One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Kapcsolatkeresõ

Millie Crawford
Today at 12:29 pm



Audrie Hendricks

Audrie Hendricks
Today at 12:11 pm



Ryan & Flor

Ryan J. Craig
Today at 8:30 am



double trouble

Ethan Kaminski
Today at 8:22 am



Flor & Jules

Juliet Brewster
Yesterday at 11:50 pm



Dor & Rae | shining stars of the night

Dorian J. Lester
Yesterday at 11:45 pm



Játékpartner keresõ

Millie Crawford
Yesterday at 8:58 pm



Nora & Millie - hey, cousin!

Millie Crawford
Yesterday at 8:35 pm



Ewan & Lena

Lena Caldwell
Yesterday at 7:20 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 11 2
Diákok 4 6
Törvényszegõk 11 11
Bûnüldözés 5 7
Hivatal 0 4
Üzlet 4 4
Oktatás 5 1
Munkások 6 2
Egészségügy 6 6
Összesen 52 39
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots

Elizabeth Luna Cortez, Fable S. Hill, Joshua Miller, Juliet Brewster, Millie Crawford, Raelyn J. Winters, Valerie Dalton, Wyatt Bennett


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Shane & Tamyra :: pleasure to meet you

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Shane & Tamyra :: pleasure to meet you   Szomb. Dec. 08, 2018 2:07 am

dr. harper and ms. kaine
“Success is a series of small wins.”
A kérésem ellenére Harper továbbra sem száll le a témáról, ráharapott, és most nem engedi, akár egy vérszagot fogott kutya. Érzi, hogy a lényegre tapintott. Visszafogom magam, hogy ne sóhajtsak ingerülten, vagy ne forgassam a szemeimet.
- Amit látok, az az, hogy nem adja fel egykönnyen... - vonom fel kissé a szemöldököm, de aztán halványan elmosolyodom én is. Nem akarok ezen tovább vitázni vele, mert semmi értelme, de azt ő is beláthatja, hogy bármit is gondolok valójában, bármit is tettem volna én a helyében, vagy hasonló helyzetben, a főnökeként egyszerűen nem tehetem meg, hogy helyeselni kezdek, vagy akárcsak bólogatok a történtekre. Az egy dolog, hogy megértettem a motivációját, az pedig egy másik, hogy semmiképpen nem biztathatom hasonló szabályszegésekre, mert azzal egyikünk sem járna jól. Amit viszont megtehetek, hogy biztosítok neki egy második esélyt, egy lehetőséget, hogy bizonyítson, tulajdonképpen két fronton is. Először a mai estével, és ha ebben remekel, akkor később a főorvosi székben is. Annyi biztos, hogy nem akarok elhamarkodott döntéseket hozni, és bár az igazgatótanácsnak egyértelműen van beleszólása abba, mi történjen a kórházamban az irányításom alatt, de amennyiben Dr. Lawrence végül rossz választásnak bizonyulna, egyedül engem vonnának felelősségre a felfordulásért. Azzal viszont, ha a rendezvényen sikerül összeszednünk a szükséges összeget a felújításokhoz, mindketten nyerni fogunk.
- Okos gondolat – bólogatok ezúttal már szélesebb mosollyal az elegánsabb viseletre. Kétségtelen, hogy a legjobb formánkat kell hoznunk, én is ugyanezt fogom tenni. Az ironizálására is csak somolygok. Három perccel ezelőtt még úgy tűnt, képesek lennénk leszedni egymás fejét, ehhez képest már egészen szórakoztatónak találom a gunyoros hozzáállását a szemmel tartásához. A korábbiakból már egyértelműen kiderült a számomra, hogy egyáltalán nincs oda az ellenőrizgetésért, úgyhogy biztos vagyok benne, úgy tekint most rám, mint valami kötelező rosszra. Az a bizonyos púp leszek a hátán. Pedig nem az a célom, hogy megnehezítsem a munkáját. Sőt! Nekem is van épp elég egyéb dolgom, és nem az minden vágyam, hogy egyetlen dolgozót tartsak nagyító alatt, több száz más alkalmazott kárára, de egyelőre nem tudok jobbat. Ezt a problémát valahogy orvosolnunk kell.
- Az egészséges önbizalommal nincs is semmi gond, Dr. Harper – vonom meg enyhén én is a vállam. Főorvosként, és persze ha a későbbiekben is az akar lenni, valóban nem árt a magabiztosság. Legalábbis amíg nem ellenem veti be, mert abban az esetben okozhat nekem némi fejfájást.. Ám most ideje útjára engednem, hogy biztosan mindketten időben elkészüljünk a teendőinkkel. A búcsúzására ismét csak bólintanék, de a kacsintása kissé meglep, amire előbb felvonom a szemöldököm, majd sóhajtva ingatom a fejem. Ezzel a férfival még egészen biztosan meggyűlik a bajom.
A nap hátralevő részében igyekszem csak a legszükségesebbekkel foglalkozni, hogy mielőbb végezhessek, és legyen időm hazamenni elkészülni is, majd hétre visszaérni. Az elegáns kabát alatti fehér ruhámmal talán magamra vonok majd némi figyelmet az este során, de ez ma szerintem cseppet sem hátrány. Fontos, hogy észrevegyenek, ahogy fontos lesz az is, hogy komolyan vegyenek.
Pár perccel hét előtt érkezem, és ahogy elfoglalom a parkolómat az ezüst színű Hondámmal, rögtön feltűnik, hogy Shane már a saját kocsija mellett várakozik rám. Piros pont, amiért időben itt van. Azzal eddig igazából nem sokat foglalkoztam, mivel is megyünk, kinek az autójával, de nincs ellenvetésem az ötlete ellen.
- Rendben, legyen úgy. Köszönöm. - Mosolyodom el a bókra. Gondolom ő is nagyon fess lehet a kabát alatt, de én sem látok ebből sokat. Csak a táskámat veszem magamhoz, és az invitálására át is telepszem hamar az anyósülésére. Amint ő is helyet foglal a volán mögött, a biztonsági öv bekötése közben egyeztetek vele a címről is. Aztán már indulhatunk is.
- Na, és mióta dolgozik a Presbiter Kórházban, Shane? Már gyakornokként is itt kezdett? - sandítok rá érdeklődve. Próbálok valamiféle beszélgetést kezdeményezni, hogy ne kelljen teljes némaságban megtennünk az utat. Persze ezeknek a dolgoknak nyilván utána tudnék olvasni a kórház adatbázisában is, de őszintén szólva még nem volt rá időm, plusz talán jobb volna úgy nekivágni a mai küldetésünknek, vált vállvetve, hogy nem vagyunk teljesen idegenek egymás számára. Ehhez pedig nem árt kicsit ismerkedni.
Viszont az út még így sem tart túl sokáig, így hamarosan meg is érkezünk. Az épületben első dolgunk leadni a kabátjainkat a megőrzőnél, ám már itt ismerősökbe botlunk egy régi üzlettárs személyében.
- Tamyra, kedves, de örülök, hogy újra látom. Mikor is volt...? Három éve? - kérdezi a hatvanas évei elején járó, jó kedélyű férfi.
- Négy – javítom ki azonnal. - Amszterdamban. - Teszem hozzá, és azonnal felelevenednek bennem azok a régi utazgatások, amikor Tommy-val tartottam én is rendszeresen az üzleti útjaira. Rengeteg új hely, sok új arc, állandó változatosság. Néha kicsit hiányzik, de most nagyobb szükségem van az állandóságra.
- Így van. Gyakran mondom Thomasnak, hogy hozza el a legközelebbi megbeszélésünkre, de folyton hárít valamivel – ingatja a fejét megjátszott bosszankodással. - Jól hallottam, hogy kegyed lett a Presbiter Kórház új vezérigazgatója? Felelősségteljes poszt – érdeklődik miközben már befelé tartunk a társaság sűrűjébe.
- Ez így igaz, Mr. Preston. Épp a héten neveztek ki – bólintok, majd félig a kísérőm felé fordulok. - Engedje meg, hogy bemutassam Dr. Shane Harpert, a neves szívsebészünket és osztályvezető főorvosunkat – nézek az említettre egy jelentőségteljes pillantással. - Az úr Edward Preston, az Actavic Gyógyszergyár vezetője – mutatom be őket egymásnak. A családom és az üzleti tapasztalataim által sok lehetséges befektetőt ismerek, és Preston egy közülük. Sorra meg kell majd puhítanunk őket. Persze csak apránként.


