One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Dinner for two

just give me a reason - Ben & Lyn
 EmptyMinnea Mitchell
Today at 2:00 am



Dae Won and Yvie

just give me a reason - Ben & Lyn
 EmptyChoi Dae Won
Today at 1:27 am



It's a fairytale fucking town, isn't it?

just give me a reason - Ben & Lyn
 EmptyWilliam A. Murdoch
Yesterday at 10:27 pm



Bellamy & Leslie

just give me a reason - Ben & Lyn
 EmptyLeslie Hewson
Yesterday at 7:04 pm



Archiválást kérek!

just give me a reason - Ben & Lyn
 EmptyJaye Shirely
Yesterday at 6:08 pm



Life is just a game

just give me a reason - Ben & Lyn
 EmptyJaye Shirely
Yesterday at 6:06 pm



Kaylee Hill

just give me a reason - Ben & Lyn
 EmptyKaylee Hill
Yesterday at 5:05 pm



Charlie & Julie - Találkozás egy régi...

just give me a reason - Ben & Lyn
 EmptyCharlie Lloyd
Yesterday at 3:26 pm



Játékpartner keresõ

just give me a reason - Ben & Lyn
 EmptyDesange W. Trevino
Yesterday at 2:50 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 29 23
Diákok 29 30
Törvényszegõk 13 25
Bûnüldözés 10 16
Hivatal 6 6
Üzlet 12 17
Oktatás 6 5
Munkások 12 7
Egészségügy 11 13
Összesen 128 142
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 23 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 2 Bots

Bellamy West, Bellerose Barlow, Choi Dae Won, Daisy S. Foster, Grace E. Hoover, Jaye Shirely, Leslie Hewson, Prima Polignac


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 just give me a reason - Ben & Lyn


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: just give me a reason - Ben & Lyn
   just give me a reason - Ben & Lyn
 EmptySzer. Okt. 31, 2018 6:47 pm

Ben & Lyn

i've got a hundred million reasons to walk away, but baby i just need one to stay
Van az a pont az embereknél, amikor annyi dolga lenne, hogy inkább úgy dönt, hagyja a francba az egészet és nem csinál semmit. Na, ez a pont nálam most jött el, így alakult úgy, hogy reggel kilenckor a kávézó helyett Ben lakása felé veszem az irányt. Mikor felhívott az éjjel, hallottam a hangján, hogy baromi részeg, ami azt jelenti, hogy valószínűleg még bőven az ágyban fetreng, esetleg már elmormolt pár miatyánkot és megfogadta hatszor, hogy soha többet nem iszik. Én nagyon is emlékszem, miket mondott az éjszaka, ő valószínűleg teljes homályban van, de remélem azt is elfelejtette, hogy kicsúszott a számon, hogy visszamennék a Generalshoz.
Beérve a házba mosolyogva intek Rogernek vagy Robertnek, akit már olyan jól ismerek, akárcsak ő a sztorinkat.
- Marilyn! – kiált utánam, mire megfordulok és visszalépdelek a pultig. – Mr. Hensonhoz jött? – Mégis milyen hülye kérdés ez?! Bólintok.
- Csak nem fel szeretné venni az adataim? Annál azért már jobban ismer, azt hiszem – mosolyodom el és kicsit értetlenül állok a szituáció előtt, hogy most mégis mit szeretne. Most nincs kedvem csevegni, csak felmenni Benhez és meglepni, bebújni mellé az ágyba és kész.
- Nem-nem, csak... azt hiszem még valószínűleg nem józan – összevissza tekintget, valamit sunnyog, látom az arcán.
- Nem baj, most felmegyek, pont azért jöttem, mert iszonyat másnapos lesz, tudom én. Majd később beszélünk, Robert – intek neki mosolyogva.
- Öhm, Roger. Roger – kiált utánam.
- Persze, Roger – mosolyodom el, ahogy visszafordulok, aztán határozott léptekkel indulok meg a lift felé. A tizenkilencediken megáll, és bárhogy nyomkodom tovább a gombot, nem akar elindulni, úgyhogy kiszállok és úgy döntök, a lépcsőn teszem meg a hátralévő két emeletet. Kifújom magam az utolsó kettő után, aztán a kanyarnál megtorpanok, mert egy pillanatra azt hiszem... nem hiszek a szememnek. Mi? Nem. Most tuti, hogy hallucinálok, bassza meg.
A torkomban kezd dobogni a szívem, a pulzusom nyomban az egekbe szökik és nagyot nyelek. Ez Flor? Épp Bentől jött ki. A saját szememmel láttam. Az állam is leesik, de mielőtt észrevehetne, gyors futólépésben megyek a folyosó másik végébe, ahol a fordulóba érve megállok. Az orrnyergemhez nyúlok és mély levegőket veszek. A falnak vetem a hátam és összeszorítom a szemem. Ezt nem hiszem el. Hogy lehet... hogy lehetek már megint ekkora hülye idióta, hogy hagytam magam átcseszni? Újra és újra és újra! Érzem, ahogy a gombóc növekszik a torkomban és már nyelni is alig bírok, így mélyen szívom be a levegőt és fújom ki az orromon. Most akkor hazamegyek. És még képes volt felhívni az éjszaka közepén úgy, hogy Flor nála volt? Ezt komolyan képtelen vagyok feldolgozni. Nem is hazamegyek. Hanem a kávézóba. Jobb lesz, ha megmondom Dasienek, hogy közölje Florral, a szemem elé ne kerüljön még egyszer. Látni sem akarom.
Meg is teszek pár lépcsőfokot lefelé, de aztán megállok és a felindultságtól hátra arcot vágok. Olyan iramban indulok meg Ben lakása felé, hogy még véletlenül se gondoljam meg magam. Nagyon határon vagyok, hogy azonnal lelépjek, de arra is baromi kíváncsi vagyok, mégis milyen magyarázatot fog adni erre az egészre. Nem nézhet hülyének, hiszen a saját szememmel láttam, hogy Flor onnan jött ki. Tőle.
Az ajtó előtt még elgondolkodom, hogy bemenjek-e. Nem vagyok biztos benne, hogy ezzel most szembe tudok nézni. Talán egyszerűbb lenne, ha hazamennék és megvárnám, míg keres. De azzal nem oldok meg semmit, itt most pontot kell tenni a dolgok végére. Tudnom kell, hogy hányadán állunk.
Lassan nyomom le a kilincset, belépve pedig körbe nézek a lakásban, ahol a szokásos rend fogad. Sehol asztalról lesöpört poharak, amik őrült szeretkezésre utalnának. Habár Florból kinézem, hogy feltakarítja, mielőtt elmegy innen.
Leveszem a cipőt és a hálószoba felé megyek, de lábujjhegyen. Ben még alszik. Megpillantom az éjjeliszekrényen heverő cigisdobozt, amiért rögtön odamegyek és elveszem. Ha valamikor, most szükségem van egy szálra. Ben arcára siklik a pillantásom és elszorul a torkom. Nagy levegőt veszek, mielőtt még itt hangos zokogásban török ki, az nem lenne túl szép belépő. Az erkélyre megyek és meggyújtom a cigarettát, amiben aztán mélyen szippantok bele. Talán hülyeség volt idejönni. Ha elmentem volna a dolgomra, akkor most boldogan tennék-vennék, mit sem sejtve az egészről. Néha jobb a tudatlanság.

Marilyn Kaminski
Üzlet
Play by :
Hilarie Burton
Kor :
32
Foglalkozás :
Kávézó tulajdonos/marketinges - General Motors
Hozzászólások száma :
177

just give me a reason - Ben & Lyn
 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: just give me a reason - Ben & Lyn
   just give me a reason - Ben & Lyn
 EmptyCsüt. Nov. 01, 2018 8:25 pm

Lyn & Ben

What kind of tea do you want?
Mikor belekezdtem ebbe az estébe, még fogalmam sem volt, hogy ilyen lavinát indít majd el. És a legjobb része még hátra van.
Miután letettem a telefont, úgy aludtam egész éjjel, mint akit ténylegesen kiütöttek, ilyenkor általában fel se lehet ébreszteni, vagy ha igen, csak nagyon körülményesen, és nem is két perc alatt. Az se nagyon zavarna, ha a szomszédban metálkoncertet tolnának. És egy kicsit így is nézhetek ki.
Az ingemet szétgomboltam, de levenni már nem volt erőm, ahogy a nadrágom is hasonlóan félidős állapotban van: kibontva, de ki nem bújva belőle. A cipőt szerencsére sikerült lerugdalnom magamról, még az előszobában, de szerintem csak azért, mert Flor szóba hozta. Az éjjeliszekényem, a cigis dobozt leszámítva, üresen ácsorog, mivel voltam olyan ügyes, hogy mindent lesodorjak róla, erre a részre még emlékszem is, ahogy ott szitkozódtam.
Az erkélyajtóm zárva, így még mindig jól érezhető az idebent terjengő füstszag, de nem csak ez árulkodik róla, hanem a lepedőre pergetett hamu is. Összességében az egész lakás patyolat, csak a hálóm néz ki úgy, mintha egy egész baseball csapat randalírozott volna idebent tegnap.
Nem ébredek fel Lynre sem, hisz’ olyan halk, akár egy macska. De ahogy kinyitja az erkélyajtót, moccanok egyet. De nem csak a hang miatt, hanem a bekúszó hideg is sokat segít benne, hogy lassan ébredezni kezdjek. Pár perc múlva azon kapom magam, hogy oltárira fázom, és ez már elég ok, hogy kinyissam a szemem. De nem kellett volna.
Ahogy a fény találkozik a retinámmal, a fájdalom rögtön belehasít a fejembe, felnyögök, és a tenyeremmel gyorsan el is takarom a szemem. De a gyomromon is érzem, hogy nem az igazi.
- Basszameg. Kurva másnap – mormolom félhangosan, majd megdörzsölöm az arcom, és újra próbálkozom, hátha ezúttal nagyobb sikerem lesz. Elég sűrűn pislogok, de valamennyivel tényleg jobb, és ahogy körbenézek, meg is akad a szemem azon a ponton, amiről a leginkább nem emlékszem, hogy hogy is került ide.
- Lyn? – szólítom meg bizonytalanul. A hangom kissé rekedtes. Annyit csak nem ittam, hogy még most is képzelődjek. – Mióta vagy itt? – kérdezek rá, mert tényleg nem emlékszem. Úgy rémlik, éjjel felhívtam, de nem jött át. Majdnem biztos, hogy nem.
- Nem jössz be? Gecihideg lehet odakint – tornázom fel magam lassított felvételben ülésbe, és hátrasimítom a hajam. Nem mellesleg. – Nekem is jól esne egy cigi.
Meg egy kávé. Meg egy gyógyszer. Meg ha hozzám bújna, és megmelegítene egy kicsit. Mivel még mindig nem jön, kicsit feljebb húzom magamon a takarót, bár ahogy elnyúlok a telefonom felé, nem veszem észre, hogy ugyanúgy visszatolom közben, ahogy volt.
- Vagy még mindig részeg vagyok, és cigiző, szőke szirének lepték el a házam? Mindjárt kiderül. – A telefonon még mindig ott virít a száma, ahogy éjjel letettem, szóval csak rá kell nyomni, és már indul is a hívás.

