centi és akkor már a nagylelkűségem is benne van. Talán hat, mert elém guggol, meleg kezére ejtem az enyémet, mert baromi jó és miért is ne?
- Persze, hogy nem. - hangomból süt a magabiztosság billoga - De cáfoljon meg. - és akkor lesz egy okom bebizonyítani, hogy miért is próbál nekem ilyen kis hazugságot beadni. Neem, nem. Tudom, hogy nem érdeklik. Ha valamelyik tyúkagyú, sznob egyetemista picsa felkeltette volna a figyelmét, soha nem következett volna be a múltkori csókunk. Ő nem kolibri és nem is kalandor, hogy mindenbe beleeszik amit a svédasztalra tettek. És nekem ez valamiért kifejezetten be is jön. Firtatja a csókom, megkapja a választ is. Már el is felejtettem volna azt a sztorit, annyira nem hagyott nyomot, hogy hihetetlen. De hallani akarja. Hallja. Az övé ellenben? Még a lábujjaim is remegtek az élvezetemtől. És rohadjak meg ha én emellett csak úgy el tudok sétálni.
- Tudom, hogy tudja. - fellángol a tekintetem, tudom a kis titkát. Hogy látott, hogy végig látta mit művelek magammal miatta és nem adta jelét. Hiába kettőnk közül valakibe legalább szorult némi lelkierő, belém biztos nem. Akkor képes lettem volna még könyörögni is neki, hogy csak jöjjön egy kicsit közelebb. Olyan vagyok már mint valami pók, aki a csapat legvagányabb legyét akarja a hálójába, mert hát a fincsiségi faktora a legjobb. Szóval megfenyegetem ezennel, hogy mondjon nekem ő valamit. Különben olyan helyzetbe juttatom, hogy nem tud megint átlépni majd felettem és elzárkózni egy másik világba. Ellenkezőleg. Nagyon is velem lenne, minden mozdulatommal. Én vinném el a testi örömök csodás világába, ahol nincs más csak hús, vér és vágyak, sóhajok és élvezetek. Hagyná? Nem hagyná, de nem lenne más választása. Hallani akarom, hogy akarja... - Eddig sem voltam gyáva.
Arcát cirógatom, húzom közelebb. Enyém, enyém és hüvelykujjam ajkán rajzol végig. Iszonyatosan szeretném megcsókolni, de jelen állapotomban nem tudom mennyire lenne ez gyengéd és óvatos mint legutóbb. Most már ismerem, vágyom és hiányolom, lehet mégis le kellene őt taglóznom. Hanyatt dönteni és magam alá temetni, mint egy hurrikánnak. Ahh, csak ne akarnék rá közben ennyire vigyázni..Újra ajkaira simítom az enyémeket, kis híján a talpam is görcsbe áll annyira próbálom magamat visszafogni. - Még.. - mondja még, sokat még. Ízekre. Jézusom, mindjárt vallásos leszek talán valahol az ókorban találnék is egy istent akit követhetek meg ilyenek. Ízeket akar, hát a testem egy neki szánt cupcake, csak ki kell bontania a csomagolásból, utána kinyomozhatja aprólékosan, hogy tetszik-e neki az ízem. A szájára nyögök mert bennem ez most nagyon erős. Lüktető és feszítő. - A talán kicsit kevés. - elmosolyodom végül, a filmeknél itt valószínűleg a főhőst fejbebassza az angyal egy szent fényű kalapáccsal. Most ez talán velem is megtörtént, mert utasítom, hogy forduljon meg. Nem, nem feltétlenül vagyok ép, de most közel akarok lenni hozzá. Úgy igazán, na meg nem elhanyagolható, hogy rohadtul ráérek és minden percem az övé ma is (ahogy lett volna az elmúlt hetekben is ilyen ha akarta vooolna).
- Megleptem mi? - vigyorgok én is, gondolom ő is másra számított. Én is, de nem mondtam, hogy nem haladunk egy végcél felé. Végül megfordul, előrébb csúszom és nyitok a lábaimon is. Felülről nem tűnt ennyire szélesnek a válla..biztos nem a Bibliát emelgeti ennyit..a két válla a térdhajlataimba kerül, lévén átvetem rajta a lábaimat és nyakát kezdem el simogatni, ujjaim a hajába túrnak.
- Néha képes vagyok visszafogni magam. - igaz csak ideig-óráig, de ezt a kiegészítést már nem teszem bele. Lehet azt gondolja, hogy immár biztonságban van, de sajnos újfent csalódást kell neki okoznom, mert nincs. - Szóval, hogy is képzelné el az én ördögűzésemet? - kérdezem, hangomban nevetés bujkál, őszintén kíváncsi lennék rá pláne a kivitelezésre. A válaszra szintén, mert remélem olyasmit fogok hallani amire gondolok. - Tudja, már a gondolat is izgató, hogy azt tehetne velem amit akar. - mégis rejtene némi veszélyt, lehet kiröhögne és ott hagyna a gecibe én meg csak pislognék utána, hogy vajon belehalok a buliba vagy nem. - Nézzen rám. - had lássam azokat a hihetetlenül kék szemeket, magamat közbe hátra tolom, hogy előre is tudjak hajolni, hisz már szükséges. Mit is mondott? Szeretné. Én is szeretném. Körberajzolom mutatóujjammal az ajkát. - Szóval csajok mutogatják magának a bugyijukat. - hajolok közelebb hozzá, hogy az ajkára sóhajthassak.- Meg ajánlatokat tesznek. - én meg mindjárt még féltékeny is leszek...de nem. - Én kitörölhetem az ilyen ostobaságokat.. - ne is emlékezzen rájuk, ne is járjanak a fejében, legyek ott csak én. Én és nem más. Apró és tűnékeny a csók amit ajkára ejtek. Kezem állán simít végig, hogy magamnak mozdíthassam irányba. - Jobb dolgok járjanak a fejében. - én járjak benne. Csókot adok a homlokára, az orra hegyére. És végül a szájára is, belesóhajtva a vágyamat, a bennem dúló hév erejéből lágyabbat faragok. Most az enyém, most ne meneküljön el.

