One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Kapcsolatkeresõ

Millie Crawford
Today at 12:29 pm



Audrie Hendricks

Audrie Hendricks
Today at 12:11 pm



Ryan & Flor

Ryan J. Craig
Today at 8:30 am



double trouble

Ethan Kaminski
Today at 8:22 am



Flor & Jules

Juliet Brewster
Yesterday at 11:50 pm



Dor & Rae | shining stars of the night

Dorian J. Lester
Yesterday at 11:45 pm



Játékpartner keresõ

Millie Crawford
Yesterday at 8:58 pm



Nora & Millie - hey, cousin!

Millie Crawford
Yesterday at 8:35 pm



Ewan & Lena

Lena Caldwell
Yesterday at 7:20 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 11 2
Diákok 4 6
Törvényszegõk 11 11
Bûnüldözés 5 7
Hivatal 0 4
Üzlet 4 4
Oktatás 5 1
Munkások 6 2
Egészségügy 6 6
Összesen 52 39
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots

Elizabeth Luna Cortez, Ethan Kaminski, Fable S. Hill, Joshua Miller, Juliet Brewster, Millie Crawford, Raelyn J. Winters, Valerie Dalton, Wyatt Bennett


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Flor & Belle || One day in Washington D.C.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Flor & Belle || One day in Washington D.C.   Csüt. Dec. 13, 2018 6:23 pm


Belle ✫ Flor

Részben egyet értek vele, hogy mindig vannak előjelek, amiket sokszor nem vesznek észre az emberek, de van olyan is, hogy minden hiába, mert aki észreveszi, az nem tehet semmit. Én sem tehettem semmi a mostohacsaládom tettei ellen, amíg velük éltem, utána léptem, de a mai napig nem tudom, hogy jó döntést hoztam-e. Valahol biztos, hogy igen, mert börtönbe jutottak, de lehet, hogy sokak életét veszélyeztetem ezzel a lépésemmel, és most nem magamról beszélek, hanem azokról, akik segítettek nekem, akiknek én segítettem, de lehet, hogy azoknak is, akik csak ismernek most, a múltban vagy a jövőben. Én pedig még ezzel a - történtek után eltelt - néhány évvel a hátam mögött sem tudom, hogy azzal segítek többet másoknak, ha elmondom mi történt vagy hallgatok, de egyelőre a második szerint élek, a boldog tudatlanságot pártolva, így most is hallgatok a fejemben kavargó gondolatokról. - Én nem hiszem, hogy feltétlen szakembernek kellene lenni, hogy felismerjük a személyiség zavarokat, szerintem elég lenne, ha ezt kötelezően tanítanák az iskolában, mármint a pszichológiai alapokat, de úgy veszem észre, hogy ezek még mindig, amolyan tabuszerű témák, amiről nem szabad beszélni - osztom meg vele álláspontomat, és a tekintetemmel kérdezem meg, hogy ő hogyan látja. Most félek túl sokat beszélni ebben a témában, nehogy elszóljam magam a múltammal kapcsolatban. Egyébként pedig narcisztikus személyiségek pedig pont olyan képességekkel bírnak, ami magasra juttatják őket a társadalmi ranglétrán, így a saját védelmük érdekében, az ilyen jellegű tudást próbálják minél kisebb körben szórni. Bár az is lehet, hogy ezt csak én látom ilyen sötéten, de ha megnézzük a történelem nagy személyeit, elég gyakori az ilyen betegségben szenvedő köztük.
- Valószínűleg - gondolok bele az elhangzottakba. Ebből a szempontból még nem gondoltam végig a dolgokat, de tényleg lehet benne valami.
Kedvesen elmosolyodva hallgatom, hogy lényegében nem is az anatómiával van a baja, hanem túlzott részletességgel. - Ha nem is szervesen kapcsolódik a pszichológiához, az életben hasznát fogod még venni, szerintem. Ez a tudás már a tiéd, ezt nem fogják elvenni tőled, max. fakulni fog, de gondolj bele: mennyivel előrébb leszel majd egy orvosi vizsgálat során, ahol a dokik latinnal tömik a fejed? - kérdezem költőien, és már meg is válaszolom a saját kérdésemet. - Neked nem fog kelleni orvosi lexikon, vagy internet, hogy tudd mi a bajod, mint a legtöbb embernek, amikor a leleteit nézi. Téged ezzel a tudással nehezebben fognak félrevezetni a dokik, mert tudni fogod, hogy miről van szó, illetve egy enyhe dolog kilométer hosszú latin nevétől nem fogsz fejvesztett pánikban kitörni, azt gondolván, hogy valami halálos betegséged van - ecsetelem ennek a tárgynak az előnyeit, hátha kedvet tudok neki csinálni hozzá; hogy eltűnjenek az ellenérzései.

- Szerencsére - mosolygok lelkesen. A változatosság előnyös, hiszen mondhatni, ezzel a sulival olyan alapot kapok, ami lehetőséget nyújt, hogy ha kell minimális rátanulással több lábon álljak.
Szélesen elvigyorodok felháborodásán - Ne aggódj, hosszú még a nap - nyugtatom meg azonnal. A kávé általában nekem létszükség kérdése, mert nem nagyon van lazításom, így a munka, tanulás, otthoni teendők a pihenés rovására mennek, tehát kell valami, ami lendületben tart napi átlag tizennyolc-tizenkilenc órában.
- Ezt könnyű lesz megjegyeznem, mert általában én is így iszom, csak én édesítővel - mosolygok rá. - Köszönöm kedves vagy, de nekem még nincs étvágyam. Otthon ettem, ebédelni meg később szoktam - utasítom vissza ajánlatát -, de ígérem, hogy a következő szünetben esedékes kávémra meghívhatsz - mondom neki azonnal megnyugtatásképpen, mielőtt talán azt hiszi, hogy adósom maradna. A kávé létszüksége, az evések viszont ki-kimaradoznak, ha nem figyelek.
- A rendőrségi pszichológus az ugye a rendőrökkel foglalkozik? - kérdezek rá bizonytalanul, mert nem vagyok biztos benne, hogy ez most az ott tevékenykedő két pszichológiai ág közül az „elfogókkal” vagy az elfogottakkal foglalkozik. Az egyiknek a neve most az istennek sem akar az eszembe jutni, és így valószínűleg nagy hülyeséget is sikerült kérdeznem, de nem érzem annyira nagy bajnak. - És, ha kamaszokkal, akkor iskolai kereteken belül vagy azon kívül? - érdeklődök kíváncsian. Mindegyiknek meg vannak a maga előnyei és hátrányai, de ez igaz a rendőrségi pszichológiai pályára is, de kíváncsi vagyok, hogy ő milyen indokok alapján választ, így egyelőre nem mondok semmit erről, csak ha esetleg rákérdez, hogy mit gondolok.
Közben sorra is kerülünk, így elfordulok Belle-től egy kicsit. - Jó napot! - köszönök kedvesen a büfésnek. - Két kávét szeretnék kérni tejjel, ebből az egyiket cukorral, a másikat édesítővel, ha van - teszem hozzá, mert innen nem látom, hogy lenne.
- Jó napot! Persze, van édesítőnk is - válaszol kedvesen.
- Köszönöm - mondom, amikor elém rakja a dobozkát, valamint a poharat, amiben az egységnyi adagokba csomagolt cukrot tartja.
- Azonnal adom a kávékat is - fordul el tőlünk a gép irányába, hogy elindítsa azt. - Még valamit adhatok? - kérdezi kedvesen.
- Ezt külön fizetném, de szeretnénk kérni még… - hagyom nyitva a mondatot és Belle-re nézek, hogy részemről nyugodtan mondhatja, hogy mit szeretne pontosan kérni. Közben rögzítésre is kerül a kasszagépben a két kávé összege, amit a kijelző felénk eső részéről leolvasva, már veszek is elő a zsebemből, majd a pultra helyezem. Néhány adagnyi kávéra valót mindig kézközelben tartok, hogy akkor is hozzájussak az élénkítőhöz, ha nagyon kevés időm van. A sok rohanás, és időhiány miatt általában próbálok fejben előrébb járni néhány lépéssel, hogy gördülékenyen menjenek a dolgok.


avatar
Oktatás
Play by :
Mariana "Lali" Espósito
Kor :
28
Foglalkozás :
EPA-nál környezetmérnök, besegít a Rosa Italian Cafénál (és spanyolt oktat privátban)
Hozzászólások száma :
130

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor & Belle || One day in Washington D.C.   Kedd Dec. 11, 2018 1:21 pm

Flor

& Belle



Azoknak, akik hivatalból kényszerülnek arra, hogy gyilkoljanak, valahogy mindig meggyűlik a bajuk a lelkiismeretükkel. Gondoltam rá anno, hogy akár a rendőrségi pszichológus vonal felé is kanyarodhatnék -ebből mondjuk még nem telt el egy perc sem-, hiszen nekik is meggyűlik a bajuk sokszor az elméjükkel. Némelyik még akkor is ostorozza magát, ha egy közismert gyilkost lőtt le. Furcsa, hogy egyes emberek természetesnek veszik, hogy ölnek, míg mások akkor is kibuknak, ha ezt önvédelemből teszik.
-Na igen. Bár sokszor vannak előjelek, csak épp nem ismerjük fel őket, hiszen nem mindenki képzett szakember. Bizonyos személyiségi jegyek hajlamossá tesznek a gyilkolásra, vegyük például a nárcisztikus személyiségzavart. Elég könnyen felismerhető, csak sokan nem tudják beazonosítani és elég sok esetben a gyilkosaink ilyenek.- azaz, egy olyan személyiségzavar, ahol az én kép teljesen elferdül. Az illető meg van róla győződve, hogy rá nem vonatkoznak a szabályok, ő megtehet bármit és igyekszik olyan nyájas lenni másokkal -főlebb a gyengébb, sérült jellemekkel-, hogy azok önként is a "szolgálójává" válnak. Ha nem kapja meg, amit akar, jöhet a lelki bántalmazás, zsarolás és bármilyen más eszköz. Gátlástalan, senki más nem érdekli és mindig önző célok vezérlik. Igazság szerint, manapság ez az egész világra jellemző lehetne...
-Nem tudom. Szerintem ez olyasmi, mint a Biblia szerinti tudás fája dolog. Minél okosabbak vagyunk, egyenesen arányos hülyülünk is. Túl sokat agyalunk, stresszelünk, meg akarunk felelni bizonyos elvárásoknak, hülye szabályokkal határoljuk be saját magunkat és stb... biztos, hogy ez is közre játszik.- vonok vállat, ahogy elgondolkozok a kérdésen, de mivel neves professzorok de tudnának erre értelmes választ adni, így én sem. Elmélkedni, filozofálgatni lehet ezeken a kérdéseken, de biztosat nem tudhatunk. Korcsosulunk is bizonyos értelemben és tuti, hogy ez is közre játszik.
-Igazából az anatómia is érdekel, csak feleslegesnek tartom, mikor orvosi szinten meg kell tanulnunk mindent. Akár válthatnék pályát is, mert latinul tanuljuk a csontok, szervek neveit olyab alapossággal, ami szerintem felesleges. Mármint egygyorsba pszichológusnak. Sokszor úgy érzem, felesleges időpocsékolás, de végül is kedvelem az anatómiát is, mert érdekes. - mondom el őszintén a véleményem, hiszen sokszor tényleg drága tanuló időt von meg tőlem, mire megjegyzem azt a sok hülye latin szót, amit a büdös életbe nem fogok használni pszichológusként.

