One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Archiválást kérek!

Carmela & Dyson - One more night EmptyHisui Shuusei
Today at 12:28 am



Játékpartner keresõ

Carmela & Dyson - One more night EmptyKenen MacKellar
Today at 12:27 am



Came on, game on

Carmela & Dyson - One more night EmptyHisui Shuusei
Today at 12:26 am



Elvitték!

Carmela & Dyson - One more night EmptyHisui Shuusei
Today at 12:21 am



Fortune útjai kiszámíthatatlanok

Carmela & Dyson - One more night EmptyMason Ford
Today at 12:16 am



Angel & Charlie | Step Up

Carmela & Dyson - One more night EmptyCharlotte M. West
Today at 12:15 am



Like the cat and the rat

Carmela & Dyson - One more night EmptyMilo Morris
Today at 12:13 am



Te minden szörnyet szeretni tudsz....

Carmela & Dyson - One more night EmptyChastian A. Wing
Yesterday at 11:54 pm



Cat and the mouse | Lana & Charlotte

Carmela & Dyson - One more night EmptyCharlotte M. West
Yesterday at 11:41 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 18 17
Diákok 25 20
Törvényszegők 11 17
Bűnüldözés 8 9
Hivatal 7 6
Üzlet 13 16
Oktatás 5 5
Munkások 10 7
Egészségügy 13 9
Összesen 109 107
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot

Elias Anderson, Nataael R. Norton, Savannah Chloe Farrow


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Carmela & Dyson - One more night

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Carmela & Dyson - One more night   Carmela & Dyson - One more night EmptySzomb. Júl. 27, 2019 2:25 pm

Dyson and Carmela ©



Ez az a bizonyos érzés amit érzel ilyenkor. Hogy tudod, az amire a legjobban vágysz jelenleg nem lesz a tied. Napokig szenvedni fogsz és mikor már úgy vagy vele teljesen jól vagy elfelejted az egészet egyszer csak megint ott áll az ajtódban és hozzád vágja a "megjöttem" érzést te pedig megint mint egy kisgyerek rá veted magad, hogy a tied. És utána minden kezdődik előröl. Mélyet szusszanok ahogy lehunyom a szemeim miközben megérinti az arcomat. Ha valóban ezt akarná nem folytatná ilyen világi hülyeségekkel...Mindig így kezdődik, én pedig hülye módon azt hiszem majd változik meg ilyenek. Ostoba hülye p.csa vagy Carmela. Ahogy megölel óvatosan könyökeire teszem a kezeimet és és hagyom, hogy magára vonja a fejemet hallgatva a szív verését de a fürdőszoba ajtót bámulva nyugtatom bele magam, hogy ez mindig így alakul szóval ne merjek ezen kiakadni mert ha lenne egy másik felem itt a saját lakásomban verne agyon. Úgy csinálok mint egy hisztis kislány amihez semmi jogom nincsen Dysonnal szemben. Dugtunk egyet, teljesült a vágya jól éreztem magam aztán ennyi. Néha beszélgetsz vele ha még találkoztok valahol aztán ennyi. Szép lassan elfelejted ahogy ő is téged és kész. Mert azt hittem mert ő más akkor ez is más lesz. Hát nem. Most annyira örülnék egy nővérnek, vagy húgnak akit ezután felhívok át jön és kiröhög, hogy ennyire hülye vagyok. Mert akkor én is röhögni fogok rajta. Persze ez mind az agyamban forog le nem hagyom, hogy kiüljön bármi is arcomra mert még az kéne nekem, hogy itt bocsánatokat kérjen, mert ő nem akar megbántani meg ilyenek...Annál rosszabb nincs. Akkor inkább menjen. Folytatja én pedig lassan leengedem róla a kezeimet majd ahogy magára vonja a tekintetem haloványan elmosolyodom de nem nézek a szemeibe csak az ajkait nézem. Finoman mellkasára teszem a kezemet.-Persze, megértem.-mondom válaszul ahogy pislogok párat majd hátrébb lépve kezeiből fordulok el, hogy felöltözzek, meg hagyjam, hogy ő is aztán kiengedhessem a lakásomból, hogy akkor elmenjen. Ilyenkor jön az, hogy sok mindent igazából annak köszönhettem, hogy szép vagyok, meg néha jó dumákat tolok ha olyanom van de igazából, ha megadtam ami a lényeg már ennyi volt. A szobámba megyek felnyomom a villanyt majd ledobva magamról a törülközőt veszek fel egy esti pólót meg bugyit, hogy amíg nem leszek álmos addig nézzem a tvt és ha az se segít akkor kitalálok valamit ami elvonja a figyelmemet az egésztől. Mert a hirtelen jött rossz érzést úgy nyomom el magamban mint amikor a bátyám bele nyomot a falba és kicsavarva a kezeimet pattintotta rám a bilincset és jelezte, hogy minden amit mondok felhasználható ellenem. Szép kis emlékek ugye? Ahogy felhúzom a pólót magamra a hajamat kiengedem a törülköző fogságából kicsit még megtörlöm vizes tincseimet aztán hagyom, hogy vizes hajam szét álljon a fejemen minden fele. Mert kinek akarok már itt tetszeni? Kisétálok a nappaliba ahol ha minden igaz Dyson már felöltözött és arra vár, hogy én kiengedjem innen.-Kérsz még valamit inni mielőtt elmész?-kérdezem meg már igazából csak illemből ahogy felé nézek kék szemeimmel. Ha kér akkor a konyhámba megyek és töltök neki pohárba megint valami gyümölcslét amit találok aztán kiviszem, megvárom míg megissza majd a dohányos asztalra teszem.-Akkor...örülök, hogy itt voltál.-jegyzem meg ahogy állok vele szembe egy darabig majd elindulok a kijárathoz és kinyitva az ajtót megvárom míg ki megy rajta. Nem lépek ki után csak az ajtóval fordulok kicsit felé neki támaszkodva fa ajtómnak miközben nézek rá.-Jó volt újra látni Dyson...Ha még úgy hozza a sors talán látjuk egymást.-mondom féloldalas mosolyt engedve meg magamnak majd ahogy elindul hallgatom a lépteket amik lassan elhalkulnak a lépcsőházban én pedig becsukom az ajtómat és az ajtónak támasztva a fejem sóhajtok egy nagyot. Lassan vissza sétálok a nappaliba és leülve veszem el a cigimet a ledobott ruhámból ami a kanapé mellett pihen vagy valahol a nappaliban és a hamus asztalon lévő fiókból elő szedem a hamutálat aztán lerakom az asztalra benyomom a tvt és meggyújtva a cigit engedem ki magamból a füstöt. Nem vagyok az fajta lány aki könyörög, vagy rá tukmálja a másikra szóval egyszer megkérdezős fajta vagyok. Nem akart a napjáról sem mesélni, és nem is akart itt aludni, én pedig nem fogom faggatni ha el akarta volna mondani elmondja. Mélyet sóhajtók ahogy hallgatom a tvt de igazából nem is nézem csak ismét a cigibe szívok majd lehamuzok a hamutartóba. Ostoba vagy mint mindig Carm, de ezt már megszoktam magamtól.



Carmela Whitman
Mûvészet
Play by :
Miranda Kerr
Kor :
32
Foglalkozás :
régen gazdasági jogász, most már kicsapongó festő
Hozzászólások száma :
51

Carmela & Dyson - One more night Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Carmela & Dyson - One more night   Carmela & Dyson - One more night EmptyPént. Júl. 26, 2019 11:49 pm

Carmela & Dyson - One more night Knigi-18-plyus-575x363


Carmela & Dyson
“Save me to myself”
A dicséretemet hárítani próbálja a kisasszony, de tiltakozóan rángatom a fejem jobbra-balra.
- Nem, nem. Ez nem hízelgés, ezek puszta tények. Szoktasd magad a gondolathoz - mosolyodok el azon, hogy nem tudom eldönteni hirtelen, hogy ez a fajta tagadás csupán látszat, vagy valódi önbizalomhiányra utalhat? De ehhez most túl kába, túl részegség utáni furcsa félállapotban lévő és túl álmos vagyok, hogy valódi erőfeszítéseket tegyek azért, hogy kiderítsem az igazságot. Ám aztán rájövök, hogy ez, hogy rég titkolt vágyam teljesült általa nagyon lekezelőre sikerült, így elszégyellem magam. De már nem mondok semmit, mert attól tartok, csak még rosszabbá válhatna a helyzet, és nem akarom megbántani vagy megsérteni, már ha amúgy is nem tettem már meg.
Kár lenne tagadni azonban azt, hogy régóta sóvárogtam utána, és régebben amikor csak távolról szemléltem, sok mindent képzeltem el vele kapcsolatban. Egy időben tényleg azt hiszem, szerelemhez hasonló vonzalmat éreztem, bár ez akkoriban eléggé zavaros volt még, nyilván annak függvényében, épp hány estét tudtunk egy helyen eltölteni, netán belefért-e egy kedves mosoly a kitartó bámulásomra amitől teljesen elpirultam és aztán inkább elbújtam valahová az érzéssel, akár egy rejtett kinccsel, vagy hetekig nem láttam vagy én nem tudtam időt szakítani a törzshely látogatására.
A közeledésére azonban felkuncogok, mert kicsit félreértem a közeledését, és jelenleg az az érzésem, hogy teljesen kifacsart, egy évre elegendő energiát emésztettem fel. De a magyarázatára bólintok.
- Értettem főnökasszony - mosolygok, mert tetszik a magabiztossága, tetszik az, ahogy reagál a dolgokra. Eléggé úgy tűnik, hiába ismerünk valakit régóta, nagyon messze vagyunk ahhoz, hogy értsük a jeleket, amiket ad magából, ez által pedig őt magát sem ismerhetjük. Hiába ismerem Carmelát régóta, hiába tudok róla dolgokat, teljesen másként viszonyul néhány helyzethez, mint mások. Lehet ezt félre is értelmezni akár, aki felületes, annak rögtön az jön le, hogy ki volt már éhezve és kapóra jöttem. Ha felületes lennék, azt gondolnám, hogy egy könnyen kapható kis cafka, és ennyi. Kategorizálnám. De én nem vagyok olyan, mint a többiek. Tudom, hogy bár szerepet játszott az este alakulásában az alkohol és a vágy is, de valójában Carmela így, ezen a kissé szabadon értelmezhető és sebezhető módon nyújtott számomra segítő kezet, mert valahogy megérezte, hogy a felejtés az esetemben nagy szerepet játszik. Segített, ahogy tudott, ahogy jónak látta. És én örökké hálás leszek neki ezért.
A fürdőbe együtt megyünk kézen fogva, s kis idő elteltével, ismét kielégülten, kimerülten mosom meg a hátát. Nem is tudom miért mondok neki baromságokat, de a beálló csendbe burkolózva már felfogom, hogy jobb lett volna inkább befogni a pofámat. Minek terheljem a saját faszságaimmal? Minek beszéljek neki azokról a dolgokról, amelyek foglalkoztatnak? Amelyek miatt teljesen kivagyok? Az intelligenciát olykor inkább teherként élem meg, mint áldásként, mert valójában az igazság az, hogy ha sok összefüggést tudsz rendszerbe rendezni magadban, ha érzed a benned rejlő tehetséget, a negatív és pozitív tulajdonságokat, és ez még lélekkel is párosul, azt rohadtul megszívtad. Nagy eséllyel lesz belőled drogos, vagy alkoholista, vagy alakul ki valami más függőséged, ha gyenge vagy, mert nem bírod majd el azt, ami a fejedben van. Ha nincs melletted valaki, aki megért, aki érzékeli mikor mire van szükséged és nem kapsz támogatást, az életed ott lesz elkúrva, hogy megszülettél.
Mégsem mondom ki, mire is gondoltam amikor azt mondtam, időben. Mit is jelent ez? Hogy kárt tettem volna magamban? Vagy másban? A vízsugár alatt lehunyt szemmel adom át magam annak, hogy megmosdasson, miután én megmostam őt, s hagyom, hogy a forró víz lemossa rólam a habot és megtisztítson. Ez kellőképp felébreszt és észhez térít. Kiszállunk a zuhany alól, és Carmela visszakérdezése egy pillanatra megállít a mozdulatban ahogy elveszem a töröközőt, a szemeibe nézek közben, és megállapítom, hogy így smink nélkül még szebb, mint kifestve. Rámosolygok szelíden.
- Csak rossz nap. Felejtsd el - zárom le a témát, mert azt hiszem nem tudnám megfogalmazni számára, mint éltem át az elmúlt időszakomban. Nem, ennek most nincs itt a helye és az ideje. Nem akarok szellemekről beszélni, a démonjaimról, amik kísértenek, sem arról, hogy hogyan és miért keletkezett a hátamon az a méretes zúzódás. A felajánlására elmosolyodok, mert most egészen olyan, akár egy kislány, aki fél egyedül maradni a sötétben. Felemelem a kezem és megcirógatom az arcát finoman.
- Imádnám, ha velem aludnál - mondom szelíden, és közelebb lépve hozzá magamhoz vonom. A fejét a mellkasomra húzom, hogy érezze a szívverésemet, érezze az ölelésem, és azt kívánom, bár érezné amit érzek jelen pillanatban. A feje búbjára adok egy puszit, és csak ölelem, míg beszélek hozzá.
- És nem akarom, hogy úgy érezd, csak kihasználtalak, tényleg nem erről van szó. De nem maradhatok. Mennem kell - sóhajtom, és egy pillanatra ismét magamra vonom a figyelmét - Nem miattad kell mennem, nem is azért, mert más vár otthon. Hanem miattam. Megérted? - kérdezem, s a tekintetében keresem a választ. Jobb lesz ez így mindenkinek.      


Dyson Jaworowski
Elhárítás
Play by :
Florian Munteanu
Kor :
28
Foglalkozás :
Tűzoltó
Hozzászólások száma :
18

Carmela & Dyson - One more night Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Carmela & Dyson - One more night   Carmela & Dyson - One more night EmptyPént. Jún. 28, 2019 8:59 pm

Dyson and Carmela ©



+18

Nem féltem soha sem a magánytól. Könnyedén szoktam össze vele és barátkoztunk össze mint a verekedős utca lány a kiéheztet, harapós kutyával. Akár hányszor megharaphat soha nem venném magamra, hiszen az élet őt is meg engem is kikezdett. Mindig arra gondolok, hogy mennyi minden áll mögöttem, tettem őrült, ostoba vagy jellememet formáló döntéseket. Szóval a magány könnyen megszokható társ, de ami a legnehezebb...mikor valaki elkergeti mellőled és sok ideig melletted marad. Aztán mintha minden ugyan úgy folyna maga után ki is lép a körödből és rá jössz, magány végig ott volt. Ez a legnehezebb. Visszaszokni valamibe amiben amúgy nem is érzed jól magad...Talán ezért nem akarom, hogy vége legyen ennek az egésznek. Hogy Dyson hosszú napokat töltsön nálam és ne érezzem az ürességet ahogy elfog menni. De el fog. Én pedig nem kötelezhetem ide még ha most valamiért nagyon is vágyom arra, hogy magam mellett tartsam. A nyugalom az orgazmus után úgy telepszik be a nappalimba mintha erre az alkalomra várt volna csak. Nem akarok elaludni, mert a reggel túl gyors és sokat követel. Én pedig nem akarok elmozdulni, nem akarok új napot. Egyszerűen csak itt akarok maradni életem ennek a részében. Ahogy vissza sétálok hozzá a kanapéhoz italokat töltök majd a borba kortyolok miközben figyelem, hogy küldi le a narancslét a testébe. Ez megmosolyogtat és egyszerűen csak jó őt figyelni, és megnyugtat, hogy látom őt. Mélyet szusszanok és eltűröm pár kósza tincsemet miközben lassan hátra dőlök lábaimat felhúzva magam elé. Nem zavar, hogy meztelen vagyok és nem is óhajtok felöltözni. Gondolom őt meg pláne nem zavarja a meztelenségem. Szavaimra zavartan nevet és ő is megdicsér engem én pedig ezen szélesen elmosolyodom majd ismét a poharam tartalmába kortyolok.-Csak mert én hízelgek neked nem muszáj, szépfiú.-mondom ahogy elvigyorodom. A régen titkolt vágyra felvonom az egyik szemöldököm és ismét mosolygok.-Oh, szóval egy rég eltitkolt vágy voltam?-kérdezek vissza bár nem is értem miért lep ez a dolog meg. Sok férfi eltitkolt vágya vagyok ami valahol megérthető és szomorú is ha úgy vesszük. De számomra igazából ez soha nem jelentett semmit. Könnyedén át tudtam látni a rajongáson és megtalálni a valódi célt ezekben a "Kedves" lelkekben. Hiába nálam nem igaz, hogy amilyen szexi, olyan hülye is lehet. Elvégre a családom nagyon is megkövetelte tőlünk, hogy az eszünk mindig is nagy tényező legyen számunkra. Hiába nem panaszkodhat Damian és én sem, hogy milyen dolgokra neveltek fel minket. Finoman simogatom és apró csókokat váltok vele szavaira pedig finoman ajkaira kuncogok.-Én nem követelek, és mohó sem vagyok. Felajánlok neked valamit. A kettő nem ugyan az.-kacsintok rá és finoman ajkaira puszilok.-Az eltitkolt vágyad pedig fürödni akar.-jelentem ki mintha mást nem is akarna Dyson és kézen fogva vezetem a fürdőszobába. Itt beállítom a megfelelő hőmérsékletű vizet, ami mindkettőnknek megfelel majd beállok vele a zuhany alá. Ugyan a vágy ismét elkap minket de itt most nem adunk annyira a részletekre. Egyszerűen csak adunk egymásnak egy újabb orgazmust. Bár a bőrébe kapok és a körmeim enyhén felsértik lapockáit ahogy teszek arról is, hogy a harapásaim is finom foltokat okozzanak a testén. Lehet kissé gyerekes, de mindig is szerettem látni a reggelben a nyomokat amiket én okoztam. Sokkal szexibbé teszi a partnert. És leginkább jó szexuális élmények kötődnek hozzájuk. Halk zihálással engedem el az aktus végeztével és finom csókokkal nyugtatjuk meg egymást végül. Aztán a fürdésre koncentrálva finoman simítom végig magam a samponommal majd hallgatom a szavait amíg a hátamat mossa végül felé fordulva lépek hatalmas alkata árnyékába felnézve rá. Finoman megsimítom az arcát majd kezdem el a mellkasát, a karjait, nyakát, csípőjét finoman lemosni.-Jobban nem is végződhetett volna...-mondom pár perc csend után ahogy felnézek rá egyenesen a szemeibe.-Épp időben?-kérdezek vissza ahogy lassan elzárom a csapokat miután mindketten lemostuk magunkról a tusfördőt. Lassan kilépek ahogy kinyitom a zuhany fülke ajtaját és elő veszek még egy törülközőt amit neki adok a sajátommal pedig megtörlöm magam. A hajamat felcsavarom egy másikkal, hogy valamennyit száradjon. Ahogy kész vagyok felé fordulok és megvárom majd pár percig csak figyelem csendben. Lesütöm a szemeim és leveszem arcáról a tekintetem.-Ha szeretnél itt aludhatsz...persze ha csak szeretnél.-mondom kicsit zavartan, mert fogalmam sincs, hogy ő valóban szeretné-e ezt. Hiszen a régi vágya már teljesült igazából.