Vendég

Anonymous
Vendég

Recognize it! #2 Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Recognize it! #2   Recognize it! #2 EmptySzer. Jan. 02, 2019 12:52 pm

To: Nathaniel
Recognize it! #2
Megőrülök a közelében, összezavar, minden egyes pillantással, mellyel felmér, nekem simul, én pedig alá merítkezem és elfogadom, hogy hatással van rám.
Széthullok, hogy aztán megint eggyé váljak, csakhogy sajnos ehhez neki is köze van, kell az egységemhez. Rettegek tőle, hogy hatással vagyok rá, ahogy ő is rám. Míg távol tartottam magamtól úgy tűnt, hogy el fogom viselni, kibekkelem úgy, hogy nem veszek meg tőle, nem zakkanok bele a várakozásba és vágyakozásba.
Most pedig itt ül, ujjaim a hajában, feje a térdemen, energiái bennem szöknek szárba, végig karcolják a gerincemet, lehúznak a mélybe, hogy érezzem nélküle minek feljönni a mélyből, minek levegőt venni?
Félni kezdek, tőle és nélküle is egyaránt.
Az, hogy ma megjelent, rám öntötte a vizes blokádot,  csak segít abban, hogy tisztán lássak. Sajnos ez a szemüveg ma nincs a segítségemre, mert letisztítja a valóságét és egyszerűen csak érzem, hogy vágyom rá. Minden szempontból, ez baj, nagyon nagy baj.  
Kettős érzés a közelében lenni, mert lehiggaszt, megnyugtat, másrészről pedig megőrjít, hogy itt kell lennem vele, neki kell simulnom, illatával eltölt, mint önnön magával.
Szavaira elnevetem magam. Kihagyom? Úgy néz ki, hogy bármiből is de ki tudom őt hagyni? Hát nem érzi, hogy zúgok a közelében, hogy olyan vagyok, mint egy vastag függöny, mely a napfényt beengedte, többé nem lehet kizárni.
Forró a fejbőre az ujjam alatt, szeretném elmondani neki, hogy őrülten akarom, de nem lehet. Mindent szeretnék vele, sőt többet is. Olyat, amit nem lehet kimondani, nem lehet még csak elképzelni sem, nem szabad.
Könnyed az érintésem a bőrén, miközben levajazzuk, hogy barátok leszünk, közben én érzem, hogy nagyon sok meló lesz ezzel, de nem baj, én szeretem.
- Nem? - hangomban játékos él bujkál, mert de, igenis kiosztott. Nem baj, elfért rajtam, hogy helyre tett, tudatta velem, hogy ki Ő és hányadán állunk, ami nem baj. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy meghozhatom a döntéseket helyette is, mert a helyes úton járok. Itt van most az iskolapéldája annak, hogy okos, felnőtt férfi, tudja, hogy mit szeretne, hajlandó kockáztatni érte.
Kicsit túl szép, hogy igaz legyen, egy kicsit túlsággal félek tőle. Tőle. Attól, hogy nem bírok neki ellenállni, hogy egyszeriben ledönt a lábamról, nem szó szerint, de elég ha a szívem heves kalimpálást megérzi, áldozat leszek, legyűrhető, megint a testem lesz majd árulómmá.
- Tény. - jogos volt, a kiosztás, mert azt kaptam, de nem baj elfért a hátamon, sőt jót is tett. Bizsereg a bőröm, ahol összeérünk, sajnos sejtem, hogy el fogok bukni vele kapcsolatban, de ha egyszer, annyira akarom érinteni. Is.
Szemtelen mosolyától elnevetem magam, menten elverem a seggét a nagyobb jó érdekében.
- E-e. Nem úgy gondoltam. Vannak határok, ne lépd át őket, mert baj lesz. - semmi fenyegetés nincs bennem, nem is azt teszem, csupán figyelmeztetem egy nagyon logikus dologra, miszerint mindennek ára van. Meg fogja fizetni pont úgy, miként jómagam.
Már nem is tudom ki hozta szóba az ördögöt, meg az ő elűzését, de azt hiszem ezzel felfestettül a falra, mert a dolgok innentől másik vonulatot vesznek, mintha az ördög említése maga lenne a flört.
Bűn vajon? Nekem már azt sem szabad, Szóban kicsit játszani? Biztos vagyok benne, hogy atyám nem díjazná, sőt mi több, nem lenne részem a paradicsom, csakhogy a józan ítélőképességemnek kakukkolnak a közelében. messze megy, hogy ne találjak rá, majd ha elmegy, előbújik a vastag erdő fái közül.
Rásúg a fülemre, megjelennek az első merev pihék a karomon. Kivégez és ezt pontosan tudja. Azonban próbálom venni a lapot.
- Tényleg? Van rá egy fogadásom, hogy attól kikészülsz, ha a hátad mögött összekötik a két kezed és elveszik a látásod. - nekem ő olyan típusnak tűnik, aki szereti megfogni, ami megtetszik neki, nem pont arra gondolok, hogy... nem. A hajam pedig égnek állna, ha tudna, de az apró hajhagymán élere kelnek a koponyába nőve.
Félek tőle, hogy elszabadulna a pokol köztünk, ha erre lehetőségem lenne. Ha büntetlenül, titkon megízlelhetném. Izgat a gondolat, hogy kibújik a pólójából, meztelen mellkasát simítanám, érinteném, akár az ajkammal barangolnék le lapos hasára, csípőjének csontjára. Megreszket a szám a gondolattól. Nem szabad, egyáltalán nem szabad. A baj az, hogy már megjelent a fejemben, már itt van, tolakszik előre a vágykép, az álomkép, kopogtat a koponyámon, hogy engedjem be, majd ő ott letelepszik. Tudom, hogy már megkísértett, ott lesz. Nem, nem szabad neki. Csak tudnám honnan ez az elemi akarás, ez a tüzelő vágyakozás, hogy levarázsoljam a pólót róla.. talán mert ugyanaz a tűz lobog az ő szemében és ez ijesztő, nagyon is az.
- S az rossz? Hogy felkeltettem a figyelmed? - nagyot nyelek, elfog a pánik egy pillanatra, hiszen az én figyelmem pont úgy az övé, mint a jelek szerint ez övé az enyém.
Szeretnék neki dörgölődzni, kicsit csak hozzá simulni is neki préselni a testem, beszívni a búja, bódító illatát, eltelni vele. Akarom őt és ezt sajnos nem lehet eltitkolni.
- Megérdemlem ezt én Nathaniel? - a figyelmét. Jár nekem? Tudok vele mit kezdeni? Hát annyi nő lenne, aki szívesen a lábai elé vetné magát, neki pedig csak csettintenie kéne Ezzel szemben én egy oltári nagy tabu vagyok, egy kőkemény nem. Engem nem kaphat meg, ahogy én sem őt. Édes kín jár át a gondolattól. Annyira akarom, hogy szavakká nem tudom gyurmázni, ami tombol bennem.
Magamhoz ölelem, ajka  a nyakamon olyan feszítő, melyről szavakat nem lehet formázni. Leég a bőröm, pedig ez csak egy egyszerű lehelet. Elkárhozom a képzelettől, hogy a nyakamba csókol, ráharap a fülcimpámra.
Elmenekülök hát, nem csak tőle, hanem magam elől is, az alhasamban szűkölő görcstől, mely ránt egyet a vágyamon. Nem bírom ki. Nem fogom kibírni.
Vissza is térek hozzá, elé guggolok, kezem mellé támasztom, hogy azonnal érkezzen a válasza rá egy érintés formájában.
