One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Csöbörből... - Alex&Thaddeus

Better tomorrow - Forrest & Olivia EmptyThaddeus Darnell Wright
Today at 10:40 am



Ruby and Wayne - Beautiful stranger

Better tomorrow - Forrest & Olivia EmptyWayne Winston
Today at 10:12 am



Veni, vidi, vici

Better tomorrow - Forrest & Olivia EmptyMyna Rosegold
Yesterday at 11:56 pm



Ruby & Millie • kind hearts still break hearts

Better tomorrow - Forrest & Olivia EmptyRuby Dayton
Yesterday at 11:25 pm



Tara Törpéi

Better tomorrow - Forrest & Olivia EmptyTara Thredson
Yesterday at 11:02 pm



work out with . . .

Better tomorrow - Forrest & Olivia EmptyThaddeus Darnell Wright
Yesterday at 10:47 pm



Ash & Sofia - party in the U.S.A.

Better tomorrow - Forrest & Olivia EmptySofia I. Basora
Yesterday at 10:37 pm



arian&ingrid - let's do something tonight

Better tomorrow - Forrest & Olivia EmptyIngrid S. Skjeggestad
Yesterday at 9:56 pm



Samuel G. Carter

Better tomorrow - Forrest & Olivia EmptySamuel G. Carter
Yesterday at 9:40 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 28 25
Diákok 37 30
Törvényszegõk 14 26
Bûnüldözés 10 14
Hivatal 5 7
Üzlet 14 17
Oktatás 7 5
Munkások 16 11
Egészségügy 13 14
Összesen 144 149
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 39 felhasználó van itt :: 14 regisztrált, 0 rejtett és 25 vendég :: 2 Bots

Anne Diamond, Aurora Cabot, Aveline Everhart, Bellamy West, Chastian A. Wing, Choi Dae Won, Dylan Welsh, Elisiana Simons, Isabel Marquina, Marissa Grey, Myna Rosegold, Sofia I. Basora, Thaddeus Darnell Wright, Wayne Winston


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Better tomorrow - Forrest & Olivia

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Better tomorrow - Forrest & Olivia   Better tomorrow - Forrest & Olivia EmptySzomb. Nov. 03, 2018 12:24 pm

Forrest & Olivia
 "You made me believe in a better tomorrow."


