One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Kapcsolatkeresõ

Millie Crawford
Today at 12:29 pm



Audrie Hendricks

Audrie Hendricks
Today at 12:11 pm



Ryan & Flor

Ryan J. Craig
Today at 8:30 am



double trouble

Ethan Kaminski
Today at 8:22 am



Flor & Jules

Juliet Brewster
Yesterday at 11:50 pm



Dor & Rae | shining stars of the night

Dorian J. Lester
Yesterday at 11:45 pm



Játékpartner keresõ

Millie Crawford
Yesterday at 8:58 pm



Nora & Millie - hey, cousin!

Millie Crawford
Yesterday at 8:35 pm



Ewan & Lena

Lena Caldwell
Yesterday at 7:20 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 11 2
Diákok 4 6
Törvényszegõk 11 11
Bûnüldözés 5 7
Hivatal 0 4
Üzlet 4 4
Oktatás 5 1
Munkások 6 2
Egészségügy 6 6
Összesen 52 39
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots

Elizabeth Luna Cortez, Fable S. Hill, Joshua Miller, Juliet Brewster, Millie Crawford, Raelyn J. Winters, Valerie Dalton, Wyatt Bennett


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Safari tour with extra • Jake&Madelaine

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Safari tour with extra • Jake&Madelaine   Pént. Dec. 14, 2018 2:59 am