- S mégis, hogyan cáfolhatnám meg? - hát nem érez engem? Nem érzi, hogy lüktet belőlem a forró és világos energia? Nem süti meg a bőrét a melegségem, az akarat gyengének nem mondható jele? Nem érzi, hogy felforrtam? Pedig már itt tartok, mert a közelében akarok lenni, bújni akarok hozzá, neki préselődni, a számba szívni a nyelvét, ez az igazság és ezt minden nem és nem lehet. Már csak azért sem mert Isten szolgája vagyok, ő pedig egy fiú még nem is férfi. Annyi bűn ez egyszerre.
- Tudod? - iiiihj. Tudja?! Elkerekedik a szemem, pontosan értem, hogy mire gondol? Ha arra gondol amire én. - Azt? - habogom, miközben a levegő luxus lesz a tüdőmben, a vér az arcomba tódul,  nyelek egy hatalmasat, elpillantok a szeméből, le a mellkasára és érzem a késztetést, hogy oldjak kereket innen. Nem lehet, hogy azt tudja, hogy végig néztem. Azt tuti nem. A zavartság bennem lakik, mélyet lélegzem, majd rápillantok reményekkel teli, hogy mondja azt, nem, nem jött rá. Beleőrülök, én ....
- Sajnálom... én...- most mit mondjak? Hogy őrülten izgató volt? Hogy most, hogy szóba hozta megficcen a gyomrom és sajogva a lágyékomba mar az érzés. Elmenekülnék. Már látom, hogy nem gyáva, sosem volt az, én vagyok a gyáva, de azt hiszem futna, ha most felállnék előle és ledobálnám a ruháimat, hogy tessék, akkor kezdj valamit velem. Talán mindketten kifutnánk a világból, tekintve, hogy én már akkor rosszul lettem, amikor  nadrágon keresztül önmagát markolta, és az ujjainak háta véletlen ért a farmerom feszülő részéhez.
Érintése alatt felpulzálok test szerte, az ajkam cserepesre szárad, szinte remeg. Vallok. Mire vágyom? Rá. Az ajkára illatára, ízére, tudni, hogy milyen, elveszni benne, a vad csókban, mint legutóbb. Ajka simít az enyémre, felsóhajtok.
Még?
- Erre. Forró szádra, rád. Minden kis titkodra. - csak súgom a szavakat, mert kezdek megőrülni, már világosan érzem, a kezem gyűri a kanapé anyagát, kapaszkodom bele, félre billentem a fejem, hogy minden szónál én simítsak a szájára a sajátommal. Hova lett az elhatározásom, hogy nem lesz semmi, hogy hozzá sem nyúlok? Miért történik ez? Milyen erő dolgozik köztünk?
Mosolyára mosoly a válaszom, érzem lüktetni a szívét a szájában, nehezen gyűröm le a késztetést, mely arra uszít, hogy öleljem át, húzzam le magamhoz, heveredjünk el, és simogassuk egymást, amíg világ a világ.
Elhangzik az utasítás, megdöbbent vele, végül csak biccentek, igen meglepett, nem is értem, hogy miért tegyem, de elkövetem, amit kért és már pördülök is meg, hogy beüljek a combjai közé, melyet olyan engedelmesen tár szét, amint, aki ezer éve erre várt. Vajon... Nem! Nagyon nem! Gondolni sem!
Közelebb csúszik, hozza a forróságot. Lábaival szinte leszögez a földre, most én vagyok az, aki a vádliját cirógatja, olyan önkétlenül, mintha mi sem lenne természetesebb.
- Meglepnél, de büszke lennék rád. - ha képe lenne visszafogni önmaga vágyait. Nem lesz az, csak kis ideig, ha nekem nem megy, neki hogyan menne?
- Részletezzem? - elnevetem magam, pedig már nem vagyok nevetgélős kedvemben, már horgad a tűz, nem fogom tudni elnyomni, de érzem ujjait a nyakamon, a hajamban, az öle veszett forróságát a hátamban, szavakat keresek. Méltókat.
- Minden képen az ágyhoz kötöznélek. - belemegyek a játékba, miért ne tenném? Mert egy hülye vagyok, mert önmagam ellensége lettem. - Azért, hogy nehogy a plafonon kössél ki, a végén lezuhansz és összetöröd magad. A legjobb lenne...- a számba harapok, lehajtom a fejem, hogy cirógassa a tarkómat és kimondom - majdnem meztelenül, hogy össze ne hányd a ruhádat. - csakis, hogyne, hát milyen ember vagyok én. A majdnem azt takarja, hogy alsó maradhat rajta, ha lehetne abban is válogatnék, hogy milyen. Őrült vagyok. Ha most lecsap egy villám és szétégek, akkor is megérdemlem. Mégsem bírom megállni. Miért?  - míg a tested szenteltvízzel locsolgatnám. - akár a pulykát a sütőben, amikor sül. - hogy lássam mennyire bírja a bőröd. - aminek biztos veszettül jó íze van - a szentséget. Közben a Bibliából olvasnék fel. - gomorrát, ha lehet. El-elakad a lélegzetem, pedig én mesélek, milyen szégyen is ez. Remegek az érintése alatt és a vágytól, hogy... Minden megtörténhessen.
- Igen, az! - tényleg messze izgató, amit én tennék vele? Leülnék mellé és csak simogatnám, végig ízlelném, a nyakát, mellkasát, a hasát, a köldökét, ennél többet elgondolni sem szabad. Tilos és kész.
Kiránt a gondolataimból a következő utasítás, azon kapom magam, hogy engedelmesen fordulok oldalra, hogy ránézhessek, hiszen ezt kérte. Pillantásommal feldarálom, ujjaim már a nadrág szára alatt kúsznak a vádliján, bőrén.
Rápuszilok az ujjára, de tekintettemmel immár az övét kutatom. Elbuktam megint. Beszívom az illatát, rámarkolok a vádlijára.
- Bizony. - sóhajára vissza sóhajtok. Mutogatják, és eddig engem ez semennyire nem érdekelt, most sem teszi. Na nem mondom, hogy nem vágott gyomrom, férfiből vagyok, de ez a mindent elsöprő vágy ez az övé.
Kitekeredek kicsit ültemben, hogy jobban felé forduljak.
- Ha tudnád milyen ajánlatokat tesznek. - hangom már csak mormogás, mert olyan közel van, még szemrevételezem az arcát, a száját, el sem mesélem neki mennyire szépnek látom, mennyire éterinek. Mennyire akarom.
- Igen? - sóhaj a kérdés. Biztos vagyok benne, már megtett mindent, én már nem tudok rájuk gondolni, nézni, vágyni, nekem már csak ő létezik és ez nagyon ijesztő.
- Tegyünk érte. - apró puszi előbb a homlokomra, lehunyom a szemem, majd az orromra és végül a kiszáradt számra.
Átnyúlok magam előtt, tenyerem a nyakára siet, jobban felé fordulok, és belehúzom egy bűnős csókba, nem bírok ellenállni. Ajkammal ízlelem az övét, felmorranok, és ha hagyja elmélyítem a csókot, ahogy tőle tanultam. Nyelvemmel csak rányalok az ajkára. Nem arról beszélgettünk, hogy ezt nem lehet?
De az íze... olyan finom, hogy megveszek érte, belerobban a számba, fel az elmémre, rávési magát az agyamra, hogy tudjam ez másnál nem lenne meg.
- Állj ellen, kérlek. - csak suttogom a szájába, tegye meg, legyen kettőnk közül az erősebb, míg a hátamon sajog a bőr, emlékeztet arra, hogy bántam a bűnöket, melyek most újra elkövetek, mégis csókolom a száját, magamba szívem a belőle áradó vegytiszta forróságot.
♮♮ Zene: Natural Blues♮♮
Vendég

