One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Dinner for two

Flor x Aaron - Can you help us?  EmptyMinnea Mitchell
Today at 11:13 am



Kono Kalakaua

Flor x Aaron - Can you help us?  EmptyKono Kalakaua
Today at 9:21 am



Activity Check (09.17-10.01.)

Flor x Aaron - Can you help us?  EmptyRhydian Vaughan
Today at 9:15 am



Munkahelylista

Flor x Aaron - Can you help us?  EmptyAurora Cabot
Today at 8:03 am



Foglalt vezetéknevek

Flor x Aaron - Can you help us?  EmptyAurora Cabot
Today at 7:59 am



Foglalt keresztnevek

Flor x Aaron - Can you help us?  EmptyAurora Cabot
Today at 7:59 am



Avatarfoglaló

Flor x Aaron - Can you help us?  EmptyAurora Cabot
Today at 7:58 am



Work through the night - Myna & Rea

Flor x Aaron - Can you help us?  EmptyMarissa Grey
Today at 6:44 am



Aurora Cabot

Flor x Aaron - Can you help us?  EmptyMillie Crawford
Yesterday at 11:50 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 28 25
Diákok 37 30
Törvényszegõk 14 26
Bûnüldözés 10 14
Hivatal 5 7
Üzlet 14 17
Oktatás 7 5
Munkások 16 11
Egészségügy 13 14
Összesen 144 149
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 38 felhasználó van itt :: 14 regisztrált, 0 rejtett és 24 vendég :: 2 Bots

Aurora Cabot, Bailey E. West, Jess H. Song, Kim Tae Oh, Kono Kalakaua, Marissa Grey, Minnea Mitchell, Raelyn J. Winters, Saya Manoban, Seena de Felice, Sofia I. Basora, Valentina Delon, Veronica J. Rhodes, Wayne Winston


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Flor x Aaron - Can you help us?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Flor x Aaron - Can you help us?    Flor x Aaron - Can you help us?  EmptySzomb. Nov. 17, 2018 10:04 am



Aaron and Flor
You are the last chance


2018.10.04. csütörtök 12:40

Lena összeomlása óta, Wyatt megjelenése koronájaként visszatértem a munkába, és mindennél jobban akartam, hogy Lopez a karjaim között legyen. Már nem érdekelt az sem, hogy kezdtem egy őrültre hajazni. Éjszakánként bunkert építettem a nappaliban, és némi kávéval, meg pizzával egybeöltve lapozgattam a jelentéseket, de nyomokra nem bukkantam. A kis ördög elbújt, és nem adta jelét annak, hogy a városban lenne, de én tudtam, hogy nem lehet messze. Már abban sem kételkedtem, hogy tégla van az osztályunkon, de eddig még nem jöttem rá, hogy ki játszik kettős ügynököt. Az időnk fogytán volt, féltettem Lenát, nem akartam, hogy ugyanarra a sorsra jusson, mint a barátnője, meg annak a vőlegénye. Lopez megválogatta a módszereit, és úgy iktatta ki őket, mint valami diktátor. Nem érzett, nem mutatott megbánást. Én már nem akartam, hogy behozzák, és az igazságszolgáltatás kezére kerüljön, mert ha hozzánk is sikerült beszivárognia, akkor biztos voltam benne, hogy napok kérdése, és a börtönön belül is lennének csatlósai. Bosszantott, hogy egy bábként működtem a sakktábla közepén, és nem tudtam, hogy éppen mikor, és hova fognak irányítani. Türelmetlenül róttam a köröket, és vártam arra a kis bakira, amit elkövethet a kis barátunk. Valamikor szeptember végén jött el a mi időnk.

Éppen Owennel beszéltem át egy másik ügyet, és terepre mentünk volna ki, de aztán Raquel berontott az irodába, és közölte, hogy elcsíptek egy telefonbeszélgetést Lopez, és az egyik nagyobb kutyája között. Nem értették meg, mert címszavakban kommunikáltak, és nem is a mi nyelvünkön, hanem spanyolul. Nem érdekelt, hogy milyen akadályokat kell leküzdenem azért, hogy megszerezzem magamnak a kicsikét, ha kellett volna, akkor elmegyek egy spanyol gyorstalpalóra is, csak a végére járjak az ügynek. Természetesen felfüggesztettük a másik esetet, és mindenkit összehívtunk egy megbeszélésre. A nagyobb bárokat, drogelosztókat már hónapok óta figyeltük, de semmi gyanúsra nem bukkantunk, viszont mindenki tisztában volt vele, hogy Lopez készül valamire, és most nem kicsiben akar játszani. Az elemzőknek nem ment minden részlet felderítése, már beszéltünk más részlegekkel is, a szervezett bűnözési ügyosztályt is segítségül hívtuk, de nem jutottunk előrébb. Égett a kezem alatt a munka, szótárakkal együtt hallgattam meg újra és újra a párbeszédet, de nem bogarásztam ki belőle semmit. Az akcentus erősen érezhető volt a hangján, és a rekedtség is, amiből más biztosan kiszűrt volna valamit. Sejtettem, hogy ezzel a gyér tudásommal, ami nekem van, nem fogok semmire sem menni, ezért elhatároztam, hogy felkutatok egy helyi civilt, vagy egyszerűen egy laikust, aki nem a bűnöző mivoltát fogja nézni a beszélgetésnek, hanem támpontot adhat nekünk. A rendszerünkben megannyi alkalmas személy lett volna, de én éreztem, hogy nekem valami különleges személy kell, aki azt is meg tudja nekem mondani például, hogy milyen helyről származik a férfi. Lopez anyaga kevesebb volt, mint a macskám oltáskönyve, és ez elszomorított. Nem sikerült napokon keresztül egy megfelelő embert találnunk, mire kaptam egy fülest. Egy lányról, aki valóban a segítségünkre lehet, és ha jól tálalom neki, akkor még az is lehet, hogy benne lenne. Nem sokat tudtam meg róla, a neve nekem éppen elegendőnek bizonyult, hogy nekivágjak a kalandnak, és megpróbáljam rávenni, hogy legalább meghallgassa a felvételt.

Az EPA épülete előtt állok, a falnak dőlve nézelődöm, és egy hatalmas szendvicset majszolok, mint egy ökör. Nem mondanám, hogy nagyon megbízható a kinézetem, de ma egy fekete szövetkabátot vettem fel, alatta egy szürke, kötött garbóval, még véletlenül se látszódjon rajtam, hogy ügynök vagyok. Azt a lányt várom, aki az utolsó mentsváram lehet az ügyben. Az órámra pillantok, ha minden igaz, akkor hamarosan felbukkan, és válthatok vele néhány szót. Még nem döntöttem el, hogy melyik lenne a legjobb megoldás. Őszintének lenni, vagy félrevezetni? Nem is kell sokat várnom, mikor meglátom, akkor veszek egy mély levegőt, és odasétálok, habár nincs egyedül, mert egy másik fiatal nő társaságában időzik.
- Elnézést Ms. Moreno válthatnánk néhány szót? – pillantok bele a szemébe, remélem, nem ijesztem halálra, bár az is érdekes, hogy ott van a másik kezemben a félig megevett szendvicsem. Jó lenne már valami normális kaja.

megjegyzés • szószám •

Aaron Bennett
Bûnüldözés
Play by :
Sebastian Stan
Kor :
34
Foglalkozás :
Drogelhárítási részleg, osztályvezető helyettes, DEA ügynök
Hozzászólások száma :
187

Flor x Aaron - Can you help us?  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor x Aaron - Can you help us?    Flor x Aaron - Can you help us?  EmptyHétf. Nov. 19, 2018 7:14 pm


Aaron ✫ Flor

Július elsejével felvettek végre az EPÁ-hoz, amit már olyan régóta vártam. Végre megint a szakmámban dolgozok, ami elégedettséggel tölt el, hiszen nekem ez nem csak egy munka, vagy foglalkozás, hanem a hivatásomnak tekintem. Az emberek nem tudják és általában nem is gondolják végig, hogy mennyi betegség származik a környezetszennyezésből. Itt az EPÁ-nál pedig pont ezeknek a visszaszorításával, és a bekövetkezett károk helyreállításával foglalkozunk.
Igaz, hogy van szakmai tapasztalatom, de nem az ellenőrzések lebonyolításával kapcsolatban; én eddig pont a másik oldalról, az ellenőrzött oldaláról szemléltem a dolgokat, így érdekes és egyben furcsa is az ellenőr szerepében tetszelegni. Voltam már egyedül is ellenőrzésen mióta felvettek, de ez a mai utóellenőrzés volt, amit a kolléganőm, Linda végzett az elődömet helyettesítve, így neki mindenképpen ott kellett lenni. Én mondhatni fölösleges voltam, de így a jövő évi ellenőrzés során már ismerni fognak, és én is tudni fogom, hogy kit kell keresni és milyen speciális dolgokra kell majd figyelnem.
Az odafelé úton átbeszéltük, hogy mi volt rendben és mit kell most megnézni, hogy sikerült-e pótolniuk a hiányosságokat. Az ellenőrzésnél minden rendben volt, de újra ellenőriztünk mindent, bár ez lényegében miattam volt, de Linda elárulta, hogy ezt sem ár azért néha, egy-egy utóellenőrzésnél megejteni, csak, hogy biztosak legyünk benne, hogy nem az eredeti ellenőrzés alkalmával „söpörtek a szőnyeg alá” bizonyos dolgokat. A jegyzőkönyvet Linda készítette, de én is jegyzeteltem, hogy később könnyebben boldoguljak, és ne keveredjen a fejemben a sok új hely.
Odafelé a kolléganőm vezetett, vissza viszont már én, hogy aközben is haladjon a munka, miközben a dugókban veszteglünk. Nem tudom, hogy képes autóban ülve olvasni, nekem ilyenkor mindig hányingerem lesz.
Szeretek vezetni, de amióta ide költöztem, csak akkor volt alkalmam erre, amikor hazalátogattam Washingtonba, így nagyon kimerített ez az araszolgatás. Arról nem is beszélve, hogy a külső munkák alkalmával régebben is mindig az volt a legnagyobb bajom, hogy az utazás nagyon megviselt. Akár csak egy néhány órás „munkakirándulás” is képes jobban leszívni, mint egy teljes munkaidő bent. Ettől függetlenül szeretem ezeket is, csak szokni kellene (szerintem) és erre itt lesz is lehetőségem.
Visszaérve az EPA épületéhez, leparkolok a mélygarázsnál, de mielőtt bemennénk, még beugrunk a közeli boltba egy két apróságért, mint a nassolnivaló. Nem vagyunk sokáig ott, és már visszafél tartunk beszélgetve, amikor messziről kiszúrok egy fekete szövetkabátban lévő férfit, aki a bejárat előtt vár a szendvicsével. Alapvetően nincs benne semmi ellenséges, de ahogy meglát minket, elindul felénk, én pedig megint hallom a vészharangot a fejemben. Mióta Ryan felbukkant, azóta megint kezd a paranoiám erősödni. Bár az paranoiának számít, ha tényleg esélyes, hogy valaki kényszeresen meg akar találni, hogy bosszút álljon rajtam?
Túl sokat nincs időm ezen filózni, mert odajön hozzánk és megszólít, méghozzá név szerint, ami azt bizonyítja, hogy ismer, viszont nekem még csak ismerősnek sem ismerős. Az viszont biztos, hogy nem beszél spanyolul, sőt még csak a névadási szokásokat sem ismeri, mert nálunk nem második vezetéknevet nevet használjuk hivatalos megszólításként, hanem az elsőt, bár ezt csak amolyan reflexként jegyzetelem fel magamnak, nem gondot jelentő tényezőt. Minden esetre reflexből felé fordulok Lindával együtt, aki el is mosolyodik a megszólításán, én meg agyalok, hogy most mit is kellene mondanom. Végül felhívom a figyelmét arra, hogy hátrányba kerültem vele szemben, amiben nem áll szándékomban hagyni. - Ön helyzeti előnyben van velem szemben, hisz ismeri a nevem, tehát a kilétemet is, én viszont semmit nem tudok Önről. Ha elárulja kicsoda Ön, akkor talán még meg is hallgatom, hogy mit szeretne mondani - jegyzem meg talán pimaszabbul, mint kéne, de alapvetően bizalmatlan vagyok. A kolléganőm érezhet valamit, mert egyelőre nem indul el befelé, és nekem sem áll szándékomban jelezni neki, hogy minden rendben, nyugodtan magunkra hagyhat minket. Előbb tudni szeretném ki is ez a pasas valójában. Ha viszont meggyőz, hogy nem akar ártani nekem, akkor meghívom egy ebédre, ahelyett a szendvics helyett, mert már én is éhes vagyok ebédidő lévén. Az épületben még büfé is van, tehát még messzire sem kellene menni, és ha valami fontos munka jönne közben még meg is találnak. Valamint az sem elhanyagolható szempont, hogy ismernek is, tehát, ha valami baj lenne, még a segítségükre is számíthatnék.