Benjamin Henson
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet szerviz- és márkavezető
Hozzászólások száma :
309

just give me a reason - Ben & Lyn
 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: just give me a reason - Ben & Lyn
   just give me a reason - Ben & Lyn
 EmptyPént. Nov. 02, 2018 2:15 am

Ben & Lyn

i've got a hundred million reasons to walk away, but baby i just need one to stay
A várost szemlélve azon gondolkodom, hogy vajon mennyi ideig tudna Ben itt lógni az erkély korlátjába kapaszkodva, miközben én párszor magas sarkúval átsétálok az ujjain. Mélyen a cigarettába szívok és lehunyom a szemem ahogy a nikotin jólesően áramlik be a tüdőm minden négyzetcentiméterébe. Nem szoktam dohányozni, csak nagyon ritkán. Ha kellőképpen ideges vagyok. Azt hiszem, ilyen ideges még életemben nem voltam. Vagy ha igen, annak nagy része Benjamin Hensonnak volt köszönhető.
Nem akarok arra gondolni, hogy mi történhetett itt a lakásban az éjszaka, de egyszerűen olyan képek kúsznak az agyamba, hogy abból már kész pornófilm jelenet készülhetne. Ahh. Az istenért. Mi van, ha csak itt aludt nála. Egyáltalán mit keresett itt? Egyáltalán hol találkoztak össze és direkt? Vagy véletlenül? Annyi kérdés cikázik a fejemben, ami válaszra vár, hogy két kezemen nem tudom megszámolni, de az idegeim tombolnak és most valahogy különös késztetést érzek arra, hogy azonnal üvöltözve menjek be a hálóba és ébresszem fel Bent. Csak az valahogy nem az én stílusom. A következő pillanatban már csak azt veszem észre, hogy a bal kezem körmei az erkély korlátját kapargatják és a festék le is jött néhol.
Mire a szál cigi végére érek, meghallom Ben hangját. Ja, kurva másnap. Remélem, ezúttal hatszor jobban fáj a fejed, mint szokott, Henson. Pár pillanatig nem fordulok felé. Próbálom lenyugtatni magam, hogy ne támadjak rá az első három másodpercben, de mikor nem kezd el rögtön magyarázkodni, az kicsit rosszul esik. Lehet már az is kiment a fejéből, hogy Florral volt az éjszaka.
- Nem fázom – reagálok szűkszavúan a fogaim között sziszegve, de igazából minden porcikámban remegek már. Nincs meleg így február közepén, meg kell hagyni, de most ez a legkisebb gondom. A mondata folytatására pedig egyel beljebb lépek, megragadom az ablakpárkányra letett cigis dobozt és hirtelen, a tőlem telhető legnagyobb erővel vágom egyenesen hozzá. Nem vagyok nyugodt. Egy cseppet sem, és képtelen vagyok higgadttá varázsolni magam kettő percen belül. Azt hiszem, két nap sem lenne erre elég, de majd valahogy megpróbálok a lehető legnyugodtabb maradni. Addig a három szóig, amit váltani fogok vele, mert nem szándékozom tovább maradni.
- Ne hívogass már, Ben – morgom, mikor megszólal a telefonom az ágy előtt hagyott táskából. – Hívogass majd máskor mást az éjszaka közepén, ne engem, jó? – nyomom el a csikket, aztán beljebb lépek a szobába, mert tényleg nagyon hideg van, az egész hátamon végigfut a libabőr. Az arcomon láthatja, hogy nagyon ideges vagyok, minden idegszálam pattanásig van feszülve, úgyhogy most nagyon nem ajánlom, hogy egy rossz szót is szóljon, mert a feje rögtön jobban fog hasogatni, ha oltári nagy ordibálásba kezdek majd. Nem szoktam kiabálni, de ez az egész most nagyon rosszul érintett, és az is zavar, hogy cigiért ácsingózik és nem próbálja kihúzni magát a szarból.
- Tehát akkor még egyszer megkérdezem, hogy milyen volt az este? Vagyis inkább… az éjszaka? – vonom fel a szemöldököm és összefonom magam előtt a karjaim ezzel is jelezve, hogy most nagyon nem vagyok befogadó képes mindenféle hazugságra. Amúgy sem, de most hatalmas gombóc nőtt a torkomban és érzem, ahogy a szemeim is elhomályosulnak a könnyektől, amire aztán mély levegőt veszek, hogy nehogy előtörjenek. Érzem, hogy ez kemény menet lesz. Nem tudom, mit kellene tennem, de nem igazán akarok hazugságban élni, főleg nem úgy, hogy nem őszinte velem, ez nagyon nem fair. A fenébe is, pedig már éppen azt hittem, hogy működhet. Hogy újra lehet a régi, de rá kell jönnünk, hogy nem vagyunk a régiek már mi sem.

Marilyn Kaminski
Üzlet
Play by :
Hilarie Burton
Kor :
32
Foglalkozás :
Kávézó tulajdonos/marketinges - General Motors
Hozzászólások száma :
177

just give me a reason - Ben & Lyn
 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: just give me a reason - Ben & Lyn
   just give me a reason - Ben & Lyn
 EmptyPént. Nov. 02, 2018 11:19 am

Lyn & Ben

What kind of tea do you want?
Nem fázik. Ez női nyelven vajon mégis mit jelenthet? Mert az hétszentség, hogy majd megfagyhat odakint ebben a februári hidegben. Még kabát sincs rajta, de nem fázik. Ajaj.
Valami rosszat csinálhattam? Fordul meg a lüktető fejemben, ahogy megdörzsölöm a halántékom. Vagy más miatt ideges? Mert ideges. Így többszöri nekifutásra ezt is sikeresen dekódolom, hiszen dohányzik, amit csak akkor szokott, ha gáz van. Lehet, eleve ezért jött, mert történt valami? Tegnap még mintha azt mondta volna, hogy melózni fog.
Jelenleg nem érzem magam alkalmasnak a rejtvényfejtésre, de egy kávé és egy cigi biztos ezen is sokat lendítene. Ezt neki is megemlítem, és pillanatokon belül már repül is felém a doboz, néhány fokkal lendületesebben, mint vártam. Reflexből felemelem a karom, hogy ne az arcomba csapódjon, de végül csak a mellkasomhoz ütközik, majd elém pottyan a takaróra.
- Kösz – mormolom el, és érte is nyúlok. Ott helyben meggyújtok egy szálat, és beleszívok. Nem mondok semmi mást. Előbb magamhoz kell térnem. De nagyon úgy fest, hogy mégis rám haragszik. Csak tudnám, miért.
Ki kellene mennem utána az erkélyre, de egyrészt, mint mondtam, gecihideg van, másrészt ahhoz előbb fel kellene állni, és ez olyasmi, ami perpill nehezemre esik. Kell még egy pár perc így csendben ücsörögve. De mivel bejönni, úgy látszik, nem nagyon akar, megpróbálom felhívni, mert beszélgetni jó lenne, de nem ilyen messziről. Nem akarom megemelni a hangom, jelenleg minden hangforrás túlságosan fájdalmas, mintha fúróval bontogatnák a fejem.
A mobilja viszont idebentről jelez, hát, ez nem nyert.
- Akkor mondjuk be is jöhetnél onnan – dobom rá a letolására. Máskor mást? Mi van? – Haragszol rám valamiért? – Nem látom értelmét kertelni, inkább megkérdezem direktben, most nincs erőm a kerülgető manőverekhez.  Végül tényleg beljebb lép, de még mindig nem jön ide, hanem megáll az ágyammal szemben. Szinte ordít róla az idegesség, zaklatottság, nekem pedig fogalmam sincs, hogy mi baja lehet.
- Jó volt. Csak hiányoztál, de ezt már mondtam. Nem bújsz ide egy kicsit? – pillantok fel rá, ha idejönne, kapna egy csókot, átölelném, a vállgödrébe fúrnám a fejem, és bebújnék vele a takaró mélyére. Így is meg lehetne beszélni a dolgokat.
- Mi a baj? Történt valami? Idegesnek tűnsz... – próbálom kihúzni belőle, ha már magától nem mondja. – Azt mondtad, ma dolgoznod kell, hogy kerülsz ide? – Nekem is ezernyi kérdés sorakozik a fejemben. Alapvetően nagyon is örülnék a meglepetésnek, de nem értem, mért viselkedik ilyen hidegen, távolságtartóan és mérgesen.

Benjamin Henson
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet szerviz- és márkavezető
Hozzászólások száma :
309

just give me a reason - Ben & Lyn
 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: just give me a reason - Ben & Lyn
   just give me a reason - Ben & Lyn
 EmptySzomb. Nov. 03, 2018 2:10 am

Ben & Lyn

i've got a hundred million reasons to walk away, but baby i just need one to stay
Nekivágom a cigis dobozt, de csak azért, mert olyan szinten dühít, hogy nem is akar magyarázkodni, hogy nem tudom fékezni az indulataimat. A picsába! Hogy lehet valaki ennyire… ennyire leszarom természetű ember? Most tényleg nem érdekli, hogy éppen most bukott le? Hát ezt komolyan nem hiszem el.
És még rá is gyújt. Hát ilyen nincs. Komolyan mondom, nem akarok hinni a szememnek és már azon is elgondolkodom, hogy én hallucináltam és én vagyok a hülye. Az arcom értetlenséget és dühöt tükröz, amit valószínű már ő is észrevett.
A kérdését lehet, hogy nem hallottam jól, de olyan ábrázattal fordulok felé, hogy egyből leeshet neki: igen, haragszom. Azért ezt szóban is megerősítem mikor beljebb lépek.
- Te most komolyan azt kérdezted az előbb, hogy haragszom-e valamiért? – emelkednek meg a szemöldökeim a hitetlenkedéstől, de a hangom még egészen nyugodt marad a szituációhoz képest. – Nem, határozottan boldog vagyok, Benjamin – csóválom a fejem értetlenkedve miközben mély levegőt veszek. Nyugalom Lyn, nyugalom.
- Dehogy bújok. Fúj – állok újból értetlenül a szituáció előtt. Kinek van kedve odabújni hozzá, amikor pár órával ezelőtt még más nővel volt együtt. Hogy lehet ennyire kegyetlen? Most valahogy nem ismerek rá, komolyan, mintha kicserélték volna. Mármint azért Ben tudni szokta, ha valami olyasmit csinált, amivel megbántott és akkor általában azon is van, hogy kiengeszteljen, de most egy fikarcnyi megbánást sem látok az arcán, ami nagyon felháborít.
- Ben! Ne kérdezz már hülyeségeket az istenért – csattanok most már fel, mert annyira felidegesít az egész szituáció. – Hogy kérdezhetsz ilyet, hogy van-e valami baj? Legyünk már őszinték egymáshoz, könyörgöm. Ennyi legyen már benned – halkul el a hangom a végére és szomorúan nézek rá. – Kérlek – bököm ki és nagyon gyorsan kapok az arcomhoz, hogy még időben kapjam el a legördülő könnycseppet. Innentől nem bírok ránézni, kerülöm a tekintetét és a tőle lehető legtávolabbi ülőalkalmatosságig megyek, hogy aztán leüljek.
- Hogy mit keresek itt? Gondoltam megleplek. Az egész kurva napomat sztornóztam miattad és erre kell megérkezzek? Nem hiányozhattam annyira, ha mással sikerült pótolnod azt a hiányt – mondom elszorult torokkal. A világom látszik épp megsemmisülni, kilátástalan minden, újra azt az ürességet érzem, mint régen.
- Azt hiszem, hogy túl sokat láttunk megint bele ebbe az egészbe. Azt gondoltam, hogy működhet, de így, hogy más nő van mellettem Ben, így nem. Ne haragudj, de ez már nem fér bele a tűréshatáromba – sziszegem a szavakat a fogam között. – Tulajdonképp nem szorul magyarázatra a dolog, igazad is van. Csak azt reméltem, hogy… - nem is tudom már, mit akartam mondani ezzel, de annyira megalázva érzem magam, hogy felpattanok a székről és határozott léptekkel indulok meg az ajtó felé. Jobb lesz, ha megyek, ennek semmi értelme.