Jake&Madelaine

+16 Mindent összevetve szerettem úgy meghozni a környezetem kiváltotta döntéseket, hogy azok hasznos időtöltést eredményezzenek. Nem okoztak örömteli pillanatokat a feleslegesen múló percek, így próbáltam mindazokat kitölteni valamivel, amely a későbbiekben akár a hasznomra is válhat. Mindig is szerettem segítőkész, fontos és egyben olyan személy lenni, aki hozzáad valami pluszt mások életéhez, így egyértelműen bólintottam rá én is arra az utazásra, ami a kezünkbe akadt az egyik este folyamán. Onnantól tudtuk, hogy senki és semmi sem tud meggyőzni minket az ellenkezőjéről, és most, hogy mindez valósággá válik a szemünk előtt, csak még hihetetlenebb hatást kelt. Egy egészen olajozottan működő csapatba keveredünk már az első pillanattól kezdve, és az ismertetése a helynek is ugyanebben a szellemben zajlik tovább. Személy szerint képtelen vagyok nem elveszni az apró információmorzsák összegyűjtésében, melyeket úgy raktározok el magamnak, hogy a későbbiekben is felidézhetőek legyenek majd. Egyik gyengémnek hatott önmagam továbbképzése, és ez az évek múlásával sem csillapodott. Minél több információ birtokában lehettem, annál kényelmesebben érezhettem magamat az élet több területén is. Azt hiszem egyszerűen csak úgy véltem, hogy nincs annál rosszabb, ha egy feldobott témához nincsen semmi személyes hozzáfűznivalója az egyetértő bólogatáson és a néma hallgatáson kívül. Én nem vágytam ilyen személlyé formálni magamat, jóllehet olykor magam is a csendesebb vonalat erősítettem egy számomra ismeretlen téma kapcsán. Még indulás előtt elolvastam pár dolgot, de jó volt megismerni újabbakat, amikkel majd találkozhatunk ittlétünk során és amikre nem árt odafigyelnünk és felkészülnünk. Nem egy szokványos módja lesz az ünnepek eltöltésének, de úgy érzem maradandóbb lesz a már megszokott felállásnál.
Jake csendesebbnek bizonyul idejövetelünk alatt hozzám képest, én pedig talán túlságosan is önmagam egy pörgősebb változatává alakulok át. Igyekszem ugyan visszafogottabban kezelni a ránk váró dolgokat, de abban a pillanatban, hogy lassacskán a tudatom ráébred mire is készülünk, megállíthatatlanná válok általa. Nem sok pillanatot tudok felmutatni, amikor ez történik velem, de ez határozottan felírható lesz arra a szegényes listára. Mindenesetre Jake egészen jól tűri, én meg nem tudok elég hálás lenni neki ezért. Talán azért, mert tudja, hogy nem viselkedek én mindig ennyire szeleburdi módon, mint ahogy azt most teszem.
A sátor felé vezető utat már kettesben tesszük meg, így lehetőségünk nyílik pár szót váltani egymással, amely egészen más irányba tereli a témát, mint ahogyan azt kellene. Igaz, én kezdeményeztem, így csak magamat okolhatom érte, mindenesetre arra az összeállításra, amelyen az szerepelt miket kell magunkkal hoznunk, az önuralmamnak is szerepelnie kellett volna. Kár, hogy úgy tűnik az épp nem fért bele a csomagba.
- Mit is kezdenék nélküled? Az én személyes, idegenvezetőm.. - pillantok fel az arcára, ha már így elmagyarázta miért is vagyunk itt pontosan, mégis a mosoly nem marad el. Határozottan többször kerülök ilyen állapotba, mióta az életem részévé vált, de mi tagadás, eléggé kedvemre van. - Ez eléggé veszélyesen hangzik, nem gondolod? Nem lenne jó nagyon közel merészkedni hozzájuk, nehogy bajba kerülj. - a fejemet ingatom, hogy aggodalmamat így adjam a tudtára és nyomatékosítva mondandómat jómagam azonban csökkentem a közöttünk lévő távolságot és a mellkasára illesztem mutatóujjamat burkolt kérésemet megerősítvén. - Talán tehetünk egy próbát ezzel kapcsolatban. - értek én is vele egyet enyhén sántító határozottsággal, a kíváncsiságom viszont nem hagy alább az ezt követő mozdulatsoraival kapcsolatban, melyek végeredménye végül elmarad, én viszont továbbra sem veszítek előbbi hangulatom hatásából.
- Mintha egyszer ezt írtad volna körül, de egyre inkább úgy tűnik, hogy tévedek ezzel kapcsolatban. - jegyzem meg az előbbi tetteiből levont következtetéseket, és ha már ilyen szituációba hajszolt minket, én sem félek ezt fokozni. Nagyot lódul a szívem, ahogyan a csók viszonzásra lel, melynek pillanatában örömmel időzök el és ugyanilyen hévvel hagynám, hogy tovább feszegessük azokat a bizonyos határokat.
- Ebben egy percig sem kételkedtem. - teszem hozzá ajánlata kapcsán, amely közel sem lenne ellenemre. Égnek emelem a tekintetemet a megjátszott reakciójának hatására, és már azon vagyok, hogy elnevessem magamat, de könnyedén elterelődik erről a figyelmem amiatt, amire készül és amiről tudom, hogy eltereli a figyelmemet a felmerülő kötelességeinkről.
- Ne csináld ezt.. - mocorogni kezdek, hátha segít kiszabadulni és megakadályozni ebben, mert voltam annyira figyelmetlen, hogy megismertettem vele egyik gyenge pontomat, melyet aljas módon fel is használ ellenem minden egyes alkalommal, amikor lehetősége adódik rá.
Beharapom az ajkamat, ahogyan eléri a célját, amely közel sem segít abban, hogy egyre jobban eluralkodó türelmetlenségem ellenkező irányt vegyen, de ha már ő így játszik, én sem tétlenkedek, ha róla van szó. Az arcára simítom a kezemet és finoman arra kényszerítem, hogy figyelmét egy pillanatra felém fordítsa, majd csak ezután helyezkedek úgy alatta, hogy ismételten szemmagasságba kerüljünk.
- Ugye tudod Lester, hogy a rosszak büntetést érdemelnek? - mutatóujjammal bejárom arcának ívét, tovább fürkészve szemeit közben. - Az is lehet, hogyha kimegyünk innen, egy héten keresztül nem lesz több lehetőségünk ilyen közel kerülni egymáshoz. - pillantok le az ajkaira, kezemmel pedig hátának ívén járok el felfedezően. - Mit tennél, ha ez lenne az utolsó lehetőséged? - súgom a fülébe a szavaimat és játszadozva vele harapom meg finoman a fülcimpáját. Bárhogyan is dönt ezzel kapcsolatban, én őszintén jól szórakozok jelen pillanatban.


avatar
Egészségügy
Play by :
✿ margot elise robbie ✿
Kor :
28
Foglalkozás :
- pszichológus -
Hozzászólások száma :
70

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Safari tour with extra • Jake&Madelaine   Szomb. Dec. 08, 2018 9:22 am