Anonymous
Vendég

Recognize it! #2 Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Recognize it! #2   Recognize it! #2 EmptyHétf. Jan. 14, 2019 4:03 am

Bedörgölőzök a keze alá, pedig itt éppen tök fontos kérdéskörök futkosnak az éterben. Nekem valahogy mégis ez egyfajta terápiás meg izgató gyógyír arra, hogy ne legyek mérges rá. Mert amíg ilyen intenzíven érzem őt magamon, képtelen vagyok rá. Nem vagyok haragtartó, rá pedig valamiért kifejezetten nem haragszom. Ért ehhez, hogy pillanatok alatt elpárologtassa a dühömet viszonylag gyorsan. De vajon érzi-e ezt? Megérti-e, hogy mekkora hatással van rám egy ilyen kis semmis és sokaknál reflexszerű érintése is? Hogy meleg ujjaitól száguldozik bennem nyugalom, horgad bennem mégis vele együtt a vágy is. Képes egyikből a másikba fordítani. Amíg..el nem tol odáig, hogy ne legyen már megállásom. Kiosztottam talán, jó, igen meglehet, bár én inkább határozott véleménnyilvánításnak mondanám.
- Nem bizony. - ezzel kvázi újra igazolom ezt magamnak és neki is, hisz jogosan csináltam. Megszegte az ígéretét és remélem nem hitte, hogy szó nélkül fogom hagyni az egészet..ha így van, akkor nem ismer még eléggé. Talán ha csak futó ismerősöm lenne akkor nem érdekelne és nem kálváriáztam volna két hétig. Pedig az az igazság, hogy valahol tényleg csak egy ismerősöm, viszont a lelkem súgta, hogy ide kell jönnöm. És el kell mondanom mindezt. Most pedig? A lelkem könnyebb, nem nyomja már a sok kimondatlan dolog ami bennem lappangott az elmúlt hetekben.
- Hmmm, szóval elismeri. - elmosolyodom, akkor tehát tudja. Tisztában van vele, hogy ő viselkedett rosszul, már ha persze átlendülünk azon az aprócska tényen, hogy én mit műveltem vele is, meg a háta mögött is abban a szobában. Bár ezen nem változtat semmi amit mondok, attól még az igen is figyelembe veendő, hogy ő szegte meg a szavát én ha úgy vesszük akkor...szóval nem szegtem meg, csak túl nagyot mertem kérni, remélni. Viszont most már tudom, hogy látott engem akkor és ez merőben más megvilágításba helyezi az egészet ami történt.
- Ha nem lépünk át határokat, hogy érezhetjük úgy, hogy élünk? - teszem fel a nagyon is filozofikus kérdést. Én folyamatosan ezt teszem. Határokat feszegetek. Az enyémeket és másét.  A világ határait. Ő azonban nem egy határ amin át akarok lépni. Inkább ha már ilyen szavakkal dobálózunk, akkor egy ország, amit magamnak akarok. Meg akarok hódítani még ha ez hogy is mondjam, különösen is cseng. Teljesen összezavarja a fejem, mégis olyan vagyok a közelében, mint akin csak azért marad fenn a ruha, nehogy lecsukják a hiányáért. Megőrülök ha túl közel vagyunk de nem érhetek hozzá, nem lehetek a közelébe. Bele is mászom ebbe a közelségbe, mert kell, mert erre van szükségem. Többek között erre. Halkan nevetek fel, egészen felizgat ennek a gondolata.
- Szeretne fogadni is rá? - hajolok egy kicsit közelebb, mert fogadhatunk persze, én állok elébe de neki kell megtennie, nem csak élménybeszámolót meghallgatni arról, hogy megtettem valakivel. Nem. Vele akarom megtenni, főleg ha már felcsigázott az ördögűzés dologgal. Meglehet tényleg bennem él valami ördög és ha ő az angyal aki helyre akar tenni, akkor én fogom átváltoztatni valami mássá. Mert az én oldalam más elvek szerint épül fel. Én édeset tudnék neki nyújtani, izgalmasat és újat. Ő nekem még többet, már most több mint gondolná. És borzasztó, hogy nem tudok mit kezdeni ezzel az egésszel fejben, bár egyelőre nem is igazán akarok. Csak sodródni, vele lenni. Beszívom az illatát, elkap a feszítés, hogy leheljek csókot a nyakára, leheletnyit, hogy érezzem. Csak kicsit. Egészen kicsit. Nehéz megmagyarázni ezt az érzést, mert egyszerűen akarattá avanzsál.
Ezért döbbenek le amikor itt hagy ebben a nehézségben, hisz így sem tudom normális vagyok-e. Már az is nehéz, hogy ne figyeljem túl nyilvánvaló tekintettel. Az is, hogy ne nyúljak rögtön utána és rántsam vissza magamhoz. Megteszi ő végül, ezzel átsöpör rajtam a nyugalom érzete. Kezem övét érinti és így máris helyre billenek. Nyelvem futtatom alsó ajkamon. Hogy rossz-e? Édes egy kérdés.
- Nekem semmiképpen. - villantok rá egy mosolyt - Magának talán. Mert ha az én figyelmem felkeltik, akkor nem eresztem a tárgyát. - vándorol tekintetem az ajkaira. Nem, nem szándékozom elereszteni, most meg főleg nem. Hihetetlen amit kivált belőlem, hogy szinte sért ha túl messzire lép tőlem. Mégis magam sem tudom mit akarok tőle, vagy hogyan fogjak neki, vagy egyáltalán nem azt sem, hogy mi a fenét művelek. Talán erre lehetne azt a klisét ráhúzni, hogy követem a szívem. Vagy a megérzésem. Az érzésem. Nem tudom, jobb ebbe talán nem mélyebben belegondolni. Az mindig a tett halála.  - Ne így álljon hozzá. Csak fogadja el.. - és ölelje magához, öleljen magához engem is, mindenestől. Tegye meg egyszer, csak egyszer..tudom, mindig ezt mondom. A múltkor is ezt mondtam, de hát minden egy "egyszerrel" kezdődik. De én a pillanatban élek a pillanatnak, ebbe akarom őt belevonni. A pillanatunkba, hisz a miénk lehetne örökre. És komolyan mondtam, hogy rá akarok jönni mi van bennem. Vagy bennünk. Köztünk. Gondolkodom. Mivel is?
- Elég intelligens egy frappáns válaszhoz, vagy cáfolathoz ha úgy tetszik. - valóban az, eddig is annak tartottam, talán még kedvelném is ezt, hogy megpróbál nekem hazudni erről. Persze abban nem hiszek, hogy bármelyik csaj érdekelné az egyetemről. Akkor soha nem csókolhattam volna meg. Akkor nem reagálna rám egyáltalán és nem is reagált volna. Vagy mégis? Mindketten talán másfelé érdeklődünk alapból? De akkor meg mi ez az egész? Miért érzem azt, hogy pulzálok a közelében? Miért várok valamiféle jelre, ami erre nekem igent mond? Tekintetem megváltozik. Nem akarom, hogy most azt higgye valami súlyos bűnéről tudok...
- Igen, de a tudásom meglehetősen friss. - nézek rá átható tekintettel. Eddig ez csak az ő titka volt én meg azt hittem végigállta összeszorított szemekkel. Nekem ez iszonyatosan sokat jelent, a tudat, hogy mégis érdekeltem ennyire, mégis felkeltettem én is a figyelmét. És a testem is. Hogy talán remélhetem, hogy tetszett neki amit látott, hogy talán felébredt benne a sajnálás, amiért nem fogadta el az ajánlatom. Hogy még néha-néha eszébe jut, eljátszik talánokkal..nem is tudom miért gondolok erre. Vagy ilyenekre. Azért mert nekem gyakran eszembe jut az aznap délután? És máris szabadkozik, tenné. Elnézésem kéri. Miért? Tálcán nyújtottam neki magamat, a mániákus élvezkedési kényszeremet.