Évszázadoknak tűnő, végtelen percek óta farkasszemet néztem a telefonommal, mialatt pro és kontra listát gyártottam a fejemben arról, vajon mennyire jó vagy épp egészséges ötlet lenne megejtenem ezt a bizonyos hívást. Eltussolni talán mégse tussolhattam, hisz szent meggyőződésem volt, hogy mikor megpillantottam Forrest-et a Central Park egyik forgalmasabb sétányán, akkor bizony Ő is kiszúrt engem. Nem mintha egyébként annyira ódzkodtam volna a találkozástól, hisz mindig is jó kapcsolatot ápoltunk, csak hát... azóta minden megváltozott.
Hosszas tanakodást követően kezembe vettem a telefonomat, hogy kikeressem a névjegyzékből a számát. Rányomva a hívás gombra, fülemhez emeltem a készüléket, miközben a gyomrom dió méretűre zsugorodott. Pár kicsengést követően azonban üzenetrögzítőre kapcsolt, ami jelen pillanatomban valóságos megváltást jelentett a számomra. Felálltam a kanapéról, hogy beszéd közbeni idegességemet a lakásban való össze-vissza sétálással mozogjam le. Meghallva a sípszót pedig vettem egy mély levegőt és bájos, nyugodt hangon szóltam bele a készülékbe.
- Szia Forrest, itt Olivia... Whitfield. Vagyis már csak inkább Monaghan, de féltem, hogyha a lánykori nevemen mutatkozom be, akkor nem ismersz majd meg. Na de mindegy, öhm... azért hívtalak, mert én most épp New York-ban vagyok egy üzleti megbeszélés miatt és mintha Téged láttalak volna valamelyik nap a Central Parkban. Nem csaltak a szemeim? Tényleg a városban vagy te is? Mert ha igen és volna kedved találkozni, akkor nagyon szívesen összefutnék veled, mert hát... elég régen beszéltünk már. Persze ha nincs időd vagy kedved, azt is megértem... De ha a sok szövegelésemet hallva megjött a kedved, akkor csak írd meg üzenetben, hogy mikor és hol találkozzunk és megyek. A héten még úgyis itt leszek a városban. Na jó, nem fecsegek itt tovább... Remélem jelentkezel majd, de ha mégsem, akkor... minden jót kívánok. Szia. - a köszönéssel bezáróan pedig bontottam a hívást és visszatettem a telefont az asztalra, majd mélyeket lélegezve ültem le a kanapéra. Arcomat kezeimbe temettem és ismét a sírás határára kerültem. Miért kellett ezt tennem? Miért nem sétálhattam el szótlanul amellett, hogy láttam Őt - vagy egy hasonmását - a parkban? Miért kellett felvennem vele a kapcsolatot?
Egyre inkább azt éreztem, hogy képtelen voltam szabadulni a Whitfield család bűvköréből, holott én már pár hónapja nem képeztem annak szerves részét. Mégis, akármi is történt köztem és Logan között, mintha szüntelenül kerestem volna az alkalmakat, hogy miként kerülhetnék újra közel hozzá. De ezt a gondolatot próbáltam minél erősebben elhessegetni a fejemből, hisz ha ez nagyobb igazságtartalommal bír, akkor az azt bizonyította, hogy eléggé nagy problémák voltak velem s hogy talán én is orvosi eset vagyok. Így hát inkább fókuszáltam Forrest-re és kettőnk barátságára. Merthogy a kezdetekkor lehet, hogy mint Logan unokatestvérét tartottam számon, ám a házasságban eltöltött éveim alatt közeli barátommá nőtte ki magát. Olyanná, akivel bármikor megoszthattam a gondolataimat, az aggályaimat vagy épp a félelmeimet. Ő pedig meghallgatott, tanácsokkal látott el és megnyugtatott. Mikor megtudtam, hogy Logan több ízben is félrelépett, akkor is Forrest volt az, aki tartotta bennem a lelket, aki meggyőzött arról, hogy Logan botlásai ellenére senki mást nem volna képes úgy szeretni, ahogy engem. Én pedig Forrest minden szavát elhittem, hisz annyira vágytam azok igazságtartalmára, hogy az sem számított már, milyen dolgok felett kellett is szemet hunynom.
Gondolataimba való elmélyülésemből a beérkezett sms hangja zökkentett ki, ám ahelyett, hogy megnyugodtam volna, amiért Forrest beleegyezett a találkozóba, sőt, mielőbbi időpontot sürgetett hozzá, inkább csak még feszültebbé, idegessé váltam. De ha már én kértem, hogy találkozzunk, így természetesen belementem az Ő általa felkínált helyszínbe és időpontba is. Már csak ezt az éjszakát kellett túlélnem ahhoz, hogy másnap elmehessek hozzá.

Idegesen szorongattam kezeimben az ajándéknak szánt whiskey-t, ahogy felfelé haladtam a lépcsőn, s egyre csak közeledtem Forrest lakása felé. Választhattam volna a liftet is, ám az vészesen hamar felvitt volna a kívánt emeletre, nekem pedig igen csak szükségem volt némi plusz percre, hogy összeszedhessem a gondolataimat. Ám aztán a lépcsők is elfogytak, nekem meg nem maradt más választásom, mint felvértezve magamat odaállítani az ajtaja elé és bekopogni rajta. Így is tettem, majd egy gyors simítással megigazítottam a ruhámat, s ujjaimat szorosabbra fogtam az üveg körül, mintha az bármiféle segítséggel szolgálhatott volna. Az ajtó hamarabb kinyílt, mint ahogy remélni mertem, ezért az arcomra is hamarabb kellett felvarázsolni azt a szikrázó, boldog mosolyt, amivel több-kevesebb sikerrel palástolni tudtam mekkora egy rakás szerencsétlenséggé nőttem ki magam, amióta nem látott.
- Szia, Forrest. - szólaltam meg lágy hangon, a korábbi megjátszott mosolyom őszintébbé változott, majd tettem egy óvatos lépést előre, hogy amennyiben engedi, úgy egy öleléssel köszönthessem, ezzel talán békét hozva háborgó lelkemre.

Vendég

Anonymous
Vendég

Better tomorrow - Forrest & Olivia Empty
Vissza az elejére Go down
 

Better tomorrow - Forrest & Olivia

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: New York :: Manhattan :: Lakóhelyek :: Lakások :: Forrest Whitfield lakása-
^
ˇ