avatar
Üzlet
Play by :
﷼ Inbar Lavi
Kor :
32
Foglalkozás :
﷼ CEO of NewYork-Presbyterian Hospital
Hozzászólások száma :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Shane & Tamyra :: pleasure to meet you   Szer. Dec. 05, 2018 1:26 am


Tamyra & Shane

Tudom, hogyha a másik emberre szabom a példát, akkor majd máshogy fogja elgondolni a szabályszegést, mintha csak kívülről szemlélné a dolgokat. Épp ez az, amiért kivetítem a sztorit úgy, hogy egy kicsit más szemszögből láthassa.
- Dehogy nincs. Ugye, hogy így már máris máshogy látja? – kérdezem egy halvány mosollyal, mert biztos vagyok benne, hogy közel sem ítél így már el annyira. Hacsak egy kicsit is, de billent a mérleg az irányomba. Enyhül kicsit, így én is eresztek a merevségből és lazábbra veszem a figurát. Nem ismerhet még, így nem tudhatja, hogy a flörtölős énem már mindenki megszokta itt.
Ez a rendezvény jó indítás lesz, majdnem száz százalékig biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog hatnom a befektetőkre, szóval abszolút nyert ügyem van.
- Rendben. Előtte még akkor gyorsan hazarobogok valami elegánsabb viseletért – mondom. Úgyis ötkor végzek nagyjából, szóval lesz időm arra, hogy hazaszaladjak egy öltönyért. Azt már előre tudom, hogyha majd Steve megtudja, hogy az újdonsült főnöknőnkkel megyek egy rendezvényre, meg fogja enni az irigység. Végtére is, ő dobta fel. Én csak belementem ebbe a dologba.
Lehet, hogy már csak beképzelem, de esküszöm olyan hangulat lett itt, mintha elkezdtünk volna flörtölni a másikkal. Nekem ez nem probléma, csak kicsit furcsa ilyen hamar. Mármint amiatt, hogy férje van. Én pedig már amúgy is megfogadtam, hogy még egyszer, férjes nővel ezer millió kibaszott százalék, hogy nem kezdek.
- Abban a tíz percben, amikor nem lesz mellettem, akkor is hiányozni fog, higgye el – nevetek fel halkan, de ez már azért persze kicsit ironikus hanglejtésben fut ki a számon. Ezzel együtt újra végig mérem egy kicsit a nőt, most már kevésbé vagyok ideges, így teljességgel a kinézetére tudok figyelni. Jól fog mutatni az oldalamon az este. Vagy inkább én az övén. Mindegy is.
- Ugyan, csak magabiztos vagyok – vonok vállat. Nem éltem én bele magam semmibe, csak éppenséggel tisztában vagyok a képességeimmel és a beszélőkémmel. Nem véletlen, hogy a nőket is hamar lebeszélem a lábukról.
- Igen, már korog is a gyomrom, a szervezetem pedig kávéért kiált – húzom a szám halvány mosolyra, majd újra az arcára pillantok. – Akkor este – kacsintok egyet, és mielőtt bármit is mondhatna, már ott sem vagyok. Ez lehet, kicsit meredek volt, de talán nem annyira merev nő, mint amilyennek mutatja magát, és belefér nála az ilyesmi. Nyilván nem mutathat lazaságot egy ilyen posztban, de azért remélem, hogy majd az este folyamán elengedi magát egy kicsit.

Pontban hétkor már a kórház előtt várok a kocsim mellett, miközben elpöfékelem az utolsó szál cigimet, ami a mai estére maradt. Nem volt időm már venni új dobozzal, nem akartam késni, ugyanis akkor már el is áshattam volna magam szépen, és esélyem sem lett volna. Az órámra pillantok és a bejáratot firtatom, mikor jelenik meg ott végre a főnököm. Nem tudom, mikor kezdődik a rendezvény, de jó nagy dugó lesz, szóval jobb időben elindulni, mielőtt még majd késve toppanunk be oda.
Pár percen belül mikor megérkezik, mosolyogva nyomom el a csikket és nyitom ki neki az anyósülés ajtaját és kezemmel mutatom, hogy szálljon csak be.
- Nem tudom, kocsival jött-e, de elviszem, aztán ha akarja, akkor a rendezvény után visszahozom ide az autóhoz – mondom neki, mert fogalmam sincs, mit tervezett. – Csinos most is, Ms. Kaine – húzódik a szám széles mosolyra, pedig csak a lábait tudom igazán szemrevételezni, ugyanis nyilvánvaló, hogy vett kabátot ebben a kurva nagy hidegben. Szállingózik a hó, szóval fel kell öltözni, mielőtt még megfázik itt nekem, aztán nem lesz, aki a sarkamban legyen minden percben. Borzalmas lenne.  

avatar
Egészségügy
Play by :
John Halls
Kor :
35
Foglalkozás :
szív- és mellkas sebész
Hozzászólások száma :
147

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Shane & Tamyra :: pleasure to meet you   Hétf. Nov. 26, 2018 11:43 pm