- Imádom, hogy tette. - ezt meg akarom, hogy tudja. Már a felismeréstől is kis híján felállt otthon. Amiatt döntöttem úgy, hogy eljövök végül. Az utolsó széllökésem volt. Mint akit hirtelen fejbe vertek. Persze ettől nem lett kisebb az az iránt érzett haragom, hogy két hétig hanyagolta a létezésem tényét, de ez..elsöpört, meglepett, döntést hozott helyettem. Jöttem, mert nem tudtam többé várni arra, hogy ő tegye meg.
Közelebb hajolok, tenyereim közé fogom arcát, hüvelykem ajkán simít végig. Akarom hallani. Mindent akarok hallani, a kimondott gondolatai között akarok mazsolázni. Bepanírozni őket és még étvágygerjesztőbbé tenni, hogy jól lakhassak belőlük kedvemre. Bár szentnek kellene minimum lennem, hogy ilyen szavak mellett csak úgy el tudjak menni. Lehetetlen. Fojtott nyögés szakad fel belőlem, pedig én kérlelem a mégre, a többre. Ajkaim az övéit simítják és ez csupán szupererő kérdése lehet nem másé, de nem folyok át a szájába.
- Úgy véli vannak kis titkaim? - élvezem, teljes tökéletességgel ezt a csók előtti beszédjátékot, hisz minden szó egyre közelebb tol hozzá, ajkai izgatón simogatnak, minden idegszálam felizzik az akarástól. Talán ezért utasítom? Nem tudom, de vállait jóformán lefogom és a térdhajlataim fogságába ejtem. Ujjai viszont égetőek még nadrágon keresztül is.  Büszke lenne..kár, hogy nem erre hajtok. A büszkeség lehet szülői privilégium jelenleg, meg is hagynám. Tőle egészen mást várok.
- És ha én nem ezt akarom kiváltani? - a kérdés marhára komoly, de nem tudom mennyire akarja ezt végiggondolni. Hogy ha nem ezt akkor mégis mit. És nem tudom mennyire tudnék neki megfelelő választ adni erre. Kezeim szabadságot élvezhetnek, ujjaim hajába futnak, cirógatják, nincs is annyi kezem amennyi helyen hozzá szeretnék érni egyszerre. Mégis ijesztő, mert a tudatom mélyén ott a tudat, hogy férfi és én alapvetően nem vagyok férfiakra kalibrálva, eddig sem érdekeltek. Ő mégis valahogy más, hát olyan vágyakat hív elő belőlem, hogy szinte el tudnék ájulni.
- Mindenképpen. - persze, hogy részletezzen, hisz őt próbálom menteni addig is. Magamtól. Nem akarom, hogy megijedjen tőlem, hogy el akarjon menekülni már megint, de remélem érzi, hogy a bőröm alatt feszültség ugrál, hogy a lélegzetvételeim is váltakozók, hol mélyülnek és lassulnak, ráérőssé válnak, hol gyorsulnak.
- Persze, az fontos. - mármint a ruhátlanság, én meg mosolygok mert megjelenik a fejemben az Ördögűző - És ha közben nem leszek kedves? Tudja, holt nyelveken üvöltözök meg ilyenek? - ó, mondja csak hogyan tervezne elnémítani? A Biblia persze nekem kicsit heervasztó, mert nem felolvasást szeretnék hanem ..mást, de nem tudom melyikünk birkózna vele nehezebben. Talán mindketten, talán én, hisz nálam dolgozik némi tapasztalat is. Talán ő, mert neki meg mindenkivel tilos mindenféle testi kapcsolat. - Szentelt víz helyett szentelt bor? - csak folyjon nem? Ő meg majd megáldja előtte és lőn a varázslat, de ha már rám locsolja, legyen némi élvezeti értéke is. Lehetne ínyenc, hogy kipróbál többféle bort, melyik az igazi az én ízemmel együtt., de még mennyire lehetne az! Megfeszülnek az izmaim. Izgató, de nagyon és egyre jobban belém is ékelődik a gondolat. - Ha bármikor úgy véli szükségem van az ördögűzésére, csak cselekedjen bátran. Készségesen állok elébe.. - övé a mosolyom, forrón ajándékozom neki, szívesen lefekszem neki félig ruhák nélkül, csak fűzzünk ebbe a szerződésbe némi plusz pontot, hogy mondjuk a Bibliázást ki, helyette lehet érintés, lehet ajkainak játéka rajtam. Lehet a bennem élő ördög maradna, de azt biztos el tudná érni, hogy másért könyörögjek neki.
- Gondolom fékteleneket és mocskosakat. - ujjaim nyakán simítanak de ajkai közé vágyódom egyre jobban - Túl egyszerűeket. - mert azok. De lehet mind valami vakon romantikus izére vágyik tőle. Nagy szerelemre, meg majdnem lovagköltészetbe beillő fin'amorra. Idióták.
- Magától értetődő. - csak ne égetne le rólam minden bőrt a vádlimon. Tegyünk érte? Ó nekem ilyeneket mondani, de nagy hiba ilyenkor..vagyis neki nem csak ilyenkor, hanem mindig.. - Bírom ha határozott.. - ez meg egy bók, nekem bejön tényleg ha ilyen, és a határozottsága épp nem abba tendál, hogy miért is kell most neki elzárkózni, elmenekülni. Ajkaira hajolok, de majdnem féltő a csókom amit adok neki. Az övé viszont zsigerig hatoló, alhasam megrándul, belenyögök a szájába. Felelek vissza, alsó ajkát beszívom, hogy engedve a nyelvem tompítsa a hirtelent. - Nem akarok. - ne kérjen, nem tudom meghallani. Feltornázom magam vigyázva, hogy ne rúgjam véletlen fejbe és egyszerűen átdobva rajta a lábam az ölébe ülök. - Én ezt akarom, nem ellenállni. - most nem kap időt, hanyatt dőlni nem tud. Két kezem a kanapén talál fogást,  felemelkedve felülről csókolom meg, de már nem féltem magamtól, belecsalogatom a csókba, nyelvem övén simít, megrándulok annyira jó. Kell nekem és mindenestől kell és most kell. És ez már biztos. - Hogy ez mennyire hiányzott... - súgok a fülére, szám pedig már a nyakán fut végig égető csókot húzva rajta - Érintsen meg. - súgom a bőrébe a kívánságom, a parancsom, a vágyam, a hiányom. Mert ez isteni jó, ez most a miénk, ahogy a miénk volt a múltkor is. És lehet még sokszor, sokszor. Kibújok a pulóverből és húzom vele együtt a pólót is. Nekem melegem van, a bőröm is le akar mászni a húsomról. Könnyed mosollyal követelem vissza a figyelmét, a száját, csókjának finom ízét. Mindjárt sírok annyira izgat. Nem érné tán meglepetés ha olyan helyre nyúlna, de nem szégyellem. A múltkor sem tettem. - Iszonyatosan finom szája van. - súgom is közé az igazságom, az újabbat, de visszakéjenckedem közéjük. Mit bánnám én azt ha most kárhoznánk el. De ennek kellene ellenállnom? Ennek?! Nem, az lehetetlen. Az nem menne. Felnyögök, cseppfolyósan párolog ki belőlem a vágyam, de meg kell érintenie. Nem kérem rá, hogy mit fogjon meg, sőt szabad kezet is adok, de megveszek a simogatásáért.
Vendég