Örülök, hogy egyetértünk a kávézásban, de mikor megemlíti a büfét, felcsillan a szemem. Nem voltam biztos benne, hogy ilyenkor is nyitva van a büfé, de valóban jobb lehet az a kávé, mint a béna automatás verzió.
Miközben elindulunk uticélunk felé, megkérem, hogy meséljen még arról, mit is foglal magában az, amit tanul, mert nem akarok elmélkedni rajta, hogy aztán téves következtetések által ítéljem meg. Sokkal jobb, ha ő mesél, amire figyelek is.
-Viszont így legalább tényleg lesz lehetőséged más és más posztot betölteni, ha netán megunnád az egyiket.- mosolygok rá, ahogy végig hallgatom és rádöbbenek, hogy valóban elég sok ágazata van ennek a környezetvédelmes dolognak. Ehhez viszont biztos, hogy kellőképp elhivatottnak kell lennie az embernek, mert akkor jönnek az új és remek ötletek.
-Nemár. Én akartalak meghívni...- sandítok rá, hiszen alapból én hoztam fel a kávés ötletet és nem azért, hogy meghívjon.
-Csak sima kávét két cukorral és tejjel. Nem szoktam nagyon különleges dolgokat kérni.- vigyorgok, miközben elővakarom én is a tárcámat, hiszen kaját is fogok venni, de azt már tuti, hogy én állom majd és esetleg én meg szendvicsre hívom meg.
-Egyezzünk meg. Te kéred a kávékat én  pedig meghívlak egy szendvicsre vagy nem tudom, enni szeretnél-e valamit.- kérdezem udvariasan, majd amíg várakozunk a kérdésén gondolkozok el pár pillanatra.
-Nos, gondoltam rá, hogy kamaszokkal foglalkoznék, de arra is, hogy rendőrségi pszichológus legyek. Még nem tudom pontosan.- a kriminál pszichológus ágat mondjuk kihagynám, mert szerintem ép ésszel nem lehet bírni, ha az ember hosszú távon elmebeteg gyilkosokkal beszélget. Nem bírnám hallgatni, hogy kit miért és hogyan ölt meg.
||   ||

avatar
Média
Play by :
Odette Annable
Kor :
29
Foglalkozás :
diáktanácsadó
Hozzászólások száma :
71

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor & Belle || One day in Washington D.C.   Szomb. Dec. 08, 2018 12:40 pm


Belle ✫ Flor

- Na, ez egy tök jó kérdés - reagálok már elviccelve a dolgokat, mert valahol érzem, hogy ezt ő sem gondolja komolyan, bár kétségtelen, hogy talán valahol ez lenne a megoldás, de lehet, hogy akkor csak egy rakás képzett, őrült gyilkost szabadítanánk a világra. Magam sem tudom eldönteni. - Mondjuk ez igaz - értek egyet a sok, mentális sérüléssel hazatérő katonára tett eszmefuttatásával. Valóban több ilyen jellegű panaszt hallani, mint a gyilkosok között. - Mondjuk ez a pszichológia terület is nagyon érdekes dolgokat rejthet magában - gondolkozok el hangosan. - Kíváncsi lennék egy ilyen tanulmányra - jegyzem meg érdeklődve.
- Szerencsére, és reméljük, egyszer meg fogjuk előzni a betegségeket, és amikorra feltűnik, szinte azonnal tudjuk is rá a gyógymódot - mondom bizakodóan, bár tudom, hogy ez, amolyan Utópia.
- Én még elképzelni sem akarom, milyen lehet, ha valaki nem meri kinyitni soha a szemét - borzongok meg, mert azért valahol mégis csak belegondolok a dologba futólag. - Egyébként régebben is ennyi fóbia volt csak nem tudtak róla, vagy ez valami új keletű dolog? - kérdezem kíváncsian, hátha tud válaszolni, mert én nem tudom elképzelni, hogy mondjuk a nagyszüleink vagy a dédszülein idejében ennyi fóbiás lett volna. Vagy ez csak a mai, modern, elhidegült világ következménye, ahol az emberek nem teremtenek személyes kapcsolatokat?
- Teljesen megértem - mosolyodok el, amikor elárulja, inkább kihagyná, hogy már oszlásnak indult holttesttel kerüljön kapcsolatba. A szagokat meg lehet szokni hosszú távon, mert sok ismerősöm van, akit már annyira nem zavar. Bár mintha egyszer azt olvastam volna, hogy az erős szagok pusztítják a szagló receptorokat a szervezet védelme érdekében.
A kémiára tett megjegyzésén viszont én is elnevetem magam. Nem is emlékszem, hogy mikor nevettem ennyit egyszerre, mint most Belle-lel, pedig még csak most ismertem meg. Persze ezzel nem arra célzok, hogy nem szoktam nevetni a párommal, vagy a haverokkal, de őket már ismerem egy jó ideje. Az idegenek viszont nálam nagyon más kategória, mert nagyon nehezen nyílok meg nekik. Na, nem mintha most annyira nagyon nyíltan beszélnék önmagamról, de most nem ülök csendes megfigyelőként, mint általában.
- Örülj neki, mert nagyon rossz lehet, ha több az a tárgy, amit nem szeretsz, főleg, ha a célhoz azokon át vezet az út. És az anatómiában mit nem szeretsz? - kérdezem kedvesen érdeklődve.

Amikor begyűjtöm az első aláírást és visszatérek a padunkhoz, Belle felvet egy ötletet, amit csak támogatni tudok. - Ez egy nagyon jó ötlet, de inkább a büfét rohamozzuk meg, mert az automatás kávét csak végszüksége esetében tudom meginni - jegyzem meg őszintén. Mivel az előttünk lévő padból már kivonultak, így én onnan kezdem összeszedni a cuccaimat, hogy ne akadályozzuk egymást fölöslegesen.
- Hát ez nagyon sok mindentől függ, például, hogy hol fogok elhelyezkedni, ott is, hogy milyen beosztásban. Lehet, hogy különböző méréseket fogok végezni, ami kapcsolódhat vagy egy új környezetkímélő eljárás, technológia kifejlesztéséhez, vagy a már meglévő problémához tartozóan egy mentesítő javaslat elkészítéséhez, de akár hatósági mérésekhez is. Viszont lehet, hogy „csak” egy olyan cégnél fogok dolgozni, ahol a mindennapokban kell olyan intézkedéseket tenni, hogy a cégnél folyó munkálatok egyáltalán vagy csak minimálisan terheljék a környezetet. Tehát a lehetőségek elég széles skálán mozognak, legalább is elméleti szinten, az meg, hogy a valóságban mennyire van kereslet erre, az meg a jövő zenéje - válaszolok a büfébe menet, ahova időközben meg is érkezünk, ha Belle is egyetért a büfével. - Meghívlak - ajánlom fel visszautasíthatatlanul, miközben előhalászom a pénztárcámat a táskám zsebéből. - Tudod már, hogy mit szeretnél majd kérni? - érdeklődök kedvesen, bár még nem mi következünk a sorban. Válasza után visszaterelem a szót az ő foglalkozására, úgy érzem rólam már túl sokat beszéltünk. - Tudod már esetleg, hogy a pszichológiában melyik terület az, ami igazán érdekel, vagy, hogy melyik részen dolgoznál a legszívesebben? - kíváncsi vagyok, hogy mit mond. Engem sok minden érdekel belőle, de hogy melyikkel foglalkoznék részletesebben, azt nem biztos, hogy meg tudnám mondani, de lehet, hogy még azt sem, hogy a saját szakmámon belül melyik terület érdekel a legjobban. Leszámítva persze a kémiát, amit, majd ha megtehetek, kerülni fogok.


avatar
Oktatás
Play by :
Mariana "Lali" Espósito
Kor :
28
Foglalkozás :
EPA-nál környezetmérnök, besegít a Rosa Italian Cafénál (és spanyolt oktat privátban)
Hozzászólások száma :
130

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor & Belle || One day in Washington D.C.   Csüt. Dec. 06, 2018 9:06 pm

Flor

& Belle



-Nem is értem, miért nem viszik a gyilkosokat katonának.- mélázok el szavai hallatán, de persze egyértelmű, hogy ez azért nem történik meg, mert a gyilkosok nem arról híresek, hogy fegyelmezni tudják magukat, nem beszélve a parancsok teljesítéséről. Az viszont az árnyoldala az egésznek, hogy soknem katona meg nem bírja idegileg, kikészül, depresszós lesz vagy épp poszttraumatikus stressz szindrómája lesz. Furcsa dolog ez. Akinek gyilkolnia kell bele betegszik, aki meg gyilkolni fog sokszor már előtte beteg és amiatt teszi.
-Nem feltétlenül. A katona lelkiismeretét terheli még az is, hogy parancsra öl, bár lehet olyan is van, akinek épp ez teszi könnyebbé, hogy feldolgozza az élményt, de sokan meg belebetegednek. Más és más módon dolgozzák fel az emberek azt, amit tesznek. Attól függ, mit hisznek és milyen erősen. Az Afganisztánban harcolók például szentül meg voltak győződve, hogy a hazájuk és a családjuk biztonsága a tét, ez pedig biztosan nagy löket volt, hogy meghúzzák a ravaszt. Nem tudom...- vonok vállat végül, mert nem volt még alkalmam ebben a témában elmerülni, de idővel biztos lesz majd alkalmam hozzá. Alig várom, mert így sok kérdésemre kaphatok majd választ.
-Hát ehhez én is. Idővel biztos kiderül, mi áll a háttérben, hiszen folyamatosan fejlődik az orvostudomány.- mosolyodok el, mert ez elég bíztató. Idővel, talán tényleg lesz mindenre válaszunk, még olyan kérdésekre is, amire azt hittük, sosem lesz. Bár gyanítom, azt az időt mi már neü fogjuk megélni, de még az unokáink se.
-Fogalmam sincs. Ennyi erővel lehetne csípősség fóbia is, de ez a szemkinyitós tényleg nagy szívás.- nevetem elel magam és elképzelem, hogy valaki rettegve ébred reggel. Van, aki meg akkor kattan be, ha sötétben kell lennie. Ki érti ezt? Tényleg nagyon mások vagyunk mi, emberek.
-Fúj, ne is mondd. Már egy döglött állat szagától kész vagyok, nem még egy hulláétól. Biztos meg lehet szokni, de én inkább kihagyom.- rázom a fejem undorodó arccal, ahogy csak elképzelek egy felpuffadt, pár hete rothadó, vagy éppen egy, a vízből kiemelt hullát. Nem bírnám, az biztos.
-Meg is tudlak érteni, hogy kerülöd a kémiát. Szerintem minden értelmes ember ezt teszi.- nevetek, de persze csak viccelek, hiszen kellenek olyanok is, akik azt szeretik. Ha nem lenne minden ember más, akkor egy csomó munka lenne, amit nem csinálna szívesen senki, mert nem érdekelné. Így viszont a legdurvább melókra is mindig van ember, mert van, akinek az álmai munkája, ami másoknak maga a rémálom.
-Hála az égnek, nem nagyon van ilyesmi. A kötelező tárgyaimat mindet szeretem de, ha mondanom kellene egyet, amivel tele a hócipőm, az az anatómia lenne.- válaszolok őszintén, mert bár az anatómia is érdekel, csak épp, mikor a latin dolgokat kell megtanulgatni, azthogy picit feleslegesnek érzem. Végtére is nem sebésznek készülök, szóval rohadtul nem érdekel a csontok neve.
Itt azonban megszakad a beszélgetés, mert kezdetét veszi az előadás, így mindketten annak szenteljük a figyelmünket majd, amikor véget ér, Flor szerez magának egy aláírást, amit én mosolyogva figyelek. Érdeklődve lesek rá mikor visszatér, majd elgondolkozok a kérdésen, mit is csináljunk a szünetben. Sok ötletem azon kívül, hogy esetleg együnk és kávézzunk egyet, nem nagyon van, szóval fel is vetem ezt.
-Szerintem keressünk egy kávé automatát vagy büfét, közben pedig mesélj még, kíváncsian hallgatlak. Például, milyen részt is fogsz te ebben vállalni?- kérdezem miközben, ha egyetért az ötlettel, fel is állok és elindulok keresni valami kávét áruló helyet.
||   ||

avatar
Média
Play by :
Odette Annable
Kor :
29
Foglalkozás :
diáktanácsadó
Hozzászólások száma :
71

