One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Wayne Harwood

Safari tour with extra • Jake&Madelaine EmptyLorelei Brenton
Today at 10:44 pm



donovan & west - morning routine

Safari tour with extra • Jake&Madelaine EmptyAthena Donovan
Today at 10:26 pm



Like the cat and the rat

Safari tour with extra • Jake&Madelaine EmptyRomero D. Bohen
Today at 10:18 pm



ღ Who am I Odette or Odília? ღ

Safari tour with extra • Jake&Madelaine EmptyKeith Lackwood
Today at 10:10 pm



Out of the past • Tatiana&Madelaine

Safari tour with extra • Jake&Madelaine EmptyTatiana Dragomir
Today at 10:04 pm



Reményteljes Dobbanás~Kína~Dean & Camilla

Safari tour with extra • Jake&Madelaine EmptyDean Calver
Today at 9:22 pm



Ms. Thredson x Mr. Cowen - The law is importang thing, not a toy

Safari tour with extra • Jake&Madelaine EmptyTara Thredson
Today at 9:20 pm



Sorry, my gurl ~ Isa && Jade

Safari tour with extra • Jake&Madelaine EmptyIsabel Marquina
Today at 9:04 pm



here we go again┃will & zofia

Safari tour with extra • Jake&Madelaine EmptyZofia Leschenkov
Today at 8:35 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 29 23
Diákok 32 30
Törvényszegõk 14 25
Bûnüldözés 11 16
Hivatal 6 6
Üzlet 12 17
Oktatás 5 5
Munkások 12 7
Egészségügy 11 13
Összesen 132 142
Ismerõs idegenek
New York utcáin

Share
 

 Safari tour with extra • Jake&Madelaine

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Safari tour with extra • Jake&Madelaine   Safari tour with extra • Jake&Madelaine EmptySzomb. Dec. 01, 2018 6:45 pm


Jake&Madelaine

Azt hiszem az már elégszer bebizonyosodott az elmúlt hónapok során, hogyha rólunk van szó, Jake és én nem vagyunk oda a hagyományos dolgokért. Mi sem támasztja alá ezt jobban, mintsem az egy hetet magába foglaló Afrikai utunk, melynek során inkább a mások megsegítése lesz a célunk, ahelyett hogy mi is részesévé válnánk a kezdetleges karácsonyi őrületnek. Hirtelen jött az egész, mégis abban a pillanatban, hogy lehetőségük nyílott valójában meglépni ezt, egyikünk sem akart letenni erről. Az ünnepeket jobb szerettük volna mással elütni, mint a megszokott procedúrával, ami valahogy magamat ismervén sosem melengette meg a szívemet, talán még kislányként sem, ez pedig felnőtt koromra ugyanúgy nem változott. Mindig igyekeztem keresni valami programot, ami másmilyen plusszal látja el a napjaimat és hasonlóképp örömöt hoz, mint ahogyan mások számára a megszokott felhajtás, így különösképp örültem, hogy ez ebben az évben sem történik ez másképp. A hatalmas különbség talán abban rejlik, hogy idén társaságom is akad és a magunk módján próbálunk valami jót tenni olyan körülményeket teremtve távol az otthonunktól, amely a későbbiekben sem veszti értékét. Úgy érzem ez a fajta távollét mindentől és mindenkitől különösen jót fog tenni kettőnknek. Jake a családdal áll hadilábon, nekem pedig ezt a fogalmat úgymond Jordan vagy Evan jelentette, így valahogy sosem volt egyszerű összeegyeztetni az ünnepeket, és én sem éreztem helyesnek, hogy körülöttük nyüzsögjek, amikor biztosan ezer más terveik voltak, amibe engem nem számoltak bele.
Az utazás előtti napok készülődéssel teltek el, és azzal, hogy mindent elintézzünk magunk körül, amely úgymond akadályt jelentett volna amíg távol vagyunk. Ugyan eléggé nehézkesen ment, hogy búcsút vegyünk a kutyáktól, de mivel a távollétünkben gondoskodnak róluk, és jó helyük lesz, így kevesebb fejtörést okoz majd a hogylétük. Mindenesetre egytől-egyig hiányozni fognak, efelől semmi kétség.
Az önkéntes program keretein belül kezdetben két férfivel sikerül összeismerkednünk, - név szerint Preston és Tom -, végül pedig egy a negyvenes évei végén járó nő is csatlakozik a csapatunkhoz. Kelly évente szervez ilyen utazásokat azoknak a vállalkozószellemű egyedeknek, kiknek legfőbb céljuk, hogy valami jót cselekedjenek és elmesélése szerint minden évben sikerül valami hasznosat felépíteni, de még mindig akad bőven elvégzésre váró feladat. Őszinte öröm hallatszik ki minden egyes szavából, amikor beavat minket a korábban átéltékbe, és nem élek erős túlzással, ha azt mondom, ez csak még ösztönzőbben hat rám és még jobban elmélyíti azt az elszántságot, ami eddig is ott létezett bennem. Nem vagyok az a fajta, aki a végeláthatatlan beszéd híve, de az utunk egy bizonyos részét sikerült izgatottságomban majdnem végigbeszélni. Csak reménykedhetek benne, hogy Jaket nem akasztottam ki teljesen ezzel, habár az eltelt időszak során találkozhatott már ezzel az énemmel is. Legfőképp talán akkor, mikor valami olyan téma jött fel közöttünk, amiben talán túlságosan is otthon éreztem magamat és nem bírtam ki, hogy ne mondjam el az összes véleményemet vele kapcsolatban. Megeshet próbáltam figyelmeztetni őt, hogy nem vagyok egyszerű eset, de olykor önmagamnak is sikerül meglepetéseket okoznom. Így ezt figyelembe véve, mégis miképpen adjak tippeket egy másik személynek, mikor önmagammal sem tudok olykor elszámolni?
Egy kisebb faluba kötünk ki, ami az elkövetkezendő pár napban átmeneti otthonunkként funkcionál majd. Innentől Preston veszi át a további dolgokba való beavatást, mely során kiderül hol lesz lehetőségünk az alvásra vagy éppen az is, hogy hol kellene majd a legnagyobb segítség. Tom eközben a csapat másik felét igazítja el, hogy mindenki tisztában legyen minden szükséges információval, én pedig ezt hallgatva bújok közelebb Jakehez és tekintek fel egy röpke másodpercre arcának vonásaira, amivel az elmúlt négy hónap leforgása alatt sem tudtam betelni. Magam számára is fura ezt így kijelenteni, de egy párt alkotunk, ami teljesen kiforgatta önmagából az életemet és az érzéseimet egyaránt. Mindez viszont pozitív élményeket hozott magával és úgy érzem valami a helyére került bennem. Jóllehet még mindig egészséges félelemmel tölt el, hogy újra engedtem ragaszkodásomat felszínre törni és hagyni, hogy valaki fontossá váljon a számomra, mindazonáltal nyugodtabban viselem el, tudván, hogy kivel teszem mindezt. Egyikünk sem sodorja a másikat olyan helyzetbe, amely kényelmetlen lenne a másik fél számára, ez pedig valahol igazán számít. Ugyanakkor az sem elhanyagolható tény, hogy mennyire feszíti szét szívemet az az érzésrengeteg, amit ő vált ki belőlem és ami csak még inkább bebiztosít afelől hogy mennyire kedvelem és hogy milyen jól döntöttem vele kapcsolatban, amiért közelebb engedtem magamhoz, ő pedig esélyt adott annak, ami közöttünk bontakozott ki lassacskán.
Preston arra kér, hogy kövessük őt, mert megmutatja hova pakolhatunk le, én pedig kihasználom az alkalmat egy gyors érdeklődésre, amíg oda nem érünk.
- Jól érzed magadat? - teszem fel azt a kérdést, amire manapság oly kevesen tudnak átfogó választ adni. Nem az elemezgetése a célom, egyszerűen érdekel a hogyléte. - Nem hagytalak szóhoz jutni, mi? - mosolygok fel rá a legártatlanabb és közel sem nem megjátszott reakcióval, ami csak kitelik tőlem, mielőtt újra belekeveredhetnék önmagam szavaiba. - Jó, hogy belevágtunk ebbe, még ha csak egy apró szeletét is tudjuk adni nekik, abból a nagyból, amit megérdemelnének. - teszem hozzá, de tovább nem én akarom rabolni a szót, hiszen azt már jó párszor megtettem idefelé. Így melléktevékenységként összekötöm szőke tincseimet, mert határozottan más időjárási körülmények uralkodnak errefelé, mint otthon, és az átállás egyelőre még szokatlannak bizonyul.

Madelaine Riggs
Egészségügy
Play by :
✿ margot elise robbie ✿
Kor :
29
Foglalkozás :
- pszichológus -
Hozzászólások száma :
141

Safari tour with extra • Jake&Madelaine Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Safari tour with extra • Jake&Madelaine   Safari tour with extra • Jake&Madelaine EmptyVas. Dec. 02, 2018 5:25 pm