Anonymous
Vendég

Recognize it! #2 Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Recognize it! #2   Recognize it! #2 EmptyPént. Jan. 18, 2019 4:06 pm

To: Nathaniel
Recognize it! #2
Szeretném tudni, hogy mi történik velem a közelében, de nincsenek válaszok, egyszerűen összezavar minden egyes érzékszervemre hat. Valahol belül iszonyatosan izgat ez a sok újszerű érzés, nem a vágy, mert az lobbant már fel bennem, de az, amit ő tesz velem, az egy kirakós olyan darabja, melyből a képet sem látom át teljesen. Végérvényesen elveszek, hiszen ugyanazt a levegőt szívja, amit én, és már pontosan tudom, hogy mi volt az oka annak, hogy nem kerestem fel, egyenesen kerültem. Nem lehet, hogy ezt teszi velem, kizártnak tartom, hogy ez lehetséges, ez velem egyszerűen nem történhet meg. Nem itt és nem most, nem ebben a tudatban, nem az én Uram figyelő tekintete előtt. Várom a pillanatot, hogy odakint fény cikázik az égen, hogy lesújt a mindenható villám, tán az sem lepne meg, ha egyenesen bennem lelne menedéket. Így is égek, sőt mi több lángolok. Mégis összemorzsol a féktelen vágy, hogy hozzá érjek, hogy neki simuljak, beszívjam azt a finom illatot, amit azóta is a nyelvelemen érzek, hogy aznap megéreztem rajta.
Olyan régóta ismerem őt, mondhatni túl rég, mégis amit most látok benne, az egy csoda, egy éteri kinyilatkoztatás. Szépsége belém mar, arcának tiszta vonásai, szemének lázas csillogása, akarom őt. Titkolhatom előtte, de magam előtt nem lenne tanácsos. Aki önmagának hazudik, azt becsapja a világ. Iszom a látványát, ha festő lennék megpingálnám, életnagyságban és azzal kínoznám magam, hogy néznem kell, míg csak le nem teper a tudata annak, hogy nem elég, hogy vonz, de még emellé férfi is. Nekem ez duplán bűn.
Sosem vonzott még egy sem, sőt, eszembe sem jutott, hogy megtehetné, most pedig előtte guggolok, kezeim a kanapén remegnek mellette és a számra sóhajtja, hogy tisztában van vele, hogy végig kukkoltam, ahogy izmos lábai megfeszülnek, a háta elválik az ágyneműtől és markában a kőkemény akarás duzzad. Ha nem is kristálytisztán láttam, megtehettem volna, elég lett volna odafordulnom és ő megteszi akkor is. Megérinthettem volna, sőt én magam juttathattam volna csúcsra, ha elég bátor vagyok hozzá, ha megtehetem. Így csak kulcslyukon keresztül pillantottam meg, a részleteket az agyam egészítette ki. Ő pedig rájött. Immár tudja, hogy megtettem, hogy elkövettem a bűnt, hogy megkísértett.
A testemben lobogó lángok felköltöznek az arcomba, a szégyen tüze lángol a szemeimben. Hogyan tudhatta meg? Egyszerűen a helyemre lépett és látta az üres ágyát, vagy éppen az aznapi nő teste rajzolódott ki előtt olyan homályba veszően mégis elevenen ahogy tette ő nekem? Így kellett lennie.
Forró lesz a leheletem, elfog a pánik, hogy valaki mást lesett meg onnan, ahol pár napja én álltam.
Ha tudná hányszor láttam a jelenetet azóta magam előtt, hányszor bántam meg, hogy megfordulni sem volt merszem, hozzá érni most sem lenne.
Lehajtom a fejem,  hogy a szégyen ne írjon a szememre pulzáló jeleket.
Tudja hát, azt, amit úgy őriztem volna, mint Bolyhoska a Bölcsek kövét. Igaz őt némi zene elandalította, velem pedig teszi Ő. Azzal, hogy jelen van, hogy belém vésődik minden szó, minden hang, mint egy elhangolt zongorán.
- Friss? Jó neked. - zavartan elnevetem magam. Akkor nem tudja, hogy mennyire tud feszíteni, hogy máris érzem a gyomromban kavargó méla fájdalmat, ami azt mondja nem lesz több ilyen, nem kaphatok, nem kérhetek, ő nem teheti meg, én pedig nem nézhetem végig, pedig biztos vagyok benne, ha kérném, most is megtenné. Itt a kanapémon, a hatalmas kereszt előtt a falon. Meztelenre vetkőzne és első sorból VIP belépővel megmutatná, hogyan domborodik minden feszes izma. Önkéntelen torkot kell köszörülnöm. Megőrülök.
Nem szabad így vágynom rá, egyszerűen tilos. Kimagyaráznám, de mit mondhatnék? Az igazat? Miszerint álmodom róla, vágyom rá, annyit gondolok rá, hogy sok más kiszorul a fejemből. Akkor is gondolok rá, amikor... nem. Nem szabad. Most sem juthat az eszembe. Egy kölyök, egy férfi, mint jómagam, nem lehet, tilos.
Kár, hogy a szívem zakatol a mellkasomban, hogy tekintete belém lát és én az ajkára pillantok, csókot idéz az emlékezetem. Mi járhatott a fejében, amikor rájött? Csalódott? Undorodik? Bűntudat mar ezer darabra, meglestem a titkát, elárultam őt orvul. Megloptam a látvánnyal és ez bűn, abból pedig van nekem jó pár.
Szavaira felcsillan a remény, hogy nem gyűlölt meg végkép, felpillantok rá a mellkasáról, időközben már nem mertem tartani a szemkontaktot.