Flor Sanchez Moreno
Oktatás
Play by :
Mariana "Lali" Espósito
Kor :
29
Foglalkozás :
EPA-nál környezetmérnök, besegít a Rosa Italian Cafénál (és spanyolt oktat privátban)
Hozzászólások száma :
286

Flor x Aaron - Can you help us?  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor x Aaron - Can you help us?    Flor x Aaron - Can you help us?  EmptySzomb. Dec. 01, 2018 12:25 pm



Aaron and Flor
You are the last chance


Ősz eleje van, a szeptember még túlságosan meleg volt, de az október már rejt valami különlegességet magában. Szeretem ezt az időszakot, hamarosan jön az év legnagyobb bulija, aztán lecsendesedünk a Halloween után, és végül mire kettőt pislogunk már karácsony lesz. Manhattan nem éppen az a hely, ahol sokat megfordulok, nem is áll közel hozzám ez a környék, én Brooklynban lakom, és ott is dolgozom, de ha egyszer a kényszer nagyúr, akkor az ember feladja a saját igényeit, és útra kel. Lopez ügye napi szintre emelkedett, az összes besúgóját, emberét kutatjuk, aki közelebb vihet hozzá, de eddig nem jártunk sikerrel. Az egyetlen használható a nyom a birtokomban lévő felvétel, de annak tartalma még homályos, pedig az elemzők kezén is átment már. Nem tagadhattam, hogy dühített a bürokrácia, meg az a sok felesleges kör, de nem kerülhettem ki őket, ha szóba akartam állni az egyetlen olyan emberrel, aki segíthet nekünk. Nem vagyok otthon a latin kultúrában, igaz New York a nemzetek olvasztótégelye, mégis inkább a fekete rap zene, meg a hasonló dolgok álltak közel a szívemhez. Nem ártott volna, ha megtanulok spanyolul, de az én nyelvérzékemmel egy élet is kevés lenne rá. Mosolyogva várakozom, szenvedek egy sort a szendvicsemmel is, de már nem ízlik. Ki tudja, hogy mennyire jár az idő, de én innen addig nem fogok elmenni, amíg meg nem találom azt, aki kerestem. A percek csak telnek, az órám mutatói nem mennek gyorsabban. Az épület oldalának dőlök, a közeli boltot figyelem, meg a környéket is. Direkt egyedül jöttem, nem akartam egy zöldfülűre bízni ezt a feladatot, mert elkúrta volna nekem. Aaron higgadj le, mert attól, hogy nem kapsz meg mindent azonnal, még nem jelentheti azt, hogy hamarosan nem lesz a kezeden az a mocsok! Lopezt az amerikai törvények alapján már több pontban bűnösnek találtuk, de vajmi kevés volt ez, ha mindenhol rendelkezett emberekkel. A téglák száma mára elérte…úristen, még nálunk is volt! Összehúzom magam, és éppen beleharapok még egyet a szendvicsembe, amikor feltűnik az a lány, akire ennyit vártam. Nincs egyedül, nem is csodálom, a helyében én sem mászkálnék így. Lena esete jól példázza, hogy nem árt, ha az embernek van egy őrszeme, vagy, ha úgy nevezzük, akkor egy őrangyala. Sóhajtva fejezem be röptében a kajálást, és sétálok oda, hogy megszólítsam őt. Nem kell sokat várnom, mire rám terelődik mindkét szempár. Mi lenne, ha egy sima civil lennék, aki eltévedt? Nem is merek belegondolni, hogy a turisták élete milyen nehéz, egy ekkora városban! A kezemet nyújtom, el is hadarom a nevét, és egy pillanatra sem tévesztem szem elől, akit megszólítottam. Flor…igen szép neve van, és eléggé fiatal is. Komoly munkakörbe került az EPA-nál. Hiába minden igyekezetem, és a barátias bemutatkozás, a bizonytalanság tükröződik a szemeiben, mire hamarosan a szavak is kibuknak mellé az ajkain keresztül. Nagyon okos, végre valaki, aki nemcsak beleegyezik egyből. Elmosolyodom a fair ajánlaton, így megköszörülöm a torkokat, a szendvicset közben a kukába hajítom.
- Elnézést, a nevem Aaron Bennett. Mondhatjuk úgyis, hogy személyes ügyben keresem, mármint nekem az. – tartom vele a szemkontaktust, és ha rá akarnám hozni a frászt, akkor most biztosan elővenném a jelvényemet, de nem fogok ilyesmit tenni vele, mert nem érdemli meg.
- A segítségét szeretném kérni. Nagyon örülnék neki, ha szakítana rám időt, Miss. – udvarias maradok, nem mászok rá, ahogyan néhány társam szokta.
- Idekint, vagy odabent…ha pedig szeretné, ha valaki ott legyen maga mellett az sem gond, csak ne halljon mindent, mert bizalmas információkról lenne szó. – teszem mellé.


megjegyzés • szószám •

Aaron Bennett
Bûnüldözés
Play by :
Sebastian Stan
Kor :
34
Foglalkozás :
Drogelhárítási részleg, osztályvezető helyettes, DEA ügynök
Hozzászólások száma :
187

Flor x Aaron - Can you help us?  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor x Aaron - Can you help us?    Flor x Aaron - Can you help us?  EmptyVas. Dec. 02, 2018 10:21 am


Aaron ✫ Flor

Szeretek Amerikában élni, bár nem mondom, hogy nem szokott hiányozni Puerto Rico. Itt nagyon más az élet és hiányzik az ottani lazaság, felszabadultság és életöröm, de például a karácsonyt itt sokkal jobban szeretem, mert hiába nem ebben nőttem fel, de a fehérkarácsony annyival szebbe, mint San Juanban, de ezt az időszakot leszámítva, nem szeretem a hideget. Még ennyi év után is sokkal jobban fázom, mint általában mások. Nekem a mostani, októberi idő elég hideg ahhoz, hogy fázzak, és már elővegyem a kabátomat. Ez is sem épp vékony, de ettől van sokkal vastagabb is. Ezért igazából el nem tudom képzelni, hogy mások hogy képesek ilyenkor maximum egy farmerdzsekiben rohangászni az utcán. Abban reménykedek valahol titokban, hogy azzal, hogy én lettem a kapcsolattartó Puerto Ricoval, így néha lesz lehetőségem elutazni is oda, bár az munkaút lenne, de elég talpraesettnek tartom magam, hogy egy kis szórakozást is bele tudjak csempészni.
Amikor megláttam, hogy milyen poszt betöltésére keresnek embert, úgy éreztem ezt pont nekem találtak ki, hiszen oda valósi vagyok, és még a szakmát is tudom, és a jogszabályokkal is boldogulok, úgy ahogy. Segítséggel meg nincs is bajom vele. Csak egy dologgal nem számoltam, hogy a szakmát itt tanultam Amerikában. Ebből kifolyólag viszont a szakzsargonnal bajaim vannak még spanyolul, tehát, ha csak a szakmai kifejezést hallom, nem mindig értem, hogy mit is takar az pontosan. De ebből a szempontból van annyi előnyöm, hogy, ha írásban kérdeznek, akkor spanyol egynyelvű szótárban pontosan megtudom miről is van szó, bár ez időigényes. Ha viszont telefonon beszélünk, akkor nem tartom túl nagy problémának, ha kérdeznem kell, hiszen csak a megnevezést nem ismerem, a mögöttes jelentést tudom, így mindkét nyelven tudok róla beszélni. Ráadásul nagyon jó fejek az ottaniak és szívesen el is magyarázzák, hogy mit is takar az a fogalom, mert megértik, hogy nálam mindössze annyi a probléma, hogy itt tanultam a szakmát, így nem találkoztam más nyelven vele.
A szaknyelvet leszámítva viszont értem a hétköznapi beszédet, a szlenget, de ha kell, gond nélkül megírok egy - akár több oldalas - hivatalos levelet is. Nagyon szerették az elődömet is, de mivel ő iskolában tanulta a nyelvet, vele egy kicsit hivatalosabb stílusban beszéltek, mert ő inkább az irodalmi nyelvet értette meg. Ebből is látszik, hogy az iskola mennyire nem az életre készíti fel a diákokat, bár ez nem feltétlen a tanárok hibája.
Az ellenőrzés utána megejtett rövid boltos kitérőt követően egyenesen az EPA épülete felé tartanánk, de ott feltart minket, vagyis inkább engem, egy idegen férfi. A vészharangok miatt egy kicsivel pimaszabb is lett a neki címzett mondatom, de a félelem nem mindig a legjobb oldalamat hozza elő, főleg, ha egyedül vagyok, vagy legalább is nincs mellettem senki, aki meg tudna védeni. Viszont ennek ellenére nem úgy látom, hogy megharagudott volna vagy megsértődött volna, hanem végig tisztelettudó maradt. Amikor bemutatkozik, és elmondja, hogy számára lényeges ügyben keresett fel végig tartja velem a szemkontaktus, és mivel semmilyen manipulatív mozdulattal nem kíséri, így egy kicsit megnyugszom én is. - Örvendek, Mr. Bennett! - köszönök neki egy halvány mosollyal, és felé nyújtom a kezem, amit, ha elfogad meg is rázok. Majd figyelmesen hallgatom, hogy miért is keres engem egy teljesen idegen férfi, és gondolatban feljegyzem, hogy később feltétlen rá kell kérdeznem, hogy honnan szerzett rólam tudomást, már ha nem a mostani munkámmal áll kapcsolatban. Az udvariassága valamire nagyon emlékeztet, de szerencsére nem negatív érzéseket kelt bennem, ami egy kis bizalmat ébreszt bennem irányába. Viszont csak akkor szólalok meg, amikor a mondandója végére ér, és mit ne mondjak, nagyon meglepődök, hogy észreveszi a bizonytalanságomat, és nincs ellenére, hogy valaki mellettem legyen. - Rendben van. Ha lehet, akkor inkább odabent - válaszolok kedvesen. De nem szeretném, ha mást fel kellene tartanom a munkájában, így a felkínált lehetőséggel nem élek. - Linda, ha felmész a Főnökhöz, akkor megmondanád neki, hogy a büfében vagyok, ott megtalál, de telefonon is elérhető vagyok továbbra is? - kérdezek rá kedvesen a kolléganőmtől.
- Persze, menj csak nyugodtan, szólok neki - biztosít felőle, hogy átadja az üzenetet. - Viszlát, Mr. Benett! - köszön a férfinek széles mosollyal, amiből, ha neki nem is, de nekem egyértelműen lejön, hogy nagyon megtetszett neki Mr. Bennett, amit valahol meg is értek.
El is indulunk lassan az épület felé, közben pedig a kolléganőm kezébe adom az autó menetiratait és a kulcsot, amit magához véve gyors léptekkel meg is indul a titkárságra, hiszen hamarosan egy másik kolléga fog külső munkára indulni ezzel a járművel. - Szerintem tegeződhetnénk, úgy talán könnyebb lesz a megbeszélni a dolgokat - ajánlom fel neki kedvesen, amikor kettesben maradva elérjük a bejárati ajtót, és bízom benne, hogy elfogadja, és akkor ennek megfelelően folytatom tovább a beszélgetést. Nekem is olyan nehéz úgy tárgyalni vagy segítséget kérni, ha magázódnom kell. - Ha nem gond, akkor menjünk a büfébe. Az ebéd is már biztos elkészült, így akár a közben is megbeszélhetjük a dolgot, ha Neked is megfelel - érdeklődök a dolog felől egy mosoly kíséretében. Nem hoztam most ebédet magammal, de itt általában nagyon finoman főznek, ráadásul a választék is elég nagy, főleg ahhoz képest, hogy üzemi konyha és nem étterem. Ha reggel jól láttam a belső honlapunkon, akkor két fajta leves van és vagy öt fél főétel választható körettel. Maga az ebédlő nem volt egy nagy szám, mert gyorsétterem jellegű volt, csak az asztalok és a székek kényelmesebbek, valamint van néhány sarokasztal is, de arra tökéletesen megfelelt, hogy munka közben szükség esetén is meg tudjunk ebédelni, vagy vegyünk egy kávét, szendvicset.


Flor Sanchez Moreno
Oktatás
Play by :
Mariana "Lali" Espósito
Kor :
29
Foglalkozás :
EPA-nál környezetmérnök, besegít a Rosa Italian Cafénál (és spanyolt oktat privátban)
Hozzászólások száma :
286

Flor x Aaron - Can you help us?  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor x Aaron - Can you help us?    Flor x Aaron - Can you help us?  EmptyVas. Dec. 09, 2018 10:17 am



Aaron and Flor
You are the last chance


Érezhetően közeledik az évnek azon szakasza, ahol a sülteké, a család melegének megóvása lesz a főszerep. Az emberek ezzel egy időben meg is őrülnek, mert ahogyan közelednek az ünnepek, úgy érzik azt, hogy ki kell mutatniuk a szeretetüket mások felé. Az egész éves hajsza egy-két hónapban összpontosul, kivéve a születésnapokat. A hálaadás nem arról szól, mint régen, és maga a karácsony sem. A plázák megtelnek hozzátartozókkal, barátokkal, akik csak le akarják tudni az ajándékozást, de mélyebben nem gondolnak bele, hogy mivel is szereznének örömöt a kiválasztott személyeknek. Régebben nekem még ennyit sem jelentett az évvége, mert általában dolgoztam, és a munkatársakkal töltöttem a nemes napokat, de idén másképpen szeretném. A családunkban nem volt szokatlan, hogy a család csak később gyűlt össze, ha mindenkinek megfelelő volt az időpont. Anya diszpécser a mentősöknél, nekik sem áll meg az élet, inkább ekkor kezdődik, ahogyan apáék esetében is megsokszorozódnak a tűzesetek, mert mindenki rohan, és nem áll meg egy pillanatra. Bennem sok minden átértékelődött amiatt, hogy majdnem elveszítettem az öcsémet, Lena barátnője meghalt, és még ki tudja, hogy hányan szenvednek, mert nem lesznek velük a szeretteik a fa mellett állva. Lopez túl sokat követelt New Yorktól, ideje volt, hogy a sarkában legyünk, hogy végre történjen már valami, mert nem hagyhattam, hogy még egy ártatlan lélek süllyedjen el a névtelenség mocsarában. Az emberi romlottságnak oka van, én nem tudom, hogy mi mozgatja ezt az embert, és hogy mire készül most, de abban biztos vagyok, hogy meg kell akadályoznom.

Az épület előtt szobrozom, a fiatal teremtésre várok, aki itt dolgozik, és az utolsó mentőövem lehet. Nem szokásom könyörögni, mert általában megoldom egyedül is a hasonló helyzeteket, de mára eljutottam arra a pontra, hogy Lopez mindenkit kijátszott. Nem bízhatok senkiben Owenen kívül, és ha nem bukkanunk a nyomára, akkor áshatom a következő sírt, mert biztosan olyan személyre fog lesújtani, aki nekem fontos. A szendvics sem ízlik már, mostanában ezeken élek, mert arra sincs időm, hogy hazamenjek a szüleimmel. Állandó készenlétben kell várakoznom, hogy mikor csap le, milyen bejelentés következik, és hol bújik meg a mocsok. Nemsokára feltűnik két nő, az egyiket már ismerem, ugyan nem sok adatom van róla, de a régebbi kép alapján is egyértelmű, hogy ki az. A semmiből ugrom le, miközben én is tudom, hogy a sarkon álltam, és nem a félelemkeltés volt a célom. Tisztességesen bemutatkozom, a jelvényemmel, sem a fegyveremmel nem fogok kérkedni, mert semmi értelme nem lenne. A nyugodt körülmények néha fontosabbak, mint az erőnk fitogtatása. Megkérhetem szépen, és akkor nagyobb eséllyel működik együtt, mintha rá lenne kényszerítve. A kikérdezés a munkám részét képezi, megannyi alakkal futottam már össze a pályafutásom alatt, és tudom, hogy kiket, mivel lehet megtörni. Ma egyik eszközzel sem kívánok élni, mert amint megpillantom a hölgyeményt, már a testtartásából is látszik, hogy menekülne. Aaron szükséged van rá, te is tudod, hogy nem szabad a frászt hozni rá. A kézfogásunk kölcsönös tiszteleten alapszik, a másik nőre nem is nagyon figyelek, mert aki nekem kell, az pontosan előttem áll. Rövid vagyok, és a lényegre térek, mert nekem sincs sok rabolni való időm, ezért, ha neki kényelmesebb, akkor jöhet a másik is, de a beszélgetés egy része kettesben fog zajlani, a döntést rábízom.
- Legyen odabent. – csendben várakozom mellettük, amíg elküldi a munkatársát, de meghagyva a kiskaput, hogy merre találják. Okosan jár el, én se tenném másképpen a helyében, és ha nem történik egyéb, akkor most már a törzsemmel felé fordulok.
- Viszlát Miss. – biccentek udvariasan a távozó felé, és arra várok, hogy irányt mutasson nekem Ms. Sanchez. A tegeződés ténye meglep, nem számítottam rá, hogy ez is meg fog történni.
- Rendben legyen, de akkor segíts ki, hogy mit szeretsz, mármint a keresztneved esetében, mert nekem az Aaron megfelel. – a titkárságon nagy a nyüzsgés, mint általában New Yorkban, ha valaki egy hivatalos szervnél jár. A büfé gondolatától a gyomrom is életre kel.
- Igazán kedves vagy, azt hiszem nem utasítom vissza, de hagyj hívjalak meg én. – többen elmennek mellettünk, és köszönnek is, mire a híres ebédhelyszínre tévedünk. A táblára siklik a tekintetem.
- Nekem most jólesne egy leves, és valami húsos étel. Te mit szeretnél? – érdeklődöm a kabátom zsebébe csúsztatva a két mancsómat. Sosem fordult elő, hogy zavarban lennék egy nő előtt, de ma még történnek csodák, úgy látszik. A sorba is beállunk időközben, és mindketten a kínálatot fixírozzuk.