Marilyn Kaminski
Üzlet
Play by :
Hilarie Burton
Kor :
32
Foglalkozás :
Kávézó tulajdonos/marketinges - General Motors
Hozzászólások száma :
177

just give me a reason - Ben & Lyn
 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: just give me a reason - Ben & Lyn
   just give me a reason - Ben & Lyn
 EmptySzomb. Nov. 03, 2018 4:00 pm

Lyn & Ben

What kind of tea do you want?
Komolyan nem tudom, mi folyik körülöttem, de amíg tegnap, részegen ez a tény a legkevésbé sem zavart, ma reggel, a józanodással küszködve, és Lyn vészjósló arca láttán valahogy már nem tűnik annyira jó bulinak.
Újra és újra nekifutok, hogy megpróbáljam kitalálni, mi lehet a probléma forrása, és közben mélyre tüdőzöm a cigit, hátha segít gondolkodni, de akárhányszor pörgetem végig az estét, mindig arra jutok, hogy hazajöttem, felhívtam, majd lefeküdtem. Most pedig arra kelek, hogy áll a bál, és még elmondani se akarja, hogy mi a gond. Tettem volna valamit, amire nem emlékszem? Másra nem tudok gondolni, de mivel nem emlékszem, anélkül nehéz lesz orvosolni, hogy engem is beavatna a titokba.
- Igen – sóhajtok elcsigázottan, ahogy felteszi a kérdést, de ezzel együtt le is veszem róla a tekintetem, és inkább a matracba fúrom. A folytatásra nem válaszolok, csak néhány apró pillanat erejéig lehunyom a szemem, a balommal pedig masszírozni kezdem a halántékom. Ez így nem lesz egyszerű. Legalább a fejem ne akarna minden szótól szétrobbanni.
Fúj? Ez a szó azért megüt annyira, hogy újra visszaemeljem rá a tekintetem. Mi az, hogy fúj? Oké, durván másnapos vagyok, és elhiszem, hogy nem festek túl bizalomgerjesztően, de hogy mondhat ilyet? Akkor miért jött, ha… de úgy látszik, túlságosan lassan forognak a kerekeim, mert be sem tudom fejezni a gondolatmenetet, már érkezik is a következő riposzt, ezúttal még hangosabban és dühösebben.
- Légy szíves, ne kiabálj… – kérem, ahogy az ujjaimat szorosabban a homokomhoz szorítom, a hangjával együtt úgy hasít belém a fájdalom, mintha maga Hannibál garázdálkodna a koponyám belsejében. A végére viszont ismét elhalkul, és az a „kérlek” olyan szomorúan, olyan sebzetten szólal meg az ajkairól, hogy most már én is kezdek dühös lenni. Hogy kérdezhetek ilyet? Legyünk őszinték? Ennyi lehetne bennem? Nem bírom tovább ezt a kerülgetést.
- Lyn. Baszki. Mi a jó életről beszélsz, egy büdös szót sem értek az egészből – dörzsölök végig az arcomon mind a két tenyeremmel, és végül úgy meredek rá. Szeretném megnyugtatni, és bosszant, hogy nem tudom, mert nem képes elmondani, hogy mi bántotta így meg. Az világos, hogy én voltam, csak éppen fogalmam sincs, hogy mivel. Este még nem így búcsúzott el, bizonyára azóta történt valami. Beszélt volna Philékkel, és féltékeny a tánc miatt? Látott volna valami csalóka fotót, vagy videót? Ettől jobb ötletem aligha van.
- Nem pótoltam senkivel semmit. Bárki tanúsíthatja, hogy nem történt semmi abban a bárban. Nem csináltam semmi rosszat. – Ezt még akár Flor is megmondhatja, ha majd hétfőn…
És ekkor.
Ekkor vágódik eszembe Flor. A cigit tartó kezem félúton meg is áll a levegőben, a szemeim pedig elkerekednek a felismeréstől, hogy Flor valószínűleg még mindig a másik szobában alszik. Bármi is a problémája Lynnek, az biztos, hogy csak rontani fog rajta, ha Flor egyszer csak megjelenik az egyik ingemben. Te jó ég. Fel kell készítenem.
De mire felpillantok, ő már arról beszél, hogy megint túl sokat láttunk bele, és hogy megint nem működik. Nem működünk. De milyen más nő? Milyen más nő, könyörgöm?
- Nincs más nő az életemben, Lyn – keresem a pillantását, és most már megpróbálom összeszedni magam, és odamenni hozzá, de ekkor látom, hogy feláll…  A csikket azonnal elnyomom a dobozán, majd odavágom az éjjeliszekrényre, és ha kicsit bizonytalan léptekkel is, de kihasználva, hogy ő indult messzebbről, sikerül hamarabb odaérnem az ajtóhoz, és szembe fordulva vele útját állnom, mielőtt még elrohanna. Bár mindkét kezemmel az ajtófélfának támaszkodom, ettől a gyors katapulttól pillanatnyilag az egész szoba forog velem, és a fejem is eszméletlenül hasogat, de kimenni egyelőre nem tud, csak rajtam keresztül.
- Komolyan mondom. Ha nem hiszed… kérdezd meg Flort, tegnap vele is összefutottam, és… Ha neki jobban hiszel nálam. Vagy Philéket. Vagy az egész kurva bárt meginterjúvolhatod, az sem érdekel, csak ne csináld már ezt velem. Szeretlek. – Most pedig hánynom kell. Veszek egy mély lélegzetet, és szerencsére sikerül leküzdenem az ingert.

Benjamin Henson
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet szerviz- és márkavezető
Hozzászólások száma :
309

just give me a reason - Ben & Lyn
 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: just give me a reason - Ben & Lyn
   just give me a reason - Ben & Lyn
 EmptyHétf. Nov. 05, 2018 7:44 pm

Ben & Lyn

i've got a hundred million reasons to walk away, but baby i just need one to stay
Az éjszaka még azt gondoltam, hogy ha majd szépen elvégeztem a munkáimat meg az összes rám szakadó feladatot, eljövök Benhez, addigra majd biztos kijózanodik. De én hülye elmebeteg, miért is ne, hát nyilvánvaló úgy gondoltam, hogy jó fej leszek és eljövök, hogy kicsit segítsek neki kilábalni a másnapból és jóvá tegyem, hogy nem mentem el a tegnapi partira. Komolyan, már nem tudom, melyik volt a jobb döntés. Lehet egyszerűbb lett volna, ha maradok az eredeti verziónál, de így meg legalább kiderültek a dolgok.
Az értetlenséget az arcán nem igazán értem, mikor közlöm a „fúj” kifejezést, pedig szerintem neki se lenne sok kedve odabújni hozzám, miután az éjszakát mással töltöttem. Hát igen, határozottan fúj.
Az ideg annyira dolgozik bennem, hogy esküszöm, nem akartam kiabálni, de a felindultságtól hangosan csattanok fel, mikor baromságokat kérdez. Minek kérdez ilyet, amikor nagyon is jól tudja a választ, hogy miért vagyok ilyen ideges.
- Bocs... bocs, nem akarok kiabálni, de annyira... – itt ökölbe szorul a kezem és ezzel próbálom lenyugtatni magam, de aztán felszisszenek, mert azon kapom magam, hogy olyan erővel szorítom a kezem, hogy a tenyerembe teljes mértékig belevájtak a körmeim. – ...felbosszantasz – sziszegem a fogaim között ezennel megpróbálva már egy cseppet nyugodtabb hangot megütni.
- Nem értesz? Na jó, komolyan mondom, én ezt nem bírom tovább – sóhajtok nagyot és az égnek emelem a tekintetem. – Talán törlődtek az emlékeid az éjszaka folyamán, vagy mi? – teszek fel egy újabb értelmetlen kérdést, mert bizony lehet, hogy ez a helyzet áll fent. De hogy ennyire? Ha egy óriási kibaszott nagy hibát követek el, igyak is bármennyit, akkor is emlékszem rá, mert olyan lelkiismeretfurdalásom lesz, hogy nem tudok vele mit kezdeni. Lehet, hogy nem vette hibának.
Ahogy magyarázkodni kezd, ráemelem a tekintetem és egy ponton látom az arcán a felismerést. A szemein meg ahogy lefagy egy pillanatra.
- Ühüm... biztos? – teszem fel a kérdést ezután még egyszer teljesen nyugodt hanglejtéssel. Szóval nem történt semmi. Ez a tagadás méginkább felbosszant. Nagyon rosszul érzem magam, komolyan mondom, mindjárt olyan zokogásban török ki, hogy attól fog csak igazán fájni a feje. Mély levegőket veszek, hogy meggátoljam ezt, hisz se magamnak, se neki nem akarok még nagyobb fájdalmat okozni.
De amikor újra kimondja és újra tagad, megint nem bírom visszafogni az indulataimat.
- Ne hazudj már! – csattanok fel és itt telik be a pohár. Jobb lesz, ha megyek. Ahogy látom, képtelen őszintén beszélni az egészről, szóval nem éri meg törnöm itt magam. Nem tervezek egyáltalán megállni a bejárati ajtóig, de mikor Ben előttem terem hirtelen, bele is ütközöm. Lesütöm a szemem, eszembe sincs ránézni, de mikor kiejti Flor nevét, akkor már el is homályosul a mondat többi része. A szeretlek szó viszont szintén megüti a fülem. Jó ég. Nem lehetek ennyire hülye. A saját szememmel láttam!
- Flor? – emelem rá aztán a tekintetem csalódottan. – Ja, hogy összefutottál vele. Értem. És még mi mást csináltatok, csak úgy érdeklődnék?! – döntöm oldalra a fejem, aztán elfordulok tőle, mert nem bírok a szemébe nézni. Menni akarok innen, mert úgy érzem, hogy összeroskadok. A szoba kicsinek tűnik, nem tudok elég távolságot tartani Bentől, pedig ha valamikor, most nagyon nem vágyom a közelségére.
- A saját szememmel láttam elmenni innen, Ben. Könyörögve kérlek, hagyd abba a félrebeszélést – harapok az alsó ajkamba és most már képtelen vagyok elfojtani a könnyeimet, szóval erősen küzködöm ellenük, de aztán csak legördülnek az arcomon.  