dr. harper and ms. kaine
“Success is a series of small wins.”
Makacs ember a doktor úr, az már egyszer biztos. Annak egyértelmű tudatában, hogy a hónapokkal ezelőtti tettei nem vetnek rá jó fényt a főnökei és az igazgatótanács szemében, és hogy mindez a pozíciójába kerülhet, sem hajlandó kicsit visszavenni, továbbra is határozottan kitart a véleménye mellett. Vannak helyzetek, amikor a magabiztosság igenis fontos és jó dolog, de nem hiszem, hogy ez most az a pillanat lenne. Főleg mert nem itt és nem most kell bizonyítania, nem csak szóban, nem csupán nekem. A döntés megszületett, az én dolgom pedig az, hogy végrehajtsam, és a feldúlt reakciója a témára is azt az érzést erősíti bennem, hogy a tárgyalt esetben is sokkal inkább a szívére hallhatott, mint az eszére és az orvosi szakértelmére. Úgy gondolom, felesleges is lenne tovább hangsúlyoznom, hogy hányféle okból sem etikus, amit tett, mert úgyis csak az saját érvelését hallja meg.
Ám amikor rátér arra, én mit tennék vajon hasonló esetben, már valóban feladom a vitát. Ha őszinte akarok lenni, fogalmam sincs, meddig lennék képes elmenni, milyen szabályokat volnék hajlandó átlépne, ha Tommy élete veszélybe kerülne. Persze nyilván harcolnék érte, ha megtehetném, annak ellenére is, hogy az utóbbi években igencsak elhidegültünk egymástól érzelmileg. Ám aki a témát feszegetve ismét az elmémbe férkőzik, az a kicsi fiam, akit élve sosem tarthattam a karjaimban, és azzal az egyel tökéletesen tisztában vagyok, hogy érte... annak érdekében, hogy életem legnagyobb tragédiáját megmásíthassam, valóban bármire képes lennék. Igen, van az a helyzet, és létezhet olyan személy az életünkben, akiért tűzbe mennénk... Akiért ha módom lenne rá, vállalnék bármilyen kockázatot és következményt. De ebbe a témába nyilvánvaló okokból most biztosan nem fogok belemélyedni.
- Jól van, értem a lényeget, Dr. Harper, semmi szükség rá, hogy konkrét példákkal éljünk – hárítom el a kérdését, megválaszolatlanul hagyva azt. Értheti úgy, hogy a férjem, vagy annak egészségügyi állapotának felemlegetése érint érzékenyen, nem igazán érdekel. Ám azt egy percig sem tagadhatom, hogy kitartó a pasi, nem adja fel könnyen, képes lyukat beszélni mások hasába. Meglehet, már az enyémmel is megtette, hiszen kezdem átértékelni a dolgokat, és új stratégiát állítani fel. A megenyhülésem pedig mintha hasonló hatást mérne rá is. Elmosolyodom a cseppet sem visszafogott „Tudom”-jára, majd a mosolyom tovább szélesedik, amiért azonnal rábólint az ajánlatomra. Mégiscsak haladunk valamerre.
- Találkozzunk a kórház előtt pontban hét órakor. De ne késsen! - teszem hozzá jelentőségteljes pillantással, de még mindig mosollyal az arcomon, ami a későbbiekben sem igen kerül le onnan, mert igencsak szórakoztatónak találom, hogy az iménti vitánk után Shane ilyen könnyedén flörtölősre veszi a figurát.
- Azt majd meglátjuk, mennyire fog tetszeni néhány nap után, ha ráébred, milyen az, amikor nem szabadulhat tőlem – figyelmeztetem őt a helyzet komolyságáról, ugyanakkor még mindig van némi játékosság a hangomban. Azt viszont örömmel hallom, hogy szerepe volt az inkubátorok beszerzésében is, ez tovább növeli az esélyeinket, és konkrétan az övét is arra, hogy jobb színben tudjam őt feltüntetni a tanács előtt. Ha a ma este jól sül el, tényleg meg fogok tenni mindent azért, hogy meglegyen a lehetősége bizonyítani, és megtartani a posztját. Viszont most elsőbbséget élvez a gyerekosztály, és annak felújítása, amelyet még az elődöm kezdett el, de idő előtt elherdálta a pénzt másra, és így a munkálatok még mindig nem fejeződtek be. Mondhat bárki bármit, nem minden szempontból előny, ha egészségügyet tanult, üzlethez nem értő személy – amilyen Robert Stone is volt –, kerül az igazgatói székbe. Szíveket műteni ugyan nem tudok, de arról már gyűjtöttem némi tudást és tapasztalatot, hogy hogyan kell elvezetni egy hasonló céget vagy intézményt.
- Öröm ezt hallani, mert számítok magára. - Nem tudom megállni mosolygás nélkül az utolsó mondatát. Megszoktam már, hogy időről időre a férfiak bókolnak nekem, de úgy gondolom, ahhoz egy kicsivel vastagabb bőr kell, hogy valaki az első napon flörtölni kezdjen az újdonsült főnökével, akiről ráadásul máris pontosan tudja, hogy férjezett. Talán a vérében van, valószínűleg egyszerűen csak ilyen típus, de tagadhatatlanul imponál egy icipicit, hogy van mersze ezt tenni. - Bár úgy látom, kezdi máris kissé beleélni magát, hogy megkapja az esélyt a bizonyításra. Persze díjazom a lelkesedést – bólogatok elismerően, halványabb, visszafogottabb mosollyal.
- Viszont most nem tartanám fel tovább, ideje útjára engednem. Úgy tudom, épp ebédszünete van, nem szeretnék én lenni az ok, amiért kihagy egy fontos étkezést. - Ami, tudtommal, egyébként is gyakori a szakmájában dolgozóknál. Bár ami azt illeti, nekem is aktuális lenne bekapni pár falatot.


avatar
Üzlet
Play by :
﷼ Inbar Lavi
Kor :
32
Foglalkozás :
﷼ CEO of NewYork-Presbyterian Hospital
Hozzászólások száma :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Shane & Tamyra :: pleasure to meet you   Szer. Nov. 21, 2018 9:20 pm


Tamyra & Shane

Ez a téma már halálosan kiidegel. Baromira szar érzés, hogy egy általuk baklövésnek érzett dolgot megcsinálsz, aztán le vagy írva a szemükben. Az már persze nem számít, hogy kitanítottál x olyan rezidenst, akik ma már elismert szakemberek, meg hogy mit értél el, hogy túl vagy ötszáz műtéten, és hogy van pár kitüntetésed. Ugyan. Kit érdekel?
- Az lehet, hogy okkal van, de akkor is így volt helyes, mondhat akárki akármit. És azért, hogy a tanácsot vagy bárki mást megnyerjek, nem fogom azt mondani, hogy kurva nagyot hibáztam. Charlotte azóta is jól van, és azóta már egyébként is, a másik ember is kapott szívet. Ha nem csinálnak belőle ekkora ügyet, ki sem derül. De nyilván, ezek után meg sem fordulna ilyen a fejemben – emelem égnek a tekintetem, mert utálom, hogy megint itt tartunk és azt is utálom, hogy egy ilyen csinos, szép nő akar felettem pálcát törni. Sosem volt még nő a felettesem, és már ez eleve furcsa is számomra, de az, hogy idejön és rögtön az én dolgaimmal kezd el foglalkozni, amikor tényleg lenne száz másik, amivel alaposan törődni kellene.
A személyes érintettségre újra rápillantok, és oldalra biccentem a fejem. Most már kicsit nyugodtabb hangon szólok hozzá.
- Árulja el, Ms. Kaine – kezdek bele, miközben pár lépéssel közelebb megyek hozzá. – Ha maga orvos lenne és ugyebár azt már megtudtam, hogy van egy férje. Tegyük fel, hogy a férje szívével problémák merülnek fel, és van egy ember előtte a listán. Ott áll, és dönthet: vagy meghal a saját szeme előtt a férje vagy szabályt szeg. Nos, melyiket választaná? – tárom szét a karom a kérdésre. Igaz, az én esetemben nem voltak ennyire komoly a helyzet, hiszen Lotte nem volt a feleségem, igaz egyszer majdnem. De persze a szabály, az szabály, értem én, valamilyen szinten igazuk van, de egyszerűen ilyen helyzetben más is ezt tette volna, és ha azt mondja nem, akkor hazudik.
A következő monológot már háttal neki hallgatom végig, ahogy a város szemlélem az ablakból.
- Jó, igaza van – mondok ennyit, még ha nem is gondolom teljes mértékig így. Nem veszekedhetek vele tovább, mielőtt még annyira megbántom ezzel, hogy fogja magát és kirúg. És aztán akkor meg tényleg leshetek, és mehetnék akár Roberthez, nem tudna vele mit csinálni, ahogy a kollégák sem. Nem ismerem még Ms. Kainet, így fogalmam sincs, milyen helyzetben mit lép. Nem éri meg ezzel kockáztatni. De az, hogy azt mondja, bizonyítanom kell, azt azért megmondom neki, hogy úgy szeretnék, hogy marad nálam a rang. És mikor ezt már kicsit barátságosabban fel is ajánlom neki, az ő hangneme is visszavált a nyugodtabba.
- Tudom – vetem oda tele önbizalommal és még egy halvány mosolyt is elengedek, mert látom rajta, hogy kicsit engedni látszik az előző felállásból. Mikor pedig valamiféle alkuról beszél, már-már érdeklődve pillantok az irányába és várakozóan nézek rá.
- Rendben, legyen. Hányra menjek Önért? – érdeklődöm gondolkodás nélkül, hiszen nyilván ez mindenkinek megéri. Nekem is jó, a kórháznak is jó, neki is jó, szóval nincs ellene kivetnivalóm.
- Nem probléma, szeretem, ha csinos nők vannak a sarkamban – mosolygok rá, egyenesen a szemeibe nézve, figyelve a reakcióit. Bár ez szintén nem teljesen így van, ahogy az imént mondtam. Persze ezt szeretem egyfajta szituációban, de nem a munkámban, amikor minden egyes mozzanatomat figyelik, de majd igyekezni fogok, hogy jóképet vágjak a dologhoz.
- Jó esélyekkel indulunk Ms. Kaine, ugyanis a gyerekosztályon lévő koraszülöttek ellátásához, nemrég beüzemelt inkubátorokhoz is van némi közöm. Szóval csak bízza ide a befektetőket. Aztán egész napokat le sem kell vennie rólam a szemét – kacsintok egyet egy félmosollyal az arcomon. Valószínűleg, ő most ezeket az apró bókokat furcsának fogja titulálni és úgy fogja gondolni, hogy én mindent megengedek magamnak, de igazából, aki ismer tudja, hogy ilyen vagyok. Főleg akkor, ha a velem szemben álló nő ennyire elvarázsol.

avatar
Egészségügy
Play by :
John Halls
Kor :
35
Foglalkozás :
szív- és mellkas sebész
Hozzászólások száma :
147

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Shane & Tamyra :: pleasure to meet you   Kedd Nov. 20, 2018 4:54 pm

dr. harper and ms. kaine
“Success is a series of small wins.”
Megmosolygom a feleletét. „Az még rendben van.” Mintha a jóváhagyását kellene kérnem a dolgom végeztéhez. De nem teszem szóvá, nem akarok minden megjegyzésébe belekötni, csak kicsit szórakoztatónak tartom a dolgot. És egyre inkább úgy látom, az enyhén nagyképű orvosok soraiba tartozik ő is, akik azt képzelik, bárki felett állnak, csak mert tudják, hogyan működik az ember anatómiája. És meggyőződésem, hogy a sebészekre ez ezerszer inkább igaz.
Annak ellenére, hogy a ránk váró beszélgetés komolysága máris érezhetően rányomja bélyegét Dr. Harper hangulatára, mintha előre sejtené, mire is számíthat, mégsem esik nehezére humorizálni, és ezzel tenni valamivel könnyedebbé a helyzetet. Ezt pedig tudom értékelni, és ettől valójában egy kicsit máris szimpatikusabbnak találom őt.
- Shane, rendben – bólintok halvány mosollyal, elfogadva a kérését, de nem viszonozom a gesztust, és adom meg a lehetőségét, hogy innentől akkor ő is szólíthat a keresztnevemen. Sőt, a későbbiekben ki is hangsúlyozom, hogy milyen megszólítást várok. Nincs ellenemre, hogy idővel barátibb viszonyt ápoljak az orvosokkal, vagy a többi alkalmazottal, de még nagyon az itteni munkám elején járok, és egyelőre túl korai lenne ilyet ajánlanom itt bárkinek is. Most egyébként is foggal-körömmel kell küzdenem azért, hogy kiérdemeljem azt a tiszteletet és tekintélyt, amit ez a munkakör megkövetel. Harper máris az ítélőképességemet kérdőjelezi meg, de akármennyire is hajlanék rá, hogy keressünk bármilyen békésebb, köztes megoldást, nem engedhetem meg magamnak, hogy máris megtörjek a felháborodásának és a követelőzéseinek súlya alatt.
- Itt nem az a kérdés, hogy én kinek adnám, és pontosan ez a lényeg, Dr. Harper. Okkal vannak a szabályok, és okkal létezik egy lista erre a célra – felelem makacs határozottsággal állva a pillantását. Ha önkényesen bármikor átrendezhetnénk a transzplantációra várók listáját, egyszerűen elszabadulna a pokol. Ez egyáltalán nem játék, de egy neves szívsebésznek, kardiológusnak, és főképpen egy főorvosnak ezt pontosan tudnia kéne. - Hallottam róla pletykákat, hogy személyesen is érintve volt az ügyben, de erről most sikeresen meg is bizonyosodhattam – teszem hozzá komolyan, kissé szúrós pillantással. Meglehet, a hevessége részben a lefokozásának szól, de amilyen elszántan próbál engem meggyőzni az igazáról, és arról, hogy a fiatal nő jobban megérdemelte azt a szívet, én azt szűröm le belőle elég egyértelműen, hogy valójában még most sem teljesen közömbös ebben a kérdésben. Másfelől maga is beláthatná, hogy a kor ebben a kérdéskörben koránt sem minden, hisz sok más tényezőt is figyelembe szoktak venni. A műtét kockázatát, a szív állapotát, más betegségeket, és egyéb dolgokat, mert megtörténhet, hogy az idős úr szervezete összességében sokkal erősebb, mint a fiatal jelöltté. Talán nem végeztem orvosi egyetemet, de téved, ha azt hiszi, hogy nem tájékozódom kellőképpen ezekben a témákban.
- Szerintem azt maga pontosan tudja, hogy egy elégedetlen páciens bármilyen múltbeli esetnek utána tud járni, történjen az néhány hónapja, vagy több éve. Az orvosi hibáknak nincs elévülési határideje. És ha az imént említett hatvan éves férfi nem is indított pert emiatt, sajnos jöhet egy újabb beteg, aki a legkisebb baki után úgy dönt, előkotorja a korábbi ügyeit, ez pedig nem csak a maga jövőjére lehet kihatással, hanem a kórházra is, ha nem kezeljük megfelelőképpen a helyzetet. De úgy sejtem, nem kell magának elmagyaráznom, hogy mennek ezek a dolgok – vágok vissza immár hasonló hevességgel, csakhogy az én százhatvan centimmel és az általában nem is túl erőteljes hangommal ez talán kevésbé hatásos. Kötöm az ebet a karóhoz, hogy előbb bizonyítania kell – és ezt nem mint főorvos, hanem mint „mezei” sebész értem –, hogy valóban képes helyes döntéseket hozni, és kicsit meghúzni magát, de ő legalább ennyire makacs még mindig. Amikor felveti a próbaidő lehetőségét, végül elhallgatok, és kicsit eltűnődöm a dolgon. Hátat fordítok neki, ismét elsétálok az ablakig, letekintek a városra. Gyerekként sokáig tériszonyom volt, és egy kicsit még most is elfog a szédülés, ahogy lepillantok a mélységbe, de tagadhatatlanul varázslatos látvány. A vezetői pozíció egyik kellemes velejárója az elképesztő kilátással bíró iroda. Mélyet sóhajtok. Nem akarok könnyen megpuhíthatónak tűnni, ráadásul arról sem feledkezhetek meg, hogy a döntés itt most nem egyedül az enyém. Ám van abban ráció, amit Shane mond. Nemigazán vagyok tisztában vele, milyen munkát végzett Dr. Lawrence a főorvosi székben, de tényleg nem lenne okos dolog oda-vissza passzolgatni az orvosok között azt a posztot, mert abból végül tényleg káosz lenne. Szembe fordulok ismét a férfival.
- Határozottan lenyűgöző a beszélőkéje és a meggyőző készsége, Shane – ütök meg egy valamivel barátságosabb hangot, és a szám sarka egy árnyalatnyit felfelé görbül. - Ennek tulajdonképpen még hasznát is vehetném. Ajánlanék magának én is egy alkut: kísérjen el ma este egy rendezvényre, és segítsen meggyőzni a támogatókat és befektetőket arról, nyúljanak mélyebben a zsebükbe, hogy be tudjuk fejezni a gyerekosztály felújítását, és akkor komolyan fontolóra veszem a kérését a két hónapnyi próbaidőről. Azzal viszont jobb, ha máris tisztában van, hogy amennyiben ebbe végül valóban belemegyek, a két hónap alatt valószínűleg végig a sarkában leszek, és folyamatosan szemmel tartom majd – figyelmeztetem, és újra közelebb sétálok hozzá. Ebben az esetben nem fog érdekelni, mennyire bosszantónak is találja az ellenőrizgetéseket, minden pillanatban rajta lesz a radaromon. Persze ez csak akkor fog megvalósulni, ha ma este sikerrel járunk. Az igazgatótanács azt várná tőlem, hogy a felújítások befejezéséhez a szükséges összeget fizetéscsökkentésekkel vagy egyéb megszorításokkal kerítsem elő, de azzal aztán tényleg egy életre eláshatom magam, ha már az első hetemen ilyen intézkedésekkel lepném meg a kórház dolgozóit. Szerintem van más mód, de határozottan jól jönne egy orvosunk segítsége és támogatása is az ügyben, Dr. Harper pedig erre tökéletesen megfelelne. Amellett pedig ezzel bizonyíthatna is, nem csak nekem, de a tanácsot is könnyebb lenne meggyőznöm arról, miért ő a legalkalmasabb az osztályvezetői posztra... ha úgy döntenék, hogy kiállok érte ebben a kérdésben.


