One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Kapcsolatkeresõ

Millie Crawford
Today at 12:29 pm



Audrie Hendricks

Audrie Hendricks
Today at 12:11 pm



Ryan & Flor

Ryan J. Craig
Today at 8:30 am



double trouble

Ethan Kaminski
Today at 8:22 am



Flor & Jules

Juliet Brewster
Yesterday at 11:50 pm



Dor & Rae | shining stars of the night

Dorian J. Lester
Yesterday at 11:45 pm



Játékpartner keresõ

Millie Crawford
Yesterday at 8:58 pm



Nora & Millie - hey, cousin!

Millie Crawford
Yesterday at 8:35 pm



Ewan & Lena

Lena Caldwell
Yesterday at 7:20 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 11 2
Diákok 4 6
Törvényszegõk 11 11
Bûnüldözés 5 7
Hivatal 0 4
Üzlet 4 4
Oktatás 5 1
Munkások 6 2
Egészségügy 6 6
Összesen 52 39
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots

Elizabeth Luna Cortez, Fable S. Hill, Joshua Miller, Juliet Brewster, Millie Crawford, Raelyn J. Winters, Valerie Dalton, Wyatt Bennett


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Jules & Nico | life begins at night

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Jules & Nico | life begins at night   Pént. Dec. 14, 2018 3:14 am