megjegyzés • szószám •

Aaron Bennett
Bûnüldözés
Play by :
Sebastian Stan
Kor :
34
Foglalkozás :
Drogelhárítási részleg, osztályvezető helyettes, DEA ügynök
Hozzászólások száma :
187

Flor x Aaron - Can you help us?  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor x Aaron - Can you help us?    Flor x Aaron - Can you help us?  EmptyHétf. Dec. 10, 2018 7:01 pm


Aaron ✫ Flor

Már régen nem emlékszem, hogy milyen személyiségem van, mármint, hogy mennyire vagyok bizalmas. Már nagyon régen nem engedhetem meg magamnak, hogy egy idegent csak úgy a bizalmamba fogadjak, és nem is nagyon teszem meg. Talán egyetlen egy kivétel van, és az nem más, mint Rae a lakótársam. Ő úgy csöppent az életem legbelső részébe, hogy semmilyen előzetes ellenőrzésen nem esett keresztül, csak miután beköltözött hozzám, az albérletbe. Tío persze nem dicsért meg, de mivel nem volt semmilyen kapcsolata bűnözőkkel, így egy „többet ilyen ne forduljon elő” nyomatékos felszólítással, túl is léptünk a dolgon. Ennek a figyelmetlenségnek a tudatában nagyon jól jött Ryan váratlan felbukkanása, és hogy sokkolóan sikerült ennek következtében rájönnöm, hogy újra olyan veszélyben lehetek, mint tíz évvel ezelőtt.
Erős bizalmatlanságom falain akkor csak egy ember tudott átjutni, és az nem volt más, mint Harry Larson különleges ügynök, akit azóta már Tíonak hívok. Nagyon sok önvédelmi dologra tanított meg, köztük arra is, hogy, ha még egy hivatalos személy is keres meg, akkor is jogom van leellenőrizni a kilétét, amihez hozzá kell járulnia. Ezt pedig sosem felejtem el elmulasztani, ha ők keresnek fel engem személyesen. De erről egyelőre itt nincs szó, de ettől függetlenül a látszólagos bizalmam ellenére, még elég gyanúsnak tartom, hogy megkeresett. Viszont, ha infókat akarok kiszedni belőle, akkor nem szabad elijesztenem, mert ha az ellenségeim közzé tartozik, akkor tudnom kell róla minél több dolgot, hogy Ryan elkaphassa. A személyes adataim legnagyobb része titkos, még a Facebookon sincs rólam szinte semmilyen adat, még kép sem, és kizárólag az találhat meg, akit én keresek meg. A nevem is csak így szerepel: Flor S.
Minden esetre, próbálom fenntartani a bizalmam álarcát, úgy hogy külső szemlélő és az előttem álló számára is úgy tűnjön, hogy bízom benne. Abban reménykedek, hogy így talán több infót ki tudok belőle szedni, hogy hogyan is talált rám, anélkül, hogy megpróbál átverni. Legalább is elvben ez a terv, hogy észrevétlenül szedek ki belőle infókat. Az átverésem meg ez nem lesz egyszerű, mert észreveszem a hazugság legkisebb jelét is, és Aaron Bennett nincs abban a bizalmi körben, akinek megengedem, hogy füllentéssel nyugtasson meg.
Mr. Bennett beleegyezik, hogy a megbeszélés további része odabent legyen, így gyorsan egyeztetek még a kolléganőmmel a továbbiakról, majd elköszönünk egymástól. Ezt követően pedig mi is megindulunk az épület felé, és közben felajánlom, hogy tegeződjünk, amit el is fogad, így most már ennek megfelelően folytatjuk a társalgást. - Rendben, Aaron. Én a Flort szeretem használni - válaszolok mosolyogva kérdésére.
Ahogy az ebédlő felé igyekszünk, sok kollégával összefutunk, akik ránk is köszönnek. Az étkezdében tett ajánlatán viszont elgondolkozok, mert még nem tudom, hogy milyen ügyről van szó, de ha a mostani munkámhoz van köze, akkor nem feltétlen jó ötlet, mert akár lefizetésről is szó lehet, amit nem engedhetek meg magamnak. - Köszönöm, de nem fogadhatom el - utasítom vissza egy hálás pillantással a gesztusért, és remélem nem fog megsértődni miatta. Egyelőre még nem igazán jut egyéb indok arra, hogy miért keresett fel azon kívül, hogy valamilyen környezetvédelmi ügyben kéri a segítségemet.
Mind a ketten a kínálatot nézzük, de én nagyon hamar kiválasztom, hogy mit szeretnék enni, így van lehetőségem egy kicsit megvizsgálni a testtartását. A testtartásából és a zsebébe csúsztatott kezeiből valami kellemetlen érzést áraszt felém, de még nem tudnám megnevezni, hogy milyet pontosan. A választására csak megértően elmosolyodok, jól láttam én odakint, hogy azt a szendvicset kényszerből ette. - A levesekről nem tudok nyilatkozni, de a főételeket nagyon finoman készítik - bíztatom kicsit, hogy bármelyiket is választja, nem hiszem, hogy melléfog. - Én azt hiszem, hogy a sajtszószos csirkemellet választom - válaszolok kedvesen kérdésére. Nem vagyok túlzottan leves-párti, így általában kihagyom, de a szószos ételeket nagyon szeretem. Ahogy fizetünk és lehagyjuk a sort, megállok, hogy körbenézzek az üres asztalok között. Van még több személyes is, de akadnak előrébb és hátrébb is kétszemélyesek is. - Melyikhez üljünk? - érdeklődök kedvesen Aarontől, hogy ő melyiket látja ideálisnak a beszélgetésünkhöz. Igazából nagyon elrejtve egyik asztal sincs, így bárhova is ülünk le, mindenhonnan ránk látnak, és előbb-utóbb biztos kerülnek a közelünkbe kollégák is, tehát nem kell aggódnom a választása miatt.
Miután leülünk a kiválasztott asztalhoz, és elhelyezkedünk, megtöröm a csendet. - Jó étvágyat! Remélem ízleni fog! - nézek rá kedvesen, és hozzákezdek lassan az ebédemnek, és bízom benne, hogy asztaltársam is hasonlóan cselekszik. Csak az első néhány fala után tervezek rákérdezni az ittlétének valódi okára. - Milyen ügyben is kerestél meg? - kérdezek rá, ha kíváncsian, ha még nem tért rá önmagától.


Flor Sanchez Moreno
Oktatás
Play by :
Mariana "Lali" Espósito
Kor :
29
Foglalkozás :
EPA-nál környezetmérnök, besegít a Rosa Italian Cafénál (és spanyolt oktat privátban)
Hozzászólások száma :
286

Flor x Aaron - Can you help us?  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor x Aaron - Can you help us?    Flor x Aaron - Can you help us?  EmptyPént. Dec. 28, 2018 7:53 pm



Aaron and Flor
You are the last chance


A bemutatkozáson már túl vagyunk, mármint amennyire ez sikeresnek tekinthető a két nő társaságában. Engem nem szokott feszélyezni, ha megnéznek, mert mindenki ezt csinálja első körben, de azért a Miss Sanchez mellett álló hölgyemény túlságosan méricskél, így ezt most nem tudom hova tenni. Egy fél pillantást vetek felé, és máris eltekint másfele, vagy éppen a munkatársának válaszolgat arra nézve, hogy mi lesz a teendő, mielőtt mi ketten elmegyünk ebédelni. Meglepett, hogy ezzel az ötlettel állt elő, mert az első percekben úgy tűnt, hogy az sem fog megvalósulni, hogy szóba álljon velem, de győzött a józan eszem. Nem feltétlenül jó, ha fitogtatjuk a hatalmunkat, és én most itt félig civilben, félig munka miatt vagyok itt. Lena arcát látva totálisan kibukott, hogy meghalt a barátnője. Annak a mészárlásnak meg sem kellett volna történnie, de az biztosan igaz, hogy Lopez hadat üzent nekünk, és nem várhatok arra, hogy valaki feltörje a kódolt beszélgetést. Addig már eljutottunk, hogy spanyol, de nem igaz, hogy egy vérprofi fordító sem tudott az anyagból kiszedni semmit. Teljesen tanácstalan vagyok, hiszen erre még nem igazán volt példa. Nem tagadom, hogy az alvilági figuránk már évek óta a hülyét járatja velünk, de személyesebbé vált az ügy az öcsém kapcsán is, így ideje volt, hogy valaki kézbe vegye a dolgokat. Elmosolyodom, mikor ismételten rám pillant a másik nő, és most már úgy értelmezem, hogy flörtölni próbál velem, mert az ajkait is megnyalja. Vajon a mellettem állónak feltűnik, hogy mit csinál a kollégája? Nekem zavaró, de azért biccentek a búcsú után, és Miss Sanchez irányításával be is megyünk az EPA épületébe.
A kinti hangzavar elül, nem mondom, hogy itt nincs hangzavar, de inkább emberi, mintsem a gépek uralják a zaj forrását. Többen ráköszönnek, és melegen üdvözlik, amiből azt szűröm le, hogy kedvelik, és szeretik is. Nekem általában annyi jár, hogy „Helló tesó”, vagy valamelyik társam böfög, ritka, hogy félelemmel viseltetnek az irányomba odabent. Owen egészen más eset, ő nem tűri el, hogy tiszteletlenül bánjanak vele, és meg is értem. Az ő természetével már az is csoda, hogy kommunikál emberekkel, nemhogy irányítsa őket. Néha az is csoda, ha megy neki Ella irányítása. Egy kicsit örülök neki, hogy van, aki mellett tud szocializálódni. A tegeződést el is fogadom, de bajban vagyok, hogyan is szólítsam, ezért tőle kérdezem meg, amivel azonnal kisegít.
- Akkor Flor lesz. – egy aprócska mosoly, nem vagyok az a fajta férfi, aki mindenáron le akarja venni a lábukról a nőket, de itt őszintén jött a gesztus. Flor olyan lány, akit így első benyomásra nehezen lehetne utálni. Az ebédlőbe érve aztán egy kisebb sorba kell beállnunk, én már fürkészem is a választékot, de tanácstalan vagyok, így abba kapaszkodom elsősorban, hogy meghívhatom, de nemmel felel.
- Ó, rendben. – nem mondom, hogy nem lep meg, de mint már érzékeltem, nem az a típus, aki könnyedén adja magát, így nem is árt, ha kis lépésekben haladunk. A zsebembe csúsztatom a kezemet, jönnek a kínos másodpercek, mire válaszol is nekem.
- Hát…akkor ez sem jött össze, de azért lehet bátor leszek, és megpróbálom az egyik erőlevest. Hmm, az sem hangzik rosszul. – még van egy kis idő, amíg kiszolgáljanak bennünket, de lassan összeáll a rendelés a fejemben. A sor elapad, és végre mi következünk. Nem szólok bele, amikor fizet, én még hozok egy vizet is, és a tálcákkal együtt torpanunk meg. – Ott az a kétszemélyes megfelel? – bökök az egyik négyes mellettire, és ha megfelel neki, akkor odavánszorgunk. Az asztalra csúsztatom a sajátomat, és állva bújok ki a kabátomból, hogy a székre akasszam, aztán le is ülhessek. – Neked is jó étvágyat. – mondom, és a kanalat veszem elsőként a kezembe. Körbefogom a mélytányért, és belekóstolok. Nagyon csípős, el is fintorodom, amikor Flor kérdése ér. – Bocsánat. – a szalvétába törlöm meg a számat, és úgy pillantok rá. – Szeretnék egészen őszinte lenni. A munkám nem hétköznapi. DEA ügynök vagyok, és a drogelhárítási osztályvezető. – megvárom, hogy ezt megeméssze. – Az egyik ügyünkhöz kellene a segítséged. – közlöm vele, és ha érdekli, csak akkor merülök bele a részletekbe, mert még arra is van esély, hogy felugrik az asztaltól, és világgá rohan.



megjegyzés • szószám •

Aaron Bennett
Bûnüldözés
Play by :
Sebastian Stan
Kor :
34
Foglalkozás :
Drogelhárítási részleg, osztályvezető helyettes, DEA ügynök
Hozzászólások száma :
187

Flor x Aaron - Can you help us?  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor x Aaron - Can you help us?    Flor x Aaron - Can you help us?  EmptySzomb. Dec. 29, 2018 11:52 am