Wonder woman & Jake pilot
Nincsenek határok…


A karácsony nálam olyan, mint egy fekete lyuk az évvégén. A legtöbb esetben a kórházban töltöttem, mert nem volt kihez hazamennem, egyedül a kutyák jelentették a mindenséget. Néha még jól is esett, hogy nem volt körülöttem felhajtás, de amikor igazán egyedül éreztem magam, rájöttem, hogy ez hosszan nem lesz tartható. Most itt lenne a várva várt lehetőség, hogy a családom körében töltsem az ünnepeket, mégsem élek vele. A grillezés, és a Los Angeles-i kiruccanás után javultak otthon a kedélyek, de még mindig nem mentem vissza. A házamat Dorian és Hannah lakta, nem kértem cserébe semmit, Nora és Becks új házat vásároltak, Jamie és Tessa „éppen a nem vagyunk együtt” korszakukat élték. Mindenkinek megvolt a maga kis világa, és én ebbe nem fértem bele, vagy már nem is akartam ott lenni. Az öcsém kitartóan küzdött, és szerettem is, de valamiért rá kellett jönnöm, hogy nem egészséges, ha sokáig vagyunk összezárva. A nyakára telepszem, nem engedem élni, nem tervezheti úgy a jövőjét, ahogyan ő szeretné. Hannah hiányzott, most már csak akkor láttam, ha elmentem érte a bölcsibe, vagy beugrottam a házba. Fura volt, hogy hónapokon keresztül én voltam a családfő, és hirtelen feloszlott a nagy Lester lak. Fájt a szívem, hogy ez történt, de ahhoz, hogy mindenki boldog legyen, lehet, hogy éppen ennek kellett történnie.
Mi volt az én magánéletemben? Két agyvérzés, egy idegösszeomlás, három kutya, és egy szőke angyalka, aki néha az ördög bőrébe bújt, de ezen kívül nem sok. Aj, dehogynem! Jake Lester kapcsolati státusza megváltozott facebookon, az ismerősök körében…na csak viccelek, azonban ez tényleg igaz volt. A nyári éjszakázás óta Maddie Riggs házában bújtam meg, mint egy menekült. A hétköznapjaink összekovácsolódtak, együtt ettünk, ittunk, és majdnem dolgoztunk is. Még az nem fordult meg a fejemben, hogy miért nem pisiltünk együtt? A menstruáció napját is kívülről fújtam, nem féltem tampont venni, és gyerekek….meg tanultam kezelni a mosogatógépet. Gyűlöltem kézzel suvickolni a koszos edényeket, ezért közösen beruháztunk egy ilyen masinára. Rémisztő volt, hogy az sem ejtett kétségbe…hogy már van egy közös tulajdonunk. Egy szó, mint száz, de Madelaine lett az én Wonder woman-em, és ezért hálás köszönet a DC világának, mondjuk én jobban szeretem a Marvelt, de ebből nem fogunk vitát nyitni. Az ünnepek közeledtek, és hát valahogyan a kérdés is azzal együtt, hogy mit csináljunk, ha beköszönt a Mikulás, meg a fenyőfaszezon. Na, hogy én mit választottam? Napsütés, henyerészés, pihenés…aha ez lenne, ha megtartottam volna az átmenetileg ellopott utazási könyvet, de helyette Afrikát választottuk ki. Mindig is szívügyemnek tekintettem a szegényeken való segítést, nem utolsó sorban több alapítványt is támogattam, az egyiknek még a rendszeres látogatója is voltam. A Sclerosis multiplex egy nagyon csúnya betegség, két évig tanulmányoztam a Harvardon, így nem csoda, ha lelkesen folyósítom is a nagyobb összegeket, vagy éppen vállalok el olyan eseteket, melyeket mások nem. New Yorkban természetesen ott volt Rachel is, meg a nehéz sorsú fiatalok, tervezem, hogy hamarosan Maddie is megismeri őt, ha túl leszünk ezen a kánikulás kiruccanáson. A véletlen hozta úgy, de egyszerre mutattuk be egymásnak a prospektust a szokásos kínai keddünk estéjén a Netflix mellett. Nem volt kérdés, hogy utazunk, és immár hova. Nekem kellett a távolság, neki a pici kezeiben rejlő segítségnyújtás, így belevágtunk életünk második közös kalandjába.

A sátortábor körkényén leledzve, és a kisbuszos felfedezőtúra alkalmával összeismerkedtünk a saját csapatunk tagjaival, név szerint Tommal, és Prestonnal. Kelly a főszervező, nem az első ilyen útja, és nagyon karizmatikus nőszemély. Elegendő volt a mellettem ülőre nézni, mikor hallgatta, és egyből lejött, hogy Maddie még az e-mail címét is el fogja kérni, mert nem bírja ki, hogy ne tartsa a kapcsolatot. Nem tudtam még eldönteni, de szerintem a kis Gézengúzban volt egy olyan képesség, hogy gyűjtötte maga körül a különleges embereket. Mindenkire jótékony hatást gyakorolt, nem volt éppen halk szavú, ha belelendült, lelőni meg nem akartam. Édesen nevetgélt, számolt be a korábbi tapasztalatairól. Nekem Tom volt egyelőre a legszimpatikusabb, aki szintén a gyógyászatban találta meg önmagát, akárcsak én. Kanadából érkezett, ott igencsak hideg van ilyen tájt, de ami igazán lenyűgözött, hogy egy számomra még ismeretlen terepen dolgozott. A genetika nem állt közel hozzám, de a disszertációja részleteit hallgatva egy kicsit kialakult bennem a kisebbségi komplexus. A tábor nem volt messze, hamarabb értünk oda, mint a holdra tettük volna. Mosolyogva ugrok ki a terepszínű járműből, és segítem ki az én Szöszkémet is. A szája még nem áll be, amikor Preston int nekünk, hogy kövessük. Az alapokat már idefelé hallottuk, ügyelni kell a higiéniára, a fürdés szigorúan napi egyszer lehetséges, a maszk, és a kesztyű mindig legyen nálunk. Kis idő elteltével végre kettesben maradunk, és vehetek egy mély levegőt, mikor oldalra sandítok.
- Igen, jól érzem magam, szinte már egy tengerparti kiruccanás. – nevetem el magam, és igazat kell adnom neki, így bólintással jelzem az egyetértésemet. – Iszonyúan folyik a gatyámból a víz, ha megvan a sátrunk, akkor átöltözöm. – nyomok egy puszit a homlokára, és felhajtom előtte a mi kis birodalmunk bejáratát.
- Na, hölgyeké az elsőbbség. – mutatok előre, de a célom más. Mikor behajol, akkor szemügyre veszem a kis fokhagymafenekét. Rá is csapnék…aztán meg is teszem. Ó, a jó meleg Afrika, ahol fülledt az erotika…

megjegyzés • szószám •

Jake Lester
Egészségügy
Play by :
Jesse Lee Soffer
Kor :
37
Foglalkozás :
Idegsebész, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
230

Safari tour with extra • Jake&Madelaine Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Safari tour with extra • Jake&Madelaine   Safari tour with extra • Jake&Madelaine EmptyVas. Dec. 02, 2018 8:23 pm


Jake&Madelaine

Érdekesnek hatott nap, mint nap megtapasztalni együttélésünk körülményeit és azokat az érzéseket egyaránt, melyekre már jó ideje nem volt példa. Én magam a kapcsolatok szempontjából könnyen feladtam a harcot évekkel ezelőtt. Nem éreztem szükségét, vagy tartottam nélkülözhetetlennek az életemben, mert lekötött a munkám, a hobbijaim és a páciensem lelkivilágának egyben tartása. Innen-onnan történteket hallottam, élményeket vagy éppen kezembe került egy-egy meghívó esküvőkre vagy Jared jóvoltából privát klubbokba, ahova kétségbeesése eredményeként véste fel a nevemet. Jóllehet sosem mentem el ezekre a helyekre, ő viszont ezt csak kihívásnak vette, mintsem hátránynak. Ellenben ő sem volt az a típus, aki a kötődést előnyben részesítette volna, így minden egyes próbálkozása, hogy engem olyan szituációba kényszerítsen, amiben nem feltétlenül éreznem otthonosan magamat leginkább hegyi beszédnek tűnt, mintsem sikeres küldetésnek. Mindenesetre értékeltem a törődését és olykor-olykor eljátszottam neki, hogy megismertem valakit vagy végre megdobbant a szívem a másik nem képviselőiért, de ennek sosem volt igazságalapja. Egyszerűen szórakoztatott, nem mellesleg őszinte öröm rajzolódott az arcára addig, amíg ki nem derült az igazság, azért viszont bőven megérte a részemről egy kis viccelődés. Most viszont a helyzet valódi, Jared pedig mondjuk úgy hetekkel később szerzett róla tudomást. A következmény sejthető volt, és nem az öröm volt az első reakciója, hanem a másfél órás pusztító kiakadás, amit telefonon keresztül közvetített nekem, amiért kihagytam egy ilyen fontos eseményből. Édes. Abban viszont igaza volt, hogy számomra hatalmas jelentősége van a Jake által betöltött szerepnek az életemben. Újra érezni ugyanazokat az érzéseket számomra szokatlannak érződött, de könnyedén vesztem el bennük, hiszen a jó dolgok ezt teszik velünk. Élvezzük minden egyes másodpercét, amíg őszintén gondtalanok és boldogok lehetünk. Én pedig határozottan boldognak mondhattam magamat, ha az elmúlt időszakot figyelembe vettem. Továbbra is megvoltak a magunk szokásai, programjai, kötelességei, mégis kialakítottunk közöseket is, amelyekhez igazán tudtunk ragaszkodni. Képesek voltunk a komolyabb témákon is elmerengeni, de a viccelődés sem állt tőlünk távol, ezek pedig megédesítették a mindennapokat, és olyan pluszt hoztak magukkal, amelyekre eddig nem volt sokszor példa. Egészen könnyű volt megszokni ezt az állapotot.

Kislányként az életem egyik meghatározó pontja volt az utazás, felnőtt koromra viszont ez teljesen eltünedezni látszott. Részben bántam, hogy nem szakítok egy kis időt rá, egyedül azonban sosem éreztem jelentőségét ennek. Így egy részem még mindig hihetetlennek érzi azt, ami vele történik és ami még fog történni a következő pár napban. A csapatunk jelentős része már most kedvelhető egységnek tűnik, de Kelly fantasztikus. Kedvelem, hogyha egy beszélgetés során tanulhatok is valamit a másik fél mondandójából, ő pedig olyan nőnek tűnik, akiről ez könnyen feltételezhető. Ugyan meglehetősen jól palástolom izgatottságomat, hogy máris elvesszek egy végeláthatatlan beszélgetésbe vele, mindazonáltal egy tapodtat sem mozdulok Jake mellől, aki hozzám képest egészen szótlannak tűnik, így később amikor a többiek elindulnak még a további készületeket véghezvinni, egyből nem bírom visszatartani érdeklődésemet. A válasz azonban nem az, amire számítottam, ennek ellenére mégis mosollyal nyugtázom.
- Meglehet a tengerpart hiányzik, de ez ne tartson vissza egy kis napozástól. - bökök a mellkasába játékossággal megfűszerezve mozdulatsoromat, mert úgy hiszem az időjárási körülmények megengedik, hogy félretegye egy kis időre a felsőjét. - Otthon már nem lesz erre lehetőségünk. - teszem még hozzá az ott uralkodó hidegre célozva, és egy mosollyal fogadom a homlokomra kapott puszit. Ezek az apró gesztusok is képesek voltak előtérbe helyezni a mosolygósabb énemet, amely csak nagyon nehezen akart visszamászni a helyére.
- Lehet azt hittük felkészültünk erre, de határozottan nem. - emelem el magamtól egy pillanatra a felsőmet célzó jelleggel, és most ezalatt nem feltétlenül a ránk váró feladatokat értem, hanem a már most az erejét megmutató napsütést. A sátrunkra könnyedén találunk rá, és már éppen megköszönném neki az előreengedést, amikor meglesz kedvességének következménye.
- Szóval így állunk, huh? Mélységesen csalódott vagyok, hogy az udvariasság tényleg kihalófélben van. Ez szörnyű! - sóhajtok egyet megjátszottan, végül folytatásra bírom magamat. - Úgy érzem ezzel a céllal máskor átadom neked az elsőbbséget. Csak a tudomány kedvéért és hogy én se maradjak ki a jóból. - apró vállvonás követi a szavaimat, melyet némileg pimasz mosoly követ, mielőtt közelebb merészkedve hozzá simítanám vállára a kezemet, melyek a tarkója felé indulnak és egy csókot kezdeményezve túrok bele a barnás tincsekbe. - Csak hogy végre befogjam már a számat. - tovább mosolyogva mutatok cipzározó mozdulatot a szám előtt, és a táskámat veszem magamhoz, hogy valami váltásruhát keressek én is a nap további részére, mégsem tudom háttérbe szorítani jókedvemet. Néha egyszerűen csak ki kell használni a lehetőségeket, amelyek előttünk vannak.


