New York is made up of millions
of different people,

and they all come here looking for something that would unknowingly change their whole life

★ üdvözlünk new yorkban
• városhatár átlépése •
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
★ csicseregj csak kedvedre
• szavak sokasága •

★ éppen jelenlévõ lakosaink
• Ismerõs idegenek •
Jelenleg 90 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 81 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (136 fő) Szomb. Május 20 2023, 22:49-kor volt itt.
★ frissen íródott történetek
• legújabb bejegyzések •
Marco Reilly
tollából
Ma 11:19-kor
Melody Sharp
tollából
Ma 10:17-kor
Sierra Larson
tollából
Ma 09:55-kor
Deborah Winchester
tollából
Ma 09:45-kor
Aviva Pierce
tollából
Ma 09:16-kor
Cosette Delgado
tollából
Ma 09:02-kor
Marco Reilly
tollából
Ma 07:43-kor
Lennox Walker
tollából
Ma 00:36-kor
Soraya Fitzgerald
tollából
Tegnap 23:52-kor
★ csoportjaink képviselõi
• népszámlálás •
Csoport neve
Bûnüldözés
9
16
Diákok
52
40
Egészségügy
29
18
Hivatal
7
12
Média
41
32
Munkások
34
22
Oktatás
9
10
Törvényszegõk
15
36
Üzlet
26
28
Összesen
222
214

Dor & Rae | hotel suites and late night talks
TémanyitásDor & Rae | hotel suites and late night talks
Dor & Rae | hotel suites and late night talks EmptyCsüt. Jan. 03 2019, 00:04

Dor & Rae
HOTEL SUITES AND LATE NIGHT TALKS

Összevonom magamon a dzsekit, hogy eltakarjam az alatta levő pólómat, amelyet igazából már halvány lila gőzöm sincs, vajon kinek a vére is szennyezhet. Ez az éjszaka kész káosz volt, és jelenleg olyan idegállapotban vagyok, hogy ha akarnám, sem tudnám végigzongorázni magamban, hogy mi minden is történt, vagy valójában mi milyen sorrendben is, mióta eljöttem otthonról. Az egész Ashton hibája, meg azé az üzeneté, mert ha az nincs, lett volna egy nyugis estém pizzával, meg a Trónok harca maratonnal, vagy bármi mással a Netflixről vagy az HBO-ról. Ehelyett menekülhettem az életemért, vagy épp mások életét menthettem... Tényleg nem akarok most ezzel foglalkozni.
Veszek egy mély levegőt, és bár nem fordulok egész testtel arra, de féloldalasan Dorian irányába pillantok, aki épp bejelentkezik a recepción, míg én a falat támasztom a közelben. A nyereményjáték után az ő nevére regisztráltuk magunkat, hiszen az ő igazolványán legalább valóban az általunk kitalált karakter neve szerepelt, az enyémen viszont határozottan nem Julia Lester áll. Nem tudom, mennyire jó ötlet ez, hogy idejöttünk, ismét házasoknak adni ki magunkat mindazok után, ami ma, és a múltkori estén történt, de mindent összevetve akkor is azt hiszem, ez most a leghelyesebb. Egyrészt ezt a kalamajkát nem kellene magunkkal vinnünk hazáig. Arra az esetre, ha esetleg bárki követett volna bennünket, így biztonságosabb. Másrészt azt hiszem, mindketten egyetértünk abban, hogy bőven van miről beszélnünk. És legalább ez a hétvége dolog sem megy kárba.
A mellkasom előtt összefont karjaimat kicsit szorosabbra fűzöm, és mivel jelenleg igyekszem kiverni a fejemből az elmúlt események izgalmait, a múltkori randink utolsó képei lebegnek be irányíthatatlanul a lelki szemeim elé. Bosszúságomban és csalódottságomban enyhén a fejemet ingatom, ahogy felrémlik a pillanat, amikor Dor a földre küldi Adamet, aztán kioszt engem a kitudódott titkom miatt. Bármit is mondtam neki, nem számított, nem volt elég Dor számára, hogy bennem ez az egész már lezárult, hogy én csak őt akarom, pedig szerintem csakis ez a lényeg. Nem számít, hogy Adam mit akar, miképpen viselkedett, mert egy kapcsolathoz, ahogy a házassághoz is, két ember kell, és az, hogy a két személy közös nevezőn legyen. Ami esetünkben Adammel talán soha nem is volt igaz teljesen. Mégis néhány súlyos pillanatig úgy tűnt, emiatt Dorral valóban vége lesz minden, mielőtt elkezdődne, és csak akkor lélegezhettem fel egy icipicit, amikor kimondta, hogy legalább a folytatást illetően egyetért velem. Szóval abban reménykedve, hogy ez az egész megoldódhat, beletörődtem, hogy időre van szüksége. Aztán majd' belebetegedtem a várakozásba, hogy jelentkezzen, vagy történjen valami. Ez annyira nem fair. Az elmúlt napokban folyamatosan mart a bűntudat, a szégyen, az aggodalom, hogy talán mindent elszúrtam, amiért nem voltam vele teljesen őszinte, miközben – egyre inkább egyértelművé válik – hogy hozzá képest még így is nyitott könyv voltam előtte. A házasságomat leszámítva szinte mindenről nyíltan beszéltem neki, a családomról, a múltamról, a munkámról, a hacker képességeimet is elmondtam, és tárt karokkal vártam a lakásomba, és vezettem ott körbe. Ehhez képest én még mindig nem tudom, milyen zűrös ügyei vannak, pedig egyértelműen vannak, nem tudom, miből él, hol lakik, mivel telnek a napjai úgy általában.
Amint rendeződni látszik a regisztráció dolog a pultnál, közelebb lépkedek, hogy felkísérhessenek bennünket a szobánkig. A város egyik legjobb, legnevesebb, legdrágább szállodája, számíthatnék rá, hogy az elém táruló nászutaslakosztálytól majd kicsit leesik az állam, mégis amint felérünk, és átlépjük a küszöböt, majd' kiguvadnak a szemeim a csodálkozástól és gyönyörködéstől.
- Hű! – csúszik ki a számon az elképedt szavacska. Aztán becsukódik az ajtó, magunkra maradunk. Elfordítom a tekintetemet a férfiről, körüljárom a helyiségeket. Minden gyönyörű, de most már csak félig vagyok képes a környezetemre figyelni. Millió-egy kérdésem lenne, de szinte fizikai fájdalmat okoz erőt venni magamon, hogy megtörjem a csendet. Fogalmam sincs, mivel kezdjem, mit kéne mondanom. Nekem kellene egyáltalán megtörnöm a jeget? Mikor visszatérek a nappalinak nevezhető szobába, lerúgom a bakancsomat, nem akarom összekoszolni a meseszép szőnyeget, plusz olyan puhának tűnik, hogy bűn nem érezni ezt a talpammal. Ledobom a dzsekimet is a kanapéra. Végül lassan, bizonytalanul fordulok ismét Dor felé.
- Biztosan jó ötlet ez az egész...? - fürkészem a tekintetét a halk kérdést kiejtve. Ésvajon mire is akarok célozni ezzel? Eredetileg, azt hiszem, az idejövetelünkre, az újabb színészkedésre. De utólag még számomra is kicsit úgy cseng, mintha a kapcsolatunkra érteném. Mostanra annyira elcseszettnek tűnik már ez az egész. Dorian már két randival ezelőtt teljes őszinteséget ígért nekem, ehelyett... már nem tudom biztosan, mit is várhatok tőle. Egyszerre szeretném felpofozni, megrázni, ütni, levezetni rajta a haragom, a bennem dúló mindennemű feszültséget, és egyben csókolni, hozzábújni, el sem engedni, és megfeledkezni kicsit a közelmúltban történtekről. Bár az utóbbi most nem valószínű, hogy menne.








crazy




about you



mind álarcot viselünk
Raelyn J. Winters
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks Dad0fa14d84506709b0af77e18c2331644d5c35f
Dor & Rae | hotel suites and late night talks F3a20a86e752894c0a378295eb127ee4df1bbe78
★ kor ★ :
33
★ családi állapot ★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks 9117059187ae2278e3f2d42849cfc0cb0994bdb4
You are all my heart
ever talks about.
★ lakhely ★ :
Queens ★
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks A30af94c6bf770e03a82e1deb9e8faf9cb3619a1
★ idézet ★ :
Fight back. That’s how you move on.
Take control of your life again. ★
★ foglalkozás ★ :
paramedic, self-defense instructor, medical student ★
★ play by ★ :
Chloe Bennet ★
★ hozzászólások száma ★ :
855
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks F2a404550a1ca86aca69ed1dd12bd3d2e83c7f3a
TémanyitásRe: Dor & Rae | hotel suites and late night talks
Dor & Rae | hotel suites and late night talks EmptyCsüt. Jan. 03 2019, 20:59

raelyn&dorian

Egy rémálom volt az egész. Valami felfoghatatlan, érzelmileg megterhelő, kifejezhetetlen maszlag, amely levakarhatatlan bélyeget nyomott az este hangulatára és ami a legrosszabb, hogy mindennek ő is a részese volt. Látnia kellett, megtapasztalnia ezt a világot, amelytől legszívesebben távol tartanám, mégis olyannyira beleivódott már a hétköznapjaimba, hogy tudom, egy idő után már képtelen leszek megvédeni őt tőle. Rögtönöznünk kellett, és a nagyobb képet figyelni. Nem kockáztathattuk meg, hogy kövessenek minket, ahogyan azt sem, hogy veszélybe sodorjunk másokat vagy önmagunkat. Tartaléktervnek a szálloda maradt és a felhasználatlan nyereményünk, amely most végre bevégzi végleges célját. Szinte hihetetlen belegondolni milyen helyzetben vagyunk ahhoz az estéhez képest, mégis szótlanságom erősen megformált pajzsa alatt csakis arra tudok koncentrálni, hogy minél előbbi biztonságba tudjam őt. Harag, megbántottság ide vagy oda, a sérelmek sem törölhetik el az érzéseimet, amelyek túlságosan valóságossá váltak az együtt töltött idő során. Lehetőséget kértem, hogy átgondoljam mitévő legyek. Kettőnket? A kapcsolatunkat, ami még csak bontogatta szárnyait, de sosem vette kezdetét igazán? Teljesen mindegy volt, egyszerűen gondolkoznom kellett. Mérlegelnem, hogy ezek után rajtam lesz a sor a vallomásokra, és bármennyire is felmerült bennem a késztetés, hogy Raelynnek jobb lesz nélkülem, képtelen lettem volna elengedni őt. Önzően ragaszkodtam hozzá, a boldogsághoz és jókedvhez melyet az életembe hozott, és aminek már elég régóta nem lehettem őszintén részese. Hogyan is engedhetném el ilyen feltételek mellett? Túlontúl kedveltem ehhez, és kapaszkodtam mindazon lehetőségekbe vagy emberekbe, akik engem is normálissá tesznek. Akik képesek arra, hogy felszínen tartsanak, mikor magamat kevésbé sikerül, és Raelyn is egy ilyen személlyé nőtte ki magát az életemben. Fontossá, akiért megéri áldozatokat hozni, jöjjön az bármilyen következményekkel is ezután. Mert kétlem, hogy jól kezeli majd azt, amikor mélyebben elmesélem életem jelentős részleteit, de ha nem adok neki lehetőséget arra, hogy megértse mi is zajlik a háttérben, akkor egyáltalán hogyan várhatnék arra, hogy eldöntse valójában szüksége van egy magamfajtára az életében avagy sem?
A szálloda halljában sokat nem kell várakoznunk, és a nevek is passzolnak ahhoz, hogy átengedjenek minket a szokásos ellenőrzésen. A szobánkba segítséggel jutunk fel, mégis idegességet szül bennem a gondolat, hogy hamarosan ismételten kettesben maradunk. Nem azért, mert nem szeretném ezt egyszer és mindenkorra tisztázni, hanem azért, mert fogalmam sincsen miképpen tegyem anélkül, hogy a legvégén magamra hagyna és többet vissza se fordulna. Ellentétek kavarognak bennem, hiszen tudom, hosszútávon nem tarthatom meg őt, hogyha nem vagyok vele őszinte. Azonban, ha őszinte vagyok vele, talán pont emiatt veszítem el véglegesen. Ilyen esetben mitévő legyen egy olyan ember, akinek sosem kellett azon gondolkozni, hogy miképpen fejezze ki érzelmeit egy másik személy irányába vagy helyesen cselekedjen minden rossz tette ellenére is.
Csend telepedik a kettőnk által elfoglalt lakosztályra, melynek panorámáját és berendezését más napokon meglehetősen tudnám élvezni, főleg egy ilyen nő társaságában, mint ő. Ezen gondolatoknak viszont itt most nincs itt az ideje, sem a helye, mert a feszültség amely közénk telepedett az elmúlt napok során még most sem lett kisebb vagy tűnt el, csak azért mert nem vettük figyelembe azt. Az ablakhoz sétálok, és kibújok bőrdzsekimből, melyet a szék karfájára akasztok. Az esetek többségében elviselhetetlenül sokat pofázok, most viszont úgy érzem a szavak egyszerűen elakadtak félúton, és képtelenek felszínre törni belőlem. Akarom Őt, a fenébe is! Tagadhatatlanul szükségem van arra, hogy az életem része legyen, arra, hogy ne hagyjon magamra. Bármennyire is félelmetesnek érzem ezt a fajta ragaszkodást, melyet tanúsítok irányába, nem tudok ellene tenni, és most már nem is akarok. Lesz, ami lesz, ma muszáj lesz tiszta vizet öntenünk abba a bizonyos és sokat emlegetett képzeletbeli pohárba.
Raelyn kérdése hoz vissza a jelenbe, és éppen elég ahhoz, hogy rávezessem kékjeimet a közelben lévő lányra, akivel előző randijainkhoz képest most túl nagy távolságot tartunk egymástól, és egy részem belepusztul ebbe.
- Majd elválik. - nem éppen tudom mire céloz ezzel, de a szálloda esetében és kettőnk helyzetében is csak a beszélgetésünk iránya segít értelmet nyerni. Újabb pajzsként funkcionáló csendbe burkolódzok, végül aztán egy sóhajt veszek és tarkómat egy másodpernyi időre megdörzsölve teszek egy lépést közelebb hozzá, de éppen csak annyit, ami egyikünket sem érintene most kényelmetlenül. - Ha kettőnkre céloztál, remélhetőleg a véleményed ugyanaz maradt, mint legutóbb, mert az enyém azóta is töretlen. - nagyon remélem nem most akar visszavonulót fújni, habár megérteném. Azonban ehhez nekem is muszáj valamit felmutatnom. Egyezséget kötni, bármit, ami miatt úgy gondolja majd, megéri tovább folytatnunk, ami mind ez idáig tökéletesen működött kettőnk között.
- Itt vagyok, Rae. - szólalok meg végül, azonban mivel ez sokat nem mond, ennek okán tovább is folytatom. - Mire vagy kíváncsi? Kérdezz, amit csak szeretnél, válaszolok. Már nincs értelme tovább hallgatnom. - a hangom nyugodtabb, ugyanakkor szinte kérlelő is. Azt kívánom, hogy essünk túl ezen, beszéljük meg, és történjen, aminek történnie kell. Mert ha egy apró esély is van arra, hogy megtartsam őt, én nem hagyom, hogy az kicsússzon a kezeim közül.


   Dor & Rae | hotel suites and late night talks 1471401822  





mind álarcot viselünk
Dorian J. Lester
Törvényszegõ
ranggal rendelkezem
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks A5148dd1afa664d72df11f6c10e743bd738a7db7
Dor & Rae | hotel suites and late night talks 0ccc7335f4d895a22d49f284de48185cf1d1e3d5
★ kor ★ :
37
★ családi állapot ★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks 8d1c8bbfbb8e9e4b6d953ab98d8bd8bf7b9475cc
#teamRaerian.
As dark as I am, I will always find enough light
to adore you to pieces, with all of my pieces.
★ idézet ★ :
Love is the only sane and satisfactory answer to the problem of human existence
★ foglalkozás ★ :
autószerelő
★ play by ★ :
Josh Segarra
★ hozzászólások száma ★ :
1696
TémanyitásRe: Dor & Rae | hotel suites and late night talks
Dor & Rae | hotel suites and late night talks EmptyHétf. Jan. 07 2019, 18:07

Dor & Rae
HOTEL SUITES AND LATE NIGHT TALKS

A bizonytalanság, a kétség süt minden mozdulatomból, a tekintetemből, és jelenleg talán még az oxigénnel együtt is csak azt szívom magamba. Az iménti bosszússág és feszültség helyét is leginkább csak ez vette át bennem, némi izgatottsággal és tanácstalansággal, illetve egy csipetnyi reménytelenséggel fűszerezve. Vele szeretnék lenni, még mindig, ez nem változott. Csak már abban nem vagyok teljesen biztos, hogy ez valóban működhet-e. Olyan jól indult minden, de talán csak azért, mert nem voltunk egymással teljesen őszinték. Bár nem igazán az aggaszt, amit titkol előlem, mint maga a tény, hogy titkolja. Hogy nem bízik bennem, hogy talán soha nem is fog teljesen. Többszöri nekifutásra sem sikerült őszintének lennie velem. Miben lenne ez most más? A bizonytalanságomnak végül hangot is adok, a replikát hallva pedig némi kétkedéssel billentem oldalra a fejem. Figyelem, ahogy közelebb lép. Én magam nem mozdulok. Bármerre is lépnék, azzal nyilvánvalóan kifejeznék valamit, de még én magam sem tudom, mit is akarok. Ám a következő vallomásával egy kisebb, megkönnyebbült sóhaj szakad fel belőlem. Akármennyire komplikált vagy rossz is most a helyzet, az nyilvánvalóan jó jel, ha még mindig ugyanazt szeretnénk. Egymást.
- Én sem igazán tudom, mire is céloztam, de... - vonogatom a vállam, majd némi habozással folytatom, és talán egy aprócska mosolyfélét is felfedezhet most a szám sarkában. - „Valamiben legalább mindketten egyetértünk” - idézem a múltkori szavait, egyben választ adva a kimondatlan kérdésére is, és ezúttal láthat valamicskét a tekintetemben az általa már jól ismert szemtelen csillogásból is. Ám ez hamar el is illan onnan. A helyzet túl komoly ehhez, a játékos énem amilyen váratlanul kukucskált elő a rejtekhelyéről, úgy iszkol vissza is az átmeneti menedékébe.
Alsó ajkam szélét harapdálva meredek rá azután is hosszú pillanatokig, hogy felajánlja, kérdezhetek bármit. Őszintén szólva fogalmam sincs, mivel kellene kezdenem. Vagy hogy valóban meg fogom-e kapni a válaszokat ez alkalommal? Hogy érdemes-e belevágni? Az előzményeket tekintetbe véve már nem merek úgy igazán reménykedni ilyenekben.
- És ezúttal tényleg őszinte leszel? Csak mert... - a fejemet ingatom, a hajamba túrok, láthatóan kétkedve. - Csak mert eddig valahányszor őszinteséget ígértél, végül akkor is minden alkalommal csak mellébeszéltél, vagy el sem jutottunk a valódi beszélgetésekig, és mostanra tényleg kezdek kételkedni abban, hogy... ez menni fog... vagy hogy valóban hajlandó vagy-e mondani bármi konkrétat. - Tenyeremmel a homlokomat dörzsölgetem, veszek egy mély levegőt. Aztán leülök a kanapéra, felhúzom a térdeimet is féloldalasan, és úgy helyezkedem, hogy Dorian felé forduljak. Azt hiszem, ha komolyan beszélgetni fogunk, ahhoz érdemes kicsit kényelembe helyeznünk magunkat. Muszáj elengednem legalább a feszkó egy részét, mert ez így nem lesz okés.
- Na jó – sóhajtok végül, és igyekszem valóban nyitottan állni hozzá. Hiszen a testtartásra, a hangszíne egyaránt arról árulkodik, hogy komolyan ki szeretné bogozni velem ezt a nyavalyás gubancot. - Én sem igazán tudom, mit kellene kérdeznem. Talán kezdhetnéd azzal, hogy miért érezted úgy, hogy hallgatnod kell? - biccentem enyhén oldalra a fejem. - Vagy akár azzal is, hogy mi volt ez az egész ma este? Én... tudod, tréfálkoztunk sokat ezzel, hogy egyikünk sem éppen angyal, és tisztában voltam vele, hogy azért van némi igazság is emögött a részedről is, de... jó lenne most már többet tudni erről, hogy mennyire is komoly, vagy mennyire problémás is ez? Meg... illegális ketrecharcok? Még mindig nem értem, pontosan mi közöd is van ehhez az egészhez? - tárom szét a karomat teljes értetlenséggel. Sok mindent el tudok fogadni, úgy gondolom, de ezek a meccsek nagyon durvák, sokszor életre-halálra mennek, és ha ő ilyenekben akar részt venni... Tudnom kell, hogy mennyire van benne, és kész. Ez a minimum most már.