avatar
Üzlet
Play by :
﷼ Inbar Lavi
Kor :
32
Foglalkozás :
﷼ CEO of NewYork-Presbyterian Hospital
Hozzászólások száma :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Shane & Tamyra :: pleasure to meet you   Hétf. Nov. 19, 2018 9:18 pm


Tamyra & Shane

- Jól van, az még rendben van – köszörülöm meg a torkom egy mosollyal az arcomon. Végtére is, ez a dolga. Hogy képben legyen mindennel, ami itt történik ebben az átkozott kórházban. Nem tudom még eldönteni egyelőre, hogy ez a nő szimpatikus nekem vagy sem. Mint nő nagyon is tetszik, hiszen csinos, határozottnak látszik. Ha már azt nézem, hogy a főnököm, hát akkor már lehet, hogy akadnak némi kivetnivalóim. Kezdjük ott, hogy szerintem sokkal jobb, ha egy olyan ember irányít egy egész kórházat, aki legalább egy kicsit is konyít az orvosláshoz. Na most, az eddig hallottakból kiindulva ő nem annyira van tisztában ezen ágazattal.

- Rendben, csak maradjunk a Shanenél, ha lehet. Nem szívesen hívatnám magam Margarethnek – mosolyodom el, ahogy pár pillanatra lazábbá teszem a hangulatot az irodában. Nincsenek jó sejtéseim, és ez már most nem annyira jó, mert ha beigazolódik, hogy nem holmi dicséretért vagyok itt, akkor csak egy dologra tudok gondolni, az pedig sehogy sem előnyös a számomra. 

Aztán a gyanúm be is igazolódik hamar, tényleg arról van szó, ami bevillant. A kurva életbe. Mégis mit gondol ez a nő, hogy idejön és majd azt hiszi, mindent jobban tud, mint aki már itt dolgozik évek óta? Ilyenkor azért bánom, hogy nem mondhatom el rendesen a magamét, de mivel tudjuk, hogy a temperamentumom nem éppen a legnyugodtabb, így nem tudom szó nélkül hagyni az egészet. Már hogy tudnám!?

- Elnézést... Mrs. Kaine – hangsúlyozom ki a titulust. Nem tudtam, hogy házas, de végtére is, sejthettem volna, mert igazán szemrevaló teremtés. Nyilván nem sétál el férfi mellette úgy, hogy ne fordulna meg. Ebből pedig az következik, hogy az egyik ilyen férfi a tettek mezejére is lépett és feleségül vette. De kit érdekel ez most, úgy őszintén? Ms. Kaine éppen most akarja elvenni tőlem megint azt a kurva főorvosi rangot, ami nagyon nincs az ínyemre.

- Nem, Ön nagyon nem érti az aggályaimat, ahogy látom. – Hiszen tényleg nem ez lenne most a legfontosabb! Az istenért, rendesen végzem az összes kibaszott feladatom, ami létezik. Még a betegekkel is megpróbálok kedvesen viselkedni, habár néha baromi nehezen megy. Jó, igen, lehet, hogy nem kellett volna előre vennem anno Lotte-ot a listán, de a picsába, muszáj volt.  

- Ha nem így teszek, egy ember meghal. Aki a nő előtt volt a listán az egy hatvan éves férfi volt, Ms. Kaine. Most őszintén, tegye a szívére a kezét. Maga kinek adná a szívet? Egy húszas évei végében járó nőnek, vagy egy hatvan évesnek? – teszem fel a kérdést, mert nem létezik, hogy ő nem így cselekedne. Minden épeszű ember ezt tenné. Gyorsan kellett cselekednünk...
- Az istenért, mégis honnan szereznének erről tudomást a betegek? Hiszen ez már hónapokkal korábban volt. Már rég kirobbant volna a botrány, ha kiderült volna – járkálok fel-alá az irodában, majd szembe fordulok Tamyrával. 

- Éppen ezt teszem! – tárom szét a karjaimat, mikor a bizonyítással jön. Eddig is ezt tettem. Robert nem véletlenül adta vissza a rangot. 

- Adjon két hónapot, és ha nem elégedett a munkámmal, vegye el – csillapodik kicsit a hangom, mert az imént egy kicsit megemelkedett. Persze csak mértékkel, de nem volt nyugodtnak mondható, ahogy az egekben járó pulzusom sem az. – Vagy ha azt akarja, hogy szétessen a kardiológia darabjaira, adja csak vissza Dr. Lawrencenek – állítom ezzel egy olyasfajta választás elé. Nem mondom, Steve sem végzi rosszul a munkáját, de azért a kettejünkké össze sem hasonlítható, ha arról van szó, hogy egyszerre kell végezni a főorvosi feladatokat a műtétekkel. Egyszerűen elúszik. Nem találja a fejét sem. 

- Nyilván senki nem vagyok, hogy megmondjam, mit tegyen, de engedje meg, hogy javasoljam azt a felállást, hogy úgy bizonyíthassak, hogy nálam marad a rang – lépdelek kicsit közelebb a nőhöz a tekintetét keresve. Ha elveszi, akkor bele fogok szarni az egészbe. Úgy nem tudok bizonyítani, ha azt kell közben néznem, ahogy Steve ugrál örömében, miközben egy kalap szart sem ér, ahogy ő végzi a feladatait. Édes istenem, miért ilyen igazságtalan az élet?!

avatar
Egészségügy
Play by :
John Halls
Kor :
35
Foglalkozás :
szív- és mellkas sebész
Hozzászólások száma :
147

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Shane & Tamyra :: pleasure to meet you   Vas. Nov. 11, 2018 10:17 pm

dr. harper and ms. kaine
“Success is a series of small wins.”
- Nem célom átírni a beosztását, vagy maga helyett dolgozni, Dr. Harper, csak igyekszem tisztába kerülni a dolgok menetével – jegyzem a férfira pillantva, hisz a feszes mosolya tökéletesen elárulja, mennyire nincs ínyére, hogy beleavatkozom a munkájába. Holott közel sem ez a célom. Legalábbis addig biztosan nem, amíg olajozottan folyik minden. Ugyan csak néhány napja dolgozom itt a kórházban, de az eddigi tapasztalatom az, hogy az orvosok nem viselik túl jól az ellenőrizgetéseket, pedig ez bizony elkerülhetetlen. Mondhatjuk úgy is, hogy én vagyok a szükséges rossz. Kötelességem tisztában lenni, mi zajlik az irányításom alatt, ami persze nem azt jelenti, hogy a létesítmény minden dolgozójának minden percével el tudnék számolni, hisz jelenleg még az alkalmazottak kilencven százalékának a nevét, illetve feladatkörét sem tudom, de azon vagyok, hogy ez változzon. Emellett pedig, mivel manapság, amikor szinte divattá és mindennapossá vált perelni az orvosokat, ha valami nem az elvárások szerint alakul – függetlenül attól, hogy a páciens már eleve tisztában volt-e a kezelésének vagy műtétjének kockázataival – egyszerűen muszáj odafigyelnem az olyan orvosokra, akiknek a neve már kapcsolatba hozható bizonyos szabályszegésekkel vagy műhibákkal. Sajnálatos módon ez alól a mellettem haladó kardiológus sem kivétel.
- Ez igazán kedves magától. - Nem tudom eldönteni, hogy ezzel most bókolni akart, vagy csak udvariaskodik, de inkább az utóbbiként könyvelem el, és apró, de hálás mosollyal fogadom a szavait.
- Jó tudni, ezt megjegyzem. Ha Margareth esetleg nem kerülne elő, maga lesz az első, akinek felajánlom a helyét. - Mivel leginkább tréfálkozásnak tűnik az ajánlata, bővebben nem is reagálom le. Bár tekintetbe véve, hogy épp az ismételt lefokozása miatt kértem ide, kissé ironikusnak hat, hogy ezzel tulajdonképpen felvetettünk egy harmadik lehetőséget is, ha a vezetői pozíciójától megfosztva már nem érezné megfelelőnek a munkáját. Utólag azonban már ő ezt nyilván nem fogja ilyen viccesnek látni, ezért hamar tovább is siklok a témáról, hogy rátérjek arra, amit valójában mondanom kell. Nem mondom, hogy szívesen teszem ezt. Még nem ismerjük egymást. Nem tudom sem azt, milyen orvos, sem azt, milyen ember, a róla olvasott jelentéseket leszámítva nemigen van mi alapján megítélnem, és egyáltalán nem lelem örömömet abban, hogy el kell vennem a pozícióját. Ez azonban nem az én döntésem, az igazgatótanács szavazta meg. Attól tartanak, rossz fényt vethet a kórházra, ha Dr. Harper tettei semmilyen következményeket nem vonnának maguk után. Amint közöltem, amit kellett, a reakciójára várok, de az csak nem érkezik. Néhány pillanatra mintha teljesen lefagyott volna. Már épp azon tűnődöm, hogy talán meg kéne böknöm, amikor végre kinyitja a száját, de és akkor aztán elkezdenek rám záporozni a szavai. Összeszorítom a fogaimat, és igyekszem rezzenéstelen arccal fogadni azokat, hiszen én vagyok a főnöke, nem hagyhatom, hogy máris a fejemre nőjön, azonban legbelül kissé aggódni kezdek, hogy ez nem lesz egy egyszerű menet.
- Ms. - szólalok meg, amint végre ismét szóhoz jutok. - Ms. Kaine vagy Mrs. Kaine. Nem Miss – javítom ki a megszólítást, mintha ez lenne a legnagyobb gondom, vagy a többit meg sem hallottam volna. De azt hiszem, legjobb ha először ezt tisztázom vele, addig is kicsit szellőzhet a feje, talán sikerül ezzel egy kicsit kizökkentenem is. Viszont valóban megütötte a fülemet, hogy a szóáradata közben kétszer is Miss Kaine-nek szólított, ami igazából nemigazán kellene, hogy foglalkoztasson, de mégsem tudok átsiklani felette. Tulajdonképpen már alapból sem szeretem ezeket a címkéket. A három közül akármelyiket használod, az egyféle megkülönböztetés lesz. Hajadon vagyok, férjezett, esetleg feminista? Okkal választom általában a legutóbbit, főleg ha munkáról van szó, mert nem akarom, hogy az alapján ítéljenek meg, milyen a családi állapotom. Az én esetemben egyébként is különösen kényes dolog ez, hisz mindent apámnak és a férjemnek köszönhetek, de ezúttal nagyon szeretnék kitörni az árnyékukból. Viszont félrevezetni sem akarok senkit azzal, hogy hagyom magam kisasszonynak szólítani, ha pedig egyszer kijavítottam, már egyértelmű lesz, hogy azért teszem, mert házas vagyok. A férfiaknak bezzeg nincs ilyen gondjuk.
- Nézze, Dr. Harper! Én megértem az aggályait, és köszönöm, hogy felhívta a figyelmemet ezekre a problémákra – lépkedek közelebb hozzá látszólag sokkal magabiztosabban, mint ahogy most érzem magam. - Ám ez jelenleg semmit sem változtat a tényeken. Akárhogy is szépítenénk, maga megkerülte a szabályokat, doktor úr – állapodom meg jó másfél méterrel közvetlenül előtte, és mondat közben határozottan felé bökök a levegőben. - Ha hiszi, ha nem, ez épp annyira elégedetlenkedést válthat ki a betegekből és hozzátartozókból, ahogyan az is, ha efelett egyszerűen csak szemet hunyunk. Ahhoz, hogy visszakapja az osztályvezetői posztot, először ismét bizonyítania kell – közlöm vele ellentmondást nem tűrő hangon. Szándékosan nem kötöm az orrára, hogy ez nem egyedül az én döntésem volt. Abból úgy tűnne, hogy nem vagyok más, mint az igazgatótanács bábja, és egyáltalán nem szeretném ilyen módon aláásni a tekintélyemet már az első napjaimon.


avatar
Üzlet
Play by :
﷼ Inbar Lavi
Kor :
32
Foglalkozás :
﷼ CEO of NewYork-Presbyterian Hospital
Hozzászólások száma :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Shane & Tamyra :: pleasure to meet you   Pént. Nov. 09, 2018 2:11 am


Tamyra & Shane

Már akkor nem sejtek túl sok jót, amikor megpillantom a galérián az új igazgatónőt. A helyzet az, hogy kétlem, hogy ennyire érdekelné az orvoslás, hogy a feladatai elvégzése helyett itt figyelje a műtétem –mellesleg a végét-. Mikor pedig levettem magamról a műtős ruhát és megjelenik mögöttem, akkor már majdnem teljesen biztossá válik, hogy akar valamit. Már csak abban kell reménykednem, hogy ne valami olyat, ami nem fog nekem jót tenni, mert így is épp elég szar volt a nyakamban az elmúlt időszakban. Iroda. Szuper. Nem sejtek jót.
- Azért remélem, a műtéteimet még beoszthatom majd én magam – fordulok oldalra felé egy erőltetett mosoly kíséretében. Az előző felettesem azért csíptem, mert már-már mindent ránk bízott. Mikor bejelentette, hogy ideje nyugdíjba menni, kicsit aggódtam, milyen főnököt fogunk kapni. Tulajdonképp nem gondoltam, hogy pont egy nő lesz a kórház feje, aki mellesleg még ilyen rohadt csinos is.
- Hát csak reménykedem, hogy különleges kitüntetésben fog részesíteni – horkanok fel egy halk nevetéssel, bár nem valószínű, hogy ebbe a szép mondatba foglalt hátsó gondolataimat ő is kiszűri. Így most, hogy testközelből láthatom, már értem, miért suttogtak róla a férfi kollégák. Tényleg baromi szép. Olyan… egzotikus. Hogy mondjam? Nem az a tipikus nő, akire ránézel és azt mondod, hogy uh, de jó segge van. Mert nem a seggét nézed, hanem az arcát. A szemét, ami odavonzza a tekinteted és abszolút tekintélyt parancsol. Határozott a kiállása, azt hiszem, így elsőre ez szűrődik le. Olyan, aki nem igazán tűri, ha nemet mondanak neki.
- Az jó. Arról biztosíthatom, hogy a kollégák nagy része könnyen el fogja fogadni Önt – futom az újabb udvariassági köröket, mert már csak be kell vágódni a lehető legjobban, ha lehet, nem? Dehogynem.
- Hozzak kávét? Kiváló titkárnő tudok lenni, ha kell – ajánlom fel. – A papírmunkát mondjuk kihagynám. – Azt utálom. De nagyon. Annál jobban kevés dolgot kívánnék a pokolra, mint ezt. Komolyan kérdezem a kávé kérdést, hátha ezzel kicsit oldhatnánk a dolgon, ha együtt elkortyolgatunk egy feketét. Aztán tényleg nem tudom egyelőre, miről lehet szó, de lehet, ha megtudom, akkor nem fogok akarni vele kávézgatni.
Figyelem, ahogy elsétál az ablakig, majd megfordul, és mint aki mélylevegőt vesz kezd bele a mondandóba. Tulajdonképp már a mozdulaton látom, hogy itt semmiféle jó hírről nincs szó. Ahogy halad a mondandóban, úgy változik az arcom ábrázata egyre idegesebbé és meglepetté. Mikor pedig befejezi, körülbelül húsz másodpercig egy kurva szót sem szólok, mert minden olyasmi szó és viselkedésforma eszembe jut, amit itt és most nem kellene tanúsítanom.
- Ne haragudjon Miss Kaine, de az első hetén nem ilyen dolgokkal kellene foglalkoznia, mint az én posztom – kezdek bele nyugodt hanglejtéssel a reakcióba. Az öklöm nem láthatóan összeszorul és mélyen szívom be a levegőt, hogy nehogy a következő pillanatban hangosan csattanjak fel. – Mármint sokkal inkább azzal kellene foglalkoznia, hogy például az intenzív osztálynak konkrétan kettő darab orvosa van, amikor éppenséggel legalább négyre lenne szükség – terelem át a beszélgetés fonalát egy kicsit más irányba. Mostanra az eddigi pozitív véleményem a nőről kezd elpárologni, és valamiféle ellenérzés kerül a helyébe.
- Robert azért adta vissza a főorvosi tisztséget, mert látta, hogy Steve… vagyis Dr. Lawrence képtelen elvégezni a feladatait. Jobb voltam a kardiológia élén, mint ő, ugyanis az ő szervezettsége alatt katasztrófa volt az egész osztály. De ha szeretne folyton elégedetlenkedő betegeket és hozzátartozókat, csak tessék Miss Kaine, csak tessék – tárom szét a karom és kifújom magam ahogy a végére érek a mondandómnak. Mindeközben fel-alá járkálok az irodában, mert tombol bennem az ideg. Ezúttal tényleg egy cseppet sem ferdítettem, valóban így volt a helyzet, mialatt Steve volt a kardiológia élén. Robert azért adta vissza a rangot, mert rendet akart tenni, mielőtt lelép innen, de ahogy látom, az új főnöknő nagyon nem értékeli ezt az igyekezetet.

avatar
Egészségügy
Play by :
John Halls
Kor :
35
Foglalkozás :
szív- és mellkas sebész
Hozzászólások száma :
147

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Shane & Tamyra :: pleasure to meet you   Szer. Nov. 07, 2018 12:25 am

dr. harper and ms. kaine
“Success is a series of small wins.”
Épp olyan türelmesen várakozok a bemosakodó bejáratában az orvosra, hogy szalonképessé tegye magát, mint korábban a galérián, hogy befejezze a műtétet. Bár igyekszem tanulni, és az orvoslásnak a kórházunkban megtalálható minden ágáról összecsipegetni tudást és információkat, de tagadhatatlan, hogy nem értek a szakmához, és csodálattal figyelhettem, amíg a sebész és a rezidense elvégzik az utolsó vágásokat és varrásokat a páciensen. Bevallom, van bennem még mindig egy cseppnyi tartózkodás is amiatt, hogy épp egy ilyen létesítményben helyezkedtem el. Közel két éven át a házunk ajtaján sem igazán akartam kilépni, kerültem a világot, elvoltam a csigaházamban, és meglehetősen messziről kerültem a kórházakat is, amelyek a leginkább emlékeztettek arra, mi történt velem. Velünk. A fiammal. Azokra a napokra a szülésem után, és arra, hogy minden elkerülhető lett volna, ha időben kapunk segítséget. Egy részem menekülne innen, egy másik oldalam azonban igyekszik ebből erőt meríteni, és arra törekedni, hogy az itteni munkám által minél több ember kaphassa meg időben a szükséges segítséget. Apám és Tommy mindketten egyaránt okos emberek. Meglehet, sokkal jobban tudták, mit is tesznek, amikor alám tolták ezt az igazgatói széket, mint én azt gondoltam volna, vagy mint azt megosztották volna velem.
- Szintúgy – bólintok egy udvarias mosollyal, amikor Harper a jobbomat elfogadva üdvözöl, és viszonozza a bemutatkozást. Most először van alkalmam közelebbről is szemügyre venni, és miközben a folyosóra érve megindulunk a célunk felé, egy fürkésző oldalpillantással kicsit fel is mérem. Sármos férfi a doktor úr, az egyszer biztos. Nem mintha ennek itt most lenne bármi jelentősége.
- Ez a dolgom, hogy tisztában legyek vele – közlöm egyszerűen, majd magam is elmosolyodom a megjegyzésére. - Úgy érzi, az irodámban nem várhatja semmi jó? - kérdezem egy halovány, már-már játékos mosollyal, válaszadás helyett. Nem szeretném útközben megvitatni a dolgot, úgy gondolom, csukott ajtók mögött jobban fogadná a hírt, félrevezetni viszont nem szeretném, így maradt a terelés. Abban reménykedem, hogy talán addig is ezzel oldhatom kicsit a hangulatot. Hisz idegenek vagyunk még, és tény, hogy nincs abban semmi örömteli, amit közölnöm kell vele.
Megérkezve hamar megállapíthatom, hogy Margareth, a szorgos kis méhecske még nem érkezett vissza. Elfojtok egy sóhajtást, ahogy elsétálunk az asztala mellett.
- Köszönöm kérdését, ez még csak az első hetem, kell még egy kis idő, hogy egészen berendezkedjek, de nem aggódom, hamar kiismerem majd itt magam – felelem egy újabb, udvarias mosollyal. Megérkezünk az irodámba, és a férfi testtartásából, ahogy a karját maga előtt összefonja, és várakozva pillant felém, hamar leszűröm, hogy kapásból tudna tíz másik helyet mondani, ahol jelenleg szívesebben tartózkodna. Ő is érzi, hogy nem dicséretért vagy kitüntetésért érkezett ide. Vagy csak rossz tapasztalatai vannak ezzel a hellyel?
- Megkínálnám egy kávéval, ásványvízzel, vagy valami mással, de úgy tűnik, a titkárnőm még nem ért vissza az ebédszünetről, szóval csak igyekszem rövidre fogni – kezdek bele, miután elsétálok a gyönyörű kilátással rendelkező ablakig, majd szembe fordulok vele, és két kezeim ujjait összefűzöm magam előtt. - Úgy tájékoztattak, hogy az elődöm, Robert Stone, az utolsó itt töltött napjain visszahelyezte önt az eredeti pozíciójába, a kardiológia osztály élére. A helyzet az, hogy Mr. Stone-nak nem volt felhatalmazása ezt tenni. Sajnálom, de a főorvosi tisztség még mindig a korábbi helyettesét illeti – foglalom is össze hamar a lényeget, majd magamban felkészülök rá, hogy a bejelentésem esetleg hangos nemtetszést vált majd ki Dr. Harperből.


avatar
Üzlet
Play by :
﷼ Inbar Lavi
Kor :
32
Foglalkozás :
﷼ CEO of NewYork-Presbyterian Hospital
Hozzászólások száma :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Shane & Tamyra :: pleasure to meet you   Hétf. Okt. 29, 2018 7:15 pm