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor & Belle || One day in Washington D.C.   Kedd Dec. 04, 2018 10:05 pm


Belle ✫ Flor

Látom Belle arcán, hogy hajlik arra, hogy ha már itt van, akkor meg is nézi a várost. Ha már eljött ide tényleg érdemes szét is néznie. - Örülök, hogy így gondolod - mosolygok rá kedvesen. A körbevezetés és a hol alvás témát meg van még időnk kigondolni és átbeszélni, hiszen majdnem egész nap itt leszünk.
Figyelmesen hallgatom, ahogy a gyilkosok pszichológiájáról beszél, és van benne ráció, ezt el kell ismernem. Ez a téma nálam mindig kettős érzelmeket kelt, mert alapvetően nagyon rossz dolognak tartom, ha valaki elveszi egy másik ember életét, ráadásul pont egy - de lehet több - ilyen ember miatt lettem én is árva, és ezért kerültem árvaházba, majd nevelő szülőkhöz, ahol még a mások által szörnyűnek tartott árvaházat is visszasírtam éjjelente. De ott van Tío, aki mesterlövész volt régen és még most is előfordul, hogy munka közben le kell lőnie valakit ön vagy más ártatlan védelme érdekében; és hiába tudom, hogy ölt már embert, e miatt képtelen vagyok tőle félni vagy elítélni, sőt, mellette érzem magam a legnagyobb biztonságban. És amit még soha senkinek sem mondtam el, hogy sokkal jobb helynek tartanám a világot és végre félelem nélkül élhetnék, ha a mostohaszüleimet és a mostohabátyámat megölnék a börtönben, ahova egyébként én vallomásom juttatta őket. Bár ezeket a gondolatokat, ebben a formában nem kell senki másnak tudnia rajtam kívül. Viszont kíváncsi vagyok Belle véleményre ebben a témában. - Mondjuk ez a gyilkosos téma azért elég érdekes, ha más oldalról nézzük egy kicsit a dolgokat - vezetem fel a gondolatmenetemet enyhén bizonytalanul. - Mert ha belegondolunk, akkor - most eltekintve a kegyetlenséggel elkövetett emberölésektől -, ha például valaki hirtelen felindulásból elkövet egy gyilkosságot, akkor őt bíróság elé állítják és felelnie kell tetteiért, de ott vannak a katonák, akiket meg pont arra képez ki az állam, hogy emberek tucatjait öljék meg. És nekik nem kell felelni a tetteikért. Ez azért érdekes, mert valahol talán mind a két csoportnál - utalok most a két külön példára - valami másabb, mint a „normál embereknél”, mert addig senki sem jelentheti ki száz százalékosan, hogy ő tudna embert ölni, amíg oda nem kerül. Tehát valami hasonlóságnak kell lennie az olyanok között, akik „hivatalból ölnek” és azok között, akik „csak úgy megölnek valakit” - teszem idézőjelbe a megfelelő részeket. - Vagy rosszul gondolom? - kérdezek rá bizonytalanul, mindenáron fenntartva azt a látszatot, hogy ezt csak most jutott eszembe, de eddig ezen még sosem gondolkodtam el.
A skizofrénia még mindig rémiszt, mert elegek nekem a saját, meglévő problémáim, így ilyet végképp nem szeretnék beszerezni. - Hát nem tudom - gondolkodok el az indokain - azért én bízom benne, hogy kell hozzá hajlam is, mert lehet, hogy ha nagyrészt elegendő a környezet, akkor megeshet, idővel egyre több lesz a skizofrén - húzom el számat. - De ezt majd a téma kutatói megoldják - nézek rá egy kicsit kihívóan, hátha ő is köztük lesz, és egy kicsit nem törődöm stílusba - én ehhez nagyon kicsi vagyok - vigyorodok el a végén - egy kicsit össze is húzva magam játékosan, hogy semmiképp ne vegye le rólam, hogy veszélyeztetettnek érzem magam.
Az újabb fóbiánál kiteljesedik a jókedvünk, mert ezek szerint vannak nagyon furcsa fóbiák is, mint ez a mogyoróvajas. - Mondjuk, én azt furcsállom, hogy konkrétan a mogyoróvaj váltja ki, és nem mondjuk egy - gondolkozok el egy kicsit - a… csokikrém - tűnődök, de a vidámságom nem lankad egy kicsit sem. Jó, hogy most már nem az előző komoly dolgok vannak előtérben. - Egyébként egyszer mintha olvastam volna egy olyanról, hogy valaki fél attól, hogy ki kell nyitnia a szemét. Az milyen gáz lehet már - akadok ki én is egy olyan fóbián, amiről még nagyon régen olvastam, de eddig erről meg is felejtkeztem.
Meglepődök, amikor hálálkodni kezd a tanácsomért, és egy kicsit zavarba is jövök tőle. Nem vagyok hozzászokva, hogy bárki hálás legyen nekem valamiért. Az egyetlen, akitől úgymond kezdem megszokni az Tío, tőle már a dicséretet is kezdem megtanulni úgy elfogadni, hogy nem kezdek el gondolkozni azon, hogy „ezt most komolyan mondja és gondolja, vagy csak át akar verni”. De az még nagyon idegen számomra, ha idegenektől tapasztalom ezt. Ha tanácsot adok, általában sértésnek veszik, és azt hiszik, hogy mások dolgába ütöm az orrom, vagy, hogy okoskodok. - Igazán semmiség, örülök, hogy segíthettem - mondom neki egy kicsit félszegen.
- Ne is legyen, mert az régen rossz lenne - reagálok egyből arra, hogy mindenki szembesüljön egy brutális gyilkossággal. - De szerintem ezt csak úgy lehet megtudni, ha valóban ott van egy holttest mellett, mert a képzelet nem adja vissza a látványt, a szagokat meg pláne nem - borzongok meg akaratlanul is egy kicsit. Nekem egy életre az orromba ivódott a vér fémes szaga, még öt éves koromban, amit soha nem fogok tudni elfelejteni. És akkor még az elmondások alapján ez egy nagyon kis dolog, mert egy több napos holttest vagy egy vízi hulla mellett, a vérszag illatos virágnak tűnik. De szerencsére erről nincs tapasztalatom.
- Úgy legyen - bólintok rá széles és kedves mosollyal. Tíz-húsz év még nagyon messze van, de még ilyen távlatban sem tudom nagyon elképzelni, hogy ne a környezettel, természettel foglalkozzak. És szerintem valahol Belle is így van a pszichológiával.
- Én egyelőre arra hajtok, hogy meglegyenek az ilyen tárgyaim, utána biztosan olyan helyet fogok keresni, ahol nincs kémiai labor - mosolyodok el már csak attól a gondolattól is, hogy ha vége a sulinak, talán örökre leszámolhatok a kémiával. - És neked melyik az a tárgy, amit szívesen kitörölnél a kötelező tárgyaid közül, ha lehetne? - kérdezem kíváncsian.
Belle-nek még sikerül egy rövidke mondatot hozzáfűznie az utolsó témához mielőtt elkezdődne az első előadás. Ekkor viszont mind a ketten teljes figyelmünket az előadónak szenteljük. Tényleg nagyon érdekes dolgokról beszél, amikre az óráim keretében biztosan nem lett volna lehetőségünk kitérni, így bőszen jegyzetelek is, hogy szükség esetén később fel tudjam eleveníteni.
Elég hosszú volt így egyben ez a majdnem két és fél óra, de ezt már csak akkor érzem, amikor befejeződik, mert minden tagon elgémberedett így ültömben. Nekem viszont még szereznem kell tőle egy igazolást, hogy tényleg megjelentem az előadáson, így fel is állok, és a tanáromtól kapott kisfüzettel a kezemben megindulok a már pakoló előadóhoz. - Mindjárt visszajövök - szólok kedvesen Belle-hez, és kimászok belülről. Az aláírást lényegében egy szó nélkül megkapom, amit azért hálásan megköszönök, majd visszatérek padtársamhoz.
- Itt is vagyok - jelentem be a nyilvánvalót. - És most mit legyen ebben a fél órában, amíg a következő előadás elkezdődik? - kérdezem kedvesen. - Egyébként érdekel még az, amiről az előadás előtt beszéltünk? - érdeklődök kedvesen - hogy hogyan is kapcsolódik a mesterséges környezet a dologhoz? - egészítem ki, ha esetleg azt látnám, hogy már elvesztette fonalat az előadás ideje alatt, de persze erőltetni sem akarom. - Vagy sikerült megválaszolnom a kérdéseidet? - mosolyodok el lágyan.


avatar
Oktatás
Play by :
Mariana "Lali" Espósito
Kor :
28
Foglalkozás :
EPA-nál környezetmérnök, besegít a Rosa Italian Cafénál (és spanyolt oktat privátban)
Hozzászólások száma :
130

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor & Belle || One day in Washington D.C.   Hétf. Dec. 03, 2018 5:27 pm