Aaron ✫ Flor

Feszélyez, hogy nem tudom Aaron miért keresett meg, és az is, hogy nem tudom hogyan talált meg. Nyugtalan vagyok, de ezt el kell rejtenem, legalábbis egyelőre. Az épületben ránk köszönő kollégák megnyugtatnak valamelyest, mert legalább ők látnak minket együtt, bár gond esetén nem hiszem, hogy rendes személyleírást tudnának adni a mellettem sétáló férfiról. Ettől függetlenül, amikor beleegyezik, hogy Flornak fog hívni, mosolyára én s kedvesen visszamosolygok. Nem tudom milyen emberismerő, de remélem, ő nem látja meg a mosoly mögötti idegességemet.
Látom rajta, hogy megleptem azzal, hogy visszautasítottam az ebédmeghívását, de így érzem helyesnek. Ahogy tovább figyelem a testtartását, talán leginkább arra tudok következtetni, hogy zavarban van, amit nem tudok mire vélni. Nem nagyon tudom oldani a feszült helyzeteket, az meg általában csak rontani szokott a helyzeten, ha én ideges vagyok. Most így első körben, ahhoz képest, hogy a segítségemért jött, nem úgy tűnik, hogy nagyon tudok neki segíteni. - Sajnálom, de nem szeretném félre vezetni - mondom neki enyhén bűnbánóan, hogy nem tudok érdemben nyilatkozni. - A főételről viszont biztosan tudom, hogy a hús nincs kiszárítva, a szószt pedig igazi sajtból készítik, és a fűszerezése is pont megfelelő - próbálok javítani a helyzeten - és a többi is hasonlóan jól van elkészítve. Szerintem a szakács ajtót tévesztett és egyébként egy normális étterembe való, csak most már nem akarnak neki szólni - halkítom le a hangomat, mintha valami nagy titkot árulnék el neki.
A sort elhagyva megvárom, hogy ő is körbenézze az étkező részt, és kiválassza az asztalunkat. - Persze, teljesen megfelel - mosolygok rá amikor meglátja a szerinte megfelelőt, majd követni kezdem, hogy eljussunk a célhoz. A kabátom levétele viszont csak akkor jut eszembe, amikor Aaron is leveszi az övét, így én is kibújok belőle, és hátrafordulva, hozzá hasonlóan a székem háttámlája akasztom. - Köszönöm - fogadom kedvesen viszonzását, mielőtt hozzálátnánk az ételhez.
Attól függetlenül, hogy én is enni kezdenék, figyelem a reakcióit, és meglep az arcán lévő fintor. - Valami baj van? - kérdezek rá bizonytalanul.
Ahogy eredeti céljára rákérdezek, abba hagyja az evést, és megtörli a száját, ami engem is arra késztet, hogy ugyan így cselekedjek. Az elmúlt néhány percben egy kicsit engedett feszültségem viszont vissza is tér, és aggódok, hogy vajon most mit fog mondani. DEA? Tío is szokott velük nagy ritkán dolgozni, de ha jól tudom ők kifejezetten kábítószerekre specializálódtak. Sőt, talán, ha jó emlékszem, akkor is együtt dolgoztak, amikor az én mostohacsaládomat lecsukták, de erre nem mernék mérget venni, meg az Washington D. C-ben volt. Akkor elég sok ügynökség jelen volt az FBI-on kívül, csak én nem nagyon voltam hajlandó tudomást venni róluk, mg az FBI embereinek nagy részéről sem. A feszültségem viszont teljesen visszatért, mert hogy talált meg? Tudtommal minden adatom titkos még a rendfenntartó szervek sem juthatnak úgy hozzá, hogy az Tíoék ne tudnának róla. - Mielőtt rábólintok, hogy valóban segítek ebben a bizonyos ügyben, szeretném tudni, hogy honnan szereztél rólam tudomást, és hogy honnan tudtad, hogy hol keress? - ha valóban DEA ügynök, akkor ugyan úgy jogom van felhívni a feletteseit, hogy azonosítsák, de ezt majd csak az után, ha válaszol a legelső kérdéseimre. Bár nem látom rajta hazugság jelét, fő az óvatosság. - Valamint miből gondolod, hogy én tudok bármiben is segíteni? - Tudtommal nem állok kapcsolatban bűnözőkkel, drogot sem fogyasztottam azóta, hogy eljöttem a mostohacsaládomtól, bár ott sem önként tettem. Az egyetlen kivétel ez alól a koffein, de az legális tudtommal minden országban. Nem hívhatom fel magamra a figyelmet azzal, hogy belekeveredek egy nyomozásba, még úgy sem, hogy megjelennek az ügyben az adataim. A kilétemnek amennyire csak lehet, titokban kell maradnia. Viszont nagyon úgy tűnik, hogy valami félre siklott, és már most kijutottak az adataim, ami miatt egyre idegesebb vagyok, és valószínűleg ez már kezd is rajtam meglátszani. Nem vagyok benne a tanúvédelemben, de igazából ott lenne a helyem, csak nem bízom sem én, sem Tío az elektronikus rendszerekben.


Flor Sanchez Moreno
Oktatás
Play by :
Mariana "Lali" Espósito
Kor :
29
Foglalkozás :
EPA-nál környezetmérnök, besegít a Rosa Italian Cafénál (és spanyolt oktat privátban)
Hozzászólások száma :
286

Flor x Aaron - Can you help us?  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor x Aaron - Can you help us?    Flor x Aaron - Can you help us?  EmptySzomb. Jan. 05, 2019 7:53 pm



Aaron and Flor
You are the last chance


Felkészültem már mindenre Florral kapcsolatban, túl sok információm nincs róla, de ha akar az ember, akkor bárkiről talál feljegyzéseket. Nem óhajtottam visszaélni a megszerzett adatokkal, sosem éltem vissza mások javaival, nem is én lettem volna, de egyszerűen nem láttam más kiutat, hogy pontot tegyek az ügy végére. Nem veszíthetek el még több embert, sem munkatársat, vagy ennél közelebb álló személyt, hiszen azzal a saját halálos ítéletemet alapoznám meg. Ő lehet az egyik utolsó reményünk, és megvan a lehetősége arra is, hogy nemet mondjon. Nem fogok erőszakoskodni, ha az ebéd után nem akar velem többet találkozni, akkor meg fogom érteni, de ha nem teszek egy próbát, akkor sosem derül ki, hogy meddig jutottunk volna a siker érdekében. Lena biztosan nem díjazta volna, hogy ilyen eszközökhöz nyúlok, és mások magánéletébe avatkozom bele, kitéve őket a veszélynek, még akkor is, ha védelmi zónában van.
Az épületben már sokkal melegebb van, azonban a mellettem haladó testtartása nem arról árulkodik, hogy boldoggá tenné a jelenlétem. Az előbb is már úgy nézelődött, mint akit nyúznának. A kolléganőjének megadtam a koordinátákat, és ismerősökkel van körülvéve, de érződik belőle, hogy feszült. Még nem árultam el, hogy honnan jöttem, de fordított helyzetben nemcsak, hogy bizalmatlan lennék az idegenekkel szemben, hanem fegyvert rántottam volna, de ez én vagyok, ő meg nincs velem egy súlycsoportban. A nők is lehetnek rámenősek, és erőszakosak, de belőle sosem néztem volna ki, hogy ártani tudna valakinek, aztán még az is lehet, hogy én tévedek. A kantinban nagy a sürgés-forgás, az emberek egy kis menekülőnek látják a szünetet, és a jó kaja mellett a hangulat is szabadabb. Megpróbálom oldani a kedvezőtlen felállást, és meginvitálom az ebédre, de saját kontóra akar enni, így nem is ellenkezem. Kikérem a saját rendelésemet, és ha sikerül kiválasztanunk a jónak mondható asztalt, akkor már nincs is műs hátra, mint leülni, és kezdetét veheti az evés. Nem tudom, hogy meddig képes húzni az elkerülhetetlent, de türelmesen akasztom a kabátomat a székre, és huppanok le a helyemre. A kanalat a kezembe véve ízlelem meg a levesemet, és pár kóstoló után jönnek is a kérdések. Udvariasan érdeklődik az érkezésem felől, nekem meg most kell eldöntenem, hogy mennyire rémisztem halálra. Két választásom van…adhatom neki a fél igazságot, de attól csak jobban belezavarodom én is a kérésemre, vagy nyíltan tálalok mindent, és meglátjuk, hogy mire megyek vele. Lassan adagolom a munkám és a jöttöm tényét, látom, hogy ez is emésztésre szorul. A levessel foglalatoskodom csendben, az lesz a legjobb, ha ő kérdez, én meg elmondom, amit tudok, és felvezetem Lopez esetét, természetesen csak az alapokkal, mert itt ennyi ember előtt nem fogok kiadni titkos információkat. Nekünk is kemény hónapok állnak a hátunk mögött, aztán ki tudja, hogy Lopez éppen nem figyeltet-e, mert akkor még nagyobb pácba kerülünk, mint eddig voltunk. Owen nem támogatta az ötletem, de belátta, hogy semmi esélye ellenem, ha valamit a fejembe veszek. Meg is fogadtam, hogy elindulok egy nyomon, ha már az elemzőink nem jutottak semmire a felvétellel. Nem is értem, hogy ez miképpen lehetséges a huszonegyedik században.
- Az egyik munkatársad, Colin…nos ő az egyik legjobb emberemnek a testvére. Kellett nekünk valaki, aki jól tud spanyolul, vagy mindenesetre kívülállóként megért más akcentusokat is. Megkaptam a nevedet, és hogy itt dolgozol. Nem merültem bele mélyebben, hogy kutassak. – teszem le a kanalat, és mielőtt folytatnám, azért körülnézek, és közelebb hajolok. – Őszintén? Nem tudom, hogy tudsz-e segíteni Flor, de te vagy az utolsó reményem, hogy elkapjak valakit, mielőtt nagyobb kárt tenne, mint eddig. A spanyolod nagyon jó, és nekem most kell valaki, aki nem úgy szemlélődik, ahogyan egy FBI ügynök tenné, laikus kell. – az üveg vizemet bontom meg, és kortyolok belőle. – Nem tudom, hogy mit kellene tennünk. Még sosem álltam úgy, hogy ne legyenek nyomaink. Te lehetsz a kulcs mindenhez. – mélyülök el a tekintetében.


megjegyzés • szószám •

Aaron Bennett
Bûnüldözés
Play by :
Sebastian Stan
Kor :
34
Foglalkozás :
Drogelhárítási részleg, osztályvezető helyettes, DEA ügynök
Hozzászólások száma :
187

Flor x Aaron - Can you help us?  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor x Aaron - Can you help us?    Flor x Aaron - Can you help us?  EmptyVas. Jan. 06, 2019 9:50 am


Aaron ✫ Flor

Tudom, hogy nem vagyok egy egyszerű eset. Talán sosem voltam, de árvaként felnőve az ember a világ egy olyan részét tapasztalja meg nagyon korán, amit talán sosem lenne szabad. Arról az időről meg inkább már ne is beszéljünk, amit a mostohacsaládomnál töltöttem. Viszont, ha visszafelé nézzük a dolgot, akkor talán az árvaházi körülmények felkészítettek arra, amit később túl kellett élnem. Az utána következő meneküléssel és bujkálással töltött idő, amit Amerika utcáin töltöttem még bizalmatlanabbá tettek ezt, hiszen ott tényleg nem bízhattam igazán senkiben. Tudtam, hogy a mostohaszüleimnek vannak az Államokban is olyan emberei, akik a rendőrségnél és egyéb bűnmegelőző szerveknél dolgoznak. A dílerek és más utcán élők pedig hozzám hasonló módon a túlélésért küzdöttek nap, mint nap, így nekik egy kis pénz vagy drog, amit némi infóért kaptak, nagy segítségükre lehetett, tehát bennük sem bízhattam. Ez az időszak viszont többé-kevésbé elmúlt, hiszen már vannak olyan emberek az életemben, akikre számíthatok, és akik számítanak rám. Tío és a kollégái megtanítottak, hogy kell olvasni az emberekben, valamint arra, hogy tényleg érdemes bíznom az ösztöneimben. Ráadásul a fősulin volt alkalmam egy kis pszichológiát is tanulni, ami még jobban elmélyítette a már meglévő tudásomat.
Aaron kicsit furcsán viselkedik, egyszerre feszült és van zavarban is, de ez még nem jelent túl sokat. Bár annyi biztos, hogy nem alapozza meg a bizalmamat. Minden esetre addig nem kiáltok farkast, amíg nem vagyok benne biztos, hogy nem csak egy elkóborolt kutya keres menedéket. A kivárás a háborúban is jó taktikánk szokott bizonyulni, tehát itt is hasznos lehet.
Az asztalnál végül még is kérdezek rá a dologra, hogy miért is jött valójában, és miért pont hozzám. A válasz, amit végül kapok, eléggé meglep, bár most már legalább tudom, hogy honnan is volt annyira ismerős a tartása és a viselkedése: „zsaru”. Ez viszont talán valahol nyugtat, bár ettől azért nem oldódok fel teljesen, és megkérdezem a számomra legfontosabb dolgokat, amik életbevágóak lehetnek. Az ezekre adott válasza viszont megnyugtat, mert nem úgy találtak rám, hogy lenyomoztak rendszereken keresztül, és nem is kifejezetten én kellek nekik, hanem egy olyan ember, aki spanyol anyanyelvű, és valamennyire megbízható forrásnak számít, tehát nem bandatag, és mivel az arcán továbbra sem látok hazugságra utaló jelet, így hajlamos vagyok hinni neki.
Végig figyelmesen hallgatom, amit mond, és örülök, hogy az informátor neve után hagy egy kis szünetet. Elég nehéz megjegyezni ennyi nevet, és kell egy kis idő, mire összerakom a nevet a megfelelő arccal. - Nem is hiszem, hogy túl sok mindent találtál volna rólam, nem nagyon vagyok híve ezeknek a közösségi oldalaknak - nézek rá kedves mosollyal, felvéve egy olyan pókerarcot, ami nem azt közvetíti, hogy mennyire megkönnyebbültem, hogy nem talált rólam semmit, tehát nem törte fel a rendszereket, hanem azt árasztja, „ezen nem lepődtem meg”.
Ugye ez most csak költői kérdés volt? Még szép, hogy őszintén, bár valószínűleg úgy is kiszúrnám, ha át akarna ejteni, de ezt ő nem tudhatja. A további mondandója viszont tovább erősít abban, hogy nem sok mindent tud rólam, hiszen a főnökömön kívül más nem tudja, hogy puerto ricoi vagyok, nem szégyellem, de még nem volt téma a kollágákkal ez a dolog. Sokan itt azt hiszik, csak a munka miatt térek át velük is a spanyol nyelvre, holott ez nem így van. - Várjunk! - állítom meg egy pillanatra. - FBI? Nem a DEA-nál dolgozol? - kérdezek rá szinte azonnal a dologra. Nagyon nem mindegy, mert oké, hogy szoktak együtt dolgozni, de akkor is.
Az viszont, amit mond a végén, azt teljesen át tudom érezni. Amikor én juttattam sittre a mostohacsaládomat, akkor is sok ügynök arcán ezt láttam, amit most Aaronén. Bár már akkor sem volt a legegyszerűbb velem együtt dolgozniuk, de nem szeretek célkereszttel a hátamon sétálni fel alá, és már így is van egy rajtam. Ha még egy rám kerül, lehet jobb, ha keresek egy ügyvédet, és megírom a végrendeletemet. Azt viszont értékelem, hogy nem fenyeget meg azzal, hogy ha nem segítek, letartóztat a nyomozás akadályoztatása miatt. Joga van hozzá, de ez valahol egy nagyon elcseszett jogszabály, mert van olyan, hogy valaki azért nem segít, mert fél, és nem azért, mert titkolni akar valamit. De bármennyire is hajlanék arra, hogy igent mondjak, eszembe jut Tío egyik szabálya, „ne feltételezz, győződj meg róla”. Tehát most ezt is szándékozom tenni. - Figyelj, nagyon meggyőző az, amit mondasz, de Te is tudod, hogy nem veszélytelen ez az egész, így szeretném leellenőrizni, hogy nem egy kiszivárgott infó alapján jöttél éppen azoktól, akiket szeretnél elkapni - fogalmazok úgy, hogy minél kevésbé érezze, hogy ez ellene irányul, hanem ez nálam amolyan rutin. Bár ez tényleg így van, rutinszerűen ellenőrzöm le, hogy a rendőr vagy bármilyen másik hasonló szerv embere tényleg annak dolgozik-e, aminek mondja. - Így, ha nem bánod felhívnám a főnöködet - kérek rá engedélyt, de már veszem is elő a telefonomat, hogy a DEA központi számát fel tudjam hívni, ami egy normál állampolgárnak nincs a telefonjában, de Tío elég soknak beleírattatta velem a számát, mint a helyi rendőrségé, az FBI-é, a DEA-é, az ATF-é vagy az NCIS-é. Elméletileg meg kellett volna tanulnom, de mivel általában nem használom, így úgy is elfelejtettem volna, mire kell, így viszont biztos, hogy megvan.