Tamyra & Shane

Három és fél órája tart a műtét, és a kezem még mindig olya stabil, mintha három perce állnék a felnyitott mellkas felett. Azt nem mondom, hogy nem vagyok kicsit fáradt, de már nincs sok hátra. Életmentő műtétünk van, ami most már kilencvenöt százalék, hogy sikeresen végződik. Felpillantok a galériára, ahol megannyi gyakornok csücsül, de a szélénél magakad a tekintetem az új igazgatónőn. Na... Talán érdekli az orvoslás? A műtét hamarosan véget ér, és ha minden jól megy, az előttem fekvő betegnek megoldódnak a problémái a szívével. Eddig sikeresnek tűnik a beavatkozás, remélhetőleg így is marad. Az egyik rezidensre nézek, aki megnyerte mára a műtétemet és intek felé.
- Zárja be – mondom, de természetesen végig asszisztálom az egészet. Egy pillanatra sem engedem el a tekintetemmel az érintett területet, amint egy fél milliméterrel arrébb bökne, máris rászólok, hogy hogy lenne jobb.
- Jól van, megcsináltuk – szusszanok, aztán kifelé igyekszem a bemosakodóba és rácsörgök a műtősfiúra, hogy jöhet a betegért. Leveszem magamról a műtős cuccot, belepillantok a tükörbe, ahonnan a fáradt arcom tekint vissza rám. Szükségem lesz egy kis pihenésre, most éppen lesz másfél órám a következő műtétig. Éhen is halok, fel tudnék falni egy fél malacot.
Mikor megmostam az arcom és újból a tükörbe nézek, az igazgatónőt pillantom meg magam mögött.
- Igen? Üdv – húzom a szám félmosolyra és végig is mérem a nőt. Khm.. hm. Hát meg kell hagyni, hogy az előző főnöknél, aki férfi volt és kicsit sem kisdarab, hát ő sokkalta szemrevalóbb. Uhh, de még mennyire.
- Dr. Shane Harper, örvendek – fogadom a kéznyújtását és aztán már meg is kérdezném, hogy mi járatban van errefelé, de már mondja is. Valamiért nem sejtek jót, de persze, ő a főnök, kénytelen leszek neki igent mondani, még akkor is, ha éhen veszek és leginkább egy sötét szobára ácsingózom. Na jó, a sötét szobába, még akár ő is simán csatlakozhatna. Mellesleg a hanglejtése is olyan volt, hogy nem tűr visszautasítást. Hát, meglehet, határozott nő, végül is, máshogy valószínű nem is lehet elvezetni egy ekkora kórházat, ahol rengeteg rendetlen szakorvos és rezidens kóborol. A gyakornokokról meg aztán szó se essen.
- Nocsak, látom rendesen tisztában van az időbeosztásommal, Ms. Kaine. Rendben, menjünk – intek az ajtó felé és előre is engedem, aztán mellé lépdelek. Nem igazán szeretem, ha bárki is ennyire tisztában van a percre pontos időbeosztásommal. Akárki legyen az. – Remélem, nem vagyok nagy bajban – mosolyodom el, aztán zsebre csapom a kezeimet míg elérünk az irodájáig.
- És, hogy érzi magát itt? – érdeklődöm. Az ezer százalék, hogy rengeteg rajongója fog akadni, mert nagyon gyönyörű nő, ezt meg kell hagyni. Olyan igazi egzotikum. Biztos, hogy csörgedezik benne némi indiai vér vagy valami hasonló származás, mert az arca nagyon is afelé hajlik. A szemei is mogyoróbarnák, ez is ezt a vonalat erősítheti. Ha rajtam múlik, akkor jóban lehetünk, nagyon is az ínyemre való, mellesleg ha sikerülne összeszűrni kicsit a levet a kórház igazgatójával, az aztán végképp pirospont lenne számomra. Persze mindenféle hátsószándék nélkül. Nekem nincsenek olyanaim. Természetesen tiszta lapokkal játszom. Kivéve amikor nem, de az most más kérdés.
Mikor beérünk az irodába, összefonom magam előtt a karjaimat. Remélem azért hívott ide, hogy leteperjen és elmondja, hogy álmai férfija vagyok, mert különben ha nem azért, akkor nem sok szép kilátásom van, az tuti.

avatar
Egészségügy
Play by :
John Halls
Kor :
35
Foglalkozás :
szív- és mellkas sebész
Hozzászólások száma :
147

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Shane & Tamyra :: pleasure to meet you   Vas. Okt. 28, 2018 2:06 pm

dr. harper and ms. kaine
“Success is a series of small wins.”
Éppen másodszor is átfutom a menza felújításáról és bővítéséről szóló szerződést, mielőtt az aláírásommal is szentesíteném azt, amikor megcsörren a telefonom. Egy pillantás elég a kijelzőjére ahhoz, hogy tudjam, ezt most nem akarom felvenni. Tommy már harmadik napja Japánban tárgyal az ottani befektetőkkel, és tisztában vagyok vele, hogy keményen dolgozik, de a múltkori vitánk után egyszerűen csak elviharzott, elrepült a világ másik felére, azóta pedig nem jelentkezett, a telefont sem vette fel, mikor hívtam, most azonban én nem érek rá arra, és kedvem sincs hozzá, hogy vele csevegjek. Aláírom a papírokat három példányban is, majd miután felállva finom mozdulatokkal eligazgatom a ceruzaszoknyám apró ráncait, kézbe veszem a táblagépemet és az iratokat, majd elhagyom az irodát, hogy aztán egy sóhajjal realizálhassam: a titkárnőm ismét nincs a helyén. Az órámra pillantok. Talán ebédszünetet tart. Mindenesetre jelezhette volna. Az asztalára helyezem az iktatásra váró dokumentumokat, majd a sebészeti osztály felé venném az irányt, amikor a telefonom ismét jelez. Ezúttal csak egy üzenet vár. Tommy nem ér haza a hétvégére, a tárgyalások elhúzódtak, két napot késni fog. A fejemet csóválom. Igazából cseppet sem lep meg. Még emlékszem, milyen érzés volt, az utazgatások, az idegen kultúrák és emberek megismerése, helyek felfedezése, a befektetők szórakoztatása, amely néha éjszakákba nyúlt...
Amint belépek a liftbe, egy pillantást vetek a táblagépre, hogy ismételten ellenőrizzem a műtétek beosztását. Dr. Shane Harper még nagyjából negyed óráig a műtőben van. Elküldhettem volna ugyan valakit, hogy keresse meg, és értesítse róla, hogy beszédem van vele, de személyesen akartam felkutatni, és látni munka közben. Besétálok a galériára, amely mivel oktatókórház vagyunk, jelenleg is tele van tanulni kívánó gyakornokokkal és rezidensekkel, akik a kihelyezett monitorok segítségével lélegzetvisszafojtva követhetik nyomon a bezárás előtti utolsó lépéseket is. El kell ismernem, laikus létemre engem is lenyűgöz a látvány, bár sosem érdeklődtem igazán az orvoslás iránt. Üzletet tanultam, azt gyakoroltam, a számokhoz értek, és az új posztomban is egyedül ezzel kell foglalkoznom, mégis igyekszem folyamatosan kicsit továbbképezni magam. Tudni akarom, mi minden is történik az irányításom alatt.
- Jó napot, Ms. Kaine! - ismer fel a közelben ücsörgő egyik gyakornok, majd többen is követik a példáját, és rám köszönnek. Mosolyogva biccentek valamennyiüknek. Számomra a többségük még teljesen ismeretlen, hiszen csak alig pár napja dolgozom a kórház élén, de úgy tűnik, itt gyorsan terjednek a hírek a vezetőségváltásról.
Amint észreveszem, hogy a szakorvos épp elhagyja a műtőt, én is átsétálok a bemosakodáshoz használt kisebb helyiségbe, de megvárom, hogy a férfi kezet moshasson, levehesse a műtős ruháját, és csak ezután lépek közelebb.
- Dr. Harper? - kérdezek azért rá a biztonság kedvéért, hisz személyesen még nem találkoztunk, illetve hogy felhívjam magamra a figyelmet, és egyben tudassam, hogy nem csak eltévedtem, hanem konkrétan őt keresem. - Az én nevem Tamyra Yasin-Kaine – a tabletet magamhoz szorítva, a jobbomat előre nyújtva lépek felé egy újabb lépést, de a bemutatkozáshoz nem teszem hozzá a posztomat. Feltételezem, hogy már hozzá is eljutott a hír, de ha mégsem, akkor utóbb is tudathatom vele, hogy én vagyok az új főnöke.
- Lenne rám pár perce? Úgy tudom, a következő műtétje csak másfél óra múlva esedékes. Megtenné, hogy elkísér az irodámig, ahol nyugodtan válthatunk néhány szót? - a kérdést olyan hangsúllyal ejtem ki, hogy végül kicsit mégis inkább utasításnak hat, így enyhítésképpen végül kedvesen elmosolyodom.


avatar
Üzlet
Play by :
﷼ Inbar Lavi
Kor :
32
Foglalkozás :
﷼ CEO of NewYork-Presbyterian Hospital
Hozzászólások száma :
10

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Shane & Tamyra :: pleasure to meet you   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Shane & Tamyra :: pleasure to meet you

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: New York :: Manhattan :: Kórházak és hivatalos helyszínek :: Presbyterian Hospital-
^
ˇ