Wonder woman & Jake pilot
Nincsenek határok…

+16

Borzalmasan el tudok merülni a saját gondolataimban, és észre se venni, hogy tulajdonképpen már régen le kellene szállnunk a buszról, mert várnak minket a táborban. Kalandosan telt az elmúlt pár óra, amíg átestünk az ellenőrzéseken. Az indulás előtt még óvatosan kezeltem a helyzetet, és ha tetszett a Szőkeségnek, ha nem, de be lett oltva a különböző veszélyforrások ellen. Nem akartam hazavinni egy kis maláriát, vagy sárgalázat, ha nem muszáj. A tekintetem a táj megfoghatatlan szépségét kémleli, nem hiszem el, hogy ide is eljutottam. A tervezés fázisában még olyan messzinek tűnt, hogy a safarin töltsük az ünnepeket, de szerencsére hamar átestünk minden akadályon, és a szerencsések között lehettünk, akik segítenek másokon. A pillantásom néha Kellyre téved, aki annyira belemerült a kalandjai felvázolásába, hogy még nekem is mosolyt csalt az arcomra. Nem mondom, hogy Maddie nem fiatal, de még annyi ideje van, hogy hasonlóan tartalmasan teljen el az élete. Én jómagam már megjártam a poklot is, nem is vágyom vissza az északi felvidékre, ahol az árok, és a mély rejti az igazi sötétségemet. El is hessegetem a negatív ármányokat, és a jelenre koncentrálok. Egy pólóban, és egy hosszú nadrágban utaztam, de borzalmasan meleg van, szerintem felérne egy sivatagi kirándulással a mostani. Hamarosan meg is érkezünk a tábor helyszínére, ahol Preston lesz az irányító. Nagyon sokat tud beszélni, nem is bírom ép ésszel követni, de ezzel nemcsak én vagyok így, hanem Tom is, akivel már az első pillanattól kezdve rokonszenvezek. A cuccainkat már előreszállították, csak a hátitáskák maradnak, és az a néhány szatyor, amit itt kaptunk a leszállás után. Maddie hűséges önmagához, ahogyan azt ecseteli, hogy mennyire izgatott, én meg hagyom kibontakozni. A sátrunk elég nagynak tűnik innen nézve, mondjuk nem is egy van, mert ahogyan elnézem lesz étkező rész, meg elsősegély is….ott az én helyem. Elbúcsúzunk a többiektől, és átkarolva a megrészegedett szöszit, most a saját lakóhelyünk felé terelem, és végre rám is fordít egy kis időt.
- A tengerpart megvár jövőre is, de most segíteni jöttünk, meg állatokat lesni, ha jól tájékozódtam a repülőn. A mai délutánunk még szabad, át kell állnunk az itteni időzónára, és bevallom, már nagyon érdekel, hogy milyen egy éhes oroszlán testközelből. – kacsintok rá, mert előfordul, hogy néha vadmacska üzemmódba kapcsol át, de ez a kevesebb alkalom. Általában megfontolt, és játékos, éppen milyen hangulata van a kedves doktornőnek.  A mellkasomba bökdösve célozgat, hogy váljak meg a felsőmtől, de ezt az elégtételt még nem adom meg neki.
- Igaz, de még várhatunk azzal, hogy levetkőzzem, kedves Ms. Riggs. – elkapom az ujját, és a számhoz közelítem, de végül nem kapom be, pedig megérdemelte volna, hogy egy kicsit megleckéztessem. A sátor előtt nyájassá válok, még nem is tudja, hogy mi a célom vele, de előreengedem, és így van időm megszemlélni a lökhárítóját. Szépen karban van tartva, és csakis az enyém, így az önző énem dorombolva nyugszik meg, de azért rácsapok, hogy érezze a törődést a részemről.
- Sosem mondtam, hogy úriember lennék…de világosíts fel, ha mégis volt ilyen, mert nekem nagyon rossz a memóriám. – kapok a szám elé, mint egy ártatlan kislány, de ebből már aztán totálisan kinőttem.  Cicázik velem, mert kifordul a bejárattól, és a vállaimon játszadozva kezdi meg az ostromot. A pillantásom az ajkaira siklik, de a kezdeményezés az ő kezében marad. Nem kell néhány szekundum, és összeforrunk, mint két tini. A kezem birtoklóan csusszan a derekára, és ezáltal vonom közelebb magamhoz. A cipzárnál jobb megoldást is el tudok képzelni arra, hogy elhallgattassam, de aztán a felsője alatt futtatom fel a két karomat egészen a lapockájáig.
- El fogunk késni, ha most nem öltözünk át, de készségesen segítek neked megválni ettől. – szakadtok el tőle, és most felemelve a sátor elejét, be is lököm őt, de nem tétlenkedve követem. Négykézlábra ereszkedem, a földre lökve, máris fölé mászom, és lefogva a két karját, egy szemmagasságba kerülünk.
- Ejha…tényleg nagyon meleg van. – sóhajtok egyet drámaian, aztán felgörgetem a felsőjét a melltartóig, és csókokkal pecsételem meg az utamat a köldökétől indulva. Megrázkódik, mert csikis, és tudom, hogy ezzel a halálba tudom kínozni a drágát.
- Hmm? – egy másodpercre emelem fel a kékjeimet, de utána a mellei felé irányulok, és a csipkét elhúzva a fogammal lelek rá a kincsemre.
- Rossz legyek. – lehelek rá, és megcsípem a mellbimbóját.