- Nem tehettem ellene, egyszerűen... nem tudtam elfordulni. - legszívesebben elmondanám, hogy mennyire tetszett, hogy milyen gyönyörű volt közben, de mond egy férfit ilyet egy másiknak? Mondhat egy pap ilyet? Tehet ilyet? Már a gondolat is savként éget, de az izgalom felülkerekedik rajta. Csak pislogok rá és muszáj elmosolyodnom. Ha csak röpke sejtése lenne arról, mennyire tetszett, vajon megbotránkozna? Furcsa erről elmélkedni a lábai között guggolva, miközben sugárzik belőle a jól ismert hő, az, ami felizzít bennem valamit, ami a szívem dobbantja meg úgy, hogy levegő nem fér el a testemben mellé.
Mennyire vágyom rá, hogy hozzám érjen, beszéljen hozzám, igenis sodorjon a szélére a tűrőképességemnek, vegye el, amit szeretne, mert csak akkor adhatom neki, ha szinte kikényszeríti belőlem, mert ellenállni nem tudnék, arra képtelen lennék, már most érzem, ahogy a szívem hevesen lüktet pedig csak két tenyerébe veszi az arcom, éppen hogy hozzám ér. Ajka olyan finoman simít az enyémre, melytől kiugrik a szívem, nekiverődik a bordáimnak, felnyögök, megremeg a térdem, nekikoccol a kanapénak, majdnem kivetődök önmagamból. Át hozzá, a testébe akarok bújni eggyé válni vele, dorombol a vér ez ereimben.
Nagyot nyelek, mielőtt válaszolok, mire megértem a kérdést.
- Biztos vagyok benne, hogy őrzöl titkokat, elmondhatod mind. - az összes kis mocskos részeltével együtt, hallani akarom, csak beszéljen hozzám, legyen velem, nekem. Félredöntöm a fejem, hogy jobban nekem préselhesse a száját, de csók helyet utasítás pattan arról a konokról. Biccentek, és lazán engedelmeskedem, pedig valljuk be, hogy nekem nem szokásom, én utasítok, ők meg teszik a dolgukat. De most mégis megteszem.
Hátamnak simul a forró teste, ruhákon keresztül pezsegtet meg, ujjaim a vádliján matatnak.
- Mit szeretnél kiváltani? - nem merem azt kérdezni, mire vágyik, félek, hogy elmondja és nekem fellövik az agyam az űrbe. Meghajlok a simogatás alatt, előrebukik a fejem, hogy érintsen meg mindenhol, majd felemelem a fejem, szinte simogattatom magam vele.
Édes, drága gyermek! Vajon mennyire teszi tudatosan, amit tesz? Tisztában van vele, hogy hat rám? Tudja, hogy a férfi mozdul meg bennem, éhesen a lelkére, az életére. Rá.
Ebben az állapotban térünk rá az ördög kiűzésére tett kísérlet  elméleti oktatására. Nekem pedig csak a meztelen testének a látványa honol lehunyt szemeim mögött, a vádlijára markolok, kapaszkodom belé, pedig át akarok ömleni őhozzá.
Mozdulatai elaltatják a gyanakvásom és pontosan tudom, hogy mit szeretne, ugyanazt, amit én, csak míg neki szabad, nekem nem. Meg fogok őrülni, végül én fogok kínban fetrengeni.
- Mmm. Azt hiszem akkor mindenképpen be kell kötni a szádat. - miiről nem beszélgetünk? Meztelenül az ágyamba kötözném és a száját is elnémítanám? Hogy jutottunk el idáig, miközben ujjaim már szét simogatták.
- De lehet majd jegyzetelek, ki tudja mit tanítanál nekem. - hangom mormogás csupán, pedig csak a lábai zárnak kalodába, a hátamon feszül a bőr, a fájdalom néha rám kacsint, jelzi, hogy jelem van, emlékeztet, hogy mit tettem magammal, pontosan Ő miatta és most megint sétálok a csapdada felé.
- Nono, nincs bor, részegen a holt nyelveket sem fogod tudni.- olyannyira holt lesz, igazából ne legyen semmi, a nyelvem legyen, végig a hasán. Mi? Kipattan a szemem, felszalad a pulzusom, nem gondolhatok ilyesmire. Egyszerűen nem.
Sajnos alig hallom meg a szavait, hiszen a szívem gyorsabb tempóra kapcsol, a vérem pedig még forróbb lesz. Ujjai már már kínzóan finomak a bőrömön, nem érdemlem ezt én meg. Felmorranok válaszként, igen, ha egyszer azt érzem, akkor kiűzöm, az ... ördögöt, de lehet előbb magamból kéne. Mielőtt szektatársak leszünk.
- Az egyszerűség jó, nem? - újból lehunyom a szemem, bőre izzik a simogatásom alatt, hátam a kanapénak nyomom, így érzem, hogy túl közel van, lágyéka szétégeti a hátam, de a fájdalom jó, kicsit utat ad a gondolatoknak, kár, hogy megint magamnak kell okoznom. Lehet megkérdezem, vállal-e egy jó kis korbácsolást? Képzelem az arcát. Hogy ledöbbenne. Elmosolyodom, de olyan közel van, annyira bennem van a helye, minden francos értelemben és ez fáj, ijeszt, elrettent.
Szeretnék határozott lenni, határozottan nemet mondani, annyira könnyű lenne, elküldeni, eltolni magamtól, kiereszteni a kezeim közül és szenvedni tovább, de akkor őt nem bántanám.
Csók landol a homlokomon, már nyúlok is érte.
- Maradjunk az én pályámon és akkor tudok határozott lenni. - hangom már csak mormogás. Én nem tudok határozott lenni, ebben, ami kettőn között zajlik, mert sajnos hiába is próbálok ellenállni, letagadni, nem megy. Én vagyok az, aki az ajkára húzza, aki megszentségteleníti egy csókkal, még akkor is, ha az övé lágy, puha, éppen csak egy apró puszinak indul, már majdnem megijedek, hogy sokat akarok, de megérkezik a felelet, megkönnyebbülten nyalok a nyelvére, ízlelem, behabzsolom.