Marilyn Kaminski
Üzlet
Play by :
Hilarie Burton
Kor :
32
Foglalkozás :
Kávézó tulajdonos/marketinges - General Motors
Hozzászólások száma :
177

just give me a reason - Ben & Lyn
 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: just give me a reason - Ben & Lyn
   just give me a reason - Ben & Lyn
 EmptySzer. Nov. 07, 2018 11:47 pm

Lyn & Ben

What kind of tea do you want?
Abszurd ez az egész reggel, mint valami groteszk rémálom. Mikor arra kelsz, hogy ennél rosszabb már nem lehet, aztán hamar bebizonyosodik, hogy de mennyire is lehet, apukám. A legrosszabb mégis az, hogy nem érzem úgy, hogy ura lennék a helyzetnek. Sőt, helyenként követni sem tudom, és ez egyszerre ijeszt meg, mert Lyn arcán mély és őszinte feldúltságot látok, és dühít fel, mert nem tudom, mit tehetnék, amíg nem árulja el, mi a baj. Úgy csinál, mintha tudnom kéne, csakhogy nem tudom.
A kiabálás már csak olaj a tűzre, az idegszálaim így is lángolnak a fájdalomtól. Én sem tudom tovább megőrizni a hidegvérem. Szóval felbosszantom? Komolyan?
- Persze. Én bosszantalak fel, mikor majd szétszakad a fejem, erre kora reggel ideállítasz üvöltözni, és azt se vagy hajlandó elmondani, hogy miért – vágom oda most már én is, miután a szobában harapni lehet a feszültséget. – Nagyon jó. Ettől jobb meglepetés soha ne érjen – fújom ki a levegőt hosszan, tudom, hogy meg kell nyugodnom, az nem segít a helyzeten, ha még veszekedünk is. Vagy ez már régen az?
- Lehet, hogy törlődtek, de nekem legalább van rá magyarázatom – fűzöm aztán hozzá egészen halkan. – És neked? – Mert ha az enyémek törlődtek, akkor az övéi is, éjjel a telefonban még nem így viselkedett, akkor még szerelmes volt belém, most pedig… azt inkább ne részletezzük, mit csinálna legszívesebben. Idegen. Távolságtartó. És rideg.
Biztos-e, hogy nem csináltam semmi rosszat? Pont úgy kérdezi, mint aki nagyon is biztos a dolgában. Elbizonytalanít. És közben eszembe jut Flor is, te jó ég, szegény csajszi itt alszik a szomszéd szobában, és adja az ég, hogy nagyon jó alvó legyen, különben abból lesz még nagy patália, ha Lyn ilyen állapotban a lakásomon éri. Láthatóan így se tudom kimagyarázni magam, pedig azt sem tudom pontosan, mit követtem el. Addig eljutunk végre, hogy valamilyen másik nő lehet a háttérben, végül is kitalálhattam volna, de mikor megnyugtatnám, hogy nincs semmilyen másik nő, megint felcsattan.
Az ajtó előtt még sikerül megállítanom.
- Semmit – vágom rá idegesen, mikor Florról kérdez. – Úgy értem, semmi lényegeset. – Nem tudom, mire gondol. A táncról meséltem, arra most már tényleg nem emlékszem, hogy mondtam-e, hogy Flor ott volt a bárban, de még ha nem is… Florra lenne féltékeny? – Lyn, ugyan már. Semmi okod erre… - mondanám még tovább is, ha nem szakítana félbe.
- Elment? – kérdezek vissza meglepetten, mikor azt állítja, Flor elment, és első körben az a része jut eszembe, hogy ez voltaképpen jó hír, legalább nem kell emiatt is magyarázkodnom. – Nagyon jó. Akkor most már ordibálhatsz, csak artikulálj arra, mert úgy görcsöl a fejem, hogy lassan téged se látlak. De vágom, ez most senkit sem érdekel. – A hangom fásult, kezdem egy kicsit feladni menet közben. Veszek egy mély levegőt, és nekidőlök az ajtófélfának. Lassan viszont az is derengeni kezd, hogy talán épp innen ered ez az egész szarság. Szóval látta elmenni, és azt hiszi, lefeküdtem vele? Hát ez nagyon jó. Tényleg. És hogy bizonyítsam be neki, hogy nem?
Ahogy a pillantásom visszatér hozzá, nem látom az arcát, mert közben elfordult, ami sejtéseim szerint leginkább csak egy valamit jelenthet. Hirtelen elfog a bűntudat, amiért kiengedtem a dühöm. Nem kellett volna. Közelebb lépek hozzá, egészen mögé húzódva, és óvatosan átkarolom a derekát, előbb az egyik, majd a másik karommal is, a fejem pedig a tarkójához döntöm, bár nem vagyok benne biztos, hogy hagyni fogja a mozdulatot.
-  Nem feküdtem le Florral – mondom csendesen, és ez a mondat után egy kicsivel szorosabbra is fonom az ölelést, számítva rá, hogy ismét felhúzza magát, mert azt hiszi, hogy hazudok. Nem állok a lábamon olyan stabilan, ki tudja verekedni magát, ha nagyon akarja, de azért megpróbálom folytatni.
- Nem azért aludt itt. Csak mert berúgott, mint a csacsi, és… elfelejtettem megkérdezni a címét, mikor beszálltunk a taxiba, aztán elaludt… én pedig annyira haragszom rád, hogy el se tudom mondani, de örülök, hogy itt vagy – mormogom a fülébe ezt a kis monológot, és bízom a csodákban.

Benjamin Henson
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet szerviz- és márkavezető
Hozzászólások száma :
309

just give me a reason - Ben & Lyn
 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: just give me a reason - Ben & Lyn
   just give me a reason - Ben & Lyn
 EmptyPént. Nov. 09, 2018 3:54 am

Ben & Lyn

i've got a hundred million reasons to walk away, but baby i just need one to stay
Ben esküszöm, néha olyan, mintha egy kibaszott UFO lenne. Most pont. Mint akit elraboltak az éjszaka és kitörölték az emlékezetét. Én már nem is tudom, mihez hasonlítsam, de jelen pillanatban annyira ideges vagyok, hogy nincs is kedvem ezen gondolkodni. Felrobbanok. Ettől függetlenül én tényleg nem akarok kiabálni. Nem vagyok az a fajta, aki csak úgy kikel magából, de ha ilyen okom van rá, mint most, akkor igenis vannak pillanatok, amikor képtelen vagyok parancsolni az indulataimnak. Nem megy. Az pedig még jobban felháborít, hogy Ben még magét sajnáltatja.
- Ó, szegény ember. El se tudom mondani, mennyire sajnállak, hogy széthasad a fejed – csóválom meg a fejem, de legszívesebben most azonnal a falba verném.
- Ettől hülyébb elgondolás soha többé ne forduljon meg a fejemben, hogy meg akarjalak lepni. – Mostanra már tényleg halkítok a hangerőn, mert nekem sem esik jól leüvölteni a fél emeletet kora reggel. Esküszöm, csak legalább vallaná be. Állna elém és mondaná, hogy bocsi. De folyamatosan tagad és értetlenkedik, ami csak még jobban felhúz és még inkább csalódottá válok, hogy még annyi sincs benne, hogy őszinte legyen. Vagyis most már nem tudom eldönteni, hogy tényleg nem emlékszik vagy csak nem akarja, hogy kiderüljön. De már kiderült, szóval teljes mértékig mindegy.
- Nekem? Nekem okom van arra, hogy ki vagyok akadva – emelem rá a tekintetem, és aztán egy meggondolatlan pillanatban felvilágosítom. – Elmondom akkor mi történt. Az történt Ben, hogy egyik pillanatban még más nővel hetyegsz, a másikban meg azt kérdezed tőlem a telefonban, hogy nem akarok-e hozzád menni feleségül? Dehogy akarok! – nézek rá mérgesen, és azt hiszem, itt tetőzik valahol a maximális pulzusszámom, amit képes vagyok elérni. Nem értem az egész szituációt. Tulajdonképp nem tudom elképzelni, hogy hogy zajlott a folyamat. Lefeküdt Florral aztán felhívott? Vagy fordítva történt a dolog? Ahh, az istenért, belegondolni se akarok ebbe az egészbe! Nem, nem és nem!
Viszont hallani akarom tőle. Hogy ne csak az én fejemben éljen ez a képzelgés, ami nagy valószínűséggel nem az. Be kell vallania, hogy elcsábult. De csak tagad és tagad. Nem történik már percek óta semmi, csak hogy képtelen felvállalni a dolgot.
- Persze, nincs rá okom – suttogom hitetlenkedve. Nem hiszem el. A nagy helyzet viszont az, hogy ahogy találkozik a tekintetem vele, kicsit mintha valóban azt látnám, hogy igazat mond. Dehát nem lehet! Láttam és kész. És amikor ezt közlöm vele, a reakciójára már-már össze kell szednem az állam a földről.
- Na jó, azt hiszem mindkettőnknek jobb lesz, ha engedsz elmenni, mert veled egyszerűen képtelenség egyről a kettőre jutni – fújom ki a levegőt és már komolyan azt nézem, merre tudnék lelépni innen, habár a szoba minden egyes négyzetcentiméterét ismerem és tudom, hogy nincs másik menekülőút. Úgy érzem, minden ellenem van, mintha egy olyan álomban lennék, ahol elkések valahonnan. Futok, de sosem érek oda. Most pont ilyen érzésem van Bennel kapcsolatban, hogy nincs abban az állapotban, hogy dűlőre juthassunk. És még fáj is. A szívem környékére mintha valami képzeletbeli kötél vetemedett volna rá, hogy összeroppantsa. Képtelen vagyok Benre nézni, nem akarom tovább hallgatni a tagadását. Mikor viszont megérzem a derekamnál a kezét, jelen pillanatban annyira szipogok a könnyektől, hogy még azt sincs erőm lesöpörni onnan. Mikor aztán meghallom az egyetlen eddigi ésszerű mondatot a szájából, mintha kicsit megnyugodnék. Nem feküdt le vele. Nem? De akkor miért volt itt? Értetlenül meredek magam elé, ahogy hallgatom a magyarázatot, ami meglepő módon elég hihetőnek tűnik, de… most komolyan.
- Esküdj meg. – Miközben megfordulok, a lehető legtöbb könnyet lesöpröm az arcomról és aztán nézek csak a szemébe. – Ide mondd! Ezt még egyszer hallani szeretném. Őszintén – teszem hozzá és közben folyamatosan kattog az agyam, hogy most vajon igazat mond-e vagy sem?! Nagyon szeretném, ha nem lenne ez hazugság. Ó, de még mennyire szeretném, de a realitás meg abszolút azt súgja, hogy két ittas ember egy lakásban, aki nem mellesleg nő és férfi, nem igazán létezik, hogy anélkül megmaradjon, hogy ne történjen semmi. Kivétel, ha a két ember között abszolút semmiféle vonzódás nincs. De ha csak arra a korábbi kis flörtre gondolok, ami a Rosában zajlott, megintcsak nem annyira valóságos az egész sztori.
- Itt aki haragszik a másikra, az én vagyok – motyogom az orrom alatt, hisz amúgy sem értem, miért haragudhatna ő rám. Kezdek egy kicsit már nyugodtabb lenni, de még mindig van bennem egy hatalmas kérdőjel, amit isten tudja, mi fog eltűntetni.  