Carmela Whitman
Mûvészet
Play by :
Miranda Kerr
Kor :
32
Foglalkozás :
régen gazdasági jogász, most már kicsapongó festő
Hozzászólások száma :
51

Carmela & Dyson - One more night Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Carmela & Dyson - One more night   Carmela & Dyson - One more night EmptyCsüt. Jún. 20, 2019 12:07 am

Carmela & Dyson - One more night Knigi-18-plyus-575x363


Carmela & Dyson
“Save me to myself”
Átadva neki az irányítás jogát, egy újabb szintre emeli a testiség fogalmát. Isteni teste van és nagyon is tudja, hogyan kell használnia, meg kell hagyni. Hullámzik rajtam, én pedig alig bírom visszafogni magam, mert az érzés amit ezzel okoz az több, mint amire vágyhatnék, nem elég és akarok belőle még és még. A látványa sem utolsó, látni ahogy élvezi amit csinál ez pedig egy újabb löketet ad nekem, hogy folytassuk. Most nincs más érzelem, csak a végtelen vágy, hogy magamévá tegyem és használjon a maga örömére. A bűntudat elrejtőzik bennem, a harag önmagam irányába is csendes hullámokkal nyaldossa lelkem partjait. Itt és most nincs helye megbánásnak, sem félelemnek, hogy mi lesz a következő percben. Ez a pillanat adott, örök és végérvényes szerződése két közelségre éhes lénynek, akik erre a röpke időre váltak meg álarcuktól, hogy egymás húsából és véréből táplálkozzanak a kijózanodás pillanatáig, amikor a hideg zuhanyként érkező valóság maga alá temet majd mindent.
Bűnre csábít a test, amely most felettem uralkodik, s ez az érzés lassan felemészt. Nem bírom a végtelenségig tartogatni magam, kell újra az, hogy én irányítsak, átadjam magam annak a vágynak, amely bennem uralkodik. A nyers erőnek, amely a szörnyeteget élteti, s kitörésre kész, csupán a józan eszem tartja még kordában. Átveszem a gyeplőt, s Carmela értő kezeim alatt újra kiélvezheti a tehetetlenség gyötrő, édes perceit. Isteni ez a játék, sosem unnám meg, de a férfi teste nem megtörhetetlen gép, hát miután újra érzem a gyönyörét, én is elengedem végre magam, s ráomolva élvezek el. Az érzés semmihez nem hasonlítható. Olyan, mint a legjobb drog, amely közvetlenül a lövés után szinte azonnal az újabb adag után sóvárog. Kegyetlenül az agyamba égett az egész ami történt, és jelenleg az az érzés kerülget, hogy ebből újabb és újabb adagot akarok majd még.
Amit azonban az egyik pillanat ad, a másik el is veszi. Az egybeforrt testek újra külön életet kívánnak maguknak, így szétválunk egymástól néhány kedveskedő, becéző csók után. Nem rossz ez, meg kell hagyni, Carmela sokkal simulékonyabb, mint elsőre hinné az ember. Pár perc múlva kiriszálja a formás kis hátsóját egy másik helyiség felé, míg én még mindig elgyengülve, szédelegve szuszogok a kanapéján elnyúlva. A hangokból ítélve a konyhában lehet, és megérezvén a lehetőséget a kiszáradt testem jelzi is a folyadék utáni igényét. A torkom kissé kiszáradt, a szám belső felülete a heves csókoktól duzzadt és fájdalmas, bár ezt annyira nem bánom, hogy őszinte legyek. Az ágyékom még mindig lüktet, az agyam totálisan kiürült, és legszívesebben most magam elé rántanám, bekuckóznék vele és a haja illatától elbódultan aludnék el. De észnél kell lennem, mert nem léphetek át bizonyos határokat, úgy érzem, így erőt veszek magamon és kelletlenül ugyan, de elővadászom az alsónadrágomat, hogy amikor visszatér, ne ádámkosztümben kelljen ismét szemtől-szemben állnunk.
Amikor visszatér, felmosolyodok rá csillogó szemekkel, és kedveskedő csókját örömmel viszonozom.
- Narancslét, köszönöm - bólintok, és ahogy kitölti és átadja, majdnem egy lélegzettel nyalom be az egész nagy pohárral.
- Huh, hát ez most életet mentett - sóhajtok fel szuszogva, és a poharat egyelőre az asztalra teszem a kanapé elé, s figyelem ahogy ő belekortyol az italába. Két térdemre támaszkodom az alkarjaimmal, de amikor megdicséri a teljesítményemet, lazán hátra dőlök a kanapén és elnevetem magam.
- Ezt igazán örömmel hallom, hasonlóan érzünk - nevetek felé elismerően, és hogy csillapítsam a szerintem kicsit eltúlzott dicséret miatti zavaromat. Azért az, hogy pasi a listáján nem veheti fel velem a versenyt, szerintem jóindulatú túlzás, de azért tényleg jól esik, ha efféle rangsorba tud állítani és azon is az elsők között lehetek. Nekem is volt már néhány igazán fantasztikus szexben részem, de ez tényleg kimagaslik mind közül. Hiába, az éhség, az alkohol és a régen elfojtott vágyak tudnak ilyen eredményeket produkálni olykor, s ez a szerencsésebbik eset.
- Én is örülök, bevallom, régen titkolt vágyam teljesült be most részben - mondom csendesen, és nem mondom ki ugyan, hogy itt nem csak a testi kapcsolatra gondolok, de valójában az is benne van. Régen azt hiszem kicsit szerelmes voltam belé, vagy csak hasonlóan erős vágyat gerjesztett bennem amely végül átformálódott. Most felnőttként azonban másként látom, már óvatosabb vagyok, de az érzés hasonló ahhoz.
Amikor közelebb kúszik hozzám és a nyakamat kezdi csókolgatni, elkuncogom magam.
- Hé, te kis mohó - fogom a két kezem közé az arcát és irányítom a számra, hogy csókot lopjak tőle miközben ő a mellkasom és a hasam cirógatja ügyes kis ujjaival - Szívesen zuhanyoznék veled, de egy újabb menetre azt hiszem még nem állok készen ilyen gyorsan - fogom meg a kezét, és hagyom, hogy a zuhanyzó felé vezessen. Az alsómból valahol a folyosón bújok ki, és a forró vízsugár által gerjesztett lágy gőzben újra a csókját követelem magaménak. A testét közelebb vonom, s már úgy lépünk be a vízesés alá, amely eláztatja a testünket, a hajunkat és lemossa a múlt bűneit, hogy ismét készek vagyunk egybeforrni. Lehetetlen bírni a nővel, egy kis akaratos perszóna, de nem tudok betelni vele. Azt hiszem még sosem volt részem olyan igazán jó zuhanyzós szexben, de amit ez a csaj művel velem az kimeríti a tökéletesség fogalmát. Minden mozdulata, minden érintése, minden nyögése és pillantása maga a kéj, és én kérek belőle újra meg újra.
Azonban ez a menet kissé erőteljesebb és fesztelenebb, mint az előző, és állva szeretkezni nem kis erőfeszítést igényel, így amikor végzünk ismét lágy csókokkal zárjuk a röpke légyottot a zuhany alatt, majd ismét megkönnyebbülve, és eléggé kifacsart állapotban tisztálkodunk meg.
- Tudod, nem hittem volna, hogy ez a éjszaka így fog véget érni, de őszintén mondva cseppet sem bánom. Épp időben találtál rám - mondom csendesen, míg a hátát mosom meg a zuhany alatt. Ismét kissé elfelhősödik a tekintetem, mert visszaemlékszem az állapotra, ami akkor jellemzett amikor megszólítottam. Hogy volt hozzá bátorságom, még mindig nem tudom, de talán nem is számít már. Ez az éjszaka már a miénk, és bárhogy is végződjön, bárhol is hajtsuk álomra a fejünket, együtt vagy külön-külön, ez már mindig a miénk marad. Ahogy a rémálmok, a bűntudat és a tehetetlenség érzése, ez is belém költözik majd és irányítani fogja a gondolataimat. De ezek legalább szép emlékek lesznek, és azokból manapság egyre kevesebb jutott nekem. Talán Carmelának szintén jól esik majd néha rá gondolni. Rám gondolni.      


Dyson Jaworowski
Elhárítás
Play by :
Florian Munteanu
Kor :
28
Foglalkozás :
Tűzoltó
Hozzászólások száma :
18

Carmela & Dyson - One more night Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Carmela & Dyson - One more night   Carmela & Dyson - One more night EmptySzomb. Május 11, 2019 5:01 pm

Dyson and Carmela ©



+18

Nem is tudom, mi az ami most igazából köztünk lejátszódik. Vajon ő tudja? Vajon Dyson is úgy gondolja ahogy én félve elmondani az igazságot? A Forrón éget a teste. Hozzá tapadok az izzadság miatt, nem mintha nem akarnék hozzá tapadni. Érzem ahogy a testem fellélegzik, hogy egy kicsit imádva van. Élvezem, hogy meglovagolhatom. Hogy az enyém lehet és uralkodhatok. Saját barna hajamba túrva harapok alsó ajkamba ahogy figyelem reakcióit ölem játéka után. Elégedett vagyok, hogy ennyire vágyik rám. Elégedetté tesz, hogy ilyen hatalmas mégis érezteti, hogy rám van szüksége. És ez a bennem lévő istennőt élteti. Éltet a vágy, hogy még jobban behódoljon nekem én pedig még jobban köré csavarodjak ahogy imád engem. Végig simítok magamon ahogy fel le emelkedek felette ő pedig kiélvezi, hogy csak rajta a figyelem. Élvezem és hálás vagyok, hogy mindent nekem áldoz, de most uralkodni akarok felette és azt szeretném ha élvezné. Ha akarná, még ezt maga fölött. Mert tudom, hogy akarni fogja még...Én is akarni fogom ebben biztos vagyok. Ahogy elenged végig simítok mellkasán majd lehajolva csókolom meg hosszan ajkait és elválva tőle kéjesen nyögök szemeibe nézve, még jobban ingerelve őt, hogy nekem ugorjon és megmutassa mire is képes ha ő azt akarja. Ne félts engem Dyson, börtönben voltam egy jó darabig és túl éltem egy pár dolgot már életem során. Vágyom a vadságára és képes vagyok bármire, hogy kicsalogassam. Minél jobban csavarom csípőmet rajta, hogy izmaim jobban közre foghassák magamba szorítsam és addig engedem magamba ameddig csak képes vagyok befogadni. Szavaira elvigyorodom és felegyenesedve gyorsítok tempómon még jobban gerjesztve magam ellen a sorsot, mert élvezem. Élvezem ha kihívhatom a valóságot magam ellen. Dyson pedig most a legédesebb, legszebb valóság amit most jelenleg meglovagolok. Nem is akarok másikat azt hiszem. Ahogy csípőmre fog és belém feszül felnyögök és ahogy felül bele túrok hajába és bele épek tincseibe miközben heves, vad, mély csókot váltok vele. Hozzá simulok a csók alatt és bele karmolok a vállaiba és lapockájába ahogy a csókba morgok és megharapva alsó ajkát húzom meg kissé majd elengedve nézek a szemeibe. Ahogy levág a helyére elvigyorodom majd kuncogni kezdek és igazodni kezdek látva mi is a terve de ő igazából leránt magához én pedig csak megemelem lábaim, hogy magához tudja vonni combjaimat. Megnyalva felső ajkamat figyelem kék szemeimmel majd ahogy ismét elfoglal fellélegzek majd ahogy mozogni kezd kezeimet fejem fölé emelve, nyögök minden lökésére és feszülök bennem tomboló férfiasságára. A kanapé karfáját szorítom és meg sem mozdítom ebből a helyzetből a kezem egyszerűen annyira jó dolgot művel velem. Erős, vad, kíván, engem akar.-Igen, igen, igen....-zihálom ahogy hullámozni kezd csípőm vadabb lökései miatt és kebleim fel le ugrálnak ahogy ő irányítja a testemet a sajátjával. Addig hajszol, türelmetlenül míg a csípőm ismét befeszül rázárva és érem el újra az orgazmust leginkább kéjes sikoly kíséretében. Talán először fel sem fogom, hogy ő is elélvezett csak amikor elengedi a lábaim és rám zuhan. Bennem van még mindig érzem ahogy lüktet férfiassága. Nem zavar, soha nem fog minket e téren kellemetlenség érni. Simogatom és puszilgatom ahogy én kezdek feltérni az orgazmus szédítő hatásából. Csípőmet finoman megmozgatom még kicsit táncolva férfiasságán, hogy lekísérjem orgazmusát. Hallgatom a zihálását és érzem forró testén valóban mennyire leizzadt, de én sem vagyok annyira különb.Ahogy magához tér kissé szavait hallgatva mosolyodom el majd visszonzom csókjait.-Tudok ennél jobbat is.-kuncogok a csók után majd ha felemelkedik rólam és távozik belőlem felülve én is túrok barna hajamba és elégedetten fújok egyet. Felállok bár lehet hülye ötlet de ügyesen lépkedve megyek ki a konyhába és ott villanyt nyomva hunyorgok egy kicsit. Találva zsepit kicsit megtörlöm magam Dyson nedvétől és végül véve két poharat veszek elő bort meg egy üdítő italt ha esetleg ő már alkoholt nem fogyasztana. Vissza megyek és a kanapé melletti kislámpát feloltom, hogy ne égessem ki a szemét a nagy villannyal. Leteszem a poharakat majd lehajolva hozzá csókolom meg ismét.-Mit innál, bort vagy narancslét?-kérdezem ahogy szemeibe pillantok mosolyogva. Én legalábbis kicsit kiszáradtam szóval én biztosan iszok valamit. Töltök magamnak bort aztán ha ő is kér akkor abból amit választott feltöltöm a poharát. Ha megvan oda nyújtom neki majd leülve kortyolok az italomba és fújok egyet miután lenyeltem az italt.-Őszintén megvallom, ennyire jó szexben talán egyszer volt részem, de akkor is nővel voltam.-mondom megvallva neki ahogy elmosolyodom és felé fordítom fejemet.-Örülök, hogy összefutottunk Dyson.-mondom ahogy szemeibe nézek és lassan közelebb csúszva hozzá puszilok nyakába lágyan.-Szeretnél zuhanyozni egyet velem?-kérdezem ahogy finoman cirógatni kezdem mellkasát vagy hasát, a kettő között finoman siklanak ujjaim fel le.