Madelaine Riggs
Egészségügy
Play by :
✿ margot elise robbie ✿
Kor :
29
Foglalkozás :
- pszichológus -
Hozzászólások száma :
141

Safari tour with extra • Jake&Madelaine Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Safari tour with extra • Jake&Madelaine   Safari tour with extra • Jake&Madelaine EmptySzomb. Dec. 08, 2018 9:22 am



Wonder woman & Jake pilot
Nincsenek határok…

+16

Borzalmasan el tudok merülni a saját gondolataimban, és észre se venni, hogy tulajdonképpen már régen le kellene szállnunk a buszról, mert várnak minket a táborban. Kalandosan telt az elmúlt pár óra, amíg átestünk az ellenőrzéseken. Az indulás előtt még óvatosan kezeltem a helyzetet, és ha tetszett a Szőkeségnek, ha nem, de be lett oltva a különböző veszélyforrások ellen. Nem akartam hazavinni egy kis maláriát, vagy sárgalázat, ha nem muszáj. A tekintetem a táj megfoghatatlan szépségét kémleli, nem hiszem el, hogy ide is eljutottam. A tervezés fázisában még olyan messzinek tűnt, hogy a safarin töltsük az ünnepeket, de szerencsére hamar átestünk minden akadályon, és a szerencsések között lehettünk, akik segítenek másokon. A pillantásom néha Kellyre téved, aki annyira belemerült a kalandjai felvázolásába, hogy még nekem is mosolyt csalt az arcomra. Nem mondom, hogy Maddie nem fiatal, de még annyi ideje van, hogy hasonlóan tartalmasan teljen el az élete. Én jómagam már megjártam a poklot is, nem is vágyom vissza az északi felvidékre, ahol az árok, és a mély rejti az igazi sötétségemet. El is hessegetem a negatív ármányokat, és a jelenre koncentrálok. Egy pólóban, és egy hosszú nadrágban utaztam, de borzalmasan meleg van, szerintem felérne egy sivatagi kirándulással a mostani. Hamarosan meg is érkezünk a tábor helyszínére, ahol Preston lesz az irányító. Nagyon sokat tud beszélni, nem is bírom ép ésszel követni, de ezzel nemcsak én vagyok így, hanem Tom is, akivel már az első pillanattól kezdve rokonszenvezek. A cuccainkat már előreszállították, csak a hátitáskák maradnak, és az a néhány szatyor, amit itt kaptunk a leszállás után. Maddie hűséges önmagához, ahogyan azt ecseteli, hogy mennyire izgatott, én meg hagyom kibontakozni. A sátrunk elég nagynak tűnik innen nézve, mondjuk nem is egy van, mert ahogyan elnézem lesz étkező rész, meg elsősegély is….ott az én helyem. Elbúcsúzunk a többiektől, és átkarolva a megrészegedett szöszit, most a saját lakóhelyünk felé terelem, és végre rám is fordít egy kis időt.
- A tengerpart megvár jövőre is, de most segíteni jöttünk, meg állatokat lesni, ha jól tájékozódtam a repülőn. A mai délutánunk még szabad, át kell állnunk az itteni időzónára, és bevallom, már nagyon érdekel, hogy milyen egy éhes oroszlán testközelből. – kacsintok rá, mert előfordul, hogy néha vadmacska üzemmódba kapcsol át, de ez a kevesebb alkalom. Általában megfontolt, és játékos, éppen milyen hangulata van a kedves doktornőnek.  A mellkasomba bökdösve célozgat, hogy váljak meg a felsőmtől, de ezt az elégtételt még nem adom meg neki.
- Igaz, de még várhatunk azzal, hogy levetkőzzem, kedves Ms. Riggs. – elkapom az ujját, és a számhoz közelítem, de végül nem kapom be, pedig megérdemelte volna, hogy egy kicsit megleckéztessem. A sátor előtt nyájassá válok, még nem is tudja, hogy mi a célom vele, de előreengedem, és így van időm megszemlélni a lökhárítóját. Szépen karban van tartva, és csakis az enyém, így az önző énem dorombolva nyugszik meg, de azért rácsapok, hogy érezze a törődést a részemről.
- Sosem mondtam, hogy úriember lennék…de világosíts fel, ha mégis volt ilyen, mert nekem nagyon rossz a memóriám. – kapok a szám elé, mint egy ártatlan kislány, de ebből már aztán totálisan kinőttem.  Cicázik velem, mert kifordul a bejárattól, és a vállaimon játszadozva kezdi meg az ostromot. A pillantásom az ajkaira siklik, de a kezdeményezés az ő kezében marad. Nem kell néhány szekundum, és összeforrunk, mint két tini. A kezem birtoklóan csusszan a derekára, és ezáltal vonom közelebb magamhoz. A cipzárnál jobb megoldást is el tudok képzelni arra, hogy elhallgattassam, de aztán a felsője alatt futtatom fel a két karomat egészen a lapockájáig.
- El fogunk késni, ha most nem öltözünk át, de készségesen segítek neked megválni ettől. – szakadtok el tőle, és most felemelve a sátor elejét, be is lököm őt, de nem tétlenkedve követem. Négykézlábra ereszkedem, a földre lökve, máris fölé mászom, és lefogva a két karját, egy szemmagasságba kerülünk.
- Ejha…tényleg nagyon meleg van. – sóhajtok egyet drámaian, aztán felgörgetem a felsőjét a melltartóig, és csókokkal pecsételem meg az utamat a köldökétől indulva. Megrázkódik, mert csikis, és tudom, hogy ezzel a halálba tudom kínozni a drágát.
- Hmm? – egy másodpercre emelem fel a kékjeimet, de utána a mellei felé irányulok, és a csipkét elhúzva a fogammal lelek rá a kincsemre.
- Rossz legyek. – lehelek rá, és megcsípem a mellbimbóját.


megjegyzés • szószám •

Jake Lester
Egészségügy
Play by :
Jesse Lee Soffer
Kor :
37
Foglalkozás :
Idegsebész, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
230

Safari tour with extra • Jake&Madelaine Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Safari tour with extra • Jake&Madelaine   Safari tour with extra • Jake&Madelaine EmptyPént. Dec. 14, 2018 2:59 am


Jake&Madelaine

+16 Mindent összevetve szerettem úgy meghozni a környezetem kiváltotta döntéseket, hogy azok hasznos időtöltést eredményezzenek. Nem okoztak örömteli pillanatokat a feleslegesen múló percek, így próbáltam mindazokat kitölteni valamivel, amely a későbbiekben akár a hasznomra is válhat. Mindig is szerettem segítőkész, fontos és egyben olyan személy lenni, aki hozzáad valami pluszt mások életéhez, így egyértelműen bólintottam rá én is arra az utazásra, ami a kezünkbe akadt az egyik este folyamán. Onnantól tudtuk, hogy senki és semmi sem tud meggyőzni minket az ellenkezőjéről, és most, hogy mindez valósággá válik a szemünk előtt, csak még hihetetlenebb hatást kelt. Egy egészen olajozottan működő csapatba keveredünk már az első pillanattól kezdve, és az ismertetése a helynek is ugyanebben a szellemben zajlik tovább. Személy szerint képtelen vagyok nem elveszni az apró információmorzsák összegyűjtésében, melyeket úgy raktározok el magamnak, hogy a későbbiekben is felidézhetőek legyenek majd. Egyik gyengémnek hatott önmagam továbbképzése, és ez az évek múlásával sem csillapodott. Minél több információ birtokában lehettem, annál kényelmesebben érezhettem magamat az élet több területén is. Azt hiszem egyszerűen csak úgy véltem, hogy nincs annál rosszabb, ha egy feldobott témához nincsen semmi személyes hozzáfűznivalója az egyetértő bólogatáson és a néma hallgatáson kívül. Én nem vágytam ilyen személlyé formálni magamat, jóllehet olykor magam is a csendesebb vonalat erősítettem egy számomra ismeretlen téma kapcsán. Még indulás előtt elolvastam pár dolgot, de jó volt megismerni újabbakat, amikkel majd találkozhatunk ittlétünk során és amikre nem árt odafigyelnünk és felkészülnünk. Nem egy szokványos módja lesz az ünnepek eltöltésének, de úgy érzem maradandóbb lesz a már megszokott felállásnál.
Jake csendesebbnek bizonyul idejövetelünk alatt hozzám képest, én pedig talán túlságosan is önmagam egy pörgősebb változatává alakulok át. Igyekszem ugyan visszafogottabban kezelni a ránk váró dolgokat, de abban a pillanatban, hogy lassacskán a tudatom ráébred mire is készülünk, megállíthatatlanná válok általa. Nem sok pillanatot tudok felmutatni, amikor ez történik velem, de ez határozottan felírható lesz arra a szegényes listára. Mindenesetre Jake egészen jól tűri, én meg nem tudok elég hálás lenni neki ezért. Talán azért, mert tudja, hogy nem viselkedek én mindig ennyire szeleburdi módon, mint ahogy azt most teszem.
A sátor felé vezető utat már kettesben tesszük meg, így lehetőségünk nyílik pár szót váltani egymással, amely egészen más irányba tereli a témát, mint ahogyan azt kellene. Igaz, én kezdeményeztem, így csak magamat okolhatom érte, mindenesetre arra az összeállításra, amelyen az szerepelt miket kell magunkkal hoznunk, az önuralmamnak is szerepelnie kellett volna. Kár, hogy úgy tűnik az épp nem fért bele a csomagba.
- Mit is kezdenék nélküled? Az én személyes, idegenvezetőm.. - pillantok fel az arcára, ha már így elmagyarázta miért is vagyunk itt pontosan, mégis a mosoly nem marad el. Határozottan többször kerülök ilyen állapotba, mióta az életem részévé vált, de mi tagadás, eléggé kedvemre van. - Ez eléggé veszélyesen hangzik, nem gondolod? Nem lenne jó nagyon közel merészkedni hozzájuk, nehogy bajba kerülj. - a fejemet ingatom, hogy aggodalmamat így adjam a tudtára és nyomatékosítva mondandómat jómagam azonban csökkentem a közöttünk lévő távolságot és a mellkasára illesztem mutatóujjamat burkolt kérésemet megerősítvén. - Talán tehetünk egy próbát ezzel kapcsolatban. - értek én is vele egyet enyhén sántító határozottsággal, a kíváncsiságom viszont nem hagy alább az ezt követő mozdulatsoraival kapcsolatban, melyek végeredménye végül elmarad, én viszont továbbra sem veszítek előbbi hangulatom hatásából.
- Mintha egyszer ezt írtad volna körül, de egyre inkább úgy tűnik, hogy tévedek ezzel kapcsolatban. - jegyzem meg az előbbi tetteiből levont következtetéseket, és ha már ilyen szituációba hajszolt minket, én sem félek ezt fokozni. Nagyot lódul a szívem, ahogyan a csók viszonzásra lel, melynek pillanatában örömmel időzök el és ugyanilyen hévvel hagynám, hogy tovább feszegessük azokat a bizonyos határokat.
- Ebben egy percig sem kételkedtem. - teszem hozzá ajánlata kapcsán, amely közel sem lenne ellenemre. Égnek emelem a tekintetemet a megjátszott reakciójának hatására, és már azon vagyok, hogy elnevessem magamat, de könnyedén elterelődik erről a figyelmem amiatt, amire készül és amiről tudom, hogy eltereli a figyelmemet a felmerülő kötelességeinkről.
- Ne csináld ezt.. - mocorogni kezdek, hátha segít kiszabadulni és megakadályozni ebben, mert voltam annyira figyelmetlen, hogy megismertettem vele egyik gyenge pontomat, melyet aljas módon fel is használ ellenem minden egyes alkalommal, amikor lehetősége adódik rá.
Beharapom az ajkamat, ahogyan eléri a célját, amely közel sem segít abban, hogy egyre jobban eluralkodó türelmetlenségem ellenkező irányt vegyen, de ha már ő így játszik, én sem tétlenkedek, ha róla van szó. Az arcára simítom a kezemet és finoman arra kényszerítem, hogy figyelmét egy pillanatra felém fordítsa, majd csak ezután helyezkedek úgy alatta, hogy ismételten szemmagasságba kerüljünk.
- Ugye tudod Lester, hogy a rosszak büntetést érdemelnek? - mutatóujjammal bejárom arcának ívét, tovább fürkészve szemeit közben. - Az is lehet, hogyha kimegyünk innen, egy héten keresztül nem lesz több lehetőségünk ilyen közel kerülni egymáshoz. - pillantok le az ajkaira, kezemmel pedig hátának ívén járok el felfedezően. - Mit tennél, ha ez lenne az utolsó lehetőséged? - súgom a fülébe a szavaimat és játszadozva vele harapom meg finoman a fülcimpáját. Bárhogyan is dönt ezzel kapcsolatban, én őszintén jól szórakozok jelen pillanatban.