Marilyn Kaminski
Üzlet
Play by :
Hilarie Burton
Kor :
32
Foglalkozás :
Kávézó tulajdonos/marketinges - General Motors
Hozzászólások száma :
177

just give me a reason - Ben & Lyn
 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: just give me a reason - Ben & Lyn
   just give me a reason - Ben & Lyn
 EmptyPént. Nov. 09, 2018 11:23 pm

Lyn & Ben

What kind of tea do you want?
Nem is tudom, hogy a szavai, vagy inkább a hangsúly az, ami hirtelen rádöbbent, hogy mit is csinálok. Leveszem róla a pillantásom, és inkább az előttem felgyűrődő ágytakarót bámulom. A vonásaim merevebbé válnak, és ez egy kicsit távolabb is lök az egész szituációtól. Hosszú percek óta próbálom megtudni, hogy mi a baj, eredmény nélkül, találgatok és magyarázkodok, mint egy hülye, és közben igyekszem összekaparni magam. Ő pedig idejön, hogy gúnyolódjon velem.
A párom. Életem nője, akit az éjjel egy irtó hülye ötlettől vezérelve feleségül kértem. Valahogy nem azt várnám tőle, hogy még meg is alázzon, ha egyszer kicsúszott a lábam alól a talaj. De tudja jól, hol fáj.
- Inkább meg se próbáld. Így is bőven átjön az együttérzés. Meg az, hogy szeretsz, és hiányoztam… – ironizálok inkább én is, de nem rejtem el a hangomból a komorságot. Innentől nekem sincs kedvem jópofizni.
- Hát, megleptél – nyugtatom meg, hogy ez biztosan sikerült. Elég pocsék meglepetés, de végül is kár lenne elvenni tőle ezt a címet. Nem teljesen így képzeltem a reggelt, azt hittem, csak natúrban szívok majd egy darabig, de mikor megláttam az erkélyen, nem is akartam hinni a szememnek. Azt hittem, azért jött, mert utólag megbánta, hogy nemet mondott tegnap, vagy azért, hogy hozzám bújjon, és megkönnyítse túlélni a délelőttöt. Ehelyett nem is tudom hol tartunk…
- Csak az a bökkenő, hogy rajtad kívül senki sem tudja, hogy mi az. – De biztos van oka. Hogy ne lenne. Mikor beharagozza, hogy elárulja végre, kíváncsian ráemelem a tekintetem, de aztán csak lemondóan megcsóválom a fejem. Már megint itt tartunk. – Szóval más nővel hetyegek. Értem. – Csak tudnám, ez mit jelent. Hetyegek. Beszéltem? Flörtöltem? Randiztam? Lefeküdtem? De hiába kérdezem meg, úgyse válaszol. Inkább a tegnapi lánykérésemet hozza szóba. Ennyire megbánthattam?
- Rendben van, akkor ezt tisztáztuk – mondom csendesen, ismét lehunyva egy kis időre a szemem, és megmasszírozva a halántékomat. – Én kérek elnézést, hogy részegen kicsúszott a számon. Nem sértésnek szántam. – Vagy nem is tudom pontosan, minek veszi. Nem gondoltam volna, hogy valaha is kimondom, még viccből sem, azt meg pláne nem, hogy ezt válaszolná. De ez most annyira nem is érdekel, mikor látom, hogy szökni készül, teszek egy próbálkozást, hogy megállítsam, mert tudom, hogy ha ezt most nem beszéljük meg, annak nem lesz jó vége. Sikerül is előbb odaérnem az ajtóhoz, elzárva előle a kijáratot. És itt még arra készülök, hogy ezt vele is megértessem, de aztán olyat mond, ami bennem is azonnal fellövi a pumpát.
- Hogy velem? – Ez már vicc, komolyan mondom. Itt pitizek fél órája, hogy megtudjam, mivel is vádol, de még csak ez sem jött össze. Erre velem nem lehet egyről a kettőre jutni. Így felállva már én is érzem, hogy a pulzusom nem tétlenkedik. De ekkorra már kezdem kihámozni a lényeget a szavaiból, azt hiszi, lefeküdtem Florral, és mikor elfordul, látom, hogy valószínűleg épp a könnyeit törölgeti. Mélyet sóhajtok, és győz bennem az az érzés, hogy nem akarom így látni. Legyen akármilyen kis bolond, nem akarom, hogy még egy könnycseppet is ejtsen miattam. Bőven elég, ami a múltban történt. Megpróbálom visszanyelni a mérgem, és a megbántottságom, és magamhoz ölelni, hátha megnyugszik egy kicsit. És el is mesélem neki, hogy Flor miért aludt nálam. Megbeszélhettük volna ezt nyugodtabb körülmények között. Elmeséltem volna.
Végül megfordul, és a nedves szemeivel rám mered, érzem, hogy egészen a vesémig akar bámészkodni. Nem hisz nekem. Még mindig. Esküdjek? Néhány másodpercig elgondolkodom, de végül alig láthatóan megingatom a fejem.
- Előbb esküdj te. Hogy teljesen biztos vagy benne, hogy megcsaltalak Florral. Én is hallani szeretném. – Hosszú másodpercekig nem mozdítom a tekintetem az övéből, majd ha mondott valamit, ha nem, elengedem, és elindulok a konyha irányába.
- És előbb főzök egy kávét. Kérsz? – Most már nem fog elmenni, van időm egy kicsit a fizikai szükségleteimmel is foglalkozni. Még mindig baromira hányingerem van, és szeretném megelőzni, hogy tényleg viszontlássam a tegnapi művemet. Vizet töltök a masinába, és külön egy pohárba is, kihalászok egy aszpirint a konyhaszekrényből, és óvatos kortyokkal leküldöm, majd elszöszölök picit a kávéval. Közben hallgatok, ha csak ő nem szólal meg.
Megpróbálom rendezni a gondolataimat, de annyira még mindig nem egyszerű.
- Igen, azt észrevettem – szólalok meg végül, egy kicsit megkésve. Még mindig a konyhaszékrénnyel szemben, vagyis neki háttal babrálva. Elcsomagolom a kávét, és visszateszem a helyére. – És azt végiggondoltad, hogy mi van akkor, ha tévedsz?

Benjamin Henson
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet szerviz- és márkavezető
Hozzászólások száma :
309

just give me a reason - Ben & Lyn
 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: just give me a reason - Ben & Lyn
   just give me a reason - Ben & Lyn
 EmptySzomb. Nov. 10, 2018 2:17 am