Carmela Whitman
Mûvészet
Play by :
Miranda Kerr
Kor :
32
Foglalkozás :
régen gazdasági jogász, most már kicsapongó festő
Hozzászólások száma :
51

Carmela & Dyson - One more night Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Carmela & Dyson - One more night   Carmela & Dyson - One more night EmptyVas. Május 05, 2019 4:14 pm

Carmela & Dyson - One more night Knigi-18-plyus-575x363


Carmela & Dyson
“Save me to myself”
Volt részem már jó szexben, sőt, észveszejtőben is. Igen, zsenge ifjú koromban ritkábban adódtak meg az effajta élvezetek, de azok maradandóak maradtak számomra. Romantikus lélek vagyok, ezt nem is tagadom, de bizony olykor a testi vágy oltárán szemrebbenés nélkül áldoztam fel a romantikát és az érzelmeket egy kiadós dugásért, főleg, ha alkohol volt a szervezetemben. Az első aki elkapott az persze nő volt, és még sok jött utána, de aztán belekóstoltam egy másik irányzatba is, és nem tagadom, hogy az is bejött. Más volt, új élmény. De egyik sem volt Ő.
Carmelára azonban úgy tűnik túl régóta fájt a fogam. Emlékszem hány álmatlan éjszakát okozott az, hogy valaki olyannal volt, aki szerintem nem érdemelt meg egy ilyen szépséget. Mind nagyobb kutya volt nálam. Nagy dumások, seggfejek, igazi vezéregyéniségek. Mind olyanok akiket én sosem győzhettem volna le ezekben az erényekben. Csak csendesen szemléltem ahogy időről-időre más karolja át, dicsekszik vele, mint valami trófeával, s én újra és újra egymagam tértem haza, vagy valaki másnál kerestem vigaszt. S csendesen búcsúztattam el annak az esélyét, hogy valaha több legyen köztünk néhány pillantásnál és persze a levegőnél.
S most, hogy végre itt vagyok, a teste az enyémhez simul és nagyon is érezhető rajta, hogy tetszik neki a velem töltött idő, egyszerűen nem tudok betelni vele. Tudom, hogy alig ismerem. Szinte semmit nem tudok róla. Festő lett. Dolgozott valami hivatalosat is, de nem emlékszem már, hogy mit. Talán nem is mondta. Nem is számít. És persze ő sem tud rólam szinte semmit. De ehhez az éjszakához ez éppen elég. Nem kell több. Csak egy esélyt akartam, hogy megmutathassam, milyen jól tudtam volna szolgálni őt. Hogy érdemes lett volna észrevennie. Mert ez az igazság, hogy én egy rabszolga lélek vagyok. Nem szeretem csak elvenni amit akarok, az nekem nem tűnik igazságosnak. Nem szeretem az igazságtalanságot. Bizonyítani szerettem volna számára, hogy én más vagyok mint a többi. Csak hogy egyszer érezhessem, milyen amikor ez az angyal úgy adja át magát nekem, ahogy talán még senkinek nem. Hogy éreztessem vele, hogy az ő élvezete jelenleg, ezekben a percekben sokkal többet jelent nekem a sajátomnál.
Mögé helyezkedve pedig be is bizonyítom, hogy sokkal jobban figyelek rá, mint saját magamra, hisz amikor lehetőségem lenne arra, hogy belé hatoljak, nem teszem. Fájok már, szabályosan szét tudnék robbanni a vágytól, de inkább arra koncentrálok, hogy neki jó legyen. Kicsit megmosolyogtat amikor azt mondja szemét vagyok.
- Ó, ugyan, nem is igaz - simítok újra végig a szeméremajkain gonosz módon, mielőtt elmerülnék az édes szirmok között, de aljas a nő, és kicsit visszaadja amit tőlem kapott - Na, tessék, bagoly mondja verébnek - sóhajtok reszketve, ahogy ringatni kezdi a csípőjét, és azt hiszem ennél érzékibb, vadítóbb dolgot még nem éreztem. A csípőjébe kapaszkodok s aztán már nem húzom tovább a dolgokat, hanem engedek a csábításnak és lassú, kíméletesen gyötrő mozdulattal elmerülök benne. Nem rohanom le, hagyom, hogy kielvezzek és kiélvezzen minden pillanatot az egyesülésben. Ez a legjobb része szerintem a szexnek. Amikor végre eljön a pillanat, és végre egybeforr két test. Az a feszítő, szorító érzés, amely semmivel össze nem hasonlítható érzéseket kelt a testben, a szívben, a lélekben.
A vágy azonban nem tarthat örökké visszafogottságban, így amint mozogni kezdek benne, egyre gyorsabb és gyorsabb tempóra váltok. Játszok vele, s élvezettel zsebelem be, hogy tetszik neki amit csinálok. Jó érzés tudni, hogy imádja amit teszek vele, ez a fajta visszajelzés kicsit meglöki az önbizalmamat, főleg amikor megérzem az orgazmusának lüktetését a férfiasságomon. Nagyot sóhajtok míg a kedves zihálva omlik a gyönyör karjaiba, s én tartom őt, míg csak szükséges. Persze bennem is van némi türelmetlenség, de én tudok még várni. A nők másként működnek, mint mi férfiak, nehezebben jutnak el a csúcsra, több ingerlési pontot kell megtámadni ahhoz, hogy elérjenek oda, s én nem vagyok az a fajta pasi aki figyelmen kívül hagyja, hogy a másiknak jó volt-e. Sőt, igazság szerint ha már egyszer megkaphatok egy nőt, főleg Carmelát, akkor nem szeretnék a felejthető kategóriába tartozni. Ezért pedig képes vagyok áldozni magamból, magamtól.
Azonban most muszáj vagyok megfordítani, hogy egy heves, lihegős csókot kapjak tőle míg elmagyarázom, hogy miért is kell ezt a játékot most abbahagynunk. A tekintetébe mélyedek és viszonozom a mosolyát amikor kicsit megdicsér, és nem mellékesen fülig vörösödök a bókjára.
- Te vagy tökéletes - kacsintok rá, majd az ölembe kapom és úgy viszem a kanapéhoz, hogy ott ismét ostrom alá vegyem, ám ezúttal a számat, a nyelvemet és az ügyes ujjaimat bevetve ellene. A hatás nem marad el. Percekig játszadozok vele, kiélvezve hogy most én irányíthatom őt ismét, s egy újfajta táncban húzhatom újra a gyönyör kapuja felé, s mikor már érzem, hogy türelmetlenségbe csap át a kéjvágy, ujjam becsúsztatom, s a g-pontját megtalálva juttatom újra a csúcsig. A füleimnek zene ahogy a nevem sikoltozza, és örülök, hogy nem tud jelenleg másra gondolni, csak arra, hogy én vagyok itt vele ebben a percben.
Újabb csókkal pecsételem meg a röpke, tiszavirág életű szerelmünket, amelyet a kétségbeesett magány, a fájdalom és a véletlen (vagy az előre megírt sorsunk) keltett életre. Mire észbe kapok már ismét egy új pozitúra van kialakulóban köztünk. Mindketten éhezünk és azt hiszem most már ő sem ugyanúgy látja a világot, engem mint néhány órával ezelőtt. Felpillantok rá, és ahogy a kanapéra lök, hagyom magam leigázni. Eljutott arra a pontra, hogy a vágyak démonai most átvették a hatalmat fölötte. A pasik ritkán engedik át a gyeplőt a szebbik nem számára, főleg az erőszakosabb típusok. Ők szeretnek irányítani, használni a nőt, és ha felülre kerülnek az kicsit elnyomás érzetét kelti bennük. Az igazi nőt azonban hagyni kell kibontakozni, s ehhez olykor el kell engedni azt a bizonyos kantárszárat, s hagyni, hogy szabadon szárnyaljanak, s egy férfinak ezt is képesnek kell lennie élvezni s értékelni. Carmela fölém térdel és ügyesen irányítva magába fogad ismét el. Új érzés, mégis ismerős. Gyönyörű, ahogy felnyög, és egy pillanatra én is lehunyom a szemem, míg mozogni kezd rajtam. Felnyögve mozdulok én is ellentétesen, így erősítve fel a lökéseinket, a mozdulatainkat.
Az izmaim feszülnek és ernyednek míg mozog rajtam. Megannyi óra az edzőteremben most egyetlen hullámzó, működő gépezetté formált izomhalmaz látványát ajándékozza a női nem eme csodálatos, felejthetetlen egyedének. De mit sem ér a kockásra szálkásított hasfal, a széles delta vagy a hatalmas, kerek bicepsz és váll ha emögött nincs teljesítmény. Szerencsére velem ilyen téren nincs probléma, és az alkohol is távozóban van a szervezetemből ami éberebbé tesz. S erről a látványról kár lenne lemaradni, fájna, ha holnap reggel nem emlékeznék belőle semmire. Carmela hullámzó teste az ölemen, a kezeimet a dús keblekre vezeti, s enged szabadon garázdálkodni az egykor bálványozott idomokon. Egy álom teljesül be ezekben a percekben, a bennem élő kamaszfiú elégedetten dől hátra. Hát meglett végre az áhított vágyak tárgya, mit akarhatok még az életemtől? Nekem ő olyan volt mint az idősebb korosztálynak Pamela Anderson vagy a mostani fiatalabbaknak Kim Kardashian. Azt hiszem most ezekért bolondulnak a srácok. Ám a bennem élő férfinek ez messze nem elég. Nem az érdekel már hogy én mit nyertem vele. De mitől leszek több az Ő szemében? Mitől nem fogja holnap reggel bánni ezt az éjszakát?
Fekszem alatta, s ahogy újult erővel kezdi rajtam mozgatni a csípőjét hátra feszítem a fejem a párnába és lehunyom a szemem. Átok a nő, téboly amit tesz velem, és már nem sokáig bírom a tempóját tartani anélkül, hogy át ne lépjem azt a határt ami elválaszt a gyönyörtől.
- Ez...isteni amit csinálsz - nyögök a felajánlására és a kezem a melleinek halmairól ismét a csípőjére siklik majd elengedem őt és a fejem fölött marok a párnába. Eszméletlen, ahogy mozog, ahogy átadja magát a pillanat adta élvezeteknek, és nehezen fogom vissza magam, hogy ne hördüljek fel egy-egy mozdulatánál. Őrület, amit tenni tud egyetlen érintésével. Nem csoda, ha egyesek megszállottan akarták birtokolni őt.
Ám minden jónak vége szakad egyszer, és ahogy egyre jobban tekeri a csípőjét, a szívem egyre vadabb vágtába kezd, a testem reagál az ő tüzére, és egy bizonyos pont után már képtelen vagyok visszafogni magam. Erőteljesen markolok a csípőjébe és húzom egyre jobban magamra addig, míg ezt ő élvezi. S ha nem tesz valamit ellene, végül nem bírok tovább várni. Átszakad a gát amely eddig visszafogta a bennem lakozó vadállatot. Carmelához felülve csókra húzom magamhoz, hogy aztán a derekát átfogjam és egy rántással a helyemre száműzzem.
- Most én jövök - morranok, és egyik lábammal a szőnyegre támaszkodok míg a másikkal feltérdelek a kanapéra. A lábait a vállamra emelem, majd elmerülve benne mozogni kezdek, csak most kissé hevesebben és kíméletlen tempót diktálva. A hasfalamon a kockák erőteljesen kirajzolódnak, a mellkasomon izzadtságcseppek indulnak dél felé. Váltogatom időnként a gyors ütemet, majd a hosszan elnyújtottat, míg vissza nem térek ugyanúgy az esztelen vágtához és addig-addig hajtom a vágyat míg végül Carmela újra a csúcsra nem jut, s vele együtt nem bírva tovább a kísértést hatalmasat nyögve élvezek el én is.
Reszket minden porcikám ahogy leeresztem a lábait és rá omlok. Alig kapok levegőt, a hátam, a mellkasom gyors ütemben emelkedik majd húzódik vissza, látni is alig látok, a pillanatnyi vakság mellé alkalmi süket is lettem azt hiszem. Csak a saját zihálásom, a szívverésem erőteljes dobbanásai tudatják velem, hogy még nem haltam meg. Percek vagy csak pillanatok telnek el míg magamhoz térek, nem tudnám megmondani, de amint képes vagyok mozogni, felkönyökölök a nő nyakának hajlatából és a feje mellett megtámaszkodva két karommal a tenyerembe fogom gyönyörű arcát és finoman megcsókolom.
- Megölsz a végén, te nő - csókolok az ajkaira, majd elmosolyodom - Mesés vagy. Én pedig izzadt - fújtatok egyet majd elnevetem kissé magam. Hát, mit ne mondjak, megdolgoztatott, az biztos. De minden percét megérte, és némi pihenő után újra is kezdhetjük a dolgot, én nem ellenkezem.     


Dyson Jaworowski
Elhárítás
Play by :
Florian Munteanu
Kor :
28
Foglalkozás :
Tűzoltó
Hozzászólások száma :
18

Carmela & Dyson - One more night Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Carmela & Dyson - One more night   Carmela & Dyson - One more night EmptyVas. Ápr. 28, 2019 10:20 pm

Dyson and Carmela ©



+18

A fal hideg és megborzongok attól ahogy a forró bőröm hozzá simul. Ahogy szokásom jobb lábam olykor remegni kezd de csak pár pillanatig ezzel is jelezve, hogy közel járok a gyönyörhöz. Lehunyt szemekkel simulok a kezéhez vagy ágyékához fenekemmel. Saját barna hajamba túrok ahogy lassan vissza dőlök felső testemmel a falnak miután könyörögtem neki egy kicsit. Simogatja őket mikor uralkodhatnak. Simogatja az egójukat, Dyson pedig nem egy harci fiú ami nem is zavar de sok mindenben hasonlít az összes. Alsó ajkamba harapok ahogy zihálok és egyre jobban vágyok rá. Egyik kezemmel mellemre simítok és felnyögve hunyom le szemeim és szorítom meg saját keblemet. Nagyon régen éreztem ennyi szenvedélyt, ilyen összhangot első találkozásra. Nem tudom miért van ez talán mindketten sokat ittunk és lehet az is régen szexeltünk, (legalábbis én már régen voltam férfival, nővel) de ez a valami most köztünk felszabadultan dolgozik, mintha pontosan tudnánk mi kell a másiknak igazán. Ahogy megcsókoljuk egymást zihálva veszem le kezemet magamról és a falnak támasztom magamat kezeimmel ahogy érzékelem megszabadul a nadrágjától. Halkan kuncogva válok el tőle és megnyalom ajkaimat ahogy kezei ismét melleimre találnak. Hátra nyúlva csípőjén végig húzom a körmeimet ahogy forró bőrét érintem és fejemet ismét felé fordítva csókolok nyakába majd szívok bele míg melleimmel foglalkozik. Amíg hátulról nekem feszül fenekem merev férfiasságának feszül amit ki is használva nyomom magamat még jobban neki. Halkan zihálva lassan ahogy, elenged én előre dőlök fenekemet kitolva neki, hogy minél jobban gyönyörködhessen benne és elvigyorodva hunyom le szemeim. Ahogy nedves hüvelyemhez érinti férfiasságát lassan kifújom ajkaim közül a levegőt. Azonban ki is nyitom ahogy érzékelem még nincs szándékában elfoglalni mire felnyögve túrok saját hajamba. Ettől csak még jobban megremeg a lábam és erősen harapdálom saját ajkamat.-Szemét vagy...ugye tudod...-mondom ahogy kinyitom szemeim de vigyorgok mire lassan csípőmet ringatni kezdem a Dyson férfiasságán, hogy azért ő is visszakapja és jobban vágyakozzon arra, hogy bennem legyen. Ahogy viszont csípőmre markol nem mocorgok már hanem várom az érzést, azt a telíetségi érzést amit nem sokkal lassan de ettől csak még jobban kívánom. Hosszan felnyögök ahogy elfoglal és rá kell simítanom saját lábamra, hogy ne kezdjek vadabb remegésbe tőle. Zihálva nyomom kebleimet a falnak és arcomat és ahogy lassan kezeim megtámaszkodnak mellettem a falon. Nyelek egyet de továbbra is zihálok majd alsó ajkamba harapok ahogy teljesen bennem van. Oh olyan mély és finom...mégis erős és ez felszabadít. Kissé összébb zárom lábaimat, hogy jobban érezzem a súrlódást köztünk, még ha így is tökéletes de ezzel csak fokozom a dolgokat. Hangjára felnyögök és lehajtom a fejemet mikor mozogni kezd. Hajam előre omlik és kebleim fokozatosan kezdenek ugrálni az ő erősödő tempóját követve. Oh basszus annyira jó....A lökései ki is váltják a hangomat és ahogy ő gyorsul azzal én úgy leszek hangosabb és kéjesebb. Fenekemet jobban hátra tolom, hogy minden lökésével mélyebbre kerüljön bennem.-Imáhdom...amit...cshinálsz...-zihálom ahogy ismét felnyögök és saját kezembe harapok és a lábam remegése egyre gyorsabb lesz és az erősebb ostroma alatt a testem bele feszülve éri el az orgazmust és feszül férfiasságára. Elengedve kezemet hangosan nyögök fel és remeg végig az egész testem ahogy végig kíséri mozgásával az orgazmusomat és lassan megáll. Zihálok és igazából ha nem fogna és nem irányítana én most lehuppannék a földre mint egy zsák krumpli. Ahogy megfordulok zihálva nézek fel rá és elvigyorodom a mosolyára majd átfonom a nyakát és hosszan megcsókolom ajkait. Egymás ajkaira zihálunk de ez nem zavar csak még jobban felizgat pedig nem rég juttatott el a csúcsra. Hallgatom a szavait és halkan kuncogok.-Én meg hamar orgazmust kapok ha valamit jól csinálnak...mint ahogy most is szóval ne hidd azt, hogy nem vagy jó...Tökéletes vagy..-mondom ahogy szemeibe nézek majd ismét megcsókolom miközben ő felemel de én fel is ugrok rá, lábaimmal közre fogva derekát, hogy könnyebben cipeljen el a kanapéig. Ahogy ledob elengedem ajkait de ő fölém kerül én pedig ismét viszonzom csókját ahogy hajába simítok és végig húzom karmaimat a hátán miközben ajkai közé morgok. Elengedve figyelem ahogy le felé kezd csúszni rajtam és táplálkozik a testemből. Csípőm többször is megemelkedik egyik kezemet pedig a kanapé támlájára nyomom és bele szorítok ahogy ajkai kalandozása izgatja a bőrömet. Ahogy leér égő pontomra kifújva a levegőt ajkaim közül emelem meg csípőmet és ellentétesen mozgatom nyelvével. Oh baszki ő egy fő nyeremény... Figyelem lábaim között ahogy határozottan kényeztetni kezd és hatalmas vállai, izmai a lapockája így is majdnem fölém magasodik. Annyival nagyobb nálam...és egyszerűen csodálatos látvány a lábaim között. Alsó ajkamat harapdálom és a hajával játszok és olykor bele szorítva húzom még jobban magamra, hogy abba ne merje hagyni. Hangosan zihálok, szuszogok vagy éppen nyögdécselek miközben hullámzik a testem. Nem fog addig békén hagyni amíg még egyszer el nem élvezek és ezt nem is bánom. Saját hajamba túrok ahogy lábaimat nyakába teszem és összefonom őket.-Olyan jóóóóó...-sírok fel elnyújtva kéjesen hangomat és hasam egyre gyorsabban emelkedik ahogy lábam ismét remegni kezd jelezve nem sokára elélvezek és ezzel még egy lapáttal rá tesz mikor megérzem magamba az ujjait is.-Uh basszus...Dyson...Dyson, Dyson...-egyre magasabb hangon, és hangosabban mondom ki a nevét egymás után ahogy remegni kezd a csípőm is és felfut az egész testemen ahogy befeszülök és ismét elélvezek tőle. Annyira tökéletes és finom amit művel velem. Talán soha nem érzetem ennyire jónak a szexet....Hangosan zihálva engedek szorításomból, és lazul el testem. Hangosan zihálok és bele túrok ismét hajamba. Ahogy felemelkedik figyelem és felülve tapadok azonnal ajkaira. Érzem a saját ízemet de soha sem voltam egy finnyás kis csitri...Mellkasára simítok majd lelököm a kanapéra és fölé mászva dobom át ölén a lábamat és magam alá nyúlva fogok férfiasságára és magam alá igazítva foglalom el.-Uuh...igen...-suttogom, ahogy le pillantok rá és elvigyorodom majd végig simítok a mellkasán és szemeibe nézve kezdek el mozogni de ahogy a lökései elérnek felnyögve harapok alsó ajkamba. Lassan ringatni kezdem rajta a csípőmet ahogy kezeit melleimre vezetem és arcomba hulló tincsek mögül figyelem az arcát. Hallgatom szavait és elvigyorodom rajta.-Most én teszek meg neked bármit..-mondom ahogy csípőm ring férfiasságán előre hátra fokozatosan és minél mélyebben magamba fogadom őt.-Minél többször érzeni akarlak...-zihálom és lehajolva csókolom meg majd vissza egyenesedve kezd gyorsulni a csípőm minél érzékibben mozgatva magamat rajta ahogy bele karmolok a testébe és közben élvezem ahogy megtelít és mennyire kezdem elveszíteni az eszemet. Dyson...elveszed az eszemet...