Madelaine Riggs
Egészségügy
Play by :
✿ margot elise robbie ✿
Kor :
29
Foglalkozás :
- pszichológus -
Hozzászólások száma :
141

Safari tour with extra • Jake&Madelaine Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Safari tour with extra • Jake&Madelaine   Safari tour with extra • Jake&Madelaine EmptyCsüt. Dec. 27, 2018 11:08 pm



Wonder woman & Jake pilot
Nincsenek határok…

+16

A repülőút totálisan kimerített, és nem hazudok, ha most képes lennék egy egész napot átaludni, mert a meleg, és az időeltolódás máris hatással van rám, de egy nagyobb erő is, aki egy szőke testben lakik, és itt bandukol mellettem. A sátortábor felé araszolunk immár kettesben, az eligazításon túl vagyunk, és akad néhány magányos percünk, amíg átöltözhetünk, és kezdetét veheti a safari néző. Az egyik bakancslistás álmom fog teljesülni, ha ezt most átéljük, és az még szebb, hogy egy olyan emberrel fogom ezt megtenni, aki immár négy hónapja szerves részét képezi az életem minden területének. Egy helyen dolgozunk heti két alkalommal, mondjuk nekem mostanában több szerencsém volt otthon látni a közös lakban. Beszálltam a rezsibe, még akkor is, ha hivatalosan Maddie lakásáról volt szó. A három kutya a fél vagyonukból is kievett volna bennünket. Az egyik szobát totálisan felavattuk nekik, az is kész csoda, hogy még a kanapét nem szedték szét, de most jó kezekben vannak, és nem kell azon görcsölnöm, hogy bántódásuk esik. Imádom ezeket a kutyákat, az életemet jelentik, és azt hiszem ebben a szenvedélyben doktor szöszi is osztozkodik velem. A csend a legnagyobb fegyverem mellette, többet hallgatok, és ezzel elérem, hogy ne analizáljon, mert nem sikerül kiforgatnia a szavaimat, de néha még próbálkozik vele. Szakmai ártalom úgy hiszem nála, de lassan szokjuk a másik napi ritmusát is, ha munkáról van szó. Nekem keményebb idők jártak, de kellett lassulnom, és többet lát félmeztelenül a nappaliban, vagy a hálóban, mint fehér köpenyben. Elgondolkodtam azon is, hogy mennyire menő lenne, ha netes rendelést végeznék, vannak az a híres dokik, akik így váltak népszerűvé. Árulhatnám a testemet, és az eszemet is egyszerre. Mennyire baromság fordul meg a fejemben, és jóformán alig szálltunk le Kenyában.
- Nem tudom, mondjuk elvesznél? – pimasz vigyor ívelődik az ajkaim vonalán, és a szemébe mélyedve veszek el ebben a mámoros nyugalomban, amit a közös utazásunk jelent az ünnepek alatt.
- Nem esne akkora bántódásom, talán féltesz? – kérdezek vissza felvont szemöldökkel, de inkább a nonverbális jeleket választja, és a mellkasomon kezd el játszani az egyik ujjával. El se hiszem, hogy ez történik velem.
- Most akkor benne vagy? – nem feszítem tovább a húrt, nekem már a gatyámból is a víz folyik, és nem kell nézőközönség, hogy menedékbe húzódjunk. Jobbnak látom, ha megcsókolom, mert kezdünk megint nagyon évődésbe átmenni, és ennek nem lesz jó vége. Ilyenkor sosem vesz komolyan, és akár a világvégéről is mesélhetnék neki, akkor sem a szám fogná meg, mondjuk, ha nem beszélnék, és mást csinálnék vele, akkor lehet hatásosabb lenne a módszerem is. Az ajkai nagyon finomak, enném is őket, de vészesen szűk lesz odalent a helyzet, és nekem sem célom megdönteni a safari előtt…vagy mégis? A sátor előtt meglesz a böjtje mindennek, én szépen a fenekére csapok, jön a feminista oldala, hogy ez nem ér, és menjek be előtte. Ez már lassan arra hajaz, hogy mi volt előbb a tyúk vagy a tojás? Nem bánom, gyönyörködjön bennem a kisasszony, nem vagyok semmi jónak az elrontója. Eléggé tágas a tér, és sötétebb is van, de ezzel együtt kellemetlenül meleg is. Sikerül ledöntenem a lábáról, és alám kerül. Mennyire galád is tudok lenni, ha ilyen testhelyzetet veszünk fel. Én vagyok a vadász, ő meg az áldozat, és még kínzom is. Kajánul vigyorgok a melegre célozgatva, amikor felgörgetem a felsője részét, és csókokkal halmozom el a köldökét, meg annak tájékát. A két kezét még mindig lefogva tartom, nehogy elszabaduljon a kicsike. Úgy teszek, mint aki nem hallja meg az ellenkezését, nem vagyok ördög, de élvezem, ha az én oldalamon áll a szerencse. Érzem, hogy lúdbőrözik, és piheg is alattam. Ó, de ebből még többet akarok. A fogaimmal rálelek a csipkére, elhúzom, a mellbimbó udvarát nyaldosom, aztán ráharapok a kis bimbóra is. Nem kegyelmezek neki, de el szeretne szakítani. Az arcomra vezeti a kezét, és arra kényszerít, hogy felnézzek rá.
- Miért rontod el a szórakozást? – morranok fel a büntetés hallatán, és meghallgatom, hogy mit akar, de nagyon aljas tud lenni, ha gerjesztésről van szó. Igazán örülök neki, hogy az utolsó lehetőségeket latolgatjuk. – Mit tennék? – morfondírozok el, és az oldalán futtatom fel a jobbomat, amíg hangosan hezitálok. – Nagyon egyszerű. – felemelkedem róla, és ültömben megválok a felsőtől, aztán a táskámhoz mászok, hogy kivegyek egy másikat. – Nem használok egy ki egy védtelen nőt. – teátrálisan nyújtom el a szavakat, és belebújok az újba, aztán a napszemüvegemet veszem ki az oldaltáskából. – Kint megvárlak, baby. – csapok a fenekére, és otthagyom, hogy érezze a törődésemet. Addig megnézem az oldalsó területet is, nem árt felmérni, hogy kik lesznek a szomszédjaink.


megjegyzés • szószám •

Jake Lester
Egészségügy
Play by :
Jesse Lee Soffer
Kor :
37
Foglalkozás :
Idegsebész, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
230

Safari tour with extra • Jake&Madelaine Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Safari tour with extra • Jake&Madelaine   Safari tour with extra • Jake&Madelaine EmptySzomb. Dec. 29, 2018 12:26 am