crazy




about you



mind álarcot viselünk
Raelyn J. Winters
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks Dad0fa14d84506709b0af77e18c2331644d5c35f
Dor & Rae | hotel suites and late night talks F3a20a86e752894c0a378295eb127ee4df1bbe78
★ kor ★ :
33
★ családi állapot ★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks 9117059187ae2278e3f2d42849cfc0cb0994bdb4
You are all my heart
ever talks about.
★ lakhely ★ :
Queens ★
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks A30af94c6bf770e03a82e1deb9e8faf9cb3619a1
★ idézet ★ :
Fight back. That’s how you move on.
Take control of your life again. ★
★ foglalkozás ★ :
paramedic, self-defense instructor, medical student ★
★ play by ★ :
Chloe Bennet ★
★ hozzászólások száma ★ :
855
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks F2a404550a1ca86aca69ed1dd12bd3d2e83c7f3a
TémanyitásRe: Dor & Rae | hotel suites and late night talks
Dor & Rae | hotel suites and late night talks EmptyKedd Jan. 08 2019, 00:49

raelyn&dorian

Felborulni látszik minden, amiben eddig olyan szépen elvoltunk, és mi itt állunk a közepén, tanácstalanul, mintha egymásra várnánk a határozottan kimondott válaszok ügyében. Azt már jól tudom, hogy nem várhatom el a megértését vagy azt, hogy kitartson mellettem, ha éppenséggel semmit sem nyújtok felé. Sem őszinteséget, sem magamból egy darabot, amibe kapaszkodhatna vagy bármi egyebet, amitől úgy érezné biztos lehet a szegényes vallomásaimban vagy összefoglalva: bennem. Pedig mennyiszer felkészültem már erre. Terveket szőttem a fejemben arról, miképpen fogok majd végül eléállni mindazokkal a dolgokkal, amelyek engem tesznek azzá, aki vagyok. Lejátszottam már nem egyszer, és nem kétszer azt, hogy milyen módon reagálna ezekre, és bármennyire is tudom, hogy képes kezelni a keményebb helyzeteket is, a gondolataimban sosem ez jött le. Tartok a valóságtól, de szeretném ha az életem részese lenne, és nem csak felszínesen. Nem csupán egy váznak, ami lefedi az igazságot, de megnyugvást sosem hoz magával. Mégsem gondoltam volna, hogy mindezek átbeszélésére ilyen körülmények után kerül majd sor. Legutóbb sem váltunk el jól, most viszont úgy érzem belepusztulok abba az érzésbe, ami bennem kavarog. Iránta, magam ellen, és a helyzetünk változásának érdekében. Ma este végleg elveszíthetem, ez pedig közel sem az, amire csak úgy zsigerből felkészül az ember.
Lakosztályunk fogságában annyi kimondatlan kérdéssel bástyázzuk körül magunkat, amik elegendőek bizonyulnak ahhoz, hogy feszültebbé tegyék az amúgy sem rózsás hangulatot. Csendben létezünk a másik társaságában, holott annyi mondanivalónk akad egymás számára. Legalábbis nekem biztosan. Mégis hagyom, hogy csiga lassú módon teljenek el felettem a másodpercek, kínzóan követelve tőlem egy nyavalyás szót vagy valamit, ami életjelre utal, de mégis önmagamon kívül létezem. Mi a fenét kellene mondanom neki, ami miatt nem menekül majd világgá? Hogyan kellene ezt egyáltalán szépen tálalnom? Magam sem tudom ezekre a fontos kérdésekre se a választ, és még időm sem marad átrágni magamat rajtuk, mert Raelyn hangja töri meg végül a csendet. Egy újabb kérdés, bizonytalanságba csomagolva. Összeszedem magamat és ellépek végre az ablaktól. Két kezemet zsebeimbe mélyesztem, minimálisan megtett lépéseim az irányába pedig enyhe távolságtartásra utalnak. Annyira akarom, hogy most már megérinteni is félek, nehogy rosszabbat tegyek a helyzetünkkel. Mindezek ellenére szűkszavú riposztom mellett újra felhívom figyelmét arra, hogy bármennyire is nem hétköznapiak a körülmények vagy netalántán olyanok, amikkel eddig szembe kellett néznünk, én továbbra is kitartok mellette.. mellettünk. Szótlanul fürkészem őt szavai közben, közel sem beleunva abba, hogy memorizáljam arcvonásait. Azt a szempárt, amely most rengeteg érzelmet tükröz ahogyan egy töredéknyi időre felvesszük egymással a kontaktust, mely akkor sem szakad meg, ahogyan végül ő is megteszi a maga vallomását, egy pillanatnyi időre azt éreztetve velem, hogy rendben vagyunk. Akarjuk a másikat, ott akarunk lenni egymás mellett. Mégis akkor miért érzem ennyire rohadt nehéznek a mellkasomra telepedett nyomást, ha egyszer mindketten ugyanazt akarjuk?! Nevetséges, hogy pont erre a kérdésre tudom a választ, mégis túl erősen létezik bennem a gyávaság ahhoz, hogy lépjek is ennek okán, mindezek ellenére megteszem. Lehetőséget adok, amely ha egyszer kezdetét veszi, utána már nem fújhatok visszavonulót. De miért is tenném? Tartozok neki ennyivel, és ha ez az ára annak, hogy maradásra bírjam, akkor többé már nem vágyok visszatáncolni ettől.
Szavainak hatására elmélyednek arcom vonásai, és kezdetleges jeleit mutatják bűntudatnak, mielőtt bármit is mondhatnék. Zavartan szorítom zsebem belső felét és egy sóhajt hallgatok.
- Rae.. - mondom ki a nevét, hogy ezúttal rám figyeljen. Semmi harag vagy rosszallás nincs a hangomban, egyszerű megszólítás pusztán ez a részemről. - Igazad van. Nem egyszer, és nem kétszer játszottam el ezt veled, de az eddigi alkalmakkal ellentétben most a szavamat adom és ígéretet teszek a válaszadásra. Ha pedig egyszer ezt meglépem, akkor szigorúan be is tartom. - igyekszek nyugtatólag lenni rá, de én sem vagyok az. Piszkosul félek, és ezt még sosem éreztem. Ilyen keretek között biztosan nem. Türelmesen hagyom, hogy összeszedje a gondolatait, így nekem is marad a sajátjaimmal ezt tenni. Nem okoz meglepetést az első kérdése, de mielőtt bármit is mondhatnék, helyet foglalok mellette.
- Nem veszek részt bennük, ha erre vagy kíváncsi. Sosem léptem be a ringbe, de kívülről figyeltem az eseményeket, ezért voltam jelen. Szárnysegédként, de én nem piszkolom be a kezemet egyikkel sem, ha nem muszáj. - kezdek bele első válaszom megformálásába, hogy aztán ennek okán tudjam kivitelezni a folytatást. - Mennyivel könnyebb lenne, ha ennyi lenne a bűnöm. - keserűen elmosolyodok egy pillanatra. - Sok rossz dolgot tettem korábban, és egyikre sem vagyok büszke. Embereket bántottam, Rae és nem éreztem megbánást miattuk. Egyik iránt sem, de mára ez megváltozott, azonban édeskevés mindazokkal szemben, amiket műveltem. Egyik nem váltja ki a másikat, és pont ez a probléma. - grimaszt vágok, de itt még nem végeztem. Hosszú ez a lista. Szerencse, hogy az idő most nekünk kedvez. - Függő voltam, és bármit megtettem volna, hogy anyaghoz jussak. Legalább azalatt az időszak alatt, amíg a szer hatása alatt álltam, nem kellett, és nem is tudtam felidézni az égvilágon semmit sem. Szenvedtem, de rohadtul élveztem. - hagyok magamnak egy kis szünetet, ezáltal neki is lehetőséget arra, hogy feldolgozza, amit mondtam és kérdezzen, ha úgy érzi nem kapott még belőlem már így is eleget.


   Dor & Rae | hotel suites and late night talks 1471401822  





mind álarcot viselünk
Dorian J. Lester
Törvényszegõ
ranggal rendelkezem
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks A5148dd1afa664d72df11f6c10e743bd738a7db7
Dor & Rae | hotel suites and late night talks 0ccc7335f4d895a22d49f284de48185cf1d1e3d5
★ kor ★ :
37
★ családi állapot ★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks 8d1c8bbfbb8e9e4b6d953ab98d8bd8bf7b9475cc
#teamRaerian.
As dark as I am, I will always find enough light
to adore you to pieces, with all of my pieces.
★ idézet ★ :
Love is the only sane and satisfactory answer to the problem of human existence
★ foglalkozás ★ :
autószerelő
★ play by ★ :
Josh Segarra
★ hozzászólások száma ★ :
1696
TémanyitásRe: Dor & Rae | hotel suites and late night talks
Dor & Rae | hotel suites and late night talks EmptyHétf. Jan. 28 2019, 01:33

Dor & Rae
HOTEL SUITES AND LATE NIGHT TALKS

Az este során összegyülemlett feszültségnek egy része még mindig bennem tombol, hisz a mai történések egyértelműen megmutatták, hogy még túl sok dolgot nem tudok Dorianről. Fontos dolgokat. Olyan dolgokat, amelyeket, úgy vélem, jogom lenne tudni, sőt, szükséges lenne tudnom ahhoz, hogy tisztán lássak, és biztosan tudjam, mit is szeretnék a jövőben. Mégsem a tudatlanság az, ami jobban emészt, sokkal inkább az, hogy attól félek, nem bízik bennem, és talán nem is fog soha. Viszont azzal, hogy letisztázódik, hogy a köztünk feszülő kimondott és kimondatlan dolgok ellenére még mindig mindketten a folytatás mellett döntenénk, a mellkasomra telepedett súlynak legalább egy részétől sikeresen megszabadít. Hiszen így nem két idegen, vagy félig ismerős ül le egymással beszélgetni, hanem úgy indulunk neki, mint egy pár – vagy valami olyasmi. Valószínűleg ezt így még mindig korai kijelenteni, de azért már talán kezd egy párkapcsolathoz hasonló lenni az, ami alakulóban van közöttünk. És remélhetőleg ha túl leszünk ezen a nem épp zökkenőmentesen induló estén és beszélgetésen, azzal is egy lépéssel közelebb kerülünk ahhoz, hogy bármit is érezzünk egymás iránt, bárminek is nevezzük ezt a viszonyt, még igazibbá váljon.
A csak részben felé fókuszáló, részben viszont el-eltekingető, a szépséges berendezést is méregető tekintetem egyszeriben teljesen rá irányul, amint élesen kiejti a nevem. A hangja egyértelművé teszi, hogy fontos mondanivalója van, és ettől végre kicsit leülepszik bennem az a sok bizonytalanság, az az érzés, hogy talán jobban járnék, ha menekülőre fognám.
- Rendben. Ezt értékelem – fogadom egy bólintással az ígéretét, és talán még egy fokkal enyhül bennem az a feszültség, a kétség, hogy valóban bízhatok-e benne. Azonban kicsit most már kezdek inkább amiatt aggódni, hogy mégis mi lehet az, amit csak ennyi felkészülés árán képes nekem elárulni. Nehéz eldönteni, milyen kérdésekkel kéne indítanom, mi az, amit leginkább tudni akarok, hisz olyan keveset mondott el magáról eddig, hogy igazán kiindulnom sincs miből. Ennek ellenére megfogalmazok egy-két kérdést, ami legelőször az eszembe jut, ami az elmém felszínén hullámzott egész este, ezzel is megindítva közöttünk végre egy valódi társalgást. Feszülten figyelek, amint megfogalmazza az első mondatokat, és nem is igazán veszem észre, de azt hiszem, hogy egy kisebb sóhaj is felszabadul a mellkasomból időközben. Jobban aggasztott ez a ketrecharc kérdés, mint azt beismertem volna magamnak. Nem mondhatnám, hogy jártas vagyok ilyen témában, de ma első sorból lehettem tanúja annak, milyen elmebeteg dolgok is történnek egy-egy ilyen meccsen, és nem mondom, hogy örülök, hogy Doriannek köze van ehhez, de még így is, azt hiszem, a jelenlegi lehető legmegnyugtatóbb választ kaptam. Ám ő ennyinél már meg sem áll. Ha már belekezdett, úgy látszik, valóban készen áll rá, hogy teljesen meg is nyíljon nekem. A homlokomat ráncolom némi zavarodottsággal a folytatására, és újabb kérdések születnek a fejemben. Mit jelent a sok rossz dolog? Milyen értelemben bántott másokat? Miért tette? Oka csak volt. Miért nem bánta? Miközben belőle áradnak a szavak, én lassan a fejemet kezdem ingatni, mert már-már kezd egy kicsit ez sok lenni a számomra. Pedig tudom, ha a teljes igazságot akarom hallani, most kell ehhez elég erősnek mutatkoznom, és végighallgatni mindent, mert ha most menekülőre fogom, talán soha többé nem szedi újra össze a bátorságát, hogy kitálaljon. Aztán kiejti a száján, hogy függő volt, drogfüggő, és a szemeim kikerekednek, szinte hátrahőkölök ültömben. Egyszerűen megdöbbent a dolog, egy percig sem gondoltam volna. Semmi jelét nem láttam eddig, pedig mentősként láttam már néhány komolyabb és kevésbé vészes esetet is, leszokóban levőket, illetve olyanokat is, akik már maguk mögött hagyták ezt az egészet, de életük végéig vigyázniuk kell, hogy sose csússzanak vissza a gödör mélyére. Azt ember azt gondolná, felismerném a jeleket. De remélhetőleg az csak jót jelent, hogy ennyire összeszedett. És igen, ez megmagyarázza rögtön azt is, miért is tett rossz dolgokat. De még mindig nem tudom, mégis miket tett. Bár talán inkább arra kellene koncentrálnom, hogy jobb emberré vált. Néha mind teszünk őrültségeket, néha mind bántunk másokat, ki jobban, ki kevésbé. Ám cseppet sem elhanyagolható tény, hogy ezt megbánjuk-e utólag, vagy sem. És hogy tudunk-e változni. Csak nézem őt, hosszan, és bizonyára valami választ vár tőlem a vallomására, de én egyelőre még csak emésztgetem a hallottakat, és próbálom beleilleszteni mindezt a róla alkotott képbe. Igazából annyira nem is esik nehezemre. Nem azért, mert bármi szörnyűséget elképzeltem volna róla már korábban is, hanem azért, mert ennek ellenére is én most is olyannak látom, amilyennek eddig. Látom benne a jót, és hiszem, hogy jóval több ennél, néhány múltbeli botlásnál és hibánál. Nem a múltunk vagyunk. Az számít, mit teszünk a jelenben. A csend kezd egyre hosszabbra nyúlni. Megköszörülöm a torkom. Szeretnék többet tudni. Ennyi biztos.
- Öhm... Nyilván megérted, hogy kell egy kis idő, hogy mindezt felfogjam – szólalok meg végre csendesen, még érezhetően keresve a szavakat. - De... valami azt súgja, sokkal több van még ebben a történetben, mint amit eddig elmondtál. Mintha ezzel most még csak a felszínt kapargatnánk – fürkészem a tekintetét, aztán felemelkedem a kanapéról. Lassan közelebb sétálok hozzá. - Én hallani akarom a többit is. Szeretném megérteni... Meg akarlak ismerni. A valódi Doriant. Mi... mióta vagy tiszta, és mikor lettél az, vagy hogyan...? Miért? Mindent. - Megállok előtte. A kezéért nyúlok, és ha hajlandó megfogni az enyémet, visszavezetem magammal a kanapéhoz, hogy leüljünk, és végre valóban nyugodtan, őszintén elkezdhessünk beszélgetni. Éreztetni akarom vele minden lehetséges módon, hogy készen állok rá, hogy végighallgassam. Akármit is készül elmondani.








crazy




about you



mind álarcot viselünk
Raelyn J. Winters
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks Dad0fa14d84506709b0af77e18c2331644d5c35f
Dor & Rae | hotel suites and late night talks F3a20a86e752894c0a378295eb127ee4df1bbe78
★ kor ★ :
33
★ családi állapot ★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks 9117059187ae2278e3f2d42849cfc0cb0994bdb4
You are all my heart
ever talks about.
★ lakhely ★ :
Queens ★
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks A30af94c6bf770e03a82e1deb9e8faf9cb3619a1
★ idézet ★ :
Fight back. That’s how you move on.
Take control of your life again. ★
★ foglalkozás ★ :
paramedic, self-defense instructor, medical student ★
★ play by ★ :
Chloe Bennet ★
★ hozzászólások száma ★ :
855
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks F2a404550a1ca86aca69ed1dd12bd3d2e83c7f3a
TémanyitásRe: Dor & Rae | hotel suites and late night talks
Dor & Rae | hotel suites and late night talks EmptyHétf. Jan. 28 2019, 19:50

raelyn&dorian

Kavarognak a gondolataim és nem egészen találok kiutat belőlük. A mai nappal kapcsolatban, magammal, velünk. Eddig soha nem kellett számot adnom a tetteimről, mert azok környezetében, akik szemtanúivá váltak egyik-másik baklövésemnek általában ez volt a normális. Bűnözőnek lenni, méregnek az emberek szervezetében, valami romlottnak, ami csak pusztít, de nem épít. Rosszullét kerülget, hogy mindez a részemmé vált az évek során, és még mostanra sem sikerült kiirtani magamból és van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez soha sem fog bekövetkezni. A múltam egy kő, egy hegydarab, amit magammal kell cipelnem míg élek és elviselni a következményeit. Ezek mellett kell építkeznem, elfogadva a létezésüket, és azt a tényt, hogy hiába élek holtidőszakot csekély fenyegetéssel egybekötve, én sosem leszek szabad. Nincs az a pénz, vagy tett és ember, aki ebből a mélyre nyúló szakadékból kihúzhatna a felszínre és ott is tarthatna. Egyszer ez az egész utolér majd, és minél több embert engedek be az életembe, annál többet viszek magammal is a mélybe. Elveszve gondolataimban veszek egy mély levegőt, és most arra a személyre koncentrálok, akivel egy kisebb kihagyás után sikerült újra kettesben maradnom. Ez más volt a többi alkalomhoz képest, amikor hülyültünk, elevezgettünk ökörségeink képletes folyóján, mert most ott húzódott közöttünk a kimondatlanság erősen érzékelhető fala, amit leginkább én tettem ennyire erőssé és áthatolhatatlanná és nem feltétlenül azért, mert bizalmatlan lettem volna Raelynben, hanem azért, mert magamban nem bíztam. Afelett akadtak kételyeim, amikkel jár az, ha valaki velem kezd, ha valaki netalántán az életem része lesz. Belekerül ebbe a körforgásba, és egyszer csak azt veszi észre, hogy nincs kiút. Bárcsak megkímélhetném őt anélkül, hogy el kellene engednem, de az önzőségem erősen dolgozik a szervezetemben és elszántan itatja át minden tettemet, minden kimondásra szánt gondolatomat. Vele akarok lenni, magam mellett akarom tudni, mert egy elcseszett és közel sem racionális részem úgy érzi megvédhetem őt attól, amitől saját magamat sem vagyok képes.
Megszűnik a közöttünk lévő hangtalan tanácskozás és óvatosan közeledünk a másikhoz. Szavakkal tesszük meg, lépésekkel még nem bizonyulunk eléggé bátraknak. Ő a kezdeményezője mindennek, míg én csak becsatlakozok, holott tisztában vagyok vele, hogy a reflektorfény alatti hely csak és kizárólag rám vár.
Az első kérdése nem túl biztatónak ígérkezik, így mielőtt vallomásokra adnám a fejemet, pár dolgot letisztázok vele. Legfőképp kettőnket és azt, amit legutóbbi beszélgetésünk során már sikerült fixálnunk, most mégis ott lebeg a bizonytalanság ködében a többivel együtt. Miután viszont ez megtörténik, és úgy tűnik egy és ugyanazon az oldalon állunk, rátérünk a lényegre, ami meglehetősen szokatlanságba taszít. Őszintének lenni a másikkal nem tartozott a pozitív és létező tulajdonságaim közé. Inkább hallgattam, de nem vallottam. Minél többet tudtak rólam az emberek, annál erősebb kételyt éreztek arra, hogy elzárjanak évekre a hűvösre vagy még rosszabb. Mert ezt érdemeltem, ezt harcoltam ki. És bár ott van az apró és számomra lényegesnek bizonyuló tény, hogy más lehetőségem nem volt, mégis ez a külvilág számára elenyészőnek hat. Ők csak a bűnözőt látják, amely levehetetlen álarcként vált eggyé az alatta lakozó emberi lénnyel.
Most én válok beszédesebbé, és megnyugtatom afelől, hogy a többi üres hadakozással szemben most valóban nem akarok elzárkózni előle és visszahúzódni a csigaházamba, ahogyan eddig is tettem. Ma nem azért vagyunk itt, hogy elkerüljük ismét a már egy ideje érő beszélgetést, hanem azért, hogy megismerjük azt a személyt, aki mellett elkötelezzük majd magunkat. Már ha ez a végkifejlet egyáltalán megtörténik.
Leülök mellé a kérdéseire adott válaszadások közepette, de ebben az állapotban nem bírok sokáig megmaradni. Rossz tulajdonságaim egyike, hogy folyamatosan mászkálnom kell. Éreznem, hogy nem vagyok ketrecbe zárva, hogy a szabadulási útvonalak nyitottak és bármikor elsétálhatok, ha a rajtam eluralkodó pánik azt kívánja. Éreznem kell ezt, különben begolyózok és most, hogy újra fel kell idéznem miket is műveltem életem jelentős részeiben nincs arra szükségem, hogy érezzem a körém épített képletes csapdát.
Nem bírok ránézni, vagy látni hogyan változik meg az arckifejezése. Miképpen alakul át az a kedves, és szívmelengető nézése tőlem érzett undorrá, vele együtt pedig tűnik el a mosolya is egyaránt. A mosoly, amiért szívesen küzdöttem volna bármennyit, csakhogy újra felragyogjon az arcán, ezáltal az én napomat is tökéletesebbé varázsolva. A vallomásra rászánom magamat, de arra, hogy szembenézzek annak elkerülhetetlen következményeivel, arra biztos nem vagyok még képes. Kiragadok egy szeletet a nagyobb egészből és ezzel kezdek, mintha idővonalat építenék fel, amely hosszúra nyúlott az évek során, és muszáj őket sorrendbe állítanom. Mintha ezáltal a tetteim kevésbé számítanának rosszak vagy a bűneim elfogadhatatlannak. Néha ha nincsen más lehetőség, muszáj valami ami nyugalommal tölthet el. Szóba hozom az emberekkel való harcaimat, a függőségemet. Azt az ingadozó mélypontot, amely gyönyörrel gazdagította érzékeimet és taszított le egyaránt olyan mélységekbe, mintha az lenne az utolsó érzésem a vég előtt. Nem tudatosan teszem, mégis úgy jöhet le neki, mintha ezzel szeretném magyarázni azt, amit mondani készülök, de ez soha sem ennyire egyszerű. Ennyire könnyen nem hozakodhatok fel csak egyetlen dologgal, mikor ez sokkal összetettebb annál.
Időt hagyok magunknak - leginkább neki - és várok. Keservesen, de megteszem, hogy szembeszállok türelmetlenségemmel, amíg megformálódik benne a véleménye.
Apró bólintást eredményezek a kezdettel kapcsolatban, melyben kifejti hogy fel kell dolgoznia mindezt, mégsem fordulok felé. Apróra zsugorodok szégyenemben, mintha csak egy kisgyerek lennék csínytevéseinek szembesítése közben és másra sem képes, csak az ujjait tördelni és a cipője orrát fürkészni, hátha úgy kevésbé éli meg rosszul a pillanatot, amit magának okozott. Egészen addig tartom magamat ehhez, míg a folytatás meg nem érkezik részéről, vele együtt pedig a közelsége is előtérbe helyeződik. Nem véleményezem a szavait, ezzel is élve a 'hallgatás=beleegyezés' elv mellett, hiszen mindketten tisztában vagyunk vele, hogy ez pontosan így van. Csak a felszín volt, amely eltakarja, de teljesen el nem fedi az alatta lévő mocskot. Tekintetem az arcára vándorol, amikor a valódi énem megismerését említi és egy lopott pillanatra megállapodok ajkain, mielőtt ismét a szemeire koncentrálódhatnék. Őszintén csillanó tekintetével ellentétben az enyém zavartságról árulkodik, mintha azok a szavak amelyek az ő szájából hangzottak el nem is léteznének, csak a képzeletem próbálja szépíteni a valóságot.
- Az igazi Doriant. - ismétlem meg erőtlenül, mégis ösztönösen nyújtom felé a kezemet és hagyom, hogy a kanapéhoz irányítson. Mi a fene történik velem? Leülve az ülőalkalmatosságra veszek egy nagy sóhajt, és a fejemet csóválom közben. Mintha egyszerűen nem hinném el, hogy tényleg akarja ezt.
- Nehéz ezt elmagyarázni Raelyn, mert sosem leszel teljesen tiszta, ha egyszer már a függőjévé váltál valaminek. Így élni olyan, mintha egy aknamezőn haladnál végig és sose tudnád melyik lépésed fog az utolsó lenni. - gondolkozok el egy pillanatra felé fordulva, közben ujjaimat és összefűzöm magam előtt. - Kapaszkodsz az emberekbe, őrülten ragaszkodsz hozzájuk, mert tudod, hogy bármi visszalökhet oda ahonnan egyszer már nagy nehezen kijutottál, mert visszaesni mindig könnyebb, mint az ellenkezőjét meglépni. De ha meg benne vagy, pont az ellenkezőjét műveled. Ellököd őket, kizárod, mert nincs szükséged rájuk. - teszem még hozzá, de ezzel nem igazán adtam választ a kérdésére. - Az elmúlt időszakban történt pár olyan esemény az életemben, amik miatt megéri változni, amiért az ember úgy dönt, hogy bármennyire is piszkosul nehéz, megpróbálja félretenni ezt és normálisan élni, de a késztetés ettől nem múlik el. Elég csak egy rossz pillanat vagy olyan körülmény, és vége. - rugózok a lábammal idegességemben, és képtelen vagyok megnyugodni. A rosszullét kerülget, mégis olyan, mintha megkönnyebbülnék is egyben. - Nem húzhatom rá mindenre a függőségemet. Nem könnyítette meg az életemet, de sok szempontból elzsibbasztott annyira, hogy elviseljek dolgokat. - először csak ennyivel rukkolok elő, mert a lényem nagy részét a drogok határozták meg. Megváltoztattak és formáltak ahhoz az eseményhez, amelyet józan ésszel aligha képes bárki is elviselni.