Flor Sanchez Moreno
Oktatás
Play by :
Mariana "Lali" Espósito
Kor :
29
Foglalkozás :
EPA-nál környezetmérnök, besegít a Rosa Italian Cafénál (és spanyolt oktat privátban)
Hozzászólások száma :
286

Flor x Aaron - Can you help us?  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor x Aaron - Can you help us?    Flor x Aaron - Can you help us?  EmptySzomb. Jan. 19, 2019 7:05 pm



Aaron and Flor
You are the last chance



Egyre inkább azt érzem, hogy Lopez arra játszik, hogy elgyengüljek, és hibát vétsek, de olyat, amivel magamat hozom kellemetlen helyzetbe. Meg akarom kaparintani a fejét, nem bírom sokszor tolerálni magam, ha egy ügy kapcsán feltűnik a neve a jelentésekben, vagy csak a legkisebb gyanú is felmerül abban, hogy köze van egy gyilkossághoz. Hannah és a vőlegénye volt az utolsó csepp a pohárban, Owen érzékeli, hogy a végét járom, és hamar elveszíthetem a fejemet, de nem akarok ostoba lenni, és felindultságból cselekedni. Ha a másik oldalon is ennyire kényelmesen várakozott a másik fél egy jó másfél évet, akkor nekem is vissza kell vennem a nyers erőből, és a türelemre koncentrálni. Flor lehet a kulcs ahhoz, hogy az események új fordulatot vegyenek. Nem mondom, hogy nem izgulok, és látom a reményt, de ha nem jönne össze, akkor már végképp nem tudom, hogy mit kellene tennem. Kiírni a fejemre, hogy „gyere értem”? Nem hiszem, hogy a csere jó üzlet lenne az öcsémért cserébe, egyelőre jó helyen van a kisebbik Bennett, és Owen megígérte, hogy nem is esik bántódása. Nem is akarom, hogy belefolyjon innentől a nyomozásba, sem csalétekként, sem pedig áldozatként. Az étkezéseim száma mostanra lecsökkent, nem sokat aludtam az elmúlt napokban, mert lassan már spanyolul fújom kívülről a szöveget, de nem értek belőle semmit. A fejemen volt legutóbb is, amikor felriadtam. A sötétben tapogatózunk, de kell lennie egy kis jelnek, ami arra utal, hogy mire készül ez a megátalkodott férfi. Nem adhatom fel. A mellettem ülő lány kérdései térítenek vissza az eredeti felálláshoz, hogy ne zárkózzak magamba, és most arra figyeljek, hogy mivel tudnám meggyőzni, hogy segítsen nekünk. Az őszinteség fél siker, nem óhajtok keresztbe tenni neki, vagy felébreszteni benne a gyanút, hogy esetleg bajba sodorhatom. A saját döntése kell, hogy legyen, ha belemegy ebbe a dologba. Owen szerintem fele ennyire sem lenne türelmes, nem az a fajta ember, aki jól értene a türelemhez. Már sokszor megmutatta a kihallgatóban, hogy milyen fából faragták, és előfordult, hogy kikapcsoltuk azt a bizonyos kamerát, hogy ne vegye fel, amint péppé veri a gyanúsítottat. Nem szép, de néha elszalad vele a ló. A gyermekgyilkosságoknál nekem sem volt kegyelem, főleg nem úgy, hogy az a szemedbe nevet, akiről tudod, hogy megtette, de nincs konkrét bizonyítékod ellene, és ki fog sétálni azon a nyamvadt ajtón, ha letelt a hetvenkét óra.
A levessel foglalkozom, és bele is kóstolok, de sokáig már nem húzhatjuk, hogy igazából miért vagyok jelen. Apránként csepegtetem neki az információkat, és megvárom, hogy megeméssze a hallottakat. Mégsem darálhattam le egy nyilvános helyen, hogy egy drogkartell vezetőnek a nyomára óhajtok bukkanni, és szívesen venném, ha meghallgatná az elemzők általi nagy nullás felvételt.
- Nem is akartam sok mindent találni rólad, és tiszteletben tartom a magánéleteket. – közlöm vele a legkomolyabban. Más eszközökhöz is folyamodhattam volna, de nem tettem meg. Mit értem volna el vele? A hatalmammal nem kívánatos visszaélni, nem mondom, hogy nem volt rá példa, hogy erőfitogtatás ment volna, de azért nem túl gyakori viselkedésforma tőlem. Miután elmondom, hogy ki vagyok, máris jön a visszakérdezés. Elmosolyodom, és leteszem a kanalat a tálca szélére. – Az FBI is nyomoz már az ügyben a szervezett bűnözés oldaláról. Én a DEA-t képviselem, de ez már sokkal összetettebb probléma, hogy csak egy hivatali szerv nyúljon bele, sajnos. – lepillantok a levesemre, aztán kortyolok egy keveset a vizemből is. Még emészti, amit mondtam, én hátradőlök, és a tőlem szokatlanul csendes üzemmódban számolok háromig. Az asztal alatt dobolok, sosem jártam még ennyire közel, és Lopez feje nekem kell.
- Nagyon okos vagy Flor. Sose higgy el semmit elsőre. Természetesen, ahogyan szeretnéd. – tartom fel mindkét kezemet, aztán meg is lep, hogy éppen a főnökömet szeretné. – Owen készségesen áll a rendelkezésedre, és amúgy is fogsz vele találkozni, ha mindent rendben találsz, és igent mondasz a segítségkérésemre. – amíg tárcsáz, én magam elé húzom a másodikat, és ha nem zavarom vele, akkor bele is kezdek, hogy eloszlassa a kételyeit, és áttérhessünk a komolyabb munkára, ahol valóban veszélyben lehet, de mindenről világosan be fogok neki számolni, nem hagyhatom kétségek között.


megjegyzés • szószám •

Aaron Bennett
Bûnüldözés
Play by :
Sebastian Stan
Kor :
34
Foglalkozás :
Drogelhárítási részleg, osztályvezető helyettes, DEA ügynök
Hozzászólások száma :
187

Flor x Aaron - Can you help us?  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor x Aaron - Can you help us?    Flor x Aaron - Can you help us?  EmptyHétf. Jan. 21, 2019 6:31 pm


Aaron ✫ Flor

Azok a dolgok, amiket Aaron mond, arról árulkodiknak, hogy jó ember. Sok hasonló helyen dolgozó erőszakosabban próbálna rávenni, hogy segítsek, bár nálam ez nem feltétlen azt a reakciót váltaná ki, mint egy „normál” embernél. Hajlamos vagyok pánikrohamokra, amikről itt New Yorkban csak Ryan tud, a volt főnököm és bátyám meg nagy valószínűség szerint csak sejt. Valamint olyan ellenállást tanúsítani, ami még a sokat látott rendőröket, ügynököket is meglepi. - Köszönöm! - hálálkodok, hogy nem kutatott utánam, hanem mondhatni, valahogy az útjába keveredtem. - Ezt megnyugodva hallom - és lehet, ezzel félre is vezethetem, mert az érzékelheti, hogy valami nincs rendben a háttérben, és én is rossz úton járok, bár nálam tényleg nem erről van szó, bár a mosolyom talán tompít rajta.
Az ügynökségek „összekavarása” megszólaltatja bennem a vészharangot, és ezt nem áll szándékomban nagyon eltitkolni előle. A válasza pedig valahol nyugtat, valahol aggodalommal tölt el, mert nem hazudik, hogy ki is ő valójában, de az ügy már sokkal komolyabb, mint egy újonnan feltörekvő új banda, akik valami újfajta drogot próbálnak terjeszteni. Viszont, ha az FBI is nyomoz, az sok kérdést vet fel bennem. Ők akár még véletlen is rábukkanhatnak az évekkel ezelőtti ügyemre, de nem tudom, hogy ez mennyire jó dolog. Én régen nagyon sok ügynök idegein táncoltam, amikor megpróbáltak kihallgatni, és annak ellenére, hogy egy másik államban történt a dolog, lehet, hogy híre ment máshol is. Ráadásul Tío nagyon magas pozícióban van, hiszen annak ellenére, hogy nem igazgatóhelyettes, közvetlenül neki jelent, és nagyon kiváló a munkájában, aminek másol is van visszhangja. - Mondjuk, ez nem hiszem, hogy túl ritka lenne - mosolyodok el miután gyorsan végigfuttattam gondolatban, hogy az ügynökségek munkája nem minden esetben határolódik el egyértelműen egymástól. Egyelőre azt nem szeretném neki elárulni, hogy milyen kapcsolataim vannak, de lehet ez később elkerülhetetlen lesz.
Ahogy elárulom neki, hogy le szeretném ellenőrizni őt, nem látok semmi árulkodó jelet arra, hogy bármiben is megpróbált volna félrevezetni. Teljesen nyugodtan fogadja, hogy telefonálni szeretnék mielőtt igent mondok, ami szinte már meg is győz az igazáról. Abban viszont már koránt sem vagyok biztos, hogy gyakran találkozik olyan személlyel, aki leellenőrzi a kilétét. Az engedélyére pedig kedvesen elmosolyodok, de ahogy kitér arra, hogy úgy is találkozni fogok vele, azt nem biztos, hogy nagyon jó ötletnek tarom. Megjelenni a DEA épületében, azért ad némi aggályra okot, de ezzel egyelőre nem foglalkozok, ráér majd, ha oda kerülünk. A telefonomon rányomok a zöld gombra, ahogy megjelenik a mentett név a telefonszámmal, közben pedig Aaron tovább folytatja az ebédjét, ami szintén nyugalomról árulkodik. A központos egy-két csörgés után fel is veszi a telefont, és ledarálja, hogy kit is hívtam pontosan. - Jó napot! Flor Sanchez vagyok - mutatkozok be nem a teljes nevemet használva. - Aaron Bennett közvetlen felettesével szeretnék beszélni - árulom el, hogy kit keresek.
- Egy pillanat, azonnal kapcsolom - tájékoztat rutinszerűen. - Kapcsolom. Viszont hallásra!
- Köszönöm! Viszont hallásra! - darálom én is, és egy fél pillanat múlva már hallom is a híváshangot.
- Cavanaugh - szól bele egy férfihang a telefonba.
- Jó napot! Flor Sanchez vagyok - mutatkozok be ismét az beszélgető partnernek.
- Áh, akkor Mr. Bennettnek csak sikerült megtalálnia Önt - mondja, ahogy meghallja a nevemet.
- Igen, itt ül velem szemben - tájékoztatom most már sokkal nyugodtabban, hiszen Aaron tényleg az, akinek mondja magát.
- Tudok esetleg valamiben segíteni? - érdeklődik Cavanaugh.
- Már segített, és köszönöm - mondom mosolyogva. - Elnézést, hogy zavartam. Viszont hallásra! - köszönök el.
- Nem történt semmi, örülök, hogy segíthettem. Viszont hallásra! - és bontjuk a vonalat, és el is teszem a telefonomat.
- Aaron, - szólítom meg az ügynököt kedvesen - milyen fajta segítségről is lenne szó egészen pontosan? - érdeklődök most már a részletek után, és erősen hajlok a felé, hogy tényleg segítek. Nem igazán vagyok abban biztos, hogy jó, ha túl sokat tudok, de néhány infóra azért szükségem lehet, hogy megalapozott döntést tudjak hozni. Ilyen ügyekbe nem jó, ha csak úgy fejest ugrok.


Flor Sanchez Moreno
Oktatás
Play by :
Mariana "Lali" Espósito
Kor :
29
Foglalkozás :
EPA-nál környezetmérnök, besegít a Rosa Italian Cafénál (és spanyolt oktat privátban)
Hozzászólások száma :
286

Flor x Aaron - Can you help us?  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor x Aaron - Can you help us?    Flor x Aaron - Can you help us?  EmptyPént. Feb. 01, 2019 9:14 pm



Aaron and Flor
You are the last chance
Sok emberrel beszélgettem már életem folyamán, a legtöbb esetben nem tévedek bizonyos reakciók esetében, de Flor néha kiszámíthatatlan. A kinti találkozás alkalmával még a derű lenyomata köszönt vissza az arcáról, de most amikor kettesben vagyunk, és bele is vágunk a közepébe annak, amiért jöttem, már sokkal tartózkodóbb, és a mosoly mögött ott lapul a félelem. Nem fogom bántani, én tudom, de ő kételkedik bennem, és abban is, amit mondok neki. Nem szokatlan, hogy így viszonyulnak hozzám, nem is feltétlenül a bizalom az első szó, aminek eszébe kell jutnia rólam, és ha én lennék a helyében, akkor hasonlóan állnék hozzá a dolgokhoz, mégis fura, hogy ennyire körültekintő. Valljuk be, az ember általában beleugrik a dolgokba, de sosem méri fel a terepet előtte, nem kérdezi ki az ott lévőket, hogy mi lehet a legjobb, és a legrosszabb végkimenetel. Meggondolatlanul állunk a hétköznapi eseményekhez, és úgy gondoljuk, hogy velünk nem eshetnek meg a rossz szituációk. Nem akarok példát mondani, senki sem szeret szembesülni vele, hogy halandó, és csak egy élete van, tehát jobb arra vigyázni, mintsem belemenni minden ostobaságba. Imponál nekem, hogy kételkedik, mert ez teszi okossá, és különlegessé a szememben. Az sem véletlen, hogy ő lett kiválasztva. Felfogadhattam volna egy profi tolmácsot, de már annyi „szakember” vesz körül, és mégsem történik semmi érdemleges, hogy most az egyszer az ösztöneimre akartam hallgatni, és bevetni a saját praktikáimat.
A levesemet kanalazgatom, azon már túl vagyunk, hogy én miért jöttem, és honnan, mert ez is fontos része a vallomásomnak. A főnököm megkeresése sem új keletű téma, vagy éppen lépés, így türelmesen adom át neki a stafétabotot, és várom meg, hogy tárcsázza Owent. Még el is mosolyodom, amikor felveszi, és végighallgathatom a párbeszédüket. Számított rá a felettesem is, aki az egyetlen barátom egyben, hogy a módszereim másokban kételyeket szülhetnek, és be kell segíteni, de úgy tűnik, hogy jó úton haladunk a megoldás felé. Oldalra sandítok, nem pofátlankódom bele a beszélgetésbe, és ha bontja a vonalat, akkor a főétel fogyasztása közben mélyedek bele a velem szemben ülő szemeibe.
- Kedves Flor, ha már benne vagy, és hiszel is nekem, akkor elmesélem röviden, amit tudnod kell, de aztán a bizalmas információkat majd az irodában folytatjuk. – nézek rá jelentőségteljesen, mert én sem most jöttem le a falvédőről, és abban is biztos vagyok, hogy Lopez figyeltet, és vannak emberei az EPA épületében. Nem jelent gondot neki beszivárogni egy hivatali helyre, ha már nálunk is akadtak besúgói. Vajon rajtam is kifogott már, csak még nem jöttem rá? Belekortyolok a vizembe, és előrehajolva a két kezemet összekulcsolva vázolom a jelent. – Akadt egy kis gondunk. Említettem már egy…oké legyen X ember, aki férfi. Az elmúlt években elég sok bűnt halmozott fel, és az osztályunknak eddig nem sikerült elkapnia. A listán szerepel több gyilkosság, drogcsempészet, embercsempészet…megannyi illegális üzlet. A napokban a tetőfokára hágott a történet, mert előkerült egy bizonyíték, de az embereink nem mentek vele semmire. Szakértők tucatjai dolgoztak éjjel és nappal, de nem kaptam eredményt. Egy felvételről lenne szó, amit meg kellene hallgatnod, és mint laikus elmondani nekem, hogy mit hallasz. Tudom, hogy elég jól beszélsz spanyolul, és a különböző eltérő dialektusok sem jelentenek neked gondot. Nekem meg éppen arra lenne szükségem, hogy rájöjjünk, mire is készül ez az X ember. Itt és most ennél többet nem mondhatok, mert engem is köt a jelvényem, na meg a sok papírjelentés. Ezek szigorúan titkosak. Owen vár minket, ha beleegyezel, hogy eljössz velem a Brooklyn-i központunkba. – foglalom össze, és megtörlöm a számat.



megjegyzés • szószám •

Aaron Bennett
Bûnüldözés
Play by :
Sebastian Stan
Kor :
34
Foglalkozás :
Drogelhárítási részleg, osztályvezető helyettes, DEA ügynök
Hozzászólások száma :
187

Flor x Aaron - Can you help us?  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor x Aaron - Can you help us?    Flor x Aaron - Can you help us?  EmptyVas. Feb. 03, 2019 2:57 pm


Aaron ✫ Flor

Tudom, hogy általában kiszámíthatatlan vagyok, de amikor a kezdeti bizalmamat megzavarja valami, akkor teljesen megváltozok és gyanakvóbb vagyok bárkinél. Aaron nem akar félre vezetni, amit a főnöke is megerősít. Sejtem, hogy ezzel megbánthattam, de ha tudná, mi foroghat kockán azzal, ha olyanban bízom, amikbe nem kéne, talán megértené. Nálam az esetleges támadásnak nagyobb az esélye, mint másnál. A mostohabátyám mondhatni pszichopata, és azok a dolgok, amiket mellette, és a szülei mellett kellett átélnem, számomra bizonyítják is ezt, amivel Tío is egyetért.
Én általában máshogy látom a világot, mint a körülöttem élők, és ezt az is erősítette eddig, hogy olyanok vettek körbe, akik pont azzal a „világgal” foglalkoznak, akiktől a legtöbben tartanak, akik ártatlanok életét teszik tönkre. Azzal pedig, hogy a biztonságom érdekében sztorizgattak is azokról, már amiket megoszthattak egy kívülállóval, erősítették bennem, hogy nem árt, ha gyanakvóbb vagyok az átlagnál. Az Owan Cavanaugh-val folytatott beszélgetés közben nem kerüli el a figyelmemet, hogy Aaron milyen tapintatosan hagyja, hogy felőle kérdezgessek, és ez kellemesen hat rám, hiszen nem tartom túl valószínűnek, hogy ez túl gyakran megtörténik vele. Mármint általában senkinek nem fordul meg a fejében, hogy valaki egy különleges rendvédelmi szerv egyik emberének adja ki magát anélkül, hogy igaz is lenne.
Ahogy összegzi a jelenlegi felállást egyre kellemetlenebbül érzem magam, hiszen most alaptalan volt a feltételezésem, és senkinek sem esik jól, ha nem hisznek neki. - Sajnálom, hogy nem bíztam meg benned - kérek tőle őszintén bocsánatot. - Nem a személyed ellen irányult, csak én vagyok sokkal bizalmatlanabb a normálisnál - vallok színt.
Figyelmesen hallgatom azokat a részleteket, amiket most megoszt velem és megmosolyogtat, ahogy elnevezi az illetőt. „X ember” bűnei pedig kísértetiesen hasonlítanak számomra a mostohacsaládom dolgaira. Ahogy arra utal, hogy egy laikus véleményére lenne szüksége, kezdek kételkedni abban, hogy én lennék erre a legjobb ember, mert nem vagyok teljesen biztos abban, hogy el tudok vonatkoztatni a múltamtól. Az persze igaz, hogy anyanyelvűként könnyebben meg tudom érteni a különböző országok, és esetleg régiók stílusát, de ez nem hiszem, hogy olyan különleges lenne, bár lehet, ezt csak én gondolom így.
Minden esetre segíteni akarok, mert az ilyen embereknek nincs joguk, hogy köztünk legyenek, és ehhez tartom is magam, a körülmények viszont nem nyugtatnak meg. - Segíteni szeretnék, de lenne egy nagyon komoly feltételem - nézek rá jelentőség teljesen. - Bármi legyen is, ha találok valamit, ha nem - pontosítok a dolgon -, akkor sem akarok szerepelni sehol semmilyen formában az anyagokban, mert ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor elárulom, hogy én nem bízom semmilyen informatikus biztonsági rendszerben. Hiszen nyílt titok, hogy még a Pentagon épületének biztonsági rendszerét is fel tudják törni - utalok arra, hogy a kormány időszakos felkérésére a hackerek legjobbjai próbálnak kifogni rajtuk, és nem mindig sikertelenül. Az meg már nem ide tartozik, hogy általában állásajánlatot is kapnak a legügyesebbek. - Amiatt meg nem kell aggódnod, hogy túlságosan is bele akarok folyni az ügybe. Ebből a szempontból a „boldog tudatlanság” híve vagyok - árulom el neki nézőpontjaimat, és egyúttal jelzem is neki, hogy csak azokat az infókat szeretném tudni, amit feltétlen fontos tudnom.
- A szakértőitek tényleg nem találtak semmit? Még egy esetleges időpontra utaló jelet sem? - kérdezem furcsállva a dolgot. Tisztában vagyok vele, hogy egy ilyen ügyben milyen fontos egy időpont, hiszen egy akció sikere gyakran ezen múlik. Ráadásul az én szempontomból sem utolsó, hiszen én most dolgozom, és nem jut eszembe semmi alibi, hogy miért is kell elmennem, már ha most kell az DEA new yorki irodájába mennem. Arról meg nem is beszélve, hogy nem tartom olyan „hű, de jó ötletnek”, egy olyan ügynök oldalán lépjek be az irodába, aki nyakig benne van ebben az ügyben. Bá az is igaz, hogy néha minél nagyobb feneket kerítenek a biztonságra, annál valószínűbb, hogy baj történik. Mert ha csak egy olyan esetből indulunk ki, hogy egy titkos anyagokat tartalmazó aktatáskát valaki a csuklójához bilincsel, sokkal feltűnőbb, mintha valaki egy „mezei” pendrive-on vinné el az anyagot, egy szakadt edzőcuccos öltözékben egyik helyről a másikra.


Flor Sanchez Moreno
Oktatás
Play by :
Mariana "Lali" Espósito
Kor :
29
Foglalkozás :
EPA-nál környezetmérnök, besegít a Rosa Italian Cafénál (és spanyolt oktat privátban)
Hozzászólások száma :
286

Flor x Aaron - Can you help us?  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor x Aaron - Can you help us?    Flor x Aaron - Can you help us?  EmptyKedd Feb. 12, 2019 6:51 pm



Aaron and Flor
You are the last chance

A telefonbeszélgetés alatt, amit Flor a főnökömmel, és egyben a legjobb barátommal folytat, én meg sem szólalok. Békésen eszegetek, mert nincs okom az aggodalomra, és ő is segítőkészebb lesz, ha biztos abban, hogy nem vertem át. Sokkal többen követhetnék a példáját, engem nem sért meg azzal, hogy lenyomoztat, hiszen akárki lehetnék egy hamisított jelvénnyel, és ennyi egyeseknek elegendő ahhoz, hogy megosszák az életük minden titkát szemberebbenés nélkül egy idegennel. Az elsővel már végeztem, most a másodikat majszolom, valóban jobban esett idebent enni, mint annál a bódénál a szendvicsemen rágódni. A munkarendem nem engedi meg, hogy nyugisan eltöltsek egy ebédszünetet, de ma kivételt tettem. Egy nagyon okos ember azt mondta: A cél szentesíti az eszközt. Nekem már valami kézzel fogható bizonyíték kellett arra nézve, hogy Lopez a közelben van, és felismerhető valamiről. Legyen az egy elejtett szó, vagy éppen egy akcentusi különbség, bármi, ami közelebb visz hozzá. Lena állítólag látta, de az a felbérelt embere volt. Két év távlatából már nem hoztam fel neki, hogy tévedett, mert nem lett volna értelme. Az álcája a mai napig működik, és szerintem akkor sem ismerném fel, ha elsétálna mellettem az utcán. Vajon ez már megtörtént, vagy csak én vagyok ennyire naiv? Mindenesetre, amikor bontja a lány a vonalat, akkor elmosolyodom, és megrázom a fejemet. – Nem kell bocsánatot kérned. Mondtam már, ha én lettem volna a helyedben, akkor ugyanezt tettem volna. Nem lehetünk elég elővigyázatosak, és hidd el, hogy becsülöm, hogy nem dőltél be azonnal. – szinte bókolok neki ezzel a kijelentésemmel, de valóban nem árt az óvatosság. Még elfogyasztom a főételem második felét is, addig ugyan nem fogok innen felállni, pedig sietős lenne, ismerem már annyira Owent, hogy tűkön ülve vár, hogy elértem-e valamit ezzel a találkozóval, vagy sem. Öregem, egy kis türelem, és ha minden jól megy, akkor ma este már nem fogok nyugtalanul aludni.
A részletekbe kíváncsi, így két falat között összefoglalom, ami nagyon szükséges, de konkrétumokba nem megyek bele. Nem hiányzik, hogy holnap fejbe lőtt állapotban találjanak rá, amiért szóba állt velem. Lopeznek mindenhol van szeme, de szerintem még füle is. Az EPA természetesen eléggé védett hely, de ha nálunk talált rést, akkor azt gondolom, hogy itt sem vagyunk biztonságban. – Mi lenne az a feltétel? – kérdezek rá, de szinte azonnal folytatja is. Nem állt szándékomban leíratni a nevét, vagy jegyzőkönyvezni a dolgot. – Figyelj, ez olyan lesz, mintha meg sem történt volna. Amolyan informális megbeszélés lesz a felettesemmel, de rajtunk kívül mást nem engedünk be a terembe. Ez így megfelel neked? – érdeklődök vissza, hátha akadna még valami kívánság. – Nagyon jó vagy az ilyesmikben. A Pentagon nem a legjobb, de hidd el, hogy azért nekünk is megvannak a módszereink, hogy valami biztonságos maradjon. – kacsintok egyet, és megiszom a maradék vizemet is. A kóla jólesne, de azt hiszem majd odabent veszek egy kávét.  A boldog tudatlanság a legjobb. Én is szeretném, ha ez működne az én esetemben, de már benne vagyok nyakig. – Semmi jelentőset. Annyit sikerült elcsípni, hogy egy vízvezeték, vagy csatorna közelében lehettek a beszélgetés alatt. Nyugodtan edd meg az  ételed, és ha ezzel kész vagy, akkor tőlem mehetünk is. – mondom hátradőlve, és előhúzom a zsebemből a telefonomat, hogy csekkoljam az e-maileket. Az egyik másik informátorom is keresett, akit ráállítottam az ügyre, de nem Flor jelenlétében fogom visszahívni. – Hogy szeretnél majd jönni, az én kocsimmal, vagy sajáttal követsz? – kérdezek rá a következő lépcsőfokra még indulás előtt.





megjegyzés • szószám •

Aaron Bennett
Bûnüldözés
Play by :
Sebastian Stan
Kor :
34
Foglalkozás :
Drogelhárítási részleg, osztályvezető helyettes, DEA ügynök
Hozzászólások száma :
187

Flor x Aaron - Can you help us?  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor x Aaron - Can you help us?    Flor x Aaron - Can you help us?  EmptyPént. Feb. 15, 2019 6:05 pm