Jake&Madelaine

A saját bőrömön sikerül minduntalan megtapasztalnom mennyire nehéz is kiszakadnom a hétköznapok monotonitásából, legfőképp akkor, ha már kényelembe helyeztem magamat benne. Egyik nagy hibámnak bizonyult, hogy így jártam el és hagytam megrekedni ebben életem menetét. Helyesnek véltem ezt az utat, mert ezt már betéve ismertem, mindazonáltal egy részem mindig is többre vágyott. Míg fiatalabb koromban az utazás szerves részét képezte az életemnek, addig felnőttként ezek száma rohamosan csökkenni kezdett, és most, hogy mégis lehetőségem nyílik egy újabb kaland és kikapcsolódás megtételére, egyszerűen felpörgök, és a partneremen vezetem ezt le. Annyi mondanivalóm van, melyeket újabb, kimondani talán lehetetlennek bizonyuló gondolatmenetek követnek, amik leginkább a környezetünk és helyzetünk hatására formálódnak meg. Csapatunk erős egységet képez és olyan emberekből áll, akik nem egyszer vettek részt hasonló keretek között, így tőlük tanulni, őket követni talán nem lenne haszontalan lépés a részünkről, mégis jómagam leragadok abban a fázisban, ahol is könnyebb csodálni mindent és mindenkit, mintsem az észérvekre hallgatni. Mindenesetre bármennyire is oda meg vissza vagyok azokért az emberekért, akiket csak most volt lehetőségem megismerni, mégis jól esik a kettesben eltöltött idő az én dokimmal. Nem féltünk olykor eltérni a komolyabb témáktól, és ez a mostani alkalomra is ugyanúgy jellemző volt. Elég bizonyítékot ad erre, hogy mosolyom tökéletes reakciót fest arcomra mindannak jeleként, melyet az általa elhangzottak váltottak ki belőlem.
- Logikusan minden bizonnyal ez történne. Elveszetten bolyonganék a végtelenségben. – eljátszom a gondolattal, ha már így felmerült hova és mivé lennék nélküle. – Még szerencse, hogy ez ilyen könnyedén elkerülhető, mert akkor találhatnál meg újra. – fűzöm azért hozzá, és felpillantok az arcára, amikor az oroszlánok kerülnek reflektorfény alá. Nem kételkedem abban, hogy Jake ne lenne partnere egy-két helyzetben az őrültségnek, melynek aggódó egyvelegével megfűszerezve szavaimat adom tudtára véleményemet, a visszakérdését azonban csak egy apró sóhajtás követi.
- Éppen az előbb fejtetted ki, hogy az oroszlánok közelébe szeretnél menni. Minden normális, valami logikával rendelkező emberbe felmerülne a féltés érzése. – adok burkoltan választ a kérdésére, végül egy mosollyal megelőlegezve mondandómat folytatom tovább. – De talán neked jobban kellene félned attól, amit tőlem kapsz, ha mégis meglépnéd ezt. – halk nevetés tör ki belőlem, mielőtt incselkedően játszadozhatnék el a mellkasán, a következő kérdésére viszont nem éppen megy a válaszadás, hiszen egészen máshol kalandoznak el a gondolataim. Talán pont a korábban említettek ésszerűség elhanyagolása okán bonyolódok bele újra egy olyan szituációba, amit bár szívesen harcolok ki, most mégsem kellene elsődleges szempontnak tekintenem, de ugye a gondolatok és a tervek mindig könnyebbnek bizonyulnak, mint a tettek teljes valójukban.
Jake kezdeményezése egy lavinát indít el bennem, és mire ráeszmélek egymást követő lépéseim következményeire, már túlontúl késő. Ajkaim az övéit fedezik fel, elveszve és egyben örömmel viszonozva annak minden egyes velejáróját, míg kezemmel felfedezően járok el rajta. A közelségére vágyom, amire sosem tudnék ráunni, és amiatt az elmúlt időszakot életem egyik legjobb szakaszának tudhatom be. Jake olyan változást hozott az életembe, amire közel sem voltam felkészülve, mégis olyan óvatosan fedezem fel, mintha attól félnék összetörne a túlzott kíváncsiságomtól. Egy egészen más oldalammal nézek szembe minden egyes nap, mégsem érzem furának vagy olyannak, amellyel ne lennék kibékülve vagy ne érezném úgy, hogy képes lennék hosszabb időn át elsajátítani ezt. Mindketten a magunk módján közelítjük meg a kapcsolatunkat, mégis a legvégén úgy vélem képesek vagyunk olyan többletet adni a másiknak, amivel megkönnyítjük egymás dolgát, ha már a három négylábú lakótársunk nem éppen tartozik azok közé, akik megteszik ugyanezt. De lássuk be, még így is képesek elvarázsolni, tegyék azt bármilyen körítéssel.
Jóleső sóhaj szökik ki ajkaim közül csókjai érintésének hatására, többet akarva ezáltal belőle. Mégis egy olyan oldalam kerekedik felül rajtam, akit néha jó lenne egészen mélyre elzárni, most viszont úgy tűnik sok beleszólásom ebbe nem akadt.
- Az tettem volna? – színpadiasan kapok a mellkasomhoz, ugyan a célom nem feltétlenül ez volt, mégis a mosolyom továbbra is ott tündököl az arcomon, enyhén szórakozott összképet adva szavaimnak és tetteimnek egyaránt. Nem az én műfajom a másik nem elcsábítása, és mire megkapom a válaszát harmatgyenge próbálkozásaimra, már másra sem vagyok képes, csak arra, hogy elnevessem magamat.
- Védtelen nőt? – kérdezek vissza megmaradva hirtelen jött jókedvemnél, végül aztán beletörődök az éles irányt váltott sorsomba. – Persze, ilyenkor tudsz úriemberként viselkedni, Lester. – könyökölök fel, rosszallásomat fejcsóválással kifejezve és még a kikészített felsőmet is hozzávágom csak úgy szeretetből, bár egy picikét azért sejtheti, hogy a kegyetlen visszautasításért sikerült kárpótolnia az előttem történő átöltözésével. Noha eszem ágában sincsen ezt ilyen könnyedén bevallani neki, mert eljátszani a sértődött hercegnőt tökéletes élvezetet nyújt így is, melyet a fenekemen tett újabb megnyilvánulása csak még inkább elmélyít, ezért nem nehéz megmaradni ebben a szerepben.
- Jól is teszed, hogy ezek után menekülsz! – szólok utána, de valószínű már csak magamnak beszélek tovább, hiszen egyedül maradok a helyünkön. Ha már így alakult, sok választásom nekem sincsen, mint összeszedni magamat és valami kevésbé ennyire szórakozott énemet előtérbe helyezni, amely inkább segítségként szolgál majd a továbbiakban, mint hátráltatásként. Nem kell sok idő, hogy egy kényelmesebb és úgymond az időjáráshoz illő váltásruhában hagyjam el magam is a sátort, és szőke tincseimet egy lófarokba kötve vegyem fel utazásunk fonalát, melynek első állomásához tartozik megkeresnem őt. Most nem áll szándékomban előtérbe helyezni eddig jól szórakozó és egyben eluralkodó incselkedő oldalamat, inkább maradok a kíváncsiskodó és egyben kalandvágyó énemnél, amely az utazás miatt egyre többször törekedik fel bennem.
- Megtudtál valami érdekeset? – kérdezek rá, hátha lemaradtam valamiről, és mert a következő eligazításig akad egy kis időnk. Ugyan a csapatunk többi fele is egészen mással foglalkozik, Kellyt pedig nem is látom egyelőre a közelben sem. Annyi kérdésem van felé, hogy talán jobb is, hogy még nem volt lehetőségünk hosszasabban elbeszélgetni.


Madelaine Riggs
Egészségügy
Play by :
✿ margot elise robbie ✿
Kor :
29
Foglalkozás :
- pszichológus -
Hozzászólások száma :
141

Safari tour with extra • Jake&Madelaine Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Safari tour with extra • Jake&Madelaine   Safari tour with extra • Jake&Madelaine EmptyVas. Jan. 06, 2019 2:23 pm



Wonder woman & Jake pilot
Nincsenek határok…

Afrika eddig sok mindent ígér, de abba nem kellene belebonyolódnom, hogy magam alá gyűröm Maddie-t, és nem szabadulunk egymás fogságából. Könnyű hozzászokni a jóhoz, és a saját kis világunkban elmerülni, de nem azért utaztunk ennyit, hogy csak heverésszünk, és az élvezetekre koncentráljunk. Szerettem vele lenni, mert elvette az eszemet, de nehezen ismertem volna be előtte, hogy mekkora hatással van rám, ellenben ő mindig az orrom alá dörgölte, és a mostani példa is mellettem szólt. A felsőmet kellett átvennem ahhoz, hogy beüssön nála a rövidzárlat, meg egy kis simulás, és bármit aláírathatnék vele, akár azt is, hogy örökre az enyém lesz. A kapcsolatunk mivolta még friss, nem tudnám megmondani, hogy mikortól keltezném, és abban sem vagyok biztos, hogy ennek lehetne dátumot adni. A legelső naptól vonzódom hozzá, mióta megláttam a kórházban, de akkor még más kötötte le a figyelmemet, és munkatársakkal nem kezdtem volna ki, főleg nem egy pszichológussal. Az oroszországi küldetésem után sem voltam hajlandó kezelésekre járni, emiatt kaptam meg a kutyákat, vagyis ítéltem magamat ilyenfajta gyógyulásra. Nem analizálnak, és remekül kijövünk egymással. Samira a nyugodtabb, és Dózer a szeleburdi, de testvérek, és pontosan kiegészítik a másik hiányosságait, akárcsak én meg Jason. A mosolyom nem veszik el, még terebélyesebb lesz az ajkaim mentén, amikor felveszem a napszemüvegemet, és látom a szőkeség arcán, hogy ledöbben. Nem éppen arra számított, hogy a bemelegítés után hagyom magára, de nem tettem ígéretet sem arra, hogy megdöntöm a sátorban. Az együttléteink gyakoriak voltak, sok időt kellett bepótolnom, erre még a legjobb barátom hívta fel a figyelmemet, amikor legutoljára nála jártam, és segítettem költözködni Tessának. Jamie és ő jó passzban vannak, bár kár erőltetni ezt a barátság témát. Nem dugok a szomszédommal, sem a legjobb haverommal, azért barátság, mert az a fajta kapcsolat már nem fér bele.
- Miért most nem vagy védtelen? – kérdezek vissza sejtelmesen a kipirult arcát látva. – Ha azt mondanám, hogy vesd magad az oroszlánok elé, akkor megtennéd. Nem szeretnék én lenni az agyturkász, de egy picit befolyásolható személyiség vagy, nem? – tartom össze a két ujjamat, és egy nagyon kicsi távolságot mutatok, hogy érzékeltessem vele a helyzetet. Én is megkaptam már tőle, hogy érzelmes vagyok, de ő meg hajlamos csakis a jót látni a világban, és nem tanulni a hibáiból. Megégette magát néhányszor, de még mindig él benne egy kislány, akit én nagyon szeretek cukkolni. – Én mindig úriember vagyok, Riggs. Ne felejtsd el, ha nem lenne az eszem a helyén, akkor már…ó már régen kitört volna közöttünk a harmadik világháború. – vigyorogva hagyom el a sátrat, és a közeli gyülekezőhelyre sétálok, hogy addig se legyek a napon. Tom éppen a sátrából jön ki, és egy intéssel köszön.
- Nagyon meleg van. – sóhajt egyet, és a fejébe nyomja a legújabb szalmakalapját. Nem mindennapi látvány egy férfit ilyen felszerelésben látni, de rajta legalább túrabakancs van.
- Voltál már safarin? – méri végig a kinézetemet, aztán elmosolyodik. – Szerintem nem, akkor van néhány jó tanács. Hozzatok vizet, mert abból sosem elég. Itt van ez a kulacs, töltsd meg. Étel ne legyen nálatok, és a fejedre húzz valamit, mert a hajadat is leeszik majd a zsiráfok. – nevet fel, én meg elkapom a felém irányuló tárgyat. – Köszi a tanácsot. A többiek merre? – kérdezek rá, és megforgatom a kulacsot a karjaim között. – Kelly készül, de öt perc múlva indulunk is a busszal. Siessetek. – nem kell kétszer mondani, hogy beálljak, és vízzel töltsem meg a kis útravalónkat, aztán éppen kijön a madame is.
- Igen, hogy kell sapka, meg víz. Irány vissza a sátor, vagy várj meg itt. – nyomom a kezébe a vizet tartalmazó eszközt, és a vállán végigsimítva fordulok vissza. Annyi minden volt azon a nyamvadt listán, hogy nem tudom, hogy merre lehetnek a fejfedők. A tekintetem pásztázza a táskákat, és eszembe is jut. Nagy nehezen túrom fel a sajátomat a terepmintás baseball sapesz után, de mikor megvan, akkor a fejemre is húzom, és egy kendőt kerítek a kisasszonynak. Az új szerzeményekkel csatlakozom a négyeshez, mert időközben Kelly is előkerült.
- Helló. – ölelem át féloldalasan Maddie-t, és a nyakába akasztom a kendőt. – Mást nem találtam, és kell, ha akarsz még szőke hajzuhatagot. – puszilom meg, és megpillantva a buszt, már sorba is rendeződünk, hogy felüljünk rá. A leghátsó terület a miénk, odaül Tom is, és nemsokára Preston is egy érdekes fejfedővel. Elmosolyodom, és rácsapok Maddie combjára. – Oroszlánkalandra fel. – kacsintok rá, és megvakarom a borostámat.