megjegyzés • szószám •

avatar
Egészségügy
Play by :
Jesse Lee Soffer
Kor :
36
Foglalkozás :
Idegsebész, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
138

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Safari tour with extra • Jake&Madelaine   Vas. Dec. 02, 2018 8:23 pm


Jake&Madelaine

Érdekesnek hatott nap, mint nap megtapasztalni együttélésünk körülményeit és azokat az érzéseket egyaránt, melyekre már jó ideje nem volt példa. Én magam a kapcsolatok szempontjából könnyen feladtam a harcot évekkel ezelőtt. Nem éreztem szükségét, vagy tartottam nélkülözhetetlennek az életemben, mert lekötött a munkám, a hobbijaim és a páciensem lelkivilágának egyben tartása. Innen-onnan történteket hallottam, élményeket vagy éppen kezembe került egy-egy meghívó esküvőkre vagy Jared jóvoltából privát klubbokba, ahova kétségbeesése eredményeként véste fel a nevemet. Jóllehet sosem mentem el ezekre a helyekre, ő viszont ezt csak kihívásnak vette, mintsem hátránynak. Ellenben ő sem volt az a típus, aki a kötődést előnyben részesítette volna, így minden egyes próbálkozása, hogy engem olyan szituációba kényszerítsen, amiben nem feltétlenül éreznem otthonosan magamat leginkább hegyi beszédnek tűnt, mintsem sikeres küldetésnek. Mindenesetre értékeltem a törődését és olykor-olykor eljátszottam neki, hogy megismertem valakit vagy végre megdobbant a szívem a másik nem képviselőiért, de ennek sosem volt igazságalapja. Egyszerűen szórakoztatott, nem mellesleg őszinte öröm rajzolódott az arcára addig, amíg ki nem derült az igazság, azért viszont bőven megérte a részemről egy kis viccelődés. Most viszont a helyzet valódi, Jared pedig mondjuk úgy hetekkel később szerzett róla tudomást. A következmény sejthető volt, és nem az öröm volt az első reakciója, hanem a másfél órás pusztító kiakadás, amit telefonon keresztül közvetített nekem, amiért kihagytam egy ilyen fontos eseményből. Édes. Abban viszont igaza volt, hogy számomra hatalmas jelentősége van a Jake által betöltött szerepnek az életemben. Újra érezni ugyanazokat az érzéseket számomra szokatlannak érződött, de könnyedén vesztem el bennük, hiszen a jó dolgok ezt teszik velünk. Élvezzük minden egyes másodpercét, amíg őszintén gondtalanok és boldogok lehetünk. Én pedig határozottan boldognak mondhattam magamat, ha az elmúlt időszakot figyelembe vettem. Továbbra is megvoltak a magunk szokásai, programjai, kötelességei, mégis kialakítottunk közöseket is, amelyekhez igazán tudtunk ragaszkodni. Képesek voltunk a komolyabb témákon is elmerengeni, de a viccelődés sem állt tőlünk távol, ezek pedig megédesítették a mindennapokat, és olyan pluszt hoztak magukkal, amelyekre eddig nem volt sokszor példa. Egészen könnyű volt megszokni ezt az állapotot.