   Dor & Rae | hotel suites and late night talks 1471401822  





mind álarcot viselünk
Dorian J. Lester
Törvényszegõ
ranggal rendelkezem
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks A5148dd1afa664d72df11f6c10e743bd738a7db7
Dor & Rae | hotel suites and late night talks 0ccc7335f4d895a22d49f284de48185cf1d1e3d5
★ kor ★ :
37
★ családi állapot ★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks 8d1c8bbfbb8e9e4b6d953ab98d8bd8bf7b9475cc
#teamRaerian.
As dark as I am, I will always find enough light
to adore you to pieces, with all of my pieces.
★ idézet ★ :
Love is the only sane and satisfactory answer to the problem of human existence
★ foglalkozás ★ :
autószerelő
★ play by ★ :
Josh Segarra
★ hozzászólások száma ★ :
1696
TémanyitásRe: Dor & Rae | hotel suites and late night talks
Dor & Rae | hotel suites and late night talks EmptyHétf. Jan. 28 2019, 19:57

Dor & Rae
HOTEL SUITES AND LATE NIGHT TALKS

Végre elérkezett ez a pillanat is, amelyet azóta várok, hogy úgy éreztem, kezd komolyabbra válni közöttünk ez az egész, amióta ráébredtem, mennyire kezdem őt megkedvelni, és most végre az őszinteség mellett tette le a voksát. Végre hajlandó megnyílni, túllépni az állandó tréfálkozáson, és a féligazságokon. Örülnöm kellene, de a múltkori randink és a mai este után inkább félek, szorongok, hogy talán most fog minden végleg félresiklani. Nem tudhatom, mit akar mondani, és bár legbelül úgy érzem, nem mondhat olyat, amitől az érzéseim iránta – nevezzük azokat bárminek – teljesen szertefoszlanának, hiszen másra sem vágyom jobban jelenleg, minthogy bizalmat szavazzon nekem, de a belőle áradó feszültség átragad rám is, és érzem, hogy ez talán sokkal komolyabb lesz, mint én arra igazán fel lennék készülve. Hálás vagyok, amiért ígéretet tesz, hogy ezúttal nem lesz mellébeszélés, mert ezzel is legalább némileg csökkenti a bizonytalanságomat, a bizalmatlanságomat, és némely félelmeimet. De azokra, amiket mondani készül, még így sem tudok teljesen felkészülni. Tudtam, sejtettem, éreztem, hogy a múltja nem makulátlan, de nem is vártam, hogy az legyen. Nem akarom, hogy tökéletes legyen. Én sem vagyok az, és nem is kívánnék magam mellé olyan embert, aki folyton arra törekszik, hogy minden perfekt legyen maga körül. Próbáltam, nem vált be, nem nekem való az eféle élet. Ennek ellenére kell egy kis idő, hogy megbirkózzak a ténnyel, hogy Doriannek drogproblémái voltak. Bármilyen függőségről is beszélünk, képes kihozni bárkiből a legrosszabb énjét. Ennyit már én is egyértelműen tudok. Láttam már eleget az életemben ahhoz, hogy ezzel tisztában legyek. Tinikorom legmélyebb bugyrait megélve akadtak közelebbi ismerőseim, barátaim is, akik hasonló úton jártak. A saját bőrömön ugyan nem tapasztaltam, de több más oldalra körüljárhattam, a munkámból kifolyólag is, elégszer a témát ahhoz, hogy tudjam, ez mennyire komoly dolog. Pont ezért, és mert Dor minden mozdulatából, minden pillantásából, ahogy a tekintetemet kerüli, süt a szégyenérzet és a bűntudat, nem szeretném megnehezíteni neki ezt a vallomásokkal átitatott beszélgetést, láthatóan így is kegyetlenül nehéz a számára. Éreztetni akarom vele, hogy a szavai nem riasztanak el, én mellette állok, és nem megyek sehová. Hogy csak az őszinteségére vágyom, arra, hogy végre kissé megnyíljon. Szóval közelebb lépkedek, a kezét fogom, és magammal húzom, hogy leüljünk. Ezzel is annyi a szándékom, hogy biztosítsam őt a maradásomról. Illetve arról, hogy valóban ismerni szeretném őt, és továbbra is akarom őt, a jóval, a rosszal, a csúnyával együtt. Bólintok, amikor megismétli a szavaimat, majd továbbra is szembefordulva vele átkulcsolom magam előtt a felhúzott térdeimet, rájuk fektetem a fejem, és kíváncsian, de kissé feszülten figyelem őt. És ahogy újra megszólal, elfog ez az érzés, hogy szeretném magamhoz ölelni, újra a kezét fogni, megvédeni, segíteni őt ebben az állandó küzdelemben, de ehelyett csak szorosabban ölelem magam, és igyekszem csak csendben hallgatni, semmivel sem félbeszakítani, hogy nyugodtan kimondhassa, amit benne van. Aztán amikor elhallgat, néhány pillanatig némán fürkészem őt, a szavakat keresem.
- Ha hagyod... ha te is szeretnéd, én szívesen lennék egy újabb ember a környezetedben, akibe kapaszkodhatsz, amikor erre van szükséged ahhoz, hogy kitarts – nyújtom felé ismét a kezem. Veszek egy mély levegőt. - Kedvellek, Dorian. Az elhangzottak ellenére is úgy gondolom, hogy nem vagy rossz ember, és bármit is tettél a múltban, kétlem, hogy el tudnál kergetni vele. Én sem vagyok ártatlan, szerintem erre már rájöttél – rántok egy kisebbet a vállamon. - És egy percig sem hittem, hogy te az volnál. Bármi is az, amit még el akarsz mondani, szerintem megbirkózom vele – fúrom tekintetemet az övébe, és próbálom arra ösztönözni, hogy tovább beszéljen. Mert továbbra is úgy érzem, sokkal több mondanivalója van annál, mint ami itt eddig elhangzott. Persze még mindig izgulok amiatt, hogy mit is fogok hallani, de kétlem, hogy tudna olyat, ami miatt sikítva menekülnék el innen. Plusz talán tartozom is neki annyival, hogy türelmesen végighallgatom, és bizalmat szavazok neki tudatlanul is, miután ő sem fordított nekem egyből hátat, amint tudomást szerzett Adamről. Most is akadnak újabb kérdéseim, kíváncsi lennék, milyen események hatottak rá ilyen pozitívan, hogy elősegítették a józanságát, de nem akarom őt kizökkenteni. Inkább megvárnám, hogy a maga tempójában beszéljen tovább.








crazy




about you



mind álarcot viselünk
Raelyn J. Winters
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks Dad0fa14d84506709b0af77e18c2331644d5c35f
Dor & Rae | hotel suites and late night talks F3a20a86e752894c0a378295eb127ee4df1bbe78
★ kor ★ :
33
★ családi állapot ★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks 9117059187ae2278e3f2d42849cfc0cb0994bdb4
You are all my heart
ever talks about.
★ lakhely ★ :
Queens ★
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks A30af94c6bf770e03a82e1deb9e8faf9cb3619a1
★ idézet ★ :
Fight back. That’s how you move on.
Take control of your life again. ★
★ foglalkozás ★ :
paramedic, self-defense instructor, medical student ★
★ play by ★ :
Chloe Bennet ★
★ hozzászólások száma ★ :
855
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks F2a404550a1ca86aca69ed1dd12bd3d2e83c7f3a
TémanyitásRe: Dor & Rae | hotel suites and late night talks
Dor & Rae | hotel suites and late night talks EmptyHétf. Jan. 28 2019, 20:11

raelyn&dorian

Nehéz ezekről beszélnem, megnyílnom egy teljesen más embernek saját magamon kívül. Bevallani a tetteimet, azokat a mozdulatokat, amelyek elősegítették egyik rosszat a másik után, és olyan mélyre lökdöstek, ahonnan egyedül sosem tudtam volna feljönni. Hallgatnom kellett ezekről. Titokban tartani mások számára, holott belülről szétmarcangoltak, de abban a pillanatban, hogy ismét egy újabb szer hatása alatt lehettem, már nem számított semmi sem. A tetteimnek nem volt következménye, azok meg nem hoztak magukkal érzelmeket; megbánást, örömöt, szomorúságot. Semmit. Egy üres váz voltam, amely lélegzett, élt, de belülről kiszipolyozták, hogy olyanná tegyék, mint amilyenek ők is valójában. Azokban az órákban, amikor a különleges mámor sodrásába kerülsz, többé nem lehetsz önmagad, mert azzal az éneddel csak akkor nézel szembe, amikor mindez véget ér. Az pedig több, mint kegyetlen tud lenni.
Nehezen kezdek bele, ugyanilyen módon folytatom. Eszement módon váltakoznak az érzések bennem, de már képtelen vagyok leállni. El kell mondanom valakinek, ki kell adnom magamból, mielőtt újra bezárkózhatnék, és ha elhagy? Akkor tudom, hogy mik az esélyeim a továbbiakban. Nem köthettem magamhoz vagy várhatom el, hogy őrizzen egy ilyen titkot és roppanjon össze a súlya alatt, mert tehetetlen ezzel szemben. Nem kérhetem, hogy ne menjen el a rendőrségre és sétáljon be velem meg a vallomásommal együtt, mert ez lenne a helyes menete ennek. De reménykedem. Hiszek abban, hogy nem csak azért kérdezi, hogy utána ilyen módon intézze el, hiszen velem akar lenni. Velem és az igazi, sérült énemmel együtt, ami olyan szinten törött, hogy egyetlen jóvátett esemény se tudja helyrehozni azt.
Beavatom őt a függőségembe, és abba az utazásba, melyet a saját bőrömön tapasztaltam meg akárhányszor belekerültem ebbe a mókuskerékbe. Nem megyek bele a részletekbe vagy fejtem ki kinek köszönhetem mindezt, helyette inkább magamat helyezem előtérbe. Rám kíváncsi, rólam akar hallani és ebbe nem keverhetem bele a bátyámat vagy mindazokat a személyeket, akiknek baromi sokat köszönhetek. Mert bárhogyan is alakul a beszélgetésünk vége, és ha még meg is lépi mindazt, amivel kapcsolatban a félelmeim nemhogy csökkennek, de még inkább eluralkodnak, akkor az ő nevük kimarad ebből.
Egyre könnyebbnek érzem a mellkasomat, ahogyan megszabadulok a ránehezedett terhektől, de még mindig kerülöm Raelyn tekintetét. Tudom, hogy a felén sem vagyunk túl ennek a beszélgetésnek, és ez még csak az enyhébb verziója a történteknek. Az, amit az ember magára vállalhat, és nem fogják lecsukni érte, hanem elküldik egy rohadt elvonóra, hogy ott idegenek között meg fánkok segítségével kiálljon és beszéljen arról, hogy az élet mennyire kicseszett vele. Ami viszont ezek után jön, már más közegbe tartozik, más következményeket vonz magával.
Egy pillanatra elhomályosulnak félelmeim, hogy helyüket a teljes zavarodottság vegye át, amit egy közel sem oda illő, mégis a semmiből kikívánkozó mosoly követ.
- Ne tegyél elhamarkodott kijelentéseket, Raelyn. - most először mélyedek el a szemeibe, és újra felállok a kanapéról. - Én nem vagyok jó ember. - a tarkómon kulcsolódnak össze ujjaim, a fejemet ingatom, és a plafon felé nézve fújom ki a levegőt, hogy egy 'rohadt életbe' szöveget magam elé morogjak, végül pedig a mosolyhoz hasonló mentalitással elnevetem magamat.
- Akarod, hogy párhuzamot húzzunk a te ártatlanságod és az én bűneim között? - fordulok felé, és megállok egy pillanatra. - Rae, bárcsak kurvára azt mondhatnám, hogy a kocsik feltörésénél nincsen rosszabb vagy a függőségnél. Szívesen versenybe szállnék veled, ha csak ezek lennének a rossz tetteim. - újabb járkálásba kezdek, de az ajtót elkerülöm, mintha szándékosan visszatartanám magamat a meneküléstől. - De legyen, játsszuk ezt! - megyek bele végül, és most a két említett dologhoz próbálom kötni a többit.
- Tudod Rae miért törtem fel a kocsikat? - nem várom meg a válaszát, mert inkább magam teszem meg helyette. - Sokat tudnék mondani, de amit soha a büdös életben nem fogok elfelejteni, hogy le kellett lépnem a zsaruk elől, miután félholtra vertem egy pasast néhány szart se érő információért, meg a pénzéért. Számított, hogy tudott valamit vagy sem? Rohadtul nem. Nekem ezt adták ki feladatnak, és ha nem teszem meg, nem szerzek információkat vagy bizonyítékot a tetteimről, én döglök meg helyette és én önző módon mindig magamat választottam. - válaszolok az általam feltett kérdésre, de tovább is megyek ezen a vonalon.
- Számtalan eset volt ilyen. Utcai rablások, verekedések és minél többet ütöttem, annál távolabb kerültem attól, aki még bánta volna is azokat. Mert tudtam, hogyha üres kézzel megyek vissza, még az a csekély esélyem is elveszik, hogy kikerüljek ebből. - olyan, mintha képes lennék felrobbanni a felgyülemlett haragom által amiket az emlékekbe való visszatéréseim okoznak.  - Említettem, hogy bántottam embereket, szóval nevezhetsz a legutolsó féregnek is, de a jó ember közelébe sosem leszek. - a fejemet ingatom, és veszek egy mély levegőt, mielőtt leállhatnék vele szemben és a folytatásra szánnám magamat.
- Fokozzam még? Nem saját élvezetemre használtam a cuccot, hanem mert kísérleti patkánynak használtak. Bejött valami új, engem vettek elő, majd kilöktek az utcára, hogy lássák mire vagyok képes a hatása alatt. Némelyik olyan adrenalint adott, amit meg tudtál volna szokni, míg a másikba belepusztultál. Majd mikor kiürült a hatása, visszalöktek oda ahol tartottak és megvárták a végeredményt. Érdekelte őket, hogy megmaradok másnapra vagy sem? - a fejemet rázom, hogy ezzel választ adjak a kérdésére. - De nem én voltam az egyetlen balek, akivel ezt művelték. - teszek lépéseket közelebb felé, majd megállok a kanapénál, hogy kihasználjam a megmaradt közelséget, amit hamarosan már csak emlékfoszlányokból idézhetek fel majd. - És tudod mire kértek, mikor már nem volt mindkettőnkre szükség? - újabb kérdést teszek fel, mielőtt válaszolhatnék rá. - Amelyik gyorsabban végez a másikkal, az marad és én Raelyn, még mindig itt vagyok. - ezzel számára is nyilvánvalóvá válhatott, hogy miképpen végződött, többet viszont nem kívánok szólni. Úgy érzem végképp kiadtam magamból rossz tetteim egy részét, amelyek biztos vagyok benne átformálják a legutóbbi kijelentését, miszerint képes lesz megbirkózni mindazzal, ami velem jár.  

   Dor & Rae | hotel suites and late night talks 1471401822  





mind álarcot viselünk
Dorian J. Lester
Törvényszegõ
ranggal rendelkezem
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks A5148dd1afa664d72df11f6c10e743bd738a7db7
Dor & Rae | hotel suites and late night talks 0ccc7335f4d895a22d49f284de48185cf1d1e3d5
★ kor ★ :
37
★ családi állapot ★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks 8d1c8bbfbb8e9e4b6d953ab98d8bd8bf7b9475cc
#teamRaerian.
As dark as I am, I will always find enough light
to adore you to pieces, with all of my pieces.
★ idézet ★ :
Love is the only sane and satisfactory answer to the problem of human existence
★ foglalkozás ★ :
autószerelő
★ play by ★ :
Josh Segarra
★ hozzászólások száma ★ :
1696
TémanyitásRe: Dor & Rae | hotel suites and late night talks
Dor & Rae | hotel suites and late night talks EmptyHétf. Jan. 28 2019, 20:12

Dor & Rae
HOTEL SUITES AND LATE NIGHT TALKS

Minden empátiámat és megértésemet bevetve igyekszem Dorian számára olyan társaságot biztosítani, aki mellett azt érezheti, hogy végre megnyílhat, hogy ne a következményekre fókuszáljon, mert én itt vagyok, és itt is akarok lenni, csak mondja el mindazt végre, ami a szívét nyomja. Mindketten tudjuk, érezzük azt, hogy ez egy mérföldkő lehet a kapcsolatunkban, és bár nem is olyan régen még átszőtte az érzéseimet és gondolataimat a reménytelenség, hogy ma még nagyon rosszul alakulhatnak a dolgok, illetve hogy talán jövője sem lesz ennek az egésznek, ha a szótlanság, bizalmatlanság és titkok széles, magas falán nem tudunk áttörni vagy átlendülni, de végre elindultunk valamerre, és már tudom, a folytatás sokkal mélyebb, komolyabb dolgoktól függ. Elsősorban attól, mit készül mondani, és hogy miképpen tudom majd fogadni azt. Szeretnék a tőlem telhető legjobb partner lenni ebben, hogy még véletlenül sem itt rekedjünk meg, ehhez pedig muszáj legyűrnöm minden szorongást, minden aggodalmat, minden időközben engem ért megdöbbenést és kisebb sokkot, és csak Dorianre figyelnem. Csak biztatni és támogatni akarom, hogy nyugodtan haladjon tovább a történetének folyamán, de kétkedő mosolyára, figyelmeztető mondatára enyhén felvonom a szemöldököm. Aztán a fejemet ingatom, „én nem akartam versenyezni” - motyogom szinte hangtalan, és tiltakozni szeretnék, ellentmondani a kijelentésének, mert mondjon bármit, akkor sem a múltbéli tettei határozzák meg őt. Látom a szemeiben, hogy milyen ember, látom minden bűnbánó rezdülésében, hogy ő jobb annál, mint amilyennek hiszi magát. De nem szólalok meg, hisz nem jutok szóhoz, miután a következő pillanatban mellőlem felpattanva hevesen beszélni kezd. Felindultságát látva értetlenül ráncolom a homlokom, és minden igyekezetemet bevetve próbálom megtartani a mondandójának fonalát, nem elveszni a részletekben. Nincs könnyű dolgom, mert miután belekezdett, már nincs megállás, mintha egy csapot nyitottam volna meg benne, csak úgy áradnak belőle a szavak. És nem csupán a szavak, hanem az azokhoz tartozó érzések is, melyek néha jeges, néha forró zuhanyként hatnak rám. Szinte csak kapkodom a fejem, a szemeim elkerekednek, zavartság, értetlenség, megdöbbenés, elborzadás, harag tükröződhet belőlük. Közben egész testemmel felé fordulok, lábaim újra a puha szőnyegbe süppednek, tétlen kezeimmel a combjaim két oldalát dörzsölgetem, de olyan feszülten figyelek előre, hogy ennek nem is igazán vagyok tudatában. Végül már én sem tudok tovább ülve maradni. A túl sok információ, az ezekből születő temérdek újabb kérdés, a kavargó gondolataim, a hullámzó érzéseim ezt lehetetlenné teszik, szóval én is felállok, és mintha Dorian tükörképe lennék, én is zavart járkálásba kezdek. Próbálom gőzerővel feldolgozni a hallottakat, de azt hiszem, az agyam átmenetileg kicsit lefagyott. Nem is igazán tudom, mit teszek, leginkább pótcselekvésnek hat, amint robotpilótára kapcsolva elsétálok a minibárig, és remegő kézzel kinyitva azt, a tartalmát pillanatok alatt felmérve, kiveszek egy pici üveg vodkát. Még akkor is remeg kissé a kezem, amikor lecsavarom a tetejét, és meghúzom. Ez most kell. Muszáj. Valamit muszáj csinálnom, hogy letisztuljanak a gondolataim. Ez most túl sok. Doriannek háttal állva szántok végig ujjaimmal a hajamon. Lehunyom a szemem, veszek néhány mély levegőt. Leteszem az üvegecskét a bár tetejére. Aztán újra felé fordulok.
- Kik voltak azok? Akikről beszélsz... Ki kényszerített ilyen dolgokra? És miért? Miért tették ezt veled? Nem értem. – A tekintetemből és a hangomból egyaránt indulatok és harag árad, és egy pillanatig felötlik bennem, hogy talán azt hiheti, ez felé irányul, de jelenleg túl feldúlt vagyok ahhoz, hogy képes lennék őt meggyőzni az ellenkezőjéről. Annyira dühös vagyok, mint talán még soha életemben, és képes lennék puszta kézzel ütni-verni, megfojtani valakit. Pontosabban azt, vagy azokat, akik Doriant bántották. Akik gyilkolásra és egyéb dolgokra kényszerítették őt. Akik kísérleti patkánynak használták. Akik ennyi fájdalommal és bűntudattal sújtották. Fel tudnék robbanni, és sírva fakadni egyszerre a túl sok, feszítő érzéstől. És jelenleg nincs más, akire mindezt rázúdítsam, mint az előttem álló férfi.
- Ez az egész kurvára elcseszett! Én ezt nem is értem. Nem értelek – ingatom a fejemet zavartan, idegesen. Járkálok, és toporzékolok. - Hogy tudsz nap mint nap csak így együtt élni ezzel? - a kérdés nem úgy cseng, mint amit valójában mondani akarok, de most képtelen vagyok megtalálni a megfelelő szavakat. Én csak... látom magam előtt ezt az imádni való férfit, akit tényleg nagyon kedvelek, aki jófej, udvarias, játékos, vagány, figyelmes, és nem is értem, hol rejtegeti magában folyton ezt a rengeteg szörnyű titkot? Hogy lehet valaki, akinek a múltjában ennyi fájdalom van, mégis ennyire édes, mint amilyennek őt megismertem? Minden indulat és elborzadás alatt valahol nagyon csodálom őt, és az eddigieknél is jobban hiszek abban, hogy jó ember, emellett pedig egy igazi túlélő.
- Úgy értem, hogy tudsz megbirkózni ezzel az egésszel? - próbálom újrafogalmazni a kérdést, de még ez sem az igazi. Két tenyeremet összeteszem a számat érintve, és várakozón pillanatok rá. Nem is tudom, mire várok. Hogy folytassa, hogy újabb titkokkal küldjön padlóra, vagy csak hogy végre kicsit össze tudjam szedni magam...?








crazy




about you



mind álarcot viselünk
Raelyn J. Winters
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks Dad0fa14d84506709b0af77e18c2331644d5c35f
Dor & Rae | hotel suites and late night talks F3a20a86e752894c0a378295eb127ee4df1bbe78
★ kor ★ :
33
★ családi állapot ★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks 9117059187ae2278e3f2d42849cfc0cb0994bdb4
You are all my heart
ever talks about.
★ lakhely ★ :
Queens ★
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks A30af94c6bf770e03a82e1deb9e8faf9cb3619a1
★ idézet ★ :
Fight back. That’s how you move on.
Take control of your life again. ★
★ foglalkozás ★ :
paramedic, self-defense instructor, medical student ★
★ play by ★ :
Chloe Bennet ★
★ hozzászólások száma ★ :
855
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks F2a404550a1ca86aca69ed1dd12bd3d2e83c7f3a
TémanyitásRe: Dor & Rae | hotel suites and late night talks
Dor & Rae | hotel suites and late night talks EmptyHétf. Jan. 28 2019, 20:20