Aaron ✫ Flor

Ha valakinek megkérdőjelezik a szavát, akkor az általában felháborodik, de a szemén egyértelműen látni, hogy mit is gondol valójában. Ezt követően pedig, ha együtt kell dolgozni, a levegő szinte izzik a feszültségtől. Most mégis számomra egy meglepő fordulat következik, biztosít afelől, hogy nem történt gond, és ő is ugyan így járt volna el, sőt, szinte bóknak érzem a szavait. Az meg számomra külön elismerés, hogy nem csak azok a bűnüldözők ismerik el ezt a tulajdonságomat, akik ismernek, hanem egy idegen is. Szavaira viszont az enyhe zavartól csak egy hálás, kedves mosolyra futja tőlem, amin talán érződik, hogy mennyire jól esnek a szavai.
Most, hogy befejeztem a telefonálást, Aaronhoz hasonlóan én is tudom folytatni az ebédemet. Ahogy beszélgetünk, kitérek a legnagyobb aggályomra is, miszerint célkeresztbe kerülhetek, ha egyáltalán csak utalás történik akár csak az EPA épületére, vagy erre az ebédre. Ryan pedig, aki itt, New Yorkban vigyáz az épségemre, szerintem visszavinne a West Pointra, és ott zárna be egy olyan helyre, ahonnan még Houdini sem szabadulna. Az meg egy másik dolog, hogy nagy valószínűség szerint nem is nagyon törném magam a dolog miatt, főleg, ha néha be is nézne. A válasza valamelyest megnyugtat, de valahogy azt érzem, hogy túlszervezi, én meg szokásomhoz híven túlaggódom a dolgot. Abban viszont úgy tűnik egyet értünk, hogy nem kell, hogy elismerjék, hogy külső segítségre volt szükségük az anyag megfejtéséhez. Legalább is én egyáltalán nem bánnám, ha más fölözné le azokat a bizonyos babérokat ebben az ügyben. - Mit szólnál ahhoz, ha úgy csinálnák, mintha egy teljesen más ügyben keresnélek fel? - érdeklődök kedvesen. Mondjuk, nem tudom, hogy ez náluk mennyire kivitelezhető, de egy rendőrségen, biztos, hogy előfordul, hogy bejön egy aggodalmas bejelentés, amiről az ottaniak számára egyértelmű már első pillanattól, hogy ez nem az ő hatáskörük, így mindenféle papírmunka megkezdése nélkül útjára engedik a személyt, maximum elmagyarázzák neki, hogy ezt talán egy kicsit túlreagálta, és a valóságban nem történt semmi. Most szívesen vállalnám ezt a balfék szerepet, amolyan „a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad” alapon.
A Pentagonos hasonlatom valószínűleg túlzás volt, hiszen oda azért többen akarnak betörni, mint engem elkapni, egy ilyen ügy miatt. A rögzített szó viszont akármikor rossz kezekbe kerülhet. - Én általában annak vagyok a híve, hogy, ha gondolkozol, akkor azt ne írd le - jegyzem meg csendesen. - De tudom, hogy Nektek is megvannak a módszereitek, hogy biztonságban legyek - mosolyodom el kedvesen. Minden ügynökségnek megvan a maga módszere, az meg, hogy egy ügy adatait feltörik-e, az gyakran azon múlik, hogy mekkora kaliberű maga az ügy, vagy a kapcsolódó személy(ek).
A szakértői munkához kapcsolódóan egy számomra meglepő választ kapok, lényegében nem találtak semmi hasznosat. - Hát ez valóban nem túl sok - húzom el a számat csalódottan. Így már kezdem egyre jobban átérezni, hogy mennyire kétségbe lehetnek esve, hogy nem tudják megoldani az ügyet, és gondolom fentről is egyre türelmetlenebbül várják az eredményeket. Már éppen mondanám, hogy nekem még van egy kis dolgom a főnökömmel, de mire lenyelem a falatot, a zsebében lévő telefon csipogni kezd, így egy kicsit el is terelődik rólam a figyelme. Ezt viszont nem bánom, mert nekem nagyon gyorsan ki kell találnom valami hihető mesét, hogy hova is kell mennem így munkaidőben, és a most rám váró munkákat mikor is fogom pótolni, bár az a legkevesebb, hogy túlórázom, vagy hazaviszem az anyagokat.
A következő kérdése viszont ki is zökkent gondolataimból. - Nekem itt nincs saját kocsim - jegyzem meg mellékesen, hiszen vagy cégessel vagyok, vagy tömegközlekedést használok. - Nekem még beszélnem kell a főnökömmel, hogy elengedjen munkaidőből - hívom fel óvatosan a figyelmét, hogy munkaidőben vagyok, és ez nem épp egy olyan kilépő, amit hivatalos indokkal tudok alátámasztani. Ráadásul nagyon nem jönne jól ki, ha megtudnák, megint „rendőrségi” ügyem van. - De menj előre, és megyek utánad hamarosan - mosolyodom el kedvesen. - A DEA épületében találkozunk - mondom egészen halkan. - Köszönöm a megbeszélést! Viszont lát’! - búcsúzom, mintha az én munkámhoz kapcsolódott volna a megbeszélés, amikor befejeztük az ebédet, és mindent egyeztettünk az üggyel kapcsolatban.

Az ebédlőből egyenesen a főnökömhöz megyek, és személyes okokra hivatkozva elkéredzkedek a nap hátralévő részére, azzal, hogy holnap hamarabb jövök be, és tovább is maradok, tehát a holnapi nap folyamán le is dolgozom a most kieső időt. Ez az ajánlat viszont meg is győzi, hogy elengedjen. Az DEA épületéhez egy kis kerülővel tömegközlekedéssel jutok el, viszonylag elég gyorsan. Az épületnél viszont egy kicsit elbizonytalanodom, majd eszembe jut a legjobb megoldás, így egyenesen a biztonsági őrhöz megyek. - Jó Napot! - köszönök határozottan. - Aaron Bennetthez jöttem. Azt mondták Ő a legjobb ügynök, és nekem most rá van szükségem - mondom határozottan. - Fel tud kísérni az irodájába? - kérdezem azért kedvesen a határozottság mögött.
- Jó Napot! - köszön vissza, és egy kicsit látszik rajta, hogy meglepte a határozottság. - Milyen ügyben keresi? - érdeklődik.
- Azt Vele szeretném megbeszélni, személyesen - állítom magabiztosan, de közben egyre idegesebb vagyok. Nem is kérdez többet, még a nevemet sem, és egy éppen akkor érkező kollégájának int, hogy kísérjen Aaron irodájához. Majd megköszönve a segítséget a biztonsági őrnek, indulunk is az ügynökhöz.


Flor Sanchez Moreno
Oktatás
Play by :
Mariana "Lali" Espósito
Kor :
29
Foglalkozás :
EPA-nál környezetmérnök, besegít a Rosa Italian Cafénál (és spanyolt oktat privátban)
Hozzászólások száma :
286

Flor x Aaron - Can you help us?  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor x Aaron - Can you help us?    Flor x Aaron - Can you help us?  EmptyPént. Feb. 22, 2019 9:49 pm


← aaron&flor


Örülök neki, hogy Flor már nem ennyire bizalmatlan az irányomba, és hajlandó egy kicsit közvetlenebb lenni, de természetesen én megértem azt is, ha továbbra sem akarna megmozdulni, vagy eljönni velem, de az időnk fogytán. Elmondom neki, ami ezen körülmények között lehetséges, és még nem lépem át a határokat vele, de azt is tudom, ha most elkezdenék neki Lopezről mesélni, mert a rémtetteiről, akkor veszélybe sodornám. Annyian haltak már meg miatta, hogy nem szeretnék még egy ártatlan lányt is feltenni a céltáblára, ha nem muszáj. Az ebéddel azt hiszem, hogy mindketten végeztünk, és a rövid ismertető után már jönnek is a közös ötletelések, és nem bírom ki egy mosoly nélkül, hogy ne így reflektáljam le a helyzetet. – Úgy érted, hogy szeretnél egy másik ügy kapcsán megjelenni az őrsön? Mire gondoltál? – ezen most nekem is el kell gondolkodnom, mert csak úgy beállítani nem szoktak az emberek a DEA épületébe, de hajlandó vagyok kompromisszumot kötni. – Benne vagyok, akkor mondj annyit, ha bemegyünk, hogy a Henderson ügy kapcsán keresel, ez elég szerteágazó, és nem fognak belekotnyeleskedni, ha már bent vagy. – szedem össze magam, és elpillantok egy percre a másik irányba. Túlságosan is kíváncsiak egyesek, és a fülüket hegyezik, hogy milyen társalgás folyik éppen ennél az asztalnál. Összefűzöm az ujjaimat, és megjegyezve a két félnótásnak a kinézetét, már tudom is, hogy indulás előtt azért megejtek egy külön csevejt, hogy mennyire illik mások beszélgetést kihallgatni. – A szó elszáll, az írás megmarad. Értem a hasonlatot, de valóban megvannak a módszereink, hogy ne tudódjon ki, hogy segítesz nekünk. Nem áll módunkban visszaélni a segítségnyújtással. – hangsúlyozom ki a végét, és megnyugtat, hogy elfojt egy mosolyt is az irányomba. Mennyire fiatal még…nem mintha én annyira idős lennék, de azért néha már megérzem a testemen az idő múlását. Ki gondolta volna, hogy ez éppen ma fog eszembe jutni? A kérdései nagyon jól irányzottak, és én is kicsit zavarba jövök, hogy tudván a beosztásomat, még mindig nem jártunk sikerrel, és ez nagyon rossz színben tünteti fel a szervezetünket is. – Hát valóban nem sok. A célpont jól álcázza magát. Én örültem volna, ha az okosok találnak valamit. – vonom meg a vállamat, és megpróbálok nem rámenős lenni. A markomban akarom érezni Lopez tökeit, és kitekerni a nyakát. Nem elégszem meg azzal, hogy rács mögé juttatom, nekem a feje kell, mert annyi életet tett már tönkre, hogy ne úszhatja meg ennyivel a dolgot. A telefonom csörgése szakít félbe, sajnos nem sok időt maradt itt lenni, és vissza kell térnem az irodába, ha lehet, akkor már nem egyedül, ezért is térek át a másik kérdésre, hogyan is fog eljutni hozzánk. – Rendben, akkor intézd el, és ott találkozunk. Ha bármilyen kérdésed lenne, vagy valaki nem tud elhozni, akkor itt van a számom. – a belső zsebemből kapom elő a névjegykártyámat, és nyújtom át neki nagyon gyorsan. A kabátomért nyúlok, és ha már megindulunk mindketten, akkor felállok, és elkezdek felöltözni. – Odabent, és szia. – nem fogom ezek után már magázni, megtörtént a bemutatkozás is. A lényeg az, hogy utánam jön. Megvárom, hogy kimenjen a kantinból, és csak utána szedem össze a tálcámat, de még távozás előtt odalépek a másik asztalhoz. – Uraim, ha nem szeretnének rossz helyen kikötni, akkor kérem, szokjanak le a hallgatózásról. Senkinek sem tenne jót, ha egy sötét teremben kötnének ki…a viszontlátásra. – burkoltan fenyegetem meg őket, és jókedvűen hagyom el az épületet, hogy visszavezessek a központba, és előkészítsünk egy nyugodtabb terepet Owennel együtt, mire megjön Flor is.


DEA központ, 13:30
Az ebéden már túl vagyunk, és Owen minden létező dokumentációt bekért Lopezről, amit az elmúlt években felleltünk róla. Nekem a felvétel is itt van, és megkértem az egyik ügynökünket, hogy hozzon fel vizet, meg valamilyen süteményt is. – El fog jönni, ne aggódj. – közli velem a tejfölös szépfiú, aki egyébként kegyetlenül tud ölni, és kínozni is. – Tudom… - még ki sem mondom, amikor kopognak, és az egyik alkalmazottunk lép be. – Bennett ügynök egy hölgy keresi. – azonnal felpattanok a bőrfotelből, és elé sietek. – Köszönöm Lori… - intek neki, hogy távozhat, és szélesre tárom az ajtót Flor előtt. – Fáradj beljebb. – Owen magához képest is merev, de feláll, és a vendégünk elé sétál. – Jó napot, én lennék Cavanaugh ügynök, akivel telefonon is beszélt. Isten hozta itt. – a kézrázás nem a legjobb, de Owen mindig is távolságtartó volt.



.

Aaron Bennett
Bûnüldözés
Play by :
Sebastian Stan
Kor :
34
Foglalkozás :
Drogelhárítási részleg, osztályvezető helyettes, DEA ügynök
Hozzászólások száma :
187

Flor x Aaron - Can you help us?  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor x Aaron - Can you help us?    Flor x Aaron - Can you help us?  EmptyVas. Feb. 24, 2019 10:35 am


Aaron ✫ Flor

Azzal a húzással, hogy a DEA központi számán keresztül bizonyosodtam meg, hogy nem átverés az egész, eljutottam oda, hogy valóban segíteni akarok. Ez persze nem azt jelenti, hogy teljesen nyugodt vagyok, de, ha megint rács mögé tudok valakit juttatni, aki valóban oda való, akkor már tettem valamit a közjóért, és talán hosszú távon a saját biztonságomért. De ugye ott van az is, hogy lehet, pont e miatt kerülök megint életveszélybe. Hűűű, de utálom az ilyen vékony határvonalakon való egyensúlyozást. Ha visszalépsz nem kifejezetten fogsz közvetlenül veszélybe kerülni, de mindig ott lesz benned, hogy nem tettél semmit, hogy elkapjanak egy veszélyes bűnözőt; ha meg segítesz, lehet, pont azért kerülsz veszélybe, mert helyesen cselekedtél.
Túl sok krimit nézek, és az én életemben is több ilyen volt a kelleténél, így mindig nyakatekertebben gondolkozok, mint az átlag. Abban viszont biztos vagyok, hogy nem feltétlen egészséges, ha csak úgy beállítok egy különleges rendfenntartó ügynökséghez, egy olyan személlyel, aki egy ennyire kiemelt ügy felgöngyölítésében vállal kiemelt szerepet, nem a legbiztonságosabb rám nézve. Nyugtatóbbnak érzem, ha inkább a „hátsó bejáratot” választom. Egy-egy ügynöknek is általában több ügye van, így talán az nem annyira gyanús, ha másra hivatkozva megyek. Igazából, ha egy „sima” rendőrségi dolgozó lenne, akkor lehet még egy kamu letartóztatást is bevállalok, de ő máshol dolgozik, ahol egyértelmű, hogy milyen „ügyem van”, így pedig sosem mosnám le magamról, hogy bűnöző vagyok. Őrült ötletem viszont, ahogy elnézem, jókedvre deríti Aaront, és egy pillanatra el is bizonytalanít ezzel. Lehet, túl nagy őrültséget mondtam? - Igazából csak arra, hogy talán jobb, ha nem egyből - már a kapuban - úgy jelenek meg, mint aki szervesen kapcsolódik egy olyan ügy megoldásához, ahol annyira összetett és veszélyes az elkövető, hogy több különleges ügynökség is összedolgozik - fejtem ki neki a gondolatmenetemet. - Ha nem is feltétlen egy konkrét ügy kapcsán, de egy kis terelés biztos nem árthat - nézek rá ártatlanul. A másik ügy nekem még így ismeretlenül sem hangzik túl pozitívnak, így meg is próbálok belőle kibújni. - Ööö… - kezdem nagyon „magabiztosan” - és akkor Henderson legyen a nyomomban? - érdeklődök bizonytalanul. - Az én módszerem egy kicsit másabb - mosolyodom el bíztatóan. - Tapasztalataim szerint, ha elég magabiztosan megy be valaki valahova, akkor általában a lehető legkevesebb kérdést kapja. Azon kívül, ha egy füllentés közben még adatot is mondasz, biztos, hogy nem kérdezősködnek túl sokat - árulok el neki néhány olyan dolgot, amit már biztos, hogy ő is tapasztalt, és lehet, hogy még használt is. Én elég gyakorlott vagyok a magabiztos fellépésben, még akkor is, ha valójában nyuszinak is érzem magam az adott esetben.
- Ha visszaélnétek, nem is nagyon lehetnétek sikeresek - állapítom meg mosolyogva, úgy hogy érezhető legyen rajta: bíztam benne, hogy így lesz. Ha valami kijut egy ilyen helyről, akkor az általában nem rajtuk múlik, vagy azon, hogy ki ellen folyik az eljárás, hanem olyan magasabb pozícióban lévő személyeken, akikre nincsenek hatással a szervezetükön belül. Az viszont tényleg megnyugtat, hogy nem áll szándékában sehol rögzíteni a jelenlétemet; a nyomtalanság a legnagyobb védelem.
Látom rajta, hogy az én összegzésem hatására még kevésbé tetszik neki a helyzetük, amit teljesen megértek. - Talán majd most fognak - kacsintok rá biztatóan. Nem tudom mire is számíthatok pontosan, de bízom benne, hogy találok valamit, ami a segítségükre lehet, és amire az „okosok” azt mondhatják, „megfejtettük mit tartalmaz az anyag”.
Látom rajta az aggodalmat, hogy talán eltűnök előle, mert ez csak egy üres kifogás, hogy leléphessek, de nem áll szándékomban ilyet tenni. Nem szoktam kibújni az ígéreteim alól, és a felmerülő problémákat általában egészen könnyen kezelem, csak én más módszereket használok, mint az átlag. Sokáig éltem árvaházban, és az utcán sem egy napot töltöttem, így nem nagyon tudok olyan dolgot mondani, amit ha akarok, ne tudnék megoldani, bár ezt nem fogom az orrára kötni. - Sietek, amennyire csak tudok - mondom bíztatóan. A névjegykártyája szinte villámgyorsan cserél gazdát, hogy ne tűnjön fel senki illetéktelennek. - Odabent! - mosolygok még rá búcsúzóul, majd a tálcámmal együtt elvonulok, de azt még fél szemmel látom, hogy ő még marad egy kicsit.