Kislányként az életem egyik meghatározó pontja volt az utazás, felnőtt koromra viszont ez teljesen eltünedezni látszott. Részben bántam, hogy nem szakítok egy kis időt rá, egyedül azonban sosem éreztem jelentőségét ennek. Így egy részem még mindig hihetetlennek érzi azt, ami vele történik és ami még fog történni a következő pár napban. A csapatunk jelentős része már most kedvelhető egységnek tűnik, de Kelly fantasztikus. Kedvelem, hogyha egy beszélgetés során tanulhatok is valamit a másik fél mondandójából, ő pedig olyan nőnek tűnik, akiről ez könnyen feltételezhető. Ugyan meglehetősen jól palástolom izgatottságomat, hogy máris elvesszek egy végeláthatatlan beszélgetésbe vele, mindazonáltal egy tapodtat sem mozdulok Jake mellől, aki hozzám képest egészen szótlannak tűnik, így később amikor a többiek elindulnak még a további készületeket véghezvinni, egyből nem bírom visszatartani érdeklődésemet. A válasz azonban nem az, amire számítottam, ennek ellenére mégis mosollyal nyugtázom.
- Meglehet a tengerpart hiányzik, de ez ne tartson vissza egy kis napozástól. - bökök a mellkasába játékossággal megfűszerezve mozdulatsoromat, mert úgy hiszem az időjárási körülmények megengedik, hogy félretegye egy kis időre a felsőjét. - Otthon már nem lesz erre lehetőségünk. - teszem még hozzá az ott uralkodó hidegre célozva, és egy mosollyal fogadom a homlokomra kapott puszit. Ezek az apró gesztusok is képesek voltak előtérbe helyezni a mosolygósabb énemet, amely csak nagyon nehezen akart visszamászni a helyére.
- Lehet azt hittük felkészültünk erre, de határozottan nem. - emelem el magamtól egy pillanatra a felsőmet célzó jelleggel, és most ezalatt nem feltétlenül a ránk váró feladatokat értem, hanem a már most az erejét megmutató napsütést. A sátrunkra könnyedén találunk rá, és már éppen megköszönném neki az előreengedést, amikor meglesz kedvességének következménye.
- Szóval így állunk, huh? Mélységesen csalódott vagyok, hogy az udvariasság tényleg kihalófélben van. Ez szörnyű! - sóhajtok egyet megjátszottan, végül folytatásra bírom magamat. - Úgy érzem ezzel a céllal máskor átadom neked az elsőbbséget. Csak a tudomány kedvéért és hogy én se maradjak ki a jóból. - apró vállvonás követi a szavaimat, melyet némileg pimasz mosoly követ, mielőtt közelebb merészkedve hozzá simítanám vállára a kezemet, melyek a tarkója felé indulnak és egy csókot kezdeményezve túrok bele a barnás tincsekbe. - Csak hogy végre befogjam már a számat. - tovább mosolyogva mutatok cipzározó mozdulatot a szám előtt, és a táskámat veszem magamhoz, hogy valami váltásruhát keressek én is a nap további részére, mégsem tudom háttérbe szorítani jókedvemet. Néha egyszerűen csak ki kell használni a lehetőségeket, amelyek előttünk vannak.


avatar
Egészségügy
Play by :
✿ margot elise robbie ✿
Kor :
28
Foglalkozás :
- pszichológus -
Hozzászólások száma :
70

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Safari tour with extra • Jake&Madelaine   Vas. Dec. 02, 2018 5:25 pm



Wonder woman & Jake pilot
Nincsenek határok…


A karácsony nálam olyan, mint egy fekete lyuk az évvégén. A legtöbb esetben a kórházban töltöttem, mert nem volt kihez hazamennem, egyedül a kutyák jelentették a mindenséget. Néha még jól is esett, hogy nem volt körülöttem felhajtás, de amikor igazán egyedül éreztem magam, rájöttem, hogy ez hosszan nem lesz tartható. Most itt lenne a várva várt lehetőség, hogy a családom körében töltsem az ünnepeket, mégsem élek vele. A grillezés, és a Los Angeles-i kiruccanás után javultak otthon a kedélyek, de még mindig nem mentem vissza. A házamat Dorian és Hannah lakta, nem kértem cserébe semmit, Nora és Becks új házat vásároltak, Jamie és Tessa „éppen a nem vagyunk együtt” korszakukat élték. Mindenkinek megvolt a maga kis világa, és én ebbe nem fértem bele, vagy már nem is akartam ott lenni. Az öcsém kitartóan küzdött, és szerettem is, de valamiért rá kellett jönnöm, hogy nem egészséges, ha sokáig vagyunk összezárva. A nyakára telepszem, nem engedem élni, nem tervezheti úgy a jövőjét, ahogyan ő szeretné. Hannah hiányzott, most már csak akkor láttam, ha elmentem érte a bölcsibe, vagy beugrottam a házba. Fura volt, hogy hónapokon keresztül én voltam a családfő, és hirtelen feloszlott a nagy Lester lak. Fájt a szívem, hogy ez történt, de ahhoz, hogy mindenki boldog legyen, lehet, hogy éppen ennek kellett történnie.
Mi volt az én magánéletemben? Két agyvérzés, egy idegösszeomlás, három kutya, és egy szőke angyalka, aki néha az ördög bőrébe bújt, de ezen kívül nem sok. Aj, dehogynem! Jake Lester kapcsolati státusza megváltozott facebookon, az ismerősök körében…na csak viccelek, azonban ez tényleg igaz volt. A nyári éjszakázás óta Maddie Riggs házában bújtam meg, mint egy menekült. A hétköznapjaink összekovácsolódtak, együtt ettünk, ittunk, és majdnem dolgoztunk is. Még az nem fordult meg a fejemben, hogy miért nem pisiltünk együtt? A menstruáció napját is kívülről fújtam, nem féltem tampont venni, és gyerekek….meg tanultam kezelni a mosogatógépet. Gyűlöltem kézzel suvickolni a koszos edényeket, ezért közösen beruháztunk egy ilyen masinára. Rémisztő volt, hogy az sem ejtett kétségbe…hogy már van egy közös tulajdonunk. Egy szó, mint száz, de Madelaine lett az én Wonder woman-em, és ezért hálás köszönet a DC világának, mondjuk én jobban szeretem a Marvelt, de ebből nem fogunk vitát nyitni. Az ünnepek közeledtek, és hát valahogyan a kérdés is azzal együtt, hogy mit csináljunk, ha beköszönt a Mikulás, meg a fenyőfaszezon. Na, hogy én mit választottam? Napsütés, henyerészés, pihenés…aha ez lenne, ha megtartottam volna az átmenetileg ellopott utazási könyvet, de helyette Afrikát választottuk ki. Mindig is szívügyemnek tekintettem a szegényeken való segítést, nem utolsó sorban több alapítványt is támogattam, az egyiknek még a rendszeres látogatója is voltam. A Sclerosis multiplex egy nagyon csúnya betegség, két évig tanulmányoztam a Harvardon, így nem csoda, ha lelkesen folyósítom is a nagyobb összegeket, vagy éppen vállalok el olyan eseteket, melyeket mások nem. New Yorkban természetesen ott volt Rachel is, meg a nehéz sorsú fiatalok, tervezem, hogy hamarosan Maddie is megismeri őt, ha túl leszünk ezen a kánikulás kiruccanáson. A véletlen hozta úgy, de egyszerre mutattuk be egymásnak a prospektust a szokásos kínai keddünk estéjén a Netflix mellett. Nem volt kérdés, hogy utazunk, és immár hova. Nekem kellett a távolság, neki a pici kezeiben rejlő segítségnyújtás, így belevágtunk életünk második közös kalandjába.

A sátortábor körkényén leledzve, és a kisbuszos felfedezőtúra alkalmával összeismerkedtünk a saját csapatunk tagjaival, név szerint Tommal, és Prestonnal. Kelly a főszervező, nem az első ilyen útja, és nagyon karizmatikus nőszemély. Elegendő volt a mellettem ülőre nézni, mikor hallgatta, és egyből lejött, hogy Maddie még az e-mail címét is el fogja kérni, mert nem bírja ki, hogy ne tartsa a kapcsolatot. Nem tudtam még eldönteni, de szerintem a kis Gézengúzban volt egy olyan képesség, hogy gyűjtötte maga körül a különleges embereket. Mindenkire jótékony hatást gyakorolt, nem volt éppen halk szavú, ha belelendült, lelőni meg nem akartam. Édesen nevetgélt, számolt be a korábbi tapasztalatairól. Nekem Tom volt egyelőre a legszimpatikusabb, aki szintén a gyógyászatban találta meg önmagát, akárcsak én. Kanadából érkezett, ott igencsak hideg van ilyen tájt, de ami igazán lenyűgözött, hogy egy számomra még ismeretlen terepen dolgozott. A genetika nem állt közel hozzám, de a disszertációja részleteit hallgatva egy kicsit kialakult bennem a kisebbségi komplexus. A tábor nem volt messze, hamarabb értünk oda, mint a holdra tettük volna. Mosolyogva ugrok ki a terepszínű járműből, és segítem ki az én Szöszkémet is. A szája még nem áll be, amikor Preston int nekünk, hogy kövessük. Az alapokat már idefelé hallottuk, ügyelni kell a higiéniára, a fürdés szigorúan napi egyszer lehetséges, a maszk, és a kesztyű mindig legyen nálunk. Kis idő elteltével végre kettesben maradunk, és vehetek egy mély levegőt, mikor oldalra sandítok.
- Igen, jól érzem magam, szinte már egy tengerparti kiruccanás. – nevetem el magam, és igazat kell adnom neki, így bólintással jelzem az egyetértésemet. – Iszonyúan folyik a gatyámból a víz, ha megvan a sátrunk, akkor átöltözöm. – nyomok egy puszit a homlokára, és felhajtom előtte a mi kis birodalmunk bejáratát.
- Na, hölgyeké az elsőbbség. – mutatok előre, de a célom más. Mikor behajol, akkor szemügyre veszem a kis fokhagymafenekét. Rá is csapnék…aztán meg is teszem. Ó, a jó meleg Afrika, ahol fülledt az erotika…

megjegyzés • szószám •

avatar
Egészségügy
Play by :
Jesse Lee Soffer
Kor :
36
Foglalkozás :
Idegsebész, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
138

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Safari tour with extra • Jake&Madelaine   Szomb. Dec. 01, 2018 6:45 pm


Jake&Madelaine

Azt hiszem az már elégszer bebizonyosodott az elmúlt hónapok során, hogyha rólunk van szó, Jake és én nem vagyunk oda a hagyományos dolgokért. Mi sem támasztja alá ezt jobban, mintsem az egy hetet magába foglaló Afrikai utunk, melynek során inkább a mások megsegítése lesz a célunk, ahelyett hogy mi is részesévé válnánk a kezdetleges karácsonyi őrületnek. Hirtelen jött az egész, mégis abban a pillanatban, hogy lehetőségük nyílott valójában meglépni ezt, egyikünk sem akart letenni erről. Az ünnepeket jobb szerettük volna mással elütni, mint a megszokott procedúrával, ami valahogy magamat ismervén sosem melengette meg a szívemet, talán még kislányként sem, ez pedig felnőtt koromra ugyanúgy nem változott. Mindig igyekeztem keresni valami programot, ami másmilyen plusszal látja el a napjaimat és hasonlóképp örömöt hoz, mint ahogyan mások számára a megszokott felhajtás, így különösképp örültem, hogy ez ebben az évben sem történik ez másképp. A hatalmas különbség talán abban rejlik, hogy idén társaságom is akad és a magunk módján próbálunk valami jót tenni olyan körülményeket teremtve távol az otthonunktól, amely a későbbiekben sem veszti értékét. Úgy érzem ez a fajta távollét mindentől és mindenkitől különösen jót fog tenni kettőnknek. Jake a családdal áll hadilábon, nekem pedig ezt a fogalmat úgymond Jordan vagy Evan jelentette, így valahogy sosem volt egyszerű összeegyeztetni az ünnepeket, és én sem éreztem helyesnek, hogy körülöttük nyüzsögjek, amikor biztosan ezer más terveik voltak, amibe engem nem számoltak bele.
Az utazás előtti napok készülődéssel teltek el, és azzal, hogy mindent elintézzünk magunk körül, amely úgymond akadályt jelentett volna amíg távol vagyunk. Ugyan eléggé nehézkesen ment, hogy búcsút vegyünk a kutyáktól, de mivel a távollétünkben gondoskodnak róluk, és jó helyük lesz, így kevesebb fejtörést okoz majd a hogylétük. Mindenesetre egytől-egyig hiányozni fognak, efelől semmi kétség.
Az önkéntes program keretein belül kezdetben két férfivel sikerül összeismerkednünk, - név szerint Preston és Tom -, végül pedig egy a negyvenes évei végén járó nő is csatlakozik a csapatunkhoz. Kelly évente szervez ilyen utazásokat azoknak a vállalkozószellemű egyedeknek, kiknek legfőbb céljuk, hogy valami jót cselekedjenek és elmesélése szerint minden évben sikerül valami hasznosat felépíteni, de még mindig akad bőven elvégzésre váró feladat. Őszinte öröm hallatszik ki minden egyes szavából, amikor beavat minket a korábban átéltékbe, és nem élek erős túlzással, ha azt mondom, ez csak még ösztönzőbben hat rám és még jobban elmélyíti azt az elszántságot, ami eddig is ott létezett bennem. Nem vagyok az a fajta, aki a végeláthatatlan beszéd híve, de az utunk egy bizonyos részét sikerült izgatottságomban majdnem végigbeszélni. Csak reménykedhetek benne, hogy Jaket nem akasztottam ki teljesen ezzel, habár az eltelt időszak során találkozhatott már ezzel az énemmel is. Legfőképp talán akkor, mikor valami olyan téma jött fel közöttünk, amiben talán túlságosan is otthon éreztem magamat és nem bírtam ki, hogy ne mondjam el az összes véleményemet vele kapcsolatban. Megeshet próbáltam figyelmeztetni őt, hogy nem vagyok egyszerű eset, de olykor önmagamnak is sikerül meglepetéseket okoznom. Így ezt figyelembe véve, mégis miképpen adjak tippeket egy másik személynek, mikor önmagammal sem tudok olykor elszámolni?