Carmela Whitman
Mûvészet
Play by :
Miranda Kerr
Kor :
32
Foglalkozás :
régen gazdasági jogász, most már kicsapongó festő
Hozzászólások száma :
51

Carmela & Dyson - One more night Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Carmela & Dyson - One more night   Carmela & Dyson - One more night EmptyVas. Ápr. 28, 2019 3:27 am

Carmela & Dyson - One more night Knigi-18-plyus-575x363


Carmela & Dyson
“Save me to myself”
A lakásba érve úgy csap le rám, mint éhező a várva várt első falat kenyérre.
Éhezem rá. Éhezik rám. Tagadni sem tudnánk mit akarunk a másiktól, de a valódi, mélyebb indokokat elhallgatjuk egymás elől. A testi vágy erőteljes, megállíthatatlan lavinaként temet maga alá, de míg másoknak más motivációja volt arra vonatkozóan, hogy a közelébe férkőzzenek, én egy új színben tudom ezt feltüntetni a számára. Nem tudja még, hogy a szenvedélyem nem a saját élvezetemért van bennem csupán. Messze túlmutat az önzőségemen.
Nem egyszerű a gondolkodásom, és kívülről önzőnek tűnhetek, egy mogorva, beképzelt fickónak aki a tükör előtt illegeti magát és el van szállva attól ahogy kinéz. Valójában az igazság egészen más. Nem amiatt járok edzeni, hogy dögös legyek. Hanem hogy egészséges. Hogy bírjam a munkát. Azért, hogy eléggé lefárasszam a testem, így kordában tudjam tartani az amúgy bennem lakozó vadállatot. De ezen kívül egy végtelenül békés, türelmes ember vagyok, akiben hatalmas a szenvedély, de az érzéseit kevésbé hajlandó kimutatni. Olykor tudok durva lenni, de sosem azokkal akik közel állnak hozzám. Barátságos és megértő vagyok, és persze messze nem tökéletes, de cseppet sem olyan, mint amilyennek első benyomásra látnak engem. A tudós társak közül is kilógtam a kinézetem miatt, a tűzoltók közül pedig az asztrofizikusi diplomám miatt. Sehová sem illek, mégis mindenhol megállom a helyem. Speciális vagyok ebből a szemszögből.
Az ajtón belül azonban nincs most másnak helye, csak nekem és neki. Amit nyújtani tudunk egymásnak, amire vágyunk, amit adni szeretnénk. Megmosolyogtat, hogy itallal kínál. Édes. Naiv. Mintha egy pillanatig visszakozna. Megijedt talán tőlem? Egy pillanatig elmorfondírozok ezen, de aztán megnyugtatom magam. Nem félelem hajtja. Illedelem. Talán egyszer megszólta érte valaki. Az indoka teljesen mindegy, de most nem erre vágyom. Egy másodperc is évezredeknek tűnne, ha most magamra hagyna és attól félek, a bátorságom, ami most tombol bennem, azonnal elillanna, és menekülőre fognám. A férfiúi vágyak felett bennem jobban uralkodik a lovagiasság, semmint az állati ösztönök, és ha most itt hagyna, tudom, hogy megállnék és már nem tudnék tovább menni, bárhogy győzködne. De most még elég részeg vagyok ahhoz, hogy figyelmen kívül tudjam hagyni a figyelmeztetést, hogy később bűntudatot fogok majd érezni amiért kihasználtam. Tudom mit beszéltünk meg a klubban, de ezen nem változtat a tény, hogy én ilyen vagyok.
- Hülyeség - értek egyet vele csendesen, aztán megcsókolom újfent. Lehúzom róla a felsőjét, valahol suhanva öleli meg a padlót. A melltartójától ő maga szabadul meg. A félhomályban csak a sziluettjét látom, de ez is épp elég észveszejtő. A folyosóról egy helyiségbe megyünk, ott csak az első szabad falfelületig jutunk el. Eszméletlenül akarom, és ahogy a férfiasságomra markol a nadrágon keresztül, érezheti is, mennyire nagyon. Felmordulok, mert bizony érti a módját, miként tapintson a lényegre, és nem állítom le akkor sem, amikor meglazítva a nadrágomat benyúl és rámarkol a férfiasságomra. Felnyögök az érzésre, mert fantasztikus amit művel, s cserébe csókokkal borítom be a nyakát míg a melleit masszírozva kényeztetem őt, majd miután megszabadítottam a nadrágjától is, immár teljes meztelenségében fordítom nekem háttal. Engedelmes nő, hagyja, hogy a kezembe vegyem az irányítást, így jutalmaként újabb izgató tevékenységbe kezdek immár előre nyúlva a kezemmel a combjai találkozásánál. A forróság szinte égeti a kezem, és a vadabb, erőszakosabb énemet nehezen fogom vissza. A szívem vadul ver a mellkasomban, mert egyszerűen őrület amit művel csak azzal, ahogy élvezi amit teszek vele. Nem tudok betelni a látványával, a tudat, hogy az enyém lehet itt és most szinte eszem veszi. Nagyobb terpeszbe áll előttem, és a falat karmolja a heves mozdulataimra, mintha minden pillanatban kész lenne felrobbanni a gyönyörtől. Hosszú haja a hátára omlik, az illata beterít, mint egy puha, meleg bársonytakaró. Parfüm és pézsma elegye bódítja el az elmémet és ha lehunyom a szemem, az ő alakját, az arcát látom csillagmilliárdok, galaxisok képei közé keveredve. Volt már dolgom nővel ez előtt is, volt férfival is. De egyik sem ért fel eddig hozzá, s nem tudom, hogy ez a hosszú évek óta tartó titkolt vágyakozás eredménye-e, vagy a helyzet és az alkohol adta csoda műve, de képtelen vagyok türtőztetni magam. Ahogy a nevem nyögi, felsóhajtok, amikor megérzem, ahogy a körmei a nyakamba mélyednek, felmordulok, mint egy támadásra készülő vad. Felém fordul, hátra feszíti a fejét, úgy pillant rám, s szinte esdekel, hogy tegyek vele végre valamit. Kihúzom a kezem a combjai közül, ujjaim nedvesek tőle, s felfelé menet a hasáról ismét a melleire markolok s finoman masszírozom meg őket. A csókjába nyögök, amikor az ajka végre az enyémre talál, s egy szempillantás alatt szabadítom ki a nadrágom fogságából a legnemesebb testrészemet. Még két mozdulat, s már én is teljesen meztelenül állok mögötte, s elszakadok az ajkaitól, míg megmarkolva mereven álló férfiasságomat megfogom a másik kezemmel a csípőjét és a forró, nedves hüvelyének bejáratához simítom. Nem, még nem teszem be, bár már a saját nedvem is elég lenne ahhoz, hogy fájdalom nélkül belé hatolhassak. De még egy kicsit megőrjítem azzal, hogy hozzá nyomva magam fel s le húzzam az ingerlően forró rés előtt a szerszámomat, míg azt nem érzem, hogy egészen beleőrül a vágyakozásba. Az ember életében ritkán adódik meg az a bizonyos egyetlen alkalom, amire oly régóta vágyott, s talán le is mondott róla. Nem akarok a felejthető partnerek közé tartozni a szemében. Minimum dobogós helyezésre vágyom, ha már lehetséges, hogy ez az első és utolsó alkalom, hogy Carmela valaha közel és főleg ilyen közel engedett magához. De ha már eléggé megkínoztam szegényt és már alig bír magával, akkor szépen, lassan, de irányba állítom magam, s lassan, kiélvezve minden egyes milliméterét, de elmerülök benne.
Felnyögök az érzésre, a fejem hátra vetem, ahogy a csípője az ölemnek feszül. A felsőteste előre hajlik, s a kinti félhomályt most rövid időre felváltja a teljes Hold fénye. Elvonult egy felhő egy rövid időre, s a bekukucskáló égitest két egymásra szomjazó lélek találkozását kaphatja el.
- Ó, te jó ég...Isteni vagy... - nyögöm, majd a csípőjének domborulatát megfogva diktálok először lassú, megfontolt, érzéki tempót, míg eléggé kitapasztalom, hogy a méreteim nem okoznak-e neki fájdalmat, vagy hogy a teste hogy reagál rám. Aztán egyre gyorsabb tempóra kapcsolok. A feneke ütemesen csapódik nekem, s én fáradhatatlanul járkálok ki és be benne, amely még sosem tapasztalt intenzitású gyönyörhullámokkal figyelmeztet arra, hogy ha így folytatom, igen hamar véget fog érni ez a kis móka. Mikor már elég közel járok, akkor lelassítok, majd megállok. Elszakítom magam tőle, és megfordítom. a tekintetét keresem, s ha megtalálom, egy szinte már szerelmes mosolyt villantok, a lihegve, zihálva, de csillogó szemekkel hajolok a szájára egy újabb csókért, majd újra a tekintetébe mélyedek.
- Édes, ha ezt így folytatod, egy percen belül neked már nem sok mulatság jut - kacsintok rá, és remélem nem gondolja rólam emiatt, hogy egy lúzer vagyok, de tény ami tény, hogy túlságosan fel vagyok izgatva ahhoz, hogy sokáig bírjam az ostromlást. Nem mintha két vagy három menetben nem lennék benne, csak azért az elsőt nem igazán szeretném ilyen rövidre zárni. Így ha engedi, az ölembe kapom, majd a kanapéra ültetem le, s ha nem ellenkezik, fölé magasodva újra megcsókolom, majd elszakadva tőle a melleinek kényeztetése után a hasán át immár a számmal próbálom a gyönyör kapuján átjuttatni. A  kanapé elé térdelek, és széttárt combjainak találkozásánál csókolom meg újra. Aztán nyelvemet hosszan húzom végig a szűk résen, amelyet nemrég még vadul ostromoltam. Most gyengéden mégis határozottan csúsztatom végig rajta a nyelvem, szívom be a fogaim közé majd nyalom meg újra, míg végül egyenletes, hol lassú, hol gyorsabb nyelvcsapásokkal hajszolom a gyönyör felé. Mikor már eléggé érzem rajta, hogy közelít a csúcsra, egyik ujjamat a hüvelyének bejáratánál nedvesítem meg, míg végül bedugom, és addig keresek, míg rá nem lelek a g-pontjára, s ott attig izgatom, míg el nem élvez. Mert az ő gyönyöre nekem sokkal fontosabb, mint az enyém. De ha lehiggadt, és készen áll egy újabb körre, akkor lejjebb húzom magamhoz és magamra ültetve ismét elmerülök benne, mert a vágyaimmal már én is nehezen bírok.
- Mondd mire vágysz, és megteszem - suttogom neki, ahogy erőteljes lökéssel merülök el benne, majd kijjebb húzom magam és újra magamra eresztem egy határozott mozdulattal. Szerencsére nem vagyok fantáziátlan szex terén így remélem minden igényét ki tudom elégíteni. Hajnalig sok minden megtörténhet velünk még úgy érzem.     


Dyson Jaworowski
Elhárítás
Play by :
Florian Munteanu
Kor :
28
Foglalkozás :
Tűzoltó
Hozzászólások száma :
18

Carmela & Dyson - One more night Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Carmela & Dyson - One more night   Carmela & Dyson - One more night EmptySzer. Ápr. 24, 2019 7:36 pm

Dyson and Carmela ©



Lehet én is uralom a játékot de valljuk be... Rohadtul tudja ő is mit adjon és mivel csavarjon maga köré. Talán most jövök rá mennyire bánom, hogy előbb nem figyeltem fel rá. Hogy olyan embereket engedtem közelebb akik fel sem érnek hozzá. Dyson valami olyasmit ér el amit talán utoljára Johnatan miatt éreztem. Nem szabad ilyesmikre gondolnom mert az egészet túl fogom gondolni és lehet heves érzelmeimmel elfogom üldözni magam mellől.. Azért pedig valamiért most lehet könnyeket is ejtenék. Érezni akarom amit érez, hallani akarom a hangját, a forró bőre égesse az enyémet, váljon velem eggyé, magamban akarom tudni... Kapaszkodni akarok benne és azt akarom, hogy csak én legyek a gondolataiban, rám fókuszáljon, miattam legyen boldog...Érzem így is mennyire vonzódunk egymáshoz, hogy a vágy mennyire nehezen fér meg közöttünk és ennek hangot is adunk mialatt hozzám tartunk. De nem akarom, hogy véget érjen. Még akarom, hogy gyűljön a vad szenvedély a vágyak ereje és sodorjon el minket úgy, hogy a testünk is bele remegjen. Ahogy a taxiba szállunk és figyelmemet egy kicsit elveszem tőle ő azonnal reagál és érzem kezeit a testemen. Nem finom de nem is erőszakos. Ez pedig ép elég. Sőt ez nekem nem elég. Érezni akarom az erejét ahogy elfoglal és az övé leszek. Mert az övé akarok lenni. Voltam férfiakkal de soha nem viseltem a birtoklást. De tőle akarom. Izgat. Vonz a veszély, hogy vele kezdjek, hogy küzdjek és ő is küzdjön. Birtokolni akarom én is őt. Magam alá teremteni és éreztetni vele nem csak ő irányíthat engem. Visszonzom a csókokat ujjaim tincseivel játszanak körmeim olykor tarkójába kapnak és vörös csíkok maradnak utána. Össze kócol de nem érdekel, hozzá közelebb lábamat felhúzva teszem az övére, hogy nehogy olyan helyre nyúljak más előtt ami számára kellemetlen. De úgy csókolom mintha bármelyik az utolsó lenne. Ahogy elhagyjuk a taxit és bérünk az épületbe babrálok a kulcsommal de ő már alig bír a vérével. Nem mintha én bírnék. Hallom a hangját mire kicsit kitolom a fenekem, és kuncogva kezemet az ajtónak nyomom ahogy hozzám simul megtámasztva magam hiszen mindketten azért beittunk. Fejemet vállának döntöm ahogy neki simulok és jól eső halk nyögés hagyja el a testem ahogy forró bőrömet érinti. A csókolgatás alatt próbálok az ajtóra koncentrálni és alsó ajkamat harapdálva sikerül kinyitnom mire ki is repülök a karjaiból mielőtt még az ajtóban fog magáévá tenni. Ahogy bent vagyunk a lakásban és be csukja az ajtót neki rontok és megfosztom felső testét fedő ruháitól. Folyamatosan csókolom és simogatom ahol csak érem, de hülyeséget teszek hiszen pont most jutt eszembe itallal kínálgatni. Lassan is esik le neki a dolog, csak gonosz, rejtélyes és veszélyes mosolyt küld nekem én pedig kislányos szemekkel nézek rá. Ismét magához von és csak egy szót tudom kinyögni. -Hülyeség volt...-zihálom ahogy csók után elszakadok ajkaitól. Ahogy ruhámhoz ér elengedve őt emelem meg kezeim és hagyom, hogy levegye a felsőt rólam. Hátra nyúlva egyszerűen kikapcsolom a melltartómat miközben tolatni kezdek ő pedig követ és a legelső szobába érve taszít a falhoz én pedig magamhoz rántom. Biztos, hogy a nappaliban vagyunk de az se érdekel ha itt a szőnyegen fogunk összeborulni. Ahogy arcomra fog ajkaim elválnak egymástól, tarkójára fogva húzom le és nyelvem akaratosan tör utat ajkai közé. Uh basszus mennyire kívánom! Ezt akarom, addig amíg csak akarjuk...egyik lábamat felhúzva szorítom csípőjének. Érzem milyen forró vagyok ott lent és a bugyi kissé megnedvesedett. Csípőm az övének feszül ahogy megérint aztán ahogy beszélni kezd kék szemeimet az ő sötét íriszeibe emelem miközben végig simítok nyakán, mellkasán és a nadrágra simítva finoman markolok férfiasságára a nadrágon keresztül. Olyan melengetőek a szavai mire arcára több csókot és puszit adok ahogy kigombolom a nadrágját. - Itt vagyok csak neked. Csak a tiéd vagyok...-suttogom ahogy segítség kérő szavaira válaszolni akarok. -Minden terhedet elveszem, boldoggá teszlek ameddig csak akarod. Boldog leszel, csak rám fogsz tudni figyelni... - vigyorodom el ahogy szemeit figyelem és hosszan megcsókolom majd elvállva tőle fejemet hátra döntöm a falnak. Ajkaim el vállnak egymástól, és ahogy a bőrömet csókolgatja zihálva hunyom le szemeim és halk nyögés hagyja el a testem, ahogy melleimet kényezteti. Le nézek rá és hála annak, hogy egy fejjel magasabb nálam könnyen elérem a nadrágját és azt kigombolva nyúlok a nadrágjába és finoman simogatni kezdem. Érzem kezem alatt ahogy merevedik, a méretét mire megnyalom alsó ajkamat és meg is harapom magam. Ahogy kigombolja a nadrágomat, csípőm feszességén engedve könnyedén le tudja húzni rólam és gyorsan ki is lépek belőle. Ahogy rá jövök mit tervez kezeimet fejem mellé szegezem a falra majd arcára pillantva vigyorodom el és ahogy megfordít szusszanva simulok a falhoz. Fenekemet kitolva nyomom ágyékának és keze alatt érzem ahogy ég a bőröm. Érzem a kezét ami előre nyúl és végül lecsúszva testemen érzem még amúgy is nedves, érzékeny részemen mire egy hangosabb nyögés szalad ki a számon, körmeimet a falon végig húzva zihálok ahogy nagyobb terpeszbe teszem a lábaim, hogy jobban hozzám férjen.-Dyson...-zihálom ahogy fejemet a falnak nyomom, és ahogy megharap felmorranok és kezemmel a nyakára simítok körmeimet pedig bele mélyesztem a bőrébe. Vállának döntöm a fejem ahogy egyre jobban élvezem az izgatását és csípőm hullámozni kezd ujjai alatt. -Annyira...vágyok rád...-fordítom felé a fejemet és csókolgatni kezdem az arcát aztán ha felém fordítja tekintetét hosszan megcsókolom ajkai közé nyögve.-Magamnak akarlak, amíg csak lehet....érezni akarlak... - zihálom ahogy bele szorítok tincseibe és rámorgok.