megjegyzés • szószám •

Jake Lester
Egészségügy
Play by :
Jesse Lee Soffer
Kor :
37
Foglalkozás :
Idegsebész, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
230

Safari tour with extra • Jake&Madelaine Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Safari tour with extra • Jake&Madelaine   Safari tour with extra • Jake&Madelaine EmptyVas. Jan. 06, 2019 11:00 pm


Jake&Madelaine

Egyszer ha úgy hozná az alkalom, és fordulna az a bizonyos kocka, melynek során pszichológusból pácienssé avatnának, biztosan lenne mit mondanom. És ha kérdeznének arról a férfiről, akibe sikerült belehabarodnom teljesen az elmúlt idő során? Azzal kapcsolatban is. Egy szó viszont kiemelkedne mindegyik közül, amivel tudnám jellemezni őt és az a hihetetlen lenne. Hihetetlen, mert képes arra, hogy minden egyes napomat a legjobbá varázsolja. Hihetetlen, mert csodálatos dolgokat vitt eddig véghez, és tudom, hogy ezek után sem fog ez másképp történni. Elég csak megnézni hol is vagyunk most pontosan, és az állításom egyből megerősítést nyer. Hihetetlen, mert mindazok mellett amin keresztülment, mégis igyekszek ezen felülkerekedni, és jobb és jobb lenni, az pedig, hogy mindennek végignézését az első sorból tehetem meg, pedig olyan büszkeséggel tölti el a mellkasomat, amitől úgy érzem, képes lenne bármelyik óvatlan pillanatban kiszabadulni bordáim képezte ketrecéből. Tudatában vagyok annak, hogy neki is vannak időszakai, de kinek nincsenek? Ez viszont közel sem teszi kevésbé igazzá azt, amit róla gondolok. És nem utolsó sorban azért is aggathatnám rá ezt a jelzőt, mert hihetetlen néha mekkora egy pimasz és kegyetlen tud lenni egyszerre, elég csak figyelembe venni azt, milyen galádul hagy magamra a sátorban, időt sem engedve arra, hogy feldolgozzam a talán túlságosan is gyorsan egymást követő eseményeket. Eleinte nem is feltétlenül jön össze, mindezek ellenére nevetni kezdek és magamat nem meghazudtolva egyből feléled bennem a támadóösztön, keveredve önmagam megvédésével.
- Csak nem? Ugye nem kielemezni próbálsz, Lester? - meglepettséget színlelek, mégis készen állok arra, hogy kamatostul visszaadjam neki ezt. Ugyanakkor jól tudom, hogy nem fogok élni ezzel a lehetősséggel, mert az könnyedén megölné a hangulatot. Ő nem szereti, én tiszteletben tartom, és nem hozakodok elő semmivel, ami kényelmetlenül érintené őt. - Erős túlzásnak érzem ezt a hasonlatot. Befolyásolható vagyok, de csakis bizonyos kereteken belül. - javítom ki őt. - Egyáltalán miért is kérnél meg ilyenre? - érdeklődésre formálódnak át arcvonásaim, mégis mosolyra fakaszt beszélgetésünk menete, melyet még egy rosszalló fejcsóválással is megfűszerezek.
- Aham. Szóval a harmadik világháború, huh?  - kérdezek vissza, ugyanakkor elgondolkoztatnak a szavai, és még úgy is teszek, mintha lelkesen a fejemet törném emiatt. - Erre még visszatérünk! - teszek ígéretet, de nem most, nem itt. - Addig meg úgy tűnik beletörődök abba, hogy magával egy főnyereménnyel van dolgom. Hogyan fogom ezt a szintet megütni valaha is? - öltöm ki rá a nyelvemet, hogy érezze szeretetemet, de közel sem sértőnek szántam a szavaimat vagy valami ehhez hasonlónak. Ugyan nem hangoztatom túl gyakran - bár van egy sejtésem, hogy tudatában van ennek -, de határozottan szerencsésnek érzem magamat, amiért Ő az életem részévé vált. Gyorsan történt meg közöttünk az összeköltözés, de mégis természetesnek érzem ezt. Helyesnek, mintha évek óta ezt tervezgettük volna, és végül sort kerítettünk volna rá. Mások számára ez egészen máshogyan jönne le, de mi így épültünk fel, ezen pedig sok mindent nem lehetne túlragozni.
A sátorból való kilépése után én is átveszem az időjárás által megkívánt szerelésemet, és nem sokkal később csatlakozom is a többiekhez, akik már addigra készülődésben vannak. Rá is kérdezek miről maradtam le, mire egy kulaccsal leszek gazdagabb, meg Jake távolodó alakjának látványával. Már most érzem jótékony hatását a nap erejének, és biztos vagyok benne, hogy mihelyst utazásunk végéhez érünk, a napozásra egy jó ideig nem lesz gondom majd. Időközben ki is derül mi lesz a következő programunk, Kelly pedig örömmel veszi át az intézkedés irányítását. Megköszönöm Jake-nek a kezdőt, noha a hozzáfűzött szavaitól érdeklődően tekintek fel rá, de nem sokat ellenkezek emiatt, egyszerűen úgy igazgatom el a kendőt, hogy a szőke tincseim a helyükön maradjanak. Bármit is jelentsen ez.
- Ez teljesen megfelelő lesz. Hirtelen én sem tudom hova pakoltuk el ezeket. - mosolyogva fogadom a pusziját, mégis fejben éppen a táskáink tartalmát futom át. Annyi minden volt, nem csoda, hogyha bárki belezavarodik ebbe.
Miután a csapat minden tagja megtalálta a többiekhez vezető utat, neki is kezdünk a buszra felszállásnak, Jake pedig a combomon tett megnyilvánulásával fejti ki izgatottságát az úttal kapcsolatban, melynek következtében közelebb húzódok hozzá.
- Vigyázz a nagy macskákkal! Semmi jó nem következik abból, ha közel merészkedsz hozzájuk. - figyelmeztetem őt elmosolyodva, majd egy könnyed mozdulattal lejjebb húzom arcába a sapkáját, végül pedig jót szórakozva ezen helyezkedek vissza a helyemre.
Kelly időközben megkér minket arra, hogy szeretné, ha mindig a csoporttal maradnánk, és külön felfedező túrákat nem tennénk, habár igyekeznek majd a lehető legérdekesebb módon megismertetni minket ezzel a világgal is. Végül pedig hozzáteszi, hogy mindenről külön fog információkat megosztani velünk, habár azt viccelődve fűzi hozzá, hogy nem akar halálra untatni minket az állandó magyarázásával, így lesznek olyan pillanatok, amikor csendben nézelődünk majd. Nálam személy szerint mindkét lehetőség megfelelőnek bizonyult, hiszen az már egy külön izgalomnak számított, hogy ilyenben lehet részünk.


Madelaine Riggs
Egészségügy
Play by :
✿ margot elise robbie ✿
Kor :
29
Foglalkozás :
- pszichológus -
Hozzászólások száma :
141

Safari tour with extra • Jake&Madelaine Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Safari tour with extra • Jake&Madelaine   Safari tour with extra • Jake&Madelaine EmptySzer. Feb. 06, 2019 7:15 pm



Wonder woman & Jake pilot
Nincsenek határok…

Hát nem nyugtat meg a tény, hogy negyven fokos melegben megyünk egy buszos safarira, ahova elsődleges feladat a víz, és a fejfedő megszerzése. Annyira belemerültem a szőkeség alakjának tanulmányozásába, hogy el is feledkeztem róla, mi a fontos ezen a kontinensen. Még oda sem ér, de máris váltjuk egymást, és a kérésnek megfelelően egy kendővel, meg egy a kalappal a fejemen téren vissza a kis csapatunkhoz, ahol úgy tűnik, hogy egyedül mi ketten nem vettük komolyan a felírt szabályokat a tájékoztatón. A kendőt egy szó nélkül nyújtom át a mellettem álldogáló Maddie-nek, akinek még mindig vörös az arca, és szerintem, ha nem jövök ki, akkor már a nevemet kiáltaná a sátor mélyén egy kielégült testtel együtt. Nem mondom, hogy Jamie-nek igaza volt abban, hogy a rendszeres szex jótékony hatással van a szervezetre, és a lélekre is. Nem voltam ugyan kíváncsi, hogy hányszor döngette meg Tessát, de amiket elmesélt abból arra következtetek, hogy legalább naponta háromszor. Én sem panaszkodhatok, mert a látszat ellenére Dr. Szöszi igenis készséges, és játékos kislány. Nem prűd, és benne van minden hülyeségben, persze bizonyos keretek között. A mi kapcsolatunk nem hétköznapi, az idejét sem tudnám megmondani senkinek, hogy mikor kezdődött, mert az egyik nap még élcelődtünk, a másikon már egymásnak estünk. A nyár az ő jelenlétével teljesedett be, és mostanra már egy közös lakásban élünk, mint egy házaspár. Szörnyű kimondani, mert Mia óta nem szerettem az elköteleződés semmilyen formáját sem, de nála még az sem tűnt fel, hogy élettársak lettünk. Az benne a szép, hogy egy pillanat alatt csavarta el a fejemet, és nem is bírok ránézni más nőre, mert ő minden időmet kitölti. Éppenséggel az arcmimikájával vagyok lefoglalva, miközben magára ölti a kendőt, és eligazgatja a kilógó szőke tincseket.
- Én sem, de ez most a legkevesebb. A kulacs megvan, én sem fogok leégni, és már fel is ülhetünk a buszra, mert beállt. – errefelé nem divat a drága autó, nem is lenne miből fenntartani, ha a lakosság hetven százaléka éhezik, és arra sincs elegendő pénzük, hogy normális csapvizet igyanak. Innen nézve pazarlásnak tűnik, ha otthon kidobok egy üveget, és testközelből látva a szegénységet, az ember átértékeli a saját állapotát is. Amint felülünk, már át is karolom őt, és veszek egy mély levegőt, mert mellettem landol a kulacs is.
- Vigyázni fogok a macskákkal. – kacsintok rá, hiszen tudom, hogy mennyire vehemens tud lenni, de imádom a combját, és a teste minden részét…felizgatni újra, és újra. Nem tudom, hogy mi ütött belém, de úgy érzem, hogy mindenhol a magamévá tenném, és megjelölném, mint egy kutya. Biztosan nem kaptam hőgutát? Mire észbe kapok, már Tom és Preston is elhelyezkedik az előttünk lévő páros ülésen, és az utóbbi hátranyújt egy zacskót.
- Banán, kértek? – hát nem éppen ilyen kiszerelésre számítottam, de ha már itt vagyunk, akkor miért ne? Szépen belenyúlok a csomagba, és kiveszek egy karikát, aztán mielőtt bekapnám, odanyújtom Maddie szája elé. – Szeretnéd, ha feleznénk drága? – érdeklődök tőle, aztán ugrat egyet a járművünk, így majdnem lefejelem őt. – Hogy a…. – a káromkodás nem áll messze tőlem, és ez most nagyon nem lett volna jó, ha nekem kell a végén ellátnom őt. – Köszöntök mindenkit a safarin. Van néhány szabály, amit be kellene tartani. Semmilyen állatot nem etetünk, bármennyire is cuki legyen. A ragadozóknál majd megfelelő távolságban állunk meg, hogy le lehessen őket fotózni, de senki se tegyen hirtelen mozdulatot, rendben? – Kelly nagyon szakavatott, látszik rajta, hogy nem most kezdte, én meg ekkor rápillantok a mellettem ülőre. – Hallottad cica, nem etethetlek meg…marad az enyém. – biggyesztem le az ajkaimat, és bekapom a karikát. Nagyon izgalmas kaland elé nézünk, és alig várom a nagymacskákat…


megjegyzés • szószám •

Jake Lester
Egészségügy
Play by :
Jesse Lee Soffer
Kor :
37
Foglalkozás :
Idegsebész, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
230