Ben & Lyn

i've got a hundred million reasons to walk away, but baby i just need one to stay
A helyzet az, hogy Ben nem igazán segít hozzá ahhoz, hogy tartsam a távolságot, ugyanis annyira jól forgatja a szavakat, hogy komolyan mindjárt én fogok bocsánatot kérni. Na, nem. Azért ez túlzás lenne. Mikor ironizálni kezd, rávillantom a tekintetem, amiből nagyon is tudhatja, hogy de igen. Hiányzott és szeretem, de nem erre számítottam, amikor megérkeztem, hogy majd egy nő fog kisétálni a lakásából, aki mellesleg az alkalmazottam.
Ez az értetlenkedés még jobban felhúz, most már tényleg megőrülök lassan, de valahogy azt érzem, hogy tőle kellene hallanom, hogy mi történt, mielőtt még én mondanám neki kerek-perec. De miért nem mondja már? Miért nem kér bocsánatot?
- Szóval nem tudod… - tudatosítom magamban ezt a mondatot, mert mi van, ha tényleg nem tudja? Ha az alkohol miatt elfelejtette reggelre, hogy mi történt vele az éjszaka?! De… ez nem lehet, a francba is. Nem felejtem el, ha lefeküdtem valakivel, nem?!
Aztán vázolom a helyzetet neki, talán egy kicsit idegesebben, mint kellene. Tudom, hogy nagyon nem kellene ilyet a fejéhez vágnom, hogy nem akarok hozzámenni feleségül, mert hát nyilván akarok, vagyis akartam, de egyébként is, ezen ne akadjunk most fent. Csak egy részeg gondolat volt.
- Most nem ezen van a hangsúly. – De, persze hogy ezt fogja meg az előbbiből. Tudom, ismerem, ez a mondat lesz majd, amit hallgathatok napokon, heteken, hónapokon keresztül… vagy mi?! Nem fogom hallgatni, ugyanis ha beigazolódik, hogy tényleg megcsalt, akkor egyszer, s mindenkorra véget vetek ma mindennek. Édes istenem, ezt mennyire nem akarom… Bárcsak tök hülye lennék és csak képzeltem volna az egészet vagy valami épeszű magyarázata lenne rá. De nincs, csak futjuk a köröket, menni akarok és el is indulok, ha nem állítana meg, akkor valószínűleg már rég lent járnék a portánál.
- Igen, veled. Sajnálom, hogy képtelenek vagyunk arra, hogy őszinték legyünk. – Már szándékosan mondom többes számban, nem akarom már rázúdítani az egész balhét, ugyanis én generálom, de akkor is felidegesít, hogy tényleg csak a szakadék felé haladunk és egyre gyorsabban.
Vége. Próbálom tudatosítani magamban, aminek az elgondolására már rosszul is érzem magam. Miért gondoltam, hogy ugyanaz lehet, mint régen?! Hiszen évek teltek el. Se ő sem én nem vagyunk már ugyanazok, mint akkor. Az érintése kicsit nyugtatólag hat rám. Ahogy beszélni kezd, az is. De egyszerűen képtelen vagyok kitörölni a gondolataimból azt a képet, hogy ők ketten… Csak szeretném, hogy a szemembe mondja. Hogy elhihessem, hogy aztán elfelejtsük az egészet.
Arra azonban abszolút nem számítok, hogy majd most is visszavág. Szólásra nyitom a szám, ahogy a szemeibe meredek, de aztán visszanyelem a szavakat. A tekintete most valahogy csalódottságot sugároz, vagyis azt vélem felfedezni benne, de tulajdonképp szerintem még mindig nem tért teljesen magához, így értetlenséget is látok. Mire mondanék valamit, már elfordul és a konyha felé sétál, én pedig pár percig nem megyek utána.
- Nem – reagálok ennyit néhány másodpercnyi szünet után a kávéval kapcsolatos kérdésre. Nem vagyok teljesen biztos benne, azért szembesítem vele. Csak láttam elmenni innen. Önmagában ez azért elég árulkodó tud lenni és fordított helyzetben valószínűleg ő is féltékeny lenne, ha egy férfit látna reggel elmenni tőlem. Egy buli után. Mély levegőket veszek és rendezem az arcomat miután már egy fokkal kevésbé indulatos állapotban vagyok. Kihúzom magam és megköszörülöm a torkom, hogy újra összeszedett legyen. Nem tudom, kit akarok átverni, de mindegy. Pár lépést teszek a konyha irányába, ahol kellő távolságban állok meg tőle. A kérdése egy kicsit fejbe kólint. Basszus. Átfutottam az agyamon, hogy mi van, ha tényleg csak félreértés, de azért ennek elég kis esélyét láttam. Mindössze öt százaléknyit.
Még két lépést teszek felé, miközben aztán elhaladok a vendégszoba mellett, ahol a megvetett ágyon megpillantok egy inget.
- Tényleg csak itt aludt? – kérdezem csendesen, aztán a konyhapult túloldalánál torpanok meg. Végtére is, nem várta, hogy beállítok ide reggel és nem sokat gondolkodott a sztorin, amit esetleg be kell adnia nekem. – De akkor miért nem mondtad éjjel? – Mert nem azzal volt elfoglalva, hanem azzal, hogy hiányzom neki, és hogy részegen feleségül kérjen. Jó ég, most tényleg? Komolyan én fogok kijönni ebből az egész szituból rosszul? Mert akkor itt már felmerülhet a kérdés, hogy nem bízom meg benne. De az istenért. A nők száz százaléka ugrana, ha a szerelme lakásából egy átmulatott éjszaka után egy nőt látna kijönni. Kétely még mindig van bennem. Hinni akarok neki, nagyon is. Mindennél jobban.
Most határozottan kellemetlen szituációba keveredtünk. Jobban tettem volna, ha hazamegyek és mielőtt letámadom átgondolom a dolgot. Akkor talán könnyebben jutottunk volna dűlőre, ha nem borítom rá rögtön az asztalt.
- Bocs, hogy rád törtem, de egyszerűen... - kezdek bele, de most már háromszor meggondolom, hogy mit mondok és mit nem. - ... elborult az agyam, ahogy megláttam - vonok vállat, mert hát, ez az igazság. Nem akarom már, hogy bármi is közénk álljon, annyira jól együtt tudtunk működni eddig. Most ez viszont azt hiszem, hagy egy tüskét, talán mindkettőnkben.

Marilyn Kaminski
Üzlet
Play by :
Hilarie Burton
Kor :
32
Foglalkozás :
Kávézó tulajdonos/marketinges - General Motors
Hozzászólások száma :
177

just give me a reason - Ben & Lyn
 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: just give me a reason - Ben & Lyn
   just give me a reason - Ben & Lyn
 EmptyVas. Nov. 25, 2018 1:20 pm

Lyn & Ben

What kind of tea do you want?
A szemvillanását már nem látom, ahhoz túlságosan letaglóztak a szavai, és pillanatokon belül fel is dühítettek, így inkább el is fordítom róla a tekintetem, hogy szusszanjak egy kicsit. De leginkább rosszul esik. Lényegében minden, amit mond, vagy tesz, eddig nem foglalkoztam vele, hanem inkább az okát próbálom meg megfejteni, mert kell, hogy legyen rá valami magyarázat. Ugye?
Nem mondom ki még egyszer, hogy nem tudom, miről beszél. Úgy látszik, megértette végre. Bár még mindig csak ködösítve fogalmaz. Nőkkel hetyegek. Most ez mégis mit jelent? Az most már legalább világos, hogy féltékenység áll a háttérben. De ennyire? Még a tegnapi beszélgetést is képes felhozni.
- Akkor miért erről beszélsz? – bukik ki belőlem az automatikus válasz. Ha nem ezen van a hangsúly. Nem én hoztam szóba. Mért nem inkább arról, hogy mi a probléma? És ezzel egy időben le is gyűröm a tompaságom, és felpillantok rá. – Azt keresed, hol fáj a legjobban? Vagy mi a célod ezzel? – Tessék, akkor én most őszinte leszek, kettőnk helyett is. Még időben elkapom, és nem engedem elmenni, amíg ezt az egészet nem tisztázzuk most már. És ahogy átölelem, halk, de határozott hangon – többre most nem is lenne erőm –, megpróbálom ráébreszteni, hogy bármi is történt, ez így ebben a formában nem a legjobb taktika. – Idejössz vádaskodni a semmiből. Szerinted van fikarcnyi esélyem is rá, hogy őszinte legyek? Egyet legalább adhatnál… - És azzal oda is hajtom a fejem a nyakához. A légzésem lassú és nehéz, várom, hogy múljon kicsit a szédülés.
De végül csak összerakom, miről is van szó, és mikor már megvan, úgy csap fejbe a felismerés, hogy majdnem le is dönt a lábamról. Egyrészt értem most már, hogy miért ilyen zaklatott, ha én láttam volna, hogy reggel egy férfi távozik a lakásából, ráadásul parti után, ahová én nem tudtam vele menni, bizonyára engem is a frász kerülgetne. Elhitte, hogy megcsaltam, és baromira kiakadt. Ez pedig valahol azért azt is jelenti, hogy elég mélyen kötődik hozzám. Legalábbis nagyon próbálok inkább erre a részére koncentrálni, és nem arra, hogy ennyire nem bízik bennem. Vagy hogy milyen aljas volt ez a kis játszadozás. Amire talán nem ez a legjobb kifejezés. De végtére is, az volt. Nem beszélt egyenesen, úgy akarta kicsalni a válaszokat, hogy fel sem tette a kérdést.
De nem akarok veszekedni, minden porcikám tiltakozik ellene, különösen ma reggel. Rajtais érzem, hogy az érintésemtől, és a sebtében összekapott magyarázatomtól kezd egy kicsit megnyugodni. Ám ahogy szembefordul, azt is látom, hogy még mindig nem hisz nekem. Mindezek után tényleg meg kell esküdnöm rá?
Hagyok neki egy kis gondolkodási időt, addig átrobogok a konyhába, ha eddig kibírtam anélkül, hogy a gyomrom tartalma vissza akarna köszönni, akkor most már talán a kávéval sem lesz gond. Hogy azt a megkésett nemet a kávéra mondja-e, vagy arra, hogy nem akar megesküdni, nem tudom eldönteni. De a következő kérdés már egyenes, erre már én is tudok egyértelműen válaszolni.
- Tényleg. – A hangom határozott, bár az arcom nem láthatja, mert éppen háttal állok a kávégéppel szarakodva. Hogy miért nem mondtam a telefonban? Ha még mindig az idegesség tetőfokán lennék, valószínűleg odaszúrnám neki, hogy azért, mert éppen megkértem a kezét. De most már megnyugodtam, inkább csak levert vagyok. És még mindig tombol bennem a rosszullét, ami elég rossz kombináció. Úgy érzem magam, mint akin egy egész páncélos hadsereg vonult keresztül az éjjel, aztán reggel hátraarcba kapcsolt. A mozdulataim sem annyira aprólékosak, aminek következtében kábé több kárt csinálok, mint hasznot, lassan az egész konyha úgy néz ki, mint valami disznóól, de nem érdekel, azt a nyamvadt kávét most már akkor is megcsinálom.
- Nem tudom, mért nem mondtam – szólalok meg végül, még mindig háttal, és ahogy leveszem a csészét, hogy kitöltsem bele a löttyöt, le is sodrom az egész dobozt. Már csak a pillantásommal követem, ahogy az őrölt kávészemek beborítják a padlót. Fantasztikus. Csak felsóhajtok, de nem mozdulok, nem kommentálom. Az is biztos, hogy ez most ott marad. Majd délután feltakarítom.
- Majd elmesélem. Sajnálom, hogy elrontottam a reggeledet. – Próbálok erre koncentrálni, így talán el tudom nyomni a bennem ólálkodó kellemetlen érzéseket. Tudtam, hogy végül ide lyukadunk majd ki, hogy a végén azt mondja: bocsi, megvonja a vállát, és úgy teszünk, mintha nem történt volna semmi. Talán tényleg így a jó, csak ha én is így csinálnám, nem tudom, hol tartanánk mostanra.
- Elhiszem, hogy elborult. Az enyém is elborult volna, de ezt az egészet megspórolhattuk volna, ha az első mondatod az, hogy mi akasztott ki. Az első, és nem a harmincadik – fűzöm hozzá csendesen, de annyira nem is akarok már róla beszélni. – Bár bizonyítani úgysem tudom, szóval nincs rá semmi garancia, hogy igazat mondok.
Ez a nagy helyzet. Ha eddig nem hitte el, most ez miért változna?