Carmela Whitman
Mûvészet
Play by :
Miranda Kerr
Kor :
32
Foglalkozás :
régen gazdasági jogász, most már kicsapongó festő
Hozzászólások száma :
51

Carmela & Dyson - One more night Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Carmela & Dyson - One more night   Carmela & Dyson - One more night EmptyKedd Ápr. 23, 2019 8:21 pm

Carmela & Dyson
“Save me to myself”
Nem tagadhatjuk le, hogy van köztünk szikra. Bennem egy rég elfeledett vágy, hogy egyszer legalább megkaphassam, s benne...ki tudja? De a szikra érezhető. A pillantásunkból, abból, ahogy az ölembe feszül, ahogy megcsókol, ahogy visszacsókolok. Harcos. Én is az vagyok. Nem enged abból, amit a fejébe vett. Én nem akarom, hogy engedjen. De nem úgy akarom használni, mint bármelyik másik akarná. Nekem csak a tudat kell, hogy egyszer végre az enyém volt. Birtokolhattam. Vigyázhattam rá. Leshettem minden óhaját. Hogy egyetlen órára elhiggyem, az enyém volt, s én maximálisan neki adhattam magam.
Mert én ilyen srác vagyok. Nem vagyok egyszerű, megérteni a motivációmat túl nagy falat lenne mindenkinek. És túl bizonytalan vagyok ahhoz, hogy elmondjam bárkinek is mi zajlik bennem valójában. Higgyenek amit akarnak. Hogy csak mert nagy darab vagyok, és kigyúrt, már ostoba és erőszakos is. És igen, egy részem az, mint a legtöbb férfinak. De nem csak ez vagyok én. Én gyengéd vagyok, szenvedélyes, túl okos, aki túl sokat agyal. És nem túl beszédes, mert félek, hogy kinevetnek. Inkább csendesen szemlélek, és jobban elvagyok egymagamban, mint egy nagy társaságban. És megannyi dolgot sorolhatnék még fel. Számtalan jobbnál-jobb, szebbnél-szebb ódát mesélhetnék arról, mennyire vagyok lovagias, kedves, vagy épp bátor. De őszintén, kit érdekel ez most? Mert Carmelát nem, az biztos.
A taxiig meg sem állok vele, s ott sem tudok betelni a közelségével. Ittunk. Kicsit részeg vagyok. És időben jöttünk el. Mert verekedtem volna érte. Vertem volna érte. Öltem volna, ha kell. Mert érzem, hogy ez az éjszaka ha nem a karjaiban telik el, talán nem élem túl.
Nem figyelek arra, hogy hová irányítja a sofőrt, mert a derekánál kivillan a bőre és muszáj a két kezemmel a csípőjébe marnom gyengéd erőszakkal. Felhördülök halkan a vágytól, és legszívesebben itt helyben húznám le róla a nadrágot. Mi lehet vajon alatta? Idejét sem tudom mikor volt bárkivel is szexuális viszonyom, mert ez rám annyira nem jellemző, de most alig férek a nadrágomba és szinte megnyúznám magam a kíntól, hogy még mindig ruhában vagyunk.
- Gyere ide - húzom újabb és újabb csókra a száját, összekócolom a haját, de illendőségből (vagy bátortalanságból) nem nyúlkálok illetéktelen helyekre. Nem mocskolnám be ezzel a becsületét, hogy egy taxiban bámulják. Nem, ennél többre tartom őt. Amikor megállunk, nem hagyja, hogy fizessek, de már nem is érdekel az egész. Majd máshogy lerendezem a dolgot, nincs kedvem ezen vitázni. Kiszállunk az éjszaka hűvösébe, s én követem őt. Nem ismerem fel a városrészt, ahol vagyunk, de az is meglehet, hogy a szomszéd lépcsőház az a lakásom mellett, franc se tudja. Nagyjából kettőig nem látok. Kissé szédelegve megyek Carmela után amerre vezet, míg egy lakás előtt nem találom magam. Előttem áll, és én szemtelenül oldalra fordítom a fejem, úgy nézem meg a fenekét.
- Úúú - fújok egyet és közelebb lépek hozzá, miközben újfent a csípőjére simul a tenyerem. Jóval alacsonyabb nálam, de így nadrágban is igencsak izgató ez a fenék, nekem meg elég jó a képzelőerőm. A nyakához hajolok, míg a kulccsal babrál megcsókolom a vállát, majd a nyakának kezdeti ívét, aztán feljebb egy picit. Isteni illata van, de mire belelendülnék, már eltáncol előlem és megfordulva beránt a lakásba. Ahogy belököm az ajtót, már a karjaim ölelésébe menekül. Nos, eddig a kellemes emlék alakítása igencsak jól megy neki, mit ne mondjak. Hevesen csókolom meg a száját, nyelvemmel tolakodva hívom táncba az övét. Engedelmesen simul hozzám, majd kezd el vetkőztetni. Hagyom, hogy levegye rólam a dzsekimet, aztán kibújtat a pólómból is, de mire ismét belelendülnénk, visszalép és innivalóval kínál. Először nem is kap szikrát az agyam, hogy mit kérdek.
- Hogy...mi? - értetlenkedek, de aztán leesik, és megrázom a fejem. Szemtelenül mosolyodok el, és kissé veszélyes, tüzes pillantást vetek rá - Majd talán utána - suttogom kettőnk közé, aztán rákacsintok, és visszarántom magamhoz. A felsője aljába kapaszkodva ha engedi, lehúzom róla, és kezembe véve az irányítást az első helyiség felé veszem az irányt amit nyitva találok. Hogy ez a nappali-e, vagy hálószoba, netán a konyha, őszintén megmondom, hogy rohadtul fogalmam sincs ebben a félhomályban. De amint belépünk, Carmelát az első szabad falfelülethez szorítom a testemmel, míg fölé magasodva megfogom az arcát és csókot követelek tőle. Egész életemben erre vágytam.
- Kívánlak. Annyira kívánlak, hogy beleőrülök - suttogom, és a lelkem most kétségbeesetten sír fel - Feledtesd el a múltam. A borzalmakat, amiket láttam. Amiket átéltem. Feledtesd el - kérlelem, majd a kezem felfedező útra indul a testén. Először a bőrén simítok végig a csípőjénél, aztán a melleinek a halmát veszem kezelésbe. A bőre puha és forró, így is érzem ahogy a szíve vadul ver a szegycsontja alatt. Felmordulok, és a száját elhagyva elindulok lefelé a nyakán át a mellkasának irányába. Csókokkal halmozom el a kulcscsontja ívét, a szegycsontjára feszülő bőrt, miközben határozottan masszírozom meg a dús halmokat. Tényleg nem akarok mást, mint őt szolgálni, mert ez az egyetlen amely most elveheti ezt a tehetetlen fájdalmat, amely elűzheti a bűntudatot.
Ha hagyja, kigombolom a nadrágját is és a bokájáig húzom, majd szó nélkül fordítom nekem háttal és nyomom előre a hátát. Kezemmel előre nyúlok és megérintem a legérzékenyebb pontján is, s itt is izgatom, hogy egészen megerjedjen. Közben a vállába harapok, a nyakát csókolom, a csípőjét simítom meg, a gerincén siklik végig a kezem. De semmi olyat nem teszek, amit ő nem akar. Csak kimutatom, mennyire veszettül kívánom. Ezért talán nem haragszik meg rám, főleg, hogy legszívesebben most azonnal a magamévá tenném, mert ebből a szögből is eszméletlenül kívánatos.     




PS: Nagyon, nagyon ne haragudj, hogy eddig tartott, míg visszaírtam!!!!!! Carmela & Dyson - One more night 3874598021 Carmela & Dyson - One more night 1471401822 Carmela & Dyson - One more night 1159569709 Carmela & Dyson - One more night 2081954265

Dyson Jaworowski
Elhárítás
Play by :
Florian Munteanu
Kor :
28
Foglalkozás :
Tűzoltó
Hozzászólások száma :
18

Carmela & Dyson - One more night Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Carmela & Dyson - One more night   Carmela & Dyson - One more night EmptyHétf. Ápr. 01, 2019 10:57 pm

Dyson and Carmela ©



Hatással vagyok rá. Akkor is hatást gyakoroltam és most is. Akármennyire is érzem azt, hogy mit gondolnak rólam ezen a helyen soha nem érzem rosszul magam, hogy ezt csinálom. De most valami más is van Dyson és köztem. Ő nem az a fajta lesz akit reggel kirugdalok az ágyamból, hogy ez csak egy este volt és most már takarodjon el innen és többet nem is akarom látni, hanem...talán többször is szívesen látnám, mikor egy nyugattó éjszakát keres. Ha valaki mellett nyugalomra vágyik, akinek el szeretné mondani minden problémáját. Mert úgy érzem ő nem csak egy testet lát. Nem csak szórakozni akar és ez most más. Most csak én hívom szórakozni. A mesémre aranyosan reagál mire elvigyorodom és finoman megsimogatom álla ívét.-Már elmúlt...egyszer minden elmúlik de azt hiszem az emlékek örökké megmaradnak. Okozhatok neked egy kellemes emléket?-kérdezem, szinte az engedélyét kérve arra, hogy elvigyem magamhoz. Ahogy a felsőm alá csúszik a keze finom szusszanás hagyja el a testem és megbizsergek az ujjai alatt. Szemeibe nézek olyan "engem is fel lehet ám izgatni" pillantással. Jobban neki is feszülök csípőjének ahogy az ujjai a bőrömet simogatják. Beszélni kezd de okos és a szavait felváltják a tettek én peidg minden ellenkezés nélkül visszonzom a csókot és szorosabban bújok hozzá ahogy ajkaink egybe forrnak. Kihasználni...Tudom, hogy nem akarsz. Tudom, hogy egy jó gyerek vagy Dyson. A kezem tarkójára csúszik majd fel hajába és enyhén meghúzom tincseit majd finoman megharapom alsó ajkát. Ahogy elválnak ajkaink szemeibe nézek és hallgatom a már határozott, döntés elé állító férfit. Ez megvigyorogtat.-Menjünk hozzám.-Suttogom neki ahogy vállaira csúsznak kezeim majd kiszállok az öléből és a maradék wiskhymet megiszom. Megfogom a kezét és szorosan követem őt, hogy minél előbb kijussunk innen és haza érjünk hozzám. Fog egyből is egy taxit majd beszállunk én pedig a két első ülés között előre hajolva nézek a sofőrre. Elmondom a címemet és közlöm ha nem áll meg sehol sem plusz 10-et adok neki amire megcsillan a tekintete és veszi az adást. Hátra dőlve és lehuppanva az ülésre egyből Dysonra tekintek kék szemeimmel majd visszonzom a csókot amire invitál. Kezemet a combjára teszem és körmeimet végig húzom a combján majd elengedve ajkait nézek a szemeibe és vigyorodok el felé. A taxis komolyan veszi szavaimat és az amúgy negyed órás utat megtesszük 8 vagy kevesebb perc alatt. Fizetek neki nem érdekelve, ha Dyson akar én fizetek és kész. Ahogy kiszállunk a taxiból céltudatosan megyek a lakóépület bejáratához és írom be a kódot a kapuhoz mire az fel zizegve enged be minket. A lépcsőkön fölfele mindig rá nézek, ahogy követ és vigyorgok. Mikor elérjük a lakásom ajtaját a kulcsot a zárba téve nyitom ki az ajtót. Most érzem mennyivel is nagyobb nálam ahogy a hátamban áll. Belököm az ajtóm majd felé fordulva tolatok be miközben húzom magam után. Ha becsukja maga után az ajtót nem is kell több és hozzá simulva esek ajkainak és pipiskedve fonom át a nyakát ahogy újra hajába tévednek ujjaim. Mellkasának nyomodnak kebleim ahogy egyre több szenvedéllyel csókolom ajkait. Kezeim lassan végig simítanak vállain és, a dzsekit vagy kabátot lelököm vállairól majd az oldalán végig simítva a pólóba markolva húzni kezdem felfelé, hogy bújjon ki belőle. Elszakadva tőle nézek szemeibe és ha kibújik a pólóból a finoman érintem meg mellkasát.-Kérsz valamit esetleg inni..?-kérdezem azért meg kicsit szendén miközben ujjaim végig simítanak ajkain majd álla ívén.