Meglepően gyorsan bejutok Aaron irodájába, vagy legalább is a hozzá, és még az általa megadott Henderson-ügyre sem kellett hivatkoznom. Sőt, még a telefonszámát sem kellett elővennem. A kísérőmmel sem igazán elegyedek szóba, mert nem akarom még véletlenül sem elkotyogni, hogy miért is jöttem. Így végig próbálom fenntartani a magabiztosság látszatát, hogy pontosan tudom, hogy mit keresek itt, nem lehet semmilyen félreértés. A kis feszültéséget, ami biztosan érezhető rajtam, meg szerintem annak tulajdonítják, hogy komoly bajban lehetek, ha egy konkrét ügynökhöz irányítottak. - Köszönöm - mondom mosolyogva én is az eddig engem kísérő hölgynek Aaron után. - Köszönöm - hálálkodok újra, amikor Aaron beljebb invitál, de ekkor már sokkal nyugodtabb vagyok, hiszen az első akadályon sikeresen átjutottam, anélkül, hogy bárki gyanakodhatna. Legalább is szerintem. - Jó Napot! - fogadom el felém nyújtott kezet. Mr. Cavanaugh elég távolságtartó, és kimért személynek tűnik, így első ránézésre. A feszültség, ami pedig a szobában tapasztalható kezd rám is átragadni, és önkéntelenül átfut az agyamon, hogy mit érezhetnek azok, akiket ők hallgatnak ki. - Jó napot! - köszönöm oda a szobában lévő harmadik félnek is. Majd a feszült hangulat ellenére megpróbálok türelmesen várni, hogy mi is lesz a következő lépés.


Flor Sanchez Moreno
Oktatás
Play by :
Mariana "Lali" Espósito
Kor :
29
Foglalkozás :
EPA-nál környezetmérnök, besegít a Rosa Italian Cafénál (és spanyolt oktat privátban)
Hozzászólások száma :
286

Flor x Aaron - Can you help us?  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor x Aaron - Can you help us?    Flor x Aaron - Can you help us?  EmptyVas. Márc. 03, 2019 11:09 am


← aaron&flor



Flor egy kicsit túlaggódja a bejutást az épületbe, de ráhagyom, hogy miképpen akar eljönni az irodába, ha megteszi, akkor nekem, és Owennek már biztosan lesz valami a kezünkben, és ha még siker is övezi az ötletünket, akkor örökké a lekötelezettje leszek a lánynak. Az előkészületeket rábízom, nekem úgyis mennem kell, de azért megnyugtatom még előtte, hogy nem lesz semmi baj, akkor sem, ha engem keres simán. – A határozottság sokszor pozitív eredményekhez vezet, de nem minden esetben kifizetődő. Kérlek, emiatt tényleg ne legyél zavarban. Nem fogsz a biztonsági hálózaton fennakadni, ha ráadásul előre is jelzem, hogy vendégem lesz. Owen meg amúgy sem szereti, ha az osztályunk ügyeiben vájkálnak, emiatt körültekintően fogunk eljárni. – elbúcsúzom tőle, nem is tartom fel tovább, ha nem szükséges. Indulás előtt még helyre teszem a két másik tagot is az asztalnál, hogy mennyire nem jó dolog, ha mások beszélgetését hallgatják ki. Néha nem árt, ha félelmet keltünk az emberekben, mert a mai világban már semmi sem megbízható. Flor veszélyben lehet, és bárki köphet, tehát nem szeretném extra körülmények közé emelni az életét, ha nem muszáj. A burkolt célzásra az egyikünk félre is nyeli az ebédjét, de ennyi legyen a legnagyobb baja a mai nap folyamán, hogy egy kis kellemetlenséget okoztam a munkahelyi közegben. Sokan tisztában sincsenek vele, hogy mekkora károkat és sérüléseket idézhetnek elő csupán annyival, hogy néhány szót kihallva egy másik történetet kreálnak, melynek a fele sem igaz. A mosolyom a múlté, sokkal inkább vagyok ideges amiatt, hogy mi vár ránk a délután folyamán, de ezt most kizárom, és kilépve a hűs, őszi levegőre máris az autómat keresem, és beülök, hogy visszamenjek a bázisra.

Az irodában egymással szemben ülünk Owennel, és megpróbálok a gondolataimban olvasni, de annyira bele van merülve valamibe, hogy el is telik egy kis idő, mire kapcsol, és rájön, hogy mit kérdeztem tőle. – Ja…Ella…ő jól van. Ez a terhesség nem könnyű. Nem készültem fel rá, hogy megtörténhet. – mondanom kellene rá valamit, de tudom, hogy mennyire összetett a házasságuk. Sokáig nem is éltek egy hálóban, előre meg volt tervezve, hogy Owen védelme alá kerüljön a lány, és íme, mik nem lesznek abból, ha két ember elég sok időt tölt egymással. – A gyerektéma sosem egyszerű, de ezzel is meg fogsz birkózni, csak hagyj mindkettőtöknek elég időt hozzá. Ella sokáig volt bezárva, nem szereti, ha megszabják neki, hogy mit tegyenek, és mit ne. – utalok a közös múltjukra, de az is lehet, hogy ezzel nem segítek nekik semmit. – Most már kimehet az udvarra, nem értem, hogyan képes még most is hisztizni, ha rosszabb napja van? Megadok neki mindent… - tárja szét a karját a barátom, de most inkább nem felelek, csak elfojtok egy mosolyt. Nem erőssége a női lélek megértése, de hát kinek az? Én sem tudom, hogy mi játszódik le a fejükben, például ott van Lena…örök rejtély, hogy mit gondolhat rólam. Néha úgy érzem, hogy nem kedvel, máskor meg úgy idomul a hangulatomhoz, mint egy barátnő. Az ajtónkon hamarosan kopognak, és Lori az, aki végül bekíséri Flort. Egy hatalmas kő esik le a szívemről, és azonnal fel is állok, hogy méltóképpen tudjam üdvözölni őt. A kísérőjét pár perc alatt engedjük útjára, és gondoskodom arról is, hogy minél hamarabb zárva legyen az az bizonyos ajtó a hátunk mögött. Látom a lány arcán, hogy kissé feszeng, de Owen is előrelép, és illedelmesen bemutatkozik neki. Nem akarom megrémiszteni a vendégünket, de a felettesem kicsit sem kedves figura, és már az is csodaszámba megy, hogy ilyen formában mutatkozott be. – Fáradj beljebb, ott egy szék. – mutatok az egyik üresre, és ha eleget tesz a kérésemnek, akkor mindhárman helyet foglalunk. – Flor kérsz valamit inni esetleg, mielőtt belekezdenénk? – érdeklődök én is szokatlanul kedvesen, miközben Owen odahúz egy nagy táblát, tele nyomokkal, és előkerül a felvétel is, egy kisebb hangrögzítővel, ami az én tulajdonom.




.

Aaron Bennett
Bûnüldözés
Play by :
Sebastian Stan
Kor :
34
Foglalkozás :
Drogelhárítási részleg, osztályvezető helyettes, DEA ügynök
Hozzászólások száma :
187

Flor x Aaron - Can you help us?  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor x Aaron - Can you help us?    Flor x Aaron - Can you help us?  EmptySzer. Márc. 06, 2019 7:43 pm


Aaron ✫ Flor

Igen, valószínűleg túlaggódom a dolgot, de ha abból a szempontból nézem, hogy alapvetően fenyegetett helyzetben vagyok, akkor el sem kellene vállalnom ezt az egészet. Tío és Ryan is le fogja szedni a fejemet, ha kiderül, hogy megint egy olyan ügybe tenyerelek bele - ezúttal tudatosan - ahol az elkövető olyan kaliberű fickó, ahol több ügynökség is közösen szervez nyomozást. Arról nem is beszélve, hogy, ha megfelelően kiterjedt kapcsolati hálózata van, nem kizárt, hogy az ügynökségeket is figyelteti, aminél néha az is elegendő, ha egy gyanútlan alak rosszkor van rossz helyen. Én nem az ő biztonsági rendszerükön történő fennakadástól félek igazán, hanem hogy azon keresztül jutnak el hozzám azok, akik ellen nyomoznak. Minden esetre most már meg kell bíznom a rendszerükben is, nemcsak bennük, és talán ez a legnehezebb; egy technikai kütyüben megbízni, amiről tudom, hogy feltörhető, mert nekem is vannak olyan ismerőseim, akik igaz legálisan, de fel tudnak akármilyen rendszert törni. Az viszont kifejezett örömmel tölt el, hogy Aaron főnöke „nem szereti”, ha idegenek látnak bele az anyagaikba. - Köszönöm, ez sokat jelent - mosolyodom el kedvesen, és nyugodtabban, mint eddig.

Az épületben a kísérőm mellett azért előjön belőlem a „régi rossz szokásom” és egyből, óvatosan körbenézek a lehetséges „hátsó” kijáratok felé kutatva. Nem hiszem, hogy ez annyira nagyon feltűnő lenne, mert általában mindenki körbenéz egy új helyen, csak én nem az átlagos dolgokat figyelem elsősorban.
Az irodában Aaron az, aki leginkább foglalkozik azzal, hogy ne egy teljesen kívülállóként érezzem magam, hanem olyan személynek, aki okkal van itt, mert szükség van rá. Owen Cavanaugh elég merev figura. Volt már dolgom még nagyon régen ilyen ügynökökkel, akik megpróbáltak együttműködésre bírni, de azon kívül, hogy még jobban bezárkóztam, nem értek el semmit. Na, jó, azt igen, hogy a következő személynek még nehezebb volt velem bármilyen kapcsolatot felvennie, mert még rá se nagyon néztem az illetőre. Így örülök, hogy Aaron jött, és hogy most is itt van, mert nélküle nem kizárt, hogy azonnal hátra arcot csapnék, és olyan gyorsan hagynám el az épületet és a környékét, hogy még pislogni sem lenne idejük. Talán ezért is van, hogy a bemutatkozást követően kizárólag Aaronre figyelek, a többieket meg megpróbálom a lehető legjobban kizárni. - Köszönöm - mosolyodom el, ahogy helyet foglalok a széken, amit mutat. A háttámlára kasztom a táskámat, és arra rá a dzsekimet. - Nem kérek, köszönöm - utasítom vissza, ami nem feltétlen csak amiatt van, hogy most nem vagyok szomjas, hanem a régi rossz emlék miatt is. Ez ugyan nem kihallgató, de nem is a régi, jól ismert környezet, amiben Tíoék dolgoznak. Itt most, egyelőre nagyon nem akaródzik DNS hagynom, pedig nem is ellenem nyomoznak, mégis így érzek.
A táblán, amit most vettek elő, így első ránézésre rengeteg információ van, és bele is merülök, hogy egy kicsit tanulmányozhassam a tartalmát, és valamiféle összefüggést találjak bennük. Annyira azért nem nehéz kitalálni, hogy mit is ábrázol az a sok kép a nyilakkal, de valószínűleg ez valamiféle önvédelmi mechanizmus lehet nálam, mert valahogy nem igazán akar összeállni. Pedig egyértelmű, hogy a középen lévő személy követte el a körülötte lévő képeken, és feliratokon történt bűncselekményeket. Amikor végül összeáll a kép a fejemben el is kapom onnan a tekintetem, és tudom, hogy késő. Tío, a többiek, Aaronék, és a többi hozzájuk hasonló foglalkozású ember, hogy képes ezekkel nap, mint foglalkozni? A képek viszont túl sok emléket szakítanak fel bennem, a szüleim holttesteit, a mostohabátyám és mostohaszüleim néha eszelős tekintetét, amit egy-egy verés vagy más büntetés előtt láttam az arcukon. Az önelégült vigyorukat, amikor rajtam próbáltak ki egy-egy újfajta drogot. A gyilkos haragot, amit a tárgyalásukon láttam a szemükben. Tudom, hogy csak magamnak köszönhetem, hogy most nincs itt sem Tío, sem Ryan, de annyira szeretnék valamelyikük védelmező karjaik között elbújni; mint egy kisgyerek, aki védelmet keres a világ gonoszságai ellen.
Nem nézek a táblára többet, így is tudom, hogy nem fogok tudni aludni ma éjjel, és még egy jó darabig. Nem akarok többet tudni, a saját fantáziám bőven elég lesz, meg azok az infóf, amiket feltétlen tudnom kell, hogy segíthessek.
- Aaron, - szólítom meg elcsukló hangon, ahogy makacsul csak Rá nézek, és minden mást kizárok a szobában lévő dolgok közül, főleg a táblát - megígértem, hogy segítek, és ezt be is tartom, - szögezem le gyorsan -, de egyelőre nem akarok többet tudni. Ha szükségem lesz esetleg, plusz információra kérdezek, rendben? - kérem a beleegyezését, és valószínűleg látja rajtam, hogy jobban megvisel, mint azt bármelyikünk képzelte. - Mit kellene meghallgatnom? - kérdezek egyből a lényegre. Nem akarom tovább húzni az időt, mert lehet, néhány pillanat múlva nem fogok tudni segíteni nekik, bármennyire is szeretnék.


Flor Sanchez Moreno
Oktatás
Play by :
Mariana "Lali" Espósito
Kor :
29
Foglalkozás :
EPA-nál környezetmérnök, besegít a Rosa Italian Cafénál (és spanyolt oktat privátban)
Hozzászólások száma :
286

Flor x Aaron - Can you help us?  Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Flor x Aaron - Can you help us?    Flor x Aaron - Can you help us?  Empty

Ajánlott tartalom


Flor x Aaron - Can you help us?  Empty
Vissza az elejére Go down
 

Flor x Aaron - Can you help us?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Archívum :: Játékok-
^
ˇ