Benjamin Henson
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet szerviz- és márkavezető
Hozzászólások száma :
309

just give me a reason - Ben & Lyn
 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: just give me a reason - Ben & Lyn
   just give me a reason - Ben & Lyn
 EmptySzer. Nov. 28, 2018 8:39 pm

Ben & Lyn

i've got a hundred million reasons to walk away, but baby i just need one to stay
Nem is tudom már, mit érzek. Csalódottságot vagy szomorúságot, mindkettőt vegyülve?! Mikor felvilágosítom, hogy mégis mi történt, hogy mi az, ami miatt tulajdonképp ennyire fel vagyok dúlva, nem azt a részét ragadja meg, amit meg kellene és persze ezen le is ragadunk egy kis ideig.
- Gondoltam, erre sem emlékszel – magyarázom, hogy ezt nem azért mondom mert... azt keresem hol fáj a legjobban?! – Mi? Nem keresem azt, ezt most felejtsd el – bökök a mellkasára idegesen, mert utálom, hogy mindjárt még én fogom rosszul érezni magam ahelyett, hogy neki kellene. Menni akarok innen, de elállja az utam és még érzelmileg is hatni próbál rám, ami meglehetősen jól is megy neki, de most nem szabad olyan gyorsan engednem. Hiszen a saját szememmel láttam, hogy Flor ebből a kicseszett lakásból sétált ki. Igenis adtam neki esélyt az őszinteségre. Azt se tudta –vagy csak jól tagadta-, hogy miért vagyok dühös, pedig azért elég egyértelmű, hogy nem fogom boldogan megölelgetni, hogy nagyon ügyes volt, nem?! Fura ez nekem.
Ami azt illeti, egy kicsit sarokba is szorít. Amikor azt kérem tőle, hogy mondja a szemembe, hogy nem feküdt le vele, mégis kibújik alóla és a visszájára fordítja a kérdést. És aztán ott hagy. Én pedig csak letaglózottan állok itt és bámulok ki a fejemből kisírt szemekkel, az agytekervényeim pedig nem akarnak egy percre sem megállni. Mindennél jobban hinni akarok neki, és tulajdonképp képes is lennék, elhinni, ha azt mondja, nem történt semmi, csak nem értem, miért nem tud róla bizonyosságot tenni úgy is, hogy a szemembe néz.
Aztán végül úgy döntök, utána megyek, de a biztonság kedvéért azért viszem magammal a táskám is. Lehet, hogy most mennem kellene, és hagyni, hogy ez egy kicsit leüljön. Mindkettőnkben. De azt is tudom, hogy ha most elmegyek és nem teszünk pontot a végére – bármilyen nehéz is-, akkor az is lehet, hogy soha többet nem találunk vissza egymáshoz. Basszus.
Így végül is megkérdezem még egyszer, de az arcát nem látom, ismét, amiből most már nem tudom eldönteni, hogy azért nem fordul felém, mert tudja, rögtön észreveszem, ha nem mond igazat vagy csak ennyit nem vesz komolyan, mert tényleg nem történt semmi, és csak púp vagyok most a hátán.
- Jó – mondok ennyit és fújom ki ezzel együtt a levegőt, hogy ezzel is nyugtatni próbáljam magam. Jó ég, arra meg végképp nem akarok gondolni, hogy hogy fogok Florra nézni, ha a napokban összefutok vele a kávézóban?! Nem igazán tudom rejtegetni az ellenérzéseimet, az a probléma.
Nem tudja, miért nem mondta. Hát, egyre jobban toporgunk egy helyben. Én ezt egyedül képtelen vagyok megoldani, ha ilyen válaszokat ad, akkor teljesen felesleges beszélnünk egymással. Pedig most már nekem is kezd egy kicsit bűntudatom lenni, mert kiharcolta, hogy én se érezzem olyan jól magam.
Mikor leborul az egész doboz a kávészemekkel, figyelem, ahogy szétszóródnak a földön és kérdés nélkül lehajolok érte, hogy aztán visszategyem a pultra. A kávészemek ottmaradnak. Most senkit nem érdekel, azt hiszem. Háttal dőlök a pultnak, úgy próbálom keresni Ben pillantását, de ő csak a kávéval van elfoglalva.
- Leszarom a reggelemet – mondok ennyit, mert most tényleg az a legkevesebb, hogy egy nap boldog vagy rossz reggelem van. Most itt nem a reggelről van szó, hanem arról, hogy mégis mi az isten történik?! – Rám néznél, kérlek? – kérdezem most már nyugodt hangnemben tőle.
Aztán persze eljut a tudatomig, hogy biztos nem volt kellemes neki fejfájással arra ébrednie, hogy rárontok, így kinyögöm azt a rohadt bocsánatot érte.
- Egyszerűen csak tőled akartam hallani és kész – mondom az igazságot. – Gondoltam azért azzal tisztában vagy, hogy egy nő itt aludt nálad, és ha én reggel itt vagyok, akkor az nem jó jel. De teljesen mindegy. – Most már tényleg nem akarok sehol fogást adni neki, mert nem akarok tovább veszekedni. Azt mondja, nem történt semmi. Hát jó, elhiszem. Csak az agyam úgyis tovább fog ezen kattogni, ahogy ismerem magam.
A következő mondata viszont megint felveri a nyugalmam egy kicsit. Miért tol az elbizonytalanodás felé?
- Garancia semmire sincs – helyeslek összepréselt ajkakkal. Ahogy arra sem, hogy most nem fogom magam és megyek haza a picsába. Nos, erre sincs garancia. Indulatomban újra ellépek a pulttól, csak éppen azt felejtem el, hogy a lábam előtt úgy száz kávébab hever, így két pillanat alatt úgy terülök el a padlón, hogy azt nézni is szép. Csak bámulom a plafont és mielőtt kínomban már elröhögném magam, fél perc csendben fekszem ott. Ezt nem hiszem el, komolyan mondom. Ez a reggel tényleg katasztrofális.
- Az istenért – sóhajtok fel, de nem mozdulok onnan. – Megbízom benned, érted? Csak egyszerűen ez egy olyan szituáció, ami alap esetben kézenfekvő, hogy miért lehetett itt. De elhiszem, amit mondasz – mondom mindezt a plafonnak címezve. Persze azért engem is bánt ez így kicsit, hisz ha valóban semmi nem történt, akkor én egyértelműen hibáztatva lehetek az összezördülésért, hogy nem kérdeztem, csak támadtam. Bravó-bravó!

Marilyn Kaminski
Üzlet
Play by :
Hilarie Burton
Kor :
32
Foglalkozás :
Kávézó tulajdonos/marketinges - General Motors
Hozzászólások száma :
177

just give me a reason - Ben & Lyn
 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: just give me a reason - Ben & Lyn
   just give me a reason - Ben & Lyn
 EmptyVas. Dec. 02, 2018 1:56 pm

Lyn & Ben

What kind of tea do you want?
Erre sem emlékszem? Mert honnan tudja, hogy mire kellene emlékeznem, és mire nem? Többet tudna nálam valamiről? Lassan döcögnek a fogaskerekeim.
- Itt nem az a gond, hogy bármire is nem emlékszem, hanem hogy nem tudom, mi a baj. – Biztos jobban össze tudnám rakni a részelteket, és az árulkodó jeleket, ha nem lennék ennyire kiütve, és mellette nem azért küzdenék, hogy a tegnapi italfogyasztásomat véletlenül se lássuk viszont. Ez minden bizonnyal így van, de jelen állapotban ettől gyorsabban nem megy összerakni a képletet. Florról valóban megfeledkeztem, és mikor eszembe jut, még akkor is abban a tudatban vagyok, hogy az igazak álmát alussza a szomszéd szobában. Nem is gondolok rá, hogy esetleg már elment. Csak miután szóbahozza. Akkor már persze azonnal leesik, hogy milyen hitben élhet. És magamhoz ölelgetve, el is mesélem neki, hogy a helyzet nem az, aminek látszik, és hogy mi is történt valójában az éjjel. Sajnálom, hogy ezt így átélte, ha szemben lenne, és nem hátulról ölelném át, ez lenne az a pillanat, amikor egy apró puszival rácsókolnék az arcán ülő könnycseppekre.
Mire megfordul, viszont már lesöpörte őket, és különben is, olyasmit mond, ami már megint nem esik olyan jól. Azt kéri, esküdjek. Egy kicsit se bízik bennem. Nem mondom, hogy az éjjel egyszer sem fordult meg a fejemben a gondolat, hogy lefeküdjek Florral. Kezdünk újra egymásra találni Marilynnel, de még – mint a ma reggel is mutatja – messze nem csiszolódtunk össze, nincs egymásra elég időnk, bizonytalanok vagyunk a másik érzéseiben, szándékaiban. Tegnap csalódott voltam, amiért nem jött, és egy kicsit haragudtam is, és őrülten hiányzott a közelsége, és nem tagadom, a szex is. Terveim voltak, de nem úgy jöttek össze, ahogy szerettem volna, és ez a nagy katyvasz végül azzá állt össze, hogy majdnem tényleg megtörtént, amivel ma reggel vádol. De végül kitartottam mellette. És talán ezért is szomorít el ennyire a bizalmatlansága. Nem az elején, hanem hogy még azután sem hiszi el, hogy felvázoltam neki az ok-okozati viszonyokat.
És ez a csalódottsággal vegyes lehangoltság szüli a következő mondataimat is, amit meg most ő ért félre, és gondolja, hogy azért teszem, mert nem érdekel a téma, vagy mert így próbálom palástolni, hogy hazudok neki. Pedig nincsenek ilyen komplikált okai, a legmélyebb igazság az, hogy kell egy rohadt kávé, hogy egy kis életet leheljek magamba, és bármit is folytatni tudjak. Eddig is csak az adrenalin vitt előre, ami mostanra, hogy elmúlt a vészhelyzet, alább is hagyott bennem. Úgy érzem magam, mint egy mosott szardarab.
A kérése, hogy forduljak felé, sokkal nyugodtabb, mint az eddigi beszélgetésünk bármelyik sora. Azért két másodpercet még hagyok magamnak, hogy mély levegőt szívjak, majd lassan megfordulva, a konyhapultnak döntöm a derekamat, és az arcára irányítom a pillantásomat.
- Elmondtam volna úgy is, ha megkérdezed – mondom csendesen, most már nem azért, hogy számon kérjem, hanem csak hogy tudjon róla. Tény, hogy néha nehezemre esik a színtiszta igazságot átadni, de ez sem azért van, mert hazugságokkal karom tömni a fejét,vagy mert nem bízhat meg bennem. Egyébként is, sokat fejlődtem már ebben az a két év alatt, amíg együtt voltunk. Épp ő érte el nálam.
- Sajnálom, nincsenek ilyen összetett gondolataim hulla másnaposan – jegyzem meg szintén csak az orrom alatt. Mikor megláttam, és hozzám vágta azt a cigit, még azt sem tudtam, hogy milyen nap van. De ezért elmondom, hátha vigasztalja egy kicsit.
Még utoljára azért felerősödik bennem a bizalmatlansága miatti ellenérzés, ami kimondatja velem, hogy voltaképp teljesen mindegy, hogy mit mondok, ha úgysem hiszi el. Bizonyítékkal nem tudok szolgálni. Hiszen számomra ez a fájó pont, nem tudom megkerülni.
De látom raja, hogy csak ideges lesz tőle, hirtelen mozdulatot tesz, és ki tudja, mit akart volna csinálni, mert két másodperc múlva már a konyhapadlót boldogítja, csatlakozva a szétszóródott kávészemekhez. Ha nem lennék ilyen tompa még mindig, biztos megpróbáltam volna elkapni, de így kábé csak végignézem, ahogy elterül.
- Jól vagy? – térdelek le hozzá a földet érés után, és végig nézek rajta, hogy kiszúrjam, megsérült-e valahol, de végül nem is a kérdésre válaszol, hanem mintha pontosan tudná, hogy mire kell rátapintani.
- Nem feküdtem le Florral – mondom ezúttal már a szemébe pillantva közben. – Nem akarom elárulni a bizalmad. – De ehhez az is szükséges, hogy legyen mit megóvni. Ezt már nem mondom ki, elég, ha csak a pillantásomból olvassa ki.
- Egész este te jártál a fejemben – futtatom az ujjaimat óvatosan a hajtincsei közé, kifésülve az arcából egy-két felesleges hajszálat. Mintha most értük volna el azt a pillanatot, amiben szívesen benne maradnánk mind a ketten. De nem akarom, hogy itt feküdjön a padlón, így inkább elfordítom a fejem, és a keze után nyúlok, hogy segítsek talpra állítani.
- Nem ütötted meg magad?