Carmela Whitman
Mûvészet
Play by :
Miranda Kerr
Kor :
32
Foglalkozás :
régen gazdasági jogász, most már kicsapongó festő
Hozzászólások száma :
51

Carmela & Dyson - One more night Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Carmela & Dyson - One more night   Carmela & Dyson - One more night EmptyHétf. Ápr. 01, 2019 9:48 pm

Carmela & Dyson
“Save me to myself”
Mint egy zavarban lévő óvódás, a nagyok között a homokozóban, épp úgy érzem magam mellette. Ő a legcsinosabb ruhájú kislány, akinek pillangós csatok vannak a hajában és pörög a szoknyája, ha forogni kezd, de ő már első osztályba jár. Én meg a béna középsős, aki most még kicsi, esetlen, és amúgy is túl kicsi ahhoz, hogy vele játsszon. Akármit mond, csak azt érzem, hogy el fogom szúrni. Amennyire csak lehet, ezt el fogom szúrni és aztán egész életemben a falba verhetem a fejemet, mert itt ez a nő, aki mosolyog amikor kiesik a citrom a számból és azt sem tudom hol kezdődik a karom, hol a lábam, de még így is úgy tűnik, bírja a társaságomat. Az asztalhoz is követem, bár eléggé szkeptikusan fogadom azt, hogy tetszett neki amit előadtam. Nem tudok táncolni. Az nem az én terepem. A bizonyítására csak mosolygok és bólintok. Amikor az asztalnál azonban újabb okot ad arra, hogy azt latolgassam, vajon mennyire őszinte velem, már úgy érzi, bővebben kell bizonyítania.
- Nem azért mondtam - szabadkoznék kissé zavarban, de aztán csak befogom a számat és hagyom, hogy meggyőzzön róla, valóban érdeklődik irántam. Szemben ül velem, az asztal tartja meg őt, a lábai a székemen pihennek, és ő úgy néz rám, ahogy egykor azt kívántam, bárcsak nézne. S most ezt teszi. Kékségeiben ott csillog az őszinte érdeklődés, tudom jól, mégis csak nehezen merem elhinni. Aztán elmondom, hogy miért vagyok itt. Nem részletesen. Nem teljesen. Mert ezt...ezt nekem lehet elmondani. Hogy magyarázhatnám el neki, miért adtam fel a kutatásokat azért, hogy tűzoltó legyek? Hogy ez a nap...ennek nem így kellene lennie. Hogy az áldozatok olyan hatást gyakorolnak rám olykor, hogy a lelkem egyszerűen nem bírja el, és olyankor ütnöm kell valamit különben begolyózok. De most nem tehetem, mert a ruhám alatt hatalmas sötét folt emlékeztet rá, hogy a testemmel védtem a lehulló épületdaraboktól azt a hatalmas szemű, álmodozó tekintetű, szomorú srácot, akit nem nagyon tudok kiverni a fejemből azóta sem. Hogy Másik két áldozat...
Ebbe belegondolni is szörnyű. De felelősnek érezni érte magam még annál is borzalmasabb. S most a tequila zsibbaszt, tompít, és érzéketlenné tesz a fájdalommal szemben amit egyébként magamban cipelek. A szavaira azonban mégis keserűen megrándul kissé a szám.
- Van olyan amit bármennyire szeretnél, nem tudsz elfelejteni - mondom kissé keserédes mosollyal a szám sarkában, de végül elhallgattat ismét. Az ölembe mászik, és a szavait végül kezdem magam is elhinni. Talán tényleg tudna módokat arra, hogy kicsit kieresszem a feszültséget, bár az érdekelne, vajon ő milyen terheket cipel magával. Felnőttünk. A felnőtt lét küszöbén túl pedig már nyoma sincs a gyermeki ártatlanságunknak. Hol vannak a régi cimborák? A könnyed, felejthetetlen nyári esték, a csapongó, lepkét hajszoló gyermeki lélek bűbája már feledésbe merült. Gondok, terhek, kín és gyötrelem ami nekünk jár ma. Nem csak nekem. Mindenkinek a világon, mert a felnőttek játszóterén keményebbek a játékszabályok is.
Átkarolom a derekát ahogy lassan az ölembe csusszan, és kicsit meglepett arcot is vágok, de egyáltalán nem bánom. Akaratlanul is éhes tekintettel pillantok végig rajta, ahogy közelebb kerül hozzám. Ez a test...hányszor is ábrándoztam róla csenevész kisdiákként, hogy egy éjjel én karolom át? Hányszor fogadtam meg, hogy én sosem bánnék úgy vele, mint ahogy azok a tahók bántak? Carmela sosem volt könnyű eset, parázsló tekintete is elárulta, hogy veszélyes volt. De mégis hagyta, hogy olykor, amikor más királynőjeként bánt volna vele, szajhaként kezeljék. A seggét csapkodták, erőszakkal csókolták vagy rántották az ölükbe, mert ezzel bizonyították, hogy a test amit birtokol az az ő tulajdonuk. Én sosem tudtam így bánni senkivel aki hozzám tartozott. Romantikusabb, gyengédebb alkat vagyok a kapcsolataimban, s bár a szenvedélynek, a vadságnak bennem is megvan a helye, azért kegyetlenkedésig, megalázásig sosem jutottam el. S most ez a buja istennő az ölembe fészkeli magát és a fülembe duruzsol, mint egy angyal, aki hirtelen vágyat érez eldobni a glóriáját. Én pedig nem vagyok eléggé észél ahhoz, hogy megálljt parancsoljak neki.
- Se...khm...semmi baj, tedd csak...- nyögöm félkábán, és a tekintetem a dekoltázsára téved, a nyaka ívének hullámzására, míg a kezem óvatosan simítja meg a derekát. Érzem a kissé hajló csípő vonalát, amely kegyetlen támadást indít amúgy is lüktető ölem ellen. Nem akarok begerjedni, mert érzem, hogy az vér ciki lenne, de azt hiszem közel állok hozzá, hogy teljesen elveszítsem a józan eszem.
- Ne izgulj, én megvédelek - suttogom közénk áhitattal és a férfiak felé vetek egy megvető pillantást - Ezeket megeszem reggelire, ha a közeledbe jönnek - mormogom halkan, bár lehetséges, hogy a nő nem is hallja amit motyogok. Végül visszafordulok hozzá. Mert gyönyörű, és kívánatos, és az ölemben ül. Carmela. Elveszi az eszem. Bólogatok arra amit mesél magáról, bár igazán nehéz koncentrálnom.
- Sajnálom a jegyesed. Vagy a kapcsolatot. Vagy hogy vége ért, vagy...érted. Ami történt. Szar lehetett - sóhajtom, és a száját nézem. Miért harapdálom a sajátomat? Az ádámcsutkám ugrik egy nagyot ahogy a hajamat birizgálja. Bakker, ez a nő tényleg el akarja érni, hogy itt tépjem le róla a ruhát és megdugjam az asztalon? Kábultan iszom a szavait, és a pia hatására nem nagyon tudom fékezni magam. Ahogy a számra hajol, szinte a lélegzetem is elakad a meglepettségtől, de finom borzongás fut végig a testemen.
- Nálad? - kérdezek vissza kissé félénken, mert nem nagyon hiszem el azt, amit hallok, pedig az ölemben ül, mosolyog rám és nem kérdés, hogy nem csak a képzeletem játszik velem. A kezem óvatosan a felsője alá bújik a derekánál, így érintve meg a bársonyos bőrt a gerince mentén, majd a csípője két oldalán. Reszketve sóhajtok, és a tekintetébe mélyesztem a sajátomat.
- Megőrjítesz. Én nem...nem szabadna...nem akarlak kihasználni - mondom, de mire a mondat feléig érek, a kezem már a hajába túr, és lehúzom a számra ismét. A finom csókot egy kissé vadabb váltja, ha engedi, s ezt perceken át képes vagyok csinálni. Váltakozó intenzitással, de olyan érzékiséggel csókolom, amivel talán még nem volt dolga. Érdemes volt kivárni azt a pár évet míg megnőttem vajon?
A vágy pedig olykor nagy úr, s bár nem vagyok túl erőszakos fajta, de most ha Carmela nem ellenkezik, a csókot abbahagyva, kipirult arcára pillantok, s mélyen a tekintetébe mélyedek.
- Akarlak. Most. Szóval vagy kiszállsz az ölemből és nem hergelsz tovább, vagy döntesz, hol folytatjuk tovább a csevegést. Nálad, vagy nálam? - kérdezem, s ha benne van, felállítom az ölemből, s kézen fogom. Nem szarozok. Kell a nő. A szívem mindjárt szétreped, a tequila túl sok volt, a felejtés ára pedig oly csekélynek tűnik a józanság határán túl. Hisz Ő Carmela. Én meg én. És neki fáj. És nekem is fáj. És a csók jó, a szája édes, kesernyés a whiskeytől, de puha és forró és nedves, és én igazán értem a dolgomat, de most azt érzem, hogy értenem KELL a dolgomat. És ha jól értem, akkor a fájdalom elmegy, és itt marad ez a bomba testű, vadmacska tekintetű nőstény ördög, aki egy angyal szépségével és egy párduc kecsességével és vadságával vetekszik, de végre az enyém lehet. Ha csak percekre is, de az enyém lehet.
Így leszarva azokat akik bámulnak minket, akik rá csorgatják a nyálukat és átkokat köpnek felém, kivezetem őt a levegőre. Leszarom a saját kocsimat, leintek egy taxit, s ha csak nem átkoz el egy életre s kaparja ki a szemem, a hátsó ölésen ismét magamhoz vonom. A címet a taxisnak bemondani szempillantásnyi idő csupán, de ha Carmela engedi, a csók, amivel megajándékozom az örökkévalóság bűnös gyönyörének ígéretével csábítja újra el.     




PS: Nagyon, nagyon ne haragudj, hogy eddig tartott, míg visszaírtam!!!!!! Carmela & Dyson - One more night 3874598021 Carmela & Dyson - One more night 1471401822 Carmela & Dyson - One more night 1159569709 Carmela & Dyson - One more night 2081954265

Dyson Jaworowski
Elhárítás
Play by :
Florian Munteanu
Kor :
28
Foglalkozás :
Tűzoltó
Hozzászólások száma :
18

Carmela & Dyson - One more night Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Carmela & Dyson - One more night   Carmela & Dyson - One more night EmptyVas. Jan. 27, 2019 4:15 pm

Dyson and Carmela ©



A banda újabb számba kezd a háttérben én pedig lassan megemelem a poharamat miközben bele kortyolok a wiskhybe. Kicsit zúg az agyam régen ittam egyszerre ennyit és közel voltunk a bandához így a zene zúgása kicsit még a fejembe van. Persze annyira nem vagyok kész mint Dyson. Róla le lehet olvasni, hogy a pia kissé megviselte az elméjét és a testét. Csak figyelem kék szemeimmel és látom rajta az érzelmeket mert részeg ember az egyik legőszintébb lény a világon. Nem sajnálom meg de nem is játszani akarok vele. Csak figyelem kék szemeimmel és nem sokkal beszélni kezd hozzám miután a pulttól eljutottunk a boxig. A citrom kiejtése a számból dolgon csak nevettem egyet és rá kacsintottam, hogy biztosan kövessen engem. Egyre jobban él bennem egy ajánlat számára amivel élhet velem. Ahogy bele kortyolok a wiskhybe és leteszem a poharat kicsit fintorgok és beletúrok a hajamba ahogy arcára pillantok és az alkoholos italtól csillogó nedves ajkamat megnyalva fújok egyet.-Nekem azért tetszett ez a nem akkora szám.-mosolygok szélesen felé. Látom a kérdésem utáni gyanakvást mire felvonom a szemöldököm és csábító mosoly szalad az arcomra. Felállok kezembe fogom a poharamat majd felülök az asztalra és oda csúszva lábaimat két oldalt oldalai mellett leteszem és előre hajolva hajolok bele az arcába végig a szemeibe nézve. Tudom, hogy néznek nem kevesen az öltözékem miatt is, és mindig is egy vad, bátor jellem voltam aki minden őrültséget megcsinált már ezen a helyen. Megnyalom az ajkaimat ahogy szélesen rá vigyorgok.-Ismerem ezt a nézést, Dyson. Azt gondolod, hogy csak cicázom veled és illemből kérdezgetlek...De tudod jól ha valóban annyiszor összefutottunk ezen a helyen ha valaki megkapja a figyelmemet azzal nem viccből állok szóba. Szeretném, ha mesélnél magadról, hogy mi is a célod...hogy mire vágysz...Mert tudom milyen az ha minden teher az emberre zuhan, azt is tudom, hogy ezt, hogy lehet igazán elfelejteni...és ha akarod segítek neked ebben. Mert komolyan mondom, érdekelsz..és lehet most arra következtetsz, hogy a testi adottságaid fogtak meg...Nem..én is fiatal voltam te meg pláne. Én úgy gondolom talán jobb is, ha most figyelünk egymásra nem?-kérdezem ahogy végig a szemeibe nézek és felé nyújtom a whiskymet ha esetleg kérne belőle. Ha elfogadja hagyom, hogy igyon belőle aztán mikor beszélni kezd mosolyogva hallgatom őt. Valóban érdekel mi lett a sorsa. Hogy alakult az élete és kivé vált.-Akkor ereszd ki a fáradt gőzt Dyson. Én segítek neked...nekem is ki kell engednem amúgy is. Sok minden nehezedik a vállamra amit az évek során magammal cipelek. Nem kell beszélnünk róla, nem kell lelkizni ha nem akarsz. Nem kell bíznod bennem ilyen téren. De azt elhiheted nekem, hogy az ördögöt mindig a falra kenem.-suttogom neki ahogy közelebb hajolok egyenesen a füléhez és finoman meleg leheletemet a nyakába fújom. Lassan elhajolok és a maradék wiskhymet leküldöm magamba majd lerakom a poharat. Érzem a pillantásokat magamon, hogy nem csak Dyson akar ma a társaságom lenni de ma ezen a srácon kívül nem érdekel semmi. Minél jobban a tudtukra adom is ezt ahogy az asztalról végül az ölébe húzom magamat ahogy a wiskhy azonnal kezdi lezsibbasztani az agyamat. Muszáj átfonnia a derekam ahogy én a nyaka köré fonom a kezemet.-Ne haragudj, hogy így rád mászok.-mondom ahogy szemeibe mélyesztem kék íriszeim.-De érzem magamon a nemi erőszakolók pillantását és nyilvánvalóvá kell tennem, hogy nem vagyok egyedül. Persze ha nagyon akarom megtudom védeni magamat de ki hinné el nekem, hogy verekedni tudok? Te pedig sokkal félelmetesebb vagy mint én.-simogatom meg az arcát majd finoman hajával kezdek játszani ahogy figyelem kedves őszinte mosollyal az arcomon. A kérdésre el vigyorodom majd kicsit kihúzom magamat ölébe közelebb hozzá. Szeretném a derekamon érezni a kezeit. Elveszek a nagy kezei között és a méretei között. Mégis...érdekel mindene...a szemei, a meséi. De az érzései...ha szeretné, hogy megismerjem őket szívesen fogadnám...-Egyetem volt még régebben a munkám mikor gyakrabban jártam erre. De aztán diplomát szereztem és munkát találtam. Lett egy jegyesem és beindult az élet...aztán jött a sorscsapás és most festek meg egyedül élek a kis garzon lakásomban. Most pedig kiengedem a fáradt gőzt.-mondom ahogy kicsit oldalra fordítom a fejemet és figyelem az arcát majd eltűröm a hajamat egyik oldalra.-Ha mégis belénk kötnek akkor tudok neked segíteni, nehogy még jobban lesérülj.-kacsintok rá teljesen komolyan gondolva a dolgot majd lehajolva finom csókot lehelek az ajkaira.-Jó újra látni téged amúgy.-mosolygok őszintén felé.-Szívesen látlak magamnál a későbbiekben.-vigyorodom el szélesen ahogy eltűröm pár kósza tincsét homlokából.



Carmela Whitman
Mûvészet
Play by :
Miranda Kerr
Kor :
32
Foglalkozás :
régen gazdasági jogász, most már kicsapongó festő
Hozzászólások száma :
51

Carmela & Dyson - One more night Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Carmela & Dyson - One more night   Carmela & Dyson - One more night EmptyVas. Jan. 27, 2019 10:43 am