Flor

& Belle



Elgondolkodva bólogatok Flor szavaira, mert valóban, ha már egyszer itt vagyok, nem ártana körbe néznem. Tényleg az lesz a legjobb, ha itt maradok ma este és kihasználom a lehetőséget, hiszen ki tudja, mikor jövök erre majd megint?
-Igen. Azt hiszem, igazad van!- mosolyodok el, majd egészen elmélyedünk a pszichológiáról való beszélgetésben. Még azon is eltöprengek, hogy vajon miért is sodorhatta a sors Flort az utamba, de a tanácsait hallva, már rá is jövök a válaszra. Remek dolgokat mond és lehet, hogy később, ha visszagondolok majd erre a beszélgetésre, sokat fog majd segíteni minden tippje.
-Az biztos, hogy van köztük elég rémes, aggasztó és félelmetes eset is. Nem véletlenül vetnek pszichológiai teszt alá minden gyilkost, hiszen azok alapján, talán jobban képesek vagyunk megérteni, mi megy végbe az elméjükbe, na meg persze nem maradhat el az sem, hogy a múltjukat is elemezgessük.- folytatom nagy bölcsen, hiszen jómagam is nem egy könyvet elolvastam, ami például az angliai hasfelmetsző életéről szólt, vagy ilyen-olyan gyilkosok gyerekkoráról, mert sokszor épp azok a körülmények okozzák, hogy valakinek olyannyira eltorzul a valóságképe, hogy egy igazi szörnyeteggé válik. Sokat lehet azokból a könyvekből tanulni, többek között azt is, hogy ne neveljünk gyereket, mert, ha elkövetjük azokat a hibákat, akkor nagy valószínűséggel sorozatgyilkos lesz belőle. Mondjuk, a legtöbb esetben már ezeknek a személyeknek a családjában se normális emberek voltak, hiszen van olyan, aki sátánizmusra nevelte a gyerekeit és a saját lányaitól lettek ... unokái(?), szóval vannak igen morbid esetek, amikor elgondolkozik az ember, hogy ez mégis, hogy a jó büdös francba lehet?
- Igen. Biztosan kell hozzá hajlam is, de talán sok apró tényező egyvelege inkább. Ha a szülők is idióták, vagy épp a közvetlen környezet nem megfelelő, akármi megtörténhet. Ha pedig, alapból van rá hajlam, akkor máris kész a skizofrén.- lehet, hogy ez most így túl egyszerűen hangzik, de valójában ennyi elég ehhez a folyamathoz. Mondjuk, én még mindig azt mondom, hogy sok mindent még így se tudunk az egészről, a legtöbb professzor, csak tippelget vagy a saját tapasztalatai alapján határozza meg a folyamatot.
-Fogalmam sincs, de jót röhögtem rajta. Biztosan azzal köthető össze, hogy az van, akinek elég kellemetlen érzés, aztán tovább fajul ez fóbiává. Nem tudom.- találgatok még mindig nevetve, ahogy szóba jön a kedvenc fóbiám, aminek egyébként van valami konkrét neve is, csak épp képtelen voltam megjegyezni.
-Azt hiszem, hiányzott nekem ez a beszélgetés és örülök, hogy valaki olyan mellé sikerült leülnöm, aki ilyen jó tanácsokkal tud ellátni. Ha így csinálom majd, biztosan nem fog elmenni a kedvem a pszichológuskodástól.- lesek rá hálásan, hiszen nem véletlenül mondják, hogy sokszor jó, ha az ember egy teljesen kívülálló embert kérdez meg bizonyos dolgokról, mert az talán tud jó tanácsot adni. Most is így történt, mert Flor ezek szerint sokkal jobban átlátja a dolgokat így, hogy nem egy konkrét résztvevője az egésznek. Bár, még csak most ismertem meg, mégis sok okos dolgot hallhattam tőle. Tényleg mázlim van.
-Nos, igen. Talán, ha valaki ilyesmi pályára készül, még idő előtt szembesítenie kell magát valami hasonló dologgal vagy nem is tudom, hogy derülhet ki, hogy bírja-e valaki ezt, vagy sem. Nem mindenkinek van hála az égnek lehetősége, hogy lásson egy brutális gyilkosságot. Érdekes idegzet kell oda is...- jegyzem meg kelletlenül és tényleg, le a kalappal az összes nyomozó, rendőr vagy hasonló szerv tagjai előtt, mert olyan kemény idegzetük van, ami sokaknak nem. Van, aki már a halott nagypapa láttán is életre szóló sokkot kap, de van, aki olyan lazán áll az egészhez, hogy végül elmegy boncmesternek vagy ilyesminek. Érdekes, mennyire mások tudunk lenni.
-Örülök, hogy így érzed és igazad van. Sok szakmánál van lehetőség az átképzésre vagy a továbbképzésre, amivel fel lehet kicsit frissíteni az életünket. Talán, majd nekem is és neked is jól fog jönni később ez a kiskapu. Mondjuk, úgy tíz-húsz év múlva.- vigyorgok rá, hiszen e tekintetben mindketten úgy tűnünk, tudjuk jól, hogy mit szeretnénk és szerencsénk van, mert a későbbiekben még mindig van milliónyi lehetőség. Én is nyugodtan lehetek majd gyermekpszichológus, mehetek akár rendőrségre is dolgozni kriminálpszichológus vagy a zsaruk ellenőrzése miatt, tehát van lehetőség bőven.
-A kémiával én se voltam soha kibékülve, de ugye van, aki meg teljesen odáig van érte. Mindent nem szerethet az ember, az valóban érdekes lenne. Elég szerintem neked is, ha valamennyire elsajátítod, aztán lehet, hogy olyan ágon fogsz dolgozni, ahol nem is neked kell ilyenekkel foglalkozni.- teszem azt alapít egy ilyen szervezetet, vagy épp ő lesz a szóvivő vagy akármi, és akkor nem feltétlenül neki kell majd végig gondolnia, hogy milyen kémiai folyamatok is mehetnek végbe itt meg ott. Ki lehet kerülni azokat a dolgokat, amiket nem feltétlenül szeretünk, mert mindenki tisztában van vele, hogy senki sem szuper mindenből.
-Ez maximálisan igaz.- sikerül ennyit hozzáfűznöm az emberiségről mondott megjegyzéséhez, mert aztán kezdődik az előadás, így arra, hogy majd folytatjuk, már csak mosolyogva bólintok, figyelmem pedig azonnal az előadóra terelődik.
Szinte iszom a professzor szavait, aki több témát is érintőlegesen említ, mintha csak a felvezetőjét hallanánk egy pár majd jóval részletesebb előadásnak és, ahogy sejtettem, valóban bemutat nekünk végül egy idős profot, aki már egészen belemélyül a témákba. Az agyam teljesen eltávolodik a külvilágtól és minden idegszálammal az előadásra koncentrálok, hiszen nagyon sok olyasmit tanulhatok majd itt, amit később hasznosíthatok.
||   ||

avatar
Média
Play by :
Odette Annable
Kor :
29
Foglalkozás :
diáktanácsadó
Hozzászólások száma :
71

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor & Belle || One day in Washington D.C.   Vas. Dec. 02, 2018 10:26 am


Belle ✫ Flor

Valahol örömmel tölt el, hogy érdeklődik Washington iránt, de ha csak most határozza el, hogy maradna akkor valószínűleg nincs még hol megszállnia, aminél azért nem tudom eldönteni, hogy akkor most talán fel kellene ajánlanom, hogy jöjjön hozzám. Normál esetben ez nem nagydolog, de én határozottan nem tartozom a normál kategóriába. Meg amúgy is azt terveztem, hogy ha most úgy is egyedül maradtam a hétre, akkor vissza is költözök ideiglenesen Tíohoz. Nem szeretek egyedül lenni egy lakásban, és ott érzem magam a legnagyobb biztonságban. - Ha meg tudod oldani, akkor szerintem mindenképpen érdemes szétnézned egy kicsit. Nagyon sok látnivaló van, és biztos van, amit már régóta szeretnél megnézni - bíztatom egy kicsit mindenek ellenére. Azt viszont így fejből nem merném kijelenteni, hogy holnap mi van beütemezve a napirendembe. Az enyémet képtelenség határidőnapló nélkül fejben tartani, suli, munkahely, magánórák… Amikor így végigfuttatom magamban a dolgokat, mindig elcsodálkozok, hogy Oliver hogy nem szakított még velem. De, ha Belle rákérdez, biztos meg tudom oldani, hogy maradjon időm kicsit körbekalauzolni őt D.C-ben.
A skizofrénia számomra egy kicsit megfoghatatlan jelenség, de éppen ezért hallgatom annyira figyelmesen, amit mond. - Én néha inkább a félelmetest mondanám - szólok közbe, amikor egy kicsit a gondolataiba mélyed, és közben elhúzom a számat, ahogy egy-egy lehetséges elmezavar következményére gondolok. Ahogy tovább folytatja a téma elemzését, kicsit kezdek megijedni, mert tudom, hogy nekem is sok traumatikus dolgon kellett már átesnem, és nem egy-két dolgot söpörtem a szőnyeg alá, ami időről időre visszaköszön, de akkor se nagyon tudok róla beszélni. Legalább is részletesen kibeszélve magamból biztos, hogy nem, inkább csak úgy tényként közölve, kicsit ferdítve a valóságon, ami mindössze annyit takar, hogy például „a szüleimet öt éves koromban veszítettem el”, de arról már hallgatok, hogy én találtam meg őket. - Mondjuk - ez teljesen privát vélemény, és egyáltalán nincs szakmai alapja, de - szögezem le gyorsan a dolgot - én úgy gondolom, hogy biztos kell lennie valami örökletes hajlamnak, vagy szervi dolognak lennie, ahogy Te is mondtad, mert nagyon sok embernek vannak elfojtott érzelmei, emlékei, de szerintem jóval kevesebben vannak, akik skizofréniások - elmélkedek hangosan az előbb hallottakon. Ha ez elegendő lenne ehhez a betegséghez, akkor szerintem rajtam már régen kijött volna, vagy akkor jó eséllyel később veszélyeztetett leszek, amibe még belegondolni is hátborzongató.
Már éppen azon kezdek el agyalni, hogyan tudnám elterelni a témát, és ezzel a figyelmemet is, amikor Belle megoldja helyettem. Ahogy a hangja visszahoz a gondolataimból, szinte azonnal rosszallóan is nézek rá, amikor azt feltételezi, hogy untat, de mivel folytatja is egyből a megkezdett gondolatot, így csak nonverbálisan üzenem meg neki, hogy „ne hülyéskedj, egyáltalán nem untatsz”, és bízom benne, hogy nem érti félre, miért néztem rá egy kicsit „csúnyán”. - Hogy mi van? - akarok ki ezen a fóbián, és amikor el kezd nevetni, akkor én is önkéntelenül vele tartok. Tudom, hogy ez mennyire ronda dolog, de ez olyan különleges, hogy teljesen felkészületlenül ér. Ráadásul tudom magamról, hogy nekem is van jó néhány félelmem, amitől akár még pánikrohamot is képes vagyok kapni, ha túl hírtelen tör rám. - A hátterét tudod? - kérdezek rá. - Hogy miért alakult ki ez a betegség? - nekem ez egy nagyon újfajta fóbiának tűnik, így kíváncsi vagyok, hogy mi állhat ennek a hátterében.
Ahogy tovább boncolgatjuk a „rossz szakmát választottam” témát elgondolkozok a kérdésén. Az első órán a pszichológia tanárom azt mondta, hogy az egy normális reakció, ha az emberek elzárkóznak a betegektől, legyen az fizikai vagy mentális, de a pszichológusok pont a betegekkel foglakoznak, hiszen majdnem orvosok. Abba viszont hamar bele lehet fáradni, ha mindig betegekkel találkozik valaki napi több órán keresztül, ráadásul neki úgy kell foglalkozni velük, hogy emberként lássa őket és be ként bánjon velük. Ő nem teheti meg, hogy például letakarja az arcát egy műtét során, mint egy sebész. - Nem tudom - bizonytalanodok el egy kicsit -, de ha megtalálod megoldást, hogy néha hosszabb szabadságokra menj, ahol ezeket a pácienseket át tudod adni másnak arra az időszakra, és ki tudsz időről időre kapcsolódni, akkor nem hiszem, hogy akár hosszú távon is belefáradnál. Mint mindenben, ebben is meg kell találni az egyensúlyt, hogy ne csak a betegeid körül forogjon a világ. Illetve gondolom, itt is megvan a szakosodás, hogy ki mivel foglalkozik, így érdemes olyat választani, ami hozzád a legközelebb áll. Legalább is én így gondolom - próbálok valami okosat mondani, de nem biztos, hogy sikerül. Néha csak a szám jár, és olyan hülyeségek jönnek ki rajta, aminek köze sincs a valósághoz.
- Nekem van olyan ismerősöm, aki a bűnmegelőzésnél dolgozik - de jó, már megint ködösítek, jut el a tudatomig, hiszen most Tíoról és a kollégáiról beszélek, akik az FBI-nál dolgoznak - és nem mondta soha, hogy neki vagy bármelyik munkatársának lett volna ilyen gondja, vagy lehet nem is gondoltak ilyenekre, amikor elkezdték. Bár hallottam olyanról is, hogy valaki az után hagyta ott, hogy premier plánba mutattak nekik boncolást, hogy prezentálják élőben is, hogy például egy mellkas lövés milyen sérüléseket okozhat. Ehhez elhivatottság kell, és szerintem, nem szabad úgy érezni, hogy már az elején van olyan dolog, ami visszatart, mert akkor később talán még csak rosszabb lenne - adok hangot hosszabban is a meglátásomnak.
- Valóban ez az egyik legnehezebb, mert lényegében úgy kell döntened, hogy nem látsz bele, hogy mit is választottál pontosan, de lehet, egy egész életen keresztül nem fogsz tudni váltani - értek egyet vele. - Viszont én most úgy érzem, megtaláltam, amit szívesen csinálnék életem végéig, meg ez egy eléggé szerteágazó szakma, ahol könnyebb átmenni egy másik területre, mint mondjuk egy tanárnál, ahol specializálódnak néhány tárgyra - osztom meg vele a saját szakmám lehetőségeit.
- Ez teljesen így van. Lehetetlen minden teljes részletességgel megtanulni. Vagy legalább is nagyon kevés az olyan ember, aki mindenhez ért, hiszen akkor mondhatni, polihisztor, ami azért elég ritka - mosolyodok el. - Persze, hogy van, a kémiai laborról tudom, hogy sose fogom szeretni, mert nagyon nehezen megy a fejembe az a sok vegyi reakció, meg a képletei, egyenletei - és még bele is borzongok, amikor eszembe jut, hogy minden héten írunk ebből dolgozatot.
- Nem gond, szívesen elmagyarázom - mosolygok rá kedvesen, mert egy laikusnak, ez nem kell, hogy feltétlen egyértelmű legyen. - Ezt inkább úgy kell elképzelni, hogy olyan, mint a természetvédelmet, csak ez annyival több, hogy mi - gondolok itt most a többi környezetmérnökre - védjük az épületeket és egyéb építményeket is. Az emberek önmaguk legnagyobb ellenségei. - Már nyitnám a számat, hogy tovább magyarázzam, amikor elkezdődik az előadás. - Majd később folytatom, ha még érdekel - súgom oda neki halkan, mert szívesen beszélek erről, ha valakit érdekel a téma, de nem most az előadáson. Szünetben viszont nincs akadálya a dolognak.


avatar
Oktatás
Play by :
Mariana "Lali" Espósito
Kor :
28
Foglalkozás :
EPA-nál környezetmérnök, besegít a Rosa Italian Cafénál (és spanyolt oktat privátban)
Hozzászólások száma :
130

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor & Belle || One day in Washington D.C.   Szomb. Dec. 01, 2018 6:29 pm

Flor

& Belle



Nem is sejtettem volna, hogy rögtön egy ilyen szimpi csajjal fogok összefutni, de hálát adok az égnek, hogy így történt. Lényegesen jobb társaság, mintha valami nyálcsorgató barom lenne, aki ahelyett, hogy hallgatná majd az előadás, itt udvarolna nekem egész nap. Mert volt már hasonló incidens, csak aztán egy szünet alkalmával gyorsan leráztam a tagot. Nem is értettem, hogy gondolhatja valaki, hogy pasizni jön ide az ember lánya. Na jó, azért volt már olyan eset, amikor szívesen legeltettem valakin a szememet, de akkor is igyekeztem az előadásokra figyelni.
-Elvileg, csak mára, de megfordult a fejemben, hogy talán maradhatnék még egy napot, ha már ide jöttem, hogy lássak is valamit a városból.- mosolyodok el, mert lehet, hogy így már társaságom is lenne. Egyedül nem sok kedvem lenne fel-alá járkálni a városban, de Florral már inkább mennék. Biztosan körbe tudna vezetni, persze csak akkor, ha van ideje. Ezt majd később megérdeklődöm tőle, minden esetre.
- Igazából a legtöbb esetben inkább azonos nemű személyiséget formál valaki, aki valóban szöges ellentéte annak, aki valójában, de a súlyos eseteknél több személyiség is előfordul és igen, más nem is lehet. Furcsa, mikre képes az emberi elme.- ámuldozok, már pusztán attól is, hogy csak beszélünk róla, mert annyira furcsa dolgokat tanulhat és tudhat meg az ember, hogy sokszor nekem is napokba telik felfogni. Bámulatos és néha ijesztő, miféle dolgokra képesek egyesek bizonyos személyiség torzulásoknak köszönhetően.
-Jelenleg is folytatnak kutató munkákat ezzel kapcsolatban, de leginkább az elfolytott érzelmeken alapszik. Ezért is van, hogy szöges ellentéte az alap személyiségnek a létrehozott személyiség, mert míg az egyik nem mer sok helyzetben kiállni magáért vagy épp, megtenni valamit, addig a másik cseppet sem fogja vissza magát. Sokszor olyasmire vezetik ezt vissza, hogy történik valakinél egy dolog, amit hatalmas traumaként vagy teljesen felfoghatatlan, feldolgozhatatlan dologként él meg, így azzal óvja az elméjét, hogy a szőnyeg alá söpri, aztán létre jöhet egy másik személyiség, aki elbír ezzel a feladattal. Igazából, elég zagyva az egész számomra még most is, és én inkább abban hiszek, hogy ehhez vagy szervi elváltozás, vagy hajlam kell. Nem tudom.- vonok végül vállat, mert tényleg nem tudok biztosat mondani, csak azt, amit én tanultam vagy gondolok. Minden esetre, az összes ilyen dolog közül ez a legérdekesebb, de ne hagyjuk ki persze a fóbiásokat sem. Őrület, miféle dolgoktól tudnak az emberek rettegni.
- De, hogy röhögjünk is egy kicsit, még mielőtt halálra untatlak, tudtad, hogy van olyan fóbia, amikor az illető attól retteg, hogy a mogyoróvaj a szájpadlására tapad?- nevetem el magam, mert ez számomra végképp röhejes. Amikor olvastam róla is röhögő görcsöt kaptam, ami mondjuk részemről durva, mert, ha pszichológusnak készülök meg kell tanulnom nem röhögni az ilyen dolgokon, de addig még van pár évem, hogy megtanuljam ezt visszatartani, nem? Addig simán röhöghetek az ilyen furcsaságokon.
- Igen, de mi van, ha abba fáradok majd bele, hogy mások nyűgjeit hallgatom? Végtére is, olyannak kell lennem majd, mint egy lelki szemetesláda.- filózok el a gondolaton, mert valójában ezt csinálja egy pszichológus. Vannak komoly esetek, igen. De van, amikor csak azért kell meghallgatnom valakit, mert épp elviselhetetlen, magányos vagy, mert nincs jobb dolga. Mondjuk pénz beszél, tehát, nekem az lesz majd a lényeg, hogy megfizessék a fáradalmaimat, de akkor is. Sok gazdag embernek mániája, hogy minden apró nyűg miatt szaladnak a pszichológushoz -mint például a szüleim-, aki jó pénzért úgy tesz, mintha érdekelné a sok jelentéktelen baromság, végül elmormog valami tanácsfélét és ágyő.
-Nem tudom. Ha már FBI-os lennék, gyilkossági ügyekkel foglalkoznék, csak jobb lenne hullák nélkül. Terepen nyomozni, kérdezősködni, ilyesmi... az nagyon tetszene, de az is igaz, amit szoktak mondani, hogy idővel hozzászokik az ember. Nem tudom. Sose mertem belevágni.- rázom a fejem undorodva, jelezvén, hogy bizony nem akarok én olyan sok hullát nézegetni, de sajnos ahhoz a szakmához ez is jár.
- Én is remélem, de azt is, hogy neked is sikerül megtalálni azt, amit szívesen csinálnál életed végéig. Szerintem, egy ember életében ez a legnehezebb feladat.- morfondírozok, mert nem minden esetben van az, hogy apa orvos volt és akkor én is az leszek, vagy hasonlók, hanem van olyan is, mikor a gyerek tudja, hogy az ő nem akar lenni, de azt nem tudja, hogy akkor mégis mi? Ezzel szemben elvárják, hogy egy gyerek tisztában legyen már tíz évesen azzal, hogy mit szeretne majd csinálni, holott addig még többször is változik a személyiségünk, tehát lehet, hogy pár év múlva már nem is úgy látja majd az egészet. Nehéz döntés, és elég sok olyan szakma van, amire nem igaz, hogy sosincs késő elkezdeni. Van, amit tényleg kiskorunktól kell művelni, hogy egyáltalán esélyünk legyen elhelyezkedni azon a pályán, mint például a balett és társai.
-Lehetetlen mindent tudni, ez biztos. Nem is létezik olyan ember szerintem. Mindenkinek kell néha kicsit puskázni, vagy épp nem véletlenül van, hogy sok ágra még szakosodni is kell, mert ez az egész... felrobbanna a fejem tőle, ha mindent tudni akarnék. De ez minden téren igaz, nem? Biztos van a te leendő szakmádban is olyasmi, amit nehezen lehet megtanulni.- próbálok kicsit rátérni az ő szakmájára, mert nekem már annyit járt a szám, hogy szerintem hamarosan el fog innen menekülni szegény, de nem tehetek róla. Imádok ilyesmiről beszélgetni, másképp ugye nem lennék itt. De ez nem azt jelenti, hogy az egész napot ezzel kellene tölteni vagy épp, hogy egy magánbeszélgetésbe is csak erről lehet szó, tehát, most jöjjön csak Flor ismertetője arról, ő mit fog csinálni.
- De, ha mesterséges környezetről van szó, akkor viszont muszáj, hogy legyen egy kis emberi hatás, nem? Márpedig, az emberi hatásoknak valahogy mindig meg van a maguk jó és rossz oldaluk is. Vagy bocs, ha olyasmit kérdezek, ami egyébként tök egyértelmű, mert még mindig nem tudom elképzelni, mi lehet ennek a lényege.- kuncogok saját magamon, mert míg a pszichológia simán tapad rám, úgy tűnik, hogy más témák nem nagyon. A Flor által említett dolog számomra, még mindig teljesen kínai. Leginkább amiatt, amit meg is kérdeztem tőle, de tény, hogy a környezetünket nem árt védeni, csak épp sokszor talán épp azzal károsítjuk, ha túlbuzgón védjük. Rengetegszer van példa arra, hogy amit az ember uralni, terelgetni akar, az végül úgyis utat tör magának. A természet általában tudja jól, hogy mire, hogyan reagáljon, hiszen sok mindenhez alkalmazkodott az évmilliók során. Az is lehet persze, hogy nélkülünk vannak olyan dolgok, amikhez már nem tudna úgy alkalmazkodni. Fogalmam sincs, ez már nem az én pályám.
||   ||

avatar
Média
Play by :
Odette Annable
Kor :
29
Foglalkozás :
diáktanácsadó
Hozzászólások száma :
71

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor & Belle || One day in Washington D.C.   Csüt. Nov. 29, 2018 5:39 pm


Belle ✫ Flor

Néha még saját magam is belezavarodok kusza gondolataimba és érzéseimbe. Mert valahol tudom, hogy egyelőre nagyobb biztonságban nem is lehetnék, mint most vagyok, hiszen az FBI legjobbjai figyelnek rám, és szinte családtagjuknak tekintenek. De akkor is mindig bennem van, hogy legyenek bármennyire is felkészültek, körültekintőek és előrelátóak, akkor is kijátszható még az ő figyelmük is, főleg, hogy az enyém egy lezárt ügy, de tudjuk: az ördög sosem alszik, és a mostohacsaládom tagjai még a börtönből is képes ártani másoknak, ha akarnak. Ezért valahol mindig próbálok óvatos lenni és nem túl sok infót kiadni. Mindezek ellenére most Belle-lel valahogy nyíltabb vagyok, mint általában az idegenekkel. Remélem nem lesz belőle baj, később sem.
- Én nem igazán szoktam repülni, de ott tényleg nincs sok látni való - értek egyet vele, viszont, ha tényleg csak az előadás miatt jött, akkor valóban ez volt a legegyszerűbb, hiszen így nem kellett a szállással bíbelődnie. Erről viszont eszembe jut, hogy nem is tudom, meddig marad. - Mennyi időre jöttél DC-be? - kérdezek rá kedvesen. Sok látni való van itt, lehet, érdemes lenne egy kicsit több időt maradnia, feltéve, ha nincs holnap órája vagy bármi más, ami hazaszólítja.
Figyelmesen hallgatom a példát, amit mesél, mert tényleg nagyon érdekes. - Valóban érdekes és sajnálatos is - majd egy kicsit a gondolataimba mélyedek. - Személy szerint még nem találkoztam ilyen emberrel, de a filmekben valahogy mindig úgy van, hogy van egy az alap személyiségével teljesen ellentétes személyisége is, aki általában ellenkező nemű is, de, hogy a valóságban ez mennyire kirívó vagy átlagos, azt nem tudom. Mondjuk ennek a betegségnek - nézek rá kicsit kérdőn, mert nem teljesen vagyok benne biztos, hogy a megfelelő megnevezést találtam meg - elképzelésem sincs mi a kiváltó oka, vagyis, hogy valamilyen testi, szervi rendellenesség, vagy kizárólag a körülmények váltják ki - gondolkozok hangosan is, és amolyan kérdő pillantással nézek rá, hogy, ha tud, akkor nyugodtan válaszolhat is, mert érdekel. Tényleg érdekese ezek a dolgok, és remélem, mindenről egyre többet fogok megtudni, még úgy is, hogy csak „hobbi” szinten érdeklődök.
Kedvesen elmosolyodok, amikor arról beszél, hogy rosszul érintené, ha évek múlva jönne rá, hogy mégsem ezt akarja csinálni. - Szerintem, ha régóta ez érdekel, és nem kizárólag csalódásból fog állni később a munkád, akkor nem hiszem, hogy ez a veszély fenyegetne. Persze az más kérdés, hogy időszakosan esetleg kiábrándulsz vagy megunod, de akkor egy hosszabb pihenő után, úgy is vissza fogsz vágyni a pszichológiához - bíztatom kicsit, mert ezt én tényleg így gondolom. Ha valaki nem hirtelen elhatározással teszi le egy szakma mellett a voksát, akkor nem olyan könnyű „elüldözni” onnan, és bízom benne, hogy velem is így lesz a saját választásommal, és Belle is a sajátjával.
Magyarázatát hallva egyre jobban meg vagyok győzve róla, hogy nem csak úgy random választotta ezt a szakmát, hivatást, hanem az alapja érdekli, tehát én kevés valószínűségét látom annak, hogy később váltani szeretne. - Üüüm, - húzom el a számat egy kicsit - nem feltétlen, mert ezt az válogathatja, hogy milyen nyomozó vagy, mert például, ha valaki az FBI fehérgallérosainál nyomoz, nem hiszem, hogy túl gyakran lát durva sérüléseket - gondolkozok el az indokain, de teljesen megértem, mert már én is láttam, hallottam elég brutális „sérüléseket”, amik miatt érthető, hogy nem kíván ilyenekkel foglalkozni. Belle-ből pedig tényleg nem nézem ki, hogy ezeket bírná gyomorral, bár általában megszokják a látványt és a szagokat az ezzel foglalkozók. - De ez egy teljesen jó és nyomós indok - nézek rá kedvesen. - Remélem, tényleg megtalálod a számításaidat.
Ahogy válaszolok a szakommal kapcsolatos kérdésére látom, hogy eléggé megdöbbent. Mondjuk tény, hogy ezeket általában nem szokták szeretni főleg a nők, de hozzám tényleg közelebb áll, mint például az irodalom. Amikor viszont ki is fejti, hogy mennyire nehéznek látja akaratomon kívül fel is nevetek egy kicsit, de remélem, nem bántom meg vele. - Nekem meg az a sok, orvosi dolog tűnik nehéznek, amit Te tanulsz, szerintem megtanulhatatlan, olyan mélységig - fejtem ki kicsit a nézeteimet. Ahogy viszont a pszichológia utáni érdeklődésem miértjét keresgéli, rájövök, hogy ez egy tényleg jó indok, de nálam mennyire nem ez áll a háttérben, de nem akarom elárulni neki a valódi indokaimat. - Igen, a későbbiekben nagyon jól fog jönni, ha tudok majd az emberekkel bánni - és meghagyom ebben a tudatban. Nem kell tudnia, hogy ez nálam egyfajta önvédelmi mechanizmus, hogy a felismerjem, ha valaki tényleg ártani akar nekem, vagy éppen ellenkezőek a szándékai, és nyugodtan lehetek mellette őszinte és nyitott. Már amennyire én nyitott tudok még lenni.
Megértően mosolygok rá, amikor rákérdez, hogy mivel is fogok később foglalkozni. - Egyáltalán nem tűnsz hülyének - nyugtatom meg -, mert nagyon sokan nem tudják. Lényegében a természetes és mesterséges környezet elemeit próbáljuk meg megvédeni az emberi hatásoktól - magyarázom meg, hogy mit is takar pontosan az, hogy valaki „környezetmérnök”.
Már éppen nyitnám a számat, hogy rákérdezzek, hogy mennyi van még a tanulmányaiból, és hogy utána van-e már valami kilátásban számára munka szempontjából, amikor belép az első előadó. Az egész terem elcsendesedik köztük velünk együtt, én meg, amikor észreveszem, hogy engem keres a tekintetével, egy apró intéssel jelzem felé, hogy itt vagyok, amit ő egy kicsi bólintással nyugtáz. Ezt követően bemutatkozik és vázolja az előadása témáját, egyelőre csak nagyvonalakban.


avatar
Oktatás
Play by :
Mariana "Lali" Espósito
Kor :
28
Foglalkozás :
EPA-nál környezetmérnök, besegít a Rosa Italian Cafénál (és spanyolt oktat privátban)
Hozzászólások száma :
130

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor & Belle || One day in Washington D.C.   Kedd Nov. 27, 2018 11:08 pm

Flor

& Belle



Vannak olyan emberek, akiknek a közelében az ember feszeng, vagy épp fogalma sincs, hogy miről kezdjen beszélni, hogy megtörje a csendet, de Flor egyáltalán nem ilyennek bizonyul, mert pillanatok alatt kialakul a laza, oldott hangulat. Aranyos lánynak tűnik, aki valószínűleg reggeltől estig ragyog és olyan, mint egy energiabomba.
-Igen. Én is a zenével szoktam lekötni magam meg azzal, hogy bámészkodok de egy repülőről nem sok mindent látni, csak fel és leszálláskor ugye, de most ez volt a legkézenfekvőbb megoldás.- mosolygok rá, miközben vállat vonok, hiszen sokszor a kényelmes szempontok közül választanunk kell, melyik a fontosabb. Gyorsan akarunk odaérni a célállomásra, vagy gyönyörű panorámát akarunk? Hát én most a gyorsaságot választottam bár, ha alaposabban végig gondolom, megtehettem volna azt is, hogy már tegnap este ide utazok és maximum megszállok egy estére valamelyik hotelban. Minden esetre nem akartam túlbonyolítani az egészet, nehogy az legyen a vége, hogy mégis csak elkések valami oknál fogva.
-Sajnos, nem mindig könnyű összehozni az órákat. Sajnálom, hogy végül mégse sikerül megoldani, de talán, az ilyen előadások majd kárpótolnak. Hidd el, ha nem kötelezően ülsz valahol, sokkal jobban ragad rád minden.- legyintek egyet mosolyogva, de tény, hogy egy ilyen nap azért nem feltétlenül kárpótolja az embert és az se biztos, hogy vigasztalja, amit mondtam, de más pozitívumot nem nagyon tudok mondani. Ha most nem sikerült megoldani, valóban bukta az egész, viszont órákon kívül úgy és annyit foglalkozik a pszichológiával, amennyit csak akar.
-Például mesélt egy pasiról, aki skizofrén volt. Négy személyiséget alkotott magának és abból az egyik egy Wendy nevű nő volt. Mondjuk, egy percig sem irigylem a férfit, és sajnálatos, ami vele történt, de igen izgalmas is hallgatni egy ilyen történetet.- próbálom rövidre fogni a sztorit, hiszen már csak percek kérdése, hogy kezdjünk én pedig Isten őrizz, hogy megzavarjam bármivel is az eladást. Akármennyire erőlködnék de tudnék okosabbat mondani azoknál, akik ma itt lesznek.
-Legalábbis nagyon remélem, hiszen elég pocsék lenne tíz év múlva rádöbbenni, hogy nem is ezt akarom végül, nem?- nevetem el magam, de valójában sokszor eszembe jut ez a lehetőség. Egyes tanulmányok szerint az ember jelleme hét évente változik, tehát könnyen lehetne, hogy egy nap majd arra ébredek, hogy a franc se akar ezzel foglalkozni és inkább... mit tudom én mit csinálnék. Minden esetre remélem, hogy nem jön el az a nap, mert az azt jelentené, hogy az egész addigi munkám semmit nem ér. Valószínűleg nem is érdekelne, hogy már nem azt akarom igazán. Úgy döntenék, hogy "most már csináld és kész".
A kérdése hallatán egy pillanatra elgondolkozok, hogy vajon elmondjam-e neki, vagy fenn áll a lehetősége, hogy totál idiótának fog nézni, de úgy döntök, hogy végtére is mindegy. Az enyémnél furcsább okok miatt is képesek az emberek orientálódni.
-Tudod, mindig is imádtam kivesézni dolgokat. Megpróbálni megérteni ki, mit, miért csinál és miért úgy, ahogy. Az első gondolatom az volt, hogy nyomozó leszek, de miután rájöttem egy osztálytársam sérülésének köszönhetően, hogy nem feltétlenül bírom a durva sebeket, jobbnak tűnt ez a verzió. Nem is értem, miért nem jutott eszembe rögtön elsőre.- válaszolom őszintén, mert valóban ez az, ami miatt végül úgy döntöttem, hogy ez lesz számomra a tökéletes feladat. Meghallgatni mások baját, megpróbálni feltenni a helyes kérdéseket, míg végül talán rádöbbennek, mi is a megoldás.
Ahogy én is rákérdezek, mit is tanul és készségesen válaszol egy jó röhögés után, elkerekednek a szemeim. Azt hittem, az enyémnél brutálabb szak nincs, de azért az övé sem piskóta. Főleg, hogy épp azon tárgyak kellenek hozzá, amit mások messziről elkerülnek, hacsak nem imádják épp azokat.
-Ejha. És én még azt hittem, hogy a pszichológia kemény, de most, ha belegondolok... te nyertél. Ráadásul meg tudom érteni azt is, hogy érdekel a pszichológia, mert nagy valószínűséggel egyszer majd sok-sok emberekkel kell dolgoznod, ott pedig jól jöhet az ilyesmi.- gondolkozok hangosan, miután végig gondolom, mi mindent is rejthet az, amit mond, de végül jobbnak látom, ha rákérdezek.
-Oké. Lehet hülyének tűnök majd, de mit is csinál egy környezetmérnök?- vigyorgok rá, miközben csak remélni tudom, hogy nem fogja sértésnek venni, ha nem igazán tudok erről sok mindent.
||   ||

avatar
Média
Play by :
Odette Annable
Kor :
29
Foglalkozás :
diáktanácsadó
Hozzászólások száma :
71

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor & Belle || One day in Washington D.C.   Kedd Nov. 27, 2018 6:26 am


Belle ✫ Flor

Kerülöm a rázós, bajos és veszélyes emberek társaságát, mert bőven sok kijutott az ilyenekből eddigi életem során. Bár azt is be kell vallanom, legalább magamnak, hogy volt idő, amikor én is azokat a bizonyos határokat feszegettem, még amikor az árvaházban voltam. Utána mivel megjártam a mostohacsaládomnál a poklot, rájöttem, hogy hova vezethet az, amit régen olyan vagánynak gondoltam, és nagyon nem tetszett. Bár amikor megszöktem tőlük, utána azért rákényszerültem, hogy ne a törvény jó oldalán álljak, bár hozzá kell tenni azt az enyhítő körülményt, hogy fiatalkorúként, minden támogatás, segítség nélkül egyedül boldogulni, sőt menekülni nem épp egyszerű, és így azért mindenki rákényszerül, hogy kaját lopjon vagy magánterületre hatoljon be alvás céljából. Egy dologra viszont megtanítottak ezek az élethelyzetek, olvasni az emberek arcáról, mozdulataiból, gesztusaiból, hogy ne kerüljek (még nagyobb) bajba. Persze mindezek ellenére én is átverhető vagyok, mert ez nem egy egzakt tudomány.
Mégis, ebből a lányból csak a jóságot és a kedvességet tudom kinézni, így nagyon örülök, hogy ő fog mellettem ülni a mai nap jó részében. - Igazán nincs mit - mosolygok rá kedvesen. Ez nem egy mozi, ahol foglalás van, ráadásul, ha ilyen messziről jött, akkor biztos, hogy érdekli a téma, tehát nem valószínű, hogy érdektelenségből kifolyólag végig csacsogná az előadásokat.
- Azért az utazásnak is meg van a maga hangulata - nézek rá kedvesen, hátha megvilágítom a dolgot egy pozitívabb oldalról. - Én például szeretek utazás közben vagy a tájban gyönyörködni vagy olvasni, vagy zenét hallgatni, bár olyan is volt, hogy mind a hármat egyszerre csináltam - nevetgélek egy kicsi az emlék hatására. Azt már nem említem, hogy ilyen utakra azért elég ritkán kerül sor most már ez én életemben. A suli nagyon drága, így dolgoznom is illik (nem telepedhetek teljesen Tíora, ha már egyszer örökbe fogadott -, mint valami kivert kiskutyát) így szabadidőm se nagyon van utazgatni.
- A tanár jegyzete megvan, amiből tanít az órákon, így a tudás meg lesz, csak az óraszám nem, ami kötelező a félévhez. Meg sajnos egy választható tantárgyat csak egyszer lehet felvenni, így ezt már bebuktam - húzom el a számat egy kicsit. - Nem csodálom, tényleg nagyon érdekes témák szoktak felmerülni, meg ezek általában hasznosak is tudnak lenni, ha nem is most, akkor a későbbiekben - bár most inkább az olyanokra gondolok elsősorban, aki nem hivatásszerűen kell tudnia ezeket, közben azért mosolygok, mert nem akarom, hogy azt higgye, elrontotta a kedvemet. Próbálok arra gondolni, hogy valószínűleg, így még valamivel jobban is jártam, mert itt - talán - jobban bele tudunk majd menni olyan részletekbe, mint egy iskolai órán, már csak az időtartam miatt is. - Esetleg tudsz most példát mondani ilyenre? - kérdezek rá a dologra. Maximum, majd később, a következő szünetben kitárgyaljuk.
Figyelmesen hallgatom, ahogy arról mesél mik a tervei, és meg kell állapítanom magamban, hogy jó volt a megérzésem, tényleg ebben a szakmában készül elhelyezkedni a későbbiekben. - …megéri - fejezem be egy kicsit kérdő hangsúllyal - kedves mosollyal - a mondatát, már csak azért, hogy biztos legyek benne, és ő se úgy érezze, én szeretnék meghatározni valamit az Ő életében. - Szerencsések azok, akik nem csalódnak a választásukban - szerencsére én is ezt a tábort erősítem. Van néhány ismerősöm, aki beiratkozott, majd egy-két félév múlva otthagyta a sulit, mert nagyon nem az volt, mint amire számított. - Ha nem számít tolakodónak, akkor megkérdezhetem, hogy mi motivált, hogy ezt a szakot választottad? - érdeklődök kíváncsian, de persze nem szeretnék olyan dologba belemászni, ami nem tartozik rám, így megadom azt a lehetőséget is neki, hogy ne kelljen válaszolnia. Az ilyen szakoknál nem ritka, hogy valami személyes tragédia a választás oka, amit nem biztos, hogy szívesen idegenek orrára kötnek.
A következő kérdésén én is lenevetem magam, mert tényleg elég viccesen hangzik, ráadásul, ha nem szólja el magát a kérdésével, akkor valószínűleg én is így kérdeztem volna rá a dologra. Bármennyire is kisgyerekeknek szokták ezt a kérdést feltenni ebben a formában, akkor is ez a legegyértelműbb megfogalmazás. Ha belegondolunk akkor végül is, nem véletlen, hogy így kérdezik meg a kicsiket, nekik mindig a legegyszerűbb módon teszik fel a kérdéseket, és meg sem próbálják túlbonyolítani. Ezért sem feltétlen értem, hogy néhány tanár a fogalmaknál miért ragaszkodik annyira szakzsargonhoz, főleg, ha pont az lenne a cél, hogy a diák megértse azt a bizonyos dolgot. - Környezetmérnök leszek - és egy kicsit rájátszva a dologra, szándékosan olyan büszkeséggel és öntudattal mondom, mint ahogy a gyerekek szokták úgy válaszolok a második kérdésére először. - A fő tárgyaim lényegében a biológia, fizika és a kémia, vagy az ezekre épülő, ezeket alkalmazó tárgyak - válaszolom meg végül az első kérdését is. Világ életemben reál beállítottságú voltam, így ezek nem állnak tőlem olyan távol, bár a kémiával azért néha meggyűlik a bajom.


avatar
Oktatás
Play by :
Mariana "Lali" Espósito
Kor :
28
Foglalkozás :
EPA-nál környezetmérnök, besegít a Rosa Italian Cafénál (és spanyolt oktat privátban)
Hozzászólások száma :
130

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor & Belle || One day in Washington D.C.   Hétf. Nov. 26, 2018 10:15 am

Flor

& Belle



Általában már első pillantásra meg szoktam érezni, hogy érdemes-e valakivel szóba állnom -persze van, amikor benézem a dolgot-, és úgy tűnik, hogy most sem tévedtem nagyon. A lány, aki mellett helyet foglalok aranyosnak tűnik, közvetlennek és legalább annyira izgatottnak, mint én. Akit csak egy picit is érdekel a pszichológia, az ma biztos, hogy itt van, ha meg tudta oldani, hogy eljöjjön. Remek előadások lesznek és tudom, hogy a jövőben sok hasznát fogom venni ennek a napnak, tehát biztos, hogy soha nem fogom megbánni, hogy eljöttem még akkor sem, ha utaznom kellett miatta. Megszoktam, hogy általában mindent el tudok intézni otthon, New Yorkban -hiszen olyan, mint a világ közepe-, mégis olykor előfordul, hogy valami miatt mennem kell. Na nem, mintha bánnám az ilyesmit, mert legalább világot is látok a tanulás mellett, mint ahogy világot láttam akkor is, amikor vállaltam, hogy az első szemesztert Párizsban töltöm. Azt mondjuk már rengetegszer megbántam, mert nem csak tanulás, hanem szívtörés is lett belőle, de talán, még azzal is szereztem életre szóló tapasztalatokat. Most már tudom, hogy úgy, mint akkor, nem szabad csinálni.
-Köszi szépen.- hálálkodok, ahogy lehuppanok a szabad helyre, majd be is mutatkozok a lánynak, aki ugyanolyan formában, mint én tettem, szintén bemutatkozik. Már, csak azért is vicces, ahogy mondtam, mert kicsit a régi időket idézi, mikor valaki azt mondta, hogy Jean Pierre vagyok Monteriggioniból vagy épp a Monteriggioni-i Jean Pierre vagyok. Szóval, úgy hatott az a mondat, mintha valami nemesi címerrel megáldott csemete lennék. Na de ez most nem lényeges, szokásom hülyét csinálni magamból.
-De jó neked. Nem kellett annyit utaznod.- vigyorodok el, bár az sem kizárt, hogy -amennyiben egy picit is hasonlít az itteni közlekedés New Yorkhoz-, hogy legalább annyit zötykölődött idáig, mint amíg az én repülőutam tartott. Sokszor jóval egyszerűbb légvonalban menni még egy közeli városba is, mint vonattal vagy metróval.
Ha már mellé ültem úgy döntök, hogy talán meg is tudhatnék róla pár dolgot, így első dolgom megkérdezni, hogy a suli miatt van-e itt, vagy csak szimplán kíváncsiskodó, de hamar kiderül, hogy számára igen fontos a részvétel.
-Értem. Azért remélem, hogy később sikerül felvenned ezt a tárgyat is, mert borzasztóan érdekes. Egyszerűen imádom. Mindig tanulhat valami újat az ember, ráadásul vannak igen elgondolkodtató esetek is, amikről a professzorunk szokott beszélni, úgyhogy én teljesen beleszerettem a pszichológiába.- ecsetelem teljesen felpörögve, de aztán figyelmeztetem magam, hogy talán nem kellene úgy csivitelnem, mint valami dilis tyúk, mert szegénykém még megijed. Így viszont már sejtheti, mennyire örülök, hogy el tudtam jönni. Legalább annyira, mint ő, hiszen neki elég sok minden áll akkor most ezen és a többi előadáson.
-Igen. Remélhetőleg, sikerül majd szép lassan felevickélnem azon a hosszú lépcsőn, hiszen még rengeteget kell tanulnom, hogy praktizálhassak majd egyszer valamikor, de tudom, hogy ezt szeretném, szóval...- tárom szét karjaimat, hiszen ilyen esetben nincs más teendője az embernek, mint kitartani és megpróbálni a maximumot nyújtani ahhoz, hogy végül elérhesse a céljait. Legalábbis, én így állok hozzá. Ez a cél adott erőt ahhoz, hogy kiheverjem Ewant meg azt, ahogy utána viselkedtem, mert nem picit elszaladt velem a ló. Végül, ahogy elhatároztam magam, sikerült elérnem, hogy semmi más ne érdekeljen jobban, mint a pszichológia. Teszek én a nagy szerelmekre, a pasikra, a bulikra és minden másra. Épp eleget kaptam már belőlük, szóval most már jöhet a jövőm tervezgetése.
-És egyébként mi a fő tárgyad? Kérdezhetném úgy is: mi leszel, ha nagy leszel?- nevetem el magam, miközben felteszem ezt a bugyuta kérdést, amit általában még az óvodában szoktak az emberek hallani, de hát, hogyan máshogy kérdezzem meg, hogy mi a végső célja? Szerintem, ennél egyszerűbb módja nincsen.
||   ||

avatar
Média
Play by :
Odette Annable
Kor :
29
Foglalkozás :
diáktanácsadó
Hozzászólások száma :
71