Benjamin Henson
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet szerviz- és márkavezető
Hozzászólások száma :
309

just give me a reason - Ben & Lyn
 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: just give me a reason - Ben & Lyn
   just give me a reason - Ben & Lyn
 EmptyPént. Dec. 07, 2018 2:44 am

Ben & Lyn

i've got a hundred million reasons to walk away, but baby i just need one to stay
Egyre rosszabbul érzem magam, haza akarok menni, nem tudom már, mit higgyek és mit ne. Ben másnapos, ami csak nehezíti a helyzetet, és már csak azért imádkozom, hogy vagy így vagy úgy, de tegyünk pontot ennek az egésznek a végére.
Utána megyek a konyhába, háta képesek leszünk megbeszélni, de ő csak a kávéval foglalatoskodik, maga elé beszél, nem néz rám, így megkérem, hogy forduljon felém.
- Jó, lehet, hogy a kellőnél kicsit jobban túlreagáltam, de akkor sem tudtam higgadtan megkérdezni, hogy lefeküdtetek-e – tárom szét a karom. Mégis hogy tudnék ilyen helyzetben nyugodt maradni? Sajnálom, de sehogy. Az nem én lennék. – Remélem nem lesz máskor, de ha mégis, akkor majd ehhez tartom magam. – Félreérthető szituációba mondjuk remélhetőleg nem sűrűn keveredik az ember. Ha igen, akkor az már nem félreértés. Ez biztos.
- Észrevettem – morgom vissza én is a kis megjegyzésére. Amit végül eztán mond, hogy nincs garancia arra, hogy nem történt meg, jól tudom, hogy ezzel a bizalmamat próbálja tesztelni, csakhogy nem éppen jókor teszi ezt. Mert egyébként én tényleg bízom benne. Még úgy is, hogy nem mondtuk ki, hogy együtt vagyunk, érezhető volt, hogy ez már az, és nyilvánvaló, hogy nem kacsintgatunk másfelé. Viszont ezzel együtt, ingatag lábakon állunk még, ezt ő is tudja. Túl sok minden van, ami akadályt gurít elénk és meg kell ugrani. Ilyen volt ez is, és azt hiszem, szépen elhasaltam rajta. Pontosan úgy, ahogy a felindultságom következtében a kávébabokon itt a konyhában.
Pár pillanat kell, míg magamhoz térek az elterülés után, de a kérdésére pedig csak aprót bólintok. A fejem bár kicsit lüktet, remélhetőleg nem okoztam magamnak nagyobb sérülést. Aztán elmondom neki, hogy bízom benne, csak éppen nem jól jött ki a dolog. Persze azt nem mondom, hogy a kisördög nem bujkál a gondolataimban még mindig egy kicsit, de igyekszem elhessegetni onnan.
És Ben is igyekszik, ahogy végre a szemembe mondja, hogy nem történt meg, amire gondoltam, már kezd is elillanni onnan.
- Ezt nagyra értékelem – mondom halkan, de látom rajta, hogy nem annyira esett jól neki ez az egész kirohanásom, hiszen most teljesen az az állás, hogy a bizalmam az irányába kábé a béka segge alatt van. Pedig nem így van. Elmosolyodom a megjegyzésére. Basszus, hogy mennyire tudja, hová kell tapintani ahhoz, hogy rögtön ellágyuljak. Hogy így tud nézni, amitől úgy érzem, nyomban elillan minden féle kételyem.
- Ne haragudj tényleg, hogy nem mentem el tegnap a partira – mondom el úgy már körülbelül húszadszorra, de még mindig rosszul érzem magam emiatt, mert jól tudom, neki sem esett pont jól. Megelőzhető lett volna az egész, ha félre tudom tenni a többi teendőm, és Rose-t is lett volna kire bízni, de hiába kérek már sokadszorra bocsánatot érte, akkor is bűntudatom van. Ezzel szemben, megértőnek kell lennie neki is, és habár látszólag az is volt, tudom, hogy nagyon akarta, hogy elmenjek.
A keze után nyúlok és ahogy segít felállni, hirtelen talpra is állok, de ha nincs ott és nem tudok megkapaszkodni belé, akkor rögtön vissza is zuhannék, úgy elkezdek szédülni. Egy pillanatra lehunyom a szemem, de mikor kinyitom, még mindig forog velem a világ.
- Csak egy kicsit – mondom, de nem engedem el a karját amíg nem érzem magam újra stabilnak. – Kicsit szédülök, de nem tudom, hogy attól, hogy beütöttem a fejem vagy pusztán a belőled áradó pia szagtól rúgtam be ilyen gyorsan – mosolyodom el kicsit ahogy aztán már végre nem forog körülöttem a világ. El is lépek tőle és ezúttal nagyon is figyelve a lábam elé, megyek a kávéfőzőhöz, hogy lefőzzem neki az elkezdett kávét és ha már itt vagyok, végül magamnak is készítek egyet.
- Valahogy így akartam indítani a reggelt – nyújtom felé, mert eredetileg tényleg ez volt a tervem. – Tudtam, hogy mennyire szerencsétlen vagy másnaposan – pillantok a földön heverő kávébabok felé, majd egy apró csókot nyomok a szája szélére. Mennyivel jobb lett volna, ha tényleg így indul.  

Marilyn Kaminski
Üzlet
Play by :
Hilarie Burton
Kor :
32
Foglalkozás :
Kávézó tulajdonos/marketinges - General Motors
Hozzászólások száma :
177

just give me a reason - Ben & Lyn
 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: just give me a reason - Ben & Lyn
   just give me a reason - Ben & Lyn
 EmptySzomb. Dec. 08, 2018 10:46 am

Lyn & Ben

What kind of tea do you want?
Kell egy kis idő, amíg helyre pakolgatom a fejemben a dolgokat. A ma reggelről, a tegnap estéről, az életemről, és közben a gyomromat is meggyőzzem, hogy maradjon szépen a helyén. Mindezt abba a néhány csendes mozdulatba sűrítve, amíg a kávéval szöszmötölök, több-kevesebb sikerrel. A kérdéseire még mindig távolabbról válaszolgatok, míg meg nem elégeli, és megkér, hogy forduljak végre szembe vele. Nem egyszerű.
- Feldúltan is megkérdezheted – ráncolom a homlokomat, ahogy a pultnak döntve a derekam, Lyn felé sandítok. Én aztán nem kértem, hogy nyugodt legyen. – Vagy tombolva, ahogy komfortosabb – vetítem előre a jövőre nézve, ha már így felvetette a témát, hogy majd ehhez tartja magát, de egy nagyon halvány mosolyránc kezd formálódni az arcomon. Jóságos ég, mibe csöppentünk már megint.
Szóval észrevette, hogy nem vagyok atomfizikus szürkeállomány ilyen állapotban. Ehhez még gratulálnék is, ha nem venném észre rajta, hogy ez már csak afféle utópuffogás, és talán azért csinálja, mert tényleg kezdi megbánni egy kicsit, ami történt. De arra nem számítok, hogy ilyen hirtelen hátravágja magát. Nyomban odasietek hozzá, de mikor látom, hogy jól van, azért megfordul a fejemben, hogy ez a drasztikus kijózanodás talán még szükséges is volt. Mintha tényleg ezután kezdene helyére zökkenni minden.
- Majd bepótoljuk – válaszolom a bocsánatkérésére, valóban mondta már párszor, de valahogy egyiket sem éreztem olyan őszintének, talán mégis van valami ebben az egymás szemébe nézős dologban. – Bár a nagy eseményről sajnos lemaradtál. Phil megkérte Lorainne kezét – mosolyodom el. Alapvetően az én barátaim, de míg együtt voltunk, nagyon sokszor mozdultunk ki négyesben. Szinte biztos vagyok benne, hogy meg fog lepődni a híren. Phil a legjobb haverom, és nem mellesleg mindig is pont ugyanazt a sosem-nősülök-meg politikát hirdette, mint én. Mi tagadás, elég jól toltuk, erre tessék. Azért nekem is agy meglepetés volt, mikor bejelentette.
Miután felkanalazom a földről, és belém kapaszkodva stabilizálódni próbál, azért nem állom meg, hogy ne súgjam a fülébe egy sunyi félmosollyal.
- Remélem, így most már minden buta gondolatot kivertél belőle – és azzal nyomok is egy apró puszit a füle tövére.
- Inkább ne is emlegess semmilyen piát – kontrázok a megjegyzésére, magamon szerencsére nem érzem. – Mindjárt elmegyek zuhanyozni. Ha megígéred, hogy nem szöksz meg, mire visszajövök – sandítok felé, megpróbálva kibogarászni, hogy most akkor hányadán állunk. Rendesen megkavart ma reggel. Azt sem tudom, mit gondoljak. Nagy szerencséje, vagy talán mindkettőnk mázlija, hogy jelenleg semmi kedvem gondolkodni. És még a kávéval is megveszteget. Most, hogy túl vagyok az életmentő cigi-kávé-aszpirin kombón, leginkább csak arra vágyom, hogy végre bebújjon hozzám az ágyba, és délutánig ki se keljünk onnan.
- Végül is majdnem sikerült – karolom át a derekát vigyorogva a bal kezemmel, ahogy finoman magamhoz húzom, a jobb kezemben a kávé, egészen kezd alakulni ez a reggel. – Ez igazán kedves tőled, de azt sejtem, lapult ott azért még valami hátsó szándék is... - viszonzom a szájra pusziját, majd belekortyolok a kávéba. Nehéz ellenállni, hogy ne csókoljam meg, de előtte tényleg rendbe akarom szedni magam. Ha már miénk a nap, nem kell sietni.


Benjamin Henson
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet szerviz- és márkavezető
Hozzászólások száma :
309

just give me a reason - Ben & Lyn
 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: just give me a reason - Ben & Lyn
   just give me a reason - Ben & Lyn
 Empty

Ajánlott tartalom


just give me a reason - Ben & Lyn
 Empty
Vissza az elejére Go down
 

just give me a reason - Ben & Lyn


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Archívum :: Játékok-
^
ˇ