Carmela & Dyson
“Save me to myself”
A banda kezdése sosem érkezhetett volna jobbkor. Amikor az ember fia a határára kerül annak, hogy mely irányba mozduljon, és az ördög a vállán épp afelé irányítaná, ahová nem szabadna lépnie, jól jön ez a fajta segítség. Mintha az őrangyalom indította volna el, nehogy valami butaságba sodorjam magam. Carmela veszélyes rám nézve, eléggé úgy tűnik, és az a sejtésem, ezzel ő nagyon is tisztában van. Nem látom rajta, hogy különösebben bánná a régi idők rajongótáborának megjelenését az életében. Ő azt hiszem az a fajta lány, aki kifejezetten szereti, ha ezt teszik a férfiak. Szereti a figyelmet, a nyálcsorgatást, azt. hogy ő az, aki választhat. Mert azt már rég megtanultam, hogy mindig a nő választ. Kivétel nélkül, mindig a nő. Az, hogy mi férfiak vadászhatunk rájuk, csak egy illúzió. Ha a nő nem akarja, hogy levadászd, akkor bizony percig nem lehet kétséged, hogy nem fogja hagyni magát. De ha szemernyi esélyed is van nála, azt azonnal észreveszed. Egy csábos mosoly, egy pillarebbenés elég, és mi, buta férfiak azonnal a vad nyomába eredünk.
Most azonban vissza kell lépnem. Ittas vagyok, a tudatomban ott ég a piros lámpa, hogy vigyázzak magamra. Főleg másokra. Túl sok volt a veszteség, ennél többet nem bírok el. Majd' két méter magas vagyok, eléggé ki is vagyok gyúrva, de a szívem ugyanolyan érzékeny, sérülékeny, akár egy tizenéves kiskamaszé. S most jelenleg a határán állok annak a dolognak, hogy képes leszek-e megbirkózni a rám nehezedő terhekkel anélkül, hogy valami szerhez nyúlnék, vagy kilábalok belőle a többi függőségem nélkül is?
Carmela a nyakamba kerül, megkapaszkodik a fejemben, és nevetve sikít a bandának. A szám hosszú, figyelem a versenytársakat. Egyik lány kerül vissza a tömegbe a másik után. Páran elég sokáig húzzák, de a szám hosszú, és a csajok súlya egy ilyen táncikálós, ugrálós helyzetben hamar kifárasztja a nem eléggé edzett férfiembert. De én tűzoltó vagyok. Alap, hogy negyven kilós menetfelszerelést cipelünk magunkon, és ezzel együtt sokszor egy nyolcvan kilós embert is ki kell húznunk a veszélyzónából. Ha azt hinné bárki, hogy ez könnyű...próbált már kicipelni egy krumplis zsákot a pincéből? Pedig az csak huszonöt kiló. Háromszorozd meg, adj hozzá egy kis tehetetlenséget, figyelni a sérüléseire, számolj azzal, ha a látási viszonyok egyenlőek a nullával és nem ismered a terepet, de emlékszel rá, hogy lépcső is van...és mindezekhez hozzájárul mondjuk a nyári hőségnél kicsit melegebb hőmérsékleti ráta. Nem, egyáltalán nem könnyű, nem egyszerű. De én bírom. Megcsináltam. Kezdőnek számítok még mindig a nagy öregekhez képest, de azért még jó vagyok abban amit csinálok. Így könnyedén bírja a gerincem, a hátam, a térdem, hogy a nyakamban tomboló hurrikánnal együtt végig bírjam tombolni a dalt.
Nyerek.
Nyerünk.
Lepillant rám amikor megszólal a felbujtó, és ránk mutat és visszavigyorgok rá. A tekintete őszinte örömöt sugároz, már ha ezt ebben a sötétben meg lehet állapítani. A nőt leeresztem, vigyázva nehogy megsérüljön és újfent csak mosolygok. Ha ez valaha szerepelt volna a bakancslistámon, most azonnal rohannék, hogy kihúzzam onnan. A...izé...mittudomén milyen bandának a koncertjén a nyakamban tartani a világ egyik legszebb nőjét egy teljes szám erejéig...Valaki képes lenne ezt a bakancslistájára írni? Nem tudom, de ha igen, az biztos őrült lenne. Én nem írtam fel. Ellenben megcsináltam.
- Egy? Inkább kettő, cukorpofi! - javítom ki, hiszen azt mondták, a párost hívják meg, de nem igazán zavar amúgy ez az apróság, mert a nő a kezem után nyúl én meg megbabonázva követem őt. A kezem fogja. Szerintem a hirtelen ledöntött pia az oka, hogy kissé lassabban fogom fel a dolgokat, de néhány évvel ezelőtt a vesémet eladtam volna azért, hogy ezt megéljem. Mintha valamilyen flash élményem lenne, és most is az a kis suhanc lennék, aki nyitott szemmel ábrándozik a pult másik végén miközben a nő akiért a nyálát csorgatja egy nála helyesebb, érettebb, menőbb csávónak engedi fogdosni a seggét. Na jó, ideje lenne, ha belém csípne valaki, hátha mégis csak ábrándozok. A kép azonban továbbra sem tűnik el, hiába pislogok. A nő a pultig vezet, és kér magának egy italt, én újra tequilát kérek. Sok lesz, DJ!~ figyelmeztet a lelkiismeretem. Az egóm állcsúcson pattintja majd mellkason rúgja páros lábbal. Carmela kérdésére pedig kéjesen elvigyorodik belül és a fülembe suttog: Inkább vidd fel a lakásodra...
Elhallgattatom a dögöt a tequilával, és a citromot a számban szorongatva fordulok a nő felé. A kérdésére kissé késve reagálok, a citrom kiesik a számból és épphogy el tudom kapni a nadrágom övének magasságában.
- Öhm...bocs...- fintorgok mert a citrom baromi savanyú - Persze, leülhetünk - nyalom végig a fogaimat a citrom után és megszokásból kifizetem a piákat. Mondom, már nem nagyon vagyok beszámítható. Azonban követem őt, és ahogy helyet foglal, kissé feszélyezetten, de én is megteszem. Üresnek érzem a kezem, kicsit zsibbadok. Az az utolsó tequila kezdi elérni a hatását. A homlokomon diszkrét izzadtság gyöngyözik, a szívem vadul kalapál. Nem szoktam inni, így érthető, hogy hiába gyors az anyagcserém és hiába vagyok nagydarab, azért ilyen rövid idő alatt ennyi is elég, hogy berúgjak. Még nem vészes a helyzet.
Elmosolyodok amikor megdicsér, és hála a felszabadító alkoholnak, szemrebbenés nélkül emelem fel a karom és feszítem be a bicepszem. A póló majd' szétreped rajta, de aztán csak a tarkómra csúsztatom a kezem és a a hajam birizgálom pár pillanat erejéig.
- Örülök, ha elnyerte a tetszésed, de nem volt ez akkor szám - vonom meg a vállam, mert valójában szerintem a koncert végéig simán kihúztam volna így, hogy a nyakamban van és még csak meg sem izzadok. Bezzeg ez az egy tequila...csak nekem van ilyen melegem? Az újabb kérdésre ráemelem a pillantásom és kissé összehúzom a szemem. Vajon tényleg tudni akarja, vagy csak a kínos csendet akarja elkerülni? Vizslatom pár másodpercig az arcát, de csak bájosan pillog rám. Sóhajtok.
- Régen, igen - bólogatok, és próbálok visszaemlékezni mikor is láttam utoljára. Fehér ruha volt rajta, és az a vastag nyakláncos, karkötős csávóval volt akkor már egy ideje...aztán egyszercsak nem jött többet. Majd egy idő után én is lemorzsolódtam. Az egyetem, aztán a munka, majd végül a tűzoltóság. Most sem nagyon értem, mi a francért vagyok itt. Eszembe jutnak a sérültek, eszembe jut Josh is, és hirtelen megint fájni kezd az élet. Elkomorodok, de csak pár másodpercig hagyom, hogy átfusson az arcomon egy árny, aztán moderálom magam. Megrázom a fejem, mosolyt erőltetek magamra, még ha ez álca is csupán.
- Nos...én...jöttem egy kicsit kiereszteni a feszkót. Sok minden történt velem mostanság, tudod, hogy van ez. Nem reménykedtem abban, hogy valaki ismerősbe botlok, de kicsit azért mégis. De ilyen az élet. Az egyetem, a kutatások, aztán a munka elvitte sok időmet. A társaság is szétszéledt. Most sem lennék itt, ha az edzőteremben lehetnék, de kicsit megsérültem, és pihenésre kárhoztattak a dokik - húzom el a számat, majd a tömegre emelem a tekintetem. Légy észnél, DJ. Ne terheld a gondjaiddal, nem érdekli őt és nincs is köze hozzá. Ez csak udvarias érdeklődés, semmi több.
-És te? Mit csináltál az elmúlt időkben? Tényleg, azt sosem tudtam megkérdezni, mivel foglalkoztál ha épp nem itt ütötted el a szombat estédet - kérdezek rá, és kissé szúrósan pislogok arra a pasasra aki már percek óta méregeti Carmelát és egyre pofátlanabbul teszi ezt. A haverjával látványosan csorgatják a nyálukat, és én tényleg igyekszem nem tudomást venni róla, de csak jelezném, hogy jónéhány tequilán vagyok már túl. A fenevad pedig kezd éledezni bennem. Életemben először kapok esélyt kicsit jobban megismerni ezt a nőt, senki ne gondolja, hogy hagyni fogom, hogy elússzon ez a lehetőség. Ütök ám, de hirtelen és kurva nagyot. Megfontolnám a helyükben hogy tovább hergeljenek.   




PS: Nagyon, nagyon ne haragudj, hogy eddig tartott, míg visszaírtam!!!!!! Carmela & Dyson - One more night 3874598021 Carmela & Dyson - One more night 1471401822 Carmela & Dyson - One more night 1159569709 Carmela & Dyson - One more night 2081954265

Dyson Jaworowski
Elhárítás
Play by :
Florian Munteanu
Kor :
28
Foglalkozás :
Tűzoltó
Hozzászólások száma :
18

Carmela & Dyson - One more night Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Carmela & Dyson - One more night   Carmela & Dyson - One more night EmptyVas. Dec. 02, 2018 6:27 pm

Dyson and Carmela ©



Imádom ezt az érzést. Szabadságnak hívják és el felejtesz minden gondot tőle. Egyre csak táncolok, és élvezem, hogy társaságom is akadt. Dysonon látszik, hogy hosszú napja volt és a szívén ott ég a teher mély köve. Én pedig most segíteni akarok neki. Olyan mint egy kezdő tanuló aki mindent megtesz a szexi tanár néni kegyeiért. Én pedig most szívesen leveszem a válláról ezeket a súlyokat. Ahogy lejjebb hajol hozzám át karolom a nyakát és hagyom, hogy közelebb húzzon magához. Nem akarok semmi érzelmet, ezt ő is tudja jól. Legalábbis nem azért van itt szerintem, hogy szerelemre találjon. Ez nem az a hely. De azt amit kaphat azt megkaphatja...Finoman tarkóján végig húzom a körmeimet és ajkaim elnyílnak egymásól ahogy szemeim elkapják a pillantását és sarokba akarom szorítani. Egy 2 méteres ajtó, de most ő az aki a hálóba táncol. Tudom milyen varázsom van és használom is ellene. Érzem rajta a forróságot, ahogy a bőröm olykor az övének simul. Érzem a levegőt amit kifúj magából, és elvigyorodom rajta. Hiába ő itt most az áldozat én pedig a ragadozó. Ha csak, nem bújik ki belőle a kisördög idővel. És minden férfiban ott van én ezt tudom. Mindig azt csalogatom a legjobban. Hiszen kíváncsi vagyok és nem érdekel mennyire öregszem meg tőle. Azonban óvatos és egy pillanatra megpörget mielőtt fokozódna a hangulat közöttünk. nem vagyok türelmetlen és hosszú még az éjszaka, meg persze az ő döntése él e a lehetőségével vagy visszalép. Azonban mielőtt a szám véget érne egy pillanatra ismét hozzá simulok elveszve hatalmas teste takarásában és kezemet a mellkasára téve pipiskedek fel ahogy szemeibe nézve közelítem meg mint egy macska majd ádámcsutkájára nyomok egy finom csókot amíg a zenekar utolsó dallamai is elhalnak. Lassan eltolom magam tőle és rá kacsintok majd halkan kuncogva nézek a színpad felé és az üdvözlő Fall Out Boyra felemelem a kezeim és "juhú"-va válaszolok ahogy az egész tömeg. Ahogy újabb dalba kezdenek már folytatnám tovább a táncot de Pete Wenz mint mindig bele szól az egész műsorba mint mindig jó ötletekkel. Nevetve hallgatom majd Dysonra nézek és tudom, hogy megfogja velem csinálni. Megfordít én meg sikoltva kerülök a nyakába és kapaszkodom a feje tetejébe de közben nevetek. Lábaimat a derekának nyomom és ahogy teljesen egyenesben van elmerem engedni őt mire ismét sikoltok mikor neki áll a banda a zúzásnak. Nem zavarja egyáltalán, hogy a nyakában ülök, és nem is aggódok ezért. csak megemelve a kezemet csápolok és élvezem a zenét egészen a végig a magaslati levegőben. A zene végén ránk mutatnak és Pete ismét megszólal.-A nyertesek. Nagy tapsot nekik!-Mi pedig meg is kapjuk én pedig nevetek miközben lenézek Dysonra. Lassan lecsúszok róla vissza a tömegbe és rá nézve mosolygok.-Van egy ingyen italod, gyere!-mondom és most fogom a kezét, hogy véletlenül se vesszek el előle. Megérdemelte, hogy egy társaság maradjunk a ma estére. Ahogy a pulthoz érünk én kérek egy Jack Danilest de most tisztán. Megvárom, míg Dyson is kér egy ingyen italt magának majd körbe nézek. meglepetésemre látok egy üres helyet, messzebb a bandától ahol le tudunk ülni és még halljuk egymás szavát is. Felé fordulok kezembe véve a poharam.-Leüljünk?-kérdezem ahogy kék szemeim ismét az ő szemeibe néz és amíg nem válaszol addig csak nézem őt. Ha leülünk elindulok a box felé és leülök az egyik oldalra majd megvárom míg ő is helyet foglal.-Nagyon ügyes voltál. Le a kalappal.-mondom és közben bele iszok a wiskhymbe.-Mondjuk amennyit nőttél azóta nem csodálkozom semmin.-mondom kuncogva.-Nos, mit csinálsz erre újra? Régen találkoztunk..-mondom ahogy figyelem. Lehet nem feküdtem le vele, de értelmes és okos gyereknek gondoltam. Inkább azon csodálkoztam, hogy ő megfordult itt. És leginkább legelőször arra tippeltem, hogy csak a férfiak társasága miatt járt ide de miután sokan a fülembe súgták mennyire szeretne a társaságomba lenni, és nem egy lányt hallottam áradozni arról milyen is az ágyi tudománya már nem csak a férfiakra asszociáltam. De idővel én is kevesebbet fordultam meg itt ahogy ő is. De nem felejtettem el. Soha nem hazudnék ezt tudom, és szerintem ezt ő is tudja milyen egyenes és őszinte nő vagyok.



Carmela Whitman
Mûvészet
Play by :
Miranda Kerr
Kor :
32
Foglalkozás :
régen gazdasági jogász, most már kicsapongó festő
Hozzászólások száma :
51

Carmela & Dyson - One more night Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Carmela & Dyson - One more night   Carmela & Dyson - One more night EmptyVas. Dec. 02, 2018 3:45 am

Carmela & Dyson
“Save me to myself”
Van amit nem lehet helyre hozni. Van amihez idő kell. Van, amit csak megtanulunk elviselni. Van ami begyógyul. Sebek, hibák, amik néha egyformáknak tűnnek. Néha egyszerűnek. Néha bonyolultabbak egy labirintusnál. A kérdés sosem az, mennyire mélyre jutott a lelkedben. Hanem, hogy hány lépés szükséges a továbblépéshez. A túléléshez.
Egyszer rég megfogadtam, hogy sosem leszek az alkohol rabja. Nem fogok a legnagyobb hibáim után megváltást keresni a pohár fenekén, nem vezetem le másokon a frusztrációmat. Vidéki srác vagyok, a kemény munkában hiszek, s abban, hogy ha bajunk van, a figyelemelterelést csak a szolgálat adhatja meg. Nekem a munka a gyógyír mindenre. Minél jobban fáj, annál jobban hajtom magam. Minél mélyebb a válság, DJ annál keményebben hajt. Ezért járok edzeni, ezért lettem tűzoltó, s ha már ezek sem segítenek, még mindig mehetek önkénteskedni egy menhelyre.
Most azonban nem megy. Tudom, hogy ez azon ritka pillanatok egyike, amikor más módszerhez kell folyamodnom. Nem edzhetek, nem dolgozhatok, a menhelyek ilyenkor zárva. A segítség viszont most kell. Így nem marad más, mint az, hogy szembe megyek a saját elveimmel, és kikérem a csinos pultos csajtól azt a tequilát. Az első végig égeti a nyelőcsövemet, érzem, hogy tüzet gyújt a gyomromban. A hatás szinte alig érzékelhető. A harmadiknál beüt a túl gyors tempó, a negyediknél már érzem, hogy a józanságomnak búcsút inthetek. A feszültség, a rossz érzés elszunnyad bennem kissé. Jobb most.
A mellém érkező nő épp ebben a kedves, könnyed pillanatomban érkezik mellém, s nem vagyok rest kihasználni a pillanatot. Itt van, és milyen rég találkoztunk! Annak idején ügyet sem vetett rám. Még satnyább is voltam kissé, nem értem meg eléggé, és láttam, hogy a nálam jóval idősebb pasikat vette radar alá. Egy társaságba keveredtünk, mégis távolabb voltam tőle, mint innen a Hold. Csak távolról leshettem ezt a különleges szépségű nőt. És igen, tudom, a pasikra bukom legfőképp. De néha az embert valami mégis megfogja a másik nemben. Carmela pedig kiemelkedett az összes többi nő közül, akik ide jártak. Ez pedig úgy látom a mai napig nem változott. Ha valahová belépett, mintha minden mást kiszorított volna onnan. A szemek éhesen falják most is és megjelenik a szája sarkában az az édes kis gödröcske aminek kontrasztjaként a szeme rideg, számító pillantása figyelmeztet csupán, hogy ez a mosoly nem a boldog viszontlátásnak szól.
Bólintok a pultosnak az italára, csapja csak a számlámhoz, nekem mindegy, csak ne menjen még el. Amikor azt mondja, emlékszik rám, kisfiús, zavart mosoly jelenik meg az arcomon, mint mikor egy volt tanároddal összefutsz, és ő nem felejtette el a neved és a legnagyobb csínytevéseidet, vagy épp a kiemelkedő teljesítményedet. Jól esik, hogy annak ellenére, hogy gyakorlatilag a köszönésen kívül nem igazán beszéltünk, mégis emlékszik. Bár, lehet, hogy ez részéről csupán egy látványosan rajongó suhanc emlékének a kegyes hazugsága. Ezt csak ő tudná megmondani.
A tánc említésére megvakarom a tarkómat és felegyenesedve végigsiklik a tekintetem a tömegen, amely a bulira van már hangolódva. A zenekar beáll épp, pillanatok kérdése, hogy elkezdődjön a koncert. Nem vágyom igazán most a középpontba, ám mégis visszanézek a nő szemeibe és mosolyt erőltetek az ábrázatomra, majd fejet hajtok.
- Egy igazi úriember sosem tagadná meg egy hölgy kívánságát - bólintok, miközben nézem ahogy lehúzza az italt. Gyorsan megiszom az utolsó adag tequilámat, majd a kifizetem a számlámat és a nő után eredek. Igyekszem nem szem elől téveszteni, de nem könnyű, mert úgy siklik az embermasszában akár a pisztráng a folyóban. Nehezebben haladok utána, pont azért, mert majd' két méter magasan nehezebben látok lefelé a félhomályban. A banda közben a húrok közé is csap, de a számot nem ismerem. Vagy talán hallottam már? Nem tudom, de Carmelának láthatóan nagyon tetszik, így megállok, míg ő hullámozni kezd a zenére. Én egyelőre csak állok, és nézem őt, akár egy darab fa, mert az tequilák sem lazítottak el eléggé ahhoz, hogy magamtól megmozduljak. Aztán Carmela nevetve hozzám fordul, s viszonozom a mosolyát, majd pirulva forgatom meg a szemeimet amikor megfogja a kezem és táncolni invitál. Én pedig nem maradok többé mozdulatlan. A fejetés könnyebb, ha ilyen társasága van az embernek.
Hozzám simul, én közelebb vonom magamhoz. Kicsit lejjebb kell guggolnom, de a két térde közé téve a térdemet megfogom a derekánál, hogy egy ütemre tudjunk ringatózni. Elmerülök a tekintetében, amikor fogva tartja az enyémet. A lelkem mélyén éled fel az eddig szunnyadásra kárhoztatott gyilkos bestia. Csak akkor törhet elő, ha én megengedem. Nem akarom letámadni Carmelát, de a teste simulása, a csábító, kihívó pillantása mégis felébreszti a vadat. Megnyalom a szám szélét. Aztán mielőtt olyat tennék amit később megbánnék, a keze után nyúlok és ellépve tőle megpörgetem, vigyázva, hogy elég helye legyen, senkinek ne ütközzön neki. Nem vagyok teljesen beszámítható, jobban oda kell figyelnem magamra mielőtt elszalad velem az a bizonyos hátas. Aztán visszahúzom magamhoz.
- Nagyon jól mozogsz. Még mindig - állapítom meg a nyilvánvalót. Tudom, hogy ezt ő is tudja.
- Sziasztok lányok, fiúk! Ez itt a Fall out boy! Nagyon örülünk, hogy itt lehetünk veletek, és reméljük egy óriási bulit csaphatunk ma este! A következő dal szóljon mindenkinek aki csak szereti - szól lelkesen bele a mikrofonba a frontember, majd a gitáros megragadja a mikrofonját és félrelöki.
- Dögös csajokat ér a nyakba kapni! Lássuk, ki a legkeményebb csávó ma este? Aki a legtovább bírja, meghívjuk egy italra a pultnál - kiált majd végigmutat a tömegen. Elvigyorodok az abszurd kérdésre, és nem hiszem el, hogy ezt komolyan mondja, de egyre több csaj kezd el visongani és emelkedik egyre feljebb. Elröhögöm magam, majd a partneremre nézek és megvonom a vállam.
- Kihívás elfogadva - mutatok farkasvigyort, s ha engedi, megfordítom Carmelát, hogy nekem háttal kerüljön. Ha csak nem tiltakozik, leguggolok, majd megfogva a térde alatt a nyakamba ültetem, így állok fel vele. Tűzoltó vagyok, szóval, ha rajtam múlik, ez a csaj a szám végéig olyan stabilan marad a nyakamban, mint az USD. S belekezdenek a következő DALBA. Engem nem zavar a súlya abban, hogy ugráljak, vagy akár táncoljak a kemény ütemekre. Talán jobb is, ha kicsit nem táncikál tovább előttem, mert a végén még tényleg rámozdulok. Nem biztos, hogy bevenné a gyomrom, ha most visszautasítanának.  