Safari tour with extra • Jake&Madelaine Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Safari tour with extra • Jake&Madelaine   Safari tour with extra • Jake&Madelaine EmptyVas. Feb. 10, 2019 10:26 pm


Jake&Madelaine

Kell egy kis idő, hogy újra visszatérhessek önmagamhoz, és kevésbé legyek szórakozott vagy olyan, mint aki még mindig egy úriember hatása alatt van, mégis mire kikecmergek a sátorból, hogy csatlakozhassak a többiek, egy részem úgy érzi készen áll az előtte áll kalandokra, míg a másik képtelen csökkenteni a figyelmét Jake irányából. Egy pillanatra sikerül is lemaradnom az eseményekről, és rá is kérdezek mindezekre amikből kiderül, hogy hamarosan egy csapattal útra kelünk, ahhoz viszont nem árt néhány dolgot magunkhoz vennünk, amikről mi teljesen elfeledkeztünk. Pedig akik ismernek jól, azok tisztában vannak vele, hogy képesek vagyunk komolyak és összeszedettek lenni, sőt előszeretettel halásszuk elő időnként a felnőttekként viselkedők álcáját is másokkal szemben. Úgy gondolom a nem hétköznapi kalandok olykor képesek kizökkenteni a valóságból, és egy másik énünket előcsalogatni, még akkor is, ha nem szándékozunk pont velük összeakadni utazásunk során. Megköszönve a kendőt Jake-nek igazítom is el a fejemen, végül pedig azon vagyok, hogy most már képben legyek, és semmiről ne maradjak le a továbbiakban. Még mindig túl sok izgatottság bújik meg bennem annak érdekében, hogy megismerjem csapatunk többi tagját is, hiszen így hármasban is képesek alkotni, azonban egyénenként is megállják a helyüket. Ugyan arra még nem került sor, hogy mélyebb beszélgetéseket vitassak egyikkel vagy másikkal, de a terveim között szerepel, melyet szeretnék megvalósítani az ittlétünk alatt. Jó volt felfedezni a világot egy másik ember szemszögéből, aki egészen különböző területen helyezkedett el az enyémnél. Én tudnék órákat mesélni a munkámról; a pozitívumairól és a kellemetlen velejáróiról egyaránt, amikből kaptam rendesen ízelítőt a pszichológusként eltöltött éveim során. Mindazonáltal egy részem mindig is vágyott arra, hogy többet tudjon és amióta megérkeztünk, ez a késztetés csak egyre inkább felerősödött bennem.
A buszon történő elhelyezkedés könnyedén összejön, Jake viszont megmarad játékosabb oldalánál, így nekem sem nehéz felvennem ezt a fonalat és belemenni kapcsolatunk könnyedebb mivoltába. Jót is mosolygok megjegyzésein és tettein egyaránt, amikhez hasonlóval már az együtt töltött idő alatt sokszor sikerült összeakadnom. Az volt a jó az egészben, hogy Jake mellett egy percig sem volt lehetőségem unatkozni, mert általában tele voltunk tervekkel és programokkal, melyek kitöltötték a hétköznapjaink azon részét, amikor is szabadok voltunk a munkánk alól. Egyedül ugyan másképp zajlott volna le ez bennem, vele viszont azt sem találtam kényelmetlennek vagy éppen éreztem időpocsékolásnak, hogyha egyszerűen bekuckóztuk magunkat a kanapéra vagy az ágyba és megnéztünk közösen egy filmet. Amióta az életem része lett, sok minden megváltozott körülöttem, de határozottan pozitív irányba billent jövőm mérlege, ezt pedig leginkább neki köszönhetem. Vannak nehéz napjaink, olyan dolgok, amelyekben nem feltétlenül értünk egyet, de kiknek nincsenek? A lényeg az, hogy miképpen kezeljük ezeket és hogy ezek után képesek vagyunk megoldást találni az adott problémára, és úgy gondolom ez eddig egészen jól működött kettőnk között.
- Biztos voltam benne, hogy okosan döntesz majd. - mosolyogva fürkészem arcát a macskákkal kapcsolatos elővigyázatosságomat kifejező figyelmeztetésemre, mielőtt elmerülhetnénk egy kis időre a mellettünk elhaladó táj felfedezésében. Egy pillanatra elkap a nosztalgikus érzés azokkal az utazásokkal kapcsolatban, amiket apával tettünk még. A munkája megkívánta, hogy más országokat is meglátogasson, és általában engem is magával vitt, ha éppenséggel azok, akikre rásózott volna normális esetben, nem értek rá. Ugyan ritkán mozdultam csak ki a szállodai szobából, de az ablakból nézve mindig tökéletes kilátás nyílt egy-egy városra vagy éppen akkor is sikerült megcsodálnom a hely szépségét, amíg a szállodától eljutottunk a reptérig. Gyerekként ez teljesen másképp érződött. Mikor kicsik vagyunk, az egész világ a játszóterünkké válik, egy olyan területté, amelyet felfedezhetünk. Jobban értékelünk mindent, és ez rendszerint felnőtt korunkra teljesen eltűnik a tulajdonságaink közül. Most, hogy itt vagyunk, egy részét annak a gyermeteg csodálkozásnak visszakaphattam, ez pedig megmagyarázhatatlan boldogsággal töltött el.
Annyira sikerül elmerengenem ezen, hogy már csak azon kapom magamat, hogy Jake egy karikára szelt banánt nyújt felém, majd a következő pillanatban majdnem lefejel.
- Ha ilyen körítéssel tálalod, azt hiszem esélytelen, hogy kihagyjam. - nevetem el magamat, de végül a szám elé helyezem a kezemet, mert Kelly belekezd a mondandójába, én pedig nem vágyom őt megzavarni ebben az előbbiek miatt történő szórakozásommal. Kelly teljesen felpörget azzal, hogy az állatokról mesél, és már alig várom, hogy párat élőben és közelebbről is láthassak. Mindenesetre elraktározom magamban minden egyes szavát, hogy még véletlenül se én legyek az, aki gondot okoz a későbbiekben, azonban nem feltétlenül ígérhetek semmit, hogyha Jake ilyen módon játszadozik velem. Enyhén megjátszott kislányos sértődöttséggel mélyedek el a szemeiben, végül pedig kezem közé fogom az állát és egy csókot lopok az ajkairól, mely után mosolyogva húzódok el tőle, hogy ezt követően a saját ajkaimat érintsem meg nyelvemmel. - Nem szép megkínálni, utána pedig ilyen gyorsan visszavonni, mert könnyedén ilyen helyzetekbe találhatod magadat. - a fejemet csóválom rosszallóan, majd figyelmemet most már abba az irányba fordítom, ahova Kelly próbál mutatni.
- Indításként két oroszlánnal fogtok találkozni, Kirával és Eliottal. Mondanom sem kell, hogy melyik-melyik, igaz? - mosolyogva pillant körbe, végül pedig pár információt is elárul róluk, melybe aztán Preston is besegít, aki elárulja viccelődve, hogy Eliottban mindig is önmagát látta.


Madelaine Riggs
Egészségügy
Play by :
✿ margot elise robbie ✿
Kor :
29
Foglalkozás :
- pszichológus -
Hozzászólások száma :
141

Safari tour with extra • Jake&Madelaine Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Safari tour with extra • Jake&Madelaine   Safari tour with extra • Jake&Madelaine EmptySzomb. Márc. 02, 2019 3:56 pm