nick&jules
Hard Feelings

A fejem úgy zsong, mintha ezernyi kis méhecske keringene benne, és nem találná a kiutat onnan. Egyik vizsgáról ki, a másikra be. Így megy ez ebben az időszakban, és kezdem úgy érezni magamat, mint akiből egytől-egyig teljesen kiszipolyozták az életet. A fáradtság lassan maga alá gyűr, én pedig úgy bújnék bele a kényelmesen melegen tartó takarója alá, mintha a holnap már nem is létezne, csak az a kellemes és reményeim szerint véget nem érő pillanat. Párat pislogok, már csak két megálló és hazaérek, de ha itt ér utol az álmosság, eléggé erős a gyanúm, hogy megsokszorozódik ez a kevésnek ígérkező szám. Magamhoz vonom a táskámat, szőkésbarna tincseimbe szántok ujjaimmal és hagyom, hogy a zabolátlan hajszálak visszahulljanak az arcom elé lázadva előző mozdulatsoraim ellen. Az ismerős csengő jelez, már csak egy megálló van hátra. Kiráz a hideg ettől a sok embertől, így mielőtt magával vonszolna a tömeg egészen hátra, az ajtóhoz sietek és csak a friss levegőre gondolok. Arra, ami egészen hazáig kísér majd, és elfeledteti velem ennek a borzalmasan hosszú napnak a gyötrelmeit.
Valamivel emberibb formában érzem magamat, mire egy hívás által nagy nehezen megtudakolt cím által eljutok Domenicohoz, meg az általa elmotyogott helyszínig. A háttérben szóló zene, meg az ő kissé zavaros beszéde miatt alig sikerült megértenem összefüggéstelen mondatait, de azért öt perc kínkeserves kérdezz-felelek után csak-csak összehoztuk.
Egyből a rosszullét kerülget a tömény füst és parfümkeveréktől, mégis elég bátorságot érzek magamban ahhoz, hogy beljebb merészkedjek a többiek asztalához, mégha az ezzel járó kellemetlenségek mostanra már sokadik alkalommal nehezítik meg a dolgomat. Nem feltétlenül tudom, hogy a levegő visszatartása vagy egy mélyebb lélegzetvétel segítene az émelygésemen, mindenesetre megpróbálok tudomást sem venni a környezetemről meg a hatástól, amelyet oly kedvesen kivált belőlem.
Nem kell sokat keringenem a helyiségben mire ismerős vonásokat fedeznék fel, melyhez szintúgy már többször látott vigyor társul. Mire odaérek, valami közel sem értelmes diskurzus zajlik a pultnál lévő lányról, akiről Nico haverjának be nem áll a szája. Párszor találkoztam vele és nagyooon sokat beszél. Néha elgondolkozom, hogy egy embernek hogyan lehet ennyi mondanivalója, bár könnyebb úgy, hogyha fele annyira sincsen józanságánál, mint amennyire kellene.
- Sziasztoook.. - nyújtott köszönésre futja tőlem, mert mire észbe kapnék már Nico ölében kötök ki, aki egyből neki is áll megmagyarázni ennek apropóját. - Valóban? - tekintek körbe, hogy állításának igazságalapját felmérjem, aztán csak ezután pillantok le az arcára. - Micsoda tragédia! - sóhajtok egyet, ha már így alakult, mégsem különösen vágyom mocorogni innen. Meglehetősen kényelmes így, ami azt illeti és kevésbé érzem úgy, mintha forogna velem az egész helyiség, így talán a biztonságot is felvéshetem az ülőhelyem pozitív funkciói közé, amely most különösen jól jött.
A hangulat már régen a tetőfokon zajlik, és egy kicsit közelebb fészkelem magamat az ülőhelyemet biztosító úriemberhez, hogy aztán elfintorodva távolságot is tartsak tőle egyből. – Füves cigi, mi? – mozgatom az orromat a kellemetlen felismeréstől, és talán egy kissé bosszúsan merülök el Nico íriszeiben, mintha valami bűn lett volna az, amin rajtakaptam őt. Sosem képviselte a jófiús vonalat vagy álcázta magát olyannak, amilyen nem volt, most mégis érzékenyebben reagálok erre a bizonyos kihágásra. Mellesleg távol állt tőlem, hogy elszívjak akár egy szálat is ebből – vagy másmilyen -, cigiből, ez a sok majom viszont úgy füstölt állandóan, mint a gyárkémény és nem feltétlenül kellemes egy olyan személy számára, aki nem él ezekkel. Bármit megadnék most azért, hogy friss levegőhöz juttassam tüdőmet, ennek ellenére nem teszek lépéseket az ügy irányába.
Érdeklődően mérem fel Nico arcvonásait, ahogy a vizsgáról puhatolózik és még el is mosolyodok mellé, mert úgy gondolom a fele teljesen másról szólt, mint aminek valójában kellett volna. - Az a vizsga, amire tanulnom kellett volna... - hangsúlyozom ki a szavaimat.. - viszonylag jól sikerült. Egyes emberek szemtelen módon szeretik elterelni a figyelmemet. Nem tudsz esetleg ilyenekről? - kérdezek rá, hátha a tükörbe nézve majd felismer egyet és az egyetlent, aki ezt műveli velem. Szerencse, hogy korábban már voltam olyan előrelátó, hogy többször is átfutottam a vizsgához szükséges anyagokat, mert különben ma bajban lettem volna.
Még mindig kevésbé érzem magamat a helyzet magaslatán, így egy röpke pillanatra Nico kérdése megakaszt a gondolatmeneteim további kifejtésében, és csak egy érdeklődő tekintettel ajándékozom meg. – Mióta járunk mi ilyen helyekre? - hozakodok elő az első ponttal, ami nem feltétlenül áll össze, de gondolom ez is leginkább a dumagép hibája. Nem merülök el túlságosan az ügyleteik mélységében, de minél több időt tölt el a közelükben az ember lánya, annál előbb leesik neki, hogy közel sem az ártatlanság a legszembetűnőbb tulajdonság, ami jellemzi őket. Valamelyest aggodalom éled fel bennem Nico iránt, hogy maga is bajba keveredik a társasága által, lebeszélni azonban nem lenne értelmes lépés a részemről. Elvégre valahol a kusza barátságunk mélyén, mégiscsak nem tartozunk a másikhoz, mindezek ellenére nem örülnék neki, ha valami őrültségbe keveredne.
Ismételten felmérem a környezetemet és ezáltal mérlegelem a döntésemet, noha legszívesebben az otthon kényelmében ütném el az időmet, mintsem összepréselődve egy jó nagy adag ismeretlennel, mégis egy sóhajtást követően bólintással előlegezem meg válaszomat. – Akkor induljunk, mert két nap múlva megint nyakamon egy újabb vizsga és még egy ilyen közbeavatkozásra nincs szükségem, világos? – figyelmeztetően bokszolok bele a vállába, a hajammal játszadozó kezét pedig eltolom az őt lefoglaló tevékenységéből. – Ezt pedig tudod, hogy nem szeretem, szóval el a kezekkel! – gyors mozdulatokat követvén lófarokba kötöm hajamat, de még úgy érzem a kikötéseimmel kapcsolatban nem végeztem. Hamarosan rá is jövök, amikor ismételten körülvesz a kellemetlen füst szaga, így miközben nagy nehezen sikerül kimásznom Nico öléből, még egy utolsó kérést azért elhagyok irányába. – Azt pedig távolítsd el a közelemből, mert undorító. – mosolygok rá kedvesen a füves cigire célozva, így miután úgy gondolom mára végeztem a kéréseim listájának felmondásával, nem maradt más hátra, mint belevágni az este további menetébe, amit nem feltétlenül érzek még mindig jó ötletnek.



avatar
Oktatás
Play by :
Melissa Benoist
Kor :
28
Foglalkozás :
énektanárnő
Hozzászólások száma :
23

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Jules & Nico | life begins at night   Hétf. Dec. 03, 2018 1:12 am


Jules and Nico
Life begins at night.

5 évvel ezelőtt
Zsebre dugott kézzel lépkedek végig a kihalt, néptelen utcán, amikor hirtelen megcsörren a telefonom. Abban a pillanatban, hogy meglátom apám nevét a kijelzőn, meg is jelenik egy apró fintor a szám sarkában, és kinyomom a készüléket. De az néhány másodperc múlva újra türelmetlenül jelezni kezd.
- Mi van már?!
- Talán inkább szép estét, hogy vagy, apám?
- Dolgom van, öreg, nem érek rá a baromságaidra – morranok egyet, és a szemeimet forgatom. Persze ő ezt nem látja, de szerintem tudja anélkül is.
- Akkor gyors leszek: Úgy hallottam, együtt dolgozol Wyatt és McDonald nyomozókkal a 42. utcai lövöldözésen. Megtaláltátok a helyszínen a...?
- Bazd meg, fater! Elég volt a bizonyítékok eltüntetéséből és egyéb szívességekből! Nem vagyok a kifutófiútok. Ja, és csak hogy tudd, elfogadták a jelentkezésemet a SWAT-ba. - Azzal kinyomom a hívást, és még a telefont is kikapcsolom. Egyelőre úgysem lesz rá szükségem. Az előbb még jó kedvem volt, de most idegesen veszek elő egy doboz cigit a dzsekim belsejéből, és csak akkor enged valamiképpen a mellkasomat feszítő szorítás, miután letüdőzöm az első slukkot. Még további pár percig csak egy helyben ácsorgok és füstölgök, szó szerint, magamban azon rágódva, hogy fogok ebből ismét kimászni. A família sajnos kurvára kitartó tud lenni, ha akarnak valamit. Persze apám is mostanában folyton már csak akkor hív, ha szívesség kell. És még van képe kioktatni, hogy hogyan beszéljek vele. Ezért is örülök baromira annak, hogy hamarosan áthelyeznek végre.
A sarkon túl már Dorian vár a megbeszélt helyen. Oldalra kipöccintem a csikket, mielőtt odalépnék hozzá.
- Haver, mondd, hogy van nálad valami, amitől hamar jobb kedvem lesz, mert esküszöm, hogy mindjárt megfejelek valakit – nyújtom közben felé a karom egy szokásos kézfogásra.

Nagyjából fél órával és egy vigyorgós tablettával később már bent ülünk mindketten a Monro-ban, egymással szemben, egy zsúfolt boxban, és bár nehezemre esik követni a beszélgetést, mégis folyamatosan röhögök rajtuk. A megszokott társaság verődött össze, és most is jó a hangulat, mint mindig. Leteszem a pohárnyi csapolt sörömet magam elé, majd átveszem a felém nyújtott füves cigit, de egy szippantás után már tovább is adom. A jellegzetes szagú füst fokozatosan terjed szét a kocsmában, de itt ez nem érdekel francot sem. Nem járnak erre zsaruk, én már csak tudom. Főképp egyetemisták és helybeli srácok múlatják itt az időt, akik nem akarnak mást, csak egy kicsit lazítani, jól érezni magukat, megfeledkezni a hétköznapokról, és ma este én is egy vagyok közülük.
- Dor, haver, az a kis vöröske a pultnál már vagy tíz perce téged bámul, tutira rád van gerjedve. Ha te nem nyomulsz rá, és viszed haza, én fogom. - Hívom fel a figyelmét a nyilvánvalóra. Dögös a csaj, annyi biztos, szóval én nem nagyon haboznék a helyében. Ám ebben a pillanatban megpillantok egy másik csinoskát, egy szöszit, aki egyenesen felénk tart.
- Szia, Jules! - üdvözlöm elvigyorodva, és mielőtt bármit mondhatna, vagy tehetne, amint elég közel ér, elkapom az egyik karját, és behúzom az ölembe. - Sajnos már csak itt maradt hely a számodra – vonom meg a vállam szemtelenül, és a többiek felé bökök a fejemmel. Tény és való, máshová már nemigen tudna leülni, de lefogadom, annyira nem zavarja a helyzet.
- Hogy sikerült a.... milyen vizsgára is tanultunk múlt éjjel? - kérdezem kissé homályos tekintettel. Na igen, a tanulásra valójában nem sok időt hagytam neki.
- Egyébként már csak rád vártunk, hogy átmenjünk a Cielo-ba. Ugye jössz te is velünk? - kezdem el birizgálni a haját a nyakánál. Doriannek túl kéne adnia egy kis anyagon, azt meg csak könnyebb egy olyan dance clubban, ahol hemzsegnek az Upper East Side-i pénzes hülyegyerekek, nekünk meg amúgy is kell egy kis változatosság.


zene

avatar
Törvényszegõk
Play by :
Chris Wood
Kor :
30
Foglalkozás :
(good cop), bad cop
Hozzászólások száma :
29

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Jules & Nico | life begins at night

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Valahol máshol :: Múlt-
^
ˇ