Dyson Jaworowski
Elhárítás
Play by :
Florian Munteanu
Kor :
28
Foglalkozás :
Tűzoltó
Hozzászólások száma :
18

Carmela & Dyson - One more night Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Carmela & Dyson - One more night   Carmela & Dyson - One more night EmptySzomb. Nov. 24, 2018 8:53 pm

Dyson and Carmela ©

Tudom mit fogok ma tenni. Tudom, hogy ma nem fogok megállni. Nem akarok. Nem akarok arra gondolni, hogy nyomomban van ez az egész baromság amibe vissza csöppentem 2 éve. Egyedül vagyok, de a magány megszokható és egyedül is lehet bulizni. Meg aztán ha annyira társaságra vágyok bárkinek el tudom csavarni a fejét egy csábító, rejtélyes, vad pillantással. Vad akarok lenni egy kicsit. Hagyni akarom, hogy az ár ami szembe jön velem elsodorjon én pedig csak elmerüljek a víz mélységes sötétjében. Egy szakadt pántos haspólót készítettem elő egy fekete nadrágot és egy magassarkú női bakancsot. Előtte azonban gyorsan zuhanyzom egyet, tökéletesre szárítom a hajam, majd leülök, hogy egy kis sminket tegyek az arcomra. Finom szempillaspirál, egy kis világosabb rúzs és egy kis pirosság az arcomra semmi több. A hajamat szabadon hagyom és most ki sem vasalom, hanem hajam végén a göndör fürtöket is szabadon hagyom. Felveszem a választott ruhámat majd a fekete dzsekimet akasztom le a kabátok közül. Itt ott már kopott de tudom, hogy így a legjobb ez a ruha szettem. Ahogy kész vagyok össze pakolok egy kis táskát magamnak és feldobva a vállamra veszem fel a sapkámat majd zárom be a lakást és indulok ki a sötét fényekkel kivilágított utcára. A bátyám látogatása után nem bírtam és tudtam muszáj lesz a napokban elmennem valahova ahol kiengedhetem minden nyomoromat és nem kell azzal foglalkoznom ki, hogyan ás miképpen figyel engem. Mert most már ezt is tudom, hogy a sünök még külön is figyeltetnek mikor már rég szabad ember vagyok ismét. Ez volt az a pont, hogy azt hittem neki megyek a bátyámnak. Tudom, hogy nincs sok esélyem, tudom, hogy ezzel ismét a szabadságomat veszteném de...ő tudja a legjobban mennyire gyűlölöm az igazságtalanságot, a sarokba szorítást. Ha egy űzött vadat négy fal közé zársz ne hidd azt, hogy nem fog megharapni. És ezt a bátyám is nagyon jól tudhatná. De ismét csak az igazság bajnokaként villog, mintha ő lenne a rendőrök minta példánya. Soha nem akarom újra látni, Damian egy halott ember a szememben. Csak arra tudok gondolni, hogy a koncert mindjárt kezdődik én pedig nem sokára oda érek. Tudom, hogy amint piához nyúlok az agyam rajtot ad a lelkemnek és elszabadul a pokol. Arra számítok a legjobban, hogy tomboljak egyet. Megdugatom magam egy jó estére és minden vissza áll ahogy volt. De legalább sokkal jobb lesz a közérzetem egy darabig. Vagy ha éjszakai hálótársam nem is lesz akkor csak iszok és tombolok. A bárba érve felmutatom már a két nappal előre megvett jegyemet és beengednek. A táskámat és a sapkámat leadom (persze ami fontos azt kiveszem a táskámból és a zsebembe teszem) a megőrzőben és kopogó léptekkel indulok a pulthoz. Érzem ahogy a pillantások rám szegeződnek. Egy páran már ismernek erről a helyről, hiszen én szerettem az egy személyes éjszakák rabja lenni. Persze nem mindenkivel, ritkán csináltam de akkor tudtam, hogy olyas valakivel teszem aki holnap már ugyan úgy tovább áll mint én. Ritka, de annál nagyobb zsákmánynak számítók és ezt nagyon jól tudom. Ki is használom és olykor élek ezzel. Tudom, hogy néznek engem de egyik sem olyan bátor, hogy cselekedjen. Félnek a szégyentől, a kikosarazás esélyétől. Én pedig az amúgy is vesztesekkel nem állok össze. Ahogy a pulthoz érek kezeimet a szélének nyomom és a drága pultos lányra nézek aki vissza rám. Már mondanám mit szeretnék inni mikor meghallok egy hangot. Oldalra nézek és ismerős arcot vélek felfedezni. Hallgatom a szavait és pár perc után féloldalas mosoly szalad az arcomra. Bemutatkozik végül és ahogy kimondja a nevét valóban teljesen kitisztul a kép. Dyson...Mindig szeretett volna a lábaim közé férni, de akkoriban túl fiatal fiúkkal nem szerettem kavarni. Ez a gondolat mára már teljesen elhagyott mióta egy éjszakás kalandokkal jártam. De sokat változott ahogy látom. Vissza fordulok a pultoshoz mielőtt válaszolnék neki.-Egy Jack colát kérek.-mondom majd ahogy a lány neki áll vissza nézek a férfira. A háttérben látom, hogy nemsokára elkezdődik a koncert. Már a hangszereket állítgatják én pedig finoman megnyalom felső ajkamat aztán ismét rá nézek.-Emlékszem...-mondom ahogy szélesebb lesz a mosolyom.-Most, leginkább táncolni szeretnék, szóval ha velem tartasz leszek a társaságod Dyson Jaworowski...-felelem a válaszra miközben leveszem róla a tekintetem és a kezembe veszem a megkapott italt majd pár korttyal meg is iszom. Nagyot szusszanok ahogy lenyelem az utolsó kortyot miközben lehunyt szemekkel kicsit kiráz a wiskhy utó hatása. Rá nézek és elvigyorodom, kék szemeim pedig azt a vadságot, rejtélyes csábítást generálják mint amit én előre megjósoltam. A banda feláll a színpadra és a húrok, dobok közé csapnak ahogy a fények is a színpad felé fordulnak én pedig figyelve egy darabig a férfit lassan elsuhanok mellette és a tömegbe megyek. Könnyedén fúrom be magam az emberek között miközben a zene elindul és a banda éneklésbe kezd. Az egyik legütősebb dalukkal vágnak neki a koncert kezdésnek a I Don't Care-val. Már az első felcsendülő akkordokból tudom, hogy ez tökéletes lesz ahhoz, hogy táncoljak. Már a lábaim járnak is az ütemre és kezeimet meg is emelem miközben saját hajamba túrok egy kicsit és tincseimet is megemelem egy pillanatra miközben a fények vad villogásba kezdenek ahogy a front énekes neki áll a szövegnek és végre táncolhatunk. Ez az a dal ami ehhez az estéhez annyira kell nekem. Ha valóban megtaláltam a partnerem Dysonban és utánam jött akkor táncolva fogadom őt. Megfogva a kezét, nevetve invitálom a táncra ahogy nekem jár a csípőm a lábam és a kezem. Kör alakot rajzol le a csípőm ami hasamon látszik a leginkább ahogy közelebb húzódok a férfihoz. Tudom, hogy hívogató, és én magam vagyok a "Nem érdekel" az egész szövegben. Én pedig sugárzom magamból a felejtés magját. Azt üzenem, hogy minden terhet pakolj le és repülj velem. Nem félek ezt tükrözni. Nem félek ilyesmit mutatni. Tudom, hogy ez az este mindkettőnk életén könnyít majd. Táncolok előtte és olykor kezeim tincseimbe szaladnak újra és újra megemelve őket. Kebleim úgy ringanak ahogy a testemet mozgatja a csípőm és a lábam nem akar megállni. Én sem akarok.


Carmela Whitman
Mûvészet
Play by :
Miranda Kerr
Kor :
32
Foglalkozás :
régen gazdasági jogász, most már kicsapongó festő
Hozzászólások száma :
51

Carmela & Dyson - One more night Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Carmela & Dyson - One more night   Carmela & Dyson - One more night EmptySzomb. Nov. 24, 2018 7:46 pm

Carmela & Dyson
“Save me to myself”
Egyetlen hiba kellett. Csak egy, hogy az életem hiábavalónak érezzem. Hogy úgy törjön össze az önmagamba vetett hitem, mint a porcelán.
Meghalt. A tűzben, egy ember, és egy még intenzíven volt. Ez pedig épp elég volt ahhoz, hogy felejteni akarjak. Perceket akartam kapni, amikor kiverhetem a fejemből azt ami történt, megszabadulhatok a felelősség érzésétől. De ez nem jött el. Semmi nem enyhítette. Magam hibáztattam, hiába tudtam, hogy ez néha ezzel jár. Hiába volt minden adat a fejemben, amivel alátámaszthattam volna az ártatlanságomat. A szívem mélyén nem szabadultam ettől, és még a munka sem enyhíthette ezt, a hasznosság érzése, mert kiírtak némi pihenőre. A hátamon a zúzódás nehezen szívódik fel, még mindig hatalmas, feketés-lilás folt jelzi a helyet, ahol rám zuhant a födém. De nem bírok otthon maradni, muszáj kezdenem magammal valamit, különben megbolondulok. Délután kimentem kicsit fotózni a partra, lőttem pár egész jó képet a homokról, a vízről, a sirályokról meg az arra kószáló emberekről. De megnyugvást ez sem hozott, akárhogy szerettem volna. Még mindig a gondolataim között járt az eset, kerestem azokat a pontokat, ahol jobb döntést hozhattam volna. És persze ott volt Josh esete is, amivel nem tudtam dűlőre jutni.
A lakásomba visszatérve letusoltam és megpróbáltam valamit vacsorázni, de hiába volt a próbálkozás, két falat után a kukában kötött ki a párolt csirke és a zöldség köret. Aztán a képeket töltöttem fel a laptopomra és kicsit lefoglaltam magam a szerkesztéssel és a vágással, de ez sem volt elég. Végső kétségbeesésemben már lefeküdtem aludni, de ezt sem bírtam sokáig, nem jött álom a szememre. Edzeni most nem járhatok míg gyógyulok, ettől szigorúan el vagyok tiltva, így az energiáim szintje a végpontjáig emelkedett. Úgy éreztem, robbanni fogok, ha nem vezethetem le valahol ezt a belső feszültséget, így gyorsan felöltöztem, és magam mögött hagytam a lakásomat, s elindultam a vakvilágba.
S most az utcán kóborlok és igyekszem összevakarni a széttört lelkem darabkáit. Nem kéne, hogy megérintsen ez az egész. Hogy magamra vegyem, hiszen tudom, hogy nem én voltam a hibás, ez nagyobb volt nálam. Én kihoztam élve akit megtaláltam. Biztonságban van és jól van. Josh jól van. De akkor miért nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy az én hibám volt? Ha én akkor nem jelzem, hogy bajban vagyok, ha akkor még hagytam volna Ricoékat tovább dolgozni...talán megtalálták volna őket időben. Talán ma is élhetne aki meghalt, talán nem lebegne az élet-halál küszöbén az, aki most az intenzíven van.
De a valóság nem ez. A valóságban egy család most gyászol. A valóságban egy másik könnyek közt aggódik a szerettéért. A valóságban a bűntudat felemészti a lelkemet lassan, percről-percre, és ez az érzés szörnyűbb most mindennél.
Így az éjszakát a nyakamba véve elindulok a fejem után. A kocsimmal két órán keresztül csak a város utcáit rovom, és mikor már kellően elfáradtam, csak akkor parkolok le. Pár utcányira van az a bár ahol egykor többet megfordultam. Ma már ritkábban, mivel eléggé elfoglalt vagyok, de még mindig szívesen gondolok vissza az itt megélt élményekre. Őrültségek amiket elkövettem mikor még tacskó voltam. Ma már ahhoz a korszakomhoz képest unalmas életet élek. Az egyetem asztrofizika tanszékén tanulva még volt időm, energiám olykor lejárni a bohém társaságért, némi kalandért, ma már csendesen elvagyok, nem keresem az efféle közeget.
Most mégis bemegyek. Kifizetem a busás belépti díjat az itt koncertet adó banda miatt, aztán egyenesen a bárpulthoz veszem az irányt. Ismerőst egyelőre nem látok, de a hangulat egész jónak ígérkezik. A zene ordít, az ütem kemény, masszív, akár az emberi vér lüktetése, gyönyörűen tompítja a fájdalmat bennem.
- Mit hozhatok, szépfiú? - libben oda egy ázsiai szépség és átveti a vállán fényes, fekete haját.
- Tequilát. Silvert. - mondom, és előhalászok a zsebemből egy papírpénzt, és a pultra csapom. Melegem van, így lehúzom a bőrkabátomon a cipzárt, ami alatt egyszerű fekete inget viselek egy farmerral, majd míg a csaj megcsinálja a piámat, felegyenesedek és körbe tekintek. Pillanatok alatt végigfuttatom a tekintetem a termen, lévén, hogy százkilencvenhárom centi vagyok, nincs túl nehéz dolgom. A banda készülődik, a tömeg már izgatottan toporog, bár nekem fogalmam sincs, kik fognak játszani. Mivel nem fedezek fel senki ismerőst, visszafordulok a pulthoz és lehajtom az italt, majd a citromba harapva intek a csajszinak egy kacsintással, hogy új kört kérek. Ezt még megismétlem vagy négyszer, és épp az ötödiket kérem ki, mikor valaki mellém vetődik. Egy rég nem látott idegen arca fogad, és be kell valljam, nem csalódom, ahogy ránézek.
- Angyal szállt le közénk - mondom, és összehúzom a szemeimet, ahogy végigpillantok rajta - Carmela, ugye? Úgy emlékszem így hívnak, de lehet, hogy tévedek. Rég nem találkoztunk - mondom, majd intek a pultosnak.
- Ha már így összesodort minket a sors...gyere, igyál velem egyet. Vagy kettőt. Mit kérsz? Nekem nincs társaságom, a tiéd meg...- nézek körbe - hát azt sem látom itt tolongani. Ráérsz? - kérdezem, majd észbe kapok és felé nyújtom a kezem.
- Dyson. Jaworowski. Ha esetleg nem emlékeznél.
Rajta áll, elfogadja-e a meghívásomat, én igazán nem akarok bunkó vagy tapintatlan lenni. De most valahogy nem akarnék egyedül maradni, és emlékszem rá, hogy régen majd belepusztultam, úgy meg akartam húzni. Hát, igen, az igaz, hogy a szerelmet nem tudnám elképzelni nővel, de a testi vágy egészen más tészta. Bár, ki tudja, hallottam már olyat, aki végül mégis heteroként találta meg a boldogságot. A szerelem egy ribanc.  


Dyson Jaworowski
Elhárítás
Play by :
Florian Munteanu
Kor :
28
Foglalkozás :
Tűzoltó
Hozzászólások száma :
18

Carmela & Dyson - One more night Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Carmela & Dyson - One more night   Carmela & Dyson - One more night Empty

Ajánlott tartalom


Carmela & Dyson - One more night Empty
Vissza az elejére Go down
 

Carmela & Dyson - One more night

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: New York :: Queens :: Szórakozó helyek-
^
ˇ