- Féltem, hogy ezt mondod. - sőt mi több rettegtem. Mert ha ő nem áll ellen ennek, akkor ki fog? Én nem, az egyszer biztos, vagy lehet de, csak kicsit távolodjon el, aprónyit, hogy tudjak gondolkodni. Megteszi, lába átlendül felettem, felsóhajt bennem az éhező vad és elfog a remény, hogy mégis megteszi, erős lesz, itt hagy.
Ám mire észbe kapnék, fölém kerekedik és én engedékenyen nyújtom le a lábaim, hogy az ölembe fogadjam. Felbámulok rá, akárha csoda lenne, egy jelenés. Olyan nagyon tilos ez, elmondani nem tudom, mégis hevesen tatamol a szívem, a számra kell harapnom, hogy fel ne kiáltsak nagy rökönyömben.
Nem? Nem akar ellenállni? Szóra nyitom a szám, de érkezik az ajka, mintegy végszó, egy pecsét, lezárása a témának, én pedig olyan hevesen csókolom vissza, amitől lehet frászt kap. Csókjában benne van minden, a birtoklás, az akarás, a saját forró hevülete, a lendülete én pedig hűen követem, elkövetelem, ami jár, ami az enyém, amit nekem adhat. A rémület messze úszik, ajkam az övén simul, nyelvét átengedem a számba. Két kézzel kapaszkodom a két combjába, veszettül megfordul a világ velem. Nyálának íze most robban a tudatomra, ahogy létjogosultsága lesz a nyelvemen, és piszkosul ízlik. Elégedetten nyögöm el a vágyat, és tudom, hogy bűn, amit teszek.
A röpke ízlelő csók után, szinte üres leszek, ahogy elválik az ajkamtól, pedig lehunyt szemmel élvezem hangját a fülembe.
- Te hiányoztál! - nekem minden hiányzott, a csók, a jelenléte az, hogy uralja a teret. Már csak azzal is, hogy van, kiharap az életemből egy darabot. Nyakamon a csókja, életem elsője, akaratlan felnyögök, félre fordítom a fejem, hogy hozzám férjen. Nyúlok, hogy végig simítsam, hiszen azonnal kapom is az utasítást, én pedig hű tanonc vagyok, már engedelmeskedem is, ma ez lesz a védjegyem. Mégis előbb végig kell néznem, ahogy felhúzza a hasán a pulóver póló kombot, majd lazán kibújik belőle és sikeresen elhülyülök.
- Mit csinálsz te fiú? - a döbbenet rekedtre formálja a hangom, szomjasan iszom a látványát, két tenyerem végig fut  a combján, naná, hogy belefutok az izgalmába, noha nem volt célom. Felhörrenek, szinte azonnal válaszol a testem a sokkra. Ha őszinte akarok lenni, nem véletlen érintettem meg, de hiheti annak is, a kíváncsiság vezérel, nem kéne neki, engem ha már, akkor nők kéne, hogy izgassanak, de Nathanielben nem a férfit látom első sorban, hanem Őt magát. Egyben, észbontó illatával, ami azonnal megcsap, ahogy a bőre csupasz lesz, érzem a forróságát, a melegségét, őt. Mindkét kezem megérkezik az oldalára, a hasára, mellkasára. Bőre majdnem felgyújt, érzem a szíve vad lüktetését, mielőtt elmélyednék a tanulmányozásba újabb csókot követel ki magának.
Körbe barangolom a bőrét, átsiklik a tenyerem apró mellbimbóján, újra felnyögök, felhúzom a térdem, hogy közelebb csússzon hozzám. Hüvelykujjam rásimít a kis barna korongokra, majd átmenekülök az oldalára, onnan a hátára. Szétfeszít az izgalom, olyan melegem van, meg is értem, hogy vetkőzött.
Zavartan felnevetek a szavaira, de ajka még az enyémen simít. Összerándul a gyomrom, combommal húzom még közelebb, tenyereim a hátán terpesztenek, leszaladok a gerincén az egyikkel, a másikkal pedig felfelé a tarkójára.
- Nem... úgy ... volt... hogy... ellenállunk? - minden szót megpecsételek egy csókkal, nyelvem egy újabb érintésével, ölelésemmel.
- Drága...- a szó könyörgés, kérelem, ima, hogy hagyjuk abba, most. Míg nem késő, de jómagam képtelen vagyok rá, még rajtam a reverenda, a kolláré és nekem kőkemény a vágy a nadrágomban, mily csalódás, mekkora árulást követek éppen el.
Még átfurakszom a szájába, belesóhajtok, én nem tudom, hogy kell úgy csókolni, hogy attól neki kiessen a szíve a száján, de szeretném.
Leengedem a combom, hogy elhelyezkedhessen rajtam, de lehet csak a kezemnek adok utat, ami engedély nélkül átsiklik a fenekére, hogy aztán önnön tettem okán belenevessek a csókban.
- Nem félsz? - tőlem? Attól, ami történhet? Hogy olyat teszünk ahonnan nincs visszaút. Magától. A kezemtől mely éppen feltérképezi feszes hátsóját, a másiktól, mely a hajába túr a tarkóján? Tőlünk?
♮♮ Zene: Natural Blues♮♮
Vendég

Anonymous
Vendég

Recognize it! #2 Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Recognize it! #2   Recognize it! #2 Empty

Ajánlott tartalom


Recognize it! #2 Empty
Vissza az elejére Go down
 

Recognize it! #2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Archívum :: Játékok-
^
ˇ