raelyn&dorian

Egyre hevesebb ütemet verő szívverésem ki tudná szakítani bordáim képezte ketrecét, miközben vallomást teszek magamról. Arról az emberről, akit igyekszem háttérbe szorítani, mégis kegyetlenül tör előre, hogy átvegye testemben tisztes helyét. Összeszedem a gondolataimat, de azok ezernyi szálon cikáznak. Nem tudom hol kezdődnek és hol végződnek, és  hol találok bennük értelmet, melyet megoszthatok vele. Már nem számít mit tud meg rólam, egyszerűen szeretnék túlesni ezen. Őszinte akarok lennie vele, amely által megismeri az igazi Doriant, akire vágyott. Azt az énemet, akit teljes szívből megvetek és tagadok, ha arra kerül a sor, most mégis előhozakodom vele, hátha minden hibájával elfogadhatóvá válik.
Ahogyan haladok előre a történetemben, úgy kezdek undorodni magamtól, de most nem állhatok le. Már túl késő lenne visszatáncolni a folytatástól, és bár egy részem még mindig őrültségnek tartja ennek minden apró részletét, a másik, dominánsabb felem ezzel közel sem ért egyet. Annyiszor kapaszkodtam már bele egy ábrándképbe, hogy normálisan élhetek mindezzel, amit tettem. Háttérbe szoríthatom úgy, hogy nem kell tudomást vennem róla minden egyes áldott nap, mert a múltamhoz tartozik, de a jelenemnek már nem része. Abban a férfiban egy szemernyi bűntudat sem lakozott, mert a drog annyira elzsibbasztotta érzékeit, hogy csak az utóhatásokra koncentrált, semmi másra. Nem érzékelte a jelen fogalmát, és nem hitt a másnap elérkezésében, mert azok a percek, amikben létezett, nem ígértek sem múltat, sem jelent, sem jövőt számára. Nem számíthatott a külvilág segítségére és nem is vágyott más emberek törődésére, mert az önmagát mérgező önzősége éltette. Szerettem volna ezt a szerepet elhagyni, ezt az énemet felégetni és olyan mélyre taszítani, ahonnan soha nem talál vissza, mégis most élvezi a rávetülő reflektorfényt.
Kiadom magamból azt, ami a szívemet nyomja és nem hagyok egy percnyi időt sem mindezek feldolgozására Raelynnek, mert félő, hogyha egy pillanatra leállok, tovább nem tudom folytatni. Egyik vallomásom követi a másikat, egyik fokozat az előtte szólót múlja felül, és mire észbe kapok, ott állok előtte, nyitott könyvként és rázúdítva mindazt a mérget, ami minden egyes nap mérgezte a szervezetemet. Levegőt sem merek venni azokban a gyötrő másodpercekben, amíg a reakciójára várok. Arra, hogy üvöltsön felem, a telefonjáért nyúljon és a rendőrséget tárcsázza vagy egyszerűen képen töröljön, amiért hagytam ezt idáig fajulni. Amiért beengedtem az életembe, holott van egy sejtésem, hogy most már ő is látja ezzel mekkora hibát követtem el. A bűntudat a mellkasomat nyomja, ahogyan újabb szótlanságba burkolózunk, de a tettei beszédesebbek helyette is. Nem állítom meg abban, hogy alkohollal nyomja el szavaim élét, de a vallomásom képezte türelmetlenség utóíze végigmarja a torkomat és nyelni is képtelen vagyok tőle. Rám telepedik a zavartság, a düh, amit én harcoltam ki és ami azért él bennem, mert ezt műveltem vele. Tönkretettem, holott soha nem tudhattam a sajátoménak.
Újabb kínzó csend telepedik közénk, míg végül felém fordul és abban a pillanatban földbe gyökerezik a lábam, mert most az egyszer képtelen lennék közelebb menni hozzá, holott minden sejtem arra vágyik, hogy szorosan magához ölelje és bizonyítékot szolgáltasson arra, mennyire igyekszem felülmúlni azt, aki voltam, azért az emberért, akivé próbálok lenni.
- Kik voltak? - kérdezek vissza, hiszen beszélgetésünk szempontjából ez elhanyagolható információ. Semmin nem változat, ha megnevezem őket. - Emberek, akik ebben lelték szórakozásukat. - foglalom össze, mert arra ne is számítson, hogy bármi egyéb információt kiadok róluk vagy ennél is mélyebben beavatom őt ebbe. Elég, ha én nyakig csücsülök a közepén, nem kell még őt is magammal rántanom a saját mocskomba. - Fiatal voltam és befolyásolható. Megtalálták azt az egyetlen gyenge pontot, amivel zsarolhattak és ez volt az ő ütőkártyájuk ellenem. Valamit, valamiért alap. - sóhajtok egyet, de belül üresnek érzem magamat, egyedül csak haragot érzek emellett. És úgy tűnik, ő is hasonlóképpen érez, habár nem tudnám pontosan megállapítani hogy rám, mint személyre haragszik jobban vagy azokra, amiket előbb megosztottam vele.
- Ne próbálj meg ebben értelmet keresni Rae, vagy logikát, mert kurvára nincs. - teszem hozzá a saját tapasztalataimat, hiszen csak magát túráztatja feleslegesen azzal, hogy megpróbálkozik összerakni ennek az évek óta darabjait vesztette kirakóst. Azonban a következő kérdése elegendő ahhoz, hogy minden egyes határozottságom és eddigi elszántságom apró méretűre zsugorodjon bennem. Hogy tudok együtt élni ezzel?
A fejemet ingatom, mert kezdetben fogalmam sincsen mit válaszolhatnék. Az egyszerű és tömör válasz az lenne: sehogy. De élek. Felkelek reggelente, szembenézek azzal az alakkal, akihez mindez tartozik és teszem a dolgomat. Megteszek minden tőlem telhetőt, de közel sem magam miatt, hanem másokért. Azokért a személyekért, akik az életembe csatlakoztak és a részesei lennek annak. Akik számítanak arra, hogy nem csinálok újabb hülyeséget és dobom el mindazt magamtól, aminek nagy nehezen - ugyan nem kiérdemelten -, de a részese lettem. Mert ha csak magamért kellene mindezeket végigcsinálnom, biztosan nem érné meg.
- Nem tudok. - válaszolok egyszerűen. - Ezeket a dolgokat nem törli el semmi, nem váltja ki semmi, mégis az ember naivan próbálkozik vele, hátha egy nap mégis enyhül a nyomás. - magyarázom el neki  saját nézőpontomat, de ez annyira hitetlennek hangzik az én számból. Bűnöző vagyok, egy gyilkos, aki sosem érdemli meg a második esélyt, hiába magyarázza meg a tetteit számtalan alkalommal.
- Talán egyszerűen csak félretettem az önzőségemet, mert akadtak páran, akik ezek ellenére is hisznek abban, amiben én nem. - nem tudom, hogy ez a helyes válasz a kérdésére vagy sem, mégsem tudok ennél értelmesebbel előhozakodni. Nem koncentrálhatok csak arra, ami lezajlik bennem minden áldott nap, mert másik kitöltik a gondolataim között keletkezett réseket és nem hagyják újra szétesni őket.
Egy ideig csak őt figyelem, próbálok helyesen dönteni vele kapcsolatban, mégsem tudom mi ebben a pillanatban, ami annak számít. Lelépni innen? Tovább rontani azon, ami már amúgy is el lett cseszve? A tehetetlenség megőrjít, mégis az a részem, ami ragaszkodik hozzá, ami minden észérv ellenére is képtelen volt engedni, ez az énem irányítóvá válik a tetteim felett, és engedi, hogy közelebb lépjek hozzá.
- Rae. - a hangom nyugodtabb, belül viszont tombolok. Robbanni készülök, kitörni, mint egy éveken keresztül szunnyadó vulkán, ami csak a funkcióját teljesíti, hiába pusztítja el ezzel a környezetében lévőket. - Annyira sajnálom, hogy belerángattalak ebbe. Bárcsak sose kellett volna ezt hallanod. - komolyan gondolom a szavaimat még ha túlságosan kevésnek is közel sem elégnek bizonyulnak mindazzal szemben, amit rázúdítottam, de ennek ellenére nem veszem le róla a tekintetemet. Magamhoz akarom ölelni, mégsem mozdulok, mert attól tartok, hogyha elutasítóan élne velem szemben, csak még nagyobb bizonyosságot adna afelől, hogy félelmet ébresztettem benne. Hogy többé már képtelen úgy rám nézni, mint ezelőtt. De mégis ki hibáztatná érte?

   Dor & Rae | hotel suites and late night talks 1471401822  





mind álarcot viselünk
Dorian J. Lester
Törvényszegõ
ranggal rendelkezem
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks A5148dd1afa664d72df11f6c10e743bd738a7db7
Dor & Rae | hotel suites and late night talks 0ccc7335f4d895a22d49f284de48185cf1d1e3d5
★ kor ★ :
37
★ családi állapot ★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks 8d1c8bbfbb8e9e4b6d953ab98d8bd8bf7b9475cc
#teamRaerian.
As dark as I am, I will always find enough light
to adore you to pieces, with all of my pieces.
★ idézet ★ :
Love is the only sane and satisfactory answer to the problem of human existence
★ foglalkozás ★ :
autószerelő
★ play by ★ :
Josh Segarra
★ hozzászólások száma ★ :
1696
TémanyitásRe: Dor & Rae | hotel suites and late night talks
Dor & Rae | hotel suites and late night talks EmptyHétf. Jan. 28 2019, 20:32

Dor & Rae
HOTEL SUITES AND LATE NIGHT TALKS

Nem voltak konkrétabb gondolataim, nem akartam semmit elhamarkodottan előre feltételezni, csupán sejtettem, és a Bronxban történtek után már eléggé magabiztosan hittem is, hogy akadnak csúnya dolgok Dorian múltjában. Talán a felszín alatt olyanokat feltételeztem volna a kocsilopáson, -feltörésen kívül, mint betörés, rablás, testi sértés... hasonlók, de egyikkel sem vádoltam volna meg soha alaptalanul. Tőle szerettem volna hallani az igazat elkapkodott következtetések helyett. Azt hiszem, túl nagyot nem is tévedtem volna, de olyan lényeges tényezőket hagytam ki a számításból, mint drogfüggősége, és mások ártó befolyása. Viszont az, hogy a történetbe gyilkosság is helyet kapott, azt hiszem, kevésbé dúl fel, mint Dor keserű, fájdalmas és bűntudattal teli vallomása arról, hogy bizonyos személyek marionett-báb módjára mozgatták őt. Szinte már a rosszullét kerülget, olyan mértékű harag fog el, és pusztítani szeretnék, megtalálni az illetékeseket, és egyenként rúgni le a fejüket a nyakukról. Ahhoz, mondhatjuk, túl dühös, elfogult, felháborodott vagyok jelenleg, hogy reálisabban végiggondolhassam, és ráébredjek, hogy az említett rohadékok nyilvánvalóan túl veszélyesek ahhoz, hogy én egyszemélyes hadseregként lekaszabolhatnám őket. Doriantől ismét csak egy nyamvadt kitérő választ kapok a kérdésemre, mire a fejemet ingatva lépkedek hozzá egyre közelebb.
- Már megint ez a hülye köntörfalazás. Miért ennyire nehéz normális választ adni? - fakadok ki ismét ingerülten. Ám valójában az húzott fel most még inkább, hogy kiderült, ez az egész csak mások szórakoztatására történt vele.
Türelmetlenül legyintek. A homlokomat dörzsölgetem. Le kell higgadnom. A tenyerembe fogom az arcom, veszek néhány mély levegőt. Próbálom megérteni ezt az egészet, és tiszta fejjel talán menne is, de most mindent egy irdatlan nagy káosznak látok. Dorian szavaira elhúzom a szám. Nyilván igaza van. Ebben kár rációt keresni. Az emberi kegyetlenségre közel sem mindig találhatunk értelmes magyarázatot. A dühöm lassan kezd átfordulni keserűségbe és aggodalomba. Kicsit talán már sajnálatba is... de azt is bánom, hogy kinyitottam a számat, mert a korábbi félrefogalmazott kérdéseimmel koránt sem azt a célt értem el, amit akartam. Végighallgatom őt, de közben már megbánással ingatom a fejemet, és azon agyalok, hogyan hozhatnám a tudtára, mennyire nem ugyanúgy gondolkodunk. Én nem hibáztatom őt, és nem gondolom, hogy önzőség lenne, hogy gondoskodott magáról. Szeretném a tudtára hozni, mennyire csodálom, mennyire fontos ő még mindig nekem, hogy aggódok érte, és valójában akad még mindig egy rakás kérdésem is, még mindig nehezen találom a megfelelő szavakat. A merengésem viszont elég hosszúra nyúlik ahhoz, hogy szabadkozni kezdjen. Ettől viszont az érzéseim újabb fordulatot vesznek, átcsapnak valami fájdalmasba... Ahogy felpillantok rá, már könny csillan a szemeimben.
- Nem, Dorian, nem – ingatom hevesen a fejemet. - Ne sajnáld, kérlek. Nem hibáztatlak. Nem vagy önző. Túlélő vagy – mondom, majd hirtelen átszelem a távolságot, ami még maradt közöttünk, átkarolom a nyakát, belé csimpaszkodok, szorosan simulok hozzá, ajkaimat az övéire tapasztom, puhán, mégis fájdalommal átitatva csókolom meg őt. Aztán egy picit elhúzódva a füléhez hajolok, halkan suttogom a következő szavakat. - Hagyjuk a múltat, nem számít! Foglalkozzunk most egy kicsit csak a jelennel – a csendes kérlelésem után ismét hátrahúzódom annyira, hogy a szemeibe nézhessek. Annyi érzelem és gondolat kavarog bennem jelenleg, ami túl sok. Nem bírok velük. Mindennek le kell ülepednie. Időre van szükségem. És elterelésre. Rá. Mert per pillanat egyedül csak abban vagyok biztos, hogy ugyanúgy akarom őt, mint eddig. Hacsak nem még jobban.








crazy




about you



mind álarcot viselünk
Raelyn J. Winters
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks Dad0fa14d84506709b0af77e18c2331644d5c35f
Dor & Rae | hotel suites and late night talks F3a20a86e752894c0a378295eb127ee4df1bbe78
★ kor ★ :
33
★ családi állapot ★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks 9117059187ae2278e3f2d42849cfc0cb0994bdb4
You are all my heart
ever talks about.
★ lakhely ★ :
Queens ★
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks A30af94c6bf770e03a82e1deb9e8faf9cb3619a1
★ idézet ★ :
Fight back. That’s how you move on.
Take control of your life again. ★
★ foglalkozás ★ :
paramedic, self-defense instructor, medical student ★
★ play by ★ :
Chloe Bennet ★
★ hozzászólások száma ★ :
855
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks F2a404550a1ca86aca69ed1dd12bd3d2e83c7f3a
TémanyitásRe: Dor & Rae | hotel suites and late night talks
Dor & Rae | hotel suites and late night talks EmptyHétf. Jan. 28 2019, 20:49

raelyn&dorian

Van egy olyan erős gyanúm, hogyha mindezeket amiket felsorakoztattam egymás után, a bíróságon kellett volna megtennem, már rég egyértelmű lett volna az ítélet és egy percig sem képzett volna bennem meglepetést. Most sem érzem magamat másképp, de itt csak egy, és igazán lényeges személy végső döntésére kell várnom, mégis ezek a gyötrelmes másodpercek csak arra elegendőek, hogy még biztosabbra formáljam magamban azt a végső döntést, amelyet majd ő is az egyetlen és legésszerűbbbnek talál majd. Hiszen hol létezne erre más megoldás? Létezhet-e egyáltalán magyarázat vagy kifogás a tetteimre, amely kevésbé tenné ennyire rosszá azokat, amiknek nyoma az én lelkemet kibírhatatlan súlyként nyomja? A válasz egyértelmű nem lenne, mégis mindezek ellenére egy részem még mindig felesleges reményeket táplál afelől, hogy Raelyn kitart az előbbi állítása mellett és továbbra is ugyanolyan érdeklődést mutat irántam, mint ahogyan eddig is tette. Mert valami belülről elcseszett részem valójában reményeket fűz ehhez, kapaszkodik ebbe, naivan és töretlenül, mintha annak tulajdonosa kevésbé lenne bűnös ezáltal vagy akár egy másodpercre is megérdemelné azt a boldogságot, amire mindig is vágyott, de már rég letett róla.
Képtelen vagyok bármi mást tenni azon kívül, hogy összes türelmemet egy masszává gyúrva várjak miképpen dolgozza fel ezeket. Tudom jól, hogy valahol én már felkészültem erre. Lejátszottam az egész jelenetet számtalanszor a fejemben, hogy miképpen reagál majd és mi lesz ennek a következménye, de ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy általában ezek a képzetek sokszor meg sem közelítik a valóságot. Ezek csak olyan képek, amelyeket látni akarunk, amire vágyunk, hogy a kisebbik rosszal kelljen szembesülnünk. Lelkileg tesznek stabilabbá azáltal, hogy egy lehetséges verziót mutatnak, hogy mikor a pillanat élesben lezajlik, a reakciónk kevésbé legyen egyenlő egy gyomron vágással. Raelyn tekintetében harag csillan, ahogyan megáll tőlem pár lépéssel távolabb, mégsem felém irányulnak a szavai. Azokról érdeklődik, akik csak említés szintjén kerültek be a történetembe, és biztos vagyok benne, hogy ennél többként továbbra sem fognak. Pont ennek okán adok burkolt választ számára, de az, hogy még mindig nem tesz le ezeknek az alakoknak a létezéséről, bennem is egyre inkább növeli a feszültséget.
- És mégis mit kezdenél velük, ha tudnád kik ők, hm? Megkeresnéd őket? Vagy egyedül állnál ki ellenük, esetleg elmennél a rendőrségre beszélni a szintén bűnöző haverod vallomásáról? - teszem fel a kérdéseimet enyhén hevesebben reagálva a hirtelen kitörésére, de itt még egyáltalán nem végezve. - Ők nem valami kiscserkészek az utca végéről, Raelyn, hanem kemény bűnözők, akik soha nem fognak letenni arról, hogy megtaláljanak. Ezért kell a kurva köntörfalazás, hogy megvédjelek. Azért, hogy biztonságban tudjam a körülöttem élőket, mert minél kevesebben tudnak róluk, annál jobb mindenkinek. Erről pedig nem fogok vitázni. - teszem még hozzá, bármennyire is jó szándék vezérli, jelen pillanatban képtelen józanul gondolkozni. Ennyi minden után azonban valahol nem is csodálkozom ezen, hiszen ahhoz, hogy mindezt feldolgozza, nem kevés időre lesz majd szüksége. De talán pozitívan hat az a tény, hogy megpróbálja - vagyis számomra biztosan.
Elképzelni sem tudom mennyi minden cikázhat jelenleg a gondolataiban. Mennyi kimondatlan harag vagy el nem követett tett vehet fordulatot a fejében, ez viszont épp elég időt és lehetőséget biztosít nekem arra, hogy egy szegényes, és valahol felesleges bocsánatkéréssel törjem meg a csendet. Tisztában vagyok azzal, hogy ennyi nem elég és ez a gyermeteg megbánás a részemről épp annyit ér, mint halottnak a csók, mégsem tudnék annak a tudatában továbbállni, hogy ezeket a szavakat nem mondtam ki hangosan. Azonban a kapott választól kétkedés uralkodik el arcom vonásain, és már azon vagyok, hogy minden lehetséges módon tiltakozásba kezdjek, de mindezt a késztetést egy csókkal fojtja belém. Kezem automatikusan húzza magához közelebb, mégis minden mozdulatsoromban ott lapul a félelem, hogy bármilyen hirtelen lépéssel elriaszthatom őt.
A fejemet csóválom, mert közel sem értek egyet. A magamfajta nem érdemli meg, hogy egy lapra sorolják a túlélőkkel, mert mi más kategóriába tartozunk. Mi, akik másokon taposták át a saját életük érdekében nem érdemlik meg, hogy így nevezzék őket.
- Ne mond ezt.. - kérem meg halkabban, kerülve a tekintetét mindaddig a percig, amíg egy kéréssel nem fordul felém. Levegőt venni is elfelejtek azokban a másodpercekben, amelyek intenzíven törnek rám abban a pillanatban, hogy újra szemei vonzása alá kerülök.
- Biztosan ezt akarod? - csupa bizalmatlanság és zavarodottság vagyok a történtek, és az este alakulása miatt, de muszáj feltennem ezt a kérdést. Nem tudnék még azzal is szembenézni, hogy egy gyenge pillanatában kihasználtam őt, annak ellenére is, hogy mindketten erre vágyunk. Egy kis időre, amikor ezeket félretehetjük. Azonban bármennyire is akarok vele lenni, előtte ezt biztosra tudnom kell.

   Dor & Rae | hotel suites and late night talks 1471401822  





mind álarcot viselünk
Dorian J. Lester
Törvényszegõ
ranggal rendelkezem
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks A5148dd1afa664d72df11f6c10e743bd738a7db7
Dor & Rae | hotel suites and late night talks 0ccc7335f4d895a22d49f284de48185cf1d1e3d5
★ kor ★ :
37
★ családi állapot ★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks 8d1c8bbfbb8e9e4b6d953ab98d8bd8bf7b9475cc
#teamRaerian.
As dark as I am, I will always find enough light
to adore you to pieces, with all of my pieces.
★ idézet ★ :
Love is the only sane and satisfactory answer to the problem of human existence
★ foglalkozás ★ :
autószerelő
★ play by ★ :
Josh Segarra
★ hozzászólások száma ★ :
1696
TémanyitásRe: Dor & Rae | hotel suites and late night talks
Dor & Rae | hotel suites and late night talks EmptyHétf. Jan. 28 2019, 20:54

Dor & Rae
HOTEL SUITES AND LATE NIGHT TALKS

Nem viselkedem és nem gondolkodom most reálisan, ezt valahol legbelül én is tudom, de annyi új információ tódult most rám, annyi feldolgozásra váró dolgot hallottam, hogy könnyebb arra összpontosítani, ami dühít, és a haragomat ráirányítani a számomra megfoghatatlan személyekre. Meg egy részét Dorianre, hiszen ő áll jelenleg előttem. De igazából nem haragszom rá. Hogy egészen pontos legyek, nem is nagyon tudom, hogy mit érzek. Még mindig fontos nekem, és még mindig vágyom rá, hisz veszettül dögös, a rajta láthatóan váltakozó érzésekkel együtt. Hisz hol bűntudatot és megbánást mutat, hol fájdalmat, hol tehetetlenséget, dühöt, vagy épp aggodalmat... És bár a saját kavargó érzelmi óceánommal sem igazán tudok most még megbirkózni, mégis egyre nő bennem a késztetés, hogy inkább az övével foglalkozzak, hogy neki segítsek valamiképpen... Ám minden eddig elhangzott szavam jól tükrözi, összezavarodottságomban mennyire távol állok attól, hogy azt tegyem, amit az ösztöneim, vagy az érzéseim diktálnak.
Elkerekednek kissé a szemeim, amikor felkapja a vizet. Elsőre kicsit talán meglep, hogy így kikel magából, hisz még a saját gondolataimon túl nemigen látok, és cseppet sem számítok ilyen reakcióra, de hamar rájövök, hogy jogos az érvelése, és bár igyekszem figyelni a mondandójára, egy szó olyannyira megüti a fülemet az elhangzottakból, hogy megakasztja a további zűrzavaros áradatot idebenn. Görcsösen igyekszem felfogni, hogy mennyire nagy is a baj valójában, hiszen csak most bukik ki belőle, hogy a korábbi fogva tartói „kemény bűnözők”, akik jelenleg is keresik őt, és veszélyben lehet mindenki, akivel kapcsolatba kerül. Mégis csak ez az egy kérdés kattog tovább a fejemben.
- A haverom? „A szintén bűnöző haverom.” Szóval... szerinted ezt csináljuk? Haverkodunk? - Azt hiszem, gyerekesnek hathat ilyen komoly témák mellett ezen az egy dolgon felakadni, de valamiért a kelleténél érzékenyebben érintett most ez a kifejezés, és nem tudok mellette szó nélkül elmenni. Még ha a barátomnak nevezte volna magát, talán kevésbé tűnik fel. „Egy szintén bűnöző barátom.” Máris jobban cseng. Kezdem úgy érezni magamat, mintha részeg lennék, bár tényleg ittam az imént egy keveset, de azért nem ennyit. Úgy viselkedem, mint aki becsípett, és jelentéktelen dolgokon morfondírozik, de számomra ez igenis fontos. Persze nem mintha a többi dolog nem lenne az. Felfogtam azért a lényeget, még ha nehezen is. Nem fogja elmondani, kik azok, akik a nyomában vannak, és valószínűleg tényleg jobb is így. Ez most egyébként is túl sok, és ülepednie kell mindennek. Nem csoda, hogy Dorian nem ezzel a beszélgetéssel kezdte az ismerkedésünket. Vajon akkor is ennyire érdekelt és vonzott volna, ha mindezt előre tudom? Talán. De már nem számít, mert annak ellenére is, hogy most túl sok minden kavarog bennem, tudom, hogy vele szeretnék maradni. Ma éjszaka, és később is. Valójában jelenleg ez az egyetlen dolog, amit biztosan tudok. A többi pedig... majd kialakul.
- Miért ne mondjam? Te talán nem hiszed el magadról, de én így gondolom. Az én szememben az vagy – vágok vissza komolyan, egy percig sem engedve el a tekintetét. Őt egyértelműen marja belülről a bűntudat, és nem tudnék most olyat mondani, ami ezen változtatna. De jogom van saját véleményt formálni, és én egy percig sem kételkedem abban, hogy ő egy jó ember, aki nehéz helyzetbe került, és mindent megtett azért, hogy élve kikerüljön belüle. - Néha mind teszünk őrült dolgokat, rossz dolgokat, ha a körülmények úgy hozzák. Ki többet, ki kevesebbet, de a potenciál mindenkiben ott van. Lényegesebb, amit idebenn érzel – helyezem a mellkasára a tenyerem. - Ahogy most érzed magad tőle. - Nem folytatom, nem részletezem, maga mondta, hogy nem büszke arra, amiket tett, hogy bánja, és ez rá is van írva az arcára. Nekem ez elég.
Úgy hiszem, mindkettőnknek szüksége van jelenleg arra, hogy mindezt a maszlagot kicsit félre tudjuk tenni, rövid időre elengedni. Nem gondolkodni, csak érezni és cselekedni. Megtenni azt, amire már hetek óta vágyunk. Csendesen kérlelem, hogy szüneteltessük most ezt a beszédet, és ezzel együtt a közeledésem is megváltozik. A habozása viszont érthető, egy kicsit talán össze is zavartam, ugyanakkor érezhetően rám is tekintettel van, és ez jól is esik.
- Semmit nem szeretnék jelenleg jobban – suttogom a választ enyhén elfúló hangon az ajkai előtt. Felpillantok rá, a tekintetét fürkészem, a saját lélektükreimben akarom megüzenni, hogy tudom, mit beszélek, hogy vágyom rá. Aztán lépek egyet hátra, és bár egy pillanatra elfog a bizonytalanság, némi szégyenlősséggel fűszerezve, de mégis megteszem: leemelem magamról a felsőmet, és így felül már félig csupaszon állok meg előtte. Szemeimbe izgatott várakozás költözik.








crazy




about you



mind álarcot viselünk
Raelyn J. Winters
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks Dad0fa14d84506709b0af77e18c2331644d5c35f
Dor & Rae | hotel suites and late night talks F3a20a86e752894c0a378295eb127ee4df1bbe78
★ kor ★ :
33
★ családi állapot ★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks 9117059187ae2278e3f2d42849cfc0cb0994bdb4
You are all my heart
ever talks about.
★ lakhely ★ :
Queens ★
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks A30af94c6bf770e03a82e1deb9e8faf9cb3619a1
★ idézet ★ :
Fight back. That’s how you move on.
Take control of your life again. ★
★ foglalkozás ★ :
paramedic, self-defense instructor, medical student ★
★ play by ★ :
Chloe Bennet ★
★ hozzászólások száma ★ :
855
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks F2a404550a1ca86aca69ed1dd12bd3d2e83c7f3a
TémanyitásRe: Dor & Rae | hotel suites and late night talks
Dor & Rae | hotel suites and late night talks EmptyHétf. Jan. 28 2019, 21:01

raelyn&dorian

Nehezen tudnám megfogalmazni mi megy végbe bennem azoktól, melyek a szavaim következményeinek tudhatóak be és egyenesen Raelynt veszik célba. Tehetetlennek érzem magamat ezzel szemben, és bár szívesen a tudtára adnék bármilyen értelmes magyarázatot, ami enyhíthetné a pillanat feszültségbe fulladt hangulatát, egyszerűen képtelen vagyok meglépni ezt. Ha kettőnket kell szemügyre venni, azt mondanám, jól alakulunk. Alakultunk? Nem címkézzük fel, ami közöttünk történik, de a tudat ott lappang mindkettőnkben. Mindezek ellenére talán pont ennek okán válhatok bizonytalanná döntésével szemben, hiszen nem várhatom el, hogy maradjon, legfőképpen a hallottak után. Nem kérhetem, hogy titkolja el ezeket, ahogyan arra sem, hogy álljon ki mellettem, amikor tudom jól, hogy nem ezt érdemlem. Túl sok minden forog most kockán, és túlságosan nehéz lenne ezt kontrollálni, ha egyszer rosszra fordulnának a dolgok. Vallomásom ellenére azonban mégis egy teljesen más választ kapok, amire legvadabb álmaimban sem mertem volna számítani. Ugyan hangot adok nem tetszésemnek érdeklődése felől, ez nem állít meg abban, hogy továbbra is kiálljak mellette, még ha ehhez erélyesebben is kell fellépnem. Vannak dolgok, melyek nem képezhetik soha sem a vita tárgyát, és ez közéjük tartozik. Meglepetten tapasztalom ugyanakkor azt is, hogy minden kimondott szavamból pusztán azt a lényeget szűrte le, amely közel sem releváns a helyzetünket tekintve.
- Ugye ezt te sem gondoltad most komolyan? - kérdezek vissza, hátha a hallásommal támadt a probléma, de minden jel arra utal, hogy nem erről van szó. - Mondhattam volna azt is, hogy a bűnöző pasim, nem értem volna el vele semmit. Mindkét esetben ugyanannyi lett volna a büntetés vagy gondolod megenyhül majd a szívük, ha mindezt így kiemeljük? - nem, valahogy nem tudok napirendre térni efelett, mégsem emelem fel a hangomat. Noha egy kis gúny talán beköltözik érdeklődésem erősen felhúzott pajzsa mögé, de nem áll módomban olyanról veszekedni, amiből semmi körülmények között nem engedek. Mellesleg itt van az a tény is, hogy a feldolgozás békés vagy épp ellenkező lefolyású folyamatában van. Rengeteg dolgot zúdítottam rá egyszerre, és az, hogy ilyen dolgokon akad fent csak még inkább bizonyosságot ad efelől, így most jobban összpontosítanom kell a türelmemre, mintsem a haragomra, mert még közel sem jutott el arra a pontra, amikor úgymond megemésztette volna ezeket. Úgy vélem ismeretségünk alatt nem egyszer, és nem kétszer mutattam olyan jeleket irányába, melyek azt támasztották alá, hogy közel sem a haverkodás szintjén vágyom megrekedni. Ebből kifolyólag nem kezdek bele felesleges magyarázkodásba, mert mint ahogyan azt már korábban is kijelentettem, továbbra is ragaszkodom a kettőnk között kialakulóban lévő kötelékhez.
Nem tudom milyen gondolat vesz rá erre, de úgy érzem bocsánatkéréssel tartozom irányába is. Az elhangzottakért, az időzítésért, önmagért. Mindazokért a dolgokért, amelyek az én kezeim között porladtak semmivé, és még most is előszeretettel szennyezik a jelenemet. A múltamon ugyan már nem változtathatok, a tetteimet sem törölhetem el vagy változtathatom semmissé, de önmagamban érhetek el változásokat, még ha csak lassan is. Talán pont ennek okán történik meg mindez, hiszen sosem tettem meg korábban. Sosem fejeztem ki sajnálatomat vagy együttérzésemet. Ez viszont közel sem egyenlő azzal, hogy jó ember vagy túlélő lennék, ahogyan azt Raelyn hangoztatja. Tudatában vagyok annak, hogy mihelyst ez a folyamat lezajlik benne, ő is hasonló undorral és megvetéssel fog majd érezni irántam, mint ahogyan azt korábban megtapasztalhattam már másoktól. Az, hogy kívülálló tényezők hatása alatt álltam nem mentesít fel az alól, hogy éppolyan hibás vagyok a történtekben, mint azok, akik ezt művelték velem. Hagyom, hogy tekintetünk egymásba kapcsolódjon, ezáltal is éreztetve odafigyelésemet, még ha olykor kételkedés is kerül felszínre arcom vonásainak mentén. Apró fejrázás és ehhez hasonló sóhaj együttese képezi reakciómat, és bár szívesen esnék bele az ellenkezés hívogató csapdájába, jelen pillanatban épp olyannyira emésztem a tőle hallottakat, mint ahogyan ez fordítva is megtörténik.
- Kár, hogy ez édeskevés lesz azoknak, akiknek ártottam. - most először fordítom el róla a tekintetemet, hogy a mellkasomra helyezett kezére pillantsak le. Sok érzés kavarog bennem egyszerre, és egyik intenzívebben kerekedik felül a másikon, de mindezek közül talán az játszik fontos szerepet, amelyet az ő szavai váltanak ki belőlem. Még ha tudom, hogy ez a későbbiekben változni is fog, most viszont arra képesek, hogy elhitessék velem gondolataim ellenkezőjét.
Raelyn ma már nem egyszer okozott meglepetést számomra, de a csókjával és az ezt követő kérésével feltette arra a bizonyos i-re a pontot. Ki is fejtem enyhe kételkedésemet, mellette pedig biztosra megyek, mert nem szeretném, ha a végén pont az ellenkezőjét érezné majd. Sok minden vár még feldolgozásra, ugyanakkor azt is tudom mennyire meg tudja keverni az ember elméjét egy váratlan fordulat, melynek okán a döntések úgymond meglehetősen szélsőségessé válnak. Tény, hogy tagadhatatlanul vonz a gondolat és az is, hogy vele legyek, de mindaddig megacélozom magamat, míg nem érzem, hogy az elhangzottak nem csak egy átgondolatlan döntés eseménysorozatai. Türelmetlenségem azonban ezzel kapcsolatban kevésbé ért egyet, melyen az sem feltétlenül segít, ahogyan hátráló lépései után egy könnyed mozdulattal megválik a felsőjétől. Bármilyen ellenállás is volt a részemről, ezek után teljesen biztos, hogy egy sem maradt. Nyelnem szükségeltetik, mégsem késlekedek sokat a folytatást illetően. Fair játékként elkönyvelve magamban válok meg én is a felsőmtől, mielőtt csökkenteném a közöttünk lévő távolságot, ezt követően viszont ujjaim tarkójára fonódnak és keményen szájon csókolom, míg másik kezemmel közelebb vonom magamhoz ahogyan azt csak lehetőségünk engedi. Érezni akarom jelenlétét, vele együtt pedig elveszni mindazokban a pillanatokban, amik a külvilágot háttérbe szorítják. Dacára nemesnek és ésszerűnek indult szándékomnak, szavai és tettei teljes mértékben felülírják mindazt, mely olyan kitartóan létezett bennem. Csókunkat nem megszakítva kapom őt a karjaimba, és az ágy irányába araszolok vele. Hetek alatt felgyülemlett vágy bír le, ahogyan a matracra zuhanunk, ujjaim pedig elvesznek a hajában. Túl sokszor avatkoztak már közbe, hogy most nyugodt szívvel kicsináljam azt, aki megmérné most lépni ennek újfent elkövetését, még ha nem is szereznék éppenséggel jó pontot imádott hölgyeményem előtt. Széttárt térdei közé helyezkedve fedezem fel kezemmel őt, memorizálva tökéletes domborulatait, míg végül el nem érek a nadrágjához melytől szándékomban áll minél előbb megszabadítani.

   Dor & Rae | hotel suites and late night talks 1471401822  





mind álarcot viselünk
Dorian J. Lester
Törvényszegõ
ranggal rendelkezem
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks A5148dd1afa664d72df11f6c10e743bd738a7db7
Dor & Rae | hotel suites and late night talks 0ccc7335f4d895a22d49f284de48185cf1d1e3d5
★ kor ★ :
37
★ családi állapot ★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks 8d1c8bbfbb8e9e4b6d953ab98d8bd8bf7b9475cc
#teamRaerian.
As dark as I am, I will always find enough light
to adore you to pieces, with all of my pieces.
★ idézet ★ :
Love is the only sane and satisfactory answer to the problem of human existence
★ foglalkozás ★ :
autószerelő
★ play by ★ :
Josh Segarra
★ hozzászólások száma ★ :
1696
TémanyitásRe: Dor & Rae | hotel suites and late night talks
Dor & Rae | hotel suites and late night talks EmptyHétf. Jan. 28 2019, 21:02
18+


Dor & Rae
HOTEL SUITES AND LATE NIGHT TALKS

Ahogy hitetlenkedve visszakérdez, elszégyenlem magamat, arcomat is elönti a forróság, apró, zavart, szégyenlős mosolyomat az ajkamat harapdálva igyekszem elfojtani.
- Oké, bocs, abszolút jogos – vonok vállat tanácstalanul. Teljesen igaza van. Tiszta hülye vagyok. Utólag már én sem értem, miért is akadtam fel ezen a jelenleg egyáltalán nem lényeges részleten. Persze egyszerűbb ezzel foglalkozni, mint bármi mással, ami ma itt eddig elhangzott, vagy az este korábbi részében történt, de akkor is. - Csak a többi dolgot még mindig emésztem – tárom szét a karomat, majd ujjaimmal tétlenül a fürtjeim közé szántok, hátra simítom az előre hulló tincseket. Őrület ez az egész. Még abban sem vagyok biztos, hogy tényleg mindent felfogtam-e. És őszintén fogalmam sincs, hogy mit is kellene éreznem vagy gondolnom. Dorian az imént vallotta be nekem, hogy egy jobb útra tért bűnöző, aki előző életében drogozott, és mindenféle bűnöket elkövetett, emberi életet is elvett, ha arra volt szükség, és hogy néhányan a legrosszabbak közül talán most is rá vadásznak. Ijesztő és felkavaró tények, de ahogy őt nézem, a megtört tekintetét, a bűntudatot a szemeiben, és valamiféle reményt is talán, vagy vágyódást, ami arra enged következtetni, hogy reménykedik, ennek ellenére mégsem fordítok neki hátat... De akárhogy is nézem, én még mindig csak ugyanazt az embert látom magam előtt, akibe... úgy értem... Nagyon kedvelem őt. És az elhangzottak ellenére sem látom őt igazán másnak. Az érzéseim felé ennek ellenére sem változtak túl sokat. Összezavarodtam kissé, ugyanakkor hálás vagyok, amiért elmondta. Hogy végre megbízott bennem. És talán reménytelenül optimista vagyok, de csupán annyi kattog most a fejemben, hogy „nem számít, megoldjuk”. Igen, együtt megoldhatjuk. Valahogy.
Összeszorul a szívem attól, hogy a felé intézett biztató szavaimra is bűntudattól fuldokolva reagál, még a tekintetemet is kerüli. Úgy érzem, ettől többet érdemelne. Akármit is tett, akármi is történt, azoknak kellene inkább így éreznie, akik ezt tették vele. De azt hiszem, valahol megértem őt. És idővel, ha engedi, meglehet, képes leszek valamelyest enyhíteni a mellkasára nehezedő terhen, legalábbis nagyon szeretném, ha így lenne, de a súly egy része valószínűleg örökre ott marad. És ennek talán így is kell lennie. Ez bizonyítja, hogy jó ember, csak meg kell tanulnia együtt élnie ezzel. De jelenleg semmi okosat nem tudok felelni neki, láthatóan nem is igényli, így hát csendben maradok. Kifejezem inkább más módon, hogy még mindig mellette vagyok, hogy továbbra is vele akarok lenni. Az övé akarok lenni, ahogy ő az enyém. Ki szeretnék zárni minden további súlyos gondolatot és szót, azok még ráérnek. Hadd ülepedjenek egy kicsit. A csókom és a szavaim egyaránt láthatóan azonnal hatással vannak a férfira, de megadja nekem a lehetőséget, hogy visszavonulót fújjak, ha esetleg nem vagyok biztos magamban. Pedig én nagyon is az vagyok. A válaszomat tettekkel is alátámasztom. A pólómat leemelve magamról adom a tudtára, hogy nem áll szándékomban elmenekülni. Nagyon is biztos vagyok benne, hogy ezt akarom. A mozdulataimat tükörként lemásolva veszi le ő is a felsőjét, én pedig iszom magamba a látványát. Minden négyzetcentijében szexinek találom. Ám már közelebb is lép, hevesebben von magához, mint azt vártam volna, keze a tarkómon, és keményen csókol, amire ösztönösen ölelem át a derekát, és önkéntelenül is az ajkai közé nyögök. Tenyerem élvezettel fedezné fel a hátának ívét, bőrének selymességét, de máris a karjaiban találom magam, és a nyakába csimpaszkodva várom meg, hogy a gyönyörű és terebélyes franciaágyon landoljunk. Aztán egy-két pillanatig csak figyelem őt, ahogy fölém tornyosul, a lábaim közé helyezkedve, és tűzzel a tekintetében mér végig. Komolyan nem is értem, hogy tudtuk magunkat türtőztetni idáig, hiszen már hetekkel ezelőtt is majdnem egymásnak estünk egy eldugott kis szertárban. Dicséretre méltó önkontrollról tettünk tanúbizonyságot azóta is, de a vonzás most erősebb, mint valaha. A csípőm kicsit felfelé mozdul, amikor a farmerem gombjával kezd babrálni, és miután sikerül kibontania, segítek neki lehámozni rólam az anyagot. Amint viszont az a földre kerül, feltérdelek vele szemben, két tenyerembe fogom az arcát, és ezúttal lassan, érzékien csókolom meg őt. Ujjaim lassan a hajába fúródnak a tarkóján, szorosan simulok hozzá, felsőtestünk összeér, és a bőre forrósága tovább szítja bennem a lángot. Egyik kezem lassan felfedező útra indul rajta lefelé a mellkasán, át a feszes hasfalán, aztán magam is igyekszem kiszabadítani őt a nadrágjából, besegítve immár a másik kezemmel is, és mintegy „véletlenül” érintve a gombok alatti domborulatot...








crazy




about you



mind álarcot viselünk
Raelyn J. Winters
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks Dad0fa14d84506709b0af77e18c2331644d5c35f
Dor & Rae | hotel suites and late night talks F3a20a86e752894c0a378295eb127ee4df1bbe78
★ kor ★ :
33
★ családi állapot ★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks 9117059187ae2278e3f2d42849cfc0cb0994bdb4
You are all my heart
ever talks about.
★ lakhely ★ :
Queens ★
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks A30af94c6bf770e03a82e1deb9e8faf9cb3619a1
★ idézet ★ :
Fight back. That’s how you move on.
Take control of your life again. ★
★ foglalkozás ★ :
paramedic, self-defense instructor, medical student ★
★ play by ★ :
Chloe Bennet ★
★ hozzászólások száma ★ :
855
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks F2a404550a1ca86aca69ed1dd12bd3d2e83c7f3a
TémanyitásRe: Dor & Rae | hotel suites and late night talks
Dor & Rae | hotel suites and late night talks EmptyVas. Feb. 03 2019, 20:43

raelyn&dorian

+ 18
Megmondani sem tudnám hol kezdődik avagy hol végződik mindaz a rengeteg dolog, ami jelen pillanatban lezajlik bennem. Az egész Adam-ügy, melyen egyik napról a másikra képtelen lettem volna túllendülni. A tény, hogy férjnél van még mindig méregként marja gondolataimat, és nem hagy egy percre sem nyugodni. Meglehet magyarázata könnyített mindezen, el viszont nem tűnt el teljes egészében, és amíg nem látom annak eredményét, hogy az a férfi teljes mértékben csak a múltját képezi, addig nem is fogok másképp érezni. A ma este történései és azok a nehézségek, melyeket mostanában mágnesként vonzok magamhoz sem segítettek, hogy kikapcsoljak egy másodpercre és úgymond fellélegezhessek. Ugyanakkor az is igaz, hogy képtelen lennék egyet kiemelni a többi közül és bűnbakként felhozni, mert nem fedné le tetteimet vagy a szavaimat, így akár felesleges is lenne olyan bonyolult gondolatokkal foglalkozni, amelyek már a kezdetben értelmét vesztenék. Sodródok, mert szükségem van rá. Élni, pontosabban együttélni mindazzal, ami a múltamat jelenti, és a jövőmre is kihatással van, ahogyan a körülöttem élőkre is. A családomra, a lányom jövőjére és Raelynre. Baromira tartok attól, hogy bárkit is ennyire könnyedén közel engedjek magamhoz, mert tudom, hogy az én könyvem még nem zárult le, csak egy fejezetét végeztem ki. Tudom, hogy bármelyik pillanatban beüthet az a sok mocsok, amelyet az évek során felhalmoztam, és a gondolat, hogy ennek rajtam kívül bárki is az elszenvedője lehet, szinte megfojt. Akkoriban egészen másképpen dolgoztam fel a félelmet, mára ez emberekre koncentrálódott. Olyanokra, akik pozitív érzéseket ébresztettek bennem, és akikről tudom, hogy az életem árán is megvédeném őket. Miattuk bármelyik perc és bármennyi szívdobbanás is megéri, ezt pedig semmi sem tudja aláásni.
Már egy ideje ért bennem, hogy őszinte legyek vele. Egy részem tisztában van azzal, hogy nem érdemli meg ezt. Beavatni őt, a részesévé tenni egy olyan tehernek, melytől csak egyféleképpen lehet megszabadulni. Ugyanakkor azzal is tisztában voltam, hogyha hamarosan nem mondok egy-két homályos részletnél többet, akkor elveszítem őt. Kettős érzelmek tárháza nyúlik el bennem, és egyik oldal sem hajlandó megegyezni a másikkal, hogy megkönnyítsék a dolgomat. Nehezen ugyan, de mégis belevágok. Apránként szórom elé az információmorzsákat, felépítve a tetteimet, mintha ezáltal kevésbé válnának súlyosabbá a szemeiben, de minden egyes vallomása után vagy azzal foglalkozok, hogy elkerüljem a szemkontaktust vagy épp az ellenkezőjével. A vonásait fürkészem, a reakcióját várva a pillanatra mikor undorodik meg tőlem igazán, és bár próbálok rájönni mi járhat a gondolataiban, egyelőre a saját fejemben sem vagyok képes rendet tenni.
Csendben és kívülről nézem végig a vívódását, de meg sem merek moccanni abból a helyzetből, amibe keveredtem. Már az első pár szó után könnyedén lejön, hogy egészen másképp fogja fel ezt, mint én, és nem tudom miért érzem ezt, de ez dühít. Mintha az várnám, hogy magamra hagyjon vagy üvöltsön velem, és a fejemhez vágja mindazt, amit már jól tudok. Azt, hogy nem érdemlem meg a szabadságot. Hogy soha a büdös életben nem leszek jó ember, hiába próbálkozok, de nem ez történik. Megért, és ezzel összezavar. Próbál nyugodtságot csempészni kettőnk pillanatába, holott ez az én szerepem lenne, és bár őszintén jól esik, minden érzékem azon van, hogy tiltakozásba kezdjek. Talán pont ennek okán reagálok feszültebben a szavaira vagy vétózok meg mindent, amivel azt erősítené meg, hogy mindez nem az én hibám. Baromira az enyém! Az én bűnöm, amivel nekem kell együtt élnem, és lehet másokért tettem, de nem más helyezte a kezét a sajátomra, amikor meghúztam a ravaszt vagy az öklömet megismertettem egy idegen pasas képével. Ezek fényében nehéz elfogadnom bármit is mond, mégsem szállok vele vitába. Úgy érzem elfáradtam ahhoz, hogy még feszültebbé tegyem ezt a helyzetet vagy megnehezítsem egyikünk számára is.
- Kell is idő hozzá, megértem. - ennyit fűzök csak az elhangzottakhoz, mert nem várom el tőle, hogy most azonnal megértsen mindent. Pontosabban azt se várom el, hogy maradjon, mégis őrült módon szükségem van a közelségére. Nem akartam elveszíteni őt, bármennyire is önző és helytelennek hangzott ez, de ettől az érzéseim nem változtak meg. Nem tehettem őket csak úgy félre és mondhattam az ellenkezőjét, amikor közel sem így volt. Ahogyan neki, úgy magamnak sem hazudhattam, holott tisztában vagyunk mindketten azzal, hogy az igazság cseppet sem könnyedséget hozott magával, mindezek ellenére megmaradt erőnkkel próbálkozunk kihozni ennek ellenkezőjét.
Meglep Raelyn kérése, és többnyire pont ezért megyek vele biztosra. Nem szeretném, ha holnap vagy akár később megbánná, de úgy tűnik ez egyáltalán nincs így, melyre a felsőjének eltüntetésével bizonyítékot is ad. Nem várakoztatom őt sokat a folytatással kapcsolatban, mert ahogyan neki, úgy nekem is szükségem van figyelemelterelésre. Ez a nap egy káosz volt..basszus, ez az időszak is, és egy kis önzőség, amikor csak és kizárólag rá koncentrálhatok pont belefér még a képletbe, mielőtt a valósággal is foglalkozhatnék.
Közelebb lépve hozzá fedezem fel ajkait, és az ágy felé araszolok vele. Hetek óta húztuk egymás agyát, játszottunk a másik idegein, de ma talán semmi sem szól közbe kettőnk esetében. A türelmetlenség őrült sebességgel száguldozik az ereimben, melynek a tetteim adnak bizonyosságot. Megőrülök tőle..érte. Elég volt csak szóba állnom vele, hogy tudjam, képes lesz padlóra küldeni a józan eszemet és ez azóta csak még inkább erősödött, mégsem bánom, mert aki mellette vagyok egy olyan énemet hozza elő, melyhez már rég nem volt szerencsém. Hiába ellenkeztem magammal, most már végképp úgy érzem, hogy a józanságom beintett nekem és az utamba küldött egy olyan függőséget, amely most az egyszer normálissá tesz.
Nem sokáig hagyom, hogy a felsője egyedül árválkodjon a földön, így egy kis angyali rásegítéssel a nadrágja is a földön köt ki, mely után ismét csókban forrunk össze. Érdeklődően várom mire készül éppen, ugyanakkor eszem ágában sincsen megszakítani őt tevékenységében, mert puha kezének minden érintéséért oda vagyok, melynek elkalandozása miatt sikerül belemosolyognom a csókba, mielőtt elkapva a derekát újra magam alá gyűrhetném őt.
- Ne játszadozz velem, Winters! - mélyedek el pillanatra a szemeibe egy féloldalas vigyorral megajándékozva őt, végül engedek türelmetlenségemnek és megszabadítom őt a minket akadályozó majdnem utolsó tényezőtől. Kezem végigsiklik belső combján, és egy csókot lehelek a nyakára, mielőtt elszakadhatnék tőle csak annyi időre, amíg magam is megválok a hátramaradt daraboktól. Pár másodpercet hagyok magamnak, hogy elidőzzek látványában, de már nem maradt egy cseppnyi türelmem sem. Csak az járt a fejemben, hogy a magaménak tudhassam őt, és ez határozottan kitöltötte minden gondolatomat. Visszatérve simítok végén a lábán, egyre feljebb haladva, kiélvezve közelségének minden momentumát, mielőtt az arcán tenném meg ugyanazt. Nála gyönyörűbb nővel még nem találkoztam, melynek felismerése olyan gondolatmenetet eredményez bennem, amire nem kellene gondolnom, így hogy eltereljem minden figyelmemet, egy csókkal fojtom belé a szavakat, ezzel egy időben pedig beléhatolok. Nem akartam tudomást venni arról a tudatról, ami töretlenül azt sugallta, hogy ilyen rövid alatt mennyire szükségem lett rá.

   Dor & Rae | hotel suites and late night talks 1471401822  





mind álarcot viselünk
Dorian J. Lester
Törvényszegõ
ranggal rendelkezem
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks A5148dd1afa664d72df11f6c10e743bd738a7db7
Dor & Rae | hotel suites and late night talks 0ccc7335f4d895a22d49f284de48185cf1d1e3d5
★ kor ★ :
37
★ családi állapot ★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks 8d1c8bbfbb8e9e4b6d953ab98d8bd8bf7b9475cc
#teamRaerian.
As dark as I am, I will always find enough light
to adore you to pieces, with all of my pieces.
★ idézet ★ :
Love is the only sane and satisfactory answer to the problem of human existence
★ foglalkozás ★ :
autószerelő
★ play by ★ :
Josh Segarra
★ hozzászólások száma ★ :
1696
TémanyitásRe: Dor & Rae | hotel suites and late night talks
Dor & Rae | hotel suites and late night talks EmptyVas. Feb. 03 2019, 22:36
18+


Dor & Rae
HOTEL SUITES AND LATE NIGHT TALKS

Csak bólogatok Dorian megértésről tanúskodó szavaira. Nem igazán tudok, és nem is akarok most egyebet hozzáfűzni. Egy dolog sejteni, hogy a pasi, akiért egyébként egy ideje odavagy, rosszfiú, hisz ez úgy általában jól cseng a legtöbb lány számára, de más szembesülni a kész tényekkel. Konkrét dolgokkal, történésekkel és információkkal. A saját szemeddel látni, amint a srác egy vérre, sőt, életre-halálra menő meccs kellős közepén ténykedik, vagy tudomásul venni, hogy ölt már, és bántott másokat. Még akkor is, ha épp kényszer hatására tette. Úgy érzem, még nem fogtam fel igazán az egészet, hogy mindez mit is jelent, vagy milyen következményei lehetnek. Nem mondhatom azt, hogy emiatt teljesen más szemmel nézek most rá, mert nem így van. De még át kell gondolnom, fel kell fognom, hogy mindez milyen hatással is lehet ránk, a kibontakozó kapcsolatunkra, kettőnkre, a jövőre nézve. Ehhez pedig kell még egy kis idő. És talán tartva attól, milyen megállapításokra jutok, tartva attól, mit fogok érezni akkor, ha valóban tudatosul bennem mindennek a súlya, egyelőre nem szeretnék még mindezzel mélyebben is foglalkozni. Hiszen csak nem rég menekültünk el egy majdnem halálközeli szituációból. Először az lenne a legjobb, ha lenyugodnánk, megpróbálnánk kizárni az egész világot, és csak örülni annak, hogy még élünk, hogy itt lehetünk egymásnak. És én a magam részéről igyekszem örülni annak is, hogy hetek óta először Dorian végre valóban őszinte velem. Eltekintve attól, milyen terheket rótt rám a vallomásával, hálás vagyok, hogy végre megnyílt, hiszen kezdettől fogva erre vártam. A többi most nem számít. Nem akarok foglalkozni vele. Szeretném kihasználni a lehetőséget, hogy itt lehetünk kettesben, ebben a gyönyörű hotelben, ahol jelenleg minden csak a kényelmünkről szól, arról, hogy jól érezzük magunkat, és végre senki nem zargathat bennünket. Talán rendelhetnénk pezsgőt is, vagy valami kaját, mert halványan még dereng, hogy mielőtt ma este minden a feje tetejére állt, még sorozatozni és pizzázni terveztem. De annyira most még nem is vagyok éhes. Legalábbis nem ételre. Dor közelségére, csókjaira és érintésére szomjazom. Mindarra, amit itt és most nyújtani tud.
Először csak óvatosan közelítünk egymáshoz, puhatolózva, biztosra menve, hogy mindketten ugyanazt akarjuk. Hogy egyetértünk abban, a világ várhat, nincs szükségünk másra, csak egymásra. Ám az első csók után, és a pólóktól megszabadulva hamar a lábunkról is ledönt bennünket a rajtunk elhatalmasodó vágy. Az a vonzás, amelyen már hetek óta igyekszünk úrrá lenni, mert az alkalom sosem volt teljesen megfelelő. A gondolataimban egy-két kósza pillanatra felelevenedik az a forró és szenvedélyes tánc, amit a tetőn lejtettünk összesimulva azon a bulin. Azóta nem tudom kiverni a fejemből azt az emléket, az érintését, a leheletét a nyakamon, ahogy a fülembe dúdolta a dalt. Jobban akarom őt, mint bárkit valaha, de ez a vágy mindkettőnket türelmetlenné tesz. Egyszerre vagyunk óvatosak, ahogy ismerkednénk finoman egymással, a másik minden porcikájával, közben mégis kapkodóak, nem nyújtva el túlságosan semmit. Mire észbe kapok, már a földön landol sorra minden ruhadarabom, és azokat követik majd Dorianéi is. Míg kihámozom őt is a nadrágjából, megengedek magamnak egy kis kalandozást, játszadozást is, de ő hamar megelégeli. Nem hibáztatom. Ennek ellenére felkuncogok, és szemtelen, dacos pillantással nézek fel a szemeibe, miközben már ismét alatta találom magam.
- Pedig még csak most kezdek belendülni – mélyesztem lassan, érzékien fogaimat az alsó ajkamba, és még egyszer végigmérem őt, ahogy lehámozza magáról az utolsó göncöket is. Aztán ismét közelebb jön, és kissé mocorogni kezdek az izgatottságtól, ahogy a tenyere végigsiklik a combon belső felén. A vágy egyre sürgetőbbé válik, és a szemeiben látom, hogy nem csak én vagyok így ezzel. Viszont ahogy fokozatosan közelebb ereszkedik, ahogy az arcomon végigsimít, és kihasználva a közelségét, magam is ujjaimmal végigsimíthatok a vállain, a karjain, a hátán, lassan kezd tudatosulni bennem, hogy amit érzek, már bőven túltesz puszta testi vonzalmon. A pillantásunk találkozik, és elveszek a tekintetében, elégek abban a tűzben, amit ott találok. Ajkaimra visszatalálva csókol újra, én pedig egyik tenyeremet az arcára simítom, másik karommal átölelve a derekát, fogadom őt magamba. Élvezettel nyögök fel az érzéstől, ahogy kitölt, és elönt a forróság. Egy pillanatra mintha az egész világ megállna, és csak akkor indul újra, amikor megmozdítja a csípőjét, és lassú, majd egyre gyorsuló, egyre szenvedélyesebb táncba kezdünk. Térdeimet felhúzva biztosítok neki szabad utat, és úgy ölelem, úgy csókolom, hol az ajkait, hol az állát, vagy épp a vállát, mintha az életem múlna rajta. Egy ponton túl pedig ráébredek, teljesen elvesztem. A valóságtól elrugaszkodva odalett minden kapcsolatom a külvilággal, már nem létezik más, csak mi ketten, ahogy eggyé válunk.
Valamivel később, mikor már erőtlenül heverünk egymás mellett, közelebb furakszom hozzá, hogy a mellkasára hajthassam a fejem, és szorosan hozzá bújhassak. Még mindig nem állok rá készen, hogy visszaengedjem a való világot. Szeretnék még egy kicsit csak lebegni itt ebben a mámorban. De a gondolatok lassan kúsznak vissza a fejembe. Eltűnődöm, mégis hogy lehet az, hogy mindazok után, amiket ma elmondott, még mindig nem érzek késztetést a menekülésre, és a legfőbb vágyam csak az, hogy egy örökkévalóságig így itt heverészhessek vele? Hogy a karját érezzem a vállamon, ahogy átölel. Basszus! Azt hiszem, beleszerettem...








crazy




about you



mind álarcot viselünk
Raelyn J. Winters
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks Dad0fa14d84506709b0af77e18c2331644d5c35f
Dor & Rae | hotel suites and late night talks F3a20a86e752894c0a378295eb127ee4df1bbe78
★ kor ★ :
33
★ családi állapot ★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks 9117059187ae2278e3f2d42849cfc0cb0994bdb4
You are all my heart
ever talks about.
★ lakhely ★ :
Queens ★
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks A30af94c6bf770e03a82e1deb9e8faf9cb3619a1
★ idézet ★ :
Fight back. That’s how you move on.
Take control of your life again. ★
★ foglalkozás ★ :
paramedic, self-defense instructor, medical student ★
★ play by ★ :
Chloe Bennet ★
★ hozzászólások száma ★ :
855
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks F2a404550a1ca86aca69ed1dd12bd3d2e83c7f3a
TémanyitásRe: Dor & Rae | hotel suites and late night talks
Dor & Rae | hotel suites and late night talks EmptyVas. Feb. 10 2019, 23:44

raelyn&dorian

+ 18
Sosem voltam az az ember, aki képes volt rendet rakni az érzelmei között. Nem volt rá lehetőségem, hogy feldolgozzam vagy akár egy pillanatra is megéljem őket, így szükségét sem éreztem foglalkozni velük, egészen addig a momentumig, amíg ki nem keveredtem abból a mókuskerékből, amelybe évekkel ezelőtt beletaszítottak. Az életem a feje tetejére fordult. Visszakaptam a bátyámat, hogy aztán a sok megbeszélnivaló újabb szakadékot képezzen közénk. Lett egy lányom, egy kislány, aki nem választhatta meg a szüleit. Akinek semmi köze az édesapja tetteihez, mégis kihatással lesz a jövőjére. Egy nővérem, akinek a létezéséről ezidáig sejtésünk sem volt..és most itt van Ő. Már el is felejtettem mennyire meg tudja kavarni az ember elméjét, ha éppenséggel félreteszi a hétköznapok nehézségeit és átadja magát azoknak a pillanatoknak, amit egy másik emberrel él meg anélkül, hogy azzal bárkinek is árthatna. Mégis úgy érzem, hogy minél több időt töltök a közelében, annál nagyobb problémát hozok ezzel az életébe, ez a bizonytalanság és egyben tehetetlenség pedig belülről emészt fel. Nem szoktam hozzá, hogy ragaszkodni kezdjek a körülöttem lévőkhöz. Életem nagy részének lényege a kihasználásról, a csalásról és az ennél kegyetlenebb dolgokról szólt, most pedig, hogy büntetlenül érezhetnék, egyszerűen képtelen vagyok engedni ennek, anélkül hogy mindezeket ne kísérjék kellemetlen gondolatok. Olyan tények, amelyek felett csak úgy nem hunyhatok szemet és tehetek úgy, mintha nem léteznének. De miért van az, hogy minél elszántabban igyekszek ellentmondani magamnak, annál közelebb kerülök hozzá? Talán nem próbálkozom eléggé. Egyszerűen túlságosan élvezem mindazt a szabadságot, amit a vele töltött percek hoznak magukkal, hogy önző módon képtelen lennék lemondani róla. Mintha egy új függőség rabjává váltam volna, amelyre nincsen gyógyír, és segítség sem létezik. Egyszerűen csak kiélvezi az ember minden egyes másodpercét, és abban reménykedik, hogy legújabb szenvedélye idővel nem teszi majd tönkre.
Még magam számára is hihetetlen, hogy mindazok után, amit most megosztottam vele, ő velem maradt. Nem menekült el, nem kiabált velem, csak burkoltan időt kért. Figyelemelterelést, amíg mindez végül értelmet nyer benne, és valahol én is pont erre vágyom. Egy kis időre félretenni azokat, amik elhangzottak, hogy helyüket valami egészen más érzés vegye át. Valami, amivel talán még képesek leszünk megbirkózni.
Annyira természetesnek érzek minden másodpercet vele. Korábban kijelentett kérése ugyan továbbra is bizonytalanul lappang bennem, mégsem válok ellenkezővé iránta, mert ami lezajlik bennem, sokkal intenzívebben uralkodik el rajtam, mint bármi más, ami kizökkenthetne azokból a pillanatokból, amikor csak és kizárólag rá koncentrálhatok. Kezem segítségével fedezem fel őt, elraktározom magamnak ezeket a perceket, de nem várakoztatom meg őt. Túl sokszor mondtuk egymásnak nemet ahhoz, hogy most hagyjuk egy kicsit a türelmetlenségünknek is felszínre jutni és mihelyst megszabadítjuk egymást a ruhadarabjaink által képzett akadályozó tényezőktől, engedünk is mindannak a felgyülemlett vágynak, ami a hetek alatt tett próbára minket. Elmondhatatlanul élvezem, ahogyan újra és újra magába fogad, ahogyan kezei bejárják a hátamat és érintésének nyomát hagyja rajtam. Közösen felvett ritmusunk hevesebb tempót igényel, én pedig képtelen vagyok betelni vele. Többre vágyom belőle, mint amennyit valójában megérdemelnék. Ujjainkat összefűzöm a lepedő mentén, miközben egy csókra invitálom őt és gyorsítva a mozgásomon hajszolom magunkat a kielégülés felé...
Csend vesz minket körbe a szobában, ahogyan a hajával játszadozom vagy éppen a vállát cirógatom hüvelykujjammal. Szótlan vagyok, mert túl sok minden jár a fejemben és nem én akarok az lenni, aki megtöri az amúgy nyugodtságban telt perceket a bennem egyre inkább váltakozó gondolatok kimondásával, márpedig lenne mondanivalóm. Közelebb vonom magamhoz, hogy minimálisra csökkentsem a közöttünk lévő távolságot, és hagyok magamnak annyi engedményt, hogy büntetlenül kiélvezzem a közelségét, ameddig csak tehetem. Meg nem tudnám megmondani időben merre járhatunk, de már jócskán közeledhetünk a hajnali órák felé, tekintetettel arra, hogy legutóbbi programunkról egészen későn keveredtünk ide.
- Próbálj meg aludni egy keveset. Hosszú napunk volt. - jegyzem meg csak úgy mellékesen, hogy ha már eddig nem találtak ránk, ezek után sem leszünk nekik annyira értékesek, hogy a keresésünkre induljanak. Mindketten tudatában vagyunk annak, hogy csak addig lehetünk ennek az általunk kreált kis buboréknak a részesei, amíg el nem hagyjuk ezt a szobát, hiszen ezek után muszáj lesz visszatérnünk a valóságba, ezzel együtt mindazok felidézésébe, amik korábban elhangzottak. A takarót eligazítom rajta és egy puszit is nyomok a feje búbjára szavaim mellé, ennél többet viszont nem kívánok mondani. Személy szerint én egyetlen pillanatra sem tudnám lehunyni a szemeimet, mert képtelen vagyok kizárni mindazt, amik egy másodpercre sem hagynak lenyugodni. A tény, hogy itt van velem egyszerre helyes és helytelen, és bármennyire is szeretném úgy érezni az előbbi dominál, akkor sem tehetek úgy, mintha ez másképp lenne. Közel engedtem magamhoz, holott nem lett volna szabad belekevernem az életembe. Elég csak figyelembe vennem mi volt legutóbb, amikor ugyanebbe a helyzetbe találtam magamat és máris több okom van arra miért kellene helytelennek neveznem azt amit művelek, mintsem valami olyannak, amit én következmények nélkül megtehetek. Tovább simogatom a karját, és néha lepillantok rá, hogy megfogadta-e a tanácsomat avagy sem. Érzek iránta valamit, ez tagadhatatlan. Baromira kedvelem és minél többet vagyok a közelébe, ez egyre intenzívebben uralkodik el rajtam, ami viszont megrémiszt. Nem tudnám még egyszer átélni mindazt, amit egyszer már megtettem. Hogyan tudnék szembenézni magammal, ha veszélybe sodornám őt csak azért, mert engedtem magamnak egy pillanatnyi boldogságot? Tényleg megérné kockáztatnom pusztán az önzőségemért? Veszek egy apró sóhajt, és most túlságosan is leköt a szoba berendezése meg az egyenletes lélegzetvételek, melyeket a mellkasomhoz bújt hölgyemény hallat. Újfent lepillantok rá és megrázom a fejemet. Nem tehetem ki ennek. Egyébként is, abban a pillanatban, hogy végigjátssza magában a beszélgetésünket, és ráeszmél milyen ember is vagyok valójában, végképp meggyűlöl majd. Még Hannahról sem tud, márpedig ő egyik fontos része az életemnek, aki létezésének beadagolása újabb nehéz perceket eredményez majd, és nem biztos, hogy mindezek után még képes lenne ezt is megemészteni. Megbizonyosodva arról, hogy tényleg sikerült elaludnia fejtem le magamról óvatosan a karját és mászok ki ugyanígy az ágyból, és bár megfordul a fejemben, hogy egyszerűen szó nélkül lelépek, választva a könnyebb verziót, mégis ehelyett egy szál cigit keresek elő nadrágom zsebéből és magamra kapva valamit lépek ki az erkélyre, hogy legalább ezzel enyhítsem a bennem kavargó gondolatok összességét. Jelen helyzetemben gyűlöltem magamat minden tettemért és talán még jobban, mint amikor elkövettem őket. Túl sok kockázatot vállaltam ezzel, és minél több embert keverek bele ebbe, annál nehezebbnek érzékelem mindennek a súlyát.
Kifújom a füstöt a hajnali levegőbe, és a lent mászkáló embereket figyelem, azonban egy kocsin megakad a tekintetem, ami épp akkor áll be a szálloda parkolójába, és amit korábban már láttam az este folyamán. Elnyomva a cigimet veszem sietősebbre a lépteimet, amikor belépek vissza a szobába és egyből az ágyhoz megyek, hogy felébresszem Raelynt.
- Akadt egy kis probléma. Lépnünk kell. - érintem meg a karját, és megvárom, amíg rám emeli szemeit. - Nincs sok időnk. - teszem még hozzá, és már megyek is a többi cuccainkért, őt pedig bevárom a felöltözéssel, melynek pár eleme még nálam is kimaradt az előbb. Ezután mélyesztem a zsebembe a telefont a többi cuccommal együtt, és körülnézek, mielőtt elhagyhatnánk a szobát, de közben egy percre sem engedem el a kezét. A két alak épp akkor ér be az ajtón, így egy gondolattól vezérelve irányítom Raelynt a falhoz és az ajkaira forrok, hogy ne vegyenek rólunk tudomást, de már csak akkor szakítom meg a csókot, amikor elhaladnak mellettünk.
- Induljunk! - veszem fel egy lélegzetvételnyi időre vele a szemkontaktust, és ismételten megfogva a kezét irányítom sietős léptekkel a kijárat felé, hogy minél előbb az autójához érjünk, fejben már viszont azon pörgök milyen kerülőutakat is ismerek, amelyekkel lerázhatjuk őket.


   Dor & Rae | hotel suites and late night talks 1471401822  





mind álarcot viselünk
Dorian J. Lester
Törvényszegõ
ranggal rendelkezem
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks A5148dd1afa664d72df11f6c10e743bd738a7db7
Dor & Rae | hotel suites and late night talks 0ccc7335f4d895a22d49f284de48185cf1d1e3d5
★ kor ★ :
37
★ családi állapot ★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks 8d1c8bbfbb8e9e4b6d953ab98d8bd8bf7b9475cc
#teamRaerian.
As dark as I am, I will always find enough light
to adore you to pieces, with all of my pieces.
★ idézet ★ :
Love is the only sane and satisfactory answer to the problem of human existence
★ foglalkozás ★ :
autószerelő
★ play by ★ :
Josh Segarra
★ hozzászólások száma ★ :
1696
TémanyitásRe: Dor & Rae | hotel suites and late night talks
Dor & Rae | hotel suites and late night talks EmptyHétf. Feb. 11 2019, 01:09

Dor & Rae
HOTEL SUITES AND LATE NIGHT TALKS

Élvezem a pillanatot, annak meghittségét, a testem kellemes lomhaságát, Dorian közelségét, az érintését, ahogy a karomat vagy a hajamat simogatja, és a szemeimet lehunyva, szíve dobbanásainak hangjára kezdenék lassan belesüppedni az üres végtelenségbe. De visszahúz a valóságba a lényéből áradó feszültség. Szinte hallom és érzem, ahogy elárasszák a gondolatok. Talán ismét bűntudat gyötri, vagy a múltja kísérti. Azzal, amit most megtettünk, egyértelműen ismét egy lépéssel közelebb kerültünk egymáshoz. Egy nagy lépéssel. Talán máris megbánta. Talán szeretné visszacsinálni. Én viszont egyáltalán nem bánom. De magam sem tudom, hogyan tovább. Mi lesz ezután? Hogyan lépjünk túl mindazon, ami ma este történt, és amiket megtudtam? Nem, nem, még nem! Még nem állok rá készen, hogy ezekkel kezdjek foglalkozni. Még kellenek ezek a lopott percek, a nyugalom és boldogság törékeny illúziója, a szótlan ölelkezés, ahogy minden lélegzetvételemmel őt lélegezhetem be.
- Hmm... - sóhajtok fel lustán, amikor alvásra biztat, mintha már tényleg félálomban lennék. Le is hunyom a szemeimet. Azt hiszem, tényleg jó lenne pihenni, kikapcsolni az agyamat egy időre, mielőtt belefájdulna a fejem az erőltetett nem gondolkodásba. Nem is tudom... egy pillanatra talán valóban el is szunnyadok, de nem elég mélyen ahhoz, hogy ne ébredjek fel a mozgolódására. Mégis lehunyt szemmel várom meg, hogy eltávolodjon. Ha tudná, hogy éber vagyok, valószínűleg rá kellene vennünk magunkat, hogy beszélgessünk, de azt még nem akarom. Még túl korai. A takarót feljebb húzva magamon, az állam alá szorítva az anyagot figyelem őt, ahogy kilép az erkélyre, majd rágyújt egy cigire. Összeszorul a szívem. Fáj, mert tudom, hogy már nem tudnám őt elengedni, már késő visszafordulni, és úgy tenni, mintha semmi sem számítana. Túl fontos lett nekem. Így viszont ki fog készíteni az aggódás miatta. A múltja miatt, azok az emberek miatt, akik bármikor ismét rátalálhatnak. Vagy talál magának új veszélyeket, ahogy ma este is megtette. Hogyan leszek képes ezt kezelni? Némán figyelni a gyötrődéseit. Nem látom az arcát, csak a hátát, de így is biztos vagyok benne, hogy most is épp magát emészti valami miatt. Hogy nem vettem észre eddig ezeket az apró jeleket? Miért nem láttam, hogy a sok tréfálkozás mögött milyen súlyos dolgok húzódnak? Hamar alvást színlelek ismét, amint megfordul.
- Mi történt? - pattannak ki a szemeim, amint halkan szólongatni kezd. Elég egy pillantás az arcára, hogy tudjam, most nem alkalmas az idő a faggatózásra. Kibújok az ágyból, majd kapkodva öltözni kezdek. Mentősként van benne gyakorlatom, hogyan legyek gyors és alapos. Nem sokkal később már a folyosón sietünk végig. A csókja olyan váratlanul ér, hogy sejtem, elterelés lehet. Átkarolom a nyakát, hogy ezzel is kitakarjam az arcunkat. De a menekülés közben egyre inkább kezd eluralkodni rajtam a feszültség és a harag. Még magam sem tudnám, kire vagyok dühös. Az ismeretlenekre, amiért mindent megzavartak? Rá, amiért ilyen helyzetbe hozott? Magamra, mert elsősorban én vállaltam, hogy szolgálaton kívül késő este szuperhőst játszom egy isten háta mögött helyen? Amint az autóm közelébe érünk, egy gombnyomással nyitom a biztonsági zárat, majd átnyújtom Doriannek a kocsikulcsot.
- Nekem most nem menne a vezetés – fűzök hozzá csak ennyit, bár a reakciójából ítélve talán ő is pont ezt tervezte. Mindenesetre én jelenleg túl feldúlt vagyok ahhoz, hogy koncentrálni tudjak az útra.
- Láttál valamit odafentről, ugye? - sandítok felé, miközben már az övemet kapcsolom be. - Azok a fickók a meccsről? Hogy találhattak ránk? - Ez csak három kérdés abból a több százból, ami most a fejemben kavarog. Mit akarnak tőlünk? Tényleg minket akarnak, vagy csak rajtunk keresztül eljutni Dor haverjához? Hová tudunk elmenekülni előlük egyáltalán?
- Mondd csak, ez számodra mindennapos? - fogalmazok egy újabb kérdést, és a hangsúlyom meg a tekintetem egyaránt elárulja, mennyire feszült és dühös vagyok. Meg tudnám most ütni. Elkapni a grabancánál fogva, és jó alaposan megrázni. Bár ha lenne karnyújtásnyi közelségben rajta kívül más is, aki erre alkalmas, azon is szívesen levezetném a feszkót, nem igazán számít.








crazy




about you



mind álarcot viselünk
Raelyn J. Winters
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks Dad0fa14d84506709b0af77e18c2331644d5c35f
Dor & Rae | hotel suites and late night talks F3a20a86e752894c0a378295eb127ee4df1bbe78
★ kor ★ :
33
★ családi állapot ★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks 9117059187ae2278e3f2d42849cfc0cb0994bdb4
You are all my heart
ever talks about.
★ lakhely ★ :
Queens ★
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks A30af94c6bf770e03a82e1deb9e8faf9cb3619a1
★ idézet ★ :
Fight back. That’s how you move on.
Take control of your life again. ★
★ foglalkozás ★ :
paramedic, self-defense instructor, medical student ★
★ play by ★ :
Chloe Bennet ★
★ hozzászólások száma ★ :
855
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks F2a404550a1ca86aca69ed1dd12bd3d2e83c7f3a
TémanyitásRe: Dor & Rae | hotel suites and late night talks
Dor & Rae | hotel suites and late night talks EmptySzer. Feb. 13 2019, 01:18

raelyn&dorian

Könnyű elveszni a gondolatokban, amikor temérdek mennyiségben kuszálódnak össze a fejedben, magukkal hozva megannyi mélyre eltemetett és többnyire zavartságot okozó érzelmet. Többször eljátszottam a gondolattal milyen lesz az a pillanat, amikor mélyebben is beavatom Raelynt a múltamba. Elképzeltem magamban a reakcióit, a szavait, a tekintetét és minduntalan párhuzamot vontam azzal, amink van. Azzal a könnyed, és szórakoztató eseményekkel, melyeket közösen építettünk magunk köré, így ezt figyelembe véve többször is elbizonytalanítottam magamat a vallomásom felől. Tudtam jól, hogy egyszer sort kell kerítenünk rá, de mégis egy részem igyekezett annyira kitartóan halasztani az elkerülhetetlent, hogy mikor végül élesben ment a játék, egyszerűen lefagyott a megpróbáltatások alatt. Ugyan sok mindennel számoltam a ma estét illetően, azzal viszont közel sem, hogy a legvégén egyszerűen azért hadakozom magammal, hogy tagadjam a nyilvánvalót. Azt, amivel már minden sejtem tisztában volt, de a józan eszem nem engedte elfogadni, mert túlságosan tartott attól, hogy a múlt megismétli önmagát, mégpedig azt a tényt, hogy túlságosan is megkedveltem Őt az együtt töltött idő során.
Egyfajta nyugodtság lesz rajtam úrrá és befurakszik idegességem által megtépázott idegeim közé, ahogyan a nikotinszál megteszi első hatását. Lehunyom a szemeimet, és kizárom a fejemben lévő kavalkádot ameddig az emberileg lehetséges, de a kérdések türelmetlen sorakoznak fel bennem arra várva, hogy magam bogozom ki rájuk a választ. Egyszerűen képtelen vagyok erre. Képtelen vagyok maradni olyan áron, amit magammal cipelek, mint egy jól megpakolt zsákot és amely miatt majd egyszer a nyomomra bukkannak. Ugyanakkor arra is képtelen vagyok, hogy lelépjek és mindezt csak úgy a sarokba vágjam, mintha nem lenne rám hatással vagy ne érezném magamat jobban annyi év után. Valami ismerőset visszakaptam általa. Olyasvalamit, amit már rég nem tudhattam magaménak, most újra ott létezett bennem. És bár egyik percben úgy érzem, elég vagyok ahhoz, hogy elkerüljem a múltamat, a másikban pont ennek ellenkezőjét tapasztalom. Mi sem bizonyítja ezt jobban a parkolóba beguruló autó látványa, ami lassan foglalja el helyét és eltelik pár másodperc mire bárki is kiszáll belőle. Más esetben ez egy hétköznapi jelenetnek is akár elmehetne, de az autó és a belőle kiszálló alakok újfent látványa pont emiatt válik veszélyessé a számunkra. Eltaposva a cigit ébresztem fel Raelynt, túl sok információt azonban nem árulok el. Egyrészt nincs időnk rá, másrészt nem szeretném túlságosan megijeszteni őt. Eljátszok a gondolattal, hogy talán csak beképzelem magamnak ezeket a jeleket. Azt, hogy képesek voltak utánunk jönni ennyi idő eltelte után, és bár az esély megvan rá, mégsem érzem azt, hogy kockáztatnunk kellene.
Már csak lent akadunk velünk össze, és hogy elvonjam magunkról a figyelmét, a sajátunkkal is ugyanezt teszem egy csók formájában. Örülök, hogy Raelyn nem kérdez vagy ellenkezik, egyszerűen belemegy a játékba, mégis minden egyes érintésében ott lappang a feszültség, amely hasonlóan bennem is gyökeret vert.
Meggyorsítva lépteinket hagyjuk el a szállodát, és bár nem mondok egy szót sem, mégis a kezemben landol a kocsikulcs, melynek most különösképp örülök. Én már hozzászoktam ehhez. A meneküléshez, ahhoz, hogy az idegrendszerem a plafont verdesi a tanácstalanság miatt, a gondolatok pedig megoldásért kutatnak. Kiutat keresnek, a jövőt fontolgatják és vele együtt kéz a kézben járó csekély esélyeket.
Némiképp lenyugszom, ahogyan kifordulunk a parkolóból, de a tekintetem többször is a visszapillantóra téved a korábban látott autót kutatva, melynek szerencsére nyoma sincs. Raelyn kérdésére kezdetben csak egy bólintással reagálok, majd csak azután szólalok meg miután úgy érzem, magam is képes vagyok normális mondatok megformálására.
- Ötletem sincs, de talán jobb is, ha nem tudjuk meg. - gondolkozok el, és az utat figyelem. Olyan más irányt vett az életem, annyi változáson esett keresztül, amikre túlságosan nagy veszélyt jelentenének ilyen alakok. Azt ugyan már nem teszem hozzá, hogy benne van a pakliban, nem mi kellettünk nekik, pusztán csak a véletlen műve, hogy ők is oda keveredtek, mert túlságosan is leköti minden gondolatomat az ellenkezője. Mert könnyen lehet, hogy annyira benne vagyok azoknak a kellemetlen gondolatoknak a világában, melyek arról szólnak kit és milyen módon keverhetek veszélybe, hogy egy részem ezt igyekszik elhinni minden apró és be nem bizonyítható eseményről.
A kormányt szorítom, ujjaim lustán dobolgatnak rajta és türelmetlen ütemük csak egy újabb pillanatot szimbolizál, amikor is elszalasztom a lehetőséget, hogy mondjak bármit is Raelynnek. Sajnálom? Olyannyira elcsépelt ez a szó, annyiszor hangoztatják akkor is, amikor nem gondolják komolyan, hogy a jelentősége lassacskán a homályba vész. Tegyek ígéretet arra, hogy ez jobb lesz? Nem tehetem, mert nem tudhatom. Lehet még a másnap nyugalmat ígér, a rá következő meg az a pillanat lesz, amikor a nyakamba szakad mindez. Bizonytalan az egész, és én erre a talajra építkezek, majd új esélyként fogom fel. Közeledek mások felé, erősítem a már meglévő kapcsolataimat és terveket szövök a jövőmmel kapcsolatban, holott minden egyes nap úgy kelek fel, hogy az lehet, amikor rám/ránk bukkannak. Tisztán emlékszem annak a rohadéknak a szavaira, aki a vezérnek vallotta magát. Azokra mennyi követ mozgatott meg, ha meg akart találni valakit, és ez a várakozás ugyancsak a játékának a része.
Annyira elmerengek mindebben, hogy már csak Raelyn kérdése repít vissza a jelenbe, és egy pillanatra jobbnak érzem késleltetni a választ, hátha valami elfogadható hazugsággal helyettesíthetem a nyilvánvalót.
- Előfordul. - egy része ennek ugyan sántít és sokat nem is árul el, így rábírom magamat a folytatásra. - Inkább úgy mondom, minden nap számítasz rá, de csak néha alakul így. - fejezem ki magamat nagyjából értelmesen - már amennyire az összejön ezekben a percekben -, de ennél többet hasztalannak érzek mondani. Elmondtam miről szól az életem, mivel jár.
Tisztán kihallatszik minden egyes szavából mennyire dühös, és hogy mennyire igyekszik visszatartani azt, amit úgysem tudunk elkerülni. Még utoljára a visszapillantóba nézek, hogy megbizonyosodjak a mögöttünk lévő forgalom hiányáról, majd lehúzódok a kocsival az út szélére és elengedve a kormányt fordulok felé.
- Szállj ki a kocsiból. - fejemmel intek jelzésszerűen, de közben én is hasonlóan járok el, majd megkerülöm a kocsit, hogy az ő felén kössek ki. - Itt a lehetőség Raelyn, csak add ki magadból, itt vagyok! - tárom szét a karjaimat, hogy várjak az ítéletre; az őszinte véleményére és gondolataira egyaránt. - Tudod, hogy ezt meg kell beszélnünk és nem lökhetjük folyamatosan félre, szóval miért ne itt  és most lenne az az alkalom? - kérdezek rá, majd körülnézek a mellékutca kihalt valóján, mielőtt újra felé fordíthatnám tekintetemet. - Minél tovább tartod magadban, annál rosszabb lesz, szóval ne kímélj. - korábban nem tudtam meg csak nagyjából mit gondol minderről, de abban a pillanatban többnyire zavartnak tűnt, most viszont az idegesség dolgozik benne. Lassan kezdi feldolgozni, felfogni mit osztottam meg és mit tettem vele valójában.


   Dor & Rae | hotel suites and late night talks 1471401822  





mind álarcot viselünk
Dorian J. Lester
Törvényszegõ
ranggal rendelkezem
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks A5148dd1afa664d72df11f6c10e743bd738a7db7
Dor & Rae | hotel suites and late night talks 0ccc7335f4d895a22d49f284de48185cf1d1e3d5
★ kor ★ :
37
★ családi állapot ★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks 8d1c8bbfbb8e9e4b6d953ab98d8bd8bf7b9475cc
#teamRaerian.
As dark as I am, I will always find enough light
to adore you to pieces, with all of my pieces.
★ idézet ★ :
Love is the only sane and satisfactory answer to the problem of human existence
★ foglalkozás ★ :
autószerelő
★ play by ★ :
Josh Segarra
★ hozzászólások száma ★ :
1696
TémanyitásRe: Dor & Rae | hotel suites and late night talks
Dor & Rae | hotel suites and late night talks EmptyVas. Feb. 24 2019, 20:58

Dor & Rae
HOTEL SUITES AND LATE NIGHT TALKS

- Persze, jobb, hogyne... - hagyom rá, és alig észrevehetően forgatom meg a szemeimet. A nemtörődöm válasza cseppet sem segít a viharos lelkiállapotomon. „Jobb, ha nem tudjuk meg”? Mi a francért lenne az jobb? Hogy akarjuk lerázni ezeket az alakokat, megszabadulni tőlük, ha azt sem tudjuk, hogyan akadtak ránk? Követtek minket? Valaki később felismertek bennünket, vagy a kocsimat a hotelnál? Ha eddig is a nyomunkban voltak, mire vártak eddig, miért csak most akarnak elkapni? Vártak valamire? Egyáltalán hányan vannak? Jó lenne tudni, Dor hány embert látott odafentről, de őszintén szólva nincs kedvem őt tovább faggatni, mert nem úgy tűnik, mintha túl beszédes kedvében lenne. Foghatjuk arra, hogy a vezetésre koncentrál, de most olyan feszült vagyok, hogy nincs bennem túl sok megértés. Dühös vagyok, csalódott, egy kicsit talán rémült is, bár valószínűleg nem vallanám be. Őrület ez az egész. Ha eleve a nyomában vannak bizonyos személyek, akkor minek keveri magát még pluszban ilyen helyzetbe? Mindaz, amit ma este megtudtam róla, most ismét felkavarodik bennem a kialakult nyomás alatt. És dühös vagyok, mert... Hosszú volt ez az este, kimerítő, fizikailag és szellemileg is. Miután megérkeztünk a hotelbe, és miután többé-kevésbé túlestünk azon a beszélgetésen... Azt hiszem, csak reméltem, hogy ma már nem vár rám több izgalom és meglepetés. Nem vagyok tipikusan romantikus alkat, és határozottan nem terveztem semmi olyat, hogy reggelig békésen ölelkezünk vagy szeretkezünk majd, de... igen, azért jó lett volna az első együttlétünk után úgy elaludni a karjaiban, és jó esetben aludni reggelig, hogy nem kell az éjszaka közepén ismét az életünkért futnunk.
Az orrnyergemet masszírozom, mert lassan a fejem is kezd megfájdulni, talán a feszültségtől, vagy a fáradtságtól, amikor arra leszek figyelmes, hogy Dorian lehúzódik az autóval az út szélére. Fogalmam sincs, mit akar. Aggodalommal vegyes frusztráltsággal szállok ki a kocsiból. Nem vagyok elragadtatva a dirigálásától, de nem teszem szóvá. Ám ahogy szembe kerülve velem beszélni kezd, gúnyosan felhorkantok.
- Adjam ki magamból? Ne tartsam magamban? Pontosan mit is? - vonom fel a szemöldököm. - Mit vársz tőlem, mégis mit kellene mondanom? Mit nem értettél azon, hogy időre van szükségem? Hm? - szegezem neki dühösen a kérdéseimet. - Vagy az szerinted rendben van, hogy te több mint egy hétig egyetlen árva üzenetet sem küldtél, nem is kerestél, de nekem egy óra alatt véleményt kéne formálnom, és megbeszélni veled a dolgokat? - billentem enyhén oldalra a fejem. - Mennyi ideig is nem kerestél...? Pedig neked nem arról kellett tudomást szerezned, hogy embereket gyilkoltam, vagy hogy pszichopaták vannak a nyomomban, akik meg akarnak ölni, és nem válogatnak a módszerekben. Csak egy majdnem ex-férjet kellett volna elfogadnod, aki nekem már nem jelent semmit – tárom szét a karomat. Na igen, ahhoz képest, hogy nincs mit mondanom, elég sok feszültség van bennem. Veszek néhány mély levegőt, hogy valamivel higgadtabban folytathassam.
- Fogalmam sincs, hogy normális emberek mit reagálnának erre az egészre. Próbálom kitalálni, eldönteni, hogy ettől bármivel is más lennél-e a számomra, de egyelőre nem tudom... Lehet azt várod, hogy egyik pillanatról a másikra majd észbe kapok, és sikítva fogok elmenekülni tőled, de ha így van, akkor most mondom, hogy ezt hiába várod. Ahhoz már késő. Ahhoz már... túl fontos vagy nekem. És... kissé hipokrita megnyilvánulás is lenne tőlem, bár tudom, meg vagy győződve róla, hogy hozzád képest egy angyal vagyok, pedig nem. Egyébként elgondolkodtál akár egyetlen percig is azon, hogy én mit kerestem ott ma este? - meredek rá néhány pillanatig, a feleletére várva. - Csak mert arra azért nyilván rájöttél magadtól is, hogy nem voltam szolgálatban – vonom meg aztán a vállam. Ha nincs Ashton, és a kétes múltam, eleve nem is keveredtem volna soha ebbe a helyzetbe. De nem úgy tűnik, mintha ez igazán érdekelné Dort, vagy valóban felfogná, hogy nem egy szentéletűvel beszél. Nem öltem meg senkit, és nem voltam drogfüggő, de követtem el rossz dolgokat, amivel Ash is tisztában van. Sőt, bántottam is másokat, hevességből, alkoholtól mámorosan, legutóbb csupán néhány hete, egy buliban, amiből végül Leon mentett ki.
Ismét az orrnyergemet masszírozom, majd sóhajtok, és azzal a céllal, hogy némi sétálással kiadjam az idegességemet, megpördülök a tengelyem körül. Ám szinte ugyanazzal a lendülettel neki is ütközöm egy random oszlopnak, szabályosan visszapattanok róla, és erősen megtántorodom.
- Francba! - motyogom magam elé. Mennyire tipikus már, hogy egy ilyen őrült helyzetben, egy vita közepén még ilyet bénázom is...







crazy




about you



mind álarcot viselünk
Raelyn J. Winters
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks Dad0fa14d84506709b0af77e18c2331644d5c35f
Dor & Rae | hotel suites and late night talks F3a20a86e752894c0a378295eb127ee4df1bbe78
★ kor ★ :
33
★ családi állapot ★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks 9117059187ae2278e3f2d42849cfc0cb0994bdb4
You are all my heart
ever talks about.
★ lakhely ★ :
Queens ★
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks A30af94c6bf770e03a82e1deb9e8faf9cb3619a1
★ idézet ★ :
Fight back. That’s how you move on.
Take control of your life again. ★
★ foglalkozás ★ :
paramedic, self-defense instructor, medical student ★
★ play by ★ :
Chloe Bennet ★
★ hozzászólások száma ★ :
855
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks F2a404550a1ca86aca69ed1dd12bd3d2e83c7f3a
TémanyitásRe: Dor & Rae | hotel suites and late night talks
Dor & Rae | hotel suites and late night talks EmptyPént. Márc. 01 2019, 08:01

raelyn&dorian

Tök feleslegesen ugrunk neki ugyanannak a témának, hiszen ebben a helyzetben nem leszünk ugyanazon a véleményen. Ő többet szeretne tudni azokról az alakokról, akiket látni véltem, én pedig minél kevesebbet, hogy ne keveredjünk bele ennél is jobban. Tudatában vagyok annak, hogy a helyzetünk közel sem olyan irányt váltott, amelyet szerettünk volna elérni, mégis egy részem makacsul ragaszkodik ahhoz az ábrándképhez, melynek határán már rég túlléptünk. Nem tehetek úgy, mintha nem kevertem volna bele őt az életembe vagy tettem kockára az övét ezzel, mert azzal csak magamnak intenék be egy jó embereset. Innen nincs visszaút, csakis az, amit képesek vagyunk kihozni az elénk tárult és helyenként tiszta lapokból. Ezekből kell építkeznünk, és úgy tennünk, ahogyan az majd kettőnk érdekét szolgálja, mert bármennyi ellentét is húzódik meg közöttünk és azok között, amit akarunk egy valamiben egyetértünk: egyikünk sem szeretné lezárni azt, ami közöttünk alakul.
A kocsiban ülve többnyire a gondolataim rabjává válok. Nehezen találom meg a hangomat, márpedig ahhoz, hogy bármiféle épkézláb magyarázatot adjak neki, ahhoz nem ártana előkaparnom valahonnan. Tapinthatóan érződik a közöttünk meghúzódó feszültség és a kimondatlanság együttese, mely úgy talál kényelmes menedékre a kocsiban, hogy szinte képes lenne megfojtani gyanútlan áldozatait. Kezemmel a kormányon dobolgatok, és csak leginkább rébuszokban válaszolgatok a feltett kérdésekre. Mit mondhatnék? Igen, vannak jobb időszakok. Léteznek olyan napok, amikor képes vagyok egy szusszanásnyi időre magam mögött hagyni a múltamat és csak és kizárólag a pillanatra koncentrálni, még akkor is, ha mélyen belül tisztában vagyok a következményekkel. Tudom, hogy egy nap ez az álcaként használt optimizmus majd nem segít, de addig piszkosul kifogok élvezni minden egyes másodpercet, amit a családommal, a lányommal vagy azokkal tölthetek, akiket közel engedtem magamhoz és Raelyn is ebbe tartozik bele. Azonban mindez nem tünteti el a valóságot, pusztán elfedi egy ideig, így mindazok, akiknek engedek betekintést nyerni a világomba ugyanerre a sorsra jutnak, én pedig önző módon ragaszkodom hozzájuk. Fogalmam sincsen mi zajlik le bennem, amikor félreállok az úton és kiszállok a kocsiból. Talán egy részem szeretné visszakapni azt a könnyedséget, amit a közös programjaink hoztak magukkal és azt érezni, amit akkor. Talán pont ez az, ami azokat a gondolatokat ülteti el bennem, hogy sürgetőbben kell fellépnem Raelynnel szemben, ha ebbe az irányba vágyom ismételten terelni kettőnk kapcsolatát, mégis a másik és racionálisabb részem pont az ellenkezőjéről igyekszik meggyőzni, és ahogyan itt állok előtte, miközben arra kérem adja ki magából ami a szívét nyomja, mondanom sem kell, hogy ennek a félnek nem sok sikerélménye akad. Csendben hallgatom végig, és bár kedvem támad közbevágni, majd egyúttal megosztani a saját véleményemet, mégsem teszem meg. Helyette az autónak támaszkodok, és tűröm az igazságot, mert minden egyes szava rohadtul annak hat. A fejemet csóválom, mintha néma tiltakozásba kezdenék ezzel, de még most sem törnek felszínre a bennem gyökeret vert érzések és szavak. Szótlanul hagyom, hogy a végére érjen mondandójának, és valójában megtegye azt, amire kértem. Noha éppenséggel nem arról, amire én magam számítottam, mégis újabb problémát hoztunk ezzel felszínre, amit nem ártana tisztáznunk, mielőtt elérhetnénk ahhoz a bizonyos újrakezdésig.
- Honnan tudhatnám én azt?! - kérdezek vissza, karjaimat enyhén széttárva és tőle várva erre a választ. - Tudod, nem mindennap avatok be embereket a részletekbe, így dunsztom sincs mi lenne a legjobb nekik. - az igazat mondom, mert minden sejtemmel arra vágyom, hogy segíteni tudjak neki ebben. Ha már rontottam a helyzeten, csak valamiképpen javítani akarok. - Úgy gondoltam, ha megszabadulsz attól, ami a fejedben jár, neked is könnyebb lesz. A francba is.. - ujjaim a tarkómon kulcsolódnak össze és elrugaszkodok a kocsitól, hogy tehessek pár lépést a kihalt mellékutcán, de csak épp annyit, hogy a közelben maradjak. Nem megy ez nekem. Bólintok egyet, mert jelen pillanatban egy címeres ökörnek érzem magamat. Előbb békejobbként nyújtottam számára az időt, melyet arra szánhat, hogy átgondolja amit megosztottam vele, most pedig éppen az ellenkezőjéért teperek. - Lehet neked már nem jelent semmit, de a drágalátos férjed nem úgy tűnt, mint aki egyetért ebben. - jegyzem meg mérgelődve, magyarázatot találva arra az időre, amit kihagytam..pontosabban amiért kihagytam, de ez közel sem fedi le a valóságot. Dühös voltam, úgy éreztem átcseszték a fejemet és csak az járt a fejemben, hogy elsöpröm a rohadékot a föld színéről. Tartottam tőle, hogy ezt az énemet megmutassam neki. Attól, hogy a bennem megformálódott gondolatok miatt ellököm majd magamtól, és jobb ötletnek tűnt ignorálni minden szempontból, mintsem szembenézni az ő verziójával és elfogadni azt. Könnyebbnek hatott, de szerencsésebbnek biztosan nem.
Veszek egy mély levegőt, és a gondolataimra hagyatkozok, és az érzéseimre; A kicseszett, összezavarodott, megmagyarázhatatlan érzéseimre, amit a közelében tapasztalok és ami valahol a frászt hozza rám. A kötődés valakihez nem új nekem, ahogyan az sem, hogy lassan fontossá válik számomra valaki, de a múltban történtek árán nem vagyok képes feltétlenül engedni ennek. Egy részem még mindig attól tart, hogy mihelyst egy cseppnyi boldogságot is beengedek az életembe, azt kegyetlenül elveszi majd valaki tőlem.
- Jobban lekötött az, hogy a formás hátsódat minél előbb kitessékeljem arról a mocsok helyről, minthogy megkérdőjelezzem ottlétedet, de tessék, itt a lehetőség, hogy megmagyarázd. - ha már felhozakodott vele, eszem ágában sincs megakadályozni ebben. Kár lenne veszni hagyni egy ilyen vallomást a részéről, már csak azért is, mert a részletek függvényében képes leszek mérlegelni kikkel kell még jobban megismerkednem ahhoz, hogy biztonságban tudjam őt. Nem állítom, hogy egy földre szállt angyalként tekintettem rá ismeretségünk során, de abban biztos voltam, hogy jobb ember nálam és ez megtörhetetlen tényként létezik továbbra is bennem.
Kezeimet a zsebeimbe mélyesztem, mert valami melléktevékenységgel muszáj lefoglalnom magamat. Egészen másfajta veszekedésekben volt már részem, azokban tökéletesen helyt álltam, de vele szemben egyszerre érzem magamat élettel telinek, ugyanakkor végtelenül sebezhetőnek is. Az életem részének akarom tudni, a jövőm egyik fő pontjának, miközben azon ügyködöm, hogy csak minimálisan sérüljön miattam, ennek kettőse pedig meglehetősen üti a másikat. Míg én a gondolataimmal küzdök, ő sem tesz másképp, de az oszlop útját állja ebben.
- Mi a..? - egyből a közelébe termek, és arcát fürkészem, keresve rajta apró jelét is a sérülésnek, de csak egy haloványan látszódó piros folton kívül semmit sem veszek észre. Mindezek ellenére kipróbálok valamit. - Jól vagy? Mennyi ujjamat látod? - tartok fel először egyet, aztán mielőtt választ kaphatnék még kettőt hozzáteszek. - Ez nem jó jel. Nagyon nem. - a fejemet csóválom, hangomba pedig némi szórakozottság is szorul. Egyik kezemet mindeközben a derekán pihentetem, nem eresztve őt a közelemből. Lehet, hogy nem esett semmi baja az ütközéstől, de jobb biztosra menni. Mellesleg én is nyugodtabb vagyok így.
Hagyom, hogy egy pár másodpercre a csend közénk ékelődjön, melynek során leginkább azzal vagyok elfoglalva, hogy egy kósza tincset a füle mögé igazítsak, végül pedig minden előjel nélkül a karjaimba zárom őt.
- Igazad volt. - vallom be kezdetlegesen, de még nem szándékozom elengedni, kivéve akkor, ha ő maga kezdeményezi az eltávolodást tőlem. - Túl korai volt ilyet kérnem tőled, elvégre elég lett csak volna magamból kiindulni. - hiszek abban, hogy minden ember más és más. Valakinek a távolság segít a dolgok megértésében, valakinek az, hogyha egyből a másikra zúdítja aktuális haragját. Most már tudom ő melyik kategóriába tartozik. Csakis annyira távolodok el tőle, hogy a szemeibe tudjak nézni, és így folytatom tovább. - Nem hagytam időt, hogy végiggondold ezt, márpedig szükséged van rá. Épp ezért foglak most hazavinni és abbahagyni ezt az akaratos viselkedést, hogy neked is legyen esélyed átgondolni a továbbiakat. - apró mosolyt engedek meg magamnak, célozván itt gyermeteg türelmetlenségemre. - Bárhogyan is döntesz majd ezek után, elfogadom, de tudnod kell, hogy.. - miért ennyire nehéz ez? - ...szóval te is fontos vagy nekem és szeretném, ha ez közöttünk működne. - bököm ki végül, ami egyébként is nyilvánvalóvá vált, szavakban azonban sosem formálódott meg. - Gyere, menjünk haza. Nem ártana majd jeget is előkeresned, de ki vagyok én, hogy egy mentősnek mondjam meg mi a dolga. - engedem el végül, majd kinyitom neki a kocsi ajtaját, mégis egy részemben ott lappang a keserű idegesség és igazság keveréke, hogy talán most láthatom őt utoljára.

   Dor & Rae | hotel suites and late night talks 1471401822  





mind álarcot viselünk
Dorian J. Lester
Törvényszegõ
ranggal rendelkezem
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks A5148dd1afa664d72df11f6c10e743bd738a7db7
Dor & Rae | hotel suites and late night talks 0ccc7335f4d895a22d49f284de48185cf1d1e3d5
★ kor ★ :
37
★ családi állapot ★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks 8d1c8bbfbb8e9e4b6d953ab98d8bd8bf7b9475cc
#teamRaerian.
As dark as I am, I will always find enough light
to adore you to pieces, with all of my pieces.
★ idézet ★ :
Love is the only sane and satisfactory answer to the problem of human existence
★ foglalkozás ★ :
autószerelő
★ play by ★ :
Josh Segarra
★ hozzászólások száma ★ :
1696
TémanyitásRe: Dor & Rae | hotel suites and late night talks
Dor & Rae | hotel suites and late night talks EmptySzomb. Márc. 02 2019, 00:40

Dor & Rae
HOTEL SUITES AND LATE NIGHT TALKS

Dühös vagyok, csalódott, kissé kétségbeesett és aggódó, de főleg dühös, és bár nem szeretném a kavargó, lassan tornádóvá formálódó érzéseimet rázúdítani Dorianre, kiprovokálja, hogy mégis megtegyem. Váratlanul ér, hiszen egyik pillanatban még a rossz fiúk elől menekülünk, és nekem leginkább azon kattog az agyam, hogy mennyire elcseszett már ez az este, és hogy vajon lehet-e még ennél is rosszabb. Az egyetlen kellemes élményt, ami ma történt velünk, erősen beárnyékolja mindaz a rohadt zűrzavar, ami előtte és utána következett. Aztán ahelyett, hogy ezt az egészet időm lenne feldolgozni, követeli, hogy mondjam el, mi jár a fejemben. Hát megteszem. És nincs benne túl sok köszönet. Ám ahogy az első hullám kitör belőlem, az elmém egy hátrébb eső zugában azért lassan tudatosul bennem, hogy kettőnk közül talán nem csak én vagyok itt összezavarodva, nem csak én aggódok, vagy tartok a mai események következményeitől. Dor hangjából kiérzem, hogy ő is kicsit hasonlóan érzi magát, és ez segít valamelyest visszavennem az indulataimból.
- Nem így értettem. Inkább csak költői kérdés volt – vonok vállat. Persze, tudom, nem mindennap árulja el másoknak a legféltettebb, legsötétebb titkait. És bár ez az egész felkavart, azért tudom értékelni, hogy velem kivételt tett. - Ezzel csak azt akartam mondani... szóval... hogy mások talán ezt tennék: elmenekülnének. Hogy talán ezt várod tőlem is, hogy majd csak úgy kisétálok emiatt az életedből. És nem tudom... lehet, hogy nem vagyok teljesen épeszű, amiért nem aggaszt jobban mindaz, amit elmondtál. Mert az eszemmel tudom, hogy mennyire nincs rendben mindaz, amiket tettél. Hogy megbánás nélkül bántottál másokat, vagy hogy a függőséged irányította az életed. De nem tudok rád akkor sem máshogy nézni. Nem érzem úgy, hogy a tetteid miatt rosszabb ember lennél a szememben, vagy kevésbé kedvelnélek. Mind hozunk néha rossz döntéseket, ha pedig a túlélés a tét, értelemszerűen nemigen válogathatunk a módszerekben – sóhajtok, majd néhány pillanatig fürkészem az arcát, mielőtt folytatnám. - Az egyetlen, ami igazán megrémiszt és aggaszt az az, hogy a múltad miatti fenyegetések, a veszély, még mindig ott lebeg feletted – teszem hozzá őszintén. És nem is magamat féltem, nem amiatt izgulok, hogy esetleg én is bajba kerülhetek, ebbe valahogy egyelőre még bele sem tudtam gondolni. ŐT nem akarom elveszíteni. Mielőtt lefeküdtünk volna egymással, még csak arra vágytam, hogy minden gondolatot kiűzzek a fejemből, hogy kicsit lecsendesedjenek az érzéseim, mielőtt mindezt letisztázom magamban, és egy részem meg is volt győződve arról, hogy aztán ez menni fog. De miután ma már másodszor kellett menekülnünk az életünkért, még inkább valóságossá vált számomra annak a lehetősége, hogy Dorianre bármikor rátalálhat a múltja, és elvehetik őt tőlem. Azt hiszem, leginkább emiatt lettem ennyire dühös és ideges.
Az Adammel kapcsolatos vádjára nemigazán tudok most mit felelni. Persze az én hibám, én hoztam fel a témát, de nem tudok most még ezzel is foglalkozni. Eleve nem is értem az ex-férjem viselkedését. Ex. Én már csak így gondolok rá. Előbb-utóbb Adamnek is be kellett látnia, hogy a házasságunknak vége, nem lesz folytatás. És akkor végre ez a dolog is lecseng. Ha egyszer aláírta a papírokat, remélhetőleg Dor is megnyugszik majd.
- Tényleg hallani szeretnéd? - vonom fel a szemöldököm, és várok egy kicsikét, hogy a jelét adja, hogy így van. Mert most eléggé olyan volt a reakciója, hogy csak azért hajlandó végighallhatni, mert „annyira mesélni akarok”. De nem erről van szó. Nem akarok neki bizonygatni semmit. Ez nem egy verseny, hogy melyikünk a nagyobb badass. Csak azt szerettem volna, hogy ráébredjen, nem ő volt egyedül rosszkor rossz helyen ma este. Mindketten ugyanúgy belesodródtunk az eseményekbe, és egyikünk számára sem ez volt az első ilyen alkalom. Annyira nem vagyunk különbözőek, és valószínűleg nem is mozogtunk olyan nagyon más körökben, mint ahogy ő azt hiszi.
- Tudod, beszéltem róla, hogy értek a hackeléshez. Nem saját magamtól tanultam meg ennek a módját. Azt is említettem már neked, hogy tiniként rossz társaságba keveredtem. Nem egy csapat kölyökről van szó, akik néha leitták magukat, vagy elszívtak valamit. Egy olyan banda volt, akik néha komolyabb dolgokat is elkövettek. Volt közöttük egy srác, Ashton, ő tanított meg bánni a számítógépekkel, de megtanítottak nekem más dolgokat is. Például zsebeket kifosztani a metrón, vagy épp mások banki adatait feltörve jutni pénzhez, és igen, gyakran iszogattunk, vagy füveztünk is. Aztán egy ilyen alkalommal felgyújtottunk egy raktárházat. Ashtonnak valami baja volt a tulajdonossal, már nem tudom pontosan, de egy csöves majdnem benn éget, füstmérgezéssel került kórházba. Túlélte, de valószínűleg csak apám kapcsolatain múlott, hogy akkor nem kerültem javítóba. Ash tud rólam dolgokat, amik miatt ma is bajba kerülhetnék, és a hallgatásáért cserébe néha szívességeket kér. Mint ma este is. - Érek a mondandóm végére, és kicsit feszülten várom, hogy Dorian felfogja mindazt, amit mondtam, hogy megértse, hogy tényleg nem az a jó kislány vagyok, mint akinek ő hisz. Nem vagyok gyilkos pszichopata, de ő sem az, csak volt az életünknek egy szakasza, amikor csak sodródni tudtunk, és tettünk dolgokat, amiket bánunk. Én pedig képtelen lennék elítélni őt ugyanazért, vagy hasonló dolgokért, amiket én magam is elkövettem és megéltem. Nem vagyok büszke rá, de tudom, hogy előtte nincs értelme tagadnom, vagy szégyellnem, és szeretném, ha ezt ő is így látná visszafelé.
Ám mindazok, amik ma történtek és elhangzottak, még így is épp eléggé felkavarnak ahhoz, hogy a nyugtalanságomat némi járkálással akarjam levezetni. Pechemre nem vagyok annak tudatában, hogy épp egy oszlop van mögöttem.
- Jól... - felelnék az aggódó kérdésére, amikor először egy, majd három ujját tartja a képem elé. - Hülye vagy – nevetem el magam, és a karja után nyúlok, hogy félrelökjem azt az arcom elől, de csak játékosan. De ahogy átöleli a derekamat, és közelebb von magához, egy pillanatig sem ellenkezek. A homlokomat dörzsölöm kicsit, úgy hunyorítok fel rá, apró mosollyal. Amikor azt mondja, fontos vagyok neki, egy kisebb, megkönnyebült sóhaj szakad fel a tüdőmből, és egy pici időre a mellkasára hajtom a fejem, a szemem is lehunyom.
- Rendben, menjünk haza. Hosszú volt ez az éjszaka – ingatom a fejem, és beülök a kocsiba, amint az ajtót kitárta előttem. Az út további részében már nincs sok kedvem beszélgetni. Tényleg elfáradtam. Minden tekintetben kimerítő nap volt. Igazából csak éhes vagyok. Enni akarok, meg aludni. De akár a kettőt egyszerre is. Amikor megérkezünk, szintén némaságba burkolózva szállok ki az autóból, és veszem át a kulcsaimat, ha hajlandó azokat visszaszolgáltatni.
- Dorian... - szólítom meg, szembefordulva vele az ajtóból. Nem tudom, mire készül most, hogyan tervezi az estét tovább, de mielőtt búcsúzkodni kezdene, vagy bármit mondana, megfogom az egyik kezét. - Késő van. Ilyenkor már többnyire a buszok sem járnak. Nincs kedved inkább nálam tölteni az éjszakát? Nem szeretnék egyedül maradni. És van egy egész, érintetlen pizzám, amit hajlandó lennék megosztani veled, ha jól fiú leszel – pöccintek játékosan az orrára egy huncut mosollyal.








crazy




about you



mind álarcot viselünk
Raelyn J. Winters
Egészségügy
ranggal rendelkezem
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks Dad0fa14d84506709b0af77e18c2331644d5c35f
Dor & Rae | hotel suites and late night talks F3a20a86e752894c0a378295eb127ee4df1bbe78
★ kor ★ :
33
★ családi állapot ★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks 9117059187ae2278e3f2d42849cfc0cb0994bdb4
You are all my heart
ever talks about.
★ lakhely ★ :
Queens ★
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks A30af94c6bf770e03a82e1deb9e8faf9cb3619a1
★ idézet ★ :
Fight back. That’s how you move on.
Take control of your life again. ★
★ foglalkozás ★ :
paramedic, self-defense instructor, medical student ★
★ play by ★ :
Chloe Bennet ★
★ hozzászólások száma ★ :
855
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks F2a404550a1ca86aca69ed1dd12bd3d2e83c7f3a
TémanyitásRe: Dor & Rae | hotel suites and late night talks
Dor & Rae | hotel suites and late night talks EmptyVas. Márc. 03 2019, 12:41

raelyn&dorian

Idegen számomra ez a helyzet, és ez minden egyes szavamban és tettemben visszaköszön. Nem szoktam hozzá, hogy ilyen nagy volumenű vallomást tegyek másoknak a múltamról, így ennek következményei olyan események sorozatává válnak számomra, amiket képtelen vagyok normális keretek között kezelni. Korábban erre sosem volt szükségem és azalatt az idő alatt sem kérték, hogy meséljek az érzéseimről vagy a félelmeimről, amíg mindennek a közepében ültem nyakig. Nem voltak kíváncsiak az őszinteségemre vagy várták el, hogy rájuk zúdítsam a történteket, ezáltal is bűnbakot keresve mindarra, ami az én kezem munkáját 'dicséri.' A hűségem számított leginkább és a velejáró hallgatásom. Minél több titkot őriztem meg magamban, annál értékesebbé váltam az évek során, így most hogy lehetőségem nyílt mindezt úgymond kiadni magamból, engedtem ennek a belülről marcangoló késztetésnek és arra a személyre raktam rá terhem egy részét, akinek sosem kívántam volna mindezt. Így nem csoda, hogy mindezek után olyan helyzetben találjuk magunkat, mint a mostani. És amíg én arról próbálom meggyőzni magamat, hogy a türelmetlenségem által irányított tetteim sikeresek lesznek, addig pont az ellenkezőjébe sétálok bele azáltal, hogy Raelynt olyanokra kérem, amikre bizonyára még nem áll készen. Egyfajta sürgető érzés uralkodik el rajtam, hogy kicsúszik kezeim közül az idő, és ha most az egyik lehetőséget elszalasztom, a másik pillanatban már aligha lesz belőle valami, amit megragadhatok. Közel sem vágyom arra, hogy elveszítsem őt vagy úgy nézzen rám, ahogyan életem során többen is tették, csak mert nem azt a képet kapták, amire őszintén számítottak, így amíg barátkozok mindezzel a helyzettel, amit magunk köré teremtettem, megpróbálom visszafogni ezt az érzést és a velejáró kételyeket egyaránt, hogy ne rontsak még inkább a helyzetünkön.
Egy sóhajjal adom ki magamból azt a reakciót, amit ugyan szavakban még nem tudnék megfogalmazni, mégis erősen érzem jelenlétét. Mindazok után amit elmondtam, számomra egyszerűen hihetetlennek tűnik, hogy még mindig nem lépett le, ezt viszont ő ismét megerősíti a mai nap folyamán már nem tudom hányadik alkalommal. A józan ész ezt követelné; menekülést, ordítozást, tetteket ami a másikat olyan helyzetbe sodorná, amit megérdemel. Mégis ennek ellenére megért, kitart a gondolatai mellett, én pedig emiatt olyan szintű ragaszkodást tapasztalok irányába, mint még sohasem. Minél többet időzök el a társaságában, annál nehezebben tudnám Őt elengedni.
- Még egy ilyen nő nem létezik a világon, mint te vagy. - ennyire telik tőlem, de a szavaimat nem éppenséggel a gúny itatja át, hanem sokkal inkább valami csodálkozás féleség, ami hellyel-közzel kapcsolatban áll a megkönnyebbüléssel. El sem tudom mondani mennyire sokat jelent nekem az, hogy még mindig képes végighallgatni és meglátni a helyzetemben azt a jót, amelyet én már egy jó ideje képtelen vagyok megtalálni. - Tudod te is nagyon jól, hogy mennyire elcseszett ez a helyzet és ez egy darabig nem is fog változni, pont emiatt zavarodsz össze, és ha már megkérdőjelezed, valószínű még teljesen az eszednél vagy. - egyszerű mosolyt villantok, mindezek ellenére tovább folytatom. - De ha úgy döntesz végigcsinálod ezt velem és maradsz, nem fogom engedni, hogy bármi bajod is essen. - teszem hozzá elkomolyodva, valamilyen ígéretfélét téve neki a jövőre való tekintettel. - Ami pedig a többit illeti, az én saram...az én gondom és dolgom, hogy megoldjam. Elvégre mindez eddig is itt volt, csak éppenséggel nem tudtál róla és továbbra se ajánlom, hogy túlságosan mélyen elmerülj ezekbe a gondolatokba. - sokat nem ér a jó tanácsommal, de ha mindig ezen fog pörögni, hogy ki és mikor csaphat le ránk, akkor elveszteget minden olyan pillanatot, amit minden kellemetlen érzés nélkül megélhetne.
Azzal már eddig is tisztában voltam, hogy ez az angyali kinézetű teremtés sokkal inkább ördögibb a viselkedésében, de jó pár részlet vele kapcsolatban még rettenetesen homályosnak hat. Nem kérdeztem rá előbb ottlétének okára, mert teljesen más kötötte le a figyelmemet és a gondolataimat egyaránt, most azonban, hogy kettesben vagyunk és felmerült a téma, nem akarom egyszerűen csak a sarokba vágni és úgy tenni, mintha ne lenne jelentősége.
- Mindenféleképpen. - Bólintással előlegezem meg válaszomat a kérdésére, melyet eme szűkszavú kijelentés követ, meg a késztetés, hogy pár percre befogjam a számat, amíg a magyarázatát hallgatom. Érdeklődve és egyben párszor elgondolkozva követem végig a szavait, főleg egy bizonyos név említése kapcsán. Ashton. Nem egy szokatlan név, én is tudnék kettőt-hármat felsorolni akikkel találkoztam életem során, de azokból csak egy maradt meg az életemben továbbra is. Nem kérdezek rá, mert úgy érzem ebbe belebonyolódni még inkább egy érdekes művelet lenne, hiszen sok mindent köszönhetek a pasasnak és sok mindent nem, azonban kételkedésem tudatában szemmel fogom tartani őt. Nem tetszik, hogy valaki sakkban tartja őt, és képes úgy irányítani, ahogyan a kedve tartja, ennek viszont nem adok hangot.
- Szívesen elvarrom neked ezeket a szálakat, csak egy szavadba kerül. - vagy még abba sem, mert most, hogy mindezt elmondta, más sem fog járni a fejemben csak az, hogy minél előbb véget vessek kettejük elcseszett kapcsolatának. - A zsák megtalálta a foltját. - a fejemet csóválom erre, mert egyikünk helyzete sem éppen abba a kategóriába tartozik, amiért bármilyen kívülálló is féltékenységet rendezne. - Most, hogy kiderült mindketten nyakig vagyunk a problémában, nem gondolod, hogy fel kellene esküdnünk egymás védelmére? - vetem fel az ötletet, hogy enyhítsem valamennyire a bennem tomboló késztetést, ami valószínű még nagyobb bajt hozna a fejemre, és valószínű mindenkiére, akihez bármilyen úton-módon közöm van.
Különös nyugodtságot érzek mellkasom mélyén kibontakozni, ahogyan közelebb bújik hozzám, mindazok ellenére is hogy előbb nem túl szerencsés találkozást tartott az oszloppal. Végig is mérem őt, próbálom keresni sérülésnek bármi jelét, de amikor biztosít afelől, hogy megmarad, én sem mérgelődök tovább vagy állok neki kötözködni az oszloppal. Mindezek ellenére felajánlom neki, hogy jobb lenne most már véget vetni ennek a hosszúra nyúlt napnak és pihenni egy kiadósat, még ha valószínű erre nem is fog sor kerülni. Személy szerint annyi minden zajlik most a fejemben, hogy egy percre se tudnék nyugodtan aludni.
Az út hátralévő részében valahogy próbálok rendet teremteni a fejemben lévő káoszban, mely csak akkor ér véget igazán, amikor Raelyn kimondja a nevemet.
- Az lennék. Miben segíthetek? - támaszkodok meg az ajtófélfán és így fürkészem azt az igéző szempárt. Enyhén érdeklően hallgatom végig ötletét, és a gyanakvásom az arcomra is kiül, mielőtt egy beletörődő hümmögést hallatnék. - Jól értem, hogy csak egy könnyűvérű fiúcskának gondolsz, akit a két szép szemeddel meg a pizza ígéretével az ágyadba csábíthatsz? - teszem fel a kérdést színlelt felháborodással, mielőtt szokásos mosolyom ismét visszaköltözhetne arcomnak vonásaira. - Mert akkor nem tévedsz! Na nyomás.. - hogy megelőlegezzem ezt, egy hirtelen ötlettől vezérelve a vállamra kapom és beinvitálom magamat a lakásba. - A szobádat már jól tudom merre találom...de a pizza? - kérdezek rá az élet legfontosabb dolgaira, miközben ő tőle várok iránymutatást. Szükségünk van valami pozitívumra is a történtek után, és ez határozottan annak ígérkezik.

   Dor & Rae | hotel suites and late night talks 1471401822  





mind álarcot viselünk
Dorian J. Lester
Törvényszegõ
ranggal rendelkezem
★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks A5148dd1afa664d72df11f6c10e743bd738a7db7
Dor & Rae | hotel suites and late night talks 0ccc7335f4d895a22d49f284de48185cf1d1e3d5
★ kor ★ :
37
★ családi állapot ★ :
Dor & Rae | hotel suites and late night talks 8d1c8bbfbb8e9e4b6d953ab98d8bd8bf7b9475cc
#teamRaerian.
As dark as I am, I will always find enough light
to adore you to pieces, with all of my pieces.
★ idézet ★ :
Love is the only sane and satisfactory answer to the problem of human existence
★ foglalkozás ★ :
autószerelő
★ play by ★ :
Josh Segarra
★ hozzászólások száma ★ :
1696
TémanyitásRe: Dor & Rae | hotel suites and late night talks
Dor & Rae | hotel suites and late night talks Empty
mind álarcot viselünk
ranggal rendelkezem
 
Dor & Rae | hotel suites and late night talks
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Watson & Vanessa | late night surprise
» late night with a cat | Lanai & Hela
» Alexandra & David - Late night swimming
» Friends and talks
» Dom & Niki ~ Luxe Hotel

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Eltemetett múlt :: Archívum :: Játékok-
Ugrás: