* Nincstelenül:
-Szülei a saját biztonsága érdekében hagyják el kislányukat, hisz  egy maffia család sarja.
- Az árvaházban sokszor látogatja meg a vér szerinti anyja.
- Ezek a látogatások egyre ritkábbak lesznek.
-Majd miután anyuci végleg eltűnik a képből, az árvaházban rejtélyes módon tűz üt ki.

* Otthonra lelve, mégis egyedül :
- Ám a fennmaradt maffia tagok, még így is a nyomába vannak.
- Így amint betölti a 18. életévét, meglép "otthonról" és saját útját kezdi járni.

*Daniel-el töltött évek:
- A férfi tetováló szalonjában húzza meg magát egy ideig.
-Majd a férfi alkut ajánlva neki, egyengetni kezdi a lány útját.
-Természetesen nem a jó irányba.
-Így válik Soraya-ból tökéletes csaló/szélhámos..ahogy tetszik.
-Az alku részéhez az is hozzá tartozik, hogy a férfival közelebbi viszonyt kell ápolnia, mint akar.
-Egy "bevetés" alkalmával minden megváltozik.
-Hisz újra a maffia közre játszik az életében.

*Újrakezdés?
-  A maffiaval való összecsapásban, a férfi életét veszti. Soraya pedig az emlékeit, így a lány tudtán kívül  válik fontos bizonyítékká. Hisz, azokat a eget rengető fontos koordinátákat, a testén hordja.

“So you think you can stone me and spit in my eye?
So you think you can love me and leave me to die?
Oh, baby, can't do this to me, baby,
Just gotta get out, just gotta get right outta here.”

Míg valaki, egy elképzelt valóságban él. ..Azt hiszem addig a pillanatig van biztonságban. Amint a világról szőtt elméletei elkezdenek omladozni, szépen lassan beáramlik rajta a fény. Végül megérzed a valóságot, és előbb utóbb kiderül, hogy Te nem vagy más. Mint a világ legnagyobb mocska. Egy olyan fajta szennyeződés, amitől mindenki igyekszik a lehető leggyorsabb módszerekkel megszabadulni. Még a föld is kivetne magából, ha lenne más választása. De még nem itt tartunk, álljuk meg egy egészen kicsi pillanatra. Most biztosan azt hiszed, hogy ezekben a mélyenszántó szavakban, valami féle rejtett bölcsesség lapul. Ugyan dehogy, egy valami lapul, az pedig az a kib*szott rohadék, aki az öntudatlanságig sodort. Így nincs más hátra, mint hogy lehunyjam a szemem, és hagyni, hogy kivessen magából a föld....


2 Órával korábban:  

- Soraya.- ejti ki dallamosan a nevemet. Belőlem pedig egy unott sóhaj szakad fel.  
- Mit akarsz? . Fordulok felé, és megpróbálkozom a lehetetlennel. A szemébe nézek, de abban a pillanatban felnyársal. De nem igazán érdekel, továbbra is a szemébe nézek, és bátorságot mímelek. Ez nekem mindig is könnyedén ment.
- Ma van a nagy nap. A mi nagy napunk. - fűzi össze a kezeinket, végül olyan erősen rászorít, hogy fel szisszenek.
- Valaki meg fog halni..- szűröm a fogaim köz, és igyekszem nem a fájdalomra koncentrálni. Vagy az undorra, amit érzek, amikor a másik kezével végig simít az arcomon.
- Ugyan, Te is tudod, hogy a terv tökéletes. Egyetlen baklövés sem ronthatja el. Így Te sem fogod ...igaz szívem? - biggyeszti le az ajkait játékosan, én pedig azt kívánom, hogy bárcsak porrá égtem volna az árvaházzal együtt.
- Tökéletes volt, amíg a faszi nem kezdett el valamit sejteni, már pedig most igen is sejt valamit. - jegyzem meg némi erélyességgel a hangomban. Daniel állkapcsa pedig ezzel párhuzamban meg is feszül.
- Ha valamin elbukunk, az csak is a Te hibád lesz gyönyörűm. És igen, akkor valóban, valaki meg fog halni. - mosolyodik el, én pedig csak megrázom a fejemet.  
Tudtam, hogy a nagy terv lesz a vesztem. Ahogy azt is tudtam, hogy valami itt nem stimmelt. Mégsem sem tettem másként, mint ahogy Daniel az elkívánta tőlem. Túl kockázatos volt az egész, hisz mégis csak egy maffia bandával kötöttünk alkut . De miért?  Én és  Daniel csak saját célra tévesztettünk meg embereket, majd zsigereltünk ki . Nem kellett mellénk senki. Most mégis a maffia béklyói köz vergődtünk. Daniel szerint, ez egy lehetőség. Persze, hogy az. Hogyne. A maffia csak úgy jótékonykodik, a magunkfajta kis stílű csalókkal, mint mi. Nem voltunk többek ennél, sem pedig kevesebbek. Valami nem stimmelt, és ez Daniel is jól tudta. De már nem volt visszaút.  

2 órával később :  

- Soraya.- a hangja most nem dallamosságtól cseng, leginkább a félelem itatja át. Ha nem ismerném Danielt, tán még némi remegést is hallok ki belőle. Én mégsem vagyok hajlandó kinyitni a szemeimet, túlságosan fáj a fejem. Ahhoz pedig, túl önző vagyok, hogy Daniel nyugalmával foglalkozzak. Nem mintha a törődés, a mi kapcsolatunkban jelen lett volna.  Így próbálok  a lehető leghalottabbnak tűnni, mielőtt ténylegesen azzá válok. Az az ütés a koponyámon nem volt elég, ahhoz hogy jobb világra küldjenek. Ám, a sebeim amiből igencsak szivárgott a vér, elég volt ahhoz hogy elvérezzek. Szóval jobb lesz, ha keresztapa minél gyorsabban lerendezi a dolgot, mielőtt elpatkolok.
- Csak jót tettünk vele. - egy idegen hang csendül fel, én pedig még jobban összeszorítom a szemeimet.- Halottként már nem lehet gyanúsított.. Amúgy sem lett volna hasznunkra a továbbiakban. - legszívesebben felnevettem volna, hisz igenis szükségük lett volna rám. Ó, de még mennyire. Daniel ugyan egy balfék volt, de nem hülye. Így amikor valós problémává vált, hogy i csak egy alibi leszünk a maffia számára, Daniel is megtette a tőle megszokott lépéseket. Bár továbbra is kiemelem, ha nem egyezkedtünk volna a maffiával, talán most nem ránk akarnák kenni valamit, amihez semmi közünk nem volt. (Csak viccelek )
- Kérem a koordinátákat! - jelenti ki a pasas egyre dühödtebben, Daniel pedig a megszokottan reagál. Felnevet, csak hogy a következő lépése kevesebbé megszokott...az éles hang tudtam mit jelentett. Én pedig automatikusan összerezzenek.
- A rohadt kurva életbe ! - harsogja "maffiaapuci", aki így vált saját csapdájának, zsákmányává. Amúúúúgy, mindig is viccesnek találtam, hogy rendőrség jól időzít. Ez most is így történt. ..