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor & Belle || One day in Washington D.C.   Szomb. Nov. 24, 2018 9:27 am


Belle ✫ Flor

Nagyon szeretek a Columbiára járni, hiszen itt van egy csomó olyan ember, akiknek hasonló az érdeklődési köre, így találtam barátokat, még az én túlzsúfolt életemben is. Meg általuk ismertem meg Olivert, a barátomat, akivel már majdnem egy éve együtt vagyunk. Bár ő most erre a hétre hazautazott New Jerseybe. Arról nem is beszélve, hogy olyan szakon vagyok, ami szorosan kapcsolódik ahhoz, ami mindig is érdekelt, a természethez, a biológiához. Már a suli felénél tartok és még nem bántam meg, hogy beiratkoztam. Lényegében a fő tárgyaim mind olyanok, ami nagyon érdekelnek, és lehetőség van egy csomó olyan tárgy felvételére is, ami igaz, hogy nem kapcsolódik szakmailag szorosan tárgyaimhoz, de mindig is érdekelt és még hasznos is az életben, ez pedig például a pszichológia.
Már annyi jót hallottam erről a tárgyról és tanárról is, hogy már második félév óta próbálom felvenni, de eddig még nem jött össze, mert vagy betelt a létszám, vagy olyan órával ütközött, amire kötelező volt bejárni, azon kívül a túl késői órák sem a legideálisabbak számomra, mert esténként és hétvégenet egy kávézóban vagyok pincérnő. De ebben a félévben végre minden ideálisnak látszott, hogy felvegyem a pszichológiát. Mondom, csak látszott. Miután sikeresen felvettem a tárgyat, és már eltelt az első három hét, átraktak egy tömbösített gyakorlati órát, ami éppen a választott tárgyammal ütközik. Mivel ez nem kapcsolódik szervesen a tanulmányaimmal, így normál esetben le kellene adnom, de már lezárult a tárgyfelvételi időszak, és e nélkül a féléves kreditjeim sem lennének meg, tehát minden képen buknám a félévet, amit nem engedhetek meg magamnak.
Szerencsére a pszichológia tanárom megtalálta a megoldást, hogy az elmaradt öt órát pótoljam. Azt mondta, hogy ebben félévben lesz egy tömbösített előadás, amin ha ott leszek, és szerzek igazolást az előadóktól, hogy tényleg ott voltam, akkor beszámítja ezeket is, így nem bukom a tárgyat. Valamint megígérte, hogy beszél a szervezővel, hogy az előadók biztosan igazolják az ottlétemet. Ezen a lehetőségen gondolkodás nélkül kaptam is, így már jó előre lebeszéltem a munkahelyen is a dolgot, hogy ezen a napon nem tudok majd bemenni.
Egy órával a kezdés előtt már a helyszínen voltam, hogy beszélni tudjak a szervezővel és néhány, már ott lévő előadóval, akik biztosítottak arról, hogy segítenek, és igazolni fogják az előadásokon való részvételemet, ha a befejezés után odamegyek aláírásért.
A fennmaradó időben pedig körbenéztem az épületben, mert már korábban jártam erre, de nem régen volt egy kis felújítás, és meg akartam nézni, hogy mi változott. Bár annyira nem sok minden, csak nyitottak egy új átjárót két folyosó között, hogy ne kelljen a fél épületet megkerülni, hogy a fal másik végén lévő részbe jussunk. Valamint felújították az ebédlőt, ami így már egészen hangulatos lett.
Az előadásul szolgáló terem egész nagy, így próbálok lehetőleg nem hátra kerülni, hogy az előadók is lássanak, hogy nem csak az óra végére estem be, hanem ott voltam. Ezen múlhat az egész félévem, meg mint mondtam, érdekel is a téma, de túl elsőre sem szeretnék ülni, mert, ha valami demonstrálós dolgot akarnak csinálni, mindig az első és a szélső sorok a „célpontok”. Ezért én inkább egy kicsit hátrébb és a falhoz közel foglalok helyet, hogy védve legyek.
Tök kényelmesen üldögélek már egy ideje, és várom, hogy kezdődjön az óra. Már megint sikerült túlpörögnöm a dolgot, és indokolatlanul túl hamar érkeztem. Bár még ez is jobb, mintha valami fennakadás miatt úgy indítok, hogy kések. De már kezdem elunni magam, amikor egy, körülbelül velem egyidős lány lép hozzám, és a mellettem lévő üres hely felől érdeklődik. - Szia! Persze, nyugodtan ülj le - mosolygok rá kedvesen, és arrébb rakom a táskámat, hogy ki tudja húzni kényelmesen a széket. Jól bezsúfolták ezt a termet mit ne mondjak. De örülök, hogy lesz valaki, akivel a szünetekben tudok majd beszélgetni, és nem leszek teljesen egyedül. Főleg, hogy úgy látom, elég normális hozzáállásúnak is tűnik, vagyis nem egy rendbontó típusú hallgató, mint például az az iskolai csoport ott a másik oldalon.
- Flor vagyok, innen Washingtonból - válaszolok hozzá hasonlóan, széles mosollyal az arcomon. Majd megvárom, amíg elhelyezkedik, és felméri a terepet. Nem ismerek innen senkit igazából, csak néhányan ismerősek az iskolai pszichológia óráról akik, mint vendég jelentek meg egy-egy alkalommal, majd a tanárral együtt távoztak. Gondolom az ő ismerősie, munkatásai.
- Hát nálam ez egy kicsit bonyolultabb - mosolyodom el a dolgon -, mert csak, mint válaszható tárgyat vettem fel a fősulin, de bekavartak, és most ez amolyan pótlás, hogy ne bukjam a teljes félévet - válaszolok kedvesen. - De ettől függetlenül érdekel is, csak valószínűleg e nélkül a kavar nélkül, nem jöttem volna, vagy legalább is nem az egész előadás sorozatra - mosolygok rá. - De akkor jól gondolom, hogy Te majd később ebben a szakmában szeretnél elhelyezkedni? - kérdezek rá én is a dologra, mert a kérdésének a stílusából csak erre tudok következtetni. Az évek alatt megtanultam odafigyelni a részletekre, mert néha nagyon sok múlt azon, hogy jól dolgozom-e fel a környezetemből érkező impulzusokat. A pszichológia tanulásával abban bízok, hogy azt, amit megtanultam eddig ösztönösen kezelni, lereagálni, azt ez után tudatosan is érteni fogom, hogy mi miért történik.


avatar
Oktatás
Play by :
Mariana "Lali" Espósito
Kor :
28
Foglalkozás :
EPA-nál környezetmérnök, besegít a Rosa Italian Cafénál (és spanyolt oktat privátban)
Hozzászólások száma :
130

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Flor & Belle || One day in Washington D.C.   Pént. Nov. 23, 2018 6:18 am

Flor

& Belle



Izgatottan, temérdek kíváncsisággal és némi türelmetlenséggel ülök be egy taxiba, miután sikeresen átestem a kicsekkoláson és már nincs más dolgom, mint, hogy eljussak a megadott címre. Időben érkeztem -belekalkuláltam az esetleges késést vagy bármi más fennakadást-, így még van bő másfél órám az előadásig.
A mai előadásra nyertem a jegyet. Na nem rádiós játékon vagy újságban vagy ilyesmi: fogadáson. Az egyik haverom viszont vette, mert odáig van azért a professzorért, aki ma azon lesz, hogy mindenkit, akit érdekel a pszichológia, és legfőképpen a különböző személyiségi zavarok, lenyűgözzön. Tekintve, hogy én még mindig tanulok, ártani nem árthat, ha részt veszek egy ilyenen, sőt. Alkalmam lehet összefutni pár szakmabelivel, kicsit ismerkedni, ezáltal a jövőm alapköveit lepakolgatni, mert mindig jól jöhet egy kezdőnek, ha van pár neves ismerőse.
A hatalmas építményhez érve kisebb fennakadás vár, már, ha azt, hogy alig tudom megtalálni a termet, ahol majd mindez meg lesz tartva, annak lehet nevezni. Fél óra kóválygás, kérdezősködés és idegeskedés után végül sikerül megtalálnom a helyszínt, így végül már semmi más dolgom nincs, mint szerezni magamnak innivalót, elvonulni esetleg mosdóba, majd feltárni elmémet, hogy nyugodtan beszippanthassa a tudást.
A hátsóm lepakolásának helyét gondosan választom ki, még pedig a következő szempontok szerint: elkerülöm a hülyegyerek csoportot, akik minden bizonnyal kötelezően vannak itt valami iskolai szervezés miatt; elkerülni az öreg szakikat, akik mást se csinálnának, mint sutyorogva kommentálnák nekem az egész előadást; nem túl távolra ülni, hogy azért lássak is valamit a fazonból, mert utálok leghátul ülni. Úgy alapból utálok a háttérből leskelődni, mert egyáltalán nem az a fajta vagyok, aki ne lenne egy hangyányit törtető vagy nevezzünk inkább strébernek.
A lány, aki mellett végül kinézem a helyet, körülbelül velem egy idős lehet és elsőre igen szimpatikus, így tekintve, hogy még mindig van húsz perc kezdésig, bemutatkozok és talán még beszélgethetünk is így egy keveset.
-Szia! Bocsi, szabad ez a hely?- mutatok a mellette lévő székre, de mivel se névkártya, se táska, se semmi nincs rajta, gyanítom, hogy szabad és engedni fogja, hogy leüljek. Ha így történik, akkor barátságos mosollyal felé fordulok és a kezemet nyújtom.
-Belle vagyok egyébként, Manhattanből.- vigyorgok rá, mert utólag rájövök, hogy ez elég hülyén hangzott, majd miközben megpróbálok kényelmesen elhelyezkedni, körbe pillantok a termen. Nem tudom, hogy megérkezett-e már mindenki, vagy esetleg aki helybéli, az még csak ezután jön, de már most rengetegen vagyunk. Ebből is látszik, milyen sokakat érdekel a pszichológia, pedig azt a tábort is rengeteg ember erősíti, akik úgy gondolják, hogy hülyeség. Egyáltalán nem az.
-Tanulod te is a szakmát vagy, csak szimplán érdekel?- érdeklődök finoman, de persze nem akarok én tolakodó lenni vagy ilyesmi, csak szeretem, ha megismerem azt az embert, aki majd, hogy nem egész nap mellettem fog ücsörögni, hiszen egy elég hosszú előadásról lesz szó, ahol több neves professzor is megjelenik majd. Ha már valakit mellém sodor a sors, talán jobb kicsit megismerni, nem? Az is lehet, hogy lesz még dolgunk egymással vagy épp ez a rövidke idő alatt is tanulhatok tőle valamit, vagy épp ő tőlem. Hiszem, hogy sosem véletlen, ha valakivel összefutunk, mivel igen sok minden játszik közre ahhoz, hogy adott időben, adott helyen mindketten ott legyünk. Legalábbis, néha jó azt hinni, hogy valaki vagy valami gondoskodik arról, hogy az életünk arra haladjon, amerre célszerű éppen. Nem véletlenül nyertem el végül azt a jegyet egy hülye ivós játékban Brodytól. Vagy igen? Ez sosem fog kiderülni, de épp ez a jó benne.
||Ígérem, lesz jobb is     ||

avatar
Média
Play by :
Odette Annable
Kor :
29
Foglalkozás :
diáktanácsadó
Hozzászólások száma :
71

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor & Belle || One day in Washington D.C.   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Flor & Belle || One day in Washington D.C.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Valahol máshol :: Múlt-
^
ˇ