Wonder woman & Jake pilot
Nincsenek határok…

Egy utazás mindig remek kikapcsolódást nyújt, főleg, ha elég messzire megyünk a szokványos élettértől. Afrika nem is igazán rólunk szól, azért jöttünk el ide, hogy másokon segítsünk, és ennek fejében mi magunk is többek legyünk. Rengeteg munkatársammal beszélgettem erről a témáról, főleg olyanokkal, akik már jártak erre. Szerettem feltérképezni a lehetőségeket, és a magam szája íze szerint dönteni, hogy mi rossz, és mi az, ami eléggé kimozdít a komfortzónámból. A családommal jelenleg nem ápolok jó viszonyt, bár ez nem feltétlenül igaz, mert Dorian, és Nora is nyitna felém, ha engedném nekik, de most nem megy, hogy megfeleljek az elvárásaiknak, hogy az ő nézőpontjukat helyezzem előtérbe. Menekülök, és ehhez nincs is jobb útitársam, mint a mellettem ülő szőkeség.
Négy hónapja vagyunk együtt, nem mondanám, hogy sok, ha az átlagos távlatban nézzük, de sokkal többet kaptam általa, mint másoktól vártam. Maddie megláttam bennem a rosszat is, és nem hátrált meg. Olykor csúnyábban beszéltem vele, mint a családtagjaimmal tettem fel, kiborultam, még bútorokat is törtem, ha olyan hangulatba kerültem, de elkerülhetetlen volt a gyógyulásom szempontjából. Szerettem volna ismételten az a régi Jake lenni, aki a biztos támasza lehet a Lestereknek, de nem ment, és rájöttem, hogy nem is kell, hogy az legyek, ha nem akarok. Mélyeket lélegzek, és a sapkába vont arcomat a busz teteje felé irányítom, miközben lehunyom a szemhéjamat, és élvezem a safari túránkat. Ki gondolta volna, hogy ennyire közelről fogom szemlélni az itteni élővilágot, és nem egyből a munkába temetkezünk? Tulajdonképpen kinek is jobb ez, nekem, vagy Maddie-nek? Nem jöttem még rá, de az biztos, hogy most senki mással nem lennék rajta kívül. A buszon viccelődünk, egy kis flört is belefér, amikor a nagymacskák kerülnek terítékre, és az óvatosságra intés, hogy ne menjünk a közelükbe, elegendő lesz, ha a buszról megszemléljük ezeket a vadonélőket. A banánt elmajszolom, és elhúzom a mézes madzagot a szőkeség előtt is, aki eleinte még nem mond semmit, de a legaljasabb módon támad vissza. Az ajkaimhoz hajolva lop egy csókot, és zárja ki a körülöttünk ülőket, mintegy éreztetve, hogy mennyire egy hullámhosszon vagyunk. – Majd észben tartom, hogy ne rángassam az oroszlán bajszát. – helyeselek, és lenyelem az utolsó falatot is, aztán a kulacsot a két markom közé veszem, és lehörpintek pár kortyot. Már a sátorban is iszonyú meleg volt, de a hőmérséklet csak emelkedik, és érzem, hogy szárad a torkom, vagyis több folyadékra lesz szükségem, mint átlagban odahaza. A hátamat az ülésnek döntöm, és keresztezem a két lábamat egymáson, de azért a fülem ott van azon, amit Kelly mond. – Igazán kellemes választás nevek terén. Valaki rajongója volt az Oroszlánkirálynak? – mosolyodom el, de úgy tűnik, hogy senki sem adózik a poénomért, de nem is maradok válasz nélkül. – Nem mondanám, inkább a helyieken múlt, hogy milyen nevet adtak neki. Jafar lesz az egyik vezetőnk, és a segítőnk is, de később úgyis megismeritek, mert ő az itteni kórháznak az igazgatója, és a Vöröskereszt egyik nagy szónoka is. – többet nem csinálok viccet ebből, és a tarkómon fűzöm össze a két karomat. A zötykölődés lassan megszűnik, és a közelben feltűnik a két említett állat is. – Ejha… - hajolok ki oldalasan, és már veszem is elő a telefonomat, hogy készítsek néhány képet róluk. – Éppen azon ügyködnek az itteniek, hogy párzásra vegyék őket rá, de az nem megy olyan könnyen, vagy éppen Kira válogatós. A lényeg, hogy nem is olyan régen lettek szabadon engedve. – a lélegzetem is eláll, mert a háttérben felbukkannak a horizonton a majomkenyérfák, és a zsiráfok is. – Ilyen, csak a mesében van. – az eltátott számra Tom odanyújtja nekem a távcsövét, hogy azon keresztül szemléljem meg az állatokat. Egyszerűen nem tudok betelni velük, ahogyan egyre közelebb érünk hozzájuk, és a kisbuszunk is lefékez az út mellett a semmi közepén. – Ott jön Jafar. – nekem éppenséggel az Aladdin jut eszembe, de most már befogom a számat, és hamarosan egy dzsip jelenik meg a helyoldal mögötti területről. Kelly mintha idegesebb lenne, és a haját igazgatná, de nem hívom fel a figyelmét rá a mellettem ülőnek. Jókat mosolygok, és mikor megállunk, és a másik is odaér, akkor engedélyt kapunk, hogy csatlakozzunk a vezetőnkhöz. Jafar elsőként száll ki a kocsiból, és a legnagyobb meglepetésemre egy majdnem az ötvenes éveiben járó, afroamerikai vagány úriembert látunk meg. – Isten hozott titeket. – integet, hogy menjünk közelebb, így megfogom a szőkeség kezét, és vele együtt szállok le a buszunkról. A csapatunk tagjai, mintha már ismernék őt, mert jön a szokásos kézfogás, aztán Kelly töri meg a nagy egymásra találás szekundumát. – Jaf, had mutassam be neked a két legújabb tagunkat. Jake Lester New Yorkból, az egyik legjobb neurológus, és a párja Madelaine Riggs, a gondolatok szóvivője. – már nyújtanám a kezemet kézfogásra, de legnagyobb meglepetésemre a szöszihez lép, és kezet csókol neki. – Micsoda isteni szerencse, maga gyönyörű. – hát igen, az…és nem vagyok féltékeny típus egyáltalán.



megjegyzés • szószám •

Jake Lester
Egészségügy
Play by :
Jesse Lee Soffer
Kor :
37
Foglalkozás :
Idegsebész, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
230

Safari tour with extra • Jake&Madelaine Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Safari tour with extra • Jake&Madelaine   Safari tour with extra • Jake&Madelaine EmptyVas. Márc. 03, 2019 6:25 pm


Jake&Madelaine

Szórakoztatónak és egyben könnyednek találom kettőnk mellékesen folytatott tevékenységeit, melyekből a többiek szerencsére minél kevesebbet tapasztalnak. Egyszerűen képtelen vagyok eltüntetni a buta mosolyt az arcomról, amikor vele vagyok, mert mindig képes valami olyannal elvonni a figyelmemet, ami arra késztet, hogy ilyen módon reagáljak. Boldogabb lettem, amióta Jake az életem részét képezi, és ezt többen meg is jegyezték, noha nem feltétlenül vártam el. Általában ezután jöttek a kíváncsi kérdések, amikor is be kellene számolnom az életemben történő változásokról, márpedig azokról közel sem szeretek beszélni. Sem a rosszakról, sem pedig a jó dolgokról. Eddig is kitűnően sikerült a magánéletemet kihagyni a munkámból és csak apró, egyben jelentéktelen részleteket megosztani magamról, ezután sem szeretnék másképpen eljárni. Mindenesetre jól érzem magamat most, és szívem szerint világgá kürtölném ezt a fajta érzést, mégis túlságosan önző vagyok ahhoz, hogy meghagyjam csak és kizárólag magamnak és kettőnknek.
Nem egy hétköznapi programot választottunk magunknak vagy helyszínt az utazás megejtésére, de ez valahogy sosem tartozott hozzánk. Ha kihívást láttunk, azt szerettük legyűrni, és jobban vágytunk a kirívóbb esetekre, mintsem a szokványosokra. Mindezek ellenére valahogy a magunk módján sikerült mindig ezt úgy megejtenünk, hogy az a kettőnk dolga maradjon, a kettőnk döntése. Ittlétünk oka sokat jelent számomra is és alig várom, hogy valami maradandót alkossunk, amiről tudom, hogy az itt élők számára is hasznossá válik majd. Manapság a másoknak nyújtott önzetlen segítség egyre kevesebbszer mutatkozik meg, hiszen a legtöbben csakis akkor akarnak lépéseket tenni ennek irányába, hogyha abból nekik is hasznuk származik majd. Naponta találkozok ilyen emberekkel, akik elvárják, hogy bizonyos okokból adódóan mindenki más a segítségükre rohanjon, ha arra van szükségük, ellenkező esetben pedig ez nem lel viszonzásra. Mindezek után azonban mégis ők azok, akik az áldozati szerepet öltik magukra, mondván, hogy senkire nem számíthatnak. Ez lenne talán a 'azt kapsz, amit adsz' esete? Mert úgy vélem meglehetősen könnyedén rá lehetne húzni az ilyen emberek felfogására. Ugyanakkor tudom jól, hogy ez nem csak az itt élők számára, de bennünk is mély nyomot hagy majd, és jó érzéssel tölt el, hogy segíthettünk azoknak, akiknek szükségük volt rá.
A buszon ülve elveszek a kilátásban vagy éppen a társaságomban, akit most éppenséggel az köt le, hogy engem cukkoljon a kapott banánnal. Kislányos mosoly költözik az arcomra, ahogyan tiltása ellenére mégis sikerül elcsennem egy kicsit a gyümölcsös ízvilágból, még ha ehhez arra volt szükség, hogy egy csókkal jutalmazzam Őt. Nem mintha egyébként ellenemre lenne ez a fajta úgymond drasztikus lépés. Halk nevetés hagyja el az ajkaimat a szavaitól, mert már lassan nem tudom eldönteni, hogy ez csakis rólunk szól vagy most ténylegesen azokról az állatokról beszélünk, akikkel hamarosan lehetőségünk nyílik találkozni. Mindenesetre bármelyik verzió is álljon fent, egyik esetében sem érdemes ilyen veszélyes dolgokra vetemednie és jó, hogy erre még a kis életem is időben rájött.
Időközben Kelly és a kísérőink is belekezdenek a rögtönzött útmutatásba, melynek során információkat tudunk meg az állatokról. Figyelmesen követem végig Kelly mondandóját, és nem azért, mert egyébként tanulni vágyom tőle, hanem azért is, mert érdekel Afrika minden egyes részlete, melyet van módunk megismerni. Csodálattal figyelem a tőlünk biztonságos távolságban lévő oroszlánokat, de még így is, hogy nem merészkedhetünk ennél közelebb is hatalmas élményt nyújtanak. Valószínű annyi impulzus ér majd minket az utazásunk során, hogy be sem tudom majd fogni a számat róluk és az ezzel együtt járó élménybeszámolóról.
- Annyira gyönyörűek... - sóhajtok egyet, és olyan szinten beleveszek a látványba, hogy már csak arra figyelek fel, amikor nekiállunk a buszról leszállni. Megfogom Jake kezét, és vele együtt csatlakozok a többiekhez, meg az új tagunkhoz, aki meglehetősen menő névvel rendelkezik és aki úgy tűnik túlságosan is közvetlenül és a maga módján udvariasan bánik az új ismeretségeivel - köztük velem is. Megvárom a bemutatásunkat a hirtelen érkező bókot és figyelmességét azonban csak egy mosollyal reagálom le. - Én is örülök a találkozásnak, Jafar. - a köszönöm annyira egyszerű lenne, visszamondani pedig mit mondhatnék? Így a legegyszerűbb verzióval állok elő, amit mindenesetre igaznak is vélek. A bemutatkozás hatására megtörténik közte és Jake között is a kézfogás, mely után Jafar vissza is lép eredeti pozíciójába, hogy így szóljon majd a többiekhez.
- Gondolom már kísérőitek elmondták ki is vagyok pontosan és már alig várjátok, hogy megismerkedjetek a programjaink további részleteivel.. - kezd bele és mondandója közben többször is elkalandozik felénk a tekintete, ha nem éppen a többiekkel osztja meg a gondolatait vagy tapasztalatait a kórházzal kapcsolatban. - Kira és Eliott mellett megismerhetitek majd Stevet, a zsiráfot is és a kedvencemet, Donnyt, az elefántot. Volt már részetek abban, hogy megetessetek egy zsiráfot? Steve határozottan vevő erre. - folytatja tovább, közben azért rákérdez, hogy esetleg akadna valami ötletünk Kira és Eliott problémájára, mert ők teljesen tanácstalanok az ügyben.


Madelaine Riggs
Egészségügy
Play by :
✿ margot elise robbie ✿
Kor :
29
Foglalkozás :
- pszichológus -
Hozzászólások száma :
141

Safari tour with extra • Jake&Madelaine Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Safari tour with extra • Jake&Madelaine   Safari tour with extra • Jake&Madelaine Empty

Ajánlott tartalom


Safari tour with extra • Jake&Madelaine Empty
Vissza az elejére Go down
 

Safari tour with extra • Jake&Madelaine

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Archívum :: Játékok-
^
ˇ