Egy kisebb faluba kötünk ki, ami az elkövetkezendő pár napban átmeneti otthonunkként funkcionál majd. Innentől Preston veszi át a további dolgokba való beavatást, mely során kiderül hol lesz lehetőségünk az alvásra vagy éppen az is, hogy hol kellene majd a legnagyobb segítség. Tom eközben a csapat másik felét igazítja el, hogy mindenki tisztában legyen minden szükséges információval, én pedig ezt hallgatva bújok közelebb Jakehez és tekintek fel egy röpke másodpercre arcának vonásaira, amivel az elmúlt négy hónap leforgása alatt sem tudtam betelni. Magam számára is fura ezt így kijelenteni, de egy párt alkotunk, ami teljesen kiforgatta önmagából az életemet és az érzéseimet egyaránt. Mindez viszont pozitív élményeket hozott magával és úgy érzem valami a helyére került bennem. Jóllehet még mindig egészséges félelemmel tölt el, hogy újra engedtem ragaszkodásomat felszínre törni és hagyni, hogy valaki fontossá váljon a számomra, mindazonáltal nyugodtabban viselem el, tudván, hogy kivel teszem mindezt. Egyikünk sem sodorja a másikat olyan helyzetbe, amely kényelmetlen lenne a másik fél számára, ez pedig valahol igazán számít. Ugyanakkor az sem elhanyagolható tény, hogy mennyire feszíti szét szívemet az az érzésrengeteg, amit ő vált ki belőlem és ami csak még inkább bebiztosít afelől hogy mennyire kedvelem és hogy milyen jól döntöttem vele kapcsolatban, amiért közelebb engedtem magamhoz, ő pedig esélyt adott annak, ami közöttünk bontakozott ki lassacskán.
Preston arra kér, hogy kövessük őt, mert megmutatja hova pakolhatunk le, én pedig kihasználom az alkalmat egy gyors érdeklődésre, amíg oda nem érünk.
- Jól érzed magadat? - teszem fel azt a kérdést, amire manapság oly kevesen tudnak átfogó választ adni. Nem az elemezgetése a célom, egyszerűen érdekel a hogyléte. - Nem hagytalak szóhoz jutni, mi? - mosolygok fel rá a legártatlanabb és közel sem nem megjátszott reakcióval, ami csak kitelik tőlem, mielőtt újra belekeveredhetnék önmagam szavaiba. - Jó, hogy belevágtunk ebbe, még ha csak egy apró szeletét is tudjuk adni nekik, abból a nagyból, amit megérdemelnének. - teszem hozzá, de tovább nem én akarom rabolni a szót, hiszen azt már jó párszor megtettem idefelé. Így melléktevékenységként összekötöm szőke tincseimet, mert határozottan más időjárási körülmények uralkodnak errefelé, mint otthon, és az átállás egyelőre még szokatlannak bizonyul.

avatar
Egészségügy
Play by :
✿ margot elise robbie ✿
Kor :
28
Foglalkozás :
- pszichológus -
Hozzászólások száma :
70

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Safari tour with extra • Jake&Madelaine   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Safari tour with extra • Jake&Madelaine

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Valahol máshol :: A